Cikkek

Szelestei N. László: Koller József és a historia litteraria

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24-25.)

válogatott előadásai

Tanulmányok Pécs történetéből 13.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003

ISSN 1219-4077

Szerkesztette:

Font Márta és Vargha Dezső

77–87 p.

Szelestei N. László

Koller József és a historia litteraria

József Koller und die historia litteraria

József Koller and the historia litteraria

A 18. század utolsó harmadára, Koller József pályájának indulása idejére, a tudományok felélénkülése jellemző. A szatmári béke óta eltelt félévszázados békés időszak alatt megszilárdultak a vallási felekezetek intézményei. A volt hódoltsági területen is kiépült az iskolahálózat, sokhelyütt új könyvtárak jöttek létre. A katolikusok hatalmi helyzetben, a protestánsok a megmaradt lehetőségeiket védve igyekeztek az egyházi alapközösségektől (plébániák, gyülekezetek) kezdve minél jobban megszervezni híveiknek az iskolázást és a hit megélését elősegítő más lehetőségeket. A katolikusok számára nyitva állt a nagyszombati egyetem, a protestánsok külföldi, elsősorban németországi egyetemeken végeztek felsőfokú tanulmányokat.

Mind a katolikus, mind a protestáns egyházakat jelentős eszmei áramlatok érték ebben a korban. A század közepén még hatott az evangélikus egyházban a pietizmus missziós lendülete, mely a Dél-Dunántúlon új egyházi közösségeket hozott létre. A katolikus egyházban a jezsuiták vezette barokk egyházkép repedezni kezdett. Az egyházi reformok sürgetői közül kiemelhetjük a Klimo Györgyre is nagy hatást gyakorló itáliai Lodovico Antonio Muratori működését.

A török uralom alól felszabadított, újra egyesült országban új közigazgatásra volt szükség. A fővárosban, Pozsonyban felállított Helytartótanácsban és a Magyar Királyi Kamarában jelentős számú képzett szakember dolgozott, immár nem felszentelt papként. Az etnikailag és nyelvileg is tarkává vált országban a latin nyelv nemcsak a tudomány és a katolikus egyház nyelveként funkcionált, hanem közvetítő nyelvként is.

Az oktatási intézmények a 18. század közepén már behálózták az egész országot. A magyarországi művelődésnek azonban jellemzője maradt – Európában meglehetősen egyedülállóan – a központ nélküliség. Magyar királyi udvar nem lévén, nem beszélhetünk annak szervező erejéről, annak hatásáról. Az egyházi intézmények felekezetenként szerveződtek. Az uralmi helyzetben lévő katolikus egyház intézményeinek élén állt a nagyszombati jezsuita, majd állami egyetem. Sokat vártak ettől, ennek tanári karától, majd a Pest-Budára költöztetéstől: annak az űrnek a betöltését, amit a királyi udvar hiánya jelentett, vagyis tudományszervező központtá válását. A hagyományos egyetemi strukúra a magyar nyelv előretörésének idején ezt nem tette lehetővé. Csak évtizedek múlva jött létre – magánadakozásból – magyar tudós társaság, a Magyar Tudományos Akadémia.

Mit jelentett Magyarországon tudósnak lenni a 18. század második felében? Milyen életformát, milyen lehetőségeket?

Ha valaki iskolázottsága, tehetsége és – gyakran – patrónusa révén értelmiségiként létezett a 18. századi Magyarországon, egy közösségnek, a respublica litterariának vált tagjává. A litteraria a század utolsó harmadáig még egyértelműen magában foglalta valamennyi tudományt – latin nyelven. Ebben a közösségben a tagok csak ritkán érintkeztek ténylegesen, a kapcsolatot a levelezés jelentette. Többnyire a megismerkedés is levél útján történt, a partnerek ajánlása útján. Levelezés kapcsolta egybe mindazokat, akik hasonló témákkal foglalkoztak, önálló gyűjteményt létrehozó gazdagot (mintegy lépcsőként gyakran alkalmazásukban álló személyi titkárral), hivatalt viselőt, szerzetest és világi papot, tanárt és orvost, tényleges tudóst és komoly érdeklődőt. Természetesen tartalmas kapcsolat csak komoly érdeklődésűek és alapos képzettségűek között jött létre. A 18. század közepétől újdonság volt ebben a kapcsolatrendszerben, hogy a különböző felekezetek egymásra találtak egy-egy közös téma, például a közös múlt kutatása mentén.

Néhány adattal érzékeltetem e levelezés méreteit. A 18. század első feléből kiemelek egy katolikus és egy protestáns személyt. Gerhard Cornelius Driesch Németországból került Bécsbe, majd Magyarországra. Eszterházy Imre esztergomi érsek titkáraként szolgált, történeti és numizmatikai kérdésekkel foglalkozott. Levelezésének fogalmazványai töredékesen, de így is 825 füzetben maradtak ránk 1719-1760 közöttről.[1] Ifjabb Buchholtz György evangélikus tanár naplójában 20 éven át, 1712-1732 között feljegyezte, mikor kinek írt és kitől kapott levelet. Több mint 14.000 levelet küldött el, 6500 körüli a kapott leveleinek száma.[2] Az 1770-es évekig Magyarországon nem voltak folyóiratok, melyekben a tudományos eredmények közzétételére mód lett volna, azok önálló megjelentetésére is csak akkor nyílt mód, ha a szerzőt tehetős patrónus támogatta. Ezért aztán a levelezés szerepe nem csökkent. A respublica litteraria életébe bekapcsolódó személyek száma megnőtt. Jelentős levelezésgyűjtemények tanúsítják ezt, amelyekben már megtaláljuk Koller József leveleit is. Ilyen levelezés például az Eperjesen élt Dobai Székely Sámuelé (az Országos Széchényi Könyvtárban), Cornides Dánielé (a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában és az Evangélikus Országos Levéltárban), Mossóczi-Institoris Mihályé (a Pozsonyi Evangélikus Liceum Könyvtárában), Miller Jakab Ferdinándé és Kovachich Márton Györgyé (az Országos Széchényi Könyvtárban). A század végén a tudomány mellett az irodalom is megjelent e levelezésekben, Kazinczy Ferenc és partnerei már tudatosan őrizték meg leveleiket, melyek 23 vaskos nyomtatott kötetet töltenek meg.[3] Kazinczyéhoz hasonló bánásmódban kellene részesítenünk a korábbi tudóslevelezéseket is.

Az irodalmi köztársaság (respublica literaria) Magyarországon a 18. század elejétől vált nagyon fontossá. A rendi és vallásügyi küzdelmekben az egyes felekezetek számára felértékelődött saját múltjuk felmutatása. Ugyanerre volt szükségük gyakran magánszemélyeknek is, mivel a török alól felszabadított területeken fekvő birtokaikra való jogukat igazolniuk kellett. Az ország állapotának felmérésére ösztönözték protestáns ifjainkat külföldi egyetemi útjaikon az államelméleti iskola képviselői. A központi kormányzatnak ugyancsak szüksége volt jó országleírásra. Elsősorban az egyház- és családtörténeti kutatások indultak meg, nem ritkán hivatalos támogatással. Uralkodói segítség kísérte a jezsuiták történetírói kezdeményezéseit, vagy Bél Mátyás munkásságát. Mindehhez különleges lökést jelentett, hogy a németországi és más egyetemeken tanuló magyarországi ifjak nem tudták összegyűjtve felmutatni, hogy Magyarországon nemcsak a karddal és a lovakkal foglalkoznak, hanem a tudományokkal is. (A magyarországi irodalomtörténetírás még a század végén is folytonosan védekezett és bizonyított.) Sor került a szerzetesrendek és az egyházmegyék múltjának leírására is, az előljárók arra alkalmas személyeket jelöltek ki e munka elvégzésére.

A feladatot magukra vállalók Hungarusoknak, azaz magyarországiaknak nevezték magukat. A korona alattvalói nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül részt vettek e feltáró/leíró munkában. A 18. század közepén egymás anyanyelvének megtanulására törekedtek, az iskolázott személyek közötti érintkezést az ország „apanyelve”, a latin biztosította. Nem érdektelen, hogy a nem magyar anyanyelvűek is igyekeztek az ország nyelvének, a magyarnak kiművelését előmozdítani. Az e szempontból kedvezőtlen változások, elsősorban a művelődési ügyek nemesi kézbe kerülése, végül a Kárpát-medencei népek egymás ellen fordulásához vezetett.

Klimo György a pécsi egyházmegye történetének megírásával Koller Józsefet bízta meg, aki folyamatosan részt vett a püspök könyvtárának gyarapításában is. A felrajzolt képbe ma még nem tudjuk teljes bizonyossággal elhelyezni e vállalkozást és annak megvalósítási folyamatát. Sok még a tennivaló e téren is.

Monografikus feldolgozásra vár nemcsak Koller József élete és munkássága, hanem Klimo Györgyé is. Szükséges volna világosabban látnunk, hogy Klimonak milyen szerepe volt az itáliai hatások közvetítésében. Lodovico Antonio Muratori reformeszméi Bécsen keresztül érkeztek Magyarországra, s Klimo közreműködött azok magyarországi propagálásában. Például az ő ösztönzésére fordította Bécsben latinra Bernardo Andrea Lama Muratori fő ájtatossági művét, a Della regolata divozioné-t, annak terjesztésében is részt vett.[4] Nem véletlen a Klimo-könyvtárban található Muratori-művek nagy száma. Alaposan meg kellene vizsgálnunk tehát Klimo György és a bécsi reformkatolikus körök kapcsolatát.

Koller József munkásságának vizsgálatához fontos forrás kiterjedt levelezése. A 18. század második felének tudóslevelezéseit olvasva gyakran találkozhatunk általa írt levelekkel. Szívesen kiadnánk összegyűjtött leveleit a „Magyarországi tudósok levelezése” című sorozatunkban, ha valaki vállalkozna ezek összegűjtésére és sajtó alá rendezésére. Koller megjelent műveiből szintén fontos adalékokat meríthetnénk. Nem a források hiánya az oka annak, hogy nagyon gyér a róla szóló szakirodalom.

Most csak arra vállalkozom, hogy néhány budapesti gyűjteményben – 18. századi levelezések tanulmányozása közben – látottak alapján felhívjam a figyelmet Koller József kiterjedt levelezésére.

A pécsi egyházmegye történetének megírásához sok adatot gyűjtött Koller Itáliában, ahol (és korábban Bécsben) sok hírességgel ismerkedett meg. Ők nagyban segítették a Klimo-könyvtár gyarapítását. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában hat kötetben őrzik Giuseppe Garampi többszáz, Kollerhez írt levelét.[5] Az 1772-től időrendben összekötött levelek között Garampi 1792-ben bekövetkezett halála utánról Lorenzo Caleppi által írtak is előfordulnak. Három vegyes kötetből[6] a Kollerrel levelezők – még nem teljes névsora: Paolo Bernardo Giordani, Tommaso Maria Mamachi, Tommaso Soldati, Ermandomenico Christionapolo, Giantommaso de B[?], (Róma); Dionisio Remedelli (Pisa); Pius Thomas Perolius (Firenze); Balthasare Oltrocchi (Milano); Jacopo Morelli, Stephano Sciugliaga (Velence); Pietro Maria Gazzaniga, Giuseppe Antonio Taruffi, Lorenzo Caleppi, Raimundus Albrecht, Koller Ferenc, Bajzáth József, Bisztriczay László, Szalágyi István (Bécs); Beda Schuster (Melk); Hyacinthus Daudeslay (Steyr); Francesco Draganich Veranzio (Sibenik); Casimiro Draganich Veranzio (Zengg); Franciscus Popovich, Izdenczy Antal (Zágráb); Petrus Katanchich (Eszék), Hübner Mihály, Leo ab Ascensione, Hlavács tanácsos (Pozsony); Pray Görgy, Schönvisner István, Katona István (Buda), Klimo Ádám, Bányai László (Nagyszombat); Batthyány József, Vajkovics Imre, Gloser Gábor (Kalocsa); Koller Ignác (Veszprém); Batthyány Ignác (Nagyszeben); Andrássy Károly (Betlér); Klimo György (Pécs), Eszterházy Károly (Eger).

Dobai Székely Sámuel Kollerhez írt leveleit külön kötet tartalmazza, Koller Dobainak írt levelei is fennmaradtak.[7] Dobai bíztatására fordult Koller Cornides Dánielhez, kapcsolatuk emlékeit az Evangélikus Országos Levéltárban és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzik.[8] Cornides Dániel gróf Teleki József titkára volt, s a Telekiek (József és Sámuel) az 1760-as évektől már Janus Pannonius műveinek kiadására készültek. Koller a püspökség történetében szentelt kiemelten nagy helyet Janus Pannoniusnak: azt mondhatjuk, hogy jeles humanistánk első komoly monográfusa Koller József. Az Országos Széchényi Könyvtárban található még Koller által írt levél Széchényi Ferencnek,[9] Kovachich Márton Györgynek.[10]

* * *

Ha Koller megjelent műveinek lapalji jegyzeteiből kigyűjthető levelezőpartnereket is hozzászámítom a látottakhoz, akkor megrajzolhatunk egy meglehetősen tág levelezés-hálót. Olyan neves személyek találhatóak Koller magyarországi partnerei között, mint Kollár Ádám Ferenc, a bécsi udvari könyvtár vezetője, Benczur József pozsonyi evangélikus tanár, Dobai Székely Sámuel, vagy a jezsuiták illetve exjezsuiták közül Pray György, Katona István, Wagner Károly, Schönvisner István, Hübner Mihály és Vajkovics Imre (az utóbbiaknak cenzori jelentése is megvan az egyházmegyetörténet kezdetéről, illetve a szent koronáról írt műhöz). A levelezési hálóban a témák mindenfelé eljutottak. Ezért aztán nemcsak pécsiek, vagy pécsi méltóságviselők levelezésében találhatóak a Klimo-könyvtárra vonatkozó adatok. Például Pray György és Cornides Dániel a magyar történettel foglalkozván, többször váltottak levelet a Pécsett őrzött Menestarffer-féle kéziratos krónikáról, amely hosszú hányattatás után nemrég került vissza egykori tulajdonosához.[11]

A továbbiakban, amennyire e tanulmány keretei megengedik, néhány érdeklődést felkeltő adatot említek Koller levelezéséből.

Dobai Székely Sámuel a 18. század közepén a magyarországi tudós-világ kulcsfigurája volt. Evangélikus vallású volt, Eperjesen élt, mint nyugalmazott kapitány. Az 1720-as évek végétől szisztematikusan gyűjtötte a magyarországi írásbeliség emlékeit és az érméket. A század hatvanas éveiben az ország minden táján voltak levelezőtársai, önzetlenül segített mindenkinek. Többnyire tudott újat mondani, hisz ekkorra már nagyon jelentőssé vált gyűjteménye.

1769-ben még Bécsben és Pozsonyban tartózkodott Koller József, amikor Kollár Ádám Ferenc tanácsára levelezni kezdett Dobaival.[12] Már a második Koller-levélben olvashatunk a pécsi egyháztörténet megírásának módszeréről: a kronológiai rendben elhelyezett forrásokat jegyzetekkel akarja kísérni, mintául a Bullarium Franciscanumot tekintette. Eddigi kutatási helyei közül legfontosabb a Vatikán volt. A következő levélben elmondta, hogy nem szándékozik kihagyni a protestánsok által uralt korszakot sem. Dobai minden levelében újabb adatokkal örvendeztette meg őt, és Klimot is.

„Nagy örömöm lelem abban, ha művelt embereknek, különösen pedig, ha a haza dolgait megíróknak hasznára lehetek” – vallotta magáról Dobai. Ennek bizonyítéka, hogy segített Bél Mátyásnak, elküldte neki Naldus Naldiusnak a Korvin Könyvtárról írott versét, segített Schmitth Miklós, Kaprinai István és Wagner Károly jezsuitáknak, és amint megtudta, hogy Koller a pécsi egyházmegye történetének megírásán dolgozik, gyűjteményének adataival őneki is rendelkezésére állt. Oklevélgyűjteményében, továbbá a Mátyás-kori formuláriumban (=az ún. Nyírkállói-kódexben), és az Ulászló-koriban sok pécsi egyházmegyére vonatkozó adat található pécsi püspökökről, köztük Janus Pannoniusról. De nemcsak okleveles adatokkal örvendeztette meg Kollert. Felhívta figyelmét egy általa még katonaként Neurodéban látott metszetre. A Tobias Fendt által jegyzett metszet Janus Pannonius epitáfiumát is tartalmazta az általa írt sírversével együtt.[13]

A tudóslevelezések fő jellegzetessége egymás tájékoztatása, történeti adatok egymás rendelkezésére bocsátása. Dobai például azt kérte, hogy Koller vásárolja meg neki Bécsben Cothmann báró numizmatika-kötetét, s azt a pozsonyi evangélikus iskola rektorán keresztül juttassa el hozzá. Eközben megjegyezte, hogy a magyarországi numizmák ábráiról csak Meelen, Schmeitzel és Palma műveiből tájékozódhat, más műve nincs erről.

A kérdésre, hogy honnan tud ilyen sok adatot, Dobai azt mondta, hogy részben saját, nagyon komoly hungaricum-gyűjteményében birtokolja azokat, másrészt egy barátja révén [Kaprinai Istvánról van szó] hozzájutott a Hevenesi-gyűjteményhez (a jezsuiták e jeles gyűjteménye létrejöttének körülményeit jól ismerik). Szeretné, ha Rajcsány  Ádám egykori kamarai levéltárnok lappangó gyűjtéséhez is hozzáférhetne, hisz annakidején vele kölcsönösen segítették egymás Magyarország történetére vonatkozó adatok gyűjtésében. Mindössze néhány levél kellett ahhoz, hogy Koller lépéseket tegyen püspökénél Dobai kéziratainak megszerzésére. A felmerülő kétségeket, hogy tudniillik Dobai ritkaságait és könyvészeti értékeit már Bél Mátyásnak, Schwartznak, Benczurnak, Kaprinainak, Kollárnak ajándékozta, azzal védte ki – ami igaz lehetett ―, hogy ők csak néhány eredeti darabot kaptak tőle. Gyűjteményével a művelteknek és becsületeseknek mindig rendelkezésére állt, de eredeti darabot nehéz volt kicsikarni tőle.

Dobai 1770-ben 66 éves volt. 1723-tól, tehát közel fél évszázada gyűjtötte a magyarországi írásbeliség emlékeit, s szerette volna biztonságban tudni gyűjteményének említett értékeit. 200 aranyért azokat eladta volna. Koller attól tartott, hogy esetleg azok külföldiek kezébe kerülnek, és a haza megfosztatik még azok használatától is. Örömmel dicsekedett el azzal, hogy az értékes pécsi könyvtár már évek óta nyitva áll mindenkinek, annak új épület készül. (A levél kelte 1770. január 3.) Dobai Klimo püspök Koller által közvetített komoly ajánlatára Pozsonyba szállíttatta 268 régi hazai oklevélből és levélből álló gyűjteményét a Párizsba utazó Wellohorszky grófnővel, két középkori formuláskönyvét Pulszky Ferenccel, aki Pálffy Lipót légiójának helynöke, Braunmüller pozsonyi quaestor unokaöccse volt.[14] Pozsonyban régi barátjánál, Benczur Józsefnél helyezte el a kéziratokat. A vásárlás megtörténte után még küldött egy nyomtatványt és egy kéziratot Klimo újonnan felállítandó könyvtárába: Temesvári Pelbárt Sermones de sanctis-át, és a Decretum quadripartitum-ot.[15] (Valamennyi kötet és oklevél ma is Pécsett van.) Ugyanekkor elújságolta Kollernek, hogy Benczur régi források kiadását tervezi, s ehhez ő ajánlotta Leonhardus Uncius-t, Johannes Sommer Reges Hungariae című kötetét, Heltai Gáspár Magyar Krónikáját és Zrínyi Miklós Adriai tengernek Syrénájá-t. Közben sírkövek feliratairól, ritka könyveiről tájékoztatta Kollert, például a Corpus juris Hungarici első kiadásáról, Sylvester János 1541-ben megjelent Újszövetség-fordításáról, egy olyan kéziratról, melyre hiába vágyott: egy 1544-ben magyarul írt graduáléról.[16] 1771-ben többször dicsérte Klimo nagy igyekezettel összegyűjtött könyvtárát, ajánlotta a göttweigi és melki bencéseknél szerzett „eretnek” könyveit, magyar vonatkozású francia és olasz nyelvű köteteit és külön katalógus szerint a még tulajdonában maradt kéziratokat, köztük a már említett graduálét, 17. századi naplókat, útleírást, a „Sebes agynak késő sisak” című versgyűjteményt, Luther Márton autográf kommentárját a 110. zsoltárhoz, a nyomtatványok közül Sylvester Újtestamentumát. Ajándékul Kollernek egy 1572. évre Bécsben nyomtatott magyar nyelvű kalendáriumot ígért.[17] Elküldött könyvjegyzékén sok és ritka magyarországi nyomtatványt találunk. Végül azonban csak hat aranypénzt vett meg Dobaitól Klimo, harminc aranyért.[18] Dobai könyveinek nagy része Jankovich Miklós tulajdonába, majd onnan az Országos Széchényi Könyvtárba és az Evangélikus Országos Gyűjteménybe került.

A Koller–Cornides levelezésben különösen sok Janus Pannoniusra vonatkozó adat található, róluk néhány éve külön beszámoltam.[19] Néha váratlanul egy-egy levél is különösen érdekes lehet. Az Eszterházy Károly egri püspök által írt levelek egyikét függelékben közöljük. A püspök tanácsot kért Kollertől: ő is szeretné jó sínekre állítani az általa összegyűjtött könyvtár sorsát, ám nemcsak megfelelő alapítvánnyal. Kollertől a Klimo püspök halála utáni nehézségekről érdeklődik.

A Giuseppe Garampitól kapott levelek vizsgálata sürgetően kívánná az alaposabb elmélyülést. Belőle nemcsak sok értékes és érdekes adatot tudhatunk meg (például Janus Pannonius itáliai kéziratairól, kiadásairól), vagy a Klimo-könyvtár és Koller könyvtárának gyarapításáról (két, 1777-ben küldött szállítmány jegyzékét szintén közöljük függelékként), hanem a levelek nagy száma és folyamatossága alapján képet alkothatunk Giuseppe Garampiról, annak történeti érdeklődéséről, előmeneteléről (bécsi nuncius, majd bíboros), aki más magyarországi gyűjtemények könyvbeszerzésében is nagy szerepet játszott.

Ha mozaikkockák készülnének Koller József levelezéséről, az nagyban hozzájárulna életének és munkásságának alaposabb megismeréséhez. Levelezésének kiadása pedig a magyarországi tudósok levelezési hálójának rekonstruálásában is előrelépést jelentene.

FÜGGELÉK

I. Giuseppe Garampi által beszerzett könyvek jegyzéke, Bécs, 1777. január 17.[20]

… Vengo ora all’affare Letterario. Secondo la Nota che ricevo de Dresda della vendita della Biblioteca, non peranche finita, eccole i libri finora rimastile

 

 

 

Fior.

Gross.

pag.

110.

Stapletonii

 

12

 

120.

Reusneri

 

10

 

181.

Germonius

 

10

 

357.

Vienne

 

20

 

373.

Caroli a S. Paulo

8

 

 

403.

S. Cyrillus

44

 

 

 

S. Maximus

12

 

 

405.

Sulpitius Severus

5

05

 

 

Marii Mercat.

7

04

 

411.

Lactantius

6

08

II. Giuseppe Garampi által beszerzett könyvek jegyzéke, Bécs, 1777. január 17.[21]

Libri provveduti in Dresda per la Biblioteca Vescovile di Cinquecchiese

Pag.

num.

 

Tall.

Gros.

110.

1571

Stapletoni Tres Thomae

 

12

120.

23.

Reuneri Epistolae Turcicae

 

12

181.

517.

Germonius de veteribus Haereticis etc.

 

13

357.

22a.

Vienne deux fois assiégée

 

20

373.

17.

Caroliarh[?] Paulo Geographia Sacra

8

 

403.

151=56

S. Cyrilli Opera

44

 

 

164.165

S. Maximi Mart. Opera

12

 

405.

183.6.c.

Sulpitii SeveriOpera

5

04

 

184

Marii Mercatoris Opera

7

04

411.

269.70.

Lactantius

6

08

434.

1718

Niceph. Callisti Historia Ecclesiastica

3

16

445.

225

Florentini Martyrologium

1

20

483.

897.98.

Ceri. Etat del’Eglise Romaine

1

 

510.

101.2.3.

Trombelli de Cultu Sanctorum

1

16

548.

6.

Raym. Martini Pugio fidei

1

12

Somma   Tall.

 

 

94

15

II. Eszterházy Károly egri püspök levele Klimo Józsefnek, Eger, 1787. november 15.[22]

L.J.C.

Reverendissime Domine Canonice, et Bibliothecarie mihi Observandissime!

Cogitanti mihi, qua ratione stabilitati[!] Bibliothecae publicae, quam paucis ab hinc annis in Lyceo Agriensi erexeram, prospectum irem, in mentem venit, motas quidem fuisse intuitu Bibliothecae etiam Quinque-Ecclesiensis post fata Authoris ejusdem Domini Episcopi Klimo difficultates, sed his per providam illius dispositionem praeviam feliciter superatis Bibliothecam retentam esse. Cum igitur non dubitem Reverendissimam Dominationem Vestram, qua dictae Bibliothecae per plures annos Praefectum optime nosse, qua ratione idem piae reminiscentiae Episcopus singulare istud Beneficium Cathedrali Ecclesiae suae praestitum stabiliverit, hisce eandem amice requirendam duxi, ut ordinationem prae repetiti Domini Episcopi, sive in testamentaria dispositione, sive alias dum viveret intuitu stabiliendae Bibliothecae interventam. Si fieri potest, penes informativas literas suas mecum communicare velit, qui caeteroquin ad reddendam amici hujus obsequii vicem paratus, persevero

Praetitulatae Dominationis Vestrae

Agriae 15. Novembris 1787.

obligatus servus

Carolus Episcopus Agriensis

Comes Eszterházy mp.

Jegyzetek:

 



[1] Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Oct. Lat. 681/1-20.

[2] Ifj. BUCHHOLTZ György: Itinerarium cum Diario, I-II. Kézirat. Martin, Matica slovenská, C 24.

[3] Kazinczy Ferenc levelezése. 1-21. kötet, kiad. VÁCZY János, Bp., 1890-1911., 22. kötet, kiad. HARSÁNYI István, Bp., 1927., 23. kötet, kiad. BERLÁSZ Jenő és mások, Bp., 1960. E kötet megjelenése óta is folyamatosan jelennek meg Kazinczy levelezésének kiadatlan darabjai.

[4] SZELESTEI N. László: Lodovico Antonio Muratori művei Magyarországon a 18. század második felében. Magyar Könyvszemle 2000, 28-36.

[5] Quart. Ital. 33.A kötetek, miként az Országos Széchényi Könyvtár (OSzK) többi Koller Józsefnek címzett leveleket tartalmazó kötete, Horvát István könyvtárából kerültek nemzeti könyvtárunkba.

[6] Quart. Lat. 1507, 1511/1-2. (Helynévként a kötetben először előforduló levélírási helyet tüntettem fel.)

[7] OSzK, Kézirattár, Quart. Lat. 1508. (Dobai levelei, 1769. márc. 18–1771. jún. 9.) és Quart. Lat. 784/2. ff. 106-144. (Koller levelei, 1769. márc. 7–1771. jún. 19.)

[8] Lelőhelyek: Evangélikus Országos Levéltár, Arch. gen. eccl. V. 36/I. ff. 1-37. (Koller levelei, 1768-1775); Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Magyar irodalmi levelezés, 4r. 57/1-3., elsősorban a 2. kötetben, időrendben, vegyesen a többi fogalmazvánnyal (Cornides levelei).

[9] Fol. Lat. 1678. f. 225.

[10] Quart. Lat. 43/5. ff. 130, 231; 43/13. f. 9.

[11] Vö.: Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Magyar irodalmi levelezés, 4r. 56/2. ff. 252, 357. Az 1481-ben másolt Hess-féle krónika magánhagyatékból került 1971-ben az Eötvös Kollégium Könyvtárába Budapesten. Vö.: SZELESTEI N. László: A Hess-féle Chronica legrégibbi kéziratos másolata (1481). Magyar Könyvszemle 1973, 349-351.

[12] Dobai Székely Sámuel és Koller József levelezésének őrzési helyéről ld. a 7. jegyzetet.

[13] RYBISCH, Siegfried: Monumenta clarorum doctrina praecipue virorum. Frankfurt, 1589.  A metszet elemzését és értékelését ld.: RÓZSA György: Janus Pannonius sírverse. In: Janus Pannonius ― Tanulmányok. Szerk. KARDOS Tibor ― V. KOVÁCS Sándor, Bp., 1975. 209-215

[14] Uo. A részletesebb leírás a következő levélben olvasható, 1770. március 10-én. Uo. f. 16.

[15] 1770. május 19. Uo. f. 22. ― A vásárlásról ld.: SZELESTEI N. László: Töredékek a pécsi Püspöki Könyvtár formuláriumának kötéséből. Magyar Könyvszemle 1982, 93.

[16] 1770. július 15. OSzK, Quart. Lat. 1508. ff. 26-27. A kézirat sajnos ma nincs meg. Dobai erre vonatkozó sorai: „… nuper tamen non scio quo fato incidi in libellum sub titulo Graduale anno 1544 hungarice scriptum, in quo continentur orationes circa Sacrificium Missae dicendas cum adjectis notis musicis, possessor tamen ejus mallet dente privari quam hocce cimelio carere … In libello hocce Ms. hungarico, Graduale dicto, non scio quid asseram scriptor etenim suus nec nomen, nec annumque exaratus est adposuit, nisi forte in pagina prima (quae deest) sed in aliquot locis annotatus est annus 1544 forsan tantum possessori visum fuerat annun hoc adnotare, character tamen antiquior est, et ad aetatem Matthiae Regis accedere videtur, multum gaudere si quo pretio mei juris efficere possem thesaurum hunc”.

[17] Uo. 1771. június 9. ff. 41-42.

[18] Theodosius-é, Mária királynő-é, Hunyadi János-é, Szapolyai János-é, Báthori Zsigmond-é és II. Miksá-é. (1771. február 10.)

[19] SZELESTEI N. László: Adatok Janus Pannonius 18. századi ismeretéhez. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerk. JANKOVITS László ― KECSKEMÉTI Gábor, Pécs, 1998. 51–60.

[20] OSzK, Kézirattár, Quart. Ital. 33/1. f. 52v.

[21] Uo., f. 62.

[22] OSzK, Kézirattár, Quart. Lat. 1511/1. f. 73.