Cikkek

Timár György: Koller József (1745–1832)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24-25.)

válogatott előadásai

Tanulmányok Pécs történetéből 13.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003

ISSN 1219-4077

Szerkesztette:

Font Márta és Vargha Dezső

19–54 p.

Timár György

Koller József (1745–1832)

József Koller 1745-1832

József Koller 1745-1832

Bevezető

Mielőtt megkezdeném előadásom érdemi részét, néhány dolgot bevezetésül el kell mondanom. Mindenekelőtt azt, hogy amit itt elmondani kívánok, azt részleteiben már több alkalommal előadás formában elmondtam. Legbővebben a pécsi Egyetemi Könyvtár által 1995. december 14-én, Koller József születése két és fél évszázados jubileuma alkalmából rendezett emlékgyűlésen. Akkor – sajnos – a hallgatóság soraiból teljességgel hiányzott a pécsi papság, noha úgy vélem, mégis csak az egyházmegyénk kiváló tudós pap egyéniségét, ahogy két évszázaddal ezelőtt mondták, a „DOCTISSIMUS PRAEPOSITUS”-t tisztelhetjük Kollerben. Pótolandó a pótolandókat, a következő évben, 1996-ban, február 28-án a Pécsi Egyházmegye Egyháztörténeti Munkaközösségének Fricsy Ádám és Borsy Károly szervezésével tartott Egyháztörténeti Szimpoziumán kissé rövidítve, de időközben talált, számomra új adatokkal némileg kiegészítve, ismét elmondhattam Kollerről való ismereteimet. Arról pedig, hogy mi indíthatta Kollert az eredeti témakörétől eltávolodva, a Szent Koronáról írt könyvének megírására, két alkalommal szólhattam Pécs város érdeklődő közönsége előtt. Az egyik Nyáry Éva festőművész „A Magyar Szent Korona zománcképei” című kiállításának megnyitóján volt 1992-ben, a másik pedig ama emlékezetes alkalommal, amikor a Szent Korona másolatának a Belvárosi templomban történt kiállítása ürügyén a Ciszterci Gimnázium nagytermében rendeztetett meg egy előadássorozat egy (minden lében) tudós politikus és más előadók közreműködésével. – Mindezek után, ha itt lehetne Fricsy Ádi barátom, bizonyára az elmondandóimról megállapítaná, hogy az már „lerágott csont”. Hogy mégis vállalkoztam e „lerágott csont” felelevenítésére, ezt annak reményében teszem, hogy (legalábbis) igéret szerint nyomtatásban is megjelenhetnek az itt elmondandók, megismétlendők.

* * *

Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik dolgozatom megírásában segítségemre voltak. Elöször is a Janus Pannonius Tudományegyetem könyvtára illetékeseinek, akik annakidején a Kollerről szóló irodalom, vagy sokszor inkább csak irodalmi utalások kigyűjtését végezték, és nekem biztosították. Név szerint is megemlítem itt Móró Mária Annát, Bodáné Szepes Zsuzsát és nem kevésbé Lantos Pétert. És mint önzetlen segítőtársamnak, köszönetet kell mondanom Borsy Károly barátomnak.

* * *

Tisztelt hallgatóim!

Eme hosszúra nyúló magyarázgatások után most már hadd térjek a tárgyra. Koller Józsefet – remélem – a jelenlévő tisztelt hallgatóimnak nem kell nekem külön bemutatnom. Ezért ma már illetlenség lenne például önöket megkérdezni, hogy ha a Budai városrészben véletlenül elvetődnek a Koller utcába, akkor az utca neve miféle asszociációkat hív elő önöknél. Ugyanis, úgy jó fél évszázaddal ezelőtt, amikor a klerikális reakció reprezentánsainak neveit igyekeztek az utcanév-táblákon a szocializmust építők neveivel kicserélni, és így például Radonay püspök, Klimo püspök, Király püspök, Szepesy püspök, Scitovszky püspök, Dulánszky püspök, Hetyey püspök stb. neveit törölték, már nem tudták, ki az a Koller. Így a Koller utcanév átvészelte ezeket az évtizedeket. Önök viszont nagyon is jól tudják, hogy ma Koller Józsefről tartjuk a szimpoziont. Ennek ellenére remélem, hogy sikerül esetleg néhány olyan adalékot is figyelmükbe ajánlani, amiről talán még nem, vagy csak keveset hallottak. Mondanivalóm két témát ölel fel. Szeretném Koller élete folyását imertetni, és Koller nyomtatásban is megjelent műveinek történetét kivánom összefoglalni.[1]

* * *

Koller életének bemutatásával kapcsolatban be kell vallanom, hogy voltaképpen semmi újat sem tudok mondani. Csak a nagyszámú életleírás-mozaikokat szeretném összegezni, legalábbis azokat, amelyekhez sikerült hozzájutnom. El kell mondanom, hogy elég sok bosszúságot okozott, vagy inkább megmosolyogtatott az a tény, hogy a különböző irodalmi orgánumokban olvasható Koller életrajzok, megemlékezések legtöbbje csak egyikből a másikba való, és hát nem is mindig sikeres ollózásnak bizonyult. Nos hát, én annyival szeretnék különb lenni, hogy – szemben amazokkal – itt igyekszem megjelölni forrásaimat. És természetesen, mivel forrásaim zöme latin nyelven iródott, az egyszerűség kedvéért ezeket magyarul fogom idézni. Legalábbis azt, amit sikerült összerakosgatni.[2]

A Koller család

A Koller család Tirolból származott. I. Ferdinánd (1526-1564) alatt Ausztriába került, majd innen Magyarországra.[3] 1633-ban Koller János-Kristóf mint királyi biztos az uralkodóház iránt tanúsított hűségéért és más érdemeiért II. Ferdinánd királytól címeres nemeslevelet nyert. Koller János-Kristóf unokája, vagy dédunokája (?) volt Koller (I.) József, aki 1737-ben III. Károly királytól a Bars megyében lévő nagymányai jószágot nyerte, a nagymányai előnévvel.

Koller (I.) Józsefnek (a mi Józsefünk nagyapjának) három fia volt: (I.) Ferenc-Xavér, Antal és János-József. Koller Ferenc-Xavér ifjúkorában mint tudós jeleskedett. Írt könyveket, köztük történelmi tárgyút is. 1737 után írta a „Historia Regni Hungariae ...”, címűt (a kötet hosszú, barokkos címéből itt csak első szavait idéztem.) Könyvét III. Károly királynak, pontosabban VI. Károly császárnak ajánlotta. Mint udvari ember, az udvar belső diplomáciájának kiváló ismerője volt, és bárói rangra emeltetett. Ennek fiai voltak (II.) Ferenc-Xavér és Ignác. Ferenc-Xavérnak Mária-Terézia udvaránál sikerült avanzsálnia, magas rangra emelkedett: kir. személynök, majd valóságos belső titkos tanácsos lett, a Szent István Rend középkereszjének kitüntetettje, báró, majd később gróf. Ezzel szép uradalom birtokosa is lett. Ennek testvére volt Koller Ignác veszprémi püspök (1762-1773). (Itt zárójelben jegyezem meg, hogy (II.) Xavér-Ferencben és Ignác püspökben ki is halt a nagymányai Koller család grófi ága.)

A nagymányai előnév (és birtok) elnyerőjének másik fia volt Antal, a dunántúli ker. tábla ülnöke, és mint nyugalmazott udvari tanácsos halt meg. Az ő fia volt a mi Koller Józsefünk. Ennek testvére volt János, aki a testőrségnél szolgált, és fiatalon megvakult. Mint kapitány halt meg a Pozsony megyei Szomolyányban, gyermektelenül. A grófságot is elért (II.) Xavér-Ferenc és Ignác püspök tehát a mi Koller Józsefünk unokatestvérei voltak első fokon. Elég nagy korkülönbség volt közöttük. Amikor Ignác püspök lett, az unokaöccs 17 évesen vétetett fel a pécsi egyházmegyébe teológusnak. (Itt  zárójelben jegyezem meg, hogy Koller Antal két fiával, hasonlóan a báró-gróf Kollerekhez, a nagymányai Kollereknek ez az ága is kihalt.)

Végül Koller (I.) József harmadik fia volt János-József, kir. udv. kincstári tanácsos, a császári család magyaróvári birtokának jószágigazgatója, Mária-Terézia királynő kegyeltje. A nyitramegyei Drahócon és a pozsonymegyei Szomolyányban volt birtokos. Az ő leszármazottai még a 19. század végén is különféle megyei tisztségeket töltöttek be.

Az ilyen köznemesi rétegből felemelkedett családban az előrehaladás kifinomult tárgyalási készséget követelt meg a magasabb körökkel való kapcsolatteremtésben. E készségnek legjobb iskolája a családi háttér volt. Ennek köszönhető, hogy – mint egyik méltatója (Tóth L.) írja – Koller egyéniségében „a tudós kvalitásait szerencsésen egyesítette az ancien régime  egyházi diplomatáinak fordulatos formakészségével.” És ez később szerencsésen érvényesült Koller Józsefben a külföldi kutatásai során is.

Koller József ifjúkora

A Máramaros vármegyei Huszton született, 1745. december 16-án.[4] Apja ekkor kamarai prefektus volt, akit rövidesen áthelyeztek Pozsonyba, a pozsonyi kir. tanácshoz. Így Koller József iskoláit Pozsonyban kezdte, majd Nagyszombatba ment, ahol a jezsuiták vezette egyetemen filozófiai és jogi tanulmányait végezte. Klimo püspök, aki sokat tartózkodott Pozsonyban, minden bizonnyal kapcsolatban volt Koller szüleivel és nagybátyjainak családjával. A jóeszű ifjút már gimnazista korában ismerhette. Mikor pedig 1762-ben Koller egészen fiatalon, 17 évesen a jogi tanulmányait elvégezte, Klimo felvette őt a pécsi egyházmegyébe, hogy a pécsi szemináriumban folytassa a teológiai tanulmányait.

Koller a pécsi papnevelő szemináriumban

Illő, hogy röviden megemlékezzünk a pécsi papnevelő szemináriumról. Az épület majd hat évtizeddel Pécs töröktől való felszabadulása után készült el, Berényi Zsigmond püspök idejében. A ma is álló épület kapuját Berényi püspök címere díszíti.[5] Az oktatás 1747-ben kezdődött el benne.

1751-ben, mikor Klimo átvette a püspökséget, a növendékek középiskoláikat a jezsuita gimnáziumban végezték hat osztályban, az ún. filozófiai kurzust a ferenceseknél, és csak a két éves teológiát hallgatták a szemináriumban. Klimo ifjú korának pozsonyi, nagyszombati és nyitrai emlékei hatása alatt minden erejét arra fordította, hogy az egyházmegyének török előtti fényét visszaállítsa. A papneveléshez is igyekezett olyan nagyműveltségű tanári testületet kialakítani, amely terveinek leginkább megfelelhetett. Így Klimonak igen jeles tudósokból álló tanári testületre sikerült a növendékpapság oktatását rábízni. Nem csodálkozhatunk, hogy a szeminárium Klimo korabeli növendékei közül többen is jeles tudóssá nevelődtek, és nem egy a későbbiekben itt tanárkodott.

A Koller Pécsre érkezésekor itt működő tanárok közül kettőt kell mindenképpen felemlítenünk. Ezek Krtizza Ferenc Máté és Nunkovics György voltak.

Krtizza[6] Nagyszombatban végezte be hittudományi tanulmányait, 28 éves korában, 1754-ben hívta meg Klimo Pécsre teológiai tanárnak, majd kanonokká nevezte ki. Az ő, és vele egy időben működő Nunkovics György tanárkodásának idején nevelődtek a pécsi szemináriumnak oly jeles hallgatói, mint Koller József, Szalágyi István, Szegedi Imre, Papánek György. A Klimo által nagy áldozatokkal felállíttatott nyilvános könytár számos ritkaságát erkölcstan tanár korában hozta Krtizza Velencéből Dalmácián keresztül Pécsre. 19 év pécsi tanárkodása után Mária Terézia Krtizzát diakovári és az ezzel egyesített szerémségi, vagyis a bosznai egyházmegye püspökévé nevezte ki. Krtizza Ferenc a pécsi egyházmegyével, volt növendékeivel és a szemináriummal való kapcsolatát püspök korában is megtartotta. Egyházmegyéjéből papnövendékeit Pécsre küldte. Kollerrel való jó kapcsolatát mutatja, hogy 1804-ben Koller neki dedikálta a Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum nyolcadik köteteként megjelent Prolegomenáját.

Nunkovics[7] a Tolna megyei Értény falu szülötte. 17 éves volt, amikor Klimo pécsi püspök lett. Klimo pártfogoltjaként – apja kovácsmester volt – végezte dícséretes eredménnyel a nagyszombati egyetemet, és 25 évesen, mint fiatal, kezdő pap, máris megkapta a pécsi teológián az egyik professzori helyet. Mint ilyen, végigjárva az egyházi méltóságok lépcsőfokait, volt püspöki titkár, majd egyházkormányzati hivatalokat töltött be. A Klimo halála után évekig tartó széküresedés idején[8] káptalani helynökként kormányozta az egyházmegyét, pécsi nagyprépostként a szerbiai címzetes püspökséget nyerte el, majd Esterházy püspök általános helynöke (vikárius generális) lett. Pénzzel sokszorosan támogatta a magyar kultúra ügyét. Komoly aranyforintokkal támogatta a Magyar grammatikának, Zsivics dogmatikájának és Kolinovics Rákócziról írt munkájának kinyomtatását, Gyöngyösi munkáját, stb. stb. De 50 aranyforintot fizetett a rézmetszőnek, hogy tudósok, írók arcképeit készítse el. Mintha csak ő köszönne vissza Vas Gereben egyik novellájából, amelyben egy ifjú, aki tudósok, írók arcképeit szerette volna összegyűjteni, fiatal korában nem talált ilyeneket. Aztán mikor magas méltóságra jutott, drága pénzeket költött ifjúkori álmának beteljesítésére.

Kissé eltávolodtunk Koller életleírásától. Ehhez visszatérve meg kell emlékeznünk a 18. század második felében a Pécsett is meghonosított nyilvános vizsgák gyakorlatáról. A növendéknek, tanulmányai befejeztével a meghívott vendégek előtt rendezett vita keretében kellett megvédenie (publice propugnavit) a tanárai által készített vizsgatételeket (conclusiones ex praelectionibus). Ezekből a tanár és a vizsgázó nevével kinyomtatott kis füzetek készültek, és fellelhetőek számos korabeli kiadványba bekötve. Az Egyetemi Könyvtárban egész sorozat ilyet katalogizáltak. Koller József a nyilvános vizsgáját 1764-ben tette le a pécsi bazilikában a Kertiza[9] Máté Ferenc és Nunkovics György által kiadott vizsgatételek szerint. A „Conclusiones...” kis füzetecskéje Koller József nevével szignálva[10] Nagy Szent Gergely pápának a Klimo püspök által a pécsegyházmegyés papság részére kiadatott „Liber regulae pastoralis”-a[11] címlapja mögé kötve megvan a kővágószőlősi plébánia könyvtárában. Alaposan elnyűtt állapotban találtam rá a padlás gerendái közé dugva.

Koller római kiküldetése

Az 1764. évi vizsga azt mutatja, hogy Koller csak két évet tanult itt Pécsett. Tudjuk, hogy előzőleg Nagyszombatban, a jezsuita egyetemen már bizonyos szemesztereken túljutott. Azonban tanulmányai végeztével még mindig nagyon fiatal volt. Pontosabban még nem érte el az ún. kánoni kort, ami szükséges ahhoz, hogy valaki a papságba felvehető legyen. Adva volt tehát Klimo püspöknek egy teológiát kitűnően elvégzett fiatalember, aki a Habsburg birodalom nyelvei közül magyarul, németül, tótul, szlovénul (=horvátul) beszélt, az egyházi tudomány nyelvét, a latint anyanyelvi szinten beszélte, de ismerte a görögöt és bizonyos fokig ismerte az ószövetségi szentírás nyelvét, a hébert is.

Klimo egyházmegye-vezetési koncepciójába nagyon is beleillett az az elhatározás, hogy megiratja egyházmegyéjének történetét. Azt is tudta, hogy hazai forrásokból igazán színvonalas mű nem jöhet létre. Az ősforráshoz, Rómához kell küldeni alkalmas kutatót. Adva volt most számára egy sok nyelven tudó, ambiciózus, fiatal klerikus, akinek esetleg éveket kell várnia, hogy papi szolgálatba lehessen helyezni. Így került Klimo által küldetve Koller Rómába.

Nem tudni, Klimo mikor szemelte ki Kollert e munkára. De a választás a lehető legszerencsésebb volt. Klimot ehhez nyilván hozzásegítette Koller (már bemutatott) családi hátterének ismerete. Valóban bámulatos, hogy Klimo ajánlására a huszadik életévét alig betöltött ifjú tudósjelöltet a vatikáni levéltár prefektusa, Giuseppe Garampi – aki egyébként Klimo régebbi ismerőse volt – nem csak befogadta, hanem megismerve Koller kvalitásait, bevezette Róma tudományos és egyházi köreibe.

Giuseppe Garampi

Garampi a Kollernél húsz évvel idősebb generációhoz tartozik, és a nagy történész, Muratori tanítványa. 1751-től tíz éven át levéltári prefektus, előbb a vatikáni levéltárban, később az angyalváriban is. 1761-ben bizonyos aprócska diplomáciai megbizatások ürügyén járta be fél Európát. Ekkor Bécsben is járt. Klimo püspök bizonyára Garampi bécsi tartózkodása idején ismerkedett meg vele (vagy talán már korábban is ismerte?) Garampi, visszatérve Rómába, ismét a levéltárak vezetője lett. Ez időre esik Koller Rómába küldése.

XIII. Kelemen pápa 1766-ban Montefiasco és Corveto püspökévé, és a pápai államtitkárság egyik vezető prelátusává nevezte ki Garampit, és ezzel megkezdődött diplomáciai pályafutása. Előbb lengyel, majd bécsi nuncius, mint ilyen 1776 augusztusában Pécsett járt. 1785-ben bíboros, a Germanicum Hungaricum protektora. Meghalt 1792-ben, Rómában. Remek könyvtári hagyatéka ma a montefiasconei papnevelő intézet könyvtárának büszkesége.

Koller Rómában

Koller római feladata kettős volt. A római levéltárakból Garampi irányításával történelmi dokumentumokat kellett gyűjtenie, pontosabban kimásolnia ill. kimásoltatnia, ezenkívül összeköttetéseket kellett teremtenie a Klimo könyvtár állományának gyarapításához. Koller mindkét feladatát remekül megoldotta. Levéltári kutatásai alapjává lettek a korát megelőző módszerességgel és precizitással megírt Historiájának, könyvtárgyarapító tevékenységéről pedig az 1760-as évektől kezdve az általa begyűjtött kötetek tanúskodnak. Koller nagyon jól tudta, hogy küldetésének sikerét nagymértékben Garampinak köszönheti. 1776-ban írja Koller,[12] hogy midőn püspöke parancsára studiumai kiteljesítése érdekében Rómában tartózkodott, Garampi milyen csodálatos jóindulatot (admirabili animi liberalitate) tanúsított vele szemben, hogy egy kiváló beosztottját, bizonyos Ruschio Achillest melléje adta, hogy mindent, ami számára új és még nem világos, megismerhesse, továbbá hogy Garampi mintegy 20.000 (viginti millia) kötetből álló könyvtárát használhatta.

Koller levéltári gyűjtései

Koller római levéltári gyűjtéseinek eredményét a Historia[13] kötetei tanúsítják. Tessék csak végiglapozni, és elámulunk a római levéltárakból közölt ill. idézett anyag sokaságán. – De azt is meg kell vallanunk, hogy a gyűjtésben némi szerencséje is volt. Ugyanis a megőrzendő iratanyag, pontosabban a pápai hivataltól kikerült iratoknak a levéltár részére elkészített másolati példányai időrendben kerültek a levéltár vaskos köteteibe. Az akkori világegyház (gyakorlatilag Európa) számos püspökségét illető iratmásolatok későbbi előkeresése érdekében a kötetek lapjainak viszonylag szélesen hagyott margójára írták annak a püspökségnek kezdőbetűjét, amely egyházmegyéhez tartozó személy részére állították ki az iratot. Így például a S betű egyaránt jelzi az esztergomi (Strigoniensis), a salzburgi, vagy pl. a sevillai egyházmegyét. Koller hallatlan szerencséjére Qu. betűs egyházmegye azidőben csak egy volt az egész egyházban, a pécsi, vagyis a Quinque Ecclesiensis. Kollernek ezekben a kötetekben kutatva csak a margóra írt betűjelzetet kellett figyelnie, és ahol Qu betűt látott, az már Pécsegyházmegyés iratot jelzett. – Megjegyzem, hogy magukban az iratokban már nem egyértelmű az egyházmegye nevének írása. Előfordul, hogy a Quinque = Öt szó helyébe a római írással került az 5, vagyis V betű olvasható, az Ecclesiensis = Templomi szó helyébe pedig ennek rövidítése, Eccliensis áll. Így történhetett meg, hogy a félreérthető rövidítés miatt bizonyos későbbi gyűjtések kiadványaiban (de nem Kollernél!) Quinque Ecclesiensis helyett Vegliensis = Vegliai egyházmegye van jelezve. (Micsoda különbség!)

A pápai tizedjegyzékek

A Koller által feltárt anyagból talán a legjelentősebb az a gyűjtemény, amely az 1330-as években szedett ún. pápai tizedfizetéseket, ill. a pápai tizedszedők számadásait tartalmazza. Ezekkel már elég nagy irodalom foglalkozik. Nem kívánok itt ismétlésekbe bocsátkozni, ezért inkább felolvasom Fejérpataky László 1887-ben erről készített írásának azt részét, amelyben Kollerrel foglalkozik.[14]

Fejérpataky László Koller munkájáról és a pápai tizedjegyzékekről

„KOLLER JÓZSEF, a pécsi püspökség történetének megírója, volt úgyszólván a legelső, ki e becses forrással közelebbről megismerkedett. Püspöke, Klimo György, megbízásából a vatikáni titkos levéltárban kutatásokat eszközölvén, ráakadt e jegyzékre s annak nagy részét lemásolá; másolata a  pécsi püspöki könyvtárban máig megvan. Ő hívta fel erre kora történetíróinak figyelmét; s ennek eredménye az lett, hogy egyes egyházmegyék iparkodtak a terjedelmes lajstromot, melynek kiadására KOLLER erősen készült, legalább másolatban megszerezni. ... A becses emlék kiadása azonban egyre késett. KOLLER közlé másolatát kora történetíróival, így a többi közt PRAY GYÖRGY-gyel is, ki ez alkalmat megragadta arra, hogy egy készülőben levő munkájába abból egy részt beiktasson, s a veszprémi tizedeket közölje, a nélkül hogy a forrást megnevezné.[15] KOLLER ez eljárást méltán rossz néven vehette, s ezért PRAY-val neheztelését érezteté is. Két év múlva PRAY egy munkájában – most már KOLLER beleegyezésével – közzétévén egyes részeket a kalocsai és váradi tizedekből, előbbi eljárásáért őt megköveté.[16] ... A tizedlajstrom felfedezője, KOLLER, csak évek múltával tette belőle a pécsi egyházmegye tizedeit közzé.”

Koller tudóssá válása – Muratori köre

Koller Rómában és útjának állomásain egy számára addig alig ismert világ képviselőivel találkozott, és került ismeretségbe. Ő, aki elsősorban jezsuita neveltetésű volt a nagyszombati kollégiumban csakúgy, mint pécsi tanulmányai idején is, hiszen mesterei ugyancsak Nagyszombatból kerültek ki, útja folyamán szoros kapcsolatba került a dominikánus rend tudós képviselőivel. Többen közülük Muratori kanonok teológiai köréhez tartoztak. Ezek közül a még élőkkel nyilván Garampi hozta össze Kollert. Mindenekelőtt a Kollernél 32 évvel idősebb Thomasio Maria Mamachi nevét kell említenünk, a nagy öregét, akivel Koller a későbbiekben is nagy levelezésben állott, és egy egész sor könyvet ő szerzett meg Kollernek a Klimo könyvtár részére, sőt Mamachi saját könyveiből is öt szerepel a Klimo könyvtárban. Muratori köréhez tartozott Mamachi egyik tanítómestere, a Velencében 1756-ban elhúnyt Danilo Concina egy egész sorozat könyvvel van képviselve a Klimo könyvtárban. Ugyancsak több könyvvel szerepelnek itt a korábban Muratori köréhez tartozó tudós teológusok, akiket Koller már csak műveikből ismerhetett. Így a dominikánus Giacinto Serry, valamint a pápai udvar teológusa, később bíboros Giuseppe Augustino Orsi, vagy az ugyancsak Muratori köréhez tartozó Giovanni Lami, akinek könyvét 1768-ban a dominikánus Pio Perolio szerezte meg Koller részére.[17]

Az itt név szerint említetteken kívül még sok más tudós neve is felsorolható lehetne, akiket Koller vagy személyesen, vagy csak műveiken keresztül ismert meg. Ez a széleskörű, többségében dominikánus kapcsolat kialakulása eredményezte, hogy Rómából hazatérőben a dominikánus vezetés alatt álló pisai egyetemen avatták doktorrá Kollert 1767. év végén.[18]

A jezsuiták és a dominikánusok szerepe Koller életében

Külön tanulmányt érdemelne annak megvizsgálása, hogy Kollert, akit egykor a jezsuiták neveltek, mi indította a dominikánusokkal való kiterjedt kapcsolatára? Ugyanis nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy épp ezidőtájt, a 18. század derekán indította meg a magát felvilágosultnak nevező hitetlenek tábora a minden addiginál hevesebb harcát a jezsuiták ellen, elsősorban a Bourbon-udvaroknál (Portugália, Francia-, Spanyolország),[19] amelynek eredményeként éppen 1767-ben az összes spanyolországi jezsuitát (kb. 6000-et) hajón a pápai államba toloncolták. A jezsuiták elleni Európa-szerte kiterjedt intrikák eredménye az lett, hogy XIV. Kelemen pápánál kiharcolták a rend feloszlatását (1773). A pápa ezt annak hangsúlyozásával tette meg, hogy a folytonos támadások közepette a rend nem felelhet meg többé hivatásának. Koller, még megélte, hogy VII. Pius pápa a rendet az egész világon visszaállította. Érdekes lenne tudni, hogy Koller lélekben hogyan viszonyult az őt nevelő jezsuita, és az őt nagynevű tudóssá kialakító dominikánus rendhez.

Koller és a római régiségek

Római tartózkodása idején Koller megismerkedett a római régiségekkel is. Igaz, hogy a katakombák felkutatása és feltárása szisztematikusan csak a 19. században indult meg, de a jószemű ifjú találhatott és megfigyelhetett néhány, már az ő idejében is – legalább részben – felkereshető katakombát. Így, amikor néhány évtized múlva, már mint nagyprépost láthatta Pécsett az akkor felfedezett festett sírkamrát, felismerte annak római eredetét. Hogy Pécs ez egyedülálló római kori műemléke nem pusztíttatott el az 1800 körüli építkezésekkel, azt elsősorban Kollernek köszönhetjük.[20]

Koller visszatér Magarországra

A Rómában töltött röpke, talán egy év, és ehhez kapcsolódva Velence, Bergamo, Miláno, Genua, Firenze, Pisa meglátogatásával gazdagított útja hazafelé, Koller számára egy életre szóló élményen túl a tudós kiformálódását, és az itthoni dolgokra nyíltabb, és szociális érzékenységű rátekintését is eredményezte azzal is, hogy megismerhette a kor teológiai, egyházvezetési, gondolkodásbeli áramlatait. Vagyis mire visszatért Magyarhonba, és elérte a szükséges ún. kánoni kort, Klimo 1767. december 21-én Pozsonyban, a házikápolnájában szubdiakonussá, majd 1769. december 23-án Kollert, szülei és nővére, továbbá számos meghívott jelenlétében, pappá szentelte. Ezzel a pécsi egyházmegye legműveltebb papja, és az egész ország egyik legjelesebb tudósa lett.

Koller Pécsett

A Pécsre hazaérkező Koller előbb a püspöki udvar könyvtárának prefektusa, majd röviddel ezután, az 1771-ben szerencsétlen körülmények között elhunyt Andrasics János[21] helyén tanárkodott a teológián, mint a theologiae speculatuvae professzora. 1773-ban a diakovári püspökké kinevezett volt tanára, Krtizza[22] professzor helyét vette át mint professor rituum.[23]

Ez évből Brüsztle egy anekdotát ír le Kollerről. Az ekkor újonnan kinevezett Mitterpacher Dániel[24] és Koller között Klimo püspök előtt bizonyos versengés kerekedett, amit a püspök féltékenységnek nézett. Klimo ekkor mosolyogva kérdezte: „Ugye most köztetek 'oppositio' (=ellentét) támadt?” Koller válasza ez volt: „Nem excellenciás Uram, hanem 'postpositio' (=utánahelyezés, mellőzés)”.[25] – Két év múlva, 1775-ben Koller megkapta bizonyos Smackers Miklós Péter[26] halálával megüresedett kanonoki stallumot. Javadalmi lakásul a mai Káptalan u. 5. sz. kanonoki házat kapta.[27]

Koller ekkor már keményen dolgozott Historiájának első kötetén, és csak javításokat kivánt végrehajtani benne. A második kötet is már készült. Klimo volt, amíg csak egészsége engedte, Koller kéziratainak első lektora. És elkészült a püspökség történetéhez írt előszó, a Prolegomena[28] még ugyancsak némi módosításokra, javításokra váró kézirata is. Azonban a kiadás egyre késett. Klimo is folyton ösztökélte Kollert, hogy végre adja nyomdába Historiájának meglévő köteteit, de erre csak később kerülhetett sor. Klimo ugyanis Kollert ismét és ismét újabb és újabb sürgős feladattal bízta meg. Az egyik ilyen az 1775. évi szentévvel kapcsolatos. 

Janzenizmus, febronianizmus, jozefinizmus

Az 1775. évben sorra kerülő szentévi búcsúval kapcsolatban kialakult problémák gyökere a több mint egy évszázaddal korábban, az 1600-as évek derekán kialakult janzenizmusban, az újkor egyik legmegejtőbb és legkártékonyabb eretnekségében kereshető.[29]  Muratorinak és körének is még elég sok problémát okozott, noha 1713-ban XI. Kelemen pápa már ünnepélyesen elítélte. Mégis hatásában elég sokáig élt, és az egyházban bizonyos belső harcot eredményezett, melynek végső hatásaként említhető még a jezsuita rend feloszlatása is. Azonban változtak az idők. Akkorra már új problémák felé terelődött a teológusok figyelme. Ez volt a febronianizmus,[30] amely ugyan teljesen belső, egyházi-teológiai problémákkal látszik foglalkozni, mégis láthatólag táptalajává és élesztgetőjévé lett a bécsi udvarban kialakulófélben lévő jozefinista[31] egyházpolitikának, mely az egyházat a 18. század derekától 1855-ig az államhatalom gyámsága alá helyezte.

Az 1775. évi szentévi búcsú

Még Mária Terézia életében fia, II. József az 1775. évre meghirdetett szentévi búcsú[32] megünneplésének politikai jelentőséget kölcsönzött azzal, hogy mind Magyarországról, mind az örökös tartományokból tilalmazta a jubileumi ünnepekre a Rómába utazást. A Magyarországra is kiterjesztett búcsú fényes megünneplésének ezért Róma melletti demonstráció jellege lett. Az ekkor már nagybeteg Klimo elhatározta, hogy Koller római jóbarátjának, Tommaso Soldati-nak a jubileumra írt olasz nyelvű könyvét idehaza kiadatja. A könyv latinra való fordítása – jól sejtjük – Koller műve, noha az ő neve nem szerepel a könyv címoldalain.[33]

Garampi Pécsett

1776-ban Garampi mint nuncius a császári udvarba küldetett. Alig hogy Bécsbe érkezett, sietve közölte Kollerral szándékát, hogy működési terének alaposabb megismerése céljából be kivánja utazni Magyarországot.[34] Ez alkalomra kapta Koller Klimotól a sürgős feladatot: mint a liturgia professzora, és Garampi őszinte híve és barátja, olaszból latinra kellett fordítania és sietve kinyomtatnia a szentmise rítusáról és szertartásairól készült könyvecskét,[35] bizonyára tankönyvnek. A könyv előszavában emlékezik meg Koller a sok segítségről, amit Rómában kapott Garampitól.

Garampi nuncius 1776 augusztusának utolsó napjait Pécsett töltötte. Még Pécsre utazása előtt az egyház ügyeiben feltűnően jól tájékozott Garampi összefoglaló jelentést küldött Rómába. Míg az örökös tartományok püspökeit sorra súlyos kritikával illette, addig elismeréssel szólt a magyar püspökökről. Klimoról így ír: „A legjobb főpásztor volt mindig, és nekem régi barátom. De most már beteg, szélütött ember.” Pécsi tartózkodása után, Bécs felé utaztában, Veszprémből írta Kollernek, hogy az úton nagy élvezettel olvasta a püspökség történetéhez írt Prolegomenájának kéziratát. Így ír: „Be kell járni az egész Magyarországot, és Pécsett kell megállapodni, hogy ilyen jelentős műre találjon az ember.”

Az viszont kérdéses, hogy Kollernak van-e köze egy 1777-ben, ugyancsak Klimo intenciója szerint elkészített kis kézikönyvhöz, amely a szentmise végzésével kapcsolatos rubrikákat tartalmazza. Koller szerzőségét sejteti, hogy egy évvel korábban Koller jelentette meg az olaszból latinra fordított mise-liturgiát magyarázó kézikönyv.

*    *    *

Klimo halála, széküresedés, Eszterházy Pál püspök

Hét hónappal Garampi Pécsről való távozása után meghalt Klimo püspök. A Historia kiadására sajnos már nem került sor Klimo életében. (Koller jóbarátjának és professzortársának, Szalágyinak ez még sikerült az első két kötetével.[36])

Klimo halála után az egyházmegye három évig püspök nélkül maradt. Ugyanis Bécs addig nem jelölt ide püspököt, amíg a város szabad királyi rangra emelése meg nem történt. Ezekben az években végre nyomda alá helyezhető állapotba került Koller Historiájának I. és II. kötete, melyek 1782-ben már az új püspök, Eszterházy Pál László égisze alatt kerültek ki a nyomdából (Pozsony, Landerer) csakúgy, mint az 1784-ben megjelent III. és 1796-ban a IV. kötet. Ekkor kezdték Kollert „doctissimus hic Praepositus” címmel megtisztelni. Koller a rá jellemző alázatossággal hárította el ezt: „Non est meum, sed Klimonis opus” (= Nem az enyém, Klimo műve).

Közben Koller a korábbi lakásából a mai Janus Pannonius utca 4. sz. házba költözött. A házat 1744-ben Kapuváry Márk kanonok építtette, de csak négy évig lakhatott benne, mert 1748-ban meghalt.[37] Kapuváry halála után itt lakott Domsics Mátyás kanonok, aki még korábban, Nesselrode püspök megbízásából 1729-ben vizitálta Baranya megye plébániáit. A vizsgálatról készített jegyzőkönyv a 18. század egyik fontos dokumentuma.[38] A ház következő lakója volt Szemenics Ferenc kanonok, aki a házat a mai alakjára átépíttette. Címere Kapuváry címere mellett ott díszlik a ház bejáratánál. Meghalt 1773-ban.[39] Nunkovics György kanonok, pécs plébánosa volt a ház következő lakója. Klimo püspök halála után a káptalan őt választotta meg, hogy a püspökszék üresedése idejére az egyházmegyét mint helynök kormányozza. Nagyprépost, címzetes szerbiai püspök,[40] majd Eszterházy püspök általános helynöke (vicarius generalis) volt.[41] Nunkovics György halála (1790. nov. 21.) után költözött Koller az új lakásába, és itt élt haláláig, 40 éven át. Itt véglegesítette kéziratait, innen kerültek nyomdába a Historia IV.– VII. kötetei az 1796., 1801., 1806., 1812. években, és közben, 1804-ben a Prolegomena, amit Koller a Historia bevezető kötetének készített, és amelynek kéziratát már negyed századdal korábban, Pécsről való elutazásakor olvashatta Garampi. És Koller itt írta meg könyvét a magyar Szentkoronáról.

Koller 40 évet  élt ebben a házban, és itt is halt meg. Megérdemelne egy emléktáblát.

* * *

Tudósok a Szentkoronáról

A 18. század utolsó évtizedében Koller az addigi munkálataitól némileg eltérő témával is foglalkozott. Ez a magyar Szentkorona története. Lássuk Koller „DE SACRA REGNI UNGARIAE CORONA COMMENTARIUS” c. könyve születésének előzményeit.

Révay Péternek, a néhai tudós koronaőrnek, Túrócvármegye főispánjának 1613-ban a Szent Koronáról kiadott könyvecskéje után szinte tabutémává merevedett a korona kérdése. Révay könyve több kiadást is megért. Ezen kívül annyi történt mindössze, hogy Révay írását némileg bővítette Nádasdy Ferenc országbíró 1659-ben, majd 60 év múlva Bél Mátyás adatta ki. Továbbá Révay Péter nyomán a 18. század első felében és dereka táján jelentek meg újabb írások a Szent Koronával kapcsolatban. Megemlíthetem Schmeizel Márton és Miller János Péter írásait. Később a korona eredetét az addigiaktól eltérően, teljesen más úton kívánta megmagyarázni Schwarz Godofried, aki a magyarság kereszténnyé válását teljesen görögkeleti (ortodox) eredetűnek vette. A korona görög nyelvű feliratai nyújtottak ehhez neki látszólagos bizonyítékot.

A Szentkorona eredetének megvitatására akkor került sor, amikor 1790-ben a koronát hazahozták. 1789 késő őszén a megyék, még nyilván duzzogva, de elfogadták, vagy legalábbis elismerték a II. József által megteremtett állapot törvényességét. A tél folyamán, 1790 januárjában azonban már valamennyi megye egyetértett annak megdöntésében. A megyék sok-sok követelménye között szerepelt az 1784-ben Bécsbe vitt Szent Korona hazahozatala is. 1790. január 26-án kelt II. József „türelmi rendelet”-e, melynek pontjai között a császár elrendeli a korona visszaszállítását, de nem Pozsonyba, hanem a budai várba. Ez hamarosan meg is történt, és február 21-én érkezett Budára a korona. Ugyanezen a napon érkezett meg a hír Bécsből II. József haláláról, és öccsének, II. Lipótnak trónralépéséről is.

A korona hazahozatala és akkor történt rövid közszemlére tétele megindította a tudós világban az addig szinte teljességgel elhanyagolt témával való foglalkozást. A Szent Korona történetének, és elsősorban eredetének kérdéséről sorra jelentek meg az írások.

Már 1790-ben kiadták a piarista Horányi Alexiusz (Elek) és a jezsuita Katona István értekezéseit, ugyanekkor báró Orczy Lászlónak, a Magyar Királyi Kamara elnökhelyettesének rendeletére Lippert János elkészítette a koronának nyomtatásban is megjelent képét. A Komáromi Tudós Társaság részéről pedig a II. József-i eszméket dicsőítő versezettel jelentkezett a Kosáry Domokos által reformprotestánsnak titulált református Péczeli József.

Ezeket említhetjük a korona Budára érkezésének évéből. De említésre méltó Decsy Sámuelnek, „a józan és orvosi tudományok doktorának, és az Odera-Frankofurtumi Királyi Tudós Társaság tagjának” szép színes metszetekkel illusztrált kiadványa, amely Bécsben, 1792-ben jelent meg, és amelyben feleleveníti bizonyos Weszprémi Istvánnak korábban hírlapi közleményként megjelent elméletét. E szerint a koronát I. Géza király (1074-1077) kapta Dukasz Mihály bizánci császártól.

Katona István hamarosan meg is jelentette vitaírását „A' magyar Szent Koronáról Doct. Décsy Sámueltől írt Históriájának megrostálása” címmel, és először veti fel annak lehetőségét, hogy a korona voltaképpen két részből van összeállítva.

Folytathatnánk a Szentkorona e korszakbeli irodalmának felsorolását, azonban 1792-ben a magyar tudományos világ részére új lehetőség nyílt a korona megvizsgálására, és a korona irodalmának kibővítésére.

A Szentkorona és a koronázási jelvények közszemlére tétele

1792-ben a váratlanul meghalt Lipót király helyébe trónra lépő I. Ferenc király Budán történt megkoronázása alkalmából, a koronázást követő három napon át, úgy mint: június 7-én délután 4-7 óra között, június 8-án délelőtt 10-1 óra között és délután 4-7 óra között, június 9-én délelőtt 10-1 óra között a budai királyi várpalota templomában valamennyi koronázási jelvényt közszemlére bocsátották. Ez alkalommal Koller József, a két koronaőr, Keglevich József és Nádasdi Mihály engedélyével a koronázási jelvényeket vizsgálat alá vette. Koller ekkor 47 éves volt, és már országos hírű tudóssá nőtte ki magát.

A vizsgálatnál Koller társai voltak: a pesti királyi egyetem részéről két professzor könyvtárőr, Schönvisner István katolikus pap, régész professzor és Schwartner Márton evangélikus vallású oklevéltan professzor, a sárospataki református kollégium részéről Szombat József egyháztörténet tanár, a görögkeleti (nem egyesült, ortodox) egyház részéről Stratimirovich István karlócai (Carlovicensis) metropolita és Popovich Dénes budai püspök. Ez utóbbiak a korona görög feliratának helyes leolvasásában és értelmezésében segédkeztek. Részt vett a munkában még Lippert János festő, grafikus, aki két évvel korábban már lerajzolta a koronát. Most Koller a rajzoló munkáját társaival együtt mindvégig ellenőrizte és korrigáltatta. A régi korona-rajzok kiegészítéseként elkészíttette a korona felülnézeti rajzát is. E rajzon a latin feliratú zománcképek közül öt teljes ábra szerepel, valamint további négy apostol nevének felirata. A rajzok kiszínezésére az idő rövidsége miatt már nem került sor.

Koller könyve a Szentkoronáról

Koller a könyvében összefoglalta mindazt, amit a korabeli tudományosság a Szentkoronáról addig produkált. Időközben ugyanis kisebb fajta könyvtárrá sokasodott a Szentkoronáról írt művek sora. Kollernak nyolc év kellett ahhoz, hogy elkészítse művét, a  DE SACRA REGNI UNGARIAE CORONA COMMENTARIUS-t, és azt megjelentethette Pécsett, a Lippert-féle rajzokról készült metszetekkel. Koller e művében helyre tette mindazokat a vélekedéseket, melyeket korábban a szerzők egymással vitatkozva publikáltak. Végérvényesen megállapította, hogy a Szentkorona két részből áll, melynek egyikét Dukasz Mihály császár küldte Géza királynak. A másik, a latin rész eredetéről vallotta ugyan, hogy ez lehet az, amit Szilveszter pápa ajándékozott Szent Istvánnak, de meg kell említenem, hogy ez utóbbi állításában ugyancsak óvatosan fogalmazott, mintha már jó előre megérezte volna, hogy a latin korona eredetéről vagy származásáról még két évszázad múlva is vitatkozni fognak a tudósok.

Szalágyi

Koller a Szent Koronáról írt művét kétféleképpen adta közre. Kiadatta önálló kötetben, benne öt táblaképpel: három a koronáról, egy a koronázási jelvényekről, egy pedig a palástról. Megtalálható ugyanez a kötet a kiváló tudóstársnak és jóbarátnak,[42] Szalágyi Istvánnak a DE STATU ECCLESIAE PANNONICAE LIBRI VII. című művének hetedik kötetével egybekötve, mégis olyan formán, hogy a táblaképek hiányoznak belőle. (Legalábbis abból a példányból, amelyet forgattam.)

Szalágyi a könyve hetedik kötetében a magyar kereszténység eredetét tárgyalja. E kötet második része vitairat Schwarz Godofried már említett elméletével szemben, amelyben a magyar kereszténység görögkeleti eredetét vallja. Schwarz Godofried elméletének alátámasztásánál a görög koronát is felemlíti, állítva, hogy a görög koronát már Szent István előtt megkapta a magyarság. Szalágyi mint záróargumentumot kivánta felhozni a görög korona későbbi eredetét, pontosabban azt, hogy az nem a Szent István király előtti időből való. Azonban Szalágyi mielőtt befejezhette volna könyvét, 1796-ban elhunyt. Koller, mint Szalágyi poszthumusz művét adatta ki e VII. kötetet azzal, hogy a Szalágyi által már meg nem írt rész helyébe, annak helyettesítésére, belehelyezte a koronáról írt kötetét.

Alapos munkájával Koller azt elérte, hogy a Szent Korona kutatása egy időre nyugvópontra jutott. A magyar tudományos élet e kérdésben majd kilencven éven át az ő nyomdokain haladt, és csak a honfoglalás millenniumára készülve kezdtek tudósaink ismét a koronával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni.

Meg kell sajnos említenünk Koller könyvének két alapvető hibáját is. Egyik az, hogy a pécsi nyomda terméke: így a pécsegyházmegyei plébániák könyvtáraiban helyenként még csak megtalálható, de az ország területén jó, ha a legjelentősebb könyvtárakban fellelhető. A másik nagy hibája, hogy latinul van írva. Sajnos, manapság már nagyon kevesen vannak, akik hajlandók egy két évszázaddal ezelőtt latin nyelven megírt tudományos művet végigolvasni. Jóllehet e fogyatékosságok semmit sem vonnak le a mű tudományos értékéből, mégis odavezettek, hogy már alig ismerik a könyvet. Igy legutóbb 1979-ben, Katona Tamás szerkesztésében A Korona kilenc évszázada...” címmel kiadott reprezentatív kötet már meg sem emlékezik Koller művéről.

*    *   *

Koller a 19. század küszöbén

Időközben Koller a kanonoki ranglétrán lassú léptekkel, de haladt előre. Eszterházy püspöktől a következő címeket ill. méltóságokat nyerte: 1783-ban dékánkanonok, 1792-ben lektor (=olvasókanonok), 1795-ben pedig a várbéli Keresztelő Szent János káptalan címzetes prépostja (kisprépost) lett.

1799. november 7-én meghalt Eszterházy püspök. Halála után a püspöki széket hét éven át nem töltötték be, Pécs püspök nélkül maradt. (Hasonlóan Esztergom esetéhez: Batthyány érsek október 23-án halt meg, az érseki szék 1808-ig marad üresen.) Az egyházmegye kormányzása Eszterházy püspök halálát követő meglehetősen zavaros és nehéz években[43] Kollerre hárult. 1802. március 1-jén Szányi Ferenc[44] székeskáptalani prépost rozsnyói püspök lett. Szányi helyébe három hét múlva, március 23-án, a püspöki szék üresedésben lévén, a káptalan emelte Kollert nagyprépostságra.[45] E méltóságot Koller haláláig viselte.

Epilógus

A koronáról szóló könyvének megírása, és az időközben elhunyt Szalágyi Pannónia egyházainak történetéről írt könyve hetedik kötetének nyomdába juttatása éveken át hátráltatta Kollert Historiája újabb kötetének publikálásában. Most Koller az egyházmegye gondjain túl intenzíven foglalkozott Históriájának további sorsával is.  1801-ben megjelenhetett a História V. kötete. Ezt a pécsi káptalannak, valamint a város és az egyházmegye papságának ajánlotta.[46] 1804-ben nyomdakésszé lett a Prolegomena, a Historiához előszóként készített kötet. Koller itt visszaemlékezve egykori tanárára és tanárságban elődjére, a diakovári püspökké lett Krtizza[47] Ferenc Mátéra, a kötetet most neki ajánlja. Az ajánlásban megírja, hogy ez az írásmű a jóemlékű Klimo György püspök kivánsága szerint iratott meg, a kéziratot a püspök éjszakai munkával végigolvasta és a szükséges javításokat benne feljegyezte. De Klimo, mielőtt e művet kinyomtatva kézbe vehette volna, elhunyt.

Két év múlva, 1806-ban jelent meg a Historia VI. kötete. Az utolsó, zárókötethez pedig hat év kellett, és 1812-ben jelenhetett meg. Koller, aki most már a kanonoki hierarhia csúcsára ért, és nagypréposttá lett, a lassaként öregedő tudós e két utóbbi kötethez nem írt dedikációt.

*    *    *

És most őszinte sajnálkozással érzem, hogy kezdek túllépni az önök türelmének határán. Így nem marad más hátra, mint hogy legalább címszavakban elmondjam, mi minden az, amiről nem szóltam.

1.) Nem esett szó a Historia felépítéséről, részletesebb bemutatásáról, értékeléséről.

2.) Koller személyes nagysága, szociális érzékenysége, a szegények iránti megértése, a 12 fiatal állandó segélyezése azok tanulmányi idejében ... stb. mind elmaradt.

3.) Még csak nem is említettem a káptalani levéltár általa történt rendezését, lajstromozását. Továbbá a „Klimo-könyvtár” általa gyűjtött könyvritkaságai, a könyvtárban őrzött Koller kéziratok, a Kollerhez küldött levelek külön tanulmányt érdemelnének, csakúgy, mint Koller mind ez idáig fel nem kutatott levelei.

4.) Kollernek a püspöki szék üresedése éveiben végzett egyázmegyei kormányzati tevékenységéről, – és még sok mindenről szólnom illett volna.

*    *    *

Koller József meghalt 1823. szeptember 3-án, vagy valószínűbb, hogy szeptember 2-án.[48]

Eltemették a pécsi káptalan kriptájában, amely a káptalani levéltár épületének pincéje. – A 19. század végén már szűknek bizonyult e kripta, ezért apró kis osszáriumokat készítettek, amelyekben egy-egy  halott csontjait helyezték el. 15–20 évvel ezelőtt átalakíttatott a káptalani kripta, és püspöki temetkezési hellyé avanzsáltatott, a kriptában lévő osszáriumok tartalmát pedig egy közös, nagy osszáriumban helyezték el. Azóta nem láttam a hajdani káptalani kripta berendezését. Így azt sem tudom, hogy a közös osszáriumba kerültek neve fel van-e jegyezve valami közös lajstromba? Netán egy ott elhelyezett márványtáblán?

ADALÉKOK[49]

Ballerini, Pietro és Girolamo (1698–1769 ill. 1702–1781). Jezsuiták, testvérek. A febronianizmus ellen írtak cáfolatokat: De potestate eccl. SS. Pontificum et Conc. Generalium. (1768, Verona)De vi et ratione primatus Rom. Pont.. adversus Febronium. – Kat.Lex. II. 81., a ‘Febronianizmus’ címszónál.

Bandini, Angelo Maria (1726–1800). Irodalomtörténész, könyvtáros, G. Lami tanítványa. – 1767-ben Pio Perillo értesíti Kollert, hogy megjelenik Bandini kanonoknak a Medici könyvtár kéziratairól írt könyvének II. kötete. (Vajjon ismeretségben volt-e vele Koller?) TÓTH 1932. 189. – Lex. Th. K. I., 946.

Bonaventura, Sebastiano Pompilio (1690–1706) Gubbio, majd Montefiasco és Corveto püspöke. Az ő nyomdokán írta meg Francesco Gervasi az 1718-ban kiadott Instrutione de sacri riti..., az 1719-ben kiadott Ordo Synodi ... c. műveit.

Boutigny... A 18. században élt francia regalista iró. Boutigny cáfolatára Cristianopulo által írt 2 kötetes műve sajnos politikai okokból, vagy inkább páni félelemből nem volt publikálható, ezért csak kéziratban terjedt. – F. St. Rautenstrauh apát a regalista Boutigny nyomán 1773-ban Prágában jelentetett meg jozefinista művet. TÓTH 1932. 192., 193.

Cadonici, Giovanni (1705–1786). Cremona, kanonok, teológus, a jozefinizmus híve, aki Mamachival polemizáló könyvet írt, de Mamachi nem tartja méltónak feleletre. Mamachi ír erről Kollernak. TÓTH 1932. 187., 188.

Caleppi, Lorenzo (1741–1817). Az 1780-as évek közepétől jelentős szerepet játszik a Szentszék diplomáciájában, mint auditore (a nuncius ügyhallgatója). 1778-ban felhívja Koller figyelmét, hogy jó lenne, ha közzétenne itt is egy Rómában nyomtatott hitbuzgalmi művet. 1801-től nuncius (Firenze), 1815-ben bíboros. TÓTH 1932. 193.

Concina, Daniello (1687–1756, Velence). Dominikánus, moralista, pseudo jansenista. Muratori köréhez tartozott. Mamachi egyik tanítómestere. Velencében, 1749-ben jelent meg 12 kötetes műve: „Theologia Christiana dogmatico-moralis.” A laxismus nagy ellensége. TÓTH 1932. 185., 186. – Lex. Th. K. III., 24.

Cristianopulo, Ermandomenico (†1788). Dalmata származású, a német-magyar kollégium tanulmányi felügyelője. A regalista Boutigny munkájának cáfolatául 2 kötetes művet jelentetett meg 1777 előtt. Másik műve Febronius kritikáját tartalmazza. Ennek megjelenését 1777-ben már várták, de csak 1784-ben jelenhetett meg. Kollerral levelezésben volt. TÓTH 1932. 192., 193.

Febronianismus, Febronius, Justinus, = Joh. Nic. Hontneim. (1701–1790). – Elvei 1763-ban: A pápa jogkörének korlátozásával a protestánsokat vissza lehetne szorítani, s a pápától megtagadott jogokat nem a világi hatóságokra (mint a gallikánizmus szerint), hanem a püspökökre kell átruházni (=Zsinat a pápa felett). 1764-ben XIII. Kelemen pápa elítélte. Cáfolatára írtak: Zaccaria, Ballerini, Mamachi, Christianopulo.) TÓTH 1932. 187., 193. – Lex. Th. K. III., 974: – Kat. Lex. II., 81.

Garampi, Giuseppe (*Rémini 1725, †Róma, 1792). – riminibeli gróf, Firenzében G. Lami, Modénában Muratori tanítványa volt. 1749-től a vatikáni levéltár custosa, majd prefektusa, 1759-től az angyalvári levéltár prefektusa is. 1761-től diplomáciai megbizatásokat kap, 1766–72 Sekretär der Chiffre, 1770–72 bécsi nuncius, 1772 lengyel nuncius, 1776-tól Montefiasco és Corveto püspöke, s mint ilyen a császári udvar nunciusa, az év augusztusában Pécsett járt. 1785, bíboros. TÓTH 1932. 183-194. – Lex. Th. K. IV., 287. – HURTER 1910-1911. V., 463-466.

Gazzaniga, Pietro Maria (1743–1818). Bécs nagyhírű dominikánus teológusa, aki 1777-ben részletesen ír Kollernak Cristianopolo tudományos munkásságáról. TÓTH 1932. 192.

Gervasi, Francesco [valószínüleg azonos a következővel:] Franciscus Armandus Gervaise (*kb. 1660, †1751), karmelita, majd trappista. Neve alatt számos könyv ismeretes, így Sebastiano Pompilio Bonaventura püspök nyomán a Szentmise rítusáról, és a zsinati rendtartásról (1718, 1719). Több nyelven is publikált. HURTER 1910-1911. IV., 1444.

Giorgi, Antonio Augustino (1711–1797). Ágostonrendi kanonok, a Bibliotheca Angelica igazgatója volt, a kopt, a tibeti nyelv tudósa. 1788-ban Garampi írja Kollernek, hogy Koller római barátja Giorgi él és dolgozik. TÓTH 1932. 194. – Lex. Th. K. III., 502.

Giorgi, Ignazio (†1769 előtt). Raguzai bencés. D. Remedelli dominikánus 1769-ben Klimo könyvtára részére megvásárolja Giorni posthumus történeti művét (kéziratát?) az illír nemzet történetéről. TÓTH 1932. 194.

Janzenizmus – Antijanzenizmus – Pseudo-janzenismus. A janzenizmus megalapozója Jansen Kornél (1585–1638) lőweni tanár, majd yperni püspök Augustinus c. könyvét csak halála után adták ki. Alapvető tanait (pl. Krisztus csak a kiválasztottakért halt meg a kereszten, stb.) Orbán pápa 1642-ben elítélte. A tan gyorsan terjedt, különösen Franciaországban. (Lásd bővebben Lex. Th. K. és Kat. Lex.) TÓTH 1932. 185. – Lex. Th. K. V., 275-277. – Kat. Lex. II., 417-418.

Jozefinizmus, (II. Józsefről) A bécsi udvarnak a gallikánizmussal és a febroiánizmussal rokon egyházpolitikája, mely az Egyházat a 18. század derekától 1855-ig az államhatalom gyámsága alá helyezte. TÓTH 1932. 187. – Lex. Th. K. V., 572-575. – Kat. Lex. II., 457.

Lami, Giovanni (1697–1770). Muratori teológiai köréhez tartozott. P. Perolio szerezte meg Lami munkáját Kollernek 1768-ban. TÓTH 1932. 189.

Mamachi, Tommaso Maria (1713–1792). Dominikánus, Muratori teológiai köréhez tartozott, pseudo-janzenista. Egész sor teológiai munkát (főleg dominikánusokét) szerzett meg a pécsi könyvtár részére. TÓTH 1932. 186., 187., 189., 190., 191. – Lex. Th. K. VI., 838.

Mitterpacher Dániel (*Pécsvárad, 1755. jún. 4, †Pest, 1823. febr. 19). 1773-tól pécsi kanonok, majd címzetes püspök. BRÜSZTLE 1874-1880. I., 611; IV., 481., 598.

Muratori, Ludovico Antonio (1672–1750). Polihisztor, az olasz tudományos történetírás megalapítója. TÓTH 1932. 185. – Lex. Th. K. VII., 381-382. – Kat. Lex. III., 360.

Orsi, Giuseppe Agostino (1682–1761). Dominikánus, a pápai udvar teológusa, majd 1759-től bíboros. Pseudo-janzenista. Muratori köréhez tartozott. TÓTH 1932. 185., 189. – Lex. Th. K. VII., 787.

Palafox y Mendoza, Juan (1600–1659). 1639-ben püspök Mexikóban, (Pueblo de los Angeles), 1654-től püspök Spanyolországban. Szentség hírében halt meg. TÓTH 1932. 186. – Lex. Th. K. VII., 874.

Peroli, Pio Tomaso. Dominikánus Firenzében. Koller ismerte, levelezett vele, Bandini könyvéről írt Kollernek. TÓTH 1932. 189.

Rautenstrauh, Franz Stephan (*Blottendorf, 1734, †Eger, 1785). Sz. Benedek rendi apát. Prágában professzor, 1783-tól Bécsben számos könyve jelent meg. Mint jozefinista II. József idején magas udvari kultúrméltóságot ért el. TÓTH 1932. 192-193. – Lex. Th. K. VIII., 658. – Kat. Lex. II., 457., a ‘Jozefinizmus’ címszónál.

Remedelli, Dionisio (*?,†1765) Dominikánus, a pisai egyetem reformjában ért el eredményeket. A jezsuitákkal szemben naívan antipatikusan viseltetett. Koller Pisából hazatérve több levelet váltott vele. TÓTH 1932. 188., 190. – Említi VERESS 1941. 321. – HURTER 1910-1911. V., 470.

Ricci, Scipione de (1741–1810). Regalista janzenista. 1766-ban felszentelt pap Firenzében, 1780 Prato és Pistoia püspöke. TÓTH 1932. 186. – Lex. Th. K. VIII., 870.

Ruschi, Achille (másként Rusca) apát, 1768–1771-ből 23 levelét, 1770-bál egy kéziratos tanulmányát őrzi a Klimo Könyvtár. Rajta keresztül juttatott el Koller 1771-ben bizonyos könyvet a dominikánus generálisnak. TÓTH 1932.190. – HURTER 1910-1911. V., 179.

Schőnwiesner István (1738–1818). Jezsuita archeológus, 1780-tól egyetemi tanár, 1780-tól rektor. Az aquincumi ásatás vezetője. TÓTH 1932. 194. – Kat. Lex. IV., 141. – Prolegomena 8., 11., 17., 61., 63.

Serry, Francois Jaques Hyacinthe olaszosan: Serry, Giacinto (=Jácint) (1658–1738). Dominikánus teológus, a teológia professzora a padovai egyetemen, Muratori körének jeles tagja. TÓTH 1932. 185. – Lex. Th. K. IX., 496.

Soldati, Tommaso Maria. Dominikánus, Koller ismerőse, tanár Rómában a Collegium Germanicum-Hungaricumban. A jubileumi búcsúra írta a „Catecismo ... dell' Anno Santo ...”-t, kiadva Rómában 1775-ben. Pécsett Koller fordításával latinul 1776-ban jelent meg. TÓTH 1932. 192. – VERESS 1941. 305.

Tamburini, Pietro (1737–1827). Regalista, janzenista teológus. Egyetemi tanár (teologia morális) Paduában, majd ugyanitt a II. József által létrehozott generális szeminárium prefektusa. TÓTH 1932: 186. – Lex. Th. K. IX. 986.

Zaccaria, Francesco Antonio (1714-1795). Jezsuita tudós, teológus. Könyve a febronianismus cáfolatáról 1764-ben jelent meg. TÓTH 1932. 186., 187. – Lex. Th. K. X., 1018. – Kat. Lex. II., 81., a ‘Febronianismus’ címszónál.  

IRODALOM[50]

AIGL 1838

AIGL, Paulus: Historia brevis venerabilis Capituli cathedralis Ecclesiae Quinque-Ecclesiensis. Quinque-Ecclesiis, 1838. (Koller élete: 113.)

BRÜSZTLE 1874-1880

BRÜSZTLE, Josephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis. I-IV., Quinque-Ecclesiis, 1874-1880. (Koller: I., 611-614.)

CSAJÁGHY 1838

CSAJÁGHY Károly: Klimo György Pécsi Püspök' Élete. – Munkálatai a' pesti növendék-papság' magyar iskolájának. Ötödik kötet. Budán, 1838. 321-343.

CSERGHEŐ 1887-8

CSERGHEŐ Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn. Nürnberg, 1887-1888. Bauer - Raspe, Heft 8-14, 319.

DANIELIK? 1853

Szerző és cím nélkül (Danielik János?): Per Koller hagyatéka felett. Religio. Cath. politico-egyházi s irodalmi lap, szerk. DANIELIK János, Pest, 1853. I/11. 85. 

DANIELIK 1858

DANIELIK József: Magyar irók. Életrajz gyűjtemény. Pest, 1858. (Koller: II., 150-153.)

FEJÉR 1834

FEJÉR, Georgius: Codex diplomaticus Regni Hungariae ecclesiasticus ac civilis, VIII/5, Pestini, 1834. (Koller: III-VIII.)

FEJÉRPATAKY 1887

FEJÉRPATAKI László: Bevezetés. A pápai tizedszedők számadásai, 1281-1375. = VAT 1887. (Koller: LXV-LXVI.)

FARKAS 1835

FARKAS József: Életirás. Koller Jósef. In: GUZMICS Izidor (szerk.): Vallási és Egyházi Tár, 1835/VI. füzet, 153-155.

GÁLOS 1947

GÁLOS László: A kétszázesztendős pécsi szeminárium. In: Lelkipásztori Tájékoztató 1947 január, 11-13.

GERGELY PÁPA (Nagy Szt.)

S. Gregorii Papae I. cognomento Magni Liber Regulae Pastoralis, cui addita est in fine Anonymi formula Praelatorum ad usum venerabilis Cleri Dioecesis Quinque Ecclesiensis. Esztergom, é.n., [1764?]. (A PEK. Q. V. 11/1 példányán hozzákötve: KOLLER 1764, Conclusiones.)

GERVASI 1718, 1723

Istrutione da sacri riti e cerimonie da osservari nella celebratione della S. Messa privata di Sebastiano Pompilio Bonaventura vescovo di Montefascone e Corneto. A montefiascoi papnevelő intézet kiadványa, 1718. (PEK, KK. 30. – 1723-ban kibővitve ismét megjelentették Montefiascoban: Istrutione ... S. Messa privata. Composta dal Sig. d. Francesco GERVASI. Coll aggiunta in questa seconda impressione delle ceremonie da ossevarsi nella S. Messa privata che si celebra avanti SS. Sacramento esposto.)

GERVASI 1719

Ordo Synodi habitae ab illustrissimo et Reverendissimo D. Sebastiano Pompilio Bonaventura ...  auctore Francisco GERVASI. Montefalisco, 1719.

HAAS 1852

HAAS Mihály: Irodalmi forgácsok. (Klimo. Szalágyi. Koller. Kassay.) Emlékkönyv. I., Kiadja DANIELIK János, Pest, 1852. 375-378.

HELMECZY 1832

HELMECZY Mihály (?): Koller József (Nekrológ). Jelenkor. Politikai tekintetben a két haza s külföld hírleveleiből szerkeszti és kiadja Helmeczy Mihály, Pest, 1832/71. 570. (8)

HERMANN 1937

HERMANN Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1937. (Koller: 309., 345., 411., 414.)

HÓMAN 1920

HÓMAN Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. (A Szent István Akadémia történelmi–, jog- és társadalomtudományi Osztályának felolvasásai. 1. kötet 5.) Bp., 1920, 28.

HORÁNYI 1776

HORÁNYI, Alexius: Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notarium. Viennae, 1776. Pars II. 412-413.

HORVÁT 1833

Horvát István (?): Halálozások. Koller Jósef. Tudományos Gyűjtemény, Szerk: HORVÁT István, XVII. évf., III. kötet, 126-127, (Halálozások)

HURTER 1910-1911

HURTER, H., S. J.: Nomenclator Literalis Theologiae Catholicae. Tomus IV. ab anno 1664-1763, Insbruck 1910, Tomus V. ab anno 1764-1910, Insbruck 1911.

JEDLICSKA 1882

JEDLICSKA Pál: Kiskárpáti emlékek. I. Vöröskőtől Szomolányig. Bp., 1882.

KATONA 1802

KATONA, Stephanus: Historia critica regnum Hungariae. Tomus XXII. Ordine XLI. Budae, , 1802. 602-603.

Kat. Lex.

Katolikus Lexikon. Szerk.: BANGHA Béla S. J.; I-IV. Bp., 1931-1933.  (Koller: III., 91.)

KEMPELEN 1913

Magyar nemes családok. Bp., 1913. VI., 96.

LIBER 1933

LIBER Margit: Klimo püspök mint maecenas. Közlemények a Pécsi Egyetemi Könyvtárból 23. Pécs, 1933. (Koller: 8.)

LIRINIAI  SZENT VINCE 434

Commoritorium... Lásd KOLLER 1777.

LISCHERONG 1937

LISCHERONG G.: Pray György élete és munkái. (Publicationes ad Historiam Soc. Jesu in Hungariam illustrandam. Tanulmányok 4.) Bp. 1937, 149.

Lex. Th. K.

Lexikon für Theologie und Kirche. I-X., Freiburg im Breisgau, 1931-1938. (Koller: IV., 234., ‘Fünfkirchen’)

MADAS 1978

MADAS József: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

MÁRTON 1832

MÁRTON Jó'sef: Koller Jó'sef. (Nekrológ.) Magyar Kurir, Bétsi magyar újság. Szerkesztő és kiadó Márton Jó'sef, Professor. Nyomtató Nemes Haykul Antal. 1832 2. fél esztendő, 23. szám, XI. 21.

MÓRÓ 2001

MÓRÓ Mária Anna: A Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött Klimo Könyvtár katalógusa. I. rész, A könyvek szerzői. Betűrendes katalógus. Bp., 2001.

NAGY IVÁN

NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VI., Pest, 1860. 298-300.

NÉMETH 1897

NÉMETH Béla: Baranya a török kiűzésétől a szabadságharcig. In: VÁRADY Ferencz: Baranya múltja és jelenje. II., Pécs, 1897. (Koller: 661.)

PEROLI, 1767

Pii Thomae Perolii Ord. Praed. ... De Jure propriae existimationis. Florentinae 1767. (PEK. R. VII. 30.)

PETRIK 1888-1971

PETRIK Géza: Magyarország bibliographiája. I-IV. Bp., 1888., V.: Pótlások. Bp., 1971.

PRAY 1779

PRAY, Georgius: Specimen hierarchiae. Pozsony, Kassa, 1779. Pars II. 139.

RUSCHI 1770

RUSCHI, Achille: De Sacro Quinqueecclesiensi Pallio dissertatio ... ad Georgium Klimo episcomum Qu. E. Róma, 1770. (kézirat, PEK. S. IV. 5.)

SOLDATI 1775

Cathecismo teologico morale storico sopra L'INDULGENZ DEL' ANNO SANTO pre il corrente annao santo 1775. composito de Fra Tommasso Maria SOLDATI. (Rómában 1775-ben olaszul, Pécsett 1776-ban Koller fordításával latinul kiadva.)

SZALÁGYI 1777-1800

Stephani Salagii presbiteri Quinque-Ecclesiensis sacrae theologiae doctoris de STATU ECCLESIAE PANNONICAE LIBRI VII. Liber primus et secundus. Pécs, 1777. – VII: Stephani Salagii ... De iniciis religionis christianae inter hungaros. Opus posthumus cui adjunctus est inter supplementi Koller ... de Sacra regni Hungariae corona, commentarius. Pécs, 1800.

SZENTKIRÁLYI 1911

SZENTKIRÁLYI István: Egy történelmi munka műhelyéből. Pécs Baranyamegyei Múzeumi Egyesület Értesítője, IV/3. Pécs, 1911. 121-124.

SZINNYEI 1899

SZINNYEI József: Magyar irók élete és munkái. VI., Bp., 1899. 767.

SZŐNYI 1908

Dr. SZŐNYI Ottó: Koller József irodalmi munkássága. Pécs Baranyamegyei Múzeumi Egyesület Értesítője, I/2. Pécs, 1908. 71-72.

TÓTH 1928

TÓTH László: A jubileumi búcsú kihírdetése Magyarországon 1776-ban, Bp., 1928.

TÓTH 1932

TÓTH László: XVIII. századi olasz és magyar teológusok harca a felvilágosodás ellen. Katholikus Szemle 46 (1932)/3, Bp., 1932. 180-195.

TÓTH 1992

Dr. TÓTH István: Koller József, Pécs történetírója. Új Dunántúli Napló 1992. V. 28.

VAT 1887

Monumenta Vaticana historiam Regni Hungariae illustrantia. Series I. Tomus 1. Rationes Collectorum Pontificiorum in Hungaria – Pápai tized-szedők számadásai 1281-1375. Bp., 1887.

VERESS 1941

Dr. VERESS Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. Bp., 1941. 303-304., 321. (Koller, Remedelli)

WALLASZKY 1808

WALLASZKY, Paulus: Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria. Budae, 1808. 347.

 

Magyar Életrajzi Lexikon. Főszerk.: KENYERES Ágnes. I-III., Bp., 1967-1995. (Koller: I., 952.)

 

Pallas nagy lexikona Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, X., Bp., 1895. 684)

 

Révai nagy lexikona. Az ismeretek enciklopédiája I-XXI., Révai, Bp., 1911-1935. (Koller: XI., 802.)

 

Új Idők Lexikon. (Koller: XV., 3905.)

KOLLER  JÓZSEF MŰVEI

Nyomtatott művek

KOLLER 1764

Conclusiones ex Tractatu Theologico quas de Divini Verbi incarnatione, ac de Virtutibus Moralibus in vetustissima S. Petri apostolorum principis basilica cathedrali Quinqueecclesiensi Anno salutis 1764 ... publice promulgavit Rev. Josephus KOLLER ... (PEK. Q. V. 11/1.)

KOLLER: Historia

Josephi KOLLER Cathedralis Ecclesiae Quinqueecclesiensis Canonici HISTORIA EPISCOPATUS QUINQUEECCLESIARUM. I.: 1000-1219, II.: 1219-1346, Pozsony, 1782. III.: 1346-1459, Pozsony 1784. IV.: 1459-1505, Pozsony, 1796. (Változat a szerző címeiben: ... Cathedralis Ecclesiae Quinqueecclesiensis Lectoris et Canonici, Praepositi S. Johannis Baptistae de Castro Quinqueecclesiensis) V.: 1505-1552, Pozsony és Pest, 1801. VI.: 1557-1628, Pozsony és Pest, 1806. (Változat a szerző címeiben: ... Cathedralis Ecclesiae Quinqueecclesiensis Praepositi Majoris et Canonici, S. Johannis Baptistae de Castro Quinqueecclesiensis) VII.: 1628-1781, Pest, 1812.

KOLLER 1776a

Thomae Mariae Soldati Ord. Praed. Instructio de indulgentia Jubilei Romae Anno 1775. Italico sermone edita, nunc in usum Parochorum, Prćdicatorum, confessorum Dioecesis Quinque-Ecclesiensis donata latinitate, typisque vulgata jussu, et impensis .... Georgii Klimo ... episcopi ...,  Pécs, 1776.

KOLLER 1776b

Instructio de sacris ritibus et Coeremoniis, Quae observari debent in Celebratione S. Missae privatae. Publicata Sermone Italico Typis seminarii Montis Falisci Anno 1718. Jussu ... Sebastiani Pompilii Bonaventura Episcopi Montis Falisci & Corneti In usum Cleri Suarum Civitatum & Dioecesum. Nunc primum Latine reddita ac usui Cleri Dioecani proposita ... jussu et impensis .... Georgii Klimo ... Episcopi ..., Pécs, 1776. (Olaszból latinra fordította Koller, de a pécsi kiadás címoldalán sem a szerző, sem a fordító neve nincs feltüntetve. Koller után a művet Egerben is kiadták 1812-ben: Agriae, Typis Licei Archi episcopalis.) Petrik, 1888. I. 891., 1971., V. 170.; Olasz eredeti: GERVASI 1718.

KOLLER 1777/1

Liriniai Vinczének 434-ik esztendőben költt Communitorium ... könyvetskéje, a melly DRÁSKOVITS György Pétsi Püspök által 1561. esztendőben Magyar nyelven előszer ki adatott, KLIMO György szándéka szerént ... mostani iráshoz alkalmaztatott [KOLLER Jósef által] és ismét ki-nyomtattatott Pétsen Engel János Jósef betüivel 1777. (PEK. f. VII. 1.)

KOLLER? 1777/2

Kézikönyv a szentmise végzésével kapcsolatos rubrikákról. (Sajnos magát a könyvet nem sikerült megtalálnunk.)

KOLLER 1800

Josephi Koller ... de Sacra Regni Ungariae Corona Commentarius. Quinque-Ecclesiis MDCCC. Typis Christinae Engel, Viduae.

KOLLER 1804

Josephi Koller Cathedralis Ecclesiae Quinqueecclesiensis Lectoris et Canonici, Praepositi S. Joannis Baptistae de Castro Quinqueecclesiensi PROLEGOMENA IN HISTORIAM EPISCOPATUS QVINQVEECCLESIARVM. Posonii, 1804.

KOLLER KÉZIRATOK A PÉCSI EGYETEMI KÖNYVTÁRBAN[51]

1702-1815

Litterae ad episcopos Quinqueecclesienses conscriptae atque miscellanea Josephi Koller. 1702-1815. Eredeti levelek, 481 p. [103-116 pag. hiányzik] (PEK. 67041.)

1720-1790

Miscellanea e collectione Josephi Koller ad annos 1720-1790 pertinentia. Autogr. levelek, másolatok, 630 p. (PEK. 67046.)

1732-1792

Miscellanea e collectione Josephi Koller annos 1732-1792 demonstrantia. Autogr. levelek, másolatok, 573 p. (PEK. 67037.)

1760 körül

Excerpta ex Historia Ecclesiastica Socratis [Scholastici], [Herminae] Sosomeni [Salamini], Sancti Gregorii Turoniensis et ex Fredegario [Scholastico] a Josepho Koller descripta. 120 fol. (PEK. Sz. Y. II. 38.)

1763 körül

Excerpta seu compendium historiae ecclesiasticae Claudii Fleury a Josepho Koller anno circa 1763. descriptum. 476 p. 4 fol. (PEK. Sz. Y. II. 37.)

1763 után

Excerpta copiaeque auctorum variorum, praecipue saeculi XVIII. 142 fol, benne: Ex bibliis ... Joannis de La Haye, Parisiis 1660; Ex bibliotheca patrum magna Coloniensis 1618; Ex S. Ignatii episcopi Antiocheni epistolis dogmatica; Textus variorum authorum ex apparitu ad eruditionem Theologicam P. Martini Gerbert excerpti; Ex opere [Alexander] Natalis Aragonensis excerpta facta 1763; Privilegia episcopatus Quinque-Ecclesiensis; Observationes  Balthasaris Kerchelich in instrumentum privilegiorum episcopatus Quinque-Ecclesiensis atque aliae notationes in provilegia; Catalogus Episcoporum Quinque-Ecclesiensium ex quatuor catalogis manuscriptisa excerptus usque ad episcopum Nicolaum Telegdi; Excerpta ex auctoribus variis historicis. (PEK. Sz. Y. III. 27.)

1764

Tractatus de virtutibus moralibus, iure et iustitia a Josepho Koller scripta anno 1764. 248 p. (PEK. Sz. Y. III. 28.)

1765 körül

Tractatus de Incarnatione et tractastus alii a Josepho Koller circa 1765 scripti. 360 p. (PEK. Sz. Y. III. 29.)

1773, 1816

De libris Deutero-canonicis praelectiones anno 1773 habitae. Approbatio Josephi Király eppi QuE., 1816. VI. 16. - Imprimatur A. M. Trenka Budae 1816. VII. 9., 2+61 fol. (PEK. 67061.)

1781

Salagianae de situ Singiduni et Taurini sententiae defensio. Pro eius, quae sub Claudii Ptolemaei nomine hunc extat geographiae fide dissertatio. Authore Josepho Koller canonico Quinqueecclesiensi. „Imprimatur, Emericus Okolicsányi episcopus Ansariensis Posonii 10. sept. 1781”., 162 + 42 p. (PEK. 67054.)

1792-1796

Collectanea miscellanum ad res ecclesiae Gallicana pertinentes 1792-1796. Eredeti levelek, másolatok, 976 p. (PEK. 67036.)

1799-1807

[Koller Józsefhez intézett levelek. 135 p. A küldők között szerepelnek:] Caleppi, Lorenzo (olasz, Velence, Lisszabon); Draganich, Veranzio Casimiro (olasz, Bécs); Minelli, G., conte de (olasz, francia, Pozsony); Szabó, Andreas (latin, Buda); Herzan, Franciscus (latin, Szombathely); Leclerc de Juigné, Antoin Leonor Leon, ancien Archeveque de Paris (francia); Archivesco di Petra (olasz, Bécs); Zsolnai, Dávid (latin, Veszprém); Szányi, Franciscus (latin, Rozsnyó); Klobusiczky, Péter (latin, Kalocsa); stb. (PEK. 67052.)

18. század második fele

Copiae epistolarum ex annis 1563-1703. manu Josephi Koller conscriptorum XLVII pag.; – Documenta ex archivo Camerae Posoniensis ... a Georgio Pray communicata. 6 fol. (PEK. 67058.)

18. század második fele

Copiae in causa inter episcoporum Quinqueecclesiensem et praepositum Stephanum Kazo controversa in annis 1718-1721. – Specificatio introitus et exitus proventuum episcopatus Quinqueecclesiensis de anna 1697. 45 p. (PEK. 67059.)

18. század második fele

Miscellanea. Manuscripta diversarum manuum, magna ex parte ad historiam dioecesis Quinqueecclesiensis pertinentia. Eredeti iratok, másolatok, 305 fol. (PEK. 67038.)

18. század második fele

Copiae variae Josephi Koller ad Canones Scripturarum pertinentes. 1-36., 57-60 p. (PEK. 67062.)

18. század második fele

Excerpta ex operibus variis praesertim ad historiam ecclesiae Quinqueecclesiensis pertinentia. Latin, magyar, német, olasz. 115 p. (PEK. 67042.)

18. század második fele

Excerpta de ritibus conscripta per Joseph[um] Koller. 283 p, 8 fol. (PEK. 67044.)[52]

18. század vége

Copiae actorum variorum ad historiam ecclesiae Quinqueecclesiensis pertinentes atque miscellanea Josephi Koller, 270 p. (PEK. 67035.)

18. század vége

Excerpta ex operibus variis praesertim ad historiam ecclesiae Quinqueecclesiensis pertinentia. Latin, magyar, német. 511 p. (PEK. 67043.)

18. század vége

Excerpta ex operibus variis praesertim ad historiam ecclesiae Quinqueecclesiensis pertinentia. Latin, magyar, német. 525 p. (PEK. 67033.)

18. század vége

Excerpta ex operibus variis praesertim ad historiam ecclesiae Quinqueecclesiensis pertinentia. Latin, német. 491 p. (PEK. 67032.)

18. század vége

Excerpta ex variis disciplinis theologicis. Ismeretlen lapszám, benne: Cathecismus, 61 p.; Excerpta de jure canonico et ex conciliis Hungariae, 187 p.; Ex Pauli Gabrielis Antoine Theologia morali, editio 1792, 62 p.; Ex Veteri Testamento, 88 pag; Ex Novo Testamento, 53 p.; Historia Ecclesiastica 43., 34 p. (PEK. 76047.)

18. század vége

Excerpta varia Josephi Koller, praecipue e patris ecclesiasticis conscripta, 167 p. (PEK. 67045.)

18. század vége

Lectiones variae ordine alphabetico utcunque digestae. 116 p. (PEK. 67048.)

18. század

Miscellaneorum Josephi Koller tomus VII. Másolatgyűjtemény, hiányos, 263-373 p., benne: 370-371. p.: Epistola papae Benedicti XIV. ad Georgium Klimo ... 1754. die 29. Augusti. (PEK. 67057.)

19. század eleje

De Quinque Ecclesiarum episcopi in regionem trans Dravum flumen sitam dioecesano jure demonstratio. 150 fol. (PEK. 67056.)

 

Timar_Koller_Corona_cimlap 

Timar_Koller_Corona_bev

1-2. kép Koller, Jospehus: De Sacra Regni Ungariae Corona commentarius (1800)

Timar_Koller_Salagi_Koller

3. kép Salagi, Stephanus: De statu Ecclesiae … t. VII. (1800)

Timar_Koller_HEQ1 Timar_Koller_HEQ2Timar_Koller_HEQ3

Timar_Koller_HEQ4 Timar_Koller_HEQ5 Timar_Koller_HEQ6

Timar_Koller_HEQ7

4-10. Koller, Josephus: Historia episcopatus Quiqueecclesiarum I-VII. (1782-1812)

Timar_Koller_Prolegomena

11. Koller, Josephus: Prolegomena in historiam episcopatus Quiqueecclesiarum (1804)

Timar_Koller_Soldati_Cathecism

12. Soldati, T. M.: Cathecismo teologico morale storico … (1775)

Timar_Koller_Conclusiones

13. Koller, Jospehus: Conclusiones ex Tractatu Theologico … (1764)

Timar_Koller_Soldati_Jubil

14. Soldati, T. M.: Instructio de indulgentia … (1776)

Timar_Koller_Instructio_Bonav

15. Gervasi, F.: Istrutione da sacri riti … művének latin fordítása

Jegyzetek:



[1] A felhasznált műveket és  Koller nyomtatásból is ismert műveit az előadás végéhez csatolt bibliográfiában soroljuk fel. Tartalmazza a gyűjtemény Kollernek a Pécsi Egyetemi Könyvtárban (PEK) őrzött kéziratait is.

[2] Mégis Kollerről való nagyszámú megemlékezésen túl található néhány valóban eredeti gondolatokat tartalmazó is. Ilyen pl. Tóth László 1932-ben megjelent írása, amelynek fő forrása Kollernek a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, két kötetnyi levelezése (MNM. Kézirattár, Quart. Lat. 1511). A művet olvasva kitűnik azonban, hogy a PEK-ben őrzött Koller kéziratokat, levelezéseket nem hasznosította.

[3] Nagy Iván VI. 298.

[4] FEJÉR 1834; FARKAS 1835; DANIELIK 1858; SZINNYEI 1899. December 18. szerepel BRÜSZTLE 1874-1880. I., 611-614; SZŐNYI 1908 (sajtóhibás évszámmal); – KATONA 1802 szerint Koller Pozsonyban született, ezt veszi át HORVÁT 1833. HAAS 1852 feltételes módon ugyan, de ezt valószínűsíti: „in comitatu Posoniensi, fors Posonii...” – Sajnos a huszti anyakönyvek már nem lelhetőek fel, állítja Borsy Károly (Huszt a második világháború után a Szovjetunióhoz csatoltatott).

[5] Annak idején éppen ott jártam, amikor az épület államosítása után néhány városi urasággal vitázott néhány műemlékvédő annak érdekében, hogy a címer-relief megmaradhasson.

[6] AIGL 1838. 103; BRÜSZTLE 1874-1880. I., 606.

[7] AIGL 1838. 107; BRÜSZTLE 1874-1880. I., 609.

[8] Ezek voltak a püspökség részére sok problémát okozó évek, Pécs város szabad királyi rangra emelésének kora.

[9] Koller itt így írja Krtizza nevét.

[10] Conclusiones ex tractatu theologico qua de Divina verbi incarnatione ac de Virtutibus Moralibus ... publice promulgavit Rev. Josephus Koller ... (KOLLER 1764) stb. Az egész oldalt betöltő, barokkos ékesszólással megfogalmazott cím rövidre foglalva: Kertiza Máté és Nunkovics György teológiai előadásaiból begyűjtött végkövetkeztetések az Isteni Ige megtestesüléséről és az erkölcsi erényekről, melyeket Koller József, a pécsi Szt. Pál apostolról elnevezett szeminárium növendéke, és a teológia IV. éves hallgatója nyilvános vitára bocsát a pécsi székesegyház Szent Péterről nevezett ősi bazilikájában. Itt jegyzem meg, Tóth L. téved, amikor állítja, hogy Koller Nagyszombaton fejezte be tanulmányait. (TÓTH 1932, 183.)

[11] A Regulae Pastoralis végéhez hozzákötött formula prelatorum itt az előljárók, jelen esetben a papok viselkedésmódjának szabályait összegező aszketikus elmélkedési pontokat tartalmaz. A kötet a pécsi egyházmegye klérusa részére kiadva.

[12] KOLLER 1776 előszavában.

[13] KOLLER: Historia.

[14] FEJÉRPATAKY 1887.

[15] PRAY, G.: Diatribe in dissertationem historico-critica de S. Ladislao Hungariae rege. Posonii et Cassoviae, 1777. 232-264.

[16] PRAY, G.: Specimen Hierarchiae… Posonii et Cassoviae, 1776-1779. II., 23-28. közöl töredékeket a kalocsai tizedekből, 139-149. pedig a váradiakból; ez utóbbi élén e jegyzet áll: "Communicavit hae mihi RR. D. Josephus Koller canonicus Quinqueecclesiensis, qui decima pontificia opus molitur. Quare si forte aegre, quod decimam dioecesis Vesprimiensis illo incnsulto vulgavi, factum infectum volo."

[17] Tóth 1932-ben bőven leirja Kollernek az olasz kapcsolat kialakítását.

[18] Erről értesülünk Dionisio Remedelli dominikánus atyának egy Kollerhez írt leveléből. Remedelli, aki a pisai egyetem reformjában komoly eredményt ért el, a jezsuitákkal szemben naívan antipatikusan viseltetett (TÓTH 1932).

[19] Erről részletesen a Katolikus Lexikon II., 444-445, ‘Jézustársaság’ címszó alatt. Lásd még BARTUSZ-DOBOSI László: Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért a XVII—XVIII. században. Szent Gellért kiadó, é.n. 26-31.

[20] PETROVICH E: A káptalani levéltár épülete. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1963, 197.

[21] AIGL 1838. 106; BRÜSZTLE 1874-1880. I., 58., 612.

[22] BRÜSZTLE 1874-1880. I., 57-58., 606.

[23] A teológiai stúdium átszervezéséről: BRÜSZTLE 1874-1880. I., 58.

[24] AIGL 1838. 112; BRÜSZTLE 1874-1880. I., 611; IV., 598.

[25] BRÜSZTLE 1874-1880. I., 611-612.

[26] AIGL 1838. 94; BRÜSZTLE 1874-1880. I., 580; MADAS 1978. 208. Janus Pannonius u. 6. szám. Koller azonban kanonoki javadalmával nem Smackers kanonok egykori házát kapta lakásul. Az akkoriban újjáépített ház Wittmann, majd Mitterpacher, később Agjich kanonok javadalmi lakása volt. 1790-től pedig haláláig ott lakott Koller jóbarátja és tudóstársa, Szalágyi István.

[27] MADAS 1978. 283.

[28] Úgy tűnik, hogy Garampi 1776-ban már a kész kéziratot olvashatta volt pécsi látogatásakor, de a könyv kiadására csak jóval később, 1804-ben került sor.

[29] Katolikus Lexikon II., 417-418.

[30] Katolikus Lexikon II., 81-82.

[31] Katolikus Lexikon II., 457-458.

[32] Bővebben: TÓTH 1928.

[33] SOLDATI 1775; KOLLER 1776/a.

[34] Garampi gyakran váltott levelet Kollerrel. A Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában kb. 200 Kollerhez íntézett levelet őriznek. TÓTH 1932. 184.

[35] GERVASI 1718; KOLLER 1776b. (Instructio de Sacris Ritibus et Coeremoniis...)

[36] Szalágyiról bővebben: AIGL 1838. 116; BRÜSZTLE 1874-1880. I., 615; KRISZTIÁN Béla ― TIMÁR György: Adatok a magyar-szlovák művelődéstörténeti kapcsolatokhoz (Papanek György). Baranyai Helytörténetírás 1980, 431-438.

[37] BRÜSZTLE 1874-1880. I., 292; MADAS 1978. 206.

[38] MERÉNYI Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (canonica visitatio) Baranyában 1729-ben. Pécs, 1939.

[39] BRÜSZTLE 1874-1880. I., 607-608.

[40] Neve szerepel Pécs Szabad Királyi Város címeres kiváltságlevelében a püspökök sorában.

[41] BRÜSZTLE 1874-1880. I., 609.

[42] Koller nagyra becsülte és támogatta Szalágyi munkáját. Ezt jelzi pl. a Koller kéziratok között az 1781. jelzésű.

[43] E kor jellemzését megtaláljuk Németh B. írásában (NÉMETH 1897).

[44] AIGL 1838. 109. skk; BRÜSZTLE 1880., 686. skk.

[45] AIGL 1838. 113; Koller azonban a nagypréposti címet még sokáig nem használta. 1804-ben még olvasókanonok, és kisprépostként jelentette meg a Prolegomenát. Két év múlva viszont már a nagypréposti címmel adja nyomdába a Historia VI. kötetét.

[46] Venerabili Capitulo Cathedralis Ecclesiae, Clero, Civitatis et Dioecesis universo... dicat auctor.

[47] Excellentissimo .... Matthaeo Francisco Kertitza Episcopo...

[48] A különböző szerzők e két dátumot említik.

[49] Tartalmazza a Kollerrel valamiféle kapcsolatba került személyek életének fontosabb adatait, továbbá a 18. század eszmeáramlatainak rövid ismertetését, néhány forrásmunka megnevezésével. Itt köszönöm meg Boda Miklós és Móró Mária Anna önzetlen segítségét.

[50] Jelen bibliográfiába igyekeztünk összegyűjteni mindazokat az írásokat, amelyeket Koller valamiféleképpen felhasznált, vagy említ írásaiban, továbbá amelyek Koller életéről, munkásságáról emlékeznek meg, továbbá itt felsoroljuk Koller nyomtatásból is ismert  műveit, valamint a Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött kéziratait. A gyűjtésben elsőrendűen volt segítségemre Móró Mária Anna.

[51] Kivonat A Pécsi Egyetemi Könyvtár kéziratainak készülő katalógusából, a szerkesztő szerző Móró Mária Anna szíves engedélyével. Itt jegyezzük meg, hogy Koller levelezésének csak töredéke található Pécsett.

[52] Kérdéses, nem kézirata-e, vagy előkészítése-e, ez az 1777-ben kiadott, rítusokat magyarázó könyvecskének, lásd Koller? 1777/2.