Cikkek

Márfi Attila: Fejezetek a jezsuita iskolai színjátszás történetéből Pécsett a 17. század végén és a 18. században

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24-25.) válogatott előadásai

Tanulmányok Pécs történetéből 13.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003

ISSN 1219-4077

Szerkesztette:

Font Márta és Vargha Dezső

247–264 P.


Márfi Attila


Fejezetek a jezsuita iskolai színjátszás történetéből Pécsett a 17. század végén és a 18. században*


Kapiteln aus der Geschichte des jesuitischen Schultheaters in Fünfkirchen am Ende des 17. Jahrhundert und im 18. Jahrhundert

Selected Chapters from the History of Jesuit School Theater Performances in Pécs at the End of the 17th and in the 18th Century



Mottó:

Játék, játék, játék… - mi végre?

 S szól az Úr: Hogy kedvem leljem benne!


A hiányosan fennmaradt források már a 17. század végéről tudósítanak városunkban egyházi színjátékok megtartásáról. Ezeket a színdarabokat a Pécsett megtelepült jezsuiták adták elő, a világi színjátszás megjelenése viszont a 18. század végére tehető. Elmondható, hogy ekkorra már nem volt teljesen ismeretlen a színpad világa a korszak polgárai számára a jezsuita színjátszóknak köszönhetően.[1] Sőt, a polgári színjátszás nagyon sok elemet vett át az akkor még fejlettebb egyházi színjátszóktól. S volt egy rövid időszak, amikor a világi színészet és az egyházi színjátszók, egymástól függetlenül működtek a városban.[2] Majd a századfordulóra az egyháziak fokozatosan szorultak vissza, s 19. század elejére végleg leáldozott az iskoladrámák korszaka, amit a jezsuita rend feloszlatása után a papi szeminárium növendékei próbáltak, kevés sikerrel szinten tartani.

Az Egyház hatása Pécs szellemi életére

A 18. század műveltségi viszonyai, kulturális keretei tradicionálisan is az Egyház közvetlen környezete által meghatározottak. Ezért a kor kulturális centrumai is egyben az egyházi intézmények templomok, s maga a dóm és a káptalan épülete, valamint a szerzetesrendek, vezette iskolák. Az egyházi épületek felújítása, vagy akár az újabb építkezések is vonzották az építőmestereket, képzőművészeket. Az így létrejött műhelyek és iskolák a világi társadalom szellemi életére is hatottak.[3] E korszak pécsi püspökei, gondoljunk csak Klimo Györgyre, nagy gondot fordítottak az építkezésekre, az oktatás, a tudomány és a művészetek fejlesztésére, természetesen egyházi kereteken belül maradva. A kor szinte mindegyik művészeti ága egyházi befolyás alatt fejlődhetett. Különösen áll ez a barokk építő-, és képzőművészetre, illetve a zenei életre. A színjátszás társművészetei közül a zeneművészet az a terület, amely, ha késve, de az elvilágiasodott színházakra is nagy hatással volt, illetve a színpadi előadások része lett. A táncjátékok és zenés műfajok, mint az opera, a pantomim, vagy a zenés bohózatok színrevitelénél nem nélkülözhették az akkor már méltán híres pécsi zenészek közreműködését. A 18. században a város zenei életének központját a székesegyház liturgikus célokra megalapított együttese, a jezsuita gimnázium ének- és zenekara, illetve az 1778-ban létesített zeneiskola jelentették.[4] Jeles egyéniségekből sem volt hiány e területen, s elsősorban Lickl György nevét kell megemlítenünk, akinek ténykedése a Székesegyház zenéjének csúcspontját eredményezte.[5] Weidinger Imre és Amtmann Prosper előadóművészek pedig európai hírnévre tettek szert pályafutásuk során, szintén gazdagítva városunk zenekultúráját.[6] S ahol ilyen egyéniségek nevelkedtek fel, természetesen a zenei életnek is magas színvonalúnak kellett lennie. S ennek a kulturális miliőnek részese volt a 18. században virágkorát élő, s Pécsett elsősorban a jezsuiták nevéhez kötődő iskolai színjátszás is.

Pécs lakossága tehát a 18. században ismerkedhetett meg a színészet elemeivel, igaz, főként az egyházi művészet és a szertartások részeként. Azt ünnepi körmenetek alkalmával és a város templomaiban, katolikus iskoláiban lehetett részese az ekkor előadott passio- és misztériumjátékoknak. Sőt iskolai színjátékokat is láthatott a szerzetesek vezette tanintézményekben.

Jezsuita iskoladrámák korszaka

A szerzetesrendek által kezdeményezett iskolai színjátékok írása és előadása azt szolgálta, hogy a diákok kifogástalanul megtanuljanak latinul, valláserkölcsi nevelésben részesüljenek, s a liturgia látványosabbá tétele is cél volt. Nem titkoltan azért, hogy a puritánabb keretek között zajló protestáns istentiszteletek és iskolajátékok ellenében a katolikus szertartásokra több figyelem irányuljon.[7]  Talán nem érdemtelen, ha megemlítjük, hogy a jezsuita rend magyarországi megalakulását követően pár évvel egy figyelemreméltó pápai kezdeményezés is nyomon követhető pár évtizedig a török által meg nem szállt területeken. Ezek voltak a pápai szemináriumok magyarországi alumnusai, azaz kollégiumai, ahol a terjedő protestantizmus ellenében a papképzés biztosításával a katolicizmus szellemi befolyását akarták visszaállítani. Ezek az alumnusok számos esetben a jezsuita kollégiumok és a rend támogatását élvezték.[8] S bár ezek a kollégiumok nem tudtak gyökeret verni, de az eredeti elképzelések tovább éltek, s bizonyos elemeit beépítették a papnevelés és a katolicizmus újbóli térnyeréséért elindított szellemi törekvések során. A katolikus szellemi életben és az oktatásban a 17. századtól egyre nagyobb befolyást szereztek a jezsuiták, s ennek egyik tipikus „eszköze” volt az iskolajátékok népszerűsítése. Igaz, ez a műfaj általánosan elterjedt volt a keresztény világban, de megítélésük, elfogadottságuk meglehetősen változó volt:  A felekezetek és a szerzetesrendek neves alapítói különbözőképpen vélekedtek az iskolai játékokról: Luther kimondottan hasznosnak tartotta a diákszínjátszást, Kálvin viszont attól tartott, hogy a tanuló ifjúság köreiben indokolatlan hiúságot támaszthat a nyilvánosság. Loyolai Szent Ignác, a Jézus Társaság megalapítója úgy vélte, a közönség előtti szereplés segíti a diákokat a szónoklati képességeikben, s leküzdhetik gátlásaikat. A piarista rend alapítója, Kalazanci Szent József pedig kifejezetten károsnak tartotta az iskolajátékokat, mert sok időt elvesz tanártól s diáktól egyaránt, s hiúságot is ébreszthet, az alázatosságot követelő keresztény szellemiség ellenében.[9]  De a 16. század közepétől már létező iskolai színjátszás összetartást, nemzeti jelleget is sugallt a török hódoltság alatt. Igaz, az iskoladrámák eljátszásával felekezetek szerint más-más sajátságra és értékrendre helyezték a hangsúlyt.

A reformátusok didaktikus és szórakoztató játékokkal kísérleteztek, az evangélikusok a bibliából merített történetekkel az aktuális problémákra keresték a választ, míg az unitáriusok dialógusai a bonyolultabb társadalmi kérdéseket taglalták. A katolikus iskolajátékok szerzetesrendek szerint is elkülönültek egymástól. A ferencesek például jobbára a szenvedéstörténetre alapuló passiójátékokkal hívták fel magukra a figyelmet. A minoriták viszont tágabb értelemben merítettek a biblikus történetekből. A piarista darabokról kevesebbet tudunk, inkább a szegényebb és egyszerűbb néprétegeknek játszottak. Ennek a közérthetőségnek köszönhetően a világi színjátszók szövegkönyveit a kezdetekben piarista szerzetesek alkották.[10] Az iskolai színjátszás legjelesebb képviselői azonban kétségkívül a jezsuiták voltak. A jezsuitáknak például már 1620-ban volt állandó színházuk Bécsben, ahol folyamatosan adták elő a holland, spanyol és olasz színpadi művek elemeit egyesítő sajátságos műfajt, az iskoladrámákat.[11] A rend 1773-ban történt feloszlatásáig közel négyezer alkalommal adtak elő iskolajátékokat a történelmi Magyarország negyvennégy jezsuita tanintézményében.[12] Az 1561 január 1-től megkapott szerzetesrendi alapítási engedély után fél év múlva először Nagyszombaton telepedtek le a jezsuiták, majd igen gyorsan kiszélesedett az általuk alakított rend és nevelőintézetek sora Zágrábban, Trencsénben, Besztercén, Rozsnyón, Lőcsén, Kassán, Eperjesen, Gyöngyösön, Bazinban, Pozsonyban, Kőszegen, Nagyváradon, Egerben, majd Pécsett és Szatmáron.[13]

A jezsuita rend a 16. században alkotta meg az iskolai színjátékokat (is) előíró és szabályozó Ratio Studiorumot.[14] Ez rendelkezett a paptanárok és növendékek dramaturgiai, nyelvi képzését és a közéleti szereplést szolgáló színi előadások kötelező megírásáról, illetve előadásáról. A színjátékok rendszeresítése mellett az előadások évenkénti alkalmát is megszabták bizonyos eseményekhez kötve. Ezért e művek előadása főleg egyházi ünnepekre és a jezsuita gimnázium tanévnyitó és -záró napjaira tehetők. De játszottak alkalmanként megyegyűléseken, templomok alapításakor, a rend valamely hazai, vagy külföldi tagjának elhunytakor és a jelesebb szentek ünnepén. De más nevezetesebb eseményeken is felléptek a rend diákjai, mint pl. 1752-ben, amikor a pécsi püspöki székhelyen vendégeskedő Barkóczi Ferenc egri érsek tiszteletére „A Trónusra helyezett király” c. darabot játszották el.[15] Természetesen a rendi kollégiumok nem nélkülözhették az állandó vagy alkalmi színpadokat, állandó felszereléssel. Ugyanakkor tilos volt liturgikus öltözet jelmezként való használata, s kerülni kellett az iskolajátékokban a női szerepeket is, s ha mégis elkerülhetetlen volt, csak fiúkkal játszhatták el. Itt jegyezném meg, hogy Eszterházi Pálról, az ország nádoráról, aki a nagyszombati jezsuita kollégiumban diákoskodott, pl. fennmaradt egy festmény, amely az ifjú Eszterházit a bibliai Judit szerepében, illetve jelmezében ábrázolja.[16] S úgy tűnik, hogy a drámai műfajok eljátszásánál az életkori sajátosságokat is figyelembe vették. Azaz a legalsó két osztály a komédiákat adta elő, míg a középső osztályok a tragédiákat, történelmi és mártírdrámákat, mitológiai és bibliai történeteket játszották, s végül a felsősökre, a poétákra és rhétorokra a declamatio-kat osztották.[17] Az előadásra szánt iskolajátékok szerkezetére és műfajára vonatkozóan is rendelkeztek az előírások, bár ezek a jezsuita iskoladráma 200 éves jelenléte alatt gyakran változtak, illetve fejlődtek az adott korszak társadalmi és művészeti elvárásainak függvényében. Ezért az iskolai játékok nagyon változatos és sokoldalú műfajban  kerültek bemutatásra:

A kezdeti évtizedekben a jelmezes felvonulások, körmenetek, majd az ebből kifejlődő passiójátékok[18] mellett hitvitázó és prózai dialógusok, deklamációk (szónoklatok), példabeszédek, misztériumjátékok[19], liturgikus játékok, miralaculumok (csoda, csodatétel) uralták a jezsuita tanintézetek repertoárját.[20] A 18. század derekától azonban már egyre több alkalommal tapasztalható a jezsuita színpadokon az elvilágiasodott darabok térnyerése.  Így a darabok mellett szerelmi drámák, bohózatok, sőt ún. Isten-paródiák is színre kerülhettek. Ezt a műfajbeli tarkaságot az esetenként alkalmazott balett- és táncbetétek, a zenei és énekes kíséret, valamint a népi és bethlemes játékok, bábjátékok, s olykor tűzijátékok is színesítették.[21] A változatos műfajok szerkezete, színpadi megjelenítése is fejlődött. Bár a jezsuita iskolajátékok klasszikus közlésmódja, mely a prológuson és a darabot ismertető argumentum mellett a felvonások és jelenetek, azaz a „végezések” és a „kimenetek” rendszerén alapult, az előadott műfaj függvényében változhatott, illetve egyszerűsödhetett.[22] A 18. század végére megerősödő világi színjátszás hatása kifejeződött abban is, hogy főleg a felvidéki kollégiumok alkalmakként hivatásos színészek művészi segítségét is elfogadták.[23] Szinte mindegyik jezsuita kollégiumban jellemző volt a paptanárok révén a saját, helyi szerzők működése, s így egy adott mitológiai, vagy bibliai témakör számtalan mű és szövegvariánsa is megfigyelhető az új kollégiumba való áthelyezéseknek köszönhetően.[24] Előfordult, hogy egymástól kölcsönözték a szövegkönyveket, s átültették a helyi viszonyoknak megfelelően. A színjátékok ilyen színtű „vándoroltatásában” fontos szerepe volt a közös, mindenki által használt latin nyelvnek.[25] S ennek gyakorisága pedig tovább gazdagította az iskoladrámák színvonalát és a különböző kollégiumok közti kapcsolatokat is, mint az látni fogjuk Pécs esetében is.

S már a 17. század végén megjelentek a különböző iskolajátékokat tartalmazó drámagyűjtemények is. Az egyik ilyen legnépszerűbb gyűjtemény az Avancini Nicolaia jezsuita paptanár által 1678-ban kiadott „Poesis Dramatica” c. kötet volt.[26] De ezenkívül kéziratos gyűjtemények is keletkeztek, igaz jó részük elkallódott. Népszerűek voltak egyes paptanárok irodalmi színtű alkotásai is. Így a kőszegi és a soproni  kollégiumban végzett Faludi Ferenc (Németújvár, 1704. március 25 – 1979. december 18. Rohonc), aki Pozsonyban és Nagyszombaton, mint paptanár számos iskolajátékot írt, fordított és rendezett.[27] Ismert azonban, hogy Pécsett is volt tanár az 1720-as években, a jezsuita gimnáziumban.[28] Kortársa, Illei János (Komárom, 1725. január 3 – 1794. január 24. Komárom) a korszak legismertebb szerzője volt, s egy darabját, a Molière: Urhatnám polgár c. művének hatását magán viselő „Tornyos Péter”-t Pécsett is előadták.[29] Igaz nem a jezsuiták, hanem a papi szeminárium növendékei.[30] Első, Kassán megjelent (1767) gyűjteménye a Salamon, a Ptolomaeus és a Titus c. műveket tartalmazta, míg a Ludi tragici c. Komáromban 1791-ben kiadott könyvében latin nyelven írt vallásos drámái szerepeltek.[31]

Röviden említeni kell a játszóhelyeket, s az előadások nézőközönségét is. Már a Ratio Studiorum előírta színitermek létesítését, melyek rendszerint a kollégiumok ebédlőjében, tantermében lettek kialakítva. Önálló színpad csak kevés rendházban volt, mint ahogy a pécsi játszóhelyekről sincsenek pontos ismereteink. Gyakran játszottak templomokban és szabadtereken, így Pécsett a Tettyén, a Kálvária dombon és a városfal tövében.[32] Az iskolaépületben zajló előadásokon rendszerint a növendékek, a tanárok, a hozzátartozók és az előkelőségek, esetleg a mentorok vettek részt. Míg a nagyobb templomokban és a szabadban megtartott előadások nézőközönsége már szélesebb rétegeket is érintett. A színjátszások alkalmával nem szedtek belépődíjakat, mégis komolyabb jövedelmek érhették a rendtagokat az önkéntes adományok, s a mecénások támogatása, az alapítványok pénzalapjai révén. Néha a legsikerültebb előadások szerzőjét és szereplőit jutalmazták is, de rendszerint a következő előadás költségeit fedezték ebből a pénzalapból, illetve a szegényebb diákokat támogatták.[33]

Jezsuita iskolajátékok Pécsett

Rátérve a jezsuiták Pécsett előadott iskoladrámáira, fontos hangsúlyozni, hogy a rend historia domusait, iskolai anyakönyveit feldolgozó Staud Géza által négy kötetben közreadott , főként a darabok címét tartalmazó forrásmunkára[34] támaszkodhatunk, más bibliográfiai források mellett. Az országosan mintegy 4000 előadott iskoladrámából Pécsett alig száz előadásról beszélhetünk[35], mégis sok kultúrtörténeti adat és következtetés birtokába juthatunk. A jezsuiták pécsi jelenlétéről az első adatok az 1613 és 1629 közötti időszakból ismert, amikor Belgrád, Temesvár és Gyöngyös városokhoz hasonlóan a hódoltság alatt is lelkipásztori munkát gyakorolhattak.[36] Később a jezsuita missio iskolát is nyitott a Budai Külvárosban. Az 1686-ban felszabadult városban két év múlva új iskolát alapíthattak Csoór Ibrahim janicsár aga egykori házában. A rendtagok pedig 1695-ben egy másik egykori török méltóság, Mehmet aga házába költözhettek, az újonnan épülő kollégiumuk részére viszont Ahmed Zaim épületét kapták meg I. Lipót 1699. szeptember 1-én keltezett adománylevele értelmében.[37] Az építkezés költségeihez Széchenyi György prímás 50 000 rajnai forintot adományozott, de a Rákóczi-féle szabadságharc miatt hosszú évekig akadozott az építkezés.[38] Végül is 1716-tól foghattak csak hozzá, s 1725-ben készült el a város Fő terének (mai Széchenyi tér) nyugati felén (ma Ciszterci Nagy Lajos gimnázium). Ebben az időszakban a jezsuita növendékek száma gyakran meghaladta a négyszáz főt.[39]

Az iskolajátékok előadása azonban még a régi épületben zajlott, s 1688-tól számíthatjuk a rendszeressé váló, teremben tartott, vagy szabadtéri előadásokat.[40] A legelső jezsuita iskolajátékra utaló adat viszont még a török hódoltság idejéből, 1667-ből származik, amikor szabadtéren, feltehetően a városfal valamelyik területén igen költséges díszletekkel az „Absolon” c. iskoladrámát játszották el.[41] Az adatközlő még azt is megjegyezte, úgy jelenítették meg Absolont, hogy „függve marad egy faágon”. Maga Absolon alakja az Ószövetségből ismert, pontosabban Sámuel második könyvében olvashatunk Absolon lázadásáról.[42] Absolon Dávid király harmadik fia volt, s akkor különbözött össze apjával, mikor féltestvérét, Amnont megölte, mert húgát, Támárt megbecstelenítette. Ekkor menekülnie kellett, de évek múlva kibékült apjával, aki a halott Amnon helyébe trónörökösévé tette. Absolon azonban siettetni akarta trónra kerülését, ezért hamarosan újból kiújult az ellentét apa és fia között. Nemsokára fegyveres összetűzésre került sor Efraimban. A csatában maga Absolon hajánál fogva fennakadt egy tölgyfán, s Dávid tilalma ellenére a király kíséretéhez tartozó Joáb nyilával megölte.[43] E műről még azt is meg kell  jegyeznünk, hogy a 18. században vált igazán népszerűvé, és sokszor színre került Szakolca, Trencsén, Sopron, Zágráb, Kassa, Nagyvárad és Pozsony rendi iskoláiban[44], de Pécsett többször már nem mutatták be.

Mint említettük, 1688-tól vált folyamatossá a jezsuita színdarabok előadása, de ez a folyamatosság, főleg az első évtizedekben nem jelentette azt, hogy minden évben iskolai produkciók részesei lehettek a pécsiek. Pedig a Ratio Studiorum évente két előadást határozott meg, többnyire a tanévkezdés és tanévzárás alkalmával. Mégis előfordult, igaz a 18. század derekától, hogy évente három, sőt négy iskoladrámát is színre vittek a diákok. Attól függetlenül, hogy sokszor nem tartották meg az iskolai ünnepek előadásait, különleges alkalmakkor, beiktatások és egyházi ünnepek esetén színpadra léptek a kollégisták. S amikor hosszabb ideje nem voltak jezsuita produkciók, mint 1690 és 1699 között, a rend építkezései és a szükséges költségek hiánya indokolták a szünetet.[45] Az ezt követő újabb, 1700-tól 1712-ig tartó szünetelésnek pedig már súlyosabb okai voltak, mert ebben az időszakban érték a várost a Rákóczi-féle szabadságharc következményeként a kuruc és rácdúlások. Ekkor a rend is súlyos veszteségeket szenvedett el.[46] Az ezt követő aszályos esztendők, majd az 1710.[47] és 1713. évi pestis járványok, amelyek összesen 111 emberéletet követeltek, csak tovább nehezítették a város helyzetét.[48] Egyébként a két járvány közti, enyhébb 1712-es esztendőben két engesztelő körmenetet is tartottak a jezsuiták, Virágvasárnap és Úrnapján passiójátékokkal, és „A megfeszített Krisztus elleni vádak” c. iskoladráma eljátszásával.[49]

Az 1713 késő nyarán véget ért pestis járvány elmúltával pedig három bűnbánati körmenet zajlott le a Budai Külvárosban és a Havi hegyen, jelenetek előadásával. Előtte, Nagypénteken pedig „Báthori István lengyelhoni király török feletti győzelme” c. történelmi drámájával fejezték be a jezsuiták az iskolaévet.[50] Egyébként az első jezsuita szerepvállalások, kezdve 1688-tól 1712-ig, mind egyházi szertartások, körmenetek, beszédek és szónoklatok részeként zajlottak le, s többnyire a város már említett szabad terein. Megjegyezzük, hogy ezek a produkciók már nem nélkülözhették az egyházi ének- és zenés kíséretet sem. Ezt követően is voltak, többnyire egy-két évig tartó színjáték nélküli időszakok, anyagi okokra hivatkozva. A legtöbb drámát viszont, szinte folyamatosan, az 1740-es évek derekától 1771-ig játszották el. Ekkor ugyanis alig negyed évszázad alatt 48 színjátékot mutattak be, míg a teljes korszakot tekintve a nyolc évtized alatt összesen 99 előadást tartottak (ide sorolva a még hódoltság alatti időkből ismert egyetlen előadási esetet, amely 1667-ben zajlott le), eddigi ismereteink szerint a Mecsek alján. Viszont két olyan színdarab is létezik ebben a repertoárban, amelyeknek ismerjük a címét, de a pontos előadási idejét nem. Ezek a „Gyümölcsös kerthez felfogadott Adrianus” és a „Géza és László visszaülteti a trónra Gézát Salamon ellenében” c. színjátékok.[51] Ugyanakkor az ellenkezőjére is tudunk példát mondani, ugyanis nyolc különböző időpontban adtak elő olyan darabokat, amelyeknek a címe nem ismert, de az évkörük igen. E műveknél nemcsak a cím és a műfaj nem ismert, de az sem, hogy milyen alkalomból kerültek színre.[52]

Az iskolajátékok előadási nyelve kötelezően a latin[53] volt, de országosan is sok példa található, amikor görögül, olaszul, franciául, németül, s a nemzeti nyelven szólaltatták meg a színdarabokat.[54] Itt Pécsett a 17. század végén és a 18. század első felében találkozhatunk olyan esetekkel, amikor az itt élő etnikumok nyelvén, azaz horvátul, németül és magyarul szóltak a diákok a hívekhez. Ugyanis ezeket a jeleneteket az 1688-ban, 1689-ben, 1690-ben, 1712-ben, 1716-ban és 1749-ben megtartott körmeneteken adták elő az itt élő nemzetiségek nyelvén.[55] E hat alkalmon kívül két esetben csak horvátul hangzottak el előadások: Az 1712-ben, Virágvasárnap és az Úrnapján tartott körmenetek alatt „A megfeszített Krisztus elleni vádak” c. passiójátékot csak horvátul adták elő, valószínűleg a rend horvát nemzetiségű tagjai.[56] Ebben az évben a horvátok ellentétben a magyar és német előadásokkal, kétszer is szerepeltek. S a következő esztendőben, 1713-ban, Úrnapja nyolcadján eljátszott körmeneti jelenetek is csak horvátul szólaltak meg.[57] Összesen tehát kilenc esetben horvát nyelven hangzottak el a liturgikus jelenetek, illetve iskolajátékok. Ez azért is figyelemreméltó, mert a történelmi Magyarország 44 jezsuita kollégiumából a pécsin kívül csak Zágrábban és Varasdon mutatható ki a horvát nyelvű darabok eljátszása.[58] S ha arra gondolunk, hogy pár évtizeddel később a polgári színjátszás elterjedésével előbb a német, majd a magyar teátristák váltak elfogadottá Pécsett, s a horvát színjátszásnak nincs városunkban nyoma[59], akkor ez a 18. századi néhány horvát nyelvű előadás fontos kultúrtörténeti esemény. Egyetlen alkalommal viszont, 1749-ben évzáró előadásként a „Fogadalmi ajándék Szűz Mária oltárára” c. darab esetében a német, latin magyar és horvát nyelv mellett görögül is eljátszották az iskolajáték egyes jeleneteit.[60]

Figyelmet érdemlő következtetésekre juthatunk akkor is, ha azt vizsgáljuk meg, hogy az itt eljátszott darabok városunkon kívül mely városokban és hány alkalommal kerültek a nyilvánosság elé. Mint már említettük, a különböző városokba, így Pécsre is a gyakran áthelyezett paptanárok az iskoladrámák szövegkönyvét, s nyilván azt a szellemi értékrendet is, amivel eddig felvérteződtek, vitték magukkal. Így, ha viszonylag zárt keretek között is, de számos város óhatatlanul is kapcsolatba került egymással, kicserélve, átadva és tovább gazdagítva a jezsuita szellemiséget. E nyolc évtized alatt nagyon mozgalmas kapcsolatrendszer nem állapítható meg, hiszen az itt bemutatott közel 90 iskolajátékból 51 csak itt, Pécsett került színre, más városokba nem jutott el.[61] De ezt a következtetést csak a darabok címei alapján tehetjük, mert elképzelhető, hogy az egyes történetek, s azok változatai más cím alatt jelentek meg. Példa lehet erre „Cyros”, vagy „Cyros pastor” igen gyakori címmel ismert iskolajáték, amely nyomtatásban is fennmaradt, sőt olvasható a „Magyar Dráma Gyöngyszemei” című ciklusban is, de nem ezzel, hanem „Boldizsár király” cím alatt.[62] Valójában Cirusz, vagy Kürosz néven, mint Ansan fejedelme, valóságos, létező történelmi egyéniség volt, aki Kr. e. 559-től egyesítette a perzsa törzseket, majd legyőzte Kr. e. 550-ben a médek királyát, Asztüagészt. Krőzus legyőzésével pedig egész Kisázsia ura lett. Kr. e. 539-ben az újbabiloni birodalmat is uralma alá hajtotta, legyőzve Nabú-Naidot. Mint Babilon uralkodója bölcs és igazságos volt, s a fogságban tartott zsidók bizalmát is elnyerte: Kr. e. 538-ban adta ki híres ediktumát, amely biztosította a zsidóság számára a hazatérést és a Templom újjáépítését.[63]

A csak Pécsett játszott iskolajátékokról, vagy legalább is egy részéről azt is feltételezhetjük, hogy városunkban keletkezett, azaz az itt oktató paptanárok, papszerzők alkotásai lehetnek. E félszázra tehető jezsuita alkotások közül csak néhányat említünk meg, mint a „Fogadalmi ajándék Szűz Mária oltárára”, „Augustus király fia Andronicus”, „A restség elhagyása”, „Japán győztes és igazságos vértanúi”, „Josiust az atyai trónról elűzik”, „Saba Fernando élete a pusztában” és „Az ifjú Melindus digyőséges győzelme”.[64] De talán attól a következtetéstől sem állunk mesze, mely szerint e művek címeként adott egyéniségek nevei, s a szereplők egy része is kitalált személyek, vagy a korabeli vándortörténetek ma már jórészt feledésbe merült alakjai. Ilyenek lehetnek pl. Poseramnus, Justus, Gryphus, Selvyus, Narses, Bonifáciusz gróf, vagy Celsus néven megjelölt személyek, akik e művek főszereplői, sőt címadói is.

S ha abból a következtetésből indulunk ki, hogy egyes művek városunkon kívüli eljátszása, s annak gyakorisága az adott mű népszerűsége mellett bizonyos színtű kapcsolatrendszert is jelent, akkor megállapíthatjuk, hogy Besztercebánya, Selmecbánya, Szepes, Udvarhely és a közeli Eszék városokkal egészen minimális volt ez a kapcsolat. Míg Gyöngyös, Lőcse, Ungvár, Komárom, Rozsnyó, Trencsén, Eperjes, Pozsega és Szakolca kollégiumai, illetve paptanárai gyakrabban megjelentek Pécsett.[65] Ennél jóval nagyobb arányban érkeztek a Mecsek aljára, illetve mentek el jezsuita szerzők és műveik Varasd, Győr, Buda Nagyszombat, Fehérvár és Sopron kollégiumaihoz tartozva. Egészen magas és kiemelt volt a kapcsolat Kassa és Pozsony jezsuita közösségeivel a színjátszás terén, míg a legtöbb szellemi hatás Zágrábból, illetve az érseki székhelyről, Egerből érkezett. Azaz Egerben 14, Zágrábban pedig 13 olyan iskolajátékot adtak elő a korszakban, amelyek Pécsett is szerepeltek.[66] Nagyon nehéz lenne arra válaszolni, hogy melyek voltak a legnépszerűbb alkotások, a számtalan szövegvariáns és a korlátozott játszási idő miatt is. Viszont néhány, a korszakban közkedvelt iskoladrámát megnevezhetünk, amelyek Pécsett, s bizonyíthatóan több más városban is előadtak, esetleg többször is. Mindenképpen idetartozik a már említett „Cyros”, vagy „Cyros pastor” c. történelmi játék, amelyet az ország 18 jezsuita tanintézetében játszottak, s e műnek nem kevesebb, mint 13 cím- és szövegvariánsa ismert.[67] A babiloni fogságba esett mitológiai alak, Cyros perzsa király történetét moralitásjátékként is feldolgozó művet legtöbbször Pozsonyban, Gyöngyösön, s nálunk Pécsett játszották el öt, illetve 3-3 alkalommal.[68] E darab egyébként a 18. század derekán volt népszerű, akár a „Demetrius” és a „Celsus fia” c. iskoladrámák.[69] De sok helyütt, így városunkban is játszották a „Salamon és Géza”, „Romulus és Remus”, „Andronicus”, a „Themitlocles” és a „Selimus” c. mitológiai és történelmi tárgyú drámákat.[70]

Valószínű, hogy az előadások egy része nagyobb tömegek előtt zajlott, így a szélesebb rétegek is részeseivé válhattak az iskolajátékok nyújtotta élményeknek. Viszont ha nem is gyakran, de a jezsuita színjátszók polgári vigasságokon is szerepeltek. Az első erre utaló adat 1715-ből származik, két évvel a tragikus pestis járvány után, amikor „Ludi Saeculares” címmel világi játékokat adtak elő. De ugyanebben az évben, feltehetően ősszel „Pécsi szüret” cím alatt erre az alkalomra írt darabot játszottak a helybelieknek.[71] Majd 1726-ban „Fangadorus et Argus” címmel, azaz farsangi bohózatokkal léptek a pécsiek elé.[72] A következő évben ugyanezt megismételték, de két iskolajátékot is eljátszottak farsang idején, a „Szent Alajos” és a már említett „Cyros pastor” címűeket.[73] A 18. század végére azonban egyre jobban érzékelhető volt az iskoladrámák válsága, egyrészt a rohamosan tért hódító világi színjátszásnak köszönhetően. Másrészt pedig a számtalan átmásolt, vagy önállóan szerzett iskolajátékok alapfunkciójukat betöltötték azzal, hogy valamilyen színtű értékrendet közvetítettek, s a színjátszás alapelemeivel ismertették meg a korszak nézőközönségét, de megújulni már nem voltak képesek. A jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása azt is jelentette Pécsett, hogy az iskolajátékok korszaka lejárt. S bár az 1771-ben utoljára előadott két iskoladráma, a „Hun veszedelem” és a „Saba Fernando élete a pusztában” előadását[74] követően a papi szeminárium növendékei megpróbálták ezt a szerepet átvenni. De két évtized alatt csak kettő, s mondhatni vegyes fogadtatású előadásra futotta erejükből.[75]

Végül összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a jezsuiták iskolai színjátszása magában hordozta a színikultúra alapjait és fontos állomás volt a teljességre törekvő világi színjátszás fejlődésében is. Itt Pécsett, mint akár a többi város jezsuita kollégiumaiban egy rendkívül nehéz időszakban, lehetőségeikhez mérten a keresztény szellemiség keretei közt, az oktató munka részeként szinte nélkülözhetetlen kultúrmissziót is felvállaltak.

Melléklet

A Pécsett előadott jezsuita iskolajátékok címjegyzéke[76]

 

 

Év

Az előadás ideje

Az előadás címe, jellege

1.

1667

 

Absolon

2.

1688

Úrnapja

Az úrnapi körmenet során bemutatott jelenetek (latin, horvát, magyar és német nyelven)      

3.

1688

 

Ismeretlen darabok előadása

4.

1689

 

Körmenet során bemutatott jelenetek (horvát, magyar és német nyelven)

5.

1690

 

Körmenet alkalmával eljátszott különböző jelenetek (horvát és magyar nyelven)

6.

1699

 

Declamationes (Beszédek, szónoklatok)

7.

1700

 

Actiuncula ( Cselekedetek – Bohózatok eljátszása)

8.

1712

Úrnapja

Úrnapi körmenet alkalmával eljátszott jelenetek (magyar, német és horvát nyelven)

9.

1712

Virágvasárnap

Passiójáték (csak horvát nyelven)

10.

1712

Évzáró

Az ifjú Falco

11.

1712

 

A megfeszített Krisztus elleni vádak

12.

1712

 

Ismeretlen darab eljátszása

13.

1713

Nagyhét

Báthori István lengyelhoni király török felett aratott győzelme

14.

1713

Nagypéntek

Bűnbánati körmenet alatt eljátszott jelenetek

15.

1713

Úrnapja nyolcadja

Körmenet során bemutatott jelenetek (csak horvátul)

16.

1715

Farsang idején

Pécsi szüret

17.

1715

 

Világi játékok

18.

1715

 

Ismeretlen darab

19.

1716

Nagypéntek

Körmeneti jelenetek (magyar, latin, német és horvát nyelven)

20.

1716

Nagyhét

Körmeneti jelenetek (horvátul, magyarul és németül)

21.

1716

Virágvasárnap

Passiójáték

22.

1717

 

Báthori István

23.

1718

 

Bonifáciusz gróf

24.

1722

 

A nagy háborgás fellángolása

25.

1722

 

A restség elhagyása

26.

1723

 

Ismeretlen darab

27.

1723

 

Andronicusz, Ágoston király fia[77]

28.

1725

 

Polárdiusz

29.

1726

Farsang idején

Farsangi bohózatok

30.

1726

 

Ismeretlen darab előadása

31.

1727

Farasang idején

Cyrus pásztor

32.

1727

Farasang idején

Farsangi bohózatok

33.

1727

 

Szent Alajos

34.

1729

 

Ismeretlen darab

35.

1732

 

A meghalni készülő Lyaei Fudicius

36.

1732

 

Az istentelen zsarnok lelkiismerete

37.

1733

 

Alfonz a legkegyelmesebb ellenségért

38.

1734

 

Ismeretlen darabok eljátszása

39.

1737

Évzáró

Thébai Szent Sándor

40.

1737

 

Phalridis Clementina

41.

1737

 

Heledin Henrik az egyház áldozata

42.

1738

 

Romulus és Remus a humitori ősök védelmezője

43.

1738

 

Az ifjú Melindus dicsőséges győzelme[78]

44.

1738

 

Ismeretlen iskolai játékok előadása

45.

1738

 

Ismeretlen darabok eljátszása

46.

1738

 

Ismeretlen színdarabok előadása

47.

1738

 

Mihály őrangyal a gyilkosság megbosszulásáért

48.

1738

 

Szent Vacius

49.

1742

 

Adolescens  elhagyja Krisztus evangéliumát

50.

1742

 

Xantungus Quem

51.

1744

 

Jakab és Melindus[79]

52.

1744

 

Richard életének viszaadása

53.

1744

 

Ismeretlen iskolajáték előadása

54.

1745

 

Heraclius a perzsák hódítója

55.

1745

 

Richard a gyilkosság megbosszulásáért[80]

56.

1745

Évzáró

Narses a szerencsétlen gót szűz

57.

1745

 

Celsus gyermeke

58.

1746

 

Syroes[81]

59.

1749

Évzáró

Fogadalmi ajándék Szűz Mária oltárára (görög, latin, magyar, német és horvát nyelven)

60.

1749

 

Második András magyar király

61.

1749

 

Poseramnus

62.

1751

 

Demetrius[82]

63.

1751

 

Gryphus

64.

1752

 

A trónusra helyezett király[83]

65.

1752

 

Cyrus pásztor[84]

66.

1752

 

Macarius

67.

1753

 

Themistocles

68.

1752

Évzáró

Justinianus

69.

1754

 

Justus számkivetésben

70.

1754

 

A hite miatt meggyilkolt Celsus fia[85]   

71.

1752

 

Trypno[86]

72.

1756

Évzáró

A meggyilkolt Amnon[87]

73.

1756

 

Lazias és Oziones bűne

74.

1756

 

Justinus és Victorinus japán mártírok

75.

1756

 

Japán győztes és igazságos vértanúi[88]

76.

1757

 

Felicianus

77.

1757

 

Philippus Alexandrinus keresztény lesz

78.

1758

Évzáró

Herkulest Nagy Sándor fia, Kasszandra Makedónia királya meggyilkoltatja

79.

1758

 

Ismeretlen játékok előadása

80.

1759

 

Balbus Mihály[89]

81.

1759

 

A hitetlen Trypho

82.

1760

Június

Aelius Sejanus[90] (prédikációs előadás)

83.

1760

Szeptember

Géza és Salamon (prédikációs előadás)

84.

1761

Évzáró

Komikus cselekedetek[91] (bohózat)

85.

1762

Évzáró

Akebanus mogul császár széke

86.

1762

 

Selymus

87.

1762

 

Eustachius a kereszténnyé lett japán

88.

1762

 

Józsiást az atyai királyi székből elűzik

89.

1763

 

A vétkétől megszabadult Landelinus

90.

1763

 

Cyrus pásztor

91.

1767

 

Jephte

92.

1767

 

Adrianus Quispiam

93.

1767

 

Arnold és Károly[92]

94.

1767

 

Romulus és Remus

95.

1767

Évzáró

Coriolanus

96.

1767

Évzáró

A halálra ítélt Hunniádész

97.

1767

 

Saba Fernando élete a pusztában

98.

?

 

Gyümölcsös kerthez felfogadott Adrianus

99.

?

 

László visszaülteti a trónra Gézát Salamon ellenében



1. kép Jezsuita misztériumjáték színpadképe a 17. századból

1. kép Jezsuita misztériumjáték színpadképe a 17. századból

2. kép A pécsi jeuzsuita kollégiumban 1760 szeptemberében bemutatott „Salamon és Géza” c. iskoladráma szövegkönyvének címlapja

2. kép A pécsi jeuzsuita kollégiumban 1760 szeptemberében bemutatott „Salamon és Géza” c. iskoladráma szövegkönyvének címlapja

Jegyzetek:


* Roppant megtisztelő számomra, hogy a jelen emlékkötetben szerepelhetek ezzel a tanulmánnyal. S talán nem követek el illetlenséget a nagy tiszteletű kanonok úr személye és emléke ellen, ha ezt a szintézist nem csak az ő emlékének ajánlom, hanem megemlítem Fricsy Ádám nevét is, akinek egyház- és kultúrtörténeti munkái, s a jezsuiták történetével kapcsolatos kutatásai is indokolják szerintem, hogy róla is megemlékezzem. Annál is inkább, mert az általam használt nagy ívű könyvészeti források, azaz Staud Géza forrásköteteinek szakmai tanácsadója és lektora is volt egyben.

[1] MÁRFI Attila: Német és magyar teátristák Pécsett a reformkorban. Baranyai Történetírás 1992/1995. Pécs, 1995. 421.

[2] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. Pécs, 1998. (a továbbiakban: MÁRFI 1998) 25-27.

[3] MÁRFI Attila: A városi kultúra színterei 1780-1848. (Kézirat, megjelenés alatt Pécs kismonográfiája c. kötetben) 1-2.

[4] BÁRDOS Kornél: Pécs zenéje a 18. században. Bp., 1976. 11-13.

[5] SZKLADÁNYI Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya (1769 Kornezburg ― 1843 Pécs). Baranyai Helytörténetírás 1979, Pécs, 1979. 13-108.

[6] SZKLADÁNYI Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete. Baranyai Helytörténetírás 1980, Pécs, 1981. 81-151.

[7] KILIÁN István ― SZÉKELY György: Iskolai színjáték Magyarországon. In: SZÉKELY György (szerk.): Magyar színháztörténet 1790-1873. Bp., 1990. (a továbbiakban: KILIÁN – SZÉKELY 1990) 22.

[8] BALÁZS Mihály ― MONOK István: Pápai szemináriumok magyarországi alumnusai. Szeged, 1990. 5-7. Itt köszönöm meg Mátéfi Ágnesnek a Baranya Megyei Levéltár könyvtárosának, hogy e kötetre a figyelmemet felhívta!

[9] A magyar dráma gyöngyszemei. Iskoladrámák (XVIII. század). Bp., 1995. Szerk.: KERÉNYI Ferenc. (a továbbiakban: Iskoladrámák) 466-467.

[10] Uo. 21-23.

[11] ANGYAL Endre: Theatrum Mundi. Bp., 1938. 26.

[12] Uo. 21.

[13] VÁLI Béla: A magyar színészet története. Bp., 1887. (a továbbiakban: VÁLI 1887) 18.

[14] Ld. a 6. sz. a jegyzetet 22.

[15] STAUD Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai. (a továbbiakban: STAUD) IV. (Mutatók), Bp., 1994. 43. A mű eredeti latin címe: „Bardanes in solium expositus”.

[16] Iskoladrámák 468-469.

[17] Lásd a 6. sz. a. jegyzetet.

[18] A latin passió „szenvedés” szóból képzett műfaji meghatározás. Jézus Krisztus evangéliumok szerinti, Virágvasárnaptól Nagypéntekig tartó szenvedésének ünnepélyes felidézése, énekek, felolvasások, illetve passiójátékok alkalmazásával. A passiókat a zeneirodalomban oratórikus és polifon formában számosan feldolgozták. Liturgikus Lexikon. Szerk.: VERBÉNYI István ― ARATÓ Miklós Orbán. Bp. 1989. 207. Ehelyütt köszönöm meg Gál Éva muzeológus, osztályvezetőnek, hogy a könyvészeti forrásra a figyelmemet felhívta, s számos észrevételével segítette munkámat!

[19] Uo. 180-181. A görög müszterion (titok) szóból származó műfajmeghatározás. A misztérium eredetileg pogány istentiszteleti aktus neve, amit azért tartottak meg, hogy a jelenlévők  ezáltal az istenséggel egyesüljenek. Pál leveleiben úgy fordul elő ez a kifejezés, mint Isten minden idők előtt elhatározott titkos terve, amely Krisztus által kapott értelmet, és az igehírdetés feltárja ennek a titkos tervnek a lényegét. Valójában a magyar „titok” szóalak csak részben tudja visszaadni ennek a kifejezésnek mélyebb és összetettebb értelmét.

[20] VÁLI 1887. 19-22. Lásd a 6. sz. a. jegyzetet 23-24.

[21] KILIÁN – SZÉKELY 1990. 23.

[22] VÁLI 1887. 24-26.

[23] VÁLI 1887. 31-32. A 18. század második felében Nagyszombatra a jezsuita kollégisták Pozsonyból hozattak egy színészt, hogy az előadásra kerülő iskolajáték táncbetéteit betanítassa. A pozsonyi Miasszonyunk Női Rend 1761-ben tervezett előadásához is egy színész-rendező adott segítséget.

[24] Iskoladrámák 468.

[25] Uo.

[26] VÁLI 1887. 40.

[27] Jelesebb átdolgozásai: Nemes ember, Nemes asszony, Nemes ifjú William Darel angol jezsuita szerző műveinek átültetése, az Udvari embert Baltasar Gracian Oraculo manula c. művéből fordította és írta át. A Szent ember, Bölcs ember ás a Constantinus Poyphyrogenitus c. művek alapmunkái, azaz eredeti szerzőik nem ismertek. Magyar Irodalmi Lexikon. I., Bp., 1963. Főszerkesztő: BENEDEK Marcell. (a továbbiakban: MIL) 325.

[28] MIL 324.

[29] MÁRFI 1998. 28. A darabot nem ezzel, hanem a „Tornyos Péter bált indít” cím alatt adták elő.

[30] Uo. Az 1799-ig hivatalában maradó gróf Eszterházy Pál László megyéspüspök minden tiltakozása ellenére a papi szeminaristák 1792 Farsangjának utolsó három napján a már említett Faludi Ferenc darab mellett eljátszották még az egyházi és világi előkelőségeknek a „Telhetetlen kalmár” és a „Cigányok vajdaválasztása” c. nem éppen egyházi szellemiségű világi színjátékokat.

[31] MIL 492-493.

[32] VÁLI 1887. 29.

[33] Uo. 33-34; KILIÁNSZÉKELY 1990. 25. Hasonlóan a többi szerzetes rend által előadatott iskolajátékok résztvevőit néha jutalmazták: Így Bártfa, Késmárk és Poprád evangélikus iskoláiban, a miskolci minoritáknál stb.

[34] A négy kötetes forrásmunka negyedik kötete 1994-ben jelent meg, és az előző három kötetben, kollégiumok szerint készült az iskoladrámák címeinek névmutatója. Megjelenését a szerző már nem érhette meg. A három kötet sorrendben az alábbi városok jezsuita kollégiumában előadott iskolajátékokat tűnteti fel: I. Kötet: Nagyszombat, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Nagyvárad, Vágsellye, Znióváralja, Homonna, Pozsony, Szepeskáptalan, Komárom. II. Kötet: Győr, Kassa, Gyöngyös, Szatmár, Pécs, Sopron, Liptószentmiklós, Ungvár, Szakolca, Trencsén, Besztecebánya, Selmecbánya, Rozsnyó, Eperjes, Lőcse, Zsolna. III. Kötet: Nagybánya, Kőszeg, Esztergom, Buda, Székesfehérvár, Eger, Nagyszeben, Brassó, Székelyudvarhely, Pest, Temesvár, Bazin,  Zágráb, Varasd, Eszék, Pétervárad, Pozsega.

[35] Összehasonlításul megjegyezzük, hogy Győrben pl. közel 250, míg Sopronban, megközelítően 280 jezsuita előadást regisztráltak. STAUD II., (Bp., 1986) 7-43., 133-187. Itt köszönöm meg Horváth Eszter könyvtáros, osztályvezető segítségét, aki  bibliográfiai forrásokkal, s észrevételekkel segítette kutatásaimat! 

[36] Uo. 117.

[37] Uo. 117.

[38] GYENIS András S.J.: Régi jezsuita rendházak. Központi rendi kormányzat. Vác, 1941. 91.

[39] Uo. 118.

[40] STAUD II. (Bp., 1986) 119.

[41] VÁLI 1887. 29.

[42] A világirodalom klasszikusai: Biblia, Válogatások a Vizsolyi Bibliából. Bp., 1986. Sámuel második könyve, Absolon lázadása 255-268.

[43] Herbert HAAG: Bibliai Lexikon. Bp., 1989. (a továbbiakban: HAAG 1989) 10-11.

[44] STAUD IV., (Mutatók, Bp., 1994) 14.

[45] STAUD II., (Bp., 1986) 119.

[46] Uo. 117.

[47] MÓRÓ Mária Anna ― ÓDOR Imre: A felszabadult város 1686-1867. In: MÁRFI Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs, 1996. 113-119.

[48] NAGY Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestis járvány. Baranyai Helytörténetírás 1981. Pécs, 1982. 115-160.

[49] STAUD II. (Bp., 1986) 120.

[50] Uo. 121.

[51] STAUD IV. (Mutatók, Bp., 1994) 13-221.

[52] Uo.

[53] Itt köszönöm meg dr. Rajczi Péternek, a Baranya Megyei Levéltár munkatársának a latinul megadott színdarab-címek lefordításánál nyújtott segítségét, valamint pozítiv, segítőkész hozzáállását ehhez a munkához!

[54] Uo. 225-230. E nyelveken kívül egy-egy esetben románul, ruténül és szlovénül is megszólaltak a jezsuita darabok, szlovák nyelven pedig kilenc kollégiumban 22 alkalommal.

[55] STAUD II. (Bp., 1986) 119-126.

[56] Uo. 120-121.

[57] Uo. 121., illetve STAUD IV. (Mutatók, Bp., 1994) 15-204.

[58] STAUD III. (Bp. 1988) Zágráb 211-273. Varasd 277-305. Megjegyezzük, hogy Zágrábban három, míg Varasdon pedig csak egy horvátul előadott iskoladrámára vonatkozóan találtunk adatokat.

[59] MÁRFI 1998. 68.

[60] STAUD II. (Bp., 1986) 126.

[61] STAUD IV. (Mutatók, Bp., 1994) 15-204.

[62] Iskoladrámák, ismeretlen szerző: Boldizsár király. 145-186.

[63] HAAG 1989. 226-227.

[64] A tanulmány végén évkör és játszási alkalom szerint ismertetett színdarabok címjegyzéke alapján nyomon követhető az egyszeri, s csak Pécsett előadott iskoladrámák sorozata.

[65] STAUD IV. (Mutatók, Bp., 1994) 15-204.

[66] Uo.

[67] STAUD IV. (Mutatók, Bp., 1994) 67.

[68] Uo. 15-204.

[69] Uo. 54., 71-72.

[70] Uo. 31., 176-177., 178-179., 183., 193-194.

[71] STAUD II. (Bp., 1986) 121.

[72] Uo. 122.

[73] Uo. 123. A forráskötet szerint az iskolajátékok mellett két farsangi bohózatot is előadtak.

[74] Uo. 131.

[75] MÁRFI Attila: Az egyházi színjátszás Pécsett a 18. században. (Kézirat, megjelenés alatt a Tanulmányok Pécs történetéből c. sorozatban.) Az egyik előadás, melynek ténye nem bizonyított, de minden valószínűség szerint megtörtént, gróf Eszterházy Pál László megyéspüspök 1781. május 29-én lezajlott beiktatása alkalmával. Ekkor a papnevelő intézet prefektusának, Agyich Istvánnak „Bucolicon” c. pásztorjátéka került (volna) színre. A másik produkció során pedig 1792-ben Farsang három utolsó napján, görög tűzijáték alkalmazásával három világi színdarab lett eljátszva: „Tornyos Péter bált indít”, Cigányok vajdaválasztása” és a „Telhetetlen kalmár” címmel. Maga  a püspök annyira felháborodott ezen, hogy a szeminárium vezetését kiátkozással fenyegette meg. VARGA Imre (szerk.): Magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig. Bp., 1992. 232-233.

[76] A címjegyzék-lista közzétételénél több szempontra is fel kell hívni a figyelmet: Elsőként említeném, hogy a színdarabok magyarra fordított változatát közöljük. Ami a fordító, dr. Rajczi Péter szerint is nehéz feladat volt, mert nem az úgynevezett klasszikus latin nyelven jegyezték le a művek címeit, hanem az úgynevezett vulgáris latint őrizték meg a feljegyzések. S éppen ezért a maguk a szavak sem fordíthatók le egyértelműen, így számos esetben a szövegkörnyezetre hagyatkozhatott a fordító. De a szavak értelmezése mellett a ragozás és más grammatikai alkalmazások sem voltak egyértelműek. Ezért a fordítás nem nevezhető szöveghűnek, s nyilván több variánst is lehetne alkalmazni, mégis reméljük, hogy ez a változat is közvetíteni tudja eredetei célkitűzéseinket, azaz a művek címei által is ismereteket, sőt hangulatokat is közvetítsen. Tulajdonképpen éppen ezért választottuk ezt a megoldást, minden módszertani nehézség ellenére is, hogy a magyar nyelvű címlistát tesszük közzé. Az iskolajátékokat az előadások időpontja alapján, azaz a kronológia szerint közöljük, bár megjegyezzük, hogy az esetek többségében csak az évkör ismert, vagy pedig az évszak, esetleg az előadás hónapja. Amennyiben ismert, feltűntetjük, hogy milyen alkalomból került színre az illető színdarab, illetve, amennyiben nem latinul zajlott az előadás, akkor ezt is közöljük. Az évkört követően feltűntetett arab szám az előadási esetek számszerűségét mutatja. Végül fontos felhívni a figyelmet arra, hogy  Staud Géza II. kötetét alapul vevő összeállításunkat néhány esetben módosították a szerző IV. kötetében, azaz a névmutatókban fellelt adatok. Ugyanis e kötetben több olyan mű, illetve előadási eset is szerepel, amely a II. kötetben nem lett feltűntetve. Forráskritikát azonban nem alkalmazhatunk, mivel a szerző már nem él, és a hagyatékában lévő, több tízezerre rúgó cédulaanyag, az utólagos szerkesztési munkálatokat végző munkatársaknak is nagy kihívást jelentett. Ezért csak arra szorítkozhatunk, hogy az észlelt eltéréseket mintegy pluszként közöljük, de nem tudunk meggyőződni arról, hogy új kutatási eredmények-e, vagy esetleg más okból maradtak ki a forráspublikációk II. kötetéből.

[77] E műnél még két címvariáns alkalmazható: „Augustus király fia Andronicus” és „Andronicus”

[78] Ennél az iskolajátéknál még az alábbi címvariánst kell közölnünk: „„Dicsőségesen győztes Melindus megtérése a római szentekhez”

[79] E műnek ismert még a „Melindus” címvariánsa

[80] Elképzelhető, hogy ez az iskolajáték az 1744-ben eljátszott „Richard életének visszaadása” c. darab címvariánsa.

[81] Ismert még e darabnál a „Syroles” címváltozat.

[82] A mű magyar címe „Demeter”

[83] Barkóczi Ferenc egri püspököt köszöntötték ezzel az előadással.

[84] Mint már említettük, ennek a népszerű iskolai színjátéknak 13 szöveg- és címvariánsa ismert.

[85] Elképzelhető, hogy ez a mű az 1746-ban előadott „Celsus gyermeke” c. iskolajáték cím-, vagy szövegvariánsa.

[86] Ismert a „Tripno” írásmód is.

[87] Mint már korábban az „Absolon” c. iskolai színjáték rövid ismertetésénél említetettük, Amnon Dávid király fia volt, s miután Absolon húgán, Támáron erőszakot követett el, a feldühödött fivér megölte. HAAG 1989. 10.

[88] E mű tematikája szerint valószínű, hogy az előző színdarab „Justinus és Victorinus japán mártírok” szövegvariánsáról van szó.

[89] Azaz „Balbus Michael”, de ismert a „Remegő Mihály” címvariáns is.

[90] Azaz „Élius Sejanus”.

[91] Azaz „Actio Comica”, s a „Komikus tettek” cím is elképzelhető, illetve alkalmazható.

[92] E műnél a „Károly és Arnold” címvariáns is ismert.