Cikkek

Kőfalvi Tamás Bartók István pécsváradi apát birtokrestaurációs kísérlete (1657-1658)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24-25.)

válogatott előadásai

Tanulmányok Pécs történetéből 13.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003

ISSN 1219-4077

Szerkesztette:

Font Márta és Vargha Dezső

165–187 P.

Kőfalvi Tamás

Bartók István pécsváradi apát birtokrestaurációs kísérlete (1657-1658)*

Der Grundstückrestaurationsversuch des Abtes von Pécsvárad István Bartók (1657-1658)

István Bartók's Attempt to Restore the Estates of the Abbey of Pécsvárad (1657-1658)

A pécsváradi bencés kolostor az ország legrégebben alapított szerzetesházainak egyike volt. A Szent István által tett majd utódai által gazdagított adományok a pécsváradi apátot Baranya megye legnagyobb földbirtokosai közé emelték.[1] Az apátság birtokállományával kapcsolatos első információkat a monostor 1015-re datált, valójában azonban a 13. század első harmadában keletkezett alapítólevele tartalmazza.[2] Az itt felsorolt birtokok egy részének apáti tulajdonjoga valószínűleg a 11. századi alapításig visszavezethető.[3] A középkor folyamán a pécsváradi apátok természetesen igyekeztek birtokaik számát, illetve értékét növelni, amelynek legáltalánosabb útja az adásvétel és a csere volt. Emellett a pécsváradi apátok gyakran bonyolódtak hatalmaskodási perekbe, amelyeknek felpereseiként és alpereseiként is találkozhatunk velük.[4] A középkori birtokállomány összetételéről a tizedperek is értékes információkkal szolgálnak.

A középkor végét Pécsvárad történetében is a törökök megjelenésétől számíthatjuk. A valódi fordulópontot azonban nem az 1526-os mohácsi csatavesztés jelentette, hiszen az apátnak még a mohácsi vész után is – egy 1528 első feléből fennmaradt összeírás szerint – 200 lovast kellett harcba küldenie.[5] Ekkor Móré László töltötte be az apáti méltóságot, aki János király pártjára állt, tőle remélve segítséget a török ellen. Hamarosan azonban lemondott apáti tisztéről, Kolozsmonostorra ment, ahol 1546-ban őrszerzetesként találkozhatunk vele.[6]

1531-ben András váci ágostonos perjel tűnik fel Pécsvárad apátjaként.[7] A mohácsi csatavesztést követő és a török hódoltság korát megelőző időszak utolsó pécsváradi apátja Fráter György volt. Igaz, hogy amikor Nádasdy Tamás, János király oldaláról Ferdinánd hűségére tért át, az apátságot visszaadatta András perjelnek, amit Fráter György egyik, 1535. augusztus 14-én Váradról küldött levelében élesen a szemére is vetett.[8] Az apátság ténylegesen azonban Fráter György kezén maradt, amit végül 1542-ben – a kolozsmonostori apátság birtoklásával együtt – I. Ferdinánd is megerősített.[9] Az 1542. évi adólajstrom még megemlíti az apátság több birtokát is.[10] A törökök közelsége azonban egyre nyomasztóbbá vált. Horváth János, Fráter György pécsváradi kapitánya már 1539-ben figyelmeztetett a török veszélyre,[11] amelynek nyomán Fráter kérte Ferdinándot, hogy vegye védelmébe a várat. 1543. májusában újra segítséget kért a török ellen, azt javasolva, hogy a király bízza a várat Werbőczyre, vagy a pécsi püspökre.[12] Ferdinánd végül 1543. június 24-én arról értesítette Fráter Györgyöt, hogy utasította a pécsi püspököt és Werbőczyt, hogy gondoskodjanak Pécsvárad megtartásáról.[13] Az erődítésre azonban már nem volt idő, ezért Fráter György elrendelte, hogy tegyék használhatatlanná az erősséget,[14] és 1543. július 25-én már arról írt, hogy Pécsvárad török kézre jutott.[15] Ettől kezdve a pécsváradi apátság birtokállománya egyrészt török uralom alá került, másrészt pedig a magyar végvárrendszer fenntartására szolgáló jövedelmek közé soroltatott.

A birtokok 16. századi sorsát török, magyar és német iratokból lehet feltárni. A birtokok 16. századi történetét 1542 és 1566 között Timár Györgynek a Pécsvárad monográfiában írott tanulmánya részletesen tartalmazza.[16] A megyében Szigetvár eleste után kialakuló helyzet miatt még a korábbiaknál is kevésbé lehet nyomon követni az egyes birtokok sorsát. Egy részük minden bizonnyal elnéptelenedett, és később sem települt újra.

A pécsváradi apátság birtokai csak egy évszázad múltán bukkannak fel ismét a történeti forrásokban. Ekkor, a 17. század első felében a pécsváradi apáti cím nem volt több egyszerű méltóságnál, az egymást gyorsan váltó apátoknak szinte semmilyen jövedelmük nem származott az apátsági birtokokból. Az apátság élére 1656. augusztus 15-én nevezte ki az uralkodó Bartók István zólyomi főesperest, esztergomi kanonokot,[17] akit az esztergomi érsek még ugyanabban az évben, december 26-án apáttá is avatott.[18]

Bartók nagy elszántsággal látott neki az egykori apáti javadalmak visszaszerzéséhez. Ehhez mindenek előtt azon birtokok összeírására volt szüksége, amelyek egykor az apátsághoz tartoztak. Az alább ismertetett iratok az egykori birtokok jegyzékének összeállítása után elvégzett munkáról adnak felvilágosítást.

Az első irat, amely közelebbről megvilágítja ezt a nagyszabású birtokrestaurációs kísérletet, 1657. február 16. előtt, magyar nyelven keletkezett. 1720-ban az akkori pécsváradi apát, Zinzendorf Fülöp kérésére a király megparancsolta az esztergomi káptalannak, hogy az őrizetében lévő iratok közül keresse ki azokat, amelyek a pécsváradi monostorral kapcsolatosak, s ezekről adjon ki másolatot, amit a káptalan még ugyanabban az évben el is készített. A másolatban a középkori oklevelek mellett szerepel az említett összeírás, amelynek címe:

Consignatio Bonorum Abbatia B. M. V. de Pécsvaradgya

Anno 1657. Pécsvaradgyai Apatursághoz való joszágnak lajstroma.

Az irat két másolatban fennmaradt példányát ismerem. Egyrészt a Magyar Országos Levéltár Antemohacsiana gyűjteményében,[19] másrészt pedig a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának Klimo-gyűjteményében,[20] Koller József másolatában található meg.[21] A két szöveg között számos, kisebb-nagyobb jelentőségű eltérés van, ezért azok minden bizonnyal egymástól függetlenül keletkeztek. Nem állapítható meg azonban, hogy a pécsi vagy a budapesti szöveg áll-e közelebb az eredetihez, mert bizonyos pontokon az egyik, más helyeken a másik teljesebb.[22]

Az eredeti irat hátoldalán szerepelt Bartók István 1657. február 16-án Nagyszombatban kelt feljegyzése, amelyet a másolatok is közölnek, és amelyből az irat keletkezésének körülményeire vetül némi fény. Az időpont alapján biztos, hogy az összeírás elkészíttetése Bartók István apáti beiktatása utáni első intézkedései egyikének tekinthető, sőt talán 1656. decemberi beiktatását meg sem várva, már nyári kinevezése után elrendelte azt. Bartók jegyzete szerint az összeírást Jagasics Péter veszprémi főkapitány és szolgája, Baranyai János diák végezték. Az irat szövege több helyen is egyes szám első személyben szól, vagyis az irat szerzője maga Jagasics Péter, aki személyesen, illetve szolgája segítségével gyűjtötte az adatokat az egyes településekről. A szöveget olvasva ugyanakkor kiderül, sőt néha maga Jagasics utal rá, hogy személyesen nem járt az érintett birtokok mindegyikén, információit sokszor a környezetében megfordulóktól szerezte.[23]

A lajstrom szövegéből jól látszik, hogy Jagasics Péter és szolgája egy előzetesen – talán általuk, de valószínűbb, hogy más(ok) által – összeállított listát kaptak kézhez, amelynek egyes tételeihez igyekeztek minél több információt összegyűjteni. Sajnos, nem tudjuk azonosítani azokat a forrásokat – nagy részük valószínűleg el is pusztult azóta –, amelyek e lajstrom elkészítésének alapjául szolgálhattak. A pannonhalmi rendtörténet szerint részben egy 1564-ben készült kamarai összeírás[24] szolgált a birtokjegyzék alapjául, ám ez az összeírás csak 21 olyan apátsági birtokot tartalmaz, amelyek – 5-6 kivétellel – valóban egykori apáti birtokok voltak.[25] A munka alapját képező listáról hiányzik néhány olyan birtok, amely a pécsváradi alapítólevélben szerepelt,[26] illetve néhány olyan is, amelyről a 16. században kimutathatóan köztudott volt, hogy az egykori pécsváradi uradalom részét képezte.[27] Ennek alapján látható, hogy az összeírók nemcsak a – számukra esetleg nem hozzáférhető – 16. századi kimutatásokat nem használták fel munkájuk során, de valószínűleg a pécsváradi alapítólevél birtokfelsorolását sem kivonatolták. A jegyzékben szereplő helynevek egy része ugyanakkor valószínűleg rossz olvasat eredménye, így jónéhányukat nem is sikerült azonosítani. Ennek következtében nem egyszer találkozhatunk az összeírás szövegében többes vagy csak valószínűsített birtokazonosítással, illetve az említett falu helyének bizonytalanságával.

A lajstrom Pécsváraddal együtt 56 települést sorol fel mint egykor apáti tulajdonban lévőt. A birtokok nevének rögzítésén túl az összeírók igyekeztek bővebb információkat (a birtok távolsága Pécsváradtól, lakosságának nemzetisége, vallása) is közölni, különös tekintettel arra, hogy éppen kinek a tulajdonában van, illetve kinek adózik. A birtokviszonyok rendezetlenségét, a nagymérvű birtokpusztulást, valamint a kiinduló lista fentebb említett hibáit mutatja, hogy 17 birtokról semmi közelebbit nem lehetett megállapítani, az összeírók legfeljebb találgatásokba bocsátkozhattak. A felsorolt 56 helység közül mindössze 32 azoknak a száma, amelyekkel kapcsolatban semmilyen kétes információ nem merült fel, sőt az összeírók az egyértelműség kedvéért külön megemlítik, világosan elkülönítik a hasonló nevű egyéb településeket is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Consignatioban összegyűjtött településeknek több mint a fele kapcsán probléma adódott a település neve és/vagy azonosítása és/vagy pontos földrajzi helyzete és/vagy földesura tekintetében. A falvak sorrendje teljesen esetleges, felsorolásukban semmiféle rendezőelv nem fedezhető fel.

Azon birtokoknak, amelyekről sikerült bővebbet is megtudni egy tekintélyes része Gorup Ferenc noviai püspök, másik jelentős része pedig Pető László kiskomáromi kapitány tulajdonában volt.[28] Így Gorup Ferenc kezén találjuk többek között például Vaiszlót, Szentmiklóst, a kiskomáromi kapitány pedig több más faluval együtt Hosszúhetényt, Lovászhetényt, Hirdet, Perekedet és magát Pécsváradot is adóztatta.

A Consignatio-ban felsorolt birtokokat és Jagasics által adott leírásukat az I. számú Függelékben közlöm.

A következő birtokrestaurációs irat az esztergomi káptalan által 1657. június 21-én  kiadott hiteleshelyi oklevél, amely latin nyelvű keretben tartalmazza Beszédes Andrásnak, Bartók István megbízottjának fassióját, amely szerint András két alkalommal utazott Pécsváradra, hogy érdeklődjön afelől, hogy az apátsághoz tartozó birtokok kinek adóznak. Vallomásában azon helységeket sorolja fel, amelyek „bizonyosan” Kiskomáromba küldik adójukat. A felsorolt 18 település közül négynek (Pécsvárad, Hosszúhetény, Nádasd, Lovászhetény) az adóját részletesen is közli, a többi 14 települést csak felsorolja. Beszédes András elmondása szerint az említett falvak lakói megesküdtek, hogy településük nem a pécsi püspökség, hanem a pécsváradi apátság birtokai közé tartozik, sőt még az e falvakat kezükön tartó török urak is úgy vallottak, hogy e birtokok nem Pécshez tartoznak.

Az irat szövege:

Nos, Capitulum ecclesia Metropolitana Strigoniensis damus pro memoria per presentes significantes quibus expedit universos, quod agilis Andreas Beszédes, nostram personaliter veniens in presenciam, sponte et libere ac omnino sub juramento de et super bonis ad abbaciam Pécsvaradiensis spectantibus, ac etiam dedicionem et contributione pagorum ad eandem pertinentes quibusnam [?] de presenti contribuerent fassus est et recognovit hunc in modum, prout in certa quadam signatura Hungarico idiomate concepta et nobis exhibita continebatur, sub hoc tenore:

Én Taton[29] lakozó Beszédes András, Bartok István Ur Pécsvárady Apatur és Esztergami kánonok akarattyábúl, és kérésébűl el mentem vólt Pécsváradgyára két uttal és azon Apátursághoz tartozandó joszagban eljarván és kérdezkedvén kinek, és hova holdolnanak azon Apatursághoz tartozando Faluk és Joszágok igen mentem végére a’ Biraktúl, és más emberséges emberektűl és ugy vallottak ezen Falubéliek egyenlőkippen, hogy e kővetkezendő helyek bizonyossan Kis Komaromban adoznak; a’ kit igaz kerezsztény hitem szerint vallok az nemes kaptalom előtt. Pecsváradgya Kys Komáromban Pető Uramnak holdul, ad néki circiter Talleros Triginta, egy papocsot kapczastúl, egy száráz halat és egy keszkenyűt. Hoszuhétten jó Papista Falu, eszt is Kys Komaromban birjak, ezek is azt montak, hogy harmincz Tallért adnak. Nadosdot is bizonyossan Kys Komáromban birjak. Lovashettenyt bizonyossan eszt is Kyskomáromban adnak hét Tallért, egy kapczát, és egy papucsot; e következendő falukat is Kys Komáromban birják. Babarcz, Ormand, Vassas, Czébeny, Varkony, Pereked, Kővesd, Szent Miklós, Hird, Vásard, Nagy Paál, Patacs, Martonfalva, Daluk;

Masodszor azt is hétem alat vallom, hogy azon falubéliek azt vallották, hogy ezek a fellyűl megnevezet faluk, tudgyak bizonyossan, hogy eleitűl fogva és eőrokké a’ mint hallottak mindenkor nem az Péczi Pűspekseghez, hanem az Pécsváradgyai Apatursághoz tartoztanak, sűtt magok is az Törők Urak a’ kik birjak azokat a’ falukat, azt vallottak, hogy eők tudgyak azt, hogy nem Nagy Pécshez tartoznak azok a’ faluk.

Unde premissam dicti fatentis fassionem, ac omnino sub juramento suo coram nobis factam recognitionum, sub sigillo nostro Capitulari usitato et authentico iis quorum ineresset jurium eorundem futura pro cautela necessaria extradari esse duximus. Datum feria quinta proxima ante festum Nativitatis Sancti Johannis Baptiste. Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Quinquagesimo Septimo.[30]

A birtokviszonyok rendezetlenségéről és a rendelkezésre álló információk esetlegességéről tanúskodik, hogy bár ezen oklevél kiadása és a Consignatio összeállítása között fél év sem telt el, felsorolásaik mégis eltérő adatokat tartalmaznak. Így például Szentmiklóst Jagasics még azonosítni sem tudta, Beszédes szerint viszont Kiskomáromba adózik. Szebényt Jagasics „holdulatlan”-ként említi, Beszédes Kiskomárom adózójaként. Daluk Jagasics szerint Gorup Ferencé, Beszédes szerint viszont Pető Lászlóé. Beszédes András beszámolójának ugyanakkor fontos erénye, hogy szerzője talán biztosabb információkra támaszkodhatott, hiszen két alkalommal személyesen is ellátogatott Pécsváradra.

A harmadik dokumentum, amely megvilágítja Bartók István birtokrestaurációs kísérletét, és amelyről az esztergomi konvent 1720-ban másolatot adott ki, Bartók István magyar nyelvű, 1658. november 23-án kelt levele a védelme alá vett falvakhoz. A levélben az apát 39 települést sorol fel, amelyeket – másokkal együtt – védelme alá fogadott, azoktól bizonyságot kérve arról, hogy fennhatóságát elfogadják. A 39 megnevezett helység között vannak olyanok is, amelyeket a Consignatio nem tartalmaz. Ez arra enged következtetni, hogy a birtokrestaurációnak valószínűleg nem a Jagasics-féle összeírás volt az egyetlen forrása, illetve a Jagasicsnak átadott lista a későbbiekben változott.

Az említett birtokok bizonytalan helyzetét mutatja az is, hogy Bartók István levelének elsődleges célja: biztos tudomást szerezni azon településekről, amelyek elfogadják őt uruknak, illetve ezen falvak adójának biztosítása a maga számára. Bartók a levélben 6 pontba szedte kívánságait:

1)      az említett települések adják jelét, hogy keresztény részről neki akarnak adózni

2)      a meghódolás jeléül szánt küldeményeket a levelet kézbesítő, Bartóknak felesküdött Pécsváradi Ács Máténak és Várkonyi Nagy Györgynek adják át

3)      a pecséttel rendelkező települések az említettek révén küldött pecsétes levelükkel közöljék meghódolási szándékukat

4)      amely településeknek nincs pecsétjük, az említett küldötteknek tegyék le esküjüket

5)      a közakarat szerint állapítsák meg, melyik nap akarják az adót fizetni

6)      az adót Esztergomba kell küldeni

Mindezekért cserébe Bartók védelmet ígért „minden háborgatók és impetitorok ellen”, külön is kiemelve a kiskomáromi kapitányt, a hajdúkat és más sanyargató végbelieket. Hogy miképpen akarta biztosítani a hozzá térő birtokokat, arról a levél egyetlen konkrétumként a császári oltalomleveleket említi, ezen kívül csak általánosságban (saját fáradságomra és költségemre, minden tehetségem szerint) biztosítja védelméről a helységeket.

A levél szövege:

Én Bartok István Pécsvarady Apatur Zolyomi varmegyének feő esperesse, és a’nemes Esztergami kaptolomnak egyik személye; adom tudtara mindeneknek az kiknek illik, hogy én azon Pécsvaradgyai Apaturságomhoz, eleitűl fogva tartozando minden Varosokat és falukat és azokban lakozó Polgárokat, Jósagjokat Szőllőjeket kécséntűl fogván nagyik, magam oltalma és Protectiom ála [!] vettem; nevezet szerént pedigh Pécsváradgyát, Hoszuhettent, Lovashetent, Varkónt, Nadasdot, Varasdot, Vassast, Hirdot, Szebent, Mártonfalvat, Perekedet, Szajket, Nagy Pált, Babarczot, Kővesdet, Ormandot, Mithart, Miczket, Silagyot, Jombont [?], Fehéregyházat, Kőlkedet, Pataczt, Szentmiklost, Alsó himeshazát, Felső himeshazat, Szőrt~Szűrt, Dalakot, Zakardot, Bekesdet, Vaiszlot, Somodot, Berkősdőt, Kovacsot, Zéret vagy Szeretet, Gorombonat, Szentvatot, Koloczidot, Kelkest és masokat is, mellyek ab antiquo azon Apatursaghoz tartoznanak, fogadvan igaz papi méltósagomra és lelki isméretemre, hogy valamellyik ezek kezől, a kőresztény részre nekem fejet hajtanak, és a’ mint megh alkusznak velem nekem adoznak; tehetségem szerént, minden Impetitorok, és haborgátok ellen s nevezet szerént pedigh a’ kis komaromi kapitany, és Hayduk ellen de más sanyargató véghbeliek elen is, proprys expensis, et fatigys igaságokban megh oltalmazon őket. illyen Conditiok, és okok alatt mindazonáltal, hogy elsőben mutassák valami jelt, hogy nekem, és nem masnak akarnak adozni, kőresztény részrűl. Másodszor. hogy e’ levelem meg adó Pécsvaradgyai Acz Maténak, és Varkony Nagy Győrgynek /: kik ennékem meg eskűttek :/ adgyanak szovaknak hitelt, és a’ mit ennékem a’ megholdulasnak jelével akarnak kűldeni, adgyak ezeknek kezében, hogy eők hozzak fől énnekem mégh e’ télen, hogy én annak utana tudhassam jobban, kik akarnak énnékem ádozni, és kikre kőllessék~kőllessik Csaszár és király Urunktúl oltalmazó levelet és más segétséget is kérni. Harmadszor. Hogy a’ kiknek Péczétyek vagyon, kűldgyik hozzam hites Leveleket, ugyan ezen emberek emberek által, a’ kiben vallyak megh, hogy ennékem fognak adozni, azért hogy ha kivantatik azzal is oltalmazhassam őket a’ Sanyargok ellen,  és meg mutathassam, a’ hun kivantatik, hogy enyimek, s azért fogom, Partyokat; Négyedszer. A kik levelet nem kűldhetnek Peczetyek nem lenne, Acz Maté és Nagy Győrgy előt tegyék le hiteket. Eőtodszer. hogy közőnséges akaratbúl rendellyenek egy napot, mellyre kűldgyék fől énnekem a’ mi adot adnak. Hatodszor. Hogy Esztergamra kűldgyik föl adot. Ezeket mind megcselekedvén én is igaz pap méltóságomra, és Lelki esméretemre fogadom, hogy minden tehetségemmel valamigh élek, és a’ felől nevezet falukat birvan, tőlek adójokat el veszem, minden haborgatók ellen, ezen levelemben meg nevezet Varósokat és falukat, és azoknak lakosit kicséntűl fogva nagyik meg oltálmazom. Mellynek nagyob bizonyságara adom ezen levelemet, magam kezem irásával, és sajat Pecsétemmel megherősétévén. Szombatban die 23 novembris, hoc est ipso Festo Sancti Clementis Ao 1658.[31]

A 17. század közepén tehát, bár a birtokrestauráció igénye már felmerült, még korántsem volt érett a helyzet a birtokviszonyok megnyugtató rendezésére. Bartók leveléből is elsősorban az tűnik ki, hogy leginkább az egykori apáti – vagy annak vélt – birtokok jövedelmét szerette volna biztosítani a maga számára, amely birtokok között több olyan is akadt, amely régebben nem tartozott a pécsváradi apát tulajdonába. Minden nehézség ellenére Bartók István birtokrestaurációs kísérletének átmeneti sikeréről tanúskodik a győri káptalan 1657. november 22-én kiadott oklevele, amely szerint megjelenvén előtte Gorup Ferenc, noviai püspök, székesfehérvári őrkanonok és győri kanonok, több mint 60 – nagyrészt a Consignatio-ban is felsorolt – birtokot átad Bartóknak.[32] A birtokok tulajdonjogát érvényesíteni azonban a törökök kiveréséig nemigen lehetett. Ezt bizonyítja Bartók apát fentebb ismertetett levele, és erre utal az az 1658-ban kötött szerződés, amellyel Bartók István 50 aranyért és egy szőnyegért bérbe adta az adószedés jogát Pető László kiskomáromi kapitánynak Pécsvárad, Patacs, Babarc, Hosszúhetény, Ormánd, Vasas, Hird, Lovászhetény, Vararsd, Pereked és Nádasd községekből.[33]

A visszaszerzett birtokok későbbi sorsa azonban azt mutatja, hogy a pécsváradi apátság birtokállománya a középkor lezárultával véglegesen és visszafordíthatatlanul széthullott, annak restaurálása és stabilizálása Bartók utódainak sem sikerült. A 17. század végén előbb a neoaquistica commissio, majd más környékbeli földbirtokosok – elsősorban a pécsi püspök és káptalanja, illetve a szekszárdi apát – követeléseivel szemben kellett bizonyítani a birtokok tulajdonjogát. Ennek igazolása az okleveles anyag nagymérvű pusztulása miatt igen nagy nehézségekbe ütközött,[34] aminek következtében a pécsváradi apátsághoz tartozó birtokok összetétele a 18. század folyamán is képlékeny maradt. Jól mutatja ezt, hogy az 1711. március 30-án apáttá kinevezett[35] és augusztus 25-én méltóságába bevezetett[36] Zinzendorff Fülöp – aki 1720-ban kezdeményezője volt a fent említett esztergomi másolatok kiadatásának – adományleveléből korábban apáti tulajdonként számontartott birtokok hiányoztak, korábban nem említettek pedig belekerültek. Az 1732-ben pécsváradi apáttá kinevezett Hugo Franz Karl von Eltz 29 birtokból álló javadalmat vehetett át.[37] A helyzetet súlyosbította, hogy a 17. és különösen a 18. századi apátok nem rendelkezhettek teljesen függetlenül az apátság birtokaival, azok jövedelméből ilyen-olyan célokra az uralkodók bármikor lecsippenthettek.

Az 1766/67-ben végzett úrbérrendezési eljárások adatai szerint a pécsváradi apátság birtoka volt: Babarc, Berkesd, Bozsok, Ellend, Feked, Hird, Kékesd, Kémend, Kisnyárád, Liptód, Lovászhetény, Marász, Monyoród, Pereked, Pécsvárad, Rácmecske, Romonya, Szajka, Szebény, Szederkény, Szilágy, Szűr, Varasd, Vasas, Várkony, Versend, Vémend, azaz 27 település.[38]

Bartók István pécsváradi apát 17. századi birtokrestaurációs kísérlete, annak ellenére, hogy a monostor újkori történetének egyik legnagyszabásúbb – Pécsvárad legjelentősebb középkori apátjainak tevékenységéhez méltó – kezdeményezése volt, nem vezetett, a korszak sajátos állapotai miatt nem is vezethetett tartós sikerre. A török hódoltság kora után kinevezett pécsváradi apátok – amennyiben törődtek monostoruk sorsával – kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy az apátság gazdag jövedelmet, nagy hatalmat és magas méltóságot biztosító középkori időszaka visszafordíthatatlanul elmúlt.

Adattár

Consignatio

Megjegyzés

Település

Leírás

1.   Pécsvaradgya

Nagy Város, magyarok lakiak, Pető Laszló Uram biria Beszprimhez tizenkét  melyfőld[39]

Pécsvárad: az apátság központja, a 11. század eleje óta az apát földesurasága alatt állt. Apáti birtoklása a középkorban folyamatos,[40] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[41]

2.   Patacs

Jó falu, magyarok lakiak Pécsvaradgyahoz két mély főld eszt is Pető László Uram birja, Kiskomari[42]  kapitany.

Patacs: a pécsi püspök nemes jobbágyai lakták,[43] a 14. századtól a pálos remetéknek is birtoka,[44] pécsváradi birtoklásáról nincs adat.

3.   Babarcz[45]

Jó falu, magyarok lakiak, holdulatlan, Pécsvaradgyan alúl két melyfőlden vagyon, Beszprimben adgyák

Babarc: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, az apátsági birtokok egyik központja volt,[46] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[47]

4.   SzentMiklós

Kicsény Magyar falu kezel Patacshoz, holdult Kiskomaromban, kinek nem tudhatom, Gorup Ferencz Ur eő Nagysaga bir egy Szent Miklos névő falut, bizonyossan nem tudom ha ez e az a Szent Miklos, mivel erre tőb Szent Miklos névő faluk is vannak

Szentmiklós: a 14. századtól a pálosok tulajdona, pécsváradi birtoklásáról nincs adat.[48]

 

5.   Mittar

Nem régen el pusztult, holdulatlan volt, de Nyaradiak birjak,  mivel Mittariak Nyaradra szalottak, de mint főldet és szőllőhegyet Mittariak birjak és Nyarad is holdulatlan minda’ kettő két mélyfőld Pécsvaradgyahoz.

Mitár: pataknévként már a pécsváradi alapítólevél is említi, 1333-ban az apátság faluja.[49] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[50] Az említett Nyárádon Kisnyárádot kell érteni, amelyet a Németi- és az Óvári-család birtokolt.[51]

 

6.   Vaiszló

Magyar falu Drava mellett vagyon, jo ött mélyfőld Pécsvaradgyához, ugy ertem hogy Legradra birjak, másfelől halom hogy Gorup Ferencz Ur birja.

Vajszló: a Németi-család és a margitszigeti apácák vitatott birtoka,[52] pécsváradi birtoklásáról nincs adat.

 

7.   Dobraicza

Racz falu holdulatlan, Drava mellett Baranya Varan felűl nyolcz mélyfőld Pécsvaradgyahoz

Dobravica: 15. és 16. századi adatok szerint a margitszigeti apácáké volt.[53]

 

8.   Somod

Jó Magyar falu, Legradra holdúl nem tudhatom kinek, SzentHaromságh tagadok lakiak, ezek előtt ha Jesust emlitnek az fűleket bé dugjak, Sziget Váron alúl vagyon Pécsváradgyahoz ött mélyfőld, más felűl mondgyak hogy Gorup Ferencz Úr biria

Sámod: 1266 előtt a Kalán-nemzetség birtoka, majd adományuk nyomán a margitszigeti apácák birtokolták, 1565-ig kimutathatóan. Pécsváradi birtoklásáról nincs adat.[54]

 

9.   Gakar

Effelől semmit nem tudhatok. Azutan halottam hogy Drávan fellyől és Szikessen allúl vagyon, nyolcz Mélyfőld Pécsvaradgyahoz holdulatlan

Azonosítatlan. A pannonhalmi rendtörténetben Pákor névlakkal szerepel.[55] Esetleg Pabar(baksa) romlott névalakja lehet. Ez ugyan világi birtokosok kezén volt, de 1276-ban a pécsváradi konvent végezte határleírását.[56]

Másik lehetséges azonosítása Pabar(szőlős), amely a pécsi káptalan tulajdona volt.[57]

 

10.              Bezenczi

Magyar falu Dráva mellett vagyon Siklosson allúl Legradra birják, Pécsvaradgyahoz hét Mélyfőld

Besence: a 15-16. században a margitszigeti apácák tulajdonában volt, Pécsváradi birtoklására nincs adat.[58]

 

11.              Vertaleky

Semmit

Azonosítatlan.

 

12.              Hoszuhéttén[59]

Nagy Magyar falú Papistak birjak kőzel Pécsváradgyához Pető Laszlo Ur birja

Hosszúhetény: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, pécsváradi birtoklása a középkorban folyamatos.[60] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[61]

 

13.              Lovashéttén

Magyar falu, határos Pécsvaradgyával, Pető Laszlo birja

Lovászhetény: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, pécsváradi birtoklása a középkorban folyamatos.[62] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[63]

 

14.              Ormand

Magyar falú hossuhéttény[64] mellett vagyon, kicsin falu ez is hataros Pécsvaradgyával Pető Úr birja.

Ormánd: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, pécsváradi birtoklása a középkorban folyamatos.[65] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[66]

 

15.              Vassas

Ormandal hataros jó falu, szőllőhegye is vagyon, Pető Laszlo birja

Vasas: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, pécsváradi birtoklása a középkorban folyamatos.[67] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[68]

 

16.              Fartok vagy Szélsőarok

Semmit

Azonosítatlan. Valószínűleg a pécsváradi alapítólevélben is szereplő Fancsal romlott névalakja lehet. Ezt bizonyítja, hogy az összeírásban szereplő Szélsőárok névváltozat az az alapítólevél Fancsalra vonatkozó határleírásából származtatható.[69]

 

17.              Czemeczku

Semmit

Azonosítatlan. Talán a középkori Cseménnyel (Baranyavártól D-re) azonos, bár ezt világi nemesek birtokolták.[70]

 

18.              Czomor vagy Homor

Semmit. Ha nem egy Hoboli nevő falu vagyon Szigetvár mellett, Legradra birjak

Azonosítatlan. A pannonhalmi rendtörténet felsorolása Szomorfalvával azonosítja.[71] A leírásban szereplő Hobol(y) falut 1238-1536 között században Szigetvár tartozékaként említik.[72] Pécsváradi birtoklásáról nincs adat.

 

19.              Gomba[73]

Ezen Gomba holdulatlan, Pécsen felől harom mélyfőld Simontornyan allúl 2 mély főld. Nagy Racz falu, egy Gombat értem hogy Gorup Ferencz Ur birja Gomba fellől semmit

Zomba: Szt. István alapítólevelében szerepelt, későbbi birtoklásáról nincs adat.[74] Már a középkorban is pusztaként említik, Szekszárdtól ÉNy-ra feküdt.

 

20.              Zakart

Ezt nem tudhatom, hanem egy Szakal vagyon Pécsvaradgyahoz Harmadfél mélyfőld, Pető Laszló Úr birja.

Azonosítatlan. Szakált több pápai és az 1542. évi adólajstrom is említi, de pécsváradi birtoklására nincs adat.[75]

 

21.              Ilsai

Semmit

Azonosítatlan. Talán a pécsváradi alapítólevélben szereplő Ilsán birtok romlott alakja.[76]

 

22.              Betadete

Semmit

Azonosítatlan. Valószínűleg a pécsváradi alapítólevélben is szereplő Bátatő romlott alakja.[77]

 

23.              Kelkedi

Semmit. Hanem Kőlkőd vagyon uy Varoson magyar falu, igen gazdagh Mohácson álúl fél mélyfőld. Pécsvaradgyahoz négy melfőld, Duna mellett egy szigetben, holdultalan. egy Kőlkődet Bir Gorup Ferencz  nem tudhatom hól vagyon. az utan értettem hogy mas Kőlkod az mellyet Gorup[78] Ur bir.

Kölked: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, ám pécsváradi birtoklásáról csak 1317-ig van adat, utána kizárólag a pécsi püspök birtokaként tűnik fel.[79]

 

24.              Daluk vagy Saluk

Mongyak Gorup Ferencz bir egy Dalukot bizonyossan nem tudhatom. Egy Daliok vagyon Kőlkőden alúl közel, holdulatlan.

Dályok: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi,[80] 1341-ben még biztosan az apátság tulajdona volt.[81]

 

25.              Kovach

Eszt is hogy Gorup Ferencz Ur birja hallom, és bizonyossan nem tudom. Vagyon egy Kovacs Dravantúl ezeken alúl egy mélfőld holdulatlan

Kovács: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, későbbi birtoklásáról azonban nincs adat.[82]

 

26.              Velenta

Semmit

Azonosítatlan. Valószínűleg a pécsváradi alapítólevélben is szereplő Velente, amelynek tizedéért 1158-ban a pécsi püspökkel állt perben a pécsváradi apát.[83]

 

27.              Zayk

Magyar és Tot lakja Babarcz melet vagyon, holdulatlan. Pécsvaradgyan allúl 2 mélyfőld

Szajk: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, pécsváradi birtoklása a középkorban folyamatos.[84] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[85]

 

28.              Zeret vagy Szerett

Ugy halom Laskai Andras Ur vice kapitanyom[86] birja.

Szér: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, [87] pécsváradi birtoklása 1380-ig biztos, de később is feltételezhető.[88]

 

29.              Gitket

Semmit

Azonosítatlan.

 

30.              Nograd

Racz falu holdulatlan, ezeken fellől vagyon Pécsvaradgyahoz hét mélyfőld, Legradra adoznak.

Nógrád: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, birtoklása a középkorban a 15. századig kimutatható. [89]

 

31.              Grombona

Ez is Nograd feli vagyon Racz falu holdulatlan

Azonosítatlan. Valószínűleg a pécsváradi alapítólevélben szereplő Gurumbona értendő alatta.[90]

 

32.              Nevegh vagy Nived

Semmit

Nevegy: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, a 14. században még az apátság birtoka.[91]

 

33.              Hird

Ormand mellett vagyon Pécsvaradgyahoz egy mélyfőld, Pető Laszló Ur birja.

Hird: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, birtoklása a középkorban folyamatos.[92] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[93]

 

34.              Nagypál

Magyar falu Pécsvaradgya mellet vagyon Pető Ur birja

Nagypall: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos. [94] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[95]

 

35.              Rosnicz[96]

Semmit. hanem ha Nagy Pált Totúl annak hivnak

Azonosítatlan. Az összeírók szerint talán Nagypall tót neve.

 

36.              Varast

Nagy Palhoz kőzel vagyon Pető Úr birja.

Varasd: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos.[97] Innen ered újkori névalakja is: Apátvarasd. 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[98]

 

37.              Varkini

Ezt Varkonynak hinak, jó Magyar falu, Pécsvaradgya mellet vagyon, nagy szőllőhegy is vágyon Pető Ur birja

(Zengő)Várkony: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos.[99] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[100]

 

38.              Martonfalva

Hoszuhetténel és Pécsvaradgyaval hataros Pető Úr birja

Martonfalva: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos.[101] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[102] Ma: Martonfa.

 

39.              Perekad

Ezt Perekednek hiák, Mártonfalvaval hataros, Pető Ur holditotta megh, ez előtt harom esztendővel, és elsőben csak harom Tallér vólt adojok, ez it valo Bacho István nevő hajdutúl mentem végére az ki akor ezen faluban lakot. Gorup Ferentz Uram is bir egy Perkat nevő racz falut, de ennek másnak kel lenni.

Pereked: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos.[103] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[104]

 

40.              Nadasd

Varast mellet vagyon, jó Varos, Pető Uram biria

Nádasd: apáti birtoklása a 13. századtól mutatható ki. Pécsvárad és Hosszúhetény között feküdt.[105] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[106]

 

41.              Szebény

Magyar Papista jó Falu Mohacson fellűl 2 mélyfőld, Pécsváradgyához harom, holdulatlan.

Szebény: a 13-15. században a zebegényi apát birtoka, pécsváradi birtoklása csak a 16. századból mutatható ki.[107] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[108]

 

42.              Fehéregyhaz

Szebény mellett vagyon, ez is Papista Magyar falu holdulatlan

Fehéregyház: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi. Plébánosa még a 14. században is az apát fennhatósága alá tartozott.[109] Apáti birtoklása a középkorban folyamatos volt.[110] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[111]

 

43.              Kővősd

Két Kővesd vagyon, egyik Bataszeken allúl, holdulatlan, masik Nadasd mellett vagyon, és fogh ide való lenni ezt Pető Ur birja

Kövesd (Tótkövesd): a Hosszúheténytől DNy-ra feküdt település apáti birtoklására csak a 16. századból van adat.[112]

 

44.              Felsőhimeshaz és  alsóHimeshaz

Mind a kető egymas mellet vagyon, Pécsvarmedgyan[113] allúl 3 melyfőlden jó falu holdulatlan Raczok lakjak, Pető Urnak holdúl.

Felsőhimesegyház: a 15-16. században a pécsi püspök birtoka.[114]

 

Himesegyház: már a 14. századi pápai adójegyzékek is említik,[115] a 15-16. században a pécsi püspök birtoka.[116]

 

45.              Sziur

Fehéregyhaz mellet vagyon, jó magyar falu holdulatlan

Szűr: a 16. századból adatolható, a pécsi püspök birtokaként.[117]

 

46.              Szilagy

Ezen névő falunak végére nem mehetek, hanem Szilagi[118] vagyon, Pereked mellet vagyon, Pécsváradgyával hataros, jó Papista [magyar][119] falu, Pető Laszló Birja.

Szilágy: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos volt, még 1542-ben is az apátság birtokaként említik.[120] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[121]

 

47.              Szantó

Kicsén magyar falu, Pécsvaradgyan alúl négy mélyfőld, holdulatlan. Koppan mellet vagyon egy más Szantó nevő falu, vélem eszt Beszprimi Püspek birja, vagy Eszterhazy Pál Ur eő Nagysaga

Szántó: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként Pall, Somló és Mecske, Varasd között sorolja fel, de több említése nincs.[122]

 

48.              Miczke

Jó Racz falu, Pécsvaradgyan allúl vagyon egy mély főld holdulatlan

Micske/Mecske: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos.[123] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[124] Ma: Erdősmecske.

 

49.              Kolczoid

Semmit. Kolcsid[125] vagyon de Puszta Varkoniak birjak. Valami Varast kőzőt vagyon, Pető Uram birja

Kulcsod: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi. 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[126] Ma: Kócsid helynév Zengővárkony határában.[127]

 

50.              Szvene[128]

Racz falu Dravan főlül egy mély főlden vagyon, Pécsváradgyahoz 6  mélyfőld

Azonosítatlan. Talán a pécsváradi alapítólevélben szereplő Zsemenye romlott alakja.[129]

 


51.              Hirik

effelől semmit. Hird oda fől meg vagyon irva

Azonosítatlan. Hirics falu létezett Baranya megyében, ám a 13-16. század között – illetve a 18. században újra – a pécsi kápt. birtoka volt.[130] Már az összeíró is kapcsolatba hozta Hirddel (lásd fentebb), tehát valószínűleg annak romlott névalakja.

 

52.              Hovasad[131] vagy Kovach

Semmit, egy Kovaczi[132] vagyon Drava mellet, Pécsvaradgyahoz 6 mélyfőld Siklosson allúl talam az fogh lenni, Kovach felől irtam oda fől.

Azonosítatlan. Minden bizonnyal a pécsváradi alapítólevélben ’Kowased’ alakban szereplő birtokot[133] (Kovásséde) jelenti, amelyet az összeírók úgy látszik, már hiába kerestek.[134] Az összeíró tévesen vonja ide Kovácshidát, amely a siklósi uradalomhoz tartozott, majd a pécsi káptalan tulajdona volt.[135]

 

53.              Bekesd, Kikes,

vagy Berkősd

Kékes vagyon egy más mellet kető edgyik Nagy Kékes magyarok lakjak. Kis Kekest Raczok, mind a kető holdulatlan, Pécsvaradgyahoz vannak egy mélyfőld. Bőrkősd Pető Laszló birja.

Berkesd: a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi, apáti birtoklása a középkorban folyamatos volt.[136] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[137]

 

Kékesd: A 13. század végén még a pécsi káptalan állít innen tanút.[138] Pécsváradi birtoklása a 14-16. századból mutatható ki.[139] A település Alsókékes és Felsőkékes falvakra vált szét. Az 1542. évi adólajstrom szerint Alsókékes a pécsváradi apátságé volt.[140] 1526 után is a pécsváradi uradalom része.[141] Az összeírók lajstromában Berkesd és Kékesd települések összemosódtak.

 

54.              Szalrak[142] vagy Szanlak

Semmit

Azonosítatlan. Talán a pécsváradi alapítólevélben szereplő Szedluk birtok romlott alakja.[143]

 

55.              Hagymaskert

Sziget Varon allúl vagyon mohacson fellül magyarok lakjak, holdulatlan

Hajmáskér. A pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említi.[144] Későbbi előfordulását nem ismerem. Földrajzi leírása ellentmondásos.

 


56.              Nivek

Semmit

Azonosítatlan. Minden bizonnyal a Pilis megyei Nevegy birtokot jelölte, amelyet a pécsváradi alapítólevél Szt. István adományaként említ, ám a monostor  – bár még a 15. században is pereskedett érte – már a 14. században elveszített.[145] Az összeírók valószínűleg Baranya megyében keresték, ezért nem találták.

 

         

IRODALOM

ÁMTF

GYÖRFFY György (szerk.): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV., Bp., 1987-1998.

CSÁNKI II

CSÁNKI Dezső (szerk.): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II., Bp., 1894.

BOGDÁN 1978

BOGDÁN István: Magyarországi hossz- és földmértékek a 16. század végéig. Bp., 1978.

BOGDÁN 1987

BOGDÁN István: Régi magyar mértékek. Bp., 1987.

DHA

Diplomata Hungarie Antiquissima edendo operi praefuit Georgius GYÖRFFY. I., Budapestini, 1992.

EEML

BUNYITAI Vince – RAPAICS Rajmund – KARÁCSONYI János (szerk.): Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I-V., Bp., 1902-1912.

GALAMBOS

GALAMBOS FERENC: HUGO FRANZ KARL VON ELTZ PÉCSVÁRADI APÁT (1701-1779). IN: FÜZES MIKLÓS (SZERK.): PÉCSVÁRAD. PÉCSVÁRAD, 2001. 301-305.

GÁLLOS 1988

GÁLLOS Ferenc – GÁLLOS Orsolya: Fejezetek Pécsvárad történetéből. (Dunántúli dolgozatok. Történettudományi sorozat 2.) Pécs, 1988.

GÁLLOS 2001

GÁLLOS Ferenc – GÁLLOS Orsolya: Pécsvárad bencés apátsága és települése a középkorban. In: FÜZES Miklós (szerk.): Pécsvárad. Pécsvárad, 2001. 103-197.

KISS

KISS GERGELY: JOGBIZTOSÍTÁS A PÉCSVÁRADI BENCÉS MONOSTORBAN A 12-13. SZÁZADBAN. ADALÉKOK A MAGYARORSZÁGI EXEMPTIO TÖRTÉNETÉHEZ. IN: PETROVICH  89-94.

KOLLÁNYI

KOLLÁNYI FERENC: ESZTERGOMI KANONOKOK 1100-1900. ESZTERGOM, 1900.

PETROVICH

FONT Márta – VARGHA Dezső (szerk.): Tanulmányok Petrovich Ede tiszteletére. (Tanulmányok Pécs történetéből 8.) Pécs, 2001.

HO

Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Kiadják NAGY Imre, PAUR István, RÁTH Károly és VÉGHELY Dezső, I–V., Győrött 1865–1873, IPOLYI Arnold, NAGY Imre és VÉGHELY Dezső, VI–VIII., Bp., 1876–1891. I–VII., Bp., 1878–1920.

NÉPSZÁMLÁLÁS

DANYL Dezső – DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp., 1960.

PRT

ERDÉLYI László – SÖRÖS Pongrácz (szerk.): A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. I–XII/B., Bp., 1902–1916.

TIMÁR 2001

TIMÁR György: A pécsváradi apátsági birtok helységei és magyar urai 1542 és 1566. szeptember 7. között. In: Füzes Miklós (szerk.): Pécsvárad. Pécsvárad, 2001. 219-236.

TT

Történelmi Tár

VERANCSICS

VERANCSICS Antal: De rebus gestis Hungarorum ab inclinatione regni. In: Magyar történelmi emlékek. Írók. II. (Közli: SZALAY László) Pest, 1857.

Jegyzetek:



* Jelen tanulmány kutatásait az OTKA F29427 számú pályázata támogatta.

[1] ENGEL Pál: Baranya megye az országos politikában (1316-1437). In: PETROVICH 66-67; GÁLLOS 2001. 113-126.

[2] Kritikai kiadása: DHA 72-80.

[3] A monostor birtokainak korai történetére nézve ld. GÁLLOS 2001. 113-119; KISS.

[4] Pl. DL 78353 (1400. ápr. 26.), DL 78393 (1400. szept. 23.)

[5] EEML. I. 423. (430. sz.)

[6] EEML. IV. 496. (466. sz.)

[7] EEML. II. 116. (107. sz.)

[8] MOL Act. Ecclesiast. fasc. 67. nr. 71. A levélből részletet közöl: PRT XII/B. 37. 4. jz.

[9] KÁROLYI Árpád (közl.): Fráter György levelezése s egyéb őt illető iratok (a továbbiakban: Fráter György levelezése (Első közlemény). TT 1878. 256. (37. sz.), illetve ugyanez kivonatosan: EEML. IV. 25. (26. sz.)

[10] TIMÁR 2001. 222.

[11] Fráter György levelezése (Befejező közlemény) TT 1882. 99.

[12] EEML. IV. 263-264. (222. sz.)

[13] Fráter György levelezése (Harmadik közlemény). TT 1879. 314. (85. sz.)

[14] Kászon pasának Fráter azzal magyarázkodott, hogy azért robbantatta fel a várat, nehogy a németek használhassák. VERANCSICS 236-238.

[15] Fráter György levelezése (Harmadik közlemény). TT 1879. 318., 320. (87. sz.)

[16] TIMÁR 2001.

[17] OL Magyar Kancelláriai Lt. Libri Regii 11. köt. 533.

[18] Bartók István Debrődön (Abaúj m.) született (†1666). 1638-ban a Pazmaneum növendéke volt, 1644-ben pozsonyi, 1647-ben esztergomi kanonokká nevezték ki. A barsi (1650), nógrádi (1651), gömöri (1652), majd zólyomi (1655) főesperesi javadalmakat élvezte. 1661-ben esztergomi olvasókanonok, 1663-ban nagyprépost, 1664-ben tinnini püspök lett.  KOLLÁNYI 264.

[19] Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár 65537. 24-30. (Másolat.)

[20] Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Gyűjtemény dolgozóinak készséges segítségükért és az ideális kutatási feltételek biztosításáért.

[21] KOLLER, Josephus: Copiae actorum variorum ad historiam ecclesiae Qunqueecclesiensis pertinentes atque miscellanea. = Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtár. Klimo Könyvtár 67053. 24-30. (Szövegvariánsainak jelölése során: KOLLER)

[22] Alábbiakban csak a névalakok eltéréseit közlöm.

[23] Ld.: 6., 9., 23., 39. sz. birtokok esetében.

[24] OL Act. Eccl. fasc. 30. nr. 4.

[25] Bartók birtokrestaurációja kapcsán Sörös Pongrácz is említ 47 falut (PRT XII/B 42.), amelyek között azonban olyanok is szerepelnek, amelyek a Consignatio-ban nem. Sajnos, e lista forrását Sörös nem jelzi. (Lehetséges, hogy a Consignatio valamelyik szövegváltozatát használta, de valószínűbb, hogy a győri káptalan 1657-ben kiadott oklevele ― ld. 32. jz. ― szolgált forrásául.)

[26] A Consignatio-ból hiányzik ― illetve nem azonosítható benne ― az alapítólevél Hamar (Chomur), Szekszárd (Zachard), Nadica (Nodoyca), Gyak (Gyos), Somló (Sumlow), Belyíz (Beliz), Sólyag (Sholad) birtoka.

[27] Pl. Fazekasboda, Komló, Szenterzsébet, Zobák, Pirin, Szentiván, Tekenős. TIMÁR 2001. 220-221.

[28] Az összeírás szerint a pécsi püspök 6, a kiskomáromi kapitány pedig 19 falut mondhatott magáénak a felsoroltak közül.

[29] Esztergom megye. Bartók István jövedelmeinek alapját az esztergomi kanonokság jelentette, Esztergomban is lakott, innen küldte ki megbízottját, Beszédes Andrást is.

[30] DL 65537 fol. 11-13. (Kiemelések tőlem. ― K. T.)

[31] DL 65537 fol. 41-44. Alján Bartók István aláírásával. (Kiemelések tőlem. ― K. T.)

[32] A győri káptalan registruma, vol. 11. fol. 137-138. Kiadása: HO I. 82-84. (62. sz.). Az oklevélben szereplő birtokjegyzéknek számos tartalmi és alaki problémája van, ám ezek tisztázása szétfeszítené e dolgozat kereteit.

[33] Említi GÁLLOS 1988. 93. forrásmegjelölés nélkül.

[34] A fentebb bemutatott dokumentumok is jól bizonyítják, hogy a 17. században rendelkezésre álló iratok még ahhoz sem szolgáltak elegendő információval, hogy a restaurációba bevonni szándékozott birtokokat legalább lajstromszerűen össze lehessen írni. Ilyen körülmények között természetesen a tulajdonjog hitelt érdemlő igazolására is vajmi kevés lehetőség volt.

[35] MOL Magyar Kancelláriai Lt. Libri Regii 28. köt. 523-525.

[36] MOL Act. Ecclesiast. fasc. 30. nr. 19.

[37] GALAMBOS 302. Az apáti birtokok ekkor a következők voltak: Babarc, Berkesd, (Fazekas)Boda, (Palota)Bozsok, Ellend, Feked, Hird, Kékesd, (Mária)Kéménd, Kisnyárád, Liptód, Lovászhetény, Maráza, (Erdős)Mecske, Monyoród, Pereked, Pécsvárad, Romonya, Szajk, Szebény, Szederkény, Szilágy, Szűr, (Apát)Varasd, (Zengő)Várkony, Vasas, Versend, Véménd, Pusztakisfalu.

[38] Felhő Ibolya (szerk.): Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl. Bp., 1970. 76-94.

[39] Sajnos, nem tudjuk, hogy az összeírás készítői milyen mérfölddel számoltak. A mérföld hossza, típusától függően meglehetősen tág határok között mozoghatott, 1,74-11,3 km közötti értékekkel egyaránt találkozhatunk. (A mérföld hosszára vonatkozóan ld.: BOGDÁN, 1978. 83-87; illetve BOGDÁN, 1987. 58.) A mérföldnek az összeírók által használt hossza néhány jól lokalizálható település segítségével határozható meg. A jegyzék Pécsváradtól egyaránt 2 mérföld távolságra fekvőnek tünteti fel Patacsot, Babarcot, Nyárádot, Mitart. Az Engel Pál által szerkesztett CD-ROM (Magyarország a középkor végén) (a továbbiakban: ENGEL CD) segítségével a légvonalbeli mérések könnyedén elvégezhetők. Ezek rendre ― kis kerekítéssel ― az alábbi eredményt adták: 21,4; 20,2; 16,8 és 18,5 km. Ennek alapján, illetve mivel az összeírásban szereplő értékek is minden bizonnyal csak közelítőek, a Consignatioban szereplő mérföld hossza 8-10 km körülinek vehető.

[40] ÁMTF I. 362-367.

[41] TIMÁR 2001. 220., 224., 226., 232. A birtokok többségének jövedelmét Szigetvár védelmére rendelték, vagy önkényeskedők sajátították ki maguknak, de legalább egykori pécsváradi tulajdonlásukkal tisztában voltak.

[42] KOLLER: Kiskomaromi

[43] ÁMTF I. 356.

[44] ÁMTF I. 400.

[45] KOLLER: Babarcs

[46] ÁMTF I. 275.

[47] TIMÁR 2001. 220., 224., 228., 230.

[48] ÁMTF I. 391.

[49] ÁMTF I. 342.

[50] TIMÁR 2001. 221., 231.

[51] ÁMTF I. 349-351. (Nyárád 2.); CSÁNKI II. 511-512. Kisnyárádot 1565-ben mint egykori pécsváradi birtokot sorolják fel. TIMÁR 2001. 231.

[52] ÁMTF I. 402.

[53] CSÁNKI II. 480. Vajszló vidékére lokalizálja.

[54] ÁMTF I. 375; CSÁNKI II. 520.

[55] PRT XII/B 42.

[56] ÁMTF I. 277. (Baksa)

[57] ÁMTF I. 393. (Szőllős 2.)

[58] CSÁNKI II. 473.

[59] KOLLER: Hoszszuhettén

[60] ÁMTF I. 316.

[61] TIMÁR 2001. 220., 224., 226., 233-234.

[62] ÁMTF I. 316.

[63] TIMÁR 2001. 220., 224., 227., 231.

[64] KOLLER: hoszu hettén

[65] ÁMTF I. 352-353; CSÁNKI II. 513.

[66] TIMÁR 2001. 221., 224., 226., 234.

[67] ÁMTF I. 403.

[68] TIMÁR 2001. 221., 224., 227., 233.

[69] DHA 73. 9. sor: „Prima Fonsol nominatur, que ab oriente terminatur Salsuh, ab austro Aruk…” (Kiemelések tőlem. ― K. T.)

[70] ÁMTF I. 294.

[71] PRT XII/B 42.

[72] CSÁNKI II. 613.

[73] Kollernél ez a település teljes egészében hiányzik.

[74] CSÁNKI III. 458.

[75] ÁMTF I. 380; CSÁNKI II. 523.

[76] DHA 73. 16. sor: „Ylsan”

[77] DHA 73. 18. sor: „Batatue”; ÁMTF I. 281.

[78] KOLLER: Gorup Ferenc

[79] ÁMTF I. 331.

[80] ÁMTF I. 296.

[81] CSÁNKI II. 479.

[82] ÁMTF I. 330.

[83] ÁMTF I. 406.

[84] ÁMTF I. 380.

[85] TIMÁR 2001. 220., 229.

[86] KOLLER: vIspány Kapitány Uram

[87] ÁMTF I. 392.

[88] CSÁNKI II. 527.

[89] ÁMTF I. 349; CSÁNKI II. 511.

[90] DHA 74. 8. sor: „Gurumbona”

[91] ÁMTF I. 349.

[92] ÁMTF I. 318.

[93] TIMÁR 2001. 220., 224., 227., 234.

[94] ÁMTF I. 355.

[95] TIMÁR 2001. 220., 224., 227., 231-232.

[96] KOLLER: Golincs

[97] ÁMTF I. 402; CSÁNKI II. 534.

[98] TIMÁR 2001. 220., 224., 227-228., 231.

[99] ÁMTF I. 402; CSÁNKI II. 534.

[100] TIMÁR 2001. 221., 224., 228., 233.

[101] ÁMTF I. 339; CSÁNKI II. 506.

[102] TIMÁR, 2001. 220., 224., 228., 232.

[103] ÁMTF I. 367; CSÁNKI II. 516.

[104] TIMÁR, 2001. 220., 224., 228.

[105] ÁMTF I. 344; CSÁNKI II. 510.

[106] TIMÁR 2001. 221., 224., 229., 234-235.

[107] ENGEL CD

[108] TIMÁR 2001. 220., 224., 229., 232.

[109] ÁMTF I. 301.

[110] ENGEL CD

[111] TIMÁR 2001. 221., 224., 229.

[112] ENGEL CD; TIMÁR 2001. 221., 224., 234-235

[113] KOLLER: Pécsvaradgyan

[114] ENGEL CD

[115] ÁMTF I. 318.

[116] ENGEL CD

[117] ENGEL CD

[118] KOLLER: Szilagyi

[119] Kollernél hiányzik.

[120] ÁMTF I. 392; CSÁNKI II. 528.

[121] TIMÁR 2001. 220., 229.

[122] ÁMTF I. 380.

[123] ÁMTF I. 341.

[124] TIMÁR 2001. 220., 224.

[125] KOLLER: Kolczid

[126] TIMÁR, 2001. 221.

[127] ÁMTF I. 333.

[128] KOLLER: Szvent

[129] DHA 75. 2. sor: „Suene”; ÁMTF I. 409.

[130] ÁMTF I. 318; Népszámlálás 8. 112. tétel

[131] KOLLER: Kovasad

[132] KOLLER: Kovacsi

[133] DHA 75. 4. sor: „Kouas sede”

[134] ÁMTF I. 330.

[135] CSÁNKI II. 499.

[136] ÁMTF I. 284; CSÁNKI II. 472.

[137] TIMÁR, 2001. 220., 229.

[138] ÁMTF I. 323.

[139] ENGEL CD

[140] CSÁNKI II. 495.

[141] TIMÁR 2001. 220., 224., 231.

[142] KOLLER: Szalnak

[143] DHA 74. 9. sor: „Scedluc”

[144] DHA 75. 7. sor: „Hagmasker”

[145] ÁMTF IV. 660.