Cikkek

Visy Zoltán: Visy Zoltán pécsi építész (1903–1938) Művek a múló időben

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

93–107. pp.


Visy Zoltán


Visy Zoltán pécsi építész (1903–1938)

Művek a múló időben


Zoltán Visy, Pécser Architekt (1903-1938), Werke in der vergehenden Zeit

Zoltán Visy, an architect of Pécs (1903-1938), works in passing time




A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület emléktáblával[1] jelölte meg az Anna u. 20. számú házat, ahol Visy Zoltán építész (Visy László dr. és Ferenczy Ilona fia) élt és alkotott. Felmenői és a város kapcsolatát részletesen tárgyalta a Tanulmányok Pécs történetéből 2–3. című kötet egyik írása,[2] szakmai munkásságát pedig még életében,[3] majd halála után, szinte napjainkig[4] számos publikáció ismertette, illetve méltatta.

Jelen tanulmány célja annak bemutatása néhány kiragadott példán, hogy mi és főleg hogyan maradt meg Visy életművéből több mint fél évszázaddal halála után. Ez kevesebb, mint a bevezetőben említett irodalom tartalmi összefoglalása, viszont több annyiban, hogy egy, a maga korában elismert építész alkotásainak időbeli változását nyomon követve alkalmas néhány általános következtetés levonására is. Az olvasó idő- és térbeli tájékozódását segíti az I. függelék.

Építészeti alkotás, mint produktum

Az építészeti alkotás feltétele két, egymástól elválaszthatatlan érték: az artisztikum és az utilitás megléte. Ez olyan magas mérce, hogy a tervezés során csak célként tűzhető ki. Építészeti alkotásról (annak produktum, illetve mű értelmében) tehát csak az esetben és addig beszélhetünk, amikor és ameddig a megvalósult és használatba vett épület ezzel a két értékkel rendelkezik. Az építészeti alkotás tehát nem statikus, hanem időben változó, dinamikus fogalom.[5]

Az artisztikum feltételrendszere igen fontos, de megvilágítása – jelen tanulmány keretében – csak annyiban érdekes, hogy az épület művészi értéke az idők során, külső beavatkozással javítható, rontható, de le is rombolható.

A használati értéket (utilitást) elsősorban az épület funkcionális és gazdasági teljesítőképességének mindenkori szintje határozza meg. E szintek alakulását nagy mértékben befolyásolják az épülettel szemben támasztott, időben folyamatosan, vagy ugrásszerűen változó igények, illetve követelmények is (pl. funkcióváltozás, fokozott energiatakarékosság).

Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy Visy Zoltán munkásságának megítéléséhez nem elegendő a tervei alapján éppen elkészült létesítmények (II-V. függelékek) vizsgálata. Szükség van ezek eszmei és fizikai időállóságának, valamint az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások okainak feltárására is. Ennek során nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az épületek létrejöttében és utóéletében a mindenkori tervezőn (tervezőkön) kívül meghatározó szerepe van az építtetőnek, a kivitelezőnek és az üzemeltetőnek is.

Visy életműve mai szemmel

A következőkben néhány kiemelt példa szemlélteti Visy életművének, az általa tervezett és megvalósult épületeknek, egyéb létesítményeknek a változásait. A kiindulási állapotot a bevezetőben hivatkozott publikációk és a II-V. függelékek rögzítik, a jelenlegi helyzetet pedig a szerző és fia, László a felvételek készítője 2000-ben szerzett helyszíni tapasztalatai tárták fel.

Az 1930-ban Pécsett, önálló tervezőként elindult Visy Zoltán első két jelentős munkája a Mecseki Tüdőbeteg Gyógyintézet meghívásos tervpályázatára benyújtott műve, és a pécsi „megyeháza” közgyűlési terem-szárnya. Megjelenésében két merőben eltérő alkotás (II. függelék). Az első, jelen formájában – sajnos – csak terv maradt, de így is korának élvonalát képviseli, amit a mohácsi László kórház pár évvel később megvalósult TBC pavilonja (V. függelék, és 7. ábra) is igazol.

A közgyűlési terem-szárny többet nyújt, mint a kor sematikus neobarokk építészete. Szerves továbbfejlesztése ez az eredetileg is több lépcsőben épült „megyeházának”,[6] az eredeti kerti bejárat 90°-os elfordításával és felhasználásával, valamint az építtető funkcionális és gazdasági igényei messzemenő kielégítésével. Tartós használati értékét jelenlegi funkciója is igazolja. Esztétikai értékéből viszont sokat elvesz a belső tér dicséretes, de részben elhibázott felújítása (pl. a tolmácsfülke megoldása, helyenként felesleges aranyozás), valamint a megközelítésekor óhatatlanul feltáruló riasztó kép, amit a volt múzeumi melléképület és a főépület homlokzatai nyújtanak. Pécs és Baranya ennél többet érdemelnének! (1. ábra).

Az alkotás időállóságának jó példája az 1932/34-ben „zöldmezős beruházásként” épült harkányfürdői OTI gyógyház (III. függelék). Lényeges funkcióváltásra ennél az elmúlt évtizedekben nem került sor. A jelenlegi szállodai hasznosítás (2. ábra), valamint az ezzel és a műemlékvédelmi hatóság közbejöttével együtt járó igényesség az épület javára szolgál. Remélhetőleg ennek jegyében a szakszervezeti időszak jó szándékú, de esetenként elhibázott felújításait (pl. teraszburkolatok) kijavítják, és az épület továbbfejlesztése is avatott kezekbe kerül (pl. alagsori gyógyászati helyiségek létesítése).

A 3. ábra jelen állapotában mutatja a mohácsi gimnázium épületét. Ezt Visy 18. századi, később huszárlaktanyának, majd raktárnak használt püspöki palotából keltette életre úgy, hogy az a régi értékét visszanyert műemlékben megváltozott funkciójának ma is megfelel. A műemlékvédelem egyik legnagyobb problémájának sikeres megoldása ez a példa.

Mohács városképének napjainkban is meghatározó eleme az 1935-ben készült „hősök emlékműve” (IV. függelék, 4. ábra). Tömegében változatlan, csupán részleteiben viseli magán az idő múlását. Közeledve, csak bizonyos szögből láthatjuk tükörképét az Árkay Bertalan által tervezett park tavában, a közepén utólag elhelyezett szökőkút miatt. Hiányoznak tartóikból a zászlórudak, és a posztamens felső síkjának közepén volt az I. világháborús ismeretlen katona sírja, amely értelmet adott a föléje magasodó baldachinnak. A helyére került „lebegő” kőkocka kedvezőbb az évekig ott árválkodó virágvázánál, bár ennek sincs kifejezetten sírkő jellege. Az időközben elhelyezett emléktáblák és feliratok a 20. század valamennyi mohácsi áldozatának emlékművévé avatják Visy alkotását, ami alapkoncepciójának időállóságát jelzi.

A IV. függelékben és az 5. ábrán látható, 1935-ben épült pécsi mentőállomás két felvételének összehasonlításával jól megítélhető, hogy viszonylag egyszerűen el lehet rontani egy épületet. Figyeljük meg a feliratokat, a rúd nélküli zászlótartót stb. Többek között ezért ragaszkodnak az építészek – általában kevés sikerrel – a szerzői jogi törvény betartatásához.

Az előbbivel szemben jó példája a színvonalas továbbfejlesztésnek a Lauber–Nyiri és Nendtvich–Visy szerzőtársak tervei alapján, ugyancsak 1935-ben épült „mecseki üdülőszálló”, a mai Hotel Kikelet (6. ábra).

Jelentős munkája volt Visynek a mohácsi László kórház bővítése és átalakítása 1935–36-ban (V. függelék). Az új TBC pavilonnál meg tudta valósítani az 1930. évi pályázata tervében (II. függelék) javasolt fektető-terasz és árnyékoló előtető megoldást (7. ábra), amely ma is kifogástalanul funkcionál. Jó példa itt a volt elkülönítő pavilon átalakítása és kibővítése igazgatási épületté. Elszomorító viszont a Gebauer Ernő freskóit és Johan Hugó színes üvegablakait magába foglaló egykori kórházkápolna barbár feldúlása, és építészetileg is súlyosan kifogásolható átalakítása (8. ábra). A szintén elsősorban ideológiai okokból megcsonkított budavári Magdolna templom és a teljesen eltüntetett pesti Regnum Marianum templom ma esztétikailag kevésbé zavaró, mint a László kórház e torzója. Persze megint más az a lelki zavar, amit az említett két példa még jelenleg is kivált.

Végezetül újra néhány pécsi alkotás, amelyeken nem, vagy kevéssé rontott a múló idő. A Visy családi sírbolt feszülete a sűrű növényzet jóvoltából ma még jobban érvényesül, mint felállításakor, 1936-ban.

Nem történt funkcióváltozás a Perczel u. 11/a. többlakásos háznál, így eredeti értékeit, kivéve belső fizikai leromlását, nagyrészt megőrizte (9. ábra). Homlokzatán csupán az újravakolás egyenetlensége és a gázkonvektorok kivezető nyílásai hatnak zavarólag.

Nem vált előnyére a funkcióváltás Visy utolsó alkotásának, a Surányi Miklós (korábban Magaslati) út 36. sz. családi háznak (10. ábra). Az ebben elhelyezett óvoda ugyanis mind az épületben, mind a kertben bizonyos átalakításokat igényelt, és a közületi kezelés sem veheti fel a versenyt a tulajdonos-lakó gondosságával. Ennek ellenére az épület külső megjelenésében ma is megállja helyét, és jól példázza a harmincas évek magyar építészetének élvonalát.

Összegzés

Áttekintve a fiatalon, 35 évesen váratlanul elhunyt Visy Zoltán alig tízéves működésének jelentősebb alkotásain, megállapítható, hogy ezek – néhány indokolatlan külső beavatkozás ellenére – kiállták az idő próbáját, és méltán csatlakoznak a pécsi születésű, nála lényegesen magasabb életkort megélt, nemzetközi hírnévre szert tett pályatársai (pl. Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Breuer Marcell) alkotásaihoz.

Anna utcai emléktábláját megvalósult, időállónak bizonyult alkotásaival érdemelte ki, és ennek alapján csak sejthető, hogy korai halálával mit vesztett a magyar építészet.

Irodalom

KUBINSZKY 1969

KUBINSZKY M.: Visy Zoltán építész  (Pécs, 1903 – Mohács 1938). Magyar Építőművészet 1969/5. 54–56.

KUBINSZKY 1985

KUBINSZKY M.: Visy Zoltán, Magyar művészet 1919–1945. I–II., Bp., 1985. I. 365., II. 358.

MARTON 1992

MARTON I.: Emléktábla avatás Pécsett. Értékmentő 1992/3., 5.

MENDÖL 1983

MENDÖL Zs.: Pécs építészete a két világháború között. Magyar Építőművészet 1983/2. 29–32.

ÓDOR MS.

ÓDOR I.: A pécsi „megyeháza” viszontagságos évszázadai. (Kézirat) Pécs, [2000]

PAMER 1986

PAMER N.: Magyar építészet a két világháború között. Bp., 1986. 156. 172. 173. 176. 185.

PUSZTAI 1983

PUSZTAI L.: A magyar építészeti múzeum két világháború közötti gyűjteményei. Magyar Építőművészet 1983/2.. 35.

SZOYKA 1978

SZOYKA P.: Neves elődeink. Visy Zoltán építész (1903–1938). Pécsi Műszaki Szemle 1978/2. 18.

TÉR ÉS FORMA

Tér és forma építőművészeti folyóirat, (Bp.)

VISY 1993

VISY Z.: Építéstudomány és építészet. Magyar Építőművészet 1993/5. 68–69.

VISY 1996

VISY Z.: Pécs vonzása Visy Zoltán építész őstáblája tükrében. In: Vonyó J. (szerk.), Tanulmányok Pécs történetéből 2–3. Pécs, 1996. 265–274.

-Y-N 1994

-y-n: Visy Zoltán építész 1903–1938. Magyar Építőipar 1994/3. 76–79.

FÜGGELÉK

I. Visy Zoltán pécsi építész (1903–1938) szakmai pályafutásának és jelentősebb munkáinak áttekintése

1926-ban építészi oklevelet szerez a Budapesti Királyi József Műegyetemen;

1926/27-ben a „Dunántúl Építő Vállalat”, majd Pilch Andor tervezőépítész alkalmazottja Pécsett, utóbbinak

1927/29-ben társa;

1928-ban építőmesteri jogosítványt szerez;

1930-ban a Budapesti Mérnöki Kamara tagja lesz;

1931-ben a Pécs Kir. Törvényszék állandó építési szakértőjévé nevezik ki;

1930-tól 1938-ban bekövetkezett haláláig önálló építésztervező Pécsett.

Pilch Andor társaként, az ugyancsak ott dolgozó Gosztonyi Gyulával részt vesz a gyárvárosi templom és plébánia, valamint a Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemőgondozó Intézetének tervezésében, és hármójuk terve I. díjat nyer az ipartestületi székház tervpályázatán.

Jelentősebb munkái az 1930–1938 közötti időszakban:

         A mecseki tüdőbeteg gyógyintézet meghívásos pályázatán benyújtott terv. 1930.

         Baranya vm. székházának közgyűlési terme, néprajzi múzeumának kialakítása és a kerti bejárat kovácsoltvas díszkapuja. Pécs, 1930/31. és 1934.

         Baranya–Pécs Aero Club hangár épülete (Hoffmann L. és Visy Z.). Pécs, 1930/31.

         OTI Gyógyház. Harkányfürdő, 1932/34.

         Püspöki palota műemléki helyreállítása és átalakítása gimnáziummá. Mohács, 1934/35.

         Belv. Róm. Kat. Elemi Iskola bővítése és korszerűsítése. Mohács, 1934/35.

         Hősök emlékműve. Mohács, 1935.

         Mecseki üdülőszálló „Hotel Kikelet” (Lauber L.–Nyiri I. és Nendtvich A.–Visy Z.) Pécs, 1935.

         Vármegyék és Városok Mentőállomása. Pécs, 1935.

         A László kórház TBC, elkülönítő és gazdasági épületei. Mohács, 1935/36.

         A Littke és Visy családok sírkeresztjei a Köztemetőben. Pécs, 1935/36.

         Urania Mozi (Nendtvich A., Visy Z. és Weichinger K.). Pécs, 1936/37.

         Nagy-féle bérház. Pécs, Perczel u. 11/a. 1936/37.

         Családi ház. Pécs, Surányi Miklós (korábban: Magaslati) út 36. 1937/38.

II.

III.

 

IV.

V.

AZ ÁBRÁK JEGYZÉKE

1.      ábra. A pécsi „megyeháza” felújított közgyűlési terem-szárnya, előtérben az    elhanyagolt múzeumi melléképület

2.      ábra. A harkányi Hotel Balkon

3.      ábra. A mohácsi gimnázium udvari homlokzata

4.      ábra. A mohácsi hősök és áldozatok emlékműve

5.      ábra. A pécsi mentőállomás

6.      ábra. A pécsi Hotel Kikelet

7.      ábra. A mohácsi László kórház TBC pavilonja

8.      ábra. A mohácsi László kórház kápolnájából átalakított konyha

9.      ábra. A pécsi Perczel u. 11/a. sz. többlakásos ház

10.  ábra. A pécsi Surányi Miklós út 36. sz. családi ház

1. ábra

2. ábra

3. ábra

4. ábra

5. ábra

6. ábra

7. ábra

8. ábra

9. ábra

10. ábra

Jegyzetek



[1] MARTON 1992.

[2] VISY 1996.

[3] Dunántúl 1937. február 6., Tér és forma 1935/11., 1936/12., 1937/4.

[4] KUBINSZKY 1969; KUBINSZKY 1985; SZOYKA 1978; MENDÖL 1983; PUSZTAI 1983; PAMER 1986; -y-n 1994.

[5] VISY 1993.

[6] ÓDOR 2000.