Cikkek

Takács József: „Van már toronyóránk!” Gróf Thorotzkai és a pécsi toronyórák (1907-1913)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

109–138. pp.


Takács József


„Van már toronyóránk!”

Gróf Thorotzkai és a pécsi toronyórák (1907-1913)*


„Wir haben bereits eine Turmuhr!” Graf Thorotzkay und die Turmuhren von Pécs (1907-1913)

„We have already had a church-clock!” Count Thorotzkay and the church-clocks in Pécs (1907-1913)



I. Alapvetés

A címben  jelzett két évszám a dualizmus korának utolsó békeéveit fogja át. Ez az időszak egyben a magyar gazdaság 1880-as években elkezdődött fellendülési folyamatának második szakasza, amely 1912-ben – a balkáni háború kitörésekor – zárult le. A konjuktura évei a magyarországi toronyóraépítés újkori történetének példátlan – bár árnyaktól sem mentes – virágzását hozták. Az 1888/89 előtti kb. háromnegyed évszázad folyamán 32–35 év alatt létesült annyi új toronyóra az országban, mint most ezen hét esztendő alatt.

Pécsett három új toronyórát szereltek fel ebben az időszakban. Mindegyik esetben egy-egy régit váltottak fel újjal. Ennek következtében a város toronyóra-állományának a fele kicserélődött. Ez a mennyiség egyáltalán nem volt csekély. A századelőn Zalaegerszegen mindössze egy, Veszprémben három toronyóra működött, ugyanakkor az előbbieknél – sőt Pécsnél is – népesebb Szegeden öt torony volt órával ellátva.

Mi tette szükségessé az új toronyórák létesítését? Milyen korúak voltak a lecserélt toronyórák, s mi lett a sorsuk? Volt-e közöttük régi, muzeális becsű szerkezet, melyet megkíméltek (vagy meg kellett volna kímélni) a pusztulástól? Milyen szerkezetű toronyórák váltották fel Pécs három épületének tornyán a régieket? Milyen szerephez jutottak a pécsi iparosok a vizsgált időszakban a városuk számára szállítandó és felszerelendő toronyórák tárgyában meghirdetett pályázatok elbírálását követően, s milyen volt az a figyelemre méltó és sajátságos „munkamegosztás”, mely közöttük és gróf Thorotzkai Péter cége között alakult ki?

A hagyományos (mechanikus elven működő) toronyórák szerkezetét és kivitelét a 20. század elejére az elérhető legmagasabb tökéletesség fokára fejlesztették. Természetesen a különböző technológiai lehetőségekkel rendelkező műhelyek és eltérő szakmai felkészültségű iparosok, vállalkozók órái nagyon is eltérő minőségűek voltak. Megmérettetésükre – jogilag szabályozott keretek között – ajánlati verseny formájában került sor.

Jelen tanulmányban igyekszünk megválaszolni a fenti kérdéseket és bemutatni a pécsi toronyórák történetének 1907–1913 közötti, eseményekben bővelkedő, a mai napig feldolgozatlan időszakát. Ugyanakkor törlesztünk abból az adósságból, amivel tartozunk a magyar repüléstörténetből ismert gróf Thorotzkai Péternek, illetve az általa alapított cég hazai toronyóraiparban kifejtett munkásságának.

A pécsi toronyórák történetéről – ismereteink szerint – eddig mindössze egy igen kis terjedelmű forrásközlés és egy rövid (nem tudományos célzattal megírt) cikk jelent meg. Szerzőjük egy-egy pécsi egyházmegyés pap volt. Az előbbit Szentkirályi István, a Klimó könyvtár egykori tudós könyvtárosa publikálta a két világháború között, s benne a Xavér kápolna első toronyórájának létesítésére irányuló 18. század végi kezdeményezést örökítette meg.[1] Alig terjedelmesebb ennél Timár György cikke a Dóm tér régi óráiról.[2] Ebben a székesegyház 19. századi toronyórájáról és az ennek pótlására, a káptalani levéltár középrizalitján létesített épülethomlokzati óráról közölt rövid történeti áttekintést annak kapcsán, hogy ez utóbbi óraművet 1974 őszén új szerkezet váltotta fel.

Az általunk használt és feldolgozott legfontosabb levéltári források a Baranya Megyei Levéltár állományából Pécs szabad királyi város törvényhatósági bizottságának és az e testület végrehajtó szerveként működő tanácsnak a jegyzőkönyvei és (a selejtezések folytán tárgyunk szempontjából alaposan megritkított) iratanyaga, valamint az iparlajstromok; míg Budapest Főváros Levéltárából a cégbírósági iratok és a Budapesti Órás Ipartestület iratai voltak. Az érintett plébániák irattárában az anyakönyveket és a Historia Domusokat tanulmányoztuk.

II. PÉCSI TORONYÓRÁK A SZÁZADELŐN

1. A székesegyház órája

A 20. század elején hat toronyóra működött Pécsett, egy a székesegyházi plébánia homlokzatán, további egy-egy a Szent Ágostonnak szentelt budai-külvárosi és a Stigmatizált Szent Ferenc nevét viselő szigeti-külvárosi plébániatemplomok, az ez utóbbi plébánia területéhez tartozó Xavéri Szent Ferenc kápolna és a városháza tornyán, valamint a zsinagóga főhomlokzatán.

A székesegyház toronyóráját a Schmidt-féle átépítés során kellett eltávolítani. A metamorfózis először a déli tornyokat érintette, amelyek közül a keleti foglalta magában az óraszerkezetet.[3] Ezek 1886-ra nyerték el mai formájukat. Egy valószínűleg ugyanezen évből való fényképfelvételen[4] bizarr látványt nyújt a nyugati irányból egyszerre látszó, már átépített déli és a még régi alakját mutató északi torony. Ez utóbbin még jól kivehetők az óra számlapjai, melyek a következő évben tűntek el.

1891 őszén Kaizer József székesegyházi harangozó kérvénnyel fordult a káptalanhoz: állapítsanak meg számára évi díjat, mivel „a székesegyházi toronyórát f. é. június hónap óta naponkint déli 12 órakor ő húzza fel,” s e tevékenysége „harangozói teendőin kívül esik”.[5] A testület évi 24 Ft-ot szavazott meg számára, amit utóbb a megyéspüspök is jóváhagyott.[6] A dóm tornyain ekkor már nem volt óra, ellenben az előtte levő teret keletről határoló plébániaépület középrizalitjára ebben az esztendőben szerelt fel egy egész és negyedes ütésűt a Monarchia legrégebbi alapítású toronyóragyára. A ma is eredeti helyén található – de 1974. október 10-e óta már nem működő[7] – óraszerkezeten ez a felírás olvasható: „Emil Schauer Turmuhrenfabrik – Wien – 1891.”[8]

A káptalan a székesegyház régi toronyóráját 1893. december 15-én tartott ülésén a magyarszéki plébániatemplomnak adta azzal a feltétellel, hogy a felállítás költségeihez sem a székesegyház – mint kegyúr – sem pedig a magyarszéki templompénztár nem járulhat hozzá.[9] Magyarszék község elöljárósága a szabott feltételeket két héten belül elfogadta; betartásukra írásban kötelezettséget vállalt.[10]

A székesegyházi toronyóra nem maradt fenn. 1911-ben felváltotta a Gruzling Ferenc magyarszéki plébános 2000 Kor. hagyatékából a budapesti székhelyű Villamosóra és Toronyóragyár által készített Graham-anker járatú óra.[11] (A régi szerkezetet bizonyára a cég vette át, mint pl. Szekszárdon is 1910-ben.)

A székesegyházi alkalmazottak hézagosan fennmaradt (1878–1915 közötti) fizetési jegyzékeiben feltűnik, hogy órás feladatok ellátására mindenkor két személy állott a székesegyház szolgálatában.[12] Egyikük – mint ismeretes – a toronyórát kezelte, másikuknak (aki csak órás lehetett!) az – eredetileg a Szent Mór kápolnában felállított, majd legkésőbb 1898-ban már a sekrestyében elhelyezett – úgynevezett „regulátor” volt gondjaira bízva. Ez egy nagy pontosságú – 8 naponkénti felhúzású – kronométer volt, amit a káptalan 1865-ben szerzett be F. J. Vorauer bécsi órástól, abból a célból, hogy ehhez „a többi városi toronyóra járása is szabályoztassék.”[13] 1909-ben a plébániai toronyórát még mindig Kayszer (sic!) József[14] harangozó kezelte (48 Kor. fizetségért), a regulátort Thurn Emil felügyelte. Őt, mint „a pécsi órások közt szakértelem tekintetében első helyen” álló személyt, Waber Antal – a székesegyházi uradalom kormányzója – 1898 végén javasolta a káptalannak alkalmazásra.[15]

2. A szigeti külvárosi plébániatemplom órája

A ferences templom tornyába 1828-ban ifjú Krautszak György 2000 Ft-os adományából létesítettek órát.[16] Ebből mára csak a 2 db 20x20x45 cm méretű prizmatikus kialakítású – végén vas függesztékkel ellátott – kősúly maradt meg. Egészen biztosan múlt századi (ha nem is eredeti) a két kovácsoltvas mutató,[17] melyekhez a domborított lemezből kialakított mutatódíszek szegecseléssel vannak rögzítve. A templom jelenlegi – egész és negyed órákat verő, Graham-anker járatú, percenkénti kiváltású – toronyórája a két világháború közötti időben készült, s 1924-nél nem korábbi. A vázon, valamint az inga lencséjén feltüntetett monogram alapján megállapítható, hogy készítője az a Lendvai János – államilag képesített nagyórás mester – volt, aki vizsgált korszakunkban Budapesten, a – pécsi toronyórák történetében mérvadó szerepet játszó – Villamosóra és Toronyóragyárban dolgozott.

3. A budai külvárosi plébániatemplom órája

A Szent Ágoston templom jelenlegi toronyórájának második elődje 1873-ra teljesen tönkrement. Javítása vagy egy új készítése vált szükségessé. Az utóbbira a gazdasági választmány megbízottai Piller Béla helybeli „városi és polgári órásmesterrel” kezdtek tárgyalást. Január 11-i válaszlevelében Piller két lehetőséget kínált: 1200 osztrák értékű forintért egy „nagyobb szerű” toronyórát, mely „készűl mast a Bécsi világkiállításhoz”, illetve 850 forintért egy egyszerűbbet, mely „szinte meg tezi a szolgálattott.”[18] A levelet rövidesen ajánlat és némi árengedmény követte, melyet a gazdasági választmány január 23-án megtartott ülésén pártolólag továbbított a tanácsnak. Kérte, hogy az ügyet mihamarabb terjesszék a döntésre jogosult közgyűlés elé, mivel „a budai külvárost ora nékül hagyni nem lehet.”[19] Erre a nagy kiadásra a város tárgyévi költségvetésében nem irányoztak elő fedezetet, ezért a tanács azt javasolta a közgyűlésének, hogy ez az „új halottas kocsira felvett 1200 ftnyi kiadásból volna fedezendő”, minthogy a városban nemrég létesült „temetkezési egyletek ily kocsiról maguk gondoskodnak.”[20] Szakértői véleményt „szakavatottan teljesített vizsgálat után” Kindl Károly helybeli lakatos mester adott. Ebben leszögezte, hogy a régi óra „oly romlott állapotban van”, hogy annak javításáról szó sem lehet, mert költsége olyan magas lenne, melyért Kindl által „már tartós új óra is állíttatott elő.”[21]

A törvényhatósági bizottság február 20-án tartott ülésén hagyta jóvá az óra létesítését. Nyilvános pályázat útján való elkészítésének és felállításának lebonyolítását a gazdasági választmány feladatává tették, s tőle az eredményről jelentést vártak.[22] A közgyűlés által később több ízben hiányolt beszámoló – Piatsek József gazdasági tanácsnok megfogalmazásában – végre október 2-án adott számot igen röviden a tényekről: a Szt. Ágoston templom toronyórája elkészült, 1200 osztrák értékű forintba került s a gyártó két év jótállást vállalt. Előző napon szakértőként Kindl Ferenc lakatos és Piller Béla órásmester a helyszínen megvizsgálta a Schauer & Kohler bécsi toronyóragyártól származó új szerkezetet „és azt minden tekintetben jól elkészítve és a czélnak megfelelőnek” találta, melyet írásban is tanúsított.[23]

4. A Xavéri Szent Ferenc kápolna órája

A Gratszky Ferenc, tekintélyes polgár költségén 1739-ben felépített Xavér kápolna[24] tornyára a szigeti városi lakosok kezdeményezték óra létesítését a 18. század végén, mert – így szólt a kérelmük – „kinbéli munkálkodásukban szüntelen foglalatoskodnak, – kivált ha szeles idők támadnak, – teljességgel sem órát, sem harangot nem hallanak.” Ennek hatására Hegyi György kapitány 1798. október 23-án kelt végrendeletében 400 forintot hagyott óra készítésre s további 200-at annak gondviselésére és javítására.[25]

A Xavér kápolna tornyában 1905-ben a régi óra még működött. Ezen év tavaszán kötött a város szerződést egy helybeli lakatossal a város négy toronyórájának öt éven át tartó kezelésére és „jókarban tartására”, s ezek egyike a Xavér kápolna órája volt.[26]

5. A régi városháza toronyórája

Még mielőtt az 1829-re megtervezett régi városháza 1833-ban befejezést nyert volna,[27] tornyára Piller József helybeli órásmester készített és szerelt fel órát. Az „új torony Órát az ahhoz értő Művészek” (ti. három órás és két további iparos) szakértői vizsgálatnak vetették alá, s 1832. október 23-án kelt tanúsítványukkal igazolták, hogy „jónak és a szerződésnek értelmihez képpest helyessen el készülve” találták.[28] A tényt Pajnády József polgármester november 3-án jelentette a tanácsnak. Piller a megérdemelt béréből még hátralevő összeget – tanácsi döntés alapján – november 15-én kapta meg.[29]

1889 őszén az óra már alapos javításra szorult. Ruwalt gazdasági felügyelő Piller Béla helybeli órásmestertől kért véleményt, majd ajánlati költségvetést. Piller 220 Ft-ért vállalta volna a javítást és a tisztogatást, de jelezte: kész a járatot is kicserélni, amennyiben „a Tekintetes városházi urak, azt kiványák” (sic!). Az akkor meglevő óra ún. „franczia járás”-át eldobásra szánta, helyette „americai Ollo járás”-t szándékozott beépíteni. Mindez 200 Ft-tal növelte volna a költségeket, ám az így megújított toronyóra – Piller igérete szerint – úgy fog járni „mint egy Regulator.”[30] Amint az várható volt, a jelentékeny összegű javítási költség láttán és hallatán a tanácsülésen felvetődött: nem lenne-e jobb egy teljesen új órát készíttetni. Október 12-én Ruwalt utasítást kapott: kérjen Zoseltől árajánlatot.[31] Nevezett lakatos mester – kiről alább még bővebben lesz szó – egy – 31 cm-es főkerék átmérőjű, kovácsoltvas állványú, kompenzációs másodperc-ingával ellátott, új toronyórát kínált, felállítással együtt 650 Ft-ért. A három meglévő üvegszámlap letisztogatása és újramázolása 90, a torony nyugati oldalára egy új üvegtábla 100 Ft-ba került volna. Tíz év jótállást ígért arra az esetre, ha az új óra kezelését ő végezheti, különben csak öt évet vállalt. Végezetül indítványozta a városháza meglévő toronyórájának kijavítását és a „tettyei úthoz a mindenszentek templomára való felállítását.” Ennek kivitelezése – négy új vaslemez számlappal együtt – 380 Ft-ot tett volna ki.[32]

November 12-én a tanács elfogadta Zosel ajánlatát, és felkérte őt az új óra elkészítésére, a városháza meglevő toronyórájának haladéktalan kijavítására és a Mindenszentek templomának tornyába való áthelyezésére. Az új óra kezelésének jogát is megkapta, igaz kissé csekélyebb összeggel, mint ahogy azt kérte. Megbízását még azzal egészítették ki, hogy a Xavér templom toronyórájának megtekintése után adjon költségvetést annak újbóli helyreállítására.[33]

Az új óra elkészült a következő hónapokban, de a városháza tornyába való felszerelésére Zoselnek már nem volt módja: megbetegedett és 1890 nyarán meghalt. A polgármester Fülöp Lajos szekszárdi toronyórást kérte fel a „széken levő óra megcsinálására.” Fülöp szeptember 12-én járt Pécsett és Piller Béla társaságában megtekintette a városházi toronyórákat. Véleményét, javaslatát 10 nappal későbbi keltezésű levelében hozta a polgármester tudomására. „Nézetem nekem oda terjed” – írta – hogy a „torony ora amelyet a lakatos [ti. Zosel] készített az nem czélszerű”, mert szennyeződésre érzékeny(!). Felállítására hajlandónak mutatkozott ugyan, de érte felelősséget nem vállalt. Annál inkább kész volt a toronyban levő régi óra kijavítására, szükség esetén egy teljesen új toronyóra készítésére. Előbbit öt, utóbbit tíz évi „kezesség” mellett.[34] Árakat újabb megkeresésre közölt. A javítást 400 forintért, új óra készítését „táblák” (azaz: számlapok) nélkül 700-ért, üvegtáblákkal, arany betűkkel 850 forintért ajánlotta.[35]

1890. november 14-én az óbecsei postahivatalban lebélyegeztek egy négyrét hajtott nyomtatványt, melyet a pécsi polgármesteri hivatalnak címeztek: Müller Benedek és János toronyóra készítők küldték cégismertetőjüket s referencialistájukat.

Az elkövetkező évekből való városi iratanyagban nincs nyoma új óra felszerelésének, márpedig teljességgel elképzelhetetlen, hogy a város vezető testülete éveken át eltűrte volna a széképület tornyán egy működő óra hiányát. Az előbbi állítást megerősíteni látszik egy helyi lapban 1892 tavaszán megjelent újságcikk,[36] mely azt tette szóvá, hogy a városháza 1871-ben (!) felszerelt órájának mutatóit a szelek igazgatják kényük-kedvük szerint, s ahány számlapja van az órának, annyiféle a mutatóállás. Az újságcikk megjelenéséig húsz hónap telt el attól fogva, hogy Zosel halála miatt a városházi óra sorsa függőben maradt. Ha ezen idő alatt új órát szereltek volna fel a toronyba, annak híre aligha kerülte volna el az újságíró figyelmét. Már csak azért sem, mert egy ilyen eseményről rendszerint előre (de utólag mindenképpen) értesült a közvélemény. Maga a cikk is csattanósabb lehetett volna, ha az szerepelhet benne, hogy az órát bár nem régen szerelték fel, mégsem mutat jól. Mindezek alapján hajlunk arra a feltevésre, hogy az 1832. évbeli óra megjavítva szolgált továbbra is a városháza tornyán.

Érdemes még röviden elidőznünk az imént említett 1871-es évszámnál, annál is inkább, mert a városházi toronyóra létesítési éveként ez került be a köztudatba.[37] Tegyük fel, hogy 1871-ben valóban új órát szereltek fel a toronyba, csakhogy ez esetben milyen súlyos ok adna magyarázatot arra a már bemutatott tényre, hogy 18 évvel később ez a szerkezet oly alapos javításra szorult, hogy helyrehozatalának kalkulált költsége egy új óra árának közel 1/3-ára rúgott, sőt egy teljesen új toronyóra készítése látszott indokoltnak? Ám az 1870 és 1890 közötti évekből új városházi toronyóra építéséről semmiféle irat, vagy bejegyzés nem található. Ellenben egy 1871 nyarán kelt tanácsülési jegyzőkönyv alapján ismeretes, hogy júliusban a tanács megbízta Virágh József bádogos mestert a városházi torony[38] helyrehozatalával, a rajta lévő magyar címer megaranyozásával és „a toronyóra széllapjainak” kijavításával.[39] Aligha kell bizonygatni, hogy egy teljesen lepusztult szerkezeten – miként egy új toronyórán is – ez utóbbi munka teljesen szükségtelen lett volna. Szó sincs tehát arról, hogy a reformkorban készült toronyórát 1871-ben egy új váltotta volna fel a városházi toronyban.

6. A zsinagóga órája

A város 1900-as évek elején fennálló hatodik toronyórája, mely a zsinagóga főhomlokzatán – mi több egyidejűleg a templomon belül a főbejárat fölötti karzat hátsó falán elhelyezett számlapon is – mutatta az idő múlását, csak járószerkezetből állott, ütőművel nem rendelkezett. Kezeléséről az izraelita hitközség gondoskodott.

Az 1869. július 22-én felavatott romantikus stílusú épület első egykorú ábrázolása – Hochrein József 1873-ból való litográfiája[40] – sajnos az óra terminus ante quem datálásához nem nyújt elégséges támpontot, mert az ábrázoláson a számlap és a mutatók megléte nem ismerhető fel egyértelműen. A legkorábbi kép, amin ez kitűnően látszik: egy 1899 előtti évekből való (de pontosabban nem ismert korú) képeslap,[41] melyen az izraelita templom látható, frontális nézetben.

A zsinagóga padlásterében egy boltozatra ültetett, üvegezett falú, fából készült védő házikóban található jelenlegi óra: kézi felhúzású, olló járatú, ütőmű nélküli járószerkezet. Kovácsoltvas vázát csavaranyák fogják össze. Fogaskerekeinek fogazata gépi megmunkálásra utal. Az órának kontrollszámlapja nincsen. Az inga hossza kb. 1,8 m. Évszám vagy a készítő mesterre utaló signum sehol sem található a szerkezeten. Egyetlen órasúly tartotta működésben, egy kőből kimunkált, 46 cm magasságú hasáb, pontosabban: egy csonka gúla, melynek alapélei 30 és 35 cm, felső élei 28 és 32 cm. A kő nehezéket minden oldalán laposvas megerősítéssel látták el. Szerkezeti és kiviteli sajátságok alapján úgy véljük: a toronyóra kb. a 19. század utolsó harmadában készülhetett.[42]

III. TORONYÓRÁS IPAR A 19–20. SZÁZAD FORDULÓJA TÁJÁN

1. A pécsi toronyórások alkonya

A toronyórák kezelése, karbantartása, javítása, felújítása, átalakítása és készítése, előállítása különböző szintű szakmai felkészültséget és műhelybeli felszereltséget igénylő, illetve feltételező feladat volt. Míg az előbbiek ellátására rendszerint minden olyan helységben vagy közvetlen környékén akadt alkalmas, szakképzett személy, ahol toronyóra működött, addig toronyóra készítéséhez szükséges képzettséggel, illetve felszereltséggel rendelkező iparost csak igen kevés városban lehetett találni Magyarországon. Az első világháború kitörése előtti negyedszázad alatt az ország területén – Erdélyt és Horvát–Szlavónországot nem számítva – egyidejűleg és átlagosan csak 9–10 helységben folyt toronyóra-készítés.[43] Még a felénél is kevesebb helyen, mint kb. 1888 előtt bármikor a 19. század folyamán! Vidéken helységenként egy, ritka kivételként kettő, Budapesten legfeljebb 4–6 toronyórás vállalkozó működött egyidejűleg. Tehát miközben az órások, illetve az óraipari vállalkozók száma – időben és térben – növekedett (1890-től 1900-ig országosan 1256-ról 1580-ra, majd újabb 10 év múltán 2223-ra,[44] ugyanezen idő alatt Pécsett az 1890 és 1900 közötti stagnálást követő 10 év alatt 8-ról 21-re ugrott[45]), azalatt a foglalkozásstatisztikai szempontból az órások között nyilvántartott toronyórások száma alig változott, s országosan és egyidejűleg legfeljebb mintegy 14–17 főre rúgott. Korszakunkban Pécs környékén három jelentős toronyóra-készítő műhely működött: Szekszárdon Fülöp Lajos toronyórás és gazdasági gépgyártó műhelye, Barcson Szenitza Miksáé és Baján Bodicsi Sándor harangöntödéje és toronyóragyára. Az óbecsei ott helyben éppen csak megérte a 20. századot, aztán a fővárosba tette át székhelyét.

Ha korszakunkban egy vidéki városban a toronyórás ipart gyakorló műhely tulajdonosa meghalt, az rendszerint egyet jelentett ezen ipari tevékenységnek az adott helységben való – átmeneti, de többnyire végleges – megszűnésével. Egy-egy haláleset a helyi ipar teljesítőképessége szempontjából még a korábbi évtizedekben is érzékeny veszteséget jelentett, jóllehet akkor az országban működő toronyórások száma lényegesen nagyobb volt, mint a 20. század elején. A korabeli szóhasználat toronyórásnak nevezte azokat a képesítéshez kötött ipart gyakorló (órás, lakatos, műszerész stb.) személyeket, akik toronyórák előállítására (készítésére/gyártására, átalakítására, javítására) specializálták magukat. Pécsett a toronyórás ipar halálozások miatti megrendülése az 1880-as évek vége táján következett be. 1888. április 29-én, 54 éves korában – hashártyagyulladás következtében – elhunyt a csehországi Varndorfból származó Zosel Ede (Eduárd) műlakatos és toronyórásmester.[46] 1887-ben a Német-Palánkán megrendezett általános kiállításon ezüstérmet ítéltek neki. 1888-ban a pécsi általános mű-, ipar-, termény- és állatkiállításon bemutatott toronyórájáért post humus nyerte el az állami bronzérmet.[47] Ezt a kiállítási darabját a korabeli beszámoló így örökítette meg: „Ezen óra úgy van készítve, hogy minden szűk toronyba elhelyezhető, kerekei tisztán kidolgozott érczből vannak és fogai külön géppel bemetszve, az óra többi lényegesb része Bessemer-aczélból készült, szóval az anyag és kidolgozása a legjobb.”[48] (Kiemelés – T. J.) Ilyen vagy ehhez nagyon hasonló, másfél méteres ingával szerelt Zosel-féle toronyórákkal a kiállítás idején már az egész környék nagyobb helységei el voltak látva.[49] A hirdi róm. kat. templom részére készített toronyóra „csinos szerkezetét” és „legnagyobb zivatarban is megtartott pontos járását” az ottani plébános Zosel szakmai jártasságának bizonyítékaként dicsérte meg 1885. december 20-án kelt nyílt levelében.[50]

A műhely sorsa rövidesen megpecsételődött: 1890. július 16-án tuberkulózisban meghalt a mester fia, aki egyben mestersége folytatója volt. A középtermetű, szőke hajú, barna szemű, kerekded arcú Zosel Antal Ede,[51]  1861. május 23-án született Pécsett,[52] tehát mindössze 29 évet élt.

A toronyórák előállításával rendszeresen foglalkozó Zosel Edén és fián kívül ez idő tájt további két olyan helybeli iparost temettek el Pécsett, akik még tudtak toronyórát készíteni, s alkalmilag ezt meg is tették. Kindl Károly lakatosmester – tevékenységét a Szent Ágoston templom régi órájának létesítése kapcsán már érintettük – 1887. április 7-én, 46 éves korában távozott az élők sorából.[53] Halála hirtelen következett be (a betegek kenetével sem volt ellátva!), valószínűleg epilepsziás roham okozta azt. Apja egykor a káptalan szolgálatában állott: 1858-ban a székesegyház délkeleti tornyában levő órától a nyugati torony óramutatóihoz készített nyomatékátvitelt,[54] 1865-ben ugyanott toronyóra-kezelőként említik.[55]

1895. április 16-án – a már szintén több ízben említett – Piller Béla órásmester hunyt el hosszas betegség után, 78 éves korában.[56] Műhelyének alapját apja, Piller József vetette meg 1810-ben,[57] aki később, a reformkorban épült városháza tornyára remekelt órát. Piller Béla maga is készített toronyórát (bizonyára többet is). Legkésőbb 1878-tól 1883-ig, mint székesegyházi alkalmazott – évi 64 osztrák értékű Ft és 16 hasáb fa járandóságért – toronyóra-felhúzóként dolgozott.[58] Ezenkívül „a vasúti őrházak óráinak dirigálása is ő reá volt bízva, s ezért ezek rendben tartása végett időről időre bejárta a vonalat.”[59] A pontossági igények miatt vasúti órásnak lenni szakmailag egyfajta rangot jelentett. E feladatkört nem nyerhette el akárki a szakmabeliek közül: Szegeden például Brauswetter János, Temesvárott Andris Ulrik ténykedett e minőségben több éven át. Piller Béla halálakor öt gyermeke élt;[60] az üzlet nem szűnt meg, csak a toronyórák iránti szakmai kötődés.

2. A budapesti élvonal: gróf Thorotzkai

A toronyóra-előállítás terén mértékadó magyarországi vállalkozások többsége a 20. század elején már túllépte a kisipari kereteket: gépi erőt és 6–10, vagy még ennél is nagyobb számú munkaerőt alkalmazott. Amennyiben az előbbi feltételnek megfelelt, gyárnak minősült. E cégek egyike – sőt rövidesen a legjelentősebbike – a Villamos Óra- és Mechanikai Gyár volt. Megalapítása a gróf Thorotzkai család két férfi tagjához kapcsolódott. A budapesti törvényszéken 1902. június 20-án nyert cégbejegyzést a „gr. Thorotzkai és társa” közkereseti társaság, órák és mechanikai műszerek nagyban való előállítására és eladására. A társasági jogviszony 1902. április 15-én vette kezdetét. A cég képviseletére gróf Thorotzkai Péter és üzlettársa Béla Béla József egyformán jogosultak voltak. A gyár telephelye Budapesten volt a VI. kerületben, a Szív utca 32. szám alatt.[61] Az épület földszintjén műszaki irodákat rendeztek be, s itt nyert elhelyezést a gépterem is, ahonnan egy 4 lóerős gázmotorról biztosították az emeleti műhely szerszámgépeinek meghajtását. Már 1902 nyarán a cég 16 munkással és 15 géppel dolgozott, mely utóbbiak közül 3 db marógép volt (közöttük fogmaró is!), 1–1 db csavarmenetvágó-, fúró- és polírozógép, továbbá 8 db eszterga és 1 db sajtoló prés.[62] Egykorú szakmai vélemény szerint a gyár termékei ár és kivitel tekintetében kiállották a versenyt bármely külföldi gyár hasonló produktumaival.[63]

Gróf Thorotzkai Péter 1884. január 28-án született Bécsben,[64] tehát 1902 nyarán – a cég alapításának idején – még csupán néhány hónappal múlott 18 éves. Az 1884. évi XVII. tc. – mint akkor hatályos ipartörvény – 1. és 2. §-a előírta, hogy iparágat, illetve kereskedést csak nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított személy gyakorolhat szabadon. Kiskorúak, 18. életévük betöltése után apjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével nyerhettek erre jogosultságot. Hogy a gyár létrehozásában a kezdeményező szerep az apáé – gróf Thorotzkai Miklósé – lehetett, abból is gyanítható, hogy már ezt megelőzően intézkedett fia órás szakmai képzéséről. 1901 decemberében kérvényt intézett a Budapesti Órás Ipartestület elöljáróságához, hogy Péter fiára nézve az órás tanoncidőt egy évben állapítsák meg, magasabb műveltségére való tekintettel.[65] Az ifjú 1901. december 18-án – már mint első éves műegyetemi hallgató – kezdte meg tanoncidejének letöltését a Havas és Társa órás és műszerész cégnél, s ott is maradt 1903. december 18-ig, mivel az ipartestületi elöljáróság elzárkózott tanoncidejének megrövidítésétől. A tanszerződés szerint mesterénél teljes ellátást kapott, s betegpénztári díjait is a cég fizette.[66] 1904. június 15-én szabadították fel órás segédként – mégpedig távollétében. Abban az időben ugyanis tanonctársával, Béla Béla Józseffel – akivel együtt egy villamos órát készített, hogy ezáltal szakképzettségüket igazolják – éppen tanulmányúton járt.[67] Tekintettel magas fokú előképzettségükre, a székesfővárosi kir. tanfelügyelőtől utólagosan felmentést kaptak a tanonciskola látogatása alól. A felszabadításukról szóló okmányt és a munkakönyvet ezt követően adták ki részükre.[68] Két évvel később kérték az Órás Ipartestület elöljáróságától, hogy „tényleges felszabadításuk óta eltöltött segédi minőségüket igazolja.”[69] Órás képesítettségük elismerését 1906. december 5-én vették jegyzőkönyvbe.[70]

A gróf Thorotzkai család birtokainak számottevőbb része Erdélyben feküdt,[71] melyek végleges elvesztése a Magyarországon élő család számára a trianoni békediktátum után következett be. Az az állítás, hogy Thorotzkai Péter „elszegényedett grófi családjának vagyonmaradványával”[72] lett volna társalapítója az említett gyárnak, az 1920 utáni állapot korábbi időbe való visszavetítése, ezért alaptalan.

Az ifjú Thorotzkai az 1901/1902-es tanévben kezdte meg, s 1906-ban fejezte be tanulmányait a budapesti Műegyetemen, 1906. június 18-án szerzett gépészmérnöki oklevelet.[73] Ugyanebben az évben Rozgonyi János és Lendvai János csatlakozott a vállalkozáshoz,[74] akik később meghatározó szerepet játszottak a gyár történetében. A cég 1907-ben a pécsi országos kiállításon villamos fali és ellenőrző órákkal mutatkozott be, s nyert aranyérmet.[75]

1909. május 18-án – nyilvános írásbeli versenytárgyaláson, három versenytárs ellenében – 18 fővárosi toronyóra kezelésére nyert pályázatot.[76] Gróf Thorotzkai és társa – többszöri szerződéshosszabbítás révén – 1922. december végéig maradtak a székesfőváros szerződéses toronyórásai.[77] A villamos órák és toronyórák előállítása terén 1909-ben – állítólag – ez a gyár volt a legnagyobb és a legjobban felszerelt Magyarország és Ausztria területén. Nyolc lóerős elektromotorral és 32 db modern (részben automata) munkagéppel rendelkezett, és 26 munkást foglalkoztatott.[78]

1909. december 23-i kezdettel az addigi közkereseti társaság átalakult: „1910. október 19-én jegyezték be Villamos óra és torony óra gyár [sic!] Rozgonyi és Lendvai” néven a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe,[79] az üzletvezető Lendvai János lett. (Gróf Thorotzkai ekkor valószínűleg megvált az üzletrészétől.)

1911 május–június havában Budapesten a városligeti Iparcsarnokban megrendezett Nemzetközi Vas- és Gépipari Újdonságok és Szabadalmak Kiállításán percenkénti, illetve elektromos kiváltású óráit, valamint villamos távkongató készülékeit mutatta be a cég, melyekért a bíráló bizottság július 6-án aranyéremmel tüntette ki.[80] 1912. május 16-án az Országos Iparegyesület a Villamos Óra- és Toronyóragyárnak az inasképzés terén elért kiváló sikereiért egyesületi ezüst díszérmet adományozott.[81] Azok a fiatalok, akik ennél a cégnél szerezték szakmai képzettségüket, külföldön is szívesen látott és jól megfizetett munkaerőnek bizonyultak.[82]

1913 januárjában a cég által foglalkoztatott munkások létszáma – az előző évi 28-ról 30 főre emelkedett, a gyár gépeinek száma 45-re rúgott.[83]

IV. THOROTZKAI-FÉLE TORONYÓRÁK PÉCSETT

1. Új városháza – új toronyóra

Az 1880-as években már szűknek bizonyult a reformkorban épült pécsi városháza. A helyhiány, valósággal számot vető megoldását, 1887-től, több mint egy évtizeden át az épület átépítésében, bővítésében látták. Miután egy szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a meglevő épület megtartása legfeljebb 50.000 forint megtakarítással járna (amit az átalakítás előre nem látható kiadásai még tovább csökkentenének), ezzel szemben „teljesen újból való építésével tágasabb, szebb, s jobban értékesíthető földszinti helyiségek volnának nyerhetők.” A város törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1898-ban úgy döntött, „hogy az egész városháza alapjából újra építtessék.”[84] Míg a bővítési tervek érintetlenül szándékoztak hagyni a meglevő tornyot, és a rajta lévő órát, az új székházépítési program (mellyel a polgármester elnökletével megalakult bizottság foglalkozott) az épülettel együtt a torony lebontását és az óra leszerelését is előirányozta. Ezek a munkálatok 1905 nyarán kezdődtek el.[85]

Abban az időben az úgynevezett „városi toronyórák” (vagyis amelyeknek üzemben tartásáról a város gondoskodott) kezelésével és karbantartásával Piskur Géza helybeli lakatosmester foglalkozott. „Zárt ajánlati tárgyalással egybekötött nyilvános szóbeli árlejtést” követően nyerte el ezt a megbízást Löffer Béla lakatos ellenében az 1905. március 1-jétől 1910. február 28-ig terjedő időre óránként és évenként 100 Kor. díjazás mellett.[86] Szerződésébe belefoglalták, hogy mivel a városházi toronyóra az építkezés ideje alatt nem igényel kezelést, ezért utána díjazás sem jár, egészen az „új városháza toronyórájának felállításáig és üzembe hozásáig.” Erre a körülményre a tanács felhívta a főmérnök és a főszámvevő figyelmét is.[87]

Piskur Géza 1870-ben született. 1898. május 14-én kapott iparigazolványt lakatos ipar gyakorlására.[88] A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1900. június 1-jei közgyűlésén 16 pályázó közül őt, és még két iparost javasolta a kereskedelemügyi miniszter által kiírt 400 koronás utazási ösztöndíjra, melynek célja egy tanulmányút volt a párizsi világkiállításra. A miniszteri leirat szerint az ösztöndíjra elsősorban olyan fiatal mesterek tarthattak igényt, „kik sajátjukból a szóban levő kiállítást meg nem tekinthetnék”, de a kiküldetésre kiváló szakismereteik folytán alkalmasak, s olyan iparágat űznek, melynek fejlesztését a kiállításon szerzett tapasztalatok kedvezően befolyásolhatják.[89]

Párizsban öt magyar órásmester kiállítási remekeit is megtekinthette Piskur, köztük Sowinski József budapesti órakészítő toronyóráját, amely a kiállításon „általános feltűnést” keltett.[90]

1905. június 24-én a főmérnök írásbeli jelentést tett a tanácsnak arról, hogy a városháza toronyórájának a belvárosi templom tornyába való áthelyezése – a polgármester kezdeményezésére kért ajánlat szerint – 700 korona költséget jelentene. Az órát ekkor már leszerelték és a főmérnök hivatalának otthont adó épület padlásán helyezték el ideiglenesen.[91] A város lakói addig az öreg városháza vén órájához igazodtak, ám mióta azt leszerelték, megállott az idő a város fölött – írta élcelődve egy névtelen kortárs.[92] A belvárosi templomnak akkor nem volt órája – amint azt a törvényhatósági bizottság augusztus 22-i ülésére készített tanácsi előterjesztés megállapította. Ám az 1767 előtti években épített torony – a századforduló körüli évtizedekben – épp az ellenkező látszatot keltette. Egy 1880. október 24-én készült fényképfelvételen[93] világos tónusú (tehát egészen bizonyosan aranyozott) római számokkal ellátott, sötét alapszínű (eredetileg fekete) számlapok láthatók rajta jól kivehetően, de mutatók nélkül. A 20. század első évtizedében Fürst Lipót által kiadott képes levelezőlapon[94] egy további apró részlet is felismerhető: az óramutatók meghajtását biztosító ún. perctengely és óracső falon való átvezetésére szolgáló szűk nyílás.

Dr. Lieber György volt az, aki indítványával a törvényhatósági bizottság imént említett ülésén a testület tagjait az óra áthelyezése ellen hangolta, s ezáltal – a tanácsi javaslat ellenére – az ügyet meghiúsította. Magasak az áthelyezés költségei – szólt az indoklás -, és az óra fenntartása  az új helyén évi 100 koronával terhelné a városi költségvetést, ráadásul „másfél esztendő múlva úgyis már fen lesz a városház tornyán egy óra”, ezért „ezen óra ne helyeztessék át a belvárosi templom tornyába, hanem értékesíttessék”.[95]

A Lang Adolf által tervezett új városháza alapkőletétele 1905. október 6-án zajlott le. A századforduló körüli években az ország több városában voltak hasonló építkezések: Hódmezővásárhelyen (1892–1894), Kecskeméten (1893–1895), Nagyváradon (1902–1903), Győrött (1896–1900), Sopronban (1892–1896), stb. (Ez utóbbi kettő, valamint az 1874–1876 között épült aradi városháza tervezési és kivitelezési tapasztalatairól a pécsi polgármester 1902-ben tájékozódott, levelezés útján.). 1907–1908 között Marosvásárhelyen, 1908 és 1910 között Szabadkán épült új városháza. A kecskemétit és a sopronit kivéve, valamennyi tornyos és órával ellátott épület volt. A pécsi is hasonló lett ezekhez, ám azzal a különbséggel, hogy közülük (és valószínűleg valamennyi magyarországi városháza közül) ez volt az első, amit automatikus felhúzású villamos toronyórával szereltek fel.

A villamos órák eredete a 19. századra nyúlik vissza. Kifejlesztésükhöz a mechanikus órák azon fogyatékosságai szolgáltak indítékul, melyek az elektromos áram alkalmazásával kiküszöbölhetők. Ezek egyikének az egymástól távol elhelyezkedő órák szinkronban járásának elérhetetlensége számított. A megoldást jelentő elektromos órahálózat egy főórából és a szükség szerinti darabszámú mellékórából, áramforrásból, illetve a vezetékekből állott. A főóra meghatározott időközönként szolgáltatott elektromos impulzust a mellékóráknak, ily módon biztosítva azoknak a főórával és egymással való együttjárását. Magyarországon az első elektromos működtetésű mellékóra-rendszer a budapesti Műegyetemen valósult meg 1883/84-ben. Ugyanez idő tájt már élénk pezsgés tapasztalható a hazai villamosóra-készítés terén (ha ugyan túlzás nélkül pezsgésnek lehet nevezni néhány személy, kétségtelenül nem eredménytelen próbálkozásait), mely bizonyosan kissé korábban kezdődött, mindenesetre ettől fogva (és ezután már szinte folyamatosan) dokumentálható.

Azt lehet mondani, hogy a magyarországi villamosóra-készítés kb. az 1880-as évek dereka táján indult útjára, bár az első ilynemű készítmények nálunk Králik Samu és Lechner József órások érdemeként évtizedekkel korábbiak, ámde mindaddig folytatás nélküliek. Budapesten, valamint Pozsonyban, Felsőőrön, Késmárkon és Mohácson működtek az első villamosóra készítő-műhelyek, melyekben – az utóbbi kettőt kivéve – villamos toronyórákat is előállítottak. Legkésőbb a szűkebb értelemben vett századfordulón a fővárosiaké lett a vezető szerep, melyet nem ingattak meg a század elejétől vidéken is feltűnő – a villamos órákat termékeik közé felvevő, majd azokat rendszerint rövid idő után elhagyó – vállalkozások. Korszakunkban az 1900-as évek kezdete óta vidéken nem készültek villamos toronyórák, ellenben a fővárosban az 1900–1906 közötti időben több cég is foglalkozott velük, mégpedig: Kulicska Antal „cs. és kir. szabad. első magyar villamos órakészítő,” a német szabadalom alapján dolgozó Loósy A. és J. technikai vállalat, a Villamos-óra és mechanikai gyár; valamint Henz Alajos, Mönich Emil, ifj. Muck Károly és Sowinski József. Közülük kerültek ki azok a vállalkozók, akik Lang Adolf fővárosi műépítésznek ajánlatot adtak a pécsi városháza villamos órájára. Lang a városháza építését ellenőrző bizottság 1906. július 7-i ülésén hivatalosan bejelentett tanácsi felkérés nyomán intézkedett.[96]

Valószínűleg e bizottságtól eredeztethető a javaslat, hogy a toronyba „legcélszerűbb volna egy pontos villamos óra felállítása, mely egyben az épület több belső termében jelezné az időt”. Eredetileg ugyanis egy hagyományos, mechanikus szerkezetű toronyóra beszerzését tervezték, s e célra 3000 koronát irányoztak elő. Legkésőbb augusztus első napjaiban került sor – az összes ismert cégtől bekért ajánlat – kiértékelésére. Közülük Gróf Thorotzkai és társa ajánlata bizonyult a legkedvezőbbnek, 4829 korona összeggel,[97] amely magában foglalta a számlapok árát is. A régi óra értékesítéséből 500 korona bevételre számított a tanács, „tehát csak 1400 Kor. a túllépés és mellette a város egy pontos órához jut”. Az 1906. augusztus 17-én tartott tanácsülés felkérte a városház építését ellenőrző bizottságot, hogy a legközelebbi ülésén tárgyalja meg az óra létesítésének ügyét, és terjessze elő véleményadás végett, hogy majd a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé lehessen vinni. Egyúttal megbízta a főmérnököt: Kindl Ferenc cégével készíttesse el az óra mutatólapjait a bemutatott terv szerint, darabonként 150 Kor. ár mellett, mivel azok „ugyanúgy lesznek elkészítendők,” akár a régi órát szerelik fel majd a toronyba, akár egy villamos órát állítanak be oda.[98] A városháza építését ellenőrző bizottság tagjainak augusztus 27-én délelőtt 9 órára tervezett ülésére előirányzott négy napirendi pont közül a harmadik: „A városházi villamosóra és villamos világítási testek beszerzésének ügye” volt. A villamosóra beszerzését e testület véleményével egyetértve terjesztette a tanács a közgyűlés elé, míg az épületben felszerelendő világítótestek kombinált – légszesz és villany – üzemmódját helytelenítette. Szeptember 6-án a közgyűlés – Gr. Thorotzkai és társa benyújtott ajánlatát elfogadva – elrendelte a villamos toronyóra beszerzését, s ennek lebonyolításával a város tanácsát bízta meg.[99] Krisztián János és Dr. Záray Károly bizottsági tagok indítványa nyomán azt is előírta, hogy a m. kir. államvasutak igazgatóságát fel kell kérni, „hogy a pontos déli idő jelzése végett az Indó házból egy vezetéket létesítsen”. A javaslat és intézkedés célja a városházi óra közép-európai zónaidőhöz igazodó járásának biztosítása lehetett.[100]

A „villanyos toronyóra munkálataira” vonatkozó vállalkozási szerződést karácsony vigiliáján írta alá Budapesten – Görgei István kir. közjegyző jelenlétében – gr. Thorotzkai Péter gyártulajdonos. A város közönsége nevében 1907. január 2-án a polgármester látta el kézjegyével. A szerződésben rögzített feltételek az alábbiak voltak:[101]

1)      A Villamosóra és Mechanikai Gyár Gr. Thorotzkai és Társa cég vállalja a villamos toronyóra és a mellékórák elkészítését és felszerelését 3829 Kor.  65 fillér összeg ellenében. Az óra – saját áramforrása révén – legyen alkalmas a pécsi központi villanytelep által szolgáltatott egyfázisú, váltakozó áramtól független tartós működésre is.[102] A város által kijelölt alkalmas személyeket díjtalanul be kell tanítani az óra kezelésére.

2)      A vállalt munkálatokat a szerződés mellékletét képező (de fenn nem maradt) költségvetés szerint kell elvégezni és

3)     legkésőbb 1907. évi április 30-ig teljesen elkészítve átadni.” Késedelem esetén naponta 10 Kor. a kötbér.

4)      Vállalkozó járandóságából a város 400 Kor. összeget óvadékképpen visszatart.

5)      A vállalkozó a toronyóra és a mellékórák átvételétől számított 3 éven át szavatossággal tartozik. Bármilyen neki felróható ok miatt fellépő hibát köteles azonnal és díjtalanul elhárítani. Amennyiben e kötelezettségének a felszólítást követő 2 hét alatt sem tenne eleget, úgy Pécs városa jogosult az óvadék – sőt, ha szükséges a vállalkozó vagyona – terhére a hibát kijavíttatni.

A szerződés további pontjai az óvadék visszafizetést, az illetékeket, a peres kérdések elbírálását szabályozták.

A tanács – január 2-i ülésén – a szerződés valamennyi pontjának „legszigorúbb betartásának ellenőrzésével” a főmérnököt bízta meg.

Április 23-án – egy héttel a szabott határidő előtt – az új városi székház tornyába felhúzták a toronyórát. „Külön állványokat kellett emelni, hogy felcsigázhassák a monstrózus (sic!) számlapokat.”[103] A toronyóra rögzítése, a számlapok elhelyezése, valamint az üvegezés és az aranyozás 1.368,60 Kor. költséget tett ki.[104] A pécsiek körében régóta megszokott volt, hogy a városháza tornyának óráját figyeljék, s ahhoz igazodjanak. Most, hogy 22 hónapi szünetelés után ezt ismét megtehették,  a közvélemény megítélése szerint az épület teljessé, befejezetté vált.

Az új székház ünnepélyes felavatása 1907. június 5-én, a törvényhatósági bizottság díszközgyűlése keretében zajlott le.[105] Reggel a bizottság tagjai és a városi tisztikar ünnepélyes Veni Sanctén vett részt a belvárosi plébániatemplomban, majd onnan az új székház közgyűlési termébe vonult. A főispán elnöki megnyitója után Nendtvich Andor polgármester tartott beszédet, melynek során elismerését fejezte ki a munkálatokban részt vett valamennyi iparosnak. „Ez az épület a pécsi iparnak is örök tanújele lesz, mert kevés kivétellel, minden munka rajta a helyi ipar terméke.[106] A toronyóra a „kevés kivétel” közé tartozott. De nem csupán ebből a szempontból.

Már az ajánlatok kiértékelése során figyelmet keltett a gr. Thorotzkai és társa cég toronyórája. „Ezen óra szerkezete húzó szerkezettel van combinálva” – olvasható a közgyűlés számára írott tanácsi előterjesztésben.[107] A kézi felhúzás fáradságos munkáját kiváltó önműködő felhúzású toronyórák az 1890-es években jelentek meg Nyugat–Európában. A Philipp Hörz cégnél (Ulm) az első 1893-ban készült.[108] Németország akkori legnagyobb toronyóragyára – a J. F. Weule (Bockenem/Harz) – 1900-ban kezdett elektromos felhúzású toronyórákat gyártani.[109] 1907-ben a pécsi városháza tornyába ilyen – Magyarországon akkor még újdonságnak számító – óra került.

A Villamosóra és Toronyóragyár 1913. év elején megjelentetett 16,5x28,5 cm méretű (!) hirdetése mutatta be – ismereteink szerint – először a nyilvánosság előtt automatikus felhúzású toronyórájuk fényképét.[110] Bár a kép élessége nem kifogástalan, annyi azonban megállapítható róla, hogy olyan toronyórát ábrázol, melynek felhúzási megoldása C. Rochlitz-féle rendszerű, azaz: végtelenített lánchurkok fogják közre a súlyokat tartó és az elektromotor által meghajtott, felhúzás célját szolgáló – lánckerekeket.[111] Mivel a lánc nem lehetett túl hosszú, az óra rövid járásidejű volt. A súlyok felhúzása kb. óránként ment végbe. Ha megszűnt az áramellátás: a súlyokat ugyanilyen időközönként kézzel kellett (volna) felhúzni, ami nehéz – ha éppenséggel nem lehetetlen – feladatnak bizonyult.

A városi székházban kiépített órahálózat egy – a mérnöki hivatalban elhelyezett – főórából, egy elektromos kiváltású, egész- és negyed ütésű, automatikus felhúzású toronyórából és hét – az épület különböző helyiségeiben levő – mellékórából állott. A toronyóra számlapjának átmérője 220 cm volt.[112]

A szerződés 4. pontja értelmében a vállalkozó az órák felszerelése és város általi átvétele után kaphatta meg járandóságát. A mindkét szerződő fél számára szerencsétlennek nevezhető 1908. év – sajnos csak részlegesen ismert – eseményei teszik érthetővé, hogy erre miért több mint 3 év elmúltával kerülhetett sor. A helyzet elmérgesedését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1908. őszén a város – elégedetlensége jeléül – az óraberendezés eltávolítását követelte.[113]

A toronyóránál bekövetkező hibákat és az órák működésében ismételten előforduló üzemzavarokat a város azok szerkezeti hibájának tulajdonította, míg a Villamos Óra és Mechanikai Gyár megbízottja – aki a berendezést megvizsgálta – az órakezelés hiányosságaira és az áramforrásul szolgáló telepek kimerültségére vezette vissza. Mindenesetre a városi székház építését ellenőrző bizottság 1908. október 22-én tartott ülésén a városház villamosóra berendezésének átvételét megtagadta. Utalásokból ismert, hogy nem ez volt az első meghiúsult átadás-átvétel.

A Villamos Óra és Mechanikai Gyár – a felszerelt órái iránt megfogyatkozott bizalom közepette – október 27-én előterjesztett ajánlatával csikart ki fordulatot. Ebben felajánlotta – a szerinte kifogástalan működésű toronyóra kivételével – az összes óráknak, valamint a szénhenger-elemeknek a saját költségükön való cseréjét, s az új berendezés átvételét három hónapos kifogástalan üzemelés feltételéhez kötötte. A cégnek azon törekvése, mely szerint semmi költséget nem kímélve olyan óraberendezést szándékozik átadni, mely a legmesszebbmenő igényeket is kielégíti, a város részéről méltánylásra talált. Az építést ellenőrző bizottság, és ennek javaslata alapján a város tanácsa az ajánlatot elfogadhatónak ítélte, majd a törvényhatósági bizottság december 24-én megtartott közgyűlése jóváhagyta, de szigorú feltételeket szabott. Az órák cseréjét 3 hónapon belül kell végrehajtani. Ennek be nem tartása, valamint a próbaidő alatti legcsekélyebb működésbeli zavar esetén a vállalkozó köteles lesz „az új óra berendezést minden kártérítési igény nélkül 8 nap alatt elszállítani”. Ha ezt elmulasztja, a város fogja azt a vállalkozó költségére megtenni.[114]

A közgyűlési határozatot gyors végrehajtás követte, amire abból lehet következtetni, hogy 1909. január vége óta a korábbi zavarok már nem ismétlődtek meg, a villamosóra berendezés kifogástalanul működött. Ezt a tényt maga a főmérnök is elismerte ugyanazon év november 29-én,[115] sőt egy nappal később az alábbi levélben ki is nyilvánította:[116]

2338/1909. m. sz.

„Tekintetes VILLAMOS ÓRA ÉS TORONYÓRA GYÁR

Igazolom, hogy Pécs sz. kir. város székházában Önök által szállított és felszerelt villamos óra berendezés [...] több mint egy év óta a legcsekélyebb kifogás nélkül pontosan működik.

Az órák úgy egészben, mint részeikben nevezett czég által a legszolidabb módon és anyagból kiállítva szállíttattak, az egész berendezés megelégedésünkre szolgál, miért is nevezettet hasonló munkálatok szállítására és szerelésére bárkinek nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom.

Pécs, 1909. évi november hó 30-án   (P.H.)     RAUCH JÁNOS

v. főmérnök”

A város tanácsa – a városi székház építésének ellenőrzése céljából kiküldött bizottság kezdeményezésére – az óraberendezést 1909. december 1-jei dátummal, ideiglenesen átvette, és intézkedett az óvadékkal csökkentett vállalkozási összeg utalványozására.[117] A toronyóra beszerzése és felszerelése összesen 5.198 Kor. 25 fill. kiadást jelentett, mely összeg a városi székház építési költségeinek mindössze 4,8%-át tette ki.[118]

Időközben felmerült az aggály, hogy amikor a főóra tisztogatása céljából „szerkezetének a szétszedése fog szükségessé válni, a toronyórával együtt az összes többi órák is hajtóerő nélkül maradnának a mostani berendezés mellett.” Ezt egy tartalék főóra beszerzésével szándékoztak elkerülni, melyet az 1910. évi január 19-i közgyűlés engedélyezett a „gróf Thoroczkay és társa cégtől bemutatott ajánlat szerint”.

Az új óraberendezés fenntartására és kezelésére – az iménti közgyűlés határozatával – évi 360 Kor. összegért a Hódossy testvérek kaptak ideiglenes megbízást. Mindketten a helybeli órások ifjabb nemzedékéhez tartoztak. István 1885-ben született a baranya megyei Gerényesen. Mint iparossegéd 1903. február 5-én kapott munkakönyvet,[119] és 1908. november 23-án kezdett önálló iparűzést Pécsett, az Ágoston u. 59. szám alatt.[120] Az 1907. évi pécsi országos kiállításon arany oklevelet szerzett.[121] Öccse, Hódossy Ferenc 1890-ben született Pécsett. Tanoncbizonyítványa alapján 1908. január 14-én állítottak ki részére munkakönyvet.[122] Ezt követően „szakbavágó” munkával foglalkozott a Villamosóra- és Toronyóragyárban, ahol hosszabb időn át volt alkalmazásban.[123] 1911. július 5-én jelentette be iparűzési szándékát Pécsett az elsőfokú iparhatóságnál, s két nappal később kapott iparigazolványt.[124]

2. Új toronyórát kap a renovált Xavér kápolna

A 70. életévében járó Walter Antal[125] püspöki helynök 1908. július 3-án kelt levelében olyan felajánlást tett a városnak, hogy a „Xavéri Szt. Ferencről nevezett szigeti külvárosi templomot, a külső csinos architechtúrájához méltó és a művészi ízlésnek megfelelő módon saját költségén hajlandó renováltatni és új felszereléssel ellátni az alatt a feltétel alatt, ha a város közönsége” a külső javítási munkákat (például a hevenyészett padlásfeljáró felszámolás és helyette egy új kialakítását) saját költségén elvégeztetné.[126] A törvényhatósági bizottság közgyűlése október 30-án a felajánlást elfogadta, de részletes tervet és költségvetést tartott szükségesnek.[127] A döntésről és egy szűkebb bizottság kiküldésének tervéről a polgármester december 1-jén írásban tájékoztatta Walter kanonokot, aki erre 1909. január 19-én levélben reagált. Ebben egyebek között kinyilvánította azt a szándékát, hogy a toronyórát, „mely soha nem jár jól” és amelynek nehezéke a templomra és a harangozóra nézve egyaránt veszélyes, el kellene távolítani.[128]

Február 5-én Nendtvich Andor polgármester elnökletével 6 tagú bizottság ült össze, és tárgyalta meg a várható munkálatokat. A tervezett belső átalakítást (új főoltár létesítése majolikából, mellékoltárok helyére új kerámia-szobrok felállítása, padlóburkolat cseréje, szentélyrekesztő korlát és kórusra vezető új tölgyfalépcső készítése stb.) Walter kanonok megbízottja, Szikorszky Tádé gyárigazgató ismertette. A bizottság külső átalakításként a templom északi részén levő félszer elbontását, a sekrestye renoválását és a torony bádogtetőzetének javítását javasolta. Végül két, egymással szorosan összefüggő kérdést, a padlásfeljáró és a toronyóra ügyét tárgyalták meg.

Volt a kórus fölötti boltozaton egy négyszögletes nyílás, ami a padlásra vezetett. Eldöntötték, hogy ezt be kell falazni, és helyette létesüljön egy új feljáró a kórusról, mégpedig vagy „az órasúly járatok eltávolításával egy csiga lépcső,” vagy pedig azok meghagyásával egy hágcsó. Szükségesnek ítélték azt is, hogy „a templom jelenlegi rosszul járó órája, egy súlyok nélküli, vagy rövidebb súly járattal bíró, ütő órával cseréltessék ki”.[129]

A tervek és a költségvetés kidolgozása a mérnöki hivatalra hárult. Ez utóbbi – minden bizonnyal takarékossági okokból, de korántsem önhatalmúlag – mégsem egy új toronyórával számolt, hanem a régi javításával és áthelyezésével, mely célra 550 Kor. összeget irányzott elő. A további költségvetési tételek szerint 4 db új számlap készülne vaslemezből, a szükséges keretezéssel. Ennek alapszíne fehér lenne, rajta a számok feketék, a mutatók aranyozottak lennének („valódi arannyal”). Az óra alátámasztására gerendaszerkezet szolgálna, megóvására védőszekrény.[130]

A templom külső átalakítása ügyében „kiküldött” bizottság április 17-én a Katona János osztálymérnök által bemutatott terveket és költségvetést jóváhagyta, de a toronyóra ügyének – előterjesztés szerinti – megoldását nem találta megnyugtatónak. Nem bízott abban, hogy az óra a javítás után kifogástalanul fog működni és úgy vélte: az átalakítás várható költségeinél alig kerülne többe egy új, más szerkezetű és „ezen a helyen a célnak sokkal jobban megfelelő óra”. A bizottság a két nap múlva esedékes közgyűlés elé két költségvetési alternatívát kívánt beterjeszteni: 4196 Kor. 64 fill. összegben az egyiket, amennyiben új óra kerülne felszerelésre és 3546 Kor. 64 fill-rel a másikat, arra az esetre, ha a régi óra maradna, javítva, átalakítva.[131] Az április 19-én tartott közgyűlés elfogadta az előterjesztést és felhatalmazta a város tanácsát, hogy a szükséges munkálatokat a rendkívüli sürgősségre való tekintettel korlátolt írásbeli versenytárgyalás útján adja ki.[132]

A mérnöki hivatal június 24-én az új óra készítésére vonatkozó két ajánlatot terjesztett a tanács elé. A Villamos Óra és Mechanikai Gyár költségvetése szerint az új óraszerkezet számlapokkal, mutatókkal 1475 Kor. költséget igényelt volna, ellenben Piskur Géza helybeli lakatos 1435 Kor.-ért ajánlotta mindezt. A mérnöki hivatal a hosszabb szavatossági időt vállaló és a nagyobb szakavatottsággal rendelkező fővárosi cég megbízását javasolta.[133]

A vállalkozó által szeptember 4-én Budapesten aláírt szerződés részletes és szabatos leírást adott a 3 hónap alatt elkészítendő és felállítandó toronyóráról. Előírta, hogy nyolcnaponkénti felhúzású, egész és negyedóra ütésű és másodpercingával ellátott legyen. Öntöttvas oldallapokkal, súlymotorral, valamint géppel mart, pontos osztású fogaskerekekkel készüljön. A 96 cm átmérőjű számlapok 1,5 mm vastag vaslemezből alakítandók ki, „a szükséges ajtócskával,” s fehérre zománcozott alapon fekete római számok legyenek rajtuk. Az ugyancsak vaslemezből való, de bordázással erősített mutatók végei tartósan megaranyozandók.

A szerkezet elkészítéséért, leszállításáért és felszereléséért 1475 Kor. összeg illette meg a vállalkozót, de azzal a megszorítással, hogy ennek 90%-át csak akkor kaphatja meg, ha az óra átvételét követő 3 hónap múlva annak működését egy kijelölt bizottság kifogástalannak találja. A fennmaradó 10% pedig a megállapított 3 évi szavatossági időre szolgál óvadékul. Amennyiben e 3 hónap alatt a toronyóra szerkezeti hiba folytán pontatlan járású lenne, az órát a vállalkozó minden kártérítésre való igény nélkül el kell, hogy távolítsa, és helyette újat szerelhet fel. A jótállási idő alatt tapasztalható hasonló hibák miatt a város a vállalkozó költségére jogosult az órát eltávolítani és egy új órát beszerezni.

Ezeken kívül még további feltételek is kötötték a vállalkozót és védték a város érdekeit. Végül figyelemre méltó a szerződés VIII. pontja, mely a közszállításokra vonatkozó – 1907. évi – törvényi szabályozás[134] előírásainak eleget téve, követelményként állította, hogy az óra valamennyi alkatrésze és tartozéka a magyar szent korona országainak ipari termeléséből származzék, illetőleg hazai anyagból, magyar munkások által legyen előállítva.

A város tanácsa szeptember 21-i ülésén hagyta jóvá a fenti szerződést.[135] Időközben a feleslegessé vált régi órát értékesítették. Mindössze két érdeklődő jelentkezett: Piskur Géza 60 Kor.-át igért érte, Kintsei Lajos helybeli toronyóra-készítő 100-at.[136] A szeptember 10-i tanácsülés – a mérnöki hivatal javaslatának megfelelően – mint előnyösebb ajánlattevőnek, Kintseinek itélte az órát, azzal a kikötéssel, hogy saját költségén tartozik azt leszerelni és elszállítani.[137]

A kápolna renoválásának befejezése után – ideiglenesen – a régi óraszámlapokat illesztették vissza, hogy a helyük ne tátongjon üresen. Az új óra felszerelése november utolsó és december első napjaiban zajlott.[138] A mérnöki hivatal 1910. január 30-án vette át az órát, s javasolta a tanácsnak, hogy a jótállási időt e naptól számítsa. Utalt továbbá arra is, hogy az április 30-án megejtendő felülvizsgálatig a vállalkozó saját megbízottja által köteles az órát kezeltetni, és igazolni, hogy magyar, vagy külföldi gyártmányok-e az óra alkatrészei.[139] Mindezeket egy – az április 2-i tanácsülést követően elküldött – tértivevényes levélben hozták a gr. Thorotzkai és társa cég tudomására. A kívánt nyilatkozat rövidesen meg is érkezett Pécsre. Kulcsmondata így hangzott: az „...általunk szállított és felszerelt toronyórát, úgy egészben, mint részeiben, kizárólag hazai anyagból teljesen budapesti gyárunkban készítették magyar munkások; azon külföldi rész vagy munka semmi sincs.[140]

Az óra tervezett felülvizsgálatára április vége helyett csak május 17-én (vagy az azt közvetlenül megelőző napokban) – mégpedig a Villamos óra gyár május 6-án kelt sürgető levele nyomán – került sor. Mivel a toronyóra működését és szerkezetét egyaránt kifogástalannak találták, a mérnöki hivatal a vállalkozási összeg 90%-ának kifizetését ajánlotta a tanács figyelmébe. Ugyanekkor azt is javasolta, hogy az új óra kezelésével a városháza villamos órájának kezelőit, a Hodossy testvéreket kellene megbízni, „mert nem bízhatjuk lakatos mesterséggel foglalkozó cégekre, hanem csakis órás mesterséggel foglalkozóra.”[141] Az összeg kiutalása ellen a tanácsnak nem volt kifogása, az órakezelő személyéről való döntést viszont később kívánta meghozni,[142] mégpedig – mint később kiderült – a város kegyurasága alá tartozó többi templom órájának kezeltetésével összefüggésben. A tanács június 8-i határozata alapján küldték meg a Villamos Óra és Toronyóra Gyár részére a 90%-nak megfelelő 1327 kor. 50 fillért.

Több mint négy hónappal a jótállási idő lejárta után, azaz 1913. június 11-én (vagy legfeljebb egy-két nappal előtte), tartotta meg a mérnöki hivatal az óra utó-felülvizsgálatát.[143] Miután teljesen megfelelőnek találták, az óvadékul visszatartott 10%-nyi vállalkozási összeg kifizethetővé vált. Ennek ellenére a Xavér kápolna toronyórájának – város általi – végleges átvételét csak 1914. március 24-én rögzítette jegyzőkönyvezett határozatában a tanács, és csak ekkor utasította a házi pénztárt az addig visszatartott 147 Kor. 50 fill. kifizetésére.[144]

A városi toronyórák kezelésére Piskur Gézával kötött szerződés érvénye 1910. február 1-jén járt le. A város tanácsa, saját hatáskörben intézkedve az Ágoston és a ferences templom óráinak kezelésével 1911. augusztus 1-jéig tartó időre továbbra is Piskurt bízta meg, a Xavér kápolnáéval pedig Hódossy Ferenc műórást. A határidő közeledtével a tanács a városi kegyúri templomok toronyóráinak 1911. augusztus 1-jétől öt éven át tartó kezelésére versenytárgyalást hirdetett, melyen ajánlatukkal felsorakoztak a toronyórákhoz értő helybeli iparosok: Piskur Géza, a Hódossy fivérek és Kincsei Lajos. Ez utóbbi feltűnően olcsó – és ráadásul szabálytalanul benyújtott – ajánlatát mellőzték a bírálat során. Annál nagyobb figyelmet keltett Hódossy Ferencé, aki arra is kötelezettséget vállalt, hogy ha ő kapná az órakezelői megbízást, akkor díjtalanul elvégezné az Ágoston és ferencrendi templom óráinak alapos átjavítását, elkopott alkatrészeik újakkal való pótlását, s az órák beszabályozását, hogy megbízhatóan működjenek – noha ezekre a munkákra a vállalkozási feltételek külön díjazást szoktak megállapítani.

Miután a városházi villamos toronyóra kezelőjeként Hódossy már bizonyította szakmai hozzáértését, a város tanácsa – a mérnöki hivatal és a gazdasági választmány egyező véleménye alapján – az ő ajánlatának elfogadását javasolta a törvényhatósági bizottságnak, mely augusztus 9-i közgyűlésén egyhangúlag elfogadta azt. Hódossy Ferenc megbízatása 1911. augusztus elsejétől számított öt évre szólt.[145]

3. A budai külváros egyetlen nyilvános órája

Károly Ignác apátplébános 1912. augusztus 26-án keltezett levelében[146] azt panaszolta a gazdasági tanácsnoknak, hogy a „Szt. Ágostonról címzett pécs-budai külváros plebánia toronyórája már oly romlott, hogy azt órának használni lehetetlenség. Annak járása, időjelzése már évek óta megbízhatatlan. A folytonos javíttatása pedig többe kerül, mint egy újnak beszerzése.” A plébános azt kérte, hogy a templom folyamatban levő renoválása alatt cseréljék ki az órát. Ennek költségét 1500 Kor.-ra becsülte.

A helyszínre siető Rauch János főmérnök azt tapasztalta, hogy az óra szerkezete már annyira elhasználódott, csapágyai, tengelyei, fogaskerekei annyira kikoptak, hogy ilyen állapotában teljesen hasznavehetetlen. Mivel a súlyok leszakadásától (és ebből eredő balesettől) lehetett tartani, azokat haladéktalanul leszedette. Ennek következtében az óra természetesen megállott. Pedig az „órára feltétlen szükség van – hangsúlyozta a tanácshoz intézett jelentésében Rauch – mert az egész budai külvárosban ez az egyetlen nyilvános óra”.[147] A továbbiakban egy új óra beszerzésére tett javaslatot. A régi javítását célszerűtlennek ítélte, mert „jó és tartós, pontosan járó óra úgy sem válhatik belőle”.

Az órát kezelő Hódossy Ferenc ugyan köteles lett volna a vele kötött karbantartási szerződés értelmében a toronyóra elhasználódott alkatrészeit díjtalanul újakra cserélni, de ő erre nem volt hajlandó, mit maga a főmérnök is megértéssel fogadott. Méltánytalan lett volna ugyanis az órakezelésért évi 140 Kor. díjazást kapó Hódossytól egy csaknem 500 Kor. költséget kitevő munka díjtalan elvégzését elvárni. Az immár használaton kívül levő toronyóra után Hódossyt nem illette tovább a „fenntartási átalány”: ennek folyósítását – tanácsi határozatra – szeptember 1-től további intézkedésig beszüntették.[148]

Az új óra beszerzésének költségeit hitelből szándékozták fedezni, mégpedig a templom tatarozási munkáira – a közgyűlés által – engedélyezett hitelhez csatoltan. Az ötlet a főszámvevőtől származott, aki meggyőződésből maga is támogatta egy új óra létesítésének ügyét, minthogy a régi óra megbízhatatlan járását már évekkel korábban észrevételezte.

A törvényhatósági bizottság szeptember 28-i közgyűlése egyhangú határozattal fogadta el az Ágoston téri templom számára egy új toronyóra – legfeljebb 1500 Kor.-ért történő – beszerzését.[149] A város tanácsa november 2-án azzal a meghagyással adta át a mérnöki hivatalnak a közgyűlés határozatát, hogy az óra beszerzésére és felszereltetésére saját hatáskörében tegyen intézkedést. Ezzel egyidejűleg a két testület döntéséről Károly Ignác apátplébánost írásban tájékoztatták.[150] Az általa vezetett Historia Domusba november 8-i keltezéssel az alábbi – a jövőt már tényként elővételező – bejegyzés került: „A Szt. Ágoston templom renováltatása és kifestése alkalmával új toronyórát is kapott”.[151]

Az 1907. évi közszállítási szabályrendelet lehetővé tette, hogy bizonyos – a települések nagyságától függően megállapított – értékhatár alatti beszerzések, illetve munkálatok nem nyilvános, hanem úgynevezett szűkebb körű írásbeli versenytárgyalás útján legyenek kiadhatók. Városi törvényhatóságoknak az értékhatárt 5000 Kor-ban szabták meg. Ilyen esetben elegendő volt, ha legalább három iparostól kértek be ajánlatot.[152]

A Szt. Ágoston templom órájának elkészítése tárgyában ajánlatadásra felkért cégek, illetve iparosok egyike a Villamos Óra és Toronyóra Gyár volt. A többi ajánlattevőt sajnos nem ismerjük, de a helybeliek közül csak Piskur Géza[153] és esetleg Kincsei Lajos jöhetett szóba. A mérnöki hivatal már 1913. január 11-én benyújtotta a tanácshoz az óra beszerzésére vonatkozó szerződés-fogalmazványát, azzal a kéréssel, hogy azt jogi szempontból a főügyész vizsgálja felül, s ezt követően rendeljék meg az órát.[154] Jóllehet a főügyész semmiféle kifogást nem tett a szövegtervezettel kapcsolatban, az óra megrendelésére az azt követő három hónap alatt mégsem került sor. Katona János – immár mint főmérnökhelyettes – azon aggódva, hogy az előrehaladott tatarozási munkálatok befejezése előtt nem készül el a toronyóra, április 16-án írásban kérte a tanácsot: a legsürgősebben rendeljék meg az órát, mert a vállalkozó addig nem tudja elkezdeni a munkát.[155] Végre április 22-én a város tanácsa – a mérnöki hivatal előterjesztése alapján – elfogadta a „Villamos óra és toronyóra gyár gr. Thorotzkai és társa Rozgonyi és Lendvai” cég december 23-i keltű ajánlatát, s a céget felhívta szerződéskötésre. Lendvai és Rozgonyi április 28-án Budapesten, Nendtvich polgármester június 13-án Pécsett írta alá a szerződés példányait. A város a „mai igényeknek minden tekintetben megfelelő” toronyórát várt a vállalkozótól. Nagy alapossággal leírt kivitele röviden az alábbiakban foglalható össze. Az óra kétnaponkénti felhúzású, egész és negyedóra ütésű szerkezet legyen, percenkénti kiváltással. Vázának anyaga öntöttvas. A tengelyek acélból, a fogaskerekek bronzból készüljenek, mégpedig – ez utóbbiak – „pontos osztású géppel marva, hogy az egymásba való kapcsolódásuk gördülékeny és sima legyen”. A súlyhenger szívós keményfából készítendő, csavarmenetekkel ellátva, melyre ónozott acélsodrony kötél kerül. Az óra „csinos öntöttvas lábakra” állítandó fel, s üvegezett ajtós szekrény védje a por ellen.

A vállalkozó a megbízás vételétől számított 3 hónapon belül köteles volt az órát elkészíteni, felszerelni és a város közönségének átadni. Az 1500 Kor. szerződéses összeg 90%-ának kifizetése az óra átadását követő 3 hónap múltán megejtendő bizottsági felülvizsgálat eredményétől függött. Az öt éves jótállási időre a város biztosítékként 10%-ot tartott vissza.[156]

Legkésőbb május 8-án – tehát alig tíz nappal a szerződés, vállalkozó általi aláírása után – az Ágoston téri templom új toronyórája megérkezett Pécsre![157] A mérnöki hivatal közvetítésének köszönhetően, és a tavasz folyamán elvégzett helyszíni felmérés alapján a Villamos Óragyár nyilvánvalóan felkészülve várta a szerződés megkötését.

Az új toronyórát május 20-án egy kijelölt bizottság „hiány nélkül” vette át a város részére. Mivel a cég szerelője a számlapok felerősítésekor a torony vakolatát megrongálta és a cserépfedést összetörte, Katona főmérnökhelyettes a cég járandóságából 59 Kor. 93 fillér levonást tartott szükségesnek.[158]

Augusztus 22-én – az átvételtől számított 3 hónap múltán – került sor az óra felülvizsgálatára, melyet szakértőként Hódossy Ferenc műórás végzett. Néhány soros írásbeli jelentésében ez állott: „... a Gróf Toroczkai toronyóra gyáros által szállitott toronyorát felülvizsgáltam és minden tekintetben kifogástalannak találtam”. A mérnöki hivatal már két nappal ezután kezdeményezte a tanácsnál a Rozgonyi és Lendvai cég 1500 Kor. összegről szóló számlájának 90%-ban történő kifizetését, de a testület csak október 22-i ülésén tárgyalta az ügyet. A szerződésnek megfelelő kivitelű és kifogástalan működésű toronyórát a város tanácsa ekkor vette át, s a jótállási idő kezdetét május 20-ban állapította meg. Miután a vállalkozó cég a 10%-nak megfelelő összeget – járadékkötvényben – már korábban letétbe helyezte, a tanács utasította a házi pénztárt a teljes vállalkozási összeg, azaz 1500 Kor.- kifizetésére.[159]

A restaurált és új toronyórával felszerelt templom december 22-én  nagy ünnepélyességgel „a püspök grof Zichy Gyula őméltósága által felszenteltetett (benedicaltatott)”. A szentbeszédet Károly Ignác apátplébános mondta. Az általa vezetett Historia Domusba ennek kapcsán az alábbi idevágó bejegyzés található: „Ezután röviden hálásan emlékeztem meg püspökünkről, a városi tanácsról, mint kegyuraságról, a kegyes adományok családjáról nevet nem említvén.[160]

A jó állapotú, bár erősen elszennyeződött, kézi felhúzású szerkezet ma is megvan a toronyban. 37,5x84x46,5 cm (szxhxm) méretű öntöttvas vázának homlokoldalán fent „VILLAMOS ÓRA ÉS / TORONYÓRA GYÁR”, lent  „BUDAPEST” felirat olvasható. A szerkezet deszkából készült védőházba van beépítve, melynek a torony zsalus ablaka felőli oldalán (ahonnan a természetes megvilágítást kapta!) üvegablak, a vele párhuzamos túlsó oldalon kétszárnyú ajtó látható. A védőház teteje hiányzik.[161]

V. ÖSSZEGZÉS

Pécs törvényhatósági joggal felruházott város tulajdonosként a városháza, kegyúrként a Szent Ágoston és a Stigmatizált Szent Ferenc titulust viselő két plébániatemplom, továbbá a Xavéri Szent Ferenc kápolna toronyórájának kezeléséről, javításáról és szükség esetén való lecseréléséről gondoskodott. A kegyúri és a törvényhatóságot megillető helyhatósági jogokat a törvényhatósági bizottság gyakorolta. Korszakunkban az új toronyórák létesítéséről, vagy meglevő áthelyezéséről e testület közgyűlése határozott. A döntés-előkészítés és végrehajtás szerve a tanács volt, mely óraügyekben szakmailag a mérnöki hivatalra támaszkodott, de esetenként órához értő szakemberek véleményét is kikérte.

1907–1913 között három új toronyóra létesült Pécsett. A városházi óra beszerzéséhez az új városháza felépítése és a régi óra elhasznált állapota szolgált indítékul. A Xavér kápolna tornyában levő óra cseréjét csakúgy, mint a Szt. Ágoston templomét, a régi toronyóra rossz, sőt balesetveszélyes állapota tette szükségessé, s épületfelújítási munkák kapcsán hajtották végre. A régi órák egyike sem került közgyűjteménybe.

„Ipari szükségletek” törvényhatóságok terhére történő beszerzését (ide tartoztak a toronyórák is) rendeletek szabályozták, melyek előírták, hogy a megbízások odaítélése nyílt, vagy úgynevezett szűkebb körű pályázat alapján történhet. Egyben korlátozták a külföldi anyagok és termékek felhasználását, illetve beszerzését. Megkövetelték az ajánlattevők minőségi teljesítésre való alkalmasságának vizsgálatát és a honi iparon belül a helyi iparnak nyújtottak előnyöket.

A toronyórákkal kapcsolatos munkákat végző vagy azokra pályázó iparosok és cégek abba a hierarchikus rendbe sorolhatók, amelybe a toronyórás munkák. A  legkevesebb szakmai felkészültséget és műhelybeli felszerelést a kezelés és a jó karban tartás kívánta. A legtöbbet az órák előállítása, melynek – főleg a vidékre jellemző – kisipari jellege egyre inkább háttérbe szorult. Korszakunkban az előbb említett feladatokra a helybeli iparosoknak csak egy szűkebb köre vállalkozott, az utóbbiakra azonban már 1890 (azaz a pécsi toronyórás ipar meggyengülése) óta – egy helybeli lakatost kivéve – vidékiek és fővárosiak pályáztak. Az 1907–1913 közötti megbízásokat az ország vezető toronyóragyártó cége kapta és teljesítette, mely hazai alapanyagból és magyar munkásokkal dolgozott. A villamos toronyórára valószínűsíthetően csak budapesti cégek adtak be pályázatot, minthogy akkoriban nemcsak Pécsett, de vidéken talán másutt sem állítottak elő ilyen órákat.

A századforduló körüli években épült magyarországi városházák közül a pécsi volt az első, melyet – az országban akkor még újdonságnak számító – automatikus felhúzású villamos toronyórával szereltek fel. A kápolna toronyórájának elkészítésére a helybeli Piskur Géza lakatosmesternek gróf Thorotzkai cégével szemben igen csekély esélye volt a megbízás elnyerésére, még ha a közszállítási szabályrendelet a helyi iparnak igyekezett is előnyöket biztosítani. Az Ágoston templom órájának pályázati körülményeit nem ismerjük, csak a lehetséges pécsi pályázókat (Piskur, Kincsei), akik a velük szemben szakmai és technikai fölénnyel rendelkező Villamos Óra és Toronyóra Gyárnak nem lehettek egyenrangú versenytársai.

Gróf Thorotzkai Péter neve annyira összeforrott az általa alapított céggel s az ott készült toronyórákkal, hogy az Ágoston templom órájának elkészítésére 1913-ban kötött szerződés a vállalkozó céget (a cégbejegyzéstől eltérően) „Villamos óra- és toronyóra gyár, gróf Thorotzkai és Társa, Rozgonyi és Lendvai” néven említi, sőt a kész órát felülvizsgáló Hódossy Ferenc a „gróf Thorotzkai által gyártott” toronyóráról ad szakvéleményt. Jóllehet Thorotzkai Péter legkésőbb 1910 óta már nem volt a gyár tulajdonosa. Ám ezt a képzetet a cég hirdetési szövegei is táplálták, melyekben alapítójuk nevét kb. az I. világháborúig még szerepeltették.

A Xavér kápolna és az Ágoston templom Thorotzkai-féle toronyórája máig (2001. május) fennmaradt. A városházi órát az épület felújítása kapcsán 1982-ben leszerelték, utána nyoma veszett. (Nem zárható ki, hogy hulladék-gyűjtő telepre került.)

A nyilvános nagyórák, melyek többsége Pécsett (is) egyházi épületeken volt, a fővárosból érkező telegrafikus időjelzések, valamint a telefonhírmondó időjelzéseinek csak szűk rétegek számára elérhető voltával szemben, a mindenki számára hozzáférhető normálóra szerepét töltötték be, melyekhez a saját óráját, s napi tevékenységét ki-ki hozzáigazíthatta. Ezért törekedett a városi főmérnök arra, hogy a Budai külváros nyilvános óra nélkül ne maradjon, és a városháza új toronyórájának felszerelését a Pécsi Napló ezért adta hírül az alábbi, lelkesedést sugárzó cím alatt: „Van már toronyóránk!

Rövidítések

Ht. Ak.

Halottak anyakönyve

K. Ak.

Kereszteltek anyakönyve

Lt. Sz.

Leltári szám

Kor.

Korona

 

BFL

Budapest Főváros Levéltára, Bp.

BML

Baranya Megyei Levéltár, Pécs

CSML

Csongrád Megyei Levéltár, Szeged

JPM

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

OMM

Országos Műszaki Múzeum, Bp.

PBP LVT.

Pécs-Belvárosi Plébánia Levéltára, Pécs

PKL

Pécsi Káptalani Levéltár, Pécs

TMÖL

Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd

Irodalom

ABELER 1977

ABELER, Jürgen: Meister der Uhrmacherkunst. Wuppertal, 1977.

BRÜSZTLE 1874

BRÜSZTLE, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis. Tomus I. Quinque-Ecclesiis, 1874.

CSORBA 1983

CSORBA Csaba: Pécs. Bp., 1983.

DÁLNOKI KOVÁTS 1929

DÁLNOKI KOVÁTS Jenő (főszerk.): Magyar ipar almanachja 1929. Bp., 1929.

GUDENUS 1998

GUDENUS János József (összeáll.): A magyarországi főnemesség genealógiája. IV. Bp., 1998.

HISTORIA PAROCHIAE 1789

Historia Parochiae in Libera et Regia Civitate Q. Eclesiensi suburbio Budensi ad S. Augustinum dictae – ab Anno 1789.  Pécs Budai Külvárosi Plébánia irattára.

KRUMM 1914

KRUMM, Gustav: Die elektrischen Uhren. Bautzen, [1914]

KSH 1897

A Magy. Kir. KSH (szerk. és kiad.), A Magyar Korona országainak gazdaczímtára. Bp., 1897.

MADAS 1978

MADAS József: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

MSK 1905

Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 9. köt. A magyar korona országainak 1900 évi népszámlálása. 4. rész. A népesség foglalkozása részletesen. Bp., 1905.

MSK 1914

Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 52. köt. A magyar Szent Korona országainak 1910 évi népszámlálása. 3. rész. A népesség foglalkozása részletesen és a vállalati statisztika. Bp., 1914.

RÉDEI–ELEK

RÉDEI Ferenc–ELEK Emil (szerk.): A magyar földbirtok 1903. Magyarország 100 holdon felüli földbirtokosainak és haszonbérlőinek címtára a mg-i ingatlan becsértékének és a munkásviszonyok ismertetésével.

SCHEMATISMUS 1912

Schematismus cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis ad annum a Christo nato MCMII. Quinque-Ecclesiis, 1912.

SCHRÖER 1999

SCHRÖER, Josef H.: F. Weule, Turmuhrenfabrik und Glockengiesserei Bockenem/Harz 1836–1953. (Schriften des historisch-wissenschaftlichen Fachkreises „Freunde alter Uhren” in der Deutschen Gesellschaft für Chronometrie. Bd. XXXVIII) Ulm, 1999.

SZENTKIRÁLYI 1928

SZENTKIRÁLYI [István]:  A Xavér-kápolna toronyórájáról. A Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője. Pécs, 1928. 2-3. 77.

TIMÁR 1974

Timár György: A pécsi Dóm tér órája. Dunántúli Napló 1974. okt. 27. 8.

VÁRADY 1899

Látogatók albuma. Útmutató Pécsre érkező idegenek számára. Várady Ferenc kiadása. Pécs, 1899.

WINKLER 1983

Winkler L., Thorotzkai Péter. Évfordulóink a műszaki és a természettudományokban 1984. Szerk.: Filyó Mihály, Bp., 1983. 116-118.

Képek


1. kép: gr. Thorotzkai Péter (1884–1942) A felvétel 1926-ban készült. (Csoportképről kinagyított portré. Thorotzkai Péter Ottó úr [Budapest] szívességéből)

1. kép: gr. Thorotzkai Péter (1884–1942) A felvétel 1926-ban készült. (Csoportképről kinagyított portré. Thorotzkai Péter Ottó úr [Budapest] szívességéből)

2. kép: Ilyen, vagy ehhez hasonló villamos toronyórát szereltek fel 1907-ben a pécsi városháza   tornyába. (Egyházi Közlöny 1913. febr. 21. 154. A reprodukciót Szlovák Péter készítette)

2. kép: Ilyen, vagy ehhez hasonló villamos toronyórát szereltek fel 1907-ben a pécsi városháza   tornyába. (Egyházi Közlöny 1913. febr. 21. 154. A reprodukciót Szlovák Péter készítette)

3. kép: Óra a Xavéri Szent Ferenc kápolna tornyán (A felvételt készítette: Lantos Miklós)

3. kép: Óra a Xavéri Szent Ferenc kápolna tornyán (A felvételt készítette: Lantos Miklós)

4. kép: A Szent Ágoston templom toronyórája (A felvételt készítette: Lantos Miklós)

4. kép: A Szent Ágoston templom toronyórája (A felvételt készítette: Lantos Miklós)

Jegyzetek


* Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik kutatásaim során bármilyen módon segítségemre voltak.

[1] SZENTKIRÁLYI 1928.

[2] TIMÁR 1974.

[3] „Különös gépezet által a nyugati toronynak óramutatói a székesegyházon a keleti toronyban levő óraművel (Kiemelés – T. J.) kapcsolatba tétetve, ott szinte úgy, mint ittenék, egyaránt mutatják a haladó időnek perceit.” – Vörös Mihály székesegyházi őrkanonok (1851–1863) feljegyzése. (PKL Újgazdasági lvt. Fasc. 447. Nr. 4. – Az adatra Boros László (Pécs) volt szíves felhívni a figyelmünket.

[4] Lásd: JPM Várostörténeti Gyűjtemény. Ht. 68.

[5] PKL. Káptalani jegyzőkönyv. 1891. okt. 8. Nr. 97.

[6] PKL. Káptalani jegyzőkönyv. 1891. okt. 29. Nr. 109.

[7] TIMÁR 1974.

[8] Gulácsi János (Pécs) szíves közlése. – Baranya vármegyében akkor Pécsen kívül 1886 óta Siklóson, 1887 óta Magyarbólyon működött Schauer-féle toronyóra.

[9] PKL. Káptalani jegyzőkönyv. 1893. dec. 15. Nr. 168.

[10] PKL. Káptalani jegyzőkönyv. 1893. dec. 30. Nr. 190.

[11] Historia parochia Magyar-Szék ab anno 1864. 1911. évi bejegyzés és 1999. júl. 14-i helyszíni szemlénk alapján.

[12] PKL. Székesegyház iratai. Fasc. 136. Schémák.

[13] PKL. Székesegyház iratai. Fasc. 163. Nr. 28. – Az óra fennmaradt és a Püspöki Palota Sárga szalonjában nyert elhelyezést. 2000. július 20-án tekintettük meg. Óraháza 202 cm magas és 20x47 cm oldalméretű, barnára pácolt fa szekrény, üvegezett ajtóval. Súlyhuzamú és 1 m-es ingával ellátott. Járata nem ismeretes, mert az óra szerkezetét nem volt módunk megnézni. 30 cm átmérőjű és arab számokkal ellátott nagy számlapján 0-tól 60-ig terjedő beosztással a perceket mutatta. A perc-számlapon két – egymás alatt elhelyezett, s egyaránt 11 cm átmérőjű – további számlap látható. Közülük a felső az órák, a lenti a másodpercek jelzésére szolgál(t). A közöttük vízszintesen futó felirat szövege: „F. Jos. Vorauer in Wien / Nr. 327.”

[14] Ugyanazon családnevek eltérő írásmódja a későbbiekben is gyakran előfordul.

[15] PKL. Káptalani jegyzőkönyv. 1898. dec. 6. Nr. 182. – Thurn Emil 1858-ban született, 1875-ben szabadult fel, műhelyét 1881-ben alapította. DÁLNOKI KOVÁTS 1929. 291. Az 1884. évi XVII. tc. hatályba lépése után 1884. nov. 6-án órás, nov. 7-én aranyműves ipar gyakorlására – Pécsett elsőként ő – kapott iparigazolványt. (BML. IV. 1422. „A” Iparlajstrom. 1884–1892. évekre szóló kötetben, 1884 évnél a 3. és 5. sorszám alatt.) Órák, ékszerek, nemesfém tárgyak kereskedésével, javításával, valamint látszerészeti cikkek és egyszerű mérőeszközök értékesítésével foglalkozott. (VÁRADY 1899. 23. verso.)

[16] BML. IV. 1003. m. I. doboz. Visitatio canonica. 1845. június 4. (Scitovszky-féle visitatio);  BRÜSZTLE 1874. I. 358.

[17] A nagymutató forgásponttól mért méretei: 82+44 cm, a kismutatóé: 57+44 cm. Az adatok 1999 májusában tett helyszíni szemlénk alkalmával felvéve. – Köszönettel tartozunk Várnagy Antal plébános úrnak, hogy az óra megtekintését lehetővé tette.

[18] BML. IV. 1406. g. Nr. 9472/1873. – A világkiállításról

[19] Uo. 1873. jan. 23-i keltezésű irat.

[20] Uo. 1873. febr. 7-i keltezésű irat.

[21] Uo. 1873. febr. 15- keltezésű irat.

[22] BML. IV. 1402. a. 1873. febr. 20. Nr. 62/1190.

[23] BML. IV. 1406. g. Nr. 9472/1873., 1873. okt. 1-i keltű „Megösmervény”

[24] Dunántúl 1939. ápr. 9. 5. – PINZGER Ferenc S. J.: A 200 éves Xavér-templom.

[25] SZENTKIRÁLYI 1928.

[26] BML. IV. 1420. Nr. 247.

[27] Pécsi Műszaki Szemle 1973. jan.-márc., 21. – BEZERÉDY Győző: Piatsek József.

[28] BML. IV. 1003. b. Nr. 2806/1832.

[29] BML. IV. 1004. b. 1832/33. évi számadáskönyv. 151. Pos. 788.

[30] BML. IV. 1407. c. Fasc. 14894/1890., 1889. szept. 22-i keltezésű, Ruwalthoz intézett levél.

[31] Uo. Nr. 12906/89.

[32] Uo. Nr. 13461/89. – Zosel Antal ajánlatának dátuma: 1889. okt. 26.

[33] Uo. Nr. 13883/89.

[34] Uo. 1890. szept. 22-i keltű irat.

[35] Uo. okt. 29-i keltű irat.

[36] Pécsi Figyelő 1892. márc. 12. 4. – A városház toronyórája.

[37] Ezen adat ősforrása a 36. számú lábjegyzetben hivatkozott cikk volt. Erre utal: MADAS 1978. 640., s innét került át más művekbe, pl. CSORBA 1983. 56.

[38] Nyilvánvalóan a tornyot borító lemez-héjazatról van szó.

[39] BML. IV. 1106. a. 1871. júl. 24. Nr. 1411/5201. – A széllapok (vagy: szélszárnyak) a toronyórák ütőszerkezetének szabálytalan járását voltak hivatottak kiegyenlíteni.

[40] JPM Művészettörténeti Osztály. Lt.sz. 69. 217. A 38x52 cm méretű, Pécs látképét ábrázoló nyomaton körben 12 db kis méretű ábrázoláson a város nevezetes épületei láthatók. Ezek egyike a zsinagóga. – Ezúton is hálásan köszönöm a gyűjteményt kezelő Sárkány József úr szíves segítségét.

[41] JPM Pécs Várostörténeti Gyűjtemény. Jelzete: KL 80. 2157.

[42] Az órát 2000. július 19-én tekintettük meg, s műszaki adatainak felmérése is ez alkalommal történt. Az óra korára vonatkozó vélemény kialakításában messzemenőkig figyelembe vettük Csúry László úr, toronyóra-szakértő (Budapest) és Gulácsi János úr, toronyóra-gyártó (Pécs) szíves észrevételeit.

[43] A piaci körzetek nagysága alapján számított adatok.

[44] MSK. 1905. 6., MSK. 1914. 6. – A toronyóra-készítők számáról egyik kötetben sincs adatközlés.

[45] MSK. 1905. 398., MSK. 1914. 1060.

[46] PBP Lvt. Ht. Ak. VIII: 230. – Mendlik Ágoston apát-plébános temette május 1-jén.

[47] Fia nyomtatott levélpapírjának fejlécében vannak felsorolva e kitüntetések. (A palánkai évszám nélkül.) Lásd: BML IV. 1407. c. fasc. 14894/1890. Nr. 13461/89. Lásd még a vas- és fémipar díjazottjainak listáját a Kiállítási Értesítő  1888. szept. 4.,  19.

[48] Kiállítási Értesítő  1888. aug. 22., 8. – Körjárat a kiállítási területen

[49] Uo.

[50] Pécsi Figyelő 1886. jan. 9. – Nyílt tér rovatban.

[51] PBP Lvt. Ht. Ak. VIII: 25. – Személyleírását a munkakönyvlajstrom tartalmazza. Lásd BML. IX. 102. 254. köt. Nr. 1884/26.

[52] PBP Lvt. K. Ak. XI: 17.

[53] PBP Lvt. Ht. Ak. VIII: 214.

[54] Lásd a 3. sz. lábjegyzetet.

[55] Lásd a 13. sz. lábjegyzetet.

[56] PBP Lvt. Ht. Ak. VIII: 328.

[57] DÁLNOKI KOVÁTS 1929. 291.

[58] PKL Székesegyház iratai. Fasc. 136. Schémák. – 1878-nál korábbi fizetési jegyzékek nem maradtak fenn.

[59] Pécsi Közlöny 1895. ápr. 17., 3.

[60] Pécsi Napló 1895. ápr. 18., 3.

[61] BFL VII. 2. e. Nr. 229/1902 és Központi Értesítő 1902. júl. 3., 1083.

[62] Nagy László: Villamos óra és mechanikai gyár. (MÓSzL. 1902/11. szám. 6-7.)

[63] Uo.

[64] GUDENUS 1998, IV: 121.

[65] BFL IX. 247. a. 6 kötet.

[66] BFL. IX. 247. c. 17. kötet. Tanonclajstrombeli bejegyzésének száma: 541.

[67] BFL IX. 247.a. 8. kötet 1904. jún. 15. Nr. 65.

[68] BFL. IX. 247.a 8. kötet 1905. márc. 9. Nr. 37.

[69] BFL. IX. 247.a. 9. kötet 1906.máj. 10. Nr. 43.

[70] BFL. IX. 247.a. 9. kötet 1906. dec. 5. Nr. 99.

[71] Thorotzkai Péter úr (Budapest) szíves közlése.

[72] WINKLER 1983. 116. A tanulmány Thorotzkainak a magyar repüléstörténetben játszott szerepét mutatja be, s a cégalapítás tényközlésén túl nem foglalkozik óragyártóként végzett munkásságával. – 1903-ban 17.420 katasztrális hold földbirtok volt Thoroczkay Miklós gróf és neje tulajdonában. Ugyanannyi, mint 1897-ben. RÉDEI–ELEK 1903. 120., KSH 1897. 602-603. Ennyit a család elszegényedéséről.

[73] Budapesti Műszaki Egyetem Levéltára. Magyar Királyi József Műegyetem oklevél törzskönyve. 1900–1907. kötet 2045-től 3908-ig terjedő számozással. Thorotzkai oklevelének sorszáma: 3630.

[74] CSÚRY–GÖMÖRI ms. II. 1.

[75] 1907. Országos kiállítás. Kiállítási kalauz. II. Kiállítási útmutató. Pécs, 1907. 35. old. – A cég nyomtatott levélpapírjának fejlécén a nyert díjakat mindenkor feltüntették.

[76] BFL IV. 1407. B. Ltsz. I. 1897/1884. Nr. 43553/1909.

[77] BFL IV. 1407. B. Ltsz. I. 1897/1884. Nr. 71529/1923.

[78] MÓSzL. 1909. 16. szám. 350. old. (Szerző nélküli, kisebb közlemény.)

[79] BFL VII. 2/e. Cg. 20080/5931 d. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknek, mint kereskedelmi bíróságnak 1910. okt. 18-i 105846. sz. végzése. – A cég további története korszakunkon kivül esik. A cégbírósági iratok alapján az alábbi kronológia állítható fel: „Villamosóra és toronyóra gyár Rozgonyi és Lendvai” 1923. márc. 28-ig; „Óragyár Rozgonyi, Lendvai és Révai” 1923. okt. 30.-tól 1924. nov. 15-ig; „Óragyár Rozgonyi és Révai” 1924.dec. 10-től 1949. máj. 24.-ig.

[80] MÓSzL. 1911. 16. szám. 430. old. „Vegyesek” rovatban. Az oklevél az OMM. gyűjteményében található: Archívum. Nr. 82.46.1.

[81] OMM. Archívum. Nr. 82.47.1.

[82] MÓSzL. 1912. 11. szám. 291. old. „Vegyes közlemények” rovatban.

[83] Egyházi Közlöny 1913. január 3. Csaknem egész oldalas hirdetés

[84] BML IV. 1402. a. 1898. nov. 28. Nr. 245/26508.

[85] BML. IV. 1402. a. 1905. jún. 7. Nr. 110. – A tanács utasította a tiszti főügyészt, hogy a Schlauch és Károlyi céggel, mint építési vállalkozóval kösse meg a szerződést, továbbá utasította a főmérnököt, hogy „az említett vállalkozóval a bontási rombolásokat kezdesse meg.” A városházban és melléképületeiben levő bérlőknek felmondtak, s kötelezték őket az általuk addig használt helyiségek június 14-i és június 8-i határidővel való átadására. Megszervezték továbbá a városházi hivatalok átköltöztetését a régi posta épületébe, a kölcsönsegélyző egylet házába és a központi takarékpénztár épületében bérelt helyiségekbe. Mindezen intézkedéseket a törvényhatósági bizottság közgyűlése ezen alkalommal hagyta jóvá.

[86] BML. IV. 1402. a. 1905. febr. 21. Nr. 21/4832/1905.

[87] BML. IV. 1420. Nr. 247. – Az 1905. április 19-i tanácsülés határozata nyomán felkérést kaptak a budai és a szigeti külvárosi plébániák „főnökei”, hogy a plébániájukhoz tartozó templomok toronyórájának kezelésével kapcsolatos panaszaikat és órajavítási igényüket a főmérnöki hivatalnak jelentsék be.

[88] BML IV. 1422. „A” Iparlajstrom 1892–1901. évekre szóló kötet. Nr. 909.

[89] A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1900. évi június hó 1-jén tartott rendes közülésének jegyzőkönyve. (Nyomtatott példány) XX. évfolyam. 4. (143.) 114-116.

[90] MÓSzL. 1900. 18. szám. 2.

[91] BML IV. 1402. b. Nr. 15926/1905.

[92] Pécsi Napló 1905. július 27. 4. A városházi óráról.

[93] JPM Várostörténeti Gyűjtemény. A kép jelzete: Ht. 3936. A számlap e képen észlelt  jellegzetességei egy 1880 előttre datált – Ht. 169. jelzetű – fényképen is felismerhetők.

[94] Csorba Győző Megyei Könyvtár, Pécs Fotógyűjteménye. További jelzet nélkül.

[95] BML. IV. 1402. a. 1905. aug. 22. Nr. 198/15926/1905.

[96] BML IV. 1406. g. 34. Kcs. Nr. 16119/1906.

[97] Uo. Nr. 18360/1906. – Sajnos az ajánlatok nem maradtak fenn.

[98] Uo. Nr. 19426/1906.

[99] BML. IV. 1402. a. 1906. szept. 6. Nr. 238/18360/1906.

[100] 1892 óta a hazai vasútállomások (valamint a posta- és távirdahivatalok) a közép-európai idő szerinti déli 12 órakor a budapesti Meteorológiai Intézettől, a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség útján kaptak telegrafikus időjelzést. A kereskedelemügyi miniszter előzetes engedélyével e jelet vezetéken máshová is el lehetett vezetni. Lásd: A m. kir. belügyminiszter 51.200 számú körrendelete a közép-európai egységes időszámításnak a közigazgatás minden ágában való életbe léptetése tárgyában. MRT 1892, 1364–1365. – Szegeden például 1903. márc. 24-én kezdeményezték – ugyanebből a célból – egy vezeték kiépítését az állomás és a városháza között. CsML IV. B. 1402. a. 1903. márc. 24. Nr. 191. és 1903. jún. 4. Nr. 368.

[101] A vállalkozási szerződés jelzete: BML. IV. 1420. Nr. 330.

[102] A szerződés megszövegezése idején a központi villanytelep még csak éjjel szolgáltatott áramot. „Most már az egész városban lehet egész napon át az áramot igénybe venni.” Pécsi Napló 1906. dec. 20. 3.

[103] Pécsi Napló 1907. ápr. 24. 3. Van már toronyóránk !

[104] BML. IV. 1406. g. 34. Kcs. ’A városi székház és annak felszerelése, úgy a rendelkezésre álló fedezet’ címet viselő, további jelzet nélküli összeállításban, az évek szerint csoportosított kiadások között.

[105] BML. IV. 1402. a. 1907. jún. 5. Nr.181.

[106] Pécsi Közlöny 1907. jún. 6. 2–3. A város székházának felavató-ünnepe.

[107] BML. IV. 1406. g. 34. Kcs. Nr. 18360/1906. Dátuma: 1906. aug. 3.

[108] ABELER 1977, 286.

[109] SCHRÖER 1999.

[110] Egyházi Közlöny 1913. febr. 21. 154.

[111] A 19. században élt berlini toronyóra gyáros, C. Rochlitz nevét viselő felhúzási rendszer ismertetését lásd: KRUMM 1914. 292–294.

[112] TMÖL V./780. Nr. 4733/1928.

[113] BML. IV. 1402. a. 1908. dec. 24. Nr. 253/30655.

[114] Uo.

[115] Pécsi Napló 1909. nov. 30. 5. A városház villamos órája. A városházi villamos óraberendezés bizottsági átvételét nov. 29-én, délután 3 órakor tartották a városi székház gazdasági tanácstermében, melyre az óragyár képviselőjén kívül a városháza építését ellenőrző bizottság tagjai voltak hivatalosak. BML. IV. 1406. g. 3. Kcs. Nr. 26077/1909. A mérnöki hivatal ugyanezen alkalommal terjesztette elő javaslatát az óraszámlapok megvilágítására. Legolcsóbb megoldásnak az látszott, ha minden egyes számlapot egy-egy fali karra szerelt reflektor világít meg. Ennek helyességéről előzetesen megtartott próba során győződtek meg.

[116] TMÖL V/780. Nr. 4733/1928.

[117] BFL IV. 1402. a. 1910. jan.19. Nr. 9/30976.

[118] A székház építésének végelszámolása szerint a fővállalkozó Schlauch és Károlyi cég követelése 702.394 Kor. 32 fill. volt, melyhez a fővállalkozási munkákon kívül eső további 103.468 Kor. 5 fill. követelés járult, mely együttesen 805.862 Kor 37 fill összegre rúgott. A kiadások fedezetéül 809.844 Kor. 84 fill. állott rendelkezésre. A különbözetből fizették ki később a Villamosóragyár vállalkozási díját. BML. IV. 1402. a. 1908. dec.24. Nr. 253/30655.

[119] BML. IX. 102. 257. köt. Nr. 2786.

[120] BML. IV. 1422. „A” Iparlajstrom. 1905–1915. évekre szóló kötet. Nr. 111.

[121] DÁLNOKI KOVÁTS 1929. 290.  – A könyvben közölt életrajzi adatok az egyes iparosok saját közlésén alapulnak, és ezért megbízhatónak tekinthetők. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert Hódossy neve nem fordul elő az órásipart képviselő kiállítók között az 1907. évi kiállítási katalógusban.

[122] BML. IX. 102. 258. köt. Nr. 4388.

[123] BML. IV. 1402. Nr. 7817/1914.

[124] BML. IV. 1422. „A” iparlajstrom 1905–1915. évekre szóló kötet. Nr. 76. – Ő is az Ágoston u. 59. sz. alatt kezdte iparát gyakorolni.

[125] Walter Antal 1839. jan. 10.-én született. 1864-ben szentelték pappá. 1877-ben lett püspöki tanácsos, 1881-ben pápai kamarás, 1883-ban kanonok, 1886-ban mágocsi c. apát, 1893–96 között püspöki általános helynök, 1894-ben székesegyházi főesperes, 1899-ben őrkanonok, 1902-ben pápai prelátus, 1903-ban káptalani helynök és 1906-ban olvasókanonok, püspöki helynök. SCHEMATISMUS 1912. 202–203. – A kápolna felújítás iratai hol egyik, hol másik általa viselt címével említik őt.

[126] BML. IV. 1402. fasc. 7817/1914. további jelzet nélkül.

[127] BML. IV. 1402. a. 1908. okt. 30. Nr. 210/27189.

[128] BML. IV. 1402. b. fasc. 7817/1914. Nr. 1713/1919.

[129] Uo. 1909. febr. 5-i keltű jegyzőkönyv.

[130] Uo. Nr. 338/1909.

[131] Uo. Nr. 90295/1919.

[132] BML. IV. 1402. a. 1909. ápr. 19. Nr. 417/9506. – A jegyzőkönyvnek a toronyórára vonatkozó bejegyzése – mely annak átalakítási munkáit említi – a későbbi eseményeknek ellentmondani látszik. Okát nem sikerült tisztázni.

[133] BML. IV. 1402. b. fasc. 7817/1914. Nr. 1096/1909.

[134] A hazai ipar fejlesztéséről alkotott 1907. évi III. tc. II. fejezete foglalkozott a közszállításokkal. Ennek 13. §-a előírta, hogy a törvényhatóságok, községek stb. ipari szükségletei „a magyar korona országainak ipara révén fedezendők”. E követelmény alól indokolt esetben az illetékes miniszter adhatott felmentést. A kötelezettségeket kijátszó vállalkozókat a miniszter kizárhatta a közszállításokból. A hazai iparnak e törvény által biztosított előnyök gyakorlati érvényre juttatására született még ugyanazon évben a közszállítási szabályrendelet. Lásd: MRT 1907. 1307–1393.

[135] A vállalkozási szerződést (BML. IV. 1420. Nr. 483.) a város közönsége nevében Nendtvich Andor polgármester írta alá.

[136] BML. IV. 1402.b. fasc. 7817/1914. Nr. 21799/1909. – Kintsei (Kincsei) Lajos lakatos és toronyórás 1910. jún. 11-én jelentette be, hogy a Kossuth L. u. 13. sz. alatti telephelyén megkezdi iparának gyakorlását. (BML IV. 1422. „A” iparlajstrom. 1905-1905. évekre szóló kötet. Nr. 81.)

[137] BML. IV. 1402. b. fasc. 7817/1914. Nr. 1880/1909. és 21799/1919. – Kintsei a 100 Kor-át szept. 12-én fizette be a házi pénztárba.

[138] Pécsi Napló 1909. nov. 30. 5.

[139] BML. IV. 1402. b. fasc. 7817/1914. Nr. 86/1910.

[140] Uo. A 11182 érk. iktató számú irat.

[141] Uo. Nr. 688/1910.

[142] Uo. Nr. 13670/1910.

[143] Uo. Nr. 1838/1913.

[144] Uo. Nr. 7817/1914.

[145] Uo. Az 1911. aug. 9-i közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata, további jelzet nélkül.

[146] BML. IV. 1407. c. fasc. 18900/1923. Nr. 555/1912.

[147] Uo. Nr. 2400/1912.

[148] Uo. Nr. 23378/1912.

[149] BML. IV. 1402. a. 1912. szept. 28. Nr .259 – A templom felújításának és a toronyóra beszerzésének pénzügyi fedezetéről szóló közgyűlési határozatokat a magyar kir. belügyminiszter – a vallás és közoktatásügyi miniszter véleményének meghallgatása után – 1913. jún. 19-én hagyta jóvá. BML IV. 1407. c. fasc. 18900/1923. Nr. 20145/1913.

[150] BML. IV. 1407. c. fasc. 18900/1923. Nr. 26374/1912.

[151] HISTORIA PAROCHIAE 1789. 197.

[152] 83. 000/1907. B. M. számú rendelet. 7.§ 4. pont. MRT. 1907, 1322–1323.  – Az úgynevezett szűkebb körű (vagy korlátolt) versenytárgyalásra vonatkozó ajánlati felhívást nem tették közhírré, hanem zárt borítékban csakis az érdekelteknek küldték meg.

[153] Piskur Gézáról a továbbiakban csupán annyi ismeretes, hogy szervi szívbajban hunyt el, viszonylag fiatalon 1918. márc. 28-án. BML. XXX. 1. 1917–1918. évi halotti anyakönyvi másodpéldányban, 483. folyószám alatt.) Özvegye, Eisenhut Anna, férje iparát még ugyanazon évben beszüntette. Forrás: lásd a 88. számú jegyzetben.

[154] BML. IV. 1407. c. fasc. 18900/1923. Nr. 1139/1913.

[155] Uo. Nr. 11536/1913.

[156] BML. IV. 1420. Nr. 598.

[157] BML. IV. 1407. c. fasc. 18900/1923. Nr. 14261/1913.

[158] Uo. Nr. 25487/1913.

[159] Uo. Nr. 25877/1913.

[160] HISTORIA PAROCHIAE 1789. 197. 

[161] Adatok az 1999. júl. 12-i helyszíni szemlénk alapján.