Cikkek

Vértesi Lázár: Ügyvédek Pécs társadalmában a 19-20. század fordulóján

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

167–194. pp.

Vértesi Lázár

Ügyvédek Pécs társadalmában a 19-20. század fordulóján

Anwälte in der Gesellschaft von Pécs an der Wende des 19-20. Jahrhunderts

Lawyers in the society of Pécs at the turn of the 19 th -20 th centuries

Bevezetés

A dualizmus kori Magyarországon az ügyvédek az egyre szabályozottabbá váló jogrendszer keretei között nélkülözhetetlen szolgáltatásokat végeztek a dinamikusan fejlődő társadalom életének minden területén. Politikai tájékozottságuk, kapcsolatrendszerük révén pedig — más foglalkozási ágak képviselőivel együtt — mozgatórugói voltak a társasági életnek és a politikai szervezeteknek, küzdelmeknek.

Pécs a századforduló városhálózatában részleges regionális centrum szerepet töltött be. Erre szinte predesztinálta történelmi múltja, a versenytársként felfogható városok hiánya a környező, dél-dunántúli régióban; valamint a — szénre, és a környező települések által kínált szabad munkaerőre alapozva — rohamléptekben meginduló ipari fejlődés. A monarchiabéli munkamegosztásnak és a vasúthálózat kiépítésének köszönhetően Pécs is belekerült a világgazdaság vérkeringésébe. A város fokozatosan gyarapodott. Demográfiai téren is, hisz a századfordulóra a leggyorsabban növekvő népességű városok közé tartozott Magyarországon. Polgári lakosságának száma 1900 és 1910 között több mint öt és fél ezerrel nőtt,[1] s ezzel a 12. helyre került a városok lakosságszám szerinti rangsorában.[2] Korszakunkban már számos közigazgatási, állami hivatalnak adott otthont, és fontos egészségügyi központ volt. Az oktatás terén is kiemelkedő szerepet játszott a térségben. Regionális jelentőségű közép- és felsőfokú iskolák működtek a városban, köztük az ország négy felekezeti jogakadémiája közül az egyik legszínvonalasabb. Pécsett kaptak helyet az ipar, a mezőgazdaság és az országot behálózó infrastruktúra-rendszerek új, regionális igazgatási központjai (Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Államvasutak Üzletigazgatósága, Posta- és Távirati Igazgatóság, Szőlészeti és Borászati Felügyelőség, Erdőfelügyelőség stb.). Határában katonai alakulatok állomásoztak a megfelelő katonai parancsnokságok irányítása alatt. Pécs törvényhatósági jogú város, megyeszékhely, és – ami témánk szempontjából különösen fontos – az igazságügyi intézmények is kiépültek: bíróságok, kerületi ítélőtábla, királyi ítélőszék, királyi ügyészség. Megalakult az ügyvédi kamara is.

E sokrétű intézményrendszer munkaerőigénye a közszolgálati és szabadfoglalkozású értelmiség számszerű és jelentős növekedéséhez vezetett. A város vonzotta magához a környező kisebb településekről és más városokból (beleértve a fővárost is) a munkát, egzisztenciát kereső értelmiségieket. Mindezek nyomán 1910-re Pécs az iparforgalmi valamint közszolgáltatási és szabadfoglalkozású értelmiség lakosságon belüli aránya tekintetében a hatodik volt a magyarországi városok sorában. A kereső népességen belüli értelmiségi arány 1900-tól 1910-ig, számszerűen alig változott (8,6%-ról 8,7%-ra) de abszolút számuk — a lakosság jelentős növekedése miatt — számottevően emelkedett.

Az 1910-es év foglalkozási statisztikája szerint Pécsett 225-en dolgoztak az igazságszolgáltatás területén.[3] Feltétlenül el kell különítenünk azonban a bírói, ügyészi és más, rendszeres állami fizetést húzó, jogi végzettségű keresők csoportját, melynek tagjai többségükben — elsősorban a bírókra vonatkozik ez — más társadalmi réteg képviselőiként, eltérő létfeltételek között, más életstratégiák szerint éltek és tevékenykedtek, mint az ügyvédek.

I. A KAMARA SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYÁNAK ÖSSZETÉTELE

I. 1. Származás és eredet

A Pécsi Ügyvédi Kamarába felvett, Pécs szabad királyi város területén praktizáló ügyvédek rekrutációját két szempontból — származás és eredet szerint — indokolt megvizsgálni (1. számú táblázat).

A dualizmus korabeli Magyarországon egyfajta népességrobbanás játszódott le, mely igen erős, a városok felé irányuló belső migrációt indított el az országban. E viszonylag gyors migrációs mozgásokkal nem tudott lépést tartani az ügyvédi kamarák személyi állománya. Számuk az egyes városok polgári lakosságszámához viszonyítva is jelentős ingadozást mutatott. Az ügyvédek száma mindenütt magas, 1910-re Szeged az egyetlen város, ahol még 1000 fő feletti népesség jutott egy ügyvédre. Pécs az egyetlen város, ahol a helyben praktizáló ügyvédek száma csökken.[4] E tendencia hátterében több tényező állhat. Egyrészt az ügyvédi vizsga univerzális képesítést jelentett, s az elhelyezkedési lehetőségek széles skáláját biztosította. Egy másik részük eleve nem a megyeszékhelyen végezte ügyvédjelölti gyakorlatát sem, hanem a Kamara hatáskörébe tartozó más járásokban. Ott, ahová esetleg születése kötötte, ahol már kiépített ismeretségi körrel rendelkezett, s a helybeliek bizalmát élvezve biztosabb egzisztenciát remélhetett. Természetesen a kamarai tagsággal rendelkezők is cserélődtek. A sokéves tapasztalattal és a sikeres karrierrel szerzett tekintélynek köszönhetően többen nyertek el államigazgatási, közigazgatási tisztséget, mely biztosabb megélhetést, állandó állami jövedelmet és nyugdíjat garantált. Ugyanakkor az államhatalomnak kijáró tekintély kisugárzott az állam szolgálatában állókra is, ami nyugdíjaztatásuk után is elkísérte őket, és érvényesült akkor is, ha állami, vagy városi hivatalukat letéve ismét ügyvédi tevékenységet folytattak.[5] Számos esetben más kamara területére történő költözés miatt töröltettek a Pécsi Ügyvédi Kamara tagjai közül.[6] Elhalálozások miatt is csökkent a kamarai tagság létszáma. Helyükre általában azonos arányban kerültek be a kamara „saját nevelésű” végzett ügyvédjelöltjei, vagyis Pécsről származó, gyakorlatukat Pécsett teljesítő ügyvédek, illetve már diplomával rendelkező idegen származásúak.

A városi lakosság és az ügyvédek számának kényes egyensúlya igen szerencsésen alakult Pécsett, és egy olyan — országosan is átlagosnak tekinthető — értékben realizálódott, mely valamennyi pécsi ügyvédnek biztos kereseti és megélhetési lehetőséget teremtett. Ez valószínűleg kevésbé volt köszönhető a kamara bölcs politikájának, hiszen az 1874:34. tc. alapján megfogalmazott Ügyvédi Rendtartás nem adott a kamara elnökének vagy választmányának olyan hatalmat, mellyel bárkit el lehetett volna utasítani a kamarától. Sokkal inkább szerepet játszott benne a vidéken jelentkező munkaerőigény és a lehetséges jelentkezők józan belátása, akikben nyilván tudatosult a Pécsi Ügyvédi Kamara telítettsége.

A pécsi ügyvédek rekrutációja tükrözi a város vonzerejének mértékét. 1910-ben a 10 (26%) Pécsett született ügyvéddel szemben 29 (74%) származott az ország más területeiről, míg 1914-ben már 22 (51%) helyi születésű volt 21 (49%) beköltözött ellenében.[7]

A vizsgált másfél évtized alatt Pécsett praktizáló 101 ügyvéd közül 74-ről sikerült kideríteni, honnan származott. Az idegenből érkezettek többsége (58%) városból indult. A további 42% több mint 3/4 részét legalábbis járási központban született ügyvédek adják. Ez — elsősorban a városiakat tekintve — kedvezőbb tanulmányi feltételeket jelentett, ami alapfeltétele volt a jogakadémián való továbbtanulásnak. A járási központokban élő, s fiaikat ügyvédnek taníttató 26 család közül, 18-ról van adat. Ezek túlnyomó többsége vidéki tisztviselő-értelmiségi család, illetve magánzó-kereskedő, valamint néhány mesterember — nagyjából az egész kamarai tagságra jellemző arányokat adva vissza.[8]

A nem pécsi származásúak közül sokan Baranya különböző településeiről érkeztek, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy beilleszkedésük egyszerűbb lett volna, mint azoké, akik ugyan messzebbről, de városi környezetből érkeztek. A város közelsége miatt a baranyai településekről származók a legtöbb esetben már középiskoláikat is Pécsett végezhették, az ország egyik legszínvonalasabb jogakadémiáján folytatva tanulmányaikat, s itt teljesítették az ügyvédi gyakorlatot is, ami megkönnyíthette integrálódásukat az új közösségbe.

1914-ben a más megyéből érkezettek — egyetlen Pest megyeitől eltekintve — valamennyien somogyiak. Ez annak tudható be, hogy az 1900-ban a kamarai listán szereplő ügyvédek java 1875 előtt szerezte ügyvédi diplomáját, míg az 1914-es listán szereplők már a 1875-ös kamarai rendezés után, mikor is megszabták a kamarák „felségterületét”, s a helyi kamarához csatlakozni előnyösebbnek tűnhetett, mint végigvándorolni az országot, megfelelő terepet keresve az érvényesüléshez. Pécs kiemelt oktatási pozíciója, s ebből adódó vonzása is versenytársakra akadt a fejlődő regionális központokban. Somogy megyében azonban nem szerveztek ügyvédi kamarát, területét megosztották a szomszédos kamarák között, ezért is lehetséges, hogy a somogyiak egy része Pécsett keresett megélhetési lehetőséget.

A 15 év alatt bekövetkező változások a helyben születettek arányának növekedését mutatják, ami nem utolsó sorban a szakmai kontinuitásnak köszönhető. Ebből a szempontból is fontos a pécsi ügyvédek megoszlása szüleik társadalmi státusa, foglalkozása szerint, s az, hogy ehhez képest mennyiben jelentett fiuk ügyvédi hivatása minőségi váltást társadalmi illetve kvalifikációs tekintetben (2. számú táblázat).

A táblázatból leolvasható, hogy a pécsi ügyvédek apái alapvetően három nagyobb foglalkozási csoportba tömörültek: (1) magánzó-kereskedők, (2) szabadfoglalkozású értelmiségiek illetve magán- és köztisztviselők, valamint (3) kézművesek.

A kézművesek és földbirtokosok aránya csökken, és 1914-re már alig számottevő. Az 1900 után a Kamarához került ügyvédek közül egyetlen egynek az édesapja sem tartozott e foglalkozási kategóriába.

A kézműves származásúak esetében nyilvánvaló a foglalkozásbéli emelkedés, ami nem feltétlenül jelentett biztosabb megélhetést. Ezzel szemben a sokévi tanulás, a szakmai végzettség biztosította jóval nagyobb presztízs, a magasabb életnívó mindenképpen ugrást jelentett a társadalmi hierarchiában, s az említett családok számára ez már egyfajta „beérkezést” eredményezett.

A magánzó-kereskedő apától származók számának növekedése a leglátványosabb. Ez a felekezeti megoszlást mutató táblázatra pillantva válik érthetővé.[9] Az izraeliták számarányának növekedését követte a legtipikusabb zsidó foglalkozási kategóriában működő, magánzó szülők aránya is.[10]

Az izraelita szülők esetében más stratégiát kell feltételeznünk, hisz nem adatott meg nekik az, amit a monarchia a városi keresztény lakosságnak nyújtott: a vagyongyűjtés — különböző privilégiumokkal is védett — biztonsága. A társadalmi emelkedés hagyományos csatornái is zárva maradtak előttük. Nekik a vagyonszerzés, felhalmozás jóval kockázatosabb útját kellett választaniuk. Vállalkozók, magánzók lettek, pénzzel és áruval dolgoztak, és – Max Weber kifejezésével élve – a „zsidó etika” diktálta profitorientált értékrendet vállalták fel. A zsidó emancipációs folyamatnak köszönhetően azonban lehetőséget kaptak a társadalmi érvényesülésre, mely ugyanakkor gyökeres szemléletváltást kívánt meg tőlük. A Monarchia keresztény polgári közösségében érvényesülő konzervatív, presztízsorientált értékrend elfogadását, mely a közvetlen anyagiakkal szemben a biztonságot és a rangot preferálta. Az izraeliták – elzárva az állami hivatalviselés lehetőségétől –, érthető módon választották tehát a szabadfoglalkozású értelmiségi pályák egyikeként az ügyvédi pályát. Ez a foglalkozás megbecsültségével, presztízsével legitim úton vezethetett el a társasági életbe való befogadáshoz, a mind teljesebb asszimilációhoz.

A polgári középosztály életszínvonalán élő köz- és magántisztviselők viszonylag magas aránya szintén nem meglepő. Maguk is magasabb iskolázottsággal rendelkeztek, s ezen a szinten a gyermekek gondos neveltetése alapvető fontosságú követelmény volt, aminek a jogakadémiai taníttatás minden szempontból megfelelt.

Ki kell emelnünk még a szakmai folytonosság jelenségét. 15 családban folytatta a következő generációból is valaki az ügyvédi hivatást, sőt három ügyvéd esetében két-két fiú is erre a pályára lépett. Három generációra kiterjedő, töretlen hivatásbéli kontinuitást azonban már egyik családban sem tudtam kimutatni. Két ügyvéd gyermeke lett később jogakadémiai tanár Pécsett.

I. 2. Nemzetiség, vallás

Állampolgárságukat tekintve valamennyien magyarnak vallották magukat. Valós nemzetiségi hovatartozásukról sem a születési, sem a házassági anyakönyvek nem árulkodnak. Pontos adatokkal rendelkezünk viszont a felekezeti megoszlásról (3. számú táblázat).

A táblázat adatai megfelelnek az országos átlagoknak, s az izraelita felekezethez tartozók arányának látványos emelkedését tanúsítják. Nem is annyira az 1914-es 50% a meglepő, hiszen a szabadfoglalkozású keresőkön belül az izraeliták aránya országosan is megközelítette az 50%-ot. Inkább a századforduló alacsony értéke, hiszen egyrészt tudjuk, hogy ez országosan már a századfordulón is 45%-os volt, másrészt az izraelita lakosság városon belüli aránya mind 1900-ban, mind 1914-ben közel azonos volt, de inkább csökkenést mutatott.[11]

II. Hivatásuk problematikája, asszimilációs stratégiák

Az ügyvédi hivatás gyakorlásának sikere szempontjából különösen fontos az a tény, hogy a pécsi ügyvédek többsége első generációs pécsi volt. E foglalkozás ugyanis alapvetően személyes, közvetlen kapcsolatokra épül, így a minél szélesebb ismeretségi kör nélkülözhetetlen volt munkájuk sikeréhez. Az újonnan érkezettek gyors beilleszkedése, asszimilációja, – különösen az izraeliták esetében – elengedhetetlen feltétele volt az érvényesülésnek, de még a létfenntartásnak is. Ennek eléréséért gazdasági és társadalmi téren is sokat tettek, s aktív közéleti tevékenységet folytattak.

II. 1. Gazdasági út

Az egyik, sok szempontból fontos asszimilációs lehetőséget a gazdaság nyújtotta. A város ipari-kereskedelmi vérkeringésébe (például egy vállalat jogi képviselőjeként, ügyészeként[12]) bekerülni, egyszerre jelentette egy újabb, más típusú klientúra – a gazdasági élet résztvevőinek – megközelítését, és biztos, állandó jövedelmet, ha  nyugdíjjal nem is kecsegtetett. Fiatal ügyvédként, protekcióval, szerencsés házassággal egy ipari szervezetbe beépülni biztos és kedvező alapot jelentett egy karrierhez, melynek lépcsőfokai jól követhetők a pécsi ügyvédek esetében is. Gyakoribb volt azonban, hogy a megyei vagy városi közigazgatási pozíciót szerzett ügyvédeket nyerték meg a vállalatok, mivel ők a törvényhatósági bizottságban vagy a tanácsban, a város különböző bizottságaiban sikerrel „lobbizhattak”.[13] A gazdasági vállalatok egyike sem nélkülözhette létezéséhez a jogi szaktudást, így az ügyvédek jó része valamilyen szinten sikerrel egészíthette ki perekből származó jövedelmeit.[14]

E szerencsés és a város gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódással megtámogatott anyagi előmenetel természetesen csak az érem egyik oldala. A kar tagságát is érintették bizonyos – az egész hazai ügyvédségre vonatkozó – problémák. Így mind fenyegetőbbé vált a pálya túltelítettsége, ami országos megoldást kívánt.[15] A túltelítettség oka egyrészt az volt, hogy az ügyvédi képesítés sokféle elhelyezkedéshez nyújthatott alapot. További fájó problémát jelentett, hogy a törvényhozás nem biztosította a kizárólagos jogképviseleti lehetőséget az ügyvédeknek, s így – különösen a vidéken – a „zugírók”, falusi jegyzők számos kisebb fajsúlyú, de jövedelmező jogi természetű feladatot kisajátítottak (pl. a különböző hivatalos beadványok megfogalmazását). Ezek mellett talán a legtöbbet sérelmezett gondja az ügyvédi karnak a bíróság általi díjmegállapítás volt, mely a peren kívüli tevékenységet nem honorálta, csak a „bíróság előtti parádét”.[16] Ez pedig nemcsak anyagi szempontból volt sérelmes, de valamifajta függőséget is okozott a bírósággal szemben, ami ellentmondott az ügyvédek által oly nagyra tartott függetlenségnek.

E problémák Pécsett kevésbé érvényesültek. Az 1903-as felmérés szerint az állami adó alapján megállapított öt osztályos tagdíj fizetésével a kamara teljes – 175 fős – állományából csak nyolcan voltak elmaradva, s tetemes részük képes lett volna nagyobb összeget fizetni.[17] A Pécsi Ügyvédi Kamara segélyalapjának összegét tekintve az élmezőny végéhez tartozott. Pollák Illés kijelentése – miszerint „Az ügyvédség mai rendszere egy szabad koplalási jog.”[18] –, nem látszik Pécsett érvényesülni. A pécsiek a tagdíjon kívül, kötelező jelleggel 6 Ft-ig terjedően további járadékot fizettek be segélyezésre a tagdíj arányában.[19]

II. 2. Társadalmi út

Az újonnan érkezettek asszimilációs folyamatának betetőzéseként, társadalmi és gazdasági beilleszkedésük maximumaként végül „tükévé” válhattak. Ehhez három feltételnek kellett teljesülnie: három helyben született generáció, valamint ház- és szőlőbirtok Pécsett.

Az első feltételezte a sikeres társadalmi beilleszkedést. Nem tudjuk, hogy a pécsi születésűek közül kinek volt már a nagyapja is pécsi. Csak az bizonyos, hogy később ki érkezett a városba. Ezek magas száma teszi szükségessé, hogy megvizsgáljuk, milyen lehetséges stratégiák segítségével sikerült olyan mértékig szerves részévé válniuk a helyi társadalomnak, hogy az bizalommal forduljon feléjük létfontosságú jogorvoslati kérdésekben.

Az első a házasság. Beházasodni egy pécsi családba, egyrészt a rokonság segítségével gyorsabb, hatékonyabb beilleszkedési lehetőséget jelentett, másrészt a feleség családja ismeretségi körében rejlő „kapcsolati tőke” kihasználását tette lehetővé.

Az idegenből érkezetteknél 32 esetben lehetett kideríteni feleségük származási helyét. A vizsgált 32 esetből 22-en pécsi születésű nőt vettek feleségül. Öt esetben feleségük ugyan nem Pécsett született, de a házasságkötéskor már Pécsett élt szülei házában. A maradék öt esetből háromban házasságuk még Pécsre költözésük előtt megtörtént. Ez a tendencia az izraelitáknál, a katolikusoknál illetve reformátusoknál egyaránt érvényesült. Annyi eltéréssel talán, hogy amíg az izraelitáknál felekezeti keveredésre nem találtam példát, addig a római katolikus ügyvédek esetében háromszor is előfordult, hogy ágostai evangélikus nőt vettek el; egyszer pedig református ügyvéd római katolikus nőt.

Egy-egy ilyen beházasodás általában kölcsönös előnyökkel kecsegtetett. Elsősorban az izraeliták esetében volt nagy valószínűsége annak, hogy az ara édesapja valamilyen ipar-kereskedelmi tevékenységet folytatott, vagy szabadfoglalkozású értelmiségi – főként ügyvéd – volt. Ez a beházasodó ügyvéd számára egzisztenciális biztonságot nyújtott. Az após révén szerzett ügyfélkör komoly segítséget jelentett az ifjú vőnek a biztos hivatásbéli alapok megteremtéséhez – vagy pénzzel, vagy ismeretségekkel. Ugyanakkor, az após egy tekintélyes, jó kereseti lehetőséggel kecsegtető, a polgári közösségben elfogadott és nagyra értékelt hivatást űző rokon segítségével kiváló lehetőséget kapott, hogy a kereskedéssel, pénzmanipulációval, egyáltalán a lenézett pénzszerzési formákkal összegyűjtött anyagi biztonságát, társadalmilag is érvényesíteni tudja. Ezzel pedig elmélyítse saját családja polgári társadalomba való beilleszkedését, és biztosíthassa felemelkedését.

A pécsi származású ügyvédek a házasságkötéskor szintén a pécsi származású hölgyeket részesítették előnyben. A 29 pécsi születésű ügyvéd közül 22-ről vannak adataink, akiknek 82%-a házasodott helybélivel.[20] A maradék négyből kettő olyan arát választott, aki ugyan nem Pécsett született, de már itt élt, szülei házában.[21]

A házassági anyakönyvi kivonatokban a legritkább esetben fordítottak gondot arra, hogy a „szülő foglalkozása” rubrikát kitöltsék, így erre vonatkozóan csak reprezentatív jellegű eredményt hozhatott a kutatás. Az izraeliták esetében szinte kizárólag magánzóval, kereskedővel illetve ügyvéddel találkozhatunk, míg a katolikusok esetében az értelmiségi – orvos, ügyvéd –, magán- és köztisztviselő, illetve birtokos szerepel foglalkozási kategóriaként. A házasságot kötő felek családjainak társadalmi állásáról a tanúk személye, illetve azok foglalkozása is árulkodhat. A beérkezettség, illetve a kapcsolati tőke fajsúlya ezen adatokból jól nyomon követhető.[22]

Gyermekviszonyaikról képet alkotni meglehetősen nehéz. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjhivatal általam felhasznált adatai jórészt csak az 1914 előtti időszak állapotáról tanúskodnak, márpedig az ügyvédi kamara személyi állományának korösszetétele az 1911-es esztendőben volt a legfiatalabb (az átlagos életkor 34 év). Biztos adatokat a „végeredményt” illetően csak a nekrológokból nyerhetnénk, de ezekből nem került elő annyi, hogy az megalapozott statisztikai következtetések levonására adna lehetőséget.[23]

Sajátos asszimilációs stratégiának mutatkozik a névváltoztatás. A névmagyarosítás, akár az asszimiláció maga, elsősorban a városban volt jellemző. A századforduló táján erre külön alkalmat nyújtott a Bánffy-kormány felerősödő nemzetiségi politikája, a millenniumi névmagyarosítási kampány.[24] 15 esetre bukkantam, s ebből 13-ban izraelitákról van szó.[25] Három esetben édesapjuk változtatta meg nevét, a többiben már a vizsgált ügyvédek. A cél mindegyik esetben nyilvánvalóan az asszimiláció megkönnyítése volt, különösen, ha identitásuk ekkorra már valóban változáson ment át. Bár a századfordulón viszonylag nagy izraelita közösség élt Pécsett, a várost igazgató, a kormányzat és a magyar jogrend nyújtotta lehetőséget igazán kihasználni és élvezni tudó nemzetiség a magyar volt. Természetesen a lehetséges klientúra kiterjesztését is szolgálhatta a névváltoztatás, hogy a jelentős izraelita népesség mellett, mely valószínűleg az izraelita ügyvédek ügyfeleit adta, a katolikus lakosság is nagyobb bizalommal forduljon feléjük. Két esetben katolikusok változtatták német hangzású nevüket kifejezetten magyar hangzásúra,[26] feltehetően hasonló okokból.

III. Életmód – életstratégiák

III. 1. Vagyoni viszonyaik

Fontos megvizsgálni, hogy az ügyvédi hivatás biztos megélhetést jelentett-e, adott-e lehetőséget a vagyongyűjtésre, s jövedelmük fedezhette-e reprezentációs kiadásaikat, társasági életük költségeit, illetve, hogy e jövedelem miből is állt össze? A kérdés mindenekelőtt a hagyatékok révén vizsgálható.

Huszonhat esetben[27] találtam meg a korszakban praktizáló ügyvédek haláleset-felvételét a város polgármesteri irataiban, illetve az árvaszéki iratok között. Ezekben több-kevesebb pontossággal vették fel a hagyatéki leltárt. A legtöbb esetben hiányzik az ügyvédek tulajdonát képező házak, lakások ingóságainak listája. Házaik, szőlőbirtokaik számának és elhelyezkedésének vizsgálatában a ház- és szőlőtulajdonosi listák segítettek, illetve a város épületállományára vonatkozó tervtári dokumentumok, valamint Thirring Gusztáv felméréseinek adatai.[28]

Jövedelmeik forrásairól nehéz megbízható képet alkotni. Az ügyvédek adóívei közül egy sem került elő. Ennek híján a virilis listák adóösszegeire hagyatkozhatunk, melyek azonban nem nyújtanak részletes felvilágosítást arról, vajon mekkora részét képezi ennek az összegnek a hivatásuk gyakorlásáért kapott munkadíj, s mekkorát az ingatlanaik bérbeadásából, szőlőikből, igazgatótanácsi, Rt-béli tagságukból származó jövedelem. Arról nem is beszélve, hogy a korszak „lezüllött adómoráljában” egy köz- és váltóügyvéd mennyire tisztában lehetett azokkal a fortélyokkal, melyek segítségével befolyásolni tudta, hogy adóalapját milyen összeg után számolják ki. Ezt jelzi, hogy az ügyvédek esetében a virilis listán szereplő összegek jóval magasabbak, mint az ügyvédi kamarán belül az egyes tagdíj-kategóriáknak megfelelő munkadíjból származó jövedelmük. Ez egyrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy jövedelmeik jó része más eredetű volt, másrészt azonban gyanút ébreszt könyvelésükkel kapcsolatban.[29] A virilis listák mindazonáltal több mindent bizonyítanak. Egyrészt azt, hogy az ügyvédek – mint általában a szabad foglalkozású értelmiségiek – pénzelhelyezési, befektetési szokásai mennyire stabilizálták pozícióikat. Másrészt, a rangsorban elfoglalt helyük alapján megállapítható, hogy a legprosperálóbb ügyvédi irodával rendelkezők – jövedelmeik szerint – a város gazdasági elitjéhez mérten hol helyezkedtek el (4. számú táblázat).[30]

1900-ban a könnyebb összehasonlítás kedvéért a forintértékeket koronára átszámítva a 13 ügyvédből 12, 1300 és 2300 korona közötti adóösszeggel szerepelt, s ezzel a 26. helytől lefelé az utolsó helyig elszórtan találhatók. Öt évvel később a 15 ügyvédből 12 szintén 1300 illetve 2300 korona közötti kategóriában lelhető fel. Ám ezzel az 1900-as sereghajtó pozícióból most a tisztes középmezőny részesei lettek, amennyiben a 10-től a 46. hellyel bezárólag találhatók meg. Ez egyrészt a város gazdasági életében bekövetkező visszaesést tükrözi, másrészt megerősíti az ügyvédi jövedelmek stabil jellegét. Az 1910-ben felvett 17 ügyvédből 13 az 1500-2500 korona között adózók táborába tartozott a 22. helytől az 52-ig szétszórva. Az adóösszegek emelkedését inkább az inflációnak tudhatjuk be, mint a gazdaság nekilendülésének, amit jól mutat az értelmiségiek arányának növekedése, az iparkereskedelmi forgalomból jövedelmet húzók számának csökkenése mellett. Lévén, hogy az infláció jobban sújtotta az ingó vagyonok forgalmából élőket, mint a biztos, ingatlanba fektető ügyvédeket, értelmiségieket. Az 1914-es évben a listára felvett 13 ügyvédből 11-et ismét az 1500-2500 korona közötti sávban találunk, nagyjából hasonló pozícióban – a 24-55. helyig. Vagyis sikerült megőrizniük helyzetüket a lassanként újra magára találó ipar-kereskedelemben részt vevő virilis tagokkal szemben.

Ezt a stabilitást még szemléletesebben mutatja e 14 éves időszakon belül virilis tagságbéli kontinuitásuk. (4. sz. táblázat) A bizottságba 1900-ban bekerült 13 ügyvédből nyolc még 1914-ben is szerepelt a listán. Az időközben kiesett öt ügyvédből négy halála, egy pedig súlyos betegsége miatt hiányzott 14 évvel később.[31] Az 1905-ig csatlakozott két ügyvéd közül az egyik vizsgált korszakunk végéig virilis maradt, a másik szintén elhalálozása folytán esett ki. 1910-re újabb öt ügyvéddel egészült ki a virilis lista, kikből négy 1914-ben is megjelenik, az ötödik pedig, ha ebben az évben nem is, de két év múlva ismét a virilisek között szerepelt.[32]

Szemléletesen egészíti ki ezt a képet, ha megvizsgáljuk a 20 évig vagy annál hosszabb ideig a virilisek között szereplő ügyvédeket. A Bérdi György[33] által vizsgált időszak eredményeit felhasználva kiderül, hogy ennek az időbeli kritériumnak 49-en feleltek meg, az ő foglalkozási megoszlásukból pedig egyértelműen az értelmiségi keresők túlsúlya állapítható meg. Húsz fő (40,8%) tartozik e kategóriába, messze meghaladva a kereskedelemben érdekeltek (28,6%), illetve az ipari vállalkozók (24,5%) számarányát. Az értelmiségi kategórián belül a vezető pozíciót az ügyvédek töltik be. E csoport 60%-át, az összlétszámnak pedig 24,5%-át adják (12 fő), mely átlagérték nagyjából megfelel az egyes években tapasztalható arányuknak.[34] Ugyanakkor anyagi forrásaik korlátozottságát mutatja, hogy soha nem szerepeltek az első helyen a virilis listán. Jövedelmük nem volt mérhető az iparban vagy kereskedelemben érdekeltekéhez.[35] Az első 10 helyezett között is csak igen ritkán tűnnek fel.[36]

Milyen jövedelemforrások biztosíthattak ilyen tartós stabilitást az ügyvédeknek? A város szaporodó iparvállalataiba invesztált pénzük, illetve ipari, kereskedelmi cégeknél betöltött állásaik haszna mellett, a szabadfoglalkozású értelmiségre országosan, általánosan jellemző pénzbefektetési stratégiák sikerességét figyelhetjük meg esetükben. A hagyatéki leltárak, haláleset–felvételi jegyzőkönyvek leltárainak tanúsága szerint az értékpapírokba, esetleg biztosításokba fektetett összegek mellett az ingatlanba, telekbe, szőlőbe történő befektetést tekintették az ideális polgári mentalitás megkívánta nyugodt, kockázatmentes megélhetés biztosítékának.[37] A dualizmuskori Magyarországon egyébként is az ingatlanvagyon biztosította a társadalmi presztízst.

A kérdéses időszakban készített háztulajdonosi jegyzékek közül három maradt fenn.[38] Ebben az öt évben az ügyvédek 70%-a rendelkezett saját tulajdonú házzal. Húszan bérelt lakásban vagy házban éltek. 1899-ben 28 ügyvédnek volt több háza is, 11-nek pedig négy vagy annál is több ingatlana, szintén 11-nek csak egyetlen ház állt birtokában. Mindösszesen 93 házat tudhattak magukénak. Ezeket az adatokat megvizsgálhatjuk az 1900. évi központi statisztikai felmérések eredményeinek tükrében. Tudjuk, hogy Pécs épületállománya rohamosan bővült, de az országban zajló belső migráció okozta nagyfokú népességszaporulatot így sem tudta követni. Az épületek száma 1900-ra 4596-ra emelkedett, s ezek 92,4%-a volt magántulajdonban. Ebből a 4246 házból 93-at, vagyis 2,2%-ot birtokolt a – Pécs 1900-as összlakosságának másfél, kereső népességének pedig mindössze 3 ezrelékét kitevő – ügyvédség.

Rájuk is érvényes volt a századfordulón oly jellemző, fokozott „rezidenciális mobilitás”,[39] 2-3 évenként változtatták ingatlanaikat. 1901-ben a két évvel korábbi 28-hoz képest már csak 21-nek volt egynél több háza, és csak hetüknek volt négy vagy annál több. Összesen pedig csak 79 ház és két házhely volt birtokukban. 1904-re ez 84 házra és három házhelyre változott, s míg a lakástulajdonos ügyvédek száma 36-ra csökkent, a négy vagy annál több ingatlant birtoklók száma kilencre emelkedett. Ami a szóban forgó házak minőségét illeti, valamennyi tégla- illetve kőépület volt.[40] A város 552 egyemeletes lakóépületéből harminc volt tulajdonukban, és egyetlen kétemeletes épület a Király utcában.[41] A többi épület mind földszintes volt. Ezekből az adatokból leszűrhető, hogy a lakóházba való tőkebefektetéssel meglehetősen sok ügyvéd foglalkozott sikerrel.[42]

Érdemes megemlékezni arról, hogy e lakóházak néhány kivételével a II. és III. kerületben, a sűrűn beépített városmagon belül,[43] az ügyvédi irodák pedig kivétel nélkül a belvárosban találhatók. Hasonló a helyzet a lakást bérlő ügyvédek esetében is. Mindez nyilvánvalóan reprezentációs célokat szolgált, amellett, hogy a belvárosi ingatlanok, illetve bérletük ára jóval magasabb lévén, a befektetéshez is kamatozóbb területet jelentett a városnak ez a része.[44]

Másik jellemző befektetési formájuk a szőlőbirtok volt.[45] Az 1884-ben birtokosként feltüntetett ügyvédek közül 12-nek volt két hektárnál nagyobb szőlője, kilencnek háromnál, ötnek négynél és egyiküknek hat hektárnál is nagyobb szőlőbirtok volt tulajdonában, több tagban Pécsett és környékén.[46]

1895-ben a teljes ügyvédi karnak közel 40%-a, vagyis 25 fő birtokolt kisebb-nagyobb szőlőültetvényt. Pedig a filoxérajárvány ekkorra már komoly pusztítást végzett a szőlőkben. Ezer négyszögölnél valamennyien többet bírtak, tíznek kettő, hétnek négy, négynek hat és kettejüknek nyolc hektárnál is nagyobb szőlő állt birtokában. Összesen közel 60 hektárnyi terület, és a felmérés csak Pécs közvetlen közelében lévő szőlőkre terjedt ki. Ez a szám még látványosabbnak tűnhet, ha tudjuk, hogy a filoxéra pusztítása után a közvetlenül a város határában lévő szőlőterületek nagysága összesen 940 hektárban stabilizálódott,[47] s ekkora szőlőbirtokon már nyilvánvalóan nem csak saját fogyasztásra termeltek. Borértékesítésből, a szőlőbirtokok árának emelkedéséből szép haszon származhatott – ha nem is közvetlenül a filoxéra és a borhamisítási botrány után –, s mindemellett a beilleszkedés, a „pécsivé válás” egyik fontos kritériumát biztosította.[48]

Igen tevékenyen vettek részt Pécs szőlőművelő, bortermelői életének más területein is. A nagy tekintélyű helyi szőlészeti felügyeleti szerv, a hegyvizsgáló bizottság számos tagja volt ügyvéd, miként elnöke is több mint egy évtizeden keresztül, Csigó János személyében. A Pécsi Szőlősgazdák Egyesületében – mely később beleolvadt a Pécs-Baranyai Kertészeti Egyesületbe, s aminek elnöke szintén ügyvéd volt – ugyancsak lelkes munkát fejtettek ki. Aktivitásuk e téren nem hagyott alább a filoxérajárvány alatt és után sem. Sőt a nagy port felvert borhamisítási botrány után is kitartottak a szőlők mellett, mely kis időre teljesen megbénította a pécsi borpiacot, és kisebbfajta helyi társadalmi, gazdasági válságot eredményezett.[49] Kitarthattak, hiszen jövedelmük nem elsősorban ebből származott. Sőt lelkesen és tevékenyen vettek részt a filoxéra elleni védekezés módszereinek terjesztésében,[50] illetve az újratelepítés munkálataiban.[51]

A szőlőtulajdonos ügyvédek vallásfelekezeti hovatartozásának vizsgálata azt bizonyítja, hogy a szőlőbirtokok nem gyakoroltak különösebb vonzást az izraelitákra. A 25 tulajdonos közül mindössze kettő volt zsidó, akik – jogi képviselőként – maguk is részesei voltak a borüzletnek. Ami az idegen–pécsi arányt illeti, többé-kevésbé a kamara teljes állományának megoszlási aránya szerint alakult az eredmény. Közel 60%-uk nem pécsi származású volt, ami azt látszik alátámasztani, hogy belátták és felhasználták a szőlőbirtoklás asszimilációs értékét, illetve az ilyen típusú befektetésben rejlő vagyoni biztosítékot. Ez azonban az izraeliták esetében nem bizonyítható.

Felvetendő a kérdés: milyen életnívót érhettek el, és milyen életmódot folytattak a fenti anyagi feltételekkel rendelkező ügyvédek? Életmódjukat jövedelmükön kívül még számos tényező befolyásolhatta. Az új környezet, az urbanizáció uniformizáló hatása, a város pezsgő, tevékeny élete, a divat, a „fogyasztás”, a feltörekvő, ambiciózus polgári társadalomban új értékmérőként jelentkeztek. S az úri, nemesi ideál elvárásaival átitatott, középosztályi ethosz már alapvetően más értékrend elsajátítását tételezte fel, sőt követelte meg, mint az akár harminc évvel korábbi, jóval puritánabb polgári közösségeké.

A presztízs, a hivatás és a szellemi felkészültség által kivívott tekintély, mely kijárt a „nobile officiumnak”,[52] befolyással lehetett az egyén gazdasági helyzete által megszabott  státuszára, aki ennek segítségével fölfelé mozdulhatott el a tagollt társadalmi struktúra szintjei között. Így előfordulhatott, hogy ténylegesen elfoglalt társadalmi pozíciója, illetve az immár ennek megfelelő életmód nem feltétlenül állt szinkronban anyagi potenciáljával. Ezért, bár az ügyvédi hivatás gyakorlása sok esetben sikeres társadalmi emelkedést eredményezett, néha a valós és reprezentatív anyagi szituáció közötti elcsúszás tragédiákhoz vezetett.[53]

Évszázadokig kiemelt szerepe volt a törvénykönyvvel hazáját védő jogásznak, s ez érvényesült vizsgált korszakunkban is. A társadalmi pozíció, mely e hivatással járt, az anyagi függetlenség, a megbecsülés, az önkéntes katonai szolgálat által biztosított kardbojt, a származás, a vagyon vagy a szellemi produktum miatt az ügyvédek az „úri” középosztály részét alkották.[54] Politikai, közéleti szerepléseiket is ennek megfelelően alakították. Érdekeik – melyeket az érvényesülés vágya formált – és hozott, tanult vagy átvett értékeik sajátos ötvözetben nyilvánultak meg, hol szerencsésebben, hol kevésbé szerencsés formában.

Életvitelük, társadalmi, társasági életük két fontos megnyilvánulási formája volt a politikai szerepvállalás és az egyesületi aktivitás.

III. 2. Társadalmi szerepvállalás

A) POLITIKAI SZEREPÜK ÉS MAGATARTÁSUK

Érvényesülésük és asszimilációjuk fontos eleme volt várospolitikai tevékenységük.

Szakértelmük elengedhetetlen volt a törvényhatóság szinte minden felállított bizottságának munkájához. Ez a fajta felelősségvállalás egyszerre jelenthetett jó területet a reprezentációra, hiszen például a gazdasági szakbizottságban a város legtekintélyesebb ipar-kereskedelmi potentátjaival lehettek együtt. Tenniakarásukkal szolgálhatták a város érdekét, s cserében bizton remélhették a polgárok bizalmát – ami hivatásuk alapját jelentette – és a közösségbe való befogadásukat. Tevékenységük igen sokrétűnek mondható e téren.

A városi közgyűlési jegyzőkönyvek bizottsági tagválasztásról szóló dokumentumaiban szereplő 43 különféle, többé-kevésbé állandó bizottság közül 42-ben szerepeltek ügyvédek. A legtekintélyesebb állandó bizottságoktól, a közigazgatási bizottságtól, a pénzügyi-gazdasági szakbizottságoktól kezdve a temetkezési bizottságig mindenütt képviseltették magukat.[55] A 42 testületben, melyben szerepeltek a bizottsági tagok között, a résztvevő ügyvédek 65%-ban idegen származásúak voltak, s csak harmaduk volt pécsi születésű. Vallásfelekezeti megoszlásuk szerint[56] túlnyomó többségük – 69%-uk – katolikus volt, s az izraeliták aránya nem érte el a 30%-ot. Még szemléletesebb a katolikusok e téren nyújtott nagyobb aktivitása, ha csak a nyolc, illetve annál több bizottságban egyszerre jelen lévő ügyvédeket vizsgáljuk.[57]

A szakbizottságokba bejutott, az adott tárgyban járatos, naprakész információval rendelkező ügyvédet az ebben a problémakörben érdekelt, jogorvoslatra váró polgárok előnyben részesítették, nem beszélve a döntési pozícióba kerülés tekintélyteremtő erejéről, és az esetleges „lobbizásban” rejlő kapcsolati, gazdasági előnyök kihasználásáról.

A dualizmus végi városi polgár számára a városhoz kötött közéleti tevékenység „non plus ultrájának” a szabad királyi város önkormányzati „csúcsszervébe”, azt szabályrendeletekkel igazgató testületi szervébe, a törvényhatósági bizottságba való bekerülés számított. Pécsett a praktizáló ügyvédek igen jeles számban képviseltették magukat mind a virilisek, mind a választott képviselők között.

Számuk fokozatos növekedése 1910-ben érte el a csúcspontot, amikor is 17-en (30%) szerepelnek a virilisek között. Sajátos helyzetüket azonban nem használhatták fel közvetlenül saját javukra – azaz ügyvédi munkakörük hátrányainak orvoslására, a kliensszerzés megkönnyítésére, az ügyvédi rendtartás kényelmetlen kötelmeinek feloldására –, mivel közvetlenül az Igazságügyi Minisztérium fennhatósága alá tartoztak. Közvetett haszonnal annál inkább kecsegtetett bizottsági pozíciójuk. Mindazon előnyök, melyeket a szakbizottságokkal, választmányokkal kapcsolatban megemlítettünk, a törvényhatósági bizottság tagjaira hatványozottan érvényesek voltak. Kiváló reprezentációs lehetőséget biztosított,[58] a döntési hatalom dicsfényével övezte őket. Az ügyvédek szempontjából pedig éppen e helyi tekintély volt fontos, hiszen hivatását gyakorolva ebben a közegben érvényesülhetett. A vagyonbiztonság,[59] melyet a már bemutatott stabil virilis tagság jelzett, szintén a feléjük irányuló bizalmat erősítette, hiszen gyarapodása sikerességének és megbízhatóságának tanúságát adta. Ugyanakkor a város legtehetősebb polgáraival, az „elittel” tevékenykedtek együtt. S ezzel lehetséges klientúrájuk leginkább fizetőképes rétegéhez kerültek közvetlen közelségbe, ami a „kapcsolati tőke” kihasználhatósága szempontjából korántsem elhanyagolható tényező. Különösen szerencsés, a város fejlődését tekintve gyümölcsöző korszakban vehettek részt a város irányító testületében, s ez által maguk is segítői és részesei lehettek e fejlődésnek.

Az ügyvédeket támogató bizalomról sokkal közvetlenebb képet alkothatunk, ha a közülük kikerülő választott törvényhatósági bizottsági tagokat vizsgáljuk. Az ő esetükben mérhető le igazán, hogy mennyire voltak sikeresek adott esetben a beilleszkedési próbálkozások, illetve a másik szemszögből nézve, hogy a sokféle embert ismerő, sokfajta kapcsolatot ápoló ügyvédek, s az általuk felvállalt aktív közélet mennyire volt eredményes.

Az 1893.,[60] 1899., 1905., 1911. és 1914. évi választásokat vizsgálva,[61] – adatok hiányában – nem állapítható meg, hányan próbáltak a bizottságba bekerülni a szerényebb anyagi javakkal rendelkező ügyvédek közül. A megválasztottak személyi összetétele azonban meglehetős folytonosságot mutat. Az 1893-ban tíz évre beválasztott ügyvédek közül 18 év múlva, 1911-ben is csak azok nem szerepeltek a választottak között, akik már meghaltak, illetve egyvalaki, aki már virilisként foglalt helyet a törvényhatósági bizottságban.[62] Ez egyrészt a pécsi polgárok rendületlen bizalmát mutatja, illetve azt, hogy bizalmuk megalapozott volt, az érintett ügyvédek választóik teljes megelégedésére végezték várospolitikai tevékenységüket.

A vizsgált korszakon belül 16 ügyvéd került be a törvényhatósági bizottságba választások során. Közülük négy volt izraelita, 12 pedig katolikus. Ez jelzi, hogy az izraelita ügyvédek – a kamarai tagságon belüli magas részarányuk ellenére – kevéssé képviseltetik magukat a város vezetésében. A négy izraelita közül három a politikai életben amúgy is elhivatottságot érző, agilis személy volt.[63] Visszahúzódásuk nemcsak politikai téren érzékelhető, de mint azt később látni fogjuk a közélet több más színterén is kevésbé aktívak, mint a római katolikusok.

A vármegyei törvényhatósági bizottságban részt vevő pécsi ügyvédek száma igen csekély. Az ügyvédek szempontjából ez a pozíció nem bírt olyan előnyökkel, mint a városi bizottsági tagság. Mind identitása, mind megélhetése a városhoz kötötte. Az ügyvéd klientúrája ugyanis a városból vagy annak közvetlen közeléből verbuválódott. Itt kellett elsősorban tevékenynek mutatkoznia, ezeket az embereket kellett megnyernie tudásával és agilitásával. A vármegyei törvényhatósági bizottság tagjai között olyan ügyvédek szerepelnek, akik az ügyvédi pályát akár évekre is elhagyva, eredeti hivatásukat felfüggesztve a vármegye szolgálatába álltak, annak hivatalaiban tevékenykedtek vagy közigazgatási funkciót vállaltak. Esetleg a megyénél betöltött hivatali pozíciójukkal járt a tagság.[64]

A Pécsett praktizáló ügyvédek többsége nem gondolkodott országos léptékben. Kibontakozó lokálpatriotizmusuk a városra korlátozta aktivitásukat. Ennek életére gyakorolhattak közvetlen hatást, melynek eredményét saját mindennapi életvitelükben tapasztalhatták meg.

A pártokhoz és politikai áramlatokhoz kötődő tevékenységük tekintetében az ügyvédi rendtartás nagy szabadságot biztosított az ügyvédnek.[65] Az állami alkalmazottakra vonatkozó kötöttségek nem érintették őket, így lehetőségük nyílhatott arra, hogy bármely politikai irányvonalhoz közeledjenek, sőt tradicionálisan irányító szerepet töltsenek be mind a kormánypárton, mind az ellenzéki pártokon belül. Ami érthető is, hiszen gyakorlott szónokok voltak, és a legtöbb esetben kiváló „debatterek”. Náluk naprakészebb jogügyi felkészültséggel vajmi kevesen rendelkezhettek, agilitásuk, és becsvágyuk pedig nem kívánhatott populárisabb terepet az érvényesülésre, mint amivel a politika kecsegtetett.

Viszonylag kevés – mindössze 25 – ügyvéd politikai elkötelezettségéről rendelkezünk adatokkal a városi közgyűlési jegyzőkönyvekből, újságcikkekből, visszaemlékezésekből, krónikákból. Ezek szerint a pécsi ügyvédek túlnyomó többsége az ellenzéki politika híve volt a vizsgált időszakon belül. Kivételként egyrészt az állam- vagy közigazgatási pozíciót betöltők említhetők. Tőlük az állam illetékes szervei megkívánták a kellő lojalitást. Okkal feltételezhető, hogy az ilyen pozícióba jutó ügyvédek már előzetesen is kormányhű magatartásról tettek tanúságot. E szabadelvű „frakció” mellett a korszak vége felé kezd erőre kapni egy új politikai irányvonal, a szociáldemokrata, melynek szintén akad három elszánt ügyvéd híve. Valamennyien izraeliták, agilisak, elkötelezetten politizálnak, és az I. világháború után valamennyien menekülni kényszerülnek Pécsről.[66]

A nagy többség függetlenségi politikát folytatott,[67] eltérő szinteken. A törvényhatósági bizottságban való munkájukról lapok és visszaemlékezések is szót ejtenek. Az 1905-1906-os politikai válság idején ügyvédek vitték a prímet, a nemzeti ellenállás helyi vezére is ügyvéd volt – a későbbi főispán – Erreth János személyében. Őt választották az Alkotmányvédelmi Bizottság elnökének is. Az „ellenállási frakció” meghatározó alakjai szintén ügyvédek voltak,[68] s a városi közgyűlés is egyöntetűen mögéjük állt.

Az ügyvédi gyakorlatot, a törvények ismeretét ügyesen használták fel a sikeres politikai szereplés érdekében. Nem csoda, az országgyűlésben is zömmel ők képviselték a várost. Pécsett általánosan jellemző volt, hogy máshonnan származó arisztokratákat, vagy kormánypárti potentátokat kért fel a város a pécsi mandátum elfogadására, akik a Parlamentbe bekerülve azután rendre más mandátumokat tartottak meg.[69] Így újra kiírták a választásokat, melyen már helyi, de ellenzéki – Függetlenségi és 48-as programot hirdető – képviselőket küldtek a szavazópolgárok a Parlamentbe. A századfordulótól az utolsó, háború előtti választásig – egyetlen kivételtől eltekintve[70] – valamennyien ügyvédi hivatást folytattak.[71]

Aktívan vettek részt az ügyvédek a pártélet megszervezésében is.[72] Fekete Mihály a megalakuló Pécsi Szabadelvű Párt alelnöke lett.[73] A Pécsi Függetlenségi Kör, illetve a Pécsi Függetlenségi és 48-as Párt alapítói között, vezérkarában és tagjai között számos ügyvéddel találkozunk.[74]

Szorosan ide tartozik, de más jellegű képességeket követelt a sajtó útján történő politizálás. A Pécsett működő napilapok közül a függetlenségi politikát hirdető Pécsi Figyelő alapító tagjai és állandó szerkesztői szinte kizárólag ügyvédek voltak.[75]

B. SZEREPVÁLLALÁSUK AZ EGYESÜLETI ÉS A TÁRSASÁGI ÉLETBEN

A közösségi élet egyik legfontosabb fórumát a „társadalom alapvető sejtjei”, a különböző társaságok, körök, egyletek adták.[76] E korszakban a sokszínű egyesületi élet teljesen behálózta a városi közéletet. Igen árnyalt volt a kép a társadalmi vagy politikai célokat megfogalmazó testületeket illetően, melyek egyrészt „...a korlátozottan működő politikai pártok hiányzó alapszerveit pótolták...”,[77] másrészt a városvezetés politikai irányvonalát, aktuális tevékenységét követték figyelemmel. De a város[78] gazdasági jellegű szervezetei, jótékonysági, segélyezési, valamint vallásfelekezeti egyesületei mellett a kulturális élet egyes területeit támogató, népszerűsítő szervezetek illetve turisztikai és sportegyesületek is igen széles skálán adtak lehetőséget arra, hogy a város polgárai, munkásai, szakmai, vallási csoportjai érvényesíthessék érdekvédelemi jogaikat, s kielégíthessék a művelődésre, a szórakozásra, a szabadidő kulturált és hasznos eltöltésére irányuló igényeiket.

Pécsett a dualizmus időszakában közel 200 különböző egyesület jött létre, s csak 1900 és 1914 között 77 társaság megalakulását jegyezték fel. E tekintetben ez a néhány év volt a legtermékenyebb.[79] Az ekkor életre hívott egyesületek egy része ugyan nem működött néhány hónapnál tovább, némelyik azonban tisztes kort ért meg, mint például a Pécsi Nemzeti Casino-Egyesület, mely még 1838-ban szerveződött,[80] s 1947-ig működött.

Nemzetiségi elkülönülés nem figyelhető meg, felekezeti azonban igen. Egyetlen protestáns egylet – a „Bethánia” – mellett számos izraelita[81] és katolikus egyesület működött, bár a többség – tagjait tekintve – felekezeti hovatartozás vizsgálata nélkül szerveződött.[82]

Az ügyvédek szempontjából az egyesületi élet különös jelentőséggel bírt. Egyrészt az újonnan érkezettek számára kiváló lehetőség volt asszimilációjuk elősegítésére. Ez a szervezeti keret valamifajta kohéziót teremtett a polgárok között, s ha szorgalmukkal és odaadásukkal hozzáadtak valamit a város fejlődéséhez, úgy joggal várhatták el, hogy elismerjék e tevékenységüket, és befogadják őket a még csak kialakulóban lévő közösségbe.

Amellett, hogy kedvenc időtöltésüknek, hóbortjaiknak hódolhattak, munkájuk sajátos és fontos részeként is értelmezhetjük aktív részvételüket a közélet e színterein, hiszen hivatásuk, prosperitásuk tekintetében a „kapcsolati tőke” fejlesztése, ismeretségek kötése, klientúrájuk bővítése, illetve meglévő kapcsolataik elmélyítése életbevágó fontossággal bírt. Akárcsak a reprezentáció szempontjából. Az ügyvédeknek nem állt módjában hirdetésben népszerűsíteni irodáikat,[83] ezért „jelen kellett lenniük”, szimpátiát és bizalmat ébreszteniük a lehetséges kliensekben aktivitásukkal, sokoldalúságukkal. Ugyanitt stabil anyagi helyzetük reprezentálása – jóllehet, többüknél ez csak törékeny máz volt – jó lehetőséget biztosított vagyonos kliensek megnyerésére, akik a biztos egzisztenciával rendelkező jogi partnert részesítették előnyben az anyagilag és – ebből kifolyólag talán – erkölcsileg is ingatag ügyvédekkel szemben.[84]

Mindezek miatt a vizsgált időszakban praktizáló ügyvédek igen nagy lelkesedéssel vettek részt az egyleti életben. A legreprezentatívabbnak számító társadalmi egyesület, a Pécsi Nemzeti Casino, az úgynevezett „úri” társaság sokszor politikai hangvételű, de mindenképpen befolyásos fóruma volt, ahol a város illetve a megye legtehetősebb és legelőkelőbb potentátjai jelentek meg, s vitatták meg elgondolásaikat a város, a megye és az ország ügyeiről. Az ügyvédek egyrészt anyagi jómódjuknak, de inkább a hivatásuknak kijáró presztízsnek köszönhetően valamennyien az „úri” kaszinó tagjai lehettek.[85] E prominens egyesületben mérhető le igazán, hogy aktív közéleti tevékenységük valóban elismerésre talált Pécs városában, hiszen mind az alapítók között, a vezetőségben,[86] mind a választmányban jelentős számban találhatók meg. 1908-ban a Casino 394 bejegyzett tagjából 64 volt ügyvéd.[87] A Polgári Casino elnöke is az ügyvédek közül került ki.[88]

A jótékonysági és segélyezési egyesületek közül az egyik legjelentősebb – országos hálózatú – szervezet az 1912-ben Pécsi Rabsegélyező Kör néven fuzionált Pécsi Patronage Kör és Pécsi Rabsegélyező Egylet volt, melynek célja „...a kriminalitás ellen folytatott küzdelem”.[89] Talán nem csak szakmai, hanem lelkiismereti okoktól is vezérelve e társaság soraiban elsősorban jogász végzettségű értelmiségieket vonultatott fel. 1904-ben a 112 tagnak több mint a harmadát[90] – 1911-ben a 123-ból a közel felét kitevő 58 tagot – az ügyvédek adták.

A jótékony nőegyletek, mint a Pécsi Jótékony Nőegylet, a város legtöbb áldozatot hozó emberbaráti szervezetei közé tartoztak. Ebben –  csakúgy, mint izraelita megfelelőjében – komoly tevékenységet fejtettek ki az ügyvédfeleségek, mind a vezetőségben, mind a tagság soraiban.[91] Érdemes megjegyezni, hogy a vallásfelekezetet nem tekintő Pécsi Jótékonysági Nőegyletnek tagja volt szinte valamennyi izraelita ügyvéd felesége. Talán nem túlzás azt gondolni, hogy feleségeik bevonása a társasági életbe a kötelező reprezentáció része volt. Ugyanakkor az is igaz, hogy e korban, a nők szűkre szabott nyilvános cselekvési lehetőségeik mellett nyilvánvalóan örömmel éltek a közéleti tevékenykedésnek az egyesületi élet által kínált alkalmával.[92]

A felekezeti hitéletet kultiváló társaságokban is képviseltették magukat az ügyvédek. Jobbára itt is csak a vezetőség névsorai maradtak fenn, így például a Pécsi „Talmud Tóra” Egylet esetében elnökként dr. Jánosi Engel Róbert, választmányi tagként Radnai Emil.[93] A Chevre Kaddisa elnöke Krausz Jenő volt.[94] Az Izraelita Ifjúsági Egylet elnöke Greiner József, a Pécsi Jótékony Izraelita Ifjúsági Egylet elnöke pedig 1909-1921 között Hajdu Gyula. Egyébként is elmondható, hogy az izraelita felekezethez tartozó ügyvédek mind a jótékony, mind a hitélettel és hitközségükkel – mely a fokozatosan asszimilálódó zsidók identitásának volt egyik utolsó szilárd bázisa – kapcsolatos egyesületekben aktívabbnak mutatkoznak katolikus társaiknál.[95] Az Izraelita Hitközség Elöljárósági tagságában, az Izraelita Hitközség Iskolaszékében illetve képviselő-testületében jeles számban vállaltak pozíciókat,[96] sőt hosszú időszakon át magának az Izraelita Hitközségnek az elnökeit is ügyvédek adták Nemes Vilmos, Deutsch Zsigmond és később Greiner József személyében.[97]

A gazdasági jellegű egyesületek közül a több megyében tevékenykedő egyletek, így pl. a Pécs-Baranyai Kertészeti Egylet, sem nélkülözhette odaadó munkájukat. E szervezet elnöke sok éven át Egry József volt. Sokat köszönhetett a megye és a város Horváth Antal, Krasznay Miklós és Zöld Sándor tevékenységének is, akik – kiváló pomológusként – kiemelkedő fontosságú munkát végeztek a gyümölcskertészet elterjesztésében. Munkásságuk nagy jövedelmet hozott, és segített a városnak kilábalni a filoxéra okozta „kollapszisból”.[98]

Igen sokszínű volt a paletta a kulturális, művészettel foglalkozó olvasó, oktatási és dalegyletek terén. Az ügyvédek egyaránt lelkesen vettek részt egész Dunántúlra kiterjedő kulturális szervezőmunkát kifejtő szervezetek,[99] és az unikumnak számító kezdeményezések munkájában.[100] Nemcsak művészetpártoló tagok voltak, hanem aktív, alkotó tevékenységet is kifejtettek. Az országos szinten is komoly sikereket elérő Pécsi Dalárdának nemcsak az elnöke volt több évtizeden át ügyvéd, Szuly János személyében, és tucatnál több pártoló ügyvéd tagja, de az egyes szólamokban is biztos helyet kapott néhány, „törvényszéki vitában edzett”, kimunkált hangú ügyvéd.[101]

A századfordulón kibontakozó, és nagy tömegeket vonzó turisztikai és sportélet szintén élvezte az ügyvédtársadalom jeleseinek aktív támogatását. Az 1892-ben létrehozott Mecsek Egyesület, mely kiváltképp a módosabb polgári és értelmiségi körök szervezete volt, nagy lendülettel szervezte meg a Mecsek kirándulóhelyeinek, turista útvonalainak, pihenőinek kiépítését. A kalandvágyóbb ügyvédek puszta tagságon túl a komolyabb elmélyülést és felkészültséget igénylő barlangkutató illetve parképítő osztályok tevékenységében is részt vettek.[102] Az 1886. október 1-jén megalakult Pécsi Athlétikai Club tagságában vagy egy tucat ügyvéd szerepelt, titkára pedig Egry Béla volt. A Pécsi Figyelő tanúsága szerint az 1893 szeptemberében megalakult Pécsi Kerékpár Egyesület alapító tagjai között szereplő ügyvédek[103] valamennyien amatőr szinten is művelték e remek sportot. És még csak nem is ők voltak e sportág úttörői.[104] Ugyanígy élenjártak Fekete Mihály elnökletével a korcsolyázás népszerűsítésében.[105]

Az iménti felsorolás korántsem teljes, hiszen – kezdve a Pécsi Önkéntes Tűzoltótestülettől, a Szabadgondolkodók Pécsi Társaságán, a Pécsi Polgári Daloskörön, az Országos Gyermekvédő Liga Pécsi Fiókján át a Tuberkolózis Elleni Egyesületig vagy a Pécsi Vadásztársaságig – számos egyesületben vettek részt tevékenyen.[106] Aktivitásuk azonban nem egy esetben az igazán rugalmas egyesületi kereteket is meghaladta, így találkozhatunk soraikban amatőr, de igen lelkes archeológussal,[107] geológussal,[108] valamint publicistákkal és hivatott tollforgatókkal. Szerkesztőként vagy állandó munkatársként valamennyi magyar nyelvű pécsi napilap írógárdájában megtalálhatók, de újságalapítóként és szakíróként is próbálkoztak, mint például a Pécsi Jogi Közlöny vagy a Háztulajdonosok Értesítője kiadó-szerkesztői.[109] Publikáltak történelmi tárgyú írásokat, mint Németh Béla – „Pécs történetének leghivatottabb írója[110] – a Baranya Monográfiát vagy Szigetvár történetét; zenetechnikai cikkeket,[111] színpadi műveket, mint például Krasznay Miklós. Zsolnay Miklóssal közösen írt színdarabját be is mutatták a Pécsi Nemzeti Színházban.[112]

Összegzés

A fentiek egy ambiciózus és tehetséges ügyvédi tagságot mutatnak be. Kifinomultabb és nagyobb kulturális igényekkel, mint ami a középpolgárság java részét jellemezte. Aktív életet éltek, s tevékeny hozzáállásuk minden elképzelhető területen érvényesült. Ha igaz, hogy „a polgárnak holtig be kell bizonyítani magát”, akkor ez sokszorosan igaz a polgári középosztály legöntudatosabb részét alkotó értelmiségi csoportokra, kiváltképpen pedig azokra, akik újonnan érkezve egzisztenciális gyökereket kívántak ereszteni egy új környezetben. Az ügyvédi munka megkövetelte az állandó jelenlétet, a reprezentációt, a közszereplést, a kapcsolati tőke ápolását, hogy a kamarai tagtársak alkotta konkurrencia mellett minél nagyobb klientúra szolgálata révén érvényesülhessenek. Amint láthattuk eltérő körülmények közül érkeztek, különböző életviszonyokat és életstratégiákat örökölve környezetüktől, melyet saját ambícióik és lehetőségeik szerint maguk alakítottak tovább.

Hivatásuk sajátos adománya volt a nagyfokú függetlenség a mindenkori politikai vezetéstől. Az alkotmány, a törvények, rendeletek paragrafusainak ismeretéből, gyakorlásából és véleményezési lehetőségéből kifolyólag hagyományosan a közjogi, jogrendi, illetve az erre alapuló különböző politikai reformmozgalmak és áramlatok vezetésére predesztináltattak. Kvalifikációjuk miatt – és szakértelmük iránti bizalom megnyilvánulásaként is – a városi polgárság előszeretettel rendre őket juttatta a legfontosabbnak tekintett érdekképviseleti pozíciókba. Egyéni ambícióikat így szerencsésen egészítette ki a hivatásukkal járó bizalom és tekintély. E tekintély, az ügyvédi hivatás presztízse mind közéleti, mind – bár ettől természetesen nem függetlenül – pénzügyi vonalon nagyszerű lehetőségeket nyitott előttük a növekvő és fejlődő városban. A polgári középosztály gerincét alkották, annak minden alapvető életmódbéli kritériumának megfelelve. Jövedelmező és biztonságos pénzelhelyezési stratégiáiknak köszönhetően még az újonnan érkezők is hamar stabilizálhatták társadalmi és anyagi helyzetüket e városi közösségen belül, sőt a helyi elit részeivé válhattak egyetlen emberöltőn belül.

A századforduló virágzó gazdasági, demográfiai időszakában kiteljesedő város-patriotizmus lelkes hívei voltak, s többségük hallatlan energiát fordított Pécs fejlődésének előmozdítására, legalább annyira önzetlenül, mint amennyire saját jól felfogott asszimilációs törekvései és érvényesülése miatt. A pécsi ügyvédek közössége egy sikeres asszimilációs csoportot jelentett, végzettségük hatásos eszköztárat kölcsönzött a beilleszkedés gyors és eredményes megvalósításához. Problémáik általában nem is helyi természetűek, sokkal inkább országosan jelentkező, hivatásuk valamennyi tagját érintő gondok. Vizsgált korszakunk végére, a „boldog békeidők” megszűntéig Pécsett, a helyi kedvező viszonyok ezeket jórészt kompenzálták. Azután azonban e hivatásbéli csoport életfeltételei alapvető módon változtak meg, s vele problematikájuk struktúrája is.

1. sz. táblázat: Az egy ügyvédre jutó lakosok számának alakulása az ügyvédi kamaráknak helyt adó városokban[113]

Egy ügyvédre jutó lakosok száma:

I.

II

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VII.

VIII.

IX.

X.

1900

640

620

1064

728

730

1079

1699

895

833

595

767

1910

736

525

834

686

946

954

1601

810

740

540

759

I. Pécs; II. Budapest; III. Debrecen; IV. Kassa; V. Győr; Pozsony; VI. Szeged; VII. Székesfehérvár; VIII. Kolozsvár; IX. Nagyvárad; X. Nagyszeben

2. sz. táblázat:  Az ügyvédek szüleinek foglalkozás szerinti megoszlása[114]

Foglalkozási csoport

1900

1914

 

szám

%

szám

%

Magánzó, kereskedő

9

24,0

14

36,0

Értelmiségi

 Ügyvéd

11

7

30,0

19,0

11

8

28,0

20,5

Kézműves

6

16,5

5

13,0

Magántisztviselő, hivatalnok

9

24,0

8

20,5

Földbirtokos

2

6,0

1

2,5

3. sz. táblázat: A pécsi ügyvédek vallásfelekezetek szerinti megoszlása[115]

 

1900

1914

 

szám

%

szám

%

Római katolikus

37

66

25

43

Izraelita

13

23

29

50

Református

6

11

4

7

4. sz. táblázat: A virilisek foglalkozás szerinti megoszlása; ügyvédi stabilitás[116]

 

Év

Ipar-kereskedelem

Értelmiségiek

Viriliseken belül az ügyvédek aránya

Stabilitás

1900*

 

1905**

 

1910***

 

szám

%

szám

%

szám

%

szám

szám

szám

1900

36

65

20

35

13

23

13

 

 

1905

38

67

19

33

15

26

13

15

 

1910

27

47

30

53

17

30

10

12

17

1914

31

54

26

46

13

23

8

10

13

* Az 1900. éviekből maradt ** Az 1905. éviekből maradt *** Az 1910. éviekből maradt

MELLÉKLET

A Pécsi Ügyvédi Kamara tagjai[117]

1900

1.                  Áronffy Rókus

2.                  Bodó Aladár

3.                  Csigó János

4.                  Darányi Ferenc

5.                  Deutsch Antal

6.                  Deutsch Zsigmond

7.                  Dollinger János

8.                  Egry Béla

9.                  Egry József

10.              Erdőssy Lajos

11.              Erreth János

12.              Fekete Mihály

13.              Ferenczy László

14.              Fischer Ferenc

15.              Floris Endre

16.              Fodor Pál

17.              Fürst Győző

18.              Günsberger Samu

19.              Hinka László

20.              Horváth Antal

21.              Jobst László

22.              Juhász László

23.              Kaufer Jenő

24.              Kelemen Mózes

25.              Kiss József

26.              Koszits Ákos

27.              Koszits Szilárd

28.              Krasznay Jenő

29.              Krasznay Miklós

30.              Krausz Jenő

31.              Lammer Károly

32.              Lauber Rezső

33.              Liber György

34.              Madarász István

35.              Maleter Rudolf

36.              Miltényi Miklós

37.              Muttnyánszky Béla

38.              Müller János

39.              Nagy Jenő

40.              Nemes Miklós

41.              Németh Béla

42.              Németh Gyula

43.              Németh József

44.              ifj. Németh József

45.              Nick Alajos

46.              Parragh Antal

47.              Pintér József

48.              Pleininger Ferenc

49.              Rásky Béla

50.              Seh Károly

51.              Sey Ernő

52.              Seregély Ferenc

53.              Simonfay János

54.              Stein Henrik

55.              Stein Károly

56.              Szakváry Emil

57.              Szautter Gusztáv

58.              Szekrényessi Ferenc

59.              Székely Endre

60.              Szieberth Nándor

61.              Szilasi Zsigmond

62.              Szivér Ignác

63.              Szuly János

64.              Toldi Béla

65.              Vessel Manó

66.              Zöld Sándor

1914

1.                  Áronffy Rókus

2.                  Balás Lipót

3.                  Bíró Jenő

4.                  Bőhm Jenő

5.                  Büchler Dávid

6.                  Csigó János

7.                  Deutsch Antal

8.                  Deutsch Zsigmond

9.                  Egry Béla

10.              Egry József

11.              Engel Róbert

12.              Fekete Mihály

13.              Fischer Ferenc

14.              ifj. Fischer Ferenc

15.              Frankl Henrik

16.              Fürst Győző

17.              Girtl Ferenc

18.              Gombos Ede

19.              Greiner József

20.              Grün Sándor

21.              Gyenes József

22.              Hajdu Gyula

23.              Hoffmann Ottó

24.              Karczag Jenő

25.              Kardos Imre

26.              Kaufer Jenő

27.              Kálmán Jenő

28.              Kelemen Mózes

29.              Kengyel Ernő

30.              Kereky Mihály

31.              Kiss József

32.              Koszits Ákos

33.              Krasznay Miklós

34.              Krausz Jenő

35.              Lauber Rezső

36.              Liber Győrgy

37.              Maleter László

38.              Mosonyi Géza

39.              Müller János

40.              Nagy Béla

41.              Nemes Vilmos

42.              Nick Alajos

43.              Parrgh Antal

44.              Paunz Jenő

45.              Pfeiler Márk

46.              Piatsek Zoltán

47.              Pleininger Ferenc

48.              Radnai Emil

49.              Rásky Béla

50.              Schneider Károly

51.              Schwarz Gábor

52.              Sárkány Ármin

53.              Seh Károly

54.              Siklósi István

55.              Stern Károly

56.              Szakváry Emil

57.              Szautter Gusztáv

58.              Szieberth Nándor

59.              Szuly János

60.              Szuly Jenő

61.              Tausz Dezső

62.              Visy Imre

63.              Wolf Jenő

64.              Zöld Sándor

FORRÁSOK

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK (RÖVIDÍTÉSEK)

BML

Baranya Megyei Levéltár

Al. Ir.

Alispáni iratok (1905-1947)

Ál. Any.

Pécs város állami anyakönyvi másodpéldányainak gyűjteménye (1895-1984)

Ár. ir.

Pécs város árvaszéki iratai 1912, 1920, 1922, 1924, 1928

Egy. ir.

Egyesületi iratok Ot 304-3054

Fel. Any.

Pécs város felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak gyűjteménye (1825-1895)

P. Jb. ir.

Pécsi Járásbíróság iratai (1906-1935)

P. Ü. K. B. ir.

Pécsi Ügyvédi Kamara Beligazgatási iratai (1898-1915)

Tt.

Tervtári dokumentumok (24-1286)

V. kgy. ir.

Városi közgyűlési iratok (1898-1914)

MOL

Magyar Országos Levéltár

O.Ü.Gy.Nyi. ir.

Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet iratanyaga (39, 40, 51, 52, 53, 56, 57. dobozok, 4499-9683. tételek)

VML

Vas Megyei Levéltár

Sz. Ü. K. ir.

A Szombathelyi Ügyvédi Kamara iratai (1897-1914)

Nyomtatott források

P. D. É.

M. E. É.

 

Jelentés a Pécsi Rabsegélyező Egylet 1904. évi Működéséről. Pécs,1905

A „Pécsi Dalárda” Évkönyve 1894-1897. Szerk.: ifj. REBERICS Imre, Pécs, 1897.

A „Pécsi Dalárda” 1910. évi Működése. Pécs, 1911.

A Pécsi Lóverseny Egylet Évkönyve 1906. Pécs, 1907.

A Mecsek-Egyesület Évkönyve 1914. Pécs, 1915.

A Pécsi Nemzeti Casino-Egyesület Könyve 1847. Lyceum Könyvnyomtató Intézet, Pécs, 1847.

A Pécsi Nemzeti Casino Évkönyve 1908. Pécs, 1909.

A Pécsi Nemzeti Casino Évkönyve 1912. Pécs, 1913.

A Pécsi Rabsegélyező Egylet Évkönyve 1911-ről. Pécs, 1912.

 

Pécs Háztulajdonosainak Jegyzéke 1899. Pécs, 1899.

Pécs Háztulajdonosainak Jegyzéke 1901. Pécs, 1901.

Pécs Háztulajdonosainak Jegyzéke 1904. Pécs, 1904.

P. C.

P-B. C.

Pécsi Tiszti Czímtár 1903. Pécs, 1903.

Sasvári Béla: Pécs szabad királyi város és Baranya megye címtára. Pécs, 1909.

Kalotai László: Pécs-Baranyai Ismertető. Pécs, 1920.

Kalotai László: Pécs-Baranyai Czímtár. Pécs, 1922.

 

Pécsi szőlőtulajdonosok névjegyzéke. Pécs, 1884.

Pécs szabad királyi város szőlőbirtokosainak névjegyzéke a dűlők, helyrajzi számok és terület szerint. Pécs, 1899.

Önk. Szab. R.

Pécs szabad királyi város törvényhatósági szervezete. Önkormányzati szabályrendelet, Irodalmi és könyvnyomda Rt. Pécs, 1900.

MKON Új S 1.

A Magyar Korona Országainak 1900. évi Népszámlálása. Új Sorozat I. kötet, Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság, Bp. 1902.

MSzKON Új S 42.

 

A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi Népszámlálása. Új Sorozat 42. kötet, Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RT. Bp. 1912.

MTt 1869-1871

Magyar Törvénytár, 1869-1871. évi törvényczikkek. Franklin-Társulat, Bp. 1896.

MTt 1872-1874

Magyar Törvénytár, 1872-1874. évi törvényczikkek. Franklin-Társulat, Bp. 1896.

TGy 1886

Az 1886-dik évi Törvények Gyűjteménye. Pesti Könyvnyomda Rt. Bp. 1886.

Sajtó[118]

Dunántúl (egyházi befolyás alatt szerkesztett pécsi konzervatív napilap) 1924-1942

Dunántúli Napló (Baranya megyei napilap) 1956. június 15. 3.

Pécsi Figyelő (függetlenségi érzelmű pécsi napilap) 1890-1899.

Pécsi Közlöny (rövid életű pécsi napilap) 1906-1912.

Pécsi Napló (pécsi polgári napilap) 1902-1940.

Ügyvédek Lapja (budapesti jogász hetilap) 1900-1914.

Irodalom

ÁGH 1894

ÁGH Timót Géza: Emléklapok Pécs szabad királyi város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894.

BÉRDI 1980

BÉRDI György: Pécs legnagyobb adófizetői 1872-1929. Doktori disszertáció. ELTE Történeti Könyvtár, 54.926/981.

BEZERÉDY 1987

BEZERÉDY Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete 1867-1945. I. kötet, Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1987.

BOTTKA 1997

BOTTKA Dezső: Alkotmányvédelem Pécsett. Szakdolgozat. Pécs, JPTE BTK, Társadalomtudományi Kari Könyvtár, 1997.

FEHÉR 1996

FEHÉR István: A soknemzetiségű Baranya a 20. században. Pannonia Könyvek, Pécs, 1996.

FEJES 1928

FEJES György: Mozaikszemek Pécs és Baranya múltjából. Pécs, 1928.

GÁL 1997

GÁL Zoltán: A dunántúli bankpiacok átalakulása a századfordulón. Baranya. 1996-1997. 171-186.

GERŐ 1988

GERŐ András: Az elsöprő kisebbség. Bp., 1988.

HANÁK 1978

HANÁK Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In: Magyarország története 7/1. Főszerk.: HANÁK Péter, Bp., 1978. 403-512.

HANÁK 1993

HANÁK Péter: Vázlatok a századelő magyar társadalmáról. In: Az úri Magyarország. Társadalomszerkezet és rétegrajzok. Szerk.: LÉDERER Pál, Bp. 1993. 157-164.

HORVÁTH 1959

HORVÁTH Mihály: Muzsikáló Pécs. Pécs, 1959.

KAJTÁR 1992

KAJTÁR István: Magyar városi önkormányzatok 1848-1918. Területi és települési kutatások 9., Bp. 1992.

KATICS 1933

KATICS Antal (szerk.): Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város közigazgatási almanachja. Pécs, 1933.

KATUS 1995

KATUS László: Pécs népessége 1848-1920 között. In: Tanulmányok Pécs Történetéből I., Szerk.: Vonyó József, Pécs, 1995. 37-95.

KEPES 1933

KEPES Tibor – ZSADÁNYI Oszkár (szerk.): Pécsi családfák. Pécs, 1933.

KOVÁCS 1928

KOVÁCS Alajos: Pécs lakosságának összetétele. Magyar Statisztikai Szemle 1928. 349-374.

KRÁLIK 1903

KRÁLIK Lajos: A magyar ügyvédség. Bp. 1903.

LENKEI 1922

LENKEI Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922.

MADAS 1978

MADAS József: Pécs belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

MAKKAI 1942

MAKKAI János: Urambátyám országa. Bp. 1942.

MÁRFI 1989

MÁRFI Attila: Pécs szabad királyi város dualizmuskori egyesületeinek vizsgálata 1867-1918. (I. rész). In: Baranyai Helytörténetírás 1989. Szerk.: Szita László, Pécs, 1989. 133-161.

NAGY 1996

NAGY Imre Gábor: Fejezetek a pécsi szőlő- és borkultúra történetéből (1890-1914). In: Tanulmányok Pécs Történetéből 2-3. Szerk.: Vonyó József, Pécs, 1996. 81-90.

NAGY 1997

NAGY Imre Gábor: A névmagyarosítási akciók 1896-1918 között, Pécs-Baranya példáján. Baranya. 1996-1997. 187-202.

ŐRI 1913

ŐRI Péter (szerk.): Országos Fénykép Kiállítás Pécsett 1913. Pécs, 1913.

RÚZSÁS 1982

RÚZSÁS Lajos: Pécs gazdasági fejlődése a jogi felszabadulástól, 1780-tól az I. világháború végéig In: Tanulmányok Pécs város történetéből. Szerk.: Sándor László, Pécs, 1982. 19-25.

SCHNELLER 1925

SCHNELLER Károly: Magyarország városi és vidéki népessége. Pécs, 1925.

SCHWEITZER 1994

SCHWEITZER Gábor: Hitközségi elit – városi elit. In: Emlékezz! Emlékkönyv a pécs-baranyai zsidóság deportálásának 50. évfordulójára. Pécsi Izraelita Hitközség, Pécs, 1994. 53-80.

SZÉKELY 1897

SZÉKELY EDE: NINCS TÖBBÉ PHILOXERA VESZÉLY. PÉCS, 1897.

THIRRING 1912

THIRRING Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve. Bp. 1912.

VÁRADY 1896

VÁRADY Ferenc (szerk.): Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896.

VARGHA 1981

VARGHA Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez 1902-1949. In:  Baranyai Helytörténetírás 1980. Szerk.: Szita László, Pécs, 1981. 153-183.

VONYÓ 1997

VONYÓ József: Pécs a századfordulón, Sétatér 1997/3-4., 3-15.

VÖRÖS 1982

VÖRÖS Károly: Pécs a 20. század elejének magyarországi városhálózatában. In: Tanulmányok Pécs város történetéből. Szerk.: Sándor László, Pécs, 1982. 73-82.

ZSADÁNYI 1928

ZSADÁNYI Oszkár – KLAMÁR Gyula (szerk.): Pécsi fejek. Pécs, 1928.

ZSADÁNYI 1931

ZSADÁNYI Oszkár – KUSSINSZKY Endre (szerk.): A felszabadulás aranykönyve 1921-1931. Pécs, 1931.

Jegyzetek



[1] A város lakossága az 1900-1910 között 42.252-ről 47.844-re emelkedett. MKON Új S. 1., MSzKON Új S. 42.

[2] VÖRÖS 1982. 75-76.

[3] KOVÁCS 1928. 376.

[4] 66-ról 65-re, s e folyamat a vizsgált korszak végére tovább erősödött, amikor is a kamara tagsága csupán 63 fő volt. Az Ügyvédi Kamara teljes tagsága ennél jóval népesebb volt, és Baranya népesedési viszonyainak változását jobban követi. Számuk 1900-ban 172, 1905-ben 182, 1911-ben 191, 1914-ben 199. VML, Sz. Ü. K. ir.: IX. 203/b. 1/1911, 6/1914, P. K. Í. E. ir.: 83/1900., 103/1905.

[5] Így például Erreth János és Visy László főispánok is visszatértek eredeti hivatásukhoz, melynek gyakorlása során keresettségükben és keresetükben egyformán érvényesült a korábbi tisztség révén megnőtt tekintélyük. Pécsi Napló 1915. május 15. 4-5. Pécsi Napló 1917. január 25. 2-3. (Nekrológok)

[6] A távozás oka általában politikai vagy személyes természetű. Darányi Ferencz, későbbi országgyűlési képviselő politikai ambíciói, Vessel Manó pedig egy „szívügy” miatt költözött fel Budapestre. LENKEI 1922. 119.

[7] Az adatok forrásai a különböző anyakönyvi dokumentumok és a sajtóban megjelent nekrológok.

[8] Lásd a 2. sz. táblázat adatait.

[9] Lásd a 3. sz. táblázatot.

[10] A születési illetve házassági anyakönyvi kivonatok szülői foglalkozás rovatának felületes kitöltése elsősorban az izraeliták esetében figyelhető meg, 10 esetből 9-ben ezt a minden magánjellegű tevékenységet magába foglaló terminust használták.

[11] 1900: 9%, 1910: 8,1%. MSK. Új S. 2. és 48.

[12] Ez a generáció ebből a szempontból kifejezetten szerencsés helyzetben volt, hiszen az alapítási láz Pécsett kicsit megkésve, a századforduló után indult be igazán. „A családi vállalkozások egy része részvénytársasággá alakult át.” Az 1914-ben fennálló ipari vállalkozások több mint fele a megelőző másfél évtizedben jött létre, melyek egyike sem nélkülözhette a jogi képviseletet. GÁL 1997. 181.

[13] A főispáni funkciót betöltő, majd újra ügyvédi tevékenységet folytató Erreth János és Visy László is a helyi gazdasági életben vezető szerepet betöltő intézmények vezérkarában tűnnek fel. Erreth a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár igazgatósági tagja, majd elnöke lett, Visy pedig Pécs legnagyobb ipari vállalkozása, a DGT jogtanácsosa lett, melynél jövedelmezőbb szakmai pozíció a korabeli Pécsett aligha létezett. Pécsi Napló 1915. május 15. 4-5. Pécsi Napló 1917. január 17. 2-3. (Nekrológok)

[14] Nem minden alap nélkül jegyzi meg tehát Králik Lajos, hogy „aki perekből keresne csak, olyan alig van.” (KRÁLIK 1903. I. 259.) Egy kiragadott pécsi példa: Piatsek Zoltán, tehetős, régi pécsi család gyermeke, 1911-ben nyitott ügyvédi irodát Pécsett. Valószínűleg családi támogatásnak is köszönhető, hogy az 1920-as címtárban már a Pécsi Takarékpénztár (PTP) ügyészeként szerepelhetett. Az 1922-ben megjelent Lenkei könyv már több uradalom és a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár (P-B Kp. TKP) ügyészeként említi, 1930-ban már mindkét helyen igazgatósági tag, a Kereskedelmi és Iparbank Rt. ügyésze és az Apolló Projektograph Rt. felügyelő bizottsági tagja. Három év múlva, a Katics Almanachban már a PTKP és a P-B Kp. TKP, valamint a Kereskedelmi és Iparbank, a Pécs-Bátaszéki Hév igazgatósági tagja, uradalmak és a Kereskedelmi és Iparbank ügyésze. (P-B. C. 1920. 62.; LENKEI 1922. 118.; ZSADÁNYI 1931. 186.; KATICS 1933. 297.)

[15] Limitálni kívánták volna a kamarákba felvehető ügyvédek számát, s a kívül rekedtek az anciennitás szabályának megfelelően akkor kerülhettek volna csak be, ha valaki elhalálozott, vagy elköltözött a kamara területéről. Egy 1908-as körlevélben a Debreceni Ügyvédi Kamara a pécsi társkamarát is csatlakozásra hívta fel, de itt nem nyertek támogatást. BML, P. Ü. K.B. ir.: 56/1908.

[16] Ezen a téren kifogyhatatlanok a panaszból. „Az esetek túlnyomó nagy többségében annyit érdemel az ügyvéd érdemleges, nehéz munkájáért, mint amely a legprimitívebb munkáért is kevés!”. „A magyar díjmegállapítás hordári niveauja alatta marad minden józan mértéknek.” „A bíróság nagy figyelmet fordít arra, hogy a szellemi munka a legkisebb mértékben díjaztassék.” Ügyvédek Lapja 1907. június 15. 5.

[17] KRÁLIK 1903. 485.

[18] Uo. 274.

[19] Uo. 486.

[20] MOL, O.Ü.Gy.Nyi. ir.: 4499-9683. tétel

[21] E négy ügyvéd mindegyike praktizált már legkevesebb három éve, tehát mikor házasságot kötöttek nem tősgyökeres pécsiekkel, már rendelkeztek bizonyos egzisztenciális biztonsággal. Ez a többség esetében is fennáll. Fel. Any.: 1825-1895., Ál. Any.: 1895-1984.

[22] Koszits Ákos, későbbi vármegyei tiszti főügyész, 1892-es esküvőjén például Szily László alispán volt az egyik tanú, Jobst – 1905-től Visy – László, későbbi pécsi főispán esküvőjén pedig Littke József pezsgőgyáros vállalta a tanúságot. Fel. Any.: 1883, 1892.

[23] A hétgyermekes családoktól a gyermektelenekig igen széles a skála, a legtöbb esetben azonban legalább két gyermeket vállaltak.

[24] Pécsett ez a jelenség kicsit megkésve, 1904-től bontakozott ki, mikor is egy helyi kampány hatására – melynek vezéralakja szintén ügyvéd volt Németh Béla személyében – több mint félszáz pécsi változtatja meg nevét, az állami intézményeknél foglalkoztatottakon kívül elsősorban izraeliták. A későbbiekben megnevezett ügyvédek közül is többen ekkor magyarosították nevüket. Pécsi Napló 1904. január 22. 26. (Tömeges névmagyarosítás)

[25] Hirschfeld-Hajdú, Grünwald-Nemes, Roth-Radnai, Spitzer-Sándor, Stern-Sárkány, Schild-Székely, Strauss-Siklósi, Bein-Balás, Grün-Gombos, Kaufmann-Karczay, Strausser-Bíró, Günsberger-Gellér, Grün-Gergely. (MOL, O. Ü. Gy. Nyi. ir.: 4499-9683. tétel.) Az 1896-1913 közötti időszakban évente átlag 2850 személy kérte nevének magyarosítását. 1891-től 60% volt izraelita. (NAGY 1997. 191.)

[26] Shedlből Toldi, Girtlből Gács. LENKEI 1922. 115.; MOL, O. Ü. Gy. Nyi. ir.: 4542. tétel.

[27] Csekély számukat egyrészt az magyarázza, hogy az I. világháború és az azt követő megszállás nyomán többen elköltöztek Pécsről. Az 1914-es taglistáról a fiatalabb generációhoz tartozók megérték a második világháborút is, amin túl azonban már nem vettem figyelembe hagyatékaikat, mert addigra teljesen megváltozott viszonyok között, más környezetben eltérő feltételek mellett éltek és tevékenykedtek. 

[28] THIRRING 1912. III. fejezet, 9-11. tábla.

[29] A virilis jegyzékek használhatóságát az is csökkenti, hogy csak egy adott területre eső ingatlanokat számították be; az apához, mint egyetlen szavazóhoz számították az eltartottak vagyonát is; a részvényvagyont viszont nem tüntették fel – lévén az RT összjövedelmét és nem a részvényesek osztalékát adóztatta meg az állam. Azt sem tüntették fel benne, hogy az adóösszegből mekkora arányt képviselt a föld, ház, kereseti vagy például járadékadó, illetve ezek aránya mennyiben módosult évről évre. Ami a tagdíjak mértékét illeti, a századfordulón a Pécsi Ügyvédi Kamaránál érvényes tagdíjbesorolás legmagasabb kategóriája 60 korona volt, melyet a 120 korona fizetett adó fölötti sávba esők fizettek. Igaz, ez csak a III., kereset utáni adókategóriára vonatkozott, mely alapvető jövedelemforrásukról árulkodik, de ez az összeg akkor is feltűnően alacsony.

[30] E vizsgálatban az ügyvédeket – a jogszabályok által biztosított kedvezménynek megfelelően – adójuk kétszerezésével vettük figyelembe, a tényleges adóösszeggel ugyanis a legtöbb esetben nem fértek volna fel e listákra. Utóbbi esetben ugyanis a vizsgált négy – 1900, 1905, 1910, 1914 – időmetszetben mindössze 3, 5, 4, 2 ügyvéd szerepelne, ám a virilisek java – 64, 56, 68, 66%-a – kihasználta a diplomából vagy kamarai tagságból származó kétszerezési kedvezményt.

[31] Maleter Rezső 1906. július 7-én, Horváth Antal 1912. szeptember 5-én, Muttnyánszky Béla 1912. december 20-án, Sey Ernő pedig 1913. szeptember 12-én halt meg. Pécsi Napló 1906. július 8. 4. MOL, O. Ü. Gy. Nyi. ir.: 4557, 4600, 4648. tétel.

[32] Feltehetően házat építtetett, vagy újat vásárolt, ami Pécsett – csak az adott házra vonatkozóan – 10 éves adómentességet vont maga után.

[33] BÉRDI 1980. 42-43.

[34] E lista élén szintén ügyvédet találunk, Szautter Gusztáv személyében, aki 1874-től 1919-ig folyamatosan, 45 éven keresztül tagja volt a város törvényhatósági bizottságának. Szautter Gusztáv 1851-ben született Pécsett, római katolikus családban. Fiatalon, 23 évesen került a virilisek közé, ami alapján feltételezhető, hogy komolyabb vagyont örökölhetett, hisz ilyen életkorban még nem is kezdhette el praxisát. Közel hetven évesen, több ház és nagy szőlőbirtok tulajdonosaként, mint jómódú magánzó vonult vissza az ügyvédi gyakorlattól. MOL, O.Ü.Gy.Nyi.ir. 4656. tétel, szőlőtulajdonosi és háztulajdonosi jegyzékek.

[35] 1900-ban például, míg Hirschfeld Samu, 5495 forint adóösszeggel szerepelt az első helyen, Stern Károly a legnagyobb adóösszegű ügyvédként 15. volt a listán 1889 forinttal, az utolsó ügyvéd, Muttnyánszky Béla pedig csupán 696 forinttal. Mindhármuk adóösszege kétszeresen számíttatott. 1910-ben még szembetűnőbb a különbség az első, Zsolnay Miklós (13.009 korona), a 13. Lieber György (3248 korona), és az 52. Krausz Jenő (1449 korona) adóösszege, és ennek alapjául szolgáló jövedelme között.

[36] 1905 és 1910 között Erreth János szerepel az első tíz virilis között, jórészt a 10. helyen. 1905-ben azonban még országgyűlési képviselőként komoly jövedelem-kiegészítést élvezhetett, míg 1906 és 1910 között Pécs város főispánjaként kapott anyagi kedvezményeket – igaz e néhány évre lemondott ügyvédi hivatásának folytatásáról.

[37] Valóban állandó és biztos jövedelemforrást jelentettek, bár szerényebb haszonnal kecsegtettek és jellegüknél fogva ellentmondtak a tőke mobilizálhatóságának, a századfordulón lendületet vett városfejlődés azonban az ingatlanba való befektetést egyre kifizetőbbé tette.

[38] Pécsi Háztulajdonosok Jegyzéke 1899, 1901, 1904. Pécs, 1899, 1901, 1904.

[39] GYÁNI 1998. 126-127.

[40] A 2858 tégla- illetve kőépületnek 3.2%-a volt ügyvédek tulajdonában. Háztulajdonosi jegyzékek, VÖRÖS 1982. 75-76.

[41] Tausz Dezső építtette 1905-ben. BML, Tt.: 326. 3. számú homlokzat

[42] Példaként csak a Király – később Kossuth – utcából, a város legillusztrisabb utcájából említeném meg Fürst Győzőt, aki a 9. számú házat vásárolta meg 1892-ben 40.000 forintért, és három évvel később már 54.500 forintért adta tovább. Egry József a 31. számú házat 1892-ben 9700 forintért vette és 1893-ban már 11.000 forintért adta el. MADAS 1978. 330, 355.

[43] Több olyan házat is birtokoltak természetesen, ami a városfalon kívül helyezkedtek el, de ezeket bérletek gyanánt használták ki, és maguk belvárosi házaikban éltek.

[44] Vörös Károly adatai szerint a házbérjövedelem nagysága szerint Pécs a századfordulón – Budapestet és Fiumét nem számítva – az előkelő 4. helyet foglalta el a törvényhatósági jogú városok rangsorában. THIRRING 1912. XVI. tábla, 583. VÖRÖS 1982. 75-76.

[45] 1884-ből és 1895-ből maradt fenn szőlőtulajdonosi jegyzék, ami alapján képet kaphatunk a szőlővásárlás iránti kedvükről, illetve szőlőhöz való vonzódásukról. Az 1884-es jegyzék felhasználását az magyarázza, hogy a 22 akkor listán szereplő ügyvéd tulajdonos között 19 megtalálható még az 1900-as évek elején is a kamara állományában.

[46] Pécsi Szőlőtulajdonosok Jegyzéke, Pécs, 1884. Pécs szabad királyi város szőlőtulajdonosainak jegyzéke a dűlők, helyrajzi számok és területek szerint. Pécs, 1899.

[47] Igaz, alig másfél évtized elteltével a szőlőterületek újra jelentősen megnövekedtek, és 1908-ra már 1757 kataszteri holdon műveltek szőlőt. VÖRÖS 1982. 75-76.

[48] 1899-ben a 25 ügyvéd tulajdonos közül 22 esetben tudtam születésükről adatot gyűjteni. A 22 ügyvédből 13, vagyis 59%-uk volt idegen származású.

[49] „Régen a szőlő házat hozott, ma házat visz” – terjedt el ekkoriban Pécsett a mondás, de az ügyvédek számára, mindez nem jelentett egzisztenciális problémát, inkább bortermelői önérzetüket bánthatta.

[50] SZÉKELY 1897.

[51] Áronffy Rókusnak mintaültetvénye volt Rácvárosban; Horváth Antalt, halálakor a városi közgyűlés jegyzőkönyvében a pécsi szőlők nagy „regenátorának” nevezték. Dunántúl 1934. december 23. 3. BML, V. kgy.ir.: 222/1912.

[52] Hiszen „ügyvédnek lenni annyit jelent, mint támasza, tanácsadója, segítőtársa lenni küzdő embertársainknak”. Szuly János 80 éves. Dunántúl 1923. június 8. 3.

[53] Stein Henrik nagy reménysége volt a Pécsi Ügyvédi Kamarának, de mindössze 39 évesen öngyilkosságba menekült anyagi csődje elől. Váltókkal spekulált és elbukott. Pécsi Napló 1900. június. 20. 1-2.

[54] Még az izraeliták is a Nemzeti Casino tagjai voltak.

[55] Az egyetlen kivételt az Állításköteleseket Puhatoló Bizottság jelentette.

[56] 36 esetben találtam bizonyítékot a házassági és születési anyakönyvekben, e szerint közülük 25 a keresztény felekezethez, 11 pedig az izraelitához tartozott.

[57] A 15 ügyvédből, akik ilyen nagy aktivitást mutattak, 14, vagyis 93%-uk volt keresztény vallásfelekezethez tartozó, az egy izraelita mellett. BML, V. kgy. ir.: 1898-1914.

[58] De nem csak a tagokra, a Kamara egészére nézve is, melynek ily módon megnövekedett tekintélye kisugárzott a kevésbé szerencsés vagy kevésbé jól prosperáló ügyvédekre is.

[59] Összesen 21 virilis ügyvéd közül 13 hagyatéki leltárát sikerült felkutatnom. Közülük 10-nek valóban számottevő vagyona maradt hátra halála után. A másik három esetből kettő váltókkal való spekulációnak esett áldozatul. Anyagi potenciájukon felül költekeztek, hogy reprezentálhassanak, s azt az életmódot folytathassák, melyet évekkel azelőtt még jövedelmeik fedezni tudtak.

[60] A választási rendelkezésekből adódóan az 1893-ban beválasztott törvényhatósági bizottsági tagok 10 évre szóló mandátuma beleesik a vizsgált korszakba.

[61] Az 1886:21. tc. 33.§-a értelmében az 1911-es választások eredményei 1914-ben megerősíttettek, illetve a megválasztott bizottsági tagok mandátuma „a békekötés napját követő 3 hónapig” meghosszabbíttatott.

[62] Bodó Aladár 1912. szeptember 20-án, Bubregh Antal 1905. április 7-én, Miltényi Miklós 1907. július 17-én halt meg. Lauber Rezső pedig már 1910-től virilisként tagja a törvényhatósági bizottságnak. V. kgy. ir. (1899-1914)

[63] Hajdú Gyula, Hoffmann Ottó, Schwarz Gábor politikai szereplésükre a későbbiekben még kitérek.

[64] Madarász István például királyi közjegyzőként, a közjegyzői kamara elnökeként, mint magyar királyi kormányfőtanácsos a megyei bizottság tagja volt. Ezen állami hivatalokban töltött szolgálata mellett természetesen nem gyakorolta ügyvédi hivatását. Dunántúl 1934. március 2. 3. (Nekrológ)

[65] Egyrészt az Ügyvédi Rendtartás 52§-a szerint az ügyvéd teljes szólásszabadsággal bír megbízójának védelmében úgy a bíróságok mint a hatóságok előtt. MTt, 1872-1874. Másrészt nem húztak állami jövedelmet, tehát megélhetésük tekintetében függetlenséget élveztek az államtól.

[66] A már említett Hajdu Gyuláról, Hoffmann Ottóról és Schwarz Gáborról van szó.

[67] Pécs mindenkoron komoly erőssége volt a Függetlenségi és 48-as Pártnak.

[68] Például Lieber György, Visy László, Bodó Aladár, vagy Muttnyánszky Béla, akik Erreth Jánost támogatva igyekeztek az ellenzéki álláspont elfogadására bírni a bizottság ingadozó elemeit. BOTTKA 1997. 42.

[69] Így jártak Baross Gáborral vagy Zichy János gróffal, Wlassich Gyula egykori vallás és közoktatatási miniszterrel, Batthyány Tivadar fiumei kormányzóval is.

[70] Aidinger János volt polgármester maga is jogakadémiát végzett.

[71] Felváltva Erreth János, Pleininger Ferencz, Egry János. A Pécshez szorosan kötődő pécsváradi választókerületet is ideértve. A jelenség országosan is jellemző volt a városokra. Az alsóházban az ügyvéd képviselők száma 1867 óta hatvannál kevesebben sosem voltak, 1902-ben pedig 82. (KRÁLIK 1903. II. 338.) Csak a földbirtokos képviselők voltak náluk többen.

[72] E pártok természetesen a kor követelményeinek megfelelően klub jelleggel működtek, s nem tömegpárt gyanánt. A politizálás az „úri” jelzővel párosult.

[73] Ő később sokáig tevékenykedett, a város tiszti főügyészeként. Fekete Mihály életrajza. Pécsi Napló 1911. november 26. 7.

[74] A Függetlenségi Kör alapítójának, Simonfay Jánosnak érdeme, hogy Pécsett Kossuthnak mandátumot harcolt ki a kiegyezés után, melyet ő ugyan nem tudott elfogadni, de Simonfay harcolta ki a két Kossuth fiú mandátumát is valamivel később. Pécsi Napló 1912. december 22. 3. (Nekrológ.) Sziebert Nándor a pécsi Kossuth Párt elnöke volt. Pécsi Napló 1935. február 26. 5. (Nekrológ)

[75] Lauber Rezső. LENKEI 1922. 229.

[76] Hogy a mindennapok kötetlenebb, szervezeti kereteket nélkülöző szórakozási, kulturális lehetőségeivel – gondolok itt a színházra, mozgókép-színházra, kávéházi életre – mennyiben, és milyen formában éltek arra közvetlen bizonyítékot nem találtam. S ehelyütt inkább az adatokkal alátámasztható tevékenységükre térnék ki.

[77] Hajdu Géza: Vásárhelyi egyesületek és könyvtárak 1827-1944. Szeged, 1984. Idézi: MÁRFI 1989. 139.

[78] Esetenként, kereteit túlnőve, egész Baranyára, vagy mint a Pécs-Baranyai Kertész Egylet esetében, Somogyra, Tolnára is kiterjedő tevékenységet folytathattak. MÁRFI 1989. 138.

[79] MÁRFI 1989. 134.

[80] Megszervezésében szintén egy ügyvéd, Nyers János jeleskedett, aki 1838-ban a Pécsi Nemzeti Casino-Egyesület titkára lett. ÁGH 1894. 189.

[81] Ezek jobbára jótékonysági egyletek illetve a hitélettel kapcsolatos tevékenységet kifejtő társulatok voltak. Politikai felhanggal nem jött – valószínűleg nem is jöhetett volna – létre.

[82] Ezért lehetséges, hogy olyan illusztris, szinte kivétel nélkül katolikus főurakat és városi, megyei elöljárókat felsorakoztató társaságban, mint amilyen a Pécsi Lóverseny Egylet volt, helyet kaphatott egy izraelita ügyvéd is (Stern Károly). Pécsi Lóverseny Egylet Évkönyve. 1906. Pécs, 1907.

[83] Még ha anyagi korlátai nem is lettek volna – bár ez sem volt mindegyikük esetében biztosított – az ügyvédi rendtartás nem engedte a „verseny” e formáját megjelenni, hiszen az botrányos klienshajhászásnak számított, mely által az ügyvédi kar tekintélye szenvedne csorbát. MTt 1872-1874, 1874: 34. tc. 53. és 68. §§.

[84] Arról nem is beszélve, hogy joggal gondolhatták: az anyagi jólétet feltehetően sikeres jogi tevékenykedésének köszönhetően érte el.

[85] A Pécsi Nemzeti Casino jelentése az 1908-as évről. Pécs, 1909.

[86] 1908-ban Nagy Jenő alelnök, Visy László igazgató, Lauber Rezső ügyész, Tausz Gyula pedig ellenőr volt a kaszinó vezetésében. 1912-ben pedig Fischer Ferencz lett a Casino elnöke; 1938-ban pedig már Koszits Ákos.

[87] Vagyis valamennyi, az 1908-ban a Pécsi Ügyvédi Kamaránál bejegyzett ügyvéd tagja volt a Casinonak. A Pécsi Nemzeti Casino Évkönyve 1908. Pécs, 1909.

[88] Kiss József. P. C. 1903. Pécs, 1903. 65.

[89] A Pécsi Rabsegélyező Egylet Évkönyve 1911-ről. Pécs, 1912.

[90] A Pécsi Rabsegélyező Egylet Évkönyve az 1904-es évről. Pécs, 1905.

[91] 1903-ban a Pécsi Jótékony Nőegyletben választmányi, rendes vagy pártoló tagként 33 ügyvéd – a kamara állományának több mint fele – felesége vett részt a munkában, 1912-ben pedig 49. BML Ot 1663, 2374, 3006. A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet vezetőségében is képviselték magukat, egyleti tagként pedig 1924-1926 között 19-en voltak jelen. BML, Ot 3027, 3054.

[92] Ennél jóval extrémebb egyesületekben is feltűntek energikus ügyvédfeleségek – nem feltétlenül férjük konszolidált elképzeléseinek megfelelően – mint a Feministák Pécsi Egyesületében, annak titkáraként 1918-ban Grün Sándorné. MÁRFI 1989. 149.

[93] BML, Pm. Ir.: 222/1912.

[94] P-B. C. 1909, 73.

[95] Igaz, számuk jóval kevesebb volt, mint a katolikusoké, és a világi vezetésnek is nagyobb súlya volt a közösség irányításában.

[96] P. C. 1903, 66.

[97] 1898-tól 1944-ig, a deportálásig folyamatosan ők voltak a helyi izraelita közösség világi vezető személyiségei. SCHWEITZER 1994. 60.

[98] Az egylet céljának megfelelően az ügyvédek lelkes szervezői voltak a különböző konyhakertészeti, gyümölcs- és borászati kiállításoknak, amiket a város anyagilag is támogatott.

[99] Ilyen volt például a Dunántúli Közművelődési Egylet, melynek tevékenysége szintén több megyét fogott át, s vezetőségében megtaláljuk Egry Bélát illetve Erreth Jánost, a szervezet későbbi elnökét is. MÁRFI 1989. 141.

[100] Ilyen volt például a Pécsi Műkedvelők Egyesületéből kinövő Amatőrök Egyesülete Pécsett nevű szervezet is. Ez a testület olyan újnak számító művészeti ágakat karolt fel, s támogatott, mint például a századfordulón divatba jött fotóművészet. Választmányi tagjai között szerepelt Bodó Aladár, aki részt vett az egylet által létrehozott kiállítások megszervezésében is. ORI 1913, 4.

[101] Nagy Jenő és Németh Béla például a Dalárda basszus szólamában szerepeltek, s együtt utaztak a kórussal a dalversenyekre. P. D. É. 1897, P. D. 1911.

[102] Németh Bélát például nekrológjának írója „a Mecsek kultusz hivatott apolstolának” nevezi. M.E.É. 1905, 11-12.

[103] Bodó Aladár, Krasznay Mihály, Jobst László, Deutsch Zsigmond. Pécsi Figyelő 1893. szeptember 27., BEZERÉDY 1987.

[104] „Németh Gyula ... haladni tudott a korral. Első pécsi komoly úriember volt, aki kerékpárra kapott, azon végigszáguldott a városon és elragadtatással beszélt mindig a kerékpársport gyönyörűségeiről, még akkor is, ha röptében leesett orráról csiptetője, vagy a falvakban kutyák beleharaptak fölgyűrt nadrágjába.” LENKEI 1922. 116-117.

[105] A Pécsi Korcsolyázó Egylet elnöke volt. P. C.1903. 62.

[106] Az egyesületi élet – a titkári, jegyzői, ügyészi állásokból kifolyólag – közvetlen munkaalkalmat is jelentett.

[107] Juhász Lászlónak köszönhető, hogy számos őskori illetve római kori lelet a házak alapjai helyett az 1904-ben létrehozott Pécsi Múzeumban lelte meg biztos helyét. VÁRADY 1896. II. 8.

[108] Horváth Antal buzgalmának és kutatómunkájának köszönhette a város, hogy vízellátása, mely a gyakori szárazságok időszakában kritikussá vált, utánpótlásra talált a „tortyogó” forrásában LENKEI 1922. 177.

[109] Pleininger Ferencz, Sárkány Ármin

[110] M. E. É. 1905, 13.

[111] Németh Béla. Az orgonajáték gyakorlati kézikönyve. Pécsi Napló 1906. május 10. 5. (Nekrológ)

[112] Pécsi Napló 1937. április 13. 3. (Nekrológ)

[113] P. Ü. K. ir. 1910., valamint MSK Új S. 2. 24. tábla, MSK Új S. 48.  22. tábla.

[114] MOL, O.Ü.Gy.Nyi.ir.: 4499-9683. tétel, Fel. Any.: 1825-1895., Ál. Any.:1895-1984.

[115] Fel. Any.:1825-1895., Ál. Any.: 1895-1984.

[116] V.kgy.ir.: 247/30176/1900, 299/11582/1905, 245/24144/1910, 205/29607/1914.

[117] VML, Sz. Ü. K. ir. IX. 203/b. 1/1900, 6/1914.

[118] A pécsi sajtóra vonatkozó valamennyi információ a Csorba Győző Megyei Könyvtár Helytörténeti részlegének mikrofilm dokumentációjából ered.