Cikkek

Márfi Attila: Színházi élet Pécsett az antant-szerb megszállás alatt

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

287–294. pp.


Márfi Attila


Színházi élet Pécsett az antant-szerb megszállás alatt


Theaterleben in Pécs während der Antante-serbischen Besatzung

Theatral life in Pécs during the occupation of the Allies and the Serbs




A szerb megszállás idején a városi vezetés fokozatosan kicserélődött, s olyan elemekkel hígult fel, akik nem gyakorolták a város ekkor még érvényben lévő igazgatási funkcióit, hanem kiszolgálták az idegen uralmat. A városi közigazgatás vegetált az áldemokratikus, demagóg szólamok hazug álarcai mögött. Valójában egy sor antidemokratikus lépést foganatosítva korlátozták a polgárok személyi jogait a városi igazgatást formálissá téve. Így a Színügyi Bizottságot is a háttérbe szorították. A színháznak felelős vezető testülete nem lévén, erősödött a meglévő kulturális értékek fokozatos devalválódása és a kommersz irányzatok térhódítása.

A Tanácsköztársaság bukását követően számosan találtak Pécsett menedéket, s itt is arra törekedtek, hogy megteremtsék a szociáldemokrata és kommunista erők képviselte radikális baloldali hatalmat. E szándék a sajátságos pécsi politikai viszonyok között a püspöki város társadalmi elitje, a közhivatalok vezető rétegei, a vagyonos polgárság és a nemzeti érzelmű néprétegek részéről komoly ellenállásba ütközött. A szerb katonai erőkre támaszkodó radikális baloldal 1920 nyarán a közigazgatási hatalmat is megszerezte Linder Béla polgármesterré választásával.[1] A város életét a háború évei alatt kezdődő gazdasági válság az idegen hatalom alatt is egyre jobban befolyásolta, mely természetesen a kulturális szférában is jelentkezett.

Változások a műsorpolitikában

A Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) szervezeti és gazdasági háttere, s vele párhuzamosan művészi produktuma is erősen megrendült az I. világháború kitörését követően. Bár a társulat repertoárjában a nagyobb kasszasiker reményében a könnyedebb műfajoké lett a vezető szerep, a színház anyagi helyzetén nem sikerült lényegesen változtatni. A háborús viszonyok miatt bizonytalanná vált a katonazenekarok szerepeltetése. A férfiak besorozása és az 1917 őszétől bevezetett villany- és vízkorlátozás, a frontszínházak hadba vonulása következtében a színház művészeti élete visszaesett.[2] A művészeti értékek rovására ment a mozi elterjedését követő konkurrenciaharc egyik sajátságos „színházi” műfajának, a kinemaszkeccsnek a térhódítása is. Sokat bírálták a pécsi színházat elhanyagolt külseje és a leromlott, kopott, szegényes díszletek, jelmezek miatt is. Ezek az állapotok a megszállás három éve alatt csak tovább romlottak.

Igaz, a szerb katonai bevonulást követően nem történt különösebb változás a színház életében. Kapuit nem zárták be, és az előadások menetét sem korlátozták. Olyannyira nem, hogy ekkor mutathatta be Füredi Béla társulata Farkas Imre: Túl a nagy krivánon c. hazafias drámáját, ami a megszállás első szakaszában 16 alkalommal került színre.[3] 1919 elején azonban a szerb hatóságok bevezették a kivételes intézkedéseket, s ezzel korlátozták a gyülekezési szabadságot, s nem lehetett a város területét elhagyni. Ennek következményeként a színtársulat is komoly veszélybe került. A válaszlépésként kirobbant hazafias sztrájkhoz, mely közel egy hónapig tartott (1919. II. 23. – III. 14.) a PNSZ is csatlakozott, szüneteltetve előadásait.[4]

A színi évad letelte után a társulat nem hagyhatta el a várost, hogy nyári állomáshelyeken játszhasson. Ezért, részben kényszerűségből, az ekkor már virágkorát élő kabarék megalakításával próbáltak helyzetükön enyhíteni. Pécsett az idegen megszállás ténye is motiválta – az egyébként európai korjelenségnek is felfogható – kabaréműfaj népszerűségét. Ugyanis a város kiszolgáltatott és elszigetelt helyzete, s a megszállókhoz tartozó, jól fizetett hivatalnokréteg, s a megváltozott összetételű helyi közönség igényei domináltak a gombamód szaporodó, s folytonosan átalakuló kabarék működésénél.

Bár a kabarék főleg a munka nélkül maradt színészek megélhetéséért jöttek létre, a város színi életében továbbra is a PNSZ vitte a vezető szerepet. Ebben az időszakban két nagymúltú és elismert igazgató állt a színház élén: Füredi Béla és Nádassy József.[5] A pécsi születésű Füredi (egyes források szerint a Somogy megyei Nagybajomban született) itt kezdte színészi pályafutását Somogyi Károly színtársulatában az 1896/97-es évadban.[6] 1911-től egészen 1920 nyaráig, megszakítás nélkül állt a PNSZ élén. Főleg itt élő befolyásos családjának köszönhető, hogy a színházi pályázatokon sikere volt. Bátyja, Füredi Gyula ugyanis tekintélyes pécsi bankár volt, s egyben a Színügyi Bizottság tagja is. Bár Füredi az első években jelentős művészi sikereket ért el a pécsi színpadon, a világháborút követően, s a megszállás első két éve alatt is a könnyű sikerek elérésére, a kommerszebb darabok adaptálására kényszerült. Repertoárját a divatos francia bohózatok és az operettek nagy számú műsorra tűzése jellemezte a még mindig divatos népszínművekkel együtt. A vesztegzár miatt mindkét általa vezetett színi évad meghosszabbítását kérte a városi hatóságoktól. Így több mint egy hónappal tolódott ki a nyári szezon.

A tömegízlést kiszolgáló színtársulat operettek sorozatát vitte színre, a divatos Millöcker, Strauss és Leo Fall daljátékok mellett olyan sikeres magyar szerzők is lehetőséget kaptak repertoárján, mint Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és Szirmai Albert Európa-szerte már elismert dalművei. A két évad alatt a társulat 48 különböző operettet mutatott be közel 200 alkalommal.[7] A vígjátékok, bohózatok, népszínművek, komédiák és szkeccsek szintén a kedvelt műfajok közé tartoztak. Színrevitelük aránya megközelítette az operettét. A klasszikus műveket jóformán csak az 1919. szeptember 22-én egyszeri alkalommal bemutatott Shakeskpeare tragédia, a Hamlet képviselte. S a műsorra került közel száz alkalommal játszott 27 színmű zöme szintén nem tartozott az igényesebb darabok közé. Kivétel persze akadt, hiszen 1919 végén négy ízben is eljátszották a Bánk bánt, Herczeg Ferenc Árva László király c. történelmi drámáját pedig tízszer tapsolhatta meg a közönség.[8] A direktor mentségéül szolgálhat az a tény, hogy a színház valóban a fennmaradásáért küzdött, s ezt csak kompromisszumok árán érhette el. Füredi vezetése alatt többször is korlátozták a kezdési és a műsoridőt, főidényben pedig csaknem egy hónapig szüneteltették az előadásokat.

A város részéről nyújtott anyagi támogatás minimálisra csökkent. Ráadásul a színház minden művészi és szellemi kapcsolata megszakadt a fővárosi és a vidéki színházakkal, illetve a hetente két alkalommal közlekedő úgynevezett demarkációs vonattal, amely a fővárossal kötötte össze a megszállt területeket. Néha érkeztek vendégművészek, de inkább fellépési lehetőséget kerestek a pécsi kabarékban. A megszállás idejéről két jelentősebb vendégjátékról rendelkezünk adatokkal, s ezek a társulatok is a Szerb–Horvát–Szlovén királyság területéről érkeztek. A belgrádi Szerb Nemzeti Színház 1919. január 27-én és 28-án lépett fel a színházban,[9] míg Milosevics Dragutin alkalmi társulata Mohács érintésével érkezett Pécsre, ugyanezen év augusztusában, s három alkalommal lépett fel. Füredi 1920 júniusáig állt a színház élén, átadva ekkor helyét Nádassy Józsefnek, aki a még tavasszal kiírt pályázaton két évre nyerte el az igazgatói pozíciót.

Nádassy József színi évadjai

Nádassy már az 1902/03-as és az 1904/05-ös évadban is vezette a PNSZ-t.[10] Az 1905-ös távozását követően szakmai elismerés, de számos kudarc is érte: Szombathelyen a társulatának otthont adó faaréna leégett, viszont a budai Várszínházban elismerésre méltó sikereket produkált. Az 1910-es években Szabadkán színigazgató, de 1915 márciusában ez a teátrum is porig égett. Magánéletét sem kímélték a tragédiák, miközben Újvidék és Makó színi állomásokon játszott társulataival. 1918-ban a szerbek bevonulásáig egy szabadkai szálló termében léphetett fel társulatával. Mivel ellenszegült a megszállóknak, onnan is menni kényszerült. Hazafias gondolkodását értékelve az Országos Színészegyesület és a város magyar érzelmű vezetésének megegyezéseként került ismét Pécsre. De mire ideérkezett, már egészen más gondolkodású és érdekű városvezetés fogadta.[11]

 Ebben a sajátságos helyzetben sem adta fel művészi elképzeléseit.  Műsorpolitikájára az úgynevezett könnyebb műfajok visszaszorítása és az igényesebb darabok adaptálása volt jellemző. Az előző évadokhoz képest mintegy felére csökkentette az operettek és a bohózatok számát, a kinemaszkeccs is leszorult a színpadról. Ezek a műfajok az akkor már javában működő kabarékban találtak igazi otthonra.

A politikai és anyagi korlátok miatt kényszerpályán mozgó színházban tarkasága ellenére is egyre színvonalasabb műsorokat láthatott a pécsi nagyérdemű. Nádassynak köszönhetően újból visszatért a pécsi színpadra az opera is. Így a pécsiek több alkalommal láthatták a Carmen, a Faust, a Bohémélet és a Parasztbecsület előadásait. A prózai műsorokban pedig Shakespeare, G. B. Shaw, Oscar Wilde, Csehov, Ibsen és Dumas színműveivel próbálta meg a műfajbeli tarkaságot biztosítani.[12] A társulat fennmaradása érdekében ugyanis a kasszasikereket jelentő kommerszebb darabok továbbra is műsoron maradtak, ha csökkent is az arányuk. A magyar szerzők közül pedig előnyben részesítette a nemzeti klasszikus értékeket képviselő Bánk bánt, Az ember tragédiáját és Herczeg Ferenc Árva László király és a Bizánc című történelmi műveit. De láthatták a pécsiek Jókai Aranyemberének színpadi változatát is. A szerb hatóságok bizonyíthatóan éppen Nádassy igazgatósága idején éltek a cenzúrázás jogával is. Nincs pontos ismeretünk arról, hány előadást tiltottak le, de Rényi Aladár: Tiszavirág c. operettjét két előadás után vetették le a műsorról 1921 februárjában.[13]

Érdemes megemlítenünk a Pécsi Nemzeti Színház 25 éves fennállásának megünneplését is 1920 októberében. A megszállás miatt „csendes jubileumnak” titulált bensőséges megemlékezés első szakaszában Honthy István főszerkesztő, később színháztörténész, a Rivalda és a Pécsi Színházi Élet hasábjain 1920 nyarán több cikket is közölt az eltelt 25 év fontosabb művészi eseményeiről. Ezek az írások a repertoárt elevenítették fel a jelesebb direktorok és színművészek produktumának ismertetésével, ezért kellő színtű forráskritikával értékes színháztörténeti dokumentumként is értékelhetők.  A Nádassy-féle társulat október 5-én tartotta meg a színházi ünnepet, amelynek első felvonásaként Hajsinek Rezső karnagy ünnepi nyitányát élvezhette a publikum, majd Honthy István ez alkalomra írt prológját[14] Halasi Mariska a társulat ünnepelt primadonnája szavalta el. A megemlékezés harmadik szakaszában pedig a Cigánybáróné c. három felvonásos operettet játszották el.[15]

A jeles ünnepi esemény nem bizonyult korszakhatárnak az ezt követő 1920/21-es színi évadban. Olyannyira nem, hogy Nádassy műsorpolitikája kissé elhajlott a népszerűsítő műfajok irányába. Ezt bizonyítja az operettek és népszínművek számbeli fölénye a havi műsorjegyzékeken. A Sztambul rózsája, a Tengerész Kató, a Vándorlegény, az Aranyfácán és a Legénybúcsú c. operetteket az egész évad alatt műsoron tartották – sok más, csak pár alkalommal előadott daljáték mellett. A nép-színművek adaptálásánál természetesen Szigligeti Ede volt a rangelső a Sobri Jóska, a Cigány és a Csikós c. műveivel, de többször színre került Csiky Gergely Cifra nyomorúsága is, valamint a Piros bugyelláris, a Tolonc és a Kondorosi szép csaplárosné, – mind, akkor közkedvelt népi játékok. Figyelemre méltó viszont, hogy a klasszikus műfajok közül 1921 tavaszán debütált Oscar Wilde két színpadi műve, az Eszményi férj és a Salome, Alexander Dumas Denise, G. B. Shaw Pygmalion és Lev Tolsztoj Élő holtest c. művei. Igaz, nem tartoztak a repertoár sikerdarabjai közé, viszont mindenképpen elismerésre méltó Nádassy József azon törekvése, hogy nem hagyta túlságosan devalválódni ilyen körülmények között sem a pécsi színészet értékrendjét.[16]

Segítségére voltak ebben azok a ragyogó színésztalentumok, akik számos műfajban otthonosan mozogtak, s a korszak elismert, s olykor ünnepelt művészei közé tartoztak. Közülük elsőként Halasi Mariskát kell említenünk, aki szinte az összes operettben és népszínműben címszerepeket kapott, de ő alakította Ibsen Nóráját, Évát Madách klasszikus művében és a Pygmalion főszerepe is őt illette. Valóságos sztár volt Halasi Mariska ekkor Pécsett.[17] 1921 nyarától viszont a fővárosban folytatta színészpályáját.[18] A hölgyek köréből Ludvig Vilma, Kürthy Böske és Vízváry Elza nevét is fontos megemlíteni, akik olykor fő, de inkább epizódszereplőként váltak igazán elismertté a Mecsekalján. A férfiak közül Komlós Vilmos bonviván, Remete Géza főrendező, aki sikeres Mefisztó volt Pécsett és Gózon Béla[19] neve kívánkozik ide. Igaz, Gózon 1921 áprilisában Bajára, a szintén megszállt kisvárosba szerződött a Modern Színpadhoz. Éppen ezért az ekkor színre kerülő Herczeg Ferenc műben, a Bizáncban Halasi Mariska mellett Remete Géza játszotta el a címszerepet.

Hozzájárultak a társulat sikereihez a vendégművészek fellépései is. Közülük Füredi Béla volt direktor mellett Rónai Imrét és Tihanyi Bélát kell említenünk, akik már sikeres fővárosi színészként tértek vissza pályakezdésük egyik helyszínére „öt diadalmas estére”, ahogy a korabeli kritikus fogalmazott. Jelezzük ugyanakkor, hogy a vendégjátékok aránya a háború és az idegen uralom miatt lényegesen visszaszorult.

A színi évad július 15-ig tartott, átadva a szerepét az eddig is működő alkalmi színpadok és kabarék előadóinak, akik zömében a társulat tagjaiból verbuválódtak. A szezon utolsó hónapjában két balkáni szerző művét is próbálta a társulat: a horvát Ivó Vojnovich Napraforgós hölgy és a szerb Boniszláv Nusics A közönséges ember c. műveit. De csak a Napraforgós hölgy került színpadra június derekától, összesen három alkalommal.[20] Az idényt két jeles egyéniség fellépése zárta; Csáky Ferenc ekkor tartotta 30 éves pályája jubileumjátékát a Falu rosszában, míg Remete Géza a Napraforgós hölgy címszerepével búcsúzott el a pécsi publikumtól. A következő évad már a megszállás alól felszabadult városban kezdődhetett el.

Érdemes említést tennünk a szerb hatalom alatti színházi sajtóról is. Már csak azért is, mert 1918 előtt nem volt a városnak színházi lapja, leszámítva a kisebb alkalmi kiadványokat. A tárgyalt korszakot szinte teljes egészében lefedi az 1919 szeptemberében Fodor Tibor által alapított Pécsi Színházi Élet c. hetilap, amely 1936-ig jelent meg.[21] A másik színházi lap a Rivalda címmel közzétett hetilap 1920 júliusától decemberig jelent meg László Ferenc szerkesztésében.[22]

Az egész korszak mintegy három színi évadot átölelő időszakában a műsorpolitikára összességében bizonyos telitettség jellemző, ami adott esetben a színvonal rovására is ment. Így pl. hetente tíz meghatározott darabot játszottak, s ezek közül mindig volt 2-3 újonnan színre állított produkció. Minden nap volt előadás. Vasárnap viszont mindig két alkalommal játszott a társulat, s néha hétfőn is. Havonta egyszer pedig szombati napokon gyermekműsort is adtak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szinte hermetikusan elszigetelt városban a kulturális és a nemzeti értékek meg-, illetve átmentése volt az egyik fő szempont, dacolva a megszállók politikai nyomásával és a konkurenciát jelentő kommerszebb, sekélyebb színvonalú színpadok és kabarék műsoraival. Ez a jelenség olykor igazi értékrendet is felvillanthatott, de mindenképpen érdekes színfoltot jelentett ebben a sajátságos politikai és társadalmi miliőben.

A pécsi kabaré hőskorszaka

A többnyire kávéházakban és egyéb vendéglátóhelyeken létező kabaré-társulatokon kívül Munkás[23], Gyermek és Szabadtéri Színpad felállítását is tervezték.[24] Bár ezek csak elképzelések maradtak, a kabarék a város jellegzetes szórakoztatási bázisaivá váltak a szerb uralom alatt. A megszállás éveiben 13 különböző színpadi társulásról tudunk. Ezek természetesen nem egyidejűleg léteztek, s nagy részük a PNSZ társulatából toborozta tagságát. De Budapestről szerződtetett színészek, énekesek és táncosok is eljutottak a városba a már említett demarkációs vonattal.

Pécs két legjelentősebb kabaréja szállodában mulattatta a város polgárait és a megszállók katonáit, hivatalnokait. Így a Király utcában álló Arany Hajó Szállodában már 1919 júliusában[25] megnyílt a róla elnevezett Hajó Kabaré.[26] Fennállásának második évében gyakran változtatta a nevét, de mindvégig egyhelyben maradt. Hogy ne sértsék a PNSZ érdekeit, csak a nyáron és a kora ősszel játszhattak. 1920 tavaszán a helyszín megtartása mellett a Pécsi Kabaré nevet vették fel, s tekintve, hogy a nyári szezonban működhettek, a Pannonia Szálló kerthelyiségében szórakoztatták a vendégeket, akiknek létszáma maximum 300 fő lehetett az elhelyezett 52 asztal függvényében. Rossz idő esetén a nagyteremben, a Nemzeti Casino, vagy a Pécsi Jótékony Nőegylet székházában várták a közönséget. A Hajó, illetve a Pécsi Kabaré rövid bohózatokkal, kuplékkal és táncokkal lépett pódiumra. A két tulajdonos Lőwy Ignác és Klein József kis létszámú társulattal üzemeltette a kabarét. 1921 nyarán pl. Tábori Emil művészeti vezető mellett Vécsey Ferenc karmester, Viola Gizi, Révész Etel, Tábori Sári, Simay Elek alkották a társulatot, kiegészülve az akkor már ismert és közkedvelt Salamon Bélával. Salamon a Spitzer bácsi, a Katonásdi, a Pünkösdi királyság, a Vonósnégyes, és az Asszonytrükk c. bohózatokban remekelt igazán.[27] De csak a szezonkezdetre utazott Pécsre, mert szerződése a budapesti Bonbonier és Apolló Kabarékhoz kötötte. A Pannonia Szálló társulata 1919 októberében nyitotta meg kapuit Pannonia Színpad néven.[28]

Vezetősége a városi színházból került ki, de a művészcsoport zömét fővárosi előadók alkották. A többi kabaréval ellentétben a szezon ősztől tavaszig tartott, de nyáron nem játszhattak. Tekintélyes létszámú műszaki személyzet működtette a szálló első emeleti koncerttermében kialakított színpadot, ahol karzaton is helyet foglalhatott a publikum. A szezon idején minden nap műsort adtak este 9 és éjfél között. A nyári szünetben a Fasor Kabaré költözött a terembe.

A Pannonia Színpad 1920 elejére már túl volt a századik előadásán, amely időszakról a Pécsi Színházi Élet cikkírója így emlékezett meg: „Otthont kapott, hivatást talált magának Pécsett a Pannonia Kabaré. Könnyű kis drámák, vidám sanzonok segítették hozzá, hogy egy telet már sikeresen megélt nálunk.”[29] S valóban nagyon változatos volt a Pannonia Színpad műsora. Főként operettek, kuplék, bohózatok, sanzonok és táncbetétek alkották a repertoárt, de folyamatosan léptek fel akrobaták, zsonglőrők és egyéb mutatványosok is. A társulat társigazgatói Tihanyi Béla és Rónai Imre a PNSZ műsorából is átemeltek jeleneteket és betéteket.[30] Háziszerzőjük, Tábori Emil pedig a bohózatok, villámtréfák írásán fáradozott. A színház művészei szinte folyamatosan játéklehetőséget kaptak, pl. Gózon Béla és Remete Géza. Néha önálló hangszeres produkciók is elhangzottak, s igazi kuriózumnak számított Prezenow (Bébi) orosz táncosnő 1921 telén többször eljátszott magánszáma és egy hindu dramolett színre vitele „Dzsáta” címmel.[31]

A Pannonia Színpad és a PNSZ közötti művészi, emberi kapcsolatok egymást feltételezték és segítették, hiszen az összes segédapparátust megkapták ehhez (díszletek, jelmezek stb.). A Pannonia Színpad a megszállás után erre a kapcsolatra, valamint „a szerbekkel való ellenállásra” (sic!) hivatkozva kérte működése legalizálását. A városvezetés 1922 elején viszont lakonikus rövidséggel mondta ki a végszót a Pannonia Színpad felett: „A viszonyok változásával tárgytalanná vált.”[32]

Érdekes színfolt a Pécsi Modern Színpad közel egyéves működése is. Ők a Pannonia Színpad társulatából váltak ki a PNSZ negyedszázados jubileuma idején, azzal a céllal, hogy – Gózon Béla főrendező szavait idézve – „tisztán irodalmi alapokra fektetett műveket adnak elő.”[33] Ebből sajnos semmi sem valósult meg a Deák utcai Weindorfer vendéglőben, amit a pécsiek csak „Fujtógatónak” becéztek.[34] Kezdeti próbálkozások után ők is könnyedén alkalmazkodtak a kabaré műfajhoz. Csak rövid ideig létezhettek, mert 1922 elején tartozásaik fejében épületüket elárverezték.

A Siklósi utcában álló Orfeum Kávéház 1919 októberétől adott otthont Ujvári Ferenc művészeti vezetésével az Orfeum Kabarénak, amely szintén csak nyáron működhetett. A bárszerűen üzemelő Orfeumban főleg varieté és parkett tánc volt látható.[35] A Kávéház kerthelyiségében pedig 1921 nyarától pár hónapig létező Fasor Kabarét hívták életre az Orfeum gárdájára alapozva. Szintén kávéházi kabaré volt 1921 februárjától a Király u. 14. sz. alatti Otthon Kabaré.[36] A színház szomszédságában álló kabaré számos színészt is foglalkoztatott, de más segítséget nem kaptak a PNSZ-től, pedig próbatermet és díszleteket is kérelmeztek.

Ebben az időszakban nyílt meg a pécsi éjszakai élet akkori központjában a Deák utcai Jardin Bárban a kabaré. Kerthelyiségében, a Japánkertben nyáron működtettek kabarét. Hunyadi Emil művészeti vezető néha bohózatok és operettek adaptálásától sem riadt vissza, de igazából ebben a mulatóban is akrobaták, dizőzök és táncosok szórakoztatták a közönséget működésük pár hónapja alatt.[37]

A Krausz Béni tulajdonában álló Royal Kávéház kabarétársulata 1921 június közepén debütált, de jóformán csak zenés műsorokat adtak a színház zenekarából alakított szalonzenekarra támaszkodva, Hajsinek Rezső karnagy vezetésével.[38] Ismert volt még a diákok által szervezett úgynevezett Consortialis (közösségi) Kabaré, de csak pár hétig színesítette a pécsi kabarék palettáját. Érdekes színfoltja volt még ezen időszaknak a nagy hagyományokkal rendelkező és 1921 áprilisában újra életre keltett Tettyei Szabadtéri Színpad. Itt szintén kabarékat és zenés darabokat vittek színre a PNSZ művészei a nyári holtszezonban.[39]

A kabarék, lokálok és bárok szórakoztató jellege mellett, ha nem is ilyen arányban, de továbbra is életjelet adtak magukról az önképző és művészkörök színházközeli tevékenységükkel. Az Arany János Önképzőkör színházi előadásait pl. Gózon Béla tanította be, s a színházban is szerepeltek. A Pécsi Iparosifjak Műkedvelő Körét szintén pécsi színész, Radványi Dezső vezette. A Munkásképző Műkedvelő Kör pedig arra vállalkozott, hogy a színházban adja elő a Remény c. Hayermars drámát és Mascagni Parasztbecsületét. A színházon kívül is zajlottak színpadi előadások, művészeti események, elsősorban a Pécsi Jótékony Nőegyletnek köszönhetően. Így számos dalestet tartott Ludvig Vilma a PNSZ énekesnője, aki énekiskolát is szervezett, de fellépett itt Kallivoda Olga magánénekes is Grieg, Debussy és Csajkovszkij műveket énekelve. Jelentős esemény volt a Nőegyletben 1921 áprilisában rendezett Byron-est a PNSZ két kiválósága Gózon Béla és Danis Jenő közreműködésével.[40] S ezt a szellemi életet, kulturális miliőt erősítette az 1921. január 22-én megalakult Pécsi Művész Kör is. A jeles társulat a Pécsett alkotó írók, képzőművészek, színészek és zenészek közreműködésével kiállítások, koncertek, felolvasások és kisebb produkciók előadásával igyekezett Pécs szellemi életét szinten tartani.[41]

Láthatjuk tehát, hogy az idegen uralom három esztendeje alatt értékek teremtődtek és devalválódtak, s új irányzatok erősödtek fel, de ebben a műfajbeli tarkaságban a Pécsi Nemzeti Színház, főleg Nádassy József vezetése alatt igyekezett a város szellemi értékrendjét megóvni, de legalábbis szinten tartani a sok ártalmas kihívás ellenére is.

Rövidítések

BML. Pvt. Ir.

Baranya Megyei Levéltár Pécs város tanácsa iratai

BML. Pvt.  Szin. Biz. ir.

Baranya Megyei Levéltár Pécs város tanácsa Színügyi Bizottság iratai

Irodalom

FUTAKY 1992

FUTAKY H.: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949). I., In: KERÉNYI Ferenc (szerk.):  Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. Bp., 1992.

MÁRFI 1990

MÁRFI A.: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). Magyar Színházi Intézet. Bp., 1990.

SCHÖPFLIN 1941

SCHÖPFLIN A.: Magyar Színművészeti Lexikon. II., Bp., 1941.

SURJÁN 1992

SURJÁN M. (szerk.): Baranya megye sajtóbibliográfiája 1832-1984. Pécs, 1992.

Jegyzetek


[1] MÁRFI 1990. 22.

[2] FUTAKY 1992. 205–207.

[3] Uo. 283.

[4] Uo. 290.

[5] MÁRFI 1990. 368.

[6] SCHÖPFLIN 1941. 26.; FUTAKY 1992. 203–206.

[7] FUTAKY 1992. 217–289.

[8] Uo. 219. A darabot Gózon Béla rendezte.

[9] BML Pvt. ir. 1 468/ 1919.

[10] BML Pv t. Szin. Biz. ir. 1914., 7 640/1902., 238/1914.

[11] FUTAKY 1992. 290.

[12] Uo. 298–333.

[13] Uo. 329.

[14] Pécsi Színházi Élet 1920. október 9–16. 7–8.

[15] Uo. A prológ szövege: „Az ügyelőnek csengettyűje szól már / Fel a függönnyel, kezdődjék a játék / Nekünk csak az, jövőnknek nagy ígéret: / Hogy a falak közt áldozunk neked  / Lelket-szívet, magasztos szent művészet / Egy szebb jövőhöz csak vezess, vezess: / Új negyedszázad, mit elénk mutat... / Jó estét hölgyek! Jó estét urak!”

[16] FUTAKY 1992. 298–333.

[17] Pécsi Színházi Élet 1921. március 12-19. A helyi kritikus szerint: „Pécsett minden színházba járó ismeri; csodálattal méltányolja és kedvencként szereti. Színészvér. Apja pompás népszínmű énekes; majd kitűnő drámai színész volt. Anyja – a mi kedves Halasinénk, akit talán még a lányánál is jobban szeret a pécsi közönség. Talán azért is, mert ő az anyja Halasi Mariskának. Az ő kezében minden szerep hat, mert mindenből tud csinálni megérthetőt és valószínűen igazat. Itt van kéznél mindjárt a ragyogó példa: A ködbe burkolózó norvég titánnak, Ibsennek Nórája. Halasi Mariska Nórája eszményi és igaz a nőiességben, az imádott férfi iránti önfeláldozásban; de igaz a megsértett nőiesség és hálátlansággal viszonzott vértanúság eszméletre ébredésében is.”

[18] BML. Pvt. ir. 12 912/1921. A jeles művésznő 1921. júliusában tartotta búcsúfellépését a PNSZ-ban. Ezen alkalomból a város vezetése határozatban köszönte meg művészi produktumát: „...a város kultúrájának emelésére kifejtett művészi tevékenységét.”

[19] BML. Pvt. ir. 14 616/1920. Gózon Béla Pozsonyból menekült Pécsre a családjával és kért letelepedési engedélyt, ahol kurzust akart nyitni: „szavallást, beszéd és előadóművészetet tanítanék.” FUTAKY 1992. 301–302.

[20] Uo. 321.

[21] SURJÁN 1992. 305–306.

[22] Uo. 326., BML Pvt. ir. 12 009/1920. A kritikai hetilap kiadóhivatal a „Hír” c. újságszerkesztősége volt.

[23] BML Pvt. ir. 16 045/1920. Papp István a PNSZ volt tagja nyújtotta be kérelmét a Munkás Színház megalakításáért, s egyben bírálta a PNSZ-t, mert szerinte nem játszik szocialista műveket. Társulatát 13 főre tervezte (7 férfi, 6 nő). Novembertől májusig Pécsett szerepelnének, majd Mohácson és Baján lépnének fel. Pécsett a Nemzeti Kaszinó épületét szemelte ki erre a célra.

[24] BML Pvt. ir. 16 045/1920., 2 105/1921.

[25] A PNSZ kabarétársulata már júniusban megalakult, s a rendőrfőkapitány javasolta, hogy az „Arany Hajóban” lépjen fel. BML Pvt. ir. 2 105/1921.

[26] Pécsi Színházi Élet 1921. június 4–11.  7–8.

[27] Pécsi Színházi Élet 1921. június 25–július 22. 7.

[28] BML Pvt. ir. 6 560/1921.

[29] Pécsi Színházi Élet 1920. szeptember 18–25. 7.

[30] BML Pvt. ir. 18 530/1920. De színházi díszleteket, jelmezeket is kölcsönöztek az „anyaszínháztól”.

[31] Pécsi Színházi Élet 1920. november 27–december 4. 10.

[32] BML. Pvt. ir. 6 560./1921.

[33] Pécsi Színházi Élet 1920. október 9–16. 5–6. Az igazgató: Marjay Iván. A társulat tagjai: Simonyi Pál, Jánosházy Baba, Szőke Gizi, Jakabbfy Ica.

[34] BML Pvt. ir. 13 879/1919.

[35] Pécsi Színházi Élet 1920. szeptember 25–október 2. 10.

[36] Pécsi Színházi Élet 1921. február 26–március 5. 12.

[37] Pécsi Színházi Élet 1921. február 5–12. 10. A kommentátor így jellemezte Hunyadit: „...vérbeli művész, akinek neve garancia a műsor mindenkori elegáns és művészi nivójáért.” A zongoránál Erdélyi-Ernster Dolly ült, a szólótáncos Simonyi Dezső volt, s öt táncosnő működött közre.

[38] Pécsi Színházi Élet 1921. június 15–22. 1.

[39] BML Pvt. ir. 7 419/1921. Fonyó Hugó a PNSZ színművésze 1921. április 2-án kérte a városvezetéstől, hogy a Tettyén szabadtéri színpadot állíthassanak fel. Tervezete szerint május 1-től szeptember 1-ig működtetnék a Tettyei Szabadtéri Színpadot vasárnap és ünnepnapokon. A PNSZ művészeinek és a statisztériának is munkalehetőséget adnak ezzel a vállalkozással. Úgy 3–4 000 embert tud befogadni ez a nézőtér, s a belépti jegyek ára 8 kor. lenne.

[40] FUTAKY 1992. 298–333.

[41] Pécsi Színházi Élet 1921. január 29–február 5. 10.  A kör  tisztikara: alelnök: Vende Ernő, titkár: Gebauer Gusztáv, jegyző: Déri Gyula, pénztáros: Honthy István, ellenőr: Gábor Jenő, háznagy: Gyárfás Dénes, ügyész: Dr. Kálmán Jenő.