Cikkek

T. Papp Zsófia: Pécsváradi iparosok és pécsi kapcsolataik Széchényi Ferenc Descriptio-jában

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

31–55. pp.


T. Papp Zsófia


Pécsváradi iparosok és pécsi kapcsolataik Széchényi Ferenc Descriptio-jában


Handwerker von Pécsvárad und ihre Beziehungen zu Pécs in der Descriptio von Ferenc Széchenyi

The artisans of Pécsvárad and their relations with Pécs in Ferenc Széchényi’s Descriptio




Az 1996-os évben került a Baranya Megyei Levéltár birtokába az OSZK Kézirattárában levő Széchényi Ferenc-féle Descriptio physico-politico-topographica Comitatus Baranyiensis c. kézirat[1] mikrofilmmásolata, vétel útján. Ezt a Descriptio-t Taba István[2] után már sok jeles kutató sokféle szempontból vizsgálta, sokan dolgozták fel egyes adatait. Jelen dolgozat keretében egy mezőváros iparos rétegének 1786-os állapotát és a megyeszékhelyhez fűződő kapcsolatát szeretném ismertetni.

Széchényi Ferenc[3] 1785–86-ban alig másfél évig volt a II. József által kialakított pécsi kerület királyi biztosa. Ezen minőségében íratta össze kerületének lakott helyeit, pusztáit és állított össze 1785. május-júniusban egy kérdőívet: Quaestiones ad quas fine cognoscendi status I. Comitatus Tolnaensis, Baranyensis, Simighiensis, Verocensis ac Syrmiensis Domini Magistratuales responsa sua adponent.[4] A kérdőív csaknem 400 (pontosan 397) kérdést tartalmaz. Az e kérdésekre adott Baranya megyei[5] feleleteket tartalmazza a fent említett forrás, a Descriptio, amelyre támaszkodom Pécsvárad mezőváros[6] iparosai viszonyainak ismertetésében.

A II. József-féle első népszámlálás Pécsvárad mezővárosi rangját nem említi; az összeírás szerint Pécsváradnak az 1780-as évek közepén 2300-nál valamivel több lakosa és 343 háza volt.[7] A mi forrásunk a járásonkénti községlajstromban, az első kötet elején is oppidumnak nevezi Pécsváradot, a községek egyenkénti leírásánál[8] pedig mint a mohácsi járásba bekebelezett kamarai[9] birtokot említi, mégpedig mezővárosi ranggal. Neve latinul Pécsvaradinum, magyarul Pécsvárad, németül és „illirül” Pétsvár. A különböző vallásoknál feltüntetett lélekszám összeadásából 2300 lakosra következtethetünk;[10] a házak számát 319-ben adják meg;[11] lakosai magyarok, németek és szerbek. Megtudhatjuk, hogy a magyaroknál általában 1–2, a németeknél 1 család lakott egy-egy házban.[12]

A város és határa ebben az évben méretett fel; területének 1/3-a hegyes, fele erdős; termelés szempontjából első-, másod- és harmadosztályú földjei vannak. A határban 515 kaszás rét, 888 kapás szőlő is található, az Aranyhegyet említik külön, mint szőlővel beültetett területet; felsorolják öt vízfolyását, a patakok által hajtott malmokat, köztük egy papírmalmot is, a hidakat, a malmok tulajdonosait,[13] valamint a város határában lévő kikövezett és nem kikövezett kutakat.

A mezőváros ilyetén általános leírása után az egyházi állapotok ismertetése, a katolikus és a görögkeleti parókia filiái – a reformátusnak nincs leányegyháza –, az összes lélekszám, a pap, a lelkész, a tanító jövedelme stb. következik. A Descriptio[14] községleírásainak általános felépítése szerint ez után a kiváltságos mezővárosok kérdéscsoportjára adott válaszok következnek. Megtudjuk, hogy Pécsvárad VI. (III.) Károlytól nyerte kiváltságait, s a város tulajdonában van 2 ház, 11 jugerum szántó és 24 kaszás rét; jövedelme a fentiekből, valamint a téli kocsmáltatásból és a három vásárból[15] származik. Ezek után az iparosokra vonatkozó 27 kérdésre adott feleletek következnek.[16]

A megye egyes járásaiban, így a mohácsi járásban[17], Pécsváradon is az iparosokra vonatkozó kérdéseket nagyon részletesen válaszolták meg, a mestereket egyenként, név szerint említve, vagyoni helyzetüket egyénileg mérlegelve ismertették. Mindez arra indított, hogy ezzel részletesebben foglalkozzunk.

 Pécsvárad az iparosok száma szempontjából nem tartozik az átlagos községek közé: 111 mesterről, legkevesebb 34 mesterlegényről és 13 inasról tudunk ebben a mezővárosban. Mint ezt később is említjük, a legények és inasok számát nem határozhatjuk meg pontosan: sok esetben egyszerűen többes számban írják, ami jelenthet két, három vagy több személyt is, óvatosságból ezekben az esetekben kettőt vettünk számításba. Az említett 111 mester családja, háztartása[18] 600–650 embert foglalhat magába, a legényekkel, inasokkal együtt valamivel többet, a mezőváros népességének tehát csaknem harmada élt közvetlenül vagy közvetve az iparból. Ugyanakkor, mint később látni fogjuk, az iparosok sem kizárólag mesterségükből éltek, szőlő- és egyéb földekkel rendelkezett a mestereknek csaknem a fele.[19]

A mellékelt táblázatban az iparosok nevét a kézirat szerinti sorrendben  közöljük; mint később kiderül, ez bizonyos rangsort is mutat – a közösség véleményét tükröző vagy a kérdezőbiztos által felállított rangsort. Ez a lista ugyanakkor szakmák szerint elkülönítve sorolja a mestereket, de mégsem jelent szakmák közötti rangsort, inkább a „jól” és „közepesen” dolgozó, ill. a „jól” és „közepesen” boldoguló mesterek közötti különbségtételt.[20]

Ez a tekintélyes számú mester 33 féle[21] mesterséget jelentett (Tolnán 35, Mohácson 29 féle mesterséget említenek[22]). A mesterségcsoportokat tekintve ez az 1. sz. táblázat szerinti megoszlást mutatta.

Tehát a textilipar és az élelmiszeripar csoportjába tartozó mesterek voltak legtöbben, 28 ill. 27 mester tartozott ide, de tekintélyes volt a bőriparba sorolhatók száma is: 23 mester. A legtöbben – az összes iparos 29%-a – a molnárságot választották: 17 malomtulajdonos molnár[23] mellett öt  harmados molnár is volt. A molnárok „túlsúlya” különben, bár változó arányban, az összes iparos községre jellemző: Nádasd 35 iparosából tíz, Somberek 23 iparosából tizenhárom, Bozsok 22 iparosából öt, Hidas 13 iparosából nyolc, Várkony 10 iparosából ugyancsak nyolc volt molnár. A siklósi járásban a molnárok meglétéről csak a malmok említéséből értesülünk. Így történhet, hogy Siklóson egyetlen molnárt sem olvashatunk a 178 mester között. A többi megoszlása a 2. sz. táblázat szerint alakult.

Siklós mezővárosban feltűnően sok a csizmadia (31) és a szabó (29): német, magyar és görög szabó is van a városban, szűcs és bocskorkészítő 15-15 van; tudunk még kilenc fazekasról, hat-hat gombkötőről, kötélverőről és asztalosról, öt-öt vargáról, lakatosról és seborvos-borbélyról. (A felsorolásban egyébként nem szerepelt az ács, a fésűs és a szűrszabó, de később, vagy a legényekről, inasokról szólva, vagy a mesterek beszerzési helyeiről szólva mégis megemlítik.) Szekcső (Dunaszekcső) községben, utóbb mezővárosban három-három molnárt és takácsot, két-két kerékgyártót, kőművest, szabót és vargát, valamint egy-egy asztalost, fazekast, kovácsot, mészárost, péket és üvegest írtak össze, s említettek még három dunai harmados molnárt, akik a tél közeledtével el szoktak távozni. A kisebb Véménd faluban hét molnár, két-két harisnyaszövő és szűcs, egy-egy ács, kerékgyártó, kovács és mészáros volt. Babarcon két-két kovács, molnár és varga, egy-egy asztalos, kerékgyártó, mészáros és takács dolgozott. Még egy érdekes példát hozunk a mesterségek megoszlására: Hidor 20 iparosa közül 18 a csapó.

A pécsváradi mesterek közül 40, valamivel több, mint 36% tartozott csak céhbe, de mind más város céhébe. Szemben Siklós iparosaival, ahol 178 iparosból 135 céhes mester, ezek közül 126 valamelyik helybeli céh tagja. Úgy látszik, ekkor még nem volt elég erős, elég számos e mezőváros iparos rétege, hogy egy-egy mesterség művelői önálló helyi céhet alkossanak, anyacéhüktől önállósuljanak.[24] A céhbeli hovatartozás elég sokfelé vonzza a pécsváradi mestereket: az említett 40 mester közül 25 tartozik pécsi céhekbe, szekszárdi testületbe öt, mohácsiba négy, budaiba három, végül egy-egy mester valamely eszéki, bátaszéki, ill. pozsegai céh tagja.[25] A többfelé gravitáló mesterségek közül egy példa: Pécsvárad öt szűrszabója közül kettő a mohácsi céhbe[26] tartozik, kettő a szekszárdi céhbe, vagyis az 1744-ben céhartikulusokat szerzett, majd 1778-ban (más adatok szerint csak 1822–1824 körül) a szabócéhhel egyesült szűrszabócéh[27] tagja, egy nem tartozik sehova. Visszatérünk majd – mesterségenként – az iparosokra, akik pécsi céhbe, más céhbe vagy sehová sem tartoztak, egyelőre néhány példa a céhes mesterek – nem céhes mesterek megoszlására: pl. a mezőváros négy szűcsmestere közül három a pécsi céh tagja, egy nem tartozik céhbe; de a hét szabó közül csak egy céhes mester – pécsi céh tagja –, a többi nem tartozik semmilyen céhbe. A molnárok nem tartoznak a jellemzően céhes mesterségek közé: 22 pécsváradi molnárból csak három céhtag, mégpedig pécsi céh tagja.

Összehasonlításul: Siklós 178 mestere közül – mint említettük – 135, csaknem 76% valamely céh tagja, a legtöbben a helyi testületekbe, de heten a pécsi céhbe és ketten a budai céhbe tartoznak; a német szabóké az egyik, a magyar és a görög szabóké a másik siklósi szabócéh és külön említik a vegyes céh meglétét is. Nádasd 35 mesterembere közül 12 tartozik céhbe, mégpedig a bonyhádi céhbe öt molnár, pécsi céhekbe egy-egy lakatos, mészáros és takács, a mohácsi céh tagja a község másik lakatosa, végül budai céh tagja a tímár.

A pécsi céhekben vidéki mesterként céhtag pécsváradi iparosok helyzetének megismeréséhez át kell tekintenünk Pécs céheinek alakulását a 18. sz. végéig. Ebben legnagyobb részben a céhkataszterre[28] fogunk támaszkodni.

Bár a török uralom alatt is virágzott az ipar Pécs városában – molnárokat, fazekasokat, tímárokat és takácsokat említenek ebből az időből – adatok híján csak a 17–18. századtól beszélhetünk céhes kézműiparról, igaz, rohamosan növekvő iparról. A pécsi ötvösök céhe 1696-ban alakult meg; a csizmadiák 1697-ben, a lakatosok és puskaművesek 1698-ban, a gombkötők, a pékek, a vargák és a szabók – külön-külön – 1699-ben kapták meg a privilégiumaikat. Ismerjük a pécsi pékek, illetve ahogy magukat nevezik, fehérpékek,[29] azaz zsemlesütők 1699-től vezetett jegyzőkönyvét is. Az ácsok céhe 1700-ban, a nyergesek és szíjgyártók közös testülete ugyanekkor, a fürdősök és seborvosok céhe – mely utóbb borbély- vagy borbély-sebészcéhnek nevezte magát –, valamint a kovácsok céhe 1701-ben, a mészáros céh ugyancsak 1701-ben kapott privilégiumlevelet és céhszabályzatot; a molnárok 1702-ben, a szűcsök 1705-ben, a szűrszabók valószínűleg 1710-ben nyerték el privilégiumlevelüket. Ez utóbbiak céhlevele ugyan nem ismert, mindenesetre a céh meglétére ettől van adatunk: a Baranya Megyei Levéltár gyűjteményében található jegyzőkönyvet 1710-től vezették.[30] Az asztalosok 1712-ben, a kádárok 1713-ban, a tobakok, más névek kordoványosok, azaz kordován- és szattyánbőrkészítők 1715-ben, a kőfaragók és kőművesek közös céhe ugyanebben az évben, a kalmárok, valamint a német vargának is nevezett cipészek 1716-ban, a fazekasok 1718-ban nyerték el – egy kivétellel a királytól – kiváltságlevelüket. Ezek a céhek, mint ez a korábbi céhfejlődésekből is ismert – s erre a jelenségre épp a pécsváradi mesterek nyújtanak jó példát – természetesen nem csak pécsi mestereket tömörítettek. Nem is foglalhattak a korai céhek olyan sok pécsi mestert testületükbe: tudjuk, hogy az 1697–1707 között ismert, összesen 422 pécsi polgár közül – bár messze nem ismert mindenki foglalkozása – iparosnak 184 volt tekinthető, ez a szám is mintegy harminc mesterség között oszlott meg;[31] az 1715-ös összeírás szerint pedig Pécs város adóköteles családfőinek száma 309, ebből iparos állítólag mindössze 47 volt.[32] A mesteremberek céhekbe tömörülése, ill. főcéhtől való függetlenedése nyomán további pécsi céhek létrejöttéről tudunk: a pécsi takácsok 1749-ben, a kötélverők 1750-ben, a posztókészítők 1755-ben, a süvegesek 1756-ban, a külön mesterségként említett pokrócosok 1758-ban nyerték el privilégiumlevelüket a királytól. Még egy érdekesség: a kőfaragók és kőművesek céhe, mely 1715-ben a püspöktől, a város földesurától kapott privilégiumokat, 1771-ből a királytól nyert privilégiumlevéllel rendelkezett.

Forrásunk keletkezésének időpontjáig huszonhét mesterség rendelkezett már Pécs városában olyan szervezettel, melyhez a vidéki mesterek is kapcsolódhattak. A valamely céhbe tartozó 40 pécsváradi iparos közül azok a mesterek, szám szerint 25-en, akik pécsi céhekbe[33] léptek be, természetesen nem képviselhették a mesterségeknek ezt a viszonylag széles skáláját. Pécsvárad mezővárosban nem volt ötvös, aki az egyik legrégebbi pécsi céhbe beléphetett volna. A pécsi céhek létrejöttének sorrendjében haladva a csizmadiák következnek: Pécsváradon három csizmadia is dolgozott, de ezek mind az 1714-ben céhszabályzatot szerzett szekszárdi céhbe[34] tartoztak. E háromból talán az egyik vásári kapcsolatai miatt is. A három pécsváradi lakatos közül két mester, apa és fia volt; ezek közül csak az apa, a Karintiából valószínűleg igen korán elszármazott[35] Jacobus Petsnek volt Pécsett céhtag. Gombkötők ez idő tájt nem működtek Pécsváradon. A céhkataszterből tudjuk, hogy egy századdal korábban nyerték el céhprivilégiumukat.[36] Két pékje volt a városnak, egyikük, Frank – aki malomtulajdonos is volt, malmában harmados molnár őrölt[37] – a pécsi céh vidéki mestereként dolgozott. A fehérpékek már említett, 1699-től vezetett jegyzőkönyvében is megtaláljuk a nevét: 1784-ben Philipp Wagner felvétele után döntött a céhgyűlés a tiszteletreméltó pécsváradi Matthäus Franck [sic!] felvételéről. A vidéki mester 7 forint 30 krajcárt fizetett; ugyanő 1786-ban mutatta be tanulólevelét.[38] A pécsi vargák céhébe egy pécsváradi mester lépett be, a bocskorkészítőnek, bocskorvargának leírt Martinus Cziriák. Csak feltételezzük, hogy másik pécsi céhbe, a német vargának is nevezett cipész céhbe tartozott Pécsvárad hat vargája közül négy, mint erre később visszatérünk. Hét szabó élt forrásunk szerint Pécsváradon, ebből a hétből – mint föntebb már említettük – csak egy, a honi születésűnek jellemzett Simon Piller lépett be a pécsi céhbe. Nem volt pécsváradi tagja a pécsi ácscéhnek; a mezőváros két ácsmestere sehova sem volt céhtagként beírva. A pécsi nyerges és szíjgyártó céh egy pécsváradi mesterrel rendelkezett: Franciscus Zdelárovics tartozott ide. A fürdősök és seborvosok pécsi céhe az állítólag horvátországi származású Emericus Kamerlinczky pécsváradi borbélyt tarthatta számon tagjai között, a három borbély közül ezt az egyet. A pécsi kovácscéhbe a Német-Római Birodalomból kilenc éve ideszármazott Philippus Deker és a bajorországi Georgius Kuncz lépett be. A honi születésűnek, „patriae filius”-nak jellemzett Josephus Sztipánovics a bátaszéki[39] céh tagja volt, a negyedik kovács sehol sem volt céhtag. A mezőváros egyetlen mészárosa, aki a mesterek felsorolásában az első helyen áll, Joannes Czviklstorfer az 1701-ben céhhé szerveződött pécsi testületben volt céhtag. A molnárok pécsi céhe egy évvel a mészárosoké után alakult. Ha a harmados molnárokat is számítjuk, 22 pécsváradi molnárról tudunk. Ezek közül csak három volt céhtag, mind a pécsi céhben: a Felső-Ausztriából 23 éve jött, a molnárok közt első helyen említett, jól boldoguló, Josephus Feuerspach, akinél a mezővárosnak egy másik molnárja tanulta a mesterséget, a magyarhoni származásúnak nevezett, szintén jól boldoguló Josephus Preis, valamint a Német-Római Birodalomból mintegy 30 éve idekerült Sebastianus Merk. A molnárok és a többi mesterek vásárra járásáról még lesz szó, itt megemlítjük, hogy aki csak vásározott a molnárok közül, vagyis a 22 mester közül 12, az mind járt a megyeszékhely négy vásárára vagy ezek közül valamelyikre, s ebből a 12-ből még öten valamely más város vásárára is.

A molnárcéhhez hasonlóan régi a pécsi szűcscéh: a pécsváradi négy szűcs közül kettő, Franciscus Csor és Conradus Anshau [sic!] volt tagja. A pécsi szűrszabó céhnek viszont egyetlen pécsváradi mester sem volt vidéki mestere. Mint említettük, az itt élő öt szűrszabó közül kettő a mohácsi, kettő a szekszárdi céhbe lépett be,[40] a vásári kapcsolatok ezt talán erősíthették. A pécsi asztalosmesterek közé két pécsváradi asztalos tartozott: Leopoldus Ferster és Carolus Ekl. Szintén két mester volt Pécsváradról a kádárok pécsi céhének tagja: Antonius Veininger és Johannes Reif. Egy pécsváradi mester sem tartozott a pécsi tabak, azaz kordoványos céhbe, nem is ismerünk ilyen iparost a pécsváradiak között. A kőfaragók és kőművesek egyesült pécsi céhébe egyetlen kőfaragó lépett be, Franciscus Mittesch, a három mezővárosi kőműves közül egy sem érezte szükségét, hogy valamely céh tagja legyen. A kalmárok céhéről Pécsváradon nem is hallottak: ahol – külön – a kereskedőkről esik szó, kiemelik, hogy egyik sem tagja semmilyen testületnek. A vargák feltehetőleg a németvargák közé tartoztak. Tíz pécsváradi varga közül ötről tudjuk, hogy pécsi céh tagja volt: Joannes Pandl, Carolus Waithofer, Mathias Rupert, Georgius Andres és Franciscus Grüensteidl. A pécsváradi fazekasok – szemben a mohácsi mesterek közt legjelentősebb korsós céhhel – nem jelentettek tekintélyes számot: mindössze három mester tevékenykedett ekkor a mezővárosban, közülük egy volt pécsi céh tagja. A takácsok, a kötélverők, a posztósok és a süvegesnek is nevezett magyar kalaposok pécsi céhei közül egy testületbe sem léptek be pécsváradi mesterek. Hét takács élt ugyan Pécsváradon, de ezek közül egyetlen, a honi születésűnek jellemzett Joannes Szebenyi volt csak céhtag, aki a takácsok 1720-ban alapított szekszárdi céhébe[41] tartozott. Egy morva származású kötélverő volt a városban, ő eszéki céh tagja volt. Posztószövőt nem ismerünk itt; a mezővárosban működő egyetlen kalapos nem volt céhtag. Hat pokrócost tartanak számon a pécsváradi iparosok között, közülük az első, Josephus Török volt tagja csak a pécsi céhnek, aki valószínűleg a legjobb mester is volt. Ő boldogult a közepesen élő pokrócosok között legjobban, hisz egyedül ő rendelkezett saját házzal.

Érintettük már egy pár mesterség képviselőjének hovatartozását akkor is, ha nem pécsi céh tagja volt. Érdemes még megjegyezni, hogy a mezőváros egyetlen mézeskalácsosa, Joannes Vida a pozsegai céhben volt céhtag, nem pedig, mint várnánk, a budaiban.[42] A mezőváros két tímárja a budai tímárcéh, az egyetlen fésűsmester szintén budai céh tagja volt. Végül megjegyezzük, hogy a serfőzőről alig tudunk valamit, céhbe tartozását pedig végképp nem ismerjük.

A következőkben a pécsváradi iparosok származását próbáljuk számba venni. A 111 pécsváradi mester közül 76-ról (60,8%) tudjuk, hogy „patriae filius”, azaz magyarországi, a többiek közül nyolc az „Imperiumból”, azaz az ekkor még fennállt Német–Római Császárság területéről jött, öt Ausztriából, négy Csehországból, három-három Bajor-, Horvát- és Morvaországból, valamint Stájerből; szerepel még Breisgau, Elzász, Lotharingia és Szlovénia is a származási helyek között: egy-egy mester jött ezekről a területekről.[43] Siklóson nem tudjuk pontosan, hogy a 178 mester közül hány a magyarországi, hiszen pl. a lakatosoknál, a fazekasoknál és a szűcsöknél is azt írták, hogy részben Magyarországról, részben Horvátországból származnak, de tudunk alsó-ausztriai, bajorországi, bécsi, Bécs környéki, breisgau-i, csehországi, elzászi, stájerországi és sziléziai származású mesterekről. Ezek közül van, aki már 29 éve folyamatosan itt lakik. Még azt is megjegyzik, hogy a 31 csizmadia között van 1 turonyi „dalmata”, valamint 6 horvát, aki még gyerek, inas korában jött Siklósra, itt tanult, itt is nősült és lett mesterré.

Ennek példájára lehetne még vizsgálni, melyik iparos hol tanulta a mesterséget, vagyis hol volt inas. Bár nem minden mesternél kapunk erről adatot, érdekes módon elég sok a helyben, vagy legalábbis Magyarországon tanultak száma. Az összes mesterembert figyelembe véve 21 mester[44] tanult Pécsváradon, 15 mester Pécsett, és számosan szerezték mesterségbeli tudásukat Devecserben, Mohácson, Nagyszombatban, Németújváron, Pápán, Tatán, Vácott és más helyeken.[45] Azon pécsváradi iparosok között, akik feltételezésünk szerint Pécsett voltak inasok, az első Franciscus Mittesch kőfaragó, majd Paulus Miller és Mathias Rupert varga következik, mindhárman pécsi céhbe is tartoztak. Josephus Guzman borbély szintén a megyeszékhelyen tanult; ő egyébként Zágrábból származott, céhnek nem volt tagja. Conradus Anschau szűcs, Antonius de Szántó esztergályos, Simon Piller szabó, Josephus Török pokrócos, Martinus Korath és Joannes Hellebrand ács, Martinus Feil bognár, Christophorus Reighart és Franciscus Olla kőműves, Josephus Feuerspach és Josephus Strab molnár szintén mind Pécs városában inaskodott. Közülük a szűcs, a szabó, a pokrócos és az elsőként említett molnár lépett be ugyanabba a céhbe, ahol a mesterséget tanulta. A pécsváradi 33 bevándorolt mester közül 13 külhonban szerezte mesterségbeli tudását, de nyolcról tudjuk, hogy Magyarországon tanult (pl. az egyik Horvátországból származó mester Siklóson, egy alsóausztriai molnár Pécsett, egy bajor takács és egy a Német–Római Császárság területéről való molnár pedig helyben) a többiről nincs adat. Ezen kívül a három borbély közül az egyik, aki „patriae filius”, Stájerországban tanult. Dunaszekcső 24 iparosa közül 12 a bevándorolt, csak az egyik ausztriai származású mesterről tudjuk, hogy a szomszédos Stájerben tanulta a mesterséget, a másik ausztriai és a csehországi iparos még hazájában, a többi kilenc mester itt tanult. Ismert pl. a Mohácsi járásban Nádasdról, hogy 35 mestere közül hét a külhoni: egy Stájerországból, egy Ausztriából, öt az „Imperiumból” jött, csak egy mesterről tudjuk biztosan, hogy a származási helyén tanult, a többi talán Magyarországon.

A pécsváradi bevándorolt mesterek közül 40 éve, 1740–50 közt jött a legrégebbi colonus, egy molnár: az ő fia már „patriae filius”-nak számít. Hasonló az esetük a többször emlegetett két lakatoséhoz. Nádasdon a külhoni mesterek közül egy van – az asztalos –, aki feltűnően régen jött, kb. 50 éve, a többiek 35, 25, 17, 11, 9 ill. 2 éve jöttek. Siklóson már említettünk egy 29 éve itt élő mestert.

Tudjuk, hogy nem szabad a nevekből egyértelműen nemzeti hovatartozásra következtetni – Taba pl. egy mohácsi magyar nevű „dalmatát” említ[46] –, továbbá azt is belátjuk, hogy veszélyes vizekre eveznénk a névelemzéssel, mégsem hagyhatjuk említés nélkül, hogy pécsváradi mesterek közül a fent érintett 78 magyarországi származású mester közül is talán tizenegy a magyar vezetéknevű: három szűrszabó: Péter, Horváth és Vörös; két szűcs: Csór és Totth; két pokrócos: Török és Töröki (?), egy bocskorkészítő: Cziriák talán, egy esztergályos: Szántó, egy takács: Szebenyi és egy harmados molnár: Ropoli. A többiek legnagyobbrészt német nevűek: Anshau [sic!], Czviklstorfer, Lang, Köbl, Manger, Miller, Mittesch, Rossner, Schillinger, Wajthofer stb., de vannak szláv eredetű, többségében leszármazásra utaló, -ics képzős nevek is: Gregorics, Ivanovics – a hat pokrócos közül három –, Latincsics, Markovics, Sztipanovics. Ugyanígy veszélyes lenne egy-egy mesterséget nemzetiséghez kötni.

Meg kell még jegyezni, hogy ehhez a 111 pécsváradi mesterhez kb. 34 legény és 13 inas tartozik. (Azért tudunk csak körülbelüli számot megadni, mert sok esetben egyszerűen többes számban legényeket, inasokat említenek, itt általában kettőt számoltunk.[47]) Ez elég kevésnek tűnik, még ha az óvatos  becsléssel kapott számot megkétszerezzük is (68 mesterlegény és 26 inas). Egyes, közel kortársi megfontolások szerint az iparban az lenne egészséges, ha minden mesterre két legény jutna. Ez az országos átlagra sem érvényes,[48] de Mohácson is, Pécsváradon még inkább feltűnően kevés mesterlegényről tudunk. Szolgált mesterlegény a mészárosnál, a tímároknál, a kádároknál, a pékeknél, a mézeskalácsosnál, a kötélverőnél; a négy kovács közül háromnál említenek legényt, a tíz varga közül ötnél, a három lakatosmester közül egynél, a három asztalos közül szintén egynél dolgozik mesterlegény. Az öt szűrszabómester közül csak egynek van legénye, s végül előfordultak még a szabóknál és a molnároknál is. Inasokról még kevesebb helyen hallunk: a tímár, a kádár, a kovács, a fésűs, a bocskorkészítő mesterséget egy-egy ifjú akarta kitanulni, a tíz vargánál összesen három inas volt. Kisebb összehasonlítás itt is kínálkozik: Siklós 178 mesterének összesen 87 legénye és 51 inasa volt. Németbóly (Bóly) mezővárosnak csak 32 mesterembere volt ebben az időben, ebből kilenc tartott legényt vagy inast. A péknek, a tímárnak, két csizmadia közül egynek, két kádár közül egynek és három szűcs közül kettőnek volt egy-egy mesterlegénye, ezen kívül az asztalosnak, a másik kádárnak és a három kovács közül egynek volt egy-egy inasa.

Ki lehetne térni még az iparosok vagyoni helyzetére: erre is vonatkoznak kérdések:[49] számuk a közösségnek elegendő-e; a mesterek jók, közepesek vagy mesterségükben járatlanok; a közösségnek és saját maguknak hasznosak-e; csak mesterségükből élnek-e vagy van egyéb megélhetési forrásuk. Sok pécsváradi mesternek van szőlője, esetleg szántója, rétje; ismerünk olyan iparos falut, ahol a mesternek jobbágytelke[50] van és „jobbágyi terheket visel” Az is fontos, hogyan adóznak a megyének, az uradalomnak; saját házban, malomban laknak-e. Más kérdés ugyan, de némileg utal a mester vagyoni helyzetére, hogy jár-e vásárokra. Ezt később részletesebben tárgyaljuk.

A 111 pécsváradi mester közül mindössze 19-ről (17%) mondják, hogy jól dolgozik, mesterségét jól érti. Ezek mind jól is élnek, így elsősorban a mészáros. A mészárosnak egyébként is különbözik a jogállása: „arendam dat” az uradalomnak, vagyis a Kamarának, a regálét bérli; a megyének nem adózik.[51] Jól boldogulnak még a tímárok, a kádárok, a pékek, a kovácsok, a mézeskalácsos, a fésűs, a három lakatos közül egy, stb. A többség (83%) közepesen dolgozik és közepesen is boldogul. Mohácson az arány: jól dolgozik 42%, közepesen 56%, gyengén 2%. A pécsváradi mészáros kiemelt helyzetét mutatja az is, hogy egyedül őnála írják, hogy legényeket és inasokat – tehát legalább kettőt-kettőt – tart. Több legény még az egyik kádárnál, a pékeknél, a négy kovács közül kettőnél, a két szíjgyártó közül egynél, a tíz varga közül kettőnél dolgozott, tanult. Ezek voltak talán a legkeresettebb mesterségek. A fent felsorolt mesterek közül egyedül a szíjgyártó volt, aki közepesen dolgozott, közepesen is élt. A jól dolgozó, jól boldoguló 19 mestert két kivétellel (két molnár), vagyis 17 mestert a névsor első negyedében soroltak fel. Ezek mind rendelkeztek saját házzal, közülük 11 pedig egyéb ingatlannal is (nem volt földje az egyik péknek, a négy kovács közül kettőnek, a mézeskalácsosnak, a fésűsnek és a kalaposnak). Így elrendezve, hogy a vagyonosabb mestereket bizonyos mértékig kiemelték, állítottak fel az iparosok között többé-kevésbé érvényes rangsort. Van néhány a molnárok között, akiket tapasztalatlanoknak, a mesterségben járatlanoknak mondanak – az egyenkénti jellemzésben azt is írják, hogy ezek sehol sem tanultak –, de még ezek is közepesen élnek, szegény nincs. Minden mesterségnél azt olvashatjuk, hogy számuk elegendő, a közösségnek, a mezővárosnak ennyi mesterre van szüksége. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az iparosok vásárra is termeljenek,[52] vagy hogy a katonaságot is ellássák,[53] vagy hogy más községben lakóknak is dolgozzanak.[54]

Az iparosok Pécsváradon többnyire rendelkeztek saját házzal, illetve malommal: 81 mester lakott saját tulajdonában, ez több mint 73%. A többiek – a teljesség igénye nélkül -: a mezőváros három lakatosa közül az egyik, tíz vargája közül három, öt pokrócosa közül négy kényszerült bérelt házban lakni, vagyis pl. ezen öt pokrócos mester közül az első vitte valamire, a többiek, hiába jelölték őket egyaránt közepesen boldogulóknak, biztosan szegényebben éltek. Ebből a szempontból a szűcsök és a szűrszabók sem tartoztak a vagyonosabb mesterek közé, más házában éltek. Tudunk öt hasonló sorsú, más malmában lakó – és dolgozó – harmados molnárról is. A „census”, amit a házért fizettek, 10 forint körül mozgott, az egyik varga fizetett csak feltűnően magas bért. A harmados molnárok esetében természetesen nem említenek pénzt.

Összevetésül: a nádasdi 35 mester közül 22 lakott saját házban (forrásunk jobbágyi, illetve zselléri házat is említ), hét molnár saját malmában; két harmados molnár más malmában, egy – aki kocsmáros is – urasági malomban, a mészáros az uraság házában, egy mester, az asztalos „más házában”, a többi két iparos pedig subinquilinus, azaz ház nélküli zsellér volt. A már említett Hidor községben (Mohácsi járás) a molnár az uraság malmában, a többi tizenkilenc mester mind saját házában lakott. Vokányról (Siklósi járás) tudjuk, hogy 13 mestere volt, mind saját ingatlannal rendelkezett. A Baranyavári járásban ismét egy mezőváros, Bóly tért el az átlagtól, itt a kérdezőbiztos szerint 36, számításunk szerint 32 mester élt, ebből 28 a saját házában, 4 urasági házban lakott.

Pécsvárad iparosai közül 63 (57%) csak mesterségéből élt, 17 mesternek szántója, rétje, szőlője volt, 18 mesternek csak szőlője. További egy mesterről tudjuk, hogy rétje és szőlője volt, háromról pedig azt, hogy „paraszti munkából is él”; egy mesternél ez a válasz hiányzik.[55]

 Néhány adatot összevethetünk a nádasdi mesterek földre vonatkozó jellemzőivel: Nádasd 35 iparosa közül hat csak mesterségéből élt, háromról tudjuk, hogy jobbágytelkéből is, kettőnek telke és szőlője, tizenkettőnek szőlője volt. Más példák: Hidor 20 mesteremberéből kettő, egy harmados molnár és egy kovács csak mesterségéből élt. A többi tizennyolc, mint tudjuk, csapó volt, akik közül hat mester szőlővel is rendelkezett, hét mesterről azt olvashatjuk, hogy „szőlőjük is van, általában inkább paraszti munkából élnek”, további ötről pedig csak azt, hogy „inkább paraszti munkából élnek”. Kéménd tizenöt iparosából hat csak mesterségéből élt, hétnek szőlője volt, egyről nincs adat. Babarc tíz iparosából öt csak mesterségéből élt, háromnak szőlője, egynek egy egész telke volt, egyről nincs adat.

A mesterek vagyoni helyzetét lényegesen meghatározza a fizetendő adó, árenda stb. Ezt a területet itt most – pontosabb adatok híján – csak érintjük. A mészároson kívül „árendát” fizet az uradalomnak a 17 malomtulajdonos molnár, átlagban évi 15 forintot; 20 forintot adnak kilencen, 15 forintot öten, végül 12 forintot fizet három „gyakorlatlanként” jellemzett, de azért közepesen élő molnár. Ugyancsak árendát említenek az öt pokrócosmester esetében: ezek a „mola fullonica”, azaz kallómalom használatáért évi 2 forintot adnak. Máshol nem akadtunk a kallómalom említésére. A többi iparos „mestersége után” a megyének adózik, ennek összegéről nem tudunk. Más, falusi mesterek között előfordul, hogy egy-egy iparos jobbágyként vagy zsellérként adózik, „jobbágyi terheket visel”.

Kapunk adatokat arról is, melyik mester milyen vásárokat látogat. Természetesen itt nem minden iparág jöhet számításba: a pécsváradi borbély nyilván nem járt vásárba, az  asztalosok, a takácsok munkájáért általában helybe jöttek a megrendelők, az ácsok, a kőművesek maguk jártak más községbe, az építtetők igénye szerint. Tudjuk pl. az egyik ácsról, hogy Pécsett is dolgozik; a kőfaragó „rendelkezésére áll a helybelieknek, valamint a szekszárdiaknak és tolnaiaknak is”. Voltak viszont általában vásárra dolgozó, ún. vásármíves mesterek is.

A pécsváradi iparosok elsősorban saját városuk vásáraira jártak: e vásárokat április 23-án, augusztus 16-án (15-e helyett) és október 18-án rendezték, mint a mezővárosi kiváltságokról szóló részben olvashatjuk.[56] Ezzel egybehangzóan más községek Pécsváradra vásározó iparosainál említik a Szent Adalbert-napi,[57] Nagyboldogasszony-napi[58] és Szent Lukács-napi vásárt. A pécsváradi mestereknek ezen kívül három legfontosabb vásárközpontja Pécs, Mohács és Tolna megyében Szekszárd volt.[59]

Pécsvárad iparosai közül – mint a mellékelt táblázatból látszik – eladás céljából 45 mester járt vásárra, összesen 13 helyre. Lehetne foglalkozni azzal is, melyik mester hol és főleg mennyiért szerzi be nyersanyagát. Némelyik mesterember csak egy városba járt, pl. az egyik fazekas, az egyik pokrócos, a molnárok nagy része; más több helyre is rendszeresen ellátogatott. Öt, vagy annál több város vásárait látogatta a mészáros, a mézeskalácsos, a fésűs és az egyik varga, a többi mester kevesebb helyre járt áruival. Az iparosok nemegyszer átlépték a megyehatárt, sőt, egész távoli vásárokat is számításba vettek: egy molnár járt Belovárra, két mester, egy varga és egy molnár Zomborba. A mészárosról leírták, hogy a pécsi vásárokat látogatja, amelyeket Gyertyaszentelőkor, István király napján és Katalinkor, azaz február 2-án, augusztus 20-án, november 25-én, valamint Pünkösdkor rendezték.[60] Ezen kívül a bajai, szekszárdi, siklósi, bólyi, mohácsi és más vásárokra is el szokott menni. 29 mester járt Pécsváradról a pécsi vásárokra, ezek közül pl. a papírkészítő, az egyik dohánykészítő – ezek elég speciális mesterségek voltak ahhoz, hogy ne találjanak akárhol vevőkört –, az egyik fazekas és a molnárok legnagyobb része, azaz a 12 vásározó molnár közül 7 kizárólag a pécsi vásárra járt. Azt is megkockáztatnánk, hogy a megyeszékhely látogatottságát csak a mezőváros molnárainak Pécsre járása emelte meg. Ellentmondásnak tűnik, hogy az állítólag Pécsett céhtag egyik kovács sem járt a pécsi vásárokra, ezek a mesterek egyáltalán nem vásároztak; két társuk pedig Mohácsra és Szekszárdra ill. Mohácsra, Szekszárdra, Bonyhádra és Siklósra járt. Mindkét pécsváradi szíjgyártó megjelent áruival Pécsett, akik közül az egyik pécsi céhtagsága jogán is megjelenhetett ott. A mezőváros négy szűcsmesteréből kettő járt csak vásárokra: a Pécsett céhtag Franciscus Csor és a semmilyen céhbe nem tartozó Josephus Toth. Vagyoni helyzetüket, ami ezt lehetővé tette vagy éppen kikényszerítette, elég nehéz kideríteni: mindkettejüket mesterségüket közepesen ismerőnek és ezáltal közepesen boldogulónak jellemezték. Az előbbi saját házában lakott és, valamennyi szőlővel is rendelkezett, a második más házában élt, és megélhetési forrása csak mestersége volt. Három csizmadiát ismerünk ebben az időben Pécsváradon, de csak az egyikük, az e mesterek között első helyen említett, szántóval, réttel, szőlővel rendelkező, egyébként szekszárdi céhtagságú Paulus Poszavetz jelent meg Pécs vásárain. Ez a mester a megyeszékhelyen kívül felkereste Mohács, Baja és Siklós vásárait is. Vele kapcsolatban a szekszárdi[61] vásárokat e forrásban nem olvashatjuk. Mind az öt pécsváradi szűrszabó vásározott a környék városaiban. Közülük a szekszárdi céhtagsággal rendelkező Michael Oszko, a mohácsi céhbe tartozó Antonius Peter és Antonius Horváth jelent meg Pécs város vásárain; ez utóbbiak egyébként természetesen Mohácson is, valamint Szekszárdon és Szigetváron, illetve Ráckozár mezővárosban. 24 mester járt a mohácsi vásárokra is, pl. a mészáros, a cserzővarga, két kovács, a fésűs, két esztergályos, három szűrszabó; a járási székhelynek csaknem akkora volt a vonzereje, mint Pécsnek. Viselettörténeti adalékul szolgálhat, hogy a harisnyakészítő pl. Mohács (és Bóly) vásárait látogatta. Noha mindkét helyen volt ilyen mester, el tudta még adni termékeit. Ugyanilyen szempontból továbbgondolásra érdemes adat, hogy a pécsváradi iparosok közül egy kalaposnak, két vargának, egy bocskorvargának, két szűcsnek, két csizmadiának, valamint a fent említett három szűrszabónak is érdemes volt még a mohácsi vásárokat felkeresnie, noha Mohács mezővárosban is élt a ruházkodással kapcsolatos ezen mesterségeknek nem egy képviselője. Pécsváradról a két vásározó szíjgyártó egyike járt át Mohácsra a vásárokra, noha ott helyben hat szíjgyártó mester élt; e két iparos egyébként pécsi, szekszárdi és siklósi vásárokat is látogatott. További kutatásokat igényelne, hogy kiderítsük, mi lehetett az oka, hogy az eszéki céhbe tartozó kötélverő, valamint a bocskorkészítő, az esztergályosok és a pokrócosok egy része a pécsi vásárokra egyáltalán nem járt, de a mohácsi vásárokra igen. Lehetséges, hogy a pécsi kötélverő céh, illetve a népes pokrócos céh mesterei (egy közülük pécsváradi mester) ellátták e város igényeit, talán szigorúbban védték saját eladási lehetőségeiket; másrészt elképzelhető, hogy a kötelesek és a bocskorosok termékei inkább kelendőek voltak Mohács mezővárosban. A pécsváradi mesterek által leginkább kedvelt, legsűrűbben felkeresett város – Mohács mellett – a Tolna megyei Szekszárd, szintén 24 mester választotta a szekszárdi vásárokat, többek között a mészáros, a két kovács, a fésűs, a kalapos, a kötélverő, a két szűcs, a két esztergályos is. Érdekes, hogy a hat pécsváradi pokrócos közül az a négy, aki egyáltalán járt vásárokra, mind megjelent Szekszárd mezőváros vásárain; közülük három Mohács vásárain s egy Bólyban is. A pécsváradi mézeskalácsos mester is járt a szekszárdi vásárra; ezen kívül Pécs, Mohács, Siklós és a Somogy megyei Szigetvár vásáraira is, mely helyekről tudjuk, hogy volt ez időben helybeli mézesbábos mestere,[62] de a pozsegai céhbe tartozó Vida mestert azért még engedték árulni. A többi tíz vásárhely – baranyai közülük Németbóly, Ráckozár és Siklós – látogatottsága egész változatos képet mutat, viszonylag kiemelkedik még Siklós és Bóly, valamint talán a Dráván túl Eszék.

A mohácsi mesterek[63] általában jártak Bajára, Bátaszékre, Eszékre, Pécsre, Pécsváradra, Sellyére, Siklósra, Szekszárdra, Szigetvárra, Zomborra, közülük a legtöbben a szekszárdi, a pécsi és a siklósi vásárokra. Figyelembe kellett venniük az illető városok nagyságát, a vevőkör igényét ugyanúgy, mint az utak állapotát. Jelen voltak természetesen saját városuk három országos vásárán is. Mathias Klempauer külső-mohácsi mézeskalácsos[64] esetében pontosan leírták, hogy járt Pécsre a Katalin-napi (nov. 25.), a pünkösdi és az István király-napi (aug. 20) vásárra, Szekszárdra Virágvasárnapkor, Urunk színeváltozásakor (aug. 6.) és Erzsébet-napon (nov. 19.), Bajára Szent György-napon (ápr. 24.), Mária Magdolna (júl. 22.) és Miklós püspök (dec. 6.) napján, Zomborra Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (márc. 25.), Úrnapján, Nagyboldogasszonykor (aug.15.) és Mindenszentek napján (nov. 1.), Pécsváradra Szent Adalbert (ápr. 23.), Nagyboldogasszony és Szent Lukács (okt. 18.) napján.

Siklós mezőváros mestereiről ismét csak általánosságban írták, hogy saját vásáraikon kívül mely pécsi, mohácsi, szigetvári, szekszárdi, sellyei, németbólyi, zombori, futaki, bajai, eszéki, valpói, verőcei és pozsegai  vásárokra járnak. A sorrend talán itt is fontossági rangsort jelentett. Jártak tehát siklósi iparosok a pécsi Gyertyaszentelő Boldogasszony-napi (febr. 2.), pünkösdi, István király napi és a Katalin-napi vásárra; megjelentek azon alkalmakkor, amikor Mohácson – [Mátyás apostol (febr. 24.), Keresztelő Szent János (jún. 24.) és Szent  Márton püspök (nov. 11.) napján] – és Szigetváron [Pál fordulása (jan. 25.), Szent György, Páduai Szent Antal (jún. 13.) és Szent Mihály (szept. 29.) napján] – tartottak vásárt. A siklósiak továbbá a szekszárdi Virágvasárnapon, Úrnapján és a Szentkereszt Felmagasztalása (szept. 14.) napján tartott vásárt, a sellyei Fülöp-Jakab-napi (május 1.), a Lőrinc-napi (aug. 10.) és a Xavéri Szent Ferenc (dec. 3.) napján tartott vásárt, a bólyi Háromkirályok, azaz Vízkereszt-napi (jan. 6.), Nepomuki Szent János-napi (máj. 16.), Jakab-napi (júl. 25.) és a Kisboldogasszony (szept. 8.) napján tartott vásárt látogatták még. A siklósi mesterek, úgy tűnik, jobban tájékozódtak délkelet és dél felé, hiszen jártak ezeken a helyeken kívül a Bács-Bodrog megyében fekvő Zomborba, Futakra – e kettőnél feljegyezték, hogy „a régi kalendárium szerint”, azaz kb. 11 nap eltéréssel számították az ünnepeket, nyilván a lakosság jelentős részének görögkeleti vallása miatt –, Bajára, valamint Eszékre, Valpóra, Verőcére és Pozsegára is; a vásárnapokat itt már nem részletezzük.[65] Ennyi adatból is világosan látszik, hogy milyen sok irányba lehetne kiterjeszteni a kutatást.

A pécsváradi iparosok 18. század végi életének néhány fontos jellemzőjét, különösen Pécs városával való kapcsolatait próbáltuk meg ebben a dolgozatban forrásunk alapján bemutatni. A mesterek közül számosan inaskodtak, tanultak Pécsett (15); jelentősnek mondható a céhes mesterek közül a pécsi céhekbe tartozók száma (40 céhes mesterből 25), és a 45 vásározó mester közül 29 járt Pécs vásáraira. Összesen tehát 48 olyan iparost ismerünk Pécsvárad 18. század végi lakói között, akinek valamiféle kapcsolata volt Pécs városával, többüknek olyan kapcsolata, amely munkájának minden szintjét áthatotta. A forrásból megismert adatokat igyekeztünk értelmezni. Nem hallgattuk el a nehézségeket és a folytatni érdemes kutatási területek említését sem.

Rövidítések, irodalom

BÁN 1980

BÁN P.: Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I-II. Eger, 1980.

BÁLINT 1977

BÁLINT S.: Ünnepi kalendárium I-II. Bp., 1977.

BÁRTFAI SZABÓ 1911–13

BÁRTFAI SZABÓ L.: A sárvár-felsővidéki Széchényi család története I-II. Bp., 1911–1913.

BERLÁSZ 1981

BERLÁSZ J.: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867. Bp., 1981.

DANKÓ 1964

DANKÓ I.: Adalékok a pécsi piacok és vásárok néprajzához. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1964. Pécs, 1965. 169–185.

DÁNYI–DÁVID 1960

DÁNYI D. – DÁVID Z. (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Bp., 1960.

ÉRI – NAGY – NAGYBÁKAY 1975-1976

ÉRI I. – NAGY L. – NAGYBÁKAY P. (szerk.): A magyarországi céhes kézművesipar forrásainak katasztere. I-II.. Bp., 1975-1976.

FRAKNÓI 1902

FRAKNÓI V.: Gróf Széchényi Ferencz. Bp., 1902.

GÁLLOS 1975

GÁLLOS F.: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez. (Dunántúli Dolgozatok 8.) Pécs, 1975.

GÁLLOS – GÁLLOS 1988

GÁLLOS F. – GÁLLOS O.: Fejezetek Pécsvárad történetéből. (Dunántúli Dolgozatok (C) Történettudományi sorozat 2.) Pécs, 1988.

HANGEL 1940

HANGEL F.: A szekszárdi céhek története. (Specimina 196.) Pécs, 1940.

KOPASZ 1970

KOPASZ G.: A pécsváradi közalapítványi iratok. In: Baranyai Helytörténetírás 1970. Pécs, 1970. 57–77.

MÓRÓ 1986

MÓRÓ M. A.: Baranya vármegye malmai 1785–86-ban. In: Baranyai Helytörténetírás 1985–86. Pécs, 1986. 439-474.

MÓRÓ 1988

MÓRÓ M. A.: Pécs város polgárai. In: Baranyai Helytörténetírás 1987–1988. Pécs, 1988. 51–81. 1988.

NAGYBÁKAY 1995

NAGYBÁKAY P.: A magyarországi céhes kézművesipar jelvényei. (Bibliotheca Humanitatis Historica) Bp., 1995.

PÁLMÁNY 1995

PÁLMÁNY B.: Szempontok a magyarországi mezővárosok típusaihoz az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadítás befejezéséig (1767–1870). In: Rendi társadalom – polgári társadalom 4. Mezőváros – kisváros Keszthely 1990. Debrecen, 1995. 5–47.

RÚZSÁS 1956

RÚZSÁS L.: A pécsi ipar a feudalizmus végén 1648–1848. (Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 6.) Pécs, 1956.

T. MÉREY 1993

T. MÉREY K.: Tolna mezőváros iparosainak beszerzési forrásai és áruik piaca a 18. század végén. In: VIII. Kézművesipartörténeti Szimpózium, Veszprém 1992, Veszprém, 1993. 49–59.

T. MÉREY 1994

T. MÉREY K.: A kézművesek hierarchiája és kereseti viszonyai Dél-Dunántúl két vegyeslakosságú mezővárosában (Tolna, Mohács) a 18. század végén. In: IV. Nemzetközi Kézművesipartörténeti Szimpózium, Veszprém 1994, Veszprém, 1995. 37–51.

T. PAPP 1997

T. PAPP Zs.: A Széchényi Ferenc-féle Descriptio demográfiai adatairól. Baranya 1996–1997. Pécs, 1997. 7–37.

T. PAPP 1999

T. PAPP Zs.: Adatok a pécsi mézeskalácsosok életéről. In: Tanulmányok a kézműipar történetéről, Veszprém, 1999. 395-440.

TABA 1975

TABA I.: A szentlőrinci járás falusi társadalma és gazdasági élete II. József  korában. In: Történeti Statisztikai Tanulmányok I. Bp., 1975. 129–230.

TABA 1976

TABA I.: Mohács ipara és kereskedelme 1786-ban. In: Baranyai Helytörténetírás 1976. Pécs, 1976. 187–204.

TABA 1977

TABA I.: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József  idején (1786). In: Baranyai Helytörténetírás 1977. Pécs, 1977. 103129.


1. számú táblázat. A pécsváradi iparosok megoszlása mesterségcsoportok szerint

Sorszám

Ipar

Mesterség

Szám

Össz.

1.

Élelmiszer- és vegyipar

Mézeskalácsos

1

 

27

Mészáros

1

Molnár

17+5

Pék

2

Serfőző

1

2.

Fém- és fémfeldolgozóipar

Kovács

4

 

7

Lakatos

3

3.

Bőr- és bőrfeldolgozóipar

Bocskorkészítő

1

 

23

Cserzővarga

1

Csizmadia

3

Szíjgyártó

2

Szűcs

4

Tímár

2

Varga

10

4.

Textil- és textilfeldolgozóipar

Harisnyaszövő

1

 

28

Kalapos

1

Kötélverő

1

Pokrócos

6

Szabó

7

Szűrszabó

5

Takács

7

5.

Fa-, építő- és építőanyagipar

Asztalos

3

 

16

Ács

2

Bognár

3

Esztergályos

2

Kádár

2

Kőfaragó

1

Kőműves

3

6.

Egyéb iparok

Fazekas

3

 

5

Fésűs

1

Papírkészítő

1

7.

Szolgáltatóipar

Borbély (seborvos)

3

 

5

Dohánykészítő

2

 

Összesen:

 

 

111


2. sz. táblázat. A pécsváradi iparosok megoszlása mesterségcsoportok szerint

Sorszám

Ipar

Mesterség

Szám

Össz.

1.

Élelmiszer- és vegyipar

Mézeskalácsos

2

 

6

Mészáros

2

Pék

2

2.

Fém- és fémfeldolgozóipar

Késgyártó

3

 

12

Kovács

3

Lakatos

5

Üstműves

1

3.

Bőr- és bőrfeldolgozóipar

Bocskorkészítő

15

 

85

Csizmadia

31

Szíjgyártó

9

Szűcs

15

Varga

15

4.

Textil- és textilfeldolgozóipar

Gombkötő

6

 

42

Kalapos

2

Kötélverő

1

Szabó (német, magyar, görög)

29

Szűrszabó

1

Takács

3

5.

Fa-, építő- és építőanyagipar

Asztalos

6

 

16

Ács

1

Bognár

1

Esztergályos

1

Kádár

4

Kőműves

1

Üveges

2

6.

Egyéb iparok

Fazekas

9

 

10

Fésűs

1

7.

Szolgáltatóipar

Borbély (seborvos)

5

 

7

Könyvárus

1

Szemüvegkészítő

1

 

Összesen:

 

 

 178

Függelék

1. sz. függelék: Pécsvárad iparosai (a kézirat sorrendje és helyesírása szerint)

1. = p. f. =„patriae filius” = a haza fia, Magyarországról származik

2. = ha külhoni, mely országból jött?

3. = hány éve jött?

4. = mely más város céhének tagja? (Pécsváradon ez időben nincs helyi céh)

5.= jól dolgozik-e? mégpedig: b=bene=jól; m=mediocriter=közepesen; in=inexpers=tapasztalatlan

6. = számuk elegendő-e? s=sufficiens=elegendő

7.= jól él-e? mégpedig: b=bene=jól; m=mediocriter=közepesen; misere=szegényen élő nincs

8. = vásárra jár-e? i=igen; n=nem; az i után a látogatott vásárok száma (vö. a 2. sz. melléklettel)

9. = saját házában/malmában lakik: s = saját

10. = más házában/malmában lakik; mellette az ezért fizetett összeg: fl=forint, x=krajcár; 1 forint=50 krajcár

11. = cs. m. = csak mesterségéből él

12. = szántót, rétet, szőlőt stb. birtokol; „paraszti munkából is él” = a birtokolt föld közelebbi megnevezése nélkül

Név

Mesterség

Magyarországi vagy külhoni?

Céhtag-e?

Hogy él?

Hol lakik?

Csak mesterségéből él-e?

 

 

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Joannes Czviklstorfer

mészáros

p. f.

 

 

pécsi

b

s

b

i (6)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Ruk

tímár

p. f.

 

 

budai

b

s

b

n

s

 

 

szőlő

Thomas Rossner

tímár

p. f.

 

 

budai

b

"

b

n

s

 

 

szőlő

Joannes Manger

cserzővarga

p. f.

 

 

-

m

s

m

i (4)

s

 

 

szőlő

?

serfőző

p. f.

 

 

?

m

s

m

n

s

 

cs. m.

 

Franciscus Naderer

papírkészítő

 

Imperium

2

-

m

s

m

i (1)

s

 

cs. m.

 

Antonius Veininger

kádár

p. f.

 

 

pécsi

b

s

b

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Joannes Reif

kádár

p. f.

 

 

pécsi

b

"

b

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Matheus Frank

pék

 

Austria Inferior

 

pécsi

b

s

b

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Georgius Halster

pék

 

Imperium

6

-

b

"

b

n

s

 

cs. m.

 

Philipus Deker

kovács

 

Imperium

9

pécsi

b

s

b

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Paulus Markovics

kovács

p. f.

 

 

-

b

"

b

i (2)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Sztipanovics

kovács

p. f.

 

 

bátaszéki

b

"

b

i (4)

s

 

cs. m.

 

Georgius Kuncz

kovács

 

Bavaria S. Palatinalis

 

pécsi

b

"

b

n

s

 

cs. m.

 

Jacobus Petsnek

lakatos

 

Carinthia

 

pécsi

b

s

b

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Casparus Petsnek

lakatos

p.f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Joannes Sellinger

lakatos

 

Moravia

6

-

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Franciscus Mittesch

kőfaragó

p. f.

 

 

pécsi

m

s

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Georgius Pauli

harisnyaszövő

p. f.

 

 

-

m

s

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Joannes Vida

mézeskalácsos

 

Bohemia

10

pozsegai

b

s

b

i (5)

s

 

cs. m.

 

Antonius Adelbreht

fésűs

p. f.

 

 

budai

b

s

b

i (6)

s

 

cs. m.

 

Joannes Polter

kalapos

 

Bohemia

29

-

b

s

b

i (4)

s

 

cs. m.

 

Michael Trukli

szíjgyártó

p. f.

 

 

mohácsi

m

s

m

i (4)

s

 

 

szőlő

Franciscus Zdelárovics

szíjgyártó

p. f.

 

 

pécsi

m

"

m

i (3)

s

 

 

szőlő

Joannes Otiasek

kötélverő

 

Moravia

?

eszéki

m

s

m

i (3)

s

 

cs. m.

 

Joannes Pandl

varga

 

Imperium

?

pécsi

m

s

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Carolus Wajthofer

varga

p. f.

 

 

pécsi

b

"

b

n

 

más:  19 fl

cs. m.

 

Paulus Miller

varga

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:  9fl 30x

cs. m.

 

Josephus Schüller

varga

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Mathias Rupert

varga

p. f.

 

 

pécsi

b

"

b

n

s

 

 

szőlő

Georgius Andres

varga

 

Brisgovia

?

pécsi

b

"

b

n

s

 

 

szőlő

Josephus Schüllinger

varga

p. f.

 

 

mohácsi

m

"

m

i (6)

 

más:  12 fl

cs. m.

 

Franciscus Grüensteidl

varga

 

Austria Inferior

5

pécsi

m

"

m

i (3)

s

 

cs. m.

 

Vincentius Miller

varga

p. f.

 

 

pécsi

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Philippus Denk

varga

 

Austria Superior

6

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Leopoldus Ferster

asztalos

p. f.

 

 

pécsi

m

s

m

n

s

 

cs. m.

 

Josephus Miller

asztalos

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Carolus Ekl

asztalos

p. f.

 

 

pécsi

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Martinus Cziriák

bocskorkészítő

p. f.

 

 

pécsi

m

s

m

i (2)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Tirnpek

dohánykészítő

p. f.

 

 

-

m

s

m

i (4)

s

 

cs. m.

 

Josephus Gasteiger

dohánykészítő

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (1)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Franciscus Reighartsperger

borbély

p. f.

 

 

-

m

s

m

n

 

más:  12 fl

cs. m.

 

Emericus Kamerlinczky

borbély

 

Croatia

4

pécsi

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Josephus Guzman

borbély

 

Croatia

?

-

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Leopoldus Bonet

fazekas

 

Austria Inferior

14

-

m

s

m

i (1)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Joannes Lang

fazekas

p. f.

 

 

pécsi

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Andreas Köbl

fazekas

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Franciscus Csor

szűcs

p. f.

 

 

pécsi

m

s

m

i (3)

s

 

 

szőlő

Conradus Anshau

szűcs

p. f.

 

 

pécsi

m

"

m

n

 

más:    8 fl

 

szőlő

Josephus Schülle

szűcs

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Josephus Toth

szűcs

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (4)

 

más

cs. m.

 

Antonius de Szantó

esztergályos

p. f.

 

 

-

m

s

m

i (4)

s

 

 

szőlő

Nicolaus Lencz

esztergályos

 

Lotharingia

20

-

m

"

m

i (2)

s

 

 

szőlő

Paulus Poszavetz

csizmadia

p. f.

 

 

szekszárdi

m

s

m

i (4)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Gregorics

csizmadia

p. f.

 

 

szekszárdi

m

"

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Stephanus Latincsics

csizmadia

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Michael Oszko

szűrszabó

p. f.

 

 

szekszárdi

m

s

m

i (4)

s

 

cs. m.

 

Antonius Peter

szűrszabó

p. f.

 

 

mohácsi

m

"

m

i (4)

s

 

 

szőlő

Stephanus Sesztán

szűrszabó

 

Croatia

7

szekszárdi

m

"

m

i (3)

 

más:  10 fl

 

szőlő

Antonius Horváth

szűrszabó

p. f.

 

 

mohácsi

m

"

m

i (3)

 

más: 8fl 30x

cs. m.

 

Stephanus Vörös

szűrszabó

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (2)

 

más

cs. m.

 

Joannes Koch

szabó

p. f.

 

 

-

m

s

m

n

s

 

cs. m.

 

Georgius Milerits

szabó

 

Styria Inferior

6

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Simon Piller

szabó

p. f.

 

 

pécsi

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Mathias Miholics

szabó

 

Croatia

3

-

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Paulus Frusics

szabó

 

Sclavonia

10

-

m

"

m

n

 

más:    8 fl

 

szőlő

Kilianus Hemrih

szabó

 

Franconia

19

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Joannes Mak

szabó

 

Styria

18

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Joannes Szebenyi

takács

p. f.

 

 

szekszárdi

m

s

m

n

s

 

 

szőlő

Laurentius Pischoff

takács

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:    6 fl

cs. m.

 

Georgius Miller

takács

 

Imperium

16

-

m

"

m

n

 

más:    8 fl

cs. m.

 

Josephus Hauszer

takács

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Petrus Krancz

takács

 

Bavaria

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Gregorius Neuweiler

takács

 

Bavaria

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Josephus Hopp

takács

 

Alsatia

22

-

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Török

pokrócos

p. f.

 

 

pécsi

m

s

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Emericus Herbali

pokrócos

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (2)

 

más:  10 fl

 

szőlő

Manojle Ivanovics

pokrócos

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:    9 fl

 

„paraszti munkából is él”

Theodor Ivanovics

pokrócos

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (3)

 

más:  10 fl

 

szőlő

Stephanus Törökj

pokrócos

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (1)

 

más:  10 fl

 

„paraszti munkából is él”

Michael Ivanovics

pokrócos

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:    8 fl

 

„paraszti munkából is él”

Martinus Korath

ács

p. f.

 

 

-

m

s

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Joannes Hellebrand

ács

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Joannes Miltrexler

bognár

 

Bohemia

?

-

m

s

m

n

s

 

 

szőlő

Martinus Feil

bognár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Mathias Veber

bognár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Carolus Zdrahovszky

kőműves

 

Bohemia

14

-

m

s

m

n

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Christophorus Reighart

kőműves

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Franciscus Olla

kőműves

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más:  10 fl

cs. m.

 

Josephus Feuerspach

molnár

 

Austria Inferior

23

pécsi

b

s

b

i (1)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Strab

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (1)

s

 

 

szántó, rét, szőlő

Josephus Preis

molnár

p. f.

 

 

pécsi

b

"

b

i (1)

s

 

cs. m.

 

Casparus Reder

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (1)

s

 

 

szőlő

Sebastianus Merk

molnár

 

Imperium

40

pécsi

m

"

m

i (1)

s

 

 

rét, szőlő

Josephus Vagner

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (1)

s

 

cs. m.

 

Stephanus Reder

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Henricus Schab

molnár

 

Imperium

?

-

m

"

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Emericus Tauher

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Josephus Mundbrod

molnár

 

Imperium

?

-

m

"

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Michael Merk

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Andreas Vitsner

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (2)

s

 

cs. m.

 

Petrus Veber

molnár

p. f.

 

 

-

in

"

m

i (2)

s

 

-

-

Valentinus Storch

molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

i (1)

s

 

cs. m.

 

Simon  Hasenhendl

molnár

 

Moravia

20

-

in

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Joannes Inhof

molnár

p. f.

 

 

-

in

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Conradus Rupert

molnár

p. f.

 

 

-

in

"

m

n

s

 

cs. m.

 

Casparus Pillinger

harmados molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más

cs. m.

 

Xaverius Jank

harmados molnár

p. f.

 

 

-

in

"

m

n

 

más

cs. m.

 

Thomas Plum

harmados molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más

 

szőlő

Ladislaus Ropoli

harmados molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más

cs. m.

 

Adamus Reder

harmados molnár

p. f.

 

 

-

m

"

m

n

 

más

cs. m.

 


2. sz. függelék: Pécsváradi mesterek vásározása (a leggyakrabban látogatott három vásárhely kiemelésével)

1 = név

2 = mesterség

3 = Pécs

4 = Mohács

5 = Szekszárd

 

 

a leggyakrabban

látogatott

vásárok

  6 = Baja

  7 = Bátaszék

  8=Belovár (Bjelovar)

  9 = Bonyhád

10 = Eszék (Osijek)

 

 11 = Németbóly (Bóly)

 12=Ráckozár (Egyházaskozár)

 13 = Siklós

 14 = Szigetvár

 15= Zombor (Sombor)

 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

Joannes Czviklstorfer

mészáros

o

o

o

o

 

 

 

 

o

 

o

 

 

Joannes Manger

cserzővarga

o

o

o

 

 

 

 

 

o

 

 

 

 

Franciscus Naderer

papírkészítő

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Paulus Markovics

kovács

 

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Sztipánovics

kovács

 

o

o

 

 

 

o

 

 

 

o

 

 

Georgius Pauli

harisnyaszövő

 

o

 

 

 

 

 

 

o

 

 

 

 

Joannes Vida

mézeskalácsos

o

o

o

 

 

 

 

 

 

 

o

o

 

Antonius Adelbrecht

fésűs

o

o

o

o

 

 

 

o

o

 

 

 

 

Joannes Polter

kalapos

 

o

o

 

 

 

 

 

o

o

 

 

 

Michael Trukli

szíjgyártó

o

o

o

 

 

 

 

 

 

 

o

 

 

Franciscus Zdelárovics

szíjgyártó

o

 

o

 

 

 

 

 

 

 

o

 

 

Joannes Otiasek

kötélverő

 

o

o

 

 

 

 

o

 

 

 

 

 

Josephus Schüllinger

varga

o

o

o

o

 

 

 

 

 

 

 

o

o

Francciscus Grüensteidl

varga

 

o

 

 

o

 

 

 

o

 

 

 

 

Martinus Cziriák

bocskorkészítő

 

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Timpek

dohánykészítő

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

o

o

 

Josephus Gasteiger

dohánykészítő

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leopoldus Bonet

fazekas

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Franciscus Csor

szűcs

o

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Toth

szűcs

o

o

o

 

 

 

o

 

 

 

 

 

 

Antonius de Szantó

esztergályos

 

o

o

 

 

 

o

o

 

 

 

 

 

Nicolaus Lencz

esztergályos

 

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Paulus Poszavetz

csizmadia

o

o

 

o

 

 

 

 

 

 

o

 

 

Josephus Gregorics

csizmadia

 

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Michael Oszko

szűrszabó

o

o

o

 

 

 

 

 

 

 

o

 

 

Antonius Peter

szűrszabó

o

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

o

 

Stephanus Sesztán

szűrszabó

 

 

o

 

 

 

o

 

 

o

 

 

 

Antonius Horváth

szűrszabó

o

o

 

 

 

 

 

 

 

o

 

 

 

Stephanus Vörös

szűrszabó

 

o

 

 

 

 

o

 

 

 

 

 

 

Josephus Török

pokrócos

 

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emericus Herbali

pokrócos

 

o

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Theodor Ivanovics

pokrócos

 

o

o

 

 

 

 

 

o

 

 

 

 

Stephanus Törökj

pokrócos

 

 

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Feuerspach

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Strab

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Preis

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Casparus Reder

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sebastianus Merk

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Vagner

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Henricus Schab

molnár

o

 

 

 

 

 

 

o

 

 

 

 

 

Emericus Tauher

molnár

o

 

 

 

 

o

 

 

 

 

 

 

 

Josephus Mundbrod

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

o

Andreas Vitsner

molnár

o

 

 

 

 

 

 

o

 

 

 

 

 

Petrus Veber

molnár

o

 

 

 

 

 

 

o

 

 

 

 

 

Valentinus Storch

molnár

o

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


3. sz. függelék: A pécsváradi, valamint a mohácsi és a siklósi mesterek vásározása

a) A pécsváradi mesterek jártak Baja, Bátaszék, Belovár, Bonyhád, Eszék, Mohács, Németbóly, Pécs, Ráckozár, Siklós, Szekszárd,  Szigetvár és Zombor vásáraira.

b) A mohácsi mesterek jártak Baja, Bátaszék, Eszék, Pécs, Pécsvárad, Sellye, Siklós, Szekszárd, Szigetvár és Zombor vásáraira.

c) A siklósi mesterek jártak Baja, Eszék, Futak, Mohács, Németbóly, Pécs, Pozsega, Sellye, Szekszárd, Szigetvár, Valpó, Verőce és Zombor vásáraira.

1=

Baja

 8=

Németbóly (Bóly)

15=

Szekszárd

2=

Bátaszék

 9=

Pécs

16=

Szigetvár

3=

Belovár (Bjelovar)

10=

Pécsvárad

17=

Valpó (Valpovo)

4=

Bonyhád

11=

Pozsega (Slavonska Požega )

18=

Verőce (Virovitica)

5=

Eszék (Osijek) )

12=

Ráckozár (Egyházaskozár)

19=

Zombor (Sombor)

6=

Futak (Futog)

13=

Sellye

 

 

7=

Mohács

14=

Siklós

 

 

  

Jegyzetek


[1] OSZK Kézirattár Fol. Lat. 289. Kapcsolódó anyagokról ld. az 5. sz. jegyzetet.

[2] Taba István fedezte fel a kéziratot és ismertette cikke (TABA 1975) bevezető részében. További részekkel (Mohács ill. a megye egészségügye) foglalkozott a Baranyai Helytörténetírás évfolyamaiban megjelent cikkeiben: TABA 1976; TABA 1977. A kéziratot számosan használták, a kapcsolódó kutatások egy részét vö. a dolgozat végén található bibliográfiával.

[3] Széchényi Ferenc 1754-ben született Széplakon (Sopron vm.) és 1820-ban halt meg Bécsben. Nevéhez a Nemzeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár alapításán kívül számos kezdeményezés fűződik. A Theresianumban tanuló ifjú német, francia, latin tudását tökéletesítette, talán anyanyelvét is itt tanulta meg helyesen, modern államtudományt és gazdaságszemléletet, a könyvtárak iránti vonzódást kapott korának eme kiváló intézetében; fiatalon a magyarországi szabadkőművesek közé tartozott. Politikai pályáját meggyőződéses jozefinistaként kezdte, titkára – és barátja – a kor legkiválóbb jogásza, a későbbi jakobinus Hajnóczy József volt. 1785-ben az öt déldunántúli megyéből (Tolna, Baranya, Somogy, Szerém és Verőce) kialakított kerület királyi biztosává nevezték ki. A lakott helyek említett összeírása: Elenchus locorum populosorum et praediorum in Districtu Quinque-Ecclesiensi. (OSZK Kézirattár Fol. Lat. 296. 1–38. ff.) Lemondása után nyugat-európai utazásokban gyűjtött tapasztalatokat, majd „Pártatlan gondolatok” c. tanulmányával kezdődött politikai szereplésének második szakasza, melynek folyamán előbb az úrbéri bizottság munkájában vett részt, majd a nápolyi királynál követségben is járt. Széchényi Ferenc 1798-tól mint Somogy vármegye főispánja, a Dráva és Mura hajózhatóvá tételének királyi biztosa, majd a hétszemélyes tábla tagja próbált meg hasznos tevékenységet folytatni. Politikai ténykedése a József nádorral való együttműködésben fejeződött be. BÁRTFAI SZABÓ 1911–13., BERLÁSZ 1981. E helyen szeretnék köszönetet mondani dr. Maurer Zsuzsának, az OSZK Kézirattára munkatársának és Nagy Pálnak, a Baranya Megyei Levéltár volt levéltárosának többrendbeli segítségükért.

[4] TABA 1975. 129. Ugyanezek a kérdőpontok találhatók forrásunk II. kötetének elején.

[5] Kapcsolódó források vannak még az Országos Levéltárban és a Kézirattárban: további részeket ismerünk Tolnából (az OL-ban P 234 Festetics levéltár III. A. 1013., ill. OSZK Kézirattár Fol. Lat 296.), Somogyból (Fol. Lat. 298.) és Verőce vármegyéből (Fol. Lat. 1083. és Fol. Lat. 296.).

[6] KOPASZ 1970. Jegyzetben említi a mezőváros (Mark) 1734-es pecsétjét. Nem tartjuk feladatunknak dönteni az 1778 óta az egyetemi alaphoz, illetve közalapítványként a Kamarához (a Pécsi Királyi Kamarai Hivatalhoz) tartozó Pécsvárad jogi helyzetének kérdésében: egyes források mezővárosnak, mások községnek jelölik. BÁN 1980. 600–604.; GÁLLOS–GÁLLOS 1988. 81–92. et passim; PÁLMÁNY 1995. 23., 28.; vö. a köv. jegyzettel is.

[7] DÁNYI–DÁVID 1960. Ebben Baranya vármegye 6–17. Ez a forrás jó néhány esetben, így Pécsváradnál sem tünteti fel, hogy az illető község mezővárosi jogállású volt. Pécsvárad jogi népessége ekkor 2352. Ezzel a számmal Pécs (szabad királyi város), valamint Mohács és Siklós (község) után a vármegye negyedik legnagyobb települése volt, lakosságszámban messze elmaradt Mohácstól, de Bóly, Dárda, Ráckozár (Egyházaskozár) és Szabadszentkirály között, melyek a Descriptio szerint mezővárosok, közepes nagyságúnak tekinthető.

[8] OSZK Kézirattár Fol. Lat. 289. II. 138r-159v. Utána a járás másik mezővárosának, Mohácsnak – sajnos hiányos – leírása következik.

[9] A pécsváradi bencés apátság birtokainak 1778-as közalapítvánnyá történő átalakításáról KOPASZ 1970. 57-60.

 [10] Pécsváradon római katolikus: 1550, református: 641, görög nem egyesült, azaz görögkeleti: 109, összesen 2300.

 [11] Az ehhez hasonló eltérésekről ld.  TABA 1975. 134. et passim.

 [12] E kérdésre adott válaszok különösen a paraszti lakosságnál fontosak: a nagycsalád-szervezet meglétére utalhatnak.

 [13] A mezőváros általános leírásánál a következő malomtulajdonosokról szerzünk tudomást: a Kisnádasdi Gát nevű folyón 10 malom van, ebből kettőnek tulajdonosa Daniel Király (az ő nevével később nem találkozunk, mindkét malmában harmados dolgozott), a többié: Rosina Poltherin (valószínűleg molnár özvegye), Conradus Ruppert, Joannes Inhoff, Simon Haszenhendl (!), Valentinus Stork, Julianna Fischerin (valószínűleg molnár özvegye), Petrus Veber, Andreas Vitsner; a Várkonyi vizen 12 malom van, tulajdonosok: Josephus Fayerspach (!), Josephus Strab, Josephus Praisz (!), Gasparus (!) Reder, Mathias Frank (pék), Sebastianus Merk, Josephus Vagner, Stephanus Reder, Henricus Schab, Emericus Taucher, Franciscus Mundbrot, Michael Merk; a Szárazvölgyi kút és a Magyar Gát nevű vizeken nincs malom, a Német Gáton pedig egy papírmalmot említenek. A nevek írásánál itt is, a későbbiekben is a forrásunkban előforduló írásmódot követtük (így az egyik harmados molnár nevét a valószínű Blum alak helyett Plum formában). Vö. ezeket a neveket a mesterek egyenkénti felsorolásakor megismert molnárokkal. Ld. a 23. sz. jegyzetet és az 1. sz. mellékletet is.

[14] A kérdéseket latinul és magyarul ld. TABA 1975. 179–198.

[15] Ld. az 56. sz. jegyzetet is.

[16] Az iparosokat követően a kereskedelemre vonatkozó 32, a szabadosokra vonatkozó 7 kérdés feleleteit olvashatjuk. A kérdőív felépítése szerint ez után következnek a katonaságot érintő 44 kérdésre, majd a parasztok viszonyait vizsgáló 116 kérdésre adott válaszok; a legtöbb községnél ez utóbbi feleletek alkotják a leírás legnagyobb részét. Nyilvánvaló, írta Taba István, hogy Széchényi Ferenc elsősorban az ő viszonyaik megismerése végett kívánta a gondjaira bízott kerület állapotát felmérni. A fennmaradó néhány kérdéskör az idegenekre vonatkozik (8 kérdés), majd a zsidókra (14 kérdés), a cigányokra (9 kérdés) és a koldusokra (7 kérdés).

[17] TABA 1976, 187–204. Összehasonlításul a Tolna megyei anyagból: T. MÉREY 1993. 49–59.; T. MÉREY 1995. 37–51.; valamint ez utóbbi jegyzeteiben említett további munkái.

[18] DÁNYI–DÁVID 1960. 40. et passim.

[19] A 111 mester közül – mint az 1. sz. függelékben közölt táblázat utolsó oszlopából kiolvasható – 48-nak volt valamilyen földje, szántója, rétje, szőlője, vagy jegyezték fel róla, közelebbi megjelölés nélkül, hogy „paraszti munkából is él”. Az 1828-as conscriptio adataiból 71 iparost ismerünk név szerint, ezek közül 42-nek volt szőlője. BML IV. 6. a. Regnicolaris Conscriptio 1828. Pécsvárad. Ld. az 50. és 55. sz. jegyzeteket is.

[20] Ld. az 1. sz. mellékletet.

[21] Többek között NAGYBÁKAY 1995 beosztása nyomán.

[22] Vö. a 17. sz. jegyzettel.

[23] Vö. a 13. sz. jegyzettel. Ld. még: MÓRÓ 1986. 459–460. Az említett 1828-as, alig félszázaddal későbbi összeírás szerint 71 iparosból 21 volt molnár, azaz 29%. Érdekességképp megjegyezhetjük, hogy ezen forrásban is előfordul Blum, Merk, Mundbrod, Rupperth, Storch, Vagner nevű molnár. BML. IV. 6. a. Regnicolaris Consriptio 1828. Pécsvárad. Egy 1853-as forrásban négy Mundbrod nevű molnár szerepelt, akik 1815–49 között léptek a pécsváradi molnárcéhbe, s olvashatunk Merk és Vágner nevű mesterekről is. BML. IV. 152. a. Megyefőnöki általános iratok 760/1853. Vö. még GÁLLOS –GÁLLOS 1988. 106-107.

[24] A céhkataszter adatai szerint 1699-ben a pécsváradi gombkötők céhe már kapott privilégiumlevelet, de ez a mesterség azóta, úgy tűnik, lehanyatlott. A legközelebbi fennmaradt privilégiumlevél 1810-ből való (vegyes – csizmadia – céh), további három céhlevelet ismerünk 1821-ből. ÉRI–NAGY–NAGYBÁKAY 1975-1976. II. 105.

[25] Lehettek pécsváradi mesterek Pécsett vagy más helyen céhtagok akár korábbi letelepedésük okán, akár azért, mert ott voltak inasok vagy legények. E helyen köszönöm meg dr. Szita Lászlónak a konferencián elhangzott segítő észrevételeit.

[26] TABA 1976, 190. szerint két mohácsi mesterhez csatlakoztak a fent említett pécsváradi szűrszabók, s valószínűleg még több község szűrszabói, vidéki mesterekként.

[27] HANGEL 1940. 23., 29-33. Itt köszönöm meg dr. Dobos Gyulának és Cserna Annának, a Tolna Megyei Levéltár munkatársainak segítségét.

[28] ÉRI–NAGY–NAGYBÁKAY 1975-1976. II. 98–102. Vö. a 21. sz. jegyzettel is.

[29] BML. IX. 17. Vö. a 38. sz. jegyzettel is.

[30] BML. IX. 18.

[31] MÓRÓ 1988. 62–63.

[32] RÚZSÁS 1956. 5–6.

[33] Vö. a 25. sz. jegyzettel.

[34] HANGEL 1940, 24.

[35] Jacobus Petsnek neve mellett feltüntették, hogy Karintiából jött; évét nem adták meg, de még inaskorában kerülhetett Magyarországra, hiszen Baranyában, a pécsváradi uradalomhoz tartozó Varasdon tanulta a mesterséget. Ő volt egyébként az egyedüli a lakatosok között, aki már szántót, rétet, szőlőt szerzett, ingatlannal rendelkezett, s akit jól boldogulónak minősítettek. Fia már „patriae filius”, aki helyben, apjánál tanult. Vö. a 44. és 45. sz. jegyzetekkel is.

[36] Ld. a 24. sz. jegyzetet.

[37] Ld. a 13. sz. jegyzetet.

[38] 1788-ban szerepelt még egy pécsváradi pék ugyanebben a jegyzőkönyvben, mely egyszerre mesterkönyv, pénztárkönyv és a céhgyűlések jegyzőkönyve. BML. IX. 17.  Vö. a 29. sz. jegyzettel.

[39] A céhkataszter nem ismer bátaszéki kovácscéhet. ÉRI–NAGY–NAGYBÁKAY 1975. II: 187.

[40] Ld. a 26–27. sz. jegyzetet. Vö. a 2. sz. melléklettel is.

[41] HANGEL 1940. 15–19.

[42] T. PAPP 1999. 405. A budai céhből 1823-ban öt mester kivált, a pécsi mézesbábos céh ekkor nyerte el privilégiumlevelét és önállósult; a későbbi pécsváradi mézeskalácsosok mind ide tartoztak. Vö. a 62. sz. jegyzettel is.

[43] A származás feltüntetésekor a legtöbb helynevet torzult formában jegyezték fel, azonosításuk további kutatást igényel. Kivételt talán a horvátországi helynevek képeznek.

[44] Ezek közül „helyben, apjánál tanult”, illetve „rokonánál tanult” megjelöléssel összesen nyolc (hat illetve két) mester nevét sorolhatnánk fel. Feltűnő ezek között is a molnárok nagy száma: hárman tanultak apjuknál vagy rokonuknál.

[45] A 111 mester 18%-a Pécsváradon, 13,5%-a Pécsett tanult. 49 iparos (44%) Baranya vármegyében, ezen belül is 25 mester (22,5%) a pécsváradi uradalom központjában vagy valamely falujában inaskodott, pl. a karintiai Jacobus Petsnek Varasdon. Érdekességképp megemlíthetjük, hogy az egyetlen mester, Carolus Ekl, akiről megtudtuk, hogy korábban hol dolgozott, szintén az uradalomhoz tartozó falut, Perekedet jelölte meg. Végül összesen 60 mester (54%) Magyarországon szerezte mesterségbeli tudását. Ez utóbbi számot az teszi bizonytalanná, hogy Veininger nevű kádárról azt állították, hogy e hazában született és apjánál tanult, de közelebbi megjelölést nem adtak. A külhonban tanult mesterek némelyikénél a helynév azonosítása további kutatást igényel, hasonlóképpen a származási hely meghatározásához. Vö. a 35. sz. jegyzettel is.

[46] TABA 1976. 192.

[47] TABA 1976. 188.

[48] TABA 1976, 197.: említi Skerlecz Miklós 1802-es művét.

[49] Ld. az 1. sz. függelék bevezetését. Vö. TABA 1976. 190–196.

[50] Ld. a 19. sz. jegyzetet is. A szőlő stb. nagyságáról sem Mohácson, sem itt nincs adatunk, az eszéki kérdezőbiztos figyelme azonban erre is kiterjedt. TABA 1976, 195–196.

Ahol a falusi mestereknél jobbágytelek is volt, az egész-, fél-, negyed telket általában feltüntették.

[51] Rangsorról vö. T. MÉREY 1995. A mészáros állt Tolna mezővárosban is az iparosok élén.

[52] Vö. a későbbiekkel és a 2. sz. függelékkel: az iparosok 40%-a jár vásárra.

[53] Az egyik pék a Bólyban, a másik a Szajkon és Babarcon állomásozó katonáknak szállított kenyeret.

[54] Pl. a takácsok és a molnárok.

[55] Vö. a 19. és 50. sz. jegyzetekkel.

[56] Vö. a 15. sz. jegyzettel.

[57] A Mindenszentek templomát – mely BÁLINT id. h. szerint a Szent István által alapított pécsváradi bencés apátság plébániatemploma – a török hódoltságot követő újjáépítés után Szent Adalbertnek, Asztrik első pécsváradi apát mesterének tiszteletére szentelték fel; ezen újjáépítés utáni állapotának leírását ismerjük 1732-ből. A templom 1815-ben lett újra Mindenszentek temploma. BÁLINT 1977. I: 291.; GÁLLOS–GÁLLOS 1988. 109. et passim.

[58] 1767. augusztus 14-én szentelték fel a mezőváros „új”, 1757–1767 között épült templomát Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére. „Ez a nap a pécsváradi katolikusok búcsúja” – írta a város neves kutatója. GÁLLOS–GÁLLOS 1988. 110–111.

[59] Ld. a 2. és 3. sz. függeléket. Pécs a négy vásárral (febr. 2., Pünkösd, aug. 20., nov. 25.), Mohács és Szekszárd a három-három vásárral (febr. 24., jún. 24., nov. 11. ill. Virágvasárnap, aug. 6., nov. 19.) a gazdasági év minden szakaszában vásárlehetőséget biztosított. Vö. a 60. sz. jegyzettel is.

[60] A pécsi vásárokról DANKÓ 1965. Az első vásár-engedélyben (1699) még csak három vásár, a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, Pünkösdkor és Szent Katalin, „szűz és mártír” napján tartott vásár szerepelt.

[61] Az előbb említett pécsi céhtagságú kovács, illetve a szekszárdi céhtagságú csizmadia Pécsett, illetve Szekszárdon meg nem jelenését talán a száztizenegy mester, a negyvenöt vásározó mester adatai között véletlen elírásnak is vélhetjük. Az is lehetséges, hogy az összeíró, Mészáros Pál alszolgabíró annyira természetesnek vette, hogy azon a helyen is vásároznak, ahol céhtagok, hogy ezért nem írta fel külön.

[62] T. PAPP é. n. A pécsi mézeskalácsos céh megalakulása előtt e régió legtöbb mestere a budai céhbe tartozott, a pécsi Joseph Bauer és Paul Utschulutsch, a mohácsi, pontosabban külső-mohácsi Mathias Klempauer, a siklósi Johan Georg Amon, a szigetvári Stephan Utschuluth, valamint a szekszárdi Stephan Grünständel, esetleg Anton Urban Ilka számára jelenthetett volna Johannes Viola mester vásárokon való megjelenése gazdaságilag fenyegetést. Vö. a 42. sz. jegyzettel is.

[63] Ld. a 3. sz. függeléket.

[64] Vö. a 62. sz. jegyzettel is. TABA 1976, 194.  Klempauer mestert sajnos német cukrásznak említi. Vásározását vö. a 3. sz. függelék Mohácsra vonatkozó részével is.

[65] Az ünnepek ill. vásárnapok azonosításánál BÁLINT 1977 művére támaszkodtunk. A helynevek azonosítását vö. a 3. sz. függelékkel.