Cikkek

T. Mérey Klára: Pécs gazdasági vonzáskörzete a 19. század elején

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

23–30. pp.


T. Mérey Klára


Pécs gazdasági vonzáskörzete a 19. század elején


Wirtschaftliche Anziehungsregion von Pécs zu Beginn des 19. Jahrhunderts

The economic surroundings of Pécs at the beginning of the 19th century




A 18–19. század fordulója Pécs életében a szárnypróbálgatás, a földesúri uralom alól felszabadult város külső és belső fejlődésének rejtett időszaka volt. Ennek a periódusnak egy érdekes iratanyaga került elő nemrég Bécsben, az I. Ferenc által 1806-ban elrendelt második katonai felmérés egyik, eddig lappangó irategyütteséből.[1]

Amikor Bécsben a Kriegsarchivban ezt az anyagot először a kezembe vehettem, azonnal feltűntek azok a kitűnő táblázatok, amelyek az ebben leírt terület, a Dunántúl útjai melletti településeket név szerint és egyenként jellemezték, természetesen katonai szemmel és hadászati szempontból, mégis életszerűen. Az elmúlt fél évben ezt az anyagot dolgoztam fel hosszabb tanulmányban, Baranya megye településeire koncentráltan.[2]

Az egész anyag áttekintésekor azonnal feltűnt, hogy ezek a települések, amelyeknek katonai leírását további ismertető források átolvasásával közelebbről is megismerhettem, milyen eltérő módon tekintettek Pécsre. Volt, amelyet szoros gazdasági kötelék fűzött a megyeközponthoz, volt viszont, amely közelsége ellenére más piachelyet jelölt meg árui számára. Érdekesnek tűnt tehát ezt a témát közelebbről megvizsgálni, hiszen ez Pécsről is és a hozzá kapcsolható körzetről is az akkori időkre jellemző, szemléletes és hiteles képet adhat.

E munkám alapjaként két táblázatot használtam. Az egyik részletes adatok feljegyzését tartalmazta. Az út menti település lakóinak (nemek szerinti bontásban) közölt számán kívül a házak, istállók, az állatállomány (ló, igavonó és juh bontásban) száma, sőt még a településen elhelyezhető emberek és lovak száma is szerepel ebben a táblázatban.

A másik táblázatban az út menti települések az útirány megjelölése nélkül – Tolna és Somogy megyei településekkel keverten – tartalmaz Baranya megyei településeket, mindössze a házak és az állatállomány feltüntetését kívánó rovatokkal. Mindkét táblázatban találunk a településsel kapcsolatos rövid ismertetést, az előbbiben a lakosokra is kitért, az utóbbiban az útviszonyok, illetve a katonaság vonulását érintő kérdések szerepelnek csak.

Ezek az adatok így túl rövidek és egyoldalúak, ezért az egyes települések adatait megkerestem azokban a közel korabeli munkákban is, amelyekkel részint ellenőrizni tudtam az adatok hitelességét, részint jobban megismerhettem a települések korabeli gazdasági helyzetét, a megemlített jellegzetességeit.[3]

A települések Péccsel való kapcsolatára elsősorban Vályi András Magyarország leírását lexikonszerűen tartalmazó három kötete és a Bécsben 1801–1806 között megjelent és hazánk egyes településeit, azok elsősorban a posta szempontjából fontos sajátosságait tartalmazó 5 kötet volt jól használható.

A tényfeltáró munka elképzelhetetlen korabeli térkép nélkül. A mellékelt Baranya megye térképet Eisenhut rendes geometra, földmérő készítette, és megjelentette azt Görög–Kerekes 1801–1806 között Bécsben.[4]

A mellékelt térképen vékonyabb aláhúzással bejelöltem azoknak az 1810–12-ben a katonatiszti jelentésben szereplő út menti településeknek a nevét, amelyek az I. táblázatban szerepeltek, és amelyekben a felhasznált kortársi irodalomban említés történt Pécsről. A vastagabb aláhúzással jelölt települések a II. táblázatban levő hasonló települések nevét jelzik.

A térképre tekintve azonnal szemünkbe ötlik, hogy ezek a megjelölt települések meglehetősen szétszórtan helyezkednek el a megye területén, az I. táblázatból 28, a II. táblázatból 20 települést számoltunk meg, ami az összes, a két táblázatban feljegyzett Baranya megyei településnek 31%-át, vagyis nem is egészen egyharmadát jelenti.

Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk ezeket a településeket, köztük azokat is, ahol Pécs piacként jelent meg a forrásban és azokat is, ahol csak az illető településtől való távolságát emelték ki.

Mielőtt azonban e települések akkori helyzetének feltárását elkezdenénk, ismerkedjünk meg Péccsel, ahogyan és amilyennek akkor az Országleírást készítő mérnök katonatiszt látta.

A táblázatban természetesen a németajkú katonatiszt Fünfkirchen néven jegyzi fel Pécset, amelyet Stadt-nak jelöl, vagyis a civitas rangját adja meg Pécsnek. Lakóinak számát 1810 és 1812 között, amikor e feljegyzés készült, 9 ezer férfira és 7 ezer nőre becsülte a táblázat megfelelő rovatában. Ez túlzásnak tűnik, hiszen az első népszámlálás idején, 1785-ben 8853 lakosa volt ennek a városnak, s az 1828-ban kiadott, és anyakönyvi adatokon alapuló összeállítás, Ludovicus Nagy: Notitia-ja szerint 11 322 főből állott akkor Pécs népessége. Elképzelhető mégis, hogy az adatokat rögzítő katonatisztnek ez az 1810-es évek elején készült becslése mégsem volt túlzás, és a város falai között ilyen sokan tartózkodtak akkoriban. Házbecslésének adatai ugyanis nagyon reálisnak tűnnek. Míg 1785-ben 1474 házat jegyeztek fel ebben a szabad királyi városban,[5] addig a katonatiszt Pécs házainak számát 1200-ra becsülte. L. Nagy 1828-ban 1741 házat tűntetett fel Pécs területén.

Mindenképpen jelentékeny város volt tehát Pécs, ahol a katonai leírás kiemeli azt, hogy a várost fal és várárok veszi körül, bár a fal egy része hiányzik, azt „beépítették.” Feljegyzi azt is, hogy a városnak több épülete szükség esetén kórházzá alakítható (tudjuk, hogy erre akkoriban, a napóleoni háborúk során kitört járvány idején szükség is volt, és sor került erre).[6]  Megemlíti azt is, hogy több magtárat lehet Pécsett magazinná, katonai raktárrá alakítani, a katonaság céljaira fordítani.

A jelentés szerint Pécs lakosai egészséges és munkabíró emberek, akik közül sokan foglalkoznak kézművességgel, szőlőműveléssel és kereskedéssel. A város déli részén ekkor kukoricaföldeket látott, az északi hegyoldalakon pedig szőlőket. Ez volt tehát az akkori Pécs külső és belső képe, ahogyan azt egy idegen katona látta.

Vizsgáljuk meg most egyenként azokat az út menti településeket, amelyek valamilyen formában kötődtek ehhez a Pécshez.

Az első – Szigetvárról Pécsre vezető – út melletti, hat település mindegyikénél megemlítik Pécset, de a legtávolabbi Beczefa esetében Vályi megjegyzése, miszerint ez a falu Pécs filiája, nyilvánvalóan téves. A másik három település: Nagy- és Kis-Peterd, továbbá Kacsóta is az Esterházyak szentlőrinczi uradalmához tartozott a 18. század végén, s mindhárom falunak piachelyeként említették Pécset. Mindhárom faluban magyarok laktak, katolikusok és reformátusok vegyesen. Annak ellenére, hogy Szigetvár 3/4, illetve 1 óra távolságra volt ezektől a településektől, mindegyik Pécset vagy Pécset is piachelyeként említette. Az uradalom központja: Szentlőrincz ugyancsak piachelyeként jelöli meg Pécset. Ez a település akkor – Vályi adatai szerint – magyar katolikusok által lakott falu volt, amelynek lakói a Cserdi hegyen termett boraikból és „kotsikázásból” keresnek pénzt. Feltételezhetően ez a bor és a „Kotsikázás,” vagyis fuvarozási munkalehetőség kötötte ezt a nagy falut Pécs piacához.

A következő útvonal a Somogy megyei Istvándiból Sellyén át Siklósra tartott, s az ezen út mellett fekvő települések Siklós felé gravitáltak – a korabeli gazdasági leírások szerint. A már említett Hidvég (Sellyénél) megjelölésű faluban, amely a mai Baranyahidvéggel azonosítható, Vályi leírásában azt találjuk: „eladásra modgya van Pétsen és Siklóson.” A postalexikon szerint ez az akkor a Kamara birtokához és a vajszlói uradalomhoz tartozó, s magyar reformátusok lakta falu 4 órányi távolságra volt Siklóstól. Ha a térképre tekintünk, akkor látható, hogy a Pécstől való távolsága sem lehetett kevesebb.

A vele szomszédos Kémes piacaként ugyancsak Pécset jelölte meg, bár áruit elhordta Siklósra és Monoszlóra is. Határában búzát, tengerit és dinnyét termesztettek, de bőven volt makkja és méze is. Nyilván ezeket hordták lakosai még távolabbi piacokra is. A postalexikon szerint ez a falu két órányi távolságban volt Siklóstól. A Fekete-vízen malom őrölte a gabonát.

Ahogyan az út Siklóshoz közelít, már nem említik Pécset. Sőt, pl. Siklósról és több közelében levő faluból a Dráván túlra, a valpói uradalomba hordtak elsősorban vörös bort eladásra, noha a távolság attól 4–5 órányi volt (Szava, Egerszeg, Gyűd, Viszló.)

A Siklósról Gyűdön át vezető út menti települések egyikének rövid, gazdasági jellegű ismertetésében sem szerepel Pécs neve, noha pécsi egyházi tulajdonú birtok is volt közöttük (Szalánta és Németi).

A következő útvonal Sztáráról (Somogy megye) Sellyén át vezetett Pécsre. Az itt említett 8 Baranya megyei falu közül csupán Gyódnál említi meg a postalexikon, hogy Pécstől 1,5 óra távolságra van. A Czindery család kicsi, nem népes falva volt ez.

Az ugyancsak e mellett az út mellett fekvő Görcsöny (Magyar) neve mellett említi Vályi lexikona, hogy az Pécstől 3 óra távolságra fekszik.

Az ezen út mellett jelölt többi település leírásakor nem történik említés Pécsről. Sőt! Kisasszonyfa esetében Vályi András leírásában azt a megjegyzést találjuk, hogy ebben, a sellyei uradalomhoz tatozó faluban (amelynek magyar katolikus lakosai voltak!) az ott készített „fakó kocsikat” Bács, Pest és Csongrád megyékbe viszik eladni.[7] Még a postalexikon is csak a Szigetvártól való távolságát közölte!

Ennek az útnak az utolsó, adatokkal közölt állomása Besencze. Neve mellett szerepel Pécs neve, amely ettől a településtől 5 órányi távolságra volt – a postalexikon közlése szerint.

E táblázat 5. útja Pécsről Kaposvárra tart. Az öt, név szerint és adatokkal szereplő település közül Helesfánál (amely katolikus magyarok lakta falu volt) és Sormás (amely Vályi lexikonában Korpád néven szerepel és német falu) esetében jegyezte meg Vályi lexikona, hogy Pécs a piacuk. Helesfánál nem szerepel az áru, amelyet ott adnak el, csupán az, hogy a megyeszékhelytől 3 óra távolságra van. Korpád esetében azonban feljegyezték ebben a lexikonban, hogy a sovány határral, de nagy erdővel rendelkező lakosok zsindelyt, hordót és kádakat készítenek és ezeket adták el Pécsett.

A Somogy megye előtti településen, Szabáson csak annyi szerepel, hogy 7 órányira fekszik Pécstől.

A 6. út Dombóvárról Pécsre vezetett, s a mellette feljegyzett hat település egyike sem jelöli piachelyként Pécset, de mindegyiknél szerepel a tőle való távolsága. Kapos-Szekcső pl. Pécstől 6 óra távolságra, Sásd 4,5 órányira, de Mánfa csak 2 óra távolságra volt a postalexikon adatai szerint.

A 7. út Siklósról Eszékre tart, tehát meglehetősen távol halad el Pécstől. Így természetesnek tűnik, hogy ezeknél a falvaknál, illetve Dárda mezővárosnál nem említik forrásaink Pécset. Egy falunál mégis megemlítik: Beremendnél. Vályi lexikonában elegyes falunak jegyezték fel, amely a Dráva és Krassó (!) között fekszik, s nincs messze Pécstől és Pécsváradtól. Ha a térképre tekintünk, ez nagyon valószínűtlennek tűnik.

A 8. hadi út Szigetvárról Szentlőrinc felé halad. Az itt út menti településként felsorolt kilenc település közül hét említi Pécset, mint piachelyet.

A református magyarok lakta Katádfán a lakosság marhanevelésből és fakókocsi-készítésből élt. Vályi szerint a piaca Pécs és Szigetvár. (Batthyány gróf üszögi uradalmához tartozott.)

A szentlőrinczi uradalomhoz tartozó Szent Dienes katolikus magyar lakosai abroncsot készítettek hordókra – írta Vályi, és azzal kereskedtek. Szekszárdon, Baján, Pakson és Zomborban szokták azokat árulni. Piacuk azonban Szigetváron és Pécsett volt, az előbbi 2, az utóbbi 4 óra távolságra volt tőlük.

A katolikus magyarok által lakott Szent Gál falu a Batthyányiak üszögi uradalmához tartozott. Kis falu, amelynek lakói fuvarozással és a Cserdi hegyen termett boraikkal keresték kenyerüket. Piacuk Pécs, amely 3 órányira esett tőlük.

A következő út menti falu Rugásd, ugyancsak az üszögi uradalomhoz tartozott, tehát Battyhyány birtok volt. Szentkirályhoz közel feküdt. Katolikus magyar lakosai – Vályi értesülése szerint – „híres fuvarozó kotsisok”. Piaca Pécs, 2,5 órányi távolságra van tőle, s a postalexikon adatai szerint Szentlőrinctől 1 órányi távolságra volt.

A vele szomszédos Gerde ugyancsak magyar katolikus falu volt, s az üszögi uradalomnak adózott – mint a korabeli források írták. Lakosai „híres kotsizók”, vagyis népessége fuvarozással is kereste kenyerét. Pécs volt a piaca, amely 2,5 órányi távolságban feküdt tőle.

Érdekes községcsoport, erősen kötődött Pécshez s ennek alapja elsősorban „kocsizó” hírük és gyakorlatuk volt.

E 7 település adatait már közölték, így ennek csupán névszerinti felsorolásuk következett, de a további három faluból kettőben ismét piachelyként említik Pécset. Nagy Péterd református magyar falu esetében Vályi lexikonában említi meg e falu piacaként Pécset, bár a távolság becslésébe valószínűleg hiba csúszott, mert Pécset másfél óra távolságnyira fekvőnek mondta, míg Szigetvár 4 óra távolságra feküdt volna tőle. Ha a térképre tekintünk, akkor azt kell mondanunk, hogy Vályi András munkájában ez a két adat felcserélődött. Az ugyancsak ennek az útnak mentében fekvő Nagyág falunál csupán a postalexikon közli, hogy 5 órányi távolságra fekszik Pécstől.

A következő, a 9. hadiút Szentlőrinctől halad Pécsre, eddig nem említett települések érintésével. Kezdő állomásként Szabad Szent Király mezővárost említi, amely Vályi lexikonában mint „nemes mezőváros” szerepelt. A határ termékeny volt itt, híres volt a búzája, jó a főzeléke. „A kotsizásból is készpénzt szereznek” – írja Vályi. Piacuk Pécsett, 2 órányira van.

A következő út menti település a két Bicsérd (Nagy- és Kis-), amely másfél óra távolságban volt Pécstől, de nem jelölték kifejezetten piachelyként. A következő falu a katolikus magyarok által lakott Zók, amely jó vörös boráról volt ismert. Vályi közlése szerint kotsizásból és lovaik eladásából szereznek pénzt”, s piacuk a tőlük másfél óra távolságban fekvő Pécsett volt. – Pazdány vagy Pázdány ugyancsak Pécset jelezte piacként – Vályi munkája szerint. Másfél órányi volt a köztük levő távolság. Határa sovány volt, eladni való áruját nem említi.

A következő település Pellérd katolikus magyar falu, határát Vályi „jó termékenységű”-nek írja. Piacozása Pécsett „hasznos,” és fuvarozással is keresnek pénzt. Az ezen útvonal melletti falvak egyértelműen Pécs vonzáskörzetébe tartoztak.

A Pécsről Siklósra haladó út települései a távolság miatt inkább már  Siklós felé gravitáltak. Kisdér esetében meg is említi Vályi, hogy a pécsi piacozástól valamennyire távol esik, bár ezen az segít, hogy az „Ország uttyában fekszik, a vagyonnyait könnyen eladhatja”. Bár nyilván nem Pécsett!

Ugyanez a megkötöttség áll azokra az út menti településekre is, amelyek a Siklósról Pécsre haladó hadi út mellett feküdtek, nagy többségük Siklós felé gravitált, sőt közöttük találjuk azt a két települést, amelyek termékeiket (Viszló búzát, Szava pedig bort) a 4–4 óra távolságnyira levő valpói uradalomban adta el.

A közelebbi települések már megemlítik a Pécstől való távolságuk időtartamát (Vályi Regenyétől, Rácz Peterdtől, Herendtől és Egerágtól egyaránt 2 óra távolságra fekvőnek jelöli Pécset!), de nem tesznek arról említést, hogy a megyeszékhely egyben piachelyük is lenne. Pedig az uradalmi központ, Üszög puszta esetében, amely mindössze fél órányira volt Pécstől, ez szinte magától értetődő.

Ezzel a hadi utak első, részletes táblázatában szereplő települések adatait áttekintettük. A 69 település közül 28-ban találtunk – valamilyen formában – utalást Pécsre.

A II. táblázat településeinél nincs útirány jelölés. Vegyesen jelölik meg az út menti településeket, amelyek között több a szomszédos megyékhez (Tolna, Somogy) tartozott. A Pécs vonzására vonatkozó adatok nem is e táblázatokban, hanem az azt kiegészítő kortárs irodalomban lelhetők fel.

Az e táblázatban feljegyzett első Baranya megyei falu: Somogy, amely a pécsi káptalan birtoka volt. Pécsről, mint piachelyről, hallgatnak a források, csupán a Pécstől való távolságát (másfél óra) közli a postalexikon.

Pécsvárad esetében azonban más a helyzet. Ennek a mezővárosnak a 18–19. század fordulóján a határában folyó patakon 22 malom őrölte meg a lisztet, amelyet Pécsett és Eszéken adtak el. Ez a feljegyzés azonban nem csak a lisztre vonatkozott, mert piaca helyben és Pécsett is volt, mely másfél órányira feküdt az akkor még egyes forrásokban Pécsvár névformában szereplő mezővárostól.

A Pécsváradról Pestre vezető országút mellett, mély völgyben fekvő Pusztafalu távolságát csak Pécsváradtól közlik, de feljegyezték a postalexikonban Varasd német falunak Pécstől való távolságát is, s ez 1,75 mérföld volt. Az ezen út melletti Nádasdnál még megemlíti Vályi, hogy ez a katolikus magyar falu 3 mérföldnyire van Pécstől (a pécsi püspöknek „nyári kastélya” volt itt!), de a szomszédos és a megyehatáron fekvő Hidasnál már csak a Szekszárdtól való távolság megjelölése szerepelt.

A táblázatban a következő településcsoport a megye déli részén feküdt, nagyrészt a baranyavári járásban és – úgy tűnik – ezek déli irányba szállították áruikat, Pécs említése nélkül. Mohács piaci előnyét a Duna melletti fekvése adta. Innen, illetve a tőle háromnegyed mérföldre fekvő Lancsukról a bort egészen Pétervárig szállították – Vályi lexikonának közlése szerint.

A II. táblázatban ezt követően egy Somogy megye felől érkező útvonal Baranya megyei községei következnek. Úgy tűnik, e vidék felé igen nagy volt Pécs vonzása, mert a gazdasági ismertetőkben ismét nagy szerephez jut ez a város.

A Kis Peterdhez közeli Nyugot-Szent Erzsébetről, amely a szentlőrinczi uradalomhoz tartozott, Vályi feljegyezte, hogy piaca Szigetváron és Pécsett van, amely előbbi 1, Pécs pedig 4 óra távolságban volt tőle. Sovány határú, református magyarok lakta falu, amelynek szőleje és erdeje volt a határban.

A következő falu: Hernádfa, amelyet Vályi vegyes vallású magyar falunak írt le és az üszögi uradalomhoz tartozott. A lakosság bognár mestersége után keresett pénzt és piaca Pécs volt.

A szomszédságában fekvő Mecske falu református magyar lakosokkal marhanevelésből és „fako kotsik készítéséből” szerzett pénzt és piacaként Pécset jelölte meg. Az ugyancsak Czindery birtokában levő másik két falu, Kistelek és Aranyos is Pécs vonzáskörébe tartozott, piacaként a megyeszékhelyt jelölte meg. Aranyos „elegyes” falu esetében Vályi azt írja, hogy e falu számára az a legnagyobb előny, hogy „a pécsi piacon mindenét el árulhattya”.

A szomszédos Gadánynál nem említi Vályi Pécset mint piacot, de a postalexikon közli azt, hogy közel, mindössze másfél órányi távolságban van Pécstől.

A továbbiakban a táblázatban ismét olyan falvak következnek, amelyek Pécstől déli irányban fekszenek, s ezekben nem tesznek említést róla, a postalexikon is csupán a legközelebbi postaállomástól való távolságukat említi meg.

Három, a pécsi járásba tartozó falunál tesz csak kivételt, amikor is a postalexikon közli a három falu távolságát Pécstől. Ezek egyike Kökény, amely „Illyr” katolikus falu, az úton kívül fekszik és Pécstől másfél óra távolságban van. A másik Keszü, a hegyek közt fekvő kis magyar falu, amely Pécstől egy órányira van, s végül Málom, amely kis magyar falucska, pécsi egyházi birtok, a postaúton kívül fekszik és a Pécstől való távolsága mindössze fél óra.

A következőkben is elsősorban a Pécstől való távolság szerepel csak néhány falu neve mellett. Így pl. Töttösnél, amelyet Ditis formában is használtak, s amely a Pécsi Káptalan birtoka volt, feljegyezték, hogy két óra távolságban van Pécstől.

A Pécstől déli irányban fekvő falvak olykor más piacot kerestek. Himesháza német falu lakói pl. Baján és Szabadkán árusították boraikat, s azokból – mint Vályi írta –, „sok pénzt szoktak bevenni”. Ugyancsak Baja és Szabadka volt a piaca Lak és Geresd búzájának, borának. A postalexikon ugyan megemlíti, hogy Geresd 1,75 mérföldre fekszik Pécstől, de ennek valószínűleg csak azért tulajdonított fontosságot, mert ezek a pécsi püspökség birtokához tartoztak.


***


E részletes és elemző adatok alapján megállapítható, hogy a Baranya megyei falvak, mezővárosok gazdálkodásában, s különösen értékesítési „szokásaikban” sem a nemzetiségi, sem a vallási összetételük nem játszott szerepet. Útleírások, jelentések olykor ezt sugallják, de a konkrét adatok, számadatok ellentmondanak ennek. Faszerszámok és egyéb faeszközök készítése és értékesítése kimutathatóan jelen volt a fában gazdag községekben, teljesen függetlenül attól, hogy azok lakói milyen nemzetiségűek voltak. S ha ezeknek az áruknak Pécsett nem volt megfelelő piaca, akkor elvitték azokat az Alföldre vagy más távoli vidékre, ahogyan azt ma is teszik a kereskedéshez értő ügyes emberek. Ez azonban semmivel sem kicsinyíti Pécs központi szerepét a megye életében.

A pécsi piac a hozzá kötődő falvak, de a többi, közelebb és távolabb fekvő és nagyobb település számára is gazdasági erőt, vonzást jelentett. A nagyharsányiakat büszkeséggel töltötte el a 18–19. század fordulóján, hogy a hegyen álló vár helyéről tiszta időben nemcsak Bács és Verőcze megye településeit, hanem a tőlük „2,5 postajárásnyira” levő Pécs városát is „minden utszáival” láthatták, ahogyan erről Vályi tudósít. Pécset akkor is nagyra értékelték, ha nem tartoztak közvetlenül a piaci körzetébe.

Rövidítések, irodalom

CRUSIUS 1804–1808

CRUSIUS, C.: Topographisches Post–Lexikon von Ungarn sammt den dazu gehörigen Provinzen und Siebenbürgen, Bd. 1–5., Wien, 1804–1808.

DÁNYI – DÁVID 1960

DÁNYI D. – DÁVID Z. (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787), Bp., 1960.

GÖRÖG – KEREKES 1801–1806

GÖRÖG KEREKES: Magyar Átlás, Wien, 1801–1806.

HAAS 1845

HAAS M.: Baranya megye földirati, statisticai és történeti tekintetben, Pécs, 1845.

KRIEGSARCHIV  K VII. K. E. 116.

Kriegsarchiv Kartensammlung, Wien, K VII. k. E. 116.

MNL 1979

Magyar Néprajzi Lexikon, Bp., 1979.

NAGY 1828

NAGY L.: Notitiae politico-geographico-statisticae Inclyti Regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum, Budae, 1828.

T. MÉREY MS.

T. MÉREY K.: Baranya megye útjai és út menti települései a 19. század első felében, Pécs, 2000.

VÁLYI 1796–1799

VÁLYI  A.: Magyar országnak leírása, I–III. Buda, 1796–1799.


Pécs vonzáskörzete a 18. század végén

Pécs vonzáskörzete a 18. század végén

Jegyzetek


[1] KRIEGSARCHIV K VII. K. E. 116.

[2] T.  MÉREY ms. (A tanulmány 1998 őszén készült.)

[3] Az e tanulmányhoz felhasznált források: VÁLYI 1796–1799; CRUSIUS 1804–1808; NAGY 1828. Mivel ezek a könyvek alfabetikus sorrendben tartalmazzák a településeket, így nem hivatkoztam oldalszámokra, ezek értelemszerűen, könnyen megtalálhatók azokban.

[4] GÖRÖG – KEREKES 1801–1806.

[5] DÁNYI–DÁVID 1960. 369.

[6] HAAS 1845. 278. „1809-ben a had szinthelyétől távol fekvő Pécsre annyi sebesített és beteg katona hozatott, hogy nemsokára az egész város nagy kórházzá lőn.”

[7] MNL 1979. II. 20. Fakókocsi vagy fakószekér olyan szekér, amelynek minimális vasalása van. Alkalmilag ügyes mesteremberek olyan szekeret is készítettek, amelyekben vas egyáltalán nem volt. K. Kovács László szócikke.