Cikkek

Sztrókay Edit: Jeles evangélikusok a pécsi közéletben 1868–1908

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

155–166. pp.


Sztrókay Edit


Jeles evangélikusok a pécsi közéletben 1868–1908


Angesehene Lutheraner im öffentlichen Leben von Pécs

Prominent Lutheranians in the public life of Pécs 1868-1908




Írásomban – a teljesség igénye nélkül – szeretném bemutatni a város lakosságához viszonyítva csekély létszámú evangélikusság megjelenését a dualizmus kori Pécs közéletében.  Az evangélikusok – különleges alkalmaktól eltekintve – nem közösségként vettek részt a városi közéletben. A dualizmus időszakában a gyülekezet nem tartott fenn intézményeket: 1868-tól népiskolája községi kezelésbe ment át,[1] vendégháza pedig csak az 1930-as években nyitotta meg kapuit,[2] s szeretetotthonát is csak az 1920-as években alapította Baldauf Gusztáv lelkész.[3] Az evangélikusok – ellentétben a katolikusokkal, akik több egyesületet is alapítottak, pl. a Katolikus Legényegyletet, vagy a zsidókkal, akik szintén létrehozták a maguk egyleteit, így az Izraelita Jótékony Nőegyletet[4] – egyesületet sem szerveztek felekezeti alapon a nevezett korszakban. Sokkal inkább egyénileg, mint a város polgárai vettek részt Pécs közéletében.

A megfelelő adatok hiánya nem teszi lehetővé, hogy a város teljes evangélikus lakosságának közéletben betöltött szerepét megvizsgáljuk, bár a felekezetnek az össznépességhez viszonyított kicsiny lélekszáma lehetővé tenné ezt. Így abból a feltételezésből indultam ki, hogy azok a személyek, akik valamilyen tisztséget töltöttek be a gyülekezeti vezetőségben, jelentős összegű támogatásokat biztosítottak az egyházközségnek, vagy esetleg valamely meghatározott céllal alapítványt hoztak létre; társadalmi pozíciójuk és gyakran jelentékeny vagyonuk miatt – akár belső indíttatásból, akár társadalmi kötelezettségeknek és elvárásoknak eleget téve – valószínűleg gyakran szerepelhettek nyilvánosság előtt, vehettek részt a városi közéletben.

A hipotézis helytállónak bizonyult: ezek az emberek a helyi sajtó híradásai, véleményezései szerint általában valóban köztiszteletben álló polgárként éltek a városban, nevüket egyesületek tagjai, rendezvények szervezői és résztvevői közt találjuk meg. Kutatásom így egy jól körülhatárolható csoportra, konkrétan megnevezhető egyénekre, családokra szorítkozik, ugyanakkor nem ad teljes képet a város lutheránus lakosságáról.

A gyülekezet történetének rövid áttekintése

Az első evangélikus, Nendtvich Tamás, fiatal gyógyszerész 1806-ban csupán kancelláriai engedéllyel telepedhetett le a városban.[5] 1816-ban már 10 evangélikus férfi élt a 4.500 lakosú Pécsett, s 1822-ben a több mint 10.000 fős városban egy egyházi összeírás szerint összesen 35 evangélikust találunk.[6] Ebben az időben a néhány családnak lelki szükségletei kielégítése végett Kismányokra, Majosra, Bonyhádra kellett zarándokolnia. A ’40-es években a megnövekedett létszámú hívek lelki gondozását már a bonyhádi lelkész végezte, aki évente két alkalommal istentiszteletet tartott Pécsett Nendtvich Tamás vendégszerető házában.[7] A maroknyi gyülekezetnek 1846-tól már külön temetője is volt.[8] 1848-ban 400 forintért megvásárolták a Nepomuk utca 41. számú házat imaterem céljára, s az épületben saját egyházi iskola kezdte meg működését.[9] A pécsi fiókgyülekezet 1846. november 1-jén hívta meg Roykó Károlyt, az 1846. március 6-án anyagyülekezetté alakult magyarbólyi egyházközség első rendes pásztorát,[10] hogy a pécsi gyülekezetben is végezze a szolgálatot, „Isten szavát tisztán és hangosan hirdesse, az erkölcsi tisztaság felett őrködjön és a gyülekezet javát a templomban és az iskolában előmozdítsa”.[11] 1858-ban a gyülekezet elveszítette fáradhatatlan elöljáróját és alapítóját,[12] akinek helyét a felügyelői hivatalban 1861-től ifj. Madarász Endre vette át.[13] A ’60-as években egyre inkább a hitközség anyagyülekezetté válására irányuló törekvések álltak a gyülekezeti élet fókuszában. Végül a gyülekezet 1867. február 27-i közgyűlése határozatban mondta ki, hogy az anyaegyházzá emelés érdekében kezdődjön meg a szükséges lépések megtétele. Alapvető feltétel volt, hogy a közösség önállóan biztosítsa a lelkész és a tanító fizetését. Ennek érdekében ifj. Madarász Endre felügyelő és Maleter Rudolf jegyző aláírási ívet bocsátott ki, melyen 114 egyháztag önként ajánlotta fel hozzájárulását a várható költségekhez.[14]

Közben a hitközség elnöke a városhoz fordult, hogy a gyülekezet „a templom, – paplaks tanodára várostól helyiséget nyerjen”, hivatkozva arra, hogy 1848 előtt már történtek erre vonatkozóan intézkedések.[15] A nyár folyamán az illetékes esperes jelenlétében elkészítették a megválasztandó lelkész meghívólevelét és meghatározták, hogy az istentiszteletek nyelve a német legyen, minden negyedik vasárnap pedig magyarul szóljon az igehirdetés. Az egyházmegyei közgyűlés 1868. június 17-én elfogadta a leánygyülekezetnek anyagyülekezetté alakulását,[16] nem sokkal később pedig a Pakson tartott egyházkerületi közgyűlés 50. napirendi pontja is kimondta: Pécs önálló gyülekezet.[17]  A pécsi hívek első rendes lelkészükké Jeskó Lajost választották, akit 1869. január 3-án iktattak be hivatalába.[18] A gyülekezet még ez év szeptemberében vásárolt egy házhelyet templomépítési céllal a Kert utcában, így elkezdődhettek a munkálatok.[19] A templom 1875 szeptemberére készült el teljesen, de már árpilis 18-án felavatta Karsay Sándor szuperintendens.[20] Még ebben az évben bekerült a templomba az Angster-gyár 15. számú terméke.[21] Az oltárkép viszont, amely a gyülekezethez családi kapcsolatai révén kötődő Madarász Viktor alkotása, csak 1880-ra készült el.[22]

A statisztikai adatok tükrében

Az önálló gyülekezetté válás természetesen megnövekedett lélekszámot feltételez, ám a növekvő gyülekezet még mindig elenyésző kisebbséget jelentett a dinamikusan fejlődő, fokozatosan regionális központtá alakuló Pécs össznépességéhez képest. 1870-ben a 23.863 lakosú Pécsett mindössze 340 ágostai evangélikus élt,[23] s ez a szám az összlakosság 1,42%-át tette ki,[24] ami az országos átlaghoz képest meglehetősen alacsony érték, hiszen a 13,561.245 fős Magyarország népességének 8,01%-a volt lutheránus.[25] 1880-ban Pécs lakossága 28.702 fő volt s az itt élő 594 evangélikus[26] ennek valamivel több mint 2%-át adta. Ez még mindig alacsony érték ahhoz viszonyítva, hogy az ország lakosságának 8,07%-a volt evangélikus.[27] Ezután a lutheránusok népességen belüli országos aránya lassú csökkenésnek indult,[28] ám Pécsett 1900-tól 1910-ig 1049 főről 1173-ra növekedett az evangélikusok lélekszáma; ez azonban nem járt együtt aránynövekedéssel, hiszen az változatlanul 2,3% körül mozgott. A 11,8%-os létszámnövekedés[29] jóval kedvezőbb képet mutat az országos helyzetnél, hiszen közel háromszorosa a 4%-os országos szaporodási átlagnak. [30]

Magyarországi viszonylatban a lélekszámcsökkenés mellett az evangélikusság nemzetiségi megoszlásának változása is jellemző a korszakban. Míg a magyarok aránya növekedett, a németeké közel 4%-kal, a szlovákoké pedig körülbelül 5%-kal csökkent, bár az evangélikusság legnagyobb részét 1910-ben még mindig a tótok tették ki 34,58%-kal.[31]  Hasonló tendencia Pécsett is megfigyelhető. Az 1800-as években a gyülekezet tagjai még nagyrészt németek voltak, akik Württembergből, Bajorországból, Pfalzból, Hannoverből, Hessenből, Poroszországból érkeztek ide, de kevés magyar iparos is tartozott a gyülekezethez, akik szintén úgy telepedtek be a városba.[32] 1900-ban azonban a magyar anyanyelvűek száma már 569 főt tett ki,[33] míg a nem magyaroké 480 volt,[34] ebből 462 fő volt német.[35] 1910-ben már 797 fő magyar anyanyelvű volt,[36] és csak 361-en voltak németajkúak.[37] Megfigyelhető az is, hogy a magyarországi népességen belül az írni–olvasni tudás aránya az izraeliták után az evangélikusok körében volt a legmagasabb az összes vallásfelekezet közül a korszakban végig.[38] 1900-ban a pécsi evangélikusok közel 76%-a tudott írni–olvasni,[39] 1910-ben kb. 81,5%-a.[40] Ezek jóval magasabb írni-olvasni tudási szintet mutatnak, mint a 69,8%-os, illetve a 73,51%-os országos értékek a két nevezett évből.[41]

Mint az adatokból is látható, a dualizmus időszakában folyamatosan növekedett a pécsi evangélikusok lélekszáma és ezzel együtt közöttük a magyarok aránya. A jelenség okainak feltárása és magyarázata nem tárgya dolgozatomnak. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a halálozási anyakönyvek alapján bizonyos pontossággal nyomon követhető, milyen területekről érkeztek Pécsre az evangélikusok. Sokan Németország különböző vidékeiről telepedtek át – szinte kizárólag a modern iparágak képviselőiként. Nagy létszámban költöztek be a városba Tolna és Baranya evangélikus falvaiból, s jelentős volt a letelepedés az ország lutheránusok által sűrűbben lakott régióiból: a Felvidék megyéiből, Észak- és Nyugat- Dunántúlról, az erdélyi szász részekről, később pedig – ritkábban ugyan –, de megjelentek az alföldi evangélikus gyülekezetekből, Békéscsabáról, Szarvasról származó hívek is.[42] 

Jeles evangélikusok Pécs közéletében

Láthatjuk tehát, hogy a dinamikusan gyarapodó lélekszámú Pécsett az evangélikusság csak elenyésző kisebbséget alkotott, viszont a dualizmus kori város közéletében, mindennapjaiban élénken jelen volt és aktív szerepet vállalt, követve a gyülekezet alapítójának, a botanikus–gyógyszerész Nendtvich Tamásnak és a vidék első vasgyárát megalapító táblabírónak, Madarász Endrének a példáját. Mindketten részt vettek a magyar orvosok és természetvizsgálók 1845-ös pécsi vándorgyűlésének szervezésében is. Madarász Endre a konferencián előadásában az ipartelepítés és infrastruktúra-fejlesztés szükségességére hívta fel a figyelmet,[43] a részt vevő tudósok pedig vasgyárát is meglátogatták, ahol a lelkes Madarász próbaöntést is végeztetett vendégei szórakoztatására.[44] Nendtvich Tamás a baranyai herbáriumot állította össze a Püspöki Könyvtárban berendezett kiállítás számára,[45] melyen 95 fafaj volt látható Nentdvich híres gyűjteményéből.[46] A tudományokért lelkesedő gyógyszerész három fia is szerepelt előadóként a vándorgyűlésen: a mérnök Gyula a természettani szekcióban, Károly és Vilmos pedig az ásványtaniban.[47] A két család tagjait a szabadságharc pécsi eseményeinek főszereplői közt is megtaláljuk. Az önvédelmi harc megindulásakor a Madarász–féle gyárban azonnal elkezdődött az ágyúgolyók öntése, „dsidák tsinálása”.[48] A tettrekész fiatalok pedig fegyvert ragadva siettek a szabadság védelmére: Nendtvich Gyula már 1848-tól tisztként harcolt;[49] testvére, Sándor csak 1849-ben kapott tiszti kinevezést,[50] és honvéd utász főhadnagyként szolgált.[51] Komáromi tüzértisztként tevékenykedett ifj. Madarász Endre,[52] s az alig 18 éves öccse, Viktor is bevonult honvédnek.[53] 1849 májusában császári csapatok vonultak be Pécsre, és sarcot vetettek ki a városra. „Béfogták a Nendtvich gyógyszerészt, de hamar kieresztették… továbbá Madarász Endrét… megtartották.” Május 7-én a hadsereg elhagyta ugyan a várost, de fogolyként magukkal vitték Eszékre Madarászt, Lakitsot és Pirényit, „mint a pétsi vasgyár fő részvényeseit”, akiket a magyar honvédség számára gyártott fegyverek miatt és a „Kossuth-tól felvett 60 000 pft-okért” tartóztattak le. Az eszéki várfogságból csak a városbíró közbenjárására szabadulhattak ki, de vagyonukkal kellett kezeskedniük a város „rendjéért”.[54] 1849 augusztusa után id. Madarász Endrére börtön és meghurcoltatás várt, fiai is bujdosásra kényszerültek.[55]

A két család a ’60-as évektől újra fontos szerepet játszott a város életében. Nendtvich Tamás utódai az alapító nyomdokain haladva lettek hasznos tagjai a gyülekezetnek és a pécsi társadalomnak. Fia, Sándor a ’60-as években megyei második mérnökként,[56] később pedig Pécs város főmérnökeként dolgozott,[57] s az ő fia volt a későbbi polgármester is. Nendtvich Tamás másik fia, Vilmos, aki a városi tanácsban is képviselő volt,[58] 1864-től igen jól működő patikát tartott fenn a Budai külvárosban, Magyar Korona néven.[59]

1861-től ifj. Madarász Endre lett a gyülekezet világi felügyelője,[60] aki kiadótulajdonosként 1860. július 5-én útjára indította a pécsi sajtó történetében az első magyar nyelvű újságot, a Pécsi Lapokat.[61] 1867-ben végre saját könyvnyomdáját is felállíthatta,[62] s az ő házában alakult meg 1869. május 9-én az első pécsi munkás szakegylet, a Pécsi Nyomdászegylet, melynek elnökéül is a házigazdát választották meg.[63] Testvérét, Madarász Manót szintén sokoldalú tevékenysége tette városszerte ismertté. Miután sógorával, Szontagh Mátyással közösen megalapították gépgyárukat, a Szontagh–Madarász Céget,[64] vasöntödéje mellett egy „kényelemmel és izléssel berendezett” modern uszodát építtetett.[65] A sportkedvelő Madarász Manó a pécsi Torna- és Tűzoltóegylet létrehozásának is egyik kezdeményezője volt, és 1870. július 10-én az alakuló ülésen elnöknek is őt választották meg.[66]

Maga a lelkész is kezdeményezőként tűnt fel a város életében. 1870-ben Jeskó Lajos indítványozta jótékony nőegylet létrehozását[67] a Pécsi Lapok újévi számának hasábjain. Végül 1871. január 29-én megalakult a Pécsi Jótékony Nőegylet, a közgyűlést „csinosan szerkesztett üdvözlő beszéddel Jeskó Lajos úr” nyitotta meg. A vezetőségben az evangélikus Szontagh Mátyásné Madarász Hermin pénztárosi feladatokat kapott, az egyesület titkára maga Jeskó lelkész lett,[68] azonban ezt a pozíciót csak ez év májusáig tudta vállalni.[69] Később csaknem egy évtizeden keresztül Madarász Hermina volt az egylet elnöknője,[70] akinek férje, Szontagh Mátyás a ’70–80-as években az Ipari és Kereskedelmi Kamara alelnökeként örvendett köztiszteletnek.[71]

Valentin Károly, aki az ’50-es években „városunk fejlődésében az első pécsi rendszeres” könyvesboltot nyitotta meg,[72] a ’60-as években a gyülekezet pénztárosaként tevékenykedett.[73] 1861 novemberében pedig ott találjuk a hét dalos között, akik Wachauer Károly székesegyházi tenorista lakásán négyszólamú férfikart hoztak létre. Nem csupán a Pécsi Dalárda alapító tagja, hanem annak pénztárosa is lett.[74] A Dalárda őt küldte ki képviselőjéül a drezdai dalosversenyre,[75] és a Dalárda eszközeit és bútorait a pénztáros helyiségeiben tárolták.[76] Valentin halála után, 1886-tól[77] fia, Ottó vitte tovább a könyv- és zeneműkereskedést, sőt „az atyja nyomdokain haladva a zenecultus ápolásában”, a Széchenyi téren lévő lakásán nagyszabású zongoratermet rendezett be.[78] A művészet valóságos megszállottjaként, fáradságot és anyagi áldozatokat sem sajnálva tette lehetővé számos alkalommal, hogy a pécsi zenekedvelő közönség világhírű művészek előadásaiban gyönyörködhessen.[79] Mint zeneműkiadó, kizárólagos szerződést kötött a híres prímással, Dankó Pistával, így dalai csak Valentin kiadásában jelenhettek meg.[80]

Egy másik áldozatkész tagja volt a gyülekezetnek a nyomdatulajdonos Taizs Mihály, akit 1869-ben a Nyomdászegylet korelnökének választottak meg.[81] Fia, Taizs József pedig (1887–1889) jegyző volt az evangélikus gyülekezetben, majd egészen 1911-ig a pénztárosi feladatokat látta el.[82]

A dualizmus kori virilista jegyzékekben Taizs Józsefen kívül még egy evangélikus polgárral találkozhatunk: Maleter Rudolffal.[83] A DGT ügyésze[84] 1867-től töltötte be a gyülekezetben a jegyzői funkciót,[85] és az egyesületi életbe is igen élénken bekapcsolódott: számos egyesületi tagságán túl az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület Pécsi Fiókjának az elnöke is volt,[86] s már 1871-ben az első Torna- és Tűzoltó Egyletnek a tagja, sőt ügyésze lett.[87] 1884-ben pedig ott találjuk az öt jogász között, akik kísérletet tettek egy természetjáró egylet létrehozására.[88] Mégis 1891-ig kellett várnia, hogy csatlakozzon a Mecsek Egyesülethez.[89] A gyülekezetnek volt olyan tagja is, aki hivatásszerűen művelte a testedzést: a tornacsarnok munkatársaként tevékenykedő Hemmerich Károly. Saját és tanítványai produkcióival sok kellemes percet szerzett közönségének a különféle táncmulatságokon, tornabemutatókon, és nemegyszer előfordult, hogy „az ifjuság zugva éltette Hemmerich Károlyt, aki valóban meg is érdemelte az ovációt”.[90]

1867-ben a gyülekezet alapítói között találjuk Obetkó Zsigmondot[91] is, aki a szabadságharcot végigküzdve, 1850 novemberében hozta létre varrógép- és rövidáru-kereskedését, mely a 20. század elejéig fennállt, ezért akkor már Obetkót „a Pécsett létező kereskedők Nestorának” nevezték.[92] Fia, Obetkó Dezső már joghallgatóként közéleti szereplést vállalt évfolyamtársával, Nendtvich Andorral együtt. 1889-ben Obetkó a Jogakadémia Olvasókörének alelnöke lett, Nendtvich a pénztárnoka, a Segélyezőegyletben pedig Nendtvich lett az elnök, Obetkó a pénztáros.[93] Karrierje igen gyorsan ívelt felfelé, így 1903-ban meg kellett válnia az evangélikus gyülekezet jegyzői tisztétől is,[94] mivel az ekkor már törvényszéki bíró elhagyta a várost és az eperjesi jogakadémia tanáraként országosan elismert jogtudós vált belőle.[95] Obetkó Gyula, a kereskedő másik fia, filatelistaként lett híres és érdekes személyisége a városnak, s még külföldi gyűjtők is gyakran fordultak hozzá. A tudományos irodalom iránt szenvedélyesen érdeklődő kereskedő beszélt németül, angolul, franciául, olaszul, sőt még törökül és japánul is.[96]

1879-től 28 éven keresztül a legendás alakká vált harangöntő és vasgyáros, Ruepprecht János Kristóf töltötte be a gondnoki tisztet a gyülekezetben.[97] 1908-ban, amikor magas kora miatt lemondott erről a hivatalról, tiszteletbeli örökös gondnoknak és presbiternek választotta meg a gyülekezet.[98]  „A pécsi tüzoltó testületnek alapításában részt vett s mint örökös tagja, diszfőparancsnoka minden tevékenységében osztályosa volt. Minden tüzesetnél megjelent és az oltásnál igen gyakran saját gyári tüzifecskendőit is mozgósította. A Pécsi Dalárdának szintén örökös tagja volt.”[99] A város lakosságának idős polgára iránti megbecsülése abban is megmutatkozott, hogy Pécs három tűzoltótestületén és zenekarán, valamint a Dalárdán túl 3000 gyászoló polgár kísérte el utolsó földi útjára.[100] Fiai, István és Nándor is számos egyesületnek, a városi és a gyülekezeti vezetőségnek voltak tagjai.[101]

Ruepprechték és Madarászék mellett egy harmadik gépgyártulajdonost is találunk a gyülekezet tagjai között; Haberényi Pál 1871 és 1886 közt volt egyháztanácsosa a gyülekezetnek.[102]

Ismert evangélikus alakja volt Pécsnek az Irgalmasok utcájában álló Mátyás királyhoz címzett vendéglő és szálló házigazdája, Labrentz Mihály is.[103] A kisvárosias külsejű, ám nagyon jó konyhával bíró vendéglőt elsősorban a vidéki értelmiség látogatta, de 8–10 asztal törzsvendége is volt a város közönségéből.[104]

1876-tól 25 éven keresztül a pécsi evangélikus gyülekezet rugalmas, akadályokat nem ismerő világi felügyelője Nádosy Kálmán volt.[105] A szentlőrinci Esterházy-uradalom bérlőjeként nagyon sokat tett Baranya vármegyében a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés fellendítéséért. Hosszú időn keresztül ő volt a Megyei Gazdasági Egyesület elnöke, ilyen minőségében kezdeményezte gépek eljuttatását a kisgazdaságokba, állatkiállításokat, versenyeket, díjazásokat szervezett, igyekezett megismertetni a kisgazdákkal az intenzív módszereket.[106] Az ő ötlete nyomán és „buzgólkodásának méltó eredményeként” rendezték meg Pécsett 1888-ban a mű-, ipar-, termény- és állatkiállítást,[107] melynek szervezői és résztvevői között a Kiállítási Értesítő különböző számainak tanúsága szerint sok evangélikussal találkozhatunk: minden közismert evangélikus személyiség helyet kapott valamelyik szakmai bíráló bizottságban, esetleg kiállította portékáját.[108]

Még ugyanebben az évben a Magyarhoni Evangélikus Gyámintézet XXVIII. közgyűlése jelentett különleges alkalmat a város számára is, melynek Pécsre érkező résztvevőit Aidinger János polgármester és Lechner rendőrfőkapitány is köszöntötte.[109] A ’90-es években azután egyre sűrűbben adódtak olyan örömteli vagy kevésbé szívmelengető események, alkalmak, ahol az evangélikusság közösségként képviseltethette magát a város életében. Ferenc József 1891-es látogatásakor „egyházunk küldöttsége… jobbágyi hódolatát… bemutatta…[110] 1894 áprilisában az elhunyt evangélikus Kossuth Lajos emlékére tartottak istentiszteletet a törvényhatóság testületének és a város közönségének részvételével. „A templomot a felekezeti különbség nélkül egybesereglett előkelő közönség minden zugában megtöltötte.”[111] 1896-ban a Millenniumot is méltóképpen ünnepelte a közösség ünnepi istentiszteleten, majd díszközgyűlésen.[112] A tornacsarnokban a „jó öreg Ruepprecht bácsi” vendégelte meg az evangélikus tanuló ifjúságot,[113] Nádosy felügyelő úr pedig két cédrusfát ültettetett a templom elé.[114]

A Millennium alkalmából nyitották meg az előkelőségek divatos szórakozóhelyét, a Nemzeti Casino új palotáját,[115] melynek földszintjén az evangélikus Oroszy Sándor cukrászdája kínálta finomságait.[116] Oroszy nemcsak „tituláris udvari cukrász” volt, de termékei valóban a királyi család asztalára kerültek, s Pécsett az ország legfényűzőbb cukrászdáját rendezte be.[117]

A városban természetesen sok olyan eset történt, mely általános érdeklődésre tartott számot, ezek közül néhánynak evangélikus főszereplője volt. Ilyen megdöbbentő hír volt az ítélőtábla segédhivatali igazgatójának hirtelen és tragikus halála éppen Oroszy cukrászdájában, ahol uzsonnakávéját fogyasztotta.[118] Még izgalmasabb esemény volt az evangélikus hitre áttért Köszl János fűszerkereskedésének felrobbanása 1896. július 30-án reggel.[119] 1902-ben ismét egy szörnyűséges esemény sokkolta a közvéleményt. A 70 éves, szintén lutheránus Nürnberg Hermant saját kereskedésében ütötték le egy baltával![120]

Jeskó Lajos lelkész halálával, aki 1867-től 1908-ig szolgált Pécsett,[121] a gyülekezet egy korszaka ért véget. Az az időszak zárult most le, amelyben a Pécsett letelepedett első evangélikusok által megvetett alapra kellett felépíteni a lelki közösséget, a működő gyülekezetet, amely a város életébe is szervesen bekapcsolódhatott a maga módján. Az a generáció, amely ezt a nagy feladatot Isten segítségével végrehajtotta, fokozatosan átadta helyét a fiataloknak.

1908-ban az idős Ruepprecht Jánost Graeff János drogista váltotta fel a gondnoki tisztségben,[122] aki 1895-ben pipere- és illatszerüzletet nyitott Graeff és Geltsch néven, a szintén evangélikus Geltsch Frigyessel társulva.[123] 1901-től a pénztárosi szerepben is új névvel találkozhatunk Taizs József helyén: Futász János vette át ezt a szolgálatot.[124] Futász órás és ékszerész üzletét hatalmas cégér hirdette 1896-tól az irgalmasok utcájában.[125]

Összegzés

Bár az evangélikusoknak nem voltak külön egyesületeik, a különböző céllal létrejött tömörülésekben mégis szép számban megtaláljuk a lutheránus polgárokat, csakúgy, mint a társadalmi élet más területein. Adott esetben maga a templom, a gyülekezet is az egész város életét érintő esemény színhelye lehetett.

Figyelemfelkeltő, hogy a sokféle foglalkozási ágban működő vizsgált személy közül többen elsőként kezdték meg a városban egy-egy tevékenység űzését. Madarász Endre alapította a környék első vasgyárát, fia pedig elsőként adott ki Pécsett magyar nyelvű újságot s a legelső munkásegylet megszületése is az ifjú Madarász és Taizs Mihály nevéhez kapcsolható. A város első állandó könyvkereskedését Valentin Károly nyitotta meg, Maleter Rudolf pedig az első és egyetlen bányajogászként érkezett Pécsre. Kétségtelen, hogy ezek az evangélikusok jelentősen előmozdították Pécs fejlődését, modern várossá formálódását. S ehhez azok is hozzájárultak, akik nem úttörőként ugyan, de a megújuló város igényeit alakítva, azokhoz igazodva indították meg vállalkozásaikat, mint például Oroszy cukrász vagy a pazar Király utcai palotában berendezkedő Geltsch és Graeff.[126]

A fémiparban és a gépgyártás területén szintén fontos volt az evangélikusok gyárainak termelése, hiszen Ruepprecht és Haberényi országszerte ismertté tették Pécs nevét, a régi Madarász-gyár pedig később Maleter tulajdonába kerülve működött sokáig.

A nyomdászat és a lapkiadás terén is vitathatatlan az evangélikusok tevékenységének jelentősége. A Pécsi Hírlap és a Pécsi Figyelő Taizs József keze alól került ki, a Pécsi Lapokat pedig Madarász jelentette meg.

Az ágostai hitvallású polgárok az egyletalapításban is élen jártak, és éppen a város életében legfontosabbá vált, hosszú életű egyesületek alapításának kezdeményezői közt találjuk meg őket leggyakrabban. Látható, a kutatott személyek mindegyike több szervezetnek is tagja volt.

A tények ismeretében nem megalapozatlan vagy elnagyolt állítás, hogy azok az evangélikusok, akik a gyülekezetben vezető szerepet vállaltak, ugyanilyen aktivitással kapcsolódtak be a város társadalmi életébe is, s tevékenységük nagyobb mértékben volt hatással a város épülésére, mint ez csekély lélekszámukból várható lett volna.

Példák különböző egyesületek evangélikus tagságára

Athleticai Club

Maleter László és István, Taizs József, Obetkó Dezső

Baranya megyei Deák–kör (1869)

Ifj. Madarász Endre

Honvédsegélyező Egylet (1861)

Ifj. Madarász Endre – pénztáros, Nendtvich Sándor, Nendtvich Gyula

Kereskedő Ifjak Casinoja

Valentin Ottó, Taizs József, Obetkó Gyula

Kereskedelmi- és Iparkamara

Szontagh Mátyás, Ruepprecht Nándor

Korcsolyázó Egylet

Valentin Ottó és Róbert

Kölcsönös Segélyező Egylet

Haberényi Pál, ifj. Madarász Endre, Ruepprecht János, Nendtvich Sándor, Obetkó Zsigmond, Valentin Károly

Mecsek Egyesület

Maleter Rezső, Ruepprecht fivérek, Valentin Ottó, Taizs József

Nemzeti Casino

Ifj.Madarász Endre, Maleter Rudolf, Maleter László és István, Obetkó Dezső, Ruepprecht István

Nyomdászegylet

Ifj. Madarász Endre, Taizs Mihály, Taizs József

Pécs–Baranyai Általános Kereskedő- és Ipartársulat

Obetkó Zsigmond, Taizs Mihály, Haberényi Pál

Pécs–Baranyai Kertészeti Egylet

Nendtvich Tamás, Szontagh Mátyás, Nendtvich Sándor, Ifj. Madarász Endre, Nendtvich Vilmos, Reöck Lajos, Nendtvich Gyula, Madarász Manó

Pécsi Dalárda

Ifj. Madarász Endre (pártolótag), Taizs József, Labrentz Gusztáv, Bock Lajos, Dietz Dániel, Haberényi Pál, Obetkó Zsigmond, Maleter Rudolf, Sziklai Gusztáv, Ruepprecht János, Ruepprecht István és Nándor

Pécsi Jótékony Nőegylet

Jeskó Lajos, Szontaghné Madarász Hemin

Pécsi Szőlősgazdák Egyesülete

Maleter Rezső, Jeskó Lajos

Polgári Casino

Taizs József, Ruepprecht István és Nándor (alelnök)

Rabsegélyező Egylet

Obetkó Dezső

Széchenyi Egylet

Ifj. Madarász Endre – elnök (1861)

Torna- és Tűzoltóegylet

Madarász Manó, Jeskó Lajos, Maleter Rudolf, Nádosy Kálmán, Madarász Endre, Szontagh Mátyás, Sziklai Gusztáv, Maleter Rezső

Tűzoltó Testület

Ruepprecht János és Nándor,

Zenekedvelők Egyesülete

Maleter László

Rövidítések

BML

Baranya Megyei Levéltár

egyh.

egyházi

egyh. gyűl.

egyházgyűlés

EGYP

Evangélikus Gyülekezet, Pécs

EOL

Evangélikus Országos Levéltár, Bp.

Jkv.

jegyzőkönyv

JPMÉ

Janus Pannonius Múeum Évkönyve

polgm. eln. ir.

Polgármesteri elnöki iratok

Pvt. ir.

Pécs szabad királyi város tanácsának iratai

P. sz. k. v.

Pécs szabad királyi város

P. város árv. ir.

Pécs város árvaszéki iratok

T. v.

törvény

Irodalom

ÁGH 1894

ÁGH T. (szerk.): Emléklapok Pécs szabad királyi város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894.

B. HORVÁTH 1993

B. HORVÁTH Cs.: A Múzeum helytörténeti gyűjteményében lévő, Pécset ábrázoló levelezőlapok V., JPMÉ 1993. 139-150.

BALDAUF 1926

BALDAUF G.: A pécsi ág. hitv. ev. Egyházközség története kezdetektől 1917-ig. Pécs, 1926.

BALOGH – GERGELY 1996

BALOGH M. – GERGELY J.: Egyházak az újkori Magyarországon  1790-1992.  Bp., 1996.

BARANYAI 1972

BARANYAI A.: Baranya megye gyógyszerészeti emlékeiből. In:  Baranyai Helytörténetírás 1972. Pécs, 1972. 203-228.

BÉRDI 1975-1976

BÉRDI Gy.: Pécs legnagyobb adófizetői 1887-1901. JPMÉ 1975-1976. 113-125.

BEZERÉDY 1973

BEZERÉDY Gy.: Náray János: Pécsi krónika (1848-1849). In: Baranyai Helytörténetírás 1973. Pécs, 1973. 179-210.

BEZERÉDY 1987

BEZERÉDY Gy. (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. I. 1867–1945.  Pécs, 1987.

BORSY 1963

BORSY K.: Mozaikok a pécsi nyomdászat múltjából. Baranyai Művelődés 1963. április. 96-99.

BORSY 1982

BORSY K.: Társadalmi-gazdasági viszonyok és azok háttere a pécsi nyomdászok életében 1869–1875. In: A Dunántúl településtörténete IV. (1867-1900). Veszprém, 1982.

FONAY 1979

FONAY Zs.: Az Angster-orgonagyár 50 éve (1867–1917). In: Baranyai Helytörténetírás 1979. Pécs. 1979. 109-175.

GEYER 1934

GEYER Z.: A pécsi evangélikus egyház története. In: Koltai László (szerk.):  Pécs- Baranyai Ismertető 1934. Pécs, 1934. 11-13.

HÖLBLING 1846

HÖLBLING M.: A magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Pécs, 1846.

KALTENEKER 1930

KALTENEKER P.: Negyven év. A Mecsek egyesület fejlődésének ismertetése.In: Mecsek Egyesület Évkönyve XL. 1930. 6-33.

KISS 1990

KISS G.: A magyar orvosok és természetvizsgálók pécsi vándorgyűlése (1845). Baranya 1990/2. 148-160.

LYKA  É. N.

LYKA K.: Madarász Viktor élete és művei. Bp., é. n.

MÁRFI 1989

MÁRFI A.: Pécs szabad királyi város dualizmus kori egyesületeinek vizsgálata 1867–1918. In: Baranyai Helytörténetírás 1989. Pécs, 1989. 133-161.

MÁRFINÉ 1995

MÁRFINÉ A. E.: A pécsi evangélikus egyház története. Pécs, 1995.

MÓRÓ 1995

MÓRÓ M. A.: Pécs város népessége a török alóli felszabadulástól 1848-ig. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. Szerk.: Vonyó J., Pécs, 1995. 27-36.

NÉPSZÁMLÁLÁS 1870

Népszámlálás. A Magyar Korona Országaiban az 1870. év elején  végrehajtott népszámlálás eredményei  a hasznos házi állatok kimutatásával együtt. Pest ,1871.

NÉPSZÁMLÁLÁS 1880

Népszámlálás. A Magyar Korona Országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei megyék és községek szerint részletezve. Bp., 1882.

NÉPSZÁMLÁLÁS 1900

Népszámlálás. A Magyar Szent Korona Országainak  1900. Népszámlálása  3. rész. A népesség részletes leírása. Bp., 1907.

NÉPSZÁMLÁLÁS 1910

Népszámlálás. A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása.  Bp., 1920.

SZIRTES 1996

SZIRTES G.: A millenniumi Pécs. Pécs, 1996.

VÁRADY 1896

VÁRADY F. (szerk.): Baranya múltja és jelenje. I. Pécs, 1896.

VARGHA 1979

VARGHA D.: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez. 1862–1902. In: Baranyai Helytörténetírás 1979. Pécs, 1979. 177-200.

VÉRTESI 1940

VÉRTESI Z.: Magyarbóly evangélikus egyházközség és filiái története. Pécs, 1940.

Jegyzetek


[1] VÁRADY 1896. 348.

[2] BML Iparlajstrom 1931 B37

[3] MÁRFINÉ 1995. 15.

[4] MÁRFI 1989. 135.

[5] BARANYAI 1972. 208.

[6] MÓRÓ 1995. 31.

[7] BALDAUF 1926. 9.

[8] GEYER 1934. 11.

[9] BALDAUF 1926. 10.

[10] VÉRTESI 1940. 29.

[11] EOL Egyh. lát. jkv. 1868. 261–262. (Egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok a Tolna–Baranya–Somogyi egyházmegyében.)

[12] BALDAUF 1926. 16.

[13] BALDAUF 1926. 48.

[14] EGYP Anyásítási irat 1867. (A pécsi evangélikus egyház tagjainak az egyházanyásításra vonatkozó aláírása 1867-ből.)

[15] Pécsi Lapok 1867. aug. 25. 170.

[16] BALDAUF 1926. 21–22.

[17] EOL Egyh. lát. jkv. 1868. 231.

[18] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1903–. 93. 1908. jan. 13. (A pécsi ágostai hitvallású evangélikus egyház gyűléseinek jegyzőkönyve 1903.)

[19] BALDAUF 1926. 23–24.

[20] BALDAUF 1926. 27–28.

[21] FONAY 1979. 164.

[22] BALDAUF 1926, 30.

[23] NÉPSZÁMLÁLÁS 1870. 52.

[24] NÉPSZÁMLÁLÁS 1870. 66.

[25] BALOGH–GERGELY 1996. 90.

[26] NÉPSZÁMLÁLÁS 1881. 39.

[27] BALOGH–GERGELY 1996. 104.

[28] 1890: 7,8% (BALOGH–GERGELY 1996. 117.); 1900: 7,5% (BALOGH–GERGELY 1996. 130.); 1910: 7,1% (BALOGH–GERGELY 1996. 148.).

[29] NÉPSZÁMLÁLÁS 1910. 100–101.

[30] NÉPSZÁMLÁLÁS 1910. 102–103.

[31] BALOGH–GERGELY 1996, 163.

[32] BALDAUF 1926. 26.

[33] NÉPSZÁMLÁLÁS 1900. 352.

[34] NÉPSZÁMLÁLÁS 1900. 594–595.

[35] NÉPSZÁMLÁLÁS 1900. 356.

[36] NÉPSZÁMLÁLÁS 1910. 6. k. 246.

[37] NÉPSZÁMLÁLÁS 1910. 61. k. 250.

[38] BALOGH–GERGELY 1996, 164.

[39] NÉPSZÁMLÁLÁS 1900. 624. alapján

[40] NÉPSZÁMLÁLÁS 1910. 534. alapján

[41] BALOGH–GERGELY 1996. 164.

[42] EGYP A pécsi ágostai hitvallású evangélikus egyház halotti anyakönyve I. k. 1869–1888-ig.; II. k. 1889. jan. 1-től 1956. dec. 31-ig

[43] KISS 1990. 154.

[44] Uo. 157.

[45] Uo. 149.

[46] Uo. 157.

[47] HÖLBLING 1846. 22.

[48] BEZERÉDY 1973. 189.

[49] Pécsi Lapok 1867. aug. 8. 150.

[50] Pécsi Lapok 1867. aug.15. 158.

[51] Pécsi Figyelő 1890. dec. 3. 3.

[52] Pécsi Lapok 1867. aug. 18. 162.

[53] LYKA é.n. 4.

[54] BEZERÉDY 1973. 188–189.

[55] BORSY 1982. 321.

[56] Pécsi Lapok 1867. ápr.14. 19.

[57] Pécsi Figyelő 1890. dec. 3. 3.

[58] BARANYAI 1972. 210–211.

[59] BML Polgm. eln. ir. 1866. 37.

[60] BALDAUF 1926. 48.

[61] MÁTÉ 1934. 42.

[62] Pécsi Lapok 1867. jún. 9. 84.

[63] BORSY 1974. 124.

[64] BML. Tc. I. kötet 25/1.

[65] Pécsi Lapok 1869. okt. 14. 348.; 1870. máj. 22. 200.; 1871. máj.14. 167.; 1871. máj. 14. 167.

[66] Pécsi Lapok 1870. júl. 14. 272.

[67] ÁGH 1984. 186.

[68] Pécsi Lapok 1871. febr. 2. 45.

[69] Pécsi Lapok 1871. máj. 7. 167.

[70] Pécsi Napló 1895. márc. 8. 4.

[71] Pécsi Lapok 1882. jan. 18.

[72] Pécsi Figyelő 1886. szept. 11.

[73] BALDAUF 1926. 49.

[74] VARGHA 1979. 177–179.

[75] BML. Polgm. eln. ir. 1 865. 267/eln. l

[76] BML. Polgm. eln. ir. 1866. 357/eln.

[77] Pécsi Figyelő 1886. szept. 18.

[78] Pécsi Hírlap 1887. szept. 3.

[79] Pl. Pécsi Figyelő 1888. jan. 28. Wágner-hangversenyező Társaság.; Pécsi Figyelő l890. febr. 1. Belga énekes.; Pécsi Figyelő 1895. jan. 9. 2. A bécsi opera gordonka művésze és két énekesnő.

[80] Pécsi Figyelő 1893. nov. 1. 3.

[81] BORSY 1963. 98.

[82] BALDAUF 1926. 49.

[83] BÉRDI 1975–1976. 118.

[84] Pécsi Napló 1906. júl. 8. 4.

[85] BALDAUF 1926. 49.

[86] Pécsi Napló 1906. júl. 8. 4.

[87] Pécsi Lapok 1871. júl. 23. 273.

[88] BEZERÉDY 1987. 67.

[89] KALTENEKER 1930. 15.

[90] Pl. Pécsi Figyelő 1898. febr. 8. 4.; 1896. febr. 4. 5.; Pécsi Hírlap 1887. jún. 16. 2–3.

[91] EGYP Anyásítási irat 1867.

[92] Pécsi Napló 1901. jan. 31. 5.

[93] Pécsi Hírlap 1889. okt. 6. 3.

[94] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1903.  8. 1903. júl. 13.

[95] RNL 1993. 14. k. 631.

[96] Pécsi Napló 1904. jan. 19. 4.

[97] BALDAUF 1926. 49.

[98] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1903. 116. 1908. ápr. 26.

[99] Pécsi Napló 1910. márc. 13. 3–4.

[100] Pécsi Napló 1908. márc.15. 3.

[101] Pécsi Napló 1905. máj. 3. 5.; EGYP Egyh.gyül. jkv. 1881–1892. 129. 1898. dec. 4.

[102] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1881–1892. 112. 1886. máj. 19.

[103] BML. Pécs város árvaszéki iratok 147/908 Labrentz 195/kj. 1907 Hagyatéki tárgyalási jkv.

[104] Pécsi Napló 1907. aug. 3., 4.

[105] BALDAUF 1926. 49.

[106] Pécsi Napló 1913. márc. 2., 4.

[107] Kiállítási Értesítő 1888. szept. 2., 1.

[108] A Kiállítási Értesítő minden számában található erre vonatkozó adat.

[109] Pécsi Hírlap 1888. okt. 14.3.

[110] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1881–1892. 212. 1891. júl. 5.

[111] Pécsi Figyelő 1894. ápr. 10. 2.

[112] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1892–1903. 81–86. 1896. máj. 10.

[113] Pécsi Napló 1896. máj. 12. 5–6.

[114] Pécsi Figyelő 1896. máj. 10. 6.

[115] SZIRTES 1996. 26.

[116] Pécsi Napló 1896. máj. 8. 8.

[117] Pécsi Napló 1893. márc. 25.

[118] Pécsi Figyelő 1896. jún. 12. 6–7.

[119] Pécsi Figyelő 1896. júl. 31. 2–3.

[120] Pécsi Napló 1902. febr. 15. 2.

[121] BALDAUF 1926. 48.

[122] EGYP Egyh. gyül. jkv. 1903. 116. 1908. ápr. 26.

[123] B. HORVÁTH 1993. 274.

[124] BALDAUF 1926. 49.

[125] B. HORVÁTH 1993. 142–143.

[126] B. HORVÁTH 1993. 274.