Cikkek

Rajczi Péter: Adalék Scitovszky János pécsi püspök munkásságához

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

243–250. pp.


Rajczi Péter


Adalék Scitovszky János pécsi püspök munkásságához


Beitrag zur Tätigkeit von János Scitovszky, Bischof von Pécs

Contribution to the works of János Scitovszky, bishop of Pécs




„E szabad királyi város négy plébániáiban a Mindenható segedelmével idei szent Iván hava első s következő napjaiban a törvényes egyházi szemlét a városi választmány jelenlétében és hozzájártával elvégezvén, és ezen főpásztori kötelességünk teljesítése alkalmával minden igyekezetünket s gondoskodásunkat arra fordítván, hogy czélszerű rendelések, határozások és meghagyások által a jó keresztény s erényes neve, és – az istenfélő életnek gyarapítása – az isteni tisztelet díszes megtartása – s ezek által szent hitünk virágzása előmozdíttassék, Atyai szívünk legforróbb óhajtása abban áll, hogy az általunk hozott rendeletek és meghagyások, mind a lelkipásztorok, mind pedig a hívek által lelki hasznukra s mások példájára szorosan megtartassanak, teljesíttessenek.”

Ezekkel az ünnepélyes szavakkal kezdi Scitovszky János pécsi püspök a „Pécsett püspöki lakunkban szent Iván hava első és következő napjaiban, Krisztus urunk születése után ezer nyolc száz negyvenötödik, püspöki hivatalunk tizennyolcadik, pécsi Püspökségünk hetedik esztendejében” kelt és Pécs város templomi és iskolai rendjét szabályozó rendeletét.

1845. június hava első napjaiban végezte Scitovszky püspök a tridenti zsinat rendelkezése alapján előírt egyházlátogatását (visitatio canonica) Pécsett, és ezt követően – arra épülve – adta ki ezt a rendeletét, amely alapján hű képet alkothatunk magunknak az akkori Pécs szellemi életének egyes megnyilvánulásairól. Érdekes ez a rendelet azért is, mert a vizitáció eredményeként nem az anyagi, dologi problémákról rendelkezik – pedig a történelemből tudjuk, hogy a püspöki városból (civitas episcopalis) szabad királyi várossá (civitas libera regia) lett, Pécsett ilyenek is jelentős mennyiségben voltak –, hanem a neveléssel kapcsolatosan tesz olyan rendelkezéseket, amelyek aztán évtizedeken keresztül hatással voltak Pécs nevelés- és oktatásügyére. Az istentisztelettel kapcsolatos nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezései is hiteles képét adják a szabadságharc előtti Pécs háromnyelvűségének, illetve annak, hogy ez a három nyelvű polgárság békés és egyenjogú életét az egyházi élet is elősegítette.

Ki volt ez a Scitovszky János, aki 1839-től 1849-ig pécsi püspök, 1849-től 1866-ig pedig esztergomi érsek, Magyarország bíboros prímás érseke volt, és akit Kossuth Lajos az emigrációban Görgeyhez hasonlóan árulónak bélyegzett, és Kossuth hatására – ugyancsak Görgeyhez hasonlóan – egyes körök is ezzel a bélyeggel látták el, elfeledkezve arról, hogy a történelemben szereplő embert csak saját kora történetébe elhelyezve, egész életművét áttekintve, valóban a dialektika szabályai alapján szabad megítélni, és mellőzni kell az egyéni rokon- illetve ellenszenvet.

Az egyetemet akaró, főiskolát szervező Szepesy Ignác halála után a rozsnyói püspöki székből kerül a pécsi püspöki székbe az Abaúj megyei Bélán 1785. november 1-jén falusi tanító gyerekeként született Scitovszky János, aki talán a falusi tanító családból hozott emlékei alapján válik a pécsi egyházmegye egyik legjelentősebb iskolaszervező püspökévé. A népoktatást szívügyének tekintve sok falusi és nagyobb városi népiskolát szervezett, a bennük folyó oktató- és nevelőmunkát rendszeresen ellenőrizte, a tanítók anyagi helyzetét rendezte, a pécsegyházmegyei tanítók nyugdíjintézetét megszervezte, azt jelentős alapítvánnyal segítette. A kórházi ápolást, – amely ebben az időben elsősorban a legszegényebb embereket érintette, – az irgalmas nővérek letelepítésével igyekezett biztosítani. A falusi népiskolák mellett ő szervezte meg a szekszárdi, a dunaföldvári, a siklósi, a mohácsi, a bátaszéki, a tolnai népiskolát, új egyházközségeket szervezett, és egyik legnagyobb alkotásaként Pécsre telepítette a Miasszonyunkról nevezett női kanonokrend apácáit, akik ettől kezdve Pécsett a leánynevelés irányítói, vezetői voltak.

A városnak a török uralom alól való felszabadulásától egészen a szabad királyi városi privilégium megszerzéséig egyetlen plébániája létezett. Ennek temploma, egyben a püspök „székesegyháza” a valódi székesegyház helyreállításáig az 1156-ban épült és a török alatt egyetlen keresztény templomként működő Mindenszentek temploma volt. A város fejlődésével 1780-ban a Gázi Kászim pasa dzsámijából átalakított, és a jezsuiták használatában lévő templom lett a „várostemplom”. Ettől kezdve székesegyháznak külön plébániai területe alakult. 1789-ben pedig létrejött a szigeti külvárosi plébánia a ferencesek vezetése mellett. Mivel a város fejlődése következtében az egyes plébániák területének határai 1845-ben vitássá váltak, ezeket „két kanonok és a város elöljárókkal személyesen minden vonalat megjárván” a püspök véglegesen megállapítja. Eszerint a szigeti külvárosi szent Ferenc plébánia – amely a város nyugati részét foglalja magába – a városi határa az a patak, „melly Frühweisz szőlő hegyben veszi eredetét, a korona vendégfogadó s mészárszék közt lefolyván az ispota mellett a városból a rétekre kifoly , és a réteken folydogálván a nagy kanálisba szakad.” Ez megfelel a történelmi városrész határának. Érdekessége, hogy a plébánia temploma a plébánia területén kívülre esik. A székesegyházi plébánia nyugati határára az előbbi vonal, míg a keleti határa „azon patak, mely az úgy nevezett kálvária szőlőhegyből származván a kaposvári utczán a seminarium és kanonokális házak közt egyenesen a piaczon lefoly, és jobb oldalon hagyván a szent Háromság szobrát, kétfelé hasítja a siklósi utczát és a vámháznál a kanálisba befoly.”

A „gyertyaszentelő boldog Asszony” – későbbi nevén belvárosi – plébánia nyugati határa a fenti vonal, keleti határa pedig „szent Ignác kútján és átellenben álló utcza szegletén Redenbacher Ferdinánd jelenleg birtokában lévő házán innen, vagyis napnyugottnak (ha bár éjszakfelé a szőlőkben is házak építtetének) vagyon, és le délfelé valami a város régi falain belül – a falakon kívül lefelé, valamint az egész molnár utczán belől, vagy is napnyugot felé fekszik, kimenvén a vámházig.”

Végül a budai külvárosi plébánia nyugati határa a most említett vonal, „valami t.i. szent Ignácz kútján és Redenbacher Ferdinánd házától, és a város régi falaitól lefelé menve malom utczának mind a két házsorával nap kelet felé esik, a budai külvárosi plébániához tartozik, mivel még is Graff féle (magyar király vendégfogadó) házának valamint fő homloka úgy bejárása is a nagy utczára vagyon, ezen ház a belvárosi plébániához tartozik.”

A püspök kíséretével személyesen bejárta az így körülírt területet, és a határokat a helyszínen rögzítette. Ez a határmegvonás aztán a legújabb korig meghatározta azokat a plébániákat, amelyek a szabad királyi városi privilégium jogán a város kegyurasága (jus patronatussága) alá tartozott.

Új plébániák alapítására, illetve az egyes plébániák területének pontos meghatározására Scitovszkynak lelkipásztori munka mellett elsősorban az oktatás jobb megszervezése – és Scitovszkynál igen jelentős mértékben – annak ellenőrzése céljából volt szükség. (Külön tanulmányt igényelne Scitovszky „iskolafelügyeleti” munkája, amely során rendszeresen tanmeneteket követelt a falusi tanítóktól is, azokat személyesen ellenőrizte, megjegyzésekkel látta el, és gyakori iskolalátogatása során a tanítás eredményességére is nagy figyelmet szentelt.)

A püspöki rendelet II. része a „Keresztény oktatás” címet viseli. Ebben először leszögezi, hogy társadalom biztos alapja a valláserkölcsös szellemben nevelt polgárság. Ez a nevelés az oktatási intézményekben biztosítva van, de igen fontos, hogy ez az iskolán kívüli fiatalokra is kiterjesztessék. Ezért szükségesnek tartja, hogy „a kalmárságot, művészetet és mesterséget tanuló ifjúság rendes keresztény oktatás alatt legyen.” Ennek megoldására Pozsony példáját veszi, és elrendeli, hogy a  következőkben „a gyertyaszentelő boldog Asszony templomában német, – a szent Ágoston templomában horvát, – a szent Ferenczről nevezett templomban magyar ajku ifjak esztendőn át minden vasárnapon dél után két órakor keresztény tanítást nyerjenek.” (Vagyis a három plébániatemplomot nyelvi szempontból is felosztja. Ez a felosztás egyben a város lakosságának nyelv szerinti elhelyezkedését is bemutatja.)

Elrendeli a püspök, hogy „Minden kalmárok, czéhek, művészek és társulatok elöljárói esztendőnként September hó végével a tanuló ifjakat (inasokat, praktikánsokat) összeírni, s figyelmezvén a nyelvre, mellyet tudnak, azok neveit az illető plébánosnak a városi kapitányi hivatal által átadni fogják.” Rendelkezik az oktatás külső rendjéről és az azon való felügyeletről. Ebből a célból „az ifjak közül  legjobb viseletűek, kik írást tudnak, felvigyázóknak választani fognak, minden szentegyházban pedig két fő felvigyázó a czéhbeli mesterek közül a kapitányi hivatal által évről évre kijelenteni fog, hogy felváltva a keresztény oktatáson jelen legyenek.” Ezek aztán „egy fertállal előbb, mintsem a keresztény oktatás kezdődik, az illető szentegyházban megjelenni tartoznak, kik a felvigyázásuk alatt lévő 10 ifjak neveiket felolvassák, arra ügyelvén, hogy kiki kijelölt helyét elfoglalja, és az oktatás alatt csend és figyelem legyen.” Felhívja a céhek vezetőit, hogy a gondjaikra bízott fiataloknak a céhszabályoknak megfelelően legyenek „jó atyái és tanító mesterei a religióban és erkölcsiségben.”

Épp ezért mielőtt valamelyik ifjú a legények sorába felvétetnék, köteles legyen „a keresztény katolika tudományból nyilvános, a város kapitány, czéh mester, fő felvigyázók jelentésében az illető plébános elnöklete alatt próbatétet” végezni, vizsgázni, és a felszabadító bizonyítványt csak ennek igazolása után szabad a legény részére kiállítani.

A III. fejezet „A művészetet, kalmárságot és mesterséget gyakorló s egyéb híveink vallásos és erkölcsi kötelességeikről” szól. Elrendeli, hogy minden céh készíttessen a maga részére zászlót, és ünnepélyes alkalmakkal, amikor testületileg jelennek meg valahol, mindig a zászló alá tömörüljenek. Különösen fontos, hogy az ünnepeken az istentiszteletre, misékre, körmenetekre – kiemelve az Úrnapi körmenetet – a saját zászlójuk alatt vonuljanak fel. Ügyeljenek a mesterlegények elszállásolására. Lehetőleg a mester a saját házában adjon szállást a legénynek. Csak ha ez nem lehetséges, engedhető meg, hogy máshol, „egy felügyelő mesternek vigyázata és örködése alatt jó hírü házakban magoknak szállást fogadjanak.” A felügyelő mester (egyes helyeken ezt „atyameister”-nek nevezik) köteles rendszeresen ellenőrizni a legényeket a szállásaikon is, mert „az Istennek szava szerint ki az övéinek gondját nem viseli, hitét tagadja és a hitetlennél alábbvaló.” Szigorúan ellenőrizze, hogy a legényei „a czéhbeli czikk XVI rendelete szerint is, a kiszabott estvéli órán otthon legyenek, az éjjeli csavargástól, minden vétkes társalgástól, s a mulató helyek folytonos látogatásától magokat tartóztassák.”

Mindezek a rendelkezések az iskolai fegyelem alatt nem álló ifjak neveléséről és oktatásáról gondoskodnak. Ezek megtartását olyan fontosnak tartja, hogy a IV. fejezetben külön szól azokhoz, „kik születés, hivatal, tudomány, míveltség és polgári állásuknál fogva a nép tömegén felül helyeztetve lévén, nyájunk kitűnőbb részét és díszét teszik.”

Szózat az Elöljárókhoz s Tisztesbekhez cím alatt kéri a vezetőket, hogy a város lakosságának életmódjukkal, életvitelükkel példaképül szolgáljanak, és az erkölcsösség és vallásosság elősegítésére szolgáló rendelkezésit mindenben támogassák. Szükségesnek látja, hogy rendelkezéseinek végrehajtását a város elöljárósága mindenben támogassa, nehogy „e városban is a tisztátalan életnek terjedése által a házasok közt az egyetértés és szeretet felbontassék, a házi béke széttiportassék, az ifjúság elrontassék.” Hogy pedig „a cselédek az erkölcsiség és vallásosság korlátai közt tartassanak, a cseléd rendszer behozatalát felette ajánljuk” – szögezi le a püspök. Vagyis a háztartási alkalmazottak – cselédek is ugyanúgy, mint az iparoslegények a város által előírt szabályzat szerint megfelelő ellenőrzés alatt álljanak.

A következőkben „Az isteni tisztelet rende” címen részletesen és hosszú évtizedekre érvényesen rendelkezik a pécsi templomok és kápolnák szertartási rendjéről. Eszerint Pécsett 1845-ben a következő elnevezésű templomok ill. kápolnák voltak: Székesegyház, belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony templom, budai külvárosi Szent Ágoston plébániatemplom, szigeti külvárosi Szent Ferenc plébániatemplom, az irgalmas szerzetesek temploma, a főiskola (liceum) templom, kálvária kápolna, Xavéri Szent Ferenc temploma.

A város életére is következtethetünk, ha a legfontosabb rendszabályokat feltüntetjük. A székesegyházban vasár- és ünnepnap reggel 7 órakor van a plébániai szentmise az oltáriszentség kápolnában, német nyelvű prédikációval. A belvárosi templomban 6 órakor van kismise német énekkel és az evangélium német magyarázással, 10 órakor énekes nagymise német prédikációval. Délután 2 órakor német nyelven keresztény oktatás. A budai külvárosi templomban 7 órakor van a mise horvát prédikációval, 9 órakor nagymise szintén horvát nyelvű énekkel és prédikációval. 2 órakor a keresztény oktatás horvát nyelven. A szigeti külvárosi templomban 6 órakor kismise magyar énekkel, az evangélium magyar nyelvű magyarázata. Délután 2 órakor magyar nyelvű oktatás.

A város életében a legnagyobb jelentősége a belvárosi templomnak van. Ez a „várostemplom” a város „hivatalos” temploma, és így annak istentiszteleti rendje – a mindennapi rendszeres istentiszteleteken kívül – igen jelentős a város életében.

Eszerint: „A gyertyaszentelő boldog Asszony templomban

a) Jézus szentséges neve napján 10 órakor énekes szent Mise az oltáriszentségnek kitételével tartatik.

b) Septuagesima előtti vasárnapon, szent Pál fordulása napján, mint a boldogságos szűz Mária szeplőtelen szíve társulatának ünnepén 10 órakor énekes szent Mise a társulat oltáránál tartatik, és pedig az említett vasárnapon szokott nyelven, szent Pál fordulása ünnepén pedig magyar nyelven. Ha szent Pál fordulása hétközi napon esik, 8 órakor szent Mise, utána a prédikáczió lészen.

c) Gertyaszentelő boldog Asszony napján, mint a templom fő ünnepén 3 prédikáczió mondatik olly módon, hogy hat órakor kis szent Mise, utána német, 10 órakor énekes szent Mise, utána magyar prédikáczió lészen.

d) Farsang utolsó napjaiban az oltári szentségnek imádása tartatik reggel 7 órától estvéli 5 óráig, első nap a 10 órai énekes Mise után magyar, második nap német, harmadik nap horvát prédikáczióval.

e) Nagy böjtben minden hétfőn délután 3 órakor német prédikáczió, utána könyörgés és oltáriszentségnek kitételével tartatik.

f) Hét fájdalom napján, mind a boldogságos szűz Mária szeplőtlen szíve társulatának ünnepén az isteni szolgálat úgy tartatik, valamint szent Pál fordulása napján, de német nyelven.

g) Nagy pénteken délután 5 órakor német prédikáczió tartatik.

h) Nagy szombat estvéli 5 órakor Krisztus urunk örvendetes feltámadásának szent szertartása körmenettel végeztetik.

i) Gyümölcsoltó Boldog Asszony napján az isteni szolgálat úgy tartatik, valamint Gyertyaszentelő boldog Asszony napján.

k) Úrnap utáni vasárnapon 8 órakor énekes szent Mise, utána ünnepélyes körmenet tartatik a 4 oltárhoz, mellyre minden mester emberek Zászlóikkal, valamint a külvárosi hívek megjelenni tartoznak. Úr naptól fogva az egész nyolc nap alatt reggel a plébánia Mise alatt 6 órakor az oltári szentség kitétetik, estvéli 6 órakor Létánia az oltári szentség kitétele mellett.

l) Szombaton, mellyre következik pünkösd utáni III. vasárnap a körmenet Mária Gyűdre indul, ha a hívek kívánandják és a szükséges költséget viselik.

m) Szent Péter és Pál ünnepére következő első vasárnapon az oltári szentségnek imádása 3 prédikáczióval, valamint gyertyaszentelő boldog Asszony napján.

n) Nagy és Kis-Asszony napján az isteni tisztelet úgy tartatik, valamint Gyertyaszentelő boldog Asszony napján.

o) Mária neve napján 10 órakor szent Mise az oltári szentség kitételével.

p) Halottak napja előtt délután 5 órakor német prédikáczió és ájtatosság a holtakért, mert a katolika szentegyház ágazatja szerint szent és üdvös a holtakért imádkozni.

q) Ádventen át mindennap reggel 6 órakor énekes Rorate Mise mondatik, a fő-, szombati napon pedig társulat oltáránál.

r) Boldog Asszony fogantatása napján, mint a társulat fő ünnepén az ájtatosság úgy tartatik, valamint a Gyertyaszentelő boldog Asszony napján, azon észrevétellel, hogy a szent Misék a társulat oltáránál mondatnak.”

Az istentiszteleti rend vizsgálatánál látszik, menyire ügyel a püspök arra, hogy a város központi templomában Pécs mindhárom nyelve arányosan képviselve legyen. A belváros lakossága abban az időben többségében német nyelvű volt, és így érthető, hogy azokon az istentiszteleteken, amelyeknek résztvevői általában csak ennek a plébániának a hívei, a népének, prédikáció ill. közösségi imák német nyelven hangzanak, de ahol már az egész város lakossága részt vesz, a magyar és a horvát nyelv váltakozva szerepel. Érdekesnek tűnhet, hogy a q) pont alatti halottak napi ájtatosságnál – amely kimondottan belvárosi plébániai ájtatosság, hisz ugyanez a többi templomban is megvan – szükségesnek tartja egy oktató jellegű mondat hozzáfűzését is. Természetesen a szent misék nyelve mindig latin.

Igen jelentős közösségi megnyilvánulásokkal találkozunk a székesegyházi plébánia rendjében is. Ennek fontosabb – a város egészét érintő – rendelkezései:

„a) Januárius hó 1–2–3 napján Szentség imádása reggel 7 órától fogva estvéli 5 óráig, és pedig első nap magyar, második nap német, harmadik nap horvát prédikáczióval a 9 órakor tartandó ünnepélyes szent Mise után…

e) Nagy-pénteken a Jézus halálára emlékeztető szent szertartások után prédikáczió Krisztus Urunk koporsója mellett magyar nyelven. Valamint e koporsónál, úgy a belvárosi templom koporsónál is a pécsi polgári katonák a hajdani dicséretes szokás szerint óránként őrt állani fognak…

k) A keresztjáró 3 napokban indul 8 órakor a székes-egyházból az ájtatos körmenet, és pedig első nap szent Ferencz, második nap a belvárosi, harmadik nap a szent Ágostoni szentegyházba, első nap említett templomban kis Mise magyar – második nap kis Mise német – harmadik nap kis Mise horvát prédikáczióval tartatik.

i) Szent Márk Evangelista napján 7 órakor indul az ájtatos körmenet búza szentelésre, viszajövetkor pedig a székes egyházban ünnepélyes szent Mise mondatik.

k) Szent Flórián vértanú ünnepén 8 órakor a székes egyházból indul a körmenet az említett szentek szobrához, hol magyar imádság és ének elvégzése után a székesegyházban három nyelven prédikáczió… tartatik.

E naptól fogva az egész nyolczad alatt Szent Flórián szobránál estve 8 órakor ének és könyörgés tartatik.

l) Szent Háromság vasárnapján szintén 8 órakor a Szent Háromság szobrához indul… (…)

n) Szent Péter és Pál mint a székes egyház pártfogó ünnepén… a 9 órai ünnepélyes szent Mise után három nyelven prédikáczió tartatik.

o) Havi boldog Asszony napján 6 órakor indul a körmenet a havi hegy templomához, hol az énekes szent Mise után három nyelven prédikáczió…tartatik. (…)

r) Az esztendő utolsó napján, estvéli 6 órakor a lefolyt esztendő alatt vett jókért a háladatosság ájtatossága egyedül a szentegyházban végeztetik.”

Minden plébániatemplom rendjénél külön feltünteti azokat a szertartásokat, amelyeken az ifjúság és a céhek testületileg vegyenek részt. A püspöki főiskola (líceum) ifjúsága részére a líceumtemplomban külön tartandó ájtatosságokat ír elő.

Az ájtatosságokkal kapcsolatos rendelkezéseihez a püspök a következőket fűzi: „Rendeletünk befejezésével szót emelünk a lelki pásztorokhoz, hogy ezen rendkívüli ájtatosságokat a híveiknek annak idejében a szószékről kihirdessék, rendeletünk minden pontjait lelkiismeretesen teljesítsék, a híveket pedig atyai szeretettel kérjük és buzdítjuk, hogy ezen vallásosságuk és erkölcsiségük előmozdítására czélzó rendeletünkkel keresztény kötelességök emelésére, és ez által az Isten dicsőségére és mások példájára élni törekedjenek.”

Scitovszky püspöki működésének egyik jelentős területe volt – és talán már származásánál fogva is legközelebb állt hozzá – a népnevelés, a népoktatás kérdése. Ismételten ad ki erre vonatkozó utasításokat, rendszeresen ellenőrzi az oktatás menetét, tankönyveket szerez be. Így érthető, hogy az 1848. évi pécsi egyházlátogatási jegyzőkönyvnek is jelentős része vonatkozik a népoktatásra. Már a püspöki szék elfoglalásakor, – 1839 szeptember 5-én kelt pásztorlevelében külön megemlékezik erről. Most erre a rendelkezésre utalva nyomatékosan figyelmezteti a pécsi plébánosokat, tanítókat és szülőket lelkiismereti kötelezettségükre a gyermekek iskoláztatásával kapcsolatban. „… a plébánosnak, mint helybeli igazgatónak, a tanítónak, és minden szülőknek lelki esmeretét kötelezzük és terheljük: hogy minden évben szent Mihály napig az iskolára alkalmatos mind két nemű nevendékek összeirassanak – octóber 1-ső vasárnapján az iskolai oktatás hasznáról, szükségéről prédikáczió tartassék, -és az után a szónok székről az iskolába tartozó gyermekek három oskolára, osztályra felosztva, névjegyzéke felolvastassék, a következő vasárnap az iskolaházba összegyülekezett nevendékeket a plébános, mint igazgató ahol csak lehet (zászló alatt) ünnepélyesen a templomba bevezeti, az isteni szolgálat kezdetével újólag a szülőket gyermekeik az iskolábai szorgalmas küldetésére lelkesen felszóllítsa, az előtte térdelő nevendékeknek szíveibe az iskolába járásrai szeretetet csepegtesse, s e lelkes beszéd végeztével, a veni sancte, vagy szent lélek segítsége hívása után a nagy szent Misét elmondja. Hasonló ünnepélyességgel az iskolába visszavezeti, az elöljárók és szülők jelenlétében az iskolai törvényeket hirdeti, magyarázza s minden jelenlevőknek pontos megtartását szívökre köti. Más nap kezdődik az iskolai oktatás, melyre a tanítványok harang szóval hívandók, és harangszó által haza eresztendők. A tanítás ideje alatt a tanító, kinek a gyermeket tanításánál lelkiismeretesebb kötelessége nem lehet, az iskolát semmi szín alatt el ne hagyja, hanem dél előtt két, dél után két órát a tanításra múlhatatlanul szentelje. Minden azon egy osztályhoz tartozó gyermekek összesen együtt taníttassanak, ugyan azért mindannyian egy tartalmú iskolai könyveket használjanak, és az iskolában meg ne engedtessék az imádságos könyveknek használata, mint a mellyek az anyaszentegyház szándéka szerint sokkal elségesb czélra ajánltatnak.”

Tanítandó tárgyaknak rendeli a vallástant, az olvasást, az írást, a számvetést. Rendes tanítási nyelvül a magyart teszi, de a szülő kívánságára németül illetve horvátul is tanítani kell. (Feltételezi, hogy Pécsett a tanítók ezt a három nyelvet bírják. Egyéb kimutatásból tudjuk, hogy az akkori belvárosi iskola tanítói valamennyien valóban beszéltek ezeken a nyelveken, sőt emellett még a latin és egyiknél az olasz nyelv is fel van tüntetve.)

A gyermekekről és az oktatás menetéről rendes napló vezetendő. Látogatásai során ezt a naplót rendszeresen ellenőrizte. Benne a jelenlét, illetve a hiányzás és annak oka fel legyen tüntetve. Elrendeli egyben, hogy ha a gyermek magyar nyelven taníttatik is, a vallástant mindig olyan nyelven kell tanítani, amelyeket tökéletesen ért. (Ez a nyelvi rendelet egyébként jellemzően megvolt a magyar iskolarendszerben mindaddig, amíg a hitoktatás kötelező volt.) Elrendeli, hogy a húsvéti ünnepek körül „a földes urak, tisztesbek és szülők jelenlétében próbatétek tartassanak, és 3 osztály – mint három iskola – szerint megtörtént osztályozás nyilván felolvastassék, és ez a jövő próbatételig az iskola falára felfüggesztessék.” A tanítást ekkor a tanítók még augusztus végéig folytatják, de a szülő kívánságára a gyermek ekkor már kivehető az iskolából. A tanítási szünet augusztustól október elejéig tart.

Gondol Scitovszky a temetői kápolnára is. A Mindenszentek körüli temető betelvén, 1832-ben nyitották meg a Balokány területén az új városi temetőt. (Az első temetés ebben 1832. május 1-én volt, az utolsó pedig 1904. november 2-án.) Már 1833-ban felmerült egy kápolna építésének gondolata. A város ennek építéséhez hozzájárult, de semmi anyagi segítséget ehhez nem volt hajlandó adni. Most a püspök sürgeti a kápolna építését, és ehhez 200 ezüstforintot ajánl fel. Végül is a kápolna majd a püspök ismételt sürgetésére és további agyagi segítségével 1847-ben épül fel. Érdekességképp megjegyzem, hogy a kápolna építésére a püspök vendégeként Pécsett tartózkodó és itt hangversenyző Liszt Ferenc is hozzájárult. (Egyébként Liszt Ferenc Scitovszky kérésére hozzákezd egy „Pécsi mise” komponálásához. Időközben azonban Scitovszky esztergomi érsekké válván a misét az irodalom „Esztergomi mise” néven ismeri.)

Ebben a kis dolgozatban nem lehet célom Scitovszky érdemeinek méltatása ill. hazafiságának vitatása vagy védelme. Egy biztos: Scitovszky konzervatív volt, de jó magyarságát épp úgy nem lehet kétségbe vonni, mint a kor más konzervatív, de a magyarságért küzdeni tudó és akaró politikusét sem. A tények, amelyek alapján Scitovszky a történelem előtt megítélhető, magukért beszélnek. Iskolaszervezés, leánynevelési kérdések, a népoktatás fejlesztése, kórházak létesítése, a magyar szentek kultuszának terjesztése (az ő hathatós közbenjárására kanonizálják Maurust, a második pécsi és az első magyar származású püspököt, és ő vezeti be az egyházmegyében a szent Mór kultuszt). Nagy gondot visel az iskolán kívüli ifjúságra is. Épp az ő munkássága és támogatása révén honosodik meg Magyarországon is a Kolping egyesület, jönnek létre az iparos ifjúságot összefogó katolikus legényegyletek. Ő száll szembe Bécs abszolutisztikus törekvéseivel, megakadályozza annak a konkordátumnak az életbelépését, amely az esztergomi érseket a bécsi érsek joghatósága alá vette volna. Közbenjár a halálraítéltek érdekében, sajnos eredménytelenül. Az önkényuralom éveiben mint Esztergom vármegye örökös főispánja, az ellenállás vezéralakja. 30.000 hívővel nemzeti zarándoklatot szervez a magyar alapítású Máriazellbe, mely egyúttal politikai demonstráció is volt. Hisz itt olyan szentképeket osztogatott, amelynek felirata: „Legyen boldog a magyar haza!” A rendőrminisztérium ezután szükségesnek vélte, hogy a magyar búcsújárásokat fokozottan ellenőrízzék.

Mindennek megírásával a történettudomány még adós Scitovszkynak, aki politikai munkásságával, közjogi méltóságával nagyban hozzájárult a kiegyezés létrejöttéhez. Ezt azonban ő már nem érhette meg, hisz 1866-ban meghalt.

Halálakor Vörös Mihály Halotti beszéde végén tételesen felsorolja Scitovszky anyagi hozzájárulását a magyar iskolaügy, szegényügy, irodalom, a Tudományos Akadémia céljaira, és ezt az akkor hihetetlenül magas értékben, 2,118.261 forintban állapítja meg. Természetesen ebbe nincs beleszámítva az a hatalmas – anyagiakban is megnyilvánuló szellemi támogatás, amelyet a püspök egyéb formában juttatott a magyarságnak. (A birodalmi kancellár évi honoráriuma 16.000 forint volt.)

Amikor Pécs városa 1855. április 9-én tartott közgyűlésén ünnepélyesen leleplezte volt püspökének arcképét, Nagy József polgármester többek között ezeket mondta: „Pécs város püspökeinek 800 év óta kimondhatatlanul sokat köszönhet. Alig van nyilvános intézetünk, amely ne püspöknek köszönhetné létét és fennmaradását.” És ezek között a püspökök között méltó helyen ott van Nagykéri Scitovszky Ker. János is.