Cikkek

Pilkhoffer Mónika: A Schlauch-villatelep és lakói a századfordulón

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

59–74. pp.


Pilkhoffer Mónika


A Schlauch-villatelep és lakói a századfordulón


Die Villasiedlung Schlauch und ihre Bewohner an der Jahrhundertwende.

The Schlauch cluster of villas and its dwellers at the turn of the 19 th-20 th centuries




Nemrég volt száz éve, hogy Schlauch Imre építész fejében megfogant a mai Szabadság utca mentén álló villatelep terve. Ünneplésre azonban nincs túl sok okunk. A közelmúlt olykor teljes megsemmisítéssel egyenértékű átépítései, az épületekre erőszakolt funkcióváltozások megbontották a villatelep egységét, Pécs építészetében képviselt egyedi hangulatát. A telep és lakóinak történetét, az építészet és társadalom kapcsolatát vizsgáló tanulmány abból a meggyőződésből született, hogy a Schlauch-villatelep az őt megillető helyre kerüljön a magyar művészettörténetben és a pécsi köztudatban egyaránt. Kívánatos lenne a századforduló építészetének dokumentálása azért is, hogy városunk – mely mai arculatát épp e korszakban nyerte el – a múlt üzenetének meghallgatásával és értékeinek megőrzésével épülhessen tovább. 

Pécs városképének nagyhatású formálója Erdély szülötte[1], és unokaöccse volt az országos jelentőségre és hírnévre emelkedett nagyváradi püspöknek, Schlauch Lőrincnek.[2] Az építészképzés hagyományos útját járva gimnáziumi és rajzi tanulmányai után a legkiválóbb temesvári mesternél, Schmidt Ferencnél inaskodott. A többre törekvő kőművestanonc legényvándorlása során Szeged és Kassa állomásain keresztül Bécsbe is eljutott, ahol 1883-ban – vagyis 43 éves korában – építészmesteri képesítést szerzett.

Valószínűleg akadémiai tanára, – a Pécsi Székesegyházat neoromán köntösbe öltöztető – Friedrich Schmidt hatására telepedett le Pécsett 1884-ben. A magát legnagyobb helyi építési vállalkozóvá kinövő Schlauch nevéhez fűződnek Pécs legjelentősebb középületeinek kivitelezési munkái, úgymint a Pécsi Nemzeti Színház (1893–95; terv: Lang és Steinhardt), a takarékpénztár (1898; terv: Korbl és Giergl), a postapalota (1902–04; terv: Balázs Ernő), az elmegyógyintézet, a városi szegényház, a megyei árvaház (ma PTE Művészeti Kar), a királyi tábla, a Nemzeti Casino (ma FEK), a Székesegyházi Ének- és Zeneiskola, a Pécs Egyházmegyei Alapítványi Hivatal és Takarékpénztár (ma Csontváry Múzeum) épületei. „Bámulatos gyorsasággal emelte fel házait. Annyi munkást alkalmazott, amennyi csak elfért az építkezéseinél.”[3] A munkatársait igényesen megválasztó, jó szervezőképességű vállalkozó nem volt híjával az építészi talentumnak sem, amit több szállodaépület, köztük a – jobb sorsra érdemes – Nádor Szálló, a Károlyi Emillel közösen tervezett Református templom, de főleg a belváros impozáns polgár- és bérházai – köztük a Sipőcz-ház és patika, a Corso kávéház – valamint a villatelep[4] házai bizonyítanak.

Az 1800-as évek végén Indóház nevet viselő Szabadság utca keleti részén a beépítetlen Majláth-rét terült el. Schlauch jó üzleti érzékkel ismerte fel, hogy az éppen ekkor épülő vasútállomás jelentősen meg fogja növelni a városba vezető utca mentén fekvő területek értékét.  A Majláth-rétre – annak megvásárlása után – 18 villát tervezett, és a közlekedés biztosítására 3 új utca megnyitását kérte a várostól.

A városi közgyűlés támogatta a városrendezést is érintő terveket, mivel a felépítendő 18 villával nemcsak új lakásokra, de jelentős adójövedelemre is szert tehetett volna. A költségvetés szerint a város tanácsának kiadásait a kocsiutak makadámmal való burkolása, a járda aszfaltozásának egyharmada, valamint a légszeszvilágítási és vízvezetéki munkálatok képeznék, mintegy 3155 Ft költséggel. Ugyanekkor a tervezett adóbevétel meghaladná az 1500 Ft-ot évente, vagyis az utcarendezéshez szükséges pénz már a második évben csaknem teljesen megtérülne.

Az építésügyi bizottság jóváhagyását követően – mely forgalmi szempontból is kívánatosnak tartotta a 600 méter hosszú Indóház és Siklósi utcák középtájon való összekötését – Schlauch mester 1899. június 19-én készítette el a terveket. A helyszínrajzról jól leolvasható a 18 villának az utcák mentén való elhelyezkedése, és az is, hogy Schlauch tulajdonképpen csak 11 különböző épületet tervezett, mert az A, B, E, G, I és M jelű házak két változatban is előfordultak a telepen, a C villa pedig csak abban tér el az A villáktól, hogy nincsen tornya.[5] A villák ismétlődését az épületeknek a telken való elforgatásával ellensúlyozta az építész, ezzel megadva a ritmusát is a villatelep városképi megjelenésének.

A korabeli sajtó nagy figyelmet szentelt a villatelep ügyének, mely szerint a vállalkozó rögtön hozzá is látott a munkához, bár néhány nap múlva azt olvashatjuk, hogy  „jobban meggondolva a dolgot, felhagy szándékának kivitelével. A város drágasági viszonyai, a közterhek szaporodása és a kilátásba helyezett újabb megadóztatások[6], melyek különösen a háztulajdonosokat fogják terhelni, gondolkodóba ejtették az építész mestert.”[7]

A telepen folyó munkálatokban azonban nem volt érzékelhető a megtorpanás, hiszen október végére a kőműves, cserepes, ács és bádogos mesterek átadták a házakat az asztalosoknak, üvegeseknek és mázolóknak. Az A, D, E, F, K, L és G1 villák készültek el először, melyekre 1900. április 20-tól kapta meg a lakhatási engedélyt az építő, míg a többi épületet 1901. február 1-től lehetett használatba venni.

A házak kivitelezésével egyidőben folyt az utcák kiépítése. A járdák aszfaltozása és a vízfolyók már novemberben elkészültek, míg az utcák burkolásának pályázatát csak 1900. március 8-án írták ki. Valószínű, hogy ennek elhúzódása volt az oka, hogy a már április óta lakható villákat Schlauch csak augusztus 9-től kínálta a város közönségének az újságok hasábjain.

A környék lakói sem voltak megelégedve a város rendezési tevékenységével. A sajtón keresztül többször hangot adtak azon kérésüknek, hogy ne csak a járdákat, hanem a kocsiutat is aszfaltozzák, mert a keramit burkolat „olyan hangos, hogy a felnőtt lakók agyrázkódást szenvednek, a kicsinyek szörnyet halnak.”[8] Kérték továbbá, hogy az Indóház utca csatornáját kövezzék ki, mert a bomló szerves hulladék veszélyezteti a közegészségügyet. Síkra szálltak az utca fasorainak védelmében is, és még április 28-án is a Schlauch-villatelep világításának bevezetéséért kellett szót emelniük. Nemcsak a lakókat, de a kor társadalmát is jól jellemezte a padok eltávolítására tett javaslatuk, „hogy ezek ne vonzzák oda a csavargókat, kik trágár beszédet folytatnak s ne ülhessenek le buta cselédek, az ártatlan kicsinyeket karjukban tartva, mely a vért nem frissítheti fel.”[9]

Az új utcák elnevezésével kapcsolatban van olyan elmélet, mely azokat a millenniumi ünnepségek Szent István-i megemlékezéseihez kapcsolja. A Pécsi Napló 1899. október 22-i értesülése szerint viszont a vármegye urai a főispán, Fejérváry Imre tiszteletére javasolták, hogy az új városrészt Imre-telepnek hívják. Ez az ötlet a másik két Imrének, Majorossy polgármesternek és Schlauch építésznek is tetszésére volt. Ennek köszönhetően végül is a 12 méter széles főutca kapta az Imre nevet, míg az ezzel párhuzamosat Arany János utcának, a kettőt összekötőt pedig Gizellának keresztelték el. Mellesleg Schlauch feleségét is Gizellának hívták, így az új utcák neveikben is emléket állítottak tervezőnek és a város akkori vezetőinek egyaránt.[10]

Schlauch augusztus 9-től szeptember 4-ig, vagyis majdnem egy hónapon keresztül hirdette az újságokban elkészült villáit megvételre vagy bérlésre. Bár a sajtóból tudjuk, hogy a villatelep benépesült lakókkal, az 1901-es lakóházjegyzék szerint még az összes épület az építész tulajdonát képezte, és ez 1904-ben is csak annyiban módosult, hogy halála miatt ekkor már Lőrinc fia nevén voltak a házak, kivéve az Arany János utca 1. szám alatti B1 villát, melynek tulajdonosaként özv. Kapus Tivadarné volt feltüntetve. E forrás szerint tehát bérbeadással sikerült villáit értékesítenie, és ő maga is ezzel a jövedelemmel számolt még a tervezés során. Így az a tény, hogy a villákat nem adta el, önmagában nem jelentette a vállalkozás ráfizetéses voltát. Márpedig az anyagi kudarc tényét minden korabeli forrás egyhangúan állította. „Be kell vallani, az emberek kinevették Schlauch Imrét, aki annyira elspekulálta magát”.[11] A veszteséges beruházás okát emberséges magatartásával magyarázták, miszerint a munkásaival mondhatni atyailag bánó építész a villatelep megépítésére nem az anyagi haszon miatt határozta el magát, hanem hogy az építkezés híjával levő évben munkásainak kenyeret adhasson. „Nemes szívű, nagylelkű férfiú volt, aki minden törekvését inkább az erkölcsi mint az anyagi sikerre alapozta[12] – írta a Pécsi Napló a halála fölötti kesergésében. Ennek látszólag ellentmond, hogy a pécsi kőművessztrájkok leggyakoribb kiindulási pontja éppen a Schlauch építővállalat volt, ezért részletesebb vizsgálat alá kell vetnünk a korabeli építőipar és munkásmozgalom helyzetét.

A századfordulót megelőző 15 évben az építkezések nagy száma koncentrációt idézett elő a pécsi építőiparban. A vállalatok üzemszerű működésének hatására felduzzadt építőipari munkásállomány adta a bányamunkásság mellett a helyi munkásmozgalom gerincét és tömegerejét.  A kőműves szakegylet már 1894-ben a 10 órás munkaidő bevezetését és az órabérek minimumának megállapítását követelte. Ennek foganatosítására 1894. május 17-én a Schlauch Vállalat 540 kőművese lépett sztrájkba. Másnap már kivétel nélkül minden építőmesternél sztrájkoltak.[13] 1897. június 30-án a takarékpénztáron és a Sipőcz-házon dolgozó Schlauch-munkások ismét beszüntették a munkát, annak ellenére, hogy néhány nappal előtte megállapodásra jutottak követeléseiket illetően az építésszel. A korszak egyetlen – nem Schlauchtól kiinduló megmozdulása – 1897. szeptember 20-án a Hadapródiskola építésén robbant ki.

A sztrájkok megszaporodásának az volt az oka, hogy a századfordulóra kifulladt a millenniumi ünnepségekre felajzott építési láz, mely gazdasági válsággal párosulva pangást idézett elő az építőiparban. Pécsett 1898–1902 között nem épült jelentősebb középület, de magánépítkezésekből sem volt sok, mert a baranyai földbirtokosok nem építtettek a megyeszékhelyen, a polgárság számára pedig akadt jobb befektetés. A megrendelések hiánya munkanélküliséget és durva bércsökkenést eredményezett. A villateleppel foglalkozó közgyűlés is kiemelte, hogy „kívánatos ezen nagyobb szabású építkezés azonnali megkezdése a munkásosztály érdekében, mert ma több száz kőműves és egyéb munkás teljesen foglalkozás nélkül van.”[14]

A Schlauchtól kiinduló sztrájkok ellenére mégsem tekinthetjük csak üres szólamoknak a vállalkozó szociális érzékenységéről a sajtóban kialakított képet. A Pécsi Figyelő 1897. július 30-i számának Nagy József munkás így nyilatkozott: „Ne szolgáljon senki megtévesztésére, hogy talán Schlauch Imre építésznél lennének legrosszabban díjazva a munkások vagy kizsarolva. [...] Mi mindenkor nagyra becsültük az építészünket abban, hogy munkásai iránt mindig jóságos volt.” Az 1902-es megmozdulás során a Munkás október 19-i száma is kiemelte, hogy Schlauch Imre és Pilch Andor építészek több tisztességgel viseltetnek a munkások iránt, mint Pécs többi 14 kőműves vállalkozója, mert elfogadták a munkások által megalkotott munkarendet. Legnyomósabb érvnek mégis az tekinthető, hogy halálakor 800 munkása kísérte el utolsó útjára.

A sztrájkok oka abban kereshető, hogy az építőipari munkásság jobban tudta tömegerejét érvényesíteni a nagy létszámú Schlauch vállalatnál, mint az alig néhány tucat kőművest foglalkoztató mestereknél. Ezt felismerve írták a munkások a Pécsi Figyelő 1897. július 30-i számában, hogy memorandumaikat különösen Schlauch Imre építésszel – mint első vállalkozóval – kell elfogadtatniuk, mert utána a többi vállalkozóval könnyebben lehet egyezkedni.

Bármennyire is szívén viselte munkásai sorsát, mégsem feltételezhetjük Schlauch Imréről azt, hogy ne nézte volna saját anyagi érdekeit is. Az építkezés kiadásainak és bevételeinek összehasonlítására sajnos nincsen lehetőségünk, mert a kivitelezés költségeiről – a Majláth-rét megvásárlásától kezdve az anyagárakon és a munkadíjakon keresztül – egyetlen forrás sem maradt ránk. Mégis valószínű, hogy a 12.480 Ft-ra tervezett bevétel mellett építészünk elkészítette az építkezés költségvetését is. A vállalkozás veszteségességéhez talán a háztulajdonosokat sújtó új adóteher is hozzájárulhatott, mely elképzelést az építkezés elején történt elbizonytalanodása is alátámaszthatja.

Építészettörténeti szempontból a Schlauch-telep házai a faverandás, faoromzatos, lombfűrészes díszítésű svájci ház típusába tartoznak, mely épületeknél még mindig nagy szerepet játszott a reprezentáció, mégis intimebb életforma kialakításának lehetőségét kínálták. Mindemellett a Schlauch-villatelep volt az első megvalósult kertváros Pécsett, egy olyan progresszív kezdeményezés, mely a homlokzatmázú bérháznál egészségesebb és humánusabb lakókörnyezetet eredményezett. A házaknak a városközponttóli viszonylagos távolsága és zártabb világa meghatározta a villák lakóit is, akiket – mivel a házakat bérelték – a választópolgári listákból sikerült előkerítenünk.[15] Szerencsétlenségünkre azonban pont a villatelep elkészülte utáni évek listái nem maradtak ránk, így először az 1903-as állapotokat tudtuk rekonstruálni a még ebben az évben felvett 1904-es lista adatai alapján. Négy éven keresztül (1903–1906) követtük nyomon a lakókat, megtudva róluk nevüket, foglalkozásukat, korukat – de néha későbbi évek utálasait is felhasználtuk, ha akadt ilyen.

Az emeletes villák és lakóik

Az Indóház utcára néző emeletes villák külső megjelenésének közös jellemzői a terméskő lábazatú szuterén, az ablakok fölötti téglaív, és a szobafal alkóvszerű kiugratása a földszinten, mely faornamensekkel díszített erkély elhelyezését tette lehetővé az emeleten. Schlauch mindig nagy figyelmet szentelt a tető artisztikussá tételének is. Pécs szinte egyetlen széles és egyenes, egyre vonzóbbá kiépülő utcájának első és utolsó villái fachwerkes tornyukkal nem csak az épületek szépségét emelték, de a villatelep kezdetét és végét is kihangsúlyozták.

Életrajzi adatai szerint Schlauch a Bécs melletti Badenben sajátította el a svájci típusú villaépítkezést, így az osztrák minták hatására a pécsi házak sem követték az eredeti minta – az angol cottage – alaprajzi elrendezését, ahol a földszinten a kiszolgáló helyiségeket, az emeleten pedig a hálószobákat alakították ki, hanem szintenként különültek egy-egy lakásra. Ezt egyfelől az alaprajzról olvashatjuk le, mivel a kiszolgáló- és lakóhelyiségek ugyanabban az elrendezésben mindkét szinten megtalálhatóak voltak, másfelől a városi közgyűlés a 18 villa megépülésével 23 új lakással számolt.

Mindegyik emeletes épületben 5 szoba, 1 konyha, 1 fürdőszoba és 1 cselédszoba helyezkedett el lakásonként, plusz az A típusú villák egy-egy előszobával is rendelkeztek. A közel megegyező alapterületű, mintegy 320 négyzetméteres villák bérlési díja 1200 Ft volt évente.

Ennek a tanulmánynak a keretei nem teszik lehetővé az összes épület ismertetését, ezért igyekeztünk kiválasztani az érdekes megoldású architektúrákat és a jelesebb lakókat. Az Indóház utca 29-es szám alatti A1 villa lakója 1903-ban Deák János 40 éves királyi főerdész volt. Róla tudjuk, hogy egy évvel később a János utcába költözött, de azt nem, hogy ki jött a helyére, így a villa lakóit egy éven keresztül teljes homály fedi. 1905-től Bálint István királyi mérnök és Jeszenszky Lajos megyei árvaszéki elnök osztozkodtak a ház két lakásán.

A 27-es számot kapott C villának is csak egy bérlője került elő, 1903-tól Dorsán Sándor 53 éves nyugalmazott őrnagy, majd 1906-tól Hankó Gyula főmérnök személyében. A MÁV-nál dolgozó Hankó már régebb óta itt lakott a telepen, de éveken át a Gizella utca 5. számú K villát bérelte.

Az Imre utca 2. szám alatti B épületben volt a legnagyobb a mozgás. A vizsgált időszakban a ház állandó lakója volt Makara Iván ítélőtáblai bíró. 1904-ben Rappai Ignác takarékpénztári könyvelő is ezen a lakcímen lakott, sőt 1905-től hozzájuk csatlakozott még a 30 éves táblai jegyző, Lengyel Miklós is. A helyszűke következtében és Lengyel fiatalságából is adódóan valószínűleg ő nem rendelkezett családdal, amúgy is csak egy évig volt a villa lakója. 1907-ben Rappai Kaposvárra költözött, átadva a helyét Miksik Ákos törvényhatósági magyar királyi főállatorvosnak, aki nem túl messziről, az Indóház utca 23-ból érkezett.

A földszintes villák és lakóik

Az ismétlődések ellenére a telep 13 földszintes villájának külseje az igények kielégítéséhez mérten nagy változatosságot mutatott. Alaprajzi elrendezésükben viszont közös, hogy a kamrán, fakamrán és mosókonyhán túl minden kiszolgáló helyiség, így a konyha és a cselédszoba is a szuterénba szorult. Ezek az épületek már kevésbé feleltek meg a higiénés kívánalmaknak, mivel fürdőszobával csak az E villák rendelkeztek. Hogy miért csak két villa és miért pont az E jelűek, azt nem tudjuk. Tény mindenesetre, hogy a minden fölösleges kiadást rosszalló jómódú vidéki polgárság ekkor még luxusnak minősítette a fürdőszobát. 1900-ban Budapest 161.234 lakásából is csak 26.000, azaz 16% rendelkezett fürdőszobával, míg ez az arányszám Kolozsvárott 4,6%-ra, Pozsonyban 2,4%-ra, Szegeden pedig 1%-ra zsugorodott.[16] A lakások ára a szobák számától (3 illetve 4) és a 80-110 négyzetméter közötti alapterülettől függően 420–550 Ft között mozgott.

A kevés fa ornamentika és a veranda hiánya ellenére az E jelű épületek kecsessége intimitást sugalló méreteiben, jó arányaiban és finom díszeiben rejlik. Az ablakoknak háromszög alakú szemöldökpárkánnyal, az ajtónak pedig félköríves rozettával kiemelt, az épület végét karcsú toronnyal záró nézete egy 4 szobából és előszobából álló, de kisebb – 95 négyzetméteres – lakást takart. Ára azonban éppen a fürdőszoba miatt mégis megegyezett nagyobb villatársaiéval (550 Ft). Az Imre utca 3. postacímet viselő E villát 1903–1905 között a város egyik közismert embere, dr. Tróber Aladár városi főjegyző bérelte. Tróber Majorossy Imre után pályázott a pécsi polgármesteri székre is, de azt Nendtvich Andor nyerte el, Lenkei Lajos[17] kedves magyarázkodása szerint azért, mert így barátainak nem kellett lemondaniuk arról, hogy vele ezután a városházán kívül is sűrűn érintkezhessenek. Az 1918–19-es szerb megszállás alatt az eltávolított polgármestert Tróbernek kellett volna helyettesítenie, de megromlott egészségi és idegállapota, továbbá szolgálati ideje letelte miatt nyugalomba vonult. A Gizella utca 2. számú E1 ház lakójáról csak annyit tudunk, hogy Kött Istvánnak hívták és vasúti ellenőr volt.

A H villa a Gizella utca 1. szám alatt épült fel. Megjelenése a középre helyezett, téglaívekkel összekapcsolt és keretezett hármas ablaknyilásának és fachwerkes oromzatának köszönhetően eltér a többi épülettől. Mint általában a Schlauch-telep 4 szobás házai, nem rendelkezett előszobával. A G villákhoz hasonlóan körülbelül 90 négyzetméteres, 450 Ft-os H villa plusz egy szobája következtében kicsivel drágább – 480 Ft – volt. 1905-től Arnhold Nándor, állami főreáliskolai tanár lakott benne, még 1928-ban is.

Az M villáknak az utcával párhuzamos homlokzati nézetét a belépővel szembeforduló ajtó töri meg, melytől balra kellemes léptékű veranda, jobbra a szoba sarkának levágásával annak érdekessé varázsolt kiülése, valamint a tető síkjainak megmozgatása tettek vonzóvá. Az M épület háziurát csak az 1904-es jegyzék nevezte meg, Balaskó János járásbíró személyében. Az M1 villában Kiss József, az Állami Főreáliskola tanára lakott. Lenkei a Mecsek Egyesület nagyranövelőjének titulálta őt könyvében, aki útikönyvet[18] is írt szeretett városáról. Lelkes amatőr fényképészként a Nemzeti Casinoban országos fényképkiállítást szervezett, de oszlopos tagja volt a Pécsi Dalárdának is. 42 évi tanári működés után az igazgatói székből vonult nyugalomba. Apja a Pécsi Figyelő szerkesztője volt, Gyula nevű testvére, aki a MÁV üzletvezetőségének kereskedelmi osztályán dolgozott, talán azonos az L villa, míg bankhivatalnok Ernő öccse pedig a G villa lakójával.

A századfordulón a középosztály körében valószínűsíthető lakásmobilitásnak megfelelően, – amikor az adott lakáshoz kötődés átlag 1–2 év volt – a pécsi villák lakói is viszonylag gyorsan cserélődtek. Bár általában a drágább bérleményekkel szemben a kisebb és olcsóbb lakások láncolták magukhoz kevésbé bérlőiket, a Schlauch-telepen ez éppen fordítva történt. A földszintes villák esetében, ahol nem kellett senkivel sem osztozkodni, talán a saját ház és kert tette ragaszkodóbbá a lakókat.

Nagy volt a mozgás a telepen belül is. A források vizsgálatakor fény derült Hankó Gyula telepen belüli költözködésén túl más hasonló esetekre. Pont az ő helyére, a K épületbe dr. Tróber Aladár érkezett 1906-ban az E épületből, melynek új lakója Böröczffy Károly, 27 éves gimnáziumi rajztanár lett. Ugyanebben az évben pedig Dorsán Sándor, aki a C villát bérelte Hankó előtt, a B1 villába költözött át. Miksik Ákos 1907-ben még a B épület, 1908-ban már az a A villa lakója volt.

A Schlauch-villatelep lakásárait vizsgálva nem tűnnek drágának az épületek, hiszen a Pécsi Napló 1900. február 20-i száma szerint egy korszerű, 4 szobás úri lakásért 5–600 Ft-ot, vagyis 1000–1200 koronát kértek. Ugyanezen újság lapjain, az építész nekrológjában kihangsúlyozták, hogy „Nagy szolgálatot tett Schlauch áldozatkész vállalkozásával, amikor az Indóház utca díszére a villatelepet felépítette. A város ezzel igen sokat nyert. Beépült a dísztelen rétség, s a lakást kereső közönség modern kényelemmel berendezett olcsó lakásokhoz jutott.”[19]

 A villák – az épülettípusból is adódóan – elsősorban az értelmiség számára nyújtottak ideális lakóhelyet. A házakat megfizetni tudó lakók jövedelmi-vagyoni rétegződés szempontjából az értelmiség középső (2000–4000 korona/év) és felső (4000 K felett) kategóriájából kerültek ki. Ez indokolta a cselédszobákat is, hiszen már a középosztálybeli háztartásnak is szerves tartozéka volt a cselédtartás, amit elősegített ennek olcsósága. A néhány katona és tanár mellett legnagyobb számban a tisztviselő-hivatalnok réteg és a vasút közelsége miatt a MÁV tisztikara preferálta e házakat.

Érdekes kitérnünk arra a feltűnő jelenségre, hogy az emeletes villákból többször eltűnt az egyik – néha mindkét – lakó, és a földszintes házak közül is több olyanra akadtunk, melyeket olykor hosszú időn keresztül nem sikerült lakókkal benépesítenünk. Főleg az emeletes épületek esetében nem valószínű, hogy a lakók azért nem foghatók meg a választópolgári listákból, mert nem érték volna el a kívánt cenzust. Ebből logikusan következhetne, hogy a nagy villák egyedüli lakói – a kettős családi ház szerkezet ellenére – az egész házat bérelték. Ennek ellentmond a földszintes K villából átköltözött Hankó Gyulával kapcsolatos azon feltételezésünk, hogy a C villának csak egyik lakását birtokolta, mert nehezen képzelhető, hogy jövedelme néhány év leforgása alatt olyan magasra nőtt, hogy 4 szobás, 450 Ft-ért bérelt házát egy 10 szobás, 1200 Ft-osra cserélhette volna; de nem magyarázza meg az A1 villa, és földszintes társai teljes lakónélküliségét sem. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a lehetőséget, hogy ezeket a lakásokat özvegyasszonyok bérelték, hiszen ők nem rendelkeztek választójoggal. Csak éppen magyarázatát nem találjuk, hogy miért lenne arányuk a lakók között ilyen nagy. Marad még az a megoldás, hogy ezek a házak üresek maradtak.

Azt már megállapítottuk, hogy ennek nem lehetett oka a villák ára. Bár az újságok lakáshiányról cikkeztek, az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1900-ban főleg a 4 szobás úri lakás típusából éveken át 200 várta üresen állva lakóit.[20] Lehet, hogy Schlauch a kereslet-kínálat piaci viszonyait mérte fel rosszul, és vállakozásának deficitességét az okozta, hogy túl gyenge volt az a társadalmi réteg, melynek villáit tervezte.

Hogy Schlauch ténylegesen itt számította volna el magát, nem tudjuk biztosan, de talán nem is ez a fontos. Esztétikai erényein túl a Schlauch-villatelep – az építész halálakor a lakók által  küldött külön koszorúval – azt az utópiát is realizálta, hogy egy urbanisztikailag jól tervezett lakótelep spontán módon képes közösséget teremteni. A villáknak a napjainkra eltűnt iparosmunkából és kézművességből eredő anyagszerűsége, az arányaiban és díszítéseiben is megfogalmazódó emberi lépték és az ezáltal kisugárzott bensőséges életérzés – főleg az elmúlt évek építészetének távlatából – nosztalgiát ébresztenének a szemlélőben. Ha nem éppen zöldséges- és vegyesboltként funkcionálnának ma ezek a jobb sorsra érdemes épületek.

Rövidítések         

BML

Baranya Megyei Levéltár, Pécs

PN

Pécsi Napló

Irodalom

GERGELY 1971

GERGELY A.: Települések, lakások és lakók a századforduló Magyarországán. Történelmi Szemle 1971. 3-4. 406-441.

KISS  1894

KISS J.: Pécs és környéke. Vezetőkönyv a városban és annak környékén.  Pécs, 1894.

LENKEI 1922

LENKEI L.: Negyven év Pécs életéből.  Pécs, 1922.


A Schlauch-villatelep lakói a választópolgári listák alapján (1903-1906)

Villa

Cím

Ár

ÉV

Lakó neve

Foglalkozása

A

Indóház u. 25.

1200 Ft

1903

1903–06

Bandler Jakab

Szommer Gyula

kocsmáros

vasúti mérnök

A1

Indóház u. 29.

1200 Ft

1903

1905–06

Deák János

Bálint István

Jeszenszky Lajos

királyi főerdész

királyi mérnök

megyei árvaszéki elnök

C

Indóház u. 27.

1200 Ft

1903

1906

Dorsán Sándor

Hankó Gyula

nyugalmazott őrnagy

MÁV főmérnök

B

 

Imre u. 2.

1200 Ft

1903–06

1904–06

1905

1906

Makara Iván

Rappai Ignác

Lengyel Miklós

Miksik Ákos

bíró

takarékpénztári könyvelő

táblai jegyző

királyi főállatorvos

B1

 

Arany János u. 1.

1200 Ft

1904

1907

özv. Kapus Tivadarné tulajdona

Szakál Pál

 

százados

D

Imre u. 1.

550 Ft

1906

Pintér Ferenc

vasúti tanácsos

E

 

Imre u. 3.

550 Ft

1903–05

1906

dr. Tróber Aladár

Böröcffy Károly

városi főjegyző

gimnáziumi rajztanár

E1

Gizella u. 2.

550 Ft

1903–06

Kött István

vasúti ellenőr

F

Imre u. 5.

500 Ft

1903–06

Farádi Vörös Hiador

forgalmi főnök

G

Imre u. 7.

450 Ft

1907

Kiss Ernő

bankhivatalnok

G1

Arany János u. 4.

450 Ft

1907

Lengyel Lajos

vasúti mérnök

H

Gizella u. 1.

480 Ft

1905–28

Arnhold Nándor

főreáliskolai rajztanár

I

Gizella u. 3.

480 Ft

1903–06

Brunner Olivér

postai főtanácsos

I1

Arany J. u. 2.

500 Ft

1903–05

1906

Dr. Szegedy Rezső

    Mustos Sándor

reáltanár

vasúti hivatalnok

K

Gizella u. 5.

450 Ft

1903–05

Hankó Gyula

 

L

Arany J. u. 6.

420 Ft

1903

1903

Reprich Vince

Kiss Gyula

igazgató tanító

vasúti hivatalnok

M

Imre u. 4.

 

1903

Balaskó János

járásbíró

M1

Arany J. u. 1.

 

1903–28

Kiss József

főreáliskolai tanár, igazgató

 

A Schlauch-villetelep

A Schlauch-villetelep

Az „A” villa

Az „A” villa

 

Az „A” villa alaprajza 

Az „A” villa alaprajza

Az „A” villa homlokzata

Az „A” villa homlokzata

Az „E” villa homlokzata

Az „E” villa homlokzata

Az „E” villa alaprajza

Az „E” villa alaprajza

Az „M” és Mi” villa homlokzata

Az „M” és Mi” villa homlokzata

Jegyzetek


[1] Schlauch Imre (1840–1904)

[2] Schlauch Lőrinc (1824–1902) püspök, egyházjogász, az MTA igazgatósági tagja volt. A moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására alapította a Szent László Társulatot. Egyházpolitikai tevékenysége elismeréseként elnyerte a bíborosi kalapot is.

[3] PN 1904. január 19.

[4] BML IV. 1406. b. Pécs város Tanácsának közigazgatási iratai 1916/1160.

[5] Ma az A1 villa tornya sincsen meg.

[6] Ez az új adó a házbérkrajcár, amit 1900-tól terveztek bevezetni a tisztviselők fizetésének emelésére. Ennek nagyságát először 5 %-ban állapították meg és a lakókra vetették ki, majd a nagy tiltakozás miatt 1901-től 3%-ra csökkentették és a háztulajdonosokat terhelték vele.

[7] PN 1899. június 25.

[8] PN 1900. augusztus 2.

[9] PN 1900. június 9.

[10] Ezért külön sajnálatos, hogy az Imre utcát ma Kaffkának, az Arany Jánost pedig Móricz Zsigmond utcának hívják.

[11] LENKEI 1922. 232.

[12] PN 1904. január 19. Schlauch Imre nekrológja

[13] A sztrájk május 31-én sikertelenül ért végett a Bonyhádról és Debrecenből hozatott sztrájktörőknek és a munkásegység megbomlásának köszönhetően.

[14] BML Pécs Város közgyűlési jegyzőkönyv, 133/14661.

[15] BML IV. 1403. Pécs sz. kir. Város th. Biz. Központi választmánya, választói névjegyzékek (1904-1907)

[16] GERGELY 1971. 406-441

[17] LENKEI 1922. 62.

[18] KISS 1894.

[19] PN 1904. január 19.

[20] PN 1900. február 20.