Cikkek

Gereon Schuch: A pécsi bölcsészettudományi kar megszüntetése 1940-ben és az intézeti könyvtár sorsa

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

301–306. pp.


Gereon Schuch


A pécsi bölcsészettudományi kar megszüntetése 1940-ben és az intézeti könyvtár sorsa

Függőben levő kutatási kérdések


Die Abschaffung der Geisteswissenschaftlichen Fakultät im Jahre 1940 und das Schicksal der Institutsbibliothek. Unentschiedene Forschungsfragen

The dissolution of the Faculty of Humanities in Pécs in 1940 and the history of the Institutional Library. Research questions left open




A második bécsi döntés és Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után az 1940:28. törvénycikk döntő módon befolyásolta a magyar felsőoktatás helyzetét. A törvény elrendelte a — Trianon után Szegedre költöztetett — magyar „Ferenc József Egyetem” Kolozsvárra való visszatérését. Emellett Szegeden egy új egyetemet alapítottak, amelyet Horthy Miklósról neveztek el. Témánk szempontjából a törvény harmadik paragrafusa érdekes, mert ennek közvetlen hatása volt Pécsre: „A Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történelmi karán a természettudományi és matematikai tanszékek működését, továbbá a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészettudományi karának, valamint a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem jog- és államtudományi karának működését az 1940/41. tanévtől kezdve a további törvényes intézkedésig szüneteltetni kell.”[1] Az érintett egyetemi hallgatóknak tanulmányaik folytatása céljából más egyetemre kellett beiratkozniuk. De mi történt a tanszékekkel, vagyis mi történt az oktatókkal és a felszereléssel, mindenekelőtt az intézeti könyvtárakkal? A kérdés első részére a források alapján könnyű választ adni: a professzorok nagy részét más felsőoktatási intézményben vagy kutatóintézetben alkalmazták. Ha azonban a könyvtárak sorsát próbáljuk nyomon követni, akkor a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.

Az Egyetemi Tanács 1940. november 27-i ülésén a jogi fakultás dékánhelyettese, dr. Schaurek Ráfael ismertette az Egyetemi Könyvtár „könyvtári bizottságá”-nak 1940. október 30-i ülésén meghozott döntéseket. Schaurek beszámolója szerint szükségessé vált, „hogy az eddig a bölcsészkari intézeteknél letétben vagy kölcsönben elhelyezett könyvek kérdése megoldassék.” A bizottság ezért úgy döntött, „hogy mindazok a könyvek, amelyek az egyetemi könyvtár bélyegzőjét viselik, hacsak nem duplumként kerültek a bölcsészettudományi karhoz, az egyetemi könyvtár állományába visszahelyezendők.”[2] Ez azért lett hirtelen fontos, mert az egyes intézeti könyvtárak állományára a felosztás, és ezzel valójában a megszüntetés várt.[3] Domanovszky Ákos, az Egyetemi Könyvtár igazgatója már 1940. november 13-án levélben fordult Tóth Lászlóhoz, a bölcsészkar dékánjához. Ebben azt kérte: „Tekintettel arra, hogy a bölcsészettudományi kar Szegedre, illetőleg Kolozsvárra kinevezett professzorai a vezetésük alatt álló intézet könyvtárának egy részét egyetemünk tulajdonjogának fenntartása mellett magukkal vihetik, a bizottság úgy határozott, hogy felkéri Méltóságos Dékán Urat, méltóztassék körlevélben felszólítani a szüneteltetendő bölcsészeti kar professzorait, hogy az új állomáshelyükre magukkal vinni kívánt intézeti könyvanyagot a leggondosabban vizsgáltassák át és az abban található egyetemi könyvtári s esetleg pécsi püspöki könyvtári és pécsi városi múzeumi pecsétet viselő könyveket juttassák vissza az egyetemi könyvtárba.”[4] A 28. törvénycikk végrehajtásával megbízott miniszteri biztos, Szily Kálmán utasítására ezt a felosztást és megszüntetést az Egyetemi Könyvtárnak kellett megszerveznie. Egy 1940 augusztusában keltezett jelentésében Domanovszky ezt írta ezzel kapcsolatban: „A bölcsészeti kar szüneteltetéséből kifolyólag könyvtárunkra új feladat hárult: az intézeti könyvtárak visszamaradó anyagának átvétele és megőrzése. A bölcsészettudományi kar függő ügyeinek rendezésére kiküldött miniszteri biztos úr rendelkezése értelmében ugyanis a szüneteltetett intézetek könyvtáranyagának azt a részét, amelyet az intézetek igazgatói nem vittek magukkal letétképpen Kolozsvárra, illetve Szegedre új intézeteik könyvtárának kiegészítésére, könyvtárunk veszi át, kezeli és őrzi meg a bölcsészeti kar visszaállításáig.”[5]

Úgy tűnik, annak következtében, hogy az 1940:28. törvénycikk egyidejűleg rendelte el a kolozsvári magyar egyetem újjászervezését és a pécsi bölcsészettudományi kar bezárását, az áthagyományozott történelmi tudatban a két eseményt szoros ok-okozati összefüggésbe állítják. Ez a szakirodalomban is tükröződik, így például a 2000-ben megjelent „Memoria professorum Quinqueecclesiensium” című egyetemi kiadvány is „a kar Kolozsvárra költözésé”-ről vagy „a kar áthelyezésé”-ről beszél.[6] Ha azonban alaposan megvizsgáljuk a forrásokat, akkor a helyzet sokkal összetettebbnek bizonyul.[7]

1940/41-ben csak három professzor ment át Kolozsvárra: Koszó János, a Német Intézet igazgatója és Prinz Gyula, a Földrajzi Intézet igazgatója. Mindketten 1944 végéig maradtak Kolozsvárott. Kívülük még Tóth László, a Világtörténeti Intézet igazgatója, de ő már 1942-ben elhagyta Kolozsvárt, és Szegedre költözött. A már említett rendelkezések értelmében négy pécsi intézeti könyvtár állománya került részben Kolozsvárra: a Német Intézeté, a Földrajzi Intézeté, és mivel Tóth László mindkét történeti intézet állományát magával vitte, a Világtörténeti Intézeté és a Magyar Történeti Intézeté.

Szegedre öt professzor költözött át: Kerényi Károly, az Ókortudományi Intézet igazgatója, Halasy-Nagy József, a Filozófiai Intézet igazgatója, Klemm Imre Antal, a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatója, Birkás Géza, a Francia Intézet igazgatója és Bognár Cecil Pál, a Pedagógiai Intézet igazgatója, aki Szegeden a Lélektani Tanszék vezetője lett. A már említett rendelkezések értelmében hat pécsi intézeti könyvtár állománya került részben Szegedre: az Ókortudományi Intézeté, a Filozófiai Intézeté, a Magyar Nyelvtudományi Intézeté, a Francia Intézeté, a Pedagógiai Intézeté. Ezen kívül még az Olasz Intézet állománya is oda került, amelyet Koltay-Kastner Jenő rendelkezésére bocsátottak, aki 1935 és 1940 között a római királyi egyetemen tanított, és 1940-ben költözött Rómából Szegedre.

Végül egy professzor Debrecenbe ment át: Paulovics István, az Ókortörténeti és Archeológiai Intézet vezetője, aki szintén magával vitte az illető intézeti könyvtár anyagát. Csupán a Vargha Damján vezette Magyar Irodalomtörténeti Intézet és annak könyvtári állománya maradt Pécsett. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy aligha beszélhetünk a kar Kolozsvárra való áthelyezéséről. Legkésőbb 1942-ig már az egykori pécsi professzorok nagy többsége, vagyis tizenegyből nyolc Szegeden tevékenykedett.

Amint már utaltunk rá, az intézeti könyvtárak állományának felosztása az Egyetemi Könyvtár feladata volt. A könyvanyag átnézésekor a hivatkozott rendelkezésnek megfelelően három osztályba sorolták a könyveket. Első csoport: más (a kolozsvári, szegedi, debreceni) egyetemnek letétképpen átadandó könyvek. Második csoport: az egyetemi könyvtár tulajdona. Harmadik csoport: az egyetemi könyvtár megőrzésre átvette.

A professzoroknak azonban a magukkal vinni szándékozott könyvek listáját ezt megelőzően jóváhagyás végett be kellett nyújtaniuk a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz. Szily miniszteri biztos ezután írta alá azokat, és az alábbi megjegyzéssel küldte az egyetemre: „A jegyzékben foglalt tárgyaknak kikölcsönzését és Pécsről Szegedre szállítását engedélyezem.”[8] A minisztérium és az egyetem közötti levélváltásban mindig hangsúlyozottan jelenik meg a „letétként” vagy „kikölcsönzésre” kifejezés, amiből egyértelműen kitűnik, hogy ezek a könyvek semmi esetre sem mentek át a szegedi, a kolozsvári vagy a debreceni egyetem tulajdonába, hanem a pécsi egyetem tulajdonában maradtak.


Az intézeti könyvtárak állományának (könyvek és folyóiratok összesen) felosztása a leltári jegyzék alapján[9]

Intézet

 

Letétként átadandó

Más egyetemnek (darab)

Az intézeti könyvtár állományának része

Pécsi Egyetemi Könyvtárnak megőrzésre

db.

egyetem

%

db.

Ókortörténeti és Archeológiai Intézet

62

Debrecen

20

256

Földrajzi Intézet

1084

Kolozsvár

20

3966

Egyetemes Történeti Intézet

822

Kolozsvár

40

1203

Magyar Történeti Intézet

570

Kolozsvár

15

3791

Német Intézet

1186

Kolozsvár

20

4380

Olasz Intézet

2161

Szeged

85

341

Filozófiai Intézet

2608

Szeged

50

2571

Francia Intézet

1991

Szeged

50

2065

Ókortudomány Intézet

Majdnem az egész könyvtárat átadta Szegednek

Magyar Nyelvtudomány Intézet

Majdnem az egész könyvtárat átadta Szegednek


Felvetődik a kérdés, hogy mi történt az utóbbi hat évtizedben a kikölcsönzött, azaz a Magyarország területén szétszóródott könyvállománnyal. Az intézeti könyvtárak Pécsett maradt részeit együttesen két, a Szily miniszteri biztos által erre a célra kijelölt teremben helyezték el. Azonban 1942 októberében ezeket a termeket az újonnan létesített Szociográfiai Intézet rendelkezésére kellett bocsátani. Ezért a rektor utasítására az állományt ismét áthelyezték. 1942. október 8-án Winis Nándor megbízott könyvtárigazgató közli Schaurek rektorral, „hogy a szüneteltetett bölcsészettudományi kar gondozásunkra bízott könyvtárai közül a Magyar Történeti Intézet és az Egyetemes Történeti Intézet könyvtárait dr. Salacz Gábor intézeti tanár úrnak átadtam. A többi bölcsészettudományi könyvtár anyagát pedig egyidejűleg a toronyban levő volt rajzolóteremben helyeztem el.”[10] Salacz Gábor a Jog- és Államtudományi Karhoz beosztott intézeti tanár volt. A pécsi bölcsészettudományi kar professzorai közül csak Varga Damján, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet professzora maradt Pécsett, s a jogi karon lett professzor. Ezért az Irodalomtörténeti Intézethez tartozó könyvtár ugyancsak Pécsett maradt. Végül 1943 szeptemberében ezt a könyvállományt is átadták az Egyetemi Könyvtárnak megőrzés és tárolás végett.[11] Ezt a könyvtári anyagot 1944 márciusában letétkéként használatra átadták az egyetemtől függetlenül működő Dunántúli Kutató Intézetnek, és oda is telepítették.

A háború után minden arra irányuló próbálkozás, hogy a bölcsészettudományi kart újjászervezzék, meghiúsult. A Pedagógiai Főiskola 1948 őszi megalapítása az újjászervezés lehetőségét a távoli jövőbe tolta ki. Azonban az új főiskolának is szüksége volt felszerelésre. Ezért a Pedagógiai Főiskola igazgatója azon lehetőség felől érdeklődött a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnál, hogy a megszüntetett bölcsészettudományi kar Pécsett elraktározott könyvállományát letétként átadják a Pedagógiai Főiskolának. Belső tárgyalások után az Egyetemi Tanács kérésére a minisztérium 1949 januárban rendelkezést bocsátott ki arról, „hogy a bölcsészettudomány könyvanyaga — a kar ideiglenes szüneteltetésének időtartamára — letétként a pécsi Pedagógiai Főiskola könyvtárának engedtessék át.”[12] Amikor Lissák Kálmán rektor e döntést közölte az Egyetemi Könyvtárral, azt is elrendelte, „hogy a könyvanyag, amire a Főiskolának egyáltalán nincs szüksége, aminők pl. a görög és a latin filológiai művek, az Olasz Intézet anyaga, szintén az egyetemi könyvtárban helyeztessenek el és így a toronyszobában lévő raktár végleg megszűnjék.”[13] A forrásokban ugyanakkor a Magyar Irodalomtörténeti Intézet könyvtárából összesen 995, illetve a Filozófiai Intézet könyvtárából 50 kötet átvételére is találhatók bizonyítékok. Itt mindig nyomatékosan megjelenik a következő megjegyzés: „az egyetemi könyvtár letétjéből a Pedagógiai Főiskola számára kölcsönképpen átvettem.”[14] 2000-ben, az egyetemi integráció során majdnem az összes részállomány — függetlenül attól, hogy a jogi kar, a Pedagógiai Főiskola vagy az Egyetemi Könyvtár tulajdonában illetve használatában volt-e — az „Universitatis Quinqueecclesiensis” tulajdonába került.[15]

Mi történt azonban a Debrecenbe, Szegedre és Kolozsvárra szállított anyaggal? Ez természetesen nem szükségszerűen ott található most is, ahová 1940-41-ben szállították. Lehetséges, hogy ez az állomány más egyetemekhez vagy kutatóintézetekhez került. Az alábbi változások valószínűsíthetők.

Feltételezhetően Tóth László, aki 1941-ben magával vitte Kolozsvárra a Magyar Történeti Intézet és az Egyetemes Történeti Intézet könyvtárait, 1942-ben magával hozta azt Szegedre, amikor oda költözött. 1944 szeptemberében a kolozsvári egyetemi intézetek jelentős állományát Keszthelyre evakuálták. Sajnos e szállítmányok pontos tartalma nem ismeretes, mert a kolozsvári levéltárban nem tették lehetővé a betekintést a megfelelő dokumentumokba.[16] A szegedi Csongrád Megyei Levéltárban található dokumentumok alapján rekonstruálható, hogy a Keszthelyre menekített anyag Budapestre került, ahol azt jogos tulajdonosának át akarták adni.[17] Mindeddig azonban nem található semmiféle adat arra vonatkozóan, hogy ennek során anyagok kerültek volna vissza Pécsre.

A Pécsről elkerült könyvállomány sorsára példaként a Szegedre szállított könyvek története rekonstruálható. Bally, 1926-ban, Párizsban megjelent műve, a „Le Langage et la vie”, azon könyvek listáján található, amelyeket Szily 1941. január 11-i engedélye alapján Szegedre kölcsönöztek ki. 1948. június 10-én ezt a kötetet felvették a szegedi Francia Filológiai Intézet leltári könyvébe, szegedi leltári számmal és pecséttel. Geffcken, 1916-ban Heidelbergben megjelent, „Griechische Epigramme” című kötete ugyancsak azon könyvek listáján található, amelyeket Szily engedélye alapján Szegedre kölcsönöztek ki. 1948. január 30-án ezt a kötetet felvették a szegedi Ókortudományi Intézet leltári könyvébe, szegedi leltári számmal és pecséttel valamint „ajándék” megjegyzéssel.[18] Nagyon valószínű, hogy a háború után más intézeti könyvtárakban is új katalógusokat állítottak össze, amelyekben a Pécsről letétbe helyezett kötetek már az azokat csak használatba kapó egyetemek tulajdonaként szerepelnek.

Ellenérvként azt lehetne mondani, hogy talán a háborút követő időszakban megegyezések születtek a kölcsön vett kötetek végleges átadásáról a fogadó egyetemeknek. Ezt a kérdést nem lehet végérvényesen megválaszolni, ugyanis erre való utalás mindeddig nem került elő. De néhány érv felsorolható azzal szemben, hogy ilyenfajta egyezmények születtek volna. Először: A háború után Pécsett már nem létezett bölcsészettudományi kar, és így olyan egyetemi intézetek sem, amelyek számára a kölcsön adott állomány visszatérése fontos lett volna. Miért foglalkozott volna tehát a pécsi egyetem azokban az amúgy is nehéz időkben ezzel a kérdéssel, és miért igényelte volna vissza az őt illető anyagot? Másodszor: A pécsi egyetemi tanács 1947. december 19-i ülésének jegyzőkönyvében ez olvasható: „A pécsi egyetem bölcsészeti kara visszaállításának kérdésével kapcsolatban megemlíti az elnök, hogy az ügyosztályfőnök úr a költségvetésbe felvett keretből jelentős összeget fog biztosítani (…) úgyhogy a kar működésének a megkezdése lehetővé fog válni, s azután fokozatosan történhetik a további fejlesztés.”[19] Öt héttel később, egy ilyen helyzetben miért mondott volna le a pécsi egyetem a saját könyvállományáról a szegedi egyetem javára? Még egy harmadik szempont is az állományról való lemondás ellen szól: A minisztériumban még 1949 januárjában is formálisan „kölcsönzött”-ként tartották számon a pécsi könyvtári állományt. Ezt az előbb idézett kultuszminiszteri rendelet is alátámasztja.[20] Így tehát valószínűtlennek tűnik, hogy az előbb bemutatott példában a pécsi könyveknek a szegedi leltárba való felvétele a két intézmény közötti valamilyen egyezmény eredménye lett volna.

Végül feltehető a kérdés, hogy milyen jogi viszonyban áll a volt Erzsébet Tudományegyetem bölcsészettudományi kara a mai Pécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi karával. A bölcsészettudományi karnak a törvényhozó által nyomatékosan „átmenetileg” nevezett megszüntetése után sikertelen maradt minden arra irányuló próbálkozás, hogy a kart visszaállítsák. 1948 októberében, az egyetemtől teljesen függetlenül életre hívták a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolát. Az intézmény nevét később „Pécsi Tanárképző Főiskolá”-ra változtatták. 1982-ben az addig önálló főiskola „Tanárképző Kar”-ként betagozódott az egyetembe. Tíz évvel később, 1992-ben ezt a fakultást, amely mind bölcsészet- mind természettudományi, mind művészeti tanszékeket magába foglalt, feloszlatták és három új kart hoztak létre, a bölcsészet-, a természettudományi, továbbá a művészeti kart. Ezáltal 1992 óta az egyetem ismét rendelkezik önálló bölcsészettudományi karral. A kérdés, hogy a Tanárképző Kar és a mai Bölcsészettudományi Kar között fennáll-e a jogfolytonosság, csak megkerüli a problémát, mert a Tanárképző Kar legfeljebb csak a Pécsi Tanárképző Főiskola jogutódjának tekintheti magát, de semmiképpen sem az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészettudományi karának.  Mivel a mai Pécsi Tudományegyetem igényt tart arra, hogy az Erzsébet Tudományegyetem jogutódja legyen, helytálló az a tézis, amely szerint az egyetemi bölcsészettudományi kar 1992-es létrehozása a jogfolytonosság szempontjából összekapcsolható az 1940-ben átmeneti jelleggel elrendelt megszüntetéssel. Ilyen értelemben a fakultás 1992-es létrehozása az 1940-ben kilátásba helyezett „további törvényes intézkedésig” megvalósulásaként értelmezhető. Ezért a jelenlegi bölcsészettudományi kart az 1940-ben ideiglenesen bezárt bölcsészettudományi kar jogutódjának lehet tekinteni.

Az itt elmondottakat összefoglalva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy jogilag nem teljesen tiszta, és a rendelkezésre álló források alapján csak részben nyomon követhető történelmi folyamat során a Pécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi karának intézeti könyvtáraiból jelentős mennyiségű könyvészeti anyag került más magyar egyetemekre, és ez az állomány a mai napig is az illető egyetemeken található. A háborút követő folyamatok során ez a letétbe helyezett anyag — amely a dokumentumok alapján a mai napig is a Pécsi Tudományegyetem tulajdonának tekinthető — megfelelő jogi rendezés nélkül maradt meg az illető egyetemek birtokában.

Rövidítések

BML

Baranya Megyei Levéltár

CSML

Csongrád Megyei Levéltár

PEKI

Pécsi Egyetemi Könyvtár Irattára

MPQ

Memoria professorum Quinqueecclesiensium. Pécs, 2000.

NL KMK

Nemzeti Levéltár, Kolozs Megyei Kerület, Kolozsvár

Irodalom

RAVASZ 1983

RAVASZ János: Pécsi Tudományegyetem, 1923-1950. Pécs, 1983.

Jegyzetek


[1] 1940. évi Országos Törvénytár. (Corpus Juris) Bp., 1940. 28. törvénycikk.

[2] BML Egyetemi Tanács 1940. 11. 27-i jegyzőkönyve. 21.

[3] BML Az Egyetemi Tanács 1940. 11. 27-i jegyzőkönyve. 19-22. p. A könyvtári bizottság tanulmányi félévenként kétszer ülésezett, mely üléseken fontos döntéseket készítettek elő, ill. hoztak meg. Az Egyetemi Könyvtár irattárának katalógusával ellentétben ezek a jegyzőkönyvek csak az 1940. évi 2. üléstől kezdődően 1949-ig, azaz tevékenységének megszűntéig lelhetők fel. Az 1921-tól az 1940. évi 1. ülésig terjedő időszak jegyzőkönyveit sem ott, sem máshol nem sikerült fellelni. A könyvtári bizottság releváns, 1940. évi 1. ülésének tartalma azonban a szenátusi ülések alapján rekonstruálható, mert a könyvtári bizottság döntéseit egy héttel később mindig a Szenátus tudomására hozták.

[4] PEKI, 36/1940-41 k. sz.

[5] PEKI, Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából. 43. sz. 08/1940.

[6] MPQ 31.

[7] RAVASZ 1983; MPQ

[8] MOL, K636/1937-41/4-11, 756. cs. 201. p. (A Francia Intézet jegyzéke)

[9] PEKI, 137, 138, 140, 141, 151/1941-42 k. sz. és 79, 80, 81/1942-43 k. sz. MOL, K-636, 1937-41/4-11, 756. cs. Adatok a Magyar Nyelvtudományi Intézetről és az Ókortudomány Intézetről

[10] PEKI, 12/1942-43 k. sz. A könyvtári bizottság 1942. 10. 28-i ülése; 25/1942-43 k. sz.

[11] PEKI, 20, 29/1943-44 k. sz.

[12] VKM 210.753/1948.VI. sz. 1949. 01. 18.; PEKI, 51/1948-49 k.sz.

[13] PEKI, 746/1948-49 r. sz.

[14] PEKI, 51/1948-49 k. sz.

[15] Ez nem vonatkozik az „MTA Regionális Kutatások Központja”, mint a „Dunántúli Kutató Intézet” jogutódjának könyvtári anyagára, ugyanis ez az intézet nem az egyetemhez, hanem a Magyar Tudományos Akadémiához tartozik.

[16] NL KMK

[17] CSML VIII/8. 152/1945-46. sz.

[18] MOL, K-636,1937-41/4-11, 756. cs., 201, 236. p. (A Francia Intézet és az Ókortudományi Intézet jegyzéke.) A szegedi bejegyzés az intézeti könyvtárak leltári könyvei alapján követhető nyomon, a Szegedi Tudományegyetemen.

[19] BML, Az Egyetemi Tanács 1947. 12. 19-i ülésének jegyzőkönyve.

[20] VKM 210.753/1948. VI. sz. 1949. 01. 18.; PEKI, 51/1948-49 k. sz.