Cikkek

Visy Zoltán: A 20. század eleji Pécsi Nemzeti Casino Fischer Béla emlékirataiban

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12.

Előadások Pécs történetéből ’98, Előadások Pécs történetéből ’99 és az Előadások Pécs történetéből 2000 című konferenciák válogatott előadásai

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002

ISSN 1219 4077

Szerkesztette:

Varga Lajos és Vonyó József

195–199. pp.


Visy Zoltán


A 20. század eleji Pécsi Nemzeti Casino Fischer Béla emlékirataiban


Das Nationale Casino am Anfang des 20. Jahrhunderts in den Memoiren von Béla Fischer

The National Casino in Pécs at the beginning of the 20 th century in the memories of Béla Fischer




Fischer Béla[1] a pécsi ciszterci gimnázium és püspöki jogakadémia elvégzése után, 1900-ban lép Baranya vármegye szolgálatába. 1925–1937 között alispán, 1938–1944 között az országgyűlés felsőházának tagja. 1904-ben feleségül veszi dr. Jobst László[2] ügyvéd és Ferenczy Ilona[3] leányát, Márthát.[4] A Pécsi Nemzeti Casino utolsó elnöke. Az ország szuverenitásának 1944. március 19-i elvesztése után kezdi meg, és haláláig folytatja emlékei leírását. A szerző tulajdonában lévő gépelt példány az 1877–1921 közötti évtizedeknek részben végleges formába öntött, részben vezérszavas rögzítése.

Jelen válogatás a Pécsi Nemzeti Casino 1900–1921 közötti életét felvillantó sorok szöveghű másolata, a megértéshez feltétlenül szükséges kiegészítésekkel és jegyzetekkel.[5]

Fischer Béla pályakezdésekor Széll Kálmán a miniszterelnök,[6] egyben belügyminiszter is, és Fejérváry Géza báró a honvédelmi miniszter. Ennek fia, Imre[7] 1897–1906 között Baranya vármegye és Pécs tj. szab. kir. város főispánja.

Erről az időszakról tudósít a Casino-t érintő első feljegyzés.

„Fejérváry délutáni feketekávéra minden nap a Pécsi Nemzeti Casinoba ment, ahol a hosszú fehér asztalnál kávézás közben vitatták meg a vármegye és a város dolgait, miért is ezt a »közvélemény asztalának« hívták. Negyven-ötven ember ülte körül, tisztviselők, bankemberek, ügyvédek, mérnökök, kereskedők és iparosok. Ha a főispán megjelent a teremben, az egész társaság, mint egy ember ugrott föl helyéről, és mindaddig állva maradt, míg a főispán közöttük helyet nem foglalt. Mi fiatalok egy távol eső asztaltól néztük hol mosolyogva, hol undorral azt a szégyenletes megalázkodást, amely ha elmarad, ha a Casinoi társaságban csak egy kis gerinc is van, a főispánnak valószínűleg esze ágában se lett volna ezt a nevetséges bizantinizmust a maga részére megkövetelni. Nekünk fiataloknak, akik a Casinoban sem a bejövetelekor, sem távozásánál nem ugráltunk fel, ezért soha, semmiféle kellemetlenségünk sohasem volt.”

Apósát jellemezve is bepillantást enged a Casino életébe, az ebéd utáni feketekávézás hangulatába:

„Gondolkozásában és tetteiben demokratikus és liberális volt (…) Pécsett hosszú éveken át a negyvennyolcas, függetlenségi mozgalmak vezetője (…) Ügyvédi irodája a legkeresettebb volt Pécsett (…) Alakja azonban a helybéli társadalom emlékezetében, mint Pécs és Baranya utolsó negyven-ötven évének humoros historikusa, anekdotáinak szellemes előadója él még most is, és fog élni még igen sokáig a legelevenebben. (…) a Pécsi Nemzeti Casino  tagjainak jó része csak azért járt el az ebédutáni feketekávéra, vagy az esti beszélgetésekre, hogy a ‘Jobst Lacit’ hallgathassa. Vidéki urak délutáni vonatjukat lemondták, és inkább az éjszakaival mentek haza, csak azért, hogy a délutáni anekdotázást végigélvezhessék. (…) Csodálatos zamattal (…) beszélte érdekes apróságait; például apjáról, a nagyatádi patikusról, akinek laboratóriuma volt az ottani Casino, (…) a nagyatádi ‘vörös barátok’ kedves, humoros alakjairól. (…) Hanesznek, Horváth Géza vadászkutyájának eredeti kalandjainál órák hosszat tudott elidőzni. (…) De érdekes alak volt maga Horváth Géza is, a Hanesz gazdája. Én már csak öreg korában ismertem őt. Nagy vadász, híres szőlősgazda, és mellékesen a Pécsi Takarékpénztár tisztviselője volt. Nemcsak közönséges szőlősgazda, hanem kiváló ampelológus is (…) Ma is előttem van, amint hajlott hátával, podagrás lábaival, mindig morózus arcával, föl-alá járja a Casino nagytermét. A közelben apósom áll egy emberkaréj közepén, és beszél, már nem tudom kiről. Éppen arra halad Géza bácsi, hallja, kiről van szó, megáll egy pillanatra, és odakiáltja apósom felé: ‘Micsoda? Az egy közönséges gazember volt!’ ‘De Géza, hogy tudsz így beszélni’, mondja az apósom. ‘Hát pedig úgy van,’ – válaszolt felindulva, – ‘az egy közönséges gazember volt! Saját szememmel láttam, mikor egy gyalogfácánra[8] lőtt.’ ”

1907-ben rendezik Pécsett az Országos Kiállítást, amelynek keretében egymást érik a városban az ipari, kereskedelmi, művészeti és tudományos egyesületek országos kongresszusai.

„A sok kongresszus között a Dunántúli Közművelődési Egyesület a Pécsi Nemzeti Casinoban tartotta közgyűlését. Az emelvényen Széll Kálmán volt miniszterelnök, az egyesület elnöke, és Rákosi Jenő[9] társelnök ültek. Széll Kálmán mondotta az elnöki megnyitót, beszélt a magyarság hivatásáról a Monarchiában, és minden öt percben Rákosi Jenőről, mint a magyarság csodás jövőjének megálmodójáról és a legnagyobb magyar újságíróról. Utána Rákosi Jenő vette át a szót, és ugyancsak egyórás beszédben a jövő 30 milliójának birodalmáról, és minden 3 percben Széll Kálmánról szólt, mint a jog, méltányosság és igazság megteremtőjéről és a jelenkor legnagyobb államférfiáról. Közben az ámuló, tisztelettel adózó közönség a kölcsönös magasztalások perceiben viharosan tapsolt, a Pécsi Dalárda a közgyűlés elején és végén hazafiasan énekelt, és az elnök bezárta a közgyűlést. Arról, hogy a Dunántúli Közművelődési Egyesület a Dunántúl érdekében milyen munkát végzett, – nem esett szó. De nem is eshetett, mert soha nem csinált semmit.”

A közjogi viták parlamenti elfajulása és a függetlenségi politika céltalanságának felismerése Jobst Lászlót – az egykori 48-as ifjúsági vezért – nézetei felülvizsgálatára ösztönzik, és a kiegyezés hívei közé vezetik.[10] E pálfordulását sokan szemére vetik, de azt – múltját soha meg nem tagadva – vállalja, majd igazolva látja a koalíciós kormány[11] – egykori választóit is – kiábrándító szereplésében. Felfogásában erősítik meg kartársai is, akik 1906-ban, a koalíciós kormány hivatalba lépésekor, a Pécsi Ügyvédi Kamara elnökévé választják. A koalíció bukása után térünk vissza újra a Casinoba, már mint Visy László dr. vendégei.

„Pécs városának hosszú időn át betöltetlenül maradt főispáni székébe 1911 nyarán a király apósomat nevezte ki. A kinevezés azért húzódott el oly hosszan, hogy apósom jól jövedelmező irodáját Imre fiának[12], aki akkor szerezte meg az ügyvédi diplomát, átadhassa. A beiktatás napján, este apósom vendégül látta a Pécsi Nemzeti Casino kertjében a város törvényhatósági bizottságát, a vármegye és város tisztikarát, a katonaság és az összes állami hivatal vezetőségét, ügyvédtársait és minden jó barátját. A külsőségeiben fényes estély éjfél után már viharzott a jókedvtől, és napfölkeltéig tartott. A Casino gyönyörű kertjét, mint ragyogó mennyezet, száz és száz villanykörte hálózta be, s alatta Rácz Guszti bandájának játéka, s az egymás után felvonuló pécsi dalárdák énekei közben nyüzsgött, kavargott az őszinte baráti együttérzés mellett a számító, alázatos hivalkodás, az irigység kritizáló, összehajló suttogása, és az ingyen evésnek-ivásnak magát mindenről megfeledkezve átadó vigasság, amely a táplálkozást akkor is zavartalanul folytatná, ha közben a házigazdát ott nyomban, közöttük megütné a guta. Az egyik asztalnál nagyon hangos városi bizottsági tagok. Közéjük hajol egyik kis tizenéves sógorom, a Pista[13], és mosolygó udvariassággal kínálja a kezében lévő tálcán felhalmozott szivarokat. Az egyik bizottsági tag, korcsmáros az egyik külvárosban, marokra szed egy csomó szivart, zsebébe süllyeszti, és újból a tálca felé nyúl egy másik csomóért. Sógorom, szemfüles gyerek, és óvatosan húzza vissza a tálcát maga felé. – ‘Te bitang, el ne szaladj a szivarral, mert úgy ütlek pofon, hogy a t…..don szánkózol a mennyországba!’ – kiált rá a szenvedélyes szivargyűjtő a házigazda fiára. Egyébként a vendégeit asztalról asztalra látogató főispánt minden koccintásnál lelkes éljenzés ünnepelte. Az emberek – úgy mutatták – szinte olvadoztak az iránta való szeretettől.

Apósom másnap, amikor a családban megtárgyaltuk a garden party sok apró, mulatságos históriáját, nevetve mondta: - ‘Tudod sógor (mindig sógornak szólított, mert a testvére[14] is, meg az egyik fia[15] is Béla volt) az emberek kétszer örülnek a főispánváltozásnak, akkor , amikor az új főispán jön, de még jobban, amikor a régi megy. Ha majd egyszer én is távozom, egészen bizonyos, hogy nem kell megint garden partyt adnom, az emberek anélkül is örvendezni fognak.’

Ettől a naptól fogva apósomat, aki a családjában érezte magát a legjobban, keveset láttuk otthon. Főispánsága idejére megritkultak a kedélyes családi esték, amikor is gyerekeinek hol Arany János verseiből, hol meg Petőfiből olvasott fel. Különösen szerette Petőfit, akinek legtöbb versét kívülről szavalta. Rám, aki egyszer este Ady első verseskötetével állítottam be, nagyon megneheztelt, hogy ez a család jóizlése elleni merénylet. A Casinoban, ahol az apósommal együtt az úgynevezett ‘közvélemény asztalánál’ mindennaposak voltunk, a délutáni feketekávéhoz szintén magammal vittem Adyt, hogy az urakat, akiknél a verses irodalom Arany Jánossal befejeződött, új gondolatokkal, új eszmékkel, és a nyelv új kifejezésmódjaival, szépségeivel ismertessem meg, – hasonló fogadtatásra találtam. A felolvasás alatt sunyin összemosolyogtak, értetlenül egymásra néztek, és ha fölkeltem az asztaltól, sajnálkozva mondogatták apósomnak: – ‘Milyen kár a vődért! Nagyon derék, értelmes ember különben. De ha irodalomról van szó, mintha egy kissé hibbant, vagy legalábbis abnormis volna.’”

Alig néhány év múlva kitör az I. világháború. A visszaemlékezések írója feleségével és sógornőjével a ‘Pécsi Vörös Keresztes Önkénytes Egészségügyi Osztag’-gal az orosz front mögé megy,[16] a főispán pedig – akinek három, majd négy fia teljesít frontszolgálatot, és közülük a legfiatalabb hősi halált hal – a hátország frontján áll helyt. A háborús évek és az ezeket követő szerb megszállás alatt, az események torlódásában kevés szó esik a Casinoról, de a következő vezérszavak arra utalnak, hogy az változatlanul a pécsi társadalmi élet egyik központja marad.

„1920 (…) VI/4-én Trianoni Szerződés aláírása. (Péntek) VI/6-án vasárnap d.u. érkezett átcsempészett pesti lapokból tudjuk meg a Casinoban a békefeltételeket. Hangulat. Porges Béla (magyar címer)[17] (…) A pécsi központi bizottság[18] 1920. XI/1-én a Pécsi Nemzeti Casinot és a Belvárosi Kath. Kört lezáratta. 6 héten át zárva voltak, mert – szerintük – összejöveteli helyei voltak a nacionalista polgárságnak, amely összeesküvést tervezett a fennálló rend ellen. A antantmisszió tisztjei is, akik naponként ott voltak a Casinoban, kénytelenek voltak, a többi taggal együtt, délutánonkint a kávéházba szorulni.”

1921. augusztus 10-én megjelenik az Új Dunántúl első híradása Pécs és a megszállt területek 20-i felszabadulásáról. Másnap a felizgatott munkásság tüntetve vonul végig a város utcáin.[19] Erről ezt olvassuk a feljegyzésekben:

„Augusztus 10-én forró nyári délután volt. Casino ablakából. Ezer főre menő tömeg táblákkal. Szerb csendőrség és rendőrség néma, tétlen szemlélője.”

1921. augusztus 20-án Fischer Béla a magyar kormány felhatalmazásával átveszi a vármegye közigazgatását Raits szerb kormánybiztostól. A hatalomváltást követően előbb Horthy Miklós kormányzó, majd a miniszterelnök látogat Pécsre.[20] Ez utóbbival összefüggésben olvashatunk ismét a Casinoról.

„Október 21-én gróf Bethlen István vezetésével a kormány majdnem valamennyi tagja itt volt. A vasúti pályaudvaron Nendtvich polgármester, a püspöki palota szalonjában a vármegye nevében én üdvözöltem őket (…) Délben a főispán[21] a Nádor szállóban látta vendégül a kormány tagjait, és néhányunkat a hivatalok éléről. Ebből nagy kavarodás támadt. A kormányt ugyanis 60 nemzetgyűlési képviselő kísérte le Pécsre, miután híre járt, hogy a kormány lejövetele nem csupán a fölszabadult országterület meglátogatása és megismerése, hanem egyben alkalmul szolgál majd fontos politikai nyilatkozatok tételére is. Ezek a képviselők így gazdátlanul a városban szétszóródva, csoportokra szakadva ebédeltek, és a reménybeli nagy bankettre készült szónoklatok mind a zsebekben maradtak. Óriási volt a fölháborodás a főispán ellen, akinek – mint ezt délután a Casinoban, feketekávézás közben, nagy garral hirdették – a fejét követelték. Fischer Ferinek ez volt az első találkozása a parlamenttel. Rájuk se hederített, amikor délután a képviselők kérdőre vonták. –’A kormánynak ma nehéz napja volt. Délben pihenőre volt szüksége.’ – felelte röviden, – ‘ti pedig beszélhettek még szakadásig az esti politikai gyűlésen.’”

Az említett gyűlést szakítja félbe IV. Károly király második visszatérésének híre. Ezzel, és Baranya vármegye megszállás utáni, első közgyűlésének[22] leírásával fejeződnek be a visszaemlékezések.


* * *


A közreadott válogatásból a megváltoztathatatlan múlt egy részlete csillan elő. Az emlékező Fischer Béla jó néhány évtizede elhunyt, és még ezt megelőzően eltűnt székházából a Pécsi Nemzeti Casino is. E sorok írója – akire nemigen illik a „szerző” megjelölés – a leírt eseményeket befolyásolni, és a „valódi szerző” meglátásait, álláspontját módosítani nem tudja. Ennek ellenére két – hite szerint – jövőben is hasznosítható benyomása készteti az utószó megírására.

A visszaemlékezésekből – első sorától az utolsóig – kitűnik, hogy a Pécsi Nemzeti Casino is megvalósította gróf Széchenyi István társadalmi összefogást sürgető felhívását. Ezt nemcsak a Casino kézfogást ábrázoló emblémája, hanem napi működése is bizonyította. Elég talán a két helyen is említett „közvélemény asztalára” utalni, illetve annak szerepére, szereplőire. Manapság – sajnos – még kevés az olyan egyesület, szövetség, társaság, amely tagsága kiválasztásánál ezek állapotbeli sokszínűségét helyezné előtérbe, szemben egy-egy szűkebb, többé-kevésbé homogén csoport összefogásával. Korunk szükségszerű szakmai specializálódása csak a társadalmi szintézis egyidejű meglétével válhat a jobb jövő zálogává. Széchenyi felhívása Casinok alapítására – ilyen értelemben – ma is időszerű.

Az is kiderül az emlékiratokból, hogy az egykori Pécsi Nemzeti Casino nem csupán eszme, szervezet, alapszabály, tagok együttese, hanem – és talán meghatározó jelleggel – fizikai valóság is: épület, berendezés, alapvető szolgáltatások stb. Az előzőekben említett társadalmi kölcsönhatás és szintézis ugyanis csak úgy alakulhat ki, ha ennek térbeli és funkcionális feltételei adottak. Ezek „megvolta” egyértelműen kiderül a visszaemlékezésekből, valamint ennek a tagság körén túlnyúló vonzása is (pl. a főispáni kerti ünnepély, vagy a Pécsre jött nemzetgyűlési képviselők közös ebédutáni feketekávézása). Napjainkban még a célkitűzéseikben előre mutató egyesületek is elsősorban „rendezvényekre” hívják tagjaikat és szimpatizánsaikat. Ezek lehetnek igen színvonalasak, szívet, értelmet, lelket megragadók, de egyet nem tudnak nyújtani, az önkéntes, kötetlen együttlétet és eszmecserét. Ehhez olyan állandó hely kell, ahová bármikor be lehet térni abban a tudatban, hogy ott beszélgetőtársat találunk, de legalább egy jó folyóiratot a feketekávé mellé.

Jelen sorok írója számára a 20. század eleji Pécsi Nemzeti Casino jövőbe mutató üzenete: széles társadalmi rétegeket, foglalkozási ágakat, különböző hivatásokat összefogó, állandó és a tagok igényeit magas színvonalon kielégítő székházzal rendelkező társaskörök újból feltámadása.

Irodalom

HAEFFLER 1940

HAEFFLER I. (szerk.): Országgyűlési Almanach az 1939–44. évi országgyűlésről. Bp., 1940.

LENKEI 1922

LENKEI L.: Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922.

PÉCS–BARANYA 1918–1928

Pécs–Baranya 1918–1928. Pécs, é. n.

VISY 1999

VISY Z.: A Pécsi Vörös Keresztes Önkénytes Egészségügyi Osztag az első világháborúban. In: Font Márta – Vonyó József (szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből 5–6. Pécs, 1999. 303–327.

Jegyzetek


[1] Fischer József építész és Berkó Mária fia, szül. Gyöngyös, 1877. május 1. – †Pécs, 1953. február 11. A pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem tiszteletbeli (honoris causa) doktora (1941). Lásd még HAEFFLER 1940, 472–473.

[2] Jobst János gyógyszerész és Visy Jozefa fia, szül Nagyatád, 1854. október 17. – †Pécs, 1935. november 25. 1905. február 7-én feleségével Ferenczy Ilonával és gyermekeivel: Imrével, Lászlóval, Istvánnal, Bélával, Zoltánnal, Márthával, Ilonával és Katalinnal magyar nemességet kap, vezetéknevük Visy-re változtatásával és Nagyatádi előnévvel. A Pécsi Ügyvédi Kamara elnöke (1906–1911), Pécs tj. szab. kir. város főispánja (1911–1917), a Lipót-rend lovagkeresztjének tulajdonosa (1917), a Pécsi Nemzeti Casino elnöke (1922–1932). Lásd még LENKEI 1922, 24. et passim.; Dunántúl 1911. július 23. Dr. Visy László székfoglaló beszéde főispáni beiktatásán.

[3] Ferenczy István banktisztviselő és Jäger Ilona leánya, szül. Pécs, 1863. július 5. – †Pécs, 1930. november 21.

[4] Szül. Pécs, 1884. július 29. – †Pécs, 1978. május 25.

[5] A téma szempontjából érdektelen részek kihagyását (…) jelzi.

[6] 1899. február 26. – 1903. június 27. között.

[7] Komlóskeresztesi báró Fejérváry Imre dr. szül. Bécs, 1866. február 20. – †Csorvás (Békés m.), 1952. december 5.

[8] Föl nem röppent fácán

[9] Szül. 1842. – †1928. Író, publicista, a Budapesti Hírlap alapítója (1881), a főrendiház tagja (1902), a Pesti Hírlap főszerkesztője (1925).

[10] LENKEI 1922. 41., 45.

[11] A második Wekerle-kormány (1906. április 8. – 1910. január 17.)

[12] Vitéz Visy Imre dr. ügyvéd, szül. Pécs, 1886. július 29. – †Pécs, 1970. augusztus 20.

[13] Visy István magántisztviselő, szül. Pécs, 1895. február 11. –  †Pécs, 1966. december 10.

[14] Jobst Béla a Pécsi Királyi Ítélőtábla tanácselnöke, szül. Nagyatád, 1864. január 8. – †Pécs, 1939. október 29.

[15] Visy Béla tart. hadnagy, szül. Pécs, 1897. március 21. – †Montello, az olasz fronton, 1918. június 16.

[16] VISY 1999.

[17] Fischer Béla szóbeli közlése szerint megütközést váltott ki a jelenlévők körében, hogy Porges Béla banktisztviselő a Casinoban kifüggesztett magyar állami „középcímer” eltávolítását javasolta, mondván, ez már elvesztette időszerűségét.

[18] A megszállók támogatásával megválasztott baloldali, városi bizottság.

[19] PÉCS–BARANYA 1918–1928. 118–120.

[20] Uo. 120., 123., 128–131.

[21] Dr. Fischer Ferenc, – 1929 – től vitéz dr. Keresztes–Fischer Ferenc – szül. Pécs, 1881. – †Vöcklabruck, 1948. Ügyvéd, Baranya vármegye és Pécs, majd egyben Somogy vármegye főispánja (1921–1931), belügyminiszter (1931–1935 és 1938–1944), közben a Pénzintézeti Központ elnöke (1936–1938). 1944. március 20-án, mint hivatalban lévő belügyminisztert a GESTAPO letartóztatja és a flossenburgi koncentrációs táborba hurcolja. Újra temették Pécsett, 1998. október 9-én. Lásd még: HAEFFLER 1940. 218–220., LENKEI 1922. 48. 109. 111.

[22] Az 1921. október 11-én kinevezett dr. Fischer Ferenc főispán beiktatása Baranya vármegyében, november 7-én.