Cikkek

Mendöl Zsuzsanna: Madas József emlékére. Adatok a pécsi asztalosság történetéhez

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Madas József Emlékkonferencia

(Pécs, 2002. április 16-17.)

válogatott előadásai

Szerkesztette:

FONT Márta és VARGHA Dezső

Tanulmányok Pécs történetéből 15. Pécs, 2003

69–73 pp.

Mendöl Zsuzsanna

Madas József emlékére

Adatok a pécsi asztalosság történetéhez

In memoriam József Madas: Angaben zur Geschichte des Schreinerwesens in Pécs

In memoriam József Madas: contributions to the history of joinery in Pécs

A Baranya Megyei Levéltár kutatószobájához 1970-es, 1980-as években szinte hozzátartozott Madas József iratcsomó-halmok fölött görnyedő alakja. A legkitartóbb, szívós fegyelemmel dolgozó embert sokáig az intézmény munkatársának hittem. Ezért mertem egyszer zavarni, valami kézírás kibetűzéséhez kérve segítségét. Ezt követően is csak  ritkán váltottunk néhány szót, de segítségére, tanácsára mindig számíthatott a hozzáforduló. A Pécs belváros telkei és házai című adatgyűjtménye (Pécs, 1978) megjelenése óta a szétesésig forgatott könyvem lett. A következő kötetét (A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái, Pécs, 1985) már a szerző nekem szóló ajánlásával őrzöm.

Különösen a belvárosra vonatkozó adatgyűjteménye páratlan segítség minden helytörténeti kutatáshoz. Számomra először a pécsi 19. századi asztalosokról 1977-ben megjelent tanulmányomhoz[1] adott fontos kiegészítéseket, épp az általam csak érintett, kezdeti időszakra vonatkozóan, amelyről céhes iratok nem maradtak fenn: Madas ugyanis az egykori háztulajdonosok foglalkozását is említi mindenütt, ahol talált erre vonatkozó adatot. A török kiűzésétől követte nyomon a telkek beépítését, a háztulajdonosokat, így számos, 18. századi asztalosnév is felbukkan könyvében. Műhelyek kialakulását követhetjük nyomon Pécs belvárosában, ahol benősüléssel, vagy vétel útján  akár egy évszázadig is  több generáció űzte ugyanott e mesterséget. Ezek az asztalosok alapozták meg az újkori famegmunkálás és bútorkészítés tradícióját  városunkban. Természetesen munkájuk jelentékeny részét az épületasztalosság tette ki, ajtó, ablak, padló készítés és az egyszerű használati bútorok és tárgyak előállítása, de az igényesebb és módosabb megrendelőknek a kor igénye és ízlése szerinti furnéros és intarziás, vagy faragott bútort is tudott jó néhányuk alkotni.

A 18. századi asztalosok feladataira is következtethetünk Baranya Vármegyének Rendei 1813. esztendei Bőjtelő havának 10. és több reá következendő napjain Pécs városában tartatott közgyűlésén hozott ár és bér-szabályozási rendeletének[2] a XXII. cikkelyből, amely  az asztalosok munkáinak díjtételeit szabályozta, megkülönböztetve az árban, amikor a megrendelő adja a szükséges faanyagot, s amikor az asztalos. E felsorolás túlnyomó része épületasztalosi munkára vonatkozik, pl. a bútorok között „közönséges nyoszolya puha fából, kemény lábakkal”, de készült nyoszolya kemény fábul  „kecske lábakkal” 14 forintért, de ha a gazda maga adja a fát, vésett czifrasággal a munkáért 10 forintot kérhetett (56. tétel). Kemény fából almárium vésett czifrasággal az asztalos deszkájábul 20 forint, egy „bőtső” (bölcső) asztalosnak kemény fájából 8 forint. Ruha almárium kemény fábul 60 forint. Konyhai berendezés: mángorló, sodrófa, lisztesláda stb. készítése mellett végül a koporsó-készítéssel is bármelyik asztalost megbízhatták.

A következő tanulságokat, adatokat gyűjtöttem ki a pécsi asztalosság múltjához Madas József Pécs belváros telkei és házai (Pécs, 1978) című adatgyűjteményéből:

Az egykori Capuziner, Nepomuk, ma Munkácsy Mihályról elnevezett és a vele párhuzamos Perczel (Ó-posta) utcába számos asztalos, ács és szobrász telepedett le és működött. Ennek topográfiai, településtörténeti indokai között talán  szerepet játszhatott  a jó elérhetőség, a főutcától illetve az országúttól lévő szinte egyenlő távolsága, a templomok (dominikánus, pálos, irgalmas-rendi) és a kolostorok közelsége is, amelyek foglalkoztattak  olykor világi mestereket is. Megrendeléseik a legmagasabb szintű munkát követelték, illetve ízlésük, műveltségük, az általuk beszerzett és megadott minták, modellek irányítólag hatottak. Ez a helyzeti előny érvényes a másik jelentős helyszínre, a mai Bem utcára, de még a Mária/Nagy Flórián utca  sem volt igazán távol a nagy forgalmú piactértől, fő utcától, plébániáktól.

E kor legkiválóbb helyi asztalosainak tevékenységéről ma már csak néhány fennmaradt templomi berendezésből alkothatunk képet. Elegendő itt ennek bizonyítására a Boros László[3] kutatásából ismert Polacsek Andrásra utalni, aki 1755-ben a székesegyház faragott díszű padjait készítette, s amelyekből néhány még a magyarszéki templomban ma is használatban van.  Ugyanekkor megadott minták szerint gazdag rokokó ornamentikával díszes tíz sekrestyeszekrényt is készített a székesegyházba, amelyek 1758-ra készültek el.  Boros megállapítását  idézem: „Ez a városi asztalosmester nagy biztonsággal használja azt a formakincset, amelyet a hazai művészeti gyakorlatban elsősorban a szerzetesi faragóműhelyek arkuláriusai terjesztettek el ¼ Ugyancsak helyi mestert, Speth Ferenc szobrászt bízták meg a szekrények szobor-díszítésének elkészítésével”. Ez utóbbi szobrász volt, kőfaragóként a város középületeihez (pl. megyeház) kapcsolódóan is fennmaradt néhány szobra, de gyakran működött együtt asztalosokkal is. A dóm sekrestyéjébe Polacsek és Speth imazsámolyokat is készítettek. A többi asztalos munkásságából talán leszármazottjaiknál, vagy régi pécsi családoknál maradt fenn, lappang  „túlélő” bútordarab.

Madas említett művéből lokalizálni lehet a 19. századi asztalosmesterek lakóhelyét, ott, ahol csupán utcanév nélkül, a belváros házainak beszámozása alapján jelölik lakóhelyüket az összeírásokban. Lakóhelyükből, házuk értékéből vagyoni állapotukra, ezáltal foglalkoztatottságukra, jelentőségükre is következtethetünk.

A Munkácsy u. 11-ben működött 1727-1748 között Filsmajer Kristóf, aki feleségül vette Hässl Zsuzsannát, aki ugyancsak asztalosmester lánya volt.

A Munkácsy u. 27/Gábor u.4.-ben 1712-1722 között működött Korndeyer Henrik asztalos mester, majd 1752/53-ban között Beltzer János, ezt követően, 1764-1777 között Schverer József szemináriumi asztalos, rövid ideig Prandl Benjámin, 1786-1828 között ugyanitt a Tirolból idekerült Baumgartner József.

A Munkácsy u. 28 (30) alatt 1727-ben Plum Jakab szobrász majd egy évtizeddel később Lucatelli Jakab képfaragó, 1740-1764 között Speth Ferenc szobrász élt és dolgozott, aki a székesegyház sekrestyéjének berendezését díszítette. Majd egy évszázad múlva ugyanitt lakott Lesnyik József orgonakészítő.

A 19. század második felének legtöbbet foglalkoztatott asztalosmestere, Hoffmann Károly is ebben az utcában kezdte tevékenységét, 1856-1885-ig a Munkácsy u. 43-ban (Nepomuk u. 19) háztulajdonos volt, 1869-ben megvásárolta a a Perczel u. 12-14. számu ingatlant, ahol 1871-ben, majd 1881-ben emeletes házakat építtetve nyitotta meg azt az asztalos üzemét, amely a század végére kinötte a szűk belvárosi műhelyt, s Első Pécsi Ajtó-Ablak és Bútorgyárrá fejlődve a Siklósi u. 33-ba települt. Csupán a család lakóhelye és bútorraktára maradt e korábbi épületben. Igaz, először több lábon próbált megállni még e században is az asztalos-vállalkozó, mert műhelyének közelében (Perczel u.22/Gábor u. 1.) 1880-ban nyitott „Kegyelet” temetkezési vállalatával[4] koporsó, illetve fejfa- és ravatalkészítéssel is foglalkozott. Pár házzal odébb, a Perczel u. 25-ben nyitotta meg 1881-ben oltárkészítő és faragó-műhelyét Jiratkó Albin (1849-1903).[5]

A Munkácsy u. 44-ben 1813-1856-ig két azonos nevű esztergályos, Scholl Henrik (apa és fia) működött.

A másik fontos, sokáig hasonló tevékenységet folytató asztalosműhely a János u. 17/Nagy Flórián u 5. sarkán jött létre:[6] 1727-1734- ig  Holland Sebestyén asztalos működött itt, majd 1737-1745  között Ress Simon, 1745-től pedig  Ethoffer/Ethover Lipót, akit városbírói tisztségre  is megválasztottak 1762-ben. Utódaik Bonivald Henrik 1774-1780 között, majd 1793-1825 között Ethoffer György voltak, majd  az utóbbival egyező nevű fia 1845-ig működött ugyanitt. E családban még a 19 század második felében is folytatták az asztalosságot: ifj. Ethoffer Ferenc bútor-asztalos 1884-ben már a helyi napilapban ajánlja egy hírdetésben „mindennemű kész asztalos bútorjait Pécsett a Király-utcza, a Lyceum épületében”.[7] A János u. 17. sarokházban  lévő műhelyt viszont ekkor már Jiratkó Albin szobrász használta műteremnek.[8]

A Bem u. 8-ban és a Mária u. 17-ben ugyancsak másfél évszázadon át asztalosok generációi dolgoztak. Ez utóbbi közelében a Mária u. 35. szám alatt, Angster József orgonakészítő üzeme működött a 19. században.

A „Madas”-ból kigyűjtött adatok alapján összeállítható a 18. századi pécsi  asztalosok jegyzéke:

Név

Működési ideje

Lakhely/műhely

Baumgartner József

1786-1828

Munkácsy u. 27.

Beltzer János

1752-1753

Munkácsyu 27/Gábor u. 4.

Berkovics Illés

1722

Nagy Flórián  (Wagner Gasse, Salter G.) u. 8.

Bonivald/Anavald Henrik

1774-1780

János u. 17

 Ethoffer Lipót

1745-1764

János u. 17.

Filsmajer Kristóf

1727-1748

Munkácsy u.11.

Hässl  asztalos

1722-1727

Munkácsy u.11.

Holland Sebestyén

1725-1734

János u. 17.

Horrak József

1754

Perczel u. 16.

Korndeyer Henrik

1712-1722

Munkácsy u. 27

Lanzinger János György

1719-1722

Nagy Flórián u. 3.

Lucatelli Jakab szobrász

1737

Munkácsy u. 28/30.

 Neszt Lipót

1764

Perczel u. 16

Plum Jakab szobrász

1727

Munkácsy u. 28/30.

Polacsek (János) András ?

1752

Bem u. 8.

Porczlajner János

1747

Bem u. 8.

 Prandl Benjamin

1777

Munkácsy u. 27.

Schiller Gábor

1712-1737

Mária u. 17-19.-21.

Schverer József szemináriumi asztalos

1764-1777

Munkácsy u. 27.

Speth Ferenc szobrász

1740-1770

Munkácsy u. 28/30.

Nincs sok valószínűsége, hogy e nevekhez  az említetteken kívül műveket is tudunk kapcsolni, de előfordulhat, hogy a levéltári kutatás családi levéltári anyagból esetleg számlát, bútorra szóló megrendelést, tervrajzot e mesterek valamelyikének foglalkoztatásáról még felszínre hoz. Ezek az asztalosok látták el bútorokkal és díszítették a 18. században a  pécsi otthonokat, részben a templomokat. (A ferences rendnek saját asztalosműhelye volt, ahol laikus mesterek dolgoztak, közöttük a kiváló Jani Lukács (1701?- 1784), akinek intarziás barokk sekrestyeszekrénye és a szigetvári templomuk sekrestyéjébe készített munkái ismertek.[9]) A berendezés többsége ekkor egyszerű használati tárgy volt. Néhány igényesebben megmunkált darabbal azonban  minden módosabb nemesi otthon rendelkezett, amint azt a hagyatéki leltárak is tanúsítják.

 


[1] MENDÖL Zsuzsa: XIX. századi pécsi asztalosok. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1975-1976, Pécs, 1977. 219-229.

[2] A Janus Pannonius Múzeum Új és Legújabbkori Osztálya gyűjteménye ltsz. NY 79.81. Az iratra R. Gál Éva múzeológus  hívta fel a figyelmemet, amiért köszönetem fejezem ki.

[3] BOROS László: A pécsi székesegyház a 18. században. (Művészettörténeti füzetek 18.) Bp., 1985. 38., 39.

[4] MADAS József: Pécs-belváros telkei és házai. Pécs, 1978. 572. Hoffmann Károly és hét társáé 1874-től.

[5] Im Atelier eines Bildhauers. Fünfkirchner Zeitung, 4. Sept. 1881., 4. - Jiratkó Albin szobrász és oltárépítész képes hírdetése, tevékenységi körének és korábbi munkáinak felsorolásával: Pécsi Közlöny, 1900. május 6.

[6] Az egykori házat már lebontották, háromemeletes ház áll a helyén.

[7] Hirdetés. Pécs, 1884. november 1.

[8] MADAS i. m. 204.

[9] BÁRÁNY Istvánné: A pécsi ferences zárda sekrestyéjének miseruha szekrénye. Magyar Művészet 1933/10., 308-313; MOLNÁR József: A szigetvári ferencesek miseruhaszekrényének eredete. Műemlékvédelem 1975/4., 218-219.