Cikkek

Gömöry János: Ami maradt és ami változott, avagy Pécs városszerkezetének alakulása az utóbbi ötven évben

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Madas József Emlékkonferencia

(Pécs, 2002. április 16-17.)

válogatott előadásai

Szerkesztette:

FONT Márta és VARGHA Dezső

Tanulmányok Pécs történetéből 15. Pécs, 2003

181-183 pp.

Gömöry János

Ami maradt és ami változott, avagy Pécs városszerkezetének alakulása az utóbbi ötven évben

Was blieb, und was sich veränderte: die Umgestaltung der Stadtstruktur von Pécs in den vergangenen 50 jahren

What has remained and what has changed: the formation of the structure of Pécs in the past 50 years

A városrendezés és a városigazgatás tárgykörében is párhuzamot lehet vonni Madas József munkásságával, adózva annak a felbecsülhetetlen értékű ismeretanyagnak, amelyet a kutató a már megjelent Pécs Belváros telkei és házai, valamint a Pécs Budai városrész telkei és házai című munkáiban a város életével foglalkozó szakemberek kezébe adott.

Éppen a városrendezési feladatok megalapozási igénye miatt kell azt hangsúlyozni, hogy  még a sajtó alá rendezés alatt álló Szigeti és  Tettyei városrészek anyagának mielőbbi megjelentetése nemcsak aktuális, de a város fejlődésének szerves fejlődése miatt is kiemelkedő fontosságú.

A dolgozat tárgyát a második világháborút követő időszak városszerkezeti változásai körének rövid ismertetésében kell megjelölni, mint amely a „Madas”-ban átfogott két évszázadhoz képest időben rövidebb, de nagyobb léptékű, ugyanakkor a finom részletekben nyilvánvalóan szegényesebb leírás. Úgy is fölfogható ez a különbség, mint a várostörténész és a városrendező eltérő megközelítése, ugyanis a tervező a városszerkezet változását a nagyobb elemek alakulását követve, és viszonylag rövid időtávot átfogva szemléli. Az évszázadokat áttekintő helytörténész az egyes telkek történetét, a város szerkezetét a tulajdonos személyi és személyes viszonyait részletekben feltárva jut el a lényeges összefüggések megállapításáig.

Madas József munkája valóban a pécsi történelmi városrészek folyamatos alakulását követi nyomon, amikor az egyes telek tulajdonának, beépítésének adataival a polgárosodás lépéseit tárja elénk. Azokat a lépéseket, amelyekkel városunk lakói megtalálták és biztosították helyüket az egyre városiasodó Pécsett. A város mozaikját adó telkek szinte megszemélyesített leírásával együtt adja meg a helyi társadalom sokszínű – mert nemzetiségében is változatos – elemeinek társadalmi mozaikját: a várostulajdonos polgárság sokrétűségét.

Rá kell mutatni arra is, hogy a történeti városszerkezet – a Belváros, a Tettye és a hozzákapcsolódó Budai, Siklósi, Szigeti külvárosok – szerves egységét a 19. század közepétől már megbontotta a Megyeri kertváros és a Gyárváros kialakulása, a velük közel egy időben fejlődő bányatelepek létrejötte. Azonban mindezek a változások jóval kisebb léptékűek voltak, mint a második világháborút követő ugrásszerű változás, amelyet a lakótelep építés gyors üteme jellemzett, és amely a Meszesi városrésszel, az Uránváros, az új Szigeti városrész és a „Panelos Kertváros” kialakulásával a város beépített területét csaknem a kétszeresére növelte.

Talán nem is a lakosszám és a területi növekedés adta az új városszerkezeti minőséget, hanem az, hogy a városban több alközpont jött létre, először a kelet-nyugati, majd a déli irányú terjeszkedés következtében. Az is igaz viszont, hogy a meszesi központ csak csírájában jöhetett létre, mert a városfejlesztés az Uránváros irányába fordult, egymástól csaknem 10 kilométeres távolságban hozva létre az öszesen mintegy 20 000 lakosú városrészeket és központjaikat. Az ún. „új” Kertváros, majd a kialakuló Siklósi városrész félbemaradt központját pedig a „FEMA” környékén  napjainkban „tölti ki” a város, már a piacgazdaságot tükröző kereskedelmi és szolgáltató létesítményekkel és a szociális bérlakásokkal, de helyet talál itt a vállalkozói lakásépítés is.

A mellékelt várostérkép azt illusztrálja, hogy a kelet-nyugati irányban 12, a déli irányban 5 kilométer hosszú, „T” alakú főutakra fűződő város 1945 után nemcsak dimenziójában lépte túl a kisvárosi karaktert, hanem a területek változatos formáival új városi minőséget is létrehozott. Ugyanis ez a rohamos városnövekedés, amely a világháborút követő négy évtizedben a város lakosainak számát is csaknem kétszeresére növelte, a gyors betelepülésből adódó szükségszerű disszonanciák ellenére megteremtette a műszaki infrastuktúra és az intézményhálózat küszöbértéket átlépő minőségi változásának feltételeit.

Érdekes, jellemző és jól észlelhető fordulatként írható le a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben meginduló városrehabilitációs és szuburbanizációs folyamat, mint a város természetes, az egyéni törekvéseket tükröző vonulata. A belső városrészek megújulása, a családi házas övezetek terjeszkedése a Mecsekoldalon, mintegy „összenövesztve” a lakótelepeket, a volt zártkertek félig lakás, félig üdülő övezeteit a már „bekebelezett” korábbi falvakkal, mind-mind a tervezett és egyben az organikus fejlődés bizonyítékai.

Elgondolkodtató jellemzőként kell rámutatni arra, hogy a Mecsekoldal beépítése a jelentősen nagyobb épületszám és burkolt felület ellenére – még a légifotón észlelhetően is – gyakorlatilag nem eredményezte a város feletti zöldfelületek csökkenését: a korábbi nagy szőlőterületek helyett ugyanis kisebb, de jóval intenzívebb betelepítésű családi házas kertek láncolata jött létre.

Szólni kell itt azokról a nagyléptékű, a városszerkezetet formáló út- és közműépítésekről is, amelyek már megvalósultak, és amelyek a város szerkezeti tervében megvalósítandóként szerepelnek: kiemelkedően fontosnak mutatják a Pécsi-víz vonalát, az északi történelmi és az új déli városrész között futó majdani főforgalmi utat, amely egyszerre lesz „bent”, a két városrész között, és „kint”, a völgyben – a kialakítható zöldfelületi elemeket követve. A várostól délre futó tervezett autópálya kapcsán, amely valóban elkerüli majd a várost, azt kell hangsúlyozni, hogy a déli városrész városhoz való kapcsolatát a Siklósi úton kívül még legalább két fővonallal szükséges megteremteni, a Belváros keleti pereméhez és a Szigeti városrészhez vezetve. Ez az útrendszer pedig új intézményi-, szabadidő- és termelési célokat szolgáló területeket csatol majd a meglévő városrészekhez.

Ki kell emelni azt is, hogy az elmúlt évtized meghatározó jelentőségű városrendező tervezői – dr. Bálint János, Kiss Dénes, Dénesi Ödön, dr. Papp József és társaik -, mint az általános rendezési tervek készítésének irányítói, és a részletes rendezési tervek készítői, munkájuk során, ha más léptékben is, de Madas Józsefhez hasonlóan föltárták a város és a városrészek „titkait” a telekszerkezettől a régi vízfolyások nyomvonaláig, az épületek belső udvaraitól az útelágazások kőkeresztjéig. Valamiképpen mind Madas József nyomdokain jártak, és járnak az őket követő kollégák is, ezért Madas József életművének és szellemének minden bizonnyal lesz folytatása az elkövetkező évtizedekben is.

terkep