Cikkek

Márfi Attila: A pécsi színészet játszóhelyei a 18. század végétől a 20. század derekáig

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Madas József Emlékkonferencia

(Pécs, 2002. április 16-17.)

válogatott előadásai

Szerkesztette:

FONT Márta és VARGHA Dezső

Tanulmányok Pécs történetéből 15. Pécs, 2003

107-121 pp.

Márfi Attila

A pécsi színészet játszóhelyei a 18. század végétől a 20. század derekáig

Die Spielbühnen der Schauspielerei in Pécs vom Ende des 18. bis zur Mitte des 20. Jh.

The places of performance of the actors in Pécs from the end of the 18th century to the middle of the 20th century

Elöljáróban az emlékkonferencia „szellemiségéhez” csatlakozva kell megemlítenem, hogy színháztörténeti kutatásaim során, különösen az egykori játszóhelyek történetének felderítésénél, illetve azok topográfiai azonosításánál Madas József helytörténeti munkái hasznos információkkal szolgáltak. Sőt egy alkalommal, nem sokkal a halála előtt, áttekintette az akkori kutatási eredményeimet rögzítő cédularendszert, kijelentve, ha lenne még ideje maga is foglalkozna a pécsi színháztörténettel, de örül annak, hogy ez a terület is feldolgozás alá kerül. Az első általam összeállított színháztörténeti repertórium[1] megjelenését már nem élhette meg, de tiszteletem jeléül ezt a kiadványt az ő emlékének ajánlottam. Mint ahogy ezzel a rövid tájékoztató jellegű dolgozattal is Madas József emlékének kívánok adózni.

Az egyházi színjátékok játszóhelyei

Mielőtt rátérnék a 18. század utolsó éveiben kezdődő világi színjátszás pécsi, s eddig azonosított játszóhelyeinek felsorolására, néhány gondolattal a „szellemi előkészítést” és értékteremtést is szolgáló egyházi színjátszásról, illetve azok sajátságos helyszíneiről is meg kell emlékeznem: Az egyházi színjátszás, azaz az iskolajátékok előadása elsősorban a Pécsett a 17. század derekán megtelepedő Jezsuiták nevéhez fűződik.[2] Nem sokkal ezután már rendelkezünk egy adattal, amely egy jezsuita iskoladráma eljátszásáról tudósít. Az 1667-ben sorra került előadás helyszíne az egykori forrás szerint egy szabadtéri színpad volt.[3] A folyamatos jezsuita színjátszás azonban a hódoltság utáni években követhető nyomon, s 1688-tól a rend megszüntetése előtt két évvel, azaz 1771-ig 92 eljátszott iskolajátékról van tudomásunk, s e darabokat összesen 120 alkalommal adták elő.[4] Az 1732-ben átadott Fő téri, (mai Széchenyi tér) rendházban már alkalmas színpaddal is rendelkeztek, de templomokban, a város nagyobb terein, s a kálvária dombon is felléptek többnyire latin nyelven adaptálva az iskoladrámákat, de német, horvát és magyar nyelven előadott misztériumjátékokról is rendelkezünk adatokkal.[5] A rend feloszlatása után a papnövelde szeminaristái vették át a jezsuitáktól a fokozatosan elvilágiasodó iskolajátékok adaptálását, természetesen az intézet termeiben. Ugyanitt fogadták az 1781. május 29-én gróf Eszterházy Pál László megyéspüspököt, s az ünnepélyes beiktatáson az intézet prefektusának Agyich Istvánnak „Bucolicon” c. pásztorjátékát játszották el, a főpap nem kis megdöbbenésére.[6] Az 1799-ig hivatalában lévő Eszterházy püspök, mindvégig ellenezte a szeminaristák színjátszását, akik tilalma ellenére 1792-ben a Farsang idején még polgári vigasságokon is részt vettek, ráadásul a látvány kedvéért még görög tűzijátékot is alkalmaztak a város környéki szőlőben.[7] De a világi színjátszás fokozatos térnyerésével az egyházi színjátékok előadása a 19. század elejére teljesen megszűnt.

A világi színészet első játékszínei

A világi, vagy polgári színjátszás első követei birodalmi német színtársulatok voltak, s 1727-ben, majd 1730-ban is volt egy-egy sikertelen próbálkozásuk[8], de valójában 1780-ban, a szabad királyi rang elnyerése után kaptak csak lehetőséget a német színjátszók. 1786-ból ismert az első Pécsett megtartott színi évad, s a századfordulót követően már évről-évre kaptak játéklehetőséget a német vándortruppok.[9] S 1818-tól pedig már a nemzeti színészet fokozatosan ide látogató követeivel is számolniuk kellett a város vezetésének.[10] Annak ellenére, hogy a helyi hatalmi körök, s maga az egyház is kétkedéssel élt a régi-új művészet iránt, s elhelyezésük, játszóhelyük biztosítása is sok akadályba ütközött, mégis a színészet térnyerése a reformkorra már teljesen egyértelmű volt. S az 1848-al kezdődő forradalom és szabadságharc idején már a magyar és a német színészet teljesen elfogadottá vált a Mecsek alján. Ami azt is jelentette, hogy Thália papjainak, akkor több mint hat évtizedes jelenléte alatt sikerült önálló játszóhelyet biztosítani. Igaz csak e korszak utolsó éveiben, s egészen addig számos ideiglenes otthona volt a vándorszínészeknek. Több kísérletezés és kudarc, nem egy esetben botrány is kísérte ezeket a színházlétesítést szorgalmazó elgondolásokat, amelyekről röviden a következőket mondhatom el.

Ha ezeket az ideiglenes játékszíneket, s a színházalapítási helyszíneket, sőt magát az első kőszínházat térképen jelenítjük meg, hamar kiderül, hogy a korabeli város forgalmas, központi fekvésű területén volt, szinte valamennyi. Azaz a Ferenciek és a Fő utca, a mai Király utca vonalában és környékén találhatók ezek a játéktermek, amelyek kezdő pontja a mai Kórház tér északi részén fekvő hajdani Magyar Korona (ma Száz éves) fogadó volt.[11] S végpontja pedig a Felső Malom utcában álló Pelikán tímármanufaktura, azaz a Mágocser, a mai Várostörténeti Múzeum épülete, amely épületben, ha nem is rendszeresen, de tartottak színpadi előadásokat. S ha elkezdjük sétánkat ezen, a két egykori városkaput összekötő vonalon, akkor először a Ferenciek utcájában álló Rihmer-féle polgárszalont kell megemlítenünk[12], ahol az első színi évadokat tartották, s valószínű a forrásokban említett Renner terem is a Rihmerek épületével azonosítható. Majd hamarosan az egykori Kis térre (mai Jókai tér) érve található az újabb színháztörténeti emlékhely a Schneckenberger-féle polgárház, az úgynevezett Elefántos Ház, ahol a századfordulót követő évtizedekben zajlottak színi előadások.[13] Déryné Széppataki Róza emlékezetes 1820/21 évi vendégjátékai is ebben a patinás épületben voltak láthatók a kor polgárai számára.[14] A mai Széchenyi térre, azaz az egykori Fő térre érkezve, a tér keleti oldalán, a mai Nádor Szálló helyén volt egy színházlétesítési próbálkozás, majd kicsit feljebb a Mária utca elején, a mai Bírósági Palota mögötti területen pedig az első színházépület állt.

Tovább haladva, de már a Fő utcán, először az 1840-ben átadott Pécsi Nemzeti Casino épületét kell megemlítenünk (a mai Helyőrségi Klub), mindjárt a tőszomszédságában pedig az úgynevezett Fehér Hattyú termet, a korszak talán legismertebb szórakozó és mulatóhelyét.[15] Velük szemben állt az egykori dominikánus monostor épülete, ahol szintén színháztermet kívántak létesíteni. Akkor ez nem valósult meg, de a millennium tiszteletére átadott Pécsi Nemzeti Színházat ezen az építési telken építették fel.[16] Majd tovább haladva a fő utcán, az északi oldalon, a Mór utca sarkán álló Goldenen Sonne, azaz az „Arany Naphoz” címzett fogadóban is megfordultak mindkét nemzet komédiásai. A következő, s a korszak egyben utolsó jelentősebb színiterme az egykori Pálosok kolostorában, a  Lyceum épülete, azaz a mai Széchenyi Gimnáziumban létezett. Pontosabban a szerzetesek volt ebédlőjét alakította át játékszínné Joseph Lippe direktor a saját költségén.[17] Itt 1800-tól rendezték a színi évadokat, s nem egészen két évtized elteltével már az Elefántos Ház lett a pécsi színészet központja.

Színházalapítási törekvések, az első kőszínház felépítése

S ha a jelentősebb színházalapítási kísérleteket vesszük sorra, ismét az egykori Pálosok Rendházát kell szóba hoznunk, pontosabban a templom főhajóját, amely a kérdéses időszakban már évtizedek óta oltár és templomdíszek nélkül állt, s jobbára raktározásra használta a bérlő Mágocsi Uradalom. Az elhagyott rendház 1816-ban már a város bérleménye volt, amikor a kolostori ebédlő „albérlője”, Johann Ferdinand Kübler a szenátus engedélyével, saját költségén az üresen álló templom főhajóját színiteremmé alakította át.[18] A város új játékszínét 1817. január 25-én akarta ünnepélyesen átadni Kübler direktor német társulata, amikor a megnyitó előtt egy nappal Király József megyéspüspök megtiltotta kiátkozás terhe mellett, hogy a valaha megszentelt falakat „csepűrágók” vegyék birtokukba.[19] Hosszas vita és kérelmek követték az egyház vétóját, de a püspök hajthatatlan maradt, s a színpadot le kellett bontani. Az újabb színházalapítási próbálkozás Trabert Péter „kebelbéli képíró” nevéhez fűződik, aki 1829 júliusában adta be kérelmét a városvezetésnek a szintén elhanyagoltan álló, s már említett Dominkánus Rendház nyugati szárnyának átalakítását kérve.[20] S attól függetlenül, hogy ismét egykori egyházi épület lett színházi célokra kiszemelve, sem a városatyáknak, sem az egyháznak nem volt különösebb kifogása a tervezet ellen. Lehet, hogy azért mert Trabert elképzelései és igényei nélkülözték a megfelelő erkölcsi és anyagi hátteret.[21] Az újabb színházlétesítési kudarc után ezúttal egy sokkal életképesebb elgondolással lépett elő Johann Balde isztriai kereskedő 1834 októberében, aki már hosszabb ideje állt a várossal gazdasági kapcsolatban.[22] Elképzelései szerint a város Fő terének keleti oldalán egy olyan épületegyüttest építene fel, saját költségén, amely magában foglalná egy szálloda, fogadó-bálterem, kávéház és teátrum épületét. A városvezetés eleinte örömmel fogadta a tőkeerős kereskedő ajánlatát, de mivel az építési telek az elaggott plébániaházat is magába foglalta, Szepessy Ignác megyéspüspök élénk ellenállását is kivívta.[23] Később, már a városatyák körében is ellenezték néhányan az építkezés akkori helyszínét, mondván az új épület csökkenti a város életében oly fontos piactér területét.[24] Elképzeléseiből azonban sem a kereskedő, sem a szenátus, sem pedig a püspök nem engedett, ezért két éves huzavona után Johann Balde végképp feladta terveit, s elhagyta a várost.[25]

Elképzeléseinek egy részét azonban az 1836 szeptemberében megalakult Pécsi Polgári Casinonak sikerült megvalósítani, akik az 1838-ban létrejött Pécsi Nemzeti Casino ellenében elnyerték a Magyar Királyi Udvari Kamarától, később a Helytartótanácstól is az első kőszínház felépítésének engedélyét. Az építkezést 1839 áprilisában kezdték a Casino székházának telkén amit még 1836 decemberében vásároltak meg gróf Nitzky Györgytől.[26] Az építkezés fő vállakozója Schultz Ferenc pécsi ácsmester volt, a színház tervrajzait Gyenes János uradalmi mérnök készítette, s a mérnöki szakfelügyeletet pedig Lukrits Ignác látta el.[27] Az ácsmester vállalkozásához jeles pécsi iparosokat tudott megnyerni, mint Piatsek Antal kőművesmester, Heidinger Mátyás lakatosmester, Schell Henrik kárpitos, Wels Oswald festő, Ráth András deszkakereskedő, Weigert Péter harangöntő és Mayerhoffer gépészmestereket.[28] S bár Schultz azt vállalta, hogy 1839 októberében elkészül az épület, ez csak részben valósult meg, mert véglegesen 1840 decemberében készült el a városi színház építkezési munkálataival.[29] Később az erőltetett munkavégzés és néhány tervezési és kivitelezési hiányosság miatt többször átalakításra szorult az épület, de fő problémáit sohasem tudták megoldani. Az ünnepélyes avatást 1839. november 3-án tartották a még építés alatt álló épületben Roth bécsi színész vendégszereplésével egy német szerző, Pannasch „Az izlandi halászlány, avagy a horószkóp” c. ötfelvonásos művével.[30] Meg kell jegyeznünk, hogy a Pécsi Nemzeti Casino a magyar színészek pártfogására, ezzel egy időben létrehozta 1839 júliusában a „Pétsi Magyar Színész Társaságot”, akik az Elefántos Házban kaptak elhelyezést, de az anyagi források csak 1840 decemberéig engedték a társulat működését.[31]

Játszóhelyek a 19. század második felében

Az új színház csak 1842-ben nyitotta meg kapuit a nemzeti színészet[32] számára, s a Bach korszak elején ismét bezárta, de 1853 tavaszától egy tulajdonos váltásnak[33] is köszönhetően felléphettek már a magyar színészek a teátrumban. Ugyanebben az évben újabb szórakozóhellyel gyarapodott a város Czindery László pécsi földbirtokosnak köszönhetően. Ugyanis a Hal tértől, illetve a Rákóczi utcától délre eső területen alakította ki azt a parkot, amit később Czindery-kertnek[34] neveztek a pécsiek, ami az egykori Tarr kert[35] helyén állt. A kertben már 1853 nyarán felépült a nyári színházi pavilon, amely évekig a pécsi színjátszás fontos helyszínévé lépett elő. A pavilon és környéke azonban otthont adott bábjátékosoknak, panorámásoknak, műlovarda társulatoknak is, de cirkuszi mutatványok is voltak az egykori Czindery kertben. A szabadtéri előadások számára később, a századfordulóra a Tettye és a Ráth kert is rendelkezésre állt. A színház épületének állaga viszont az 19. század utolsó harmadára olyan katasztrófális állapotba került, hogy 1886 áprilisában életveszélyessé nyilvánították, és végleg bezárták.[36]

Ezt követően közel 10 évet kellett várakozni, amíg a város megfelelő anyagi és erkölcsi kondíciókat gyűjtve újabb színházépületet tudott építtetni. Addig is Somogyi Károly a győr-soproni színikerület színigazgatója[37] sietett a pécsiek segítségére, aki saját költségén a nyári faszínházat emeltetett. Az építési telket, ami a Kert (mai Dischka Győző u.) utcában, az akkor már álló Városi Tornacsarnok melletti üres funduson volt,[38] már 1887 elején megkapta várostól. Az építési engedélyt 1887. április elsején adták ki, s először a téglaalapzat készült el, majd Klébert György helyi ácsmester építette fel a deszkaszínházat, amelynek költségei 4 000 forintra rúgtak. A hónap végére elkészült színkör kétszintes volt, s több, mint ezer néző befogadására volt alkalmas. A téglalap alakú, sátortetős játékszínnek egy főbejárata, s a két oldalán 3-3 kijárata volt.[39] A Faarénát május 4-én avatta fel Somogyi rangos színtársulata, többek közt  Váradi Antal erre az alkalomra írt prológjával.[40] Hamarosan elfogadottá vált az új, ideiglenes játékszín, ahol az ország neves színészegyéniségei is megfordultak, mint Blaha Lujza, Jászai Mari, Küry Klára, Latabár Kálmán és Ódry Lehel.[41] Bár az előadások jobbára a nyári idényre szorítkoztak, mégsem maradt színjátszás nélkül a város színházszerető közönsége. Az ideiglenes faszínkörben 1895 tavaszán volt az utolsó évad, hogy szerepét betöltve átadja a helyét a nem kis anyagi áldozatot jelentő új színházpalotának, a Pécsi Nemzeti Színháznak.

A Pécsi Nemzeti Színház felépítése

Amelynek a megteremtésére, már a 80-as évek elején meg volt az igény, de csak a régi színház bezárása után erősödött fel. Több lényeges fázisa figyelhető meg ennek a színházépítési folyamatnak, amelynek első szakasza az alkalmas színháztelek megtalálása volt. Az egykori Majláth téri és a Nepomuk utcai helyszínek[42] után a már említett, Fő utcai Dominikánus Monostor, azaz a régi katonai csapatkórház épületét és telkét tudták megszerezni 1889-ben.[43] Viszont egy új Honvédkórházat kellett ennek fejében építeniük, amit 1889-ben át is adtak.[44] A következő követelmény az úgynevezett színházi alap, azaz az építési költségek megteremtése volt, ami egy kevéssé sikerült gyűjtőakciót leszámítva, pénzkölcsönök felvételével realizálódott.[45] Ezt követte az építési tervpályázat kiírása, amelynek mindkét szakaszában a Steinhardt-Lang és a Pártos-Lechner építészpáros végzett az első két helyen.[46] Azaz 1892 januárjában Steinhardt és Lang tervezők pályázatát fogadták el[47], remélve, hogy ez a pályamunka kevesebb pénzt emészt fel. Más kérdés, hogy a tervezett 250 000 Ft.-nak több mint kétszeresébe került végül a városnak ez a beruházás. A vállalkozás negyedik szakasza már az építkezés volt, ami 1893 június elején a régi csapatkórház lebontásával vette kezdetét.[48] Az építkezés szakfelügyeletét Munczhardt Géza városi főmérnök látta el, míg az építőmester Schlauch Imre neves pécsi építési vállalkozó volt.[49] Összesen 23 vállalkozóval kötött a város szerződést, az építkezés különböző szakfeladatainak elvégzésére, akik közül ki kell emelni a Zsolnay Kerámiagyárat, akik az épületburkoló és díszítő eljárásokat készítették el.[50] A pécsi munkavállalók közül még fontos megemlíteni Hoffman Károly pécsi bútorgyárost, Kremling Károly kárpitosmestert és Buday Bélát, aki az aranyozást és a díszítést végezte el. A bonyolultabb, s nagyobb szakértelmet kívánó feladatoknál fővárosi kivitelezőket alkalmaztak, mint pl a színpadtechnikai berendezést és a fűtéstechnikát Galló György budapesti vállalkozó készítette el.[51]

A gyors ütemben zajló építkezés eredményeként 1893 decemberében már sor került a színházépület bokréta ünnepére[52], s a következő évben már szinte teljesen elkészült az épület. 1895-re már a több időt és odafigyelést igénylő feladatokra került sor. Végül is a Pécsi Nemzeti Színház ünnepélyes átadására 1895. október 5-én került sor, ahol az ünnepélyes gálán a díszvendégek és az építők vettek részt.[53] A színházpalota felavatását Somogyi Károly színtársulata tartotta meg öt önálló részből álló gálaműsorral.[54] Az új színház megteremtésével a város országos viszonylatban is ismét jelentős színészállomáshellyé minősült, s valóban azóta is Pécs legjelentősebb kulturális épülete.

A 20. század első felének játékszínei

Végül fontos megemlítenünk, hogy a 20. század első felében is hoztak létre olyan rövidebb-hosszabb ideig működő játékszíneket, amelyekben néha jelentősebb művészi produktumok is színre kerültek. A Pécsi Nemzeti Színház általában októbertől áprilisig biztosította a társulatok szereplését, de a késő tavaszi és nyári időszakban a társulatok nyári állomáshelyek keresésére kényszerültek, hogy megélhetésüket biztosítsák.[55] Ezért vált szükségessé, hogy Pécsett ismét legyen a nyári színkör, ami a Somogyi Károly igazgatót 1899-ben váltó Tiszay Dezsőnek volt komoly célkitűzése.[56] De sem ő, sem pedig utódja Nádassy József nem tudta megvalósítani. Végül is 1907-ben Az I. Pécsi Országos Kiállítás Ráth kertben felépült pavilonjai mellett létesítettek egy nyári színkört is, hogy a látogatókat szórakoztassa Kövessy Albert színigazgató[57] társulata. A Tichy Ödön városi mérnök tervezte pavilonban[58] május 15-től szeptember végéig zajlottak az előadások, de a következő évre már vonakodott kiadni a város a játszási engedélyt, mondván a nézők idő előtt megismernék a repertoárt, s ez nem használna a rendes színi évadnak. Ezért 1908-ban csak augusztus hónapra kapta meg a színkört Kövessy társulata.[59] A továbbiakban már nem esik szó róla, valószínű, hogy még ebben az évben lebontották. Azóta sem épült a városban nyári pavilon az előbbi indokok miatt[60], de rövidebb terminusokra alkalomszerűen felléptek a színészek a város szabad terein, főként a Tettyén.

Érdemes végezetül kicsit feleleveníteni az 1918 novemberétől 1921 augusztusáig tartó szerb megszállás alatti színészet sajátságos helyzetét, ugyanis a vesztegzár, s a hatalomra került politikai erők demagóg szólamai, a titkolt, majd nyílt annektálási törekvések a város társadalmi és kulturális életére is befolyással voltak.[61] A PNSZ-t, mint a nemzeti kultúra és ellenállás lehetséges centrumát igyekeztek háttérbe szorítani, s minden más játszási lehetőséget, így a kabarék létrejöttét erősen támogatták.[62] E játszóhelyek megalakulása összefüggött a vesztegzár állapotaival is, ugyanakkor a színészek színházon kívüli foglalkoztatottságát is ellátták, de gyakran érkeztek a megszállt városba az úgynevezett demarkációs vonattal fővárosi vendégművészek is. Az első ilyen játékhely a Király utcában álló Arany Hajó Szállodában alakult meg 1919 júliusában Hajó Kabaré névvel,[63] bár gyakran változtatta a nevét, mindig egyhelyben maradt, s 1920 tavaszától, az egy év múlva bekövetkezett megszűnésükig a Pécsi Kabaré nevet viselték.[64] Szintén a Király utcában állt a Pannónia Szálló első emeleti koncerttermében 1919 októberétől 1921 decemberéig működő Pannónia Színpad.[65] Könnyed, szórakoztató műsoruk mellett egyfelvonásos darabokat is eljátszottak a PNSZ színészeiből álló társulati tagok.[66] S volt a Király utcában még egy kabaré, mégpedig a színház mellett álló Otthon Kávéház kabaréja, természetesen a városi színház támogatásával.[67]

Szintén a színház művészeire alapozva jött létre 1920 októberében a Deák utcai Weindorfer vendéglőben a Pécsi Modern Színpad, mondhatni nemes művészi törekvésekkel, de nagyon hamar engedtek a könnyebb ellenállásnak, s kabaré társulat lettek.[68] A Deák utcában létezett még egy kabaré 1921 februárjától, mégpedig az éjszakai életéről híres Jardin Bár kabaréja.[69] Kerthelyiségében a Japán Kertben nyaranta működtették az alkalmi színpadot. A Siklósi utcában álló Orfeum Kávéházban pedig az Orfeum Kabaré működött 1919 októberétől 1921 nyaráig.[70] Ugyanitt, a kerthelyiségben 1921 nyarán alakult meg a Fasor Kabaré, de csak rövid ideig állt fenn. Ekkor keltették életre a Széchenyi tér sarkán álló Royal Kávéház Kabarétársulatát is, ahol főleg szalonzenével várták a vendégeket.[71] Végül[72] meg kell említeni a Tettyei Szabadtéri Színpadot, mely csak igen kis ideig működött, de érdekes színfoltja volt a város színi életének.[73]

Pécs színi életében a 20. század derekáig már újabb játszóhellyel nem találkozunk, leszámítva azokat a szórakozóhelyeket, koncerttermeket, vagy szabad tereket, ahol alkalomszerűen színművészek is szerepeltek.

 


[1] MÁRFI Attila: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). Bp., 1990. 398.

[2] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. (Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, „Pécsi Tudománytár”) Pécs, 1998. 25-26.

[3] VÁLI Béla: A magyar színészet története. Bp., 1887. 29. Az első, bizonyíthatóan megtartott és ismert jezsuita dráma megtartására 1667-ben került sor. Ekkor nagyon költséges díszletekkel ékesített szabadtéri színpadon (amelynek helyszíne nem ismert) adták elő a „Salamon et Geiza” c. iskoladrámát. Az egykori forrás szerint az a szereplő, aki Absolont játszotta, „függve marad a faágon”, amely fa díszletéül, illetve hátteréül Pécs város régi képét ábrázoló jelenetek voltak elhelyezve.

[4] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i.m. 26.

[5] STAUD Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai. IV., Bp., 1994. 15-229.

[6] VARGA Imre (szerk.): A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig. Bp., 1992. 232.

[7] Uo. 233. A három ekkor eljátszott darab: „Tornyos Péter bált indít”, „A telhetetlen kalmár” és a „Cigányok vajdaválasztása”. Az idézet részlet idézésekor egyébként a szerkesztő az alábbi  forrásra hivatkozott: MÁRKI Sándor: Kresznerics Ferenc Leveleskönyve. Bp., 1914. 9. „Pécsváradról írja Rákos János 1792. március 12-én Kresznerics Ferencnek, hogy a pécsi kispapok a farsang három utolsó napján színdarabokat adtak elő sok egyházi és világi előkelőség jelenlétében.”

[8] Baranya Megyei Levéltár, Pécs város tanács közgyűlési jegyzőkönyve 681./1727. MÁRFI Attila: Német és magyar teátristák a reformkorban. Baranyai Történetírás 1992-1995. Pécs, 1995. 421-422; MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i. m. 29. Azaz 1727-ből ismert az első adat színtársulat pécsi jelenlétére, de biztos hogy nem játszottak, mert a jegyzőkönyvi bejegyzés éppen arról tudósít, hogy az anonym társulat összes felszerelését ismeretlenek ellopták. Pécsi Napló 1913. június 22. Cserkúti Adolf városi levéltáros közlése, illetve a latin nyelvű panaszos levél fordítása alapján. MÓRÓ Mária Anna ― ÓDOR Imre: A felszabadult város. In: Pécs ezer éve. Főszerk.: MÁRFI Attila, Pécs, 1996. 118-119.; MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i. m. 29-31. 1730-ban érkezett városunkba ugyanis az első név szerint is ismert vándorkomikus, Peter Berger.  Fellépését azonban a helyi egyházi vezetők, élükön Fonyó Sándor belvárosi plébánossal, attól félvén, hogy „az előadások a közönséget vallásos jámborságából kizökkentik”, vonakodott az engedélyt kiadni. Kényszerű várakozása alatt a német direktor szinte minden tartalékát felélte. De hiába fogalmazta meg igen érzékletes panaszlevelét Sauska János Antal tartományi királyi biztosnak, érdemben nem kapott segítséget.

[9] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i. m. 41-50; MÁRFI Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1727-1848). Bp., 1992. LVI.

[10] MÁRFI Attila: A magyar nyelvű színjátszás kezdetei Pécsett. Baranya V-VI. (1992-93/1-2.), Pécs, 1993. 49-50. Az úttörő magyar színtársulatot Balogh István vezette, s 1818 nyarán érkeztek városunkba. Viszont ez a vendégfellépés nem volt megfelelően előkészítve, így a direktor arra kényszerült, hogy a környező falvakba küldje ki társulata egy részét, majd mikor kiderült, hogy hosszabb távon nem léphet fel a színi csoport, elhagyta a várost. Rövid bemutatkozást és némi fiaskót jelentett tehát az első magyar társulat megjelenése, de annál nagyobb visszhangja volt Balogh ismételt megjelenésének három esztendő múlva, amikor már egy teljes évadot játszott végig a társulat Kántorné Engelhardt Annával és Déryné Széppataki Rózával megerősödve.

[11] MÁRFI Attila: Játékszín az egykori Pálosok templomában. Pécsi Szemle 1998/ősz-tél, Pécs, 1998. 40.

[12] MADAS József: Pécs-belváros telkei és házai. Pécs, 1978. 609-611. Maga a szerző az egykori Ferenciek utcában két Rihmerek által lakott házat is megjelöl, de nem ismert, hogy melyikükben tartották az első színi előadásokat. A két épület helye: Így az 1860-as években Ferenciek u.35 sz. a. jegyzett (különböző számok alatt voltak a házak, ezért azt az évkört választottuk, amely legközelebb áll a mai állapotokhoz) épületet Riemer Félix szappanfőző mester lakta, Madas szerint 1773-ig. Míg a Ferenciek u. 36 sz. a. házban is Riemer Félix lakott 1764-től az 1800-as évek elejéig.

[13] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i. m. 90.

[14] MÁRFI Attila: Déryné vendégjátéka a reformkor előestéjén Pécsen. Baranya IX-X. (1996-1997), Pécs, 1997. 125-130. Az ifjú művésznő a Balogh István vezette Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társasággal lépett fel az Elefántos Házban 1821 ősze és 1822 februárja között. A társulat fellépését Répássy Lipót főszolgabíró biztosította azzal, hogy a tulajdonában lévő ún. „Báránykertet” eladta, s ennek árából állták a színészek szállását, díjazását és egyéb költségeit. Bár a pár hónapos évadban néha kis időre elhagyták a várost, s az Elefántos Házon kívül máshol is szerepeltek a városban, 45 alkalommal tartottak előadást az egykori Kis téren (mai Jókai tér). Ezek szinte mindegyikében fellépett az ifjú és tehetséges Déryné Széppataki Róza. Kántornéval együtt több színpadi darabban közösen voltak főszereplők. Így Goldschmidt: „A jószívű mezei gazda” és  Schiller két tragédiájában is, a „Fiesko”-ban és a „Stuart Máriában”. A vígjátékok közül már közölt Goldschmidt adaptáción kívül Weidmann: „Az égi háború, vagy az oskolamester quasi doktor” és az igen kedvelt Kotzebue a „Helytelen szemérmetesség” c. műveiben nyújtott alakításaiért tapsolhattak neki a pécsi polgárok. Legkedveltebb műfajában, a daljátékban is színre léphetett, de csak két főszerepet kapott a direktortól. Ezek közül Schink „Az aranyidő” c. zenés darabját 1822. január 31-én mutatták be a Casinoban. A másik dajlátékot pedig február 18-án, a társulat búcsúestjén játszották el. Ekkor Schikaneder „A csörgő sapka” című daljátékában játszhatta és énelhette el Zinaida szerepét, mintegy előjátékaként későbbi sikereinek, mert ez a darab lett a legkedvesebb általa játszott színpadi mű. A korabeli kortárs magyar szerzők művei közül Kisfaludy Károly „Irene” c. szomorújátékában is játszott, mint ahogy a direktor, Balogh István „Cserni György” c. történelmi drámájában is. Déryné pécsi vendégjátéka a nemzeti színjátszás és a magyar nyelvápolás tekintetében úttörő jelentőségűnek számított.

[15] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i. m. 90.

[16] MÁRFI Attila: Az új színházpalota. A Pécsi Nemzeti Színház felépítése (1893-1895). Pécsi Szemle 2001/nyár, Pécs, 2001. 56-57.

[17] BML. Pécs város tanácsa iratai 2 262./1800. Joseph Lippe német színigazgató a várossal kötött szerződés alapján 1800. november 20-án költözött be a volt Pálos Rend kolostorának ebédlőjébe, mivel az eredeti tervek szerint ebben a traktusban nem lehet kórházat kialakítani. Ezért kapták meg ezt a termet a „vígjátékszínészek”.

[18] BML. Pécs város tanácsa iratai 3 476./61816.

[19] BML. Pécs város tanácsa iratai 261./1817. A püspök mellett működő püspöki tanács a következő tiltakozó levelet intézte a város szenátusához: „Mind a mi Méltóságos Előljáró Urunk, s ugyanúgy mi jómagunk is lelkünk legnagyobb szomorúságával kaptuk a hírt: a pálosrendi atyák eltörölt rendjének templomát, amely fennállásának legelső kezdeteitől fogva Istennek volt szentelve, és jelenleg is ezeket az igéket viseli magán: a Legszentebb Szentháromság számára, nem tudni, kinek az engedélyével, vagy kinek a költségén, vígszínházzá, vagy táncos színházzá alakítják át, s a játékok és vigasságok kezdeti időpontjául a holnapi nap estéjének időszakát ítélték kijelölni. Mivel pedig bizonyossá vált azokból a köpködő csapkodásokból, amelyek most ránk várnak, hogy mi egyelőre Isten haragjának árnyékában élünk, s ez önmagában is arra a meggyőződésre késztet minket: a mondott templom vígszínházzá alakítása Ő Legszentebb Felségének visszatetszését is ki fogja váltani. Ismételten hivatalosan kérjük a Nagyrabecsült Városi Előljáróságot, természetesen a magunk nevében is, és a Méltóságos Előljáró Urunk saját személyes nevében is, aki méltóztatott megjelenni értekezletünkön, ahonnan mindezeket kérvényezzük, még ha mindeddig visszafogja is jóindulatát, a saját jogi hatásköre alá eső komédiásokat tiltsa el a szóban forgó templomban színdarabok rendezésétől. Ellenkező esetben az ott rendezendő színi előadások ügyében kijelentjük: ezt a botránytól dagadó dolgot a saját püspökségi jog hatályosságánál fogva indokoltnak ítéljük megbüntetésre Ő Szentsége elé terjeszteni. Egyébként maradunk a szokásos tiszteletnyilvánítással. Pécsett, 1817. Január 24-én.

[20] BML. Pécs város közgyűlési jegyzőkönyve 1814/1829. A vállalkozó „képírónak a következő feltételei voltak: 1. Másutt ne lehessen a város területén színházat építeni; 2. A városban fellépő társulatok csak itt léphetnek fel, s csak az ő engedélyével; 3. A színházat bárki más befolyása nélkül akarja felépíteni; 4. A vállalkozó társulatokkal csak ő maga kötheti meg a szerződést; 5. Végül „… ettől a Színháztól adót és más nagyobb szolgáltatást adó címén négyszögölenként ne tartassék”.

[21] BML. Pécs város választott polgárainak jegyzőkönyve 50./1829. , BML. Pécs város közgyűlési jegyzőkönyve 1814./1829. A város elfogadta a Trabert-féle tervezetet, azzal a megszorítással, hogy a „kebelbeli képírónak” el kell ismerni, hogy az átalakított épület a város tulajdonát képezi. Viszonzásul a bérlőnek csak évi egy arany forintot kellett volna befizetnie.

[22] BML. Pécs város tanácsa közgyűlési jegyzőkönyve 2 574./1834. Johann Balde 1834. október 13-án adta be építési kérelmét.

[23] BML. Pécs város tanácsa iratai 928./1836. Idézet a választott polgárság határozatából, akik Szepessy Ignác  megyéspüspök mellett álltak ki: „…attul semmi módon el nem állnak, sőt arra kérjük a Tettes Tanácsot ezen választott község, hogy abban foglaltaknak foganatja a M. Kir Udvari Kamarának megküldessen.

[24] BML. Pécs város tanácsa közgyűlési jegyzőkönyve 1295./1836. A tervezet ellen Poszek Mihály, Vészits Imre és Hauer Dániel tanácsnokok álltak ki. BML. Pécs város Tanácsa iratai 3 165./1834.

[25] BML. Pécs város tanácsa közgyűlési jegyzőkönyve 2 248./1836.

[26] BML. Pécs Telekváltsági jegyzőkönyve 1836. 15. 72./1836. Mérey József Somogy vármegyei főszolgabíró, gróf Nitzky György javainak zártartója közölte a várossal, hogy a Polgári Casinónak eladták az alábbi telket: A belvárosi fundussal határos, Keletről Nagy Ignác lakháza, Nyugatról és Északról utcák terülnek el, míg Délről pedig beépítetlen. A telek nagysága 556, 5/6 négyszögöl.

[27] MÁRFI Attila: Pécs első kőszínháza a Mária utcai Stadttheater. Pécsi Szemle 1999/nyár, Pécs, 1999. 36.

[28] Uo. 36-37. BML. Pécs város tanácsa iratai 3 470./1844.

[29] BML. Pécs város tanácsa iratai 3 470./1844.  A késedelemről a Pécsi polgári Casino 1841 elején megtartott testületi ülésén így vélekedett: „…a színház még csak 1840 december holnapra sem készült el tökéletesen, 1839 november holnap 3-ára pedig csak olyan állapotba vala, hogy szükség esetére ebben előadások adhattak, de Schulcz Ferenc még 1840 december holnapban is dolgozott.

[30] MÁRFI Attila: Pécs első kőszínháza a Mária utcai Stadttheater. i.m. 37.

[31] MÁRFI Attila: Thália papjai Pécsett. i.m. 105-110; MÁRFI Attila: A Pécsi Nemzeti Casino színházpártoló tevékenysége. Honismeret XX (1992/93), Bp., 1993. 24; KOSZITS Ákos: A pécsi első magyar színtársulat. In: A Pécsi Nemzeti Casino évkönyve 1938. Pécs, 1939. 21-22.

[32] MÁRFI Attila: Emlékezetes botrányok Thália pécsi színpadain a reformkorban. Pécsi Szemle 1999/tavasz, 55-56. Már harmadik évében járt a város első kőszínháza, de még mindig nem adtak játékengedélyt a két évtizede már jelenlevő magyar színtársulatoknak. Ez miatt komoly feszültség keletkezett a két tábor, azaz a nemesek által tűzelt lakosok és a német polgárok között. A lappangó indulatok, mint 1836-ban is, egy színházi előadás alatt törtek elő. Az 1842. február 26-án kitört botrány után még hetekig zajlottak a „zavargások”, amit a helyi vizsgálatok és M. Kir. Udvari Kamara erélyes közbelépése vetett véget. S utána nem sokkal az első magyar színészcsoport fellépésére is sor került a Városi Színházban és lassan e helyszínen is beállt a két nemzet színészeinek egymást váltó rendje.

[33] MÁRFI Attila: Színjátszás Pécsett az abszolutizmus idején – a cenzúra intézkedései. Színháztudományi Szemle 30-31 (1996), 206; BML. Pécs város tanácsa iratai 1413./1853. Ugyanis 1853 tavaszán nem várt fordulat következett be azzal, hogy a Pécsi Polgári Casino volt részvényesei a színházi értékpapírok leértékelődése után túladtak a színházépületen. Az új tulajdonos Pichler József bécsi polgár, báró Prandau jószágkormányzója lett. Pichler nyomban hozzálátott, hogy a veszteséges vállalkozást némiképp fellendítse. Ezést 1853 márciusában a Soproni Kerületi Helytartótanácshoz fordult, hogy tervezett reformjait elfogadtassa, amelyben a magyar színészek újbóli játéklehetőségét is kérte: „Ne csak német nyelven tarthassanak színi előadásokat, hanem legyen mindenkor nyitott versenyeztetés a magyar színészetnek is.

[34] Az előadás elhangzása után Móró Mária Anna felhívta a figyelmemet arra, hogy a Czindery Kert helyén állt a Tarr kert, amely több évtizedig volt a pécsiek kedvenc szórakozó helye. Az észrevételt köszönettel vettem, miként most is, azzal a megjegyzéssel, hogy a Tarr Kertben nem zajlottak színi előadások, pontosabban erre utaló forrás nem maradt fenn.

[35] HAAS Mihály: Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben. Pécs, 1985. (reprint kiadás) 320.

[36] MÁRFI Attila: Az új színházpalota. A Pécsi Nemzeti Színház felépítése (1893-1895). i. m. 54; BML. Pécs város tanácsának külön ügyei 46. Különcsomó. szám nélkül. Az 1886. április 21-én lezajlott rendőri és tűzrendőri bejárás során megállapították, hogy az Oertzen-féle színházépület olyannyira elhanyagolt, hogy benne a színjátszás már életveszélyes. Felújítását sem javasolták az állapota miatt, ezért a veszélyes épületet le kell bontani, szólt a városi tanács határozata a műszaki vélemények alapján.

[37] MÁRFI Attila: Fejezetek a győri színjátszás arcképcsarnokából. Somogyi Károly a vidéki színjátszás jeles egyénisége (1845-1908). Győri Múzsa 9/2001, Győr, 2001. 46-47. Az igazgató, bár húsz esztendeje már, hogy a színipályán volt, ekkor, ebben az évben vállalta el első színtársulatának vezetését. Mint győr-soproni kerületi igazgató a nyári idényben sorra járta a dunántúli városokat. Ezek közül Pécs, majd később Kaposvár is hosszú évekig állandó stabil nyári állomáshelye volt.

[38] MÁRFI Attila: A Kert utcai játékszín története. In: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. Szerk.: VONYÓ József, Pécs, 1996. 126.  Az építési telek a Kert (mai Dischka Győző u.) utcában a Városi Tornacsarnok melletti üres funduson állt. Évtizedekkel ezelőtt a püspöki uradalom tulajdonában állt a terület, s rajta szederfákat neveltek a selyemhernyó-tenyésztéshez. Később kivágták a szedrest, s a telken a Pécsi Jótékony Nőegylet székházát építették fel. Majd itt kapott helyet a város első gyermekkertje, azaz a „Szigriszt bácsi féle kisdedóvó”.

[39] Uo. 126-127.

[40] Uo. 127. A Pécsi Hírlap 1887. május 1-i számában közzé tették a színigazgató pécsiekhez szóló felhívását és üdvözletét, amely a nyitóelőadás programját is tartalmazta: „Van szerencsém értesíteni Pécs szabad királyi város közönségét, miszerint előadásaimat folyó hó 4-én a „Tornacsarnok” és a „Kisdedóvóda” közti téren kényelmesen és a közönség igényeinek megfelelő színkörömben megkezdem. Megynyítás műsorozata a következő: Nyitány: Hunyady operájából Bevezetésül: Prológ, melyet dr. Várady Antal írt ez alkalomra Szavalja: Somogyi Károly Utána: Csoportozat és a Hymnus eléneklése az egész színtársulat által Ezt követi először Felhő Klári, Rátkai László 100 arany pályadíjat nyert eredeti énekes népszínműve. A megnyitó díszelőadásra jegyek iránt intézkedni Traub B. és Társa Könyvkereskedésben. Bérelni folyton lehet Dömmel Nándorné asszonynál. Tisztelettel: Somogyi Károly a győr-soproni színházak igazgatója”.

[41] Uo. 128-129.

[42] BML. Pécs város tanácsa közgyűlési jegyzőkönyve 164./1886., 13./1887; MÁRFI Attila: A Pécsi Nemzeti Színház felépítése. In: 100 pécsi évad. Szerk.: BEZERÉDY Győző, SIMON István és SZIRTES Gábor, Pécs, 1995. 12.

[43] BML. Pécs város külön ügyei 46-os külön csomó 1318./1889. A színügyi bizottság 1889. február 16-án kelt jelentése szerint az eddigi tárgyalások eredményeként a város tanácsa a Király u 16. sz. alatti területet, azaz a régi katonai csapatkórházat vásárolja meg 50.000 Ft. felajánlott vételárért. Két hét múlva pedig hirdetményt tettek közzé az Oertzen-féle ház eladásáról, mivel iskolaépítési célokra 62.500 Ft-ért a volt színházat a város megvásárolta.

[44] BML. Pécs város tanácsa iratai 12 440./1889. Ursits Lipót és Fia aradi építési vállalkozók 1889. szeptember 22-én jelentették a városi tanácsnak, hogy az új császári és királyi katonai csapatkórház felépítését befejezték. A kórházat a város saját költségén építette fel, mert másképp nem tudott volna hozzájutni a régi katonai csapatkórház telkéhez.

[45] MÁRFI Attila: Az új színházpalota. A Pécsi Nemzeti Színház felépítése (1893-1895). i. m. 57-58. A színügyi bizottság által kidolgozott gyűjtőakció a városban eredményesebb volt, mert itt közel 8 000 Ft-ot gyűjtöttek, de a vármegye területén csak 544 Ft. folyt be a színházépítési alapba. E sikertelenség után a vármegye segítségével 1891-ben helyi és nagyobb országos pénzintézetektől felvett hitelből tudták megteremteni a színházépítési alapot.

[46] BML. Pécs város közgyűlési jegyzőkönyve 22./1891.

[47] BML. Pécs város külön ügyei 46-os külön csomó 14 980./1892.

[48] BML. Pécs város tanácsa külön ügyei 46-os külön csomó 9 742./1893. A színházépítési bizottság 1893. június 30-án tett helyszíni szemléje során kijelölte a leendő színház helyét és elhelyezkedési irányát.

[49] BML. Pécs város közgyűlési jegyzőkönyve 68./1893. A város közgyűlése 1893. június 19-én az alábbi vállalkozókkal kötött szerződést: Kőműves munkák: Schlauch Imre építőmester Szobrászati munkák:  Zsolnay Vilmos gyáros Ácsmunkák: Csonka Imre ácsmester Vasmunkák: Ruprecht testvérek Bádogosmunkák: Hillebrandt Ferenc.

[50] ROMVÁRY Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, 1982. 243. A kivitelezést a Zsolnay Kerámiagyár művészgárdája végezte el, de az eredetileg kőből tervezett szobrok pyrogránitból készültek el. Valószínű, hogy Kiss György szobrászművész nemcsak a kupolát ékesítő szárnyatlan Géniuszt mintázta meg. A két nőalak, a hármas szoborcsoport, s a timpanon-dombormű megalkotásánál a kerámiagyár művészei is részt vehettek. Kiss Györgyön kívül egy osztrák szobrászművész neve is felmerült. Bár a szakirodalom szerint a homlokzaton látható öt mellszobor (Vörösmarty Mihály, Erkel Ferenc, Csiky Gergely, Szigligeti Ede és Kisfaludy Károly) is az ő műve, de ez sem bizonyítható egyértelműen. A színház egyéb épületdíszítő ornamensei viszont vitathatatlanul a gyár alkotó műhelyéből kerültek ki.

[51] MÁRFI Attila: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). i. m. 63-77.  

[52] MADAS József: Pécs-belváros telkei és házai. I. m. 339.

[53] MÁRFI Attila: Az új színházpalota. A Pécsi Nemzeti Színház felépítése (1893-1895). i. m. 62-63. Az ünnepélyes évadnyitó előtt egy nappal már zászlókkal díszítették fel a házakat, s a fővárosi vendégek különvonatát díszküldöttség fogadta. A Pécsi Napló pedig ünnepi különszámot jelentetett meg a jeles alkalomra. A megnyitó napján az előkelő vendégek a város nevezetességeivel ismerkedtek, s ellátogattak a városházára is. A várva várt pillanat  este 7 órakor jött el a zsúfolt nézőtéren. Az ünnepi gálaműsor öt részből állt, s az új színház első önálló társulaton kívül részt vett ezen a cs. kir. 44. Gyalogezred zenekara és a Pécsi Dalárda.

[54] Uo. Az első felvonásban Serly Lajos  erre az alkalomra szerzett ünnepi Megnyitó Zenéje csendült fel. Majd a második részben a Pécsről elszármazott író, Váradi Antal  szintén erre az eseményre szerzett „Ébredés” című egyfelvonásos drámai prológját adta elő a színtársulat. A prológus mintegy történelmi látomásként vonultatta fel a város szellemi életében szerepet játszó egyéniségeket. Így a szerző megidézte Szent Mór püspököt és az első hazai egyetem alapítóját Nagy Lajos királyt is, de allegórikus jelentés-átvitellel megjelent e múltidézésben az „Igazság”, a „Bölcsesség”, a „Hit” és maga a „Történelem” is. A jelen eseményeit pedig a költő és a színigazgató alakja, s magasztos párbeszédei ábrázolták. Ez utóbbi szerepkört maga a direktor játszotta el. A harmadik műsorszámot Huber Károly: „Fohász” című kórusművét a Pécsi Dalárda tolmácsolta a szerző vezényletével. A negyedik felvonásban Dálnoki Lajos: „Harag” című dramolettjét nézhette végig az ünneplő közönség. Nem hiányozhatott a kor sikerműfaja, az operett sem. Ezért az ötödik fejezetben Verő (Haurer) György: „Szultán” című daljátékát szólaltatta meg Somogyi társulata.

[55] FUTAKY Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949). I., Bp., 1992. 67-68.

[56] MÁRFI Attila: Pécs színháztörténeténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). i. m. 95; BML. Pécs város tanácsa iratai 2 624./1900. Tiszay Dezső 1899. novembert 30-án írásban terjesztette be kérelmét a színügyi bizottságnak, hogy Arad, Kassa, Szeged és Pozsony mintájára Pécsett építsenek nyári színkört. Így a színtársulat nem kényszerülne nyári állomáshelyek körbejárására, ami 2-3 000 Ft. deficittel jár.

[57] Uo. 368. Kövessy Albert színigazgató a Pécsi Nemzeti Színház sorrendben ötödik vezetőjeként 1905 és 1911 között állt a színház élén.  A Pécsi Nemzeti Színház igazgatói 1895-1995 között. In: 100 pécsi évad. i. m. 153.

[58] BML. Pécs város színügyi bizottságának iratai 1914. 9 635./1907. A Ráth kertben felállítandó kiállítási pavilonok építési vállalkozója volt egyben Tichy Ödön.

[59] BML. Pécs város színügyi bizottságának iratai 21 343./1908.

BML. Pécs Rendőrkapitányi Hivatalának iratai 9 629./1908.

[60] A városvezetés úgy gondolta, hogy az 1904-ben átadott Mohácsi Nyári Színkör megfelel a pécsi színház társulatának egyik nyári állomáshelyül. Valójában sohasem kezdeményezték és nem is pártolták egy újabb, (még ha ideiglenes is) színház felépítését a városban.

[61] MÁRFI Attila: Színházi élet Pécsett az antant-szerb megszállás alatt. Pécsi Szemle  2001/ősz, 80.

[62] Uo. 85.

[63] BML. Pécs város tanácsának iratai 2 105./1921. Az „Arany Hajóban” először a Pécsi Nemzeti Színház júniusban megalakult kabarétársulata lépett fel. Pécsi Színházi Élet III/38., (1921. június 4-11.) 7-8.

[64] MÁRFI Attila: Színházi élet Pécsett az antant-szerb megszállás alatt. i. m. 86. Tekintve, hogy a nyári szezonban működtek, a Pannonia Szálló kerthelyiségében szórakoztatták a vendégeket, akiknek létszáma maximum 300 fő lehetett az elhelyezett 52 asztal függvényében. Rossz idő esetén a nagyteremben, a Nemzeti Casino, vagy a Pécsi Kabaré rövid bohózatokkal, kuplékkal és táncokkal lépett pódiumra. A két tulajdonos Lőwy Ignác és Klein József kis létszámú társulattal üzemeltette a kabarét. 1921 nyarán például Tábori Emil művészeti vezető mellett Vécsey Ferenc karmester, Viola Gizi, Révész Etel. Tábori Sári, Simay Elek alkották a társulatot, kiegészülve az akkor már ismert és közkedvelt Salamon Bélával.  Salamon a Spitzer bácsi, Katonásdi, Pünkösdi királyság, Vonósnégyes és az Asszonytrükk c. bohózatokban remekelt igazán. De csak a szezonkezdetre utazott Pécsre, mert szerződése a budapesti Bonbonier és Apolló Kabarékhoz kötötte.

[65] Uo. 86-87; BML. Pécs város tanácsa iratai 6 560./1921. A színpad vezetése a városi színházból került ki, de a művészcsoport zömét fővárosi előadók alkották. A többi kabaréval ellentétben a szezon ősztől tavaszig tartott, de nyáron nem játszhattak. Tekintélyes létszámú műszaki személyzet működtette a szálló első emeleti koncert-termében kialakított színpadot, ahol karzaton is helyet foglalhatott a publikum. A szezon alatt minden nap műsort adtak este 9 óra és éjfél között. A nyáris szünetben a Fasor Kabaré költözött a terembe. A Pannónia Színpad 1920 elején már túl volt a századik előadáson, amely időszakról a Pécsi Színházi Élet cikkírója így emlékezett meg: „Otthont kapott, hivatást talált magának Pécsett a Pannónia Kabaré. Könnyű kis drámák vidám sanzonok segítették hozzá, hogy egy telet már sikeresen megélt nálunk”.

[66] Uo., BML. Pécs város tanácsának iratai 18 530./1920. Főként operettek, kuplék, bohózatok, sanzonok és táncbetétek alkották a repertoárt, de folyamatosan léptek fel akrobaták, zsonglőrök és egyéb mutatványosok is. A társulat társigazgatói Tihanyi Béla és Rónai Imre a Pécsi Nemzeti Színház műsorából is átemeltek jeleneteket és betéteket. Háziszerzőjük, Tábori Emil pedig bohózatok, villámtréfák írásán fáradozott. A színház művészei szinte folyamatosan felléptek a kabaréban. Így Gózon Béla és Remete Béla. Néha önálló hangszeres produkciók is elhangzottak, s igazi kurriózumnak számított Prezenow orosz táncosnő 1921 telén többször eljátszott magánszáma és egy hindu dramolett színre vitele „Dzsáta” címmel. A Pannónia Színpad és a Pécsi Nemzeti Színház közötti művészi és emberi kapcsolatok egymást feltételezték és segítették, hiszen az összes segédapparátust megkapták ehhez, díszletek, jelmezek stb. A Pannónia Színpad a megszállás után erre a kapcsolatra, valamint a „szerbekkel való ellenállásra” (sic) hivatkozva kérte működésének legalizálását. A városvezetés 1922 elején viszont lakonikus rövidséggel mondta ki a végszót a Pannónia Színpad felett: „A viszonyok változásával tárgytalanná vált”.

[67] Uo.; Pécsi Színházi Élet III./24., (921. február 26-március 5.) 12; Pécsi Színházi Élet III./21., (1921. február 5-12.) 10. Az Otthon Kabaré 1921 februárjában nyílt meg a Király u. 14. sz. a. Otthon Kávéházban. A színház szomszédságában álló kabaré számos színészt is foglalkoztatott, de más segítséget nem kaptak a Pécsi Nemzeti Színháztól, pedig próbatermet és díszleteket is kértek.

[68] Uo., BML. Pécs város tanácsa iratai 13 879./1919; Pécsi Színházi Élet III./4., (1920. október 9-16.) 5-6. Érdekes színfolt a Pécsi Modern színpad közel egy éves működése, akik a Pannónia Színpad társulatából váltak ki a Pécsi Nemzeti Színház negyedszázados évfordulóján, azzal a céllal, hogy „tisztán irodalmi alapokra fektetett műveket adnak elő”. Ebből sajnos semmi sem valósult meg a Deák utcai Weindorfer-féle vendéglőben, amit a pécsiek az ottani lump közönség miatt csak „Fújtogatónak” becéztek. Csak rövid ideig léteztek, mert tartozásaik fejében épületüket 1922 elején elárverezték.

[69] Uo.; Pécsi Színházi Élet III./21., (1921. február 5-12.) 10. Hunyadi Emil a bár művészeti vezetője bohózatok és operettek adaptálásától sem riadt vissza, de igazából ebben a mulatóban is akrobaták dizőzök és táncosok szórakoztatták a közönséget működésük pár hónapja alatt, ami 1921 februárjától tartott.

[70] Uo.; Pécsi Színházi Élet II./2., (1920. február 26-március 5.) 12.  Az Orfeum Kabaré, akinek művészeti vezetője Ujvári Ferenc volt, szintén csak nyáron működhetett. A bárszerűen üzemelő Orfeumban főleg varieté és parkett-tánc volt látható.

[71] Uo.; Pécsi Színházi Élet III./40., (1921. június 15-22.) 1. A Krausz Béni tulajdonában álló Royal Kávéház Kabarétársulat 1921 július közepén debütált a színház zenekarából alakult szalonzenekarra támaszkodva, Hajsinek Rezső karnagy vezetésével.

[72] Uo. 89. Ismert volt még a pécsi diákok által szervezett ún. Consortialis Kabaré, azaz Közösségi Kabaré, de csak pár hétig színesítették a pécsi kabarék palettáját.

[73] Uo.; BML. Pécs város tanácsa iratai  7 419./1921. Fonyó Hugó a Pécsi Nemzeti Színház színművésze 1921. április 2-án kérte a városvezetéstől, hogy a Tettyén szabadtéri színpadot állíthassanak fel. Tervezet szerint május 1-től szeptember 1-ig működtetnék a Tettyei Szabadtéri Színpadot vasárnap és ünnepnapokon. A Pécsi Nemzeti Színház művészeinek, statisztáinak és a műszaki személyzetnek is munkalehetőséget akartak ezzel az új vállalkozással adni. Kb. 3000-4000 nézőt tud befogadni a nézőtér. A belépőjegyek ára egységesen 8 Kor. lenne.