Cikkek

Lengvári István: A pécsi ciszterci főgimnázium és az állami főreáliskola tanulói

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Madas József Emlékkonferencia

(Pécs, 2002. április 16-17.)

válogatott előadásai

Szerkesztette:

FONT Márta és VARGHA Dezső

Tanulmányok Pécs történetéből 15. Pécs, 2003

123-138 pp.

Lengvári István

A pécsi ciszterci főgimnázium és az állami főreáliskola tanulói

Die Schüler des Zisterzinenser-Gymnasiums un der staatlichen Oberrealschule zu Pécs

The students of the Cistercian grammar school and the public secondary school for sciences

A konferencia folyamán és jelen kötetben sokan és sokféleképpen emlékeznek meg Madas Józsefről, akinek neve a Pécs múltját kutatók számára fogalom, adatgyűjteménye azonban szélesebb körben, vagy az „országos” történettudományban nem ismert. Nekem, akinek nem adatott meg, hogy őt személyesen ismerjem, a „Madas-kötetek”[1] jelentették a vele való szakmai „kapcsolatot”. Ezekhez az adatbázisokhoz hasonló azóta sem született és talán nincs is előkészületben városunkban.

Ahogy a kívülálló számára a Madas-kötetetek legfeljebb érdekességeket tartalmazó adatsorok telkekről és házakról, ugyanúgy az iskolai anyakönyvek a szakmabeliek számára is leginkább csak egy-egy személy életpályája szempontjából voltak érdekesek – a helytörténet ismerője csaknem mindegyik kötetben találkozhat ismert személlyel, vagy gyermekével. Mindkét esetben valamilyen szempont, kutatási irány szükségeltetik, hogy általánosabb érvénnyel szóra bírjuk az adatsorokat.

A következőkben hangsúlyozottan nem iskolatörténetet kívánunk írni, erre nincs is szükség, mert mindkét címbeli középiskolára jó feldolgozások születtek. Az intézménytörténet helyett minket most az egykori tanulók érdekelnek, úgyis, mint saját egyéni életpályáik és úgyis, mint csoportokba rendezett összességük.

Az iskolai anyakönyvek társadalomtörténeti fontosságát ma már nem kell indokolni, jónéhány cikk, sőt konferencia[2] és tematikus folyóiratszám[3] foglalkozott a témával. Hogy a kutató számára legkézenfekvőbb indokot emeljük ki: egy fontos társadalmi csoportról – hisz belőlük kerültek ki a tudáselit tagjai – egy helyen sok adat található meg, amit több szempontból (vallás, születési/tartózkodási hely, szülők foglalkozása) csoportosítva értékelhetünk.

Az általam vizsgált időszak az 1874-1911 közötti évek. Az 1880-as évekre alakult ki az a helyzet, hogy a két iskolatípus már egyenrangúan versenyezhetett: a pécsi reáliskola is érettségit adó intézménnyé vált. 1911 után pedig új iskolák (jezsuita gimnázium, majd a leánygimnázium) jelennek meg.

A Pécsi Ciszterci Gimnázium története a felszabadító háborúk koráig vezethető vissza, ekkor a Jezsuita Rend működtette az iskolát, hatosztályos rendben. Az oktatás helyszíne ma is a Széchenyi tér északnyugati oldalán elhelyezkedő épület, melyet fokozatosan bővítettek. A Rend 1773-as feloszlatása után állami iskolaként működött tovább három osztállyal. 1813-1814-ben veszi át (az addig oktatással nem foglalkozó) Ciszterci Rend a székesfehérvárival együtt a pécsi gimnáziumot, akik ismét hatosztályos rendben tanítottak. Az ő tevékenységük eredményeként alakult ki a Dél-Dunántúl legjelentősebb középfokú oktatási intézménye, mely az Entwurf bevezetésével az 1851/1852-es tanévtől nyolcosztályos gimnáziumként működött.[4]

A Főreáliskola előzménye az 1857-ben megnyílt városi alreáliskola, melyben 1870-től, mikor állami kezelésbe került fokozatosan megszervezték a felsőbb (IV-VIII) osztályokat is, 1877-ben volt az első érettségi, az 1925-ben felvett Széchenyi István nevet ma is őrzi a jogutód intézmény.[5]

Noha a város életének két rangos intézményéről van szó, az országos hírük különböző volt. Többé-kevésbé beszédes adatokat azok az országos felmérések mutatnak, melyek a két világháború közti tudáselit iskoláztatását vizsgálták (akiknek iskoláztatása a dualizmus korára esik). Ebben a főgimnázium a 6-7. helyet tölt be a Kolozsvári Református Gimnáziummal holtversenyben (mint a legjobb vidéki iskolák), ugyanakkor a legjobb 89 között nem szerepel a pécsi főreáliskola.[6]

Szintén a két világháború közti tudáselit vizsgálata mutatja be a pécsi gimnázium jelentőségének csökkenését: nemcsak a többi iskolavároshoz viszonyítva, de a későbbi tudáselitbe bekerülő tanulók számát tekintve is. Míg az 1880 előtt születetteknél 15, az 1880 utániaknál csak 13 fő érettségizett Pécsett, ez a 3. helyről a 8-9. helyre való visszaesést eredményezte.[7]

A ciszterci gimnáziumban (1. táblázat és 1. melléklet) állandó kb. 380-500 fős a teljes létszám, míg a főreál esetében (2. táblázat és 2. melléklet) az 1877-1891-es hullámvölgyet követően 1892-re emelkedik 400 fő fölé a tanulók száma. A 20. század első évtizedére stabilizálódik a létszám, és lassú növekedésnek indul mindkét iskolatípusban a vizsgált korszakunk végére. Az összes tanuló vallási összetételét vizsgálva egyértelmű, hogy az 1890-re a zsidók elpártolnak a gimnáziumtól, a főreáliskolában pedig már 1885-től erősen növekedik a számuk. A gimnáziumot tekintve a katolikus tanulók számaránya megfelel a város vallási összetételének, a főreáliskoláé azonban jelentősen eltér, voltak olyan évek az 1890-es évtizedben, amikor majdnem egyenlő számú katolikus és zsidó vallású gyermek járt az iskolába.

A két iskolatípus közti különbséget, a tendenciák változását azonban jobban mutatja, ha csak a beíratkozó elsősök számát vizsgáljuk (3. melléklet). 1886-ban már többen (97-95) iratkoznak be a főreálba, és ezután egyértelműen a gimnázium rovására választják a városban, a megyében és a régióban az iskolát. Míg a gimnáziumba ezután korszakunk végéig 85 elsős a legnagyobb szám, a főreáliskolába a 146, de a legalacsonyabb érték is 102. Véleményünk szerint ez a korszak már egyértelműen azt mutatja, hogy gimnázium (mint ezt alább majd néhány életút is illusztrál) elsősorban az egyetemi tanulmányokra felkészítő iskola.

Mintaévként az 1891-ben beiratkozókat próbáltuk további elemzésnek alávetni, amelynek során mindkét iskolatípusban megvizsgáltuk vallási, születéshely és apa foglalkozása szerinti megoszlásukat.

A vallás tekintetében a tanulók létszámát tekintve a katolikusoké körülbelül egyforma, a főreálban mutatkozó többletet gyakorlatilag az izraelita gyermekek adják (3. táblázat és 4. melléklet), és ez az arány – mint láttuk – a többi évben is mutatkozik.

Mint azt a 7. melléklet országos adatai mutatják,[8] Pécsett a gimnáziumban a római katolikus, a főreálban inkább az izraelita tanulók felülreprezentáltak. Az 1891-ben a két iskolába beíratott összes tanuló (199 fő) alapján a katolikus kb. 75% (149 fő), a zsidók kb. 25% (49 fő), mindössze egy más (evangélikus) tanulóval.

A zsidóság dualizmuskori iskolai felülreprezentáltsága, illetve annak a társadalmi mobilizációban betöltött szerepe elsősorban Karády Viktor munkásságának nyomán élénk vitát váltott ki.[9] A fellelhető magyarázatok között gyakran szerepel a vallási intellektualizmus, egyfajta (kényszer-) asszimilációs stratégia, egyszerű polgári mobilitás, osztály és statuslegitimáció, társadalmi elismerés, vagy a zsidó elemi iskoláztatás (vallási iskolák) színvonalasabb voltának hatása. Hiba lenne kutatásunk jelenlegi állapotában erre a sokrétű problémára választ adni, annyi azonban bizonyos, hogy nem figyelhető meg olyan „asszimilációs kényszer” a vizsgált korszakban, sőt a zsidóság nagyobb része a kisebb társadalmi presztízsű reálgimnáziumot (pontosabban az általa elérendő hivatást) választja.

Azt, hogy a számbeli túliskolázást a korszak pécsi szellemi irányítói is felismerték mutatja, hogy a 20. század elején az izraelita hitközség még önálló gimnázium felállítását is kezdeményezi (sőt támogatja az ügyet a pécsi püspök is), okként azt nevezve meg a VKM felé, hogy a főreál izraelita tanulóiból egyébként is kitelne egy iskola.[10] A gimnáziumi férőhelyek hiányát majd az 1912/13-as tanévtől működését megkezdő Pius, a jezsuita gimnázium enyhíti.

A születési hely vizsgálata (4. táblázat és 5. melléklet) önmagában csak azt mutatja, hogy 10-12 évvel a beiskolázás előtte hol tartózkodott a család. A főreál zsidó tanulóit áttekintve fontos tény, hogy a nagyrészük már pécsi születésű, az azóta eltelt időben pedig számuk még növekedett is. Mind a Pécsen kívüli Baranya, mind pedig a Somogy és Tolna megyékben születettek közül többen választják a reáliskolát, ugyanakkor a pécsi születésűek többsége a főgimnáziumot, melynek oka már a társadalmi különbségekben keresendő.

A tanulók apja (gondviselője) foglalkozására vonatkozóan korábbi munkámban[11] az alábbi csoportokat alakítottam ki. Ezt megőriztem és a főreál tanulóit is eszerint csoportosítottam egy későbbi összehasonlító vizsgálat érdekében (Például itt sem bontottam tovább az értelmiségi kategóriát.) A pontosság érdekében a forrásban szereplő leggyakoribb vagy jellemző foglalkozásokat is megneveztem. Az anyakönyvek a foglalkozásokat általában egy-egy szóban határozzák meg, van mikor részletezik (pl. borkereskedő, gimnáziumi tanár) van mikor csak egy összefoglaló kategóriát adnak meg (pl. kereskedő, tanár). A kialakított kategóriák:

         Fizikai munkás: bányász, vasúti fékező.

         Földműves: mezei gazda, pusztagazda.

         Kisiparos, szolgáltató iparos, kereskedő: vendéglős, molnár, halász, kölcsönkönyvtáros, pékmester.

         Köz- és magántisztviselő: kir. törvényszéki és táblabírák, levéltárnok, körjegyző, főpénztárnok, postamester, tiszttartó, számtartó, főerdész, erdőmester.

         Értelmiségi: pap, rabbi, orvos, mérnök, gyógyszerész, ügyvéd, építész, szépíró, tanító, iskolaigazgató.

         Magánzó, földbirtokos.

         Egyéb: özvegy, bérlő, vívómester, pincér, színész, háziszolga.

         Ismeretlen: amikor a rovat kitöltetlen.

Az értékelésnél figyelembe kell venni Kövér György megfigyelését, amely szerint ha a szülő (apa) és a gyermek közötti elmozdulást vizsgáljuk, a vizsgálatot nehezíti, hogy a születés és beiratkozás között az apa státusában süllyedés vagy növekedés következik be, annak adata elveszik, a „mozgás mérésének fesztávját” lerövidíti.[12]

Mint az az 5. táblázat és a 6. melléklet számaiból látszik, kiugróan magas a kisiparos és kiskereskedők aránya. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy sokuk csak a 4-6 osztályt végeztették el gyermekeikkel, célként a minimális általános műveltség megszerzését kitűzve. A tisztviselők gyermekeik számára inkább a reáliskolát preferálták, a korabeli szerző találóan hívja fel a figyelmünket arra, hogy „Pécs tanintézeteinek köszönheti, hogy a mindenkori kormány szívesen helyezte Pécsre központi hivatalait, mert tudta, hogy az idehelyezett intézmények tisztviselői gyerekeinek iskoláztatása itt semmiféle nehézséget okozni nem fog […]”[13] – amely folyamatot az újabb kutatások is alátámasztják.[14]

A századfordulóra megnövekedett a munkásrétegek aránya is a főreáliskolában. A statisztika mellett érzékletesen mutatja be ezt Haraszti Sándor visszaemlékezése:

Abban az I/B osztályban, ahová besoroltak, több mint negyven diák kezdte a középiskolát. De köztük csupán hét-nyolc iparosfiú és proligyerek. A többiek jómódú szülők: orvosok, ügyvédek, kereskedők, tanítók gyermekei voltak. Az úrifiúkkal ellentétben az osztály plebeljus csoportja közben meg is fogyatkozott; többen „lemorzsolódtak”. S nemcsak azért, mert nehezen vagy egyáltalán nem bírták a versenyt, hanem mert kenyérkeresőnek fogták be őket szükségben élő szüleik. […] Ezért végeztem én is 1916-ban mint magántanuló a hetediket, amikor bátyám után apámat is katonának vitték, és a család kenyérkereső nélkül maradt. […] A következő évben váltottunk: öcsém maradt ki a hatodikból, s ment helyettem írnoknak, hogy én már mint rendes tanuló készülhessek az érettségire. […] [N]agyon igyekeztem, hogy már az első félévet jó eredménnyel végezzem, mert iskolakezdéskor apám ezzel bocsátott útnak:

– Aztán úgy igyekezz, fiam, hogy a második félévre kapj tandíjmentességet, mert több pénzt rád költeni nem tudok, de nem is akarok.

[…] [Az úrifiúkat segítette] a családi könyvtár, nekem ehhez hozzáadni a betűszegény otthonom úgyszólván semmit sem tudott. Ők rég túl voltak már Jókai és Mikszáth összes művein, amikor én az első Mikszáth-kötettel belekóstoltam a magyar prózairodalomba.”[15]

Az kétkedő szülői hozzáállás, a néhány évvel korábban faluról beköltöző család háttere, a társadalmi összetétel megfigyelése, a lemorzsolódás problémája mind-mind megtalálható az idézetben. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a magántanuló állapot kényszer szülötte is lehet. A szegénység azonban viszonylagos, hiszen testvére is ugyanabba az iskolába jár, és élni tudnak a tandíjmentesség kedvezményével.

A szülők iskoláztatási stratégiájának bemutatásához kevés adat áll rendelkezésre, így néhány rövid egyéni életpályán keresztül mutatjuk be a középiskola szerepét.[16] A szülők számára, mint azt az idézett visszaemlékezés is mutatja, a költségek csökkentése fontos cél volt: sok esetben az idősebb fiú bevárja testvérét, egy osztályba járnak, amire számtalan példát lehet hozni az anyakönyvekből. Így a tankönyveken illetve vidéki tanulóknál a szálláson lehetett pénzt megtakarítani. A testvérekkel kapcsolatos másik elem, hogy gyakran csak az egyik testvér taníttatására van pénz, vagy az idősebbnek hamarabb munkába kell állni, továbbvinni a családi üzletet. Például Reéh Vilmos pécsi fűszeráru kereskedő kisebbik fia a cisztercieknél tanulhat, és annak ellenére, hogy szülei gyógyszerésznek szánják, ő egy prágai kitérő után inkább jogász lesz. Belőle később rendőrkapitány, városi tanácsos, a Nemzeti Casino elnöke, a Mecsek Egyesület oszlopos tagja válik. Ugyanakkor bátyjára maradt a családi bolt továbbvitelének kevésbé látványos feladata.[17]

Taizs Mihály (1828-1889) nyomdász iparos volt és az is akart maradni, de mindkét fia érettségit is tett ezzel kívánt kiemelkedni az iparosok köréből, az idősebbik József (1861-1936) tovább vitte a céget, a fiatalabbik, az 1867-ben született Károly a joglyceum után Kolozsváron doktorált, majd debreceni majd soproni iparkamara főtitkára lett.[18] Taizs József unokája, Ottó a ciszterci gimnázium után már a jogi egyetemet végezte el, de 22 évesen (1933-ban) elhunyt – pedig apja tervezett visszavonulása előtt új gépeket vásárolva próbálta megalapozni fia jövőjét.[19]

A családnak sokszor kényszerű döntést is meg kell hoznia: Mattyasovszky-Zsolnay Zsoltot (1884-1934, a gyáralapító Zsolnay Vilmos fiának, Miklósnak az unokaöccsét) a ciszterci főgimnáziumból a főreálba iratják át 5. évben, miután harmadikban osztályt is ismételt. A szorgalom hiányára utalhat apja kérvénye, aki a különbözeti vizsgák letételére kér halasztást. A budapesti Műegyetem elvégzése után azonban kitűnő vegyész vált belőle.[20] Egyébként a Zsolnay család minden fiú tagja a 19-20. sz. fordulójától a ciszterci főgimnáziumba jár, a korábbi generációk még különféle polytechnikumokba jártak különféle szakirányú végzettségeket szerezve.[21]

A főreál tanulója volt a reálban tanult Fejér Lipót (1880-1959) matematikus (eredeti nevén Weisz), aki tanulmányait a budapesti Műegyetemen, majd a berlini, párizsi stb. egyetemeken végezte. Belőle egyetemi tanár és akadémikus lett. Példája azt mutatja, hogy természetesen a főreálban tett érettségivel is tovább lehetett tanulni, ha ezt a családi háttér is segítette.

Ellenkező példa a már említett Haraszti Sándor (1891-1982) életútja, aki érettségi (1917) után a vasútnál lesz (hadmentességgel járó) hivatalnok gyakornok. Később újságíró lesz, részt vesz az illegális kommunista mozgalomban, 1945 után lapszerkesztő, majd koholt vádak alapján halálra ítélik, de 1954-ben kiszabadul, és részt vesz a forradalomban. Érdekesség, hogy később a szintén volt főreálos Kodolányi János írót (1899-1969) próbálta a támadásoktól megvédeni 1948-1950-ben.[22]

Másik példánk azt mutatja, hogy a ciszterci érettségivel is részt lehetett venni az illegális kommunista mozgalomban, azt Boros István (1891-1980, 1902-ig Sauerwein) példája mutatja, aki 1902-1910 között tanult majd érettségizett a főgimnáziumban. A világháború után Szovjet-Oroszországban élt, majd itthon, Pécsett tanár, ahol kommunista tevékenységet fejt ki, így eltiltják a tanítástól. 1945 után MKP tagként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, baranyai főispán, majd a Természettudományi Múzeum főigazgatója 1949-1960 között.

A tudományos életből Fináczy Ernő (1860-1935) pedagógus, oktatástörténész 1869-1872 között volt a ciszterci gimnázium tanulója. Érettségi után klasszika-filológiát tanult, gimnáziumi tanár, majd minisztériumi osztálytanácsos, egyetemi tanár lett.

A későbbi jogakadémiai tanár, jeles műemlékvédő Szőnyi Ottó (1876-1937) számára, aki a szűrszabó apa negyedik gyermeke volt csak a papi pálya maradt mint realitás. 1878-1884 között járt a főgimnáziumba, majd a joglyceumba, és a 20. század elejének egyik vezető művészettörténésze lesz,[23] Haraszti mellett a legnagyobb mobilizációt képviseli.

A művészeti életből Martyn Ferenc (1899-1986) festőművész emelkedik ki, aki 1910 és 1917 között járt a gimnáziumba, a régi Pécset megörökítő Surányi Miklós (1882-1936)[24] író és újságíró pedig 1892-1900 között, épp egy évvel Babits Mihály (1883-1941) fölött.

A felsorolt példák természetesen kiegészítendők egy-egy teljes évfolyamra kiterjedő életút-vizsgálattal, amelyet a későbbiekben kívánunk el végezni.

Táblázatok

1. táblázat: Az összes beíratott a Főgimnáziumban (forrás: Értesítők)


tanév kezdőéve

összes tanuló

Ebből róm. kat.

ebből izraelita

a többi

1874

337

276

48

13

1875

364

278

62

24

1876

396

305

71

20

1877

387

295

73

19

1878

442

342

85

15

1879

466

354

94

18

1880

510

397

95

18

1881

485

386

80

19

1882

490

393

74

23

1883

430

352

60

18

1884

444

374

49

21

1885

437

370

42

25

1886

457

390

37

30

1887

442

392

30

20

1888

416

374

29

13

1889

388

354

21

13

1890

382

356

14

12

1891

404

371

18

15

1892

393

369

16

8

1893

396

371

21

4

1894

406

375

19

12

1895

416

387

18

11

1896

413

385

16

12

1897

397

377

11

9

1898

414

391

10

13

1899

408

387

7

14

1900

412

391

9

12

1901

434

406

14

14

1902

449

419

12

18

1903

471

433

15

23

1904

464

420

14

30

1905

463

424

11

28

1906

486

442

12

32

1907

472

436

11

25

1908

457

426

8

23

1909

472

435

9

28

1910

496

457

13

26

1911

502

465

13

24

2. táblázat: Az összes beíratott a Reálgimnáziumban (forrás: Értesítők)

tanév kezdőéve

összes tanuló

ebből róm. kat.

ebből izraelita

a többi

1874

443

318

96

29

1875

367

247

98

22

1876

306

210

77

19

1877

271

178

77

16

1878

265

173

77

15

1879

258

152

87

19

1880

247

146

86

15

1881

233

136

76

21

1882

208

125

65

18

1883

201

116

65

20

1884

198

118

65

15

1885

224

129

80

15

1886

278

165

100

13

1887

316

189

111

16

1888

328

182

127

19

1889

348

193

130

25

1890

368

206

137

25

1891

376

202

151

23

1892

404

222

160

22

1893

394

197

174

23

1894

415

200

187

28

1895

421

203

189

29

1896

412

209

180

23

1897

407

195

187

25

1898

401

200

178

23

1899

406

197

181

28

1900

420

200

184

36

1901

413

198

184

31

1902

411

203

179

29

1903

428

225

172

31

1904

432

222

171

39

1905

441

225

178

38

1906

469

244

192

33

1907

482

236

213

33

1908

499

252

213

34

1909

523

273

212

38

1910

541

282

222

37

1911

552

302

207

43

3. táblázat: 1891-es mintaév vallási megoszlása (összes beíratott)

1891/1892 I. oszt.

Ciszterci Főgimnázium

Főreál

 

%

%

római katolikus

71

98,6

78

61,4

evangélikus

---

---

1

0,8

izraelita

1

1,4

48

37,8

összesen

72

100

127

100

4. táblázat: 1891-es mintaév születéshely szerinti megoszlása (összes beiratott)

1891/1892 I. oszt.

Ciszterci Főgimnázium

Főreál

 

%

%

Pécs

34

47,2

37

29,1

Baranya

16

22,2

35

27,5

Somogy

6

8,3

18

14,2

Tolna

4

5,6

8

6,3

egyéb Magyarország

10

13,9

19

15,0

Horvát-Szlavónország

1

1,4

7

5,5

egyéb külföld

1

1,4

3

2,4

n.a.

0

0

0

0

összesen

72

100

127

100

5. táblázat: 1891-es mintaév apa/gondviselő foglalkozása szerinti megoszlása (összes beíratott)

1891/1892 I. oszt.

Ciszterci Főgimnázium

Főreál

kategóriák

%

%

fizikai munkás

3

4,2

2

1,6

földműves

4

5,6

4

3,1

kisiparos, kereskedő

18

25

67

52,8

köz- és magántisztviselő

23

32

19

14,9

értelmiségi

7

9,7

11

8,7

magánzó, földbirtokos

8

11,0

3

2,4

egyéb

9

12,5

20

15,7

ismeretlen

0

0

1

0,8

összesen

72

100

127

100

Mellékletek

1. Ciszterci Főgimnázium

A tanulók összlétszáma (1874-1911)

2. Reálgimnázium

A tanulók összlétszáma (1874-1911)

3. A beiratott elsősök megoszlása

4. Vallási megoszlás (elsősök 1891)

5. Születési hely szerinti megoszlás (elsősök 1891)

6. Az apa foglalkozása szerinti megoszlás (elsősök 1891)

7. A magyarországi gimnáziumok és reáliskolák diákságának felekezeti megoszlása 1890-ben (%)

Források

Baranya Megyei Levéltár VIII. 52. A Ciszterci Rend (Nagy Lajos) Gimnáziuma iratai. Iskolai anyakönyvek.

Baranya Megyei Levéltár VIII. 54. Pécsi Állami Főreáliskola (Széchenyi István Gyakorló Reáliskola, majd Gimnázium) iratai. Iskolai anyakönyvek.

A Ciszterci Rend Főgimnáziumának Értesítői

A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítői

Felhasznált irodalom

BORSY 1998

BORSY Károly: A Taizs nyomdász-család Pécsett. Pécsi Szemle 1998/ősz-tél, 91-97.

BORSY 1999

BORSY Károly: A pécsi Taizs nyomdászcsalád. In: SZIRTES – VARGHA 1999. 99-107.

SZIRTES – VARGHA 1999

SZIRTES Gábor – VARGHA Dezső (szerk.) Angstertől Zsolnayig. Ipartörténeti tanulmányok. Pécs, 1999.

GYÁNI 1997

GYÁNI Gábor: Polgárosodás mint zsidó identitás. BUKSZ 1997/ősz, 266-278.

GYÁNI 1998

GYÁNI Gábor: Forráskritika és bizonyítás. Viszontválasz Karády Viktornak. BUKSZ 1998/tavasz, 20-28.

HARASZTI 1986

HARASZTI Sándor: Befejezetlen számvetés. (Tények és tanúk) Bp., 1986

KALÁSZ 1998

KALÁSZ Gyula: A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. Pécsi Szemle 1998/ősz-tél, 25-32.

KARÁDY 1997a

KARÁDY Viktor: Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon (1867-1945). (Replika könyvek 3.) Bp., 1997.

KARÁDY 1997b

KARÁDY Viktor: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok. Bp., 1997.

KARÁDY 1998

KARÁDY Viktor: Zsidó és nem zsidó polgárosodás? Válasz Gyáni Gábornak. BUKSZ 1998/tavasz, 9-20.

KARÁDY 2000

KARÁDY Viktor: Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek (1867-1945). Bp., 2000.

KATUS 1995

KATUS László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: VONYÓ József (szerk.): Pécs népessége 1543-1990. (Tanulmányok Pécs történetéből 1.) Pécs, 37-93.

KOVÁCS I. – KENDE 2001

KOVÁCS I. Gábor – KENDE Gábor: A tudáselit középiskolái. A két világháború közötti tudáselit középszintű iskoláztatása. Korall 3-4 (2001/tavasz-nyár), 170-187.

KÖVÉR 1998

KÖVÉR György: Fixáció és mobilitás. in: KÖVÉR György – GYÁNI Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp., 1998. 154-165.

KÖVÉR 2001

KÖVÉR György: Keresztutak a gazdasági elitbe. Almási Balogh Elemér és érdi Krausz Simon karriertörténete. Korall 3-4 (2001/tavasz-nyár), 156-169.

LENGVÁRI 1996

LENGVÁRI István: Szőnyi Ottó régészeti-művészettörténeti tevékenysége. In: VONYÓ J. (szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből 2-3, 173-180.

LENGVÁRI 2001

LENGVÁRI István: A Pécsi Ciszterci Főgimnázium tanulói (1851-1911) Korall 3-4 (2001/tavasz-nyár), 145-155.

LENKEI 1922

LENKEI Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922.

MADAS 1978

MADAS József: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

MADAS 1985

MADAS József: A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái. I-II., Adatgyűjtemény. Pécs,1985.

MATTYASOVSZKY-ZSOLNAY 2002

MATTYASOVSZKY-ZSOLNAY Miklósné Gosztonyi Erzsébet: Az elfeledett Zsolnayak. Pécs, 2002.

MÉSZÁROS 1988

MÉSZÁROS István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Bp., 1988

NAGY 2000

NAGY Imre Gábor: A polgári kor hetven éve. Pécs város története 1848-1921 között. (Kézirat Pécs város történetének kismonográfiája számára.) Pécs, [2000]

RAJCZI 1987

RAJCZI Péter: A Pécsi Nagy Lajos Gimnázium története 1687-1948. In: KELENFI Elemér (szerk.): A 300 éves Pécsi Nagy Lajos Gimnázium Jubileumi Évkönyve. Pécs, 1987. 9-104.

SASFI 1997

SASFI Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között. In: SASFI Csaba (szerk.) Iskola és társadalom. (Zalai Gyűjtemény 41.) 131-171.

SZIRTES 2000

SZIRTES Gábor: Reéh György, a Tettye koronázatlan királya. Pécsi Szemle 2000/tavasz, 78-85.

TÜSKÉS 2000

TÜSKÉS Tibor: Surányi Miklós (1882-1936). Pécsi Szemle 2000/ősz, 100-103.

 

 


[1] MADAS 1978; MADAS 1985.

[2] SASFI Csaba (szerk.): Iskola és társadalom. (Zalai Gyűjtemény 41.) 1997.

[3] Korall 3-4, 2001.

[4] RAJCZI 1987; KALÁSZ 1998.

[5] MÉSZÁROS 1988. 238.

[6] KOVÁCS I. – KENDE 2001., 2. táblázat.

[7] KOVÁCS I. – KENDE 2001., 3. táblázat.

[8] Ha a 100 ezer hívőre jutó gimnáziumi és reáliskolai tanulók számát nézzük, akkor az eltérés még inkább jelentkezik: r.k.: 249, ref.: 372, evang.: 268, zsidó: 1115 jut 100 ezer hívőre.

[9] KARÁDY 1997a; KARÁDY 1997b; KARÁDY 1998; KARÁDY 2000. Vö.: GYÁNI 1997; GYÁNI 1998.

[10] RAJCZI 1987. 54. – sajnos további forrásmegjelölés nélkül.

[11] LENGVÁRI 2001. 149.

[12] KÖVÉR 2001. 157.

[13] LENKEI 1922. 129-130.

[14] NAGY 2000.

[15] HARASZTI 1986. 19-20.

[16] A nem hivatkozott adatok forrásai: a két középiskola iskolai anyakönyvei és értesítői, különféle lexikonok.

[17] SZIRTES 2000. 78-79.

[18] BORSY 1999. 100-101.

[19] BORSY 1998. 96-97; 1999, 104.

[20] JÁVOR 2000. 194, bár Mattyasovszky-Zsolnay Miklósné Gosztonyi Erzsébet szerint a cisztercieknél érettségizett (MATTYASOVSZKY-ZSOLNAY 2002. 66.).

[21] JÁVOR 2000. 185-186.

[22] HARASZTI 1986. 223.

[23] LENGVÁRI 1996.

[24] TÜSKÉS 2000.