Cikkek

Zambó Terézia: A múlt idézete Madas József nyomán

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Madas József Emlékkonferencia

(Pécs, 2002. április 16-17.)

válogatott előadásai

Szerkesztette:

FONT Márta és VARGHA Dezső

Tanulmányok Pécs történetéből 15. Pécs, 2003

173-180 pp.

Zambó Terézia

A múlt idézete Madas József nyomán

Das Wiedererleben der Vergangenheit nach József Madas

The evocation of the past following the wake of József Madas

Madas Józsefre emlékezünk. Megtiszteltetés számomra, hogy ez alkalommal én magam is elmondhatom gondolataimat. Írásomnak A múlt idézete Madas József nyomán címet választottam, mert szeretném bemutatni, hogy Pécs két legősibb városrészének, Belvárosának és a Tettyének településrendezési tervei elkészítése során miképpen hasznosítottam Madas József munkáit, a Pécs-belváros telkei és házai, valamint A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái című adatgyűjteményeket.

Az emlékezők között azok közé tartozom, akik nem ismerhették meg személyesen „Józsi bácsi”-t. Az elmúlt évek alatt azonban mégis úgy éreztem, hogy kutatásaim során, könyveinek tanulmányozásakor, alaposan megismerkedtünk. Ha visszagondolok, közel tíz éve annak, hogy mindennapos olvasmányom lett először a Budai külvárosra, majd Pécs belvárosára készített adatgyűjteménye. Ez utóbbit rongyossá forgattam, és lakat alatt őrzöm, mint ahogy valamely különleges ereklyét szoktak. Azt a mondatot, hogy „Madas József munkája nyomán”, több ezerszer leírtam az elkészült rendezési tervekben.

1993-ban a Tettye-Havihegy Városrész rendezésével, majd 1997-től Pécs Történeti Városközpontjának szabályozásával foglalkoztam. Mindkét településrendezési terv kiemelkedő fontosságú Pécs számára, elkészítésük nagy kihívást jelentett. E felelősségteljes munkák elvégzésében, mindennapos töprengéseim, vizsgálódásaim, kutatásaim során néha már úgy éreztem, beszélgetek Józsi bácsival, hiszen újra és újra elmerülve soraiban kérdéseimre mindig választ találtam.

Felmerülhet itt, nem túlzás-e, vagy miért is olyan fontos egy településrendezési terv elkészítése során a régmúlt megismerése. Hadd idézzem válaszul Lewis Mumford szavait, aki A város szerepe a történelemben című könyvében a következő kérdéseket teszi fel: „Voltaképpen mi a város? Hogyan jött létre? … mi a rendeltetése?” Aztán hamarosan tovább megállapítja: „A város eredete homályos, múltjának jelentős részét a föld mélye rejti, … s nehéz fölmérni, hogyan alakulhat a jövője.” Később aztán folytatja tovább: „Ha újonnan kívánjuk megalapozni a városi életmódot, meg kell értenünk a város történelmi jellegét, … Hosszú történelmi nekifutás híján nem tehetünk szert tudatunkban a feltétlenül szükséges lendületre, enélkül pedig nem tehetjük meg a merész ugrást a jövőbe.”

Madas József munkái abban segítettek, abban készítettek elő, hogy e merész ugrást tervező kollégáimmal együtt megtehessük!

A közel kétezer éves múltú Pécs ősi településrészeinek sajátos adottságaihoz igazított, érzékeny, egyedi elemekkel szabályozott településrendezési tervek készítését tűztük ki célul. Vagyis az évezredek hosszú évszázadai során kialakult városszerkezetben, egy jól követhető funkcionális kontinuitásban egymásra építkező korok házainak, házsorainak, tömbjeinek együtteséből formálódó Pécs és egész társadalma fenntartható fejlődésének biztosítását. Mindennek elérése érdekében, utat kerestünk, kidolgoztuk stratégiánkat és egy ezt segítő szabályozási rendszert építettünk fel.

A terv készítésének menete négy fő fejezetre osztható:

I.              Megismerés

II.           Összegzés, konklúzió

III.        Alapelvek rögzítése – a milyen legyen Pécs kérdésre válaszkeresés

IV.        Stratégia kidolgozása – a város fenntartható fejlődését célzó, hogyan legyen kérdésre válaszkeresés

A megismerés folyamán, a múlt rejtelmeibe és viharaiba, könyvtárnyi irodalom tanulmányozása, levéltári, régészeti anyagok kutatása után pillanthattunk be. A török utáni semmiből való ébredés időszakától Madas József munkái jelentették a legnagyobb segítséget. Másképpen használtuk a Tettye-Havihegy rendezésénél a Budai Külváros telkei, házai és utcái című két kötetes adatgyűjteményt, és másképpen a Belváros telkei és házai című vaskos adatgyűjteményt.

A közel kétezer éves múltú Pécsen, az évszázadok során egymásra „rakódott rétegek” a város fejlődését mindig és folyamatosan meghatározták, miközben átalakultak, beépültek vagy átépültek és ezáltal rajtuk, illetve velük együtt új értékek teremtődtek. Van azonban valami, ami mindvégig állandó maradt és ez a város ősidők óta formálódó térszerkezete, utcáinak, tereinek nyugodt, kiegyensúlyozott hálózata.

Az egymással térben és időben is szorosan összefonódó városrészek sajátos szerkezete ősidők óta formálódott, és amíg a belváros gyakorlatilag már a középkorban véglegesen kialakult, a Tettye, a patak mentén és a Mindenszentek temploma körüli magból, a török utáni újjáépítések során fejlődött ki, nőtte ki magát Budai külvárossá. Amíg tehát a Tettye-Havihegy építészeti különlegessége és értéke nem annyira egyedi építészeti értékeiben rejlik, hanem inkább táji és domborzati adottságaihoz csodálatosan alkalmazkodó szerkezetében, addig a Belváros az építészeti értékek teljes körű tárházát rejti, illetve mutatja be számunkra.

A Tettye-Havihegy településszerkezetének kialakulását Madas József munkája nyomán a 18. század elejétől, telekről-telekre követni tudtuk. Madas József 4 korszakról készített térképet, ezeket alapul véve a török utáni semmiből való elindulástól napjainkig, azaz a 20. század végéig ábrázolni tudtuk a városrész kifejlődését, virágzását, majd 20. század elejétől megindult hanyatlását. Tekintsünk át korszakonként a terület sorsának alakulását

Az első a török utáni semmiből való elindulás korszaka: 1695-ben a királyi kamarai tisztviselők összeírásaiban a budai városrészben „már csak romjaiban létező” török mecsetet említenek nagy telekkel, a mai Ágoston téren. 1710 táján, negyed századdal a török kivonulása után, még az adásvételek tárgya nem egyéb, mint Brandstatt, vagyis égett hely. 1772-ig mégis láthatóan elindul az újjáépítés, hiszen a letelepedni vágyó iparosok ezt a városrészt előnybe részesítették a Szigeti városrésznél, a vízi energiára építve.

A második 1786-ig, a szabad királyi városi rangra emelkedés időszakáig tart, a harmadik. 1828-ig, majd a negyedik a 19. század végéig mutatja a Tettye folyamatos fejlődését. 1892. szomorú intermezzo a Tettye életében. Ekkor épült meg a város vízvezeték rendszere, a patak elapadt, a malmokat sorban lebontották.

A városrészt tehát Madas József adatgyűjteményének a segítségével térképen felépítettük. A továbbiakban pedig haladtunk előre a tervezésben, mindvégig az alapokra építve, ha kellett oda vissza- visszatekintve.

Kiragadtuk a Tettye szerkezetének sajátos, védendő részleteit: (1) a Barátúr utca és Böck János utca menti beépítést; (2) a tettyei mag jellegzetes zsákutcáit; (3) a sajátos hangulatú beépítést a Vince utca fölött; (4) a mediterrán hangulatot leginkább tükröző jellegzetes sarokbeépítést, a kereszttel.

E sajátos szerkezeti egységek lehatárolásával a Tettye-Havihegy városrész szabályozási tervének övezeteit különítettük el. A táji- és domborzati adottságok, változatos telekstruktúra, eltérő beépítettség és építészeti karakter, festői közterületek alapján 12 övezetet különítettünk el, és azokra a szabályozási tervben olyan egyedi előírásokat dolgoztunk ki, melyek alkalmazása mellett e sajátos, értékes tulajdonságok fenntarthatók, azok sérülése nélkül a városrész felújítható, korszerűsíthető, rekonstruálható. A Tettye-i szerkezet együttes védelme érdekében a területi védelemnek adtunk hangsúlyt, ezért itt műemléki jelentőségű területet határoltunk le.

Mindkét városrészre általánosan igaz, hogy természeti adottságainak, történeti múltjuknak köszönhetően sok arca van. Mint általában bármely más városban, van keleti-, nyugati-, északi és déli homlokzatuk. Van „ég felé néző” homlokzatuk, terepadottságainak köszönhetően. Különösen igaz ez a Tettyén. Történeti múltjukból eredően pedig beszélhetünk „földalatti” homlokzatokról, melyek megtalálhatók:

          a Világörökség listára felkerült ókeresztény sírkamrákat rejtő eltemetett rétegekben;

          a nagyrészt a törökkor másfél évszázada alatt elpusztult középkori emlékeket rejtő felszín alatti rétegekben, alapfalakban;

          a 18-19. században épült, szerteágazó pincerendszer mélyszintjeiben.

Az ősi településszerkezet tér- és úthálózata mentén folyamatosan átépült Belváros mai képét jellemzően a 19. századi historizmus építészeti irányzatai határozzák meg. Az egy- és kettőszintes romantikus, vagy klasszicizáló épületek, finoman váltakozó magasságú párkányzatának ritmusa, nem csupán az egyedi épületet, hanem az egész együttes értékét is emelik. A 19. század végi eklektika is markáns átépítésekkel hagyott nyomot Pécs belvárosában. A szecessziós irányzatot kevés számú, ám jelentős épület képviseli. Az 1940-es években lezajlott kisebb utcanyitások mentén 3-4 szintes társasházak épültek fel, melyek a mai napig idegenek a belváros ősi időktől alakuló, formálódó karakterében, városképében.

Ebben az építészeti együttesben, a városfallal körülvett belváros teljes egészében műemléki jelentőségű terület, mely közel 1200 ingatlant jelent, K-i oldalon, a Felsőmalom utca-Majorossy u.-Ágoston tér-Alsóhavi u.-Búza tér által határolt területtel kibővítve megközelíti az 1500 telket. Az országosan védett műemlékek száma 180, a szabályozási tervben további 176 épületet javasoltunk országos és 321-t helyi védelemre. Összességében tehát a belváros ingatlanjainak felét valamilyen egyedi védelemre méltónak találtuk. 

Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy az egész belvárosi együttes, utcaképeivel, térfalaival, szimbolikus részleteivel, felbecsülhetetlen értéket képvisel. És ebben az együttesben a nem védett épületek szabályozása is nagyon fontos, mert azok csak méltósággal alkalmazkodva képesek óvni, őrizni, vagy emelni a belváros építészeti értékét.

Ezért igenis minden egyes telek, minden egyes épület, építmény fontos láncszem Pécs belvárosában. Hiszen a tátongó foghíjak, az avult, lakatlan, esetleg befalazott nyílású épületek látványa nem méltó a több ezer éves múlthoz. Madas József adatgyűjteménye nélkülözhetetlen volt számunkra abban a megingathatatlan elhatározásunkban, miszerint a belvárost telkeire, ízekre szedjük szét, hogy aztán egy időutazás után ismét felépíthessük, most már meghatározva az egész együttesre vonatkozó szabályokat. Mert ahogy Török Ferenc építész tanárom Vallomásaiban mondja: „… a háznak konkrét helye, kapcsolata van, függetlenül nem létezik…Az építészet térjelenség, amely a környezettel indul, a helyszínből, a helyszín kapcsolatából…az épület lehetőségét, végső formáját, sőt stílusát is bizonyos mértékig meghatározza a környezete…az építészet mindig illeszkedés is. Ha sétálunk a városban, láthatjuk, hogy valójában a sok névtelen adja az egész képét, hangulatát, világát, stílusát, amiből aztán itt kilóg az Operaház, odébb belesimul az utcaképbe egy olyan Ybl Palota, amit csak az építőművészetet ismerő vesz észre. De a nagy egész harmóniáját talán éppen az illeszkedők teremtik meg.” 

A szabályozási terv területén minden egyes ingatlanra elkészítettünk egy adatlapot, vagy inkább nevezzük törzslapnak, melynek fejlécében az ingatlan pontos címe és helyszínrajza került, a vizsgált időben készített jellemző utcai fotóval, az épület korának, főbb stílusjegyeinek összefoglalásával. Jelentősebb épületek, együttesek esetében, mint például a Püspökvár, Bazilika, vagy volt Megyeháza a törzslapok több oldalasak lettek, több fotóval kiegészítve. Az adatlapot a fejléc alatt két hasábra osztottuk. A bal oldalon elkezdtük az ízekre bontást, a jobb oldalon pedig a visszaépítést. Itt már javaslatokat is rögzítettünk.

A vizsgálati oszlopot mindig Madas József munkájával kezdtük el feldolgozni.

Madas József adatgyűjteményében a városfallal körülvett terület minden telkét bemutatja, általában az 1722-es, un. Telekkönyv adataiból kiindulva. Ahol erre lehetőség volt korábbi, főleg az 1695-ös adatokhoz is visszanyúlt, ezek azonban sajnos nagyon hiányosak, mivel nagyrészben elpusztultak a rácdúlás időszakában. Ebből a korszakból inkább csak a Király u. és a Ferencesek utcája mentén volt felhasználható adat. A gyűjteményhez 1722-es és 1960-as térképi melléklet készült. A vizsgált ingatlan körül történt eseményekkel, adás-vételekkel, építésekkel, telekalakításokkal együtt, minden telekre és épületre vonatkozóan megjelennek az 1777-es, 1828-as, és 1865-ös adatok.

Fontos értéke az adattárnak, hogy a rendkívül hiányos adatok, felmérések, bevallások, bizonytalan számozások ellenére sikerült a telkek egyértelmű beazonosítását megoldani, 1865-től már helyrajzi számok segítségével. Jól kitűnik, hogy a vizsgált ingatlan beépített-e, vagy ház áll rajta, kerttel.

A tulajdonos neve, foglalkozása, az eladó, illetve a vevő megnevezése sok érdekes információt mutat minden érdeklődő számára, de a mi munkánkban inkább az eladási ár volt izgalmas. Hiszen azonos területegységen, azonos időszakban hasonló eladási ár, hasonló értékű és nagyságú épület meglétére enged következtetni. Amikor azt tapasztaltuk, hogy tíz éven belül, több adás-vétel során sem változott lényegesen az eladás tárgyát képező ingatlan ára, ebből ugyanannak az épületnek, felújítás nélküli továbbadására következtethettünk.

Ha azonban hirtelen kiugró eladási árat találtunk, a térség hasonló ingatlanjaival összehasonlítva is, felújítás, bővítés, újjáépítés, esetleg új építés valószínűsíthető. Ezeknek az adatoknak a segítségével, a vizsgált épületek, épületrészek korára következtethettünk. Az 1865-ös állapotot az 1960-as, vagy a mai térképpel összevetve, a telekstruktúra alakulása tisztán követhető volt, ugyanúgy mint valamely nagyobb telek felosztódása, folyamatos aprózódása is. A 19. század második felében zajló, jelentős tömegű és méretű átépítések, ráépítések, új építések már építési engedély számmal, tervező és kivitelező megnevezésével kerültek be az adatgyűjteménybe. Sok esetben, 1926-os állapotot vetettünk össze az 1865-össel, és nagy biztonsággal megállapíthattuk, hogy a 19. század végi építés csak az utcai frontot érintette, az udvari szárny vélhetően a korábbi épület ma is fennálló része. Ezekben az esetekben többszöri helyszíni bejárást tartottunk ugyan, de a szabályozási terv keretein belül részletesebb kutatásra nem volt lehetőségünk, ezért építéstörténeti kutatást írtunk elő, a vizsgált épület vagy épületrész fenntartásának, esetleg bontásának tisztázása érdekében.

Sokszor olvashattunk lakhatási engedély kiadásáról, vagy valamely felújítás, felépítés után átadott épület kitüntetéséről! Követni tudtuk az oldalhatáron álló beépítés zártsorúvá alakulását. Előfordult olyan utalás is, amelyből a helyszíni vizsgálataink során egyértelművé vált, hogy a 18. század végi, 19. század eleji épület emeletráépítéssel bővült. A 19. század második felének átépítése során tehát barokk földszinti falazatra, eltolt nyílásrendszerben, eklektikus stílusjegyekkel kialakított emeletet, hangsúlyos főpárkányt és alacsony hajlásszögű nyeregtetőzetet építettek. Példaképpen a Leöwey Gimnázium udvari szárnyát említeném.

Új utcák nyitása, az azok menti telkek kialakítása és beépítése is tisztán látható folyamat. Például 1882 után, a Ferences kolostor kertjéből kialakított Várady Antal utca menti telkek kialakulását, vagy 1938-ban a Toldy utca megnyitását had említsem. A Színház, a Városháza mai épületeinek építéstörténete ugyancsak kirajzolódik, a Városház köz megnyitásáról is tájékoztatást kapunk.

Így elkalandozva Józsi Bácsi adatai között, végezetül rögzítettük a telek kialakulásával kapcsolatban szerzett ismereteinket, megállapítottuk a telek beépítésének módját, beépítettségét, valamint domborzati viszonyait és közterületi kapcsolatait. Összefoglaltuk az utcai épület jellemző karakterét, struktúráját, utcaképben betöltött szerepét, és meghatároztuk az utcai homlokzat stílusát, főbb építészeti jegyeit.

A vizsgálat ezzel befejeződött. Most a védettségi fokozatot állapítottuk meg. Ebben a munkafolyamatban Sonkoly Károly Belváros telkeire készített védelmi tanulmánya is nagy segítségünkre volt. A második oszlopban, a vizsgálatunkban feltárt értékek védelme érdekében javaslatokat dolgoztunk ki, megkezdődött a „visszaépítés” folyamata.

Először a telekalakításra vonatkozó korlátozásokat, lehetőségeket határoztuk meg, majd a beépítettség nagyságára tettünk javaslatot: ez az érték mindig az adott telekre vonatkozik, ami átlagban 60%, de ez a kialakult állapot szerint változhat. Ott például ahol ezt az értéket a már meglévő beépítettség meghaladja, a kialakult állapot tartható, vagy visszaépíthető. Olyan védett műemléki ingatlan esetében pedig, ahol a kialakult beépítés ezt a nagyságot nem éri el ugyan, de a védelem foka nem teszi lehetővé a beépítettség növelését, a beépítettség a kialakult nagyság szerint tartandó.

A beépítési mód meghatározása után, a tömegstruktúrát befolyásoló főbb paraméterek kerültek meghatározásra: például eldöntendő az épület magasításának lehetősége, az utcaképben, a városképben kívánatos magassága, szintszám vagy szomszédos épülethez, épületekhez viszonyított támpont, támpontok meghatározásával.

A homlokzatok kialakításánál utcai homlokzatról és esetleg ha szükséges udvari homlokzatról is beszélnünk kell. Védett épület esetében kitértünk a védett értékekre és részletekre. Azon esetekben, ahol például a telek udvari részére gépkocsival behajtani nem lehet, meghatároztuk, esetleg kapuzat nyitásának lehetőségét, vagy feltételeit. Új építés esetén utcai vagy udvari homlokzatmagasságot állapítottunk meg, védett műemlékek közötti ingatlanon gyakran azok párkánymagasságához viszonyítottuk az új felépítmény magasságát.

A homlokzat kialakításához kapcsolódóan, a tetőzet formájával, fedésével kapcsolatos kikötések rögzítése következett, itt meghatároztuk a tetőfelépítmény létesítésének lehetőségeit is.

Minden telek esetében a megoldandó problémák kiemelésével zártuk az oszlopot. Olyan problémákat emeltünk ki, melyek a vizsgált telken belül nem oldhatók meg, tehát nagyobb térséget terhelnek, de a szabályozási tervben végezetül ezeket a problémákat együtt meg kell oldani. Ilyen például a parkolási kérdés (ld. Papnövelde 13, 17. Szent István tér 21., Széchenyi tér 14., Ferencesek u. 21., Munkácsy Mihály u. 1.).

A vizsgálati oszlop zárásakor mindig „letekintettünk” kicsit a föld alatti homlokzatokra is. Bemutattuk a vizsgált telek alá benyúló mélypincét, a telek helyéből adódó régészeti védettségét. Felvetettük, az esetleg várható középkori, vagy török kori leletek előfordulásának lehetőségét is. Madas József gyűjteménye alapján az 1722-es térképen jól követhetők a török kori építkezések.

A közel 1500 ingatlanra feldolgozott adatlapokat tömbönként rendszereztük, majd 25 füzetbe fűzve összegeztük.

Ezután szerkesztettük meg azt a keretszabályozást, amelyet Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata rendelettel hagyott jóvá, és amelyhez ezeket a füzeteket mellékletben helyeztünk el.

E mellékleteket figyelmébe ajánljuk az építtetőknek, építészeknek, beruházóknak is, bízva abban, hogy azt áttanulmányozva átérzik a belváros sokrétű értékeinek védelme érdekében megalkotott szabályozás szükségességét. Egyszer s mind, utat mutattunk számukra Madas József munkája felé és annak segítségével mindenki végighalad azon a felismerő, kutató úton, amely során világos képet kap arról:

         hogy a világörökség díjas Pécs Belvárosában milyen beavatkozás engedhető meg, hogy élő város maradjon, lakóinak kellemes, magas igényszintű lakókörnyezetet biztosítson,

         miközben hosszú évszázadok folyamán kialakult sajátos szerkezetét, karakterét és a mindebből áradó meleg, vonzó hangulatát is meg tudja tartani.