Cikkek

Pilkhoffer Mónika: A Krajczáros és a Frigyes laktanyák építéstörténete

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Madas József Emlékkonferencia

(Pécs, 2002. április 16-17.)

válogatott előadásai

Szerkesztette:

FONT Márta és VARGHA Dezső

Tanulmányok Pécs történetéből 15. Pécs, 2003

139-156 pp.

Pilkhoffer Mónika

A Krajczáros és a Frigyes laktanyák építéstörténete*

Die Baugeschichte der „Krajczáros”- und „Frigyes”-Kaserne         

The history of the construction of the Krajczáros and Frigyes barracks

Bevezetés

A középületek közül a laktanya tekinthető a legkevésbé építőművészi feladatnak. Ennek ellenére több városban országosan elismert mesterek nevei tűnnek fel laktanyák tervezőiként. (Pártos Gyula: Kecskemét, Szombathely; Alpár Ignác: Győr, Verőce, Pozsony) Ezeken a szórványos eseteken kívül néhány építész kimondottan laktanyaépítésre specializálódott annak a folyamatnak az eredményeképp, mely során a hasonló igények kielégítése következtében az egyes épületfajták tipizálódó feladatokká váltak. A Monarchia idején emelt laktanyák közül sokat Benedikty József állami főmérnök tervezett. Jelentős helyet foglal el Soukup Adolf munkásságában az ungvári, az eszéki és a szabadkai laktanya. A teljesség igénye nélkül emeljük még ki a bécsi Rieger Ervin (Szombathely, Pozsony) és Tóásó Pál (Cegléd, Debrecen, Nyíregyháza, Veszprém) nevét, akik az ország több területén emeltek katonai létesítményeket.[1]

A legtöbb pécsi középülethez hasonlóan a város most sem áldozott pénzt egy nagynevű vagy nagyobb tapasztalattal rendelkező építész által készítendő tervért. A helyi architektúrák rajzait a mérnöki hivatal és a katonai mérnökkari igazgatóság hivatalnokai készítették el. A laktanya épülettípusának és a konkrét architektúráknak a feldolgozatlansága miatt aligha vállalkozhatunk annak megvizsgálására, hogy a helyi erők tervezésében és kivitelezésében emelt pécsi laktanyák hol helyezkednek el országos viszonylatban.

Ugyanakkor a laktanyaépítés nem csak mennyiségi szempontból, hanem mint üzleti vállalkozás és városfejlesztő tényező is nagyobb figyelmet érdemelne. A katonaság jelenlétéből adódó nagyobb fogyasztás és a bevételek növekedése mellett a pécsi laktanyák kutatásából arra is fény derült, hogy maga a laktanyaépítés is jelentős nyereséget produkált. Nem tudunk még egy olyan középületet említeni, ahol az építkezés jelentős hasznot hozott volna a városnak azáltal, hogy a kivitelezés évekre lebontott költségei jóval kisebbek voltak annál a bérösszegnél, amit a honvédelmi minisztérium fizetett a katonák elhelyezése után; a haszon pedig nagyobb volt annál, amire a városi tőke banki kamatozásával tehetett volna szert a város. Pécsett a laktanyaépítésből nyerhető bevételt már a katonai épületek felépítése előtt „elköltötték”, amikor 1891-ben a színház felépítését is ebből kívánták megoldani.

A szinte teljesen feldolgozatlan témában nem törekedhettünk a teljességre. A két legnagyobb laktanya – a Krajczáros és a Frigyes[2] – közösen kezelt iratait tanulmányoztuk át, mely épületeket a közös hadsereg katonái számára emeltek. Munka az utánunk jövőknek is maradt: a Batthyány és Fejérváry laktanyában elhelyezett 19. honvéd gyalogezred és az egyetlen lovassági, a 8. honvéd huszárezred beszállásolására emelt Lakits laktanya anyaga még kutatókra vár.[3]

Előzmények

A hadsereg kérdése kényes pontja volt a kiegyezésnek. Bár a kiegyezési törvényben szerepelt a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része, a haderő rendezését csak az 1868. évi törvények oldották meg. Hosszas tárgyalások után a bécsi udvar végül belement a honvédség felállításába, de csak gyalogsággal és lovassággal, tüzérség és műszaki csapatok nélkül és csak a közös hadsereg újonclétszámán felüli besorozással. A magyar vezényleti nyelvű honvédség párjaként Ausztriában létrehozták a Landwehrt. A königgrätzi vereség elodázhatatlanná tette a hadsereg reformját. „A véderőtörvény bevezette az általános és személyes, helyettesítést és megváltást kizáró védkötelezettséget.”[4] A haderő 7/8-a részét a közös hadsereg, a maradék 1/8 részt a honvédség és a Landwehr szolgáltatta. Ez utóbbi alakulatok nagysága közel egyforma volt, de a honvédségben nagyobb volt a lovasság aránya. A Monarchia 112 katonai kerülete közül 47 esett Magyarországra. Egy alakulatba általában ugyanabból a kerületből soroztak.

Városunkban a katonák száma 1880-ban 970, 1890-ben 1382, 1900-ban 1730, 1910-ben 1978 volt. Ez a kereső lakosságnak körülbelül 10 %-át tette ki. A foglalkozási megoszlást tekintve a katonaság számánál 1890-ben csak az iparban dolgozók, 1900-ban és 1910-ben az iparosok, a házi cselédek, az egyéb kategóriába soroltak és 1900-ban a napszámosok száma volt nagyobb. „A hadvezetés érdekei egyértelműen a szórtan elhelyezkedő katonaság összpontosítását kívánták, így a dualizmuskori Pécs városa is a századforduló utánra olyan garnizonvárossá nőtte ki magát, ahol a katonaság létszáma és szerepe meghaladta a magyarországi átlagot.”[5] Míg 1910-ben 31 törvényhatósági jogú város össznépességének 3,8 %-át tette ki a véderő aránya, addig Pécsett ez a szám 4,7 % volt. Pécs katonai jelentőségét valószínűleg stratégiai szempontoknak köszönhette, hiszen a Balkán irányában az egyik legdélebben fekvő, utolsó nagyobb magyar város volt. Ennek fontosságát mutatja, hogy maga az uralkodó, Ferenc József kizárólag hadgyakorlatok tartásakor látogatott el a városba.[6]

év

A katonaság száma és aránya a lakosságon belül

1880

970

1890

1382

11 %

1900

1730

8,37 %

1910

1978

8,25 %

Forrás: KATUS László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: Pécs népessége 1543-1990. Tanulmányok Pécs történetéből 1. Szerk.: VONYÓ J., Pécs, 1995. 87-89.

Az általános hadkötelezettség bevezetésével létrejött tömeghadsereget már nem lehetett a lakossághoz beszállásolni, ezért megnőtt az igény a laktanyák után. A laktanyaépítés nagy időszaka mégis csak az 1890-es évekre esett Pécsett, addig a katonákat polgároktól bérelt lakóházakban helyezték el. Ezek az épületek azonban a legritkább esetben feleltek meg laktanya céljára, emellett drágák is voltak. A laktanyák számának gyarapodása egyben a katonaságnak a városban betöltött növekvő szerepét is alátámasztja. Míg 1890-ben 9, 1900-ban már 43 laktanya állt a városban.[7]

Az 1879. évi 36. tc.[8] osztályozta a hadsereg rendelkezésére bocsátott épületeket, és egyben laktanya-építési útmutatóul is szolgált. A törvény meghatározta, hogy a különböző rangokkal mekkora lakás vagy helyiség jár együtt. Amíg az ezredeseknek egy 5 szoba, konyha, 2 kamra és 1 fakamra méretű lakást kellett biztosítani, a nős altiszteknek már csak egy szoba, konyha, kamra jutott. A legénységet közösen, nagyobb szobákban helyezték el úgy, hogy minden egyes katonára 15,3 köbméter levegő és legalább 4,5 négyszögméter térfogat jusson. Nemcsak a légköbméter számítása, de a laktanyáknál alkalmazott pavilon-rendszer is a kórházépítés elveihez hasonlított. A pavilonok célja itt is az elkülönítés: most azonban nem a fertőzések elkerülése végett, hanem a rangnak megfelelő elszállásolás és a különböző funkciók miatt épültek külön legénységi, altiszti és tiszti pavilonok, raktár- és börtönépületek. A legtöbb egyezés a kórház és a legénység barakkjainak beosztása és alaprajza között fedezhető fel: a folyosóra felfűzött nagy méretű közös szobákat kisebb kiszolgáló helyiségek kísérték.

A város 1881-ben és 1882-ben 16 974 forint 87 krajcárt költött arra, hogy épületeit a törvény előírásainak megfelelően átalakítsa. Ennek eredményeképp a Rókus utcai Krajczáros laktanya[9] 2 század, míg a Mayer laktanya és a budai külvárosi Littke laktanya[10] 1-1 század befogadására alkalmas fióklaktanyai[11] minősítést kaptak.

1882-ben a gyalogsági helyőrség létszámát 2 zászlóaljban állapították meg, de mielőtt az újabb 1 zászlóaljat, vagyis 4 századot jelentő katonaság elhelyezéséről intézkedhetett volna a város, egy egész gyalogezred Pécsre helyezéséről döntöttek. 1883-ban a közgyűlés a katonai laktanyák építéséről elvi határozatot hozott: 3 zászlóaljnak a szigeti külvárosban, egynek a budaiban kívántak helyet biztosítani. Valójában csak két zászlóalj számára kellett új laktanyákat építtetni, mert 4 század elhelyezése már biztosítva volt, egy zászlóalj pedig ún. mozgó zászlóalj volt. A kérdés megoldására hivatott – katonai és városi tagokból álló – ún. vegyesbizottságot azonban csak 1885-ben sikerült összehívni. Ez a város nyugti részében állomásozó 3 század mellé még egy 5 század számára alkalmas épület emelését, a keleti felében, a Littke laktanyától délre eső telken pedig még egy 3 századot befogadó laktanya felépítését javasolta. A város két végébe szétrakott katonaságnak nyilván stratégiai okai is voltak, de érdemes megjegyezni, hogy a belváros csak azért nem jött számításba, mert ott nem találtak megfelelő épületet. Városrendezési elvekről szó sem esett, holott Pécsnek voltak rossz tapasztalatai belvárosi katonai objektummal kapcsolatban.

A honvédelmi minisztérium által jóváhagyott építkezéseket ugyanis éppen a város közepén éktelenkedő régi katonai kórház ügye késleltette. A közgyűlés kijelentette, hogy csak abban az esetben szavazza meg a beruházáshoz szükséges költségeket, ha előbb megegyezés születik a katonai kórház eltávolításáról. Mint tudjuk, erre csak 1889-ben került sor. Úgy tűnik, a megfelelő laktanyák hiánya ellenére a 80-as években már Pécsett tartózkodott az új századok egy része. A katonákat a Batthyány és a „temető”-féle laktanyákba is beszállásolták, melyek már 1879-ben is olyan rossz állapotban voltak, hogy katonaság elhelyezésére alkalmatlannak nyilvánították őket. A város képviselőinek kérésére 1883 októberéig mégis engedélyezték laktanyaként való használatukat, de a honvédelmi miniszter leirata szerint még 1887-ben is katonák voltak az épületekben. A késedelmes laktanyaépítés miatt a miniszter azzal fenyegette a város vezetőit, hogy ez „nemcsak a katonaságra, de a lakosságra nézve (…) igen hátrányos következmények okozója lehet”[12]. 1888-ban felmondták ezt a két épületet[13], és a katonákat ideiglenesen a Siklósi utcában levő Nádassy-ház szobáiban, egyenkénti beszállásolással helyezték el.

Az új csapatkórház építésének megkezdése után végre a laktanyákra került a sor. A pénzügyi szakbizottság beterjesztette jelentését, mely minden szempontból gazdaságosnak minősítette az építkezést. Amíg a város 1889-ben bérleti díjakért 6419 ft 65 kr-t fizetett, a kincstártól a haderő elszállásolásáért csak 4272 ft 31 kr-t kapott.[14] Jelentős volt a különbség a szállásért járó térítés esetében: ugyanazon legény után rendes laktanyában 3.5 kr, míg fióklaktanyában csak 1 kr. járt naponta. Emellett a pécsi fióklaktanyákon gyakran kellett költséges javításokat is végeztetni. Az építkezés jövedelmezőségét növelte, hogy a laktanyaépületek után sem házadót, sem általános jövedelmi pótadót nem kellett fizetni. A Krajczáros laktanya telkére és a Littke laktanya alatti területre tervezett új épületek felhúzásának összes költsége 317 400 forintot tett ki. A számítások szerint míg a takarékpénztárban elhelyezett törzstőke 4 % kamat mellett a városnak csak évi 5480 ft jövedelmet hoz, addig a laktanyák után 25 évig fizetett évi bér 8990 forintot fog biztosítani. A befektetett pénz 29 év alatt teljesen megtérül, így abban az esetben, ha a hadseregnek 25 év múlva már nem lenne szüksége a laktanyákra, a törlesztésből csak akkora összeg marad, amennyit az építési anyag is bőven megér. A gazdaságos beruházás mellett szólt az is, hogy a „város fejlődésére, gyarapodására, az üzleti élet forgalmára és a házak jövedelmezőségére, azok értékére a katonaság ittléte igen előnyös”[15]. Az építkezést sürgető vélemény mégis csak a Krajczáros és a Mayer laktanyáknál tervezett munkálatokat hozta kilátásba, s csak ezek elkészülte után gondolt a budai külvárosi épületek kivitelezésére. Valójában ez utóbbi tervei még nem voltak készen, másrészt a „két egymástól távol levő (…) ily nagy költségű építkezések ellenőrzésére kellő számú szakerőkkel nem rendelkezik a város”. Az építkezés „káros lehet az építtető magánosokra is”, mert „az építkezési anyag és munka árait jelentékenyen felemelnék”[16].

A tervekre vonatkozó legkorábbi adatot 1885-ből találtuk. A Krajczáros és Frigyes laktanyák első tervrajzait valószínűleg egyszerre készítette el egy mérnökkari kapitány vázlattervei és utasításai alapján Cséfay Flórián.[17] A terveket és a költségvetést a honvédelmi miniszter és a 4. hadtestparancsnokság észrevételeinek megfelelően 1888-ban a mérnöki hivatalban átdolgozták.[18] 1888. májusában a részletes építési tervekre megérkezett a kormányhatósági jóváhagyás. Az 1889. május 27-i közgyűlés elfogadta a pénzügyi szakbizottság ajánlatát, és első ütemben a Krajczáros és Mayer laktanyák kibővítését szavazta meg.[19]

A Krajczáros és a Mayer laktanya

A Krajczáros laktanya telkére két új legénységi épületet és egy börtönt terveztek; ez utóbbi emeletén altiszti lakásokkal. A laktanyák a Rókus, a börtön a Makár utcára nézett. Az egyik lépületet 3, a másikat 2 század részére emelték. Bár az építési program szerint csak az egyik laktanyában alakítottak volna ki ebédlőt és tornateremet, az I. és II. számú legénységi épületek számára egyetlen alaprajz készült. Az architektúrák homlokzata szintén azonos volt. A végtelenül egyszerű külsőn még az ablakokat sem keretezte semmilyen díszítés, egyedül a két szélső rizalit tagolta valamelyest az épületet. Az alaprajz szerint a kamrák mellett a mélyföldszinten volt a konyha, az étterem és a tornaterem. A magasföldszint, az első és a második emelet elrendezése hasonlított egymáshoz. A szélesebb széleken 2-2 nagyméretű legénységi szoba volt. Az ezek között futó folyosóról kisebb helyiségekbe: altiszti, iparos és mosdószobákba léphettünk.

Az új börtön[20] magasföldszintjén kicsiny ablakok mögött 12 magánzárkát, két közös legénységi és egy altiszti cellát alakítottak ki. Az épület keleti oldalára nem húztak emeletet, és az itt elhelyezett őrszobák és kiszolgáló helyiségek nagyobb ablakokat kaptak. A külső aszimmetrikus és inkább funkcionális, mint harmonikus volt. Az emeleten öt szoba-konyhás lakás állt az altisztek rendelkezésére. A Xavér utcában álló Mayer laktanyát 6 legény, 2 altiszt és 1 mesterember számára szükséges szobákkal bővítették ki. Tervrajzai nem maradtak meg.

Mindennek a megvalósítása 137 000 forintot igényelt. A pénzt a város törzstőkéjéből előlegezték meg, és a katonai kincstár által folyósított éves bérösszegből fizették vissza. A fővárosi lapokban is meghirdetett árlejtést 1889. július 1-én tartották meg. A kőműves munkára Schlauch Imre 8,1 %, Körösztös József 12 % engedménnyel, az összes munkára Schlauch 7,1 %, Körösztös 10 % engedménnyel vállalkozott. A két mester ajánlata elég szerény érdeklődésnek minősíthető, pedig a csapatkórházon kívül más nagyobb építkezésről nincs tudomásunk ebből az évből. A megbízást Körösztös József nyerte el, de Schlauch Imre neve is feltűnt a kivitelezők közt; érdekes módon mint a bádogos és asztalos munkák készíttetője.

Az építés vezetésére a mérnökkari igazgatóság nem tudott külön embert adni, így azt a főmérnökre bízták. Az építést ellenőrző bizottság ugyanazokból a tagokból állt, mint a csapatkórház esetében. A felügyeletre úgy tűnik, szükség volt, mert az építési jegyzőkönyv szerint a falazás „a legritkább esetben eszközöltetett az építési szabályok szerint”[21]. A II. számú legénységi épületnél a bizottság kénytelen volt a munkákat egy időre beszüntetni, mert a nagyobb kövek hiánya az épület szilárdságát veszélyeztette. A fal egy részét a vállalkozónak újra kellett építenie. A szeptemberi és októberi jegyzőkönyv tanúsága szerint elrendelték, hogy a legénységi épületek felső emeletének falai tiszta téglából épüljenek.[22] Talán korábban itt is a Pécsett kedvelt vegyes falazat volt előírva. 1890. január 24-én a hideg miatt felfüggesztették a munkát. A laktanyák nyárra készültek el: augusztus 11-12-én komolyabb hiányok nélkül vették át őket a vállalkozóktól.

A jótállási határidő lejárta után, az 1893. december 2-án megtartott felülvizsgálaton azonban a 2. számú legénységi épület északkeleti sarkán a földszinttől a második emeletig terjedő repedést konstatáltak. Mivel ez még nem jutott nyugvó állapotba, Körösztös óvadékát újabb két évre visszatartották.[23] Ennek lejártakor a főmérnök megállapította, hogy a repedés ugyan nem terjedt tovább, de helyette a szomszédos ablakok felett újabbak keletkeztek. A hibát az okozta, hogy az ablakok fölé a boltozatok oldalnyomásának ellensúlyozására szolgáló kötővasak nem rendes helyükre, a boltozatokba kerültek, hanem azok fölé. Rauch főmérnök nem vállalta az épületért a felelősséget, ezért az építőmester 1895. november 1-én kötelezte magát, hogy a jótállást ingyen még 3 évre elvállalja, és biztosítékul a Lakits és Batthyány laktanyáknál letett óvadékát kötötte le.[24] Az 1898-as felülvizsgálat végre rendben találta az épületet. Ebből kitűnik, hogy a kivitelezés gyengéi ellenére Körösztös jelentős mértékben kivette a részét a katonai építkezések adta építési konjunktúrából. A honvédelmi miniszter teljesítette a város kérését, és a 3. zászlóaljat 1891 őszén Pécsre helyezte azzal a feltétellel, ha 1892 őszétől minden katona az előírásoknak megfelelő laktanyaépületben lesz elhelyezve.[25]

A Frigyes laktanya

A Krajczáros laktanya átadása után a város keleti felébe tervezett épület felhúzása következett. A Littke laktanyától délre eső területet[26] a város 1890-ben vásárolta Körösztös Imrétől, a Krajczáros laktanya építési vállalkozójának édesapjától 21 045 forint 41 krajcárért. A Légszeszgyár és az Alsó Malom utcák közötti telekre hét épületet terveztek: egy legénységi épületet két század részére tornászó és vívóteremmel, egy másikat 1 századnak iskola helyiségekkel. A főtiszti iskola és iroda architektúrájával szemben az altiszti épület helyezkedett el. Ezeken kívül egy raktár, egy börtön és egy mosókonyha rajzai készültek el, összesen 180 400 forintos költségvetéssel.

Mint már említettük, a tervek a kormányhatóságok módosításai miatt 1889-ben még nem voltak készen, ezért fogtak először a Krajczáros laktanya kivitelezéséhez. A mérnöki hivatal egyetlen építésze azonban nem győzte a sok munkát, ezért 1891-ben azzal a kéréssel fordult a műszaki igazgatósághoz, hogy a tervrajzokat ők dolgozzák át.[27] Úgy tűnik, hogy még a miniszteri jóváhagyás előtt megtartották a versenytárgyalást – a főmérnök véleménye szerint azonban már így is későn. Az 1891. augusztus 6-i árlejtésen az összmunkákra Körösztös József 8 %, a kőműves munkák esetében ugyanő 9 %, Misángyi és Keil 16,5 %, Kálfics Antal és társai 8,25 %, Schlauch Imre 14 % árengedménnyel pályázott. A nyertes a Misángyi-Keil páros lett.[28] Már javában folyt az építkezés, amikor november 19-én a honvédelmi miniszter még mindig változtatott volna a terveken, de tekintettel arra, hogy a laktanyának 1892 őszéig el kellett készülnie, megelégedett azzal, ha észrevételeit a kivitelezéskor figyelembe veszik. A végösszeget 184 353 ft 13 krajcárban állapította meg, amit a város a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól felvett 600 000 forintos kölcsönből finanszírozott. Az új laktanya után járó évi 13 435 forint 05 kr. lakbértámogatás a költségvetési összeg 6,8 %-ának felelt meg. Ilyen magas kamatot banki befektetéssel nem sikerült volna elérni. A laktanya 3300 forint tiszta hasznot hozott a városnak évente.[29]

A vállalkozók 1891 végére az összes épület földszintjével elkészültek. A belügyminiszter jóváhagyása csak 1892 áprilisában érkezett le Pécsre – a tervrajzok legújabb változatával.[30] Május végére minden épület elérte a tetőszintet, de már ekkor biztosnak tűnt, hogy az augusztus 15-i határidő nem lesz tartható. A mérnöki hivatal ezért a kivitelezőket nagyobb munkaerő alkalmazására utasította. Ez nem történhetett meg, mert a város maga volt kénytelen munkásokat fogadni és fizetni. A mesterek ugyanekkor az építési határidő meghosszabbítását kérték, mert a késedelem oka az volt, hogy a 4. sz. hadtestparancsnokság változtatásai miatt a munkák hosszabb időre fel lettek függesztve és csak április végén, a belügyminiszteri jóváhagyás után folytatódtak. A mérnöki hivatal az építési időt szeptember 15-ig kitolta. Ennek ellenére október 6-án még mindig dolgoztak a munkások. A laktanyát csak október 22-én vették át a kivitelezőktől, akik ellen a határidő túllépése miatt eljárást indítottak.[31] A katonaság november folyamán foglalta el az új épületeket.[32] A laktanya az 52. számú, Frigyes főherceg nevét viselő gyalogezred Boszniából Pécsre helyezett egyik zászlóaljáról kapta a nevét.

A Karjczáros és a Frigyes laktanyák kibővítése

Annak ellenére, hogy 1895-ben átadták a Lakits huszárlaktanya mellett a Batthyány laktanya[33] épületét is, már a következő évben felmerült a Krajczáros és Frigyes laktanyák kibővítésének gondolata. A pótépítkezéseknek nem annyira a katonaság számának növekedése, mint inkább a pót- és fióklaktanyák felhagyása volt a célja. Amellett, hogy ezzel a város a hadsereg beszállásolásának ügyét végre megnyugtatóan rendezte, nagyobb bevételre is számíthatott az új épületek révén. A Krajczáros laktanya kibővítését a fióklaktanyaként működő két régi épület lebontása és a Mayer laktanya felhagyása tette indokolttá. A Frigyes laktanya megnagyobbítására a Littke-pótlaktanya helyett volt szükség.[34]

Az építkezést most is a Krajczáros laktanyánál kezdték. Az építési program a Krajczáros laktanya telkének keleti részén emelendő ezredtörzsi épületet[35], a nyugati oldalon, az egykori lovassági pótlaktanya helyén egy három század befogadására alkalmas legénységi épületet, valamint egy istállót és az altiszti és börtönépület megtoldását tartalmazta. A 289 814. 45 koronát igénylő beruházás tiszta jövedelme ugyan mindössze 49 korona volt, de ez az előzetes számítások szerint a Frigyes laktanya kibővítése után a 2000 koronát is meg fogja haladni. Mindenképpen előnyösnek tűnt az építkezés abból a szempontból, hogy a kincstár által 25 éven keresztül fizetett térítés az új épületek átvételétől fog ketyegni a régi épületek esetében is.[36]

A tervező személyét illetően ellentmondóak a forrásaink. Rauch János főmérnök 1901. június 10-én kelt levelében arról értesítette a tanácsot, hogy a tervek elkészítésével Lanzendörfer Ferenc százados, műszaki tisztet bízta meg az építési összeg 0.9 %-áért.[37] Augusztus 8-án ugyanakkor azt írta, hogy a tervekkel annyira előrehaladt, hogy a vegyesbizottság augusztus 16-ára összehívható.[38] Lenkei Lajos[39] is Rauch munkájának tartotta a plánumot, holott arról lehetett csupán szó, hogy a megrajzolt tervek magyar nyelvű dokumentációjának az elkészítése a mérnöki hivatal feladata volt. Ezt erősíti az is, hogy az összes laktanyaépület tervrajza a különügyek dobozaiban szórványosan felbukkanó német nyelvű rajzokon kívül előkerült magyarul is, a mérnöki hivatal pecsétjével ellátva.

A pécsi laktanyaépületek közül a Krajczáros törzskari épülete volt a legartisztikusabb. A sávozott magasföldszint feletti két emeletet az ablaknyílások közötti pilaszterek fogták össze. Azonban mind a pilaszter fejezetek, mind pedig az ablakok keretezése már túlmutat a historizmus elhasználódott kelléktárán. Ezért sajnálatos, hogy a homlokzatot később levakolták, és ezzel díszeitől megfosztották. A III. számú legénységi épület hasonló volt a korábbi kettőhöz. Magasföldszintjén és emeletein egy-egy századnyi katona fért el.[40]

Az építkezést megszavazó közgyűlés augusztus 30-i határozatát a belügyminiszter 1902. májusában jóváhagyta.[41] A június 28-án megtartott árlejtés eredményeképp a kivitelezést a 8.3 % engedménnyel vállalkozó Pilch és társa kapta Horváth Halas Antal és Eisner Dóczi egységáras ajánlatával szemben.[42] A kivitelezés iránti szerény érdeklődés meglepő egy olyan évben, amikor a híradások az építőipar pangásától voltak hangosak. A munkák zökkenőmentesen és gyorsan haladtak, az épületek már november közepére tető alá kerültek. A kivitelezők tartották magukat a határidőhöz, így a katonaság 1903. augusztus 19-én átvehette az új épületeket.[43] Az 1907-es felülvizsgálat is csak csekély hiányokat talált az architektúrákon. A megújult laktanya Ferenc József nevét vette fel. A Ferenc József laktanyában a 69. gyalogezred szolgált.[44]

Kisebb munkákra került sor a Frigyes laktanyánál, mely mégis nagyobb hasznot hozott azáltal, hogy az évente 5000 koronáért bérelt Littke laktanyától megszabadulhatott a város. Itt egyetlen század számára emeltek Lanzendörfer tervei szerint egy egyemeletes legénységi épületet, megnagyobbították a raktárt és néhány apróbb átalakítást végeztek az altiszti épületen. Számottevő volt az érdeklődés az 1903. május 30-án megtartott versenytárgyaláson a 91 855 korona 46 fillérrel előirányzott építkezés után. Az összes munkára Pilch és Oscsodál 5 %-kal, Tichy Ödön 0,1 %-kal olcsóbban vállalkozott. A kőműves munkák esetében Schlauch Imre 2 %, Tichy 3,5 %, Wéber József 5 %, az Eisner és Horváth Halas Antal 8,25 % engedménnyel ajánlkozott. Bár a III. számú legénységi épület igen szerény architektúra volt, a legnagyobb engedményt adó nyertes páros nem rendelkezett azzal a képesítéssel, mellyel a munkát elvállalhatta volna[45], ezért a város felszólításának eleget téve a vállalkozók Schneider Manó építőmestert bízták meg a művezetéssel. Mindezek ellenére az épületek őszre tető alá kerültek, 1904. május 1-re pedig teljesen elkészültek.[46] A vállalkozók csak egy hibát követtek el, mikor a földmunkák során a kiemelt földet nem az új vásártér, hanem magánszemélyek udvarának feltöltésére szállították el.

A pécsi laktanyák építése betekintést enged az építőmester-párosok világába is. Az építőipar kapitalizálódása jelentősen megváltoztatta mind az építészek, mind az építőmesterek munkakörülményeit. Ahogy fokozatosan szétváltak az új infrastukturális igények és az építőművészeti feladatok, ahogy az építészetet haszon- és díszépítészetre osztották fel, úgy kezdték a tervezőket építésznek vagy mérnöknek nevezni, de bárminek is hívták őket, általános jelenséggé vált, hogy a fokozódó munkamegosztás eredményeként egyre jobban elszakadtak az épület kivitelezésétől. A tervező csak abban az esetben irányíthatta egy architektúra felépítését a rajzoktól a kész épület átadásáig, ha nemcsak szakértelemmel, de a kivitelezéshez szükséges pénzzel és kapcsolatokkal is rendelkezett. Ez az új helyzet egy sajátos társulási formához, az építészpárok kialakulásához vezetett hazánkban. A két építész közül általában az egyik foglalkozott a tervezés művészi feladataival, míg a tőkével is rendelkező társa a gyakorlati életben működött: ő szerezte a munkákat, tárgyalt a megbízókkal vagy amennyiben vállalkozó is volt, művezetőként ellenőrizte az építkezést.

A párosok együttműködése Pécsett is általános jelenség volt, még ha nem is annyira építészek, mint inkább építőmesterek szintjén jött létre. Kialakulásának oka azonban hasonló volt, mint a fővárosban. Egy vidéki városban amúgy sem volt annyi építési feladat, mely lehetővé tette volna egy építész számára, hogy csak tervezésből megéljen, ezért mindenképpen vállalkozónak is kellett lennie. Mivel a társulások jogi ügyleteiről az építési iratok alig beszélnek, nagyon keveset tudunk a társulások személyi hátteréről, megalakulásának és szétválásának körülményeiről.

Misángyi András és Keil Károly nem csak a Frigyes laktanya felépítésére álltak össze, amire bizonyíték az Iskola utca 15. szám alatt Tolnai Vilmos megbízásából 1892-ben közösen felhúzott épületük. Mindenesetre Misángyi mint építőmester, Keil mint vállalkozó szerepelt a társulásban, vagyis tőkével Keil Károly rendelkezhetett. A két mester viszonya a laktanyaépítés alatt ismeretlen okból megromlott. Először Keil kérte, hogy a letett óvadékot a tanács csak az ő nevén kezelje, majd Misángyi András szerette volna elérni, hogy a város vezetése utasítsa társát, hogy a Keilnek már kifizetett 75 000 forint elszámolásáról őt is tájékoztassa.[47] A tanács egyik esetben sem intézkedett; magánjogi kérdés lévén nem is intézkedhetett. Keil Károlynak az alapozási munkák nehézségei miatt még 2301 korona kiutalását kérő, 9 évvel későbbi beadványából megtudjuk, hogy perbe keveredett társával, annak halála után pedig hitelezőivel.[48] A per kimeneteléről az iratok sajnos már nem számolnak be.

A Krajczáros laktanya 1901-es kibővítésének építőpárosa közül a friss építészmérnöki diplomával rendelkező pécsi Pilch valószínűleg azért szorult Kuckenberger János szászvári építőmester segítségére, mert csak tervezésből nem tudott volna megélni, a kivitelezéshez viszont kellő tőkével nem rendelkezett. Ezt támasztja alá, hogy amikor 1903. június 5-én a közös vállalkozást felbontották[49], Pilchnek Kuckenberger befektetett pénze fejében 36 000 koronát kellett kifizetnie. A nagy összeg előteremtése gondot okozhatott a fiatal építésznek, mert azt csak három részletben és a laktanya-építkezés befejezése után tudta teljesíteni. Valószínűleg már az első, 12 000 koronás részlet előteremtése sem ment simán, mert 1903. őszén a Schapringer bankcég és több magánszemély is végrehajtást kért az építész ellen. A szerződés felbontásának szövegéből arra következtethetünk, hogy a teljes összeggel Pilch az építőmester összes szerszámát, gépét és eszközét is megvásárolta. A Frigyes laktanya megnagyobbításának versenyében, 1903. májusában Pilch Andor már Oscsodál Ödönnel közösen pályázott. Ezek szerint Pilch most sem tudott vagy nem akart önállóan vállalkozni, de arra nézve, hogy a régi társulás felbontásának mi volt az oka, nem tudjuk a választ.

Már említettük, hogy a Frigyes laktanya kibővítését az Eisner Dóczi és Horváth Halas Antal páros nyerte meg. Eisner Dóczi valójában téglagyáros volt, aki polgári építkezéseknél is gyakran csak vállalkozóként, vagyis a más által készített terv kivitelezőjeként tűnt fel. Szinte a legtöbb építőmester mellett előfordult a neve, ám ez nem jelenti azt, hogy társas viszonyban lett volna velük. Ilyen szoros kapcsolatban csak Horváth Halas Antallal dolgozott együtt, ajánlataikkal több középület esetében is sikert arattak annak ellenére, hogy képzettségük csak földszintes épület emelésére jogosította fel őket. Mint láttuk, ez problémát okozott a Frigyes laktanya építésekor is, ezért vált szükségessé Schneider Manó művezetőként való alkalmazása.

A századforduló laktanya-építkezéseinek köszönhetően 1908-ban a város területéből 119 084 m2 –t foglaltak el a laktanyák, 24 714 m2 –t beépítve. Az épületek évi fenntartása 10 713 koronába került, míg jövedelmük 110 058 koronát, becsértékük 2 080 483 koronát tett ki.[50] Annak ellenére, hogy ezek az épületek katonai funkciójukat már rég elvesztették, különböző intézmények otthonaként napjainkban is szolgálják a várost.

1. kép A Krajcáros laktanya legénységi épületének alaprajza (Rókus u.)

2. kép Börtön- és altiszti épület a Krajcáros laktanyában

3. kép A Frigyes laktanya épületeinek helyszínrajza (Légszeszgyár u.)

4. kép A Frigyes laktanya tiszti épülete

5. kép A Ferenc József (korábban Krajcáros) laktanya épületeinek helyszínrajza

6. kép A tiszti épület a Ferenc József laktanyában

7. kép A III. számú legénységi épület a Ferenc József laktanyában

 


* A tanulmány az MTA TKI támogatásával készült.

[1] MERÉNYI Ferenc: Épületfajták Magyarországon 1890-1918. Tipológiai adatgyűjtemény. II., Bp., 1955. 246-251.

[2] Baranya Megyei Levéltár (BML): IV. 1406. g. Pécs város tanácsának külön kezelt iratai 36. k.cs. A Krajczár és a Frigyes laktanyák építési ügyei (1876-1904)

[3] A Batthyány laktanya iratai a 117-es számú, a Lakitsé a 45 és 118-as számú különügy alatt találhatók meg. A Lakits laktanya építéstörténetének dokumentálása annál is sürgetőbb feladat lenne, mert az épületet a közeljövőben lebontják.

[4] Magyarország története 1848-1890. Magyarország története tíz kötetben (6/2.) Főszerk.: PACH Zsigmond Pál, Bp., 1984. 793.

[5] NAGY Imre Gábor: A katonaság szerepe Pécs város életében a dualizmus korában. Kézirat, BML, Pécs, 2002. (A továbbiakban: NAGY 2002) 5.

[6] A hadgyakorlatok fontosságára a Habsburg birodalomban csak a poroszoktól elszenvedett vereség után jöttek rá. A főleg ősszel tartott, több mint százezer katona összevonásával járó hadgyakorlatokon a legénység már a laktanyákban sem fért el, ezért sátortáborokat állítottak fel számukra. Az 1870/80-as években honvédségi sátortábor létesült Marosvásárhelyen, Kassán, Lugoson, Nyitrán, Tápiósülyön és Pécsett. A Siklósi út mellett a honvédség által kibérelt 37 holdnyi területen a budapesti Gregersen cég 48 épületet húzott fel 1880-ra. (NAGY 2002. 12-13.)

[7] Magyar statisztikai közlemények II. A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Bp., 1893. és THIRRING Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve I. Bp., 1912. (A továbbiakban: THIRRING 1912) Laktanyán az összes katonai pavilon számát érthették.

[8] Magyar Törvénytár 1879-1880. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 148-178. A törvény módosítása: 1895/XXXIX. tc.: Az 1895. évi törvények gyűjteménye. Bp., 1895. 212-228.

[9] Az 1882 őszére elkészült munkák vállalkozói Lammer Ágoston és Gianone Ágoston voltak. BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 235/1882.

[10] Littke Lőrinc a Légszeszgyár utca nyugati sarkán 1876-ban épített házát felajánlotta a katonaság számára. A város 1877. október 1-től évi 2500 forintért 10 évre kibérelte az épületet, amit Littke már eredetileg úgy rendezett be, hogy az megfeleljen laktanya céljára. BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 12702/1876. és 24/14564/1876.

[11] Fióklaktanyának minősültek azok a helyiségek, melyek nem csak beszállásolás céljára szánt épületekben voltak, vagy férőhelyeik és minőségük tekintetében a rendes laktanyák igényeinek nem mindenben feleltek meg.

[12] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 14046/1887. A városra nézve hátrányos határozat meg is született: férőhely hiányában 1 zászlóalj ideiglenesen Kaposvárra került.

[13] A volt temetői laktanyát és a Pálya utca 4. szám alatti – korábban szintén laktanyaként használt – házakat 1888/89-ben árverés útján értékesítették. BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 12932/1888.

[14] 1889-ben a 3 zászlóaljból kettő volt a városban: a Krajczáros laktanyában 2 század, annak barakkjaiban 1 század, a Mayer laktanyában 1 század – vagyis összesen 1 zászlóalj. A 2500 forintért bérelt Littke laktanyában 2 század, az 1400 forintba kerülő Nádassy házban és a 964 forintos Krupitzer laktanyában 1-1 század tartózkodott. 1805 forintba került évente a hadkiegészítési parancsnokság irodái és a raktárak számára bérelt Toll-féle ház.

[15] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 6650/1889.

[16] Uo.

[17] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 7972/1885.

[18] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 7216/1888.

[19] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 60/6910/1888.

[20] Börtönnek eddig a Kaszárnya utcára néző ún. Stock-házat használták. A földszintes, manzárdtetős, barokk stílusú épületet Fonyó Sándor kanonok építtette még a 18. század közepén. Nevét annak köszönheti, hogy gyakran alkalmazták benne a botozás (stock=bot) büntetését.

[21] Az építést ellenőrző bizottság jegyzőkönyve 1889. augusztus 3.

[22] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 12818/1889.

[23] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 12904/1893.

[24] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 251/1896.

[25] 1890. április 30-val felmondták a Nádassy-féle laktanyát, 1893. március 31-től a Toll-féle házat. BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 14076/1890.

[26] Bár ezt a laktanyát a budai külvárosban tervezték felépíteni, a megvásárolt telek a budai és a siklósi külvárosok határán, de még a siklósi külvárosban volt.

[27] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 2996/1891.

[28] A kőfaragó munkát Piacsek Károly, az üvegest Wolheim és Spitzer, a cserepest Zelms Gyula, az ácsmunkát Kléber János kapta meg.

[29] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 42/5482/1893.

[30] A szerződés értelmében a kiviteli terveket a vállalkozóknak kellett elkészíteniük. Misángyi Andrásnak és Keil Károlynak valószínűleg a főtiszti és legénységi épületek homlokzatának kidolgozásában is szerepe lehetett, erre enged következtetni, hogy az építést ellenőrző bizottság május 16. és 24-i ülésén a mesterek által beterjesztett rajzokat csekély változtatásokkal elfogadták.

[31] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 13505/1892. A raktár csak 1893. februárjában lett kész. A város a legritkább esetben élt azzal a szerződésben foglalt jogával, hogy az építési határidő után elkészült épületekért kötbért számoljon fel, a késedelem ugyanis általában a város és nem a vállalkozók hibájából származott. A Frigyes laktanya esetében sem találtunk több utalást arra, hogy mekkora összeggel büntették volna meg az építőmestereket.

[32] A jótállási határidő lejárta után 1895. november 18-án megtartott felülvizsgálaton észlelt apróbb hibákat Keil Károly elismerte, de vonakodott helyreállítani. Misángyi időközben eltávozott az élők sorából, ezért a főmérnök a 746 forintot igénylő munkákat Mihálovits Ferenccel javíttatta ki a vállalkozók óvadékának a terhére. BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 2094/m.95.

[33] A Batthyány és a Fejérváry laktanyák az azonos nevű utcák által határolt telektömbön létesültek. Mindössze 1-1 nagyobb épületből és azok melléképületeiből (raktár, kocsiszín, fakamrák) álltak. Mindkét épület szerepel 1895 előtti térképeken is, sőt a Batthyány laktanya esetében tudjuk, hogy rossz állapota ellenére 1887-ig használta a város. Az 1895-ös munkák tehát csak bővítést, felújítást és néhány melléképület felhúzását jelenthették. A Fejérváry laktanya egészen díszes, egyemeletes épületében kapott minden helyet: a földszinten voltak az altiszti lakások, de a börtönök és raktárak is, míg az emeleten főleg legénységi szobákat és irodákat alakítottak ki. A Batthyány laktanya L alakú, egyszerű architektúrája 200 katona elhelyezésére szolgált. Az 1895. február 28-án megtartott árlejtésen Schlauch Imre 5,5%-os engedményével szemben a 8%-ot engedő Körösztös József nyerte el a munkát. Az építési határidő 1895. október 31-én járt le. (BML: 1406. g. 117. k.cs.)

[34] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 266/24846/1902.

[35] Az épületben irodák, önkéntesi és altiszti iskolák helyiségei, a gyengélkedőszobák és a zenekar kaptak helyet.

[36] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs.155/23723/1901.

[37] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 16990/1901.

[38] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 22252/1901.

[39] LENKEI Lajos: Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922. 76.

[40] A törzskari épület jelenleg szociális otthon, a legénységi épületek egy középiskolának és az egyetem tanszékeinek – a III. számú többek közt a történelem tanszékeknek – ad otthont.

[41] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 13992/1902.

[42] Érdekes, hogy Schlauch Imre nem indult ezen a versenyen, viszont beválasztották az építést ellenőrző bizottságba. (BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 18432/1902.)

[43] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 19276/1903.

[44] Pécs-Baranya címtára 1909. 33.

[45] A földművelés-, ipar- és kereskedelmügyi miniszter 1884. évi 46188. számú rendelete alapján kőművesmester csak földszintes házat emelhetett saját felelősségére. Emeletes épület felhúzásához építőmesteri képesítés kellett.

[46] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 10201/1904.

[47] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 13843/1892.

[48] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 32513/1901.

[49] BML: IV. 1406. g. 36.k.cs. 14137/1903.

[50] THIRRING 1912. 458-459.