Cikkek

Nagy Imre Gábor: Báró Fejérváry Imre Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja (1897-1905)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 18.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2006.

ISSN 1219 4077

ISBN 963 85 2129 5

Szerkesztette: Pilkhoffer Mónika és Vonyó József

165–199. p.

Nagy Imre Gábor

Báró Fejérváry Imre Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja (1897-1905)

Baron Imre Fejérváry, Obergespan des Komitates Baranya und der Freistadt Pécs (1897-1905)

Baron Imre Fejérváry the Lord Lieutenant of Baranya County and Free Royal Town of Pécs (1897-1905)

Származás és neveltetés

Báró komlóskeresztesi Fejérváry Imre (1866. febr. 20. Bécs – 1952. dec. 5. Csorvás, Békés megye) Fejérváry Géza és Biedermann Sarolta házasságából született. Apai részről egy régi katonanemesi család, anyai részről pedig egy örmény eredetűnek tartott Baranya megyei birtokos család kapcsolatait és hagyományait örökölte.

A Biedermann család hírnevét és vagyonát megalapító bécsi Biedermann Mihálynak két fia került Magyarországra, Simon (1804-1864) a turonyi, Gusztáv (1819-1880) pedig az üszögi és mozsgói ág megalapítója. Biedermann Gusztáv és Gumpel Erzsébet házasságából született az édesanya, Biedermann Sarolta (1844. ápr. 13. Bécs – 1924. okt. 11. Deszk, Torontál megye). Biedermann Gusztáv, az üszögi uradalom tulajdonosa 1867. aug. 29-én szerzett magyar nemességet, üszögi és mozsgói előnévvel.[1]

Biedermann Sarolta 1862-ben Fejérváry Gézához ment férjhez. Házasságukból Imrén kívül három gyermek született. Gizella, aki Gerliczy Ferenc báró felesége lett. Olga Burián Istvánnal kötött házasságot, akit később közös pénzügyminiszterré, majd közös külügyminiszterré neveztek ki.[2] Irma szintén egy arisztokratához, Korniss Károly grófhoz ment felségül. [3]

Az édesapa, komlóskeresztesi Fejérváry Géza (1833. márc. 15. Josefstadt, Csehország – Bécs, 1914. ápr. 25. Bécs) nem mindennapi katonai pályát futott be. Rendkívül fiatalon, huszonhat éves korában, 1859. október 17-én cs. kir. századosként a solferinói csatában tanúsított hősiességéért elnyerte a legmagasabb osztrák katonai kitüntetést, a Mária Terézia rend lovagkeresztjét és 1862. április 25-én a vele járó osztrák báróságot. A magyar bárói rangot 1875. augusztus 17-én kapta meg. A kiegyezés után dandárparancsnokként került a magyar honvédséghez, melynek újjászervezéséért sokat tett. 1872 és 1884 között a honvédelmi minisztériumi államtitkári, 1884 és 1903 között honvédelmi miniszteri, 1905 és 1906 között pedig az ún. darabont kormány miniszterelnöki tisztét töltötte be. Politikusként ő volt a dualizmus leghosszabb ideig szolgáló minisztere, hiszen több mint három évtizeden át benne volt a magyar kormányban. Az uralkodó kedvelt híveként tábornoki rangot kapott, táborszernagy, gyalogsági tábornok lett, majd a honvédelmi miniszteri tárcáról való lemondása után a magyar darabonttestőrség kapitányává nevezték ki.[4]

Fejérváry Imrét politikai nézeteiben és pályájában egyaránt erősen befolyásolhatta származása, szűkebb és tágabb körű rokonsága. A katonaarisztokrácia nemzetek feletti, birodalmi szemlélete és uralkodóhoz való rendíthetetlen hűsége közismert. A baranyai Biedermannok a helyi nemesség szempontjából jövevényeknek számítottak, és nem tartoztak a megye régi középbirtokos rétegéhez (Kardos, Jeszenszky, Sauska stb. családok).

A családi hagyományok Fejérváry Imrét egyértelműen a katonai pályára szánták volna, hiszen a család férfi tagjai már a 16. századtól katonaként szolgáltak. A család első ismert őse, Nekes István 1521-ben esett el Nándorfehérvár (ma Belgrád) ostrománál. Innen kapta a család a Fejérváry nevet.[5] A katonai pálya azonban kiesett a lehetőségek köréből, mert lábhibája erre alkalmatlanná tette (egyik lábára alig észrevehetően sántított), ezért a közigazgatási pályára szánták.

Középiskolai tanulmányait a bécsi Tereziánumban végezte. Jogi tanulmányait a debreceni református jogakadémián kezdte, majd a budapesti egyetemen folytatta, ahol 1890. február 1-én államtudományi doktori oklevelet szerzett. Katonai szolgálatát a debreceni 2., majd a pécsi 8. honvéd huszárezrednél teljesítette. 1887-ben tartalékos hadnaggyá, majd 1891-ben tartalékos főhadnaggyá nevezték ki.[6] Más források szerint Fejérváry Imre 1890 és 1895 között volt a 8. honvéd huszárezred tartalékos főhadnagya.[7]

A pályakezdő évek

Abban, hogy hivatali pályáját Baranya megyében kezdte, nagy szerepet játszhatott az édesapa jó barátja, Kardos Kálmán, aki ekkor Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispáni tisztét töltötte be. Kardos főispán 1888. július 8-án Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki, és az esküt a közgyűlés előtt le is tette.[8] A tiszteletbeli aljegyzői kinevezés aligha jelentett többet a puszta címnél, hiszen ekkor még jogot hallgatott.

A jogi diplomája megszerzése után rögtön, 1890. február 12-én gróf Teleky Géza belügyminiszter főispáni titkárrá nevezte ki (miniszteri segédfogalmazói rangban), és Kardos Kálmán főispán mellé osztotta be. Már másnap letette az esküt és megkezdte hivatalos működését. Fizetését évi 600 Ft-ban és 200 Ft lakáspénzben szabták meg.[9]

A főispánok mellé főként az irodai teendők ellátására rendeltek ki főispáni titkárt a belügyminisztérium fogalmazói közül. A rendszer célja az volt, hogy a belügyminisztérium fiatalabb tisztviselői megismerkedjenek a vidéki, törvényhatósági közigazgatással. Hosszabb-rövidebb idő múlva azután a főispáni titkárokat visszahívták a belügyminisztériumba.[10]

Fejérváry Imre csaknem két évet töltött Kardos Kálmán mellett, amikor 1891. november 1-től a belügyminisztériumba rendelték be szolgálattételre.[11] Ott fogalmazóvá, majd miniszteri segédtitkárrá léptették elő. A belügyminisztérium névtárában 1893 és 1895 között miniszteri fogalmazóként, 1896-ban miniszteri segédtitkárként szerepel.[12] „Az állami tisztviselők stb. illetményeinek szabályozásáról” szóló 1893:4. tc. szerint a miniszteri segédfogalmazó a X., a miniszteri fogalmazó a IX., a miniszteri segédtitkár pedig a VIII. fizetési osztályba tartozott.[13]

Fejérváry Imre kapcsolatai azonban továbbra sem szakadtak meg Baranya megyével és Pécs városával. Kardos főispán például kérte Fejérváry Imre belügyminiszteri segédfogalmazó 1892. január 25. és 30. közötti szabadságolását, hogy az országgyűlési képviselőválasztásoknál segítségére lehessen. Indoklásul felhozta, hogy a pécsi választójogi névjegyzékben van felvéve, és tisztában van az itteni politikai viszonyokkal.[14]

Közben, 1893. április 29-én házasságot kötött Debrecenben szilasi és pilisi Szilassy Laurával (1874. szept. 28. Bex. Kt. Waadt – 1929. szept. 20. Lausanne).[15] A házasságkötés helye arra utal, hogy feleségét jogi tanulmányai vagy katonáskodása alatt ismerhette meg. Esküvője alkalmával Pécs város tanácsa külön üdvözlő iratot küldött az édesapjának.[16]

A főispáni kinevezés és beiktatás

Kardos Kálmánt, Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánját 1896. december 17-én mentette fel az uralkodó állásából, mert a pécsváradi választókerület országgyűlési képviselőjévé választották, és az összeférhetetlenségi törvény alapján egyszerre nem tölthette be ezt a két tisztséget.[17] Szinte azonnal megindultak a találgatások az utódlásáról. Baranya vármegye közönsége kiváló alispánját, Szily Lászlót szerette volna a főispáni székben látni, ám ettől a kormányzat elzárkózott. Fischer Béla[18] úgy tudta, hogy ennek az volt az oka, hogy Szily túlzottan markánsan képviselte a megyei önkormányzat érdekeit.[19]

A pécsi sajtó viszont arról adott hírt, hogy a főispáni tisztségre báró Fejérváry Imre az esélyes. A Pécsi Közlöny már Kardos Kálmán felmentése napján arról írt, hogy várhatóan Fejérváry Imre lesz a főispán.[20] A hírt a Pécsi Figyelő is megerősítette december 19-i számában, azzal, hogy a minisztertanács végleg megállapodott Fejérváry Imre személyében, és állítólag már el is küldték a kinevezési okmányt az uralkodónak.[21]

A pécsiek várakozásai valóban teljesültek is, és 1897. március 7-én őt nevezte ki az uralkodó Baranya vármegye és Pécs törvényhatósági jogú város főispánjává.[22] Harmincegy éves volt ekkor, és mindössze néhány év belügyminisztériumi szolgálat állt mögötte. Ő volt a legfiatalabb a dualizmuskori és két világháború közötti baranyai főispánok között.[23] Általában nála idősebb és tapasztaltabb embereket bíztak meg ezzel a tisztséggel. A főispáni kinevezése tehát mindenképpen gyors és sikeres előmenetelnek számított.

Későbbi titkára, Fischer Béla ekként idézte fel alakját visszaemlékezésében:

„A főispán, fia az akkori honvédelmi miniszternek, báró Fejérváry Gézának, magas, szép férfi volt, finoman hajlott orral, feltűnően hosszú pillákkal árnyékolt, nagy, barna szemekkel, rövidre nyírt, fölfelé fésült, szőke hajjal, aranyszőke hosszú szakállal és Vilmos császár módjára viselt bajusszal. Nőiesen fehér arcát, amely a legkisebb indulatkitörés esetén is lányosan kipirult, állandóan arisztokratikusan ráfagyott mosoly borította. Egyik lábára, amely még huszárönkéntes korában megnyomorodott, alig észrevehetően sántított. Beszédje ellentmondást nem tűrő hangon csendült, kiejtése raccsoló volt.”[24]

A főispán a kormány képviselője volt a törvényhatósági közigazgatásban, akit a belügyminiszter előterjesztésére és ellenjegyzésével az uralkodó nevezett ki, illetve mentett fel. (A törvényhatóságokhoz a megyék és a velük egyenrangú ún. törvényhatósági jogú városok tartoztak.) Állása bizalmi, politikai természetű volt, ezért bármikor el lehetett bocsátani, és közvetlenül a minisztérium alárendeltségébe tartozott. Az önkormányzati jogok tiszteletben tartása követelte meg, hogy a kinevezett főispánt a közgyűlésen beiktassák (installáció), ahol ünnepélyes keretek között tett esküt. A főispán hatásköre egyrészt kiterjedt (a jogszolgáltatási és katonai szervek kivételével) az állami hatóságokra, másrészt a törvényhatósági közigazgatásra.[25]

A főispán személyének fontosságát a mai kor embere számára talán a beiktatási ünnepségek érzékeltetik a legjobban. Fejérváry Imrét 1897. március 29-én iktatták be a megye és március 30-án a város főispáni székébe.[26] A gyakorlatban Fejérváry Imre már a beiktatása előtt megkezdte hivatalos működését, hiszen március 13-án megérkezett Pécsre, és ettől kezdve a főispáni hivatalból címezte leveleit, illetve az ő nevére érkeztek a miniszteri leiratok.[27]

A három napos beiktatási ünnepség programjának előkészítésében pontosan elhatárolták, hogy mi Baranya vármegye és mi Pécs város feladata.[28] A Budapestről érkező főispánok és kíséretük – így Fejérváry Imre is – általában vasúton érkeztek Pécsre. Fejérváry Imrét 1897. március 28-án a dombóvári vasútállomáson (ahol az ebéd volt) Kiss Aladár hegyháti járási főszolgabíró köszöntötte. Az utazás további állomásain több helyen fogadták az új főispánt a megye nevében, így Sásdon Országh Lajos törvényhatósági bizottsági tag és a megye küldöttsége, Bükkösdön Polgár Jenő szentlőrinci járási főszolgabíró, Pellérden Vaniss Sándor pécsi járási főszolgabíró. A főispánt üdvözlő személyek és kíséretük mindenütt csatlakoztak a menethez, így az mire Pécsre ért, mintegy 200 főre felszaporodott. A zavartalan utazáshoz külön kocsikat állított be a MÁV. Az új főispánt a pécsi vasútállomáson délután fél ötkor fogadta Pécs város küldöttsége, melyet Szeredy József apátkanonok vezetett és a törvényhatósági bizottság tagjaiból állt. Ezután mindenki fogatra szállt, és a menet meghatározott sorrendben vonult be a városba: elől a rendőrkapitány, utána a főispán, majd pedig a népes kíséret. A Széchenyi téren az új főispánt az előre felállított díszemelvényen Majorossy Imre polgármester beszéde és a kíváncsiak sokasága várta. A tisztelgés után a főispán ismét fogatra szállt és a fogatokkal a Mária utcai lakására kísérték. Itt a lakásán üdvözölte őt az alispán vezérlete alatt a megyei tisztikar és a megyei törvényhatósági bizottsági tagok. A főispáni bevonulás útvonalát – Indóház (ma Szabadság) utca – Országút (ma Rákóczi utca) – Széchenyi tér – Király utca – Mária utca – előzőleg gondosan feldíszítették. A napot a Pécsi Nemzeti Színház díszelőadása zárta, ahol a „Boccaccio”-t mutatták be.

Másnap, az 1897. március 29-i megyei beiktatás az ünnepi misével kezdődött. A „Veni Sancte”-t 9 órakor tartották a székesegyházban, a misét Troll Ferenc káptalani helynök, nagyprépost celebrálta.[29] A mise után a résztvevők felmentek a Papnövelde utcai vármegyeházára, ahol az új főispán a hivatali helyiségeibe vonult vissza. A 10 órára meghirdetett közgyűlés megnyitása után küldöttség hívta meg és kísérte be őt a közgyűlési terembe, ahol a teremben elfoglalta a székét, majd a kinevezési okmány felolvasása után esküt tett. Az eskütétel alatt a jelenlévők felálltak, majd a székébe visszaülő főispánt a négy legidősebb főszolgabíró székével együtt ősi szokás szerint háromszor felemelte.[30] Ezzel véget ért a beiktató szertartás, és az új főispán első hivatali cselekedeteként megtartotta székfoglaló beszédét. A megye nevében a hagyomány szerint Koszits Kamill főjegyző üdvözölte. A közgyűlés befejezése után küldöttségek, testületek, egyesületek és magánosok tisztelegtek Fejérváry Imre előtt.[31]

Az ezt követő Vigadóban (ma Király u. 14.) tartott díszebédre mintegy 450 személy volt hivatalos. Az ebéd alkalmával a cs. és kir. 44. gyalogezred zenekara az alábbi műveket adta elő:

1.   Nyitány Erkel Ferenc „Hunyadi László” című operájából,

2.   „Parfum” keringő Ziehrertől,[32]

3.   Ábránd Erkel Ferenc „Bánk bán” című operájából,

4.   „Kreuzköpferl” rezgő polka Christophtól,

5.   Magyar dalfüzér Friedrichtől,

6.   Népjelenet Kienzl „Az evangeliumos ember” című dalművéből,[33]

7.   „Egy nap Sevillában” keringő Waldteufeltől,[34]

8.   „A szív és kedély világából” egyveleg Komzáktól.

A nap programja este fél nyolckor színházi díszelőadással zárult, melyet Fejérváry Imre tiszteletére tartottak.

Az 1897. március 30-i városi főispáni beiktatási ünnepség szintén az ünnepélyes istentisztelettel kezdődött. A „Veni Sancte”-t 9 órakor tartották a belvárosi templomban, amelyre a városházáról vonultak át a meghívottak. A mise után visszamentek a városhá-zára, ahol Fejérváry Imre a polgármester hivatali helyiségeibe vonult vissza, mivel a városházán a főispánnak nem volt irodája. A közgyűlés megnyitása után itt is küldöttség hívta meg és kísérte be a főispánt a közgyűlési terembe, ahol – miután helyet foglalt – Tróber Aladár „helyettesített” (megbízott) főjegyző felolvasta a kinevezési okmányát. A hivatali eskü letétele után elmondta a székfoglaló beszédét, melyben a főispán a kötelességeit és ezáltal saját programját is körvonalazta:

„A főispáni kötelességeknek két nagy csoportját különböztetem meg.

Az egyik csoportba tartoznak azok a kötelességek, amelyeket a törvények és törvényes szabályok állapítanak meg részletesen.

Így törvény rendeli, hogy a főispán a törvényhatósági, valamint közigazgatási bizottságban elnököljön, a közigazgatás egész menetét éber figyelemmel kísérje, bizonyos esetekben rendeleti úton intézkedjék, más esetekben érvényesítse fellebbezési és panasz jogát, és hogy a kinevezéseket és kijelöléseket gyakorolja.

És így tovább.[35]

A másik csoportba tartoznak azok a kötelességek, amelyek sem törvényekkel, sem rendeletekkel részletesen megszabva nincsenek, de a melyek mégis szintén a főispáni intézmény lényegéből, annak természetéből folynak.

Ide tartozik az, hogy a főispán a kormány programját magáénak vallja, és az ezen program iránt törvénytisztelő, igazságos, részrehajlatlan és közérdeket előmozdító munkásságával bizalmat gerjesszen.

Ide tartozik az, hogy a főispán a kormánynak hű és lelkiismeretes javaslatokat, alapos felvilágosításokat adjon.

Ide tartozik továbbá az: törekedjék a főispán oda, hogy a polgárokban az összetartozás érzete oly mértékben fejlődjék ki, hogy a különböző polgári és társadalmi osztályokhoz való tartozás sem a szívélyes és barátságos társadalmi érintkezésnek, sem a közügyek önzetlen szolgálatának soha akadálya ne legyen.

Ide tartozik végül a főispánnak a város fejlesztésére vonatkozó kötelessége is.

A város fejlődésére ugyanis nem elég az, hogy a hozott határozatok az állam érdekét, a törvényt és miniszteri rendeleteket ne sértsék, és hogy a közigazgatás gyors, pontos és részrehajlatlan legyen, hanem szükséges még az is, hogy a helyi jólét speciális előfeltételei megteremtessenek.

És a törvényhatóság és társadalom ide irányuló minden törekvését a főispánnak hathatósan támogatnia kell.

Azt hiszem, nincs kétség az iránt, hogy a kötelességek ezen egész sorozatának teljesítése nehéz feladat.”[36]

Fejérváry beszéde további részében kifejtette, hogy a fenti nehéz feladat teljesítését megkönnyíti, hogy ismeri a várost, mert a környéken (Üszögön) töltötte gyermekkorát; itt kezdte hivatali pályáját Kardos főispán titkáraként, és itt töltötte ifjúkora legszebb napjait; valamint, hogy a városnak kiváló tisztikara és művelt polgárai vannak. Az új főispánt, mint a város fejlesztésében nagy reményekre jogosító személyt köszöntötte beszédében Majorossy Imre polgármester.[37]

A közgyűlés befejeztével Fejérváry főispán a hatóságok és testületek tisztelgését fogadta a polgármester hivatali helyiségeiben,[38] majd Majorossy polgármester a város díszfogatán szállására kísérte őt. A délelőtti programot a Vigadóban tartott díszebéd zárta, amelyen mintegy 250 meghívott vett részt. Az ebéd alatt a cs. és kir. 44. gyalogezred zenekara az alábbi repertoárral szolgált:

1.   Nyitány Johann Strauss „Waldmeister” című operettjéből,

2.   „A szép zöld Narenta mentén” keringő Komzáktól,

3.   Ábránd Verő György „A szultán” című operettjéből,[39]

4.   „Magyar táncok” 5. és 6. szám Brahmstól

5.   Előjáték Goldmark „Heimchen am Herd” című operájából,[40]

6.   Kürtszóló Leobertől,

7.   „Szép élet” keringő Christophtól,

8.   „Magyar népdalok” nagy egyveleg Schlögeltől.

A három napos ünnepség az este 8 órakor tartott ünnepéllyel fejeződött be, amikor kivilágították a várost és fáklyásmenetet tartottak. A fáklyásmenet a „Hétfejedelem” (ma Búza tér) és a Scholtz-féle sörháztól (ma Majororossy u. 8.) indult a Széchenyi térig. A téren helyet foglaló Fejérváry Imrét dr. Záray Károly köszöntötte. A fáklyásmenetet vacsorák és estélyek követték. Az előkelő vendégek a Nemzeti Casino estélyén, a kerékpáros egyesület tagjai a „Hétfejedelem” vendéglőben, 200-300 fő körüli pécsi polgár pedig a Scholtz-féle sörcsarnokban tartott társasvacsorán vett részt.

A 28-i délutáni fogadáson, a 29-i színházi díszelőadáson, a 30-i misén, díszközgyűlésen, díszebéden és fáklyás felvonuláson Pécs város törvényhatósági bizottságának valamennyi tagja köteles volt részt venni. Ám a díszközgyűlés kivételével a többi rendezvényre meginvitálták a város valamennyi polgárát, így a három napos rendezvénysorozat népünnepély jelleget öltött.

A fenti ünnepségsorozatot még jobban jellemezhetjük a távoli és elfogulatlanabb vendégek véleményével. 1897-ben Lukács György Békés vármegye főispánnak szintén nagy beiktatási ünnepséget rendeztek, ahol többek között 30 fős bandérium vonult fel, a beiktatási ebéden több mint 300 személy vett részt, fáklyás felvonulást tartottak stb. Az ünnepségről maga Lukács György azt írta emlékiratában, hogy ritka szép főispáni beiktatásban volt része. A helyi sajtóban mégis az jelent meg, hogy a Baranyában közelmúltban tartott pécsi installációhoz (beiktatáshoz) képest Békés megyében temetési hangulat uralkodott.[41]

Fejérváry Imre főispán közigazgatási, illetve közigazgatás ellenőrzési tevékenysége

Több írott forrás szól elismerően Fejérváry Imre kivételes közigazgatási ismereteiről és képességeiről. Somogyi Zsigmond főispánokról szóló munkájában így írt róla:

„Az a néhány év, melyet Fejérváry báró a Belügyminisztérium közlegényi sorában töltött, nem volt reá nézve a nyugalom és úri semmittevés időszaka. És így történt, hogy a hivatalos élet talaján bizonytalan lépésekkel megindult kezdőnek itt régebben ismert szemlélődő visszavonultsága helyett a közügyek iránt érdeklődők és a törvényhatóságok közönségének szemei előtt egy kiváló közigazgatási készültségű, céltudatos és akaraterős intenzív kormányzó tehetség, hatalmas körvonalai bontakoztak ki.

A fiatal sas szárnyra kelt… Immár köztudomássá lett, hogy határt nem ismerő szorgalom, a legcsekélyebb részletre kiterjedő alaposság, fejlett közigazgatási érzék és meggondoltság jellemzik Fejérváry báró működését.

A köztörvényhatóságok politikai, társadalmi és hivatalos életének minden lüktetése és legcsekélyebb változása figyelmét nem kerüli el. A legszegényebb polgár együgyű panasza vagy kérelme objektív ítéletének ugyanoly méltatásában részesül, mint az általános közérdek legnagyobb horderővel bíró bármely jelensége. A kötelességtudás és erkölcsi erő ily nyilvánulásai teszik csakis érthetővé alkotásainak és kormányzati sikereinek hosszú sorozatát.

A tisztviselői becsület és egyéni tisztesség következetes ellenőrzésével megszilárdította a nagy közönség bizalmát a hivatalos közegek működése iránt; a vármegye és szab. kir. város az ő kormányzata alatt javította fényesen a törvényhatósági tisztviselőknek meg nem felelő javadalmazását.”[42]

Lenkei Lajos újságíró nagy munkabírását, másokat meggyőző képességét emelte ki:

„Szorgalomban, a vármegyei és városi ügyek intézésénél nem ismert a maga számára kényelmet. Sokszor még a késő esti órákban is világosság szüremlett ki a Megye-utcában bírt háza (egykor Krasznay Mihály-féle, most Fodor Leó dr. tulajdona) ablakán át. Az alispánnal, polgármesterrel, vagy bizalmi emberei egyikével, másikával tárgyalt, hogy azokat saját meggyőződésének megnyerje. Szuggesztív ereje volt azokra, akikkel tárgyalt, és erős akarásának, melyen saját tiszta és szent meggyőződése rezgett át, meg volt a hatása.”[43]

Fischer Béla, aki tőle tanulta meg, sőt szerette meg a közigazgatást, visszaemlékezésében Fejérváry dicsérete mellett a rossz tulajdonságairól is beszámolt:

„Leszámítva kevés jó barátját, mennél magasabb pozíciót foglalt el valaki, annál inkább éreztette vele szemben felsőbbrendű mivoltát, minél egyszerűbb ember nyitott be hozzá jogos panaszával, annál kedvesebb modorban fogadta. Nem volt kérelmező, vagy panaszos, hogy igazához ne segítette volna. Úgy a jogosnak vélt magánügyekben, mint közérdekű kérdésekben, különösen ha magánérdekek álltak vele szemben, szinte mániákusan kereste az igazságot. És ha valamelyik minisztérium ennek megkerülésével másként döntött, szembeszállt a döntéssel és addig irkált a miniszternek s addig járt a nyakára, amíg igazát meg nem kapta. Gyűlölte a korrupciót, megvetette azokat a tisztviselőket, akik ilyen gyanúban álltak, azokat nyomban a legszigorúbb ellenőrzés alá vette és ha valamely diffamáló dolog rájuk bizonyult, fegyelmi úton kíméletlenül kergette el őket nyugdíjba, vagy fosztotta meg állásuktól. […]

Jellemzésére említem azt az esetet, amikor egy ilyen vizsgálat végett Pécsváradra utaztunk. Akkoriban még nem épült meg a Pécs-Bátaszék vasút, kettesben kocsin mentünk. Nagy dohányos volt, egyik cigarettát a másik után szívta és a kocsi sárhányóján oltotta el. Nagy beszédben volt, és az egyik elszítt cigarettát szórakozottan égve hajította ki az országút mellett húzódó tarlóra, amely még telve volt búzakeresztekkel. A következő pillanatban ijedten állíttatta meg a kocsit és nem volt rest nyomorék lábával leugrani, hogy eltapossa az elhajított cigaretta tüzét.

Ilyen aggályoskodó volt egyébként hivatali munkájában is, és emellett kínosan pontos és fáradhatatlan a kötelességteljesítésben. Ugyanezt követelte meg mindenkitől. Állandóan ellenőrizte a tisztviselőket, az alispántól és polgármestertől kezdve, a legkisebb írnokig. S az említett szempontok szerint értékelte az embereket. […]

Minél erősebb a fény, annál feketébb az árnyék. Fejérvárynak súlyos hibái is voltak. A tiszteletadást, mely közjogi méltóságának kijárt, egyesektől sokszor oly rideg modorban követelte meg, ami bizony sértette az önérzetet. […]

Fejérváry délutáni feketekávéra minden nap a Pécsi Nemzeti Casinoba ment, ahol egy hosszú, fehér asztalnál kávézás közben vitatták meg a vármegye és város dolgait, miért is ezt a „közvélemény asztalá-nak” hívták. Negyven-ötven ember ülte körül, tisztviselők, bankemberek, ügyvédek, mérnökök, kereskedők és iparosok. Ha a főispán megjelent a teremben, az egész társaság, mint egy ember, ugrott föl helyéről és mindaddig állva maradt, míg a főispán közöttük helyet nem foglalt. Mi fiatalok egy távoleső asztaltól néztük hol mosolyogva, hol undorral azt a szégyenteljes megalázkodást, amely ha elmarad, ha a kaszinói társaságban csak egy kis gerinc is van, a főispánnak valószínűleg eszeágában se lett volna ezt a nevetséges bizantinizmust a maga részére megkövetelni. Nekünk, fiataloknak, akik a Casinóban sem bejövetelekor, sem távozásánál nem ugráltunk fel, azért soha, semmiféle kellemetlenségünk sohasem volt.”[44]

Fejérváry Imre főispán városfejlesztési, „kijáró” tevékenysége

A főispán politikai és közigazgatási, illetve közigazgatás-ellenőrzési funkcióján kívül volt még egy harmadik tevékenységi köre is, amelyről nem rendelkeztek a jogszabályok, hanem a gyakorlati élet alakította ki, ez volt a „kijáró” funkció.

Fejérváry Imre jó kapcsolatokkal rendelkezett a kormánnyal, amit eredményes lobbizást folytatva elsősorban Pécs fejlesztésére használt fel. Közbenjárására több intézmény létesült, így például a hadapródiskola, a pécsi községi közigazgatási tanfolyam, a honvéd csapatkórház, az állami bábaképző intézet, az állami gyermekmenhely, a városi elmegyógyintézet stb.[45]

Főispánsága alatt emelték fel a megyei és városi tisztviselők fizetését 1900-tól, mert az önkormányzatok alkalmazottainak bérei már jelentősen elmaradtak az állami alkalmazottak fizetésétől.[46] Pécs város alkalmazottainak fizetését az 1899. évi önkormányzati szabályrendelet rögzítette, amely 1900. január 1-től lépett életbe.[47]

Fejérváry Imre közbenjárására és édesapja, Fejérváry Géza döntése alapján épült meg Pécsett a honvéd hadapródiskola 1898-ban, melyet Alpár Ignác tervezett. A város mellett szólt még a horvátországi közelség, a horvát ifjak kiképzésében való szerep.[48] A honvédség évtizedeken át tiszthiánnyal küszködött, ezért állították fel 1898-ban a nagyváradi és pécsi hadapródiskolát, valamint a soproni katonai főreáliskolát. A három katonai intézményből egyet megszerezni nagyon jelentős eredményt jelentett. A hadapródiskolák speciális katonai középiskolák voltak, amelyek az oda belépőket hadapródokká, azaz altisztekké képezték ki, illetve a tisztikar számára megfelelő képzettségű tisztjelölteket neveltek. 1909-ben a zászlósok és hadapródok számára hivatalosan is megalkották a tisztjelölti állománycsoportot. A négy évfolyamos pécsi hadapródiskola 400 növendéket oktatott. Tanulója az lehetett, aki a középiskola négy első osztályát elvégezte.[49]

1897-ben, amikor a hadapródiskola ügyében a döntés megszületett, a város közgyűlése köszönetet mondott Fejérváry Imrének és Fejérváry Gézának is: „Mivel pedig a város közönség nagy örömére szolgáló jó eredmény főispán úr őméltóságának városunk fejlődése és jólétéért kifejtett lelkes buzgalmán kívül főként a magy. kir. honvédelmi miniszter úr őméltósága által városunk iránt mindég tanúsított meleg érdeklődésnek és jó akaratnak köszönhető (…)”[50].

A községi közigazgatási tanfolyamok felállítását az 1900: 20. tc. rendelte el, a törvény végrehajtásaként jelent meg a 90.000/1900. B. M. szabályrendelet a községi közigazgatási tanfolyamokról és a községi közigazgatási vizsgálatokról. A belügyminiszteri szabályrendelet 10 községi közigazgatási tanfolyamot állított fel – Budapest, Debrecen, Kassa, Kolozsvár, Máramarossziget, Marosvásárhely, Nagybecskerek, Pécs, Pozsony és Szombathely székhellyel.             A Pécsi községi közigazgatási tanfolyam első igazgatójának Koszits Kamill vármegyei főjegyzőt nevezte ki a belügyminiszter, majd az utódja Koszits Ákos vármegyei tiszti főügyész lett. 1913-ban beolvadt a szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamba.[51]

A honvédség kevés kórházzal rendelkezett, ezért 1902-ben két csapatkórházat létesítettek, a pécsit és a nyitrait. A pécsi csapatkórház jelentőségét jól jelzi az a tény, hogy ezeken kívül csak Budapesten volt nagyobb honvéd csapatkórház. 1901-ben emelték és a következő év május 26-án adták át a pécsi egyemeletes, 56 ágyas honvédségi csapatkórházat a honvéd sátortábor mellett (ma Akác u. 1.), amely most is katonai kórházként működik.[52]

A pécsi állami bábaképző intézet 1902-ben, ideiglenesen a Rudolfineum és a városi kórház (ma Megyei Kórház) épületében kezdte meg működését. Az intézet új épületét 1908/1909-ben emelték az Édesanyák útján (ma az egyetem Szülészeti Klinikája).[53]

Az állami gyermekmenhelyek felállítását az 1901: 8. és 21. tc. rendelte el, elsősorban a nagy arányú gyermekhalandóság csökkentése érdekében. Feladatuk a 7 éven aluli elhagyott (lelenc) gyermekek és a 7-15 év közötti közsegélyre szoruló gyermekek gondozása volt. A gyermekeket igyekeztek gondviselő családoknál elhelyezni, az intézetben általában csak a csecsemők és a beteg gyermekek voltak. Az első világháborúig az állam 17 állami gyermekmenhelyet és egy nevelőintézetet állított fel. Fejérváry főispán sokat tett azért, hogy a szervezésre kerülő menhelyek közül egy – a több esélyes dunántúli város közül – Pécsre kerüljön. A pécsi állami gyermekmenhely a város által ingyen átadott 3 holdnyi területen épült fel a Rókus dombon 1903-ban, szép környezetben (ma Nyár u., Gyermekkórház).[54]

Fejérváry főispánnak a pécsi állami gyermekmenhely felállítása érdekében tett erőfeszítéseit az is tanúsítja, hogy erről a hivatal levéltárában két doboznyi iratanyag maradt fenn. Az épület kivitelezésére kiírt árlejtést is a főispáni hivatal helyiségeiben tartották meg, a főispán vezetésével.[55] A város közgyűlése külön köszönetet mondott neki a gyermekmenhely kieszközlése körüli buzgólkodásáért, a belügyminiszternek pedig a felállításáért.[56] 

A városi elmegyógyintézet létesítésének ügye 1899-től kezdve éveken át vajúdott. 1902-ben Fejérváry főispán és Majorossy polgármester személyesen tárgyalt a belügyminisztériumban az intézet érdekében, amit még ez évben megszavazott a város közgyűlése és a belügyminiszter is jóváhagyott. 1903 és 1905 között épült fel a városi közkórház mellett a kétemeletes (a mély- és magasföldszintnek köszönhetően valójában négyszintes) elmegyógyintézet a Rét utcában. A Pécs városi elmegyógyintézet a nagyobbak közé tartozott, 1906-ban 380 beteg ellátására volt képes. Magyarországon a századfordulón csak Lipótmezőn, Angyalföldön, Nagyszebenben és Nagykállón működött még állami elmegyógyintézet.[57]

Fejérváry Imre főispánként számtalan esetben (egyénileg vagy küldöttség élén) lépett fel a kormány tagjainál a város érdekében. Például 1897-ben felkérte a város közgyűlése, hogy a Siklósi utcai vasúti átjáró ügyében vezessen küldöttséget a kereskedelemügyi miniszterhez, „ s ott ezen városra nézve nagy fontosságú ügynek kedvező megoldása érdekében hathatós befolyását érvényesíteni méltóztatnék.”[58] A következő évben a közgyűlés felkérte a főispánt, illetve küldöttséget, hogy járjon el a tervbe vett Budapest-Sarajevói vasút ügyében is.[59]

A társadalmi elismerés

Fejérváry Imre főispáni működése alatt több kitüntetésben és elismerésben részesült. Megkapta a porosz II. oszt. vörös sas- és korona-rendet, valamint Schaumburg-Lippe uralkodó herceg II. oszt. házirendje cserlombdísszel ékesített keresztjét. Felmentésekor adományozta neki buzgó és sikeres szolgálata elismeréséül az uralkodó 1915. december 27-i legfelsőbb elhatározásával díjmentesen a Lipót-rend lovagkeresztjét.[60]

1900-ban, a Sclauch-villatelep utcáinak elnevezésekor is megörökítették a nevét. A telep legszélesebb utcáját ugyanis Imre utcának, az ezzel párhuzamosan futó utcát Arany János utcának és a kettőt egybekötő utcát pedig Gizella utcának nevezte el a város közgyűlése.[61] Az utcák elnevezésével ekkor nem Szent István családjáról kívántak megemlékezni, mivel a Pécsi Napló értesülései szerint a vármegye urai javasolták, hogy az új városrészt Fejérváry Imre főispánról nevezzék el Imre telepnek. Az ötlet megtetszett az építőmesternek, Schlauch Imrének és a polgármesternek, Majorossy Imrének is, így az utcanevekkel a város vezetőinek és az építőnek egyaránt emléket állítottak (Schlauch feleségét Gizellának hívták).[62]

Pécs város közgyűlése többször mondott neki köszönetet. 1902-ben például „bölcs, tapintatos s a város érdekeinek teljesen megfelelő vezetéséért” a közgyűlési jegyzőkönyvben fejezték ki hálájukat a városatyák.[63] Hasonlóképpen elismerésekkel illette Pécs városa Fejérváry Gézát. Az 1899. április 24-i közgyűlés a hadapródiskola létesítéséért Pécs város díszpolgárává választotta, vagyis a legmagasabb városi kitüntetésben részesítette.[64]

Fejérváry Imre előbb a Mária utca 13., később a Mária u. 21. számú házban bérelt lakást, majd megvásárolta a Megye u. 13. szám alatti lakóházat.[65] Mindegyik lakóépület ismert pécsi családé volt. A Mária u. 11-13. számú lakóház a város egyetlen igazi főúri palotája, a Majláth-palota.[66] A Mária utca 21. (ma 23.) számú emeletes lakóházat a kesztyűgyáros Hamerli János és neje Szalay Flóra, illetve halála után örökösei birtokolták.[67] A Megye u. 13. számú ház Krasznay Mihály ügyvéd és neje tulajdonában volt. A századforduló környékén vásárolhatta meg tőle Fejérváry Imre, 1901-ben már bizonyosan ő és a felesége birtokolta.[68] A házvétel arra utal, hogy Fejérváry huzamosan akart Pécsett tartózkodni.

Nemcsak Fejérváry Imre, hanem a neje, Szilassy Laura is meghatározó alakja volt Pécs város társadalmi életének. A fiatal és energikus főispán-feleség, a nőegylet elnöknőjeként a Pécsi Jótékony Nőegyletet virágoztatta fel, amely ekkor élte egyik fénykorát.[69]

Fejérváry főispán politikai tevékenységre

Minden főispánnak a hivatalban lévő kormányt kellett képviselnie a kormányzatára bízott törvényhatóságokban. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan tette. Az írott források megegyeznek abban, hogy Fejérváry Imre a Szabadelvű Párt vakbuzgó híve volt. Fischer Béla azt írta róla visszaemlékezésében:

„Még egy nagy foltja volt Fejérváry főispáni működésének: a politikai elvakultság. Politikai kérdésben nem ismert ellenvetést, és nem volt hajlandó a két törvényhatóságban, különösen a városiban élesen megnyilatkozó ellenzéki hangulattal szemben semmiféle megalkuvásra. A kormányzati politikát minden kritika nélkül, vakon igyekezett végrehajtani, ha kellett, erőszakkal. Sőt túltette magát a kormány intención is, ha olyan kérdésről volt szó, amely az uralkodóház érzékenységét esetleg a legtávolabbról érinthette. Sohasem felejtem el azt a viharos vármegyei közgyűlést, amelynek tárgysorozatán a társ-törvényhatóságok tömegesen érkezett átiratai szerepeltek, amelyek oly értelmű felirataik támogatását kérték, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai Rodostóból hazaszállíttassanak. A főispán kívánságára a Munkapárt akkori vármegyei elnöke, Német Lipót, mohácsi ügyvéd szólalt fel elsőnek, és terjesztette elő a vármegye hivatalos javaslatát, hogy az átiratok egyszerűen irattárba helyeztessenek, miután a törvényhatóság a fenséges uralkodóház által mindenkor táplált hódolatos hűségével jutna ellentétbe, ha a kormányhoz a kívánt értelemben fölírna. II. Rákóczi Ferenc rebellis volt, őt a nemzet a kuruc felkelés leverése után törvényileg hazaárulónak bélyegezte meg, és mi annak tekintjük őt ma is. Az ellenzék viharos közbeszólásai zavarták állandóan a jeles szónokot, tombolt az elkeseredés a minősíthetetlen beszéd befejeztével, és órákhosszat kíméletlen támadások érték a vármegye vezetőségét. Végül is – örök szégyenére az akkori törvényhatósági bizottságnak – az erőszakos rendelkezésekkel berendelt többség a hivatalos javaslatot fogadta el.”[70]

Lenkei Lajos hasonlóképen nyilatkozott Fejérváry Imréről:

„Fejérváry báró politikai tekintetben megingadhatatlan gondolkozású politikai vezére volt a vármegyének, ami érthető, amikor olyan légkörben nőtt föl, melyben az uralkodó iránt való hódolat első és döntő paragrafusa a közéleti tevékenységnek. Megalkuvásról nála szó sem lehetett. Az új idők és áramlatok iránt határozott ellenszenvvel viseltetett és nem tudta megbocsátani, ha régebbi politikus, aki karrierjét a szabadelvű pártnak köszönhette, bármely okból is ezen pártból kilépve, azt hűtlenül cserbenhagyta. Amikor Baranyavármegye tisztikarában napirendre került fontosabb kérdéseknél a tisztviselők egy része az állandó választmány javaslata ellen szavazott, nem habozott értésükre adni, hogy a tisztviselők nem azért kaptak szavazati jogot, hogy ezt saját felfogásuk szerint használják és gyakorolják, hanem hogy azzal a kormányzat álláspontját erősítsék.”[71]

Az 1905-ös év politikai eseményei megoldhatatlan feladat elé állították Fejérváry Imre főispánt. Az 1905. évi országgyűlési képviselőválasztásokon ugyanis – a dualizmus kori parlamenti választások történetében először és utoljára – győzelmet arattak az ellenzéki pártok. A politikai életben patthelyzet alakult ki, mert a győztes ellenzéki koalíció nem akart engedni a politikai követeléseiből, I. Ferenc József pedig nem akarta megbízni őket a kormányalakítással, és helyettük június 18-án kedvelt hívét, báró Fejérváry Géza bárót nevezte ki miniszterelnöknek. Az új hivatalnok kormány, közismert nevén darabont kormány ellen a képviselőház június 21-én nemzeti ellenállást hirdetett, és különösen az adófizetés és az újoncállítás megtagadására szólította fel a törvényhatóságokat.

Pécs város közgyűlése Erreth János[72], a pécsi ellenzék vezére indítványára június 26-i, 123. számú határozatával csatlakozott a nemzeti ellenálláshoz, és a nemzeti ellenállás egyik legaktívabb és végig kitartó képviselője lett.[73] A 123. számú közgyűlési határozat kimondta, hogy a város tanácsa nem hajthatja végre a kormány törvénytelen rendeleteit, így nem szedhet adót, nem hívhat be újoncokat és póttartalékosokat.[74]

Fejérváry Imre főispán az így kiélezett politikai helyzetben kétszeresen nehéz helyzetbe került, hiszen nemcsak az alkotmányellenes kormány képviselője volt, hanem az alkotmányellenesen és törvénytelenül kinevezett miniszterelnök fia is. A győztes ellenzék főként Pécs város közgyűlésében lépett fel erőteljesen, és három egymást kiegészítő és erősítő alkotmányvédelmi határozatot hozott. Ezekben az alkotmányvédelmi határozatokban tulajdonképpen a közgyűlés ellenzéki tagjai és a kormányt képviselő Fejérváry Imre csaptak össze.

Fejérváry főispán az 1886: 21. tc. 57. §. B) k) pontjában biztosított jogánál fogva[75] elrendelte a fenti, 123. számú közgyűlési határozat felterjesztését a belügyminiszterhez, hogy vizsgálja azt felül. A belügyminiszter – nem meglepő módon - a határozatot megsemmisítette. A főispán Majorossy polgármester kérésére sem hívott össze rendkívüli közgyűlést,[76] így az alkotmányvédelem ügyét a következő, augusztus 21-i rendes közgyűlésen tárgyalták.

Ezen a közgyűlésen személyesen Fejérváry Imre ült az elnöki székben. Erreth János és társai újabb alkotmányvédelmi indítványt nyújtottak be, mert a városi tanács mégis szolgáltatott be adót az államkincstárnak – hivatkozva arra, hogy a 123. számú közgyűlési határozat még nem jogerős. Sőt, a tanács nem is terjesztette a közgyűlés elé a 123. számú alkotmányvédelmi határozatot megsemmisítő belügyminiszteri leiratot, csak a polgármesteri jelentésben említette meg ezt a tényt. A vita során Fejérváry Imre elnöki jogánál fogva megtiltotta, hogy a közgyűlés teljes egészében tárgyalja az indítványt (vagyis a megsemmisítő belügyminiszteri rendeletet), ám ezzel csak olajat öntött a tűzre, és felbőszítette a közgyűlés ellenzéki tagjait. Mivel az álláspontok közötti ellentét kibékíthetetlennek bizonyult, ezért a főispán az elnökséget átadta a polgármesternek, és sápadtan, tehetetlenül, az ellenzék gúnykacaja között[77] távozott a közgyűlésből, „fenntartván azt a jogát, hogy a hozandó határozattal szemben felterjesztési jogát gyakorolhassa”. Az elfogadott 181. számú alkotmányvédelmi határozat ismételten megtiltotta a tisztviselőknek az állami adók, közjövedelmek beszedését, illetve az államkincstárnak történő beszolgáltatását és az újoncállításban való közreműködést. Megalakította a nemzeti ellenállást irányító 25 fős Alkotmányvédelmi Bizottságot. Megtiltotta a polgármesternek, hogy a fenti határozatot felülvizsgálásra felterjessze a kormánynak, és megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba a határozatot végre nem hajtó tisztviselőkkel szemben.[78]

Fejérváry főispán valóban élt a fellebbezési jogával, és elrendelte, hogy Majorossy polgármester a 181. számú határozatot felülvizsgálatra terjessze fel a belügyminiszterhez. Bár a következő, szeptember 4-i közgyűlés újból határozottan megtiltotta ezt neki,[79] a polgármester mégis teljesítette hivatali kötelességét. Tettéért az október 2-i közgyűlés fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelt el ellene. Ezt a határozatot titkos szavazással hozta a közgyűlés, és a szavazásból (a belügyminiszter szerint jogtalanul) kizárták a tisztviselőket, így 31-en foglaltak állást az indítvány mellett és 15-en ellene. A határozat kihirdetése után Majorossy „a hatalmi befolyás látszatának is elkerülése és az igazság szabad folyásának teljes biztosíthatása miatt” a fegyelmi ügy befejezéséig szabadságot kért, amit a közgyűlés engedélyezett is neki.[80]

Magától értetődően a belügyminiszter – a felterjesztés hatásá-ra – másodszorra is megsemmisítette a város közgyűlésének alkotmányvédelmi határozatait, ám a közgyűlés újabb, immáron harmadik alkotmányvédelmi határozatot hozott december 4-én.[81] Több ilyen határozat már nem született, mert Fejérváry főispán lemondott, ezáltal a kormány elvesztette helyi támaszát. Fejérváry Imrét a saját kérelmére, 1905. december 27-én mentette fel az uralkodó Baranya vármegye és Pécs törvényhatósági jogú város főispánsága alól.[82]

Nem ő volt az egyetlen, aki áldozatul esett az 1905. évi nemzeti ellenállásnak, illetve kiéleződött közjogi ellentéteknek. Majorossy Imre polgármester 1906. március 5-én kényszerült véglegesen nyugdíjba.[83] Fekete Mihály városi tiszti főügyészt a hivatal átszervezése ürügyén 1908-ban menesztették, őt is az 1905-1906. évi szereplése miatt.[84] Vaszary Gyula pécsi rendőrfőkapitányt 1908-ban nyugdíjazták, és ugyanekkor mondott le Sárkány Ármin rendőrkapitány is. Nekik azért kellett távozniuk, mert ők voltak szolgálatban 1905. november 12-én, amikor a koalíciós ellenzéki kormányban később miniszteri tárcát kapott gróf Apponyi Albertet és a Függetlenségi Párt más vezetőit a szociáldemokrata tüntetők kővel megdobálták. [85]

Fejérváry Imre főispán még felmentése előtt kérte a belügyminisztertől, hogy a főispáni állást egyelőre ne töltsék be. A főispáni teendőket ideiglenesen Pécs városában Nendtvich Andor polgármester, Baranya vármegyében pedig 1906. január 4. és 1906. május 15. között Koszits Kamill alispán látta el.[86] Pécs város közgyűlési jegyzőkönyve szerint: „A főispáni kérdés ilyetén való ideiglenes megoldását oly célzattal eszközölte ki a volt főispán, hogy a várost újabbi izgalmaktól lehetőleg megkímélje”[87].

A belügyminiszter 1905. december 29-i 8113. eln. sz. a. leiratában tudatta a várossal, hogy Fejérváry Imrét az uralkodó felmentette főispáni állásából. Az 1906. január 8-i rendkívüli közgyűlés a leiratot tudomásul vette „azon határozott kijelentéssel, hogy akár az ez idő szerinti, akár egy később, de imparlamentáris, tehát alkotmányellenes alapon álló kormány ellenjegyzése mellett netán kinevezendő főispántól az esküt kivenni, sőt a főispáni székbe beiktatni nem fogja, - továbbá, hogy a polgármester és az egész tiszti karnak megtiltja, hogy a főispán bármi rendeletei, meghagyásai, utasításának eleget tegyen, egyszersmind a polgármesternek kötelmévé teszi, hogy mihelyt ily főispáni kinevezésről tudomást nyer, ennek bejelentése céljából 24 órán belül rendkívüli közgyűlést hívjon össze.”[88]

Fejérváry Imre szintén 1905. december 29-én keltezett levelében tudatta felmentését Pécs város közönségével és az alábbi sorokkal búcsúzott el a közgyűléstől:

„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Ő Császári és Apostoli Királyi felsége engem a Pécs szab. kir. város törvényhatóságánál viselt főispáni állásomtól saját kérelmem folytán legkegyelmesebben fölmenteni méltóztatott.

Midőn ennek következtében a főispáni állástól megválok, nem mulaszthatom el a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak hivatalos működésem iránt a múltban tanúsított szíves támogatásáért őszinte köszönetemet ez úton kifejezni.

Eddigi munkálkodásom köréből azzal a nyugodt tudattal vonulok vissza a magánéletbe, hogy működésemben mindenkor kötelességem teljesítése vezérelt s tőlem telhetőleg igyekeztem Pécs szab. kir. város érdekeit szolgálni.

Szívélyes üdvözlettel és kiváló tisztelettel.

Pécs, 1905. december hó 29-én.

br Fejérváry Imre sk.”

A tanács nevében Nendtvich Andor polgármester helyettes őszinte sajnálattal vette tudomásul Fejérváry távozását, és hangsúlyozta a város fejlődése érdekében tett érdemeit:

„Immár közel 9 év telt el 1897. évi március 30-ika, ünnepélyes beiktatásának napja óta, vagyis oly időszak, mely alatt alkalom nyílik, a főispánnak nagy hatáskörében feladatait megvalósítani.

És ha visszatekintünk a lefolyt közel 9 esztendei időszakra, minden bizonnyal el kell ismernünk, hogy ezen időszak nem csak hogy nem volt meddő, hanem, hogy az városunk történetébe mint gyors előrehaladás és fejlődés időszaka lesz bejegyezve, a mi főként annak köszönhető, hogy szeretve tisztelt volt főispánunk azon bizalomteljes várakozásnak, melyet városunk érdekében az ő működéséhez fűztünk, csakugyan teljesen meg is felelt.

Közigazgatásunk az ő erélyes ellenőrzése következtében, gyorsaság, pontosság és lelkiismeretesség tekintetében magas színvonalra emelkedett.

Hathatós közbenjárása folytán több nevezetes állami intézménynek, mint pl. a hadapródiskolának, állami gyermekmenhelynek, elmegyógyintézetnek, bábaképzőnek, községi közigazgatási tanfolyamnak stb. létesítésével, városunknak nemcsak erkölcsi és külső értéke emelkedett, de szaporodtak a helyi jólét elő feltételei, s előre mozdult a polgárok anyagi boldogulása is.

A város törvényhatóságának a város érdekeinek előmozdítására irányuló összes törekvései benne hathatós és eredményes támogatóra leltek, valamint legkészségesebb pártolóra a társadalmi nemes törekvések, s a városnak minden rangú és rendű polgára.

Mindezek alapján a város tanácsa a felmentésnek sajnálattal leendő tudomásul vétele, s őméltóságának a város körül szerzett érdemeinek a közgyűlés jegyzőkönyvébe leendő megörökítése iránt javaslatot tesz.”[89]

A tanács előterjesztéséhez Erreth János szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy Fejérváry Imre főispánt politikai ellenfélként kezelték, de lemondásával megváltozott a helyzet, és most szívesen róják le neki az elismerés adóját.[90] Felszólalása után „egyhangú lelkesedéssel” fogadta el a fenti javaslatot és hozott határozatot a város közgyűlése:

„Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottsága Fejérváry Imre dr. báró úrnak Pécs szab. kir. város főispáni állásától saját kérelmére történt felmentését sajnálattal veszi tudomásul, őméltóságának a városi közigazgatásnak magas színvonalra való emelése s a város szellemi és anyagi jólétének előmozdítása körül szerzett s városunk történetében megörökítendő érdemeit ezen közgyűlési jegyzőkönyvébe iktatja, s erről őméltóságát átiratilag értesíteni rendeli.”[91]

Ha főispánt nem is, de egy kormánybiztost kiküldött Kristóffy József belügyminiszter a város ellenőrzésére. Saly Károly budapesti m. kir. államrendőrségi rendőrtanácsost február 19-én bízta meg ezzel a feladattal. A közgyűlés természetesen tiltakozott a törvénytelennek tartott intézkedés ellen.[92] Az 1906 februárjában vonattal, minden külön kíséret nélkül érkező kormánybiztos a jogászifjúság részéről meglehetősen zajos fogadtatásban részesült.[93] Saly nem sokat tehetett, és április 7-én felmentette a belügyminiszter.[94]

Baranya vármegye közgyűlése – a pécsivel ellentétben – 1905-ben is bizalmat szavazott Fejérváry Imrének. Az 1905. július 10-i közgyűlésen soron kívül tárgyalták a Szabadelvű párti Német Lipót és társai vármegye bizottsági tagok indítványát, amelyben a Fejérváry főispán elleni politikai támadások elítélését kérték. A megye törvényhatósági bizottsága 141 igen és 91 ellenszavazattal elfogadta az előterjesztést, és elutasította az ellenindítványokat. A közgyűlés határozata kimondta:

„Baranyavármegye közönsége 1905. évi június hó 23-án Toldy Béla dr. és öt más m.[egye] b.[izottsági] tag aláírásával a v[ár]megyei bizottsági tagokhoz küldött nyomtatott köriratban a többi közt foglalt azon kitételekkel szemben, hogy „résen legyünk minden alkotmánysértés visszaverésére, mit e megyében csak fokozottabb összetartás és őrt állással érhetünk el, mert a törvénytelen kormány elnökének fia áll közigazgatásunk élén” – állást foglalva kimondja, hogy sajnálja vármegyénk érdemdús és köztiszteletben álló Főispánjával, Dr. báró Fejérváry Imre úrral szemben indokolatlanul és méltatlanul intézett támadás megtörténtét, azt nemcsak, hogy magáévá nem teszi, hanem határozottan helyteleníti, mai közgyűlésünkből távollevő Főispán úr őméltóságát mély tisztelete nyilvánítása mellett változatlan bizalmáról biztosítva szeretettel várjuk törvényhatóságunk székhelyére.”[95]

A megye közgyűlése rendkívül meleg és bensőséges hangon vett búcsút a távozó (és egyébként jelen nem lévő) főispántól. Kardos Kálmán indítványára érdemeit a közgyűlési jegyzőkönyvben megörökítették, és elhatározták, hogy életnagyságú arcképét a közgyűlési terem számára megfestetik, és emlékére alapítványt létesítenek, amelyhez a gyűjtést a megye 1000 korona megszavazásával indította el.[96] Fejérváry Imre főispánként főként Pécs város fejlődéséért tett sokat és kevésbé a megyéért. Megbecsülése mégis – ez már a politikai hála nem létezéséhez tartozik – ezzel teljesen ellentétes, hiszen Baranya vármegye közgyűlése hálával és tisztelettel köszönt el tőle, Pécs város közgyűlése viszont – finoman szólva – elég ellentmondásosan. A politikai hálátlanságra világít rá Fischer Béla már többször idézett visszaemlékezésében:

„Ezek a szomorú idők Baranyában és Pécsett is éles, kíméletlen politikai harcok színterévé tették a törvényhatóságokat. Fejérváry Imre, akinek atyja, Fejérváry Géza jobb meggyőződése ellenére, ismételt királyi parancsra vállalta a miniszterelnökséget, lemondott főispáni méltóságáról és egyben, hogy megkímélje a két törvényhatóságot a felülről jövő erőszakoskodásoktól, és a tisztikart attól, hogy a kormány és a törvényhatósági bizottság egymással ellentétes akaratának malomkövei közé kerüljön, kivitte a kormánynál, hogy Pécsett és Baranyában a főispáni szék üresedésben maradjon. Mikor Fejérváry utoljára jelent meg Pécs város törvényhatósági bizottságában és attól búcsút vett, hangos szidalmak és mocskolódó szavak vesszőfutásában távozott a közgyűlési teremből, ahol azok, akik most teli torokból piszkolták, egy évtizeden keresztül mint mindenható bálványt, mindenkor kritika nélkül, szolgalelkűen szolgálták ki. A vármegyénél, amelynek törvényhatóságához írásban jelentette be távozását, az ezt követőleg tartott legközelebbi közgyűlés elismerte tíz esztendős főispánsága alatt a vármegye körül szerzett kiváló érdemeit és elhatározta, hogy arcképét a közgyűlési terem részére megfesteti. A vármegyei tisztikar búcsúvétele is olyan volt, amilyent egy tíz éven át tartott együttmunkálkodás hirtelen megszakadása csak kiválthat. A tisztikar nagy többsége, akiknek szorgalmas munkáját ő értékelte a legjobban, őszintén szomorú szívvel váltak meg tőle. Különösen mi, a fiatal gárda, akik mind az ő tanítványai voltunk, ha nem is értettünk egyet politikai felfogásával, de viszont nagyra becsültük pártatlan, igazságos voltát, ismertük erős szociális érzését és tudtuk azt, hogy a kifogástalan, tiszta közigazgatás érdekében mily kíméletlen harcot folytatott városban és vármegyében egyaránt, fájó érzéssel láttuk távozását. Én valósággal kétségbe voltam esve, mert kilátástalannak láttam a jövőt, amelyben ezentúl már nem a munka és a tehetség, hanem az összeköttetés, legjobb esetben a szamárlétra lesz az irányadó. Kétségtelennek tartottam azt is, hogy rövidesen az ellenzék lesz az úr a vármegyeházán, amely ellenzékhez az utóbbi időkben bámulatos szimattal csatlakozott a törvényhatósági bizottság igen sok selejtes eleme, közöttük sok olyan, aki az előbbi rendszernek is, nem örömmel látott támasza volt.”[97]

Fejérváry Imre emlékezete

Fejérváry Imre tragédiaként élte meg főispáni tisztsége alóli felmentését, hiszen szinte egész életét rátette Baranya megye és Pécs város fejlesztésére. Lemondása után a politikától megcsömörlött, és visszavonult a politikai élettől. Lenkei Lajos visszaemlékezése szerint egyébként is zárkózott természetű ember volt, és ezt a bizalmatlanságot az 1905-ös év történései nyilván még tovább erősíthették:

„Fejérváry báró főispáni működése ideje alatt összeköttetései révén sok előnyt biztosított Pécs városának, de ezért nem kereste sem a hálát, sem a népszerűséget. Bizalmatlan természetű ember volt, és igaz barátaiként, akik iránt feltétlen volt a bizalma, csakis Mándy Sámuel, Madarász István dr. közjegyző, Aidinger János pécsi polgármester, majd országgyűlési képviselő, Blaskovich István ítélőtáblai elnök, Visy László dr. ügyvéd, akit ő térített meg mint ellenzéki vezért meggyőződéses kiegyezési hivővé, Daróczy Aladár dr., Zsolnay Miklós és még néhány vármegyei urat tudnék megemlíteni. Aki valamely ügyes-bajos dolgában hozzá fordult, ha kívánsága jogosult volt, azt szívesen teljesítette, még azután is, amikor hálátlanságot tapasztalt azok részéről is, akiknek a legnagyobb szolgálatot tette.”[98]

Fejérváry Pécsről véglegesen Budapestre költözött, pécsi háztartását is felszámolta. Csak egykori, legszűkebb baráti körével érintkezett. 1910 februárjában megválasztották ugyan a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága előadójának, ám e tisztségben csak az 1910. évi országgyűlési képviselőválasztások befejeződéséig és a nemzeti munkapárt megalakulásáig tevékenykedett. Politikai tisztséget már nem vállalt többé, nem volt hajlandó országgyűlési jelöltként sem fellépni. Lenkei Lajos úgy tudta, hogy közgazdasági tevékenységet fejtett ki. A tanácsköztársaság alatt kétszer is letartóztatták, és közben meg is műtötték, ekkor felesége nyelvórákkal tartotta el a nehéz anyagi helyzetbe került családot.[99]

A vármegyei közgyűlés emlékét megörökítő határozatai az ellenzéki koalíció 1910. évi bukása után valósultak meg. Arcképét Márk Lajos budapesti festőművész festette meg, és az 1910. április 12-i közgyűlésen vették át a közgyűlési terem részére.[100] Ugyanezen a közgyűlésen fogadták el a „Báró Fejérváry Imre emlék-ösztöndíj alapítvány” alapító oklevelét. Az alapítványhoz jelentősebb összegekkel főként a megye birtokosai, pénzintézetei és a törvényhatósági bizottság tagjai járultak hozzá.[101] Az emlékalapítvány összege ekkor a folyamatos gyűjtésekkel 11 086,52 koronát tett ki. Évi kamatait, legfeljebb 400 koronát a megyei tisztviselők és alkalmazottak egy-egy gyermeke kaphatta közép- és felsőfokú tanulmányának folytatásához. Első ízben 1911-ben osztották ki, és az évi 400 K ösztöndíjat Rüll János, a mohácsi „László” kórház igazgatója Miklós nevű fiának ítéltek oda, aki a budapesti egyetem orvosi karán tanult. Az alapítvány az első világháború után a többi alapítvánnyal együtt elértéktelenedett. 1927-ben mindössze 69 pengő 55 fillér vagyonnal bírt.[102]

Fejérváry Imre méltatlan körülmények között, a Békés megyei Csorváson hunyt el. 1951-ben telepítették ki Budapestről, a kitelepítési névjegyzék szerint egy családtaggal, és a Kazinczy u. 33. szám alatt Jehuczó Jánosnál helyezték el. 1952. december 5-én hajnali 5 órakor érte utol a halál. A halál okaként az anyakönyvbe a végelgyengülést jegyezték be.[103]

Fejérváry Imrének egyetlen gyermeke született, Géza (1894. jún. 25. Budapest – 1932. jún. 2. Budapest), ismert zoológus, aki nem követte a család katonai, hivatalnoki hagyományait. Fejérváry Géza visszatért édesapja egykori lakóhelyére, Pécsre. 1924 és 1930 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára, majd 1930-1932-ig az állattan nyilvános rendes tanára volt.[104] Felesége, szül. Lángh Aranka szintén zoológus, a Nemzeti Múzeum állattári osztályának tisztviselője volt.[105] A fiatal, nagytekintélyű tudós haláláról külön megemlékezett a polgármesteri jelentésben Nendtvich Andor polgármester.[106] Fejérváry Gézának két gyermeke született Budapesten, Zsolt 1920-ban és Aranka 1922-ben. Zsolt 1950-ben kötött házasságot Grete Rapparddal Maracaibo-ban (Venezuela) és a gyermekei is ott születtek: Carlos 1953-ban, Rafael 1955-ben, Ricardo 1959-ben és Isabel 1966-ban. Aranka szintén külföldön (Svájcban) ment férjhez Giseppe Vaglio-hoz 1950-ben. Így a Fejérváry nevet ma az egykori főispán külföldön élő unokái, dédunokái viselik.[107]

Irodalom

BÖLÖNY 1978 = Bölöny J., Magyarország kormányai 1848-1975. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2.) Budapest, 1978.

BARCZY-SOMOGYI = Barczy Z.-Somogyi Gy., Királyért és hazáért. A m. kir. honvédség szervezete, egyenruhái és fegyverzete 1868-1918. Budapest, É. n.

BALLA 2000 = Balla T., A magyar királyi lovasság 1868-1914. Budapest, 2000.

ERNYES 2000 = Ernyes M., A Pécsi városi rendőrség modernizálói. Pécsi Szemle 3, 2000. ősz. 30-41.

ERNYES 2004 = Ernyes M., Sárkány Ármin tiszteletbeli pécsi ren-dőrfőkapitány 1876-1940. Pécsi Szemle 7, 2004. ősz. 73-77.

GUDENUS 1990 I. = Gudenus J. J., A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. 1. k. A-J. Natura, Budapest, 1990.

GYŐRI 1991 = Győri Gy., Nota bene. Latin kifejezések, elnevezések magyarázatokkal. 2. kiad. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1991.

HÉJJA 2002 = Héjja J. A., Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok. Gyula, 2002.

LENKEI 1922 = Lenkei L., Negyven év Pécs életéből. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1922.

KEMPELEN 1937 = Kempelen B., Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. Budapest, 1937.

KEMPELEN 1911 II. = Kempelen B., Magyar nemes családok. 2. k. Bebek-Byczó. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1911.

KEMPELEN 1912 IV. = Kempelen B., Magyar nemes családok. 4. k. Fa-Házy. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1912.

KOPASZ 1979 = Kopasz G., A gyermekvédelem és Baranya megye. In: Baranyai Helytörténetírás 1977. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve.  Szita László (szerk.) Pécs, 1979. 197-232.

MADAS 1978 = Madas J., Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

MATIEGKA 1899 = Matiegka L., A m. k. pécsi 8-ik honvéd huszár ezred története. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1899.

MÁRKUS 1897 = Márkus D. (szerk.), Magyar törvénytár. 1892-1893. évi törvényczikkek. Franklin társulat, Budapest, 1897.

NAGY G.-ARACSI-KORONCZAY 2000 = Nagy G., Aracsi L., Koronczay J., Pécs-Baranya katona-egészségügyének története. Pécs, 2000.

NAGY I. G. = Nagy I. G., A közigazgatási tisztviselők a dualizmus korában Pécsett. In: Tóth G. P. (szerk.) Struktúra és városkép. A polgári társadalom a dualizmus korában. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2000. 251-262.

NAGY I. G. 2003a = Nagy I. G., Kardoss Kálmán (1839-1916). A Pécs-baranyai közélet reprezentánsa. In: Pécs-baranyai történelmi arcképcsarnok. Ódor I.,Lengvári I. (szerk.) Multimédiás CD ROM. Baranya Megyei Levéltár, Baranyai Archívum Alapítvány, Pécs, 2003.

NAGY I. G. 2003b = Nagy I. G., Baranya megye és Pécs város főispánjainak története a polgári korban (1848-1950). In: Népek együttélése Dél-Pannóniában: Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. Lengvári I., Vonyó J. (szerk.) Pécs, 2003. 259-294.

NAGY I. G. 2004 = Nagy I. G., Majorossy Imre, a múzeumalapító polgármester (1847-1927). Pécsi Szemle 7, 2004. nyár. 51-63.

PILKHOFFER 2001 = Pilkhoffer M., Az elmegyógyintézet építéstörténete. In: Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12. Varga L., Vonyó J. (szerk.) Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2001. 75-83.

PILKHOFFER 2004a = Pilkhoffer M., Pécs építészete a századfordulón (1888-1907). Pannónia könyvek, Pécs, 2004.

PILKHOFFER 2004b = Pilkhoffer M., A honvéd hadapródiskola épülete. Pécsi Szemle 7, 2004. nyár. 32-40.

PUSKÁS 1901 = Puskás A. (összeáll.), Jegyzéke a Pécs szab. kir. város és határában lévő épületeknek. Pécs, 1901.

PUSKÁS 1904 = Puskás A. (összeáll.), Jegyzéke Pécs szab. kir. város és határában lévő épületeknek. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1904.

SOMOGYI 1902 = Somogyi Zs., Magyarország főispánjainak története 1000-1903. Ifj. Kellner Ernő Kő- és Könyvnyomdai Műintézete, Budapest, 1902.

SONKOLY 1999 = Sonkoly K., A pécsi Majláth-palota. Pécsi Szemle 2, 1999. nyár. 20-31.

SCHWEITZER 2005 = Scheitzer G., „A fiatalság muzsikál szívünkben.” Jogászélet a Pécsi Püspöki Joglyceum falain belül és kívül a 19–20. sz. fordulóján. Pécsi Szemle 8, 2005. tél. 56-65.

SZÉKELY 1980 = Székely V., A központi államigazgatás tisztviselői a dualizmus korában. 2. rész. M. kir. Miniszterelnökség. Király személye körüli M. kir. Minisztérium. M. kir. Belügyminisztérium. (Forrástudományi segédletek 1.) Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1980.

VÉRTESI 2001 = Vértesi L., Erreth János, az ellenzék vezére. Pécsi Szemle 4, 2001. tél. 19-25.

VISY ms. = Visy Z., Fischer Béla visszaemlékezései 1921. november 7-ig. Kézirat. 2005.

Rövidítések

alisp. ált. ir. = Alispánja általános iratai

BML  = Baranya Megyei Levéltár

főisp. ált. ir. = Főispánja általános iratai

főisp. biz. ir. = Főispánja bizalmas iratai

th. biz. kgy. jkv. = Törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei

Jegyzetek:



[1] Biedermann Gusztáv és Gumpel Erzsébet házasságából négy lány született: Sarolta, Alexandrina, Anna és Olga. KEMPELEN 1937. 54-55.

[2] Burián István (1851-1922) 1900-tól báró, 1918-tól gróf. Mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter stuttgarti osztrák-magyar követ 1896. VI. 24. – 1897. II. 16., athéni osztrák-magyar követ 1897. II. 16. – 1903. VII. 24., közös pénzügyminiszter 1903. VII. 24. – 1912. II. 20., a király személye körüli miniszter 1913. VI. 10. – 1915. I. 13., közös külügyminiszter 1915. I. 13. – 1916. XII. 22., közös pénzügyminiszter 1916. X. 28. – 1916. XII. 2. és 1916. XII. 22. – 1918. IX. 7., közös külügyminiszter 1918. IV. 16. – 1918. X. 24. BÖLÖNY 1978. 222.

[3] KEMPELEN 1937. 49-56. KEMPELEN 1911. II: 199.  GUDENUS 1990. I: 387-388.

[4] KEMPELEN 1912. IV: 74-75. SOMOGYI 1902. 22-23. GUDENUS 1990. I: 387-388. „F[ejérváry] Géza” In: Révai Nagy Lexikona. 7. k., Bp. 1913. 272-273.

Ferérváry Géza honvédelmi minisztériumi államtitkár 1872. XII. 26. – 1884. X. 28., honvédelmi miniszter 1884. X. 28. – 1903. VI. 27., a király személye körüli miniszter 1892. X. 24. – 1892. XI. 19., földművelésügyi miniszter 1894. VI. 10. – 1894. VII. 16., a király személye körüli miniszter 1895. I. 15. – 1895. I. 18., miniszterelnök 1905. VI. 18. – 1906. IV. 8., a király személye körüli miniszter 1905. VI. 18. – 1906. IV. 8., pénzügyminiszter 1905. VI. 18. – 1906. III. 6. BÖLÖNI 1978. 231.

[5] „F[ejérváry] Géza” In: Révai Nagy Lexikona. 7. k., Bp. 1913. 272.

[6] SOMOGYI 1902. 23.

[7] MATIEGKA 1899. IV. melléklet.

[8] BML Baranya vármegye th. biz. kgy. jkv. 395/1889. (júl. 8.)

[9] BML Baranya vármegye főisp. ált. ir. 76/1890.

[10] „Főispáni titkár” In: Révai Nagy Lexikona. 7. k., Bp. 1913. 743.

[11] BML Baranya vármegye főisp. ált. ir. 540, 546/1891.

[12] SZÉKELY 1980. 50., 56.

[13] MÁRKUS 1897. 402.

[14] BML Baranya vármegye főisp. biz. ir. 10/1892.

[15] GUDENUS 1990. I: 388.

[16] BML Pécs város polgármesterének elnöki iratai 35/1893.

[17] NAGY I. G. 2003a.

[18] Fischer Béla (1877-1953) 1900-ban lépett közigazgatási gyakornokként Baranya vármegye szolgálatába, 1903-tól V. aljegyző, 1907-től IV. aljegyző, 1918-tól II. főjegyző, 1922-től főjegyző, majd 1925 és 1937 között Baranya vármegye alispánja. BML Baranya vármegye alispánjának személyi iratai. 1900-ban egy hónapig Fejérváry főispán titkárát helyettesítette, illetve utána öt évig szolgált alatta. VISY ms. 66., 68.

[19] VISY ms. 65.

[20] Az új főispán. Pécsi Közlöny 1896. december 17. 1-2.

[21] Baranya új főispánja. Pécsi Figyelő 1896. december 19. 8.

[22] BML Baranya vármegye alisp. ált. ir. 8288/1949.

[23] Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánjairól lásd NAGY I. G. 2003b.

[24] VISY ms. 65. Itt köszönöm meg Visy Zoltán szívességét, aki Fischer Béla visszaemlékezésére felhívta a figyelmemet. Az idézeteket a könnyebb érthetőség és olvashatóság kedvéért mindenhol szöveghűen közöljük.

[25]„Főispán” In: Révai Nagy Lexikona. 7. k., Bp. 1913. 742.

[26] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 23, 48/1897. Baranya vármegye th. biz. kgy. jkv. 75-82/1897. SOMOGYI 1902. 23.

[27] BML Baranya vármegye főisp. ált. ir. 78/1897. Az új főispán. Pécsi Figyelő 24, 1897. március 14. 4-5.

[28] Az ünnepségsorozatot részletesen ismerteti BML Pécs város főjegyzői ügyosztályának iratai E-156-1940. Baranya vármegye alisp. ált. ir. 8288/1949. Vendégek Pécsett. Pécsi Figyelő 1897. március 28. 3. Az új főispán. Pécsi Figyelő 1897. március 30. 1-4. Főispáni beiktatás a városnál. Pécsi Figyelő 1897. március 31. 1-4. A főispáni beiktatás epilógja. Pécsi Figyelő 24, 1897. április 1. 2-3. A főispán beigtatása. Pécsi Közlöny 1897. március 30. 1-3. Beigtatás a városházán. Pécsi Közlöny 1897. március 30. 4. Az ünnepség vége. Pécsi Közlöny 1897. április 1. 2.

[29] Veni Sancte (Spiritus)! Jöjj el, Szentlélek! Könyörgő himnusz a 12. századból ismeretlen szerzőtől. A pünkösdi mise szerves részévé vált. Általában a Szentlelket hívták segítségül minden fontosabb cselekedet kezdetén, így a főispáni beiktatások előtt is. Ma is így nevezik a katolikus iskolák ünnepélyes tanévnyitó miséjét és magát a tanévnyitót is az említett himnusz kezdő szavairól. GYŐRI 1991. 183.

[30] Baranya megyében először 1836-ban emelte fel Somssich Pál főispánt a megye négy szolgabírája a székénél fogva. BML Baranya vármegye kgy. jkv. 1025/1836. (jún. 6.) Más megyékben ez régóta szokásban volt.

[31] A tisztelgési sorrend az alábbiak szerint alakult: a káptalani helynök a káptalan tagjaival és a római katolikus megyei papsággal, a református hitfelekezet, az evangélikus hitfelekezet, a görögkeleti hitfelekezet, az izraelita hitfelekezet, a katonaság, a szomszéd törvényhatóságok (Bács-Bodrog, Tolna és Verőce megye, Pécs város) képviselői, a királyi pénzügyigazgatóság, a királyi posta- és távirdaigazgatóság, a királyi ügyészség, a közjegyzői kamara, az ügyvédi kamara, a közúti kerületi felügyelő és királyi államépítészeti hivatal, a királyi erdőfelügyelőség, a királyi tanfelügyelő és a tanítótestület, a kataszteri felmérési felügyelőség, az állami anyakönyvi felügyelőség, az államvasúti forgalmi főnökség, a Baranya vármegyei jegyzői egylet és a községek képviseleti küldöttségei.

[32] Ziehrer, Karl Michael (1843-1922) bécsi zeneszerző, katonakarmester, majd Strauss utódjaként udvari karmester, népszerűségét a tánczenéinek köszönhette.

[33] Kienzl, Wilhelm (1857-?) osztrák zeneszerző és zenei író, a „Der Evangelimann” című dalműnek köszönhette a népszerűségét.

[34] Waldteufel, Émile (1837-1915) francia zeneszerző, táncdarabjai világszerte kedveltek voltak.

[35] A főispán a törvények és jogszabályok szerint a következő jogköröket gyakorolta:

Az állami szervek esetében ő tett javaslatot az állami hivatalnokok előléptetésére és kinevezésére, illetve fontosabb állások betöltése esetén az illetékes miniszter kikérte a véleményét.

A törvényhatósági közigazgatásban a közgyűlések és legfontosabb testületi szervek (közigazgatási bizottság, kijelölő választmány, állandó választmány, központi választmány, igazoló választmány, bíráló választmány, számonkérőszék stb.) ülésein a főispán elnökölt. A főispán közigazgatási és ellenőrzési teendői az alábbiak szerint csoportosíthatók:

a) általános ellenőrzési, felügyeleti teendők, így például a közgyűlési határozatok végrehajtását is megakaszthatta, mert ellene felterjesztéssel élhetett;

b) a felügyeleti, ellenőrzési jogkörön belül a rendelkezés-, rendelet- és utasításkibocsátás;

c) fegyelmi hatalom gyakorlása, például felfüggeszthette a hanyag és vétkes tisztviselőket, ellenük fegyelmi eljárást rendelhetett el;

d) szervezeti – nevezetesen kinevezési, kijelölési, áthelyezési, helyettesítési, beosztási – teendők.

A fenti rendes jogkörökön kívül ún. kivételes jogkörrel is bírt. Ha valamely kormányrendelkezést vagy utasítást nem hajtott végre a törvényhatóság, akkor a főispán a kivételes jogkör alapján közvetlenül is rendelkezhetett az érdekelt törvényhatósági tisztviselőkkel. A kivételes hatalom a rendelet végrehajtásával véget ért. „Főispán” In: Révai Nagy Lexikona. 7. k., Bp. 1913. 742.

[36] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 48/1897. (márc. 30.)

[37] Uo.

[38] A küldöttségek az alábbi sorrendben tisztelegtek nála: a városi törvényhatóság, az evangélikus egyház, a református egyház, az izraelita hitközség, a jogakadémiai tanári kar, a Kereskedelmi és Iparkamara, a főgimnáziumi tanári kar, a főreáliskolai tanári kar, az Osztrák-Magyar Bank pécsi fiókja, a Dunagőzhajózási Társaság bányaigazgatósága és a Mo-hács-Pécsi Vasút, az Irgalmas rend pécsi rendháza, a tanítóképezdei igazgatóság, a pécsi tanítótestület, a kereskedelmi és polgári iskolai tanítótestület, a Pécs-baranyai Tanítónő Egyesület, a Pécsi Jótékony Nőegylet, a Polgári Kaszinó, a Katolikus Kör, a Mecsek Egyesület, a jogakadémiai polgárság, a Pécsi Önkéntes Tűzoltóegyesület és a Zsolnay Tűzoltóegyesület, a Polgári Daloskör, a Katolikus Legényegylet, a Pécs Veterán Segélyző Egyesület.

[39] Verő György (1857-?) író és zeneszerző, „A szultán” című operáját 1892-ben mutatták be a népszínházban.

[40] Goldmark Károly (1830-1915) magyar zeneszerző, „A házi tücsök” című operáját 1896-ban írta.

[41] HÉJJA 2002. 41., 147.

[42] SOMOGYI 1902. 23.

[43] LENKEI 1922. 40-41.

[44] VISY ms. 67-70.

[45] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 4/1906. (jan. 8.) SOMOGYI 1902. 23-24. LENKEI 1922. 40.

[46] NAGY I. G. 2002. 255-256.

[47] BML Pécs város szabályrendeleteinek levéltári gyűjteménye 51-6. sz. Pécs szab. királyi város törvényhatósági szervezete. (Önkormányzati szabályrendelet.) Pécsett, Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, 1900. 102-115.

[48] PILKHOFFER 2004a. 281-285. PILKHOFFER 2004b. 32-37.

[49] BARCZY-SOMOGYI 42., 211-212. BALLA 2000. 68-72., 88. „Hadapród-iskolák” In: Révai Nagy Lexikona. 9. k., Bp. 1913. 272.

[50] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 87/1897. (jún. 14.)

[51] BML Baranya vármegye alispánjának iratai, A Pécsi községi közigazgatási tanfolyam iratai 1-1900/01., 2-1900/01., 72-19120/13. igazgatói szám

[52] NAGY G.-ARACSI-KORONCZAY 2000. 50-62. PILKHOFFER 2004a. 250.

[53] PILKHOFFER 2004a. 266.

[54] KOPASZ 1979. 199-208. PILKHOFFER 2004a. 266-270.

[55] BML Baranya vármegye főisp. ált. ir. 336/1906.

[56] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 63/1903. (márc. 5.)

[57] PILKHOFFER 2001. 75-76. PILKHOFFER 2004a. 256-261.

[58] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 206/1897. (dec. 27.)

[59] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 9/1898. (febr. 7.), 36/1898. (febr. 28.)

[60] Belügyi Közlöny 10, 1915. december 31. 482.

[61] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 50/1900. (febr. 13.)

[62] PILKHOFFER 2004a. 146-147. Az Imre utca nevét 1926-ban helyesbítette a város közgyűlése „Szent Imre” utcára az Emericanum fiúinternátus növendékeinek kérelmére. BML város BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 162/1926. (jún. 14.)

[63] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 136/1902. (máj. 21.)

[64] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 124/1899. (ápr. 24.)

[65] BML Pécs város központi választmányának iratai, választói névjegyzékek 1898-1905.

[66] SONKOLY 1999. 20.

[67] MADAS 1978. 118-119.

[68] MADAS 1978. 476-478. PUSKÁS 1901. 60. PUSKÁS 1904. 60.

[69] LENKEI 1922. 40.

[70] VISY ms. 70-71.

[71] LENKEI 1922. 40.

[72] Erreth János (1846 – 1915) ügyvéd, közel harminc éven át a Pécsi Ügyvédi Kamara elnöke; a Függetlenségi Párt pécsi vezetője, 1892 és 1896, 1901 és 1905 között országgyűlési képviselő; 39 éven keresztül, 1877 és 1915 között Pécs város törvényhatósági bizottsága virilis jogú tagja; 1906 és 1910 között Pécs szabad királyi város főispánja.

[73] VÉRTESI 2001. 22-23.

[74] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 123/1905. (jún. 26.)

[75] „a főispán, ha valamely közgyűlési határozatot a törvény- vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek, vagy az állam érdekeire sérelmesnek vél, annak felülvizsgálat végett leendő felterjesztését elrendelheti s erről az illető miniszternek indokolt jelentést tesz.”

[76] BML Pécs város polgármesterének iratai. Polgármesteri jelentések 39. sz., 1905. aug. 21-i jelentés

[77] Az ellenzék győzelme. Pécsi Közlöny 1905. augusztus 23. 1-2. Tanulságok. Pécsi Közlöny 1905. augusztus 24. 1-2.

[78] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 181/1905. (aug. 21.) Pécs város főjegyzői ügyosztályának iratai E-26 270-1907.

[79] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 229/1905. (szept. 4.)

[80] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 239/1905. (okt. 2.)

[81] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 281/1905. (dec. 4.)

[82] BML Pécs város főjegyzői ügyosztályának iratai E-156-1940.

[83] NAGY I. G. 2004. 60.

[84] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 115/1908. (jún. 9.)

[85] ERNYES 2000. 34-37. ERNYES 2004. 74-76.

[86] BML Baranya vármegye főisp. ált. ir. 117/1910.

[87] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 2/1906. (jan. 8.)

[88] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 3/1906. (jan. 8.) Ezt a közgyűlési határozatot Kristóffy belügyminiszter megsemmisítette ugyan, de már csak akkor tárgyalták, amikor megbukott a darabontkormány, és így nyugodtan félretehették. Uo. 103/1906. (ápr.23.)

[89] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 4/1906. (jan. 8.)

[90] A város közgyűlése. Pécsi Közlöny 14, 1906. január 9. 6.

[91] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 4/1906. (jan. 8.)

[92] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 61/1906. (márc. 5.)

[93] SCHWEITZER 2005. 63.

[94] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 103/1906. (ápr. 23.)

[95] BML Baranya vármegye th. biz. kgy. jkv. 550/1905. (júl. 10.)

[96] BML Baranya vármegye th. biz. kgy. jkv. 3/1906. (jan. 8.)

[97] VISY ms. 112-113.

[98] LENKEI 1922. 41.

[99] LENKEI 1922. 40-41. „F.[ejérváry] Ime” In: Révai Nagy Lexikona. 7. k., Bp. 1913. 273.

[100] BML Baranya vármegye th. biz. kgy. jkv. 762/1910. (ápr. 12.)

[101] Jelentősebb összeget adtak: Baranya vármegye 1000, Mándy Béla földbirtokos (Téseny) 1000, Mándy Sámuel földbirtokos (Szentlőrinc) 1000, Német Lipót ügyvéd (Mohács) 400, herceg Esterházy Miklós hitbizománya (Kismarton) 300, bellyei főhercegi uradalom (Főherceglak) 1000, dárdai hercegi uradalom 500, gróf Zichy Gyula püspök 200, Brázay Kálmán földbirtokos 300, Dunagőzhajózási Társaság 500, Pécsi Takarékpénztár és Mohácsi Takarékpénztár 200-200, Biedermann Rezső földbirtokos (Szentegát) 1000, Jankovich-Bésán uradalom (Dunaszekcső) 100, megye központi tisztikara 110, Daróczy Aladár (Paks) 100, Driesz Lajos ügyvéd (Pécsvárad) 100 és Jellachich Károly ny. járási orvos (Pécs) 150 koronát. BML Baranya vármegye alisp. ált. ir. 8288/1949.

[102] BML Baranya vármegye alisp. ált. ir. 8288/1949.

[103] Takács Gábor szívességéből. Békés Megyei Levéltár XXIII. 7. aa. Békés Megyei Tanács VB. Igazgatási Osztályának bizalmas iratai 218/1951. Budapestről kitelepíttek névsora, Csorvás 34. sz.

[104] GUDENUS 1990. I: 388. „Fejérváry Géza” In: Révai Új Lexikona. 7. k., Szekszárd 2001. 23.

[105] „Fejérváry Gézáné” In: Révai Nagy Lexikona. 21. k. Bp. 1935. 327.

[106] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 83/1932. (júl. 28.)

[107] GUDENUS 1990. I: 388.