Cikkek

Visy Zoltán: Visy László ifjúsága és pályája

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 18.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2006.

ISSN 1219 4077

ISBN 963 85 2129 5

Szerkesztette: Pilkhoffer Mónika és Vonyó József

153–165. p.

Visy Zoltán

Visy László ifjúsága és pályája

Jugend und Leben von László Visy

The Youth and Carrier of László Visy

Pécs történetébe dr. Visy László ügyvéd, főispán ezen a néven ágyazódott be,[1] pedig ez a név csak 1905-től illette meg, amikor magyar nemességet kapott édesanyja családnevével és Nagyatádi előnévvel.[2] Addig édesapja után a Jobszt, majd Jobst nevet viselte.

A Jobst vagy Jost eredetileg személynév. Stájerországban helységnév,[3] Magyarországon már a 16. század óta családnév is.[4] Jobst László első ismert őse dédapja, Maximilian, az 1763 körül – eddig ismeretlen helyen és családban – született kaposvári szabó. Nagyapja, Martin szintén szabó; édesapja, János (Kaposvár, 1825. – Nagyatád, 1872.) sajátjogú gyógyszertár-tulajdonos. Maximilian és Martin anyanyelve német, feleségük is német iparoscsalád leánya.[5] János már Jobszt-nak írja a nevét, zsinóros magyar zekét visel, és magyar nemes lányt vesz feleségül. (1. és 2. kép)

A Visy családnév a Vis helységnévből származik, amely viszont régi személynévből eredeztethető.[6] Az édesanya, Visy Jozefa első ismert őse az Ebergőcön élt özvegy Vissi Mihály, aki a szomszédos Lózson veszi feleségül Takács Erzsébetet (1716). A leszármazás töretlenül vezethető le Jobst Lászlóig, akinek anyai nagyapja, Visy Pál uradalmi tiszt, kaposvári jegyző még Röjtökön született 1778-ban. Ebergőc, Lózs és Röjtök néhány kilométerre fekszik a Győr-Moson-Sopron megyei mai Répcevistől. Az anyai ág magyar eredetű kisnemes család, tagjai zömében értelmiségiek.[7]

Jobst vagy Jobszt László 1854. október 17-én a Somogy vármegyei Nagyatádon született. Kisebb testvérei közül Katalin, Béla és Győző gyermekként halnak meg, csak a legfiatalabb Béla (Nagyatád, 1864 – Pécs, 1939.) éri meg a felnőttkort, és lesz a pécsi kir. ítélőtábla tanácselnöke.

László így ír visszaemlékezéseiben[8] gyermekkoráról: „A három elemi (népi)iskolát szülőhelyemen végeztem. Kilenc éves koromban bevittek Kaposvárra, s beiratott atyám a IV. elemi iskolába. Czompó György népiskolai igazgatónál voltam kosztban. Földes szobában laktam, egész évben 120 forintot fizetett értem atyám. Azon épületbe jártam, melyet a város nagyatyám, Visy Pál jegyzőkorában építtetett. Feliratát: A haza kis polgárainak; – nagyatyám gondolta ki, s ő alkalmaztatta az épületre.”

A gimnázium I-III. osztályát Kaposvárott végzi a megyei, négyosztályos „kisgimnáziumban”. Nagybátyjánál, dr. med. (1838) Visy Pál Somogy vármegyei tiszti főorvosnál kosztos. Itt együtt nevelkedik elsőfokú unokatestvérével, Imrével, a nevét később Visi alakban használó jeles publicistával és országgyűlési képviselővel,[9] valamint Mariskával, aki majd dr. med. Siklóssy Gyula jónevű szemorvoshoz[10] – ugyancsak Somogy vármegye szülöttjéhez – megy nőül. Mariska Székely Bertalan által festett arcképét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.[11]

László és Imre gyakran korcsolyáznak a Kapos kiöntéseiben. Egyik alkalommal beszakad alattuk a jég. Imre akkor úgy átfázik, hogy élet-halál között lebeg, majd krónikus izületi bántalmai és annak mellékhatásai viszik el fiatalon, 37 évesen.[12] Emlékét a Visi Imre utca őrzi a fővárosban.

László ekkor a közepesnél is gyengébb tanuló. Tanára, Vaszary Mihály egy alkalommal figyelmezteti: „Te gyerek, úgy látom, te annyi időt akarsz fordítani a tanulásra, mint Imre bátyád! Ha így cselekszel, akkor pórul jársz. Mert az biztosan első, te pedig utolsó leszel.”[13]

Szülei 1867-ben átviszik Pécsre, a ciszterciek főgimnáziumába. Édesanyja másik bátyjánál, dr. med. (1834) Visy István megyei és törvényszéki orvos családjánál nevelkedik. Unokatestvérei: Lajos, Angélique és Fanny barátsága, édesanyjuk szerető gondoskodása és a családfő példája[14] egész életén elkísérik. Tanulmányi eredménye javul. Már a IV. osztályban 72 tanuló közül a 18., a VIII. osztályban pedig a negyedik helyre küzdi fel magát. (3. kép) Érettségi után – szakítva a családi hagyománnyal – az atyja által javasolt orvosi hivatás helyett a jogi pályát választja, és Pozsonyba készül.

Édesapja egy villámsújtotta ház oltásánál meghűl, és 1872 szeptemberében, 47 éves korában meghal. Ezzel gyökeresen megváltozik a család élete. Édesanyja eladja a nagyatádi házat és gyógyszertárat, és két fiával Pécsre költözik. Összes vagyonuk ekkor kb. 40 000 forintra tehető.[15] Házat bérelnek a belvárosban, szőlőt vesznek Bálicsban, és mindkét fiú tovább folytatja a tanulmányait. László a pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatója lesz (1872-1875). A jogtudományi államvizsga után a IV. évet Budapesten végzi (1875-1876), ahol a politikai államvizsgát kitűnő eredménnyel teszi le, és ezért egyetemi jutalomban részesül. Ezekben az években az ellenzéki ifjúság egyik vezére.[16]

1876. október 1-én Tolnán, a cs. és kir. 10. huszárezrednél (Friedrich Wilhelm III-te Kőnig von Preussen) kezdi meg önkéntesi évét, és azt Tolnán, Majoson és Izményben állomásozva tölti ki. (4. kép) Öt önkéntes társa közül csak ő lép elő őrmesterré, „míg Nagy Ákos káplár maradt, Lexa, Perczel és Széky szakaszvezetők lettek” – írja visszaemlékezéseiben.

Leszerelése után Danitz Antal uradalmi jogtanácsos irodájában ügyvédjelölt. A budapesti egyetemen 1880-ban szerez jogtudományi doktorátust, majd 1881-ben a Budapesti Ügyvédvizsgáló Bizottságtól ügyvédi oklevelet. Még ebben az évben megnyitja ügyvédi irodáját Pécsett.

Édesanyjával és Béla öccsével 1882-ben rendezi anyagi helyzetét, és megveszi a Plébánia (ma Hunyadi János) utca 5. szám alatti házat,[17] majd 1883. október 24-én feleségül veszi Ferenczy István és Jäger Ilka leányát, Ilonát. (5. és 6. kép) Ezek után következik az eseményekben és eredményekben gazdag férfi- és öregkor.[18]

Ferenczy Ilonával (1863-1930) kötött, negyvenhét éven át tartó, harmonikus házasságukból kilenc gyermek születik. Közülük heten érik meg a felnőttkort. A legidősebb, Mártha (1884-1978) dr. h.c. Fischer Béla Baranya vármegyei alispán, majd felsőházi tag[19] (7. kép) felesége; a legfiatalabb, Zoltán (1903-1938) pedig jónevű pécsi építész.[20] (8. kép)

Fiatalon a 48-as ellenzék egyik vezére. Irodája, melyet 30 éven át tart fenn, egyike a legkeresettebbeknek. Állandó jogtanácsosa – többek között – a siklósi (Benyovszky) és somogytarnócai (Széchenyi) uradalmaknak, a Pécsi Sertéshizlaló és Áruraktár Rt-nek, a Fekete Pécsi és Egerszegi Vízlecsapoló Társulatnak. A Pécsi Ügyvédi Kamara 1887-ben választmányi tagjává, 1893-ban helyettes elnökévé, majd 1906-ban elnökévé választja. Közhasznú tevékenységének elismeréséül Kardos Kálmán főispán már 1883-ban a város tiszteletbeli ügyészévé és 1889-ben Baranya vármegye tiszteletbeli főügyészévé nevezi ki. E funkcióiban minden díjazás nélkül teljesít szolgálatot.[21]

Élénk részt vesz Pécs törvényhatósági jogú város közéletében. Egész fiatalon, 1887-ben ellenzéki összefogással és programmal választják be a törvényhatósági bizottságba, amelynek haláláig tagja marad. Ő vezeti 1896-ban a millenniumi ünnepségekre küldött városi díszbandériumot;[22] az 1907. évi pécsi országos kiállítás végrehajtó bizottságának alelnöke;[23] 1911-1917 között a Nemzeti Munkapárt és gróf Tisza István híveként a város főispánja.[24] Utóbbi lemondásakor ő is távozik,[25] majd ügyvédi gyakorlatát folytatva a Dunagőzhajózási Társaság jogtanácsosa lesz.

Ő maga változik vagy az országos politika, hogy az egykor harcos 48-as a dualisták táborába kerül? Találgatások helyett nyilatkozzék ő és néhány kortársa. Az 1. világháború kitörésétől 1921-ig vezetett naplójában[26] a fenti kérdésre nem tér ki közvetlenül, de több helyen elmarasztalja a korábbi évek meddő, főleg parlamenti obstrukciókban „jeleskedő” ellenzék politikáját, majd a koalíciós kormány (1906-1910) szerinte dicstelen működését. Ennek bukása után, főispáni beiktatásakor[27] így foglalja össze politikai hitvallását: „A szabadelvű eszme irányzatoknak voltam, vagyok és maradok követője. Azon eszme irányzatnak, amely áthatotta a magyar törvényhozást akkor, amikor eltörölte a rendiséget, s a parlamentet népképviseleti alapra fektette. Szabaddá tette a földet, összetörte a jobbágyság rabbilincseit, s a cenzúrát örök időkre eltörölvén, szabad szárnyat adott a gondolatnak. Annak a szellemnek vagyok híve, amely a polgár és polgár közötti felekezeti különbséget megszüntette, amely rendet teremtett a házassági jog terén, s amely a magyar zsidóságot emancipálta, s amely megalkotta az úgynevezett egyházpolitikai törvényeket.”

Lenkei Lajos[28] az okok között báró Fejérváry Imre baranyai és pécsi főispánnal (1897-1905) fennálló barátságát jelöli meg, és Fischer Bélához[29] hasonlóan ő is utal arra, hogy nézetváltozását a politikai küzdelmekben egyesek[30] előszeretettel vetették a szemére, de mindig volt bátorsága ezt nyilvánosan vállalni és megindokolni. A hozzá legközelebb állók: a volt 1848/49-es honvédek és ügyvéd-kartársai nyújtják neki a leghitelesebb felmentést az opportunizmus vádja alól, amikor az 1904-ben megjelent „Korrajzok”-at neki ajánlják,[31] és 1906-ban a főispánná kinevezett ellenzéki politikus, Erreth János után kamarájuk elnökévé választják.

Ügyvédi irodáját 1911-ben Imre fiának átadva, általános támogatottsággal kezdi el főispáni elképzelései megvalósítását. Ezek summázata, már idézett székfoglalója szerint: „A város érdeke azt kívánja, hogy kulturális, gazdasági, ipari, kereskedelmi kérdésekkel foglalkozzunk, s ezen kérdéseket vigyük előbbre. Politikai kérdésekkel csak nagyon ritkán s csak akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy parlamenti tárgyalásaiknak módja az ország gazdasági és kulturális fejlődésének kerékkötője.” Programját és személyét támogatásáról biztosította az ellenzéki, függetlenségi párt nevében felszólaló dr. Egry Béla országgyűlési képviselő is, aki – a Dunántúl július 23-án kelt tudósítása szerint – őt „a fiatal ifjúságától kezdve egész életét munkában eltöltött férfiúnak” nevezte, akinek örömmel állnak rendelkezésére.

Tervei megvalósítását az 1. világháború teszi lehetetlenné. Főispánsága hátralévő éveiben teljes energiáját a polgárság összefogására, erőforrásainak mozgósítására, a hadigondozás megszervezésére, a vöröskereszt egyesület pécsi fiókja honi és frontmögötti működésének irányítására fordítja. Két lánya és veje a pécsi önkéntes vöröskeresztes osztaggal megy 1914-ben a keleti hadszíntérre.[32] Négy fia teljesít egyidejűleg frontszolgálatot, egyikük 1918-ban, a háború utolsó nagy offenzívájában hal hősi halált.

A város 1918-1921 közötti szerb megszállása idején – oly sok csalódás és csapás után – is aktív. A szerbek 1920-ban letartóztatják, majd az Ó-szerbiai Valjevoba internálják. Sajtóirodájuk közleménye szerint egyike azoknak, akik „aláírásokat csikartak ki testületektől és egyesektől” a megszállás jogtalanságát feltáró memorandumhoz.[33]

Pécs felszabadulása után teljesen visszavonul az országos politikától. Energiáját a város társadalmi, gazdasági és várospolitikai életének szenteli. A pécsi Nemzeti Casino elnökeként (1922-1932) megírja ennek kapcsolatát a várossal.[34] Másik dolgozata a városkörnyék története iránti érdeklődését tükrözi.[35]

Egy évvel halála előtt még tagja a város törvényhatósági bizottságának, pénzügyi bizottságának, központi választmányának és közigazgatási bizottságának. Szerepel a pécsi ügyvédi kamara tagjai között, társelnöke a Régi Jogászok Szövetségének, elnöke az Apollo Projektograph Rt. igazgatóságának, igazgatósági tagja a Dunántúli Bank Rt., a Pannónia Sörfőző Rt. és a Pécsi Takarékpénztár Rt. vállalatoknak illetőleg pénzintézeteknek.[36] (9. kép)

Nyolcvankettedik évében bekövetkezett halála után a város polgársága róla nevezi el a korábbi Horgos (ma Mikszáth Kálmán) utcát. Ezzel sem a hatvanas évek városi tanácsa, sem a jelenlegi önkormányzat nem azonosul. Nevét és emlékét ezért ma már nem az eltávolított utcanév tábla, hanem néhány idősebb pécsi polgár most is élő tisztelete őrzi.[37]

Források és irodalom

BOGYÓ 1904 = Bogyó A., Korrajzok az 1848-1849-iki szabadságharcz és annak elnyomatása idejéből. Pécs, 1904.

CÍM- ÉS NÉVTÁR 1917 = Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXVI. évf., Budapest, 1917.

EMLÉKKÖNYV 1913 = A Kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnázium Emlékkönyve 1812-1912. Kaposvár, 1913.

FEHÉR 1996 = Fehér I., A soknemzetiségű Baranya a 20. században. Pécs, 1996.

FISCHER ms. = Fischer B., Emlékiratok. Pécs, 1950 körül. (Gépelt tisztázat a szerző birtokában)

ISMERTETŐ 1934 = Kalotai L., (szerk.) Pécs-Baranyai Ismertető. Pécs, 1934.

JOBST ms. = Vagyoni állapot 1872. október – 1882. november. Feljegyezte: Jobst László. (Eredeti, kézírásos füzet a szerző birtokában)

KIRÁLYI KÖNYVEK 1895 = A királyi könyvek : Jegyzéke a bennük foglalt nemesség czím, czímer, előnév és honosság adományozásoknak: 1527-1867. Összeáll. Dr. Illéssy János és Pettko Béla. Budapest, 1895.

KIRÁLYI KÖNYVEK 1940 = A Királyi Könyvek: Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Szerk. Gerő József, Budapest, 1940.

KISS 1980 = Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1980.

LENKEI 1922 = Lenkei L., Negyven év Pécs történetéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922.

LOTZ 1941 = Lotz, F., Die deutsche Besiedlung der Gemeinde Dárda in der Südbaranya. In: Deutsche Forschungen in Ungarn. VI. Jg. Heft 1. 1941.

MADAS 1978 = Madas J., Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

NÁDOR 1995 = Nádor T., Arcok a múltból. Visy László. Új Dunántúli Napló (Pécs) 1995. november 30., 6.

ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1940 = Országgyűlési almanach az 1939-44. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler I., Budapest, 1940.

SOMOGY é.n. = Csánki D., (szerk.) Somogy vármegye. Budapest, é.n.

SOPRON TÖRTÉNETE 1943 = Sopron szabad királyi város története. II. rész, 6. kötet, 1278-1526 évekből közli: Dr. Vitéz Házi Jenő. Sopron, 1943.

STEIERMARK 1926 = Steiermark. Hand- und Reisebuch. Szerk. Karl W. Gawalowski. Graz, 1926.

ÜGYVÉDI KAMARA 1936 = A Pécsi Ügyvédi Kamara 1935. évi jelentése. Pécs, 1936.

SZIRTES 1996 = Szirtes G., A millenniumi Pécs. Pro Pannonia, Pécs, 1996.

VISI LAKATOS 1992 = Visi Lakatos M., Élet egy régi pécsi polgárcsaládban. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. (Társadalom- és Művelődéstörténeti tanulmányok 10.) Összeáll. és bevezető: Hanák P., szerk. Visi Lakatos M., MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1992.

VISY L. 1928 = Visy L., A Pécsi Nemzeti Casino megalakulása s ennek kihatása Pécs szab. kir. város kulturális és gazdasági fejlődésére. A Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője. Pécs, 1928. X/1. 4-18.

VISY L. 1930 = Visy L., Pellérd földesurai. A Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője. Pécs, 1930. XII. 60-64.

VISY Z. 1996 = Visy Z., Pécs vonzása Visy Zoltán őstáblája tükrében. In: Vonyó J., (szerk.) Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 265-274.

VISY Z. 1999a = Visy Z., Orvos a deresen. Ki volt Visy István? Pécsi Szemle 1999. ősz. 32-34.

VISY Z. 1999b = Visy Z., A „Pécsi Vörös Keresztes Önkénytes Egészségügyi Osztag” az első világháborúban. In: Font M., – Vonyó J., (szerk.) Tanulmányok Pécs történetéből 5-6. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999. 303-328.

VISY Z. 1999c = Visy Z., Négy pécsi polgár az SHS királyság fogságában. In: Font M., Vonyó J., (szerk.) Tanulmányok Pécs történetébő 5-6. Pécs története Alapítvány, Pécs, 1999. 329-344.

VISY Z. 2002a = Visy Z., Dr. h. c. Fischer Béla és a hatalomváltások. In: Varga L., Vonyó J. (szerk.), Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002. 257-268.

VISY Z. 2002b = Visy Z., Visy Zoltán pécsi építész (1903-1938) Művek a múló időben. In: Varga L., Vonyó J. (szerk.), Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2002. 93-107.

VISY ms. = Dr. Visy L., Napló (1914-1921) I-VI. kötet. Családi letét a Baranya Megyei Levéltárban.

Képek

1

1. kép: Jobszt János gyógyszerész 1870 körül

2

2. kép: Jobszt Jánosné Visy Jozefa 1870 körül

3

3. kép: Jobszt László érettségi képe, 1872.

5JÓ

4. kép: A huszárönkéntes Jobszt László, 1876.

6NAGYOBB

5. kép: Dr. Jobst László ügyvéd, 1883.

7NAGYOBB

6. kép: Dr. Jobst Lászlóné Ferenczy Ilona, 1883

FISCHERBÉLA

7. kép: Dr. h. c. Fischer Béla 1877-1953

VISYZOLTÁN

8. kép: Visy Zoltán 1903-1938

VISYLÁSZLÓ

9. kép: Dr. Visy László 1854-1935

Jegyzetek:



[1] CÍM- ÉS NÉVTÁR 1917. 198., 333., 335., 776.; ISMERTETŐ 1934. 137-139., 146., 171., 174., 175., 179., 182.; ÜGYVÉDI KAMARA 1936. 23.; FEHÉR 1996. 390.

[2] KIRÁLYI KÖNYVEK 1940. 97., 228.

[3] STEIERMARK 1926. 545., 547.

[4] SOPRON TÖRTÉNETE 1943. 285-286., 315, 365., 370., 380., 383., 385., 407., 417. Syllabus Magnatum Nobilium et Indigenarum 1. in X-bri 1696. Országos Levéltár A76. M. Kir. Kancellária; LOTZ 1941. 254., 259.; KIRÁLYI KÖNYVEK 1895. 100.

[5] VISY Z. 1996. 265-274.

[6] KISS 1980. 542., 697., 698.

[7] VISY Z. 1996.

[8] VISY ms. 1914. október 17-i bejegyzés. Ebből a naplóból származik minden olyan további közlés is, amelynél egyéb forrás-megjelölés nincs.

[9] SOMOGY é.n. 241., 272., 291.

[10] SOMOGY é.n. 125., 241., 265.

[11] Székely Bertalan: Siklóssy Gyuláné Visy Mariska képmása. 1870-es évek. Olaj, vászon; 101,5X71,5 cm. Jn. Magyar Nemzeti Múzeum TKCs ltsz.: 2248.

[12] EMLÉKKÖNYV 1913. 159-161.

[13] EMLÉKKÖNYV 1913. 160.

[14] VISY Z. 1999a. 32-34.

[15] JOBST ms.

[16] LENKEI 1922. 41., 45., 106.; FISCHER ms.

[17] MADAS 1978. 186.

[18] VISI LAKATOS 1992. 121-140.

[19] ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1940. 472-473.; FEHÉR 1996. 29., 91., 291., 340.; VISY Z. 2002a.

[20] VISY Z. 2002b.

[21] Magyar Országos Levéltár K szekció, K-20-1905-103.

[22] SZIRTES 1996. 42., 50., 52.

[23] LENKEI 1922. 245-246.

[24] Pécsi Napló 1911. július 23.

[25] Visy László 1917. május 29-én nyújtotta be lemondását, amit a király 1917. június 11-én fogadott el. Lásd még Pécsi Napló 1917. június 10., június 16., július 3.

[26] VISY ms.

[27] Uo. 1914. október 17-i bejegyzés és melléklete.

[28] LENKEI 1922. 41., 106.

[29] FISCHER ms. 73., 74.

[30] Munkás 1917. június 16.; Dunántúl és Pécsi Napló 1917. október 23.

[31] BOGYÓ 1904. 5.

[32] VISY Z. 1999b. 303-328.

[33] VISY Z. 1999c. 329-344.

[34] VISY L. 1928. 4-18.

[35] VISY L. 1930. 60-64.

[36] ISMERTETŐ 1934. 137-139., 146., 171., 174., 175., 179., 182.

[37] NÁDOR 1995.