Cikkek

Pilkhoffer Mónika: A mérnöki hivatal Lukrits Ignác városi mérnök működése idején (1840-1884)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 18.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2006.

ISSN 1219 4077

ISBN 963 85 2129 5

Szerkesztette: Pilkhoffer Mónika és Vonyó József

97–112. p.

Pilkhoffer Mónika

A mérnöki hivatal Lukrits Ignác városi mérnök működése idején (1840-1884)[1]

Das Ingenieuramt unter der Leitung des Stadtingenieurs Ignác Lukrits (1840-1884)

The Civil Engineering Office of Pécs Led by Ignác Lukrits Municipal Engineer (1840-1884)

Pécs épülését, rendezését és szépítését a mérnöki hivatal irányította. A sokrétű és állandóan szaporodó feladatok a hivatal többszöri átszervezését és bővítését eredményezték. A sok munka és a nagy felelősség nem mindig volt vonzó a mérnökök számára, akik a vasútnál vagy más vállalatnál magasabb fizetést kaptak. Mivel a magyarországi építészképzés csak 1871-ben indult meg a József Politechnikum egyetemi rangra emelésével,[2] így az 1870-es évekig még az egyetemet végzett magyar mérnökök kis száma is súlyosbította a helyzetet.[3] Sokan külföldön, főleg a bécsi akadémián szereztek diplomát, amit aztán itthon honosíttattak. Ennek ellenére később is gyakran előfordult, hogy a mérnöki állások betöltetlenek maradtak, vagy meg kellett elégedni a más képzettségű jelentkezőkkel.[4]

Tény, hogy a városiasodás hatalmas feladatokat rótt a városi mérnökökre. A mérnöki hivatal feladatai közé nemcsak a megszaporodó magán- és középítkezésekkel kapcsolatos ügyek tartoztak, de az új utcák nyitása, az utcakövezés, a közművek kiépítése, a lejtmérés, a térképkészítés, az esővíz-elvezetés vagy a fásítás problémái is. Pécsett a mérnöki hivatal túlterheltségével és a pénz hiányával magyarázták, hogy az egész 19. század alatt nem született általános városrendezési terv.[5] Az igazság az, hogy ezeken a fontos tényezőkön kívül hiányzott még valami: kicsit nagyobb fogékonyság a városrendezés modern kérdései iránt.

Lukrits Ignác pályája

Lukrits Ignác 1812-ben született Pécsett. Alap- és középfokú iskoláit valószínűleg szülővárosában végezte. A József Műegyetem elődjében, az Institutum Geometricumban 1840-ben mérnöki diplomát szerzett, de oklevelét nem váltotta ki.[6] Tanulmányai befejeztével visszatért Pécsre, és a város mérnöki hivatalában kezdett el dolgozni.

Az ambiciózus fiatalember már 1839-ben segédmérnöki kinevezésért folyamodott a városhoz. Lukrits Ignác az idős és sokat betegeskedő városi mérnök, Novák Simon[7] mellé 1836-ban felvett és 1838-ban elhalálozott segéd, Offenmüller Márton földmérő helyére kérte a felvételét. Levelében nemcsak édesapja városi szolgálatára, de arra is hivatkozott, hogy már a pécsi káptalan mérnöki hivatalánál is végzett segédmérnöki munkákat, sőt a város polgárai számára is több mérnöki feladatot teljesített. Novák Simon mérnök azonban úgy nyilatkozott, hogy Lukrits diploma nélkül sem segéd, sem pedig helyettes mérnök nem lehet.[8] Az 1840. augusztus 17-én kelt diplomája kihirdetése után Lukrits novemberben – a külmunkákért járó jutalmak és napidíjak fejében – újból helyettes segédnek ajánlkozott, most már sikerrel. Szerződése a Novák és Offenmüller között 1836-ban megkötött egyezség másolata volt, azzal a kikötéssel, hogy a városi mérnöknek haláláig 200 forint pengőpénz és 4 öl tűzifa, valamint a „lakoczvölgyi, gesztenyési, kopasz és meszesi” munka és azok jövedelmei megmaradjanak. Egyébként Novák „az egész földmérői hivatalt, a hozzátartozó műszerekkel, hivatalos irományokkal és mappákkal együtt” átadta helyettesének.[9]

Lukrits Ignác hivatalba lépésének évében megnősült. A 28 éves földmérő 1840. június 2-án kötött házasságot a 18 éves Stampfl Máriával, aki 1848-ban, harmadik gyermekük születése után meghalt.

Miután Novák Simon 1842-ben elhalálozott, Lukritsot a tisztválasztásig kinevezték városi mérnöknek.[10] Mivel a város statutumai által előírt kétévenként megtartandó tisztújításra 1833 és 1848 között egyszer sem került sor,[11] így Lukrits Ignác helyettesített mérnökként[12] működött hivatalában. Bár a városi mérnök pozíciójára 1844-ben a nagykanizsai hites mérnök, Bernáth Gáspár pályázatot nyújtott be, a város azzal utasította el a jelentkezőt, hogy az állást helyettesítéssel már betöltötték.[13] Lukritsot az 1848. évi tisztújításkor városi mérnökké választották,[14] ekkor azért, mert az állásra rajta kívül senki sem jelentkezett.[15] Fizetését 1857-ben évi 200-ról 400 forintra emelték.[16]

A városi tisztikar 1861-es átszervezésekor újból megerősítették pozíciójában,[17] de a következő, 1867-es tisztújításkor 59 szavazattal 449 ellenében alul maradt vetélytársával, Frenkl Ferenccel szemben.[18] Lukrits így 1867 tavaszán távozni kényszerült állásából, mindenesetre irodájából emlékül magával vitt egy aranykeretű tükröt, egy fiókos almáriumot és egy asztalt, mely bútorokat Stern szállásmester többszöri felszólítása ellenére sem szolgáltatott vissza hiánytalanul a városnak.[19]

Az új városi mérnök első lépései közé tartozott, hogy fizetését 400 forintról a duplájára kérte felemelni.[20] A város vezetése hajlandó volt évi 600 forintot fizetni Frenklnek, de csak a következő év január elsejétől.[21] 1868-ban Frenkl Ferenc amiatt panaszkodott, hogy egyedül nem győzi azt a sok munkát, ami egyrészt elődjétől, Lukritstól maradt rá, másrészt az alkotmányos változások következményeként halmozódott fel. Frenkl ezért egy másodmérnöki állás létesítését javasolta a közgyűlésnek, ellenkező esetben felmentését kérte posztjáról. Lammer Frigyes tanácsnok azonban úgy vélekedett, hogy nincs szükség az új állás felállítására, csupán elég, ha a városi mérnök lemond a magánépítők ügyeinek intézéséről, amelyért külön díjazást kap, és amely feladatot más mérnök is elláthat, és városi mérnökként csak a tiszti hatásköréhez tartozó munkákkal, úgymint a Szépítési Bizottmány[22] és a barcsi vasút építési ügyeivel foglalkozik.[23] Mivel a város nem teljesítette Frenkl Ferenc kérését, ezért a mérnök 1869 szeptemberében lemondott állásáról, azzal indokolva döntését, hogy „a Pécs városi mérnöki állomással járó fizetés a vele járó csekély mellékjövedelmekkel a magam és családom fönntartására elégtelen lévén, nem különben a mérnöki állomásbani temérdek elfoglaltság, gond és kellemetlenség ezen fizetéssel arányban nem áll”.[24] Egy vitás telekhatárról szóló, 1869 novemberében keltezett iraton már ismét Lukrits aláírása olvasható,[25] akit a mérnöki állás pályázat útján történő betöltéséig kineveztek helyettesítő mérnökké.

Az 1870 márciusában lejárt határidőig négy pályázó jelentkezett a városi mérnök posztjára: Lukrits Ignác, Skoff Béla, a Zala megyei Pretsinszky Pál, valamint a Zemplén megyei almérnök, Mikes Gyula, aki azonban időközben visszavonta a pályázatát. Mivel Lukrits Ignác földmérő végzettsége nem felelt meg a tiszti mérnök pozíciójával szemben támasztott követelményeknek, ezért állása megtartása érdekében kénytelen volt 57 évesen diplomáját kiváltani, és a József Műegyetemen szárazépítészettanból vizsgát tenni, mely szóbeli, írásbeli és rajzbeli feladatokból állt. Az 1870. március 8-án kiállított bizonyítványa szerint mindhárom tárgyból: építészetelméletből, rajzból és építési költségvetésből is első osztályzatot nyert. Pályázatához azért mellékelte Nagy József volt polgármester és Luzsevics László egykori gazdasági tanácsnok, valamint Bubreg Mihály polgármester ajánlóleveleit is. Előbbiből kitűnik, hogy Lukrits elsősorban a felmérések és a térképek készítésében volt jártas, és szinte érdemeként emelik ki, hogy mindemellett „a technikai tudomány ismeretében is több városi épületek − megyei és városi börtönök, kaszárnyák, oskolák és a városi kórház belső felosztásának felvétele és rajzba foglalása által technikai jártasságának nem egy jelét adván több e szakba vágó munkái az akkori Helytartó Tanácsnak jóváhagyását is megnyerték”.[26] Úgy tűnik, Lukritsnak nagy szüksége volt az állásra − amit magyarázhat az a körülmény is, hogy 1864-ben újból megnősült −, mivel a közgyűléshez címzett levelében kijelentette, hogy megválasztása esetén az 1200 forintos fizetéshez nem ragaszkodik, hanem magát a közgyűlés nagylelkűségére bízza.[27] Az 1870. március 28-i közgyűlés Lukrits Ignácot bár egyhangúan, de csak helyettes mérnökké választotta évi 800 forintos fizetéssel.[28]

1872-ben a város egy fő- és egy almérnöki állás végleges betöltését rendelte el. Lukrits Ignácnak újból pályáznia kellett, mely során kérte a város szolgálatában eltöltött 33 évnyi munkájának és 60 éves korának a figyelembe vételét.[29] A fő- és almérnöki állást is megpályázó Lukrits mellett a város felhívására csupán egyetlen mérnök, Horváth Gyula jelentkezett.

A Nyitra megyei születésű Horváth Gyula tanulmányait a budapesti műegyetemen kezdte, majd a bécsiben fejezte be, ezt követően főleg vasútépítéseken dolgozott. A közgyűlés 1873 márciusában meg is választotta főmérnökké, Horváth azonban a többszöri felszólítás ellenére sem foglalta el pécsi hivatalát. A városhoz küldött levelében – a Gömör megyei Feled községben éppen vasútépítésen dolgozó – mérnök szemgyulladásra hivatkozva két hónapi haladékot kért állása betöltésére. A város tanácsa Horváth megválasztását júniusban semmisnek nyilvánította, és újabb pályázat kiírását javasolta a közgyűlésnek.[30]

A pályázati hirdetmény a jelöltek számára a „technicai és építkezési téren teljes szakképzettséget”, a magyar nyelv tökéletes ismeretét illetve kifogástalan erkölcsi viseletet igazoló okmányok benyújtását írta elő.[31] Az augusztus 20-i határidőig az 1600 forintos fizetéssel járó állásra csupán az a Mikes Gyula adta be pályázatát, aki már három évvel ezelőtt is jelentkezett. Mikes szintén a budapesti műegyetemen, majd a bécsi politechnikumban tanult, 1872-től pedig Kassa főmérnökeként tevékenykedett.[32] Megválasztását követően azonban Mikes sem érkezett meg Pécsre, hanem a polgármesternek címzett levelében feltételekhez kötötte állomáshelyének elfoglalását. Ebben szabad kezet és 200 forintot kért a mérnöki hivatal megszervezéséhez és felszereléséhez, valamint arra az esetre, ha a tisztújításkor nem választanák újra meg, úgy 2400 Ft végkielégítésre, munkája folytatása esetén pedig nyugdíjjogosultságra nyújtotta be igényét.[33] A város nem teljesítette Mikes Gyula követeléseit,[34] és 1873 decemberében harmadszor is pályázatot hirdetett, melynek szövegébe talán éppen Mikes kéréseinek a hatására már beleírták, hogy hat évi folytonos szolgálat után a főmérnök nyugdíjképessé válik.[35]

Azt nem tudjuk, hogy erre a harmadik pályázatra hányan jelentkeztek, de az 1874 januárjában kinevezett Zsilla Vilmos végre elfoglalta a főmérnöki széket. Zsilla 1832-ben született Besztercén, diplomáját Bécsben szerezte. 1884-ben a József Műegyetemtől oklevéllel egyenértékű abszolutóriumot kapott.[36] A pécsi hivatal megpályázása előtt talán ő is vasúti mérnökként tevékenykedett, le-galábbis ilyen jellegű érdeklődését bizonyítja, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet lapjában „A vasút-felszerkezeti tárgyak az 1873-ki bécsi kiállításon” címmel jelent meg írása.[37] A jól képzett, tájékozott és ambiciózus szakember a hivatali munkán túl is tevékenykedett: az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon bemutatott tervét a zsűri bronz éremmel jutalmazta.[38]

Az almérnök, majd 1878-tól másodmérnöknek nevezett tisztviselő Lukrits Ignác lett évi 1000 forintos fizetéssel.[39] Megválasztását Lukrits ismét annak köszönhette, hogy az almérnöki állásra ő volt az egyedüli ajánlkozó. A két hivatalnok együttműködése azonban nem volt felhőtlen. A főmérnök 1875-ben panaszt tett a város tanácsánál, hogy Lukrits Ignác napokig meg sem jelenik a hivatalban, de ha be is jön, inkább zavarja, mint segíti a munkáját, mivel privát ügyfeleivel foglalkozik. A főmérnök állítását alátámasztják az építési iratok is. Míg 1872-ben Lukrits mindössze két kisebb, szigeti külvárosi házat tervezett,[40] 1873-ban már ötször,[41] 1874-ben pedig kilencszer[42] fordul elő a neve tervezőként az építési tervdokumentációkon. Munkái közt a gazdasági épületek, toldaléképítések és átalakítások mellett főleg földszintes, szoba-konyhás vagy 2 szobás, egyszerű épületek szerepelnek. (1. kép) Ebből az időszakból legjelentősebb terve a Pécsi Takarékpénztár megbízásából készült: 1873-ban rajzolta meg a Széchenyi téri Czindery-ház teraszának szép vasszerkezetét.[43] (2. kép)

Mikor Zsilla főmérnök 1875. július 10-én kérdőre vonta almérnökét, hogy miért nem végezte el a rá bízott feladatokat, Lukrits azt válaszolta, hogy „bolond lesz idestova szaladgálni”, de arra is akadt példa, hogy egy zivatar okozta károk helyreállítási munkáinál a másodmérnököt a polgármesternek hajdúkkal kellett előállíttatnia. Zsilla egy fiatal, műegyetemet végzett mérnök felvételét kérte a városvezetéstől, Lukritsnak pedig egy más jellegű munka felajánlását javasolta, „mert jelenlegi állásában a hivatalnak semmi hasznára, sőt inkább csak terhére szolgál”.[44] A polgármester 1875-ben hivatalos megrovásban részesítette Lukrits Ignácot, aki azonban 1884-ig állásában maradt annak ellenére, hogy a Zsillát 1878-ban felváltó új főmérnök, Nendtvich Sándor[45] sem volt megelégedve a munkájával, és nem vállalt felelősséget az idős Lukrits ténykedéseiért.[46] Lukrits nyugdíjazása után állására senki sem jelentkezett, ezért a város kénytelen volt az 1000 forintos fizetést 1200 forintra felemelni. 1885-től 1890-ig Beretvás Sándor látta el a másodmérnöki feladatokat.

Lukrits Ignácnak nemcsak a szakmai pályafutása, de a magánélete is küzdelmes volt. Hosszú özvegység után, 53 évesen újra megnősült. Második házasságkötésekor, 1864. április 14-én Bugli József cipész leányát, a székesfehérvári születésű, 20 éves Barbarát vette nőül. Házasságukból egy leánygyermek született 1864. október 25-én. 1872-ben a fiatal feleség egy írnok szerelméért elhagyta 60 éves férjét és Mária nevű kislányát, de távozásakor magával vitte a mérnöki hivatalnak azokat a műszereit, melyeket még Lukrits vetetett meg a várossal. A városvezetés rendőrt küldött ki az asszonyhoz, de mivel valószínűnek tartották, hogy az eltulajdonított tárgyakat a hűtlen asszony már eladta, ezért elrendelték a nő minden selyem ruhaneműjének és ékszerének a lefoglalását.[47]

Lukrits Ignác munkássága és a mérnöki hivatal tevékenysége

Lukrits Ignác hivatali működését főként telkek kimérése, tereprendezési feladatok, vizek szabályozása, térképek rajzolása és újabb építkezések alkalmával utcaszabályozási- és utcanyitási tervek készítése jellemezte. (3. kép) Sonkoly Károly kutatásának köszönhetően tudjuk, hogy 1843-ban készítette el a „Földabrosz”-ként ismert várostérképet, mely a telkeket és a házakat nem tüntette fel, de az utcák nevét már magyarul hozta.[48] (4. kép) Az ő munkája volt az 1877-es Pécs térkép is, melyet az 1865. évi kataszteri felvételek és az 1876. évi állapotok alapján rajzolt meg.[49] (5. kép) 1877-ben jelent meg a Lukrits által összeállított Pécs utcái, házszámai és háztulajdonosainak névjegyzéke című kötet. Ez a házösszeírás a városrészek és utcáik betűrendjében készült, és az 1864-ben bevezetett utcaszámozást követte, vagyis a házakat utcánként úgy számozták meg, hogy az egyes számtól indulva végigmentek az egyik oldalon, majd az utca másik oldalán visszafelé haladva folytatták a számsort.[50] Ez a házszámozás 1885-ig volt érvényben, amikor bevezették a napjainkban is használatos házszámozási rendszert.[51]

Lukrits hivatala folytán tagja volt a Szépítési Bizottságnak, mely a város első, 1865-ben kiadott építési szabályrendelete előtt is ügyelt arra, hogy a házak a biztonsági, egészségi és szépészeti követelményeknek megfelelően, lehetőleg szilárd és tűzbiztos anyagokból készüljenek, az utcák pedig zártsorosan, rendezetten épüljenek be. A Szépítési Bizottmány elnöke a gazdasági tanácsos volt. Tagjai közé tartozott a tiszti mérnökön kívül a város építőmestere, egy ács- és egy kőművesmester valamint a gazdasági választmány képviselői. A tagok munkájukért fizetségben nem részesültek. A testület feladata volt a tanácshoz beadott építési kérelmek és tervek megvizsgálása, az ezeknek megfelelő kivitelezés ellenőrzése, a szomszédok vagy az építtető és a mester közötti viszály elrendezése.[52]

A Helytartótanács 1864-ben utasította a várost, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő építési szabályzatot dolgozzon ki és terjesszen be. Pécs első – a győri mintájára készült – építési szabályrendelete 1865-ben lépett életbe. A szöveg valójában két részből állt. Az „Utasítás” a Szépítési Bizottmány feladatait és jogkörét rögzítette, a tulajdonképpeni szabályrendelet az építési engedély megszerzésének kellékeit, az építkezés során betartandó előírásokat és a használatba vétel feltételeit tartalmazta. A Szépítési Bizottság az építkezés megkezdése előtt és befejezése után is megjelent a helyszínen. A szabályrendelet legfontosabb paragrafusai meghatározták a használható építőanyagokat, a falak vastagságát (még lábban és hüvelykben), az árnyékszékek helyét és számát, a kémények tűzbiztosságát. Így a belvárosban főfalat nem lehetett vályogból építeni, a vert falat pedig a külvárosokban sem engedélyezték. Emeletes házaknál a földszintet boltozni kellett. Három emeletesnél magasabb épületet „egészségi szempontból” nem volt szabad építeni. Esztétikai igények fogalmazódtak meg a házak párkányainak és ereszeinek egy magasságba hozatalában. Az épületek szilárdságát szolgálta az ablakok közti távolság rögzítése, ami a városképre is hatást gyakorolt. Érdekes kitétel volt a meszelést illetően, hogy „tiszta fehér színt használni nem szabad, minthogy a róla visszaverődött napsugarak a szemet rontják”.[53] Az utolsó bekezdés az új építkezésekkel járó kedvezményekről szólt: a főutcák mentén emelt házak 5, a többi épület 15 évi adómentességben részesült.

Úgy tűnik, az építési szabályrendelet alig gyakorolt hatást a város tervszerű épülésére. Az új szabályozást 1873. december 15-én hirdették ki, mely mindössze 3 pontból állt. E szerint minden építkezéshez hatósági engedély volt szükséges, melyért az építésre jogosított személy aláírásával ellátott tervrajz benyújtása mellett írásban kellett folyamodni. Kivitelezést csak képesített személy vállalhatott. Megtiltották a tetők zsindellyel és szalmával fedését. A szabályok ellen vétőknek pedig 100 forintig terjedő pénzbírság vagy annak megfelelő fogság járt.[54] A rendeletről azonban már a következő évben kiderült, hogy teljesen át kell dolgozni.[55]

A fővárosi szabályrendelet megküldése ellenére is elhúzódott a pécsi városépítési szabályzat kidolgozása. 1884-től a szakszerűbb építkezést elősegítette az építőipar gyakorlásának törvényi szabályozása.[56] Bár az építési szabályrendelet tárgyalása 1881-ben és 1886-ban is napirendre került,[57] az új szabályozás csak 1888-ban lépett érvénybe.[58]

Azt nem tudjuk, hogy Lukrits Ignácnak milyen szerepe volt az 1865-ös, majd az 1873-as, újabb építési szabályrendelet megfogalmazásában, de Zsilla hivatalba lépését követően valószínűleg csak kisebb feladatokat bíztak a másodmérnöki státusz miatt talán csalódott és háttérbe szorult, idősödő hivatalnokra. A város rendezését az új főmérnök irányította. Míg 1875-ben a mérnöki hivatal iratain Lukrits neve mindössze kétszer, addig az új főmérnöké tizenkétszer olvasható. 1874-ben Zsilla javasolta a pécsi utcák és terek fásítását, 1875-ben a nagy nyári esőzések hatására elsősorban az utak kövezésével volt elfoglalva. Ezzel kapcsolatban „a korszaknak megfelelő, nagyobb városokban közhasználatban lévő kövezési mód” elfogadását és a járdák kiszélesítését javasolta.[59]

Lukrits Ignác a városfejlesztés munkálataiból ekkor már egyre kevésbé vette ki a részét, 1884-es nyugdíjba vonulása után pedig mindössze két évig élvezhette 2000 forintos nyugdíját.[60] 74 éves korában, 1886-ban hunyt el Pécsbányatelepen. Bár Lukrits Ignác nem sorolható a legjelentősebb pécsi mérnökök közé, a város szolgálatában eltöltött hosszú idő és a városszerkezetben ma is meglévő rendezési munkálatai miatt érdemes a nevét a város építészettörténetébe bejegyezni.

Források és irodalom

KAJTÁR 1975 = Kajtár I., Pécs szabad királyi város tanácsának működése 1848-49-ben. A Pécsi Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszékének kiadványai. 1. szám. Pécs, 1975.

KAJTÁR 1992 = Kajtár I., Magyar városi önkormányzatok (1848-1918). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

KOMÁRIK 1982 = Komárik D., Az európai hatások útja a romantika korának építészetében. Ars Hungarica 1982/1. 19-42.

MADAS 1978 = Madas J., Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

MADAS 1979 = Madas J., Pécs belvárosának utcanevei. In: Baranyai Helytörténetírás 1977. Pécs, 1979. 397-439.

MAGYAR MŰVÉSZET 2002 = Beke L.-Gábor E.-Prakfalvi E.-Sisa J.-Szabó J., Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Corvina, Budapest, 2002.

MENDÖL 1999 = Mendöl Zs., A sétatéri kioszk. Kaufer Sándor építész (1863-1900) működése Pécs város mérnöki hivatalában. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43. (1998.) Pécs, 1999. 301-317.

NAGY I. G. 1999 = Nagy I. G., Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán. In: Ódor I., Lengvári I. (szerk.), Baranya 1998-1999. XI-XII. évf. Pécs, 1999. 7-38.

NÉVJEGYZÉK 1929 = Névjegyzéke mindazoknak, akik a M. Kir. József-Műegyetemen 1928. évi június hó végéig oklevelet, absolutumot, vagy oklevélhonosítást nyertek. Budapest, 1929.

PILKHOFFER 2004 = Pilkhoffer M., Pécs építészete a századfordulón (1888-1907). Pro Pannonia, Pécs, 2004.

SONKOLY ms = Sonkoly K., A Pécs, János utca 8. szám műemléki kutatás dokumentációja. Kézirat, 2002.

SONKOLY 2003 = Sonkoly K., A Pécsi Pénzügyigazgatóság palotája és építésze, Ivánkovits István. In: Lengvári I., Vonyó J., (szerk.) Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. Pannónia Könyvek, Pécs, 2003. 371-410.

TÖRVÉNYEK GYŰJTEMÉNYE 1908 = Az 1884. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908.

Rövidítések

BML = Baranya Megyei Levéltár

Pécs v. t. közig. ir. = Pécs város tanácsának közigazgatási iratai

Képek

1. kép: Lukrits Ignác lakóház-terve, 1872.

2. kép: A Czindery-ház (Széchenyi tér) vasteraszának terve, 1873.

3. kép: Lukrits Ignác utcanyitási terve 1873-ból

 

 
 

4. kép: Pécs térkép, 1843. „Földabrosz”

pécs1877

5. kép: Pécs térkép, 1877.

Jegyzetek:



[1] A tanulmány az MTA TKI és a BO/00310/04. sz. Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült. Külön köszönettel tartozunk a Móró Mária Anna valamint a Nagy Imre Gábor által készített és rendelkezésünkre bocsátott, a mérnöki hivatal munkásságához kapcsolódó cédulákért.

[2] MAGYAR MŰVÉSZET 2002. 77.

[3] A század első felében a magyar műszaki képzés az 1782-ben alapított Institutum Geometricumban folyt. Az intézményt 1850-ben beolvasztották az 1847-ben alapított József Ipartanodába, amit 1857-ben minősítettek politechnikummá. KOMÁRIK 1982. 32-33.

[4] MENDÖL 1999. 301-317.o

[5] Pécsi Napló 1901. február 24. 1-3.

[6] NÉVJEGYZÉK 1929. 240.

[7] Novák Simon 1809-ben kapott mérnöki oklevelet a „m. kir. Tudományegyetem bölcsészeti kara kebelében 1782-1850-ig működő Mérnöki Intézettől” (Institutum Geometricum). NÉVJEGYZÉK 1929. 241.

[8] BML IV. 1406. b. Pécs v. t. közig. ir. 2651/1839.

[9] BML Pécs v. t. közig. ir. 3435/1840.

[10] BML Pécs v. t. közig. ir. 795/1842.

[11] KAJTÁR 1975. 8.

[12] Ez a megjelölés ma a megbízott mérnöknek felel meg.

[13] BML Pécs v. t. közig. ir. 3578/1844.

[14] NAGY I. G. 1999. 34.

[15] BML Pécs v. t. közig. ir. 2523/1848.

[16] BML Pécs v. t. közig. ir. 5337/1857.

[17] BML Pécs v. t. közig. ir. 25/1861.

[18] BML Pécs v. t. közig. ir. 3130/1867.

[19] BML Pécs v. t. közig. ir. 3608/1867.

[20] BML Pécs v. t. közig. ir. 1197/1867.

[21] BML Pécs v. t. közig. ir. 6248/1867.

[22] A Szépítő/Szépítési Bizottságok/Bizottmányok a 19. század közepén a vidéki városokban is megalakultak, valószínűleg a József nádor kezdeményezésére 1808-ban felállított pesti Szépítési Bizottság példáját követve, bár nem rendelkeztek ez utóbbihoz hasonló városrendezési koncepcióval és általában saját pénzügyi kerettel sem.

[23] BML Pécs v. t. közig. ir. 3805/1868.

[24] BML Pécs v. t. közig. ir. 7114/1869.

[25] BML Pécs v. t. közig. ir. 8305/1869.

[26] BML Pécs v. t. közig. ir. 2032/1873. számhoz csatolva

[27] BML Pécs v. t. közig. ir. 2711/1870.

[28] BML IV. 1106.a Pécs város tanácsának és közgyűlésének jegyzőkönyve 524/804/8632/1869.

[29] BML Pécs v. t. közig. ir. 2032/1873.

[30] BML Pécs v. t. közig. ir. 10497/1874.

[31] BML Pécs v. t. közig. ir. 235/6567. a 10497/1874-es számhoz csatolva

[32] BML Pécs v. t. közig. ir. 7743/1873.

[33] BML Pécs v. t. közig. ir. 9590/1873.

[34] BML Pécs v. t. közig. ir. 9723/1873.

[35] BML Pécs v. t. közig. ir. 10497/1874.

[36] NÉVJEGYZÉK 1929. 231.

[37] A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1874. 178-193.

[38] A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1879. 450.

[39] BML IV. 1402. Pécs város közgyűlésének jegyzőkönyve 73/2032/1873.

[40] BML Pécs v. t. közig. ir. 8602/1872, 8928/1872.

[41] BML Pécs v. t. közig. ir. 9314/1873, 9475/1873, 9757/1873, 9763/1873, 10501/1873.

[42] BML Pécs v. t. közig. ir. 4185/1874, 4469/1874, 5626/1874, 5761/1874, 6023/1874, 7765/1874, 8172/1874, 8443/1874.

[43] BML Pécs v. t. közig. ir. 4469/1874.

[44] BML Pécs v. t. közig. ir. 7837/1875.

[45] Érdekes, hogy Nendtvich Sándor 1890-ben bekövetkezett haláláig úgy töltötte be a főmérnöki tisztséget, hogy Lukritshoz hasonlóan az Institutum Geometricumban 1848-ban megszerzett mérnöki oklevelét ő sem váltotta ki. NÉVJEGYZÉK 1929. 241.

[46] BML Pécs v. t. közig. ir. 10383/1878.

[47] BML Pécs v. t. közig. ir. 871/1872.

[48] SONKOLY ms. 17.

[49] BML XV. 3. Térképtár

[50] MADAS 1979.

[51] MADAS 1978. 7.

[52] PILKHOFFER 2004. 58.

[53] BML Pécs v. t. közig. ir. 1078/4439/1865.

[54] BML Pécs v. t. közig. ir.1263/1874.

[55] A módosított tervezet 1875-ben készült el, mely munkában Ivánkovits István építész is részt vett. SONKOLY 2003. 394.

[56] Az ipartörvény, vagyis az 1884. évi XVII. tc. az építő- és kőművesmesterek működését azok közé a foglalkozások közé sorolta, melyhez engedélyt kellett kiváltani. TÖRVÉNYEK GYŰJTEMÉNYE 1908. 180.

[57] KAJTÁR 1992. 119.

[58] BML IV. 1418. Pécs város szabályrendeletei, 60. sz.

[59] BML Pécs v. t. közig. ir. 8604/1875.

[60] BML Pécs v. t. közig. ir. 70/3959/1884.