Cikkek

Kikindai András: Újabb adatok a pécsi Szent Bertalan templom építéstörténetéhez

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 18.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2006.

ISSN 1219 4077

ISBN 963 85 2129 5

Szerkesztette: Pilkhoffer Mónika és Vonyó József

15–42. p.

Kikindai András

Újabb adatok a pécsi Szent Bertalan templom építéstörténetéhez

Neuere Angaben zur Baugeschichte der St. Bartolomäus-Kirche in Pécs

Some New Data on Building of Szent Bertalan Church in Pécs

Bevezetés

Pécs központjában, a Széchenyi téren 2004. április 22. és május 5. között végeztünk hitelesítő feltárást a belvárosi templomtól ÉK-re. Az ásatás az új harangtorony beruházási munkáihoz kapcsolódott. A területen egykor a Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt templom állt.

A helyszínről már az ásatás megkezdése előtt pontos információkkal rendelkeztünk. Több mint 60 évvel korábban, 1939 tavaszán kezdődött meg a Pécs főterét uraló belvárosi templom átépítése. Elbontásra kerültek a templom barokk kori hozzáépítései, hogy a megújuló épület helyet kapjon. Sikerült a még álló egykori török dzsámi mohamedán építészeti jegyeit is kibontani a falak mögül. Valamint a régészeti és műemléki kutatás felszínre hozta az addig rejtett gótikus és román kori templom maradványait. A régészeti kutatást dr. Török Gyula végezte, míg dr. Gosztonyi Gyula a műemléki vizsgálatot. Mindkettőjük közzé tette a kutatási eredményeit.[1] Török Gyula a pécsi késő római temető részét képező római kori régészeti emlékeket ismertette. A 4. századból származó 16 sír mellett 2 db feliratos követ és egy csontkamrát tárt fel.[2] Gosztonyi Gyula pedig a várostemplom építéstörténetét tárta elénk, a román kortól a 20. század közepéig. A megfigyeléseinek pontossága, az alaprajzok hitelessége miatt, munkája mind a mai napig a Szt. Bertalan templom építéstörténetének alapjait képezi.

Az ő eredményeit felhasználva született meg az új harangtorony koncepciója. Az elképzelés az volt, hogy a hidraulikus harangláb a templom egykori szentélyében állna. Mellette kerülne felállításra Szt. Bertalan apostol szobra, mintegy utalva az egykori patrociniumra.[3] Végül az egész objektumot a középkori templom szentélyzáródása venné körül. A régi falak felmagasítása adná meg a keretet az új építészeti egységnek.[4] Ennek a tervnek az ismeretében kellett munkához látnunk. Az ásatás elsődleges feladata a harangtorony helyének kijelölése és a templomfalak helyzetének meghatározása volt.

Az 1. kép mutatja azt a helyet, ahol a szelvényeinket megnyitottuk. A rajzon együttes nézetben látható az 1939-es és a 2004-es feltárás helye. A rajz jól szemlélteti, milyen kicsi az a terület, ahol kutatást folytathattunk. Tudtuk, hogy már korábban feltárt területen kell dolgoznunk, de a középkori falak pontos helye még tisztázásra szorult. Ugyanis Gosztonyi csak a török dzsámi négyszögét és a Szt. Bertalan templom alapjait tünteti fel rajzain. A belvárosi templomhoz általuk hozzáépített karéjos részét nem. Ráadásul a helyzetet bonyolította, hogy a nagyobb, „A” szelvényt kényszerűségből kellett megnyitnunk.[5] Csak a második, B jelű szelvényt sikerült az általunk kiválasztott helyen kijelölni. Ez utóbbit, amennyire csak lehetséges volt, igyekeztük akképpen kitűzni, hogy az egykori feltárás határán feküdjön, és ezért még hozhasson új eredményeket. A mai és az egykori templom helyzetének tisztázása után úgy kellett a helyszínt meghatározni, hogy a korábbi falak ne essenek áldozatul a harangtorony számára készítendő 12 méter mély aknának. A feltárás mindemellett jó indokot szolgáltatott arra, hogy néhány korábbi alaprajzi megfigyelést pontosítsunk.

Az első pontosítást rögtön a templom elnevezése kapcsán kell tenni. Sokak szemében a Pécs főterét uraló épület egy dzsámi. Valójában a Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére szentelt belvárosi plébániatemplom. A régi Szt. Bertalan templom szinte teljesen ismeretlen számukra. Mi lehet a közös ezekben az épületekben? A három különböző jelentés mögötti tartalmat a várostemplom kifejezés adja. Minden város meghatározó eleme a főtér és annak temploma. Dr. Kelemen Andor plébános a Gosztonyi Gyula könyvéhez írt előszavában így fogalmaz: „Pécs városképéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a főtér a rajta lévő XVI. századbéli török dzsámival, a mai Gyertyaszentelő Boldogasszonyról nevezett pécs-belvárosi plébániatemplommal, vagy ahogy mi pécsiek mondjuk: a Várostemplommal. – Hisz alig van épülete Pécs városának, melynek története annyira összeforrt volna Pécs történetével, mint éppen a várostemplom. Nyugodtan állíthatjuk, hogy szinte szimbolizálja, reprezentálja Pécs városát.” Pécs főterét csaknem nyolcszáz éve uralja a várostemplom. A Szt. Bertalan templom mindössze valamivel több, mint háromszáz évig töltötte be ezt a funkciót. Aztán lerombolták, helyére egy teljesen más irányú és jellegű épületet emeltek. Megváltoztatták a patrociniumot, és többé vissza sem kapta az eredetit. Az egykori középkori templom(ok)ból felszínen ma már semmi sem látszik, mindent a föld mélye rejt. Ezért fordulhatott elő, hogy Gosztonyi Gyula A várostemplom építéstörténete című, 54 oldalas munkájában, csak 8 oldalt szentel a Szt. Bertalan templomnak.[6]

Dolgozatomban a Szt. Bertalan templom három évszázadát kívánom áttekinteni.

Történeti háttér

A Szt. Bertalan templom történetét mindezidáig Petrovich Ede dolgozta fel a legrészletesebben.[7] Az 1953-ban készült munkája sajnos csak kéziratos formában olvasható. A rá jellemző alapossággal ismerteti a forrásokat. Rengeteg, addig nem ismert adatot sorakoztat fel a templomra vonatkozóan. Egyes eseményeken kívül megismerhetünk plébánosokat, oltárokat és az oltáralapítók neveit. Általuk betekintést nyerünk Pécs középkori vallási életébe is. E források segítségével megpróbálja a templom keletkezési idejét és építéstörténetét meghatározni. Munkájában úgy ássa elő a Szt. Bertalan plébánia történetét, mint Gosztonyi Gyula magát az építményt. A templom történetének ismertetésénél a teljesség igénye nélkül én is főként e műből szemezgettem. Célom a templomra vonatkozó általános történeti keret bemutatása mellett az épületperiodizációnál használható források bemutatása volt.

Szinte közhely a történészek körében, hogy az Anjou-kor néhány évtizede alatt több okmány maradt fenn, mint az Árpád-kor három évszázada alatt. Talán ezzel magyarázható, hogy a Szt. Bertalan templom történetére is csak a 14. századból van adatunk. A templom alapításának idejéből nem maradt fent semmilyen információ.[8] A legrégebbi adatot számunkra, közvetett formában, a Pécsi Missale közli. Előírásai között azt olvashatjuk, hogy Pál pécsi püspök rendelete alapján, az Úrnap másnapján megtartandó körmentben a pécsiek ünnepélyes keretek közt a Szt. Bertalan templom plébánosának vezetésével vonuljanak a vár mögötti dombon lévő szőlőhöz.[9] A Pécsi Missalét ugyan 1499-ben adták ki Velencében, de a 13. század végére visszavezethető liturgikus cselekményt rögzít. A szövegben szereplő Széchy Pál püspök 1286-tól[10] egészen 1302-ig állt a pécsi egyházmegye élén. IV. László király és az oligarcha Kőszegi család közt dúló viszály miatt azonban csak 1294-ben foglalhatta el székét. Addig csak mint adminisztrátor irányította püspökségét.[11] A körmenet elrendelésére tehát valamikor az 1294 és 1302 közötti időszakban kerülhetett sor. Már ebben az első adatban a Szt. Bertalan templom plébánosának kiemelkedő státusza mellett a pécsi polgárság vallásos igénye is megjelenik.

A Szt. Bertalan templom történetére vonatkozó második forrás rögtön Pál püspök halála utáni évekre vonatkozik. A püspök halála után a pécsi székesegyházi káptalan Péter tolnai főesperest és kanonokot választotta meg püspöknek. Az ország akkori helyzetére jellemzően a Vencel és Ottó párti Miklós éneklő kanonok, akit Kőszegi Henrik bán, baranyai főispán is támogatott, nem ismerte el a pápa és Károly Róbert által pártfogolt Pétert. Miklós a pécsi belső várba zárkózva lefoglalta a székesegyházat, a palotát és a püspöki javakat.[12] Mindketten jogorvoslatért fordultak a felettes egyházi hatóságokhoz. Az ügy elhúzódott, míg végezetül az országban tartózkodó Gentilis bíboros pápai követ próbált igazságot tenni. 1309. augusztus végén meghozta az ítéletét, melyben kötelezi Miklós kanonokot egyházi átok és javadalomvesztés terhe mellett, hogy adja át birtokait a pécsi káptalannak.[13] A levél átadása, a pécsi ágostonrendiek, a domonkosok, a minoriták és más jeles személyek jelenlétében történt. Mivel Miklós nem tett eleget a pápai követ ítéletének, 1309. szeptember 29-én a szerzetesrendek, az elöljárók és a pécsiek sokasága előtt a Szt. Bertalan templomban mise keretében, harangzúgás mellett és a gyertyák kioltásával kihirdették az éneklőkanonok kiközösítését. Minderről a pécsi káptalan Gentilis követhez írott jelentésében olvashatunk.[14] Ezen szomorú esemény kapcsán, a templomunkra vonatkozó több építészeti jellegzetességre lehet következtetni. Petrovich Ede szintén mélyreható elemzésbe bonyolódik a templom helyzetét és nagyságát illetően. Szerinte a templomon ekkor már megtörtént az első átalakítás, mert Gentilis bíboros az ítélet kihirdetésénél határozottan nagyobb egyházról beszél.[15]

A 14. század első évtizedében lejátszódó események után egyre több forrás említi templomunkat. Ezek közül csak néhányat említenék. 1324 decemberéből van a következő adatunk a templomról.[16] Péter, a Szt. Bertalan templom rektora, aki egyben ispotályigazgató is volt, egy peres ügyben járt el.[17]

A pápai tizedjegyzék kapcsán, 1333-ban Kozmáról, Jakabról és Pálról hallunk, akik a templomban teljesítettek szolgálatot. Kozma a plébános lehetett, adója a kanonokokéval egyezett meg, ami magas jövedelemre utal.[18] Posztja tehát a város egyik legjavadalmasabb állása volt.

Egy 1382. január 31-én kelt oklevél András mesterről ad hírt, aki a Szt. Bertalan templom plébánosa volt.[19] A mester szó esetleg egyetemet végzett emberre utalhat, és mint ilyen plébániájának társadalmi helyzetét világítja meg.[20] A templom plébánosa 1408-ban Gergely püspöki vikárius volt.[21]

Bizonytalan az ezt követő, 1423-ból származó adat, amely a templom Szt. Miklós oltáráról beszél. Lehetséges, hogy a szövegben említett Szt. Bertalan egyház nem a pécsi, hanem valamelyik pécsi egyházmegyei templomra vonatkozik. A szöveg ugyanis diocesis Quinquecclesiensist említ.[22] Az iratot közlő Lukcsics Pál egyébként a pécsi Szt. Bertalan templom kapcsán közli. Petrovich Ede szintén a pécsi helyszínt tartja lehetségesnek.[23]

Az 1430. év elejéig Damján fia Jakab volt a templom plébánosa. Egy folyó év április 28-án kelt okmány szerint akkor lemondott Miklós fia András javára.[24] Kovácszénai András a székesegyházban az éneklőkanonok tisztet is betöltötte.[25]

Ezekből a forrásokból egy fontos, magas jövedelemmel bíró, a székesegyházi káptalannal szoros kapcsolatban lévő plébániatemplom jelenik meg. A kanonokok előszeretettel pályáztak erre a tisztségre.[26] A következő esemény is ezt igazolja. Egy 1441. február 28-án kelt iratból arról értesülünk, hogy a templom korábbi plébánosa, Miklós meghalt.[27] A levelet Thuróczi Péter, a turóczi Szt. Mihály templom igazgatója küldte el Rómába. A megüresedett plébánosi státusz betöltésére ugyanis ketten is pályáztak. Péter volt az egyik, a másik Mohácsi Mihály, a pécsi falakon kívüli Mindenszentek plébániatemplom rektora. Ez utóbbi levele – ismételt kéréssel – 1442. március 17-én érkezett Rómába.[28] Levelében arra hivatkozik, hogy Miklós plébános halála után Henrik püspöktől már megkapta ezt a tisztséget. Péter és Mihály közül valószínűleg az utóbbi nyerte el a tisztséget.

A Szt. Bertalan templomban számos oltár állt, nekünk név szerint 11 darabról van tudomásunk. (A listát lásd a függelékben). Egyes oltárokat magánszemélyek vagy vallásos közösségek állítottak, és melléjük oltáralapítványokat rendeltek. Az oltáralapítók saját oltáruk elé temetkeztek.[29] A források között kiemelt helyen szerepel Modván Tamás pécsi polgár oltáralapítása. Az adat szerint halála után a patrónusi jogokat a pécsi ötvös céhre hagyja.[30] Az 1489. évből fennmaradt négy írásos emlék közül kettő őrizte meg számunkra az aranyművesek társaságát. Pécsett ugyan írásos adatok alapján csak ez az egy céh jelenléte mutatható ki.[31] Valószínűsíthető, hogy emellett más céhek is léteztek. A városi polgárok független egyesületekbe tömörültek és az öntudatos polgári lét kereteit az ilyen társaságok adták.

A templomban lévő oltárok közül különleges helyet foglal el a Mária oltár. Első említése 1458-ból való, de összesen 7 forrás beszél ilyen nevű oltárról. Azt azonban nem tudni, hogy csak egy Mária oltár volt-e a templomban, ami különböző néven fordul elő az iratokban, vagy mindegyik más-más oltárt jelöl. A németek Szűz Mária oltára[32] mellett egy másik, 1507-ben kelt pápai bulla például Fürdős Mária oltárról beszél.[33] Forrásunkból, amely Csáktornyai Ernuszt Zsigmond püspöksége idejére tehető az derül ki, hogy Tamás káplán a Mária oltár javadalmat saját házának odaadományozásával toldotta meg. A ház valahol a templom közelében állt, szomszédja nyugat felől pedig egy közfürdő volt. A mostani Megyei Bíróság helyén a török időkben fürdő állt. Talán az előbb említett két fürdő egy és ugyanaz. Lehet, hogy az oltárt a fürdőhöz való közeli elhelyezkedése miatt nevezték el így. De az is lehet hogy purifikációt fordítottak így.

Szintén a Mária oltárokhoz köthető a templom Fájdalmas Szűz, azaz Piéta oltára is.[34] Ez azonban nemcsak egy oltár, hanem egy kápolna nevét is jelenti.[35] 16 évvel későbbi az az adat, amely a főoltáron kívül még egy Szt. Fábián és Sebestyén oltárról is beszámol a kápolnában.[36] Petrovich Edének köszönhető, hogy sikerült nevet találnia a templom oldalához kapcsolódó kápolnának, amelynek az alapjai az 1939. évi ásatások óta ismertek.[37] A fent ismertetett adatok azonban felvetnek egy újabb problémát a kápolnával kapcsolatban, amivel majd a templom építéstörténeténél foglalkozom.

A templomról az utolsó adat az utolsó plébános nevét őrizte meg számunkra. Csárai Mátyás 1539-től a török hódításig lehetett plébános.[38] Akkoriban a városban már olyan körülmények lehettek, hogy Csárai Pécsett esztergomi Missalét használt és ezeket kéziratos bejegyzésekkel látta el.[39]

1543 júliusában a város a templommal együtt török kézre került. További sorsa bizonytalan. 1579-ben Rusztem pécsi kádi nagyobb középítkezésekre adókat vetett ki.[40] Lehet, hogy ekkor épült fel a részben ma is látható Gázi Kászim pasa dzsámi. Egyelőre kérdés marad, hogy a Szt. Bertalan templom lerombolását és a török dzsámi építését tudatos tervezés okozta-e, vagy a középkori épület rossz állapota.

Az első épület

A Szt. Bertalan templom építési periódusait Gosztonyi Gyula állította fel, aki három épületet különböztetett meg.[41] Az építésekre vonatkozó közvetlen írásos emlékek hiányában munkája az egyetlen kronológiai segítségünk. Mivel egyelőre nem akadt olyan bizonyíték, ami megfigyeléseit cáfolná, én is ezt a periodizációt vettem át.

A templom háromszáz éves fennállása alatt több átépítésen esett át. Feltárásunk az első épületből semmit sem hozott napvilágra. Alaprajzát illetően teljes egészében Gosztonyi Gyula felmérésére kellett hagyatkoznunk. Ez alapján a templom első formájában egy egyszerű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt. (2. kép) Hajóját valószínűleg síkfödém fedte, és zárt vagy nyitott fedélszékkel bírt. Nagyságát tekintve kb. 200 m2 lehetett,[42] falvastagsága 1, 45 méter volt.[43] A minden bizonnyal dongaboltozatos, 50 m2 nagyságú szentélyét pedig tufás kőből építették. A fal vastagsága 110 cm volt. A sok átépítés és a lerombolás miatt a tetőhéjazatból semmi sem maradt.

Az egyenes szentélyzáródású templomokat általában a 13. századra datálják. A formát a ciszterci építészethez szokás kötni, amely új templomtípust hozott az országba.[44] Azonban a szokványos félköríves, félkupolás szentélyek mellett morvaföldön már a 9. században is találunk négyzetes szentélyt.[45] A hazai anyagban is előfordul a 11. század folyamán. Pécs környékén ezek közé tartozott a pécsváradi Szt. Benedek templom, amit 1038-ban szenteltek fel.[46] A szintén pécsváradi Mindenszentek kápolna is négyzetes szentéllyel bír. Első említése a 12. századból való.[47] A 12. század második felében építik át a mánfai templom egykori félköríves szentélyét egyenes záródásúvá.[48] Ezek az adatok akár igazolhatnák Petrovich Ede feltevését a Szt. Bertalan templom építési idejével kapcsolatban. Ő jóval a 13. század előttire keltezte az elkészültét.[49] A templom szentélye alatti csontkamra – melyről a későbbiekben még szót ejtek – kétségtelen zavaros kontinuitási problematikákat vet fel. Ennek ellenére a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján több érv szól a 13. század mellett, mint ellene. Az egyenes záródású szentély a 13. század során is jelen van Baranyában.[50] A mecseknádasdi templom felépítését 1235-re teszi az ásató régész, de lehet, hogy még későbbi.[51] A komlói[52] és a patacsi[53] templomok létrejötte is erre az időszakra tehetők. A hetvehelyi templomot Dercsényi a 14. század elejére keltezi.[54] A Szt. Bertalan templom alaprajza tehát elég bő keltezési időhatárokat tesz lehetővé. Egyvalamit azonban bizonyosan elárul. A templom felépítése jóval a rá vonatkozó első írásos említés előtti időszakban történt. A keletkezési időpontra, források hiányában, analógiák alapján kell következtetnünk. Az első és legfontosabb a templom védőszentjének nevére, Szt. Bertalanra vonatkozik. A templom történetével foglalkozó kutatók mindegyike e logika alapján vizsgálódott. A patrociniumnak, az építési időpontnak és a 13. század első felében a pécsi püspökség élén álló Bertalannak mindenképpen összefüggésben kell lenniük.

Kevés a Szt. Bertalan apostol tiszteletére szentelt templomok száma Magyarország területén. A középkor folyamán, az országban 15–16 ilyen templomról van tudomásunk.[55] Ugyanakkor a szent magyarországi tisztelete már a 11. században is jelen van. Ekkor tette kötelezővé Szt. László király ünnepének megülését.[56] Az apostol kultusza Pécsett már a 12. században kimutatható. A székesegyház románkori faragványai között fennmaradt egy Szt. Bertalant ábrázoló dombormű.[57] Viszont ezek az emlékek nem önállóan Szt. Bertalanra, hanem az apostolok társaságára utalnak. Ő csak az egyik a 12 közül. Kultusza bizonyosan külföldi eredetű, és nem helyi talajból nőtt ki. A pécsi templom védőszentjének kiválasztásánál a Burgundiából származó Bertalan püspöknek mindenképpen szerepet kell tulajdonítanunk.

Pécs 11. püspöke, Bertalan a francia Brancion várában születhetett 1189 körül, a Gros család harmadik fiaként.[58] II. András második feleségének Courtenay-i Jolántának a kíséretében érkezett Magyarországra az 1216-os év végén vagy 1217 elején.[59] Kalán püspök halála után 1219-ben lett pécsi püspök. Hivatalát 32 éven át látta el. Önként mondott le a püspökségről 1251-ben.[60]

A püspök életét feldolgozó Koszta László szerint Bertalan már 1234-ben úgy rendelkezett, hogy Cluny-ben apja sírhelye közelében akar nyugodni.[61] Ez azért érdekes, mert ezek szerint a Szt. Bertalan templomot nem temetkezőhelyéül szánta. Uralkodók és főpapok gyakran alapítottak egyházakat és emeltek templomokat abból a célból, hogy majd oda temetkeznek.[62] Az alapítót a főoltár előtt illette sírhely. Bertalan ezzel szemben nem az általa épített új egyházban akart temetkezni, inkább vissza szeretett volna térni hazájába. Elhatározását már férfikorában (kb.: 45 évesen) és jóval a tatárjárás okozta pusztítás előtt hozta meg. A templom építésére tehát más okok késztették. Az egyik ilyen ok egy értékes tárgy, egy szent ereklye elhelyezése lehetett. II. András a keresztes hadjárata alkalmával számos szent ereklyét vásárolt meg. Közte volt Szt. Bertalan apostolé is.[63] Konzekvensnek tűnik az a gondolat, hogy a király Bertalannak adta ezt az ereklyét pécsi püspökké választásakor. Ennek az ereklyének emelt templomot Pécsett.[64] A helyet úgy jelölte ki, ahogy a megváltozott településszerkezeti fejlődésnek legjobban megfelelt.

Koszta László hívja fel a figyelmet arra, hogy a püspöki székhelyeken a kanonokok együttélésének megszűnése a 13. század elején indul meg.[65] Az önálló kanonoki házak jelentős személyzettel kiegészülve a székesegyháztól keletre épültek volna fel. A terület egy részén korábban temető terült el. A legújabb kutatás 9. század végi, 10. század elejei sírokat talált.[66] Ennek a székesegyháztól keletre épülő új „városrésznek” lett volna saját plébániája a Szt. Bertalan templom. Egyben egy új városrész kialakítását is elősegítette volna a köré épülő házakkal.

A középkor folyamán Pécsnek három plébániatemploma volt. (3. kép) Elhelyezkedésük minden bizonnyal utal Pécs Árpád-kori településszerkezetére. De vajon melyik lehetett a legrégibb, a székesegyház mellett, tisztán a hívek rendelkezésére álló templom? A kérdésre a jelen tanulmány keretében aligha tudnánk megadni a választ. A Szt. Bertalan mellett az egyik a Mindenszentek temploma, ami a Tettye völgyében egy magaslaton épült. A templom alapításának a kora bizonytalan.[67] Első írásos említése az 1332. évből, a pápai tizedjegyzékben található.[68] Szőnyi Ottó az építési idejét a templom legrégebbi részeiből következtetve a 13. század közepére keltezi.[69]

A másik plébániatemplom a Szt. Benedek egyház, a mai Citrom utca és Jókai utca sarkán állt, az egykori Sopianae római város területén. A templom alapítási ideje ebben az esetben is ismeretlen. Pázmány Péter szerint 1076-ban volt Pécsett egy Szt. Benedek kolostor.[70] Ennek létezését az utóbbi időben a kutatás kétségbe vonja.[71] A plébániatemplomra vonatkozó első írásos említés itt is a pápai tizedjegyzék kapcsán olvasható. A plébánosa 1332-ben Péter társaskáptalani kanonok volt.[72]

A székesegyházzal és környékével együtt ezek a templomok négy városszerkezeti csomópontot jelölnek. Ezek közül egy, a Mindenszentek temploma a későbbiekben a városfalon kívülre szorult. A székesegyház mindig is püspöki és káptalani központ marad, és csak a Szt. Bertalan válik – ahogy a bevezetőben is említettem – igazi várostemplommá. Ebben kétségtelenül a templom elhelyezkedése játszott szerepet. Azt azonban csak újabb kutatásokkal lehetne tisztázni, hogy a templom jól kiválasztott helye indukálta a város köré szerveződését vagy fordítva, oda építették a templomot, ahol egy város magja látszott kirajzolódni.

A Szt. Bertalan templom építésének körülményeit jelentősen összezavarja az alatta talált csontkamra. Gosztonyi és Török is egyértelműen római kori építménynek határozta meg.[73] Az ásatás alkalmával északi és keleti falát mi is megtaláltuk. A lábjegyzetben leírt rétegtannak semmi nyoma nem volt. Kivételt az emberi hamvak alkottak, amit valószínűleg a korábbi ásatás után visszatöltöttek. A harangtorony a csontkamra falai által közrezárt területen mélyül a föld alá. A csontkamra alját jelentős mélységben, 7,2 méteren találtuk meg. Ez azt jelenti, hogy már a római időkben az akkori felszín alá épült. Alakja szokatlan az eddigi római építmények között. Bizonyosan nem sírkamra céljából építették.

A Szt. Bertalan templom a csontkamra elhelyezkedési irányát követve arra épült rá. Pécsen gyakran alapoztak középkori épületeket római falakra. De nem voltak tekintettel azok korábbi funkciójára, helyzetére. Mi okozhatta a tudatos ráépítést a Szt. Bertalan templom esetében? A római kor óta létező épületkontinuitást jelentene? Érdekes feltevés lenne, hogy a 13. század elejéig létezett volna valamiféle „hely szelleme” a pécsi lakosság körében a csontkamra építményére vonatkoztatva. Ha igen, akkor a templom elhelyezését nem kizárólag városszerkezeti okok indokolták.

Egyelőre az sem bizonyos, hogy tudatos és nem véletlenszerű ráépítésről van-e szó. Sőt, a csontkamrát egyáltalán római épületnek kell e tartanunk? Csontkamrákat akkor szoktak létesíteni, mikor az egykori temető helyén, egy új építmény miatt, az ott lévő emberi maradványokat kegyeleti okból összegyűjtik. Ezt a gondolatot követve a Szt. Bertalan templom építésével magyarázhatnánk a csontkamra kialakítását. Tulajdonképpen biztosak csak két dologban lehetünk:

a) a Szt. Bertalan templom első épülete előtt készült,

b) hamvasztásos temetkezésből származó maradványok alkották tartalmát.

Ebből kiderül, hogy a csontkamra megnevezés is hibás, mert nem emberi csontok összegyűjtésére szolgált. A hamvasztásos temetkezés pedig inkább a rómaiakra jellemző a Kr. u. 2-3. századig. Hamvak ily mértékű összeömlesztése viszont szokatlan a római temetkezési szokásokban. A legalább 1750 ember hamvainak megfelelő[74] mennyiség csak egy járvány vagy csata áldozatainak elégetéséből és eltemetéséből származhat. Urnák tartalmát nem fogják egyenként kiöntögetni sem a rómaiak, sem a későbbi korok emberei. Egyszer talán sikerül majd a kutatásnak tisztáznia, hogy milyen szerepet is játszott a csontkamra a templom létrejöttében.

A második épület

Tulajdonképpen ez a periódus fogja össze azokat az átépítéseket, amelyeket a Szt. Bertalan templomon a felépítése utáni időkben végrehajtottak. A 4. képen látható alaprajz tehát nem egy egységes építészeti elgondolás alapján született. Valószínű, hogy nem is egyszerre, hanem folyamatos bővítésekkel készült. Ugyanakkor a történeti részben említett források nagy részben ehhez az épülethez köthetőek.

Az alaprajzra tekintve két nagy változás történt az épületben. Az egyik a templom DNy-i oldalán álló vaskos, saroktámpillérekkel megerősített torony.[75] Harangtoronyra való utalás rögtön az első írásos emlékben, Miklós éneklőkanonok mise közben lezajlott kiátkozásánál olvasható.[76] Az okmány a torony létrejöttét az 1309 előtti időre datálná. Petrovich Ede ezt határozottan állítja is.[77] Lehetséges azonban az is, hogy a forrásban szereplő harangzúgás csak egy toposz, egy hatásvadász fordulat a szövegben. Ha ez így van, akkor a torony korára vonatkozó meghatározás is érvényét veszti. Ugyanakkor joggal várhatnánk el, hogy Pécsett a 14. század elején ne csak a székesegyház rendelkezzen harangokkal. Hogyha valóban voltak a Szt. Bertalan templomnak harangjai, azok lehettek akár egy haranglábhoz rögzítve vagy egy fiatoronyban. Gosztonyi szerint a templom első periódusában az épület tengelyében, a nyugati oldalon volt egy torony.[78] Ezt nem tartom valószínűnek, mert akkor miért építettek volna röviddel utána egy másik tornyot a dél-nyugati oldalra? Mindenesetre azt nem állíthatjuk biztosan, hogy 1309-ben már állt az alaprajzon látható harangtorony, még ha ez valószínűnek is tűnik.

A 14. század elején lezajló eseményekben már ott láthatók a Szt. Bertalan templom igazi városi plébániává válásának csírái. Ebben az is közrejátszott, hogy Miklós lezárta a belső várat és ezzel együtt a székesegyházat Péter püspök és a hívei előtt. A kirekesztettek nyílván kerestek maguknak egy „székesegyházat”, ahol misézhettek. A város egyik plébániatemplomát kellett kiválasztaniuk. A Szt. Bertalan templom kijelölésére Petrovich Ede szerint központi helye és nagysága miatt került sor.[79] De ezen okok mellé még odaállíthatnánk a kanonokok és a templom közti szoros kapcsolatot[80] és talán a Széchy Pál püspökre való emlékezést. A történeti részben ismertetett hagyomány szerint az Úrnap másnapján tartandó körment meghonosítása Pál püspöknek köszönhető. Nem lehet véletlen, hogy ebben a liturgikus cselekményben fontos szerep jutott a Szt. Bertalan templom plébánosának. Talán a püspök volt az, aki felismerte a székesegyház mellett a várostemplom jelentőségét is. Utódának tehát már adva volt, hogy melyik egyházat válassza széktemplomává.

Az alaprajzon a másik feltűnő változás a nyolcszög három oldalával záródó szentély. A 14. század folyamán a négyzetes szentélyt elbontották, kelet felé meghosszabbították, és poligonális szentélyzáródással látták el. A két boltszakaszos szentélyfalat kívülről támpillérekkel erősítették meg.[81] Ásatásunk során napvilágra került ennek a szentélyfalnak az északi és északkeleti falsíkja valamint a keleti és délkeleti fal támpillére. A falak vastagsága 106 cm, megmaradt magassága 60 cm. Egyes helyeken a vakolaton festés nyomai is voltak. A világos sárgásfehér falsíkon félköríves, inkább pontszerű ecsetvonások látszottak. Gosztonyi még 15 cm vastag, vörösbarna, egyszerű kereteket is látott az ecsetvonások körül.[82] Ezt a szentélyt is ráépítették a csontkamrára. Ma ennek a szentélynek látható a betonból készült kontúrja a harangláb körül.

Nincs arra vonatkozó adatunk, hogy a bővítés mikor történt meg. A 13. század második felében jelenik meg ez a szentélyforma, elterjedésében nagy szerepe volt a koldulórendeknek. Ennek a kornak a sziléziai és lengyel koldulórendi építészetére jellemző a két boltszakaszos, hosszú szentélyű templomtípus.[83] Pécsett a ferences és domonkos templomokra is hasonló szentélyzáródás jellemző.[84] A Szt. Bertalan templom szentélyének átépítése is a városban megtelepedő koldulórendi építkezések hatására készülhetett. A boltozati bordák kőanyagának feldolgozása többet elárul majd az építési időről és arról is, hogy a hajót átboltozták-e. Ha igen, akkor ez valamikor a 14. század végén történhetett, legalábbis az előkerült körteprofilos tagozatok alapján.

A csontkamra feletti földkiegyenlítő, a templom állítólagos alapozási rétegéből IV. István és Zsigmond pénzei kerültek elő.[85] Ennek azonban nem tartok kormeghatározási jelentőséget. Egyrészt az érmek pontos helyét nem ismerjük. Másrészt a területet mind az első, mind a második építési periódusban megbolygatták. Az alaprajzokon látható, hogy csak a második épület foglalta magába teljesen a csontkamrát. Ha ismernénk az érmek pontos helyzetét, legfeljebb a második periódus szentélyzáródását kelteznék Zsigmond király korára. Mivel a szentélyben sírok is voltak, lehet, hogy abból kerültek elő. Azt a feltevést pedig, miszerint a legkorábbi épületet is megelőzte volna a Zsigmond kori érme földbe kerülése, már az írásos források alapján is kizárhatjuk.[86]

A megnyújtott szentélybe több sír is mélyült. A legnagyobbat, az 1. számú kripta keleti falát mi is megtaláltuk. Gosztonyi ezeket a harmadik periódusú épülethez köti. Pedig a három sír közül valószínűleg csak egy, az 1. számú kripta köthető a harmadik periódushoz. A déli oldalon lévő kettő kisebb sír a második épülethez kapcsolható. Hasonló elhelyezkedésű sírokat talált Kárpáti Gábor a ferences kolostor szentélyében.[87] Ugyancsak ebben a periódusban létesülhettek azok a sírok, melyek a templom tengelyében lettek elhelyezve. Gosztonyi helytelenül ezeket is a harmadik periódushoz köti.[88] Ezekben a sírokban a templom plébánosai, az oltáralapítók és a gazdagabb polgárok nyugodhattak. A többség a templom körül temetkezhetett. A feltárásunk alkalmával három sírt találtunk. Ezek közül kettő biztosan fiatalabb, mint a templom második periódusa.[89] A délkeleti pillér mellett fekvő, 3. számú sír pedig a templom körüli 14. századi cinteremhez tartozott.

A harmadik épület

Petrovich Ede a Szt. Bertalan templom átépítéseit mindig egy-egy, a várost ért támadással indokolja.[90] Az 1386-os Horváthy-féle lázadás még egybe is eshetne a második periódus hajójának átboltozásával.[91] A harmadik átépítést viszont csakis tudatos tervezéssel lehet indokolni. A nagy mennyiségben előkerült kétszer hornyolt bordák alapján ezt az építést a 15. századra, annak is inkább a második felére kell tennünk.

A Szt. Bertalan templom utolsó építési periódusára a városi polgárság megváltozott igénye nyomta rá a bélyegét. Az anyagiakban tehetős városi lakosság körében jelenik meg az a reprezentációs igény, amely a templomában akarja demonstrálni hatalmát. Az új elváráshoz igazodó városi plébániatemplomok átépítései illetve felépítései a 14. század végén kezdődnek meg. Nagy, háromhajós csarnoktemplomok[92] építésébe kezdenek a Szepességben Iglón és Lőcsén.[93] A típus különböző variációi az egész országban elterjednek. Először a gazdagabb felvidéki, erdélyi és nyugat-magyarországi városokban. A 15. század második felében a meggazdagodó mezővárosok is bekapcsolódtak az építkezésbe.[94] A munkálatok egyes esetekben egészen a 16. század elejéig tartottak.[95]

Az 5. képen látható alaprajz szerint a pécsi Szt. Bertalan plébániatemplomot is szinte teljesen átalakították. A templom köré két mellékhajót építettek, a főhajó falait teljesen visszabontották. Az alapként megtartott egykori templomfalakra nagyméretű hajóelválasztó pilléreket emeltek.[96] Elbontották a második periódus szentélyzáródását is. Egy nagyobb, 60 cm-rel megemelt padlószintű, téglaburkolatos szentélyt építettek a helyére. A téglaburkolat nyomait mi is megfigyeltük az ásatás alkalmával. Az így létrejött templom főhajójának szélessége 9,8 méterre csökkent, de a két, 4,75 méter széles mellékhajóval a templom jelentősen kibővült. Az épület hosszát – melynek okait a későbbiekben majd ismertetem – nem lehet pontosan megállapítani. Körülbelül 26 és 30 méter között lehetett. Az átépítéssel a templom inkább széles lett, mint hosszú. A korábbi épületből a nyugati homlokzat és a torony kivételével semmi sem maradt.

A boltozat formájáról csak a kőanyag feldolgozása után lehet képet alkotni.[97] Egyelőre azt sem lehet biztosan tudni, hogy a mellékhajók magassága a főhajóéval megegyezett vagy alacsonyabb álcsarnokot képezett. A pillérek szabálytalan elrendezésben követték egymást. A bejárattól a szentély felé haladva a következőképpen alakultak a pillértávolságok: 6,2 m, 8 m, 7,2 m és 6,8 méter. Építésüknél felhasználták a korábbi két periódus köveit. A déli mellékhajóba a harangtornyot is beépítették. A keleti és az északi falát elbontották. A falak súlyát az észak-keleti sarokban kialakított pillérre terhelték rá, ezért ezt a pillért a többihez képest 50 cm-rel megnagyobbították.

Nincs közvetlen forrásunk arra vonatkozóan, hogy a kor igényeinek megfelelő átépítésen mikor esett át a Szt. Bertalan templom. A torony melletti kápolna kapurészlete hasonlóságot mutat egy Pécsváradon talált kapuzattal, amely az apátság Ernuszt Zsigmond kori építkezéseivel függ össze.[98] Zsigmond püspök Mátyás halála után szerezte meg magának a pécsváradi várat. Talán a Szt. Bertalan templomon dolgozó mesterek ott kaptak újabb megbízást. Ezek szerint a pécsi plébániatemplom átépítése a 15. század második felében történhetett. Egy ekkora beruházásnál az építkezések több évtizedet vettek igénybe. A brassói fekete templomot közel egy évszázadig építették.[99] A már említett muzsnai templomot is a 15. század végén kezdték el, és csak 1525-ben fejezték be.[100]

Petrovich Ede a 15. század első negyedére teszi a harmadik periódus felépítését.[101] Szerinte az 1423-ból származó adat, melyben András fia Domonkos teljes búcsút nyer, a felszenteléssel függhet össze. Ezt azonban kissé korainak kell tartanunk. Ezek szerint az országban elsők között épült volna fel a háromhajós pécsi Szt. Bertalan templom. Az sem egyértelműen tisztázott, hogy a történeti részben már ismertetett forrás egyáltalán a pécsi Szt. Bertalan templomra vonatkozik.

Jobban keltezi a harmadik építési periódust a kápolnára vonatkozó 1467-es adat. Az alaprajzon jól látható a torony déli oldalához épített, támpillérekkel megerősített kápolna. A poligonális építményt egyértelműen a toronynak, illetve annak támpilléreihez építették hozzá, tehát fiatalabb nála. Ugyancsak későbbinek kell lennie a templom harmadik építési periódusánál. Logikátlan lett volna a sok szabad hely ellenére a hajótesttől távolabb, a torony oldalába építkezni. A kápolnát említő forrás tehát terminus ante quem 1467 előttire datálná a templom háromhajóssá bővítését. Azért akad egy másik magyarázat is. Az 1. képet megnézve a toronyban látható egy sír és egy falfülke a nyugati oldalon. A falfülke 155 cm széles nyílását Gosztonyi elfalazott ajtónak tartja, amit a harmadik építési periódus idején zártak le.[102] A régi felvételeket megnézve azonban a mélyedésben egyáltalán nem küszöbkövek vannak, és az elfalazás nyomát sem látni. Sokkal inkább tervszerűen odaépített ülőfülkének látszik. A toronyban lévő sírhely nem számít kuriózumnak Pécsett, hiszen a székesegyház ÉNy-i tornyában is találtak sírokat. Az ülőfülke és a sír együttesen arra enged következtetni, hogy a torony földszintje eredetileg egy kápolna volt. A sírba a kápolna alapítóját temethették el. A 15. századi átépítésnek a torony alsó szintje, tehát a kápolna is áldozatul esett. Ezt próbálták azzal pótolni, hogy a toronytól délre újból felépítettek egyet. A vastag falat áttörték, és az előbb már említett, pécsváradival rokonítható kőkaput emeltek. A kivitelezésre természetesen már a megváltozott ízlésvilág és építészet fényében került sor. Az új kápolnával függhet össze egy 1483-ból származó forrás, mely a kápolnán belül Szt. Fábián és Sebestyén oltárról ad hírt. Az építtető talán a régi kápolnából áthozott Piéta oltáron kívül elhelyeztette egy másik, számára kedves szent oltárát is. A kápolna átépítőjét a városi polgárok közt kell keresnünk. Besztercebányán például 1477-ben egy jómódú bányaművelő, Platth Miklós épített a várplébánia északi oldalára egy Szt. Borbála tiszteletére szentelt kápolnát.[103] De említhetnénk Csütörtökhelyet, ahol Szapolyai Imre épített magának kápolnát a plébániatemplom oldalába.[104] Pécsett a püspökök inkább a belső várban, a székesegyház körül emeltettek kápolnákat.[105]

A Szt. Bertalan templom harmadik épületének egyes elemei mind a mai napig nem lettek feltárva.[106] Közéjük tartozik az északi mellékhajó és a szentélyzáródás is. Gosztonyi Gyula az 1891. és az 1930. évi kutatások alapján félkörívesnek tartja.[107] Az ásatásunk során a „B” szelvényben mi is megtaláltuk az épület déli szentélyfalát a felszíntől alig 20 cm mélyen. Rábontással megpróbáltuk meghatározni az igen szilárd fal irányát. A belvárosi templomot körülvevő járdáig tudtuk a kutatást folytatni. A fal azonban egyenes irányban húzódott be az úttest alá a Megyei Bíróság épülete felé. Félköríves záródásnak semmi nyoma nem volt.[108] Az 5. rajzon látható boltszakaszos rekonstrukció is csak feltételezés. Az épület lehetett akár hosszabb is.

Csak sejteni tudjuk, milyen állapotok uralkodtak a templomban a törökök megjelenése után. A már említett 1. számú kriptából 43 db koponyát emeltek ki 1939-ben. A templomban egykor eltemetett emberek szétszórt maradványait a papság helyezhette el oda kegyeleti okokból. Gosztonyi Gyula úgy vélte, hogy a templomot egy darabig a törökök saját céljaikra átalakították és használták.[109] Erre a sírokba mélyedő, tehát igen későinek tartott, gyenge anyagú falmaradvány helyzetéből következtetett. A fal a szentély felőli első pillérpárt és a déli mellékhajó pillérközét kötötte össze. A falak elhelyezkedése inkább egy szentélyrekesztő jelenlétére utal. A templomot megosztó jellegzetes építmény a kórust zárta körül. A 14. század közepétől kezdve a sok káplánt és oltárpapot foglalkoztató városi plébániatemplomokban is megjelenik az áttörtebb szerkezetű, árkádos szentélyrekesztő, a lettner.[110] A Szt. Bertalan templom esetében is elvárható ennek a jelenléte. A lettner a harmadik templomépületet díszítette. A sírokat pedig, amelyekre ráépítették, a második építési periódusra keltezi. Az 5. képen már ezt az állapotot tüntettem fel.

Utószó

Dolgozatomban megpróbáltam a Szt. Bertalan templom építéstörténetét felvázolni. A források figyelembevétele és az alaprajzok vizsgálata alapján végrehajtott kutatás azonban nem teljes. A templomról a korábbi kutatás során előkerült nagy mennyiségű kőfaragvány szakszerű értelmezése nélkül nem lehet átfogó képet adni. Említettem már, hogy milyen fontossággal bírnak a kövek a boltozatok szerkezetének meghatározásánál, de akár a templom egyéb felszerelési tárgyai esetében is. A rekonstrukció segít jobb képet adni az egykori épületről, és más templomokkal való hasonlóságokra mutathat rá. Az így létrejött látvány pedig a közönség soraiban is nagyobb érdeklődést vált ki.

Remélhetőleg a munka további része is elkészül a közeljövőben.

Függelék

A templom ismert plébánosainak névjegyzéke:[111]

1. Péter 1319-1324, ispotályigazgató és kanonok

2. Kozma 1332-1334

3. Tamás 1335-1357, ispotályigazgató és kanonok

4. János, Frankói 1358, ispotályigazgató és kanonok

5. András 1382, kanonok

6. Ferenc 1397

7. Gergely 1408, püspöki vikárius

8. Jakab, Damján fia 1430

9. András, Kovácsszénai 1430, éneklőkanonok

10. Miklós 1442 előtt, kanonok

11. Mihály, Mohácsi 1442, kanonok

12. Mihály 1489 előtt

13. Dénes, Mihály fia 1489

14. András 1493

15. Mátyás, Csárai 1539-1543, kanonok

A templomban lévő, általunk ismert oltárok listája:[112]

1. Szt. Miklós (1423)

2. Szt. László király (1430)

3. Krisztus teste (1443)

4. Szűz Mária (1458)

5. Szent Kereszt (1467)

6. Mindenszentek (1467)

7. Piéta (1467, a kápolna neve)

8. Szt. Fábián és Sebestyén (1483, a kápolnában)

9. Urunk Színeváltozása (1489)

10. Szentháromság (1489)

11. Szt. István vértanú (1493)

Irodalom

BEKE 1900 = Beke A., Római emlékek a magyar egyház XV-ik századi történetéből. Történelmi Tár 1900. 1-15.

BUZÁS 2001 = Buzás G., Magyar Építészet II, Gótika és kora reneszánsz. Budapest, 2001.

CAICH 1899 = Caich Á. G., Regesták a római Dataria levéltárnak Magyarországra vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. Sixtus pápák idejéből. Történelmi Tár 1899. 1-17., 235-272

DERCSÉNYI 1984 = Dercsényi D., Baranya középkori templomai. Corvina, Budapest, 1984.

FEDELES 2005 = Fedeles T., A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354–1526). Pécs, 2005. (Tanulmányok Pécs történetéből 17.)

FEDELES-KIKINDAI 2004 = Fedeles T. - Kikindai A., A Szent Bertalan templom középkori históriája. Jó hír, 1. 2004/5. 11-13.

GOSZTONYI é.n. = Gosztonyi Gy., A várostemplom építéstörténete. Pécs, é. n.

KÁRPÁTI 1991 = Kárpáti G., Szerzetesrendek megtelepülése a középkori Pécsen. Dunántúli Dolgozatok Történettudományi Sorozat 3., Pécs (1991) 165-176.

KOLLER = Koller J., Historia episcopatus Quinceecclesiarum. I-VII. Posoni, Pesthi, 1782-1812.

KOSZTA 1994 = Koszta L., Egy francia származású főpap a 14. századi Magyarországon. Bertalan pécsi püspök (1219-1251). Aetas 1994/1. 68-88.

LEVÁRDY 1982 = Levárdy F., Magyar templomok művészete. Budapest, 1982.

LUKCSICS = Lukcsics P., XV. századi pápák oklevelei I-II. Budapest, 1931-1938.

MON. VAT. = Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrata. Vatikáni magyar okirattár. Ser. I. Tom. I-VI. Ed. A. Theiner, Budapestini, 1887-1891.

PETROVICH 1953 = Petrovich E., Adalékok a pécsi Szent Bertalan templom történetéhez. Pécs, 1953.

SÁNDOR 1999 = G. Sándor M., A pécsi püspökvár középkori épületei és épületmaradványai. In: Die Bischofsburg zu Pécs. ICOMOS Hefte des Deutschen Nationalkomitees XXII, Budapest-München 1999. 25-47.

SCHEMATISMUS 1981 = A pécsi Egyházmegye Schematizmusa 1981. Pécs, 1981.

SZŐNYI 1913 = Szőnyi O., A Mindenszentekről nevezett pécsi templom és temető. Pécs – Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, Pécs, 1913 VII/4. 127-151.

TIMÁR 1981 = Timár Gy., Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában. Baranyai Helytörténetírás, Pécs, 1981. 13-56.

TIMÁR 2001 = Timár Gy., A szenttisztelet Pécsett, a középkorban (patrocinium, titulus ecclesiae). Tanulmányok Pécs történetéből 9., Pécs, 2001. 69-101.

TÓTH-BUZÁS 2001 = Tóth E. - Buzás G., Magyar Építészet I., A rómaiaktól a román korig. Budapest, 2001.

TÖRÖK 1941 = Török Gy., A pécsi belvárosi templom bővítésénél előkerült római leletek. Fol. Arch. III-IV. 1941. 125-133.

Képek

1. kép: A Szent Bertalan templom feltárási munkálatai 1939-ben és a harangtorony beruházásához kapcsolódó kutatás 2004-ben. Össznézeti rajz

2. kép: Az első építési periódus

3. kép: Pécs középkori plébániatemplomai és elhelyezkedésük a mai várostérképen

4. kép: A második építési periódus

5. kép: A harmadik építési periódus

Jegyzetek:



[1] TÖRÖK 1941; GOSZTONYI é.n.

[2] TÖRÖK 1941. 132.

[3] A terveket dr. Bachman Zoltán, a szobrot Rétfalvi Sándor készítette.

[4] A belvárosi templom észak-keleti sarkában látható a terv kivitelezett formájában.

[5] A kivitelezési munkákat előbb kezdték meg, minthogy a szelvény kijelölése megtörtént volna.

[6] GOSZTONYI é.n. 17-25.

[7] PETROVICH 1953.

[8] KOSZTA 1994. 70.

[9] „(…) ad vineam Beate Virginis” TIMÁR 1981. 22.

[10] Pál püspök elődje Zách nembeli Jób valamikor 1279 és 1281 között halhatott meg. Öt éven át nem választották meg utódát. Bővebben lásd: TIMÁR 1981. 20.; KOSZTA 1994. 64.

[11] TIMÁR 1981. 21.

[12] PETROVICH 1953. 6.

[13] Miklós kanonok pere és azzal kapcsolatos további irodalom: TIMÁR 1981. 25.

[14] MON. VAT. I/2. 362.; PETROVICH 1953. 8.

[15] PETROVICH 1953. 9.; MON. VAT. I/2. 359.

[16] PETROVICH 1953. 11.

[17] KOLLER II. 335.

[18] PETROVICH 1953. 13.; KOSZTA 1994. 70.

[19] PETROVICH 1953. 14.

[20] Uo.

[21] FEDELES-KIKINDAI 2004. 11.

[22] LUKCSICS I. 547.

[23] PETROVICH 1953. 13.

[24] PETROVICH 1953. 16.

[25] FEDELES 2005. Nr. 209.

[26] Erre ld. FEDELES 2005. 296. XV. táblázat.

[27] PETROVICH 1953. 17.

[28] LUKCSICS II. 749.

[29] BUZÁS 2001. 13.

[30] PETROVICH 1953. 21.; TIMÁR 2001. 89.; BEKE 1900. 11.

[31] KUBINYI 2001. 47.

[32] „(...) altare thewtunicorum B. Marie V.” TIMÁR 2001. 89.

[33] „(...) altare Beate Mariae Ferdeus.” KOLLER V. 18.

[34] Az adat elbeszéli, hogy II. Pál pápa 1467-ben hordozható oltár használatára adott engedélyt. PETROVICH 1953. 19.

[35] (...) Capelle Pietatis, ad latus ecclesie St. Bartholomei Quinqueecclesiensis. 1467.” CZAICH 1899. 267.

[36] „(...) rectorem altaris sanctorum Fabiani et Sebastiani martirum in capella sancte Pietatis ad latus parochialis ecclesie sancti Barthalomei apostoli in civitate Quinqueecclesiensi (...)” PETROVICH 1953. 21.

[37] GOSZTONYI é.n. 20.

[38] PETROVICH 1953. 32.

[39] PETROVICH 1953. 34.

[40] GOSZTONYI é.n. 5.

[41] GOSZTONYI é.n. 19.

[42] Hossza: 21,65 méter; belső szélessége: 10,2 méter.

[43] GOSZTONYI é.n. 18.

[44] DERCSÉNYI 1984. 13.

[45] Uo.

[46] BUZÁS – TÓTH 2001. 65.

[47] SCHEMATISMUS 1981. 204.

[48] DERCSÉNYI 1984. 24.

[49] Elképzelését két adatra alapozta. Az egyik a római építmény, amire ráépítették a templom szentélyét. A másik, hogy mindenképpen idősebb, mint a pécsi Mindenszentek templom. PETROVICH 1953. 46.

[50] Baranyán kívül egyenes záródású szentélye volt az 1257-ben épített budai Mária Magdolna plébániatemplomnak és a szintén budai dominikánusok Szt. Miklós templomának, a Margit szigeten lévő dominikánus apácakolostornak, az óbudai Szt. Ferenc templomnak és a domonkosok vasvári kolostorának. BUZÁS 2001. 27-28.

[51] DERCSÉNYI 1984. 26.

[52] DERCSÉNYI 1984. 15.

[53] DERCSÉNYI 1984. 19.

[54] DERCSÉNYI 1984. 12.

[55] FEDELES-KIKINDAI 2004. 11.

[56] 1092. Szt. László II. törvénykönyve 38. fejezet. PETROVICH 1953 37.

[57] A dombormű felirata: SCS BARTHOLOMEUS. SZŐNYI 1906. 216.

[58] Bertalan püspök életével és családjával részletesebben foglalkozik: KOSZTA 1994. 66.

[59] KOSZTA 1994. 67.

[60] KOSZTA 1994. 76.

[61] KOSZTA 1994. 76.

[62] Pécsett például az 1335-ben alapított Aranyos Mária kápolnába temetkezett az alapító Miklós püspök. SÁNDOR 1999. 31.

[63] PETROVICH 1953. 42.

[64] Itt mindenképpen utalni szeretnék Petrovich Ede véleményére, aki szerint a püspök már egy álló templomban helyezte el az ereklyét. PETROVICH 1953. 48.

[65] KOSZTA 1994. 70.

[66] A sírok feltárására a cella septichora régészeti kutatása során került sor. A sírokban S végű hajkarikákat találtunk mellékletként. A munkákban konzulensként magam is részt vettem.

[67] Haas az 1157-es évet jelöli meg minden bizonnyal egy II. Géza korára keltezett okmány alapján, ami egy capella Omnium Sanctorum-ot említ. SZŐNYI 1913. 138.

[68] SZŐNYI 1913. 138; TIMÁR 2001. 72.

[69] SZŐNYI 1913. 138.

[70] PETROVICH 1953. 44.

[71] KÁRPÁTI 1991. 165.; PETROVICH 1953. 45.; TIMÁR 1981. 53.

[72] TIMÁR 1981. 53.

[73] „Az épület fenekén fél méter – a falak felé másfél méterig vastagodva – tökéletlenül elégett, különböző színű festékektől átitatott nagy mennyiségű, apróra zúzott emberi csont feküdt. Mintha máglyán rosszul elégett csontok halmaza lenne. Közte csak egy festékdörzsölő követ és számos, a csontokkal összeolvadt bronzrögöt találtunk. (…) A csontrétegre zuhanva római téglák és padozatburkoló kövek feküdtek. Egy téglacsomó még eredeti malterrel összefogva bolygatatlanul feküdt, ahogy az épület összeomlásánál lezuhant. Ezzel kezdődött a vastag réteg, amely kizárólag épület törmelékből állott: téglák, tetőfedő cserepek, padozatburkoló kövek, meszes malter és alaktalan mecseki falazó kövek. (…) Az épülettörmelék felett 1,5 – 2 méter vastagságú fekete, humuszos földréteg – valószínűleg felszínkiegyenlítő föld – volt. Ebből honfoglalás kori bronz hajkarika, IV. István és Zsigmond pénzei kerültek elő.” TÖRÖK 1941. 132-133.

[74] TÖRÖK 1941. 133.

[75] A 25 m2 nagyságú épület falvastagsága 1,6 méter. A pillérek 95 cm szélesek és 225 cm hosszúak, a lábazat rézsűje 45 fokos és kb.: 20 cm kiülésű.

[76] „(…) pulsata campana” MON. VAT. I/ 2. 362.

[77] PETROVICH 1953. 8.

[78] „Mivel a feltárás nyugat felé az úttest miatt nem volt folytatható, nem lehetett megállapítani volt-e tornya, azonban abból a tényből, hogy az 1930-ban végrehajtott építkezés alkalmával a templom nyugati falaként megállapított falrész és bejárat a megadott méretadatok szerint nem egyezik a most feltárt nyugati hajófallal, hanem attól nyugatra cca. 2,50 m távolságra esik, feltételezhető, hogy az első periódus tornyának, vagy előcsarnokának alapjait és bejáratát találták meg akkor.” GOSZTONYI é.n. 18.

[79] PETROVICH 1953. 9.

[80] Az ismert plébánosok többsége egyben székesegyházi kanonoki állást is betöltött. Lásd a plébánosok névjegyzékét.

[81] A szentély szélessége: 7,25 méter, hossza: 12,75 méter, a pillérek 145 cm hosszúak és 55 cm szélesek.

[82] GOSZTONYI é.n. 18.

[83] BUZÁS 2001. 13.

[84] KÁRPÁTI 1991. 170., 173.

[85] TÖRÖK 1941. 133.

[86] Az ásatásunk során két érmet találtunk. Sajnos mind a kettőt már csak a kitermelt földhalomban vettem észre. Az egyik a „B” szelvényben, a második épület szentélyzáródása feletti földből jöhetett elő. Ez Zsigmond kori parvus dénár volt. A másik Constantinus bronz érme volt, amit 319-ben Trierben vertek és az „A” szelvényből került elő.

[87] KÁRPÁTI 1991. 173.

[88] GOSZTONYI é.n. 19.

[89] A halottak a templom lerombolt falára lettek helyezve. Egyik sírban sem találtunk körülöttük mellékletet, csak vasszögeket. Valószínűleg török kori sírok lehettek.

[90] PETROVICH 1953. 47-48.

[91] PETROVICH 1953. 48.

[92] Három vagy öt azonos magasságú vagy lépcsőzött (álcsarnok) hajóból álló épület.

[93] BUZÁS 2001. 41.

[94] BUZÁS 2001. 135.

[95] A muzsnai plébániatemplomot 1525-ben fejezték be. BUZÁS 2001. 174.

[96] A pillérek 215/210 cm nagyságúak.

[97] A rajzon egyszerű keresztboltozat van ábrázolva, de ez még nem bizonyított.

[98] A Szt. Bertalan templom és Pécsvárad közti analógiára Bodó Balázs hívta fel a figyelmemet.

[99] LEVÁRDY 1982. 117.

[100] BUZÁS 2001. 174.

[101] PETROVICH 1953. 48.

[102] GOSZTONYI é.n. 18.

[103] LEVÁRDY 124.

[104] BUZÁS 2001. 113.

[105] A kápolnákra vonatkozó adatokat lásd: TIMÁR 2001. 69-101.

[106] Kárpáti Gábor és Kováts Valéria is folytatott ásatásokat a templom egykori területén.

[107] GOSZTONYI é.n. 19.

[108] Sejthette ezt már Gosztonyi Gyula is. Az 5. rajz a templomról készült másik alaprajzi elképzelését mutatja.

[109] GOSZTONYI é.n. 22.

[110] LEVÁRDY 1982. 118.

[111] A plébánosok nevei: FEDELES-KIKINDAI 2004. 11.

[112] TIMÁR 2001. 88-90.