Cikkek

Aradi Gábor: A községi monográfia néhány speciális forrása a két világháború között

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 14.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003.

ISSN 1219 4077

Szerkesztette: Vonyó József

183–194. p.


Aradi Gábor

A községi monográfia néhány speciális forrása a két világháború között


Einige Spezialquellen der Dorfmonographien in der

Special Sources for Village Monographs in the Interwar PeriodZwischwnkriegszeit





1992-ben szerződést kaptam Bátaszék község[1] két világháború közötti történetéről szóló monográfia megírására. A levéltári források azonban hiányosak voltak. Három közigazgatási szint (községi, járási alispáni, megyei) közül az egyik fokozat, a Központi vagy más néven a Szekszárdi járás anyaga teljesen hiányzott. A községi iratanyag is nagyon hézagos volt. A vizsgált időszakban elsősorban a képviselőtestületi jegyzőkönyvek álltak rendelkezésemre. Az iktatott iratok közül csak a harmincas évek közepe után keletkezettek maradtak meg a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában. Az alispáni iratok pedig éppen a legkevésbé dokumentált időszakban, a húszas évek első felében voltak kevésbé kutathatók, mert az 1922–1924 közötti sorkönyvek elvesztek. Kényszerítve voltam tehát arra, hogy további segédanyagokat keressek, illetve használjak fel. Így jutottam el azokhoz a forrásokhoz, melyeket dolgozatomban ismertetetek.

Közülük az egyik a közigazgatási tájékoztató lap, a második és a harmadik, az 1921-ben, illetve 1926-ban a községeknek postázott kérdőívek. Természetesen ez az ismertetés csak figyelemfelhívás akar lenni, hiszen a kérdéses feljegyzések nem teljesen ismeretlenek a történészek számára, ám időről időre a kutatói látókör perifériájára szorulnak. Az említett források teljes terjedelemben tulajdonképpen nem levéltárban, hanem múzeumokban (a Néprajzi Múzeumban, illetve a Mezőgazdasági Múzeumban) találhatók.

Mindhárom dokumentum központi kezdeményezésre született. A közigazgatási tájékoztató lapot, melyet a BM 3900/1925. sz. rendelete alapján állították össze, a Belügyminisztérium küldte szét. Tartalmát többek között Dr. Hajdú Zoltán is bemutatta egy tanulmányában.[2] A másik két forrás létrehozása Bodor Antal illetve a Falu Országos Szövetsége (később Faluszövetség) érdeme. Ezeket Für Lajos és Pintér János röviden jellemezték életrajzi tanulmányaikban.[3] Véleményem szerint azonban, miként már említettem, – legalábbis a megyei levéltárban szerzett tapasztalataim alapján – nem árt ezekre a forrásokra újra és újra felhívni a figyelmet.

A közigazgatási tájékoztató lap[4] összeállítását előíró rendelet célja egy községi adattár felállítása volt, mely mind a községi hivatalnokok, mind az irányító szerepet ellátó minisztérium dolgát jelentősen megkönnyíthette. A törvényalkotók a nemzetközi gyakorlatot kívánták átvenni ezzel a rendelettel. A külső hatás a kérdések összeállításánál is érvényesült.

A nagy- és kisközségek közérdekű viszonyait felmérő adatlap 6 nagy kérdéscsoportot tartalmaz:

1)      Az I. témakör: A község általános leírása (ezen belül a község történeti, földrajzi jellemzése, népességi viszonyai).

2)      A II. rész: A község szervezete, beosztása és közérdekű viszonyai címet kapta. Ezen belül a községi tisztviselőket, az általános közigazgatási beosztást kellett bemutatni. Itt kellett közölni a megyei és a járási székhelytől, az ott elhelyezett hivatali központoktól való távolságot is. Felmérték: milyen karhatalmi szervezet van a községben, illetve ha nincs, hol van a legközelebbi; melyik pénzügyi, törvénykezési főhatóság érdekkörébe volt beosztva a település. Nyilatkozni kellet arról is, hogy van-e községi tűzoltóság, jóváhagyott községi szabályozási terv. Ugyancsak a II. főcsoporton belül kellett számot adni – korabeli szóhasználat szerint – a szociális igazgatásról. Ez a kérdéscsoport az egészségügyi ellátásra (orvos, bába, gyógyszertár-, esetleg kórház), a közművesítésre (ivóvíz, ivóvízvezeték, csatornázás) és a vendéglátásra (szálloda, fogadó, gyógyfürdő) vonatkozott.

3)      A III. fő kérdéscsoport – Közművelődési viszonyok – a közoktatás- és vallásüggyel, valamint a kulturális intézményekkel foglalkozott.

4)      A IV. témakörben, mely a Forgalmi és gazdasági viszonyok és igazgatás címet kapta, a település gazdasági életére voltak kíváncsiak.

5)      Az V. rész a községi vagyonra és háztartásra tett fel kérdéseket.

6)      A VI. részben – a „Mily feladatok megoldása volna a legszükségesebb a községben?” kérdésre válaszolva – fel kellett vázolni a községfejlesztési tervet.

A rendelet, ami e kérdőív szerkesztését előírta az 1925-ös kezdetet csak kiindulópontnak tekintette. Eltekintve attól, hogy a népesség leírásánál egy korábbi időpontot az 1920. évi népszámlálást kellett figyelembe venni, a törvényalkotó azt akarta, hogy az adattár évről évre megújuljon, friss és naprakész maradjon. Arra kötelezte a községi jegyzőket – abban az esetben is, ha nem érkezne külön felkérés az adatok kiegészítésére —, hogy tegyenek jelentést a község életében beálló döntő változásról. Ennek következtében az első, pár oldalas nyomtatvány további, a községek által mellékelt pótlapokkal egészült ki, és a harmincas évek közepéig, végéig több tíz oldalas anyaggá gyarapodott.

Előírták a tájékoztató lap kitöltőinek, hogy csak teljesen megbízható adatokat használjanak fel. Ezekkel az intézkedésekkel el akarták érni, hogy az adattár hiteles és gyakorlatilag felhasználható legyen.

Természetesen ennek ellenére sem voltak az adatlapok egységes színvonalúak. Sok függött az kitöltő személy felkészültségétől, lelkiismeretességétől. A rendelet például kéri a jegyzőket, hogy a topográfiai jellemzőket csak általánosságban adják meg, és ha lehet, kis, átnézeti térképet mellékeljenek. Ez utóbbival csak elvétve találkozhatunk.

A bevezetőben említett további források[5] Bodor Antal kezdeményezésére és irányításával készültek, és részét képezik az összeállító hagyatékának, melyet Bodor Antal özvegye helyezett el a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban férje halála (1955. január 3.) után. A fokozatosan átadott irat- és könyvanyagot végül a múzeum a hatvanas években megvásárolta. A könyvek a múzeumi könyvtárba, az irathagyaték – az intézmény 1965-ben véglegessé vált rendezési elvei szerint – az Adattár III. csoportjába, az Agrártörténeti iratgyűjteménybe került. Az alábbiakban a kérdőívek jellemzése mellett az egész hagyatékot is bemutatom.

Könyvek

A könyvek a szerző, illetve ennek megállapíthatatlansága vagy szerkesztett munkák esetén cím szerinti betűrendben, iratgyűjtőkben vannak elhelyezve a múzeum könyvtárában. A könyvtári állományba darab szerinti raktári jegyzékkel lettek felvéve. Megtudható belőle a mű szerzője, címe, kiadási éve és az oldalszám. A kötetek jelentős része megtalálható Bodor 1944 márciusában megjelent Magyarország helyismeretei könyvészete (1527–1940) címet viselő főművében. Ebből a kiadásból azonban csak kevés élte túl a második világháború pusztításait. A bibliográfia 1984-ben jelent meg újra, a Bodor által az 1950-es évek elejéig javított szerzői példány felhasználásával. Ehhez a kiadáshoz Gazda István függeléket készített, értékes kiegészítéseket, megjegyzéseket fűzött, és egy rövid megemlékezést szentelt a méltatlanul elfeledett tudós emlékének.[6]

Bodor Antal az 1944-es kiadás előszavában arról írt, hogy munkáját tájékoztató jellegűnek szánja, elsősorban a helytörténeti kutatások elindításához kíván segítséget adni. Ezért – a takarékossági szempontokra is figyelve – mellőzi a hosszú alcímeket, az egyes településekre vonatkozó teljes irodalom közlését. Véleménye szerint ezt azért is megteheti, mert léteznek olyan könyvtári gyűjtemények —ezeknek helyét, címét pontosan közli —, ahol a leendő helytörténetíró e bibliográfia útmutatása alapján könnyen elindulhat.[7]

Gazda István erről a módszerről, fejet hajtva a szerző hatalmas munkája előtt a következő kritikai megállapítást teszi. A mű „nagy erénye, hogy Magyarország helységeinek betűrendjében közli az egyes települések múltjára vonatkozó főbb kiadványok címeit, tehát hasznos alap egy-egy kutatási téma megkezdéséhez. Hibájául róják fel, hogy címleírásai túlságosan rövidek, s emiatt nem elég pontosak.”[8]

Ezzel a megállapítással egyet lehet érteni, sőt sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy a segédkönyv egyes tételei használhatatlanok. Átnézve a Mezőgazdasági Múzeumban elhelyezett könyvanyagot, a szemlélőnek azonnal szembetűnik, hogy nagy részüket Bodor felhasználta a bibliográfiában. Ezeknek egy hányada azonban valamelyik folyóiratból származik, tehát nem önálló kiadvány, hanem valamelyik periodikában, újságban megjelent tanulmány illetve cikk. Azonban ez a hiányosság is a bibliográfia erényévé válhat, hiszen – talán magának a szerzőnek is volt ilyen rejtett célja – arra sarkallja a helytörténettel foglalkozó utódokat, hogy ezt a „gigászi teljesítményt”[9] ne hagyják elfeledni. Ki kell jelenteni, hogy csak példát vehetünk az állandóan dolgozó, mindig naprakész tudósról, akinek figyelmét nem kerülhette el szinte egyetlen olyan írás sem, bárhol is jelenjen az meg nyomtatásban, mely akár a legkisebb mértékben használható lehetett a helytörténetírás számára.

A pótláshoz, javításhoz segítséget adhat a Bodor által összeállított jegyzék is, ami a könyv kiadásáig megjelent, illetve felhasznált könyvészeti munkákról és folyóiratokról készült.[10]

Iratok

Az iratanyag ismertetése előtt néhány sort kell szentelnünk a Mezőgazdasági Múzeum adattárnak is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1896-os újjáalakulása után kezdett el térképeket, okmányokat, nyomtatványokat, iratokat gyűjteni, még elsősorban kiállítások céljára, bár már ekkor igyekeztek külön adattárat, iratgyűjteményt is kialakítani. A bemutatás után feleslegessé vált anyag egy részét kiselejtezték, másik részét pedig szekrényekben helyezték el. Habár kezdettől fogva törekedtek arra, hogy megfelelő nyilvántartást vegyenek fel, az ötvenes és hatvanas évek előtt mégsem készült részletes, pontos raktári jegyzék. Ezt a hiányt bizonyos mértékig pótolták a kiállításokhoz készült katalógusok, ismertetők, melyek képet adtak az akkori anyag jellegéről. Az iratgyűjtő tevékenységben az induláskor tapasztalt lendület a két világháború közötti időszak nagy részében visszaesett. Az írott dokumentumok intenzív gyűjtése csak a harmincas évek végén indult el újra.

Az ötvenes évek kezdeményezései után, 1964-től kezdve alakították ki az Agrártörténeti Főosztály keretében az adattári gyűjtemények ma is érvényben lévő rendszerét. Ettől kezdve nemcsak a könyvek, hanem az iratok tételeit is külön raktári könyvben vezették. A dr. Balassa Iván által javasolt gyűjteményrészlegeket dr. Wellmann Imre – dr. Für Lajos és dr. Pintér János segítségével – fejlesztette tovább. Ilyen előzmények után 1985-ben az adattári jellegű gyűjteményeket 18 csoportra osztották.

Az agrártörténeti vonatkozású eredeti iratok, oklevelek (korlátozott számban még 1526 előttiek is vannak), kéziratok stb. az Agrártörténeti Gyűjteménybe sorolódtak. Az anyag kezelési joga az intézményen belül az Agrártörténeti Főosztálytól 1985-ben átkerült a Mezőgazdasági Osztályhoz, ahol már korábban is külön kezelték az urbáriumokat és összeírásokat stb.[11]

A III. csoportba osztott Bodor-hagyatékot 1969-ben látták el leltári számokkal,[12] és vezették be a leltárkönyvbe. Ekkor a tételek nagy része mellé „zárolt” bejegyzés került, ami hosszú időre megnehezítette az iratok részletes feldolgozását. Mára már ezt a korlátozást feloldották. Az iratok főigazgatói engedéllyel kutathatók, az adattári referens felügyelete mellett.[13]

A gyűjtemény első rendezésekor 43 kisméretű irattári dobozba, 6 dossziéba és 2 nagy borítékba csomagolva került az adattár raktárába. Ekkor még a dobozok és más egységek tartalma, feliratozása megfelelt a leltárkönyv tételszámainak. Ez a megfelelés a használat közben több helyen megszűnt, és a tervek szerint – a jobb áttekinthetőség érdekében – további átdolgozás révén teljesen átalakul a kéziratok belső rendje.[14]

A Bodor Antal után maradt irathagyaték két részre bontható. Az egyikbe oszthatók az egyes felmérések, melyek a községektől érkeztek.[15] Az említett belső átalakításra elsősorban itt volna szükség. Ugyanis a század első felében kiadott dűlőstatisztikák, adatkartonok, községi kérdőívek még a korabeli közigazgatási struktúra alapján kerültek csoportosításra megyei szinten. Így az ebben az időszakban végbement változások nem minden esetben felelnek meg a községi beosztásnak.

A másikhoz Bodor Antal saját feljegyzései és elemzései sorolhatók, melyeket a begyűjtött adatok, illetve jelentések alapján készített. Itt két dolgot kell megjegyeznünk:

1)      Több esetben a községtől beérkezett kérdőíven is szerepelt Bodortól származó feljegyzés vagy olyan betoldás, melyet egy korábban szerzett információ alapján rögzített. Ennek ellenére az adott irat egyértelműen az első csoportba tehető, mert tartalma az adatgyűjtésnek felelt meg.

2)      Bodor Antal saját táblázatait tekintette adattárnak. E a csoport esetében javasolt az eredeti egység megőrzése.[16]

Mindkét csoportra jellemző, hogy Bodor az egyes községeket megyék szerint osztályozta. A megyerendszert az 1921. évi 33. tc., valamint az 1923. évi 35. tc. alapján értelmezte. Így a vizsgált községek 25 megye között oszlottak el.[17] A községek elhelyezkedésénél az 1935-ös közigazgatási beosztás volt a meghatározó.[18]

Milyen irategyüttesek szerepelnek a két csoportban?

I. csoport: Különféle adatlapok

1)      Eltérő időpontban felvett (1890, 1911, 1913, 1914) dűlőstatisztikák, községi dűlőkről készített térképek Borsod–Zemplén megyei községekből. A jelentéseket a községi jegyzők vagy a megyei, illetve járási gazdasági felügyelők állították össze. Töredékanyag, mennyisége 0,1 iratfolyóméter.[19] Érdemes megemlíteni, hogy Bodor időnként olyan palliumokat használ fel, melyek önmaguk is forrásértékűek lehetnek. Pl. ennél az irategyüttesnél borítóként Makó rendezett tanácsú város 1922-es utca- és intézményi térképét használta fel borítólapként. A dűlőstatisztikák között van néhány kézzel írott elemzés. (pl. Borsod megye demográfiai tendenciáiról).

2)      A következő irategységet valószínűleg maga Bodor Antal töltötte meg1910 és 1920 közötti adatokkal. Az adatlap 1914 előtt készült formanyomtatvány, mely még a trianoni békediktátumot megelőző Magyarország községei számára készült. A lap kezdő oldalán található jobb felső szám is ennek az időszaknak a maradványa. Valószínűsíthető, hogy az adott településnek az ország összes községéhez viszonyított sorszámát jelöli.

Az adatlap a következő témakörökben kér információt: művelési ágak megoszlása, birtokosok szerkezete, száma, nagybirtok esetén név szerinti megnevezés, népességi, demográfiai adatok, társadalmi szerkezet, lakóházak száma, minősége, állatállomány nagysága, termelvények milyensége és mennyisége, gazdasági gépek és eszközök.

A karton A/3-as nagyságú kemény lap, melyet félbehajtottak. Az előbb felsorolt szempontok a két külső oldalon sorakoznak egymás után. A belső oldalra beragasztották, illetve mellékelték az adott község térképét és dűlőinek jegyzékét. A topográfiai jellemzők felvételének időpontja vagy módosítása az első oldal alján van jelölve.

A 2. egység mennyisége kerekítve 2,7 iratfolyóméter.[20]

A megyénként összegyűjtött kartonok nem minden községről vannak meg az adattárban. Tolna megyéből, pl. csak 58 településről van adat.[21]

3)      A 2. pont alatt elemzett forrás talán legértékesebb része a belső oldalakon található térképek illetve dűlőjegyzék.[22] Ezek kapcsolatban vannak a Pesty Frigyes-féle helynévtárral, mely Magyarország községeinek helyneveit (dűlőneveit) tartalmazza megyék szerinti csoportosításban, és az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában van elhelyezve. A gyűjtést Pesty kezdeményezésére, hatósági támogatással nagyrészt 1864–65-ben végezték el. Az eredményről, a szerző halála miatt csak egy kötet jelent meg Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben címmel (Budapest, 1888), de a kézirattárban fennmaradt a felbecsülhetetlen értékű forrásanyag.[23]

Bodor Antal természetesen ismerte ezt az anyagot, amelyet lemásolás után saját adattárához csatolt. A másolatok írógéppel készültek A/4-es papírra, illetve kisméretű cédulákra.[24] A másolatok mennyisége 0,2 iratfolyóméter.

4)      E pont alatt szólnék részletesebben a bevezetőben említett két kérdőívről, melyek célja a falvak helyzetének tisztázása, a körülmények pontos felmérése volt. Ennek érdekében a Falu Országos Szövetsége 1921-ben és 1926-ban kérdőíveket küldött szét az országban.

Az elsőben 34 kérdés szerepelt. Annak ellenére, hogy az egyes kérdések nincsenek csoportokba szedve, jól elhatárolhatóak a különböző témakörök, melyeket az alábbiakban foglalhatunk össze.

Az 1–8. pont alatt feltett kérdések a különféle egyesületekkel, szövetkezetekkel, a kulturális, művelődési és oktatási helyzettel foglalkoztak. Itt szerepelt a helyi mezőgazdasági iparra (pl. gőzmalom, szeszgyár) vonatkozó kérdés is. Ennek oka az lehetett, hogy a vállalkozást, mint egyesülést fogja fel. Sőt azt is vizsgálja, van-e mód ezen egyéni vállalat szövetkezeti formára történő átalakítására. A 9-től a 16. pontig terjedő kérdéscsoport témáját a közellátás szóval határozhatjuk meg. Itt nemcsak az egészségügyre, közművesítés fokára való utalás szerepel, hanem a lakosság mentális állapotára is kíváncsiak, azaz a háziipart a szerkesztő a szabadidő hasznos eltöltésére alkalmas foglalkozásként tarthatja nyilván. Itt találhatjuk még a korszak állandó kérdését: a ki- és hazavándorlást, valamint a lakáshiányt.

 A 17-től a 33. pontig a kérdések a gazdasággal foglalkoznak. A falvakban természetesen a mezőgazdaság kapott nagy hangsúlyt. A kereskedelem és az ipar csak ennek kiegészítőjeként jelent meg. A település határában lévő nyersanyagkincs pedig csak a szerint értékelhető, hogy milyen mértékben szolgálhatja a helyi lakosság javát. Az utolsó kérdés a Közigazgatási Tájékoztató Laphoz hasonlóan a község fejlődését akadályozó okokat firtatja.

A második – 1926-os – felmérésben 18 kérdést állítottak össze. Itt nem találhatók olyan nagyobb tematikus egységek, mint az előzőben. A felmérés célja más volt.

Vizsgálták milyen változás következett be az 1920 óta eltelt évek alatt a község életében, azaz voltak-e ebben az időszakban beruházások. Pl.: Létesült-e új iskola vagy történt-e villamosítás? Mi lett az eredménye és mi volt a hatása a földreformnak? Miben haladtak előre a gazdálkodás területén a kisgazdák? Voltak-e módosulások a falu egyesületi, kulturális életében? (Megemlítendő, hogy már felmérik a rádiók számát is.) Milyenek a község adózási viszonyai, adóterhei?

Számba akarták venni azokat az objektív és szubjektív feltételeket, melyek biztosíthatják a falu fejlődését, lakosságmegtartó erejét, melynek növeléséhez magukkal a kérdésekkel is adhattak ötletet a helybelieknek. Kérték a kérdőlap összeállítói, hogy nevezzék meg azokat a személyeket, akik sokat tettek vagy tesznek a település fejlesztéséért. Az iránt is érdeklődtek, volt-e olyan szülöttje a településnek, aki országos hírnévre emelkedett, illetve milyen módon örökítették meg emlékét.

Fontos volt annak a felderítése, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a község, a falu fejlesztésére. Itt nemcsak a település határában található föld minőségéből adódó mezőgazdasági termelés jellege és színvonala volt a szempont, hanem ma is időtálló gondolattal arra kérdeznek rá, van-e hajlandóság a községben a falu nyaralóteleppé fejlesztésére.

Egyfajta ösztönzést jelenthetett annak a tudakolása is, hogy a község felülmúlja-e valamiben (gazdálkodás, művelődés, községfejlesztés stb.) a szomszédos falvakat.

Új elemként jelent meg a felmérésben a történelmi szempont. Ekkor kérdeztek rá a történelmi és természeti emlékekre, a községben élő hagyományokra, szokásokra, a községről vagy annak életéről, híres személyiségeiről készült fényképek vagy festmények létére. Külön pontban foglalkoztak a népművészettel, pl. azzal, hogy létezik-e az adott településre jellemző népies falfestés, hímzés, fazekasság.

Részletesebben foglalkozik a kérdőív a földbirtokviszonyokkal, a mezőgazdasági munkalehetőségekkel és bérszínvonallal. Felmérték a kisgazda birtokok szétszórtságát, a birtokaprózódás okait, a tagosítás lehetőségét, a földforgalom gyakoriságát. Számba vették a föld minőségének megfelelő művelési ágakat, a fő terményeket és a korabeli árviszonyokat, a fontosabb növények termésátlagait, a terméketlen területek hasznosítási formáit.

A kérdőívek mennyisége kerekítve 1,5 iratfolyóméter.[25]

Megjegyezzük: néhány megye esetében találkozhatunk olyan összesítő lappal, melynél nem dönthető el egyértelműen, hogy ki írta meg azokat. Ez lehetett egy megyei tisztviselő, vagy pedig maga Bodor Antal is, aki összegezte a beérkezett kérdőívek eredményeit.

A kézzel írott összesítőkön szereplő rovatok:

I.  Kívül: A vármegye megnevezése, a vármegyéhez tartozó járások felsorolása.

II. A belső oldalon:

1.  a község neve,

2.  lélekszáma,

3.  népakadémia,

4.  népkönyvtár,

5.  szövetkezet,

6.  legelő,

7.  vízellátás,

8.  villanyvilágítás,

9.  [olvashatatlan]

10. gyárak,

11. háziipar,

12. természeti kincsek.[26]

Ugyancsak ebbe, a 4. csoportba sorolható az egyik vegyes tételből közel harminc jelentés. A jelentések készítői azok a községi jegyzők voltak, akik szöveges kiegészítést fűztek a kérdőívekhez. Kár, hogy kevés ilyen íródott, mert értékes adalékként színesítik, „életre keltik” az adatokat.[27]

II. csoport: Elemzések, feldolgozások

Ide soroltam azokat a táblázatokat,[28] szöveges elemzéseket,[29] melyeket az előző fejezet adatai, a megjelent statisztikai kiadványok anyaga, saját kutatásai alapján készített Bodor Antal.

A táblázatok tartalmát egy kivételével nem fogom külön ismertetni, mert egyrészt ezekben közel azonos időpontból származó, hasonló kérdést vizsgáló bejegyzések vannak. Másrészt némelyik táblázat fejléce hiányos, és ezáltal feldolgozás céljára alkalmatlan.[30] Az átfogott időintervallum kezdőpontja valamennyiben a jobbágyfelszabadítás, illetve azon időpont, amikor az első felmérést készítették a beállott változásról. A záró év pedig 1935 illetve 1945. A szerző bemutatja azokat a körülményeket (gazdasági, birtok-, talaj-, népességi stb. viszonyok), melyek a közel száz év alatt a falvak életét meghatározták.[31] Bodor a területre vonatkozó számokat a könnyebb áttekinthetőség érdekében százas vagy ezres kerekítésben adta meg. Még egy technikai észrevétel. Az apró sűrűn teleírt oldalak olvasása, értelmezése időnként nehézséget jelent, de az adatsorok átböngészése mindenképpen megéri a fáradságot.

Mint említettem egy táblázatról szeretnék részletesebben szólni. Ennek leltári száma III. 6999. A feljegyzések A/5-ös nagyságú kemény lap mindkét oldalára íródtak. Így az eredeti számozás a 1-től 315-ig terjed. Ez a községi statisztikai adatlap a jobbágyfelszabadulástól 1935-ig terjedő időszakot fogja át. Az adatlaphoz külön jelmagyarázat készült, melynek tanulmányomban a 7000/D jelet adtam (lásd még ott). Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert egy-egy rovat több adatot is tartalmaz. Tolna megye a 218. oldaltól a 229. oldalig tart.

A szöveges elemzések – gépelt formában – a helytörténész több kéziratát foglalják magukban. Ezek címét illetve a borítólapon található feliratot az alábbiakban közlöm:

         Helyismereti adattár[32] a hazánkban a jobbágyfelszabadítás óta végbement nagymérvű változások megismeréséhez (továbbiakban: A).

         17 oldal gépírásos tájékoztató Dr. Bodor Antal „Helyismereti Adattár” 346, mindkét oldalán számokkal teleírt kartonlapból álló munkájához (továbbiakban: B).

         Az adatok forrása és kidolgozásának módja (továbbiakban: C).

         E táblázatos községenkénti adatgyűjtemény forrásai és jelmagyarázata (továbbiakban: D).

Az A-ban a szerző leírja az adattár elkészítésének célját és hasznosításának lehetséges módozatait. A falu, a község sorsát mindig szívén viselő Bodor számára vidéken a legfontosabb teendő a mezőgazdaság fejlesztése. Ehhez pedig szükség van a történelmi múlt, a különböző negatív és pozitív fejlődési tendenciák megismerésére. Csak ezek az összefüggések „figyelembe vételével lehet az egymástól különböző községek és tájak termelési, fejlesztési és rendezési tervét helyesen elkészíteni, a termelést s a szervezést irányítani és ellenőrizni s a falujuk erőforrásait, lehetőségeit, a tennivalókat s az akadályokat helyesen felismerő faluvezetőket nevelni”. Létre kell hozni tehát egy adattárat, melyben „sokoldalú, bőséges adatanyag” van. Ezt a szerző „10 évi kemény megfeszített munkával” megtette. Igyekezett a jellemzőket úgy összeállítani, hogy a „sokféle tényező közti összefüggések is szembetűnjenek s a kevésbé fontos, vagy újabb adatok utóbb szintén beilleszthetők legyenek”.

Az adattár azonban nemcsak tudományos szinten használható, hanem el lehet és kell juttatni azokat többek között az agronómusokhoz, tanítókhoz, iskolákhoz, könyvtárakhoz. Külön szó esik ebben a cikkben a már elemzett bibliográfiáról, az 1921. és 1926. évi kérdőívekről, melyeknek adatait szintén nyilvánossá kellene tenni.[33]

A B alatti tanulmányban a tudós a több évtizedes gyűjtőmunka, a tevőleges résztvevőként átélt parcellázások, és földreform tapasztalatait összegzi, korrigálja a különféle statisztikák adatait, és tárja az összefüggéseket és következtetéseket a téma iránt érdeklődök elé. Ez a szintézisre való törekvés kizárólag tudományos alapon, objektív szemlélet alapján történik. Ezt bizonyítja a dolgozat bevezetésének első mondata, ahol az elsődleges szempont nem a kiváltó ok, hanem maga a birtokviszony-változás ténye. „Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt fontos feladat községenként és sokoldalúan vizsgálni a törpe- és kisbirtokok számában és területében az örökváltság óta végbement változásokat, azoknak vidékek és időszakok szerint eltérő ütemét és okait, részletezni a legelőfelosztás, parcellázás, földreform és örökösök közti eldarabolás méreteit és következményeit.” A lényeg tehát az életviszonyok módosulásának bemutatása, melyhez szükség van ezekre a részletes számadatokra. Csak elemzésük révén lehet lemérni azt, milyen hatást gyakorolt a mezőgazdasággal foglalkozók emberek és községek életére a homoki szőlőkultúra kialakulása, a gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlődése, az út- és vasútépítés, a nagyvárosok, ipartelepek közelsége, az ármentesítés és az öntözőrendszerek használatára való áttérés stb. Majd a források elemzése után Bodor bemutatja az 1855 és 1944 közötti időszakot a legkülönfélébb szempontok alapján. Az országosan megfigyelhető különbségek részletezése előtt külön országos, megyei és járási helyzetképet, áttekintést ad.[34]

A C-ben Bodor Antal saját munkamódszerét mutatta be. Az itt is, szinte minden apró momentumra kiterjedő közlésről csak két dolgot emelnék ki.

1)      Olyan forrásokat is használt az adattár összeállítója, amilyeneket – ez talán ma is így van – a helytörténészek keveset forgatnak, illetve alkalmaznak. Az egyik a Ludovicus Nagy 1828. évi a statisztikája a másik az 1865. évi helytartótanácsi forrásokra alapozott mezőgazdasági statisztikai kiadvány.[35] Az utóbbival kapcsolatban Bodor megjegyzi, hogy az alig ismert és hibái miatt keveset használt statisztika adatait nagyrészt korrigálta, és tudományos munkára alkalmassá tette.

2)      Több, viszonyítási évnél, ahol nem állt rendelkezésre adat, számításokkal, viszonyítással pótolta adattárában a szükséges értékeket.[36]

A D pont alatti jelmagyarázat a III./6999. leltári számon nyilvántartott, Bodor Antal által összeállított táblázathoz készült. Az itt feltüntetett adatok nagyrészt megegyeznek azzal a kimutatással, melyről a C pontban említett tanulmány íródott, de nem lehet vele azonos. Ez kiderül egyrészt abból, hogy a fent említett tanulmányban közölt jelmagyarázat eltér a D pont alattitól. Másrészt, míg a tanulmányhoz tartozó táblázat 346 lapból, addig a D pontba sorolt tétel 315 oldalból áll.

Az ismertető végén – befejezésül – újra jeleznünk kell, hogy a kézirat egy része a Néprajzi Múzeumban van letétben.[37] Ennek kapcsán rá szeretnénk mutatni arra, hogy szükséges lenne az ilyen jellegű kéziratok, letétek feltérképezése, rendszerezése, talán egy központba gyűjtése. Igaz ugyan, hogy az ilyen típusú anyagokban tárolt jó néhány információt, megállapítást az idő már túllépte, vagy az eltelt időben kiadott feldolgozások elértéktelenítették. Azt is látnunk kell azonban, hogy pl. a Bodor Antal által felhasznált források, könyvanyag egy része ma már, jobb esetben csak ismeretlen, rosszabb esetben elveszett, s csak innen szerezhetünk róluk tudomást. Végezetül van még egy fontos, ha úgy tetszik erkölcsi szempont is, amely a feldolgozással egybekötött megőrzést indokolja. Ez pedig az a tisztelet, melyet olyan életmű iránt kell tanúsítanunk, mint amilyent Bodor Antal mondhatott magáénak.

Jegyzetek


[1] A Magyar Köztársaság Elnökének 93/1995. /VI. 2./ KE. sz. határozata alapján a község 1995. július elsejével városi címet kapott. Magyar Közlöny 1995/45. 2062.

[2] Dr. Hajdú Zoltán: Tolna megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. X. kötet. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1983. 361–380. Hajdú tanulmányában megadja a forrás lelőhelyét: Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára.

[3] Magyar Agrártörténeti Életrajzok. Szerk.: Dr. Für Lajos és Dr. Pintér János. A–H. Budapest, 1987. 239–242.

[4] A Tolna megyére vonatkozó lapok egy része eredetiben, másik része — a Néprajzi Múzeumban őrzött példányokról készült — xerox-másolatban megtalálható a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában (TMÖL) az Alispáni iratok között, 15235/1940 szám alatt. A teljes anyag mellékletei csak az említett múzeumban vehetők kézbe.

[5] A Tolna megyére vonatkozó kérdőívek xerox-másolatban a “Tolna megyére vonatkozó, más levéltárákban őrzött iratok fotókópiáinak, xerox másolatainak levéltári gyűjteménye” (TMÖL fondjegyzéke 1998. XV/8. 51. p.) fondcsoportban megtalálhatók TMÖL-ben. Az 1910 és 1920 közötti adatokat tartalmazó kartonok xerox-másolatainak beszerzése folyamatban van.

[6] In Memoriam Dr. Bodor Antal. In Dr. Bodor Antal – Dr. Gazda István: Magyarország Honismereti irodalma 1527–1944. Függelék: A vármegye-történeti sorozatok. Budapest, 1984. (Továbbiakban: Bodor – Gazda 1984) VI.

[7] Bodor – Gazda 1984: VII–IX. A Bodor által említett könyvgyűjtemények mai helyét a IX. oldal lapalji jegyzetében közli a szerkesztő.

[8] Bodor – Gazda 1984: VI.

[9] A bibliográfiát dr. Szikossy Ferenc jellemezte így, aki az 1984-es kiadáshoz írt előszót. Uo. V.

[10] Uo. 407–420.

[11] A témáról bővebben lásd: Dr. Knézy Judit: Az adattár gyűjteményeinek története. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. Szerk.: Dr. Szabó Lóránd. Budapest, 1986. 147–156.

[12] A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban lévő iratgyűjteményekről készült leltárkönyvben (Továbbiakban: MMM. III. Bodor) három részletben történt a felvétel. Az első 1969 decemberében 6822-től a 6873. folyószámig. A másik 1970 márciusában 6914-től a 6936. folyószámig. A harmadik 1970 májusában a 6998-tól a 7004. folyószámig.

[13] Az anyag referense 1999-ben Takács Rózsa tudományos munkatárs. A hagyaték rendszerezését megkezdte. Többféle kimutatást, segédletet készített a felmérésekről, kéziratokról. (Ezeket a dolgozatban felhasználtam. Segítségéért ezúton is szeretnék köszönetet mondani.) A kutatás megkezdése előtt vele kell felvenni a kapcsolatot.

[14] Ennek ellenére abban az esetben, ha dolgozatomban hivatkozok a múzeumi anyagra, a most még érvényben lévő leltárkönyvi számot fogom használni.

[15] MMM. III. Bodor, 6822–6873, 6914, 6915, 6917–6936, 7001, 7004.

[16] MMM. III. Bodor, 6916, 6998–7000, 7002, 7003.

[17] A megyebeosztás története, változása jól nyomon követhető a Gazda István által, a bibliográfiához írt függelékben. In Bodor – Gazda 1984: 458–464, 473–474, 476.

[18] MMM. III. Bodor, 7000. (Kéziratok)

[19] MMM. III. Bodor, 6825, 6914.

[20] MMM. III. Bodor. 6824, 6826–6829, 6832, 6833, 6836, 6837, 6839 6841, 6849–6852, 6857, 6859, 6861, 6863, 6864, 6868, 6869, 6871, 6915, 6917, 6918, 6920, 6922, 6924, 6925, 6927, 6929–6931, 6933–6935.

[21] A községeknél Bodor a korabeli közigazgatási beosztást vette figyelembe, de bizonyos esetben jelölte a későbbi változást. Bonyhád, Bonyhádvarasd, Csibrák, Cikó, Decs, Diósberény, Felsőnána, Görbő, Grábóc, Gyönk, Györe, Györköny, Hant, Harc, Kajdacs, Kakasd, Kalaznó, Kánya, Kisdorog, Kismányok, Kisszékely, Kistápé, Kistormás, Kisvejke, Koppányszántó, Kovácsi (ceruzás bejegyzés: 1928 óta Tevellel egyesült), Kölesd, Ladomány, Lápafő, Lengyel, Majos, Ozora, Őcsény, Palatinca, Pálfa, Pári, Pincehely, Szakadát, Szakcs, Szálka, Szárazd, Szedres, Szekszárd, Tabód, Tamási, Tengőd, Tevel, Tolna, Tolnanémedi, Udvari, Uzdborjád, Varsád, Váralja, Várdomb, Várong, Závod, Zomba. A Tolna megyei kartonok a 6918. sz. leltárkönyvi bejegyzés alatt találhatók.

[22] Ezek elkészítéséhez Bodor feltehetőleg igénybe vette a korabeli Földrajzi Intézet munkatársainak segítségét. Erre a karton belső oldalán található, rendre ismétlődő feljegyzésből következtettem.

[23] A kérdésről bővebben lásd Gaál Attila – Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesty Frigyes helynévtárában. In: A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve (Továbbiakban: BBÁMÉ) II–III. kötet 1971–1972. Szekszárd, é. n. 271–279. A szerzők gondozásában megjelent a Tolna megyére vonatkozó anyag folytatólagosan a múzeum évkönyveiben: BBÁMÉ II–III. k. 1971–1972: 279–330, IV–V. k. 1973–1974: 297-339, VI–VII. k. 1977: 279–360. 

[24] MMM. III. Bodor, 6842–6844, 6846, 6847, 6936, 7001. A két utóbbi számnál a leltárkönyvben csak “cédulakötegek” bejegyzés szerepel, de ezek is a Pesty-féle kéziratról készült másolatok.

[25] MMM. III. Bodor, 6823, 6825, 6826 (néhány leltári szám alatt kartonok és ívek együtt szerepeltek), 6830, 6831, 6834, 6835, 6837, 6838, 6845, 6848, 6851, 6853–6856, 6858, 6860, 6862, 6865–6867, 6870, 6872, 6873, 6919, 6921–6923, 6926, 6928, 6932,

[26] Pl. MMM III. Bodor, 6838. Összefoglalás Bihar megyéről.

[27] MMM. III. Bodor, 7004. A néhány darab között megtalálható a Tolna megyei Tolna község jegyzőjének kiegészítése is.

[28] MMM III. Bodor, 6916. Cím: Községi statisztikai adatlapok. Mennyiség 0,2 iratfolyóméter. Vizsgált időszak 1853–1945. Hiányos. Tolna megyéből csak 22 község szerepel itt: 6998, 6999.

[29] MMM III Bodor, 7000, 7002, 7003. A két utóbbi szám alatt jegyzetek, könyvek kivonatai is vannak. Ez az egység inkább a könyvészeti anyaghoz sorolandó, az adattárhoz tartozó jegyzetek kiemelése után.

[30] Ez utóbbi megállapítás különösen a III. 6998. sz. alatt találhatók esetében tapasztalható.

[31] MMM. III. Bodor, 7000/A

[32] Nem szabad elfelejteni, hogy Bodor saját táblázatait tekinti adattárnak.

[33] MMM. III. Bodor, 7000/A.

[34] MMM. III. Bodor, 7000/B

[35] Nagy, Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungariae, patriumque eidem adnexarum. Tom. 1, 2. Buda, 1828–1829. 638, 304. A 2. kötet címe: Notitiae … patrium regno Hungariae adnexarum. A kiadvány könyvészeti adatait lásd még: A történeti statisztika forrása. Szerk.: Kovacsics József. Budapest, 1957. 361; Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Hivatalos adatok szerint a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács rendeletéből kimutatva. Buda, 1865. 545; Magyar történeti bibliográfia 1825–1867. Szerk.: I. Tóth Zoltán. II. kötet (Gazdaság) 5.

[36] MMM. III. Bodor, 7000/C. Meg kell említenünk, hogy a tanulmány alapját képező táblázatsorozatot nem találtuk meg az MMM-ben őrzött hagyatékban.

[37] Pl. III. 6999. leltárkönyvi szám alatti táblázatból néhány megyére vonatkozó anyag. Erre utal a III/7000. leltári szám alatt levő irat. A fejlécen a következő feljegyzés van: “Másolat a K. Kovács Péter tulajdonában lévő másolatról.”