Cikkek

Káli Csaba: Zalalövő 20. századi történetének másodlagos levéltári forrásai

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 14.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003.

ISSN 1219 4077

Szerkesztette: Vonyó József

177–182. p.


Káli Csaba

Zalalövő 20. századi történetének másodlagos levéltári forrásai


Die Sekundärquellen zur Geschichte von Zalalövő im 20. Jahrhundert

Secondary Archival Sources of the 20th Century History of Zalalövő





A Zala Megyei Levéltár szervezésében 1998 végén látott napvilágot a Zalalövő története[1] című monográfia, amely az első ilyen jellegű vállalkozása volt intézményünknek. A nyolc szerző által megírt közel 500 oldalas művet felerészben a levéltár munkatársai, felerészt pedig külső szakemberek jegyzik. Jómagam a falu 20. századi történetét dolgoztam fel (1914-től) a rendelkezésemre álló levéltári és egyéb források alapján. A kútfők felderítése, forrásértékének meghatározása és feldolgozása során számos problémával szembesültem, amellyel minden bizonnyal találkozni fog az, aki egy kistelepülés történetét kezdi el kutatni. Általában alapproblémaként jelentkezik a források rendkívüli esetlegessége, „foszlány” jellege, a hirtelen bekövetkező sűrűsödések és ritkulások. Előfordulhat, hogy minden átmenet nélkül évekre, esetleg évtizedekre – még a 20. századot illetően is – kiesnek a levéltári források, így szinte minden morzsára szüksége van a szerzőnek, hogy egy konzekvens történetet tudjon produkálni.

Klasszikus esetben a kutató – nagyjából ismerve az adott forrás értékét – egy erősorrendet állít fel, elsődleges forrásnak tekintve a közvetlenül a településsel összefüggésben keletkezett iratokat (pl. önkormányzati testületek üléseiről készített jegyzőkönyvek, jegyzőségi vagy körjegyzőségi iktatott iratok). A legtöbb esetben ezek a források adják a legértékesebb információkat, azok a legkoncentráltabban itt vannak jelen. Ezeket azonban mindig nagyon jól kiegészítik az ún. másodlagos levéltári források, melyek gyakorlatilag az összes többi, az adott településsel kapcsolatba hozható, arról információt adó levéltári forrást jelentik. Folytatva ezt a logikai sort, megkülönböztethetünk még harmadlagos, illetve többedfokú forrástípusokat is, melyek közé a sajtó és egyéb nyomtatott művek (pl. statisztikák, helységnévtárak, címtárak és feldolgozások) sorolhatók.[2]

E rövid írásban, Zalalövő 20. századi történetének feldolgozása során, az általam használt másodlagos levéltári forrásokról szeretnék röviden tájékoztatást adni, talán hasznosítható tapasztalatokat nyújtva azoknak, akik e műfajban, e korszakot illetően fognak kutatómunkát végezni. A másodlagos források szerepe értelemszerűen akkor növekszik meg, ha az elsődlegesnek tekintett kútfőknél – ami a kistelepüléseknél igen gyakori – nagyobb hiátusok fordulnak elő. A kérdés úgy is feltehető, hogy mi a teendő, ha a kiválasztott település történeti forrásai közül hiányoznak az elsődlegesek. Sajnos Zalalövő esetében, ha nem is teljesen, de az 1950 előtti időszakot tekintve meglehetősen kevés volt az ilyen levéltári forrás, így igencsak rákényszerültem más, a községgel csak közvetett kapcsolatban álló levéltári fondok vizsgálatára is.

Tekintsük át – a levéltári fondjegyzékek tematikáját követve – azokat a másodlagos levéltári forrásokat, amelyekre támaszkodhattam Zalalövő 20. századi történetének megírása során.

A főispáni iratok közül az 1945-ös, és kisebb mértékben még az 1946-os évek irattermését tudtam haszonnal felhasználni. Ezen évek ügyiratai között viszonylag sok az olyan településsoros kimutatás, ami fontos információt tartalmaz. Az 1945-ös rendszerváltással hatalomra jutottak, végső fokon pedig a megszálló Vörös Hadsereg, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyi, megyei rezidensei mindent tudni akartak a számukra ismeretlen terepről, így az élet legkülönbözőbb, de szinte annak minden szegmensét felölelő területéről adatok garmadáját kellett rendszeresen megküldeni részükre a közigazgatási hatóságoknak. Ennek megfelelően maradtak ránk – sokszor másodpéldányként – az említett településsoros adatok, pl. a községi és járási tisztviselőkről,[3] a lelkészekről, papokról, szerzetesrendekről,[4] a háborús károkról,[5] a földreform végrehajtásáról,[6] vagy az ipari üzemekről.[7] Az 1946. év főispáni iratai között említést érdemel az egyes településeken működött politikai pártokról és vezetőikről készült kimutatás,[8] valamint a tisztségviselőkről készített újabb adatsor.[9] A következő években a főispáni tisztség egyre jobban elsekélyesedett, ami az ide került iratok forrásértékének redukálódásában is megnyilvánult.

Az alispáni iratok között elsőként kell említeni az ún. közigazgatási tájékoztató lapokat,[10] melyek az 1920-as évek közepén keletkeztek. Ezeket a helyi (kör)jegyző töltötte ki, és – mivel a legtöbb esetben ezt a munkát lelkiismeretesen, maximális precizitással végezték – kitűnő keresztmetszetet adnak az adott település viszonyairól, amit megfeleltethetünk az egész húszas évtizedre is. A többoldalas kérdőív 6 nagyobb témakörbe csoportosítva gyűjtötte össze a településre jellemző adatokat. Ezek a következők: I. A község általános leírása, melynek keretében annak (rövid) történeti, földrajzi és demográfiai adatait közli. II. A község szervezete, beosztása, közérdekű viszonyai, ami a közigazgatásról ad helyzetképet. III. Közművelődési viszonyok: oktatásügy, vallás, kulturális lehetőségek. IV. Forgalmi és gazdasági viszonyok: földművelés, ipar, kereskedelem, közlekedés. V. A község vagyoni és háztartási helyzete. A VI. számú kérdőpont a település jövőre vonatkozó terveit tudakolta.

A Zala Megyei Levéltár alispáni iratállományának iktatott iratai – az erős selejtezettség miatt – sajnos csak a legritkább esetben adnak érdemi információt egy-egy településre vonatkozóan.

A járási főszolgabírók és főjegyzők iratai – amennyiben rendelkezésünkre állnak – megkerülhetetlen forrásai egy község történetének. A főszolgabíró meglehetősen széles intézkedési jogkörrel bírt a hozzá beosztott települések felett,[11] aminek következtében – szerencsés esetben – rendkívül gazdag iratállomány maradhatott az utókorra. Az eseti információkon túl különösen értékesek azok a településsoros kimutatások, amelyek az összehasonlítást is lehetővé teszik a vizsgálatunk tárgyát képező falu és környéke kapcsolatában.

Egy település 20. századi politikai és társadalmi viszonyainak megrajzolásához – különösen a század első felét illetően —rendkívül jó adalékot nyújtanak a választási iratok. A helyi önkormányzati, illetve törvényhatósági választások anyaga Zalalövő esetében kevéssé maradt fenn, ezért inkább csak az országgyűlési választások irataira hagyatkozhattam.[12] Ez a forráscsoport több részre tagolható, mindegyik egységnek megvan a maga speciális forrásértéke, ami szinte kiaknázhatatlan. A nyers választási eredmények a kerületenként kiállított választási jegyzőkönyvekből, részletesebben pedig a községi szavazási jegyzőkönyvekből ismerhető meg. A választás néha fontos mellékkörülményei (különösen az előzmények, illetve az esetleges utótörténések) az ajánlási ívekből, de még inkább a központi választmány (megyei választási bizottság) iktatott irataiból deríthetők ki. Önmagában a politikatörténetnek is fontos, de a társadalom- és gazdaságtörténetnek még inkább kimeríthetetlen forrásai a választói névjegyzékek. Értéküket fokozza, hogy nem csak az adott választás évében (az aktuálisan megváltozott választójogi rendelet vagy törvény szellemében) készültek ezek az összeírások, hanem minden évben fel kellett venni őket, a természetszerűen bekövetkező változásoknak megfelelően kiigazítva azokat. Az ismert körülmények miatt a választási iratok forrásértéke 1947-től ugrásszerűen lecsökken, majd pedig 1989-től kezdődően ugyanígy megnő.[13]

A sikeres és sikertelen politikai rendszerváltásokban bővelkedő 20. századi magyar történelem – többször sajnálatosan – gazdag forrásai közé tartoznak a különböző szintű jogszolgáltatási (törvényszék, bíróság, ügyészség) iratok. Zalalövő esetében például csakis a bírósági periratokból rekonstruálhatók az 1919-es események helyi történései.[14] Az ítéletek szövegéből – ahol részletesen sorolták az események szereplőinek „bűnlajstromát” – csak az adott közegtől nem teljesen független ténymegállapítások olvashatók ki, ezért célszerű a tanúkihallgatási, illetve a tárgyalási jegyzőkönyvet is elemezni és egymással összehasonlítani, mivel ez számos plusz információt nyújthat. Ugyanígy – az írott források közül – az 1956-os forradalom zalalövői eseménytörténete is leginkább a peranyagból ismerhető meg.[15] Itt is érdemes azt a metodikát követni, amit az 1919-es ügyek kapcsán említettünk.

A bírósági iratanyagnak van még egy nagyon fontos, véleményem szerint nem kellően feltárt, de forrásértékét tekintve abszolút elsőrendű együttese, a törvényszékek keretében működött cégbíróságok anyaga. E szervek iratai fizikailag is jól elkülöníthetően két részre oszthatók: cégjegyzék és okmánytár. A cégjegyzékek – a gazdasági élet szerveződéseinek megfelelően – társas és egyéni cégek jegyzékeire oszlanak, amelyeket külön könyvekben vezettek. Egy-egy céget nyolc rovatban írtak le, melyek a legfontosabb alapadatokat tartalmazták, mint pl. a „cég szó szerinti szövege” (neve), a főtelep és a fióktelepek helye, a cégvezetők és a felszámoló cégvezetők neve, valamint a társaság jogviszonyai. Amennyiben az említett fontosabb rovatokban, akár a legcsekélyebb változás is történt, azt azonnal és maradéktalanul fel kellett jegyezni a cégjegyzékben (is). A cégjegyzékek meglehetősen rövid – de lényegre törő – adatait a hozzájuk szorosan kapcsolódó okmánytárak (cégiratok) egészítik ki, amelyeket egybevetve teljes hitelességgel tárul fel előttünk a cég élettörténete. Sajnos 1945 után ezeket a nyilvántartásokat már nem vezették olyan precízen, a bíróságok átszervezése után (1945–1950) pedig egy egészen más – kartonos – szisztéma került bevezetésre, ami egyrészt fizikai állapotát tekintve nem bizonyult tartósnak, másrészt pedig visszatükrözte a közigazgatás színvonalának mélyrepülésbe kezdését. A cégbírósági iratok nem kellő kihasználását az is magyarázza, hogy ezek gyakorta még (az 1800-as évektől kezdve) a jogutód bíróságok irattáraiban porosodnak.[16]

A következőkben két olyan forrástípusról szeretnék szólni, amelyek nélkül lényegesen nehezebben lehetne megrajzolni egy község szintjén az 1945. év történéseit. A nemzeti bizottságok 1945-ben kulcsszerepet vittek a helyi események menetében, a kezdetben szinte – csak a megszállók által korlátozott – teljhatalommal rendelkeztek. Ennek megfelelően, ha legalább a bizottsági ülések jegyzőkönyvei fennmaradtak, már többé-kevésbé rekonstruálhatóak a község politikai és egyéb viszonyai, az újabb rendszerváltás hajnalán. A politikaival együtt zajló gazdasági rendszerváltás első, a falvakat leginkább érintő eleme volt a földreform. Ennek végrehajtásával a földigénylő, majd földosztó bizottságok voltak megbízva. Munkájuk írásos lenyomataiban nyomon követhető a folyamat, egyúttal a szinte mindenhol jelenlévő súrlódások, perpatvarok kapcsán bepillantást kapunk a település – esetleg évtizedekig magában hordozott – társadalmi konfliktusaiba is.

Leginkább a két világháború közötti évek társadalmi és kulturális kapcsolataira, önszerveződéseire vonatkozóan találunk adatokat, az ún. vegyes, egyedi iratok gyűjteményében. Itt találhatók azok az – általában egy szál – iratok, amelyeket sehová, semmilyen fondba nem lehet, vagy nem érdemes besorolni. A legtöbb egyesület, egylet és egyéb társas szerveződés iratait itt lelhetjük fel. Mindenképpen érdemes áttekintenünk tételenként ezt a forrásanyagot, mivel itt néha meglepően értékes anyagrészeket fedezhetünk fel.[17]

Végezetül egy viszonylag frissen levéltárba került, roppant érdekes és értékes irategyüttesről kívánok szólni, amelynek felhasználása a későbbiekben minden bizonnyal elengedhetetlen lesz. Ez nem más, mint az MKP, MDP és az MSZMP, valamint a hozzájuk kapcsolódó ifjúsági (DISZ, KISZ, Úttörőszövetség) és egyéb – pl. gazdasági – szervezetek iratai. Mivel a negyvenes évek végétől a döntési centrum alapvetően áthelyeződött a közigazgatási szervektől az egyeduralkodóvá lett állampárthoz, ezért soha nem elégedhetünk meg a tanácsi iratanyag feldolgozásával, azzal párhuzamosan a pártiratokat is alaposan át kell vizsgálnunk. Az MDP korszakából viszonylag kevés községi szintű irat maradt fenn, ami részben igaz az MSZMP időszakára is, ezért érdemes – és jól rendezettsége okán célszerű is – a magasabb szintű pártiratokba is bepillantani.

A pártiratok részét képezi az ún. visszaemlékezések gyűjteménye,[18] melynek kialakítását az 1960-as években kezdték meg azzal a céllal, hogy az oral history eszközeivel rögzítsék az emberek emlékezetében élő múltat.[19] Vannak itt élettörténetek is, de általában a történelmi sorsfordulókra (1945–1948, 1956–1958) koncentrálták a figyelmet a gyűjtemény szervezői, amit a műfaj jellegének megfelelően kell kezelnünk.

A bemutatott irattípusok a másodlagosnak tekinthető levéltári forrásoknak természetesen csak egy töredékét adják, de mivel Zalalövő 20. századi történéseinek feldolgozása során ezeket tekintettem át, felelősségteljesen e témakörben csak ezekről írhattam.

Ajánló bibliográfia

Baranya Margit: A telekkönyv funkciója és a telekkönyvi iratok 1873–1914. Levéltári Szemle, 1970. 3. sz. 572–619.

Csipes Antal: Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában. Levéltári Szemle, 1973. 2. sz. 176–189.

Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke. Levéltári Szemle, 1982. 2–3. sz. 299–315.

Farkas Gábor: A földigénylési eljárás lefolyása és forrásai a Fejér megyei Levéltárban. Levéltári Szemle, 1980. 1–2. sz. 123–131.

Gyarmathy Zsigmond: A tsz mozgalom történeti kutatásának levéltári forrásai. Levéltári Szemle, 1978. 2. sz. 187–203.

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 4. sz. A helytörténetírás levéltári forrásai II. 1848–1944. Debrecen, 1972.

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 9. sz. A helytörténetírás levéltári forrásai III. 1944–1971. Debrecen, 1976.

Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872–1945. Zalaegerszeg, 1999.

Jenei Károly: Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai. Levéltári Szemle, 1970. 2. sz. 335–350.

Kalmár Ella: Gazdasági szervezetek állami (statisztikai, cégbírósági) nyilvántartásai. Levéltári Szemle, 1999. 3. sz. 32–39.

Kanyar József: A közép- és alsószintű földművelésügyi szakszervek hatásköre és fondjainak forrásértéke a Somogy megyei Levéltárban 1945–1955. Levéltári Szemle, 1972. 2. sz. 66–81.

Lichtneckert András: Iskolai iratok a Veszprém Megyei Levéltárban. Levéltári Szemle, 1986. 1. sz. 9–15.

A magyar állam szervei. 1944–1950. I–II. kötet. Szerk.: Vörös Károly és mások. Budapest, 1985.

A magyar állam szervei. 1950–1970. Főszerk.: Boreczky Beatrix. Budapest, 1993.

Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, 1942.

Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg). Levéltári Szemle, 1979. 3. sz. 447–475.

Sárközi István: Csongrád megye és Szeged város Tanfelügyelősége fondjának forrásértéke 1945–1949. Levéltári Szemle, 1973. 3. sz. 614–617.

Volt egyszer egy levéltár. Az Új Magyar Központi Levéltár kiadványainak bibliográfiája 1970–1992. Összeállította: Réfi Oszkó Magdolna. Levéltári Szemle, 1993. 2. sz. 100–110.

Jegyzetek


[1] Zalalövő története. Az ókortól napjainkig. Szerk.: Molnár András. Zalalövő, 1998.

[2] Ez a fajta kategorizálás nem feltétlenül mindenki által egyformán használt terminológián nyugszik, hanem csak a praktikum okán ad hoc jelleggel használtam őket.

[3] Zala Megyei Levéltár (ZML), Zala vármegye főispánjának iratai (Főisp. ir.) 31/1945.

[4] ZML Főisp. ir. 562/1945.

[5] ZML Főisp. ir. 777/1945.

[6] ZML Főisp. ir. 822/1945.

[7] ZML Főisp. ir. 830/1945.

[8] ZML Főisp. ir. 146/1946.

[9] ZML Főisp. ir. 147/1946.

[10] ZML Zala vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási tájékoztató lapok, 1925.

[11] Lásd: A magyar állam szervei 1944–1950. Szerk.: Vörös Károly és mások. I–II. köt. Budapest, 1985. 317–318.

[12] ZML Zala vármegye Központi Választmányának ir. Választási és szavazási jegyzőkönyvek, Zalalövő (Zalamindszent, Zalapataka, Pusztaszentpéter, Budafa) 1920–1939.

[13] A különböző választások után azonnal kötelesek az önkormányzati szervek megküldeni a területileg illetékes levéltáraknak a vonatkozó jegyzőkönyvek egy példányát.

[14] ZML Zalaegerszegi Kir. Törvényszék ir. Különválogatott politikai ügyek 1919–1944, 1919. B. 885.

[15] ZML Zala Megyei Bíróság ir. B. 752/1957.

[16] Ezek átvétele a Zala Megyei Levéltárat illetően az 1990-es évek második felében megtörtént.

[17] A ZML vegyes, egyedi iratainak gyűjteményében megtalálható például az 1945-ös nemzetgyűlési választások eredménytáblái és számos egyéb irata, de itt helyezték el a Központi Választási Bizottság pecsétjét is (5283. sz.).

[18] ZML MDP-MSZMP ir. 77. fond.

[19] Az írásos anyag több hullámban keletkezett, azzal a céllal is, hogy abból emlékkötetet szerkesszenek. Lásd: Sorsfordító évek Zalában. Visszaemlékezések az 1945–1948-as évekre. Válogatta és szerkesztette: dr. Petrák Katalin – Tóth Lászlóné. Zalaegerszeg, 1985; Élni emberül… A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. Életrajzgyűjtemény. Szerk.: Jakabfi Rudolf – Tóth Antal – Tóth Lászlóné. Zalaegerszeg, 1980.