Cikkek

Feiszt György: Szakmai, lokálpatrióta és politikai érdekek ütközése a várostörténeti monográfiák készítése során

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 14.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003.

ISSN 1219 4077

Szerkesztette: Vonyó József

123–128. p.


Feiszt György

Szakmai, lokálpatrióta és politikai érdekek ütközése a várostörténeti monográfiák készítése során


Gegensätze der fachlichen, lokalpatriotischen und poli-tischen Interessen bei den stadtgeschichtlichen Monographien

The Collision of Academic, Patriotic and Political Interests in the Preparation of Town Monographs





Nem könnyű feladat rekonstruálni azokat a folyamatokat, amelyek egy várostörténeti kötet megszületéséhez elvezetnek. Minél messzebb vagyunk térben és időben egy monográfia munkálataitól, annál kisebb a remény, hogy a motivációk pontosan felderíthetők. A munka nem kecsegtetett sok sikerrel, mégis fontosnak és talán nem minden tanulság nélkülinek tartom, ha végigtekintünk a Vas megyei városok monográfiáinak munkálatain.

Talán nem elfogultság, ha megemlítjük, hogy Magyarország első városmonográfiája Szombathelyen született 1791-ben. Schönvisner István, a pesti egyetem professzora munkájában főként az ókori adatokra és az antik irodalmi hagyományra helyezte a hangsúlyt. Közel száz év telt el ezt követően, míg Kunc Adolf és Kárpáti Kelemen 1880-ban megjelentette a szombathelyi monográfia első kötetét. A másodikat 1892-ben adták ki, melzben a századfordulóig foglalták össze mindazt, amit akkor a városról tudni lehetett. Ez a két kötet – mai értelmezésünk szerint – nem volt monográfia, mégis így vált ismertté. Teljes joggal, hiszen hozzá hasonló átfogó várostörténet azóta sem jelent meg a vasi megyeszékhelyen. Lényegében ugyanez mondható el a Chernel Kálmán Kőszeg-kötetéről és a Porkoláb István által összeállított Kiscell-monográfiáról.

Azon nem csodálkozunk, hogy 1950 után a szocialista városok vezetői nem írattak monográfiákat. Feltehetőleg nem voltak kíváncsiak a múlt történéseire. Az azonban már kérdéseket vethet fel, hogy a szocializmus idején tevékenykedő, pozícióban lévő történészek mit tettek egy–egy városmonográfia megírásért? Vajon átfogó település-történetírás helyett miért elégedtek meg tanulmánykötetek megjelentetésével még akkor is, ha a várostörténet valahol, valamilyen jubileum kapcsán mégis szóba került.

A „várostörténeti tanulmányok” címszó azután műfajjá vált. A hetvenes években szinte minden megyeszékhely adott ki – a köznyelvben később monográfiának titulált – kötetet. Ilyen – elég sematikusra sikerült – Vas megyét felölelő kísérlet 1958-ban Szombathelyen is volt.

Nem tanulság nélkül való, ha idézünk néhány szocialista kori, magát monográfiaként meghatározó mű politikai előszavából: „… azért mozgósítottuk legjobb szakíróinkat,… mert rendszerező könyvet ma nem talál az olvasó… a régi monográfia elavult, mert az a nagybirtokos–nagytőkés úri vármegye szemléletét tükrözi…”[1] – hangzott 1958-ban a Vas megyei kultúráért, tudományért felelős elnökhelyettes summázata.  „A város múltjának sok–sok színes pillanata történelmi hűséggel mutatja… a haladó erők küzdelmét a szocialista városért…”[2] – fogalmazott Kaposvár párttitkára 1975-ben.  „Nem titkolt szándékunk, hogy a monográfia kézbeadásával tanítani szeretnénk városunk polgárait… Azokhoz a tízezrekhez szól ez a könyv, akik a társadalmi mobilizáció során költöztek ide…”[3] – Ez a remény lebegett 1983-ban Szeged tanácselnökének ideológiai horizontján.

A szakmai bevezetők igyekeztek árnyaltabban fogalmazni: „… tisztában vagyunk, hogy kötetünk olvasója számos egyenetlenséggel fog találkozni… néhányan erőteljesen szerették volna érvényesíteni a nevelő propagandisztikus hatást… míg mások igyekeztek megfelelni a tudományosság követelményeinek…”[4] – írta a Szentgotthárd kötet szerkesztője. „A tanulmánykötet… árnyaltan… a résztanulmányok kritikus felhasználásával végzi el a helyes értékelést…” – bizakodott a győri kötet kollektív előszava.

De lehetett-e bármilyen szempontból egységes kötetről beszélni akkor, ha például Győr esetében, vagy a szegedi első kötetnél 13, a kaposvárinál 17, a szentgotthárdinál 18 szerző közreműködése érhető tetten egyetlen műben? Kristó Gyula így ír erről a Szeged kötet bevezetőjében: „… nem törekedtünk az ellentétek eltüntetésére, ellenkezőleg, kiemeltük az ellentmondásokat… mert a [monográfia – F. Gy.] nem lezárja, hanem összegzi a kutatási eredményeket és … útbaigazítást ad…”[5] Ugyanakkor a tanácselnök – mint láttuk – a népet akarta tanítani a monográfiával.

Nem is kétséges és nem is csodálni való, hogy mindenki másképp látta saját céljait és lehetőségeit. A monográfiák bevezető szövegeiben a politikusok a pártkongresszusok kulturális határozatai megvalósulásának érvényesülését, a fejlett szocializmusba menetelő társadalom szlogenjeit emelték ki a maguk igazolására, míg a szakma a marxista dialektika történelemszemléletét hangoztatva rakta kronológiai sorrendbe az összegyűjthető tanulmányokat, nem egyszer az olvasó műveltségére és tájékozottságára bízva a következtetések levonását.

Ha végignézzük a tanulmányköteteket, visszaköszön, hogy egyes korszakok tanulmányait ugyanazok az országosan jegyzett történészek (Györffy György, Bácskai Vera, Szakály Ferenc, Vörös Károly stb.) írták. Ez alól kivétel Szeged és Debrecen, ahol az egyetemek tanszékei elegendő helyi erőt tudtak felvonultatni akár kisebb részproblémák megvizsgálásához.

Ebből is gyanítható, hogy más városok közgyűjteményeiben sem folyt szisztematikus alapkutatás, nem készült forrásfeltárást megcélzó, átfogó monográfia-koncepció, és feltehetőleg nem volt felkészült szakember sem. Egyes városok esetében általában a százados évfordulók adtak apropót a várostörténeti kötetek összeállításához.

Szombathelynek ebben sem volt szerencséje, mert a város a középkorban semmilyen fontos, megünneplendő országos eseménynek sem volt helyszíne, és miután közel kétezer éve a rómaiak alapították, hét-, nyolc-, kilencszáz éves „első okleveles említés” kapcsán sem lehetett jubilálni. 1978-ban a vasvári káptalan – török veszély miatti – Szombathelyre költöztetésének 400. évfordulója kínálkozott ilyen alkalomnak, ezt azonban nemcsak a helyi pártbizottság érezte „túl klerikálisnak”, hanem történeti szempontból is erőltetettnek bizonyult. Így aztán elmaradt a „négyszázéves megyeszékhely” megünneplése.

Summa summárum, a „Kunc–Kárpáti” óta nemcsak, hogy várostörténeti kötet nem jelent meg Szombathelyen, de semmilyen céltudatos várostörténeti kutatásról sem tudunk, egyetlen szombathelyi közgyűjteményben sem. Az 1958-ban Vasi Szemle néven újraindított folyóirat adott ugyan publikációs fórumot a történelmi tárgyú írásoknak, de ez csak az egyéni érdeklődésből fakadó kutatásoknak közkinccsé tételét tette lehetővé.

Utólag nehéz felderíteni azokat a folyamatokat, amelyek végül eljuttattak néhány kezdeményezést valamilyen monográfiaszerű kötet megszületéséig.

1978-ban Sárvár város 10 éves jubileumát ünnepelte, és az ambiciózus városvezetés erre az alkalomra egy kötetet kívánt megjelentetni. Az ennek vitájaként megrendezett tudományos ülésszak néhány felszólalásának szövegéből következtethetünk arra, milyen küzdelmek folyhattak a kulisszák mögött egy kötet megjelentetésig. A szerkesztő azt fejtegette, hogy a mű negyven ívesnek indult, száz ív kézirat készült el, és a Kiadói Főigazgatósággal folytatott harc eredményeként lett végül hetven ív terjedelmű a megjelent könyv.[6] Kicsit talán kabarészerű az a megjegyzése, hogy a terjedelmet a „közérthetőség határáig kellett ésszerűen sűríteni…” (sic!).

Jól jellemzi a „városmonográfia” műfaj problematikáját, vagy – fogalmazzunk úgy – felértékelődését, hogy Sárváron, a kötet vitájában az ország akkori vezető történészei vettek részt. A felszólalás sorrendjében: Kubinyi András, Gerics József, Székely György, Kristó Gyula, Fügedi Erik, Benda Kálmán, Rózsa György, Kállay István, Vörös Károly, Varga János, Sinkovics István, Buza János.[7] Felmerül a kérdés: ekkora szakmai jelentőséggel bírt az 1978-ban megjelent Sárvár-kötet? Vagy csak az MTA Várostörténeti Albizottságának nyílt alkalma arra, hogy így bizonyítsa működését? Kubinyi azt emelte ki felszólalásában, hogy a Vas Megyei Helytörténeti Bizottság érdeme az elhatározás, melynek alapján egy feudalizmus idején jelentős mezőváros monográfiája készülhetett el.[8]

A Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága kétségtelen szerepet játszott a falumonográfiák megszületésében. Az országszerte létrehozott honismereti szakkörök, a falukrónika-író mozgalmak ráirányították az amatőrök figyelmét a településtörténet-írás fehér foltjaira. A levéltárak egymás után adták ki a „Hogyan írjam meg… iskolám, falum, üzemem stb. történetét” c. módszertani kiadványaikat. A lelkes, szorgalmas, de legtöbbször szakképzetlen helytörténészek munkássága számos falumonográfiát, községi krónika című kompilációt és irodalmi köntösbe bújtatott falutörténetet eredményezett. Ebben a műfajban az elmúlt huszonöt évben közel ötven mű látott napvilágot csak Vas megyében. Számukról országos méretekben még becslések sincsenek.

Szombathely Város Önkormányzata Kulturális Bizottsága 1992-ben határozott arról, hogy meg kell kezdeni egy várostörténeti monográfia előkészítésének munkálatait. A városban működő közgyűjtemények történészeivel folytatott konzultáció alapján célszerűnek látszott, ha elsőként a már elkészült kéziratok kiadásával kezdődnek meg az összegzés munkálatai.

1943–1948 között volt Szombathelynek egy „Acta Savariensia” összefoglaló címen megjelent könyvsorozata. Ennek szellemi atyja Géfin Gyula kanonok volt, apropóját pedig az 1940-es években, a katolikus szeminárium bővítésekor előkerült savariai császári palota romjainak feltárása szolgáltatta.

Az első kötetekben az ásatások dokumentációi és ennek kapcsán Szent Mártonról és az ókori Savariáról szóló tanulmányok láttak napvilágot. A jobb sorsra érdemes sorozat utolsó kötete egy várostörténeti bibliográfia volt, mely 1948-ban jelent meg. Egyhangú volt a vélemény, hogy a várostörténeti tanulmányok publikálására nem kell új sorozatot kreálni, hanem az „Acta Savariensia” fonalát felvéve kell közreadni az elkészült munkákat. A kontinuitás jegyében 1992-ben jelent meg Géfin Gyula: A Romkert feltárása című ásatási naplója,[9] tisztelgésül a méltatlanul elfeledett tudós emléke előtt.

A kulturális bizottságban elhangzott történészi szakvélemények tudatosították a városi közgyűléssel, hogy a szocializmus évtizedeiben Szombathelyen nem folyt szisztematikus várostörténeti kutatás. A város római múltja kutatásának az 1960-ban előkerült Isis szentély romjai adtak lendületet. A patriotizmust nem szívelő történelemszemléletnek kapóra jött a pogány kultuszok felelevenítése. Szombathelyen közel négy évtizeden keresztül gyakorlatilag csak „Savaria-kutatás” folyt. Ennek jellemzésére talán elég megemlíteni, hogy amikor az 1970-es években lehetővé vált a városi címerek visszaállítása, az új szombathelyi címerpajzsba a szocialista szimbólumok mellé az Isis-szentély sziluettjét biggyesztették.

Történész körökben nyilván nem kell indokolni, hogy a forráskiadás az egyik legfontosabb szakmai előmunkálata bármely történeti témakör feldolgozásának. Ezt a szakmai véleményt a politika is akceptálta, így láthattunk hozzá a szombathelyi városi jegyzőkönyvek regesztaköteteinek megjelentetéséhez. A munkát a vármegye feudális kori közgyűléseinek publikálásával kapcsolatos kutatásaira alapozva, Dominkovits Péter és Benczik Gyula fáradtságot nem ismerő tevékenysége révén tudtuk megindítani. 1993–2002 között négy kötet – az 1606–1617 közötti évek városi jegyzőkönyveinek anyaga, több min negyven ív terjedelemben – került kiadásra.[10]

Úgy látszik, az évszázados periódus ismétlődik Szombathelyen. Amikor a számba vehető szerzőkkel beszélgetni kezdtünk, abban mindenki egyetértett, hogy ennyi idő után nem lehet általánosságokat mondani, hanem össze kell gyűjteni a legfontosabb régészeti és történelmi forrásokat, a máig élő városszerkezet alakulásával kapcsolatos eredményeket, mert csak így lehet hiteles városképet rajzolni.

A mintaként számba jöhető városmonográfiákhoz képest mi az olvasmányosabb, oldottabb stílusú megoldás mellett voksoltunk. Elhagytuk a lábjegyzeteket, hogy „emberi fogyasztásra” alkalmas kötetet és ne valami – átlagember számára unalmas – emészthetetlen adathalmazt produkáljunk. Ezzel szemben viszont magyarázatokkal bőségesen ellátott irodalomjegyzéket illesztettünk a kötet végére. Sok–sok képpel, a szöveghez magyarázatként csatlakozó ábrával, térképekkel és táblázatokkal igyekeztünk szemléletessé tenni a könyvet.

Az már a monográfia gondolatának megszületésekor nyilvánvaló volt, hogy az nem lehet „egyszerzős” mű, de nem lehet tanulmánykötet sem. Egyetlen szakember nem lett volna képes átfogó jelleggel megírni a római kortól a középkorig terjedő időszakot, sok szerző munkáját pedig lehetetlen lett volna egységes művé szerkeszteni. A köteteket ezért három tematikus részre osztottuk, korszakukért a specialisták voltak a felelősek. Szerencsénk volt a három, egymást már régóta ismerő, bizonyos alapkérdésekben régóta együtt dolgozó szerző kiválasztásában, akik a meglévő kölcsönös bizalom alapján bátran keresztbe dolgoztak egymás korszakának határterületein és az írott mű fejezetein belül is.

Néhány szót a pénzügyi feltételekről. A szombathelyi közgyűlés 1993–1999 között közel 17 millió forintot fordított a városi monográfia munkálataira. Ebben az összegben benne van az Acta Savariensia költségvetése, ami évente kb. félmillió forintot tett ki. 1992 óta 1999-ig tíz kötet jelent meg. A sorozatban, melynek köteteiben újabban született tanulmányokat, illetve forrásokat, adattárakat adunk közre, 2003-ig további három munka látott napvilágot.[11]

Ötéves előkészítő munka után a város kiadta Szombathely bibliográfiáját, amely 1997-ben jelent meg.[12]

A monográfia munkálataival párhuzamosan folyik egy úgynevezett reprint kiadványsorozat kiadása is, melyben 2003-ig hét régi szombathelyi történeti tárgyú könyvet jelentetett meg a város.[13] E sorozat, valamint a fotóalbumok, városismertető és városnépszerűsítő kiadványok, művészeti könyvek kiadási költségei azonban már nincsenek benne a monográfiára szánt költségvetésben.

A várostörténet első kötete 1998 végén jelent meg 2.000 példányban: Szombathely története 1. Kiss Gábor – Tóth Endre – Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria–Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. 299 p.

Jegyzetek


[1] Vas megye. Helytörténeti tanulmányok. Szerk. Horváth Ferenc Szombathely 1958. 5.

[2] Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kanyar József. Kaposvár 1975. 5.

[3] Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983. 12.

[4] Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szerk. Kuntár Lajos és Szabó László. Szombathely 1981. 14.

[5] Szeged története 1. 15.

[6] Sárvár monográfia vitája. Tudományos emlékülés, Sárvár 1978. nov. 17. Vasi Szemle 1979. 576.

[7] Vasi Szemle 1979, 577–608.

[8] Vasi Szemle 1979, 578.

[9] Géfin Gyula: A Romkert feltárása (1938–1943). Acta Savariensia 6. Szombathely, 1992.

[10] Benczik Gyula – Dominkovics Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1606–1609). Acta Savariensia 7. Szombathely 1993. 157 p.; Dominkovics Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1610–1614). Acta Savariensia 10. Szombathely 1994. 215 p.; Dominkovics Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1615–1617). Acta Savariensia 13. Szombathely 1997. 206 p.; Benczik Gyula – Dominkovics Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1604–1605). Acta Savariensia 18. Szombathely 2002. 97 p.

[11] A sorozatban 9 és 10 sz. jegyzetben felsoroltakon túl az alábbi művek jelentek meg: Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV–XVIII. században. Acta Savariensia 8. Szombathely, 1993; Tóth Endre – Zágonhidi Czigány Balázs: Források Savaria–Szombathely történetéhez a római kortól 1526-ig. Acta Savariensia 9. Szombathely, 1994; Feiszt György: Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai. Acta Savariensia 11. Szombathely, 1995; Hegedüs Ferenc: Szombathelyi krónika. Esszék és tanulmányok. Acta Savariensia 12. Szombathely, 1996; Takács J. Ince: A szombathelyi ferencesek története. Acta Savariensia 14. Szombathely, 1998. Kuntár Lajos: Az én Szombathelyem. Cikkek és tanulmányok. Acta Savariensia 15. Szombathely, 1999. Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi urbáriumok és inventáriumok a 16. századból. Acta Savariensia 16. Szombathely, 2000. Horváth Rezső: Zenei tükör Szombathelyről. Acta Savariensia 17. Szombathely, 2001.

[12] Takács Miklós: Szombathely bibliográfiája. Szombathely, 1997.

[13] Éhen Gyula: A modern város.  Szombathely, 1997; Szombathely 1777–1927. Jubiláris emlékalbum. Szerk.: Fehér Károly. Szombathely, 1997; Balogh Gyula: Vasvármegye honvédsége 1848–1849. Szombathely, 1998; Balogh Gyula: Az 1809. évi insurrectio és a francia megszállás Vasmegyében. Szombathely, 1998; Bodányi Ödön: Szombathely város fejlődése 1895–1910. Szombathely, 1998; Brenner János: Szombathely városépítéstörténete. Szombathely, 2000; Pálos Károly: Szegénység, szegénygondozás. Szombathely, 2003.