Cikkek

Deák Ernő: Várostörténeti kutatások Ausztriában

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 14.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003.

ISSN 1219 4077

Szerkesztette: Vonyó József

57–67. p.


Deák Ernő

 

Várostörténeti kutatások Ausztriában


Stadtgeschichtliche Forschungen in Österreich

Researches in Austrian Urban History

 




Előzetes tájékoztatásul szükségesnek tartom az alábbi adatok közlését: az Osztrák Köztársaság területe 83.870,95 km2, lakóinak száma a 2001. május 15-én végrehajtott népszámlálás eredménye alapján az Österreichischer Amtskalender [Osztrák Hivatalos Naptár] 2003/2004. évfolyama szerint 8,032.920 – a népsűrűség ennek megfelelően 95,78 —, akik az összesítő kimutatás alapján 2.359 politikai községben élnek vagy önkormányzatot alkotnak. Utóbbiak közül 197 rendelkezik városi ranggal, 734 mezőváros. A tartományonkénti kimutatások figyelembevételével részben módosulnak ezek a számok.[1]


Ausztria településeinek típusai tartományonként

Tartomány

Politikai

község

Ebből

Törvényhatósági

jogú város

Város

Mezőváros

Burgenland

171

2

11

60

Karintia

132

2

15

40

Alsó-Ausztria

573

4

71

322

Felső-Ausztria

445

3

28

138

Salzburg

119

1

9

25

Stájerország

543

1

33

120

Tirol

279

1

10

19

Vorarlberg

96

5

10

Bécs

1

1

Összesen

2.359

15

182

734


Az 1969-ben linzi székhellyel alakult Österreichischer Arbeitskreis für Stadtgeschichtsforschung [Osztrák Várostörténet-kutatási Munkacsoport] 1999. október 18–22. között Dornbirn-ben (Vorarlberg tartomány) rendezte meg kétévenként soros konferenciáját, melynek beszédes címe így hangzik: Stadt: Strom – Straße – Schiene. Die Bedeutung des Verkehrs für die Genese der mitteleuropäischen Städtelandschaft [Város: folyó – út – sín. A közlekedés jelentősége a közép-európai városhálózat keletkezéstörténetében]. Bármennyire hangzatos is a tárgyválasztás, fontosnak tartom a következő kritikus megjegyzést: az egyes előadások ismeretében mind a tárgyra, mind pedig az előadókra vonatkozóan Dr. Pavla Vošahliková (Prága), kivételével, aki egyébiránt az idegenforgalmi fürdőzés kihatásait ismertette a városfejlődés szempontjából, a tágabb értelemben vett közép-európai térség államaiból egyetlen előadó illetve előadás sem foglalkozott pl. a szlovák vagy magyar városfejlődéssel az említett szempontok figyelembevételével. Ez az észrevétel annál is inkább szükséges, mivel a ténylegesen nagy érdemű munkacsoport korábban rendszeresen hívott meg várostörténeti konferenciáira szakembereket Lengyelországból, Franciaországból, de természetesen – elsősorban Kubinyi András személyében – Magyarországról és Csehszlovákiából is. Ferdinand Opll, helyettes elnök ezzel kapcsolatosan azt a felvilágosítást adta, hogy a szervezésért felelős vorarlbergiek állították össze az egyes előadásokból összetevődő programot, aminek emiatt szűkebb értelemben tájjellege lett. Mindenesetre biztosított arról, hogy a munkacsoport a jövőben sem kíván eltérni eddigi közép-európai irányultságától.

A beszűkülést sikeresen áthidalták legutóbbi, 2003. október 1-3. között, Bécsben —Bild und Wahrnehmung [A város képe és érzékelése] címmel – megrendezett tanácskozásukon. A cím a város „tényleges képére”, azaz valós állapotára és a szemlélők, vizsgálódók róla alkotott képére egyaránt utal. A 15 meghívott előadó közül csupán négyen voltak osztrákok, 11 külföldről érkezett. Területi szóródásuk ténylegesen nagy volt, hiszen Szende Katalinnal kezdődően Budapesttől, Ljubljánán, Prágán, Zürichen, Kielen, Strasbourgon keresztül Dublinig és Londonig, sőt a japán Kaoru Ugawa révén Tokióig bővült a kör. Az ezt megelőző, 2001-ben Friesachban megtartott, Frauen in der Stadt [Nők a városban] című tanácskozás előadásai a Beiträge [Adalékok] című sorozat XVIII. kötetében jelentek meg.

További példaként említhető, hogy 1999 második felében hagyta el a nyomdát az Österreichisches Städtebuch [Osztrák Városok Könyvének] Bécs városát és a tartományt felölelő, utolsónak bizonyult, 7. része az Osztrák Tudományos Akadémia (OTA) volt Gazdaság-, Társadalom- és Várostörténeti Bizottságának kiadásában. Az eddigi kötetekkel összevetve, több mint 450 oldalával a 438 oldalt kitevő háromkötetes Alsó-Ausztria 1. részét is túlszárnyalja.[2]

Az 1999. május 4–7. között megtartott 28. Osztrák Történészkonferencián, a 15. osztály keretében hangzottak el beszámolók az osztrák várostörténeti kutatások eddigi eredményeiről. A bevezető előadást a németországi Péter Johanek, a münsteri (†)Heinz Stoob által alapított Institut für vergleichende Stadtgeschichte [Összehasonlító Várostörténeti Intézet] igazgatója tartotta. Ő jobbára a középkorra vonatkozó ausztriai kutatások méltatására szorítkozott. Az összesen négy beszámolóra korlátozott ülésszakaszból érthetetlen módon kimaradt a 17. századtól a 20. század elejéig terjedő kor kutatási eredményeinek bemutatása, ellenben külön előadás foglalkozott a nemzetiszocialista időszak osztrák várostörténeti kutatásaival. A továbbiakban még külön kitérek rá, de már ehelyütt említem a negyedik előadást, amely az Osztrák Városok Atlaszának, mint kutatómunkának ismertetésére vállalkozott. Ez a Ludwig Boltzmann Institut für Stadtgeschichte [Ludwig Boltzmann Várostörténeti Kutatóintézet] 1977-ben Bécsben megnyílt fiókintézete gondozásában jelenik meg. Valamennyi előadás három oldalról  közelítette meg a kérdésköröket, ismertetve az eddig elért eredményeket, feltüntetve a hiányokat és utalva a jövő feladataira.

E néhány utalásból is kitetszett három műhely, mindhárom az osztrák várostörténeti kutatás fő művelőjének számított. Azért fogalmaztam múlt időben, mert például az 1975-ben, Linzben megnyílt Ludwig Boltzmann Várostörténeti Kutatóintézetet 1994 végével anyagi és szervezési okokból fel kellett számolni,[3] habár bizonyos támogatással még folyik némi munka, többek között az osztrák várostörténeti irodalom bibliográfiájának folytatásával, illetve annak befejezésével bízták meg szerződéses alapon egyik volt munkatársukat, akinek korábban az önkormányzati választások eredményeinek kiértékelése volt a feladata az Osztrák Köztársaság megalakulása óta. Egyébiránt az első, az osztrák várostörténeti kutatások terén kezdeményező és ragyogó szervezőképességű Wilhelm Rausch által kiadott kötet Bibliographie zur Geschichte der Städte Österreichs [Ausztria városai történetének könyvészete] címmel 1984-ben jelent meg 320 oldalon, és 4254 címet ölel fel.[4] A kötet az általános részt követően tartományonként, majd alfabetikus sorrendben városonként sorolja fel az egyes kiadványokat. A gyakorlati munka tulajdonképpen Bécsben folyik a fentebb említett fiókintézet keretén belül.

Az esetleges zavar, illetve félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy bár különböző intézményekről van szó, a linzi munkacsoport és felszámolt intézet valamint a bécsi fiókintézet között nagyfokú személyi összefonódás áll fenn. Ez nem is annyira a munkatársakra, mint inkább a vezetésre vonatkozik: különösképpen fémjelzi ezt Wilhelm Rausch illetve utóda, Ferdinand Opll, aki a munkacsoport elnökhelyettesi tisztsége mellett egyúttal Bécs városi és tartományi levéltárának is igazgatója. Az említett „fiókintézet”— a linzi intézetnek 1994-ben történt felszámolása óta – bár önállóan, ennek keretében működik.[5]

Ezek után térjünk az Osztrák Várostörténet-kutatási Munkaközösség tevékenységére, mely mindenekelőtt kétévenkénti nemzetközi várostörténeti konferenciák megszervezésében és az ott elhangzott előadások kiadásában nyilvánul meg.  A publikációs tevékenység két sorozatot képez, az egyik: Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas [Adalékok Közép-Európa városai történetéhez], a másik Forschungen zur Geschichte der Städte und Märkte Österreichs [Kutatások Ausztria városai és mezővárosai történetéhez] címet viseli. Az Adalékok sorozatban eddig 15 kötet jelent meg 1963-tól 1999-ig. Az első nyolc kötet történeti áttekintést nyújt korszakonként a 18. századtól a 20. századig, majd a 10. kötettel tématársítás kezdődött, amennyiben a városfejlődést bizonyos tényezőkhöz kötötték, így például Stadt und Salz [Város és só], Stadt und Eisen [Város és vas], Stadt und Kirche [Város és egyház], Stadt und Wein [Város és bor], a legújabb kötet pedig az 1997-ben Eisenstadt/Kismartonban Juden in der Stadt [Zsidók a városban] megtartott konferencia anyagát öleli fel. Ehelyütt külön ki kell emelni, hogy a kiadó e kötetet Kubinyi Andrásnak ajánlva jelentette meg 70. születésnapja alkalmából.[6] Figyelmet érdemel a Linz első említésének 1200. évfordulójára kiadott kötet, mely az 1998 novemberében, Linzben, a városok eredetéről tartott nemzetköz konferencia anyagát közli.[7] Kissé módosítva a címet, de a már bevált „gondolattársítás”-nak megfelelően jelent meg az 1999 októberében Dornbinben megrendezett tanácskozás gyűjteményes kötete, mely a közlekedéssel összefüggésben elemezte a városfejlődést.[8]

Az egyes konferenciák méltatásával kapcsolatosan annyit fontos megjegyezni, hogy a német nyelvterületen kívüli előadók általában országuk várostörténetének jellegzetességeit ismertették a megadott korszakban, míg a német nyelvterület várostörténészei általában egy-egy kisebb tájegység, illetve német tartomány, sőt, egy-egy jellegzetesnek tűnő város történetének elemzésére szorítkoztak. Ebben a vetületben ugyan adott volt az összehasonlító várostörténeti kutatás lehetősége, mindez azonban kevésbé az egyes előadásokból, sokkal inkább az egyes konferenciák teljes anyagának mozaikjából volt kivehető. A nyugati kutatások, elsősorban német nyelvterületen egyre inkább mélyfúrások jellegét öltik, ami azt jelenti gyakorlatilag, hogy az illető kutató összehasonlítás nélkül foglalkozik tárgyával. Ebből a szempontból tehát a Munkacsoport külön érdeme a közös fórum megteremtése, hiszen az előadásokat követő vitákon általában rákérdeztek az egyes nyitott kérdésekre, illetve összehasonlító példákkal kiegészítették az előadók nézeteit. A Kutatások sorozat hat kötete 1978 és 2002 között jelent meg; külön említést érdemel a negyedik, Baiern, Ungarn und Slawen im Donauraum [Bajorok, magyarok és szlávok a Duna-medencében] c. 1991-ben megjelent kötet, ami két, 1978-ban ill. 1983-ban tartott szimpózium anyagát adja közre. Magyarországot Györffy György és Kralovánszky Alán képviselik a kötetben.

Kiegészítésképpen még annyit, hogy a Munkacsoport ún. munkafüzeteket is adott ki, közülük az 1982-ben megjelent ötödik füzet – mint már említettem – az osztrák városok választási magatartását mutatja be 1919 és 1979 között.[9] Külön említést érdemel a Helmut Lackner által összeállított hatodik füzet, mely Bécs kivételével az egyes városok levéltári anyagát ismerteti tartományonként.[10] Az egyes konferenciák programjának szerves része volt a fél- vagy egész napos tanulmányi kirándulás, amihez a szervezők külön idegenvezető (eddig összesen 16) füzettel szolgáltak. Pro civitate Austriae címmel 1985 óta osztrák várostörténeti kutatással kapcsolatos információkkal jelentkeznek évente két, 1996 óta egy számmal. A Munkacsoport Pro civitate Austriae néven 500.000 Schilling alaptőkével 1986-ban alapítványt hozott létre, ennek keretében kétévenként díjazza az arra érdemesült munkákat, ezáltal is lehetőséget teremtve várostörténeti feldolgozások szorgalmazására közép-európai tárgykörrel, mindenekelőtt Ausztriából, de nem osztrák állampolgárok is pályázhatnak.[11] A volt szocialista államokból, így Magyarországról szintén Kubinyi András részesült ebben a kitüntetésben.

Mint már szó volt róla, a klagenfurti történészkonferencián külön előadás foglalkozott az Osztrák Városok Atlaszával (Österreichischer Städteatlas), mely a Wiener Stadt- und Landesarchichv [Bécs Városi és Tartományi Levéltár], valamint az ennek keretében működő Ludwig Boltzmann Institut für Stadtgeschichte [Ludwig Boltzmann Várostörténeti Intézet – a korábbi „fiókintézet”] gondozásában 1982 óta jelenik meg. 2002-ig hét szállítmány készült el összesen 44 város feldolgozásával. Ehhez még annyit kell megjegyezni, hogy a jelenlegi 197 osztrák város közül összesen 70 feldolgozását, illetve kiadását vették tervbe, vagyis a felén túl járnak a munkatársak. Az eddig eltelt időt és munkamenetet figyelembe véve a befejezésig még mintegy tizenkét évet kell számolni, tehát 2015 körül fog megjelenni a teljes atlasz.

A 40x50,5 cm. formátumú kiadvány a Commission internationale pour l´Histoire des Villes programjaként született, éspedig a német delegációnak 1968-ban, Oxfordban tett javaslata alapján. Az egyébként legelsőként megvalósuló Német Városok Atlasza 1973 óta jelenik meg, az osztrák pedig az összehasonlíthatóság céljából ennek irányelveit követi. Az egyes városok „feltérképezése” a következőképpen nyilvánul meg négy térképpel és mellékletekkel:

1)      ún. őskataszter, 1:2.500-as léptékű színes térkép,

2)      jelenkori, 1:5.000-es léptékű fekete-fehér nyomású térkép (a városközpont rekonstrukciója),

3)      1:25.000-es léptékű fekete-fehér nyomású térkép a város környezetéről (megfelelő őstérkép alapján készült reprodukció),

4)      1:5.000-es léptékű színes térkép a városfejlődés egyes szakaszainak feltüntetésével.

5)      Képmelléklet: történeti városkép, a város legrégibb pecsétje.

Az egyes térképekhez kapcsolódó magyarázó szöveg mellett 1–2 oldal körüli terjedelemben háromhasábos tanulmány nyújt bepillantást az egyes városok történeti fejlődésébe. Az atlasz kiadásának tudományos felelőse a kezdettől nyugalmazásáig Felix Czeike, Bécs Városi és Tartományi Levéltárának igazgatója volt, utódja, Ferdinand Opll neve már 1982-ben mint főszerkesztő szerepel.[12]

A térképészeti munkálatok terén okvetlenül említést érdemel az OTA Kommission für den Historischen Atlas Österreichs [Ausztria Történeti Atlasza Bizottság]; habár más névvel, de már 1894-ben megalakult, és 1994 óta szerepelt utolsó nevén. Sajnos róla is csak múlt időben lehet beszámolni, ugyanis 1997 végével megszüntették. A gyakorlati felmérések és a munka Baualterpläne österreischer Städte [Osztrák Városok Kortérképei] nevet viselte. A kezdeményezés és az egész vállalkozás (†) Adalbert Klaar nevéhez fűződik, aki építészi képzésben részesült és főiskolai tanár volt a bécsi Műszaki Egyetemen. Tervének gondolata már 1945 után megszületett, de átmenetileg az osztrák Műemlékvédelmi Hivatalban igyekezett megvalósítani, oly módon, hogy kézzel rajzolta meg az egyes városok térképeit, melyek csak 1968 óta – miután az OTA vette gondozásába a vállalkozást – kerültek kiadásra. Az akadémiai bizottság említett felszámolásáig az akkori 181 város közül összesen 94 térképe készült el, közülük 7 nem került kiadásra. Az egyes 84,5x59,5 cm. nagyságú térképeket önálló laponként nyomatták ki, majd utólag külön füzetekben jelentek meg a kísérőszövegek (az első, a burgenlandi füzet 1980-ban jelent meg, az utolsó, vegyes szöveg 1999-ben került ki a nyomdából). A fáradhatatlan Adalbert Klaar méltó utódot talált Herbert Franz Weinzierl személyében, aki a grazi Műszaki Egyetemen szintén építészetet végzett. 1978–79-ben még közösen végezték a munkát, majd akadémiai alkalmazásban Weinzierl folytatta az általános elismerést kiváltó tevékenységet. Egyes városok térképeinek elkészítésében Friedrich Bouvier, Astrid Moritsch és Martin Pischnau működött közre. A legfontosabb részek külön magyarázószöveggel jelentek meg.[13]

Módszertanilag a felvételezéseknél az 1:1.000-es léptékű kataszteri tervek szolgáltak alapul, melynek segítségével következett a helyszíni szemle. Az egyes épületek és városrészek korának megállapításánál a jelen állapotok voltak mérvadóak, azaz milyen összetételű volt a városmag és közvetlen környezete épületeinek állaga. Tehát retrospektív módon a jelenből kiindulva állapították meg, mikor épültek az egyes meglévő épületek, attól függetlenül, hogy a modern lakóházak vagy középületek helyén korábban esetleg középkori épületek állottak. Így ugyan figyelmen kívül maradt a városi régészet, ellenben mintegy élőben bemutatható volt, meddig nyúlik vissza egy-egy város élő történelmi múltja.

A városkutatás módszereit tekintve külön ki kell térni Hans Bobeknek szintén az OTA keretén belül kifejtett munkásságára, mely az ún. központi helyek rendszerének feldolgozására terjedt ki. Idevágó alapvető, szerzőtársával, Maria Fesl-lel közösen írt munkája Das System der zentralen Orte Österreichs. Eine empirische Untersuchung [Ausztria központi helyeinek rendszere. Elméleti vizsgálódás] címmel jelent meg 1978-ban.[14] Bobek módszere részletes ismertetést érdemelne, az adott keretek között azonban be kell érnünk néhány, a lényeget érintő megjegyzéssel. Mindenesetre tudnunk kell, hogy Bobek kevésbé történeti vetületben, hanem a jelenkorra vonatkoztatva végezte kutatásait, fontosságára való tekintettel mégis fel kell tenni a kérdést, vajon mennyire lennének alkalmazhatók felismerései a várostörténeti kutatások terén (gondolok itt a Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban címmel megjelent munkára). Bobek ugyanis – mint már a megjelölésből is kitűnik – a városi településeket nem oázisokként kezelte, hanem mindig valamely tájegység központjaként vizsgálta. A hangsúly ezáltal a város és környéke, város és vonzáskörzete, illetve a város és vidék (Stadt und Land) kölcsönösségére helyeződött. Munkája előszavában utal arra, hogy közel ötven évvel korábban kezdett foglalkozni a kérdéskörrel 1927-ben Grundzüge der Stadtgeographie [A városföldrajz alapvonásai] c. tanulmányában.[15] Ezáltal hat évvel megelőzte német kollégáját, W. Christallert, aki 1933-ban jelentette meg Die zentralen Orte in Süddeutschland [A központi helyek Dél-Németországban] c. irányadó művét. A Christaller-elmélet általánosan ismert, éppen ezért nem kívánok vele külön foglalkozni, mindenesetre nem árt felhívni a figyelmet az ilyenfajta kapcsolódásokra.

A Bobek-féle felmérések 1973-ban kezdődtek a szintén az OTA keretén belül 1946-ban létrehozott Kommission für Raumplanung, 1988 óta Institut für Stadt und Regionalforschung [Térkutatási Bizottság; Város- és Regionális Kutatási Intézet] keretén belül. A Bizottság, illetve az Intézet a kutatáson kívül publikációs tevékenységet is folytat.[16] 1973-tól elsőként a központi szerepkörre vonatkozó, 182 szolgáltatási kört felölelő kérdőíveket dolgoztak ki, majd küldtek széjjel 5.000 példányban, a kérdésben érintett személyeknek (polgármesterek, iskolaigazgatók stb.), illetve intézményeknek.[17] A beérkezett válaszok kiértékelése alapján született meg aztán az egyes településeket minősítő rangsorolási rendszer, éspedig: főváros, tartományi székhely és negyedszékhely (a magyar megyeszékhely fogalmát közelíti meg) megkülönböztetéssel, őket követik a középfokú, majd alapfokú típusok. A három utóbbi kategóriát „nagyon jó”, illetve „jó”, „közepes” és „gyenge” megjelöléssel osztályozták, ami a központi feladatokat ellátó intézmények alapján történt. Mindez 10 pontos lépcsőfoknak felelt meg, legfelül a fővárossal, alul pedig a „gyenge” osztályzatú, alsó fokú központi helyekkel. Érdemes lenne részletesebb felsorolásba bocsátkozni, de érjük be most néhány intézmény, illetve tényező megnevezésével:

         Alsó fokú központi hely: fogorvos, gyógyszertár, népbank vagy takarékpénztár, polgári iskola, fényképész, órás és ékszerüzlet, autójavító stb.

         Középfokú központi hely: szakorvosok, kórház, középiskola, nyomda, bundakereskedés illetve szűcs stb.

         Felsőfokú központi hely: körzeti kórház vagy egyetemi klinika, színház, egyetem, napilapok szerkesztősége, áruházak stb.

A további elemzés kombinációs módon történik éspedig a lakossági és a foglalkozási agglomeráció alapján, kiemelve az ún. Dienstleistung (közszolgálat és szabad foglalkozás) szektort.[18] Mint már említettem, a rendszer felállításához szükséges felmérési adatok a jelenkorra vonatkoznak. Összehasonlításokat csupán az 1961–1971 közötti időszakra vonatkozóan végzett. Bobek ennek ellenére egy egész fejezetet szentel a történelmi tényezőknek, melyeket a földrajzi elhelyezkedéssel, a fekvéssel együtt tárgyal. A történeti fejlődésben három fő korszakot különböztet meg:

1)      a városi–mezővárosi központok megjelenése 1330-ig,

2)      az országos fejlődés korszaka 1330–1850 között, ezen belül az 1330–1500 közötti és az azt követő időszak 1850-ig,

3)      az iparosítás és a vasútépítés központi helyei képződésének időszaka, valamint a két világháború közti és a II. világháború utáni időszak.[19]

Összefoglalójának 20. pontjában Bobek úgy összegez, hogy Eisenstadt (Kismarton) kivételével valamennyi tartományi és a kilenc közül nyolc negyedszékhely már 1330 előtt városi központ volt, de a 6. osztályzatú, középfokú, a járási székhelyeknek megfelelő központi helyek 88%-a és az 5. osztályzatúak kétharmada is régi városi vagy mezővárosi központnak számít. A 21. pontban megállapítja hogy a hatvanas–hetvenes évek városai kifejlődésére és jelentőségének kiformálására a 19. és 20. századi iparosításnak és vasútépítésnek, valamint az új közigazgatási központok kiválasztásának volt döntő befolyása.[20]

A két utóbbi vállalkozás, tehát az osztrák városok kortérképe és a központi helyek rendszere közvetlen alkalmazást nyert az Österreichisches Städtebuch [Osztrák Városok Könyve] című nagyszabású vállalkozásban, melynek teljes elkészítésére létesült az OTA Gazdasági, Társadalom- és Várostörténeti Bizottsága 1961-ben. A kezdeményezés a már többször megnevezett Wilhelm Rauschtól indult ki, akinek sikerült megnyernie az OTA akkori elnökét. Rausch végül is kimaradt a bizottságból, hogy más irányban fejtse ki a várostörténeti kutatások szervezésének szentelt tevékenységét; a bizottság végleges vezetésével a Bécsi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézete tanszékvezető tanárát, Alfred Hoffmannt bízták meg. A választás azért is volt logikus, mivel Hoffmann már 1932-ben 150 oldalas tanulmányban foglalkozott Felső-Ausztria városaival és mezővárosaival. Egy évre rá, 1933-ban, a Varsóban megtartott és az európai várostörténetnek szánt nemzetközi történészkongresszuson merült fel az ezzel kapcsolatos kézikönyvek kiadásának kérdése. Erich Keyser onnan eredő ösztönzés alapján megbízatást kapott a Német Városok Könyvének feldolgozására, és erre a célra megfelelő sémát dolgozott ki. Miközben Németországban sikerrel beindultak a munkálatok, Ausztriában a Keyserrel együttműködő Hoffmann kísérlete olyannyira nem járt sikerrel, hogy csak a II. világháborút követően kezdett újra foglalkozni a tárggyal, aminek megvalósítása aztán az említett akadémiai bizottságra hárult. Hoffmann 1983-ban bekövetkezett halála után fennállt a veszély, hogy feloszlatják a bizottságot, de Othmar Pickl gazdaságtörténész vállalta a bizottság vezetését,[21] és így folytatódott a munka egészen 1997 végéig, amikor az akadémia elnöksége végleg felszámolta a bizottságot.

A bizottság 38 éves fennállása alatt komoly eredményeket tudott felmutatni. Így pl. 1968-tól – rövidebb-hosszabb előkészületet igénybe véve – egymás után jelentek meg az egyes osztrák tartományok városai feldolgozását dokumentáló kötetek. Az első, Felső-Ausztria városait bemutató kötet után következett Burgenland 1. kiadása 1970-ben (a 2. bővített és javított kiadás 1996-ban), majd Vorarlberg (1973), Tirol (1980), Alsó-Ausztria három kötetben (1976–1988), a Stájerország városairól tervezett négy kötetből kettő (1990–1995), végül – már a bizottság megszüntetése után – a már említett Bécs kötet 1999-ben. Ennek megfelelően Burgenland két kiadását figyelembe véve két tartomány (Karintia és Salzburg) kivételével hét tartományról 11 kötet jelent meg. Stájerország hiányzó két kötetének megjelenése még várat magára, a Karintia városait feldolgozó kéziratok jobbára elkészültek, egyedül Salzburg tartomány – négyről tízre gyarapodott – városainak feldolgozása nem kezdődött még el. Kiegészítésül még annyit, hogy Hoffmann szeme előtt lebegett az Európai Városok Könyvének terve is, amit ő úgy gondolt kivitelezhetőnek, hogy az osztrák városok modelljeként megszületik a Habsburg Monarchia egyes országai városainak könyve is. A tervből a három részre méretezett Städtewesen der Länder der Ungarischen Krone (1780–1918) [A magyar korona országainak városhálózata (1780–1918)] két része jelent meg (1979–1989).[22]

A száraz adatok után szükséges szemrevételezni azt a módszert, mely alapján feldolgozásra kerültek az egyes városok. A nagyon feszesnek tűnő és szűkre méretezett német sémát módosítani kellett az osztrák adottságoknak megfelelően. Az átdolgozott sémára támaszkodva Karl Gutkas készítette el Sankt Pölten kéziratát, mely aztán mintául szolgált az egyes városok feldolgozásához, igaz, az egyes kötetek elkészítésekor a szerkesztők ismételten éltek különböző módosításokkal. Fontos tudni, hogy a kéziratok megírásakor a szerzőknek nem kellett okvetlenül közvetlen levéltári kutatásokat végezniük, hanem nyomtatásban megjelent forrásokra és feldolgozásokra hagyatkozhattak.

A feldolgozásban mérvadó felépítés (séma) 20 főpontban és összesen 67 alpontban jelölte ki a dokumentáció elkészítését, amely aztán lexikális rövidséggel nyújt teljes képet az egyes városokról előtörténetüktől egészen a jelenig.

A húsz főszempont:

1)      a város neve – különböző változatainak felsorakoztatásával egészen a jelen névalakig —, amihez nyelvi–etimológiai elemzés is kapcsolódik;

2)      a város fekvése és helyzete, a település központi hely jellegének rangsorolásával a Bobek-féle elmélet alapján;

3)      a település előtörténete egészen a mezővárosi jelleg kialakulásáig;

4)      városi fejlődés, városi rangra emelés, földesúr;

5)      a város településtörténete;

6)      a lakosság;

7)      nyelv;

8)      gazdasági élet;

9)      jogalkotás és közigazgatás;

10)  a város regionális szerepe közigazgatási tekintetben;

11)  védelem és háborús események;

12)  pecsét és címer;

13)  pénzügyek;

14)  a város területi fejlődése;

15)  egyháztörténet, felekezetek;

16)  jellegzetes városi intézmények, létesítmények (kórházak, árvaházak, városi közművek stb.);

17)  művelődés (iskolák, tanintézetek, színházak, könyvtárak stb.);

18)  nyomdák, újságok, könyvkereskedések;

19)  a város történetének forrásai és feldolgozásai;

20)  gyűjtemények és más tudományos intézmények (levéltárak, könyvtárak, múzeumok).

Az egyes kötetekben szereplő városok színes nyomású címerei a borítólapon és fényes papíron a kötet elején is láthatók, végül pedig következnek a városoknak – kezdetben Adalbert Klaar, majd Herbert Franz Weinzierl által készített – fekete-fehér nyomású alaprajzai magyarázó szöveggel. Az egyes településrészek korát saját bejelölés (középkor, majd az újkorban a századonkénti változásokat külön-külön rovátkázás) érzékelteti; a középületek és templomok kiemelten szerepelnek. Az egyes tartományokról történeti áttekintés készült, külön tanulmány vázolja a városok, mezővárosok fejlődéstörténetét.

Az akadémián belül megfogalmazott kritikák ellenére – amelyek végül is a bizottság feloszlatását eredményezték – az Osztrák Városok Könyve ösztönzően hatott, így pl. tudományos együttműködés eredményeként kezdeményezés történt a galíciai városok könyvének kiadására, melyhez Baden cikkelyének ukrán fordítása szolgált mintául. Az ottani források és feldolgozások figyelembe vételében a magyar városhálózatnak a magyar viszonyokhoz való alkalmazkodása lett mérvadó. A bizottság feloszlatása következtében természetesen megszűnt ez az ígéretesnek tűnő kezdeményezés. Ugyanakkor két másik vállalkozást is meg kell még említeni: 1989. július 10–13. között nemzetközi konferenciát rendezett a bizottság, melynek tárgyát a mindennapok története kutatásának kérdései és módszerei képezték.[23] A városi mindennapok történetével foglalkozott Közép-Európa térségében az a konferencia, amelyet a bizottság a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetével közösen rendezett meg 1995. szeptember 11–14. között; az anyag kiadását a szlovák fél vállalta.[24]

A Gazdaság-, Társadalom- és Várostörténeti Bizottság jövőbeni feladatait mérlegelve több javaslat hangzott el, közülük kettőt említek meg. Az egyik szerint a teljes megjelenést, tehát valamennyi város feldolgozását követően ésszerű lett volna az adatok összehasonlító kiértékelése, amelynek segítségével külön elemzést lehetett volna készíteni, kidolgozva az egyes városok rangsorolását és tipológiáját.  A másik szerint számítógéppel adatbankot kellett volna létesíteni valamennyi városi településről, mely folyamatosan kiegészült volna a legújabb adatokkal, amiket aztán nem csupán a kutatók, hanem a várostervezők és közgazdászok rendelkezésére is lehetett volna bocsátani. Mindez nem valósulhatott meg, mint ahogy illúziónak bizonyult az az elképzelés is, hogy a városok feldolgozásának befejezése után a mezővárosok dokumentálása következzen. A jelek szerint általánosságban erősen alábbhagyott a hetvenes–nyolcvanas évek várostörténeti kutatásának lendülete. Az Osztrák Tudományos Akadémián belül létezik ugyan a Város- és Regionális Kutatási Intézet (lásd fentebb), ez azonban földrajztudományi súlyponttal főként jelenkori problémákkal foglalkozik, így aztán a történeti városkutatásnak az OTA-n belül nincs többé műhelye.

Visszatekintve említést érdemel az a gyűjteményes kötet, mely különböző szerzők ismertetésében, időrendi sorrendben mutatja be Ausztria városait és mezővárosait, és szintén egy tanácskozás tárgykörére nyúlik vissza.[25] Módszertani szempontból fontos munka a földrajztudós Elisabeth Lichtenberger feldolgozása, igaz ő természetszerűleg földrajzi szempontok szerint vizsgálja a városfogalmat, a típusokat és modelleket, illetve a városiasodás folyamatát.[26] A várostörténeti kutatás jelenlegi állapotában ki kell emelni Herbert Knittler ez irányú tevékenységét. Mint fiatal végzős, ő szerkesztette az Osztrák Városok Könyvének első két kötetét, de az OTA kötelékéből kiválva egyetemi tanárként sem adta fel a várostörténet iránti érdeklődését. Egyetemi előadásai és szemináriumai tárgyául ismételten választotta a várostörténetet, jelenleg pedig elkészült az európai várostörténet kéziratával, melyben a 16–18. századra helyezte a hangsúlyt.[27] Herbert Knittler intézményes keretek nélkül egyszemélyes műhelymunkát végez, és a várostörténet legjobb ismerőjének tekinthető Ausztriában.

Befejezésül utalni kell még arra a kísérletre, mely 2001 márciusában a várostörténeti kutatások területén kimutatott „hézagok” egyikét volt hivatva kitölteni – a városlakók személyének vizsgálatával. A műhelymunka egyes beszámolóit – a már említett Kutatások c. sorozat legutóbbi, hatodik köteteként – szintén az Osztrák Várostörténeti Kutatási Munkacsoport adta ki.[28]

Jegyzetek


[1] Österreichischer Amtskalender 2003/2004. Wien 2003. Az egyes tartományi adatok: Burgenland 293/1235; Karintia 329/1256; Alsó-Ausztria 401/1280; Felső-Ausztria 533/1367; Salzburg 661/1432; Stájerország 727/1453; Tirol 871/1532; Vorarlberg 961/1572. oldal.

[2] Österreichisches Städtebuch. [I] Die Städte Oberösterreichs. Szerk. Herbert Knittler, Wien 1968; [II] 1. Die Städte des Burgenlandes. Szerk. Herbert Knittler, Wien 1970, 2. bővitett és átdolgozott kiadás, szerk. Deák Ernő, Wien, 1996; [III] Die Städte Vorarlbergs. Szerk. Franz Baltzarek, Johanne Pradel, Wien 1973; [IV] Die Städte Niederösterreichs. 1. A-G (mit Pulkau und St. Valentin). Szerk. Friederike Goldmann, Wien 1988; 2. H-P. Szerk. Friederike Goldmann, Evelin Oberhammer, Johanne Pradel, Wien 1976; 3. R-Z. Szerk. Friederike Goldmann, Wien 1982; [V] Franz-Heinz Hye: Die Städte Tirols. 1. Bundesland Tirol, Wien 1980; [VI] Die Städte der Steiermark. 3. J-L. Szerk. Friederike Goldmann, Robert F. Hausmann, Wien 1990; 4. M-Z. Szerk. Friederike Goldmann, Nikolaus Reisinger, Wien 1995; 1. Graz, előkészületben; 2, A-H, előkészületben; [VII] Wien. Wien 1999; [VIII] Salzburg és [IX] Karintia előkészületben. A Bécset tárgyaló kötet óta nem jelent meg újabb.

[3] Fritz Mayrhofer: 30 Jahre Österreichischer Arbeitskreis für Stadtgeschichtsforschung [30 éves az Osztrák Várostörténet-kutatási Munkacsoport]. Pro civitate Austriae, Neue Folge, 1999, Heft 4 ((83–86), 84.

[4] Wilhelm Rausch (Hrsg.): Bibliographie zur Geschichte der Städte Österreichs. Linz/Donau 1984. IX.

[5] F. Mayrhofer, l. 3. lábjegyzet u. o.

[6] A cím szerint felsorolt kötetek megjelenési éve a Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas sorozatban: Stadt und Salz. 10. kötet, Linz 1988; Stadft und Eisen. 11. kötet, Linz 1992; Stadtgeschichtsforschung – Aspekte, Tendenzen, Perspektiven. 12. kötet, Linz 1993; Stadt und Kirche. 13. kötet, Linz, 1995; Stadt und Wein. 14. kötet, Linz, 1996; Juden in der Stadt. 15. kötet, Linz/Donau 1999.

[7] Christian Rohr (Hrsg.): Vom Ursprung der Städte. Jubileumsschrift zur 1200. Wiedekehr der Ernstnennung von Linz. Linz, 1999.

[8] Stadt: Strom – Strasse – Schiene. Die Bedeutung des Verkehrs für die Genese der mitteleuropäischen Städtelandschaftt. 16. kötet. Linz, 2001.

[9] Gerhart Marckhgott – Maximilian Schimböck – Anneliese Schweiger: Das Wahlverhalten in österreichischen Städten 1919-1979. Linz, 1982.

[10] Helmut Lackner: Dokumentation ungedruckter Quellen zur Geschichte der Städte Österreichs. Linz/Donau, 1993.

[11] Wilhelm Rausch: Die Stiftung Pro Civitate Austriae. In: Pro Civitate Austiae, 1986, 4. füzet, 5.

[12] Österreichischer Städteatlas. Kiadja a Wiener Stadt- und Landesarchiv, Ludwig Boltzmann Institut für Stadtgeschichte. Einleitung [Bevezetés].

[13] Ezek legutolsó példánya: Begleittext zu den Baualterpläne österreichischer Städte. 6. füzet. Bécs, 2000.

[14] Hans Bobek – Maria Fesl: Das System der zentralen Orte. Eine empirische Untersuchung. Wien – Köln, 1978, számos, részben színes ábrával és szemléltető rajzzal valamint I–XII színes térképmelléklettel.

[15] Uo. IX. Lásd az erre vonatkozó lábjegyzetet, XVIII.

[16] A Schriften der Komission für Raumforschung c. sorozatban 1966 és 1978 között 3 kötete jelentetett meg, később Beiträge zur Regionalforschung majd Beiträge zur Stadt- und Regionalforschung címmel 1975-1997 között 15 kötetet adott ki. A kutatási jelentések (Forschungsberichte des ISR) 15 füzetben jelentek meg.

[17] Uo. VII.

[18] Uo. Az  egyes foglalkozási ágakat feltüntető táblázat 4–7, a rangsorolást lásd 21.

[19] Uo. A központi helyek történelmi típusai: 193. skk.

[20] Uo. 274. skk.

[21] Othmar Pickl und Ernő Deák: 25 Jahre Kommision für Wirtschafts-, Sozial- und Stadtgeschichte der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. In: Pro civitate Austriae, 1986, 4. füzet, 15–28.

[22] Ernő Deák: Das Städtewesen der Länder der Ungarischen Krone (1780–1918). I. rész: Allgemeine Bestimmung der Städte und der städtischen Siedlungen, Wien, 1979; II. rész: Ausgewählte Materialien zum Städtewesen. Wien, 1989. Az első rész általános bevezetést nyújt; a tárgyalt korszakot felölelő részt a magyar városfejlődés középkori szakaszát vázoló, illetve a történelmi Magyarország földrajzát és újkori közigazgatási változásait ismertető fejezet előzi meg. Az adattár — terjedelme miatt — két kötetet foglal magába: az elsőben a szabad királyi illetve a törvényhatósági jogú városok, a másodikban a kiváltságos mezővárosok találhatók a Horvátország-Szlavónia városainak adatait feltüntető táblázatokkal. Az adatok az Osztrák Városok Könyve felépítésének leegyszerűsített változata szerint találhatók a magyarországi, nyomtatásban hozzáférhető forrásanyag figyelembevételével.

[23] A tanácskozás anyaga nyomtatásban is megjelent. Othmar Pickl – Helmuth Feigl (Hrsg.): Methoden und Probleme der Alltagsforschung im Zeitalter des Barock. Veröffentlichungen der Kommission für Wirtschafts-, Sozial- und Stadtgeschichte 5. Wien, 1992.

[24] Viliam Čičaj – Othmar Pickl (Hrsg.): Städtisches Alltagsleben in Mitteleuropa vom Mittelalter bis zum Ende des 19. Jahrhunderts. Bratislava, 1998.

[25] Erich Zöllner (Hrsg.): Österreichs Städte und Märkte in ihrer Geschichte. Schriften des Instituts für Österreichkunde: 46, Wien, 1985.

[26] Elisabeth Lichtenberger: Stadtgeographie. Band 1. Begriffe, Konzepten, Modelle, Prozesse. Teubner Studienbücher der Geographie, Stuttgart, 1986.

[27] Herbert Knittler: Die europäische Stadt der frühen Neuzeit. Institutionen, Strukturen, Entwicklungen. Wien/München, 2000.

[28] Peter Csendes – Johannes Seidl (Hrsg.): Stadt und Prosopographie. Zur quellenmäßigen Erforschung von Personen und sozialen Gruppen in der Stadt des Spät mittelalters und der frühen Neuzeit. Forschungen zur Geschichte… 6. Linz, 2002.