Cikkek

Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a hiteleshelyi oklevelek tükrében (1354-1437)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon

Tanulmányok Pécs történetéből 9.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2001.

ISSN 1219 4077

Szerkesztette: Font Márta

103–137. pp.


Fedeles Tamás

A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a hiteleshelyi oklevelek tükrében (1354-1437)


The personnel of the chapter of Pécs as reflected in the diplomes of the loca credibilia (1354-1437)

Die personelle Besetzung des Domkapitels Pécs aufgrund Urkunden der (1354-1437)





Pécs középkori históriájának alakulásában meghatározó szerepet játszottak a városban működő egyházi intézmények. Mondhatjuk ezt joggal, hiszen az antik Sopianae őskeresztény közösségeitől kezdve a középkori Fünfkirchen kialakulásáig, noha nem folyamatosan, ám kimutathatóak a keresztény hagyományok.[1] A városban 1009-ben püspökséget alapított első királyunk,[2] így Pécs a magyar egyházszervezet egyik oszlopává vált és mint püspöki oppidum élte mindennapjait az 1780-ban kelt privilégiumig.[3] A vallási élet igen sokszínű volt a 11-14. században, hiszen a székesegyház és a plébániatemplomok mellett számos kápolna létét tárják elénk a korszakból fennmaradt oklevelek, továbbá öt szerzetesrend is megtelepedett a Mecsek lábánál.[4] A városban két káptalan is működött: a Szent Péterről nevezett székes-, és a Keresztelő Szent János társaskáptalan. A székeskáptalanról az első adat 1177-ből,[5] míg a kiskáptalanról 1217-ből[6] származik. A székeskáptalan az ország egyik legnagyobb káptalanja volt, mely 40 kanonoknak, 12 prebendáriusnak és több karbéli papnak biztosított jövedelmet,[7] továbbá hiteleshelyi tevékenységet is folytatott a 13. századtól kezdve és az így keletkezett oklevelekben a káptalan tagjaira vonatkozó információkat is találunk. E dolgozatban ezen kiadványoknak a káptalan tagjaira vonatkozó adatait gyűjtjük össze.[8]

Prépostok

A káptalant a prépost irányította, így egyszersmind közvetett felügyelője volt a hiteleshelyi tevékenységnek is, de természetesen a napi ügymenetben nem vett részt. Az 1354-1363 közti intervallum teljes hiteleshelyi anyagát vizsgálva[9] a kiállított hat privilegiális diploma[10] intitulatiojának egyikében sincs a prépost neve feltüntetve. Mindegyik oklevél a „capitulum ecclesie Quinqueecclesiensis” formulát alkalmazza,[11] amely vélhetőleg a préposti stallum üresedésére, esetleg – bár ennek véleményem szerint igen minimális a valószínűsége – a méltóságviselő hosszabb külföldi tartózkodására enged következtetni.

A korszakból elsőként egy LÁSZLÓ nevű prépostról van tudomásunk az 1364. esztendőből. Az ő neve nem fordult elő az eddig analizált közhitelű kiadványokban, így azt sem tudjuk, hogy az említett év mely időszakából történt a datálás.[12]

Közel két évtizedig nem tudunk adatolni egyetlen prépostot sem, mígnem egy 1383. augusztus 8-án kelt oklevélben olvashatjuk RUDOLF nevét, aki – érdekes módon – nem az intitulatioban van megnevezve, hanem a lectort és a keltezést követően az oklevél méltóságsorában,[13] mint a szabad művészetek baccalaureusa és kánonjogi licentiatus.[14] Róla vélte azt Petrovich Ede, hogy a pécsi egyetemen működött, és korábbi Egerben élvezett javadalmát cserélte fel 1387-ben a pécsi prépostsággal.[15] Ő mintegy 17 éven át bírta javadalmát. A róla ismert utolsó adat 1400 március elején a pécsváradi konvent egyik kiadványában maradt fenn, amelyben a káptalan egyik képviselőjeként említik.[16]

LÁSZLÓ prépost nevét egyetlen pécsi kiadványban találjuk, amelyet 1401. április 20-án bocsátott ki a hiteleshely. Ő a zágrábi székeskáptalan éléről került a préposti székbe. Erről abból a pápai bullából szerzünk tudomást, amely – az őt követő – Körösi Mátyás Dénest zágrábi préposttá nevezi ki.[17]

USKI JÁNOS neve az 1404 és 1421 közti időszakban kiállított tíz privilégiumának intitulatiojában szerepel.[18] Zsigmond király (1385-1437) szolgálatában állt és a pécsi stallumon kívül számos javadalmat élvezett.[19] A korábbi kutatások nyomán igen részletesen ismerjük pályafutását:

1392.07.07.[20]–1414.08.04.[21]:

erdélyi kanonok

1398:

budai plébános[22]

1402.02.07. előtt[23]–1428.01.09. előtt[24]:

pécsi prépost

1402.02.07.–1403.01.24.:

titkos kancellár[25]

1402.07.24.[26]–1407[27]:

pozsonyi prépost

1413:

meisseni, olmützi, boroszlói, prágai, višehradi kanonok[28]

1414–1418:

Zsigmond király követe a konstanzi zsinaton[29]


E rövid – és koránt sem teljes – áttekintésből is nyilvánvaló, hogy igen szerteágazó tevékenysége folytán valószínűleg igen ritkán tartózkodott Pécsett, ezért folyamodványára XXIII. János pápa (1410-1415)[30] engedélyezte számára, hogy távollétében is élvezhesse a pécsi prépostságnak, valamint más egyházi beneficiumainak jövedelmét, mintha ott tartózkodna.[31] Íme egy példa erre: a káptalan egy 1413. augusztus 6-án kelt oklevelében szerepel „Johannes prepositus”,[32] azonban három nappal korábban Zsigmond küldöttségének tagjaként Meránban tartózkodott és a tanúk közt szerepelt Frigyes osztrák herceg és a Velence között létrejött fegyverszünet megkötésénél.[33] Természetesen három nap alatt a középkorban semmiképpen sem lehetett megtenni a két város közti több száz kilométeres távolságot, ebből következik, hogy a hiteleshelyi diploma kiadáskor nem tartózkodott Pécsett, de mivel ő volt a káptalan vezetője, a formulában feltüntették.[34]

Prépostságát haláláig viselte, melyről V. Márton pápa (1417-1431) 1429 januárjában kelt bullájából értesülünk, mellyel Gatalóczi Mátyást nevezte ki e javadalomra.[35]

GATALÓCZI MÁTYÁS a tanulmányozott pécsi oklevelekben csupán 1430-ban szerepel egyetlen alkalommal,[36] azonban elődjéhez hasonlóan részletekbe menően ismert az életrajza:

 

1410:

zágrábi kanonok[37]

1412.10.29. előtt:

pécsi kanonok, a falakon kívüli (extra muros) Krisztus Teste kápolna igazgatója, továbbá bácsi lector és Zsigmond király protonotariusa[38]

1412.10.29.:

zágrábi prépost [39]

1428.01.09[40]–1437.12.27. előtt[41]:

pécsi prépost

1434.07.25.–1437.11.05., majd 1439.09.17.–1439.11.03.:

 

főkancellár[42]

1437.12.27. előtt[43]–1439.11.03.[44]:

váci püspök

1440.05.08.–1457.03.21.:

veszprémi püspök[45]


A javadalomra jutásáról értesülünk V. Márton pápa 1428. január 9-én kelt bullájából,[46] továbbá ugyancsak egy 1429-ben kelt pápai mandatumból, amely meghagyja a veszprémi prépostnak, hogy az Uski János halálával (per obitum) megüresedett 300 aranyforint jövedelmű pécsi prépostságba vezesse be.[47] Azt, hogy pontosan meddig állt a káptalan élén nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy 1437. december 27-én már Németi Gergely fordul supplicatioval a pápai kúriához e beneficiumért.[48]

Név

Javadalom viselés

 

kezdete

vége

nincs adat

1354

1363

László (?)

1364

1364

nincs adat

1364

1383.08.07.

Rudolf

1383.08.08.

1400.03.02.

nincs adat

1400.03.02.

1401.04.19.

László

1401.04.20.

1401.04.20.

nincs adat

1401.04.21.

1402

Uski János

1402.02.07. előtt

1428.01.09. előtt

Gatalóci Mátyás

1428.01.09.

1437.12.27. előtt

Olvasókanonokok

A lector feladata volt a hiteleshelyi munka tényleges irányítása, melyet jelez a kiváltságlevelekben a 14. század végéig szereplő „datum per manus”,[49] majd a 15. században az „acta sunt haec et facta per manus[50] formula. Így tehát a káptalani iskola és a hiteleshelyi kancellária vezetése az ő kezében összpontosult és ebből joggal következtethetünk széleskörű műveltségére.[51] A lector tekintélyét szemlélteti, hogy a prépost távolléte esetén ő irányította a testületet,[52] amit minden bizonnyal a hiteleshely működésében vállalt kardinális szerepével magyarázhatunk.[53]

Korszakunkban az első lector VALKÓI PÁL fia: JÁNOS volt, aki közel két évtizedig irányította Pécsett az oklevéladást.[54] 1342-ben Avignonban találjuk – János portói bíboros káplánjaként – Gilétfi Miklós nádor László fiával együtt, akinek jogban jártas kísérője és tanítója volt.[55] Ebben az esztendőben már bír egy pozsegai kanonoki stallumot és egy pécsi prebendát, majd 1344-ben már az aszuági főesperesi székben és egy erdélyi kanóniában találjuk.[56] 1345-ben esztergomi kanonok, egy évvel később pedig – a főesperesség elcserélése folytán – a pécsi lectoratus birtokosa.[57] 18 éves működése során hat kiadványban találjuk az oklevél kiadásáért felelős személyként megnevezve.[58] 1364 augusztusában, azonban már elhagyta a pécsi hiteleshelyi kancelláriát és mint veszprémi prépost működött tovább.[59]

VÁTYI MIKLÓS nevét első ízben 1371-ben találjuk a közhitelű kiadványok között.[60] Ő is igen hosszú időt töltött ebben a dignitasban, melynek bizonyítékaként nyolc diploma[61] nevezi meg a kiállításért felelős személyként. Korábban úgy látszott, hogy 1373 és 1401 között két – egyaránt a Miklós nevet viselő – lector irányította a székesegyházi iskolát és az oklevéladást,[62] azonban vélhetőleg egyetlen személyről van szó: Vátyi Miklósról. A problémát két dolog eredményezte: az első, hogy egy 1398 júniusi oklevélben a kezességet vállalók között szerepel „Nicolaus de Vath lector in ecclesia nostra”, ám a „datum per manus” formulában egyszerűen csak a Miklós mester megjelölés áll;[63] a második, Miklósnak egy további egyházi tisztségével függ össze. Püspöki helynökként is működött és ezt a hivatalát feltüntette néhány alkalommal a hiteleshelyi kiadványokban, ennélfogva a „Nicolaus dictus vicarius[64] kitétel is a két személy megkülönböztetéseként funkcionált. Figyelembe kell vennünk azonban azt a tényt, hogy azon kiadványban, amelyben a kezességet vállalók közt tünteti fel „Nicolaus de Vath”-ként, szintén szerepel Benedek maróti főesperes méghozzá a „Benedictus filius Ponya de Stara” alakban, ám a későbbi ismert kiadványokban kivétel nélkül „Benedicto de Marchya”-ként szerepel az archidiaconusok között. Ebből kifolyólag – úgy vélem – nem következtethetünk arra, hogy 1398 előtt nem Vátyi Miklós viselte a lectori méltóságot. A vicarius cím pedig már szerepel egy 1393-as oklevélben Miklós neve mellett,[65] így ez sem szolgálhat megkülönböztető attribútumként.[66] 1398 júniusában olvassuk nevét utolsó alkalommal egy privilegialis formában kelt kiadványban.[67] A – feltehetőleg halála folytán – megüresedett javadalomért többen versenyre keltek, amelyet természetesen a hiteleshelyi kiadványokon is nyomon tudunk követni.

1399 márciusában már SIMON fia: PÁL szerepel olvasókanonokként egy kiadványban[68], azonban fél év elteltével már TAMÁS fia: MIKLÓS-t találjuk e hivatalban.[69] Nem más áll e gyors váltás hátterében, mint egy közel három évig elhúzódó pereskedés a pécsi lectoratusért, amelyet IX. Bonifác pápa (1389-1404) 1401 júniusában Pál javára döntött el.[70] Mindenesetre Miklós három kiadványban is szerepel[71] a pereskedés folyamán. Ő 1401 márciusában pécsi kanóniát és javadalmat[72] és boszniai olvasókanonokságot és javadalmat kapott, sőt ekkor már a pécsegyházmegyei Breztowich plébániaegyház igazgatója.[73]

A pernyertes Pál tehát elfoglalta a lectori hivatalt[74] és 1404 és 1413 között kelt nyolc diploma őrizte meg nevét.[75] Hivatalát egészen haláláig viselte amely 1419. március 24. előtt következett be.[76]

Korszakunkban – a vizsgált oklevelek alapján – RENDŐI TAMÁS az utolsó ismert olvasókanonok. Ő 1413-ban már pécsi kanonok és aszuági főeperes[77], majd 1418 márciusában vicariusként bocsát ki oklevelet.[78] 1419 tavaszán pedig már a lectori javadalomért folyamodik, amely Pál halálával üresedett meg (vacans per obitum Pauli Symonis)[79] és ezt el is nyeri. Működését két kiadványban követhetjük nyomon: az elsőt 1421-ben,[80] míg a másodikat 1430-ban keltezték.[81] Működése azonban minden valószínűség szerint 1431-ben is folytatódott,[82] de ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy meddig állt a hiteleshelyi iroda élén további kutatásokra van szükség.

Név

Javadalomviselés

 

kezdete

vége

Valkói Pál fia: János

1346

1364.08.09. előtt

Vathi Miklós

1371.07.08.

1399.03.29. előtt

Simon fia : Pál

1399.03.29.

1399.03.29.

Tamás fia: Miklós

1399.09.24.

1401.06.10.

Simon fia : Pál

1401.06.10.

1419.03.24. előtt

Rendői Tamás

1419

1431

Éneklőkanonokok

A cantornak – feltehetőleg – nem volt feladata a hiteleshelyi tevékenység során, de mint dignitarius a korszak okleveleinek zömében[83] megtaláljuk nevét a méltóságsorban, méghozzá a harmadik helyen.

ZÁGRÁBI MIKLÓS 1345 óta rendelkezett javadalommal a pécsi káptalanban, és bírt egy kanóniát a zágrábi egyházban is. Endre nápolyi király káplánja.[84] 1351 augusztusában már cantorként szerepel,[85] mely hivatal adta teendőket egészen 1358 tavaszáig ellátta.[86] A tárgyalt időszak két pécsi kiadványában szerepel neve: 1356 októberében[87] és a rákövetkező esztendő májusában,[88] így valószínűleg 1356. december 18-án nem tartózkodott Pécsett, mivel az e napon kelt kiadvány tanúnévsorában nem szerepel.[89]

1358. május 26-án kapott kinevezést e javadalomra GERGELY, aki még ebben az esztendőben kanonoki stallumot kapott az egri káptalanban, majd 1359-ben az egri székesegyház Keresztelő Szent János oltárának rectora lett.[90] Az ő nevét azonban egyetlen diplomában sem találjuk, mivel kevesebb, mint egy évig működött hivatalában és ebből az esztendőből nem maradt fent olyan közhitelű kiadvány, amely méltóságsort közöl.[91]

SZENTMÁRTONI JÁNOS 1358 előtt már a pécsi kiskáptalani kanonok.[92] 1355-ben Miklós pécsi püspök terjesztette fel egy pozsegai kanonokságra, de azt még 1358-ban sem nyerte el.[93] 1358 májusában Bonjohannes fermoi püspök folyamodott érte a pápai kúriánál, azonban ekkor a cantori méltóság helyett be kellett érnie egy egyszerű kanonoki javadalommal.[94] Egy évvel később, azonban elnyerte ezt a tisztséget és több, mint egy évtizedig viselte.

Az 1371-1382 közti időszakban nem találunk adatot az éneklőkanonokra vonatkozóan.1383-ban LÁSZLÓ neve szerepel egy oklevélben,[95] ám róla csak annyit tudunk – Békefi kutatásai nyomán –, hogy még 1387-ben is betöltötte ezt a dignitast.[96]

MÁRTON fia: MIKLÓS 1389-ben a regölyi főesperesi kerület éléről jutott az éneklőkanonoki méltóságba,[97] azonban – a jelen tanulmány alapját képező kiadványok között – nevét csak egy 1393-ban kelt oklevélben találjuk.[98] 1391 tavaszán Rómában „in Apostolico Palatio” tartózkodik és kötelezi magát Bertalan püspök[99] nevében, hogy a püspökség jövedelmei után a pápai kamarának 60 és 2/3 aranyforintot és öt servitiumot fizet.[100]

A következő személy akit e méltóság viselői közül nevesíteni tudunk HENRIK. Róla csupán azt tudjuk, hogy 1398 és 1400 közt biztosan éneklőkanonokként működött, továbbá 1399. március 29-én vélhetőleg nem tartózkodott a káptalan székhelyén, mivel neve nem szerepel az ekkor kiállított privilégium tanúnévsorában.[101]

MIKLÓS e tisztségben történő működését négy közhitelű diploma – „series dignitatum[102] – teszi bizonyossá 1401 és 1406 között. Ő a vizsgált időszak egyetlen külső munkán testimoniumként résztvevő cantora.[103] 1407. április 30-án már nincs életben, mivel ekkor kapja meg kanonokságát, prebendaját és az éneklőkanonokságot János veszprémi prépost.[104]

CSÁKI BALÁZS fia: JÁNOS nevével egyetlen kiadványban sem találkozunk a vizsgált korszakban, holott 1411-ben ismét e méltóságban találjuk. Ekkor ugyanis János pécsi püspök (1410-1421) neki adja a Mohácsi Mihály halálával megüresedett kanonokságot és prebendat. A pápa pedig utasítja a beiktatásával megbízott esztergomi Szent István káptalan prépostját, hogy ne vegye figyelembe János pécsi kanonokságát, cantoratusát és a boszniai Szent Péter oltár örökösen sine cura viselt javadalmát.[105] Ő – kezdetben – a csanádi egyházmegyében működött kelrikusként, majd 1402-ben nevezte ki a pápa a pécsi kiskáptalan kanonokjává és adott hozzá neki javadalmat, valamint az ekkor megüresedett Szent Kozma és Damján tiszteletére benedikált Gyűdi plébániát is ő nyerte el.[106]

SZIGFRID is csak három oklevél méltóságsorában szerepel, 1408 és 1409 között.[107]

SZERÉMI ISTVÁN 1411-től több, mint egy évtizedig látta el az e tisztséggel járó feladatokat. Igen előkelő pártfogója volt, László nápolyi király (1386-1414), akinek káplánjaként tevékenykedett, és 1403-ban ő „utasította” a pécsi püspököt és a káptalant, hogy István számára biztosítsák az aszuági főesperességet,[108] holott az ekkor be volt töltve. Azonban hiába volt a magas rangú pártfogó és a kemény hangvételű mandatum[109] a szóban forgó javadalmat nem nyerte el.[110] 1412-ben a káptalan előtt János királyi alkancellár, pécsi kanonok megbízásából a patacsi pálosokkal földet cserél. Az analizált oklevelek közül három méltóságsorában olvassuk nevét.[111] Albeni Henrik pécsi püspök (1421-1444) ügyvédjeként Rómában a pápai kamarának kifizette a 3300 aranyforintnyi servitiumot.[112] 1424-ben még hivatalban van.[113]

ANDRÁS töltötte be korszakunkban utolsóként e hivatalt.[114] V. Márton pápa 1430. április 8-án engedélyezte számára a Szent Bertalan plébánia javadalmának viselését, amelyet nem akadályozott a már – a pécsi székeskáptalanban – betöltött cantori  és kanonoki stalluma, ellenben le kellett mondania a székesegyházban lévő Szt. László király oltár rectoratusáról.[115] Egy 1430-ban kelt hiteleshelyi oklevélben szerepel a dignitariusok sorában.[116]

Itt kell megemlítenünk PÁL succentort aki 1363 márciusában testimoniumként vett részt Siklósi Gyula oldalán az ő Hernyetelke és Dersfi Miklós Szerdahely birtoka határainak kapcsán felmerült vita vizsgálatán.[117] Ő a székesegyházi alsópapság körébe tartozott,[118] de a cantor helyetteseként műveltségében vélhetőleg kiemelkedett társai közül, hisz neki is szerepet kellett vállalnia a káptalani iskola növendékeinek oktatásában.[119]

Név

Javadalomviselés

 

kezdete

vége

Zágrábi Miklós

1351.08.16.

1358.05.26. előtt

Gergely

1358.05.26.

1359.05.13. előtt

Szentmártoni János

1359.05.13.

1371.07.08.

nincs adat

1371.07.09.

1383.08.07.

László

1383.08.08.

1387

nincs adat

1387

1389

Miklós

1389

1393

nincs adat

1393

1398 06.08.

Henrik

1398.06.09.

1400.01.21.

nincs adat

1400.01.22.

1401.04.19.

Márton fia: Miklós

1401.04.20.

1407.04.30. előtt

Csáki Balázs fia: János

1407.04.30.

1408.04.21. előtt

Szigfrid

1408.04.21.

1409

nincs adat

1409

1411

Szerémi István

1411

1424.07.10.

nincs adat

1424.07.11.

1430

András

1430.04.08. előtt

1448

Őrkanonokok

A custosnak igen jelentős szerepe volt a hiteleshelyi feladatok ellátásában, ugyanis ő volt a levéltár felügyelője és a káptalan autentikus pecsétjét is ő tartotta magánál.[120] Ezt a vizsgált oklevelek is megerősítik, hiszen – kettő kivételével –[121] valamennyi kiadvány méltóságsorában szerepel.

GYÖRGY nevét hat kiadványban[122] találjuk 1356 és 1361 között.

PÉTER a korszak egyetlen kiadványában szerepel mindössze.[123]

KELEMEN egyetlen kiadványban szerepel 1383-ban.[124]

MIHÁLY két 1393-ban kelt diplomában szerepel,[125] azonban már két esztendővel korábban is e méltóságban találjuk, amint a pécsváradi bencés konvent egyik oklevele is bizonyítja.[126]

CSERKÚTI GYÖRGY 1397 és 1430 között kiadott privilegiumok mindegyikében szerepel.[127] 1395-ben már e méltóságban találjuk, ugyanis IX. Bonifác pápa Zsigmond király kérésére megengedte neki, hogy javadalmát egyetemen, Zsigmond király vagy János zágrábi püspök szolgálatában is élvezze.[128] Lehetséges, hogy 1400 júniusában a padovai egyetemen tanul, azonban neve nem szerepel, csak a „dominus custos de Ungaria” megnevezés.[129]A székesfehérvári Szűz Mária tiszteletére alapított káptalanban is volt egy kanonoki stalluma javadalommal, továbbá ugyanott a Szent Domonkos plébániaegyházat is bírja.[130] Az aradi káptalanban is kanonoki javadalmat élvezett.[131]

CSERDI-i IMRE 1432 májusában folyamodik e javadalomért, amely György halála folytán üresedett meg. 1431-ben már pécsi és váradi kanonok, a budai Szent László király kápolna javadalmasa, „magister in artium”.[132] Római gyóntatóvá nevezte ki V. Márton pápa a személyesen benyújtott kérvénye alapján, mivel magyarországi javadalmait – míg ő az örök városban egyetemre járt – mások bitorolták, így nem volt jövedelme.[133] Pécsi kanonokságát Kölkedi Mátyás zágrábi kanonok foglalta el, ám IV. Jenő pápa (1431-1447) 1431 augusztusában Imrét visszahelyezte javadalmába és a bitorlót 30 aranyforint fizetésére kötelezte kárpótlásként.[134] Ebben a kiadványban hagyta jóvá a szentatya azt a javadalomcserét, mely szerint Imre a pécsi egyházmegyében lévő Erdeu-i Szent Mihály plébániaegyház javadalmáért a pécsi kiskáptalan kanonoki stallumát kapta Szászi Mihály Mátyástól.[135] 1432-ben pécsi custos és titeli prépost,[136] továbbá a veszprémi egyházmegyében is bír egy plébániát.[137] Engedélyt kapott arra, hogy Rómából ereklyéket küldhessen haza és családi birtokukon testvéreivel – András, Gál és János – kápolnát építhessen a Szent Megváltó, valamint István, László és Imre királyok tiszteletére.[138]

Az őrkanonokok helyettesei közül – akik természetesen a székesegyházi alsópapság köréből kerültek ki – DEMETER és BENEDEK szerepelnek a vizsgált kiadványokban. Előbbi 1399-ben,[139] míg utóbbi 1425-ben[140] szerepel hiteles tanúként külső munkán.

Név

Javadalomviselés

 

kezdete

vége

György

1356.10.10.

1361.01.08.

nincs adat

1361.01.09.

1371.07.07.

Péter

1371.07.08.

1371.07.08.

nincs adat

1371.07.09.

1383.08.07.

Kelemen

1383.08.08.

1383.08.08.

nincs adat

1383.08.09.

1391.07.15.

Mihály

1391.07.16

1393.11.19.

nincs adat

1393.11.20.

1395.10.18.

Cserkúti György

1395.10.19.

1432.05.03 előtt

Cserdi Imre

1432.05.03.

?

Kisprépost

A méltóságviselőket a püspökvárban székelő Keresztelő Szent János társaskáptalan prépostja követte, akit a középkor vége felé már általánosan kisprépostnak neveznek, megkülönböztetve ezzel a székeskáptalan élén helyet foglaló nagypréposttól.[141]

PÉCI ANDRÁS a vizsgált korszak egyetlen oklevelében szerepel 1398-ban, mint kezességvállaló Vátyi Miklós lectorral.[142] 1390-ben nevezte ki a pápa pécsi kispréposttá, amely javadalom elfoglalása után le kellett mondania a titeli társaskáptalan őrkanonoki méltóságáról és a – szintén e káptalanban viselt – javadalmas kanonokságáról.[143] 1414-ben még e javadalomban találjuk.[144]

Főesperesek

A székeskáptalanban javadalommal bírtak az archidiaconusok is, szám szerint heten: a székesegyházi, baranyai, tolnai, regölyi, aszuági, valkói és maróti.[145] Az ő feladatuk volt a lelkészkedő papság felügyelete, az egyházmegyében ők képviselték az elsőfokú bírósági fórumot, így – a budai zsinat (1279) szellemében – három esztendeig kánonjogi tanulmányokat kellett folytatniuk, mely előírás következtében engedélyt kaptak, hogy egyetemi tanulmányuk alatt is élvezzék javadalmukat.[146] A hiteleshelyi oklevelek méltóságsorában 1371 előtt egyetlen alakalommal szerepel főesperes 1356-ban – a dékán után – Péter székesegyházi archidiaconus.[147] Érdekes azonban, hogy 1371-től kezdődően valamennyi privilegiumban szerepelnek az e hivatalt betöltők, sőt a legtöbb esetben mind a hét személy. Ezzel párhuzamosan azonban a dékánkanonok csak egyetlen alkalommal szerepel a kiadványokban.[148]

1. székesegyházi főesperesek:

PÉTER – mint fentebb említettük – az egyetlen a hivatalt betöltők közül, aki a privilegiális alakban kiállított oklevelek tanúnévsorában szerepel 1371 előtt.[149]

MIKLÓS 1371-ben és 1377-ben szerepel.[150]

IMRE 1382 és 1393 közt négy oklevélben szerepel.[151] Egyetemi tanulmányait bizonyítja, hogy egy 1383-ban kelt oklevélben „magister artium”-ként szerepel.[152] Alkalmasint a regölyi főesperesi hivatalból jutott a székesegyházi kerület élére.

TAMÁS 1393 és 1405 közt biztosan e hivatalt viselte, mivel e korszak 9 diplomájának tanú- és méltóságsorában olvashatjuk nevét.[153]

JÁNOS 1406 és 1413 közt szerepel a kiadványokban.[154]

TINÓDI JÁNOS 1421-ben szerepel,[155] de lehetséges, hogy az előző Jánossal azonos személyről van szó, sőt az sem zárható ki, hogy a kilenc esztendő múlva e hivatalban „feltűnő” János név is őt takarja.

JÁNOS 1430-ban szerepel egy oklevélben.[156]

Név

Hivatalviselés adatai

Péter

1356

Miklós

1371, 1377

Imre

1382, 1383, 1393

Tamás

1397, 1398, 1399, 1400, 1401, 1404, 1405

János

1406, 1408, 1409, 1411, 1413

Tinódi János

1421

János

1430


2. baranyai főesperesek:

KONRÁD egyetlen alkalommal szerepel e hivatalban, 1377-ben.[157]

ROGERIO DE CAVAZIS[158] szintén egyetlen oklevélben szerepel 1383-ban.[159] Pécsi tartózkodása és javadalomviselése azonban hosszabb ideig tartott, ugyanis 1389 májusában Ágoston pennai püspök egy mandatumot intézett hozzá amelyben a pápai kamarai tartozások magyarországi szedője,[160] a pécsi egyházmegye subcollectora, pécsi kanonok titulusok olvashatóak neve mellett.[161] Nevéből és megbízásából valószínűnek látszik itáliai származása és vélhetőleg a pápai udvarban is voltak pártfogói. 1395-ben már pozsegai prépostként, kap felmentést a pápától a helyben tartózkodás alól.[162] A római-és a kánonjog doktora (doctor utriusque iuris).[163]

GÁL nevével 15 éven át találkozunk a hiteleshelyi kiadványokban. 1397-ben kanonoktársaival, a káptalan familiárisaival és jobbágyaival elfoglaltak Gadányban egy szőlőhegyet.[164] Valószínűleg halála következtében üresedett meg ez a főesperesi hivatal 1408 áprilisa és novembere között.[165]

LÁSZLÓ csupán négy kiadvány tanú-, ill. méltóságsorában szerepel: 1408 és 1413 között.[166]

JÁNOS 1421-ben[167] és 1430-ban[168] szerepel egy-egy kiadványban.

Név

Hivatalviselés adatai

Konrád

1377

Rogerio de Cavazis

1383, 1389

Gál

1393, 1397, 1398, 1399, 1400, 1401, 1404, 1405, 1406, 1408

László

1408, 1409, 1411, 1413

János

1421, 1430


3. valkói főesperesek:

JÁNOS nevét egy 1371-ben[169] és egy 1377-ben[170] kelt oklevélben olvashatjuk, de sajnos további információkkal nem rendelkezünk róla.

GYÖRGY 1382-ben szerepel egy kiadványban.[171]

LÁSZLÓ 1393-ban szerepel,[172] azonban lehetséges, hogy egy másik, ugyancsak ebből az évből származó, oklevélben is ő szerepelt valkói főesperesként, azonban ez a diploma csonkán maradt ránk, így sem a pontos dátumot nem tudjuk meghatározni, sem a valkói, tolnai és regölyi főesperesek neveit.[173]

MÁRTON 1397 és 1413 közt kiadott tizenhárom hiteleshelyi oklevél mindegyikében szerepel.[174] E hivatalt azonban egészen 1418-ban bekövetkezett haláláig viselte, amelyről utódja supplicatiojából értesülünk.[175] Egy évvel később megismételt kéréséből azt is megtudjuk, hogy Márton a dékáni hivatalt is viselte a halálakor.[176] Valószínűleg korábban is irányította a káptalan gazdaságát, így alkalmasint ő lehetett az a Márton dékán, aki részt vett 1397 szeptemberében – a már korábban említett – gadányi szőlőhegy elfoglalásában.[177]

ERHARD RAYMAN egyetlen alkalommal szerepel valkói főesperesként hiteleshelyi kiadványban: 1421-ben.[178] Ő már 1418-ban beadott első kérvénye idején pécsi javadalmas kanonok, továbbá a Szent István protomártír oltár sine cura javadalmasa.[179]

JÁNOS neve 1430-ban szerepel egy kiadványban.[180] Egyetemi tanulmányait bizonyítja kánonjogi doktori címe.[181]

Név

Hivatalviselés adatai

János

1371, 1377

György

1382

László

1393

Márton

1397, 1398, 1399, 1400, 1401, 1404, 1405, 1406, 1408, 1409, 1411, 1413

Erhard Rayman

1421

János

1430


4. tolnai főesperesek:

ISTVÁN 1371-ben szerepel egy oklevélben.[182] 1371-1374 a tolnai ispáni tisztséget viseli. Az ő házát kapta meg Galvanus Bettini kánonjogtanár javadalmi lakásul.[183]

PÁL neve 1382-ben és 1383-ban szerepel egy-egy kiadványban.[184]

ANDRÁS 1393 és 1408 között 13 alkalommal szerepel a káptalan hiteleshelyi kiadványaiban tolnai főesperesként.[185] 1402-ben hiteleshelyi testimoniumként vett részt Bátmonostori László fia: László oldalán az ő Bátmonostora és Pál bátai apát Szeremlyén birtokainak határjárásán, amelyet azonban az árvíz miatt el kellett halasztani.[186] Ő szintén tagja volt a gadányi szőlőhegyet elfoglaló káptalani „különítménynek”.[187]

JÁNOS 1408-ban egyetlen kiadványban szerepel.

ANDRÁS két hiteleshelyi privilégiumban van megnevezve.[188]

JÁNOS 1421-ben és 1430-ban szerepel e hivatal viselőjeként a káptalan kiadványaiban.[189] 1430-ban már a „magister in artium” áll neve mellett, így valószínűleg a bécsi egyetemen tanult és azonos az 1429-es évnél a tanulók közt feltüntetett „Johannes de Tolna”-val.[190]

Név

Hivatalviselés adatai

István

1371

Pál

1382, 1383

András

1393, 1397, 1398, 1399, 1400, 1401, 1404, 1405, 1406, 1408

János

1408

András

1409, 1411

János

1421, 1430


5. maróti főesperesek:

JÁNOS 1371 és 1383 között három alkalommal szerepel hiteleshelyi kiadványokban.[191] 1382-ben egy privilégium méltóságsorából hiányzik neve,[192] egy esztendővel később, pedig a szabad művészetek mestere-, és a teológia borostyánkoszorúsaként szerepel.[193]

SZTÁRAI PONYA fia: BENEDEK 1390-ben már pécsi javadalmas kanonok és maróti archidiaconus.[194] Ekkor a pápától – amennyiben a vizsgálat során erre alkalmasnak mutatkozik – egy váradi kanonokságot és hozzá javadalmat kap, azonban IX. Bonifác kikötötte, hogy amint új javadalmát elfoglalja, úgy a főesperességet hagyja el. Ezt a javadalmat azonban úgy látszik nem foglalta el, mivel 1413-ban is maróti archidiaconusként találkozunk nevével.[195] 1393 és 1413 között 16 közhitelű kiadványban szerepel.[196] 1398-ban Zsigmond – több prelátus és báró közbenjárására – a fej- és jószágvesztésre ítélt Fanchnak mondott (dictus) Istvánnak és testvérének megkegyelmezett a nemesek közt szerepelt Benedek is.[197] Ő is részt vett az ominózus gadányi szőlőhegy elfoglalásában, azonban meg kell jegyeznünk, hogy a pécsváradi konvent – amely Baranya vármegye alispánjának parancsára az esetet kivizsgálta – jelentésében Benedek – tévesen – valkói főesperesként szerepel.[198]

MIHÁLY 1421-ben szerepel egy kiadványban.[199]

BARNABÁS 1430-ban szerepel a hiteleshely egy kiadványában.[200]

Név

Hivatalviselés adatai

János

1371, 1377, 1383

Sztárai Ponya fia: Benedek

1393, 1397, 1398, 1399, 1400, 1404, 1405, 1406, 1408, 1413

Mihály

1421

Barnabás

1430


6. regölyi főesperesek:
[201]

IMRE 1371-ben és 1377-ben szerepel egy-egy privilégium méltóságsorában.[202] 1378-ban a káptalan kiküldöttje Szöglaki Fülöp fiai: János és László, valamint Aszuági Péter fiai: Demeter és Benedek aszuági és gátfalui birtokainak határjárásánál.[203] Vélhetőleg később székesegyházi főesperes lett.[204]

SVESSAI PÉTER 1383-ban szerepel egy kiadványban.[205] 1384-ben a bécsi egyetemen találjuk: „Petrus de Swessa, canonicus et archidiaconus Quinqueecclesiensis”.[206]Ez időtájt csak a regölyi főesperesi hivatalban találunk Péter nevű személyt, így azonosítása nem okoz nehézséget.1400 és 1401 között már zólyomi főesperesként találkozunk nevével.[207]

MIKLÓS 1387-ben szerepel egy hiteleshelyi kiadványban, mellyel Mikcs bán fia: Istvánt több Körös megyei birtokba beiktatták.[208]

GARÁZDA (dictus) JÁNOS 1384-ben már pécsi kanonok, majd 1389 decemberében – amennyiben a pécsi prépost alkalmasnak találja (ydoneum esse reppereris) – a pápa neki adományozta a – Márton fia: Miklós éneklőkanonoki stallumra emelkedésével megüresedett – regölyi főesperességet.[209] 1391 telén már, mint főesperes vett részt – hiteleshelyi testimoniumként – Bátmosnostori László fia: László Belch és Hodos birtokokba való beiktatásán.[210] Ugyanebben az évben járt Bodrog megyében, a Laki Péter özvegye és Töttös László közti határper során.[211] 1393 és 1401 között nyolc alkalommal olvashatjuk nevét a káptalan által kiadott privilégiumok méltóságsorában.[212] 1404 januárjában még e hivatalt viseli, mivel ekkor Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök (1374-1408) és a pálosok gyulai monostora közt létrejött egyezségnél tanúként szerepel.[213]

LÁSZLÓ 1404-ben egyetlen kiadványban szerepel.[214] Valószínűleg János halála, vagy más javadalomra jutása folytán megüresedett hivatalt foglalta el.

GYÖRGY nevét 1405 és 1408 között találjuk meg a pécsi kiadványokban.[215]

SIMIGYRUS neve egyetlen alkalommal szerepel, 1409-ben.[216]

GYÖRGY 1411-ben szerepel először a káptalan hiteleshelyi kiadványában.[217] Vélhetőleg azonos azza a Györggyel, aki a hiteleshely egy 1435-ben kelt oklevelében szerepel.[218]

Név

Hivatalviselés adatai

Imre

1371, 1377

Svessai Péter

1383

Miklós

1387

Garázda János

1391, 1393, 1397, 1398, 1399, 1400, 1401

László

1404

György

1405, 1406, 1408, 1413, 1421, 1430

Simigyrus

1409

György

1411, 1413,[219] 1421,[220] 1430,[221] 1435


7. aszuági főesperesek:

BENEFAC (dictus) BALÁZS három diploma tanúnévsorában szerepel, 1377 és 1383 között.[222]

GALVANO BARTHOLOMEO egyetlen kiadványban szerepel, mint aszuági főesperes, 1393-ban.[223] Ez év októberében, azonban már a pápa Miklósnak adományozta ezt a hivatalt, mivel Galvano megnősült.[224]

MIKLÓS LŐRINC 1389-ben pécsi kanonokságot és javadalmat kap, ám ekkor már a boszniai káptalan cantora és javadalmas kanonokja.[225] 1393-ban – mint fentebb említettük – a pápa neki adta a főesperességet, de kikötötte, hogy amennyiben elfoglalja ezt a hivatalt, úgy az éneklőkanonoki méltóságától meg kell válnia.[226] Még ugyanazon év novemberében olvassuk nevét – mint aszuági archidiaconus – egy kiadvány méltóságsorában.[227] Ezt a hivatalt egészen 1401 március 14-e előtt bekövetkezett haláláig viselte,[228] amely időszak során hét kiadványban olvashatjuk nevét.[229]

PÉTER 1401 és 1411 között tűnik fel a Pécsett kiállított privilégiumok eschatocollumában.[230] 1402 előtt a Szűz Mária oltár (sine cura) igazgatója.[231] 1404-ben ő is tanúként szerepel – a már említett – Bálint püspök és a pálosok gyulai monostora közt létrejött egyezségnél.[232] 1407-ben a káptalan őt küldte ki hiteles testimoniumként Treutel Miklós tárnokmesterrel (1402-1408)[233] (homo regius), hogy vezessék be Garai Miklós nádort (1402-1433)[234] Nekcse vár és oppidum, valamint több falu birtokába.[235]

RENDŐI TAMÁS 1413-ban egyetlen alkalommal szerepel aszuági főesperesként, pécsi közhitelű kiadványban,[236] azonban e hivatalt egészen 1419-ig viseli, majd az olvasókanonoki méltóságra emelkedik.[237]

JÁNOS nevét 1421-ben olvashatjuk egyetlen pécsi kiadványban.[238]

BERTALAN archidiaconusként egy 1430-ban kelt kiadványban szerepel.[239] Két esztendővel korábban, azonban külső munkán „találjuk” Bertalan aszuági esperest (vicearchidiaconus), így alkalmasint ő emelkedett a főesperesi kerület élére. Érdekes ez a „korai” adat, mivel eddig a pécsi egyházmegye területén működő esperesekről az első információk 1542-ből származtak.[240]

Név

Hivatalviselés adatai

Balázs

1377, 1382, 1383

Galvano Bartholomeo

1393

Miklós

1393, 1397, 1398, 1399, 1400

Péter

1401, 1404, 1405, 1406, 1407, 1408, 1411

Rendői Tamás

1413, 1419

János

1421

Bertalan

1430

Dékánok

A káptalan igen nagy birtokhálózattal rendelkezett a középkor folyamán,[241] melynek irányítására minden évben egy kanonokot választottak, ő volt a dékán (decanus). A birtokok igazgatása mellet ő szedte be a káptalan jövedelmeit és osztotta ki a káptalan tagjainak az őket megillető részt, ítélkezett a káptalan jobbágyai felett, valamint a „patvarkodó” kanonokokat próbálta kibékíteni.[242] Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi a pécsi káptalan hiteleshelyi okleveleit vizsgálva, hiszen az analizált időszak 1356 és 1361 közt kiadott privilégiumok mindegyikében szerepel a dékán az őrkanonokot követően. Utoljára 1382-ben szerepel e hivatal viselőjének neve privilégiumlevélben, majd a dékánok „mellőzésével” – szinte párhuzam – feltüntetik a főesperesek nevét a kiadványokban. E jelenség hátterében – véleményünk szerint – három eshetőség húzódhat meg:

1. a birtokok igazgatása folytán a dékán nem tartózkodott a testület székhelyén;

2. a hivatalt ezután minden esetben valamelyik méltóságviselő, vagy főesperes viselte, így szükségtelenné vált a dékáni hivatal feltüntetése;[243]

3. végül – és talán ez látszik a legvalószínűbbnek – a főesperesek nevének feltüntetésével már nem volt szükséges a dékánt megemlíteni, hiszen a méltóságsorokban ezután 11 név szerepelt rendszeresen.

ISTVÁN 1356-ban hiteleshelyi kiküldöttként tevékenykedik Zselicszentjakabon.[244]

JÁNOS 1356-ban és 1357-ben három közhitelű kiadványban szerepel neve.[245]

DEMETER 1359-ben szerepel egy kiadvány méltóságsorában.[246]

SZERÉMI DEMETER nevét 1361-ben olvassuk egy oklevélben,[247] azonban már 1352-ben pécsi kanonok és ekkor a káptalan hiteles kiküldöttjeként tevékenykedik.[248]

BARNABÁS az utolsó, aki e hivatalt viselők közül privilegiális alakban kiállított oklevél méltóságsorában – 1382 – szerepel.[249]

ISTVÁN 1384 áprilisában a káptalan kiküldöttjeként vett részt Szekcsői Herczeg Péter baranyai és bodrogi birtokokba történő beiktatásán. A káptalan által április 24-én kiállított oklevélben azonban már egykori (condam) dékánnak tüntetik fel,[250] így arra gondolhatunk, hogy Pécsett is – ahogy valószínűleg Budán, Győrben és Pozsonyban is[251] – Szent György ünnepe (április 24.) táján történhetett a dékánválasztás.

Név

Hivatalviselés adatai

István

1356

János

1356, 1357

Demeter

1359

János

1359

Szerémi Demeter

1361

Barnabás

1382

István

1384

Mesterkanonokok

Az egyszerű javadalmas kanonokok száma Pécsett 28 lehetett, mivel a 40 fős testületből a két prépost a három további dignitarius, valamint a hét főeperes összesen 12 stallumot foglaltak el.[252]

Természetesen ez nem jelentette azt, hogy minden esetben valamennyi kanonoki javadalom be volt töltve és persze azt sem, hogy az összes mesterkanonok egyidejűleg a káptalan székhelyén tartózkodott volna. Egyetemi tanulmányok okán előfordult, hogy esztendőkig távol éltek javadalmuk székhelyétől, mint János, aki 1402-ben IX. Bonifác pápától kapott engedélyt, hogy hét évig – amíg egyetemi tanulmányokat folytat – távol maradhasson.[253] A javadalomhalmozás (cumulatio beneficiorum) – csakúgy, mint a többi káptalan esetében – Pécsett is megszokott jelenség volt. Fa Mátyás – példának okáért – a veszprémi, székesfehérvári és a pécsi káptalanban is javadalommal bírt, ezeken felül pedig a pécsi püspök általános helynökeként (vicarius generalis) is működött a 15. század első felében.[254] Külföldieket is találunk a pécsi kanonokok sorában, mint Otto de Hohenfelset, aki regensburgi egyházmegyés klerikus volt.[255]

A vizsgált közhitelű kiadványokban szereplő egyszerű javadalmas kanonokok kivétel nélkül külső munkavégzésen vettek részt, mint a testület hiteles tanúi.

VESZPRÉMI DEMETER 1355-ben két kiadványban szerepel,[256] azonban már 1352-ben is teljesített külső megbízatást.[257]

LÁSZLÓ 1356-ban és 1359-ben vett részt külső munkán.[258]

CSEHI BRICTIUS Lackfi Dénes kalocsi érsek (1350-55) udvarához tartozott és 1353 augusztusában lett pécsi kanonokká kinevezve, majd négy évvel később már a székesfehérvári társaskáptalanban is rendelkezett javadalommal.[259] 1356-ban és 1359-ben vett részt testimoniumként hiteleshelyi munkán.[260]

POZSEGAI DEMETER már 1339-ben pécsi kanonok, ugyanis ekkor már hiteleshelyi feladatokat látott el a káptalanon kívül.[261] Közel két évtized múlva ismét találkozunk nevével, amikor a Margit-szigeti apácák Kazsok nevű birtokának határjárásánál, mint hiteleshelyi kiküldött vett részt.[262]

IMRE nevével egy 1359-ben kelt relatioban találkozunk.[263]

DEVECSERI MIKLÓS vett részt a legtöbb alkalommal külső munkán a vizsgált időszakban.1363 és 1378 között összesen négy alkalommal találjuk a káptalanon kívül történő feladat teljesítésén.[264] Érdekes, hogy a négy esetből háromszor Bodrog vármegyében vett részt vizsgálaton és minden alkalommal Bátmonostori Töttös fia: László oldalán.

GYÖRGY neve 1363-ban szerepel egy oklevélben.[265]

DOMONKOS nevét három alkalommal találjuk hiteleshelyi kiadványokban 1364 és 1369 között.[266]

POZSEGAI JÁNOS 1371-ben IX. Gergely pápától (1370-1378) kinevezést kapott a boszniai káptalan egy kanonoki javadalmára,[267] majd 1374-ben egy – a Konrád esztergomi főesperes halálával megüresedett – pécsi stallumra.[268] 1378-ban és 1388-ban káptalani kiküldöttként vett részt egy vizsgálaton (inquisitio) és egy határjáráson (reambulatio).[269]

SZLÁV (dictus) DOMONKOS neve egy 1380-ban kelt diplomában szerepel.[270]

PÁL szintén csak egy alkalommal – 1381-ben – szerepel hiteleshelyi kiadványban.[271]

BOYAI (dictus) GERGELY 1383-ban vett részt a Töttösfi László Krakói (Baranya) birtokán Zámbó Miklós által elkövetett hatalmaskodás vizsgálatán.[272]

GARÁZDA (dictus) JÁNOS 1384-ben káptalani kiküldött,[273] később pedig regölyi főesperes.

KASSAI (dictus) PÉTER 1384-ben Szerdahelyi Ders és fiai birtokosztályánál működik testimoniumként.[274]

OROSZI ISTVÁN 1390-ben vett részt Külső munkán Bodrog vármegyében.[275]

CSÚTI JÁNOS 1399-ben a Margit-szigeti apácák Hídvég (Baranya) nevű birtokán tartott vizsgálaton vett részt.[276]

JÁNOS 1412 áprilisában egy balul végződött határjáráson vett részt Somogy vármegyében, ugyanis a határjárást az ellentmondók nagy száma miatt elvégezni nem tudták, sőt ráadásul Jánost meg is verték.[277]

Név

Javadalomviselés adatai

Veszprémi Demeter

1355

László

1356, 1359

Csehi Brictius

1353, 1356, 1359

Pozsegai Demeter

1339, 1358

Imre

1359

Devecseri Miklós

1363, 1370, 1378

György

1363

Domonkos

1364, 1366, 1369

Pozsegai János

1371, 1374, 1378, 1388

Szláv Domonkos

1380

Pál

1381

Boyai Gergely

1383

Garázda János

1384

Kassai Péter

1384

Oroszi István

1390

Csúti János

1399

János

1412

Prebendáriusok és karpapok

A 13. század folyamán a kanonokok vagyoni helyzete lehetővé tette, hogy feladataik ellátására helyettest állítsanak. Fizetésükről az illető – helyettesítendő – kanonok gondoskodott úgy, hogy átengedte javadalma (praebenda) egy részét. Ezeket a káptalan nevezte ki és a succentor volt a vezetőjük. Elsősorban a székesegyházban kellett kórusszolgálatot ellátniuk, de a 13-14. század fordulójától egyre gyakrabban vettek részt a hiteleshelyi tevékenységben is. Az ő javadalmuk a kanonoki javadalom töredékét tette csak ki. A prebendárius elnevezés azonban csak a tekintélyesebbeket illette meg, a többieket karbeli papoknak (sacerdotes de choro) hívták.[278] Jövedelmeik alig érték el a kanonoki jövedelmek felét, harmadát, sőt néha tizedét. Az alsópapsághoz tartozó két csoport tagjai jövedelmeik kiegészítése érdekében megpróbáltak kápolna- és oltárigazgatósághoz jutni és a hiteleshelyi munkában is részt vettek.[279] Pécsett is 12 prebendárius lehetett, míg a kóruspapok száma ennél bizonyosan magasabb volt, azonban pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. A hiteleshelyi oklevelekben kivétel nélkül külső munkavégzésen találjuk e réteg képviselőit, így – egyéb információk hiányában – táblázatszerűen közöljük az ismert adatokat.

Név

Javadalomviselés adatai

MIHÁLY prebendárius, a Szt. Imre oltár mestere (magister)

1353,[280] 1354[281]

JÁNOS prebendárius, a Szt. Ambrus oltár mestere

1353,[282] 1355,[283] 1357[284]

BENEDEK prebendárius, a Szt. János oltár mestere

1357[285]

KELEMEN prebendárius, a Szt. Balázs oltár mestere

1358[286]

ISTVÁN prebendárius, a Szt. Imre herceg oltár mestere

1363,[287] 1370[288]

BENEDEK prebendárius

1368[289]

PÁL prebendárius, a Szt. János evangélista oltárának mestere

1368,[290] 1370[291]

MIKLÓS prebendárius, a Szt. Kereszt oltár mestere

1371[292]

TAMÁS prebendárius, a Szt. Márton püspök és hitvalló oltár mestere

1376,[293] 1384[294]

ISTVÁN prebendárius, a holtak kápolnájának papja

1412,[295] 1415[296]

BÁLINT prebendárius

1417[297]

PÁL kóruspap, a Szt. Imre oltár mester

1357[298]

BALÁZS kóruspap, a Szent Kereszt oltár mestere

1358,[299] 1359,[300] 1360[301]

BÁTAI BAKOS kóruspap, a Szt. Kereszt oltár mestere

1364[302]

DEMETER a Szt. Fülöp és Jakab apostolok oltárának mestere

1371[303]

MIHÁLY kóruspap, a Szt. Miklós hitvalló oltár mestere

1373,[304] 1376[305]

JÁNOS kóruspap, a Szt. Gergely pápa oltár mestere

1374,[306] 1400[307]

ANTAL kóruspap, a Szt. Balázs oltár mestere

1376[308]

MIHÁLY kóruspap, a Szt. Margit oltár mestere

1385[309]

SIMON kóruspap, a Szt. Fülöp és Jakab apostolok oltár mestere

1389[310]

TAMÁS kóruspap, a Szt. Márton oltár mestere

1391[311]

LUKÁCS kóruspap, a Szt. Ambrus oltár mestere

1391,[312] 1392,[313] 1394,[314] 1396[315]

BENEDEK kóruspap, a Szt. Miklós hitvalló oltár mestere

1398,[316] 1400[317]

PÉTER kóruspap

1404[318]

JÁNOS kóruspap, a Szt. Balázs oltár igazgatója (rector)

1405[319]

ANTAL kóruspap, a 12 apostol oltár igazgatója

1407[320]

JÓZSEF kóruspap

1409[321]

ORBÁN kóruspap

1411[322]

MIKLÓS kóruspap, a Szt. János evangélista oltár igazgatója

1413[323]

BALÁZS kóruspap, a Szt. Ambrus oltár igazgatója

1413[324]

LÁSZLÓ kóruspap

1417[325]

GERGELY kóruspap

1417[326]


Dolgozatom végén hangsúlyozni szeretném, hogy a jelen munka a kutatás egy részének összegzése, amelyet bővíteni kívánok, hiszen csak a fellelhető valamennyi adat összegyűjtése és kiértékelés során kaphatunk valós képet ezen egyházi testülethez tartozó személyek társadalmi helyzetéről, műveltségéről, mindennapjairól.

Méltóságnévsorok (1354–1437)

Dátum

Méltóság- és hivatalviselők

Főesperesek

 

Prépost

Lector

Cantor

Custos

Dékán

székesegyh.

baranyai

valkói

tolnai

maróti

regölyi

aszúági

1356.10.10.

-

János

Miklós

György

János

-

-

-

-

-

-

-

1356.12.18.

-

János

-

György

János

Péter

-

-

-

-

-

-

1357. 05.16

-

János

Miklós

György

János

-

-

-

-

-

-

-

1359.05.13.

-

János

János

György

Demeter

-

-

-

-

-

-

-

1359.10.12.

-

János

János

György

János

-

-

-

-

-

-

-

1361.01.08.

-

János

János

György

Szerémi Demeter

-

-

-

-

-

-

-

1371.07.08.

-

Miklós

János

Péter

-

Miklós

-

János

István

János

Imre

-

1377.01.04.

-

Miklós

-

-

-

Miklós

Konrád

János

-

János

Imre

Balázs

1382.06.07.

-

Miklós

-

-

Barnabás

Imre

-

György

Pál

-

-

Balázs

1383.08.08.

Rudolf

Miklós

László

Kelemen

-

Imre

Rogerio

-

Pál

János

Péter

Balázs

1393.00.00

Rudolf

Miklós

Miklós

Mihály

-

Imre

Gál

- (csonka)

- (csonka)

Benedek

. (csonka)

Galvano

1393.11.19.

Rudolf

Miklós

-

Mihály

-

Imre

Gál

László

András

Benedek

János

Miklós

1397.04.26.

Rudolf

Miklós

-

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

János

Miklós

1398.06.09.

Rudolf

Miklós

Henrik

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

János

Miklós

1399.03.29.

Rudolf

Pál

-

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

János

Miklós

1399.09.24.

Rudolf

Miklós

Henrik

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

János

Miklós

1399.10.02.

Rudolf

Miklós

Henrik

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

János

Miklós

1400.01.21.

Rudolf

Miklós

Henrik

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

János

Miklós

1401.04.20.

László

Miklós

Miklós

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

-

János

Péter

1404.07.11.

János

Pál

Miklós

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

László

Péter

1405.12.09.

János

Pál

Miklós

György

-

Tamás

Gál

Márton

András

Benedek

György

Péter

1406.05.21.

János

Pál

Miklós

György

-

János

Gál

Márton

András

Benedek

György

Péter

1406.05.21.

János

Pál

Miklós

György

-

János

Gál

Márton

András

Benedek

György

Péter

1408.04.21.

János

Pál

Szigfrid

György

-

János

Gál

Márton

András

Benedek

György

Péter

1408.11.13.

János

Pál

Szigfrid

György

-

János

László

Márton

János

Benedek

György

Péter

1409.04.13.

János

Pál

Szigfrid

György

-

János

László

Márton

András

Benedek

Simigyrus

-

1411.11.23.

János

Pál

Szigfrid

György

-

János

László

Márton

András

Benedek

György

Péter

1413.08.06.

János

Pál

István

György

-

János

László

Márton

-

Benedek

György

Tamás

1421.01.19.

János

Rendői Tamás

István

György

-

Tinódi János

János

Erhard

János

Mihály

György

János

1430.05.23

Mátyás

Tamás

András

György

-

János

János

János

János

Barnabás

György

Bertalan

A vizsgált oklevelek listája 1354-1437

Jelmagyarázat:

E = eredeti, M = másolat, Á = átirat, TÁ = tartalmi átirat, h = hétfő, k = kedd, sz = szerda, cs = csütörtök, p = péntek, szo = szombat,

v = vasárnap

Srsz.

Dátum

Fennmaradás

Jelzet

Káptalani emberek

Kiadások

1.

1354. 05. 26. h.

E

Df 264676

Mihály prebendárius és oltármester

 

2.

1355. 01. 28. sz.

E

Dl 87301

Veszprémi Demeter mester, kanonok

 

3.

1355. 01. 28. sz.

E

Dl 87302

Veszprémi Demeter mester, kanonok

 

4.

1355. 02. 09. h.

E

Dl 87305

János prebendárius, a Szent Ambrus oltár mestere

 

5.

1356. 01. 09. szo.

E

Dl 4585

László mester, kanonok, István mester, dékán

FEJÉR CD IX/2. 545–547., BRÜSZTLE  III. 491–493., SMIČIKLAS 1904–1934. XII. 370.

6.

1356. 10. 10. h.

E

Dl 1875

János mester, lector, Miklós mester, cantor, György custos, János mester, dékán

ÁÚO XI. 337.

7.

1356. 11. 19. szo.

E

Df 233280

Brictius kanonok

 

8.

1356. 12. 18. v.

E

Dl 37563

János mester, lector, Péter székesegyházi főesperes, György custos, János mester, dékán

 

9.

1357. 05. 13. szo.

Á: 1430

Dl 12173

János prebendárius,a Szent Ambrus oltár mestere

AOKMT VI. 587–591.

10.

1357. 05. 16. k.

E

Dl 86504

János mester, lector, Miklós cantor, György custos, János dékán

 

11.

1357. 06. 22. cs.

E

Dl 87323

Pál kóruspap, a Szent Imre oltár mestere, Benedek prebendárius, a Szent János oltár mestere

 

12.

1358. 03. 05. h.

E

Dl 4734

Kelemen prebendárius, a Szent Balázs oltár mestere

AOKMT VII. 64–65.

14.

1358. 08. 06. h.

E

Dl 4778

Balázs kóruspap, a Szent Kereszt oltár mestere, Pozsegai Demeter kanonok

AOKMT VII. 315–318.

15.

1359. 01. 22. k.

E

Dl 87343

Imre kanonok, Balázs kóruspap, a Szt. Kereszt oltár mestere

 

16.

1359. 05. 13. h.

E; M: Dl 25027; Á: (győri káptalan) 1633: Dl 77253, 1634: Dl 77254

Dl 50

János lector, János cantor, György custos, Demeter dékán,

 

17.

1359. 10. 12. szo.

A: 1359

Dl 4879

János mester, lector, János cantor, György custos, János dékán

 

18.

1359. 10. 19. szo.

E

Dl 4880

László kanonok

 

19.

1359. 11. 21. cs.

A: 1360; TÁ: 1431: Df 287944

Df 256677

Brictius kanonok

 

20.

1360. 07. 13. h.

E

Dl 4966

György custos

 

21.

1360. 07. 20. h.

A 1360

Dl 4902

Balázs kóruspap, a Szent Kereszt oltár mestere

 

22.

1361. 01. 08. p.

E; M: Dl 8776

Dl 4205

János mester, lector, János cantor, György custos, Szerémi Demeter dékán

BRÜSZTLE 1874–1880. III. 918.

23.

1363. 03. 18. szo.

E

Dl 5199

Deuecheri Miklós kanonok, Pál mester succentor

 

24.

1363. 09. 04. h.

E; Á: Dl 6482

Dl 5238

György mester, kanonok

 

25.

1363. 11. 17. p.

Á 1364

Dl 5262

István prebendárius, a Szent Imre oltár mestere

 

26.

1364. 01. 15. h.

E

Df 208444

Domonkos mester, kanonok

 

27.

1364. 10. 14. h.

TÁ: 1366

Dl 87406

Bátai Bakos a Szent Kereszt oltár mestere

 

28.

1366. 07. 25. szo.

E

Dl 106151

Domonkos mester, kanonok

FEJÉR CD. IX/7. 248–250.

29.

1368. 02. 20. v.

E

Dl 77403

Benedek pap prebendárius

Z. III. 346–347.

30.

1368. 03. 10. p.

E: Dl 7825; Á: 1393

Dl 5649

Pál prebendárius, a Szent János oltár mestere 

 

31.

1369. 09. 27. cs.

E

Dl 77433

Domonkos mester, kanonok

Z. III. 376–377., BRÜSZTLE 1874–1880. III. 96–97.

32.

1370. 03. 10. v.

E

Dl 77443

István prebendárius, a Szent Imre herceg oltár mestere

Z. III. 393–394.

33.

1370. 04. 04. cs.

E

Dl 77444

Pál prebendárius a Szent János apostol és evangélista oltár mestere, Deuecherinek mondott Miklós mester, kanonok

Z. III. 394–396.

 

34.

1371. 07. 08. k.

E

Dl 35158

Miklós mester lector, János cantor, Péter custos, Miklós székesegyházi-, János valkói-, István tolnai-, János maróti-, Imre regölyi főesperes

MÁLYUSZ 1929. 277.

35.

1371. 07. 22. k.

E

Dl 77478

Miklós prebendárius, a Szent Kereszt oltár mestere

Z. III. 428–429.

36.

1371. 10. 16. cs.

E

Dl 77492

Demeter kóruspap a Szent Fülöp és Jakab apostolok oltárának mestere

Z. III. 438–440.

37.

1373. 08. 01. p.

E

Dl 6124

Mihály kóruspap, a Szent Miklós hitvalló oltár mestere

 

38.

1374. 09. 19. k.

E

Dl 77592

János karpap, a Szent Gergely pápa oltár mestere

Z. III. 577–579.

39.

1376. 05. 05. h.

E

Dl 77633

Antal karpap a Szent Balázs oltár mestere

Tamás prebendárius, a Szent Márton hitvalló oltár mestere

Z. III. 629–630.

40.

1376. 07. 07. h.

E

Dl 77648

Mihály karpap, a Szent Miklós hitvalló oltár mestere

Z. III. 645–646.

41.

1376. 07. 07. h.

E

Dl 77649

Mihály karpap, a Szent Miklós hitvalló oltár mestere

Z. III. 644.

42.

1377. 01. 04. szo.

E

Dl 6395

Miklós lector, Miklós székesegyházi-, Konrád baranyai-, János valkói-, János maróti-, Imre regölyi-, Balázs aszuági főesperes

 

43.

1378. 04. 05. h.

E

Dl 6504

Imre regölyi főesperes, Pozsegai János kanonok

 

44.

1378. 05. 25. k.

E

Dl 77701

Deuecheri Miklós mester, kanonok

Z. IV. 49.

45.

1378. 05. 25. k.

E

Dl 77703

Deuecheri Miklós mester, kanonok

Z. IV. 49–50.

46.

1380. 02. 17. p.

E

Dl 77770

Sclauus (Szláv?) Domonkos mester, kanonok

Z. IV. 131–133.

47.

1381. 08. 11. v.

E

Dl 106190

Pál mester, kanonok

FEJÉR CD. IX/7. 438–440.

48.

1382. 06. 07. szo.

E

Dl 34646

Miklós lector, Barnabás dékán, Imre székesegyházi-, György valkói-, Balázs aszuági-,  Pál tolnai főesperes

MÁLYUSZ 1931. 95.

49.

1382. 07. 21. h.

E

Dl 6931

Antal mester társaskáptalani kanonok és a Szent Balázs oltár igazgatója

KOLLER 1874. III. 191–193.

50.

1383. 02. 10. k.

E

Dl 77873

Boya-inak mondott Gergely mester, kanonok

Z. IV. 249–251.

51.

1383. 08. 08. szo.

E

Dl 87552

Miklós lector, Rudolf „artium baccalaureato et in iure canonico licentiato” prépost, László cantor, Kelemen custos, Imre „artium magistro dignissimo” székesegyházi-, Rogerio „utriusque iuris doctor” baranyai-, Balázs aszuági-, Pál tolnai-, János „artium magistro et Sancte Theologie baccalaureo” maróti-, Péter regölyi főesperes

 

52.

1384. 01. 17. v.

E

Dl 77894

Tamás prebendárius, a Szent Márton püspök és hitvalló oltár mestere

Z. IV. 273–274.

53.

1384. 04. 23. szo.

E

Dl 77898

István mester egykori (condam) dékán Pozsegai János kanonok

Z. IV. 279–286.

54.

1385. 02. 04. szo.

E

Dl 7129

Kassa-i Péter kanonok

 

55.

1385. 03. 10. p.

E

Dl 77913

Mihály kóruspap, a Szent Margit oltár mestere

Z. IV. 298.

56.

1388. 08. 01. szo.

E

Dl 77983

Pozsegai János mester, kanonok

Z. IV. 363–364., ZSO I. 675.

57.

1389. 11. 30. k.

E

Dl 78017

Simon kóruspap, a Szent Fülöp és Jakab apostol oltár mester (altarista)

Z. IV. 409–410., ZSO IV. 1270.

58.

1390. 09. 21. sz.

E

Dl 78039

Oroszi István mester, kanonok

Z. IV. 439–440., ZSO I. 1664

59.

1391. 04. 01. szo.

E

Dl 7678

? karpap (az oklevél csonka), a Szent Ambrus oltár mestere

ZSO I. 1933.

60.

1391. 09. 18. h.

E

Dl 78064

Tamás karpap a Szent Márton oltár mestere

Z. IV. 479–480., ZSO I. 2215.

61.

1391. 12. 06. sz.

E

Dl 78073

János regölyi főesperes

Z. IV. 487–488., ZSOI. 2293.

62.

1392. 03. 15. p.

E

Dl 78080

Lukács karpap, a Szent Ambrus oltár mestere

Z. IV. 493., ZSO I. 2437.

63.

1393. 00. 00.

E

Dl 7825

Rudolf prépost, Miklós lector, Miklós cantor, Mihály custos, Imre székesegyházi-, Gál baranyai-,

Galvano aszuági-, Benedek maróti főeperes

 

64.

1393. 11. 19. sz.

E

Dl 7903

Rudolf prépost, Miklós lector és vicarius, Mihály custos, Imre székesegyházi-, Gál baranyai-, András tolnai-, Benedek maróti-, Miklós aszuági-, János regölyi-, László valkói főesperes

FEJÉR CD. X/2. 134–136.,

ZSO I. 3214.

65.

1394. 10. 04. v.

E

Dl 78132

Lukács a Szent Ambrus oltár mestere (altarista)

Z. IV. 565., ZSO I. 3643.

66.

1396. 09. 25. h.

E

Dl 8174

Lukács karpap a szent Ambrus oltár mestere

 

67.

1397. 04. 26. cs.

E; Á: 1398: Dl 8401

Dl 8214

Rudolf prépost, Miklós lector, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, János regölyi-, Miklós aszuági-, András tolnai-, Benedek maróti főesperes, Valkó-i Márton kanonok (testimonium)

ZSO I. 4727.

68.

1398. 06. 09. v.

E

Dl 8333

Rudolf prépost, Miklós mester, lector, Henrik cantor, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, János regölyi-, Miklós aszuági-, András tolnai-, Benedek maróti főesperes, a kezességvállalók közt: András kisprépost

ZSO I. 5355.

69.

1398. 06. 30. v.

E

Dl 78253

Benedek kóruspap a Szent Miklós hitvalló oltár mestere

Z. V. 70–72.

70.

1399. 03. 24. h.

E

Dl 78286

Demeter subcustos

Z. V. 103–104.

71.

1399. 03. 29. szo.

E

Dl 8405

Rudolf préspost, Miklós mester, lector, Henrik cantor,  György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, János regölyi-, Miklós aszúági-, Benedek maróti-, András tolnai főeperes

ZSO I. 5780.

72.

1399. 09. 17. sz.

E

Dl 8476

Chuth-i János mester, kanonok

ZSO I. 6061.

73.

1399. 09. 24. sz.

E

Dl 8479

Rudolf prépost, Miklós mester lector, Henrik cantor, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, János regölyi-, Miklós aszuági-, Benedek maróti-, András tolnai főesperes

ZSO I. 6067.

74.

1399. 10. 02. cs.

E

Dl 8480

Rudolf prépost, Miklós mester lector, Henrik cantor, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, János regölyi-, Benedek maróti-, András tolnai-, Miklós aszuági főesperes

 

75.

1400. 01. 21. sz.

E; M: 1701-1800: Df 289128

Dl 8613

Méltóságsora ld.: 77. szám!

ZSO II/1. 38.

76.

1400. 01. 22. cs.

E

Dl 78329

Benedek karpap

Z. V. 147–148.

77.

1400. 10. 07. cs.

E

Dl 78395

Demeter subcustos, János karpap a Szent Gergely pápa oltár mestere

Z. V.. 212–213., ZSO II/1. 536.

78.

1401. 04 20. sz.

E

Dl 78436

László prépost, Miklós mester, lector, Miklós cantor, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, János regölyi-, Péter aszuági-, András tolnai főeperes, Benedek karpap (testimonium)

Z. V. 249–250., ZSO II/1. 1020.

79.

1401. 09. 08. cs.

E

Dl 87687

Miklós cantor

ZSO II/1. 1226.

80.

1402. 03. 03. k.

Á: 1412

Df 256678

az átirat nem említi névszerint

ZSO II/1. 2835.

81.

1402. 07. 01 v..

E

Dl 78505

András tolnai főesperes

Z. V. 299–300., ZSO II/1. 1759.

82.

1404. 03. 23. v.

Á: 1405

Dl 8901

Péter karpap

ZSO II/1. 3067.

83.

1404. 07. 11. h.

E

Dl 63723

János prépost, Pál lector, Miklós cantor, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói- Péter aszuági-, András tolnai-, Benedek maróti-, László regölyi főesperes

KOLLER 1874. III. 280–281.,

FEJÉR CD. X/4. 327.,

ZSO II/1. 3303.

84.

1405. 05. 01. p.

M

Dl 78629

János presbiter, a Szt Balázs mártír oltár rectora

Z. V. 400–401., ZSO II/1. 3847.

85.

1405. 12. 09. sz.

E

Dl 87740

János prépost, Pál lector, Miklós cantor, György custos, Tamás székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-

András tolnai-, Péter aszuági-, Benedek maróti-, György regölyi főesperes, Imre karpap (testimonium)

 

86.

1406. 05. 21. p.

E: Dl 87785; Á: 1407

Df 236574

János prépost, Pál lector, Miklós cantor, György custos, János székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, András tolnai-, Péter aszuági-, Benedek maróti-, György regölyi főesperes

BORSA 1979.32764., ZSO II/1. 4743.

87.

1406. 05. 21. p.

E

Df 236575

Méltóságsor ld.: 85. szám!.

BORSA 1979. 64.

88.

1407. 05. 17. k.

E

Dl 78787

Antal mester a tizenkét Apostol oltár igazgatója

Z. V. 509–511., ZSO II/2. 5492.

89.

1407. 07. 27. sz.

Á: 1407

Dl 9330

Péter aszuági főesperes

ZSO II/2. 5640.

90.

1408. 04. 21. szo.

E

Dl 87801

János prépost, Pál lector, Szigfrid cantor, György custos, János székesegyházi-, Gál baranyai-, Márton valkói-, Benedek maróti-, Péter aszuági-, András tolnai-, György regölyi főesperes

ZSO II/2. 6055.

91.

1408. 11. 13. k.

E

Dl 9465

János prépost, Pál lector, Szigfrid cantor, György custos,

János székesegyházi-, László baranyai-, Márton valkói-, Benedek maróti-, Péter aszuági-, András tolnai-, György regölyi főesperes

ZSO II/2. 6415.

92.

1409. 04. 01. h.

E

Dl 78873

József karpap

Z. V. 578., ZSO II/2. 6702.

93.

1409. 04. 13. szo.

M

Dl 8777

János prépost, Pál lector, Szigfrid cantor, György custos, János székesegyházi-, László baranyai-, Márton valkói-, András tolnai-, Benedek maróti-, Simigyrus regölyi főesperes

FEJÉR CD X/4. 783–784.

94.

1411. 11. 23.

Á: 1497

Dl 102860

János prépost, Pál lector, István cantor, György custos, János székesegyházi-, László baranyai-, Márton valkói-, András tolnai-, Benedek maróti-, György regölyi-, Péter aszúági  főesperes, Orbán karpap

APPONYI 1906. 264–266.

95.

1412. 04. 16. szo.

E

Df 236584

János mester, kanonok

BORSA 1979. 68., ZSO III. 1984.

96.

1412. 10. 20. cs.

E

Dl 9969

István „presbiter mortuorum”, prebendarius

 

97.

1413. 03. 13. h.

E

Dl 79123

Miklós presbiter, a Szent János evangelista oltár igazgatója

ZSO IV. 288.

98.

1413. 07. 02. v.

E

Dl 79148

Nincs megnevezve

Z. VI. 261–263., ZSO IV. 811.

99.

1413. 07. 20. cs.

E

Dl 79158

Balázs a Szent Ambrus oltár igazgatója

Z. VI. 269–270., ZSO IV. 886.

100.

1413. 08. 06. v.

E; M: 1777: Df 289131

Dl 10089

János prépost, Pál lector, István cantor, György custos, János székesegyházi-, László baranyai-, Márton valkói-, Tamás aszuági-, György regölyi-, Benedek maróti főeperes, Miklós pap, a Szent János evangélista oltár igazgatója (testimonium)

ZSO IV. 957.

101.

1415. 12. 30. h.

E

Dl 79301

István „presbiter mortuorum”, prebend.

Z. VI. 386., ZSO V. 1354.

102.

1417. 03. 13. szo.

E

Dl 10549

Bálint prebendárius

 

103.

1417. 03. 20. szo.

E

Dl 79394

László karpap

Z. VI. 436–437.

104.

1417. 06. 26. szo.

E

Df 268205

Gergely karpap

BORSA 1983. 31.

105.

1421. 01. 19. szo.

E

Dl 11023

János prépost, Rendew-i Tamás lector, István cantor, György custos, Tinód-i János székesegyházi-, János baranyai-, Erhard valkói-, János aszuági-, György regölyi-, János tolnai-, Mihály maróti főesperes

 

106.

1425. 01. 24. szo.

E

Dl 11610

Benedek subcustos

 

107.

1428. 09. 27. h.

E

Dl 12001

Bertalan aszuági „vicearchidiaconus”, György szászi plébános és kanonok

 

108.

1430. 05. 23. k.

E

Dl 12254

Mátyás prépost, Tamás lector és vicarius, András cantor, György custos, János székesegyházi-, János baranyai-, János „decretorum doctor” valkói-, Bertalan aszuági-, György regölyi- János „magister in artium” tolnai-, Barnabás maróti főesperes

 

109.

1436. 08. 11. szo.

E

Df 268214

Benedek társaskáptalani kanonok, a székesegyházban lévő Szent Szilveszter oltár igazgatója

BORSA 1983. 39.

Rövidítések, irodalom

AIGL 1838

AIGL, P.: Historia Brevis Venerabilis Capituli Cathedralis Ecclesiae Quinque-Ecclesiensis. Quinque-Ecclesiis, 1838.

APPONYI

A Pécz-nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok levéltárában őrzött oklevelei. I. Szerk.: KAMMERER Ernő, Bp., 1906.

ÁÚO

Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadinus continuatus. Ed. WENZEL G. I–XII. Pest, Bp., 1860–1874.

BALICS 1890

BALICS L.: A római katholikus egyház története Magyarországon. Bp,, 1890.

BÉKEFI 1910

BÉKEFI R.: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bp., 1910.

BÓNIS 1971

BÓNIS Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971.

BÓNIS 1997

BÓNIS Gy.: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. Szerk. Balogh E. Bp., 1997.

BORSA 1979

BORSA I..: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei II. Somogy megye múltjából 10 (1979). Kaposvár, 1979. 59–149.

BORSA 1983

BORSA I.: A Somogy Megyei Levéltár Mohács előtti oklevelei. Somogy megye múltjából 14 (1983). Kaposvár, 1983. 3–88.

BOSSÁNYI 1918

BOSSÁNYI Á.: Regesta Supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányi. II. Bp., 1918.

BRÜSZTLE 1874–1880

BRÜSZTLE, J.: Recensio universi cleri dioecesis Quinqueecclesiensis. I-IV. Quinque-Ecclesiensis, 1874-1880.

DF

Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai fotótár

DHA

Diplomata Hungariae antiquissima. I. Edendo operi praefuit Georgius GYÖRFFY. Budapestini, 1992.

DL

Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai levéltár

ECKHART 1914

ECKHART, F.: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. IX. Ergänzungband 2. Heft MIÖG. Innsbruck, 1914.

ENGEL 1996

ENGEL P.: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I-II. Bp., 1996.

FEDELES 1999

FEDELES T.: A pécsi székeskáptalan közhitelű oklevéladása 1354-63. Pécs, 1999. (kézirat)

FEJÉR CD

Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus ac Civilis. I-X. Ed. Georgius FEJÉR, Budae, 1829-1844.

FRAKNÓI 1874

FRAKNÓI V.: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV-XI. században. Bp., 1874.

HERMANN 1973

HERMANN E.: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973.

HERVAY 1991

HERVAY F. L.: Szerzetesházak a középkori Baranyában. Baranya.1991/1-2. 39–54.

HO

Hazai Okmánytár. I-V. Szerk.: NAGY I. – PAUR I. – RÁTH K. – VÉGHELY D., Győr, 1865-1873.

JPMÉ

A pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs

KMTL

Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gy., Szerk.: Engel P. és Makk F., Bp., 1994.

K. NÉMETH

K. NÉMETH A.: A középkori Tolna megye nyugati felének egyházas helyei. (A regölyi főesperesség templomai a középkorban.) Bp., 2001. (Kézirat)

KOLLÁNYI 1900

KOLLÁNYI F.: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Bp., 1900.

KOLLÁNYI 1901

KOLLÁNYI F. (ed.): Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. Budapest, 1901.

KOLLER 1874

KOLLER, J.: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. III. Posonii, 1784.

KOLLER 1804

KOLLER, J.: Prolegomena in historiam episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804.

KOSZTA 1988

KOSZTA L.: Adalékok a székesegyházi alsópapság XIII-XIV. századi történetéhez. Acta Universitatis de Attila József nominatae. Acta Historica. LXXXVI. Szeged, 1988. 15–26.

KOSZTA 1991

KOSZTA L.: A pozsegai társaskáptalan tagjai a XIV. század közepéig. Aetas 1991/3-4. 40–58.

KOSZTA 1994a

KOSZTA L.: ‘Pécs’. (szócikk) In: KMTL, 535–537.

KOSZTA 1994b

KOSZTA L.:’praebendarius’ (szócikk) In: KMTL, 556.

KOSZTA 1998

KOSZTA L.: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214-1353). Tanulmányok Pécs történetéből 4. Pécs, 1998.

KÖBLÖS 1994

KÖBLÖS J.: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp., 1994.

LUKCSICS 1908

LUKCSICS J.: Uski János veszprémi püspök, Zsigmond király diplomatája. 1.  Századok 1908, 1–28.

LUKCSICS 1931–1938

LUKCSICS P.: XV. századi pápák oklevelei. I-II. Budapest, 1931-1938.

MÁLYUSZ 1929

MÁLYUSZ E.: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az országos levéltárban. I.  Levéltári Közlemények 1929/3-4., 277–311.

MÁLYUSZ 1931

MÁLYUSZ E.: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az országos levéltárban III.  Levéltári Közlemények 1931/3., 92–123.

MÁLYUSZ 1958

MÁLYUSZ E.: A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog. Bp., 1958.

MÁLYUSZ 1971

MÁLYUSZ E.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp., 1971.

MIKLÓSY 1940–1941

MIKLÓSY Z.: Hiteleshely és iskola a középkorban. Levéltári Közlemények 18-19  (1940-41), 170–178.

MONVAT

Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Vatikáni magyar okirattár. Ser. I. Tom. I-VI. Ed. A. THEINER, Budapestini, 1887-1891.

PETROVICH 1956

PETROVICH E.: Adatok a Pécs káptalan utca 2. számú ház történetéhez. JPMÉ 1956, Pécs, 1956. 31–47.

PETROVICH 1966

PETROVICH E.: A középkori pécsi egyetem megszűnése. JPMÉ 1966, Pécs, 1967. 153–170.

SÁNDOR 1998

SÁNDOR L.: Pécs város címere. Pécsi Szemle 1998/tavasz-nyár, 6–10.

SÁNDOR – TIMÁR 1981

SÁNDOR L. – TIMÁR Gy.: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele. Baranyai Levéltári Füzetek 1., Pécs 1981.

SCHEMATISMUS 1846

Schematismus venerabilis cleri Dioecesis Qiunqueecclesiensis ad annum Christi MDCCCXLVI. Quinqueecclesiensis, 1847.

SCHRAUF 1839

SCHRAUF K.: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Bp., 1892.

SCHREIBER 1995

SCHREIBER, H.: Geschichte der Päpste. Augsburg, 1995.

SMIČIKLAS 1904–1934

SMIČIKLAS, T.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II-XV. Zagrabiae 1904-1934.

TIMÁR 1974–1975

TIMÁR Gy.: 16. századi rovásadó összeírások a mai Baranya megye területéről. Baranyai Helytörténetírás 1974-75, Pécs, 1976. 21–94.

TIMÁR 1982

TIMÁR Gy.: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában. Baranyai Helytörténetírás 1981, Pécs, 1982. 13–56.

TIMÁR 1991

TIMÁR Gy.: Pécs vallási élete a török uralom előtt. Baranya 1991/1-2., 135–142.

TIMÁR 1992

TIMÁR Gy.: Tolnavár Mohács előtt. In: Gósz József (szerk.): Tolna mezőváros monográfiája. Tolna, 1992. 41–90.

TIMÁR 1999

TIMÁR Gy. A pécsi címzetes (választott) püspökök birtokmegörző törekvései a török hódoltság idején. In: Szakály Ferenc (szerk.): Pécs a törökkorban. Tanulmányok Pécs történetéből 7., Pécs, 1999. 133–170.

TÓTH 1991

TÓTH I.: „In hoc signo...” (A kereszténység kezdetei Pannóniában).  Baranya 1991/1-2., 9–21.

VERESS 1915

VERESS E.: A paduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai (1264-1864). Bp., 1915.

VERESS 1941

VERESS E.: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai (1221-1864). Bp., 1941.

Z

Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et de Vasonkeő. A zichi és a vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I-XII. Ed. Nagy Imre és társai, Pest, Bp., 1871-1931.

ZSO

Zsigmondkori Oklevéltár. IV. (1413-1414) Mályusz Elelmér kéziratából Borsa Iván szerk. Bp., 1994.

Jegyzetek


[1] Ld.: Tóth Endre tanulmányát e kötetben. Vö.: TÓTH  1991.

[2] DHA nr. 9/I-II. 54–61., ld. Kiss Gergely tanulmányát erről e kötetben.

[3] SÁNDOR – TIMÁR 1981.; SÁNDOR 1998.

[4] KOSZTA 1994a.; HERVAY 1991.; TIMÁR 1991.

[5] KOSZTA 1998.10.

[6] ÁÚO XI.153–154.

[7] KOLLER 1804. 89., 93–94.

[8] A jelen dolgozat a korszakból fennmaradt 109 közhitelű oklevélre épül, tehát korántsem beszélhetünk a teljesség igényével e 83 esztendőről. Folyamatosan végzem a diplomák feldolgozását, hiszen csak a teljes fennmaradt oklevélanyag ismeretében lehet a káptalan személyi összetételét megállapítani, majd a személyi adattár alapján vélhetőleg egy komplex társadalom- és művelődéstörténeti elemzést készíteni.

[9] FEDELES 1999.

[10] DL 50.; DL 1875.; DL 4879.; DL 37563.; DL 86504.; BRÜSZTLE 1874–1880. III/918. Valójában hét privilegiumról van tudomásunk, azonban a DL 87396. - Bebek István országbíró 1364-es kiadványa – csak tartalmi kivonatát közli az eredeti oklevélnek.

[11] FEDELES 1999. 49.

[12] SCHEMATISMUS 1846. 13., e munka nyomán közli: PETROVICH 1956.

[13] A 27 privilégiális alakban kiállított oklevélből 21-ben tanúnévsort olvashatunk, ezt a presentibus szó jelöli, hat oklevél esetében méltóságsorral van dolgunk, melyet az existentibus formula jelöl.

[14] DL 87552.

[15] PETROVICH 1966.

[16] DL 78338 Ezúton is szeretném megköszönni Kőfalvi Tamásnak, hogy a pécsváradi konvent hiteleshelyi okleveleiben található pécsi kanonokokra vonatkozó adatokat rendelkezésemre bocsátotta.

[17] MONVAT I/4. 343.

[18] DL 63723.; DL 87740.; DF 236547.; DF 236575.; DL 87801.; FEJÉR CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; DL 9465.; DL 10089.; DL 11023.

[19] BÓNIS 1971. 96–98., 102., 104.

[20] LUKCSICS 1908.

[21] ZSO 2342. (regeszta)

[22] MÁLYUSZ 1958. 79., 96.

[23] ENGEL 1996. I. 90. már pécsi prépostként szerepel!

[24]  KOLLER 1874. 337–340.; AIGL 1838. 61.

[25] ENGEL 1996. I. 90.

[26] LUKCSICS 1908.2.

[27] MÁLYUSZ 1958. 95. 3. jz.

[28] MÁLYUSZ 1958.

[29] MÁLYUSZ 1958. 96. és LUKCSICS 1908. 6.

[30] Őt az egyház az ellenpápák közé sorolja, ezért vette fel Giuseppe Roncalli is ezt a nevet: XXIII. János (1958-1963), ld.: SCHREIBER 1995. 342.

[31] ZSO III. 1880.

[32] DL 10089.

[33] ZSO IV. 949.

[34] Vö.: az 1354-1363 közti időszakkal!

[35] KOLLER 1874. III. 337–340.

[36] DL 12254

[37] BRÜSZTLE 1874–1880. I. 532.

[38] ZSO III. 2849.

[39] ZSO III. 2849–2850.

[40] KOLLER 1874. III. 337–340.

[41] LUKCSICS 1931–1938. II. 520. (regeszta)

[42] ENGEL 1996. I. 89.

[43] LUKCSICS 1931–1938. II. 520.

[44] ENGEL 1996. I. 75.

[45] ENGEL 1996. I. 78.

[46] KOLLER 1874. III. 337–40.

[47] LUKCSICS 1931–1938. I. 1313.

[48] Supplicatio Gregorii Johannis de Nempti, de nobili genere, Canonici Bosniensis Pro provisione Canonicatus et prebendae ac praepositurae ecclesiae Quinqueecclesiensis (150 fl), vacantium per promotionem Mathiae Gregorii de Gathaloutz ad ecclesiam Waciensem ...” LUKCSICS 1931–1938. II. 520.

[49] FEDELES 1999. 55.

[50] Z. V. 249–250.

[51] ECKHART 1914. 71.; MIKLÓSY 1940–1941.

[52] TIMÁR 1982.

[53] KOSZTA 1998. 97.

[54] TIMÁR 1981. 36.

[55] TIMÁR 1981. 36. és KOSZTA 1991.

[56] KOSZTA 1991. 50.

[57] KOSZTA 1991. 50.

[58] DL 1875.; DL 37563.; DL  86504.; DL 50.; DL 4879.; BRÜSZTLE 1874–1880. III. 918.

[59] Az 1364.08.09-én kelt pécsi diplomában már „condam lectoris ... ,nunc vero praepositi Vesprimiensis”-ként szerepel. Ld.: FEJÉR CD IX/3. 455–456. Erre az oklevélre hivatkozik BÉKEFI 1910. 134.

[60] MÁLYUSZ 1929. 277.

[61] MÁLYUSZ 1929. 277.; DL 6395.;  MÁLYUSZ 1931. 95.; DL 87552.; DL 7825.; FEJÉR CD X/2. 134-36.; ZSO I. 4727.; ZSO I. 5780.

[62] BÉKEFI 1910. 134–135.

[63] ZSO I. 5355.

[64] BÉKEFI 1910. 134–135.

[65] FEJÉR CD X/2. 134–136.

[66] Vö.: BÉKEFI 1910. 134–135.

[67] ZSO I. 5355.

[68] ZSO I. 5780.

[69] ZSO I. 6067.

[70] BÓNIS 1997. 1744. Itt találunk utalást a hosszú perre, mivel a regesztában szerepel, hogy Pál többször fellebbezett a per folyamán. A pápai oklevelet ld.: MONVAT. I/4. 335–341.

[71] ZSO I. 6067.; DL 8480. ZSO II/1. 38.; Z. V. 249–250.

[72]MONVAT. I/4. 309.

[73] MONVAT. I/4. 312.

[74] Vö.: BÉKEFI 1910. 135.

[75] KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055. ; ZSO II/2. 6415.; FEJÉR CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957.

[76] LUKCSICS 1931–1938. I. 157.

[77] DL10089.

[78] Ebben megtiltja a Kazsok faubelieknek, hogy Antal plébánost – aki az általa végzett vizsgálat során alkalmatlannak bizonyult (personaliter examinando ad administrationes salutares inutilem fore et indignum reperimus) – befogadják, helyette más papot kell választaniuk. Ld.: BÓNIS 1997. 2085.

[79] LUKCSICS 1931–1938. 157.

[80] DL 11023.

[81] DL 12254.

[82] BÉKEFI 1910. 135.

[83] Kivételt a következő kiadványok jelentenek: DL 37563.; DL 6395.; MÁLYUSZ 1931. 95.; FEJÉR CD X/2. 134–136. ZSO I. 4727.; ZSO I. 5780.

[84] BOSSÁNYI 1918. 195–196.

[85] KOSZTA 1998. 231., 467. sz.

[86] BOSSÁNYI 1918. 196.

[87] DL 1875.

[88] DL 86504.

[89] DL 37563.

[90] Alexius Gregorii. Ld.: BOSSÁNYI 1918. 196–197.

[91] FEDELES 1999. 79., 26–39. sz.

[92] BOSSÁNYI 1918. 198.

[93] BOSSÁNYI 1918. 198.

[94] BOSSÁNYI 1918. 198.

[95] DL 87552.

[96] BÉKEFI 1910. 137.

[97] MONVAT. I/3. 51–53.

[98] DL 7825.

[99]episcopo Trepesudarum” KOLLER 1874. III. 205–206. Fejérnél tévesen „Episcopo Quinqueecclesiarum”. FEJÉR CD X/1. 695–696.

[100] KOLLER 1874. III. 205–206.

[101] ZSO I. 5355., 5780. és 6067.; ZSO II/1.38.

[102] Z. V. 249–250.; KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.; BORSA 1979. 64.

[103] ZSO II/1. 1226.

[104] ZSO II/2. 5458.

[105] ZSO III. 194.

[106] MONVAT. I/4. 463–464.

[107] ZSO II/2. 6055. és 66415.; FEJÉR CD X/4. 783–784.

[108] ZSO II/1. 2655.

[109] Tamás egri püspököt és Újlaki László macsói bánt utasította, hogy amennyiben a káptalan és püspök nem teljesítenék kérését, úgy ők a javadalom „bitorlóját” távolítsák el. Ld.: ZSO II/1. 2655.

[110] Ld.: Péter aszuági főesperesnél!

[111] APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957. ; DL 11023.

[112] KOLLER 1874. III. 325.

[113] Működése 1411 és 1423 közé tehető, azonban BÉKEFI 1910. 138. szerint 1424. július 10-én még hivatalban volt. Vö.: LUKCSICS 1931–1938. I. 745.

[114] 1430-1448 között volt éneklőkanonok. Ld.: BÉKEFI 1910. 138.

[115] LUKCSICS 1931–1938. I. 1411.

[116] DL12254.

[117] DL 5199.

[118] chori nostri succentore

[119] TIMAR 1981. 36.  Meg kell említenünk, hogy Békefi tud egy Péter nevű helyettes éneklőkanonokról 1400-ban. BÉKEFI 1910. 139.

[120] BALICS 1890. II. 2. 49.; TIMAR 1981. 37.

[121] DL 6395.; DL 34646.

[122] DL 1875.; DL 37563.; DL 86504.; DL 50.; DL 4879.; DL 4205.

[123] DL 35158.

[124] DL 87552.

[125] DL 7825.; DL 7903.

[126] DL 87617.

[127] DL 8214.; DL 8333.; DL 8405.; DL 8479.; DL 8480.; ZSO II/1. 38.; Z. V. 249–250.; KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055.; ZSO II/2. 6415.; FEJÉR CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957.; DL 11023.; DL 12254.

[128] MONVAT. I/3. 303.

[129] VERESS 1915. 5.

[130] MONVAT. I/3. 99.

[131] MONVAT I/3. 99.

[132] LUKCSICS 1931–1938. I. 1440.; VERESS 1941. 240.

[133] VERESS 1941. 240.

[134] LUKCSICS 1931–1938. II. 59.

[135] LUKCICS 1931–1938. II. 59.

[136] VERESS 1941. 240.

[137] LUKCSICS 1931–1938. II. 92.

[138] LUKCSICS 1931–1938. II. 325.

[139] Z. V. 103–104.

[140] DL 11610.

[141] TIMÁR 1981. 38. Esztergomban szintén a társaskáptalanok prépostjai következtek a sorban. Ld.: KOLLÁNYI 1901. 25.

[142] ZSO I. 5355.

[143] MONVAT. I/3. 71–72.

[144] ZSO IV. 2382.

[145] A pécsi egyházmegyében nyolc főesperesség volt, azonban a pozsegai főesperesi hivatalt a pozsegai prépost viselte. Ld.: TIMÁR 1981. 13.

[146] HERMANN 1973. 70.; BALICS.1890. 51.; MÁLYUSZ 1971. 99–100.

[147] DL 37563.

[148] MÁLYUSZ 1931. 95.

[149] Ld.: 147. jz.!

[150] MÁLYUSZ 1929. 277.; DL 6395.

[151] MÁLYUSZ 1931. 95.; DL 87552.; DL 7825.; FEJÉR CD X/2. 134–136.

[152] DL 87552.

[153] ZSO I. 4727.; ZSO I. 5355.; ZSO I. 5780.; ZSO I. 6067.; DL 8480.; ZSO II/1. 38.; Z. V. 249–250.; KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.

[154] ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055.; ZSO II/2. 6415.; FEJER CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957.

[155] DL 11023.

[156] DL 12254.

[157] DL 6395.

[158] Aigl Pál szerint inkább Kovatsits, ld.: AIGL.1838. 58.

[159] DL 87552.

[160]in Regno Ungarie iurium apostolice Camere debitorum collector

[161] KOLLER 1874. III. 197–198.

[162] MONVAT. I/3. 287.

[163] DL 87552.

[164] Z. V. 45–46.

[165] Nevét utoljára 1408.04.21-én kelt kiadványban olvassuk: ZSO II/2. 6055., azonban ugyanazon év november 13-án keltezett oklevélben, már László szerepel e hivatalban: ZSO II/2. 6415.

[166] ZSO II/2. 6055.; FEJÉR CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957.

[167] DL11023.

[168] DL12254.

[169] MÁLYUSZ 1929. 277.

[170] DL 6395.

[171] MÁLYUSZ 1931. 95.

[172] FEJÉR CD X/2. 134–136.

[173] DL 7825.

[174] ZSO I. 4727.; ZSO I. 5355.; ZSO I. 5780.; ZSO I. 6067.; DL 8480; ZSO II/1. 38.; Z. V. 249–250.; KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055.; ZSO II/2. 6415.; FEJÉR CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957.

[175] LUKCSICS 1931–1938. I. 68., 1418.07.09. előtt hunyt el.

[176] LUKCSICS 1931–1938. I. 77. „...de nova provisio de archidiaconatu de Walko in dicta ecclesiae ... vacans per obitum Martini decani …

[177] Z. V. 45–46.

[178] DL 11023.

[179] LUKCSICS 1931–1938. I. 68.

[180] DL 12254.

[181] DL 12254.

[182] MÁLYUSZ 1929. 277.

[183] TIMÁR 1992. 49.

[184] MÁLYUSZ 1931. 95.; DL 87552.

[185] FEJÉR CD X/2.134–136.; ZSO I. 4727.; ZSO I. 5355.; ZSO I. 5780.; ZSO I. 6067.; DL 8480.; ZSO II/1. 38.; Z. V. 249–250.; KOLLER III. 280–281.; DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055.; ZSO II/2. 6415.

[186] Z. V. 299–300.

[187] Z. V. 42–44.

[188] 1409: FEJER CD X/4. 783–784.; 1411: APPONYI 1906. 264–266.

[189] DL 11023.; DL 12254.

[190] FRAKNÓI 1874. 44.

[191] MÁLYUSZ 1929.277.; DL 6395.; DL 87552.

[192] MÁLYUSZ 1931. 95.

[193] DL 87552.

[194] MONVAT. I/3. 63.

[195] ZSO IV. 957.

[196] DL 7825.; FEJÉR CD X/2. 134–136.; ZSO I. 4727.; ZSO I. 5355.; ZSO I. 5780.; ZSO I. 6067.; DL 8480.; ZSO II/1. 38.; KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055.; ZSO II/2. 6415.; FEJÉR CD X/4. 783–784.; APPONYI 1906. 264–266.; ZSO IV. 957.

[197] ZSO I. 5355.

[198] Z. V. 42–44.

[199] DL 11023.

[200] DL 12254.

[201] A regölyi főesperesek adattárát K. Németh András barátom készítette el: K. NÉMETH 2001. 17–18., 99–100.

[202] MÁLYUSZ 1929. 277.; DL 6395.

[203] DL 6504.

[204] Vö.: a székesegyházi főesperesek közt említett Imrével!

[205] DL 87552.

[206] SCHRAUF 1892. 5.

[207] KOLLÁNYI 1900. 84.

[208] HO V. 176.

[209] MONVAT. I/3. 51–53.

[210] Z. IV. 487–488.

[211] Z. IV. 463.

[212] FEJÉR CD X/2.134–136.; ZSO I. 4727.; ZSO I. 5355.; ZSO I. 5780.; ZSO I. 6067.; DL 8480.; ZSO II/1. 38.; Z. V. 249–250.

[213] MONVAT. I/4. 595–597.

[214] KOLLER 1874. III. 280–281.

[215] DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6055.; ZSO II/2. 6415.

[216] FEJÉR CD X/4. 784.

[217] APPONYI 1906. 266.

[218] K. NÉMETH 2001. 17–18.

[219] ZSO IV. 957.

[220] DL 11023.

[221] DL 12254.

[222] DL 6395.; MÁLYUSZ 1931. 95.; DL 87552.

[223] DL 7825.

[224]... per matrimonium per dilectum filium Galwanum Bartholomei, qui archidiaconus de Aziag in predicta ecclesia ab aliquibus reputabatur, extra dictam curiam cum quadam muliere contractum vacet ...” MONVAT. I/3. 229–230.

[225] MONVAT. I/3. 21.

[226] MONVAT. I/3. 229–230.

[227] FEJÉR CD X/2.134–136.

[228] Ekkor a pápa a halála folytán megüresedett javadalmat és kanonikátust Tamásnak adta. Ld.: MONVAT. I/4. 309.

[229] FEJÉR CD X/2.134–136.; ZSO I. 4727.; ZSO I. 5355.; ZSO I. 5780.; ZSO I. 6067.; DL 8480.; ZSO II/1. 38.

[230] Z. V. 249–250.; KOLLER 1874. III. 280–281.; DL 87740.; ZSO II/1. 4743.; ZSO II/2. 6415.; APPONYI 1906. 264–266.

[231] MONVAT. I/4. 426–427.

[232] Ld.: 207. jz.!

[233] ENGEL 1996. 39.

[234] Ifjabb Garai Miklósról van természetesen szó. Ld.: ENGEL 1996. 5.

[235] ZSO II/2. 5492.

[236] ZSO IV. 957.

[237] További adatokat lásd az olvasókanonokoknál!

[238] DL 11023.

[239] DL 12254

[240] TIMÁR 1974–1975.

[241] A birtokokra ld.: TIMÁR 1999.

[242] KÖBLÖS 1994. 17.

[243] Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy ismerünk olyan okleveleket amelyekben az olvasókanonok neve mellett fel van tüntetve a vicariusi hivataluk is, pl. FEJÉR CD X/2.134–136.; DL 12254.

[244] FEJÉR CD X/2. 545–547.

[245] DL 1875.; DL 37563.; DL 86504.

[246] DL 50.

[247] BRÜSZTLE 1874–1880. III. 918.

[248] KOSZTA 1998. 249.

[249] MÁLYUSZ 1931. 95.

[250] Z. IV. 279–286.

[251] KÖBLÖS 1994. 18.

[252] TIMÁR 1981. 43.

[253] MONVAT. I/4. 409.

[254] KOLLER III. 229.

[255] MONVAT. I/3. 39–40.

[256] DL 87301.; DL 87302.

[257] KOSZTA 1998. 249.

[258] FEJÉR CD IX/2. 545–547.

[259] BOSSÁNYI.197.

[260] DF 233280.; DF 256677.

[261] KOSZTA 1998. 244.

[262] AOKMT. VII. 315–318.

[263] DL 87343.

[264] DL 5199.; Z. III. 394–396.; Z. IV. 49–50.

[265] DL 5262.

[266] DF 208444.; FEJER CD IX/7. 248–250.; Z. III. 376–377.

[267] MONVAT. I/1. 494.

[268] MONVAT. I/1. 497.

[269] DL 6504.; Z. IV. 363–364.

[270] Z. IV. 131–133.

[271] FEJÉR CD IX/7. 438–440.

[272] Z. IV. 249–251.

[273] Z. IV. 279–286.

[274] DL 7129.

[275] Z. IV. 439–440.

[276] ZSO I. 6061.

[277] BORSA 1979. 68.

[278] KOSZTA 1994b. 556.; MÁLYUSZ 1971. 158–167.

[279] KOSZTA 1988. 20.

[280] KOSZTA 1998. 233.

[281] DF 264676.

[282] KOSZTA 1998. 232. Itt kell megemlítenünk, hogy János esetében tanúi vagyunk egy előrelépésnek, hiszen ő 1351-ben még csak kóruspap. Ld.: KOSZTA 1998. 231.

[283] DL 87305.

[284] AOKMT. VI. 587–591.

[285] DL 87323.

[286] AOKMT. VII. 64–65.

[287] DL 5262.

[288] Z. III. 394–396.

[289] Z. III. 346–347.

[290] DL 5649.

[291] Z. III. 394–396.

[292] Z. III. 428–429.

[293] Z. III. 629–630.

[294] Z. IV. 273–274.

[295] DL 9969.

[296] Z. VI. 386.

[297] DL10549.

[298] DL 87323.

[299] AOKMT. VII. 315–318.

[300] DL 87343.

[301] DL 4902.

[302] DL 87406.

[303] Z. III. 438–440.

[304] DL 6124.

[305] Z. III. 645–646.

[306] Z. III. 577–579.

[307] Z. V. 212–213.

[308] Z. III. 629–630.

[309] Z. IV. 298.

[310] Z. IV. 409–410.

[311] Z. IV. 479–480.

[312] Sajnos az oklevél csonka, így a név hiányzik, de valószínűleg – a későbbi adatokat figyelembe véve – Lukács szerepelt benne. DL 7678.

[313] Z. IV. 493.

[314] Z. IV. 565.

[315] DL 8174.

[316] Z. V. 70–72.

[317] Z. V. 147–148.

[318] DL 8901.

[319] Z. V. 400–401.

[320] Z. V. 509–511.

[321] Z. V. 578.

[322] APPONYI 1906. 264–266.

[323] DL 79123.

[324] Z. VI. 269–270.

[325] Z. VI. 436–437.

[326] BORSA 1983. 31.