Cikkek

Timár György: A szenttisztelet Pécsett a középkorban (patrocinium, titulus ecclesiae

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon

Tanulmányok Pécs történetéből 9.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2001.

ISSN 1219 4077

Szerkesztette: Font Márta

69–101. pp.


Timár György

A szenttisztelet Pécsett a középkorban

(patrocinium, titulus ecclesiae


The veneration of saints at Pécs in the Middle Ages (patrocinium, titulus ecclesiae)

Verehrung der Heiligen im mittelalterlichen Pécs (patrocinium, titulus ecclesiae)





A keresztény egyház történetében a legkorábbi századokból is fennmaradtak a szentek tiszteletének emlékei. Pécs legrégebbi ilyen emléke: a hajdani Sopianaenak ma már a világörökség listájára felvett ókeresztény sírkamrájában a főfalon látható Szt. Péter és Szt. Pál képek, továbbá a boltozat mennyezeti és oldalsó részein felfestett keresztény-kori és ószövetségi szentek ábrái.

A kereszténység évszázadai a szentek tiszteletének újabb és újabb gyakorlatát alakították ki. Anélkül, hogy a lényeg változott volna, ezek néha látványosan új eredményekkel gazdagították a keresztény életvitelt. Bizonyos jellegzetességek változatlanul maradtak fenn. Így a kereszténység első századaiban megkezdődött a templomoknak és más egyházi létesítményeknek oltalom alá helyezése, a patrocinium. Az egyház életében (mind a latin egyházban, mind a keleti szertartásoknál) ez általános gyakorlat, mind a mai napig. Leggyakoribb a szentek nevének felvétele. Ilyenkor beszélhetünk védőszentről. Nem ritkán a helység nevéül is a védőszentét kezdték használni. Így születtek meg például Baranyában a Szentlőrinc, Szenterzsébet, Szentdénes, Szentmárton, stb. típusú helységnevek.

De kialakult a patrocinium gyakorlatában az egyes isteni személyek (pl. Szentlélek, Krisztus Király, Vir Dolorum, stb.), vagy hittitkok (pl. Oltáriszentség: Corpus Christi), vagy hitbeli tisztelt tárgyak (pl. Szent Kereszt) nevének felvétele is. Ilyen esetekben helytelen lenne ‘védőszent’-ről beszélnünk. Az egyházi szóhasználatban ennek kikerülésére alakult ki a templomcím, oltár cím (titulus eccelesiae, titulus altaris), stb.[1] Helynévi gyakorlatunk is ismer ilyeneket: Szentlélek puszta, Királyegyháza (=Krisztuskirályegyháza!), Keresztúr, stb.

I. Templomok, szerzetesrendek

Pécsett az Árpád-korból ismert patrociniumok közül csak igen kevés az olyan, amely dátumozottan kerül elő az iratokból. Időrendben felsorolva III. Endre haláláig mindössze a következő patrociniumok jelennek meg a Péccsel kapcsolatos oklevelekben, iratokban.[2] Az egyházmegye (és a székesegyház) Szent Péter apostol oltalma alá helyezése (1009), a Keresztelő Szent Jánosról nevezett várbéli társaskáptalan temploma (1217), a székesegyházban lévő Szent Kereszt oltár (1235), valamint a Szent Bertalan plébániatemplom és a Corpus Christi templom (1279–1305) patrociniuma.

Természetesen ennél sokkal több patrocinium volt használatban 1300 előtt a pécsi egyházi intézményeknél. Nem szabad ezen az adatszegénységen csodálkoznunk. A titulust viselő oltár, templom, káptalan, stb. neve az írásos emlékeinkben igen gyakran csak évekkel, esetleg évtizedekkel megkésve jelenik meg a vele elnevezett intézmény, vagy építmény megalapítása, a titulus használatbavétele után. Így Pécs (és Pécs egyházmegye) Árpád-kori patrociniumainak többsége is csak az 1330-as években készült pápai tizedjegyzékekből ismeretes.

SZENT PÉTER SZÉKESEGYHÁZ

A magyarság megtelepedése, és végleg kereszténnyé válása idejéből Pécsett elenyészően kevés a szentek tiszteletének fennmaradt emléke. Valójában az egyetlen ilyen jellegű ismeretünk a pécsi püspökség Szent Péter patrociniuma, ami azonos a székesegyházunk Szent Péter titulusával. Ez az egyházmegye 1009-re datált alapítóleveléből ismert.[3] A Szent Péter titulus eredetéről már számos elképzelés íródott. Egyesek ezt már az ókeresztény sírkamra Szt. Péter és Szt. Pál freskójáiig vezetnék vissza, mások Orseolo Péter király (1038–1041, ill. 1044–1046) névadó szerepét hangsúlyozzák. A kettő között eltelt több mint hat évszázad sok-sok lehetősége számos fantáziát megmozgatott. De valljuk meg, egyértelműen nem tudjuk bizonyítani, honnét származik székesegyházunk titulusa, ill. egyházmegyénk patrociniuma.

SZENT BERTALAN PLÉBÁNIATEMPLOM

Pécs város Árpád-kori templomtitulusai közül a legjelentősebb a várostemplomé: Szent Bertalan. A Szent Bertalan plébániatemplom egykor a mai Széchenyi téren lévő Belvárosi Templom helyén állt. A török időkben ennek köveiből épült a „dzsámi”. A hajdani Szent Bertalan templom építéstörténete egybeesik Pécs várossá alakulásával. Itt elsősoran a templom nevének eredetével foglalkozunk.[4] A templom nevének eredetéhez a legtetszetősebb Petrovich Ede magyarázata.[5] Petrovich gondolatait alátámasztja és kiegészíti Koszta László.[6]

Bertalan püspök

A burgundiai Gros családból származó Bertalan 1219–1251 között, tehát több mint három évtizedig volt Pécs püspöke. Bertalan korábban Endre királynak Frankhonból származó második felesége, Jolánta házi papja volt. A király a szentföldi kereszteshadjáratáról számos ereklyével tért haza. Ezt követően tette meg a király Pécsre püspöknek kedves felesége házipapját. A Túróczi Krónika szerint a Szentföldről hozott ereklyék között volt Szent Bertalan balkeze is. Nagyon plauzibilisnek látszik, hogy Bertalan ezt az ereklyét, vagy annak egy részét megkapta a királytól és a püspök (Petrovich Ede szavaival élve) mint nászajándékot elhozta magával Pécsre, és székhelyének városi templomában helyezte el. Hogy ez valóban így történt, erre csak újabb dokumentumok esetleges előkerülése adhatna választ.

Az, hogy Szent Bertalan tisztelete Bertalan püspökre vezethető vissza, azért is valószínű, mert az apostol Bertalan tisztelete a burgundiai tájakon volt gyakori azokban az időkben. Ugyanakkor itt hazánkban a kereszténységünk első századaiból maradt emlékek arra utalnak, hogy Bertalan apostol tisztelete csak a későbbi időkben vált gyakorlattá. Ehhez jó indítást adott a pécsi plébániatemplom Szt. Bertalan patrociniuma. A 14. század derekáról fennmaradt iratok a város ispotályát Szent Bertalan ispotálynak nevezik, 1489-ben pedig a templom plébánosa, Rocozohalo(?) Mihály, a templom oltárpapjaival együtt alapította meg a Szent Bertalan fraternitást.[7]

Gros Bertalan püspökként élte túl a tatárjárást (1241–1242) és még az ő idejében kezdődött el az a talán négy évtizedig tartó békésebb időszak, amely alatt kiformálódott Pécs 13. század végi arculata. Pécs, a korabeli mértékeket alapul véve, jelentős, gazdag várossá fejlődött. Fő plébániáján kívül ekkor már volt két másik plébániája, volt három férfi és egy női szerzetesháza templommal, és az ispotályosoknak is egy háza.

CORPUS CHRISTI TEMPLOM

Pécsett a Corpus Christi (=Krisztus Teste, vagyis az Oltáriszentség) megünneplése, az Úr napja liturgiájával együtt a Balog nemzetségből való Széchy Pál püspök nevéhez köthető. Széchy Pál 1287-től mint adminisztrátor, 1294-1304 között pedig mint püspök vezette az egyházmegyét. Az ő püspöksége az Árpád-ház zavarokkal zsúfolt utolsó évtizedeire esik. Érdemes azonban megismerkednünk Széchy Pál tanulóéveivel, hiszen a Corpus Christi tiszteletével akkor ismerkedhetett meg.[8]

Pál püspök

Ifjú korában, 1268-tól öt éven át Bolognában tanult. Ez az az idő, amikor a IV. Orbán pápa által 1264-ben elrendelt Úrnap (ünneplése) parancsolt ünnepként kezdte áthatni a latin egyházat. Széchy Pál ezzel a liturgiával nyilván Bolognában ismerkedett meg. Bolognai egyetemi évei alatt az Úrnap liturgiájának tudós és költő megalkotója Aquinói Szent Tamás a domonkosok római főiskolájának volt a rektora, majd Párizsban tanított. Teljesen valószínűtlen, hogy Széchy Pál találkozott volna Aquinói Tamással. Az azonban nyilvánvaló, hogy Széchy Pálra nagy hatást tett e liturgia ismerete, és zavaroktól nem mentes pécsi püspöksége idején Úrnapja másnapjára körmenetet rendelt el. A könyörgő körmenetet contra tempestatem et fulgura (vihar és villám ellen), a püspök rendelkezése szerint, a Szent Bertalan templom plébánosa vezesse a szőlőhegyek közé, ahol a régi keresztnél a Szent Bertalan plébánosai (!) bizonyos imákat végezzenek, majd visszatérve a városba, a Corpus Christi templomban könyörgésekkel és szentmisével fejezzék be a körmenetet.

E liturgia Pécsett végig megmaradt a középkor folyamán, és az 1498-ban Velencében nyomtatott Pécsi Missale-ban találjuk meg leírását.[9] A mai székesegyház dél-nyugati kápolnája a titulusát a középkori Corpus Christi templomra emlékezve nyerte.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TÁRSASKÁPTALAN

A Szent Péter székesegyház káptalanja mellett, a középkori Pécsett, a várban egy kisebb létszámú káptalan is működött, ez volt a Várbéli Keresztelő Szent János Társaskáptalan. Temploma a székesegyháztól nyugatra, a várfal közelében állt.[10] Alapítási ideje és patrociniuma megválasztásának háttere ismeretlen. Az első adat 1217-ből való, akkori prépostjának, Lodomérnak neve olvasható egy oklevélben.[11] Templomában (nyilván a főoltáron kívül) egy további oltár emléke maradt fenn, Szűz Mária tiszteletére szentelve. A társaskáptalan életének a török hódoltság vetett véget. A hódoltság elmúltával már csak mint kitüntető címet adományozzák: Kisprépost.

MINDENSZENTEK PLÉBÁNIATEMPLOM

A középkori iratok a Szent Bertalan plébánián kívül még további két pécsi plébániatemplomról emlékeznek meg. Az ezekről fennmaradt első adatok az 1332. évből, a pápai tizedjegyzékben találhatóak. Az egyik a városfalon kívül lévő Mindenszentek plébániatemplom. E templom ma is áll. A középkori Mindenszentek plébánia megalakulásának időpontja ismeretlen. A Mindenszentek gyakori, kedvelt patrocinium volt a középkorban. A 15. század végén Pécsett a Mindenszentek egyházban létezett a Mindenszentek konfraternitás, megerősítéséért a társulat a pápához folyamodott.[12]

SZENT BENEDEK PLÉBÁNIATEMPLOM

A Szent Benedek apátról nevezett plébánia megalakulásának ideje ismeretlen. A templomot Petrovich a város nyugati, esetleg a városfalon kívüli területén feltételezi, Kárpáti a Nagyposta épületétől keletre, a Citrom utca elején feltárt romokkal azonosítja.[13] Patrociniumának megválasztása valami úton bizonyára kapcsolódik a bencés rendhez, melyet Benedek apát a Montecassino hegyen 529-ben, az általa alapított monostorral hozott létre.

DOMONKOS REND

A középkori Pécs művelődésének nagyhatású elősegítője volt a domonkos rend. A templomuk (Becket) Szent Tamás vértanú tiszteletére volt szentelve.[14] Becket Tamás, Canterbury érseke, 1170-ben halt vértanúhalált. Már két év múlva megtörtént a szenttéavatása. A rendalapító Szent Domonkos 1170-ben született, és az általa alapított rendet 1216-ban hagyta jóvá III. Honorius pápa. A rend már a tatárjárás előtt megtelepült Pécsett, feltehetőleg 1222 és 1237 között. Ezek azok az évek, amikor a rend második generálisa, szászországi boldog Jordán kormányzása alatt kb. 250 új kolostor létesült. A pécsi kolostorról 1238-ból van az első híradás. A török hódoltságig virágzott itt a szerzetesi élet, többen tanultak nyugati egyetemeken is. Egy kápolna építésének elrendeléséről is tudunk. A kápolna bizonyára állt a 15. század végén.[15] A hódoltság után Pécsett újra megtelepedtek, és II. József rendelkezéséig, feloszlatásukig működött a házuk.

FERENCESEK

Szent Ferenc rendje konventuális vagy minorita ágának pécsi jelenlétéről legkorábban egy 1280 körül keletkezett irat tudósít. A pécsi kolostor a dél-magyarországi ferences őrség (custodia) székhelye volt.[16] Templomának patrociniuma nem ismert. 1401-ben a rendház temploma Porciunkula búcsút nyert IX. Bonifác pápától.[17] A templom szentélyének feltárásakor két mellékoltárt találtak.[18] A török hódoltság alatt vándorprédikátorokként működő ferencesek a rend obszerváns ágához tartoztak. Röviddel Pécs török alól való felszabadulása után a hajdani rendi templom helyén ők telepedtek ott le és építették a ma is álló barokk templomot, melyet Szent Ferenc tiszteletére szenteltek.

ÁGOSTONRENDIEK

Firenzében 1256-ban mint kolduló-rend alakult meg az Ágostonos Remeték szerzetestársulata. Pécsett a mai Szent Ágoston plébániatemplom őrzi egykori templomuk emlékét és bizonyára köveit. A templom alapfalai a maitól ÉK-re kerültek elő.[19] Első írásos említésük Gentilis bíboros Miklós éneklőkanonok ellen 1308–1309 években végzett eljárásának irataiban található.[20] A város falain kívül épült hajdani kolostoruk templomának patrociniumát nem ismerjük. De nem lehetetlen, hogy Ulászló király thesaurariusának, Zsigmond pécsi püspöknek lajstromkönyvében olvasható következő adat reájuk vonatkozik: „Fratribus S. Nicolai extra muros Civitatis Quinqueecclesiarum emi unum calicem fl. 9” (Pécs városfalain kívül lévő Szent Miklós (rendház) frátereinek vettem egy kelyhet, 9 Ft.).[21]  Ez esetben templomuk titulusa Szent Miklós volt. A török hódoltság után ismét idetelepedett ágostonosok temploma ma Szent Ágoston nevét viseli.

DOMONKOS APÁCÁK

Pécs külvárosában (in suburbio civitatis) állt a domonkos apácák monostora a Szentlélek tiszteletére szentelt templommal. A templom első említése az 1330-as évek pápai tizedjegyzékeiben található.[22] A monostor a Mindenszentek templomtól délre, a ma Zidinakörnyék helyén volt. A rendház falai a török hódoltság után még álltak. A falakat építőanyag kinyeréséhez elbontották.[23]

Magyarországon a Szentlélek patrocinium számos korai emléke ismeretes.[24] E titulus megválasztását közvetlenül vagy közvetve nálunk is serkentette a franciaországi Montpellier-ben, majd Rómában a szegények és betegek gondozására alakult Szentlélek társulat.[25] A pécsieknek a római Szentlélek társulattal való kapcsolatát jelzi, hogy a pécsi domonkos apácák  közül többen is a társulat tagjai voltak. Így 1497-ben a priornő és négy apáca lépett a római Szentlélek Társulatba. A társulat anyakönyvébe a 15. század utolsó évtizedében több pécsi polgár nevét is bejegyezték.[26]

KARMELITÁK

Időrendben utolsónak, a 14. század második felében jelennek meg Pécsett a kármeliták. Első említésük 1372-ből való.[27] Templomuk Szent László tiszteletére volt szentelve. Petrovich úgy véli, hogy a mai főposta közelében, a Citrom utca házaiban még meglévő némi falmaradékok lehetnek a hajdani Szent László templom darabjai. Ezzel szemben Kárpáti véleménye szerint a II. sz. Belklinika (Irgalmasok Kórháza) területén állt a kolostor.[28] A kármeliták pécsi jelenléte 1537-ig kimutatható.[29]

ISPOTÁLY

Pécs középkori kórháza az ispotály, egyike a város legkorábbi időkből adatolt intézményének. Egy 1181-ből datált, adásvételt megerősítő oklevélben a tanúk között szerepel Gilbertus magister hospitalis Quinqueecclesiensis. A későbbi források közül több is említi az ispotály nevét.[30] Petrovich gyűjtése szerint az iratok 1348 és 1365 között Szent Bertalan, 1395-től Szent Erzsébet néven nevezik az ispotályt. Az 1348 előtti források patrociniumot nem említenek. A Szent Bertalan név nyilvánvalóan a plébániával való szoros kapcsolatot jelzi. A név megváltoztatását Petrovich szerint egy, az ispotály részére időközben alapított templom vagy kápolna indokolhatja. Ezzel kivonták a plébánia joghatósága alól. Ez összefüggésbe hozható az 1365–1367-ben alapított pécsi egyetemmel.[31]

II. Kápolnák és oltárok alapítása, és papjainak javadalmazása

A szentek és a szent hittitkok tiszteletére dedikált kápolnáknak, oltároknak az egyes egyházi személyek és a polgári lakosság tagjai, vagy csoportjai által történt alapítása, voltaképpen a második évezredben kifejlődött városi polgári réteg megerősödésének és meggazdagodásának a vallási gyakorlatban történt bemutatkozása. A szentek tiszteletének e formája a háborúk megkímélte nyugat-európai országokban is már inkább csak építészeti emlékekben fedezhető fel. Találkozunk ezzel a nagy spanyolországi, franciaországi katedrálisokban, de nem ritkán a kisebb templomokban is. Nem kell mindjárt Barcelona csodás katedrálisát példaként vennünk. Barcelona gazdagsága azokból az időkből származik, amikor nálunk már a török közeledése gátolta, majd a Mohács utáni korszak végleg megakadályozta ebben a fejlődést. Magyarországon csak a török nemjárta városok némelyikében láthatók ennek korabeli emlékei.[32]

Nálunk a jelentősebb templomokban, elsősorban a székesegyházakban kezdődött meg az oltárok állítása, kápolnák építése. A városok kialakulását követően a főbb plébánia-templomokban az oltárok, kápolnák rendszere a 13. és a 14. században kezdett szélesebb körben elterjedni. Magyarországon ez párhuzamba állítható a nemzetségek hanyatlásával, széthullásával, és ugyanakkor a nem nemesi nemzetségekhez tartozó polgári réteg kiformálódásával, meggazdagodásával. Ahogyan a 12. és a 13. században a nemzetségek státuszszimbolumává lett a nemzetségi monostor alapítása, és egyben a nemzetség összetartozásának egyik jelévé vált, ugyanígy a város fejlődő polgárságának mintegy státuszszimbolumává lett az oltár-, vagy a gazdagabb rétegek részére a kápolnaalapítás.[33]

A 15. század végén Pécs két fő templomában, a székesegyházban, és a Szt. Bertalan plébániatemplomban már egész sora volt a különböző szentek tiszteletére épített oltároknak. Ezeken kívül, a székesegyház belső teréből kápolnákat választottak le, mások a várban, vagy a szomszédságában arra alkalmas helyeket keresve, hasonlóképpen kápolnákat építtettek. E kápolnákat, oltárokat módosabb magánszemélyek vagy társaságok, szövetségek, intézmények alapíthatták, hiszen egy ilyen alapítás annyit is jelentett, hogy a hely megvásárlásán és a létesítmény megépítésén túl, gondoskodni kellett az oltár, a kápolna papjának megélhetéséről, javadalmazásáról. Ugyanis ezeket elsőrendűen azzal a céllal építették, alapították, hogy a kápolnában, az oltáron, az alapítók igényeinek megfelelően, meghatározott időben, szentmisét lehessen bemutatni. Ilyen alapítványt csatolt Zsigmond püspök és várnagya 1503-ban az Aranyos Mária kápolna javára, amely szerint a kápolna rektora naponta köteles hat paptársával együtt szentmisét bemutatni az alapítók szándékára.[34] A misézésre felfogadott papnak, a rector-nak, vagy magister-nek a javadalma állhatott valamely ingatlan (szőlő, szántó, malom, stb.) jövedelméből, mint pl. az említett Aranyos Mária kápolna javára tett alapítvány a Chobankahegh[35] nevű szőlőhegy (promontorium) mindennemű jövedelmére kiterjed: az oklevél felsorolja az akóadót, továbbá a megművelt és ugaron hagyott szántók jövedelmét is. De akadt közöttük valamely megbízható bankban letétbe helyezett összeg kamatja. Ilyen volt pl. a Miklós püspök végrendeletéből ismert alapítvány, mely szerint a Nürnbergben letétbe helyezett 1500 rajnai forint kamatjáért (évi 100 forint) a székesegyház 12 prebendáriusából álló testület köteles gondoskodni naponta egy mise bemutatásáról érte és rokonságáért.[36] Nem ritkán járt vele még szolgálati lakás, vagy akár kertes ház a városban. Így pl. a Szt. András kápolna Szt. Ilona oltárának a székesegyházi iskola (scola majoris ecclesie) közelében volt háza. Ugyancsak volt szolgálati háza a Székesegyház Szt. Jakab oltárának, Ebben mint ‘albérlő’ lakott egy időben Huendler Vitus segédpüspök.

Az oltár vagy a kápolna papjának szolgálata általában ún. sine cura, vagyis lelkészi kötelezettséggel nem járó szolgálat volt. Tehát az oltár javadalmasának (rector altaris, magister altaris, sacerdos altaris), vagy a kápolna javadalmasának (rector capelle, magister capelle, sacerdos capelle) a misézésen kívül valójában nem is volt más kötelezettsége. Ezért gyakori volt, hogy kisebb jövedelmű papok, mint a társaskáptalani kanonokok, vagy a székesegyház alsópapságának tagjai (prebendáriusok, vagy a kórus papjai) szívesen vállaltak ilyen szolgálatot, és ezáltal jutottak néha nem is csekély jövedelemhez. Vagyis a mai szóhasználat szerint ez afféle mellékjövedelem forrása volt. De a pécsi oltárok, kápolnák viszonylag nagy száma azt sejteti, hogy a kápolnák, oltárok papjai között szép számmal akadhadtak „főállásúak” is.

Meg kell emlékeznünk a gratianus-okról is. Ezekkel okleveleinkben alig találkozunk.[37]  E papi rétegnek már az elnevezése (graciánus) is arra utal, hogy tagjai valamiféle kegyelemkenyéren élők voltak. Megélhetésük alapját az adta, hogy az oltár, a kápolna javadalmasának igen gyakran nem állt módjában a javadalmával járó kötelező misét, miséket elvégezni. Ilyenkor a javadalom élvezője a kegyelemkenyéren élő miséző pappal végeztette el az aznapi szolgálatot.

Okleveles források Pécs középkori kápolnáiról, oltárairól

Közismert, hogy a pécsi káptalan hiteleshelyi levéltára a város török megszállása idején elpusztult. Csak azok az oklevelek maradhattak meg, amelyek már a hódoltság előtt a török nemjárta vidékek (hiteleshelyi) levéltáraiba kerültek, illetőleg családok levéltáraiban őrződtek meg. Ezek között azonban csak elvétve találunk kápolna-, vagy oltáralapításról szóló, vagy ezek papját említő iratot. A pécsi káptalan által kiadott oklevelekben szereplő káptalani hitelesítők, és hiteleshelyi megbizottak között azonban már gyakrabban találunk kápolna-, vagy oltárjavadalmast is. A hazai levéltári anyag átkutatása nem sok sikerrel kecsegtet. Ugyanakkor a vatikáni levéltár anyagából, elsősorban a pápaság ún. avignoni korszakától[38] kezdődően mind gyakrabban kerülnek elő kápolna- vagy oltárjavadalomról szóló iratok. Ugyanis ez az a korszak, amelyben Pécs polgárosodása, ill. várossá fejlődése a tatárjárás utáni újjászerveződés néhány békésebb évtizedében kezdett kiteljesedni. (Amit az 1280-as években a Kőszegiek pécsi uralma, majd 1304 után Miklós éneklőkanonok pár éves zavargása nem tört meg.[39]) A gazdagodó polgárság oltár-, és kápolnaalapítási kedve mind nagyobb jövedelmet biztosított a javadalmat elnyerő pap részére. Így érthető, hogy a jövedelmezőbb oltárok vagy kápolnák javadalmáért nem ritkán nagy versenyfutás volt a város papsága körében. Székesegyházi kanonokok, olykor még dignitások is igyekeztek ilyenre szert tenni. Részben ennek megakadályozására, másrészt annak biztosítására, hogy e javadalomhoz arra érdemes pap jusson, továbbá a pápaság anyagiakban való támogatására alakult ki az a gyakorlat, hogy a pápai hivatalok mind jobban kisajátították az oltár és a kápolna javadalmának adományozását. A pápai udvarnál megszerzett oklevél aztán garanciát biztosított idehaza a javadalom elnyerésére.

A pápai udvar ősi gyakorlata, hogy minden elintézve kiadott okiratról másolatot készítenek. E másolatokat a vatikáni levéltárban őrzött vaskos kötetek sokasága tartalmazza. Az ezekben való kutatás elindítója volt Koller József. Az általa elkezdett kigyűjtés folytatása mind a mai napig tart.[40] Pécs középkori kápolnái, oltárai közül – néhány kivételt leszámítva – elsősorban azokról maradt fenn híradás, amelyek ügye a pápai udvar valamelyik fóruma elé került. Bizonyára több oltár (és kápolna) is volt Pécsett, mint ahányat itt fel tudunk sorolni. Ugyanis nem minden oltár és kápolna javadalmának megszerzése történt a pápai hivatalokon keresztül. Így az Aranyos Mária kápolna oltárai közül is csak kettőről vagy háromról (a Szt. István és a Szt. Dorottya, és esetleg a Szt. Livinusz oltárról) tudnánk, ha nem került volna elő a kápolna 1455. évi búcsúkat engedélyező levele, benne felsorolva a nyolc oltár titulusát.

III. Pécsi kápolnák

A török előtti időkből tizenkét Pécsett lévő kápolnáról maradt fenn több-kevesebb híradás. Ezek közül csak az Aranyos Mária kápolna és a Szent Móric és társai vértanúk kápolna alapítójának a neve és alapítási ideje ismert. Az Aranyos Mária kápolna, a Piéta kápolna és a préposti házban lévő kápolna helye megközelítő pontossággal meghatározható. Néhányról csak olyan helymeghatározást jegyeztek fel, mint pl. a székesegyház közelében, vagy a várfalon kívül. És akad közöttük olyan is, amelyikről a patrocíniumán kívül szinte mást sem tudunk.

ARANYOS  MÁRIA  KÁPOLNA

(Capella deaurata B. Marie Virginis ad latus Eccl. Kathedralis B. Petri apostoli fundata)

A kápolnát Miklós püspök Szűz Mária tiszteletére 1355 előtt alapította, építtette, a szükséges javadalmakkal ellátta (fundasse, constructisse, pariter et dotasse).[41] Ince pápa 1355. szept. 11-én kelt bullájával a kápolnát látogatóknak bizonyos kijelölt napokon, a szokott feltételek mellett, búcsút engedélyezett. A kápolnában a főoltáron kívül további nyolc oltár volt szentek tiszteletére szentelve (dedicata et consecrata). A bulla felsorolja ezek titulusát.[42] Az egyik oltárban, a Szent Livinusz-oltárban a püspök elhelyezte az 1351-ben, a genti Szt. Bavo monostortól kapott Szent Livinusz ereklyét.[43] Kérdéses annak a 15. század végén is érvényes búcsú bullájának háttere, amely szerint Úrnapja vigiliáján a szokott feltételekkel (gyónás, misehallgatás, áldozás) búcsút nyerhetnek azok, akik alamizsnájukkal, vagy kezük munkájával a kápolna fenntartásához kozzájárulnak.[44] A kápolna a Székesegyház mellett az északi oldalon állt.[45]

A kápolna részére a Miklós püspök által lekötött javakról nem maradt fenn jegyzék. Néhány későbbi irat azonban tanúskodik, hogy a kápolna és a nyolc további oltár javadalma biztosítva lehetett. Így 1412-ben Szászi Mihály fia János, Zsigmond királyi alkancellárja, az Aranyos Mária kápolna rektora, a kápolna Patacson fekvő szántóját cserébe adja a pálosoknak egy másik szántóért.[46] 1495-ben a várbéli Szűz Mária kápolna javai (Possessiones Capelle Beate Virginis in castro Qu.) a király parancsára 21 forint eleddig ki nem fizetett adó alól mentesültek.[47] 1503-ban Mesztegnyői Szerecseny Lajos felesége Klára, és gyermekei János, András és Katalin nevében is, a régebben a Bakonyai Jánosfia István fiai, István és János birtokában lévő Csobánkahegy nevű szőlőhegyet minden hasznával és jövedelmével együtt a pécsváradi konvent előtt eladja 1500 aranyforintért Zsigmond püspöknek és Gyulai Jánosnak, valamint az Aranyos Mária kápolnának. Majd Zsigmond püspök és Gyulai János, a püspök várnagya, az egész Csobánkahegyet szőleivel, szántóival és minden jövedelmével a kápolna rektorának javadalmául adja azzal, hogy a rektor hat pappal közösen naponta misét köteles tartani.[48] Ugyancsak Zsigmond püspök idejében történt, hogy Csázmai Máté, a kápolna egyik, meg nem nevezett oltárának rektora a püspök engedélyével eladta az oltár Meszesen lévő szőlejét, mely elődjei hanyagságából gazzal és tüskével volt benőve.[49]

PIÉTA KÁPOLNA

(Capella Pietatis ad latus par. eccl. S. Bartholomei constructa)

A belvárosi plébániatemplom 1939. évi átépítése idején végzett ásatásokkal tárták fel a hajdani templom dél-nyugati sarkához illesztett és a templommal összefüggő Piéta (=Fájdalmas Szűz Mária) kápolnának alapjait.[50] A kápolna alapítója, ill. építtetője ismeretlen. Első adata 1467-ből való, ekkor a Piéta kápolna káplánja Gergely pap.[51] A kápolnában a főoltáron kívül volt még egy Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére szentelt oltár.

SZENT MÓRIC ÉS TÁRSAI VÉRTANÚK KÁPOLNA

(Capella SS. Mauritii et Sociorum martirum, prope eccl. Qu.)

Henrik püspök és a káptalan kérésére V. Márton pápa 1428-ban adott felhatalmazást a székesegyház mellett álló Szent Mauriciusz és társai vértanúk kápolnájának alapítására.[52] 1470-ben, egy csereszerződés alkalmával (Mecsek)nádasd jövedelmét jelölték ki a kápolna papjának javadalmazására. 1478-ban a kápolnaigazgató Péter magiszter volt.[53] A kápolna a Székesegyház közelében, vagy mellette épült a déli oldalon, de pontos lokalizálásához az adatok nem elégségesek.[54]

Szt. Móric római katonatiszt 300 táján szenvedett társaival vértanúhalált.

SZENT  ANDRÁS  KÁPOLNA

(Capella S. Andree apostoli, ad latus eccl. Qu. fundata exstructum)

András apostol Keresztelő János tanítványa volt, amikor elsőként csatlakozott Jézushoz, és ő vezette hozzá testvérét, Pétert is. Elég megbízható források szerint az achajai Patrasban szenvedett vértanúságot (András kereszt).

A székesegyház oldalához épített kápolnával kapcsolatban Koller három időpontból hoz iratokat. 1439-ben Péter pécsváradi apát itt tette le a IV. Jenő pápa által elrendelt hűségeskűt. 1487-ben Erdődi (Bakócz) Tamás praep. tituliensis győri püspökké való kinevezésével elveszti a Szt. András kápolna rektorátusát, a megüresedett kápolna rektorátusára Mátyás király Polnár Márk legum doctor, segesdi plébánost prezentálja. 1532-ben egy bizonyos kiegyezés (compromissum) felülvizsgálói között szerepel a Szt. András kápolna javadalmasa, Mihály doktor.[55] Azonban a kápolna ezeknél sokkal régebbi. Gazdagon dotált oltáráról, a Szt. Ilona oltárról, már az 1330-as évekből van adat a pápai tizedjegyzékben. A kápolna helyének pontosításához ugyan nincs elégséges középkori írott emlékünk, mégis az Ilona oltár korai feltűnése arra mutat, hogy ez lehetett az a kápolna, amelynek akkor még meglévő darabjait, Koller leírása szerint 1777-ben bontották le,[56] és Petrovichnak is sok fejtörést okozott.[57]

HOLTAK KÁPOLNÁJA

(Capella mortuorum)

Valószínűleg a 14. században létesült. A pápai tizedjegyzékekben még nem szerepel a neve. Első ismert említései a 15. század elejéről vannak.[58] Bálint Sándor szerint a kápolna patrónusa Szent Katalin volt.[59] A jobban dotáltak közé tartozhatott. Erre utalhat Miklós püspök (1456–1459) levele, amelyben Huendler Vitus suffraganeusnak sine cura javadalmat ígér, s amit minden más várományost megelőzve megkap, mihelyst megüresedik egy ilyen a székesegyházban, vagy az Aranyos Mária, a Szt. András, a Szt. Katalin kápolnák, ill. a Halottak kápolnája közül valamelyikben, vagy a várban lévő Keresztelő Szt. János templomban.[60] Helye ismeretlen. Koller úgy véli, hogy talán ez volt az a székesegyház délnyugati tornya melletti, 1777-ben lebontott épület, amelynek alapjainál sírokat találtak.[61] Petrovich ezt a vélekedést nem tudja elfogadni.[62] Nem lehetetlen, hogy e kápolnának volt oltára (vagy elődje?) az 1332–1335 évi pápai tizedjegyzékekből ismert Szt. Mihály oltár.

MINDENSZENTEK KÁPOLNA

(Capella OOSS. sita in eccl. Qu-sis.)

A székesegyházban lévő Mindenszentek kápolnáról mindössze egy adat került elő. 1394-ben Bonifác pápa a kápolna rektorának, János fia Györgynek egy megüresedett székesegyházi kanonokságot adományoz.[63]

KÁPOLNA A PRÉPOSTI HÁZBAN

(Curia praepositalis maioris ecclesiae)

A préposti kúria kápolnája minden bizonnyal meg volt már 1340-ben. Ekkor egy Avignonban történt pereskedés tanúi között említik István pécsi prépost káplánját Balázs papot, capellanus praepositi Quinqueecclesiensis.[64] 1446-ból való a ház kápolnájában lévő Szűz Mária oltár első ismert említése. Nem sokkal később Vespasiano Bisticci írja a következőket: Hantó József pécsi prépost (1467–1478) „prépostságában györnyörű kápolnát építtetett, ennek nagy jövedelmet biztosított, mert azt akarta, hogy a kápolnában naponként négy misét mondjanak.” Petrovich egy 1702 évi tanúkihallgatási jegyzőkönyvből idézve írja, hogy akkor még állt a préposti ház (ma Káptalan u. 2.) kertjében egy kápolna, és benne a következő festmények voltak láthatók: Az angyal köszönti Szűz Máriát, Szent István és Szent László királyok és Szent Imre herceg képe. A kápolna még 1714-ben is állt. Petrovich a kápolna egykori helyét az épülettömb északi szárnyában keresi. A ma is álló préposti házon 1955-ben végzett műemléki kutatások alkalmával e kápolna pontos helyét azonban nem sikerült meghatározni.[65]

SZENT ISTÁN KIRÁLY KÁPOLNA

(Capella sancti regis Stephani extra castrum Quinqueecclesiense)

A váron kívül épült Szent István kápolna a nemesek eskűtételének szokásos helye, olvassuk Frank országbíró egy 1401-ben kelt ítéletlevelében. Az 1332–1335 évi pápai tizedjegyzékekben előbb az éneklőkanonok unokaöccse, Miklós társaskáptalani kanonok, majd Péter prebendárius a kápolna papja.[66]

SZENT KATALIN KÁPOLNA

(Capella Beate Katherine)

A székesegyházhoz tartozó Szent Katalin kápolna papja 1332-ben Péter prebendárius volt.[67] A jobban dotáltak közé tartozhatott. Erre utalhat Miklós püspök (1456–1459) levele, amelyben Huendler suffraganeusnak javadalmat ígér. (Lásd még Holtak kápolnája.)[68] Helye ismeretlen. Adataink a lokalizáláshoz elégtelenek.[69]

Alexandriai Szent Katalin vértanú (308 táján) a középkornak alighanem  a legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje. Ezt bizonyítja számtalan gótikus-kori ábrázolásán túl sok templom patronátusa. Ezek közül helységnévvé is vált némelyik, mint Baranyában Szentkatalin község esetében látjuk.[70] (Szt. Katalinnak volt szentelve a Holtak kápolnájának oltára is.)

SZENT JAKAB KÁPOLNA (OLTÁR)

(Capella Sancti Jacobi, Altare Sancti Jacobi apostoli in ecclesia Qu.)

Adataink némi bizonytalanságot hagynak a kérdésben, vajon volt-e külön Szt. Jakab kápolna is, és Szt. Jakab-oltár is? A pápai tizedjegyzék 1333. évi feljegyzései között szerepel a kápolna rektora János pap.[71] Később Bálint bíboros, püspök (1374–1408) hozzájárul ahhoz, hogy Pál székesegyházi kanonok és István mester, a Szt. Jakab apostol-oltár rektora javadalmat cseréljenek. 1418-ban Szekcsői László fia, János kanonok a székesegyázi Szt. Jakab oltár igazgatója.[72] A kápolnához javadalmi lakás tartozott. 1455-ben Valter rektor lakója volt Huendler Vitus suffraganeus. Valter rektor halála után Huendler kérte a megüresedett rektorátust.[73] A kápolna (vagy oltár?) helyéről nincsen adat. Talán a székesegyház belső terében volt egy kápolna-szerű helyiség, amit hol kápolnának, hol oltárnak neveztek. A szolgálati lakás helye is ismeretlen.[74]

Az idősebb Szent Jakab (János evangélista bátyja) apostol volt az apostoli testület első vértanúja (42 körül halt meg). Relikviáit a spanyolországi Santiago de Compostellában őrzik. Bertalan püspök az ő tiszteletére szentelte a remeteközösséget, amelyet 1225-ben alapított Pécs mellett (Jakabhegy).

SZENT MIHÁLY KÁPOLNA

(Capella Beati Michaelis Archangeli)

Petrovich egy 1500-ból fennmaradt iratot idéz, amely szerint a kápolna a székesegyház déli falától délre eső térségen állt.[75] Nem lehetetlen, hogy az 1332–1335 évi pápai tizedjegyzékekből ismert Szt. Mihály oltár e kápolnának volt oltára (vagy a kápolna elődje?).

KÁPOLNA A DOMONKOSOK SZENT TAMÁS TEMPLOMÁBAN

A Munkácsi Mihály u. 8. sz. ház udvarában 1976-ban végzett leletmentés nyomán, az 1987-1989. évi ásatások alkalmával a templom északi oldalához csatlakozó kápolnát is pontosítani lehetett.[76] Bizonyára erre a kápolnára vonatkozik az az 1491. augusztus 29-én kelt irat, amelynek alapján a pécsi konvent priorja és atyái a konvent szentélyében lévő Csodás Vér meglátogatását megengedhetik az asszonyoknak is, míg számára új kápolnát nem építenek. Az engedély ugyanakkor elrendeli, hogy a kápolna építését azonnal meg kell kezdeni.[77]

KÁPOLNA A KÁPTALAN UTCA 4-BEN

Gosztonyi Gyula 1940 körül megfogalmazott véleménye szerint a Káptalan utca 4. sz. alatti kanonoki ház északi végén lévő helyiség a 18. századi átépítésnél korábbi kápolna. Kérdéses, hogy azonosítható-e a már említett, de nem lokalizált kápolnák egyikével? A ház műemléki kutatása során kőfaragványok is előkerültek. A sajnálatosan lepuszult (vagy lepusztított) relieftöredékekben Keresztelő Szt. János, Szt. Máté és Szt. János evangélisták attribútumait lehet gyanítani. Ez mindenképpen alátámasztja Gosztonyi vélekedését, az épület valóban kápolna volt.[78] Azonban amíg a török kor előtti időkből, lokalizálásra is alkalmas írott forrásunk nem kerül elő, korai lenne a kápolna eredetéről, rendeltetéséről, hajdani tulajdonosairól nyilatkozni.

IV. Oltárok  a  székesegyházban

Szt. Kereszt oltár, 1235

(In eccl. S. Petri altare Sancte Crucis)

A székesegyház legkorábbról adatolható oltára, neve egy 1235-ből fennmaradt oklevélben szerepel. 1333-ban György prebendárius volt a Szt. Kereszt-oltár papja. 1492-ben István presbiter, a Szent Kereszt oltár rektora Rómában a Szentlélek társulatba lép.[79]

A Szt. Keresztnek igen korai emlékeit ismerjük országszerte, de vidékünkön is. A Szent Kereszt templomtitulusok közül 1075-ből való az egyik legkorábbi.[80] Baranyában Szederkény (1272) és a Nagynyárádtól ÉK-e fekvő hajdani Lajmér (1274) temploma volt a Szent Kereszt tiszteletére szentelve. A székesegyház 1235-ből ismert Szent Kereszt-oltár titulusa elgondolkoztató. Kérdés, hogy Szent István királynak a görög császártól kapott keresztereklyéje valami úton hozzájárult-e székesegyházunk e korai oltárának létesítéséhez. Vajon a pécsi oltárban is őrízhettek egy kis darabocskát ebből az ereklyéből?

Szt. Gergely oltár, 1329

(Altare Beati Gregorii pape in ecclesia Qu.)

1329-ben az oltár papja János prebendárius, a Szt. Gergely oltár papja, káptalani megbízott, 1333–1335-ben ugyanő fizet a pápai tizedszedőnek. 1401-ben ugyancsak egy János nevű prebendárius az oltár papja, a káptalan által kiküldött tanú, a nemesek eskűtételénél a Szent István király kápolnában.[81]

A pápák sorában több Szt. Gergelyt találunk. I. (Nagy Szt.) Gergely egyháztanító, a liturgia és liturgikus ének rendszerezője (590–604), továbbá II. Gergely (713–731), III. Gergely (731–741), valamint VII. Gergely (Hildebrand) (1073–1085) az egyház szabadságának rettenthetetlen védelmezője. Ő a sokat emlegetett Canossa-járás pápája IV. Henrik királlyal szemben. Adatunkból ugyan nem derül ki, melyik Gergely pápa tiszteletére épült az oltár, mégis hazánkban a középkorban I. Gergely pápa elterjedt tisztelete és a gergelynapi szokások alapján a március 12-i Nagy Szt. Gergelyt tekintjük a székesegyházi oltár patrónusának.

Szt. Márton oltár, 1347

(Altare sancti Martini episcopi et confessoris in ecclesia Qu.)

1347-ben Miklós székesegyházi kóruspap az oltármester, káptalani kiküldött egy vizsgálatnál. 1384-ben Tamás, az oltár papja ugyancsak káptalani kiküldött egy vizsgálatnál, 1391-ben az oltár mestere Tamás pap.[82]

Szt. Márton római katonából lett tours-i püspök a koraközépkornak egyik legnépszerűbb szentje volt. Szülővárosa Savaria, vagyis a mai Szombathely. A magyar kereszténység bölcsője, a ma pannonhalmai néven emlegetett bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült. Így a bencések a térítésük kezdetétől lovagi és jámborsági példaképül állították a hívek elé.[83]

Szt. Miklós oltár, 1350

(Altare beati Nicolai confessoris in ecclesia Qu.)

1350-ben az oltár magisztere Miklós székesegyházi prebendárius káptalani kiküldött bizonyos törvény elé hívásnál. 1376-ban Mihály pap, az oltár magisztere, hatalmaskodási ügyben tartott vizsgálat káptalani kiküldötte. 1398-ban Benedek pap az oltár magisztere.[84]

Szt. Miklós a kisázsiai Myra püspöke volt. A keleti egyháznak máig ő a legtiszteltebb szentje. A középkorban országosan is, és a pécsi egyházmegyében is sok templom és oltár épült Szt. Miklós tiszteletére.

Szt. Balázs oltár, 1358

(Altare beati Blasi martiris in Ecclesia Quinqueecclesiensi)

Az oltár papjai közül ismeretesek: 1358-ban Kelemen prebendárius, 1382-ben Antal mester kiskáptalani kanonok, 1405-ben János pap, 1440 körül Bálint pap, 1483-ban Lukács pap. Mindenikük mint a káptalan kiküldöttje szerepel. 1418-ban Tamás fia Bálint oltárigazgató kanonoki stallumra pályázik.[85]

Szt. Balázs szebasztei (Örményország) püspök volt, vértanúhalált halt 397-ben. Ősidők óta mint a torokbajok csodálatos orvosát tisztelik. (Babics M.: Balázsolás.)

Szt. Imre oltár, 1370

(Ante aram beati Emerici ducis et confessoris, in cath. eccl. Beati Petri Apostoli)

Imre herceg (István király fia) oltárának első említése 1370-ből való. 1537-ben Sulyok György választott pécsi püspök végrendeletében a székesegyházban lévő Szt. Imre-oltár elé jelöli ki sírhelyét.[86]

Szt. János apostol, evangélista oltár, 1370

(Altare beati Johannis apostoli et Evangelistae in Ecclesia Cathedrali Qu.)

Oltárigazgatók: 1373-ban Pál pap káptalani megbízott; 1413-ban Miklós pap Usk János nagyprépost megbizottja a megyegyűlésen; 1532-ben Pál literátus, a Szt. János evangélista oltár rektora János vikárius kanonokkal egyezkedik bizonyos kölcsönös sérelmek ügyében.[87]

Szt. Fülöp és Jakab apostolok oltár, 1371

(Altare sanctorum Philippi et Jacobi apostolorum in ecclesia nostra)

1371-ben Demeter pap, az oltár mestere káptalani kiküldött bizonyos birtokper kivizsgálásánál. 1389-ben Simon pap az altarista, 1408-ban Miklós pozsegai őrkanonok az oltármester, ugyancsak káptalani kiküldöttek.[88]

 Fülöp apostol Betszaidából származott. Ő vezette Natánaelt (Bertalant) Jézushoz. Valószínűleg Frígiában működött és halt vértanúhalált 80 körül. A középkorban vele egy napon (május 1.) ünnepelték a fiatalabb Jakab apostolt, Jézus „atyjafiát”, aki később Jeruzsálem első püspöke. Ő 62 táján szenvedett vértanúhalált.

Szt. Margit szűz és vértanú oltár, 1385

(Altare beate Margarete Virginis et Martiris)

1465-ben az oltár rektorátusának erdejéből János pap oltárigazgató a társaskáptalan Szűz Mária-oltárának átadott bizonyos darabot, egy kehelyért és liturgikus ruháért. 1385-ben az oltár mestere Mihály pap, káptalani kiküldött.[89]

(Antiochiai) Szent Margit szűz és vértanú életét csak legendákból ismerjük, vértanúhalált halt 307 körül, Diocletianus császár idejében.

Tizenegyezer Szent Szűz oltár, 1391

(Altare sine cura Undecim millium Virginum situm in ecclesia Qu.)

János fia Márton kanonok, a 11 ezer szűz oltár javadalmasa 1391-ben Bonifác pápától a valkói főesperességet kapja.[90]

Tizenegyezer Szűz, teljesebb nevén Orsolya és a Tizenegyezer Szűz. A Háromkirályok mellett, a hányatott életükről szóló legendán alapuló tiszteletük tette Köln városát Európa egyik leghíresebb zarándokhelyévé.[91] 

Szt. Ambrus oltár, 1392

(Altare sancti Ambrosy in ecclesia Qu.)

1392-ben és 1394-ben Lukács pap, oltármester, 1313-ban és 1314-ben Balázs pap, oltármester a káptalan kiküldötte háromszoros törvény elé idézésnél.[92]

Szent Ambrus egyháztanító, Milánó püspöke, 397-ben.

Szent György oltár, 1393

(Altare Sancti Georgii martiris, situm in ecclesia Qu.)

1393-ban Bonifác pápa előtt Orbán fia Domonkos esztergomi és pécsi kanonok, nógrádi főesperes, a pécsi Szt. György oltár magiszterségét elcseréli Márk fia Péterrel, a pécsi egyházmegyében lévő Szt. Kozma és Damján templom plébánosával a pozsegai kanonokságért.[93]

A „sárkányölő” Szt. György az Egyház martirológiumában évszázadokon át ókeresztény vértanúként szerepelt. Miután alakjának történeti hitelességét az újabb kutatásoknak nem sikerült igazolniuk, az illetékes pápai kongregáció Györgyöt törölte a szentek jegyzékéből.[94]

Szűz Mária oltár, 1402

(Altare beate Marie virginis in ecclesia cathedrali fundatum)

Az oltárnak 1500 körül Meszesen szőleje volt az Aranyos Mária kápolna egyik oltárának szőleje szomszédságában.[95]

12 apostol oltár, 1407

(Altare duodecim apostolorum in ecclesia Qu.)

1407-ben Antal mester, oltárigazgató káptalani kiküldött határjárásnál.[96]

Szt. István vértanú oltár, 1418

(Altare sine cura Beati Stephani protomartiris in Ecclesia Quinqueecclesiensi)

1418-ban Rayman Erhard pécsi (székesegyházi) kanonokot, a pécsi székesegyházban lévő Szt. István vértanú oltár sine cura javadalmasát V. Márton pápa kinevezi valkói főesperessé, mely stallum Márton főesperes halálával megüresedett.[97]

Szt. Kozma és Damján oltár, 1424

(Altare Sanctorum Cosmae et Damiani, situm in eccesia Qu.)

János fia György társaskáptalani kanonok és Szentbenedeki László fia Gál társaskáptalani kanonok 1424-ben és 1425-ben a Szentszék előtt pereskednek a Szt. Kozma és Damján oltár javadalmáért. Időközben György kanonok meghalt, s az oltárt bizonyos Péter fia Mátyás szerezte meg, aki 20 év múlva társaskáptalani kanonokságért kérvényezett Rómában.[98]

Szt. Kozma és Damján a keleti és nyugati egyházban egyaránt tisztelt, arábiai eredetű vértanú-testvérpár. Orvosok voltak, pénz elfogadása nélkül gyógyítottak (ingyen orvosok). Képük szerepel a Szentkorona görög feliratos részén. Számos, javarészt még középkori eredetű patrociniumával találkozunk.[99]

Szt. Dániel oltár, 1430

(Altare Sancti Danielis in ecclesia Qu.)

Rackenspurgai János fia Erhárd zágrábi lektor, pécsi kanonok, 1430-ban a székesegyházi Szt. Dániel oltár magisztere [100]

Szt. Dániel próféta volt a zsidó nép babiloni fogságának idején.

Szt. Simon és Júdás apostolok oltár, 1467

(Altare beatorum Symonis et Jude apostolorum in ecclesia Qu.)

1467-ben Tamás magiszter a Szt. Simon és Júdás apostolok oltár rektora.[101]

A két apostol közös tiszteletét több középkori patrocinium tanusítja. Júdás, más néven Tádé rokona volt Jézusnak, az ifjabbik Jakab apostol testvére. A hagyomány szerint főképpen Palesztina volt működési területe, majd Perzsiába ment. Simon a „zelóta” (buzgó), akit az evangélium Kánaából valónak mond, Egyiptomban és Perzsiában hirdette Krisztust. Itt Simon és Júdás Tádé együtt munkálkodott. Mindketten vértanúhalállal haltak meg. Az egyház egy napon ünnepli őket.

Szt. Pál megtérése oltár, 1482

(Altare conversionis s. Pauli apostoli in ecclesia cathedrali)

1482-ben Ambrus pap az oltár igazgatója, 1512-ben (meg nem nevezett pap) az oltár igazgatója káptalani ügyben megbízott.[102]

A Jézust személyesen nem ismerő farizeusnövendékből lett apostolnak, Pálnak dedikálták a székesegyházban a Szent Pál megtérése oltárt. A középkorban e meglehetősen ritka patrocinium emléke lett a török hódoltság után a pécsi papnevelő intézet kápolnájának a titulusa és az intézet búcsúnapja (január 25.).

Szt. Jeromos oltár, 1483

(Altare sancti Jeronimi confessoris in ecclesia Qu.)

1483-ban Péter pap, oltárigazgató káptalani megbizatásban jár el.[103]

Szt. Jeromos egyháztanító, a szentírási nyelvek (héber, arám, görög) tudósa. Munkái között legjelesebb a Szentirás-fordítása, a Vulgata. 420-ban, Betlehemben.

Szentháromság oltár, 1512

(Altare Sancte Trinitatis in ecclesia cathedrali)

1512-ben Kelemen pap, az oltár rektora káptalani kiküldött.[104]

A három Isteni Személy egy valóságát jelentő Szentháromság kultusza a barokkban, a 18. században teljesedett ki, de már a középkorban feltünnek a Szentháromság patrocíniumok.[105] Ezek között a legkoráibbak egyike volt a mai Vókány déli határszélén hajdan állt Szenttrinitás kolostor. Pécsett a Székesegyházban és a Szt. Bertalan plébániatemplomban találunk 1500 körüli adatoltságú Szentháromság oltárt.

V. Oltárok a Szent Bertalan plébániatemplomban

Szt. Miklós oltár, 1423

(Altare S. Nicolai, situm in eccl. S. Bartholomei, Qu.)

Több pécs egyházmegyés római zarándok között András fia Domonkos magister altaris S. Nicolai 1423-ban teljes búcsút nyer.[106]

Szt. Miklós oltár volt a Székesegyházban is. (Lásd ott.)

Szt. László oltár, 1430

(Altare Sancti Ladislai regis in eccl. S. Bartholomei.)

1430-ban Miklósfia András éneklőkanonok V. Márton pápától megkapja a pécsi Szent Bertalan plébániát, ugyanakkor lemond a plébániatemplomban lévő Szt. László oltárról.[107]

Szt. László király oltár volt az Aranyos Mária kápolnában is.

Krisztus teste (Corpus Christi) oltár, 1443

(Altare Corporis Christi in ecclesia Quinqueecclesiensi.)

Hermangiurch Ferenc fia Imre presbiter, a pécsi templomban lévő Corpus Christi oltár örökös káplánja 1443-ban teljes búcsút nyer. 1469-ben Bálint fia Balázs az oltár káplánja.[108]

Az oltárt bizonyára a Corpus Christi templomban kivirágzott Oltáriszentség tisztelet nyomán létesítették a plébániatemplomban.

Szűz Mária oltár, 1458

(Altare beate Marie virginis. altare thewtunicorum, altare Beate Marie Ferdeus nuncupata.)

A Szent Bertalan plébániatemplom Szűz Mária oltára Huendler Vitus segédpüspök irásában a németek Szűz Mária oltára (altare thewtunicorum B. Marie V.) néven, egy 1506-ban kelt iratban Fördős (Ferdeus) Mária oltár néven szerepel. 1458-ban és 1460-ban az oltár rektora Simon pap. Az okirat másolat szerint Tamás őrkanonok és Simon rektor Huendler bizonyos kölcsönügyletét pecsétjeikkel hitelesítették. A következő ismert oltárigazgató Zsigmond püspök (1473–1505) káplánja Tamás volt, akinek háza a közfürdő mellett állt. 1506-ban a Fördős Mária oltár elhúnyt káplánjának, Neszmélyi(?) (de Nezmel) Antal olvasókanonoknak helyébe Nyugatszentgyörgyi (de Nzyughzonthgorgh) András lett az oltár káplánja.[109]

Szent Kereszt oltár, 1467

(Altare Sanctae Crucis situm in eccl. S. Bartholomei.)

1467-ben Pécsi Balázs a Szent Kereszt oltár káplánja. 1492-ben István, a Szt. Kereszt oltár rektora Rómában a Szent Lélek társulatba lép.[110]

A Szt. Kereszt oltár volt a Székesegyház igen korai oltára, a 13. század első felében már állt. Az itteni oltár létesítésének ideje ismeretlen.

Mindenszentek oltár, 1467

(Altare 0mnium Sanctorum situm in eccl. S. Bartholomei.)

1467-ben Pécsi Bereck a Mindenszentek oltár káplánja.[111] (Mindenszentek pécsi tiszteletéről lásd a plébániatemplomnál írtakat.)

Urunk Szineváltozása oltár, 1489

(Altare Transfigurationis Domini Nostri Jesu Christi)

Az oltárt Modván Tamás pécsi polgár alapította. Az alapítványt átadta Zsigmond pécsi püspöknek oly kikötéssel, hogy az oltár birtoka taxa, collecta és contributio alá ne essék, s míg ő él, ő legyen a patrónusa, majd halála után a patronátus szálljon a pécsi aranyművesek céhmestereire. 1489-ben az aranyművesek társasága az oltárnak évenkénti búcsút kér a pápától.[112]

Az Urunk Színeváltozása ünnepben a Krisztus táborhegyi megdicsőülésére emlékezünk. Ünnepe 1000 körül kezdett elterjedni az egyházban. Az egész egyház számára III. Kallixtus pápa (1455–1458) tette egyetemessé és rendelte el augusztus 6-ra a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéűl. A pécsi aranyművesek céhmesterének alapítványa mindenképpen összefüggésbe hozható az ünnepnek magyarországi gyors elterjedésével. (Urunk Színeváltozása napját az esztergomi tartományi zsinat 1493-ban parancsolt ünnep rangjára emelte.)[113]

Szentháromság oltár, 1489

(Altare Sanctissimae Trinitatis)

Szabó János pécsi polgár az oltárnak ajándékozott két patikát és egy malmot azzal, hogy azok a Szentháromság oltár papjaihoz tartozzanak. 1489-ben Mihály fia Dénes plébános kérte VIII. Ince pápát, hogy az adomány biroklását erősítse meg.[114] (Lásd a Székesegyház Szentháromság oltáránál írtakat.)

Szt. István vértanú oltár, 1493

(Altare S. Stephani Protomartyris)

1493-ban Gyula, az oltár rektora, Rómában a Szent Lélek társulatba lépett.[115] (Szt. István vértanú oltár volt a Székesegyházban is.)

VI. Oltárok az Aranyos Mária kápolnában

Az Aranyos Mária kápolna oltárai közül csak a Dorottya- és az István király oltár javadalmazott mesteréről maradt fenn irat. Ismerjük továbbá a Livinusz oltárban elhelyezett ereklye szerzésének iratait.

Szt. István magyar király oltár

(Altare B. Stephani olim Hungarie Regis)

1401-ben Bonifác pápa a Szt. István-oltár rektorának javadalmat biztosít.[116]

Szt. Dorottya szűz és vértanú oltár

(Altare B. Dorothee Virginis et Martiris)

1441: Márton pap, az oltár igazgatója IV. Jenő pápától kanonoki javadalmat kérvényez; 1488: az oltár igazgatója György kanonok.[117]

Szt. Dorottya szűz, vértanút a Dioclecianus-féle üldözés idején Kappadóciában lefejezték. Tisztelete, melyen különösen az ágostonrendiek búzgólkodtak, elterjedt az egész gótikus Magyarországon.[118]

Szt. Livinusz vértanú oltár

(Altare S. Liuini martiris)

Szent Livinusz (Leubin, Liawfin, Lewin) angolszász vidékről származó benedekrendi pap, majd püspök[119] a mai Belgiumban és környékén élő pogányok között 770 körül vértanúként halt meg.[120]

Csak a búcsút engedélyező pápai bullából[121] ismerjük a következő oltárokat:

Szt. László magyar király oltár

(Altare S. Ladislai olim Hungarie Regis)

Szt. Imre oltár

(Altare S. Emerici)

Szt. Márton hitvalló oltár

(Altare B. Martini Confessoris)

Szt. Erzsébet oltár

(Altare S. Elizabeth)

Szt. Mária Magdolna oltár

(Altare B. Marie Magdalene)

VII. Oltárok a kisebb templomokban és kápolnákban és az ismeretlen helyen lévő oltárok

Szent Ilona császárné oltár a Szt. András kápolnában

(Capella(!) sancte Helene; altare beate Elene regine)

A pápai tizedek gyűjtésekor Balázs kóruspap volt az oltár javadalmazottja.[122] Az 1460. évi híradás leírja, hogy az oltár javadalmához egy lakásul szolgáló ház, „kúria” is tartozott, amely a székesegyházi iskola közelében volt. Miután László presbiter prebendárius magister altaris 1460 Vízkeresztjének oktávája utáni szerdán (január 16.) elhúnyt, Huendler Vitus segédpüspök levelében emlékezteti Nevnai Treutel Miklóst, hogy korábban fizetség nélkül elvégezte Nevnai birtokán számos templom konszekrálását, most kéri, hogy járjon közbe a püspöknél annak érdekében, hogy elnyerhesse a Szt. András kápolna Szt. Ilona oltár magiszterségét, mivel akkori lakását nem látta biztonságosnak.[123] A másik adatunk dátumozatlan, egy 1526 előtti formulás könyvből való: Újvásári Ewsy László és nőrokonai az oltár részére alapítványt tesznek. Eszerint a pécsváradi Várkony patakon lévő Diósmalom nevű malmukat minden jövedelmével együtt adják arra, hogy hetente egy votív misét tartsanak Szt. László tiszteletére a család halottaiért.[124]

Ilona császárné Nagy Konstantin császár édesanyja volt, a császár buzdítására keresztelkedett meg. Legendába hajló históriája szerint az ő buzgólkodására ásták ki a keresztfát a Kálvária földjéből.[125]

Szt. Fábián és Sebestyén oltár a Piéta kápolnában

(Altare sanctorum Fabiani et Sebastiani martirum)

1483-ból maradt fenn erről híradás, ekkor Antal pap volt az oltár rektora.[126]

Szt. Fábián pápa, vértanú, 250-ben, Decius császár idején. Szt. Sebestyén katona, vértanú, 288-ban, Dioclecianus császár idején. Ünnepük egy napon van (január 20.), ezért kapcsolják olykor össze a patrocíniumokat is.[127]

Szűz Mária oltár a préposti ház kápolnájában

(Altare B. Mariae V. situm in curia praepositali maioris ecclesiae)

Első ismert említése 1446-ból való. Ekkor a préposti ház kápolnájában lévő Szűz Mária oltár káplánja Garai Kelemen kiskáptalani kanonok volt, aki újabb javadalomként egy megüresedett székesegyházi kanonokságot nyer el.[128]

Szűz Mária oltár a Keresztelő Szt. János társaskáptalan templomában 1450 körül

(Altare B. Marie Virginis in ecclesia Collegiata S. Johannis Baptiste constructum.)

Az oltár javaival való gazdálkodást jól ismerteti az a csereszerződés, amely 1465-ben jött létre a társaskáptalan templomában lévő Szűz Mária oltár és a székesegyházban lévő Szt. Margit oltár rektorai között. Ennek értelmében, mivel a Szűz Mária oltár rektorátusának ekkor még nem volt kertnek alkalmas földje, ezért a Szent Margit oltártól átvett egy 60 öl hosszú, északi végén 17, déli végén 23 öl széles, 10 aranyforintot érő, kert kialakítására alkalmas erdős területet. Viszonzásul 10 aranyforint értékben egy kelyhet, és liturgikus ruhát adott. A csereszerződést 1465-ben János püspök megerősítette, majd Zsigmond püspök és később 1513-ban György püspök megújította.

Az oltár első ismert magisztere Prohys (?) Henrik, András püspök titkára és jegyzője, akit 1450 körül Huendler Vitus segédpüspök szentelt szubdiákonná. 1465-ben Máté, 1489-ben Megyeri András, 1513-ban pedig Gergely társaskáptalani kanonok az oltár igazgatója. Végül talán a három társaskáptalani kanonok közötti évek valamelyikében, De Bonamicis Lőrinc pistojai klerikus kérvényezte a pápai datárián az oltár (24 arany forintot kitevő) javadalmát.[129]

Szűz Mária oltár a Szt. Benedek apát plébániatemplomban

(Altare beate Marie virginis in ecclesia parochiali sancti Benedicti abbatis)

Miklós oltárigazgató 1459-ben káptalani kiküldött törvény elé idézésnél.[130]

Szt. Mihály oltár

(Altare Sancti Michaelis)

A helye ismeretlen, de a patrocíniuma alapján nem lehetetlen, hogy a Holtak kápolnájában volt ez az oltár, vagy a később előtűnő Szt. Mihály kápolnával azonos. 1332–1335-ben javadalmasa Domonkos társaskáptalani kanonok. A Domonkos kanonok által lefizetett pápai tizedek szerint ez az oltár a gazdagabban javadalmazott oltárok közé tartozott. Domonkos 1336-ban és 1338-ban káptalani megbízott. Az oltár nevével a későbbiekben nem találkozunk.[131]

Szt. László(?), Szt. István király(?) oltár

(Altare Sancti Ladislai)

A helye ismeretlen, neve bizonytalan. A pápai tizedjegyzékekben tűnik fel 1332-ben S. Ladislai, az 1335. esztendei jegyzékben S. Regis Stephani néven szerepel, mindkét esetben mint István kóruspap: Stephanus Sclavus (=Tót István) oltára. Ez nem lehet azonos az 1335. évi jegyzékben szereplő Szt. István kápolnával. Annak akkor Péter prebendárius volt a papja. És természetesen ez nem lehetett azonos a csak később épült Aranyozott Mária kápolna oltárával sem.[132]

Oltárok a ferences kolostor templomában

1978-ban a ferences kolostortemplom szentélyének régészeti feltárásakor két mellékoltár maradványaira talált Kárpáti Gábor.[133] A templom oltárairól írott emlék nem ismeretes, így az oltárok titulusát sem ismerjük. A feltárás csak a szentély egy részére terjedhetett ki, de a feltárt oltármaradványok elhelyezése nagyon valószínűvé teszik, hogy a templomban egykor e kettőn kívül még több oltár is volt.

VIII. Isteni személyek, hittitkok, szent tárgyak és szentek neve a középkori pécs templom-, kápolna- és oltárcímeiben

Az itt közzétett gyűjtés anyaga nyilvánvalóvá teszi, hogy Pécs középkorából sajnos nem ismeretes valamennyi hajdani templom-, kápolna- és oltárcím. A templomok titulusai közül ismerjük a székesegyházét (Szt. Péter), és a 14. század elején már létező három plébániatemplomét (Szt. Bertalan, Mindenszentek, Szt. Benedek). Jól ismert a Bertalan püspök által Pécsett meghonosított Úrnapi liturgia templomának Corpus Christi titulusa. Ugyanakkor a szerzetesházak templomai közül csak a dominikánus férfi rend (Becket Szt. Tamás) és a dominikána apácák (Szentlélek), valamint a karmeliták (Szt. László) titulusáról maradt fenn egyértelmű híradás.

A ferencesek és az ágostonrendiek templomának titulusát csak találgatni tudjuk. Ugyancsak a préposti házban lévő kápolnának titulusa is ismeretlen, és csak a benne lévő Szűz Mária (mellék)oltárról tudunk.

Az oltárok látszólag nagy száma némileg félrevezető. Ugyanis az itt összegyűjtötteken túl is szép számmal voltak Pécsett további oltárok. A szerzetesrendek templomairól például nagyon kevés az információnk. Nem tudjuk ezekben hány, és melyik szent tiszteletére emelt oltár volt. A ferencesek és az ágostonosok templománál még magának a templomnak a titulusát is csak feltételezhetjük, oltáraikról nem találtunk feljegyzést. A szerzetesek létszáma pedig Pécsett is minden bizonnyal szükségessé tette a templomi oltárok számának emelését. A Mindenszentek plébániatemplom további oltárairól sem tudunk. Az is nagyon valószínűtlen, hogy a társaskáptalan templomában és a Szent Benedek plébánia templomban is csak egy-egy oltár lett volna a főoltár mellett.

Feltételezhető, hogy az itt kigyűjtésre került 46 oltáron kívül 20–30 azon oltárok száma, amelyekről nem sikerült adatot találnunk. Ugyanis az oltárok közül leginkább azoknak titulusa ismeretes, amely oltárok javadalmasai (rector-, magister-, sacerdos altaris) a káptalantól bizonyos, leggyakrabban kiszállással járó, nem ritkán meglehetős fáradságos megbízatást kaptak. Már ritkább a jobb javadalmazással, esetleg lakással, kerttel, stb. járó oltár megszerzésére irányuló kérelmet, ill. az ilyen oltár adományozását tartalmazó irat. Oltárt alapító, vagy a javadalmát megtámogató, bővítő irat pedig csak mutatóban ismeretes. Ezért figyelemre méltó az Aranyos Mária kápolna bullája. Ebből tudjuk, hogy a kápolnának a Szűz Mária főoltárán túl, még további nyolc oltára volt. Ha a pápai bullát nem ismernénk, e nyolc oltárból csak kettőről, a Szt. István- és a Szt. Dorottya-oltárról tudnánk.

Az ismert templom-, kápolna- és oltártitulusok száma mégis lehetővé teszi, hogy általuk, ha nem is teljes, de elég jó képet alkothassunk Pécs város középkori patrocíniumairól.

Isteni személyek, hittitkok, szent tárgyak mint titulusok

A pécsi templom- és oltártitulusok közül viszonylag nem sok tartozik ezek közé. Így Pécs legkorábbról ismert oltártitulusa a Szent Kereszt korai tiszteletéről tanúskodik (székesegyház, 1235). De van Szent Kereszt oltár a Szt. Bertalan templomban is. Ugyancsak a 13. századi eredetű a dominikána apácák templomának, klastromának Szentlélek patrocíniuma. A Corpus Christi tisztelete 1300 körül honosodott meg Pécsett. Ez az a korszak, amikor a városi életforma kialakulásával a templomok addig kötelező keletelését[134] kezdi felváltani az utcasor házai közé épített, nem keletre irányított tengelyű templomok építése. A Corpus Christi-templomon kívül volt Corpus Chisti oltár a Szt. Bertalan templomban. Ugyancsak a Szt. Bertalan templomban alapította egy pécsi polgár az Urunk Színeváltozása oltárt röviddel az ünnep elrendelése után. Az oltár az aranyművesek céhének oltára lett. Ugyanakkor elgondolkoztató a Szentháromság titulus kései adatoltsága a Székesegyházban és a Szt. Bertalan templomban. Bizonyára az írott emlékeink hiánya miatt találkozunk csak 1500 körül ezekkel.

Szűz Mária patrociniumok

A kápolnák és oltárok között a Szűz Mária patrocinium található a legnagyobb számmal képviselve. Két kápolna (Aranyos Mária- és Piéta kápolna) és öt oltár (Székesegyház, Szt. Bertalan és Szt. Benedek plébániatemplom, várbéli Keresztelő János társaskáptalani templom és a préposti ház kápolnája) volt Szűz Máriának szentelve. Adatainkból azonban nem lehet megállapítani, hogy ezeket az oltárokat Szűz Mária különböző ünnepei (Nagyboldogasszony, Kisasszony, Sarlós Boldogasszony, Napba öltözött Asszony, Havas Boldogasszony, stb.) közül melyiknek szentelték. Minden Mária-oltárnak bizonyára meg volt a saját neve, ünnepe.[135] És feltehetőleg két azonos nevű nem akadt közöttük. Csak két megnevezett Mária patrocínium, a Fájdalmas Anya (Piéta kápolna) és az angyali üdvözlet (préposti ház kápolnája) szerepel a listánkon. Ugyanígy azt sem tudjuk, hogy Pécsett az 1500 körül működő Szűz Mária társaság, vagy céh (cetus sive confraternitas beate Marie virginis, wlgariter Tharsagchehe nuncupatus de civitate Quinqueecclesiensi) melyik templom vagy kápolna Szűz Mária oltárának volt alapítója.[136]

Szentek tisztelete a templom-, kápolna- és oltárcímekben

Mindenszentek

A cluny-i bencések által kezdeményezett, és IV. Gergely pápa (827–844) rendelkezésére az egész egyház által november 1-jén ünnepelt Mindenszentek egyben a korai magyar kereszténység egyik leggyakoribb patrocíniumává lett. Ezt bizonyítja közvetlen környékünkön a pécsváradi Mindenszentek temploma (1158), a mai Nagytótfalu határában egykor állt bajcsi pálos kolostor Mindenszentek titulusa (1280 körül), a hajdani Mindenszentekről nevezett bencés apátság (1183), melynek titulusa helységnévként él (Csonkamindszent), csakúgy, mint azt számos középkori plébániatemplom titulusa esetében is látjuk, pl. Felsőmindszent, Alsómindszent, Bogádmindszent, stb.[137] Mindenszentek tiszteletére szenteltek Pécsett egy plébániatemplomot, egy kápolnát a székesegyházban és egy oltárt a Szt. Bertalan plébániatemplomban.

Apostolok

Jelenleg a pécsi székesegyház homlokzatán sorakozik a tizenkét apostol szobra. Egykor a Tizenkét apostol oltárral emlékeztek az apostoli testületre. Az egyes apostolokat pedig templom-, kápolna- és oltártitulusokkal tisztelték. Az egy Szt. Bertalan plébániatemplomot leszámítva valamennyi kápolna és oltár a Székesegyházban, ill. a várban volt.

Szent Péter (akinek korábbi neve Jónás fia Simon volt) tiszteletére szentelték a székesegyházat, és az „apostolfejedelem” oltalma alá helyezték az egyházmegyét. Szent Bertalan a főplébánia, és a plébánia keretében működő ispotály védőszentje volt. A többi apostol közül kápolnát szenteltek Szent András (Péter testvére) tiszteletére. Az idősebb Szent Jakab apostolnak kápolnája (vagy oltára?) volt a székesegyházban. A székegyházban oltára volt Szent János evangélistának, a szeretett tanítványnak. Közös oltáruk volt Fülöp és Jakab valamint Simon és Júdás apostoloknak. Pál apostol oltára a „Pálforduló”-nak (Conversio S. Pauli) állított emléket.

A sorból hiányzik két apostol, Tamás és az evangélista Máté. Vajon volt-e oltáruk? Erről nem ismerünk írott emléket. Arról sem tudunk, hogy a Tizenkét apostol oltáron valami módon szerepel-e az áruló Júdás, vagy hogy a helyébe kit ábrázoltak? Az apostolok által választott Krisztus-tanítvány Mátyást, esetleg Pált vagy Barnabást?

Magyar szentek

Négy magyar szentről emlékeznek meg felhasznált irataink. Szent István király tiszteletére kápolna volt szentelve a várfalon kívül és oltár az Aranyos Mária kápolnában. Szent László király titulus három található. A Karmeliták temploma, oltár a Szt. Bertalan plébániatemplomban és oltár az Aranyos Mária kápolnában. Szent Imre oltár volt a székesegyházban és az Aranyos Mária kápolnában. Árpádházi Szent Erzsébet oltár volt az Aranyos Mária kápolnában és az ő tiszteletére szentelték az ispotályt. A préposti házban a 18. század első éveiben még látható három magyar szent képe is az egykori oltárokhoz tartozó képek lehettek.

Petrovich bizonyos megfontolással a magyar szentek közé sorolja még az Aranyos Mária kápolnában lévő két oltár patrónusát. Az egyik Savaria szülötte Szent Márton püspök, akinek oltára volt a székesegyházban is, a másik Szent Livinusz, akinek ereklyéjét Miklós püspök hozta Pécsre és azt itt őrzik.[138]

A világegyház szentjei

A pécsi középkori patrociniumok listáján még további huszonkét szent nevét sorolhatjuk fel a már említett Szt. Mártonon és Szt. Livinuszon, továbbá az apostolokon és a négy magyar szenten kívül: Ambrus, Balázs, Benedek apát, Dániel, Dorottya, Fábián és Sebestyén, Gergely pápa, György, Ilona császárné, István vértanú, (Keresztelő) János, Jeromos, (Alexandriai) Katalin, Kozma és Damján, (Antiochiai) Margit, Mária-Magdolna, Mihály főangyal, Miklós, Móric (és társai), (Becket) Tamás. Ezekhez járul a Tizenegyezer Szűz oltártitulusa.

IX. Patrónusok, titulusok kiválasztásának inditékai

A patrónus vagy titulus kijelölése mindig az alapító személy vagy testület szándéka szerint történik. Legyen az püspökség, vagy templom, vagy kápolna, vagy egy oltár, vagy akár bármiféle egyházi intézmény. Az alapító, bárki legyen is, mindig a kor gyermeke. A titulusokban éppen ezért nem csak az alapító szándéka ismerhető meg, hanem megmutatkozik benne a kor sajátos arculata, szelleme is.

Gyűjtésünk szerint Pécsett a középkor végére a Székesegyházon és a három plébániatemplomon kívül további hat templom, tizenegy kápolna és 48 oltár volt. (Természetesen volt még több más oltár, esetleg kápolna is, amelyről azonban nem maradt fenn híradás.) A dolgozatban néhol megkiséreltünk ezek titulusainak vallási és javadalmainak gazdasági hátterére is rámutatni, ahol pedig adat volt, ott eredetükre, alapítóik szándékára is kitértünk. A továbbiakban lássunk még e titulusokkal kapcsolatos néhány megfigyelést.

Sajnálatos, hogy csak a város két főtemplomának, a Székesegyháznak és a Szent Bertalan plébániatemplomnak, valamint egy kápolnának, az Aranyos Mária kápolnának oltárairól tudtunk viszonylag szép számmal adatokat találni. Így csak ezek oltártitulusait lehetett felsorakoztatni. Már futólagos összehasonlításukból is kiderül, hogy volt különbség e három istentiszteleti hely oltártitulusainak megválasztásánál.[139]

Miklós püspök az Aranyos Mária kápolna oltártitulusaihoz négy magyar szentet választott. Ezek Szt. István király, Szt. László király, Szt. Imre herceg és (Árpádházi) Szt. Erzsébet asszony. Rajtuk kívül oltára volt a magyar földön majdnem magyarnak tekintett Szt. Márton püspöknek és Szt. Livinusz vértanúnak, akinek ereklyéjét is itt őrizték. Csak két szentnek, Dorottyának és Mária Magdolnának oltártitulusként való szerepeltetése tűnik e sorozattól kissé idegennek. E szentek kiválasztásában kifejezésre jut az alapító püspök azon szándéka, hogy a kápolna látogatóiban a nemzeti érzést kívánja növelni.

Ezzel szemben a Székesegyházban az egyetemes egyház tradiciója öltött testet. Oltárain azok a szentek álltak, akiket mindenütt illett tisztelni, akiknek oltárai egyaránt ott álltak a falvak, a városok templomaiban, és a székesegyházakban is, nálunk Magyarhonban éppen úgy, mint Nyugaton. Apostolok, az első századok vértanúi, püspökei, egyháztanítók, a kor régóta tisztelt szentjei sorakoznak az oltárokon. Ezek a székesegyházi oltárok az egyetemes egyházzal való közösséget dokumentálják.

A Szt. Bertalan plébániatemplom régi tradiciót megtestesítő oltárai között feltűnik amazokkal szemben két jellegzetesen újnak tűnő vallási gondolkodásmódot megjelenítő titulus. A Corpus Christi oltár az Oltáriszentság 1300 óta elmélyülő kultuszát, a Transfiguratio (Urunk színeváltozása) tiszteletére alapított oltár pedig az akkor talán két évtizeddel korábban meghirdetett örömünnep (győzelem a török felett) megélését mutatja.

A város kápolnáinak és templomi oltárainak sorában több egyházdoktor patrocíniuma volt, mint Nagy Szt. Gergely pápa, Szt. Ambrus,  Szt. Jeromos. De ide sorolhatjuk Pál megtérése és Dániel próféta valamint az ingyen orvosok, Kozma és Damján, és a segítőkészségéről híres Árpádházi Erzsébet titulusát is. Talán nem állunk messze az igazságtól, hogy ezeket a magasabb műveltségre képező káptalani iskola, a rövidéletű egyetem, vagy a külföldi egyetemi vizsgákra felkészítő dominikánus iskola növendékeinek, valamint a betegápolással foglalkozó ispotályban serénykedők példaképéül állíttatták.

Pécs középkori céhei közül az aranyművesek céhének oltárát ismerjük. A patrónus kiválasztásának háttere is ismert. Bizonyára a többi céhnek is meg volt a saját oltára, kápolnája, hiszen ez „státuszszimbolum” is volt. Azonban Pécs török kor előtti többi céhének patrónusát nem ismerjük. Ugyanakkor az itt ismertetett kápolna- és oltártitulusok között találunk néhányat, amely azonos a török után Pécsett munkálkodó céhek patrónusaival. A 18–19. században működő pécsi céhek közül a mészárosoké volt Fülöp-Jakab, a molnároké Miklós püspök, a fürdős-seborvosoké Kozma-Damján. Annak ellenére, hogy ezeknek a szenteknek a középkorban is volt oltáruk Pécsett, e céhek esetében – legalább is addig, amíg arról írott forrás nem kerül elő – nem gondolhatunk a török hódoltság alatti kontinuitásra.[140]

* * *

Az eddigiekből jól kitűnt, hogy még a templomaink patrocíniuma megválasztásának indokairól is inkább csak feltételezéseink, mint irott források vizsgálatából eredő ismereteink vannak, a kápolnáknál és az oltároknál ez még inkább így van. E tekintetben szinte egyedülálló a Szent Móric és vértanú társai kápolna. Benne egy olyan kápolna-patrónus kiválasztásának inditékaival ismerkedhetünk meg, amely kápolnáról tudjuk, hogy ki alapította, fennmaradt a kápolna alapításáról a pápa által adott felhatalmazási bulla szövege, és jól ismertek a kor azon problémái is, melyek kivédése érdekében létesült a kápolna.[141] Befejezésül lássuk e kápolna-patrocínium történetét.

A Szent Bertalan templom mellett már az Árpád-korban működő Szent Benedek apát és a Mindenszentek plébánia titulusának kijelölésénél a bencés rend hatása elég egyértelműen mutatkozik. Azonban az 1428-ban alapított Szent Móric és társai vértanúk kápolna patrónusai esetében már csak nagyon közvetve gondolhatunk e lovagszent tiszteletének bencés eredetére. Igaz, hogy Szent Móric kultuszának legfontosabb közép-európai forrása a Niederaltaich bencés monostora volt. Azonban Szent Móric tiszteletét a dinasztiák, az arisztokrácia, a feudális nemesség terjesztették. Gizella királyné nemzetségének Szent Móric volt családi patrónusa. Gizella testvére Günther szerzetes volt az altaichi monostorban. Szent István pedig a bakonybéli monostort Szent Móric tiszteletére alapította. Szent Móric jellegzetes erényei: a kötelességteljesítés és önfeláldozó hűség a koraközépkori arisztokratikus társadalomszemlélet, a lovagvilág eszményeit is kifejezte – olvassuk Bálint Sándornál.[142]

Azonban Henrik püspök (1421–1445) kápolna alapító szándékának hátterében valami mást kell felismernünk. Az engedélyező bulla rendelkezése szerint a Szent Móric kápolna igazgatója a teológia magisztere vagy bakkalaureusa (vagyis egyetemet végzett) legyen. Lelkipásztori feladata, hogy prédikáljon az egyházmegye papságának és Pécs lakosságának a katolikus hitről és ezzel is őrizze a várost az akkori időkben ismét és ismét fellobbanó eretnekmozgalmakkal szemben. Továbbá elrendeli a bulla, hogy a kápolna javadalmasa székesegyházi kanonok legyen, és üresedés esetén hasonló, arra alkalmas személlyel kell a státuszt betölteni.

A pécsi egyházmegyében dél felől a patarén Dusán szerb cár népei terjeszkedtek. Dusán cárt Nagy Lajos király a szentkorona felsőbbsége alá rendelte ugyan, és népeit a katolikus vallás felvételére szólította fel. Ez utóbbinak azonban nem volt foganatja. Ugyanígy a bosnyák bogumilok ellen is védekezni kellett.[143] Bizonyos emlékek arra utalnak, hogy a flagellánsok is megjelentek.[144] Henrik püspök a kápolnát Szent Móric és társainak szentelve a konstanzi (1414–1418) és a bázeli (1431–1437) egyetemes zsinat közti, az egyház belső és külső bajaitól nem mentes időben az egyházhoz mindvégig hűséges lovagszent és társai védelme alá helyezte az igehirdetést.

Dolgozatomban a középkori Európa vallási életének a szentek tiszteletével kapcsolatos olyan jellegzetességét mutattam be, amely fél évezreddel ezelőtt teljes virágzásában pompázott,[145] de a 17–18. században a korábbi gyakorlat más irányt vett. Pécsett a török hódoltság elmúltával az újjáéledő egyházat már a barokk idők új gyakorlata járta át. A szentek tisztelete mind a mai napig fennmaradt ugyan, de már más, merőben új tartalommal áthatva él a katolikus egyházban.

Rövidítések, irodalom

A

Anjokori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Bp. 1878–1920.

ÁLDÁSY 1894

ÁLDÁSY A.: Regesták a vatikáni levéltárból. Első közlemény. TT 1894, 15–26.

BÁLINT 1976

BÁLINT S.: Karácsony, Húsvét, Pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Bp., 1976.

BÁLINT 1977

BÁLINT S.: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. I–II. Bp., 1977.

BEKE 1900

BEKE A.: Római emlékek a magyar egyház XV-ik századi történetéből. TT 1900,  1–15.

BH

Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, Pécs

BMFN

Baranya megye földrajzi nevei. Szerk: Pesti János. Pécs, 1982.

BOSSÁNYI

Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Összegyűjtötte és feldolgozta BOSSÁNYI Árpád. I–II. Bp. 1916.

BRÜSZTLE

BRÜSZTLE, J.: Recensio universi cleri dioecesis Quinqueecclesiensis. I–IV. Quinque-Ecclesiensis, 1874-1880.

CZAICH 1899

Dr. CZAICH Á. G.: Regesták a római Dataria-levéltárnak Magyarországra vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. Sixtus pápák idejéből. TT 1899, 1–17., 235–272.

CZAICH 1901

Dr. CZAICH Á. G.: Regesták VII. Imre pápa korából. TT 1901, 511–527.

CZAICH 1904

Dr. CZAICH Á. G.: Regesták VI. Sándor pápa korából. TT 1904, 161–181.

CSÁNKI

CSÁNKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II-III. Bp., 1894, 1897.

EGYHÁZTÖRT.

Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. III., Bp., 1906.

FEDELES 1998

FEDELES T.: A magyarországi céhek védőszentjei. A Magyarországi Céhes Kézművesipar Forrásanyagának Katasztere. Bp. 1998. (Kézirat)

FÉLEGYHÁZY 1939

FÉLEGYHÁZY J.: A középkor egyháza. In: Bangha B. – Ijjas A.: A keresztény egyház története. IV. Bp., 1939.

GYÖRFFY

GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajaza. I. Bp. 19873.

HARSÁNYI

HARSÁNYI A.: A Domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938.

HORVÁTH – TIMÁR 1972

HORVÁTH J. Gy. – TIMÁR Gy.: XVI. századi dikális konskripciók Baranya megyéről. BH 1972, 7–127.

IVÁNYI 1904

Dr. IVÁNYI B.: Egy 1526. előtti ismeretlen kéziratos formulás könyv. Első közlemény. TT 1904, 481–538.

JPMÉ

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs

KÁRPÁTI

KÁRPÁTI G.: Szerzetesrendek megtelepülése a középkori Pécsen. Dunántúli Dolgozatok (C) Történettudományi Sorozat 3 (1991) 165-176.

KOLLER

KOLLER, J.: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I–VII. Posonii, Pesthini, 1782–1812.

KOSZTA 1994

KOSZTA L.: Egy francia származású főpap Magyarországon. Bertalan pécsi püspök (1219-1251). Aetas 1994/1. 64–88.

KUBINYI 1999

KUBINYI A.: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp., 1999.

LTHK

Lexikon für Theologie und Kirche. Zweite, neubearbeite Auflage. I-XII. Herder, Freiburg im Breisgau, 1930-1938.

LUKCSICS

Dr. LUKCSICS Pál: XV. századi pápák oklevelei. I–II. Bp., 1931–1938. (Olaszországi magyar oklevéltár. I–II.)

MEZŐ

MEZŐ A.: A templomcím a magyar helységnevekben (11–15. század). Bp., 1996.

PETROVICH 1953

PETROVICH E.: Adalékok a pécsi Szent Bertalan templom történetéhez. Pécs, 1953. november. (Kézirat)

PETROVICH 1954

PETROVICH E.: A pécsi Szt. Ágoston rend. Előadás a Szt. Ágoston plébániatemplom 1954. aug. 28-án kezdődő ünnepi nyolcadon. (Kézirat)

PETROVICH 1956

PETROVICH E.: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez. JPMÉ 1956, 31–47.

PETROVICH 1960

PETROVICH E.: Pécs középkori kórháza. JPMÉ 1960. 271–273.

PETROVICH 1963

PETROVICH E.: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története. JPMÉ 1963, 177–204.

PETROVICH 1966

PETROVICH E.: A középkori pécsi egyetem megszűnése. JPMÉ 1966, 153–169.

PETROVICH 1968

PETROVICH E.: Az egyetemalapító Vilmos pécsi püspök és Janus Pannonius sírhelye. BH 1968, 161–171.

PETROVICH 1971

PETROVICH E.: A középkori pécsi egyetem épülete és címere. JPMÉ 1971, 151–164.

PETROVICH 1983

PETROVICH E.: A pécsi káptalani házak. Dunántúli dolgozatok, [C] történettudományi sorozat, Pécs, 1983.

PROLEGOMENA

KOLLER, J.: Prolegomena in historiam episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804.

PRT XII/B

SÖRÖS P.: Az elenyészett benczés apátságok. In: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. XII/B. Bp., 1912.

TIMÁR 1971

TIMÁR Gy.: Profán és templomtitulusból eredő falunevek találkozása a XIV. századi Baranya ÉNy-i szögletén. BH 1971, 7–20.

TIMÁR 1974-1975

TIMÁR Gy.: 16. századi rovásadó összeírások a mai Baranya megye területéről. BH 1974–1975, 21–94.

TIMÁR 1981

TIMÁR Gy.: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában. BH 1981, 13–56.

TÓTH-SZABÓ 1903

TÓTH-SZABÓ P.: Magyarország a XV. század végén a pápai supplicatiók világánál. Századok 36 (1903), 1–16., 151–160., 219–248., 327–344.

TT

Történelmi Tár. Évnegyedes folyóirat. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia történeti bizottsága. 1878–1899 és 1900–1911.

TÜSKÉS – KNAPP 1986

TÜSKÉS T. – KNAPP É.: A Szent Vér tisztelete Magyarországon. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Fügedi Erik. Bp., 1986. 76–116.

VAT

Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series I. Tom. I–V. Bp. 1885–1898.

VERESS 1941

VERESS E.: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221–1864. Bp., 1941.

Z

A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szerk.: Nagy Iván és társai. I–XII. Bp., 1886–1931.

ZSO

Zsigmondkori oklevéltár. Összeállította Mályusz Elemér (és Borsa Iván.)  I–IV. Bp. 1951–1994.

Jegyzetek


[1] Lásd erről bővebben: TIMÁR 1971. 11–12.

[2] GYÖRFFY I. 357–362.  nyomán.

[3] KOLLER I. 65., 71.; GYÖRFFY I. 356–357, 359. – Az alapító levél datálásáról kialakult vitairodalomra itt nem térek ki.

[4] A templom építésének történetével elég bő irodalom foglalkozik. Ezek közül néhány jelentősebb: Kiss Albin, Szőnyi Ottó, Gosztonyi Gyula írása.

[5] PETROVICH 1953. 43–44.

[6] KOSZTA 1994.

[7] 1489: BEKE 1900. 11.; PETROVICH 1953. 21., 57.: A fraternitást alapító Mihály plébános azonos lehet a bécsi egyetemen 1448-ban bejegyzett Michaele de Quinqueecclesiis-szel.

[8] TIMÁR 1971. 20–22.

[9] KOLLER II. 216.; GYÖRFFY I. 358.; PETROVICH  1953. 5–6.

[10] Koller még láthatta romjait: rudera satis adhuc exstancia nos ipsi videmus – Prope angulum Castri medium inter latera septemtrionale et occidentale  (PROLEGOMENA 148.)

[11] GYÖRFFY I. 357. (DL 91.)

[12] Mindenszentek templomok vidékünkön a középkorban: 1183: ma Csonkamindszent; 1289: Kápolnamindszent, pusztult hely a Dráván túli Baranya területén; 1275: Almamindszent, Szigetvár mellett ÉNy-ra (?) feküdt; 1320: Pécsvárad; 1332: ma Bogádmindszent; 1542: ma Mindszentgodisa. Ld.: GYÖRFFY I. 341., 363.; CSANKI II. 629.; HORVATH – TIMAR 1972. 112. NO. 337.; TIMAR 1974–1975. 89. NO. 739., 740. – A Mindenszentek konfraternitást említi TOTH-SZABO 1903. 226.

[13] GYÖRFFY I. 358., 361., 362.; PETROVICH 1971. 152.; KÁRPÁTI  165. és 1. ábra.

[14] Conventus fratrum praedicatorum in claustro Sancti Thome martiris in civitate Quinqueecclesiensi fundatus (IVÁNYI 1904. 506.)

[15] KATLEX. I. 434–436., IV. 305.; KOLLER II. 111.; GYÖRFFY I. 357., 360.; BRÜSZTLE I. 240–296.; HARSÁNYI 316.; KÁRPÁTI 165., és 4., 5. ábra; VERESS 1941. az 1476 és 1511 közötti évekből 15 pécsi dominikánust sorol fel, akik az olaszországi egyetemeken tanultak.

[16] ... de Minoribus Vyncentio cardiane  (GYÖRFFY I. 357.; ÁUO XII. 352. nyomán)

[17] Assisi közelében, a Subaso hegy aljában volt a Porciunkula kápolna, melyet a subaso-hegyi bencések ajándékoztak Ferencnek. Itt alakította ki szerzetesei életének a szabályait, melyet III. Honorius pápa 1223-ban erősített meg.

[18] KARPATI  167., valamint a 7. és 8. ábra.

[19] PETROVICH 1954.; KARPATI 167.

[20] GYÖRFFI I. 358.; TIMAR 1981. 25.

[21] KOLLER IV. 485.

[22] KOLLER IV. 80., 173.; PROLEGOMENA 123. Az 1330-as években miséző papjuk volt Kozma prebendárius. (TIMÁR 1971. 8., 10.)

[23] KÁRPÁTI  167.

[24] Mező András (MEZŐ 142.)  többet is felsorol, köztük az 1199-ból adatolt Zaránd megyei Dénesmonostort, és az 1225-ből adatolt, hajdan Pécs egyházmegyéhez tartozó (Dráván túli) Berzétemonostort (Nustár). Vö.: PRT XII/B. 341.

[25] BÁLINT  1976. 340–341.

[26] PETROVICH 28. (VAT. I/5. nyomán)

[27] A karmelita rend pécsi megtelepedését KOLLER III. 301–303. összefoglalja Éberhard zágrábi püspök, gubernátor neve alatt.

[28] PETROVICH 1971. 153–154.; KÁRPÁTI  167., és 9., 10. ábra.

[29] A pécsi karmeliták méltán legjelesebb tagja volt Huendler Vitus, aki 1447-től 1469-ig volt segédpüspöke előbb András püspöknek (1445-55), majd Miklós püspöknek (1456-59), végül Janus Pannoniusnak (1459-72), akinek püspöksége alatt, 1469-ben innen Váradra távozott. Egy Klosterneuburgban lévő kéziratos kodex (Codex Claustroneoburgensi 4. Signato M. I. (Cerussa 905) Saeculi XV. őrzi írását, melyből a pécsi vonatkozásuakat közli: KOLLER IV. 246–359.

[30] Az itt közöltek mindenben követik Petrovich írását, aki az ispotály vezetőiről 17 adatot gyűjtött ki és állított időrendbe. (PETROVICH 1960. 271–273.) – Az ispotály helye ismeretlen. (KÁRPÁTI 165.)

[31] Más véleményen van Kubinyi András (KUBINYI 1999. 26. 79., 80. jegyzet és 264. 28. jegyzet), Pásztor Lajos és Somogyi Zoltán írásaira hivatkozva.

[32] Pl. Kassa.

[33] Természetesen nem csak Pécs városi polgársága, hanem a más, kisebb városok, és a falvak népessége is létesített kápolnákat, oltárokat templomaikban. Így Zsigmod püspök familiárisa és mohácsi provizora Szt. Katatalin-kápolnát alapított ellátva paplakkal, megfelelő alapítvánnyal, a gredistyei Szent György plébániatemplomban pedig (1500 körül) volt Szűz Mária-oltár. (IVÁNYI 1904. 512.)

[34] Ld. lejjeb az Aranyos Mária kápolnánál a csatolt jegyzetben.

[35] Ma Kozármisleny mellett K-re, Szemely határának É-i területén van Csobánka és Kiscsobánka nevű dombos legelő, szántó vidék (BMFN. 147/150., 151. és 155/28.).

[36] KOLLER III. 417., IV. 400–409. Ld.: Sásd, helytörténeti monográfia. Szerk. Füzes M. Sásd, 1982. 113–116 (Timár Gy. dolgozata).

[37] Tolnavármegye 1542. évi dikális összeírásában Vásárosdombó papjai között szerepel egy ilyen: ...quidam gratianus, non admodum sane mentis, prout profugus, pauper. (TIMÁR 1974-1975. 56. No. 1391.)

[38] 1307–1377.

[39] Ld. erről bővebben: TIMÁR 1981. 20–26.

[40] VAT. I/1. Előszó, pag. LXIV–LXV. – A vatikáni gyűjtés kérdéseiről többen is írtak már. Két meglehetősen részletes írás olvasható Bossányi és Lukcsics köteteinek előszavaiban.

[41] KOLLER III. 18.

[42] KOLLER III. 64. Az oltárok titulusát és ismert javadalmasait lásd lejjebb. – Az oltárok papjairól feltűnően kevés adat maradt fenn. Ezek közül is két oltárigazgatónak csak neve ismert, de a vonatkozó irat nem nevezi meg, melyik oltár javadalmasai voltak. 1451: Antal pap, a kápolna  oltármestere (Z. IX. 299), 1526 előtt: Capella B. M. V.-is, ad latus erepte ecclesie nostre Cath. oltárigazgatója Csázmai Máté prebendárius (IVÁNYI 1904. 527).

[43] Ld. bővebben a Livinusz oltárnál.

[44] TÓTH-SZABÓ 1903. 336.

[45] PETROVICH 1963. 180.; PETROVICH 1953. 63.

[46] 1412: ZSO III. 2521.; LUKCSICS I. 338.

[47] 1495: KOLLER IV. 488.

[48] 1503: KOLLER VII. 328. és IV. 511.

[49] 1473–1505: IVANYI 1904. 527.

[50] PETROVICH 1953. 5., 18–19.

[51] Capellanus capelle Pietatis. (CZAICH 1899. 267.)

[52] KOLLER III. 327., 340–342., IV. 174.; LUKCSICS I. 977., 986., 992. – PETROVICH 1953. 63.

[53] 1478: Petrus magister rector capelle S. Mauritii (DL 18057).

[54] PETROVICH 1963. 180–181.

[55] 1439: KOLLER III. 370.; 1487: KOLLER IV. 436., 439.; 1532: KOLLER V. 224.

[56] Ld. a Holtak Kápolnájánál írtakat.

[57] PROLEGOMENA 149.; PETROVICH 1953. 62., 63.; PTEROVICH 1963. 180., 181. – Petrovich a kápolnával kapcsolatban írja: „A Szent András kápolna, melyről az iratok mindig úgy emlékeznek meg, hogy ad latus ecclesiae Cathedralis épült, alighanem a mai Corpus Christi kápolna őse ...”

[58] 1412-ben és 1415-ben István presbiter mortuorum chorique dicte ecclesie prebendarius a káptalan kiküldöttje. (ZSO III. 2813.; Z. VI. 386.)

[59] BÁLINT 1977. II. 500.

[60] KOLLER IV. 316.

[61] Alterius Sacelli, Turri, quae est in angulo laterum orientalia et meridionalis, contigui, et anno 1777. diruti Titulum nescimus. Opinor Capellam fuisse Mortuorum. (Jegyzetben:) Conjecturam firmat, quod plurima ossa mortuorum et lapides sepulcrales sub ea reperta sunt. (PROLEGOMENA 149.)

[62] KOLLER VIII. 149.; PETROVICH 1953. 63.; PTEROVICH 1963. 180.

[63] 1394: VAT. I/3. 251.;  ZSO I. No. 3389.; PETROVICH 1953. 63.; PETROVICH 1963. 180.

[64] A. IV. 34.; PETROVICH 1956. 32.;  –  PETROVICH 1983. 17–20.

[65] Ld. még a JPMÉ 1956-os évfolyamában közölt két további tanulmányt a préposti házról (Csemegi József és S. Hárs Éva írásai).

[66] PROLEGOMENA 94.; TIMÁR 1981. 51., 52., 54.; 1401: ZSO II. 2096.

[67] GYÖRFFY I. 358., 362.; TIMÁR 1981. 50., 54.

[68] KOLLER IV. 317.

[69] PROLEGOMENA 94.; PETROVICH 1953., 63.; PETROVICH 1963. 180.

[70] BÁLINT 1977 I. 210.

[71] GYÖRFFY I. 358., 362.

[72] 1374–1408: KOLLER III. 297–299.; 1418: LUKCSICS I. No. 112., 121.

[73] GYÖRFFY I. 358., 362.; KOLLER IV. 342.

[74] PETROVICH 1953. 63.; PETROVICH 1963. 180., 181.

[75] PETROVICH 1963. 180., 181. és 201. No. 18. jegyzet.

[76] Az ásatást Kárpáti Gábor vezette. (KÁRPÁTI 165. és 4., 5., 6. ábrák.)

[77] HARSÁNYI 316., Harsányi adatát átveszi: TÜSKÉS –KNAPP  1986.

[78] Petrovich Ede (PETROVICH 1983. 44.) a kápolnával kapcsolatban csak Gosztonyi Gyula 1940 körül megfogalmazott véleményét említi. Bőségesen foglalkozik a Káptalan u. 4. sz. épület műemléki feltárásával és a feltárást követő helyreállítással az Építés- Építészettudomány (Az MTA műszaki tudományok osztályának közleményei 1983. évi) XV. kötetében G. Sándor Mária és Schőnerné Pusztai Ilona.

[79] 1235: GYÖRFFY I. 357.; 1333: TIMÁR 1981. 51.; 1492: VAT. I/5., PETROVICH 1953. 27., 63.

[80] Mező András (MEZŐ 113–125.) a Szentkereszt, Keresztúr típusú helynevekből 109-t sorol fel, közöttük számos 13. századit. A Csongrád megyei Csanytelek korai Szent Kereszt templom titulusát ld.: GYÖRFFY I. 893. Csany címszó alatt.

[81] 1329: GYÖRFFY I. 358.; 1333-1335: TIMÁR 1981. 51.; 1402: ZSO II. No. 2096.

[82] 1347: Z. II. 287.; 1384: Z. IV. 274.; 1391: Z. IV. 479.; PETROVICH 1953. 63. 1376-ból is említ adatot.

[83] BÁLINT 1977 II. 452–471.; MEZŐ 152. Számos helységnévvé lett templomcímről számolnak be.

[84] 1350: A. V. 355.; 1376: Z. III. 644., 645.; 1398: Z. V. 71.; PETROVICH 1953. 63.

[85] 1358: A. VII. 65.; 1382: KOLLER III. 192.; 1405: Z. V. 401.; 1418: LUKCSICS I. 60.; 1440 és 1444 között: IVÁNYI 1904. 534.; 1483: Z. XI. 364., PETROVICH 1953. 63.

[86] Az 1370-ből való adatot PETROVICH 1953. 63. említi, 1537: EGYHÁZTÖRT. 198.

[87] 1373: Z. III. 546.; 1413: ZSO IV. No. 957.; 1532: KOLLER V. 223.; PETROVICH 1953. 63. említ 1370-ből is adatot.

[88] 1371: Z. III. 439.; 1389: Z. IV. 410.; 1408: Z. V. 537., 539.; PETROVICH 1953. 63.

[89] 1465: KOLLER IV. 129. Ld. részletesen a társaskáptalani oltárnál; 1385: Z. IV. 298., PETROVICH  63.

[90] 1391: VAT. I/3. 158., ZSO I. 2106., PETROVICH 1953. 63.

[91] BÁLINT 1977 II. 394.

[92] 1392, 1394: Z. 493., 565.; 1313, 1314: Z. VI. 270., 328.  NB. Nem ide tartozik Bonifác pápa 1392. január 12-én kelt levele, mellyel Miklós fia Domonkos bosznai kanonok feljelentése nyomán Balázs fia Miklós pécsi kanonokot, Szent Ambrus papját megfosztja javadalmaitól és azt Pál fia Orbán pécsi kiskáptalani kanonoknak adja. (VAT. I/3. 182–183; ZSO I. 2355.), PETROVICH 1953. 63.

[93] 1393: VAT. I/3. 210., PETROVICH 1953. 63.

[94] BÁLINT 1977 I. 293.

[95] 1500 körül: IVÁNYI 1904. 527.; 1402-ből is említ adatot PETROVICH  63.

[96] 1407: Z. V. 509., PETROVICH 1953. 63.

[97] LUKCSICS I. No. 113.

[98] 1424, 1425, 1454: LUKCSICS I. No. 749., 819., 836.; LUKCSICS. II. No. 1338.

[99] BÁLINT 1977. II. 301.

[100] 1430: LUKCSICS I. 1418.

[101] 1467: Z. X. 424., PETROVICH 1953. 63.

[102] 1482: Z. XI. .327.; 1512: IVÁNYI 1904. 516., PETROVICH 1953. 63.

[103] 1483: Z. XI. 245., 248., PETROVICH 1953. 63.

[104] 1512: IVÁNYI 1904. 513.

[105] BÁLINT 1977 I. 392.; MEZŐ 199.

[106] 1423: LUKCSICS I. 547., PETROVICH 1953. 15. (Kérdéses, hogy itt a pécsi, vagy Pécs egyházmegye egy másik Szent Bertalan plébániatemplomáról van-e feljegyzés. Petrovich úgy véli, hogy a pécsi plébániatemplomban volt ez az oltár.)

[107] 1430: LUKCSICS I. No. 1410., 1411., PETROVICH 1953. 16.

[108] 1443: LUKCSICS II. No. 785.; 1469: CZAICH 1899. 264., PETROVICH 1953. 20.

[109] 1458: KOLLER IV. 293.; 1460: KOLLER IV. 297–298.; 1473–1505 között: IVÁNYI 1904. 517.; 1506: KOLLER V. 18., PETROVICH 1953. 29–32.

[110]  1467: CZAICH 1899. 263.; 1492: VAT. I/5., PETROVICH 1953. 20., 27.

[111] 1467: CZAICH 1899. 263., PETROVICH 1953. 20.

[112] 1489: BEKE 1900. 11., PETROVICH 1953. 21–25.

[113] BÁLINT 1977 II. 157–164.

[114] 1489: BEKE 1900. 11., PETROVICH  1953. 21.

[115] 1493: VAT. I/5., PETROVICH 1953. 27.

[116] VAT. I/4. 307.; ZSO II. 853.

[117] 1441: LUKCSICS II. 738.; 1488: KOLLER IV. 444.

[118] BÁLINT 1977 I. 210.

[119] Eschae, in Belgio, sancti Livíni, Epíscopi et Mártyris; Qui, cum plurimos ad Christi fidem convertísset, a Pagánis necátus est. Ipsíus vero corpus ad Portam Gandea pósita translatum fuit. (Martirologium Romanum, Róma, 1922. pag. 276.)

[120] Ld. bővebben: KOLLER III. 15–18; LTHK VI. 443., Lebuin címszó alatt. Életének első megírója Szt. Ludger volt, aki fiatal korában hallotta Livínusz missziós predikációit. Uo. 682.

[121] KOLLER III. 64.

[122] A jegyzék egyszer kápolnának, egyszer oltárnak nevezi. De nem ez az egyetlen ilyen típusú elírás a regesztrumban. (TIMÁR 1981. 51., 54.)

[123] ... ad ipsum magistratum quedam bona domus cum Curia prope Scolam majoris Ecclesie sita pertinere videtur, ... et quia domus, quam inhabito, mea adhuc pro certo dici non potest... (KOLLER IV. 311.)

[124] Az oltár papja akkor Zakmári András rector altaris volt. (IVÁNYI 1904. 496.)

[125] BÁLINT 1977 I. 337., II. 195.

[126] A pécsi káptalan jelenti a királynak, hogy Várdai Miklósnak Lippói Benedek ellen folytatott perében az előbbi felkérésére vizsgálatot tartott, amelyre a káptalan a maga részéről kiküldte Anthonium presbyterum, rectorem altaris sanctorum Fabiani et Sebastiani martirum in capella sancte Pietatis ad latus parochialis ecclesie sancti Bartholomei apostoli in civitate Qu. fundata constructi. (Z. XI. 345.)

[127] Szt. Sebestyén a középkor igen tisztelt szentje volt. A középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, ahonnan képe hiányoznék. Többfelé ábrázolták együtt Fábiánt és Sebestyént, így pl. Kassán (1470). Közös oltáruk volt a győri székesegyházban és a budavári Magdolna templomban. (BÁLINT 1977 I. 160.)

[128] LUKCSICS II. 879.

[129] 1445–1455: KOLLER IV. 306.; 1465: KOLLER IV. 129.; 1489: KOLLER IV. 445.; 1513: KOLLER IV. V. 30, (A dátumozatlan:) Suppl. Dat. reg. Tom. 1065, f. 92. – TÓTH-SZABÓ 1903. 8.

[130] Z. X. 307.

[131] TIMÁR 1981. 51., 54.; 1332-1335: VAT. I/1. 242., 271., 282., 291., 303.; 1336: Z. I. 488.; 1338: A. III. 481.

[132] TIMÁR 1981. 51., 54.; 1332-1335: VAT. I/1. 242., 272., 282., 291., 303.

[133] KÁRPÁTI 167., valamint a 7. és 8. ábra.

[134] Keletelés a templom tengelyének kelet-nyugati irányú beállítása úgy, hogy a szentély, ill. az apszis a keleti oldalra kerüljön. A keleti egyházban ez napjainkig érvényben lévő tájolási mód. A nyugati egyházban a kelet felé forduló liturgia helyébe lépő Oltáriszentség (Corpus Christi) centrikus, vagyis a tabernákulum felé forduló liturgia kialakulásával szünt meg a keletelés, mint liturgikus igény.

[135] Hasonló a helyzet a helységnévvé vált Szűzanya templomcímek esetében is (MEZŐ 211.)

[136] A konfraternitás eladja Keszün lévő szőlejét, melyet egykor N.N. pécsi olvasókanonoké volt. (1526 előtt: IVÁNYI 1904. 504)

[137] BÁLINT 1977 II. 425.; MEZŐ 215.; CSÁNKI II.; GYÖRFFY I. passim.

[138] PETROVICH 1953. 63.

[139] A következőkben PETROVICH 1953. 63–64 gondolatait idézem.

[140] FEDELES 1998 alapján. A gyűjtemény főleg török utáni céhek védőszentjeit tartalmazza.

[141] KOLLER IV. 329–333., 355–362.; V. Márton pápa bullája: KOLLER IV. 340.

[142] BÁLINT 1977. II. 294.

[143] A kor eretnek mozgalmairól ld.: FÉLEGYHÁZY 1939. 133–136., 242–346.

[144] A középkor óta, a török hódoltság alatt is kontinuusan lakott (Pécs)szabolcs néphagyománya szerint a Degő völgy erdeibe „menekültek a szabolcsiak akkor, amikor hírét vették, hogy valamiféle 'ostorosok' érkeznek a faluba. A püspök eléjük ment (a legenda szerint) az Oltárisznetséggel, erre az 'ostorosok' szétszéledtek.” – A népesség kontinuitásáról: BMFN. I. 703., a néphagyományról: BMFN I. 790., 3080. szám.

[145] Itt köszönök meg minden segítséget, amellyel dolgozatom írása közben többen is támogattak. Mindenek előtt említem Móró Mária Annát, aki számos könyvtári forrás előkeresésével sok gondtól mentesített. De segítségemre voltak Kárpáti Gábor, Buzás Gergely, Pesti János és mások. Azonban munkám legjelentősebb része Petrovich Ede írásain alapul. Nagyon jól tudom, hogy gyűjtésem nem lehet teljes és lezárt. Néhány forráshoz nem is tudtam hozzájutni, más pedig elkerülte figyelmememt. Remélem, hogy idővel teljesebbé válhat a középkori vallásosság e jellegzetes gyakorlatának feltárása, és ezzel Pécs középkori életét is jobban megismerhetjük.  – Végül megjegyzem, hogy e témakörben a BARANYA történelmi és honismereti folyóirat-ban, a IV. évf. 1991/1-2. számában a 135-142. oldalon jelent már meg dolgozatom Pécs vallási élete a török uralom előtt címmel. E dolgozatomat itt ismételten felhasználtam, azonban jegyzeteimben nem hivatkoztam rá.