Cikkek

Pohánka Éva: „...a tulajdonjog sértetlen fenntartásával...” A Pécsi Püspöki Könyvtár helye a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában (1923-1950)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

349–366. p.


Pohánka Éva


„...a tulajdonjog sértetlen fenntartásával...”

A Pécsi Püspöki Könyvtár helye a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában (1923-1950)


„…mit Eigentumsvorbehalt…“ Status der Bischöflichen Bibliothek zu Pécs in der Bibliothek der Königlich Ungarischen Elisabeth Universität (1923–1950)

‘… with the preservation of the entire ownership’ Place of the Episcopal Library in Pécs in the Library of Hungarian Royal Elisabeth University (1923–1950)





A trianoni békeszerződés által a határon túlra került egyetemek sorsáról jogilag az 1921. évi XXV. törvény rendelkezett, amelynek révén a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem ideiglenes elhelyezéssel Pécsre került.
[1] Az universitas működését a minisztertanács 1920. február 20-i döntése értelmében az 1919/1920-as tanévtől Budapesten kezdte meg, és 1923. július 31-ig ott folytatta tudományos munkálatait.

Pécs városa 1921 és 1923 között kezdte meg az előkészületeit az egyetem és annak intézményeinek befogadására. A pozsonyi Királyi Erzsébet Tudományegyetemnek a kialakult politikai viszony miatt az intézmény fizikai megtestesüléseit: így az épületeit, valamit egy 65 000 kötetet számláló gyűjteményt kellett Pozsonyban hagynia.[2]

Pécsett ugyancsak hiányoztak az egyetem ingatlan és ingó alapjai: mondhatni, a semmiből kellett újraalapítani a „campust”. A helyzet orvoslására gróf Zichy Gyula megyéspüspök (1905-1926) – aki egyúttal a leendő egyetem katolikus jellegének kidomborításában is reménykedett –, valamint Nendtvich Andor polgármester összefogott, és átadta az egyházmegyei alapítványok és a város által fenntartott oktatási intézmények épületeinek egy részét a leendő universitas számára.

Mivel az egyetem újjáalapítása könyvtár nélkül elképzelhetetlen lett volna, így annak újbóli megszervezésére kellett az energiákat összpontosítani. Az egyházmegye feje nagylelkűen átengedte a püspöki könyvtárát, így végre az alapító Klimo György püspök (1751-1777) eredeti céljának megfelelően[3] az egyetem könyvtárának alapjává lett a könyvgyűjtemény. Az intézmény vezetésével az Egyetemi Tanács 1923 szeptemberében, ideiglenesen Dr. Lukinich Imre rektort bízta meg.[4]

A püspöki könyvtár átadási szerződésének megkötését több mint két éves – 1923 és 1925 között zajló – jogi egyeztetés előzte meg. A végleges változatában 1925. május 4-én aláírt Haszonkölcsön-szerződés 19-24. pontja rögzítette az egyetem és a püspökség között létrejött kettős jogviszonyt. A Szepesy Ignác utca 3. szám alatt álló könyvtárépületet, a benne található könyvgyűjteménnyel és annak felszereléseivel Zichy püspök „ a tulajdonjog sértetlen fenntartásával”[5] adta át az egyetem használatába, mindaddig, amíg az ideiglenes jelleggel áthelyezett pozsonyi egyetem Pécsett működik, vagy amíg az egyetem a használatra igényt tart. Az átengedett épület műemléki jellegének megőrzésére kötelezettséget vállalt az egyetem, továbbá, hogy mindennemű átalakítás előtt a püspök jóváhagyását kikérik. A karbantartás feladata is az universitason keresztül a Magyar Államkincstárra hárult.

A könyvtárőrök mint az intézményközi kapcsolattartók

A püspökök igyekeztek a püspöki könyvtár élére olyan személyzetet kinevezni, aki szakértelmével a gyűjtemény hatékony működését biztosítja. Már Klimo püspök is arra törekedett, hogy a bibliotéka élére tudós egyházi személyeket állítani, és ezt a tendenciát báró Szepesy Ignác püspök (1828-1838) előzetes könyvtárnoki tapasztalataival[6] csak megerősítette. A munkakör betöltéséhez szükséges „alkalmassági” a tudományos előismeretek fontosságát, a szakmai hozzáértést, valamint a kutatómunka végzését is magában foglalta. A gyűjtemény egyetemi korszakát megelőzően szám szerint 26 könyvtári prefektus végezte lelkiismeretesen a felügyelői munkát.[7]

1923-tól is olyan jeles, tudós egyházi férfiakat jelöltek ki az egyházfők kapcsolattartó személynek a püspöki könyvtárba, akik munkásságuk során mind az egyházmegye, mind a város kulturális életében maradandót alkottak: Dr. Késmárky István, volt joglíceumi igazgató, az újraalapított egyetem jog- és államtudományi karának prodékánja; Szentkirályi István teológia tanár és pápai prelátus; s végül Dr. Gálos László egyetemi tanár és templomigazgató.

A könyvtárőr feladatait a Haszonkölcsön-szerződés 24. pontja rögzítette: A püspöki könyvtár állagának sértetlenségét ellenőrizendő „a megyéspüspök jogosult külön könyvtárőrt alkalmazni, akinek joga van a püspöki könyvtárt bármely időben megvizsgálni és a megyéspüspöknek netáni intézkedés végett jelentést tenni.”[8] Az egyházmegye kinevezett tisztségviselője, könyvtárőri minőségében egyenjogú tagja lett a Könyvtári Bizottságnak.

Dr. Késmárky István (1923-1926)

Zichy püspök 1923. április 15-i hatállyal Györkös József leánygimnáziumi igazgató helyére Dr. Késmárky István címzetes apátot, egyetemi tanárt nevezete ki a püspöki könyvtár- és múzeumőri tisztségre.

Ő kapta a megbízást, hogy június 29-én a szerződés értelmében átadja Dr. Halasy-Nagy József rektor-megbízott könyvtárigazgató (1923-1924) számára a könyvtár helyiségeit, annak bútorberendezéseit a hivatalos leltár; a Püspöki Könyvtár könyvállományát az index; a könyvtár ritkaságait pedig – amelyeket egy zárt szekrényben tartottak – a hivatalos Szőnyi-féle jegyzék szerint; s végül a könyvtár hivatalos könyveit, irattárát és irodai felszerelését.[9]

Az Erzsébet Tudományegyetem 1923. december 19-én tartott III. rendes ülésén[10] Késmárky tolmácsolta a távolban levő prorektor – Dr. Kérészy Zoltán – véleményezését a haszonkölcsön-szerződés tervezetéről.[11] Az egyetem feje elsődlegesen képtelenségnek tartotta, hogy a Haszonkölcsön-szerződés 24. pontjának megállapítása szerint a püspökség által kinevezett, a könyvtár ellenőrzési jogkörével felruházott püspöki könyvtárőr tiszteletdíját az államkincstár utaltassa ki. Késmárky válaszát kettős minőségében – egyrészt a jog- és államtudományi kar dékánjaként, másrészt pedig a püspöki könyvtár biztosaként is kifejtette: ő nem tart igény az említett tiszteletdíjra, hanem kérte az Egyetemi Tanácstól, hogy a püspöki könyvtár épületében, a megyéspüspök által engedélyezett „szabad lakásban”[12] a fűtést és a világítást biztosítsák számára.

1924 márciusában Halasy-Nagy átiratban kérte Késmárkyt, hogy a könyvtár működéséről ezentúl kizárólag tőle szerezzen információkat, és ne tárgyaljon közvetlenül a személyzettel: ugyanis „elképzelhetetlen, hogy egy intézménynek 2 igazgatója legyen”, és ez amúgy is ellent mond a szerződésben lefektetett feladatkörökkel. Egyúttal felszólította, hogy az észrevételeit Vele vagy a püspökkel közölje, hiszen az intézkedés is ezután történhet meg.[13] Természetes, hogy a bentlakás miatt Késmárkynak fizikailag nagy rálátása volt a könyvtár ügyeire. Az egyházmegye és az egyetem együttműködése a kezdeti nehézségek leküzdése után zökkenőmentessé vált.

Késmárky az 1925-26-os évben egyre kevésbé tudta ellátni közéleti tevékenységeivel járó feladatait, hiszen betegsége miatt az év nagy részét a belgyógyászati és a sebészeti klinikán töltötte. Életének 61. életévében, 1926. július 5-én hunyt el. Lakása az elhalálozása után – a Haszonkölcsönszerződésben foglaltak értelmében – a könyvtár használatába ment át.

Szentkirályi István (1927-1944)

Késmárky halála után Virág Ferenc püspök (1926-1958) – 1927. január 1-jei hatállyal – Szentkirályi István pápai prelátust nevezte ki könyvtárbiztosnak.[14] Egyúttal kérte az egyetem rektorát, Dr. Gyomlay Gyulát, hogy a tiszteletdíj ügyében járjon közre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál, hiszen Késmárkyval ellentétben Szentkirályi már nem a könyvtárépületben lakott, így a természetbeni juttatások helyett tiszteletdíjra volt jogosult.[15] Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter[16] havi 40 pengőt engedélyezett, és kilátásba helyezte, hogy az 1928/29-es költségvetésben előirányozza ennek 80 pengőre való felemelését. A juttatással kapcsolatosan mind az egyetemi könyvtár igazgatója (a rektor segítségével), mind a megyéspüspök levélváltásokat folytatott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal. Szentkirályi 1931. július 1-ig havi 40 pengőt kapott kézhez, majd szeptember 1-jétől már csak 36 pengőt.[17]

Szentkirályi feladata volt többek közt az egyházmegyei múzeum kialakítási tervének kidolgozása, a kanonoki hagyaték rendezése és a püspöki könyvállomány katalogizálásának felügyelete is.

A püspöki könyvtár állományáról az 1923-as átadáskor pontos jegyzék nem állt rendelkezésre: csak a Szepesy-féle katalógusok és a Szőnyi Ottó által 1914-ben elkezdett katalógus, de ez utóbbi a szerb megszállás miatt félbe maradt. Így az egyetemi könyvtárra hárult az anyag teljes feldolgozása: a püspöki könyvanyag mellett a kanonoki hagyatékok rendezése is, amely az 1930-as évek második felében több levélváltásra is sarkallta a püspököt a könyvtár igazgatójával. Mivel ennek az anyagnak a katalogizálása már az átadáskor is hiányzott, így az egyetemi könyvtár külön raktári számra helyezte őket.[18] Szentkirályi élénken tiltakozott Domanovszky Ákos könyvtárigazgatónál (19351942) a gépszámok könyvekbe való beütése ellen, hivatkozva a püspök azon kérésére, hogy a könyvanyag az egyetemi könyvanyagtól elkülönítve kerüljön elhelyezésre.[19] Az igazgató a magyarázatában kitért arra, hogy az új polcokra már nem lehetett a régi számozás alapján áthelyezni a köteteket. Szentkirályit nem is az átszámozás zavarta, hanem, hogy így „...alkalmas azt a látszatot keltené, mintha a püspöki könyvállomány az egyetemével egy közös egészet, egy közös könyvtárat alkotna”. Az igazgató érvelésében arra utalt, hogy a számozás nem mond el semmit a tulajdonosról, azt a bélyegzőből mindenki tudhatja.[20]

A püspökség már a könyvtár átadásával az egyetemi könyvtár kezelésére bízta a gyűjteményéhez tartozó muzeális jellegű kéziratokat és az ősnyomtatványokat. Ezeket egy zárt szekrényben Késmárky könyvtárőr adta át szintén Szőnyi jegyzéke alapján Halasy-Nagy Józsefnek, de már ekkor kilátásba helyezte a püspöki könyvtár értékeinek a leendő egyházmegyei múzeumba való átszállítását, amelynek kialakítására a püspökség Szentkirályi Istvánt és Szőnyi Ottót mint muzeológust, az értékes kötetek kiváló ismerőjét kérte fel. Véleményezésükkel választották volna ki az egyházmegyei múzeum gyűjteményébe kerülő ritkaságokat. Vasváry Ferenc rektor kérte egy közös bizottság felállítását, amelyben egyenként vizsgálnák meg a püspöki kéziratokat és az ősnyomtatványokat, hogy utána a kutatási céloknak megfelelő rendelkezhessenek elhelyezésükről. A múzeum megalapítását ember és hely hiány miatt nem tudták véghez vinni, ezért húzódott el az ügy egészen az 1940-es évek végéig.[21]

A püspökség 1929-es tervei közt szerepelt a Püspökségi Archívum felállítása is, amelynek feladata az egyházmegye egész területén szétszórtan fellelhető okmányoknak és iratoknak, valamint egyéb dokumentumoknak az összegyűjtése volt. Szentkirályi István kapta a feladatot, hogy utánanézzen a püspöki kéziratoknak, kinevezéseknek, más jellegű okmányoknak, képeknek, esetleg muzeális tárgyaknak.[22] Végül egyéb helyiség hiányában ezek is a könyvtár épületében maradtak, de a könyvállományon kívül eső gyűjteményre már az átadáskor külön elhelyezést kértek. A legkényesebb négy bekötött kanonoki per iratait Szentkirályi kiemelte a Püspöki Könyvtár Kézirattárából, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön, és szorgalmazta azok mielőbb áthelyezését a Püspöki vagy a Káptalani Levéltárba.

A könyvtárőr 1935-től betegsége miatt korlátozottabban tudta ellátni kapcsolattartó feladatát, emiatt több ízben a könyvtári bizottsági üléseken sem tudott megjelenni.[23]

1944. január 21-i halála váratlanul érte az egyházmegyét. A püspöki könyvtár személyében lelkiismeretes őrzőjét és kutatóját veszítette el. Domanovszky Ákos igazgató következő szavakkal méltatta a püspöki könyvtárosi érdemeit: „Mint az Egyetemi Könyvtárral együtt működő Püspöki Könyvtár őre, a közös könyvtár iránti nagy szeretete, mindent felölelő tudása felejthetetlenné tette Könyvtárunkban emlékét, amelyet mélységes nagyrabecsüléssel fogunk ápolni.”[24]

Dr. Gálos László (1944-1968)

1944. február 1-i kinevezéssel Szentkirályi halála után Dr. Gálos László szentszéki bíró, a Pécsi Hittudományi Főiskola tanára kapta meg a könyvtárőri kinevezést. Tiszteletdíját a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 36 pengőben állapította meg. [25]

Gálos László elődei munkálatait ugyanolyan precizitással igyekezett folytatni, ám azt a második világháború és az azt követő politikai berendezkedés nem tette lehetővé. 1944 áprilisában részletes jelentésében tudatta a püspökkel a püspöki könyvtár épültének, személyzetének helyzetét, továbbá az állomány feldolgozásával kapcsolatos változásokat. Megjegyzéseiben kitért a már többször is emlegetett, egyetemi és püspöki könyvanyag fizikai különválasztására és a tulajdonjogi pecsétek használatára. A legnagyobb hiánynak a püspöki könyvtár katalogizálási munkálatainak elmaradását jegyezte fel. Mellékesen hozzátette, hogy Winis Nándor és neje Winis Nándorné könyvtárosi feladatkörének eleget téve megkezdték az új katalógus megszerkesztését, ám annak befejezésére csak a politikai helyzet normalizálódása esetén kerülhetett volna sor.[26] A katalógus befejezése sajnos nem következett be.[27]

A muzeális anyag ügye még mindig tisztázatlan volt, ám a háborús helyzetre való tekintettel a kódexek átszállítására valószínűleg 1949-ben került sor, de erről sem az egyetemi könyvtárban, sem a püspöki levéltárban nem maradt feljegyzés. Valószínűleg ez egy hallgatólagos megállapodás volt az akkori könyvtárigazgató Dr. Winis Nándor[28] (1949-1950) és Gálos László könyvtárbiztos között. Az egyházmegye nem merte kockáztatni egy újabb könyvtára értékeinek elrablását.[29] Az egyházmegyei hatóság az ezt követő időkben is hajlandónak mutatkozott az ősnyomtatványok és oklevelek kölcsönadására, amennyiben a Pécsi Egyetemi Könyvtár kiállítást szervezne a Pécsett található műkincsekből; ha valamely tisztviselője kutatásokat szeretne folytatni valamely darabbal kapcsolatosan, vagy ha más kutató foglalkozna velük. Feltételül csak a következőket határozta meg: „nemhasználat” esetén a köteteket zárt helyen őrizzék, és a befejezés után azokat rögtön szállítsák vissza a Kincstárba.[30]

Az egyetemi könyvtár és a könyvtárőr kapcsolata folyamatosnak volt tekinthető 1923-1949-ig, és a kezdeti nehézségektől eltekintve zökkenőmentesen alakult. 1949 után az állam és egyház viszonyának alakulásából kifolyólag a Közoktatásügyi Minisztérium 1950. június 12-én kelt 1041-P15-3/1950 Elnöki 3. számú véghatározatával a főfelügyelete alá tartozó pécsi püspöki líceumi alapítványt az 1949. évi 2. számú törvényerejű rendelet 1 §-ának b. pontja alapján megszüntette, és az alapítvány vagyonához tartozó ingatlanok állami tulajdonba vételét rendelte el. Így állami tulajdonba került a Pécsi Egyetemi Könyvtárhoz tartozó ingatlan vagyon. A hivatkozott rendelet értelmében azonban az Egyetemi Könyvtárban levő, az eredetileg a püspöki könyvtárhoz tartozó könyvek a pécsi püspök tulajdonában maradtak, mégpedig az 1925. május 4-i haszonkölcsön-szerződés hivatkozott pontjai értelmében.

Ekképpen a pécsi püspökségnek joga lett volna továbbra is ellenőrizni a Klimo Könyvtárral kapcsolatos munkálatokat, és a könyvtárőr is folytathatta volna összekötő munkáját, ám ez a gyakorlatban nem valósulhatott meg. Valószínűleg – bár az irattári és a levéltári anyag nem sok érdemleges adatot ad – Gálos a haláláig viselte a püspöki könyvtár biztos címet, ám feladatát 1949 után már csak a távolból láthatta el.[31] Az Egyházmegyei Hatósághoz beérkezett püspöki könyvtári kéréseket véleményezte, ám a végleges döntés az egyetemi könyvtár igazgatójának kezében volt.[32]

1956-ban az Egyházmegyei Hatóság panasszal élt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál, hogy a püspöki könyvtárőrt az egyetemi könyvtár igazgatója, Miszti László (1954-1957) gátolja felügyeleti feladatának elvégzésében. Hivatkozásának alapját a Haszonkölcsönszerződés vonatkozó, 24. pontja jelentette, amely szerint bármikor ellenőrizheti a püspöki könyvtár berendezéseit és állományát. Virág Ferenc püspök nehezményezte, hogy az 1950 óta változó könyvtárigazgatók egyike sem tartotta fontosnak a püspökkel való személyes tárgyalást a kezelésükben levő könyvtár állományáról. Az egyetemi könyvtár azonban semmit nem tett azért, hogy a szerződés 19. és 24. pontja megvalósulhasson: hogy a könyvtárőrnek folyósítsák a tiszteletdíjat, vagy esetlegesen új szerződést kössenek.[33]

Rogács Ferenc püspöktől (1958-1961) származott az egyetemi könyvtárról szóló elmarasztaló visszaemlékezés: 1950-es években[34], mint egyházmegyei segédpüspök[35], általános helynöke kíséretében szerette volna megtekinteni a szóban forgó könyvállományt. A könyvtár igazgatója azonban üzent a könyvtárőrön keresztül, hogy nem áll módjában a püspököt beengedni a könyvtárba: „Érdekes, hogy minden turistának, látogatónak kinyitják a kapukat, csak a törvényes főfelügyeleti hatóság előtt nem.”[36]

A könyvtárépület

Az 1925. május 4-én kelt végleges Haszonkölcsön-szerződés értelmében (a 19-24. pont alatt) a Püspöki Könyvtárat az alábbi feltételekkel adta át Zichy Gyula az egyetem számára: „19. Az egyetemi könyvtár használatára és céljaira átengedi a megyéspüspök a tulajdonjog sértetlen fenntartásával a lyceum alap tulajdonában levő Szepesy u. 3. sz. alatt fekvő püspöki könyvtár épületét és az ebben elhelyezett, a püspökség tulajdonát képző püspöki könyvtárt is mindaddig, amíg a m. kir. ETE Pécsett működik, illetve az ezen épületnek és könyvtáriak a jelzett célra való használatára igényt tart.” A püspök lefektette a szerződésben a működtetőre vonatkozó kötelezettségeket is, miszerint az egyetemi könyvanyag elhelyezése, és az esetlegesen kialakítandó altiszti lakások miatti átalakítások a Magyar Királyi Államkincstárat terhelik, de a terveket előzetesen egyezetni kell az egyházfővel. Természetszerűleg mindennemű használati és karbantartási költség az egyetem büdzséjéből fizetendő.

Az átengedés időpontjában az épület földszintjén volt elhelyezve a lapidárium, ennek áthelyezése a Dómmúzeumba már az átadás idején folyamatban volt. 1925 folyamán a könyvtárépület földszintjén – a könyvtárbiztos lakása melletti három teremben, valamint az udvaron – elhelyezett egyházmegyei kőtárat[37] és az egyházmegyei tanfelügyelőség helyiségeit kiürítették, és átengedték a könyvtár használatába, majd Késmárky István könyvtárőr halála után a lakásául szolgáló szobát is.[38]

Még 1924 őszén Halasy-Nagy könyvtárigazgató Késmárky közvetítésével átkérte a könyvtárépületbe Klimo György néhai püspök epitáphiumát, dombormű kőarcképét és a könyvtár fehér márványkőbe vésett alapító levelét, illetve szabályzatát a lapidáriumból,[39] azon célból, hogy a lépcsőházba, illetve a kapualj falába elhelyezzék. Ezzel szeretett volna a könyvtár méltó emléket állítani az alapítónak.[40]

A könyvtár renoválásának ügye folyamatos feladatok, valamint anyagi kiadások elé állította a könyvtárat és az egyetemet. A könyvtár és az egyházmegye Pilch Andor építészt kérte fel a hibák felmérésére. Már az 1925-26. évi I. rendes könyvtári bizottsági üléstől kezdődően napirendi kérdéssé lett a könyvtárépület csaknem száz éves mennyezetének ügye: hiszen életveszélyessé vált. Az évszázadok során elkoptak és gyöngévé lettek a mennyezetet tartó vasgerendák, valamint a gerendák közti salak vasbeton lemez, és tetézve a gondokat a gyengén vasalt vakolat is leszakadt. A földszinti termek felszabadulása után a leendő olvasótermek felújítása is megkezdődött, egyrészt festés, másrészt padlócsere révén. A lépcsőház lépcsőfokainak átépítésére is sort kerítettek, mivel azok puha kőből készültek, így veszélyeztették a használók testi épségét. Az impozáns toszkán elemekben bővelkedő klasszicista stílusú könyvtárépület külső renoválása is időszerűvé vált.[41]

A második világháború kitörésével újabb kardinális probléma megoldása nehezítette a könyvtár munkáját. Domanovszky Ákos könyvtárigazgató felvette a kapcsolatot a légoltalmi parancsnoksággal. Mivel a könyvtárnak nem volt pincéje, ezért más megoldás után kellett nézni. Optimális megoldás mégis csak valami pinceszerű hely lett volna a könyvtár épülete alatt, megfelelően szigetelve: ideálisan jó két méterrel az épület alatt, mintegy 120 m3 légtérrel.[42]

A könyvtári bizottságban bemutatott tervekben a pince kisebb helyiségeiben a Pécs városát érintő közvetlen háborús események idejére el lehetett volna helyezni a könyvtár muzeális értékeit, így a Püspöki Könyvtár régi részét,[43] a nagyobbik része pedig óvóhelyül szolgált volna a tovább működő könyvtár személyzetének és olvasóinak. Ennek költsége mintegy 10.000 pengőnyi többletköltséget tett volna ki.

A szűkös anyagi viszonyok miatt az egyetem gazdasági hivatala egy mérsékeltebb beruházással járó lehetőséget is körvonalazott: a könyvtár földszintjén, a két északi helyiséget vasajtókkal és vasráccsal látnák el, és esetleg homokzsákokkal biztosítanák őket. Tisztába voltak azzal, hogy ez utóbbi a bombák elől nem nyújtana menedéket, de legalább a tűzbiztos elhelyezés megvalósulhatna. Itt is a kisebbik helyiségbe került volna a Püspöki Könyvtár anyaga, a nagyobbikba pedig – a működés szüneteltetése esetére – a könyvtár állománya.[44]

A püspökség hozzájárult az egyetem által felvázolt intézkedésekhez. A püspök csak annyit kért, hogy az áthelyezés előtt kérjék ki az engedélyét. A végleges légoltalmi terv értelmében elsőként megszervezték a házi tűzőrséget, majd a Püspöki Könyvtár legbecsesebb kéziratos ritkaságait jegyzékben rögzítették, és számukra egy nedvességmentes fémládát készíttettek, amelyet veszély esetén a pincében helyeztek volna el. A becses kötetek a város kiürítésekor a püspök engedélyével Pécsről elszállíthatók lehettek volna.[45]

Anyagi okok miatt a légoltalmi helyiségek végül a könyvtár északi szárnyán, a földszinten levő két terem tűzbiztossá tételével valósultak meg, és a püspöki könyvtár anyaga 1941 nagyhete után – a jugoszláv válság miatt – ide lett elhelyezve a könyvtárigazgató, a könyvtári tisztek, valamint teológus növendékek segítségével.[46] A közvetlen veszély elmúlása után, 1947-ben Várkonyi Nándor könyvtárigazgató (1946–1949) Gálos könyvtárőr közbenjárásával kérvényezte a Püspöki Könyvtár állományának visszahelyezését az emeleti könyvtártermekbe.[47]

A könyvtár épülete már a 19. század második felében a város látványosságaként különleges figyelmet kapott. A műemléki védelme jogi hátteret csak az 1949. évi 13 törvényerejű rendelet által ért el, amelyben kimondták, hogy nemcsak az épület, hanem a benne található bútorzat a püspöki könyvállománnyal egyetemben különleges bánásmódot igényel: tehát a Népművelődési Minisztérium műemlékvédelem alá vonta.[48]

Az épület jogi státuszát tekintve elmondhatjuk: a már említett 1949. évi 2. számú törvényerejű rendelet 1 §-ának b. pontja[49] megszüntette egyházi jellegét, hiszen a benne foglaltak alapján az alapítvány vagyonához tartozó ingatlanok állami tulajdonba vételét rendelték el. Ekképp került az állam tulajdonába a püspöki könyvtár Szepesy utca 3. számú épülete is.[50] Ám az eredetileg a püspöki könyvtárhoz tartozó könyvek a pécsi püspök tulajdonában maradtak: az 1925. május 4-i haszonkölcsön-szerződés hatályban maradt.

A Püspöki Könyvtár állományának kezelése a Pécsi Egyetemi Könyvtárban

A gyűjtemény kezeléséről az átadáskor írásban lefektetett dokumentum nem keletkezett. A püspöki leiratban Virág Ferenc püspök a könyvállomány elhelyezése ügyében azt kérte az egyetemi könyvtártól, hogy a gyűjteményt mind helyileg, mind bélyegzés, iktatás és cédulázás útján válasszák el az egyetemi anyagtól. A könyvtárőrök éves jelentéseikben referáltak Virág püspöknek, a püspöki könyvállományt érintő kölcsönzési, hosszabbítási és késedelmes ügyekről. 1929-re kerül sor az egyházmegye feje által megszövegezett szabályzat szerinti hatékonyabb működésre.[51]

Virág Ferenc püspök használati szabályzata

A Püspöki Könyvtár kezeléséről az átadáskor írásban lefektetett dokumentum nem keletkezett. A püspöki leiratban Virág Ferenc püspök a könyvállomány elhelyezése ügyében azt kérte az egyetemi könyvtártól, hogy a gyűjteményt mind helyileg, mind bélyegzés, iktatás és cédulázás útján válasszák el az egyetemi anyagtól. A könyvtárőrök éves jelentéseikben referáltak Virág püspöknek, a püspöki könyvállományt érintő kölcsönzési, hosszabbítási és késedelmes ügyekről.

A püspök folyamatosan kérte Szentkirályit, hogy a hosszabb idő óta, esetlegesen térítvény nélkül kint levő könyveket rövid határidőt szabva (15 nap) követeljék vissza az olvasóktól, valamint a szemináriumok könyvtáraiba átvitt Püspöki Könyvtári köteteket helyezzék vissza eredeti helyükre. Végül 1929. január 19-én Virág püspök elküldte a Pécsi Egyetem Könyvtárának részét képző Püspöki Könyvtár használatára vonatkozó szabályzatát.

1.      A püspöki könyvtárból kikölcsönzött könyveket, ritkaságokat, kéziratokat és egyéb tárgyakat vegyék gondos revízió alá, hogy az elismervénnyel, vagy anélkül kiadott dolgok mielőbb kerüljenek vissza a könyvtárba.

2.      A szakszerű és gondos kezelés mellett Virág püspök nem ragaszkodott ahhoz, hogy a püspöki könyvtár állományába tartozó összes könyv kiadása szabályszerűen, püspöki hozzájárulással történjen.[52]

3.      Ám az állomány egyben tartása és védelme érdekében a legszigorúbb ellenőrzést kérte: a határidők betartásával, valamint félévenkénti bemutatási kötelezettséggel.

4.      A Virág püspök által megszövegezett szabályzat szerint a püspöki könyvállomány az elhelyezés révén, valamint a tulajdonjog megjelölésével legyen feltüntetve, továbbá külön helyrajzi jegyzék készüljön róla. Tiltakozott az egyetemi könyvtári bélyegzővel való ellátás ellen. Legfeljebb a következő szöveggel: „A pécsi püspöki könyvtár tulajdona, a pécsi Erzsébet Tudom. Egyetem kezelésében. 1923”

5.      Végül a magyarországi kulturális javak védelmében kötelezte a könyvtárat, hogy a kéziratokat és a ritkaságokat a könyvtárépületből ne adják ki.[53]

Fitz József könyvtárigazgató (1930-1934) nagyon sokat tett azért, hogy Magyarország első nagy nyilvános könyvtára ismertté váljon a kutatók számára. A püspöki könyvtár használati integrálása az ő működése idején kezdett hivatalos formát ölteni, addig ugyanis az egyetemi könyvtár a 20-as évek egymást követő és váltó könyvtárigazgatóinak idején nem volt képes egy egységes rendszert lefektetni. Fitz József igazgatósága idejéről Szentkirályi a következőket fogalmazta meg: „Legyen szabad felemlítenem, hogy amióta ezen könyvtár-biztosi tisztséget gyenge erőmmel szolgálom: még nem láttam oly élénknek a püspöki könyvállomány különállásának s a püspökség tulajdonjogának tudatát és a megyéspüspök Úr ő Nagyméltóságának óhajai, szándékai és rendelkezései iránt való azt a gondosságot, figyelmességet és lelkiismeretességet: mint jelenleg.”[54]

1944 után Gálos László feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Virág-féle használati szabályzatnak a püspöki könyvállományra vonatkozó passzusai még érvényben maradtak, tehát kölcsönzésük igazgatói engedélyhez volt kötve, és az otthoni olvasást kizárólag a kanonoki kötetek esetében javasolta.[55]

Az épület 1950-ben bekövetkezett államosítása után a könyvtár igazgatója, Halász Pál (1951-1952) nem értett egyet a könyvanyag püspöki tulajdonban való megmaradásával, és egyértelműen kinyilatkoztatta szándékát: „Az államnak és az egyháznak alkotmányunk rendelkezése értelmében való különválasztásának elve alapján kérjük a pécsi Egyetemi Könyvtárban levő püspöki könyvanyag állami tulajdonbavételét.”[56]

Az érvelését alátámasztandó, indoklásában utalást tett az állam és az egyház különválasztására, ezért helytelennek vélte a kettős jogállapot fenntartását, hiszen ezáltal a pécsi püspök felügyeleti joga megmaradt az Egyetemi Könyvtár muzeális állományára: „Az egyház és az állam különválasztásának következetessége ennek az állapotnak megszüntetését kívánja.” Halász szerint a feldolgozási munkák során megállapítást nyert, hogy az Egyetemi Könyvtárban őrzött püspöki könyvanyag jó 60%-a nem egyházi vonatkozású. A gyűjtemény – véleménye szerint – eredeti rendeltetése szerint is a nagyközönség igényeinek kielégítésére került az egyetem kezelésébe: kissé erőltetett statisztikai összesítése alapján az Egyetemi Könyvtár akkori állományához viszonyítva a püspöki könyvtár egyházi jellegű köteteinek számaránya már jelentősen kisebb hányadot tett ki, így jellegében is megváltoztatta a könyvtárat. Végül kiemelte, hogy a püspöki könyvtár elhelyezése kultúrtörténeti és műemlék szempontból is fontos lenne, hiszen kiemelése az egyetemi könyvtári állományból nagy károsodást jelentene a „nemzeti kultúránk számára”. Úgy vélte, a könyvanyag megfelelő kezelését csak abban az esetben tudják biztosítani, ha azt teljesen a tulajdonukba veszik át.[57]

A Püspöki Könyvtár Pécs város kulturális életében

Fitz József mind a város lakosságával, mind a turistákkal igyekezett megismertetni a püspöki könyvtár gazdag gyűjteményét, és minél közelebb hozni számukra a régi korok hihetetlen mennyiségű tudásanyagát. Ennek legékesebb bizonyítéka a folyamatos kiállítás-rendezés volt, amely egy átgondolt és jól kidolgozott múzeumpedagógiát sejtetett a háttérben. Az értékes kötetek bemutatásáról, a Pécsi Ünnepi Hét rendezvényeihez való csatlakozásról[58] a város két napilapja, a Pécsi Napló és a Dunántúl is hírt adott az olvasók számára.[59]

A gyűjtemények elhelyezése

A könyvtárak a 18. század folyamán szembesültek a mindennapi olvasók számára szükséges információk sokrétűségéből fakadó igényekkel. A kor jellegéből fakadóan a könyvtár nemcsak a mai hagyományos szerepkör betöltését vállalta magára, hanem kiegészült általános gyűjtemény-gondozással kapcsolatos teendőkkel is. A felvilágosodás könyvtára forrásőrző feladatköre nemcsak a szó alapértelmezésében vett nyomtatott dokumentáció megőrzését foglalta egységbe, hanem ezen túlmutatva egy kialakuló múzeumi és levéltári struktúra alapjait is, biztosítva a megfelelő gyűjteményi szakértelmet és a hozzáértő gondoskodást.

A Püspöki Könyvtár eredeti intézményi funkciója mellett a nem könyv jellegű gyűjtemények elhelyezését és gyarapítását is magára vállalta: így már a 18. században a bibliotéka jelentős érme- és ásványgyűjteménnyel is rendelkezett. Az épület nem csak a gyűjteménygondozás feladatát fogadta be a falai közé, hanem tanóráknak is színhelyéül szolgált. Ekképpen a könyvtár különféle oktatási segédleteknek is helyet biztosított: így az 1707-ben készült, Gerardus Valk munkáját dicsérő, Amszerdamban készült föld- és éggömbnek.

A gyűjtemények elhelyezésében sok tényező játszott szerepet: a 20. századra a közgyűjteményi funkciók élesen elkülönültek egymástól, így önálló intézményi formát öltött a könyvtár mellett a levéltár és a múzeum is. Az állományukban egyre bővülő anyagegyüttesek kezelését már nehezen lehetett a 19. századból áthagyományozott személyzeti keretekkel megoldani. Így a különgyűjtemények – lehetőség szerint – a szakértő gondozásuk és a használhatóság érdekeinek megfelelően áthelyezésre kerültek.

A püspöki múzeum kőtára is a könyvtárépület földszintjén volt megtalálható, amely gondos gazdára lelt Szőnyiben. Már 1907-be felhívta

Zichy püspök figyelmét arra, hogy a lapidáriumi tárgyak jobb elhelyezhetősége és érvényesülése érdekében kívánatos volna azokat egy külön erre a célra szánt épületben elhelyezni, de attól sem zárkózott volna el, hogy a múzeumi tárgyak a „pécsvárosi” múzeumban helyeztessenek el. Ennek átvitele a Dómmúzeumba az 1924/25. tanév során történt meg.[60]

Zichy püspök 1923 folyamán felkérte Késmárky könyvtárőrt, hogy a pécsi püspökség tulajdonát képző, és az általa mellékelt jegyzékben és pótjegyzékben felsorolt képeket a pécsi püspöki székházba való átszállításra összegyűjtse, majd az előkészületek után átadja Sziksz Ferenc udvarmesternek.[61]

Az 1926-27. tanév záró ülésén jelentette Várkonyi Hildebrand (1926-1929) igazgató, hogy Virág Ferenc püspök a numizmatikai gyűjteményt[62] elszállíttatta, és további megbízást adott az egyetemi könyvtárban őrzött, ám a püspökség birtokában levő muzeális kéziratok és ősnyomtatványok elszállítására.

Már a könyvtár átadásával a püspökség az egyetemi könyvtár kezelésére bízta a muzeális jellegű kéziratait és az ősnyomtatványait. Ezeket egy zárt szekrényben Késmárky könyvtárőr adta át Szőnyi-jegyzéke alapján az akkori igazgatónak, Halasy-Nagy Józsefnek. A püspökség Szentkirályi István és Szőnyi Ottó véleményezésével a felállítandó egyházmegyei múzeum gyűjteményébe helyeztette volna el ezeket a ritkaságokat. De mivel a múzeum megalapítását ember- és helyhiány miatt nem tudták véghezvinni, ezért húzódik az ügy egészen a 40-es évek végéig. Mint azt már leírtuk, a muzeális anyag – a kódexek – átszállítására csak 1949-ben került sor.

Könyvtártörténeti kutatások az Egyetemi Könyvtárban

Fitz József idején alakult ki a könyvtári tiszteknek az a feladatköre, hogy a hajdani Püspöki Könyvtár, valamint Pécs város történetével és művelődéstörténetével kapcsolatos kutatásokat folytassanak. Az igazgató élen járt e munkában, főként a filológiai és könyvtörténeti vizsgálódások terén. Megemlítendő még Liber Margit, Szabó Pál, Horváth Margit, Kardos Tibor, Csokonai Mária, Vida Mária, Nyakas Sarolta, Winis Nándorné, Vaskó Ilona, Holub József, Berkovits Ilona, Horváth Margit, Várkonyi Nándor kultúr- és művelődéstörténeti munkássága is. Tanulmányaikat meg is jelentették a könyvtár havonként megjelenő időszaki kiadványában, amely a Közlemények az Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából címet viselte.

Ő volt az első igazgató, aki Klimo püspökhöz hasonlóan felismerte, hogy a könyvtárosok tudományos kutatásai összehangolhatók a könyvtárosi tevékenységükkel, sőt kívánatosak. Célja az volt, hogy a tisztviselők ne csak mechanikus munkát lássanak el, hanem a rájuk bízott anyaggal tudományosan „és a publicitás hatása alatt fegyelmezett írásbeli formákban is foglalkozzanak”, valamint hogy a könyvtár rejtett forrásait minél teljesebben kiaknázzák és feltárják. Jelentős szerepet vállalt a Püspöki Könyvtár és az egyházmegye történetének megismertetésében Szentkirályi István püspöki könyvtárőr is, aki a Közleményekben, a Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítőjében, valamint az egyházmegye által támogatott Dunántúl című napilapban is közzétette kutatási eredményeit.[63]

Népszerűsítő előadások keretében több ízben hallhattak a pécsiek részleteket a könyvtár vagy annak egy-egy jelesebb kötetének történetéről Fitz József könyvtárigazgató és Szentkirályi István püspöki könyvtárőr tolmácsolásában.[64]

Összegzésképpen elmondható, hogy a Püspöki Könyvtár működése a második világháború utáni rendszerváltozásig a Haszonkölcsönszerződésben lefektetett elvek szerint valósult meg. Az egyetem és a könyvtár vezetése igyekezetükhöz mérten próbálták összehangolni a püspöki állománnyal kapcsolatos munkákat az egyetemi könyvtár ügyviteleivel. A püspökség meghatározta a régi anyag használati szabályzatát, cserébe a könyvtár biztosította a szakértelmet és a megfelelő használhatóságot. A problémák csak az 1949-es év után erősödtek fel, és ezután a püspökségnek csak a jogi dokumentáció jelentette a Klimo Könyvtárhoz való jogosultságaikat, ám a gyakorlati megvalósulás akadályokba ütközött.

Irodalom

BENKE 2000 = Benke József: Egyetemünk története. Alexandra, 2000. 87-118.

BODA – KALÁNYOS – SURJÁN – TÜSKÉS 2000 = A könyv- és könyvtárkultúra ezer éve Baranyában. Szerk.: Boda Miklós, Kalányos Katalin, Surján Miklós, Tüskés Tibor. Csorba Győző Megyei Könyvtár, Pécs, 2000.

BODA 1974 = Boda Miklósné: Fitz József a Pécsi Egyetemi Könyvtár élén (1930-1934). In: Jubileumi Évkönyv 1774-1974. Egyetemi Könyvtár, Pécs, 1974. 147-151.

CSIZMADIA 1980 = Fejezetek a Pécsi Egyetem történetéből. Szerk.: Csizmadia Andor. Pécs, 1980. 350-361.

FÉNYES 1974 = Jubileumi évkönyv 1774-1974. Szerk.: Fényes Miklós. Egyetemi Könyvtár, Pécs, 1974.

FÉNYES (é.n.) = Fényes Miklós: A Pécsi Egyetemi Könyvtár története az 1920-1930-as években – A könyvtári irattári dokumentumok alapján. Kézirat (Ms 1240)

RAVASZ 1983 = Ravasz János: A Pécsi Tudományegyetem (1923–1950). II. kötet. Pécs, 1983. 1-10; 78-94.

SZABÓ 1940 = Vitéz Szabó Pál: A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940. 184-197.

SZŐNYI 1906 = Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára – 262 képpel. Taizs József Könyvnyomdája, Pécs, 1906. 1-7, 251-524; 166-268.

Források és rövidítések

PEKI = Pécsi Egyetemi Könyvtár Irattára (Az 1921/22-es tanévtől Budapesten, majd 1923/24-es tanévtől Pécsett működő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem iratai)

PPKI = Pécsi Püspöki Könyvtár Irattára (1829 és 1921 közötti időszak iratanyaga ma a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárában)

PPL = Pécsi Püspöki Levéltár egyházmegyei iktatott igazgatási iratai (1906-1956)

PKL = Pécsi Káptalani Levéltár – Dr. Szőnyi Ottó és Szentkirályi István hagyatéka

 

Jegyzetek


[1] 1921. évi XXV. törvénycikk – a kolozsvári és pozsonyi m. kir. tudományegyetem ideiglenes áthelyezéséről:

1. § Székhelyüknek a trianoni béke következtében történt elvesztése miatt az 1872. évi XIX. törvénycikkel felállított kolozsvári m. kir. Ferenc József-tudományegyetem ideiglenesen Szegeden, az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel felállított pozsonyi m. kir. Erzsébet királyné-tudományegyetem pedig ideiglenesen Pécsett nyer elhelyezést.

2. § Azt az időpontot, amelyben a két egyetem új székhelyén működését megkezdi, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg és ezt a nemzetgyűlésnek bejelenti.

3. § A szegedi állami szemkórház a Szegeden elhelyezett Ferenc József-tudomány- egyetem orvostudományi karának céljára és ez elhelyezési idejére a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcába vétetik át.

4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt a vallás- és közoktatásügyi, a pénzügyi és a munkaügyi és népjóléti miniszter hajtja végre.

[2] SZABÓ 1940. 188..

[3]A Pécsi Püspöki Könyvtárat, a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának közvetlen jogelődjét Klimo György pécsi püspök alapította 1774-ben, és tette nyilvánossá mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként.

[4] Jelen dolgozatnak nem célja sem az egyetem, sem az egyetemi könyvtár újraszervezésének taglalása, kizárólag a püspökség és az egyetemi könyvtár együttműködését szeretné átláthatóbbá tenni.

[5] PEKI 211/1924-25. Haszonkölcsön-szerződés

[6] Ő volt az egri lyceum könyvtárának egyik könyvtárosa, valamint dolgozott a gyulafehérvári Batthányeumban is.

[7] Stadler József (1760-1771), Koller József (1770-1789), Szalágyi István (1789-1796), Vizer Ádám (1793-1803), Simon Máté (1808-1818), Paulik János (1820-1822), Groczky István (1824-1831), Finta György (1832-1833), Vojdás János (1833-1835), Gradwohl Eduárd (1833-1836), Virágh Mihály (1836-1842), Ranolder János (1837), Haschka András (1839-1843), Kapoly Ferenc (1839-1842), Novák György (1845), Schirgl András (1846-1850), Csajághy Károly (1850-1855), Sláby Ferenc (1850-1859), Pollák János (1855-1858), Baán István (1860-1866), Laubheimer Ferenc (1860), Lechner János (1867- 1900), Wurster József (1885-1895), Szilvek Lajos (1898-1903), Dr. Szőnyi Ottó (19061921), Györkös József (1922-1923).

[8] PEKI 211/1924-25.

[9] PEKI 119/1922-23.

[10] RH 656/1923-24.

[11] Jelen dolgozatomban nem tisztem a teljes kritika bemutatása, így csak a könyvtárra vonatkozó szerződéspontokkal szembeni aggályokat fejteném ki.

[12] Késmárky lakása a Szepesy Ignác utca 3. szám alatti könyvtárépület bejáratától jobbra eső folyosórész keleti, egyablakos szobája volt. (Ma a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárának 5. számú szobája.)

[13] PEKI 48/1923-24.

[14] PPL 482/1927.

[15] A véglegesített Haszonkölcsön-szerződés – 1925. május 4-i keltezéssel – végül a Királyi Államkincstárat terhelte a püspöki könyvtárbiztos tiszteletdíjának kifizetésével, de ezt csak igen akadozva teljesítették.

[16] Klebelsberg Kunó 1922. június 16 – 1931. augusztus 24-ig volt vallás- és közoktatásügyi miniszter.

[17] PPL 1553/1927.; PPL 3386/1928.; PPL 3791/1928., PPL 3555/1929.; PPL 3796/1930.; PPL 4109/1930.; PPL 3169/1932.; PPL 3494/1932.

[18] 60 000-69 999-es raktári számra

[19] A püspöki könyvtár három nagy termébe, három darab kilenc méter hosszú és egy m éter magas duplumpolcot készíttetett a könyvtár.

[20] PEKI 28/1937-38.

[21] Mellékesen megjegyezzük, hogy az egyházmegyei múzeum felállítása még a mai napig várat magára.

[22] A Codex Juris Canonici 376:2 alapján kimondatott: „Az egyházfők szorgalmasan kerestessék az esetleg másfelé elkerült és elszórt iratokat és minden szükséges eszközt használjanak fel, hogy azok az ő irattáruknak visszaadassanak."

[23] PEKI 130/1936-37.; PEKI 101/1941-42.; PEKI 25/1942-43.

[24] PEKI 57/1943-44.

[25] PPL 322/1944.

[26] PPL 1289/1944.

[27] Az 1950-es években cédulakatalógust kezdtek készíteni a püspöki és a kanonoki anyagról, de a munkák ismételten abbamaradtak. Az 1960-as években – Fényes Miklós (1957-1984) igazgatósága idején – Nyakas Sarolta és Kővári Ferenc elkészítette a Klimo Könyvtár címlapfotó-katalógusát, amely mind helyrajzi rendbe, mind betűrendbe rendszerezte a könyvállományt. A végleges, immár teljesen nyilvános katalógus 2001-re készült el Móró Mária Anna áldozatos tevékenysége révén. www.lib.pte.hu/kulongyujtemenyek/kereso.htm; A Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött Klimo-könyvtár katalógusa. I. A könyvek szerzői betűrendes katalógusa. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 1.) Összeáll. Móró Mária Anna, Tarsoly Kiadó, Budapest, 2001. 695.

[28] Ez a nem hivatalos eset is hozzájárulhatott, hogy az igazgatót és nejét 1950. március 1-i hatállyal rendeltetési állományba helyezték. (B-lista)

[29] 1919. június 20-án a szerb hatóság a Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtárának 11 405 kötetét és minden berendezési tárgyát elszállíttatta. Az 1941-ben bekövetkezett határmódosítások eredményeképpen 6700 könyv és füzet visszakerült.

[30] PPL 831/1956.

[31] A Pécsi Püspöki Levéltárban található, a jelen munka készítője által áttekintett, 1950- es évekre datált levelekben Gálos László mint könyvtárőr szerepel, és az odaérkező kérvényeknek véleményezője volt.

[32] PPL 831/1956.

[33] PPL 831/1956.

[34] A pontos dátum a feljegyzésben sem volt megjelölve, így csak következtetni tudtunk.

[35] Rogács Ferenc nagyprépostot, egykori lelki igazgatóját 1948. június 29-én a szombathelyi székesegyházban pécsi segédpüspökké szentelte Virág Ferenc pécsi püspök mellé koadjutorként – azaz utódlási joggal – Mindszenty József bíboros. Virág betegsége miatt ő járt a püspökkari értekezletekre, bérmálni és egyéb funkciókat is ellátott.

[36] PPL 831/1956.

[37] Szőnyi Ottó leírása alapján a Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára a könyvtárépület bejárattól jobbra eső folyosójáról nyíló négy szobát és az udvart foglalta el. SZŐNYI 1906. 1. A levéltári dokumentumok arra engednek következtetni, hogy a jobbra eső első szoba tanári-könyvtárosi lakásként funkcionált.

[38] PEKI 211/1924-25. Haszonkölcsön-szerződés 20. pont

[39] SZŐNYI 1906. 251-254.; 266-268.

[40] PEKI 12.b/1924-25.; 17/l924-25.

[41] PEKI 218/1924-25.; PEKI 32.a/1925-26.; PEKI 70/1925-26.; PEK 79/1925-26.; PEKI 58/1927-28.; PEKI 95/1927-28.

[42] PEKI 15/1939-40.

[43] A belváros adottságainak kihasználásával még egy lehetőség kínálkozott a légoltalmi pincehely kiépítésére: a káptalani házak borospincéi. A káptalani mérnöki hivatal feljegyzéseket készített a Kardos Kálmán utca (ma Káptalan utca) 4. szám telke alatt elterülő pincerendszerből, amelynek egy mellékág benyúlt a könyvtár telke alá. A káptalan hozzájárulásával lejáratot építtettek volna, és a többi pinceágtól falazással elválasztották volna. Paraméterei szerint egy 60 m3 légterű pincehelyiség lehetősége körvonalazódott, amelynek mennyezete 7,8 méternyire feküdt a földfelszín alatt, így szinte teljesen bombabiztos lett volna. Igaz a könyvanyag elhelyezésére csak akkor lehetett volna használni, ha teljesen leszigetelik. Ez több védelmet jelenthetett volna, mint az eredetileg tervezett óvóhely, amelynek mennyezete csak két méterrel feküdt volna a könyvtár földszintje alatt. Ez az eredeti tervhez képest azonban magasabb költségekkel bírt: a Gazdasági Hivatal becslése szerint kb. 15.000 pengő lett volna. A hely is csak a Püspöki Könyvtár elhelyezésére lett volna elegendő.

[44] PEKI 88/1940-41.

[45] PEKI 88/1940-41.

[46] A nedvesség és a dohosság miatt mintegy 56 darab könyv rongálódott meg.

[47] PEKI 76/1946-47. Könyvtári Bizottsági ülés jegyzőkönyve.

[48] Bárminemű átalakításokhoz vagy restauráláshoz kötelező volt kikérni a szakminisztérium engedélyét.

[49] 1949. évi 2. számú törvényerejű rendelet – Az alapítványokra vonatkozó kérdések szabályozásáról. „1 § b) Az alapítványt meg kell szüntetni, ha céljának eredményes megvalósításáról ésszerűen csak az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közigazgatás útján lehet gondoskodni."

[50] Az utca neve is ez időben változik át Szepesy Ignác püspök nevéről – a politikai ellenérzést kevésbé kiváltó – Leonardo Da Vinci utcává.

[51] PPL 3348/1929.

[52] Fitz precízségét és tudományos alázatát bizonyítja, hogy vezetősége idején, ha formálisan is, de minden püspöki könyvtári kötet használatát engedélyezteti a püspökkel.

[53] PPL 3348/1928. (PEKI 214/1931-32.)

[54] PPL 1057/1934.

[55] PPL 1289/1944.

[56] PEKI 1953-as Bizalmas akták.

[57] PEKI 1953-as Bizalmas akták.

[58] Pécsi Ünnepi Hét 1933. június 3-11. Rendezi: Pécs szab. kir. város idegenforgalmi irodája – Műsornaptár, 17. oldal.

[59] Pécsi Napló 1931. október 11.; 1933. június 7.; Dunántúl 1930. március 9., 15., 23.; Dunántúl 1934.

[60] PPKI 7/1907.

[61] PPL 2949/1923.

[62] A Pécsi Püspöki Könyvtár már Klimo püspkök idején rendelkezett egy közel 3000 darabos érmegyűjteménnyel, amit 1805 körül egy francia inas ellopott. Ekkor a gyűjteményt „újraalapították", és folyamatosan gyűjtötték az egyházmegye püspökei.

[63] Kutatási témái: a Püspöki Könyvtár alapításának története; a jakabhegyi remeték története; a pécsi jezsuita rend feloszlatása; szentírástani tanulmányok; a pécsi püspökség múltja; a szeminárium, az iskolák és az intézetek, valamint a szeretetházak múltja.

[64] Dunántúl 1934. március 6.