Cikkek

Pohánka Éva: A Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtárának kirablása és visszaszerzése (1919-1945)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

311–322. p.


Pohánka Éva


A Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtárának kirablása és visszaszerzése (1919-1945)


Ausplünderung und Rückerwerb des Bestandes der Bibliothek des Bischöflichen Rechtslyzeums zu Pécs (1919–1945)

Plunder and Redemption of Library of the Episcopal Lyceum of Low in Pécs (1919–1945)





A szakirodalmi félreérthetőség miatt elöljáróban szükségét érezzük pontosan meghatározni a tanulmányban szereplő könyvgyűjtemény – a Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtár – fogalmát. A tisztázatlanság megfigyelhető a Pécsi Püspöki Levéltár iktatókönyveiben is, hiszen abban nagy többségben
„(Pécsi) Püspöki Könyvtár” tárgyszó alá sorolják az egyházmegye által működtetett több könyvgyűjteményt is. Az alábbiakban bemutatjuk a joglíceum[1] használatába állított püspöki bibliotékákat.

A Pécsi Püspöki Könyvtár és a Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtára

A Pécsi Püspöki Könyvtárat Klimo György pécsi püspök (1751-1777) alapította 1774-ben, és tette nyilvánossá mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként. A könyvtár eredeti helye a püspöki palota dél-nyugati szárnya volt. A püspök tervei szerint újra akarta alapítani az 1367 és 1543 között Pécsett működő egyetemet, ezért könyvgyűjteményét ennek jegyében alakította ki. Ezt mutatta a könyvtár gyűjtőköre is, hiszen megtalálható volt itt a 18. századig létrejövő összes tudományág alapvető kötete: a teológia, az orvostudomány és a jogtudomány mellett a történelem és segédtudományai, a természettudományok, nyelvészet, valamint az irodalomtudomány jelesei is. A bibliotéka alapjainak lerakása sikeresnek bizonyult, ám az egyetemalapítási terveket, a pápai és az uralkodói beleegyezés hiányában nem követte megvalósítás.

Báró Szepesy Ignác püspök (1828-1838) a pécsi egyházmegye élére kerülve ismét felkarolta az egyetem ügyét, így a tudományok szeretetétől vezérelve és jövedelmét felajánlva elhatározta egy nyilvános bölcsészeti és jogi főiskola alapítását. A főiskola helyéül a városi elemi iskola mellett elterülő üres telket jelölték ki, az egykori Iskola utcában,[2] amelyet Pécs városa ajánlott fel a püspöknek, támogatva oktatásfejlesztési koncepcióját. A mecénás egyházfő mindenképpen a Papnövelde közelében szerette volna felállítani felsőfokú intézetét, így kapott az ajánlaton, hogy a Normál iskola kertjében húzzák fel az épületet, 40 000 pengőforint költséggel. Piatsek József[3] tervei alapján a klasszicista stílusú, toszkán oszloprendszeres, háromszög oromzatú, egyemeletes épületet 1830-ra fejezték be.

Az épület elkészülte után a püspök 1830. március 30-án tudatta a főiskolai tanári karral, hogy ott a következő tanévtől hittani, bölcsészeti és jogi tanulmányokat lehet folytatni. Ezzel szemben az épületet ugyanebben az évben átadta a nyilvános püspöki könyvtár számára, és átköltöztette a Klimo-féle könyvanyagot, továbbá itt kaptak helyet a különféle gyűjtemények is: az ásványok és az érmek. Ebben a házban lakott a főiskola négy teológia tanára is, akik közül a legifjabb volt egy személyben a könyvtár felügyelője is. A bölcsészeti tanfolyam a papneveldéből 1831. április 6-án került át ide, és egy évig, vagyis az 1831/32-es tanév végéig ott is maradt. 1883-ig a teológiai oktatás két tanterme ebben az épületben volt elhelyezve. Az egyházmegyei alapítvány pénztárának hivatali helyiségei a földszinten kaptak otthont. Ezt az intézményt tartották hivatalosan a pécsi nyilvános püspöki könyvtárnak. Mindez azt jelenti, hogy az első években az épület oktatási és könyvtári funkciókat is ellátott.

Az 1835. augusztus 8-án kelt alapítólevélben a püspök a „Pécsi Püspöki Lyceumhoz” csatolta a „püspöki nyilvános könyvtárat”, így a hallgatók szakirodalmi igényeit hosszú ideig ez a gyűjtemény elégítette ki, amelynek állományában csak kisebb hányadban voltak megtalálhatók a jogi szakkönyvek.[4]

A Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtára

A kétkarú – jogi és bölcsészeti – nyilvános akadémia hivatalosan 1833. október 1-jén kezdte meg a működését, ekkor költözött végleges helyére, a Fő utcában[5] található hajdani pálos rendház épületébe,[6] amelyet

Szepesy püspök Baranya vármegyétől a saját költségén vásárolt meg, és állíttatott helyre.[7]

A joglíceumnak az „új” épületében is kialakítást nyert egy könyvtára, amely a második emeleten, a kolostorépülettel egybeépített templom melletti három helyiségben volt elhelyezve. A gyűjtemény alapjának azok a kötetek voltak tekinthetők, amelyeket Szepesy püspök a bölcsészeti kar hat tanszéke számára 1830 és 1832 között szerzett be: ez összesen 72 mű volt, 154 kötetben.

A joglíceum 1849. július 3-án, Scitovszky János (1838-1848) püspök indítványára beszüntette működését, és a többszöri visszaállítási kísér letek ellenére is csak az 1865/66-os tanévben kezdődhetett meg ismételten az oktatás.

A könyvtár működését és gyarapítását a líceum fennállásának első időszakában nem jellemezte a rendszeres és módszeres gyűjteménypolitika. Anyaga igazán csak 1863. szeptember 3-án Szalay Antal pécsi székesegyházi kanonok hagyatéka által teljesedett ki: „Legnagyobb kincsemet, néma barátaimat, szeretett társalgóimat, kedves könyvtáramat hagyom a pécsi lyceumnak, mely tudtommal még csekély gyűjteménynek örvend. Én ugyan kezdettől fogva a gödrei egyházi kerületnek szántam, Saasdon tartani kivántam, s e czélra egy szobát is építtettem, s fenntartásáról is gondoskodtam volna, de miután tudós utódom kiméletlenül könyveimmel elutasitott, könyvtáramat a kerülettől keserüséggel megtagadom, miről mind a t. kerületet, mind a mélt. Püspököt annak idejében értesitettem.

Jegyzék: Könyvtáram felügyelője részére tőkésitek 100 frtot. Nehogy könyvtáramból némely munkák kiszemeltessenek a püspöki könyvtár részére, mely munkák megszerzésére a könyvtárnak rendelek 50 frtot. – Kelt Pécsett, 1861. december 16.”[8]

A kanonok által átadott kötetekről sajnos nem készült jegyzék, de száraz bélyegző-lenyomat volt bennük az alábbi szöveggel: „e collectione librorum Antonii Szalay cathedralis ecclesiae quinqueecclesiensis canonici”.

A könyvtár javadalmazásáról is gondoskodtak a Magyar Királyi Helytartótanács rendelete alapján, évenként 300 forintot fordíthatott a tudomány színvonalának fenntartására. Erre a célra minden joghallgató köteles volt könyvtári illeték címén 2 forintot fizetni, amelyet az 1874. évi szervezeti szabályzat 47 §-a 3 forintra emelt.

A könyvtár rendes gyarapítói a Magyar Tudományos Akadémia,[9]az Országos Statisztikai Hivatal, a Magyar Országgyűlés Képviselőháza,[10] valamint az egyes minisztériumok voltak. Értékes és díszes adományt kapott a könyvtár Baranya vármegyétől: az 1893. december 18-án tartott rendkívüli közgyűlésen a megyei vezetés megrendelte – Jókai Mór félszázados írói működésének országos ünnepe alkalmából – az író összes munkáinak nemzeti díszkiadását három példányban, és egy sorozatot átadott a jogakadémia könyvtárának.

A jogakadémiai bibliotéka szomorú helyzetére a könyvtárosok éves jelentéseikben már a századfordulótól kezdve folyamatosan felhívták a püspök figyelmét. Elsődlegesen a rendezetlensége miatt emeltek szót: hiszen csak a beérkezett és a kivett művek címadatait jegyezték fel egy naplóba, de a teljes állományról pontos katalógus nem készült el. A könyvtári munkák teljes embert igényeltek volna, ám a feladatot az oktatási kötelezettségei mellett a jogakadémia legutoljára kinevezett tanárának kellett ellátni. A könyvtárnok díját egy helytartótanácsi intézvény[11] 200 forintban állapította meg, azonban a könyvtáros mégsem kapott semmiféle javadalmazást. A tanítási feladatai mellett a könyvtár ellátása így is csak másodlagos feladatát képezhette. A könyvtári helyiségek ellátása a komfort legalsó szintjét sem közelítette meg: kényelmes berendezésről, világításról és fűtésről sem tudtak megfelelően gondoskodni, így azt tudományos célokra – főként a téli időszakban – nehezen és igen csak akadozva lehetett használni. Ez a könyvtár vált a világháborúk révén bekövetkezett határváltozások egyik főszereplőjévé.

Természetesen a püspöki nyilvános könyvtárat továbbra is használhatták a tanulók és tanáraik, akár jogi, akár más irányú kutatásaikhoz.

A könyvtár szerbek általi kirablása

A könyvtár sorsa a 20. században párhuzamosan alakult az éppen aktuális magyar és nemzetközi politikai helyzettel. Az első világháború befejezésével Pécs és Baranya vármegye szerb megszállás alá került, amely az 1918. november 13-i belgrádi katonai konvenció alapján valósult meg. A szerb hadsereg túlkapásairól egyre több jelentés született már az 1919-es év kezdetétől.[12]

1919. június 20-án délelőtt egy csak szerbül és egy magyarul beszélő személy a Pécsi Püspöki Jogakadémia Könyvtárának igazgatóját – Késmárky Istvánt – kereste, és a bibliotéka után tudakozódott, majd egyúttal engedélyt kért annak megtekintésére. Igazolásként csak egy cirill betűs szerb igazolványt tudtak felmutatni.[13]

Az ezt követő napokban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság hadizsákmány-igazgatóságának pécsi kirendeltsége, a karhatalom igénybevételével, Vasváry Ferenc jogakadémiai könyvtáros és Késmárky jogakadémiai igazgató tiltakozása dacára a könyvtár helyiségeit lezáratta, az ajtókat pedig lepecsételtette. Gróf Zichy Gyula megyéspüspök (1905-1926) táviratban tiltakozott a szerb külügyminiszternél, aki választáviratában csak azt közölte, hogy a könyvtár állományának egy részét Belgrádba szállítják, és mindaddig ott fogják őrizni, ameddig a tulajdonjog kérdése elintézést nem nyer. A püspök azonnal utasította Késmárkyt, hogy minden eszközzel próbálja meg meggátolni a könyvtár elszállítását, és csak az erőszaknak engedjen.

A Zichy püspök által alapított Dunántúl című napilap 1919. június 21-i, szombati számában a rövid hírek között a következő híradást adta az eseményről: „Lefoglalták a jogakadémia könyvtárát. A szerb hadizsákmányoló bizottság ma reggel fél 9 órakor megjelent a pécsi püspöki jogakadémián és ennek értékes és nagy könyvtárát lefoglalta. A bizottság a könyvtárba vezető ajtót lepecsételte. A könyvek átszállítására nem történt meg intézkedés.”[14]

Ezután az események gyors ütemben haladtak tovább. Július folyamán a szerb hadsereg katonái 120 ládába csomagolták a könyveket, majd átszállították Szerbiába. Az okozott kár nagysága igen nagy volt, Vasváry Ferenc becslése szerint az elszállított könyvtár 6048 műből – összesen 11 405 kötetből – állt, ami összesen 1 940 912 korona értéket képviselt. A könyvtár állományából csak a használatra kiadott könyvek maradtak Pécsen. A pécsi püspökség a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyásával beterjesztett kárjegyzéke a következőket foglalta össze az esetről: „Dr. Pandurovics László pécs-baranyai délszláv kormánybiztos-főispánnál könyvtáros által személyesen és a nándorfejérvári délszláv kormánynál az igazgató által táviratilag előterjesztett és megdönthetetlen jogi érvekkel támogatott kérelmek ellenére a könyvtár csaknem teljesen és a könyvtári felszerelés egy része 1919. évi julius hóban elszállittatott.”[15]

Zichy püspök leveleiben tiltakozását fejezte ki a szerb királyi igazságügy-minisztériumnál, hangsúlyozva, hogy a szerbek a könyvtár lefoglalásánál figyelmen kívül hagyták a második hágai békeegyezmény szárazföldi háború törvényeit előíró szabályzatának 56. §-át, miszerint „az oktatási, a művészeti és a tudományos czélokra rendelt intézeteknek vagyona, még ha állami tulajdonban volna is, ugyanolyan elbánás alá esik, mint a magántulajdon. Az ily rendeltetésű intézeteknek, a történelmi műemlékeknek, a művészei és tudományos műveknek minden lefoglalása, szándékos elpusztítása és megrongálása tilos és büntetendő.”[16]

Ennek értelmében a kizárólag csak tudományos célokat szolgáló könyvtárak foglalásmentesek lettek, így nem minősíthették azokat hadizsákmánynak.

Az egyházfő érvelésében arra helyezte a hangsúlyt, hogy az intézmény fennállása óta az államtól független jogi személyként volt nyilvántartva, és a pécsi püspökség fennhatósága alá tartozott. A fenntartása is saját alapítványi pénzéből valósult meg, így működéséhez nem vettek igénybe semmilyen állami támogatást. A püspök kérésére Vasváry összeállította a szerbek által okozott károk nagyságának listáját, amely mellé az értékesebb kötetekről egy jegyzéket is csatolt.[17] Ez volt az első dokumentum, amely részletes kimutatásban összegezte a Pécsi Püspöki Joglyceumot ért károkat.

A könyvtárral együtt a szerbek elszállították az egész könyvtári levéltárat, a fő-, szak-, betűrendes és helyjelző cédulakatalógust tölgyfa tartályaikkal együtt, egy bőrkötésű járulék naplót, az iktató- és kiadó könyvet, továbbá a könyvkölcsönzési elismervényeket, az írókészletet, összesen 4500 korona értékben. A zsákmányolási kedv a könyvtártermek bútorzataira és egyéb kellékeire is kiterjedt, így mindent, ami mozdítható volt magukkal vittek. Csak a rögzített könyvespolcokat és egy nagy asztalt hagyták maguk után a könyvtárszobában. (1. táblázat)

A károk összesítésében a hajdani jogakadémiai könyvtáros külön számolta az elrabolt könyvek (1 940 912 korona); az elvitt cédulakatalógus-tartályok és az írókészlet (4500 korona); valamint az könyvtári felszerelések értékét (163 200 korona). Ezek együttesen adták ki az egyházmegye szerbek általi kirablása révén bekövetkezett veszteségek értékét: 2 108 612 korona 50 fillért. A szerb megszállás 1921. augusztus 22-én, a magyar csapatok bevonulásával ért véget, ám a könyvtár tulajdonjogáról döntés nem született.[18]

Jogosan merülhet fel a kérdés, mi lehetett annak az oka, hogy a szerbek „figyelmét elkerülte” a Klimo György által alapított nyilvános püspöki könyvtár, amely már akkor több mint 30 000 kötettel – köztük jó néhány kuriózummal – büszkélkedhetett. Korabeli fényképek bizonyítják, hogy Szőnyi Ottó, a püspöki könyvtár akkori könyvtárosa vezette végig a szerb hatóságot az egyházmegye műemlékeiben. Az önálló épületben működő, jobban szem előtt levő püspöki könyvtár kimaradhatott az ellenőrzési hullámból? Erre a kérdésre azonban az eddig feldolgozott források nem adtak választ...

Zichy Gyula 1925 után, a pécsi egyházmegyéből elkerülve[19] sem hagyta sorsára a kirabolt joglíceumi könyvtár ügyét. 1925-ben a pécsi püspökség nevében a szerb állam ellen, a szerbek által okozott károk megtérítése ügyében a magyar-szerb-horvát-szlovén vegyes- és döntőbíróság előtt pert indított. A pert Szuly János, a pécsi püspöki, káptalani, székesegyházi és papneveldei uradalmak ügyvédje kezdeményezte, számba véve a pécsi püspökség érveit. Hivatkozásuk alapját képezte, hogy az egyházmegye már 1919-be is feltárta jogi úton érveit mind Pandurovics László, Pécs-Baranyai délszláv kormánybiztos-főispánnál, mind a délszláv királyi kormánynál. Ám ennek ellenére a könyvtárat minden mozdítható ingóságával egyetemben 1919 júliusában a szerb katonaság elszállította. A püspök külön kiemelte az elszállítás barbárságát, amit a rendszertelenség és a gondatlanság jellemzett.[20]

Azóta csak fél információkból tudták követni a könyvtár sorsának alakulását. Pandurovicstól vett utolsó értesülés szerint a könyvtárat a Szabadkán felállítandó délszláv királyi jogakadémiába vitték át, Ráth Ágoston volt királyi törvényszéki bíró tanácsára. Az eljárásban leginkább azt tartották kifogásolhatónak, hogy a könyvtárat 1919-ben azon a jogcímen zsákmányolták, hogy nem egy egyházi alapítvány, hanem a Magyar Királyi Államkincstár tulajdona. Noha a Pécsi Püspöki Joglyceum egésze mindvégig a Lyceum Alap, így az Egyházmegyei Hatóság kezelésében volt, mindenkori tulajdonosának pedig az éppen aktuális pécsi püspök volt tekinthető. Mivel az irattár is elveszett, ezért a 11 405 kötetben, 6048 művet számláló könyvtári leltárt nem tudták mellékelni.

A bíróság nem tartotta megalapozottnak a pécsi egyházmegye kérvényét, így a jogakadémia könyvtárának ügye 1926 júniusában lekerült a napirendről.[21] 1941-ig semmi változás nem történt az elrabolt gyűjtemény és a felszerelés kérdésében.

A könyvtár visszakerülése Pécsre

A magyar honvédség 1941. április 11-én átlépte Magyarország déli határát, majd a katonai részvételért cserébe visszakapta Bácskát, a Baranya-háromszöget és a Muraközt. Az elszállított könyvekről ekkor sikerült ismételten adatokat szerezni. Virág Ferenc pécsi püspök (19261958) magánértesülései megerősítették a korábbi ismereteket az elrabolt bibliotéka helyéről. Ezek alapján már tisztázódott, hogy a joglíceum könyvtárát Szabadkán helyezték el, az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság Könyvtárában. A püspök így haladéktalanul levelet intézett a vallás- és közoktatás miniszterhez, Dr. Hóman Bálinthoz a visszaszerzés ügyében.

Bizonyítandó a könyvtárra vonatkozó tulajdonjogi viszonyokat a püspök a következőket közölte: a Pécsi Püspöki Jogakadémia beolvadt a Pozsonyból Pécsre helyezett Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karába. 1941-ben az intézményt fenntartó püspöki Lyceum Alap azonban, mint jogi személy még fennállt. Ennek jogos tulajdonát képezte a megtalált könyvtár, és mivel a fenntartó soha nem mondott le arról, haladéktalanul intézkedtek a visszakerülésről: „Ezek alapján, mint fent jelzett jogliceum-alap törvényes képviselője, tisztelettel kérem Exc-dat, hogy az ügyet kivizsgálva kivánságom jogosságát elismerni és a könyvtárnak a jogos tulajdonos részére való visszaszármaztatása ügyében intézkedni sziveskedjék.”[22]

Virág püspök megjegyezte még, hogy a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara eddig is fájdalommal volt kénytelen nélkülözni a jogi könyvtár értékes köteteit.

Petrovics László nyugalmazott királyi táblabíró a következőket közölte a Lyceum Alapítvány Igazgatóságával az újvidéki szabad királyi katonai városparancsnokság által, az újvidéki fellebbviteli bíróság vezetésére ideiglenesen megbízott összekötő tiszt, Szász István utasítására: a fellebbviteli bíróság nem leltározott kötetei között szép számmal volt olyan kötet, amelyben a következő pecsét állt: „Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtára”. Főként magyar, latin, német és más nyelvű, különösen egyházi, történelmi és egyéb tárgyú könyvek. A latin nyelvűek különösen régebbi kiadásúak, sok még az 1700-as évekből származik. Levelében lefektette, hogy amennyiben igényt tart a pécsi püspökség a könyvekre, tekintse meg őket.

Faluhelyi Ferenc, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja örömmel vette tudomásul, hogy megtalálták a Pécsről elrabolt joglíceum bibliotékájának könyvanyagát. A püspök kérésére a dékán ígéretet tett, hogy sürgősen intézkedni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetítésével, és engedélyt kér a Magyar Királyi Igazságügy-minisztériumtól, valamint a Magyar Királyi Katonai parancsnokságtól a könyvanyag átvizsgálására, leltározására és elszállítására. Ezután érkezett meg a válasz, miszerint a jogakadémia könyvtárának anyagát elkülönítették, és a 4228 kötetet becsomagolták.

A dékán 1941. július 17-én levélben közölte a megyéspüspökkel a Jog- és Államtudományi Kar döntését, miszerint a joglíceum könyvtárának szerbek által elhurcolt könyveit, az újvidéki fellebbviteli bíróság könyvtárából az addigra 4700 kötetnyire kibővülő könyvanyagot átvette, és ideiglenesen a jog- és államtudományi kar egyik lezárt helyiségébe helyezte el. Vasváry Ferenc egyetemi nyilvános tanár, volt könyvtáros rendezésében a kar két egymásba nyíló külön helyiségeibe kaptak új elrendezést a kötetek. Szentkirályi István püspöki könyvtárőr javaslatára a különgyűjteményt „SZEPESY JOGI KÖNYVTÁR” névvel látták el, méltó emléket állítva az alapító egyházfőnek.[23]

Virág püspök méltányosnak és helyeslendőnek tartotta a hajdani joglíceumi könyvtár jogi karon történő elhelyezését, tekintve, hogy az a püspöki jogakadémiának közvetlen folytatója és jogutódja, így a könyvek megfelelő helyre kerültek. Ám minthogy ez a tanári könyvtár a Lyceumi Alap tulajdona maradt, amelynek fenntartója és tulajdonosa a pécsi püspökség volt, a következő kitételt tette: Zichy Gyula püspök az 1923-ban Pécsre költöző és újjászerveződő egyetem számára a tulajdonjog sértetlenségének fenntartása mellett, haszonélvezetre rendelkezésére bocsátotta a líceum épületét, a Klimo-, Szepesy-féle könyvtárat, annak könyvállományát és épületét. A „Szepesy Jogi Könyvtár” helyzetét ennek a Haszonkölcsön-szerződésnek a mintájára kívánta okmányban lefektetni a püspökség. Tehát a tulajdonjog sértetlenségének fenntartása mellett, letétként tartaná az egyetemnél a hajdani püspöki jogakadémia könyvgyűjteményének megkerült darabjait.[24] Virág kérte egyúttal a könyvanyag fizikai különállásának fenntartását, hogy az semmiképpen ne keveredhessen össze a jogi kar további köteteivel. A kar vezetőségétől kérte még, hogy a régi számozások és a régi bélyegzések az új elrendezésben is maradjanak meg azért, hogy a líceum könyvtárához való tartozásuk mindig felismerhető legyen, azért is, hogy az 1921 előtti esetleges kölcsönzések visszahelyezhetők legyenek.[25]

Az egyetem ígéretet tett arra, hogy a készülő katalógust az egyetemi könyvtárnak és az összes jogi kari intézetnek, valamint a pécsi püspöknek is megküldik. A feltárás a használhatóság növelése érdekében zajlott volna, anélkül, hogy a gyűjtemény egysége megbomolna.[26]

Dr. Molnár Kálmán, dékán 1942. március 28-án írott levelében[27] értesítette Virág püspököt, hogy a Magyar Királyi Törvényszék elnöke a pécsi joglíceum pecsétjével további 48 darab könyvet és 31 füzetet talált és küldött el a jogi karnak. Ezekre a művekre vonatkozólag is elismerték az előző levélben elfogadott haszonélvezeti jogot.

A jogakadémia könyvtárának visszakerülésével párhuzamosan egy másik könyvtár ügye is a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elé került. Faluhelyi dékán 1941. augusztus 8-án felterjesztéssel fordult Hóman Bálinthoz, a volt szabadkai Jog- és Államtudományi Kar könyvtárának és irattárának átengedése tárgyában. A minisztérium 41963/1941. IV. számú, 1941. szeptember 24-én kelt rendelete értelmében a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának és intézeteinek átengedték a kért könyvgyűjteményt, amelynek október 18-i átvételénél a miniszter, továbbá a dékán mellett a kari könyvtár igazgatója, Krisztics Sándor is részt vett. A könyvanyag és a bútorzat átszállításában a Mateosz pécsi fuvarvállalat vett részt. A könyvtár szerb nyelvű anyagát és kiadványait, tárgykörükre való tekintet nélkül a Kisebbségi Intézetben helyezték el. Az irattárat csak decemberben szállították át, letéti kezelésbe véve.[28] A könyvtár csak a háborús évek alatt kapott ideiglenesen új otthont a pécsi egyetemen.

Az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti feltételek értelmében a szabadkai jogi fakultás átszállított könyvtári anyagát, valamint a kar irattárát és bútordarabjait a magyar államnak át kellett adnia a jugoszláv kormánynak. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium haladéktalan intézkedésre szólította fel az egyetem tanácsát. A minisztérium érvelésében kifejtette, hogy a szabadkai jogi könyvtárat 1941-ben azonosították az 1919-ben elrabolt pécsi jogakadémiai könyvanyaggal, így került sor annak Pécsre szállítására. Óriás Nándor, az egyetemi tanács elnöklő dékánja 1945. szeptember 3-án válaszolva a miniszteri leiratra, tájékoztatta gróf Teleki Gézát, a minisztert, hogy a szabadkai könyvanyag mégsem azonos a jogakadémia visszakerült bibliotékájával, hiszen ez utóbbit az újvidéki törvényszék könyvtárában fedezték fel 1941-ben.

Ez utóbbi gyűjtemény azonban a pécsi püspökség tulajdonát képezte, és a könyvtárban is külön kezelés alá kerültek.[29] Úgy vélték, hogy a fegyverszüneti egyezmény vonatkozó passzusai erre a könyvanyagra nem vonatkoznak, hiszen a jogtalan eltulajdonítás ténye már 1919-ben is bizonyítást nyert. Mivel addig jogi úton nem született megegyezés, ezért az 1941-es határrendezések után jogalapot teremtettek a pécsi püspökség számára a fennálló Lyceumi Alap jogos tulajdonának visszaszerzésére. Hosszas egyeztetés után végül csak a szabadkai jogi kari gyűjtemény került vissza a jugoszláv állam tulajdonába.

1945-ben az Egyházmegyei Hatóság a kinevezett püspöki könyvtárőrtől, Gálos Lászlótól jelentést kért a „Szepesy Jogi Könyvtár” állapotáról. A könyvállomány a Szociográfiai Intézetben – központi épület második emeletén – lett elhelyezve és kezelve, gondosan elkülönítve az egyetemi könyvtár anyagától. Kilátásban volt a méltóbb helyre való áthelyezése, a jogi kari tanácsterem melletti helyiségbe. A könyvtárőr véglegesítette a szerbek által kirabolt Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtárának a könyvanyagban esett kárát: így 1945-ben a hajdani 11 405 kötetből 6657 kötet hiányzott. [30]

Az 1949. évi 2. számú törvényerejű rendelet b. pontja alatt megszüntette az egyházi alapítványokat. Ezáltal az alapítványi vagyonok és az általuk fenntartott gyűjtemények is megszűntek egyházi tulajdonban lenni. Kivételt ez alól csak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1950. június 12-én kelt 1041-P15-3/1950. elnöki 3. számú véghatározata (államosítás) értelmében Pécsen a Szepesy utca 3. szám alatt levő nyilvános püspöki könyvtár berendezési tárgyai és a könyvgyűjteménye képezett.

A Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtárának 1941-ben visszakerült része mára beolvadt a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárának és az Állam- és Jogtudományi Kar tanszéki könyvtárainak anyagába: különállása megszűnt, feltárása folyamatban van. A Pécsi Püspöki Joglyceum Könyvtárának teljes rekonstrukciója fontos adatokat adhatna a jogakadémia történetéhez, a korabeli tudományos, oktatási és művelődési élet megismeréséhez is. Feltárásával egy jelentős jogi szakirodalommal és szakfolyóiratokkal rendelkező bibliotéka anyaga rajzolódhatna ki.

Irodalom

KÉSMÁRKY 1922 = A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1921-22-iki tanévről. Szerk.: Dr. Késmárky István, XXI. évfolyam, Dunántúl Rt. Könyvnyomdájában, Pécs, 1922. 11-13.

KOPCSÁNYI 1896 = Kopcsányi Károly: A pécsi jogakadémia. In: Baranya multja és jelenje. I. kötet. Szerk.: Várady Ferenc. Nyomatott Telegdi Ármin Könyvnyomdájában, Pécs, 1896. 385-398.

KOPCSÁNYI 1897 = Kopcsányi Károly: A pécsi jogakadémia multja és jelene. Kiadja a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, 1897. 85-87.

RAJCZI 1990 = Rajczi Péter: Déldunántúl főiskolája a XIX. században – A Pécsi Püspöki Líceum (Jogakadémia) története. In: A Dunántúl településtörténete. VIII. kötet. Szerk.: Nemes István, PATE Nyomda, Keszthely, Pécs, 1990. 229-238.

SONKOLY 2003 = Sonkoly Károly: A klasszicista Pécs építőmestere Piatsek József (1781-1854). (Pécsi Regélő 1.) Alexandra Kiadó, Pécs, 2003. 98-108.

SZŰTS 1983 = Szűts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920). In: Baranyai Helytörténetírás 1982. Szerk.: Szita László. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 1983. 191-212.


1. táblázat Az elszállított berendezési tárgyak a következő tételekből álltak:
[31]

Tárgyak

Értékük

3 darab könyvtári állvány, fenyőfából, hátvéddel, barnára mázolva

18 000 korona/darab = 54 000 korona

16 darab különféle térkép

6000 korona

42 darab fénykép

2100 korona

1 darab könyvszekrény, diófából 3 üvegajtóval, politúrozva, gyönyörű régi bútor

80 000 korona

1 darab nagyobb és 2 darab kisebb asztal, fenyőfából, tölgyutánzatúan mázolva, fiókkal

2800 korona

1 darab olvasó-asztalka, csavar útján irányítható, diófából

1800 korona

12 darab Thonet-szék

2400 korona

1 darab mosdókészülék zománcozott vasból, állvánnyal, teljes felszereléssel és törölközővel

1700 korona

1 darab irodai óra

2000 korona

1 garnitúra kályha-tüzelő eszköz, állvánnyal, díszes kivitelben

1600 korona

1 garnitúra kályha-tüzelő eszköz, állvánnyal, egyszerű kivitelben

600 korona

1 garnitúra íróeszköz

200 korona

2 darab villamos állólámpa égőkkel, díszes kivitelben

3800 korona/darab = 7600 korona

1 darab nagy villamos égő

300 korona

1 garnitúra tisztogató készlet

100 korona

Összesen

163 200 korona

 

Jegyzetek


[1] „Az elnevezés a magyar oktatási rendszerben különbözőképpen szerepel. Mikor még csak teológiai oktatás folyt, a líceum nevet használták. Később az ezzel együttműködő bölcsészeti tanfolyam is ezt az elnevezést kapta. Az alapító levél „lyceum episcopale” elnevezést indokolja, hogy azt teljesen a püspöki javadalomból tartották fenn. Ugyanezt az intézetet a magyar törvénytár már akadémiának nevezi, mint előzőleg a királyi akadémiát. 1865 után felváltva találjuk a „líceum”, „akadémia”, „jogakadémia”, lyceum jog- és államtudományi kar” elnevezést.” RAJCZI 1990. 230. Az elnevezések váltakozásából adódóan, valamint a szóismétlések elkerülése végett használjuk a tanulmányban a (jog)líceum és a jogakadémia szót is, és az eredeti, latinos formáját csak az intézmény-megjelölésben hagytuk meg.

[2] Szepesy Ignác, az elmúlt rendszerben Leonardo da Vinci, majd ismét Szepesy Ignác utca.

[3] Piatsek József (1781-1854) a klasszicista Pécs egyik legjelentősebb építőművésze. A tervei alapján készült épületek a város közkincsei közé sorolandók.

[4] A joglíceumot az 1832-36-os országgyűlésen iktatták törvénybe. 1836. évi XXIV. törvénycikk – „Négyesi Báró Szepessy Ignácz, Pécsi püspök által Pécsen alapított Académiáról – Hála-érzéssel fogadják az Ország Rendei Négyesi Báró Szepessy Ignácz, Pécsi Püspöknek, a közjó előmozdításában bizonyított munkás buzgóságát, mellynélfogva Pécs Várossában tulajdon költségein bölcselkedést- és törvényt-tanító Intézetet állított fel; mely jeles és követésre méltó alapítványt, Ő Felsége kegyelmes megegyezésével, örök emlékül a Törvénybe iktatják."

[5] A mai Király utca.

[6] Az épület ma a Király utca 42. szám alatt található. Itt működik a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola.

[7] A feloszlatásuk után, a pálos rend kolostorát – a hozzá tartozó majorral – 1786-ban árverésen Baranya vármegye vásárolta meg 37 245 váltó forintért. Eredeti terveik szerint a megyeházát helyezték volna ide, ám ezt az ötletet elvetették, így az épületet a továbbiakban bérházként kezelték. 1831-ben elhatározták annak elárverezését, ám értesülvén Szepesy püspök főiskola-alapítási szándékáról, számára megvételre felajánlották 30 000 váltó forinttért. KOPCSÁNYI 1897. 10-11.

[8] KOPCSÁNYI 1897. 86.

[9] 1879. december 22-i összülés határozata alapján.

[10] A képviselőház jegyzőkönyvei, naplói és irományai.

[11] Pécsi Püspöki Levéltár (a továbbiakban PPL) 65415/1865.

[12] SZŰTS 1983. 191-121.

[13] KÉSMÁRKY 1922. 11-13.

[14] Dunántúl IX. évf. 126. sz.; Pécs 1919. június 21. szombat, 2.

[15] PPL 2080/1921. Dr. Vasváry Ferenc egyetemi tanár jelentése a pécsi püspöki jogakadémiai könyvtár szerbek által ért kárairól (1920. május 22.)

[16] 1913. évi XLIII. törvénycikk. Magyar Törvénytár 1913. évi törvényczikkek. Jegyzetekkel ellátta Dr. TÉRFI Gyula, Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1914. 545.

[17] Államszámviteltan – 76 tétel; Büntetőjog – 123 tétel; Egyházjog – 88 tétel; Folyóiratok

33 tétel; Jogbölcselet – 137 tétel; Kereskedelmi és váltójog – 61 tétel; Közigazgatási jog

45 tétel; Közjog – 65 tétel; Magyar alkotmány- és jogtörténet – 98 tétel; Magyar magánjog – 130 tétel; Nemzetgazdaságtan – 138 tétel; Nemzetközi jog – 35 tétel; Pénzügyi jog – 22 tétel; Polgári perjog – 34 tétel; Politika – 36 tétel; Római jog – 57 tétel; Statisztika – 81 tétel. PPL 3741/1926.

[18] PPL 2080/1921.

[19] 1926 és 1943 között kalocsai érsek.

[20] A vagonokba való bepakolás közben több kötet is szanaszét szóródott a pályaudvaron.

[21] PPL 1710/1926.

[22] PPL 1282/1941.

[23] PPL 2598/1941.

[24] 47/1923-24 Kvt. sz. – Haszonkölcsön szerződés – 1924. május 4. – A könyvtár elhelyezésére vonatkozó passzus: „19. Az egyetemi könyvtár használatára és céljaira átengedi a megyéspüspök a tulajdonjog sértetlen fenntartásával a lyceum alap tulajdonában lévő Szepesy u. 3. sz. alatt fekvő püspöki könyvtár épületét és az ebben elhelyezett, a püspökség tulajdonát képző püspöki könyvtárt is mindaddig, amíg a m. kir. ETE (ti. Erzsébet Tudományegyetem) Pécsett működik, illetve az ezen épületnek és könyvtáriak a jelzett célra való használatára igényt tart."

[25] PPL 2589/1941.

[26] A katalogizálásra a háborús helyzet, majd az azt követő politikai változások miatt nem kerülhetett sor.

[27] PPL 1120/1942.

[28] A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar iratai – Az 1941. október 21-én tartott II. rendes ülés jegyzőkönyve. 14. pont, 38-39.

[29] A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar iratai – Az 1945. évi szeptember 19-én tartott I. rendes ülés jegyzőkönyve. 10. pont, 10-11.

[30] PPL 1812/1945. A pécsi jogakadémia könyvtára.

[31] PPL 2080/1921.