Cikkek

Krisztián Béla: A Dunagőzhajózási Társaság bányatárspénztára (1854-1944)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

231–242. p.


Krisztián Béla


A Dunagőzhajózási Társaság bányatárspénztára (1854-1944)[1]


Bergwerkskasse der Donaudampfschiffahrtsgesellschaft (1854–1944)

Mining Savings Bank of the Danube Steam-shipping Company (1854–1944)





A bányamunkásokról való gondoskodás régtől velejárója volt a veszélyes, nehéz körülmények között folytatott bányászatnak. Minden korszak a maga gazdasági, társadalmi lehetőségei birtokában igyekezett a feladatnak megfelelni. A Kárpát-medencében a bányamunkásokról való gondoskodás és ennek kötelezettsége már a korai bányaadományozási oklevelekben, majd a Habsburg birodalom bányajogaiban megjelenik. A Habsburg birodalom bányászatára több kezdeményezés után egységes szabályzás 1854-ben született, amelyet a bányavállalatok sorra vezettek be.
[2]

A pécsvidéki és a vasasi kőszén-kibúvásokon kialakult bányászat a szerzetesrendek feloszlatásakor került kincstári igazgatás alá. A vasasi birtok a Tanulmányi Alap (Pesther Kaiserliche Universitäts Fondsherrschaft) birtokában volt.[3] A pécsvidéki (vasasi) területen szervezett kincstári bányaigazgatóság (Kaiserliche Königliche Bezirksbergdiektion) első vezetője Berks Péter (1770-1845) lett, aki intézkedéseivel megteremtette a szakszerű bányaművelés addig kevéssé ismert követelményeit. Berks Péter - a kincstár más bányavidékeihez hasonlóan - a vasasi bányabirtokon is bevezette és felügyelte a korábban előírt adatgyűjtést, előírta a társláda működését. A társláda- intézményt fokozatosan kiterjesztette a pécsvidéki bányászatra is, azonban a sok tulajdonos, a kis és változó létszámú parasztbányamunkás, az egyenetlen termelés és foglalkoztatás nem jelentett tényleges pénzügyi/működési hátteret a bányatársláda-intézménynek.

A hajózásban érdekelt Dunagőzhajózási Társaságot a növekvő szénigény a Dunához közelebbi szénforrások igénybevételére késztette. Figyelme a pécsvidéki területre irányult, ahol megnyerte a pécsi városi erdők alatt húzódó kőszén kibányászására meghirdetett pályázatot. A pécsvidéki liász-korú, a vizsgálatok alapján kokszolható feketekőszén bányászata a mélység felé haladva kezdettől sok nehézséggel küzdött. Balesetek, foglalkozási ártalmak sora veszélyeztette a pécsvidéki bányák dolgozóit. A bányászok egészségvédelmi és segélyezési feladatai kezdettől állandó intézkedések tárgyai voltak.

A Mecsekben a DGT 1852-ben szerzett először birtokot. Első aknáját, az András-aknát 1853-ban kezdte mélyíteni, ettől az időtől állandósult a bányamunkásság betelepítése. A DGT a területen korszerű, jól szervezett bányászatot épített ki. A technikai felszereltséget folyamatosan bővítette, a szociális ellátásban kora szintjén alapos és körültekintő módon járt el,[4] ebben a vállalati érdekek irányították. Ezt esetenként korát meghaladó szinten, de mindig az üzletpolitikai feladatok mértékében teljesítette, ami nem egy vitát váltott ki.

A DGT bécsi igazgatósága a Bányatörvény (1854) életbeléptetése után 1855-ben valamennyi üzemében végrehajtotta a társpénztár intézményes bevezetését. Ennek megfelelően a Bánya-társpénztár olyan közös pénztár, melybe a teljes munkaerőben levő munkások keresményük egy részét beszolgáltatják, és melyből azután baleset bekövetkezésekor, vagy ha a munkás megbetegszik, elöregszik, vagy munkára képtelen lesz, megfelelő módon segítséget kap. A társpénztárba a bányabirtokosok is kötelesek legalább egy negyedét annak az összegnek befizetni, melyet munkásaik fizettek be. A magyar kincstár a munkások befizetésével egyenlő összeget juttat a társpénztárnak. A társpénztárak kezelésére befolyást gyakorolnak a munkások is, kiknek választmánya a bányatisztekkel együtt ellenőrzi a kezelést, melynek főellenőre a bányahatóság (bányakapitányság). Ez hagyja jóvá a társpénztári szabályokat, ítél a panaszos ügyekben, és hozzá terjesztendők be az évi számadások. Az alapszabályok ellen a munkások kezdettől a legélesebben tiltakoztak. A Népszava 1892. február 11-i száma például kifejti, hogy a társládák teljesen a bányatulajdonosok hatalmában állnak, a munkások semmiféle jogokkal nem rendelkeznek.[5] A szakszervezetek rendkívüli kongresszusán 1918-ban Jászai Samu, a Szakszervezeti Tanács titkára szerint a „legsürgősebb refomra szoruló intézmények egyike a bányatársláda."[6] A DGT munkásainak követelései gyakran vetették fel a vállalati társpénztár működésének javítását. 1940-ben azzal fordultak a Bányaigazgatósághoz, hogy „nem tartjuk szükségesnek további társpénztári tagságunkat és kérjük a t. Bányaigazgatóságot, hogy ezt a formát megszüntetni igyekezzen, mert bennünket kiszolgáltat a DGT-nek. Társaink megbízásából ezért kérjük intézkedésüket.”[7]

A DGT a Bányatörvény alapján körültekintően szervezte a bánya- társpénztár munkáját. Hangsúlyozta, hogy a Társulat „munkásai anyagi és szellemi jólétéről lehetőleg gondoskodik különféle intézményei által (gyarmatosítás, egyház, iskola, népkönyvtár, társláda, élelmezési raktárak). Azon időben, mikor betegség vagy elhalálozás esetén beteg pénztárak és biztosító intézetek még sehol sem léteztek, az összetartozás és a folytonos közös veszély már mintegy 600 év előtt megteremtette a bányamunkásoknál a biztosító intézmény azon nemét, amely ugyanazon alapokra fektetve, mindenütt, hol bányaművelés van, a mai társládákat képezi.”[8] A társládához betegsegélyző pénztárt csatoltak, melynek tagjai „csekélyebb befizetéssel a társláda valamennyi előnyét élvezik, kivéve a nyugdíjban részesülőket.”[9]

A DGT társpénztárába tartozott valamennyi bányamunkás és felvigyázó. A hivatalnokok és más alkalmazottak a DGT nyugdíjalap tagjai voltak. A DGT társpénztára kezdetben 80, 1893-ra 2329 fizető tagot tartott nyilván. A DGT társpénztári tagsága folyamatosan bővült, mert további bányaterületek és tulajdonok megvételével sorra szűntek meg az addig önálló kisebb bányák. A pécsi Koch-művek 1892 végén került a DGT birtokába. A társláda/társpénztár akkor 312 fizető taggal és 26 334 Ft és 82 krajcár vagyonnal rendelkezett. A segélyezettek száma hét volt (öt árva és két rokkant), akik ezidőtől a DGT-nél vétettek számba.

A DGT társpénztári vagyonát értékpapírokban, több ingatlanban, egy gőzmalomban és gabonaraktárban, a vasúti szállításban, valamint kikölcsönzött tőkében gondozták (1898). A pénzügyi kapcsolatok nyomán a DGT társpénztári vagyona a fentieken kívül más befektetéseket is szolgált (kikötő és vasútépítés, stb.).

A DGT pécsi társpénztára országos érdeklődés tárgya volt. Az ország különböző bányavidékeiről érkezett tulajdonosok vagy megbízottaik behatóan érdeklődtek a bányatárspénztár működtetése iránt annak ellenére, hogy a Bányatörvény egységesen írta elő a működés elveit (1. táblázat). Az érdeklődés természetes volt, hisz az ország más bányavidékein a DGT-hez hasonló nagyságú és szervezettségű bányavállalatok nem voltak, illetve még csak ezután alakultak (bár a DGT szervezettségét, célorientáltságát, gyakorlatát később is csak kevesen tudták követni).

A DGT bányatársláda intézményét a Vasárnapi Újság 1864. évi november 13-i száma így méltatta: „A betegek, munkaképtelenek és aggok segélyezése számára, néhány bányánál úgynevezett testvérládák (Bruderlade) vannak, amelyekbe minden rendes bányász keresményének egy csekély összegét befizetvén innen beteg vagy munkaképtelen állapotában segélyt nyer. Ezen testvérládák közül 1816-ban Berks, akkor cs. kir. bányaigazgató közreműködése által alakult vasasi és a Duna Gőzhajózási Társaság 6 év előtt alapított testvérládája kitűnő szervezetük miatt megemlítésre méltók, ezek által a becsületes és munkás bányász és családja jövője biztosítva van. Ezen ládák kitűnő jó hatásúak a bányászokra. A bányász, biztosítva látván jövőjét, több szorgalommal és becsületességgel végzi munkáját, és miután csak a jó magaviseletűek lehetnek testvérláda részesek, ösztönszerűleg iparkodik abba bejutni, így az anyagi jólét biztosítására törekedvén, erkölcsileg is javul. Kívánatos volna, hogy a Vasas és a Dunagőzhajózási Társaság példáját minél több bányabirtokos követné

1865-ben a társládák vagyoni állapota országosan 2 207 000 Ft volt, ez 1866-ban 2 481 185 Ft-ra nőtt. Ebből a kincstári bányák társládáira 2l8 829 Ft, a magánbányászat pénztáraira csak 54 747 Ft jut. Egy újabb feldolgozás az 1865. évre „nincs adat” megjelölést közöl a bányatársládák vagyonáról, az 1866. évben ez a vagyon összesen 2 484 000 forint, megegyezően a korábbi adattal. A kincstári bányamunkások száma 1866- ban 11962; a magánbányászatban 29488-an dolgoztak. Ez utóbbiak 1866- ban 666 885 forintnyi társpénztári tőke kamataiból támogatták társai- kat.[10] A magyarországi társpénztárak vagyona 1890 végén 9 082 851 forintot tett ki, a tagság száma 51 532 volt.[11] (2- 3. táblázat)

A Dunagőzhajózási Társaság társpénztári tevékenysége

·         Az öregségi és rokkantsági nyugdíjra,

·         A bányabalesetek biztosítására,

·         A DGT üzemeinek foglalkozási betegségeire,

o A bányászaszályra,

o A portüdő, a szilikózis megbetegedésekre,

·         A bányaszerencsétlenségek, halálozások körére,

·         Az üdültetésre,

és egyéb eseti támogatásokra terjedt ki.

Rendszeres volt például a biztosított bányaiskolások támogatása. Az 1896-tól működő bányaiskola tanulói rendszeres támogatásban részesültek. Tanulmányi ösztöndíj, tankönyv- és beiratkozási segély, az életvitelhez szükséges juttatások szerepeltek a DGT támogatásában. 1944-ből keltezett az a kérelem, ami a Nagybányára helyezett iskola tanulóinak támogatását kérte Békés Lajos, Garamvölgyi János, Gross György, Hajek József, Hámori Győző, Jakab József, Kirsching János, Kult Ádám, Laki Imre, Kolb Vilmos, Mezővári Vilmos, Nádasi Ágoston, Szokola Ferenc és Tátrai József számára 200-200 pengő értékben.[12] A DGT teljesítette a kérést és folyamatosan utalta a támogatást. A teljesítőkészséget tükrözi az átutalás, amit a DGT a már a megyehatárt elért háború ellenére 1944. november 18- án adott postára. Az átutalási szelvényen kézzel írt megjegyzés olvasható 1944. november 25-éről keltezve, amelyben a Pécsi Postaigazgatóság felvételi irodája értesíti a DGT Igazgatóságát, hogy a^ háborús körülmények miatt már nem veszi át a vidéki küldeményeket. Így a DGT tanulmányi segély kiutalását (december hóra 360 P. értékben Kotter Márton, Schiffler Béla és Sümegi Vilmos számára, akik Sopron, Hátulsó u. 7. I. em. 2.-ben laknak) nem továbbítja, és azt visszautalja.[13]

A vállalat a kötelezően vállalt feladatokat rendszeresen, az előírtaknak megfelelően teljesítette, de ezt a működés időszaka alatt általában soha nem lépte túl. Engedményeit olyan feltételekhez kötötte, amelyek a kedvezmény értékét - erkölcsileg és anyagilag - meglehetősen leszállították.

Az éves DGT vállalati jelentések, beszámolók kötelezően mindig tartalmazták a társládával kapcsolatos eseményeket, a vagyonkezelés és vagyonállapot helyzetét. A DGT figyelemmel az OÁB kötelező előírásaira és azok betartására, igyekezett a társláda juttatásokat a szabályzatoknak megfelelően elfogadható mértéken tartani, kihasználva erre minden lehetséges munkásbarátnak is tűnő lehetőséget. Nem titkolta ugyanakkor a vállalati üzletpolitika pénzügyi érdekei által szabott korlátok figyelembevételét, amit a juttatások mértékével elégedetlen munkások erőteljesen kritizáltak.

A kötelező biztosítás elve alapján a DGT üzemeinek valamennyi felszíni és föld alatt dolgozó munkása biztosításra kötelezett lett. Kivételek voltak azok az alkalmazottak, akiknek 500 pengőt meghaladó fizetésük volt.[14] A DGT társpénztár legnagyobb forgalmú ága a betegbiztosítás és a segélyezés volt.

A DGT szabályzata szerint a bányamunkásoknak a következő betegségi segélyek jártak:

minden betegségre ingyenes orvosi gyógykezelés egy évig. Ezen túl addig, amíg a betegeknek táppénz jár;

gyógyszer, gyógyfürdő és 30 pengő értéket meg nem haladó gyógyászati segédeszköz (mankó, szemüveg, sérvkötő);

a keresőképtelenséggel járó megbetegedés esetén keresőképtelenség tartamára a negyedik naptól kezdve táppénz, ami a beteg átlagos keresetének 60%-a;

 a beteg és családtagjai számára - bizonyos feltételekkel és korlátozásokkal - kórházi ápolás.[15] A családtagok juttatásainak köre egy éven át a megbetegedések első napjától számítottan ugyanaz volt, mint a 2. pontban felsoroltak;

a betegségre biztosított nőmunkás szülése esetén a szükséges szülészeti támogatás, terhességi és szoptatási segély, gyógykezelés. A biztosított férfimunkás felesége csökkentett mértékben, de szintén részesült ezekben a segélyekben.

A betegség esetére szóló DGT társpénztári biztosítás kedvezőbb volt az országos biztosításnál. A kifizetett táppénz a DGT-nél mintegy 10%-kal volt magasabb, mint az OTI-nál. A betegségek köre részletesen nyilvántartott volt, ehhez a vállalat orvosi, kórházi, gondozói hátteret, a földalatti és üzemi balesetekre mentőszolgálatot szervezett. A pécsvidéki - általában a mecseki - bányászat Európa egyik legveszélyesebb területe volt. A veszélyeztetés mértéke a DGT fennállása alatt a szervezési és technikai fejlesztés, a munkások tapasztalatai következtében fokozatosan módosult. A betegségek és a sajnálatos halálos balesetek azonban végigkísérték a DGT működését, mellyel szükségszerűen együtt járt a folyamatos társpénztári ellátás. (4-5. táblázat) A közvetlen kapcsolat az alkalmazottak és a társpénztár között a segélyezés gyorsaságára kedvezően hatott.

A DGT gazdasági és politikai ellenfelei sok módszerrel igyekeztek a vállalat működését minél kedvezőtlenebb színben feltüntetni. Folyamatosan kifogásolták a DGT különböző juttatásait, amellyel a nemzetközi vállalat a pécsi közéletben is igyekezett befolyását megerősíteni.[16] Ennek sok megnyilvánulása között nemcsak a különböző írásban tett panaszokat, újságcikkek leleplezéseit, de a sztrájkok sorát is megtaláljuk.

Közvetlenül az 1929-es gazdasági válság előtt fejeződött be a DGT pécsvidéki bányáinak általános rekonstrukciója. A vállalat nehéz piaci helyzetbe került, tevékenységét több irányba igyekezett bővíteni. Nehézségeit többek között állami támogatással is igyekezett ellensúlyozni. Ez a támogatás országszerte felháborodást keltett, amit a társpénztári befizetések alakulásával is igyekeztek bizonyítani. A magyar kincstár, az állam a DGT munkásainak befizetésével egyenlő összeget juttatott a vállalat társpénztárának. A fő kifogás az volt, hogy a DGT befizetései és a kincstári/ állami kedvezmények nem álltak arányban egymással, ezáltal a DGT külön nyereséghez jutott. Az elemző összehasonlításokat a hazai legnagyobb bányavállalatokra végezték.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1936. évi bruttó bevétele 10,4 millió pengőt tett ki. Adók és illetékek címén a vállalat az államkasszába a bruttó jövedelemnek majd 15%-át, vagyis 1,4 millió pengőt fizetett be. Ugyanez a Salgó Rt. 1936-ban mindezen felül még 2 973 000 P szociális terhet is viselt. Ha a két tételt egybevetjük, a Salgó évi jövedelmének 44%-át adók, illetékek és szociális terhek teszik ki.

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. évi bruttó bevétele nem egészen 17 millió pengő volt. Adói 2,8 millió pengőt tettek ki. A MÁK így a bruttó bevételnek körülbelül a 33%-át fizette be az államnak.

A pécsi DGT bányabevétele ezzel szemben 1935-ben 17 839 000 schilling volt.[17] A magyar államnak ezután adók és illetékek címén 297 000 schillinget (még 1,7%-ot sem) fizetett be. Szociális terhek címén további 612 000 schillinget fizetett be, összesen tehát 909 000 schillinget, a bruttó hozadéknak csupán 5,1%-át. Ugyanakkor a DGT sorozatosan kapott állami pénzügyi támogatást. (6. táblázat)

A DGT és a bányászat társpénztári tevékenysége 1945-től új tulajdonosi és szervezeti formákban folytatódott, beleolvadt a teljessé váló állami biztosítási és segélyezési rendszerbe.

 

Táblázatok


1. táblázat: A társpénztári nyilvántartás adattartományai[18]

BEVÉTELEK

KIADÁSOK

A tőkék kamatai és jövedelmei

A munkások, özvegyek, árvák nyugbé- re és végkielégítése

A munkások járulékai

Közpénzek, gyógykezelési és temetkezési kiadások

A bányabérlők és birtokosok adományai

Egyházi és iskolai kiadások

Egyéb/átfutó/összes bevételek

Segélyezés és egyéb, a munkások javára fordított kiadások

 

Kezelési költségek

 

Egyéb/átfutó/ összes kiadások

Vagyonállapot az év elején

Vagyonállapot az év végén


2. táblázat: Bányatárspénztárak vagyona 1862-1920

Évek

Vagyonállapot a

Összesen

eFrt

kincstári

magán

bányászatban eFrt

1862

1495

503

1998

1873[19]

2124

3188

5312

1874

2145

3440

5585

1875

2194

3646

5840

1876

2272

3875

6147

1877

2368

4132

6500

1878

2429

4381

6810

1879

2494

4503

7087

1880

2579

4754

7273

1881

2841

4864

7705

1882

2834

4979

7813

1883

2562

5240

7802

1884[20]

2618

5412

8030

1885

2606

5633

8239

1886

2561

6281

8842

1887

2651

6087

8738

1888

2593

6119

8712

1889

2836

6054

8990

1890[21]

3198

5887

9085

1891[22]

3274

5191

8465

1892

3330

4980

8310

1893

3693

5011

8704

1894

3860

5084

8944

1895

4070

5117

9187

1896

4312

5114

9426

1897[23]

4489

4946

9437

1898[24]

9520

10645

20165

1899

9242

11007

20249

1900

9736

11734

21470

1901

9989

12626

22615

1902

10450

12613

23063

1903

10838

13555

24393

1904

11250

14454

25704

1905

11675

15349

27024

1906

12173

16341

28514

1907

12941

17233

30174

1908

13715

18731

32446

1909

14711

20371

35082

1910

15762

21971

37733

1911

16736

23486

40212

1912

17863

25360

43223

1913

19134

27594

46728

1914

20154

28729

48883

1915

21196

29985

51091

1916[25]

na

na

54039

1917

na

na

58658

1918

na

na

na

1919

na

na

na

1920

na

na

na


3. táblázat: A bányatárspénztárak vagyona és tagsága 1921-1947[26]

 

Évek

Társpénztár

egység

Tagság/fő

Vagyon az év végén

1921

29

54117

42371

1922[27]

28

63969

73083

1923

20

74695

1076

1924

21

55396

21887

1925

22

32203

27809

1926[28]

24

33543

31761

1927[29]

22

47677

2058

1928

21

49097

2726

1929

21

50595

2966

1930

21

48757

11060

1931

21

46360

14087

1932

19

46634

14578

1933

19

45780

15201

1934

18

48288

15563

1935

18

49649

16278

1936

18

54153

19394

1937

18

59321

20584

1938

17

63514

21478

1939

16

71588

23844

1940

18

78528

21173

1941

18

83180

32934

1942

18

89421

46252

1943

24

102236

na

1944

na

na

na

1945

na

77114

na

1946

na

82624

na

1947

16

98884

na

1948[30]

16

111870

na

1949[31]

na

na

na

1950

na

na

na


4. táblázat: DGT bányamunkások leggyakoribb megbetegedései a bányakerületek adatai alapján 1874-1945
[32]

Év

Fekvő

betegek

légzőszervi reumatikus

emésztősz.

egyéb

megbetegedések (%)

1874

1594

21,5

8,6

10,0

59,9

1875

1394

23,1

19,7

12,3

44.9

1876

1542

26,1

23,3

11.9

38.7

1877

1712

12,4

11,5

28,1

48,0

1878

2390

9,0

14,4

23,5

53,1

1879

2958

15,2

-

29,0

-

1880

2903

11,2

13,2

8,4

67,2

1881

2460

12,4

8,2

12,2

66,9

1882

2162

12,8

10,9

9,4

65,3

1883

2771

12,3

15,1

7,3

51,7

1884

2879

18,9

14,0

15,4

49,0

1885

2628

20,2

11,4

19,4

47,9

1886

2077

15,0

13,3

19,6

50,7

1887

1768

14,6

13,8

20,9

52,7

1888

1991

22,5

15,4

14,8

51,5

1889

2118

21,6

10,3

16,6

58,2

1890

2589

12,6

18,3

10,9

58,2

1891

2112

25,0

10,2

19,0

45,6

1892

2610

-

-

-

-

1893

2429

-

-

-

-

1894

2805

-

19,1

-

-

1895

3172

-

-

-

-

1896

3852

19,1

-

-

-

1897

4094

19,1

-

16,5

-

1898

4358

21,0

-

17,0

-

1899

4081

18,5

14,2

14,2

53,0

1900

11511

13,8

16,5

14,3

55,4

1905

662

16,2

12,1

13.7

58,0

1910

789

11,3

15,1

15,7

57,9

1915

1135

12,0

19,8

13,0

55,2

1920

1350

11,1

13,0

14,3

61,6

1925

1144

10,4

14,4

6,7

68,5

1930

703

8,5

8,8

6,4

76,2

1935

1092

6,5

9,7

10,3

73,5

1940

1652

10,3

12,7

8,2

68,8

1945

1380

12,0

12,0

9,8

66,2


5. táblázat Halálos balesetek a DGT bányáiban a baleseti okok miatt 1873-1944[33]

Év

A balesetek okai a föld alatt

Összes halálos baleset

Sújtólég- robbanás

Gázkitörés, mérgezés

Kőzet- és szénomlás

Aknába zuhanás

Gép és szállítóeszköz

Egyéb

Földalatti baleset

Külszíni balesetek összesen

1873

5

0

1

1

0

1

8

0

8

1874

0

0

2

1

1

0

4

1

5

1875

2

0

1

3

0

0

6

0

6

1876

0

0

0

1

0

0

1

1

2

1877

2

0

1

2

0

0

5

0

5

1878

3

0

0

1

0

0

4

0

4

1879

5

0

5

1

1

0

12

0

12

1880

0

0

0

0

2

0

2

0

2

1881

2

0

1

1

1

0

5

0

5

1882

1

0

1

0

0

0

2

0

2

1883

0

0

6

1

0

0

7

0

7

1884

0

1

1

0

0

0

2

1

3

1885

0

0

3

0

0

0

3

0

3

1886

0

0

1

0

0

0

1

0

1

1887

0

1

0

0

1

0

2

0

2

1888

0

0

2

0

0

0

2

0

2

1889

0

1

1

0

1

0

3

0

3

1890

1

4

0

0

0

0

5

0

5

1900

3

0

2

1

2

2

10

0

10

1901

0

4

3

2

0

2

11

0

11

1902

0

1

1

1

0

1

4

0

4

1903

0

0

1

0

0

0

1

1

2

1904

5

0

4

1

1

0

11

0

11

1905

0

0

0

0

0

1

1

0

1

1906

0

1

1

0

0

0

2

0

2

1907

0

1

2

1

1

0

5

0

5

1908

0

0

0

0

1

0

1

1

2

1909

0

0

3

1

0

0

4

0

4

1910

0

1

1

0

1

0

3

0

3

1930

0

2

4

0

1

0

7

0

7

1931

0

1

5

0

0

0

6

0

6

1932

0

1

1

1

0

0

3

0

3

1933

0

0

1

0

0

0

1

0

1

1934

0

2

0

0

0

1

3

0

3

1935

0

0

1

0

1

0

2

0

2

1936

0

3

2

0

1

0

6

0

6

1937

0

0

1

0

2

0

3

0

3

1938

0

2

1

1

0

0

4

1

5

1939

0

1

1

1

0

0

3

0

3

1940

0

1

1

0

0

0

2

1

3

1941

4

0

2

0

3

0

9

0

9

1942

0

2

2

0

0

0

4

1

5

1943

0

0

2

0

0

0

2

0

2

1944

1

0

0

0

0

0

1

2

3


6. táblázat: A DGT-nek juttatott magyar állami szubvenció[34]

Evek

Millió schilling

1929

2, 5

1930

2, 5

1931

2, 5

1932

1, 7

1933

1, 7

1934

3, 6

1935

2, 3

Irodalom

BABICS 1952 = Babics András: A pécsvidéki kőszénbányászat története. Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest, 1952.

DGT kőszénbányái 1894 = Az I. Cs. Kir. Szabadalmaztatott Dunagőz- hajózási Társulat Pécs melletti kőszénbányái. A Magyar Orvosok, és Természetvizsgálók számára felajánlja a Társulat. A Társulat saját kiadása. Nyomatott Taizs József Nyomdájában. Pécs, 1894.

Emléklapok 1894 = Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából-jelenéből. Szerk.: Ágh Timót. Pécs, 1894.

HUSZÁR 1995 = Huszár Zoltán: Lakásviszonyok a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányatelepein a XX. század első felében. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39. /1994/ Felelős szerk.: Uherkovich Ákos. Pécs, 1995.

HUSZÁR 1996 = Huszár Zoltán: A Dunagőzhajózási Társaság és a pécsi közélet kapcsolatának egy sajátos vetülete 1922-1930. In: Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 221-230.

Munkásmozgalom 1987 = A magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumai. I. Kossuth, Budapest, 1987.

WENZEL 1866 = Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi bányajog rendszere. Budán, a M. kir. Egyetemi Nyomdából. 1866.

Jegyzetek


[1] A MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Tudományos Bizottsága az 1496-ban létesült első társadalombiztosító szervezet, a Bányatárspénztár (BergKnappschaft) alapításának alkalmával rendezendő tudományos konferenciára készült tanulmány részlete (Krisztián Béla: A bányatársláda/bányatárspénztár intézménye a Dunagőzhajózási Társaság(DGT) pécsvidéki bányáiban 1854-1945)

[2] 1854. május 23. Osztrák Általános Bányatörvény. WENZEL 1866. 59. és a következő, a X. fejezet szól A társpénztárakról. Im. 259-260.

[3] A terület első, részletes forrásértékű történeti feldolgozását Babics András végezte el. A Népszava írta 1949. október 15-én: „ Dr. Babics András a Dunántuli Tudományos Intézet professzora írja a pécsvidéki bányászok harcos történetét." Műve, A pécsvidéki kőszénbányászat története című kötet (Budapest, Közoktatásügyi Kiadóvállalat, 1952.) 1944-ig öleli fel a terület történetét.

[4] HUSZÁR 1995. 185-195.

[5] A bányamunkások helyzetéről. Népszava 1892. február 11.

[6] Munkásmozgalom 1987. 132-133.

[7] Pécsi Bányászati Gyűjtemény. 89/1941. Mecsekszabolcs. Kézzel irt, eredeti beadvány, olvashatatlan aláírásokkal.

[8] DGT kőszénbányái 1894. 49-52. (19. fejezet. Társláda és egészségügyi viszonyok)

[9] DGT kőszénbányái 1894. 52.

[10] A Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján.

[11] Pallas Nagy Lexikon. Bánya-társláda, Bruderlade. Budapest, 1910.

[12] 1944. 03. 14. Nagybánya, kérelem a DGT - hez a IV. éves tanulók tanulmányi támogatására, Eredeti. OL. Z-1481. 63. cs.

[13] Kézzel írva: nem lett elküldve, a DGT iktatására lásd 1392. sz. postautalvány, visz- szavételezve. OL. 1481. 62. cs. 72. t.

[14] Tisztviselők, tanítók, óvónők, művezetők, segédtisztek, felvigyázók.

[15] A DGT alkalmazottai számára létesített kórházban például 1893-ban 175 beteget 4494 ápolási nappal kezeltek, vö. Emléklapok 1894. 135.

[16] Ilyen volt pl. a szánjuttatások sora, vö. HUSZÁR 1996. 221-230.

[17] Á pengő/schilling átszámítást mellőzzük, a két fizetőeszköz értékében ezidőben nagy eltérés nem volt.

[18] Magyar Statistikai Évkönyv. OSH. Budapest. 1882.

[19] Magyar Statistikai Évkönyv 1871. Buda. OSH. 1874. Csak a sóbányászatról nyújt adatokat. Így a két sókerület (Kolozsvári és Máramaros-szigeti kerületek) vagyona 257 507 forint.

[20] Az eltérés magyarázata: a másképp értelmezett vagyon-megállapítás.

[21] Eddig Magyar Statistikai Évkönyv címmel.

[22] Ettől Magyar Statisztikai Évkönyv címmel.

[23] 1897-ig korabeli ezer forintban.

[24] 1898-tól ezer koronában.

[25] Ebben az évben 111 bányatárspénztári szervezetet tartanak nyilván.

[26] A Magyar Statisztikai Évkönyv kötetei alapján

[27] 1921-1922 között ezer aranykoronában

[28] 1923-1926 között millió Koronában

[29] 1927-től, ezer Pengőben

[30] Készült szigorúan bizalmas kiadványként, 400 számozott példányban. MSÉ 1948. (1950) A bányászati statisztika első fejezeteként, 2-34.

[31] A bányászat a nehézipar alá sorolva. A Bányatárspénztár adatai a pénzügyi eredmények/forgalom alá sorolva.

[32] BABICS 1952. 90-91.

[33] BABICS l952. 119-120.

[34] Magyar Hitel 1937/4.7.