Cikkek

Agócs Angéla – Fehér Zsófia A nők helyzete Pécsett a 19–20. század fordulóján a helyi sajtó tükrében

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

195–202. p.


Agócs Angéla – Fehér Zsófia


A nők helyzete Pécsett a 19–20. század fordulóján a helyi sajtó tükrében


Die Situation der Frauen in Pécs an der Wende des 19–20. Jahrhunderts im Spiegel der Ortspresse

Status of Women in Pécs in the turn of the 19th and the 20th Century in the Local Newspapers





Tanulmányunk célja, hogy a magyarországi társadalomtörténeti irodalomban egy eddig – meglehetősen méltánytalanul – elhanyagolt témára felhívjuk a figyelmet, amely nélkül a társadalomról alkotott képünk igen egyoldalú lenne. Nevezetesen a nőknek a magyar társadalomban betöltött helyéről van szó. A téma jelentőségét növeli, hogy a nők a társadalom felét tették ki, s ebben a korszakban – a nyugat-európai polgárosodás létrejöttét követve – egyre nagyobb számban jelentek meg a közéletben, egyre több funkciót tölthettek be. Ez a folyamat fél évszázad alatt – vagyis történeti léptékkel mérve igen gyorsan – meghozta a női társadalom számára a polgári egyenjogúságot. Írásunkban a korabeli sajtó néhány elemének felvillantásával próbáljuk meg bemutatni a városban élő nők helyzetét, pozíciójuk változásának megindulását, s azokat az elképzeléseket, amelyekkel a nőket az újszerű társadalmi munkamegosztásba kívánták bevonni.
[1]

1. Pécs város népessége a 19-20. század fordulója felé

Pécs város népessége a dualizmus korában – a magyarországi városokat tekintve – gyorsan növekedett. Az 1880 után rendszeressé váló statisztikai adatok alapján viszonylag pontosan megítélhető a népesség változása. 1890-ben a város népessége 34 067 fő volt, a világháború előtti utolsó népszámlálás alkalmával, 1910-ben pedig már 49 822 főt számláltak össze.[2]


Pécs város népességének kor szerinti összetétele

Kor

Férfi (%)

Nő (%)

∑ (%)

0-15

31,30

28,20

29,75

15-40

40,24

42,10

41,17

40-60

21,33

21,33

21,33

60 felett

7,13

8,37

7,75


A korabeli városi népesség összetétele magán hordozta a gyors növekedés jegyeit. Ez azt jelenti, hogy a jelentős betelepedés miatt a városi lakosság – hiszen a városba beköltözők általában felnőtt korú emberek voltak – statisztikailag legnagyobb hányada (41%-a) a 15-40 éves korosztályban helyezkedik el. A megtelepedés után, a házasságok létrejötte utáni állapotot mutatja a viszonylag magas gyerekszám, míg a legfelső szegmensben, az öregek tekintetében relatíve alacsonyabb a lakosság aránya.

Az életkörülmények javulásával (fizetések, lakásviszonyok, fogyasztási kultúra stb.) jelentősen nőtt a pécsi népesség várható életkora, a társadalmi-demográfiai mutatók egyértelmű emelkedést mutatnak az átlagos életkort illetően már a dualizmus korai időszakában is. Ugyanakkor nagyon lényeges, hogy a tradicionális társadalmi munkamegosztásból fakadóan a nők élete – a gyerekszüléssel együtt járó kockázati tényezőket leszámítva – nyugalmasabb volt, kevesebb veszélynek voltak kitéve, így nem véletlen, hogy hosszabb életre számíthattak, mint a férfiak.


A pécsi átlagéletkor 1890-ben[3]

Férfi

29,069

30,2165

29,643


Ha a városi népességet a családi státus szerint vizsgáljuk, akkor a korszak sajátosságait látjuk visszatükröződni a pécsi állapotban is. Az élet természetes rendjeként értelmezték ebben a korszakban, hogy a felnőtt nőknek férjhez kell menni, így a hajadonok avagy nőtlenek száma természetszerűleg alacsony volt. Pécs alapvetően katolikus város volt – bár a dualizmus időszakában jelentősen szaporodott a más vallásúak száma is -, így a törvényesen végrehajtott válások száma nagyon alacsony szinten mozgott. A korszak felfogása – s ez a fennmaradt sajtóanyagban is tükröződik – egyértelműen úgy vélte, hogy a
„tisztességes lány” legnagyobb erényei közé tartozik, hogy igyekszik férjhez menni, s családot létrehozni.


A pécsi népesség szerkezete családi állapot szerint 1890-ben

Nem

Nőtlen Hajadon (%)

Nős

Férjes (%)

Özvegy (%)

Törvényesen elvált (%)

Férfi

33,79

60,65

5,19

0,37

27,06

54,41

18,05

0,48


Műveltségi szempontból a városban élő nők helyzete nagyon siralmasan nézett ki, bár mindjárt hozzá kell tenni, hogy az adatok szerint ez még mindig sokkal jobb állapotot mutat, mint a kisebb városok avagy a baranyai falvak esetében látszik. Az írni-olvasni tudás szempontjából folyamatos előrelépést figyelhetünk meg, hiszen az 1869. évi 51%-os arány 1890-re 67%-ra növekedett. Mindenesetre tény, hogy a nők esetében gyorsabb a tendencia, mint a férfiaknál.


Az írni-olvasni tudás 1867-1890 között Pécsett

1869-ben

1880-ban

1890-ben

Férfi (%)

Nő (%)

Férfi (%)

Nő (%)

Férfi (%)

Nő (%)

72,25

50,94

80,71

62,85

82,81

66,98


A férfiak 83%-os írni-olvasni tudásával szemben a nők esetében csak 67%-os arányt látunk, vagyis megközelítőleg a női társadalom egyharmada nem tanult meg írni és olvasni. Valószínűleg még gyengébb képet kapunk akkor, ha az olvasást vagy az írást gyakorlati szempontból nézzük, ám erre vonatkozó statisztikai adatokkal sajnos nem rendelkezünk, mégis úgy gondoljuk, hogy a funkcionális analfabétizmus (vagyis aki megtanult ugyan írni-olvasni, ám azt nem gyakorolta s így elfelejtette) igen nagy lehetett.


A városi társadalom műveltségi adatai 1890-ben

Műveltség foka

Férfi (%)

Nő (%)

Olvas és ír is

82,81

66,98

Csak olvas

0,62

4,39

Egyik sem

16,57

28,63

2 (%)

100

100


Az alacsonyabb szintű műveltségi állapot természetesen a kortársakat is befolyásolta, így nem véletlen, hogy egyre több olyan elképzelés jelent meg, amely a nőknek a tömegesebb iskoláztatását, nevelését irányozta elő. A következőkben ezt tekintjük át.

2. A nők (lányok) tanulásának lehetőségei

A nők társadalmi egyenlőségének kivívása előtt számos felfogásbeli akadály, valamint társadalmi érdekellentét tornyosult a dualizmus korszakában. Ezek fennmaradásához azonban nemcsak a férfiak, hanem a nők egyes csoportjai is hozzájárultak nemtörődömségükkel, érdektelenségükkel, szűklátókörűségükkel. Az egyenlővé váláshoz vezető út egyik legfontosabb mérföldköve az oktatáshoz kötődött. A nők keresőképessé válásához ugyanis tanfolyamokra, továbbtanulási lehetőségekre volt szükség, amelyekben a férfiakhoz képest kisebb arányban illetve szűkebb szakmaválasztékhoz juthattak csak hozzá. A szegényebb sorban élők helyzete ugyanis férjük, apjuk munkaképtelenné válása esetén még rosszabbá vált, sokszor csak megalázó állások elvállalásával jutottak a létfenntartáshoz szükséges jövedelemhez. A lehetőségek nagyban eltértek. A lányok csak polgári iskola, tanítóképző, kereskedelmi és bábatanfolyam közül választhattak, míg a fiúk főgimnázium, jogi akadémia, vincellérképző, elektrotechnika tanfolyam, bányásziskola, teológia, gépész-, építésztanfolyam stb. közül választhattak. Még a műveltebb nők sem akartak szegényebb társaik érdekében mozgalomba tömörülni, hogy kivívják nekik a tanuláshoz illetve továbbtanuláshoz való jogot. A kevésbé vagyonos réteg tagjai sok esetben egyszerűen szégyellték kifejezni, hogy ők vagy leánygyermekeik még tanulni szeretnének. Az 1897-98-as évi jelentésében Pécs város oktatási felügyelő igazgatója három alternatívát kínált ennek megoldására:

1.       a 4 osztályos rendszer 6 osztályossá, tehát felsőbb leányiskolává alakítása

2.       a 4 osztály fölé egy továbbképző tanfolyam illesztése

3.       a 4. osztály fölé egy két éves női ipari iskola helyezése.

A nők kettős szerepe (családanya, eltartó) miatt inkább az első és utolsó lehetőséget látta megvalósíthatóbbnak, ezek közül azonban a felsőbb leányiskola létrehozása tőkeigényesebb volta miatt nem volt támogatható.

A leányiskolák engedelmességre, önuralomra, hűségre, szorgalomra és tisztaságra nevelték a lányokat. Hazaszeretetre és közhasznúságra tanították őket, felkeltették érdeklődésüket a tudományok és a művészetek iránt. Viszont mikor kikerültek az iskolából, sok leány nem tudta, hogy mihez kezdjen a sok szabadidejével, így továbbra is igényelték a már megszokott oktatást. A kisebb hivatalnokok, iparosok lányainak könnyebb volt a helyzete, mert már kis koruktól fogva segítettek a háztartásban, megtanultak varrni, szabni, így amikor befejezték tanulmányaikat, át tudták vállalni a háziasszonyi teendőket és „képesek voltak kenyerüket becsületes munkával megkeresni”.[4]

Egy pécsi felsőbb leányiskola létrehozása körül igen sokáig folyt az iskolaszéki vita. A szülők szerették volna, ha lányaik műveltebbek lennének, erre lehetőségük eddig csak intézetbe adással volt, vagy a zárda iskolájában tanítónőnek képezték ki őket. Az intézetek tandíja azonban nagyon magas volt, így azt nem tudta minden család megfizetni, valamint a lányok nem maradhattak tanulmányaik ideje alatt szüleik mellett. A zárdai iskolával az volt a probléma, hogy a lányok egy részének nem volt megfelelő képessége vagy kedve a pályához, valamint a megfelelő képességű, jól képzett tanítónők is csak nehezen, protekcióval juthattak általában jó álláshoz a tömeges képzés miatt. Az ellenzők úgy gondolták, hogy nem lenne elég tanuló, sokba kerülne az intézmény fenntartása. A valósághoz hozzátartozik, hogy forrást lehetett szerezni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól, ezen kívül mindössze néhány új tanár felvételére volt szükség. Az ügy pártolói még azt is érvként hozták fel, hogy a felmerülő költségek csökkentéséhez a párhuzamos osztályok beszűntetése is hozzájárulna, de fel lehetne emelni a tandíjat is, melynek fizetése alól csak a jeles bizonyítványnyal rendelkezők kapnának mentességet. Ebbe a képzési rendszerbe a magaviselet illetve a tanulmányi előmenetel terén megfelelő eredményeket felmutatók kerülhettek be. A lányok főként irodalmat, történelmet, esztétikát, neveléstant illetve francia nyelvet tanulhattak. A felsőbb leányiskolák a középiskolák közé, a középiskolai főigazgatók hatáskörébe tartoztak. A tanári kar polgári iskolai tanítónőkből, illetve középiskolai tanárokból állt.

A nők eddigi legmagasabb fokú végzettsége a polgári iskolai tanítónői oklevél volt, ezzel polgári iskolákban, képezdékben, felsőbb leányiskolákban helyezkedhettek el. A tervezet ezzel szemben félig kereskedelmi, félig ipari tanfolyamot ajánlott a művelődni vágyó lányok számára. Ilyen iskolák eddig nem léteztek, így kvalifikációt sem nyújthattak. Ehhez két ipari tanítónő és több óraadó alkalmazását vették tervbe.

Más városokban már működtek olyan tanfolyamok, ahol a háztartással kapcsolatos legfontosabb teendőkre készítették fel a lányokat, ide értendő a mosáson és takarításon kívül az akkor egészségesnek számító ételek főzése, és a háztartás fenntartásához szükséges pénz megfelelő beosztása is. Ez elősegítette a munkásréteg szocializálódását, hiszen az ilyen tanfolyamokat elvégzett nők képesek voltak az amúgy rideg és barátságtalan otthonokat kellemesebbé tenni. Ezeket Pécsen a felső leányiskola keretein belül kívánták megoldani.

3. A felnőtt nők helyzete

Elsőként nézzük meg a nők helyzetét általánosságban. Az 1890-es években már a napi sajtóban is állandó témává vált a felnőtt nők helyzetének megítélése. Alapvető problémák voltak a férfiak és a férjek gondolkodásmódjával, akik alapvetően úgy vélekedtek, hogy a nő szerepe csupán az, hogy jó feleség és anya legyen. Az 1890-es években megjelent írások szerint a változások legfontosabb elemei a következők kellenek, hogy legyenek:[5]

1.      Irtsuk ki azt a felfogást, hogy a nőknek kevesebbet kell tudniuk, tanulniuk a férfiaknál és segítsük a nőket abban, hogy az iskolai tanulmányaik után komoly és felelősségteljes állást vagy életfeladatot tudjanak találni maguknak.

2.      Szoktassuk őket komoly és pontos munkavégzésre.

3.      Tartsuk be a törvényt, miszerint minden 5000 fölötti lélekszámú község köteles polgári vagy felsőbb leányiskolát létrehozni.

4.      Minden városban állítsanak fel olyan iskolát, ahol a lányok háztartástant tanulhatnak, ehhez a szülők együttműködését és a jótékony nőegyletek segítségét kérték, akik főző- és háztartási tanfolyamokkal támogathatnák az ügy sikerességét.

5.      Küldjék a lányokat varrónőkhöz, ahol a szabás és varrás mesterségét meg tudják tanulni.

6.      Célnak tűzi ki a nemek egyenjogúságát elérni és a nők minél nagyobb részét egyetemi oktatásban részesíteni.

7.      Fontos, hogy a lányok számára is hozzanak létre nyilvános szakmai iskolákat, például tanítónő-, óvónő-, zongoratanító-képzőket és kereskedelmi iskolákat.

8.      A nagyobb városokban női középiskolákat hozzanak létre, ahol latin tanulmányok folytatására és tudományos pályára irányítanák a tehetséges tanulókat, például gyógyszerész, orvosi, filozófus pályára.

9.      Fontos elérni, hogy a magyar társadalomban a képzett nők magasabb végzettséget igénylő, nagyobb hatalmi jogkörrel rendelkező állásokat is betölthessenek.

A női sors egyik neuralgikus pontja volt a városi cselédlányok, cselédasszonyok léte.[6] Ebben az időszakban nők tömegei nem találtak munkát a szülőfalvaikban (részben az idénymunkák összeszűkülése, így például a filoxéra következményei miatt[7]), ezért sok fiatal vállalt előkelőbb házaknál cselédi munkát pénzért és élelmezésért. Munkát legtöbbször az ún. „cselédszerző intézetek boltján” keresztül találtak. Sajnálatos módon ebben az időszakban jellemző volt velük szemben a munkaadó általi megalázó bánásmód és bizalmatlanság, ezért gyakran kialakult bennük egy nagyfokú elkeseredettség és passzív életszemlélet. A rossz bánásmód hatására egyre gyakrabban alakultak ki konfliktusok a munkaadóval, ami végül gyakran a munkahely elvesztéséhez vezetett. Mindennek hatására jellemző volt, hogy a nagyvárosban, pénz és élelem nélkül élő cselédlányból a mindennapi betevő falat előteremtése következtében örömlány lett. Az egyik korabeli elgondolás szerint a megoldás az lenne, ha cselédházat létesítenének Pécsett, amely foglalkoztatná a munkanélküli cselédlányokat.

Más volt a helyzete a középrétegből származó nőknek, hiszen a kisebb hivatalnokok, iparosok lányainak könnyebb volt az önellátás szempontjából a helyzete, mert már kis koruktól fogva segítettek a háztartásban. A jobb módúaknál és a gazdag kereskedő családoknál a lányok az iskola végeztével átadták magukat az „édes semmittevésnek”, zongora-, ének-, angol és francia társalgási órákat vesznek, rajzolnak, festenek és regényeket olvasnak (általában Zola-regényeit), ami túlcsigázott ábrándozásokhoz és képzelgésekhez vezet. „Ledér szerelmi kalandok” jellemzőek rájuk, csak egynéhány lány segédkezik a főzésnél néha, de akkor is csak kedvtelésből, ennek következtében önmagukat nem tudják ellátni, vagyis a társadalomnak nem voltak aktív tagjai.

Irodalom

GYÁNI 1998 = Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a Horthy-korban. In: Kövér György – Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.

GYÁNI 1987-88 = Gyáni Gábor: Női munka és a család Magyarországon (1900-1930). Történelmi Szemle, 1987-88. 3. 366-374.

KAPOSI 2006 = Kaposi Zoltán: Pécs gazdasági fejlődése 1867-2000. Pécs, 2006.

KAPOSI 2002 = Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 17002000. Dialog Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2002.

KATUS 1995 = Katus László: Pécs népessége 1848-1920 között. In: Tanulmányok Pécs történetéből 1. Szerk.: Vonyó József. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1995.

KOLTA 1968 = Kolta János: Baranya megye és Pécs város népesedése 1869-1968. Pécs, 1968.

Jegyzetek


[1] A nők helyzetére általában lásd: GYÁNI 1998.; illetve GYÁNI 1987-88.

[2] A népszámlálások táblázatos összefoglalásához: KATUS 1995. 60.; A városi népességfejlődés tágabb, főleg gazdasági szempontú értelmezéshez lásd: KAPOSI 2006. 31-35.

[3] A táblázatokhoz a népszámlálások statisztikai anyagát használtuk (lásd az 1890. évi népszámláshoz: Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam II. kötet. KSH, Budapest, 1891.; az 1910. évihez: Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 48. kötet. KSH, Budapest, 1911.; de felhasználtuk a város demográfiai állapotáról szóló tanulmányokat (lásd KATUS 1995.; KAPOSI 2006.) is.

[4] A női kereskedelmi tanfolyam. Pécsi Napló 1896. szeptember 23.; Felsőbb leányiskolát Pécsnek. Pécsi Napló 1898. június 9.; Nőképzésünk. Pécsi Napló 1900. június 6.

[5] A lányok oktatása. Pécsi Napló 1893. július 16.; A nők társadalmi állásáról. Pécsi Napló 1895. október 23.; A női kereskedelmi tanfolyam. Pécsi Napló 1896. szeptember 23.; Felsőbb leányiskolát Pécsnek. Pécsi Napló 1898. június 9.

[6] A nőcselédek sorsa. Pécsi Napló 1893. április 21.

[7] KAPOSI 2006. 46.