Cikkek

Pucz Péter: 50 éves a PVSK stadion

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 4. szám, 111-117. oldal

Letöltés: pdf20


50 ÉVES A PVSK STADION

Aki még nem járt a Verseny utcai Vasút pályán, az bizony vajmi keveset tud Pécs város sportjának történetéről. Ötven éve ugyanis nagy dolgok történtek a nagyállomás túloldalán. Korszerű stadion épült, az 1919-ben megalakult PVSK saját pályát kapott. Pedig volt egy korszak a magyar történelemben, amire sokan sokféleképpen emlékeznek, s amit kis szerencsével túl is lehetett élni. Voltak ugyanis kékcédulás választások, voltak koncepciós perek, volt vagyonelkobzás, volt csengőfrász, volt Recsk és Hortobágy, volt kuláklista és padláslesöprés. Az ötvenes éveknek azonban voltak maradandó eredményei is. Ezek egyike a PVSK korszerű új stadionja.

Akkoriban, úgynevezett „kisberuházással” nem lehetett igazán az érdeklődés középpontjába kerülni. Éppen ennek okán kaptak nagyobb teret a látványosan gigantikus építmények, erőművek, kohászati üzemek, szocialista városok, hidak, utak, bányák. Ennek egyik vidéki vívmánya a pécsi PVSK sporttelep, amely mai árakon legalább 2-2,5 milliárd forintba kerülne. Ebből is látszik, milyen hatalmas munkát végeztek el eleink, amikor közösen hoztak létre egy olyan bázist, amely évtizedek múlva is lenyűgöző, de csupán méreteivel.

A Pécsi Vasutas Sportkör 1919-ben alakult, azóta számos nehéz korszakot átélve működik. Mi több, a régió egyik legnagyobb sportegyesülete, a legtöbb szakosztállyal, a legnagyobb számú sportolóval. A tradicionális klub történetében az egyik legjelentősebb mérföldkő volt - természetesen a klub megalapítását kivéve - amikor 1952-ben átadták Pécsett, a Verseny utcában a PVSK stadionját. Ennek immár ötven esztendeje. Azóta számos nagy eseménnyel, csodálatos egyéniségekkel, olimpikonokkal, remek pályafutásokkal erősítették meg azt a hitet, miszerint érdemes volt a nagy munkába belefogni. A pálya, melynek különleges története van, ma kettős életet él. Egyrészt van egy teljesen új, világszínvonalú, műanyag borítású atlétikai pályája, másrészt viszont egy korábban nagy csatákat látott, fél évszázados stadionja, mely jelen állapotában, bizonyos pontokon már egyértelműen életveszélyes. A lelátón egykoron 20-22 0000 néző is szorongott, ma egyes szektoraiba belépni még a kalandvágyóknak sem ajánlatos. A Verseny utcában furcsán ötvöződik a dicső múlt, a sok jóval kecsegtető jövő, meg a kissé kilátástalan jelen.

A már évtizedek óta Verseny utcaként ismert, a pécsi főpályaudvarral párhuzamosan, de a síneken túl húzódó bitumencsík egykoron a Hun nevet viselte, aztán ragadt rá az új név, ami cseppet sem sértő, de a hagyományok tisztelete jegyében bizony visszajárna neki az eredeti elnevezés. Itt épült fel a PVSK stadionja, nem minden előzmények nélkül.

Aki napjainkban szeretne többet megtudni a stadionról, annak építészeti paramétereiről, az akkor cselekszik a legjobban, ha beéri az építésben részt vevők visszaemlékezéseivel. Bármilyen hihetetlen, de a Magyar Államvasutak Rt. Pécsi Területi Igazgatóságán még fáradságos keresgélés után sem találtak olyan nyomokat, adatokat, tervrajzokat, amik a stadion építésének körülményire utalnának. A Csorba Győző Megyei Könyvtárban sem maradt fenn valóban hiteles krónika az építkezésről, annak részleteiről. Pontosabban az 1952-es Dunántúli Napló kötetei között böngészve, azért néha egy-egy rövidhírben foglalkoztak a nagy munkával.

 

psz 2002 04 12 putz peter 01

 

Mint minden akkori építkezés, így természetesen a PVSK-pálya is az „Ötéves terv” keretei között készült, a Vasutas Szakszervezet támogatásával. A Rákosi-rendszer egy minden igényt kielégítő, a legkorszerűbb elvárásoknak megfelelő létesítményt ígért a dolgozóknak. Ebben aztán nem is okoztak csalódást a várakozóknak, hiszen egy kiváló minőségű gyeppel rendelkező labdarúgópályát, köré salakos atlétikai futósávokat, lelátókat, öltözőket készítettek el. A talajmunkák már 1951-ben elkezdődtek, ennek során mintegy 80 000 köbméter földet kellett bedolgozni a kiszemelt területen. Sportolók visszaemlékezései alapján bizton állíthatjuk, jelentős szerepet kapott, az arra a korszakra oly annyira jellemző társadalmi munka. Volt ebben némi kötelezően vállalt önkéntesség is, de szívesen, önzetlenül is kivették a részüket a munkából azok, akik később a létesítményt használták. Először a korábban lápos környéket töltötték fel, 150 cm-es magasságig. A körlelátót először 5000 néző elhelyezésére tervezték, később bővítették 20 000-re a befogadó képességet. Érdekesség, hogy az észak-déli irányú játéktéren körbefutó tribün utcafronthoz közelebbi részét akkoriban, pénzhiány miatt nem tudták befejezni, aztán ez már sohasem készült el. Túl nagy bátorság nem szükséges ahhoz, ha valaki kijelenti, ez már sohasem fog befejeződni. A lelátó mögött, a mostani öltözők helyén elképzeltek egy 44x80 méteres alapterületű tornacsarnokot is, de ez legfeljebb álom szintjén maradt fenn. A terem mellett vendégszobák sorakoztak volna, két oldalán, pedig fürdők, mellékhelyiségek kaptak volna helyet. A büfé is itt épülhetett volna meg, de akkoriban hozzávetőlegesen 400-500 ezer forint hiányzott hozzá. Ennek ellenére, az ötvenes években minden tekintetben kiemelkedő színvonalú sportcentrum készült el, ami az átadás pillanatában még a Népstadionnál is jelentősebb volt. Főleg azért, mert utóbbit csak 1953. augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek. Természetesen a pécsi építmény sokkal kisebb méretekkel rendelkezett, ám a vidéki igényeknek, elvárásoknak szinte tökéletesen megfelelt. A rendelkezésre álló beszámolók szerint, az állóhelyi tribünön már alkalmazták a hullámtörő korlátokat, ami jelentős előrelépésnek számított a korábbiakban megszokottakhoz képest.

 

psz 2002 04 12 putz peter 02

 

A Pécsi VSK sportpályáját, de sokkal inkább stadionját, 1952. augusztus 9-én vehették birtokukba a dolgozók. A II. Vasutasnap keretében érkeztek meg a vendégek, meghívottak, a sportot szeretők ezrei az új létesítménybe. A főbejárat felett egy hatalmas tábla hívta fel a figyelmet arra, milyen jelentős ünnepség keretén belül történt meg az avatás. „Éljen a II. Vasutasnap! Előre a szocialista vasútért”. A híradások, feljegyzések szerint a stadion zászlóerdőbe öltözve fogadta a nézőket, sportolókat egyaránt. Cseppnyi meglepetést sem okozott, hogy a nemzeti színek helyett a piros, pontosabban a vörös volt a markánsan meghatározó tónus.

 

psz 2002 04 12 putz peter 03

 

Már jóval 15 óra előtt gyülekezett a tömeg, aztán pontosan délután 3-kor, a Vasutas Zenekar indulójára vonultak be a sportolók a gyepre. A PVSK összes szakosztálya eljött, még azok is, akik egyébként a teremben érték el sikereiket, fekete-fehér dresszben. Az ünnepséget Marton János, a területi bizottság elnöke nyitotta meg. Elhangzott a nemzeti Himnusz, bár arról nincsen érdemleges információ, vajon melyiket játszották el. Hiszen abban az időben voltak a Rákosi-érában olyan törekvések, melyek a tökéletesen megfelelő nemzeti imát szerették volna megreformálni. Csak reménykedhetünk benne, Kölcsey Ferenc művét adták elő, Erkel Ferenc zenéjével.

Ezután a sportkör elnöke, Uglyai János mondott beszédet. Ennek legjelentősebb részeit a sajtó is megörökítette, ezért aztán szó szerint idézhetjük: „Pártunk és kormányzatunk a vasutasok jó munkájának jutalmául építette fel ezt a sportpályát. A Pécsi Lokomotív (az ötvenes években ilyen néven is emlegették a klubot) 1919-ben alakult, 35 év alatt a sportkörünk nem tudott pályához jutni. A múlt rendszer uralkodó osztályának nem volt érdeke az, hogy a dolgozóknak pályát adjon. A sport csak addig érdekelte őket, amíg profitot reméltek belőle. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott minden ebben az országban. Sportunk valóban tömegsport lett. A Munkára Harcra Kész (MHK) testnevelési rendszerrel, amelyet a Szovjetunió példája nyomán nálunk is bevezettünk, megteremtettük a szocialista sport alapjait. A magyar sport jó úton halad. Ezt bizonyította be a 16 olimpiai aranyérem is, amit Helsinkiben szereztek sportolóink. Vasutas sportunk kiválóságát mutatja az, hogy Csermák József, Székely Éva és Gyenge Valéria személyében három olimpiai bajnokot adott a hazánknak. Mi pécsiek, büszkék vagyunk a Pécsi Lokomotív olimpikonjaira is. Bár erős mezőnyben helyezést nem értek el, de Lippay Antal a 400 méteres gátfutásban, Solymossy Egon pedig 4x400 méteres váltóban kitűnő, új országos csúcsot futott. Pécsi fiatalok, használjátok ki az alkalmat, gyertek, erősítsétek, izmosítsátok testeteket, érjetek el jó eredményeket ezen a pályán, Baranyában, a Tito-banditák szomszédságában még erősebb, izmosabb, munkára és harcra készebb fiatalságra van szükség.” A politikától mélyen átitatott beszédben semmi meghökkentő sincsen, legfeljebb az akkori uralkodó rendszer görbe tükrében mutatja be a kor sportvezetését.

Ezután az elnök a sportolók nevében fogadalmat tett: „Ígéret teszünk pártunknak és szeretett Rákosi elvtársunknak, hogy ezt a szép ajándékot azzal háláljuk meg, hogy eredményeinket tovább javítjuk, sportfejlesztési és MHK tervünket teljesítjük.” Ezek után következtek a sportbemutatók, melyek során szőnyegre léptek a birkózók, éppen a szomszédos dombóvári vasutasok ellen. Az atléták is bemutatták tudásukat, aztán elkövetkezett a legfőbb műsorszám, amikor a Pécsi Lokomotív a Sztálin Vasmű ellen lépett pályára. A ma már inkább Dunaújváros, az egykor volt Dunapentele, majd Sztálinváros néven ismert település labdarúgói 2-0 arányban győztek, miután már a szünetben is vezettek egy találattal. A focipálya felavatása tehát kisebb fiaskóval zárult, de aztán az évtizedek kárpótolták a lelkes szurkolókat, hiszen szinte számtalan esetben volt zsúfolt a lelátó, a rangos labdarúgó-mérkőzések során.

Még abban az évben, de korábban adták át a forgalomnak azt a gyalogos hidat, mely egészen 1997-ig kötötte össze az Indóház (korábban Lenin) teret a Verseny utcával. Szurkolók ezreinek biztonságos átkelése érdekében építették fel, persze nem teljesen újonnan. Előtte már legalább négy évtizeden keresztül szolgált Budapesten, a Rákosrendező-pályaudvaron, mielőtt Pécsre szállították volna vonattal. Amikor életveszélyessé nyilvánították, akkor előbb kényszerből lezárták, majd elbontották. Azóta sem épült helyette másik, ezzel a környéken lakóknak nagy bosszúságokat okozva.

A megnyitás után fokozatosan fejlődött, szépült a stadion, átadták rendeltetésének a nagyórát, ami egy idő után már csak tájékoztató jellegű adatokat közölt, eléggé megbízhatatlan lévén. A hatvanas években készült el a sajtóhely, a nyugati, hosszanti oldal közepén.

Rendeztek a Verseny utcában nagy nemzetközi kupameccseket, ahol az akkori Pécsi Dózsa az Európai Városok-kupájában (EVK), az UEFA-kupa elődjében, 1970-ben hajtotta végre a nagy menetelését, három fordulóig eljutva. Máig emlegetik a nézők azt a meccset, amikor az elmúlt szezon nyertese, a Newcastle United (angol) jött el Pécsre, és 2-0-s első találkozó után ugyanolyan arányban kikapott a rendes játékidőben. A hosszabbítás sem hozott döntést, ezért aztán a játékvezető elrendelte a 11-esek elvégzését. Ebben a pécsiek jeleskedtek, kiütve a kupavédőt. A következő fordulóban sem volt kegyes a sorsolás a baranyai együtteshez, mert a Juventus (olasz) ellen már nem ismétlődhetett meg a kisebb csoda. Egyes hiteles források szerint ekkor voltak sporteseményen a legtöbben a tribünökön, no meg a fákon, kerítéseken. Minden olyan helyen, ahonnan a legkisebb esélye volt annak, hogy valamit lehessen látni. A Pécsi Dózsa átalakulása után a Pécsi MSC is szerepelt az NB I-ben, a Verseny utcában. Aztán az 1979-80-as évet a Pécsi VSK is a hazai élvonalban töltötte. Ekkor természetesen szintén itt fogadták a legrangosabb ellenfeleket. Ennek sajnos már több mint húsz esztendeje, azóta ilyen rangos találkozót nem rendeztek meg a létesítményben. Minden erőfeszítés ellenére elkezdett romlani a stadion állaga, amit csak egy nagy, átfogó felújítással lehetett volna megfordítani. Voltak is erre tervek, de ezek némiképpen politikai okokból, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselői szavazatai alapján meghiúsultak. Az országos rekonstrukciós program keretében felmerült annak lehetősége, miszerint a városi stadion a Verseny utcában épülne fel. Mindez 1999-ben kezdődött, de nem valósulhatott meg, mert végül a többség úgy szavazott, az új komplexum inkább a Stadion utcában, a Pécsi MFC sporttelepén épüljön fel. A képviselői állásfoglalásokon kívül volt két olyan tény is, ami miatt szakmailag lehetetlen lett volna a beruházás. Egyrészt a FIFA, valamint az UEFA állásfoglalása szerint a focimeccseket olyan stadionokban kell megrendezni, ahol lehetőség szerint nincsen futópálya. Másrészt viszont a Verseny utcában, a nyolcsávos, nemzetközi előírásoknak megfelelő atlétikai futópálya nem fért volna el. Ezért választották azt a megoldást, amelyben a telephelyen belül, de a klasszikus betonkaréjon kívül épülhetett fel, a nemzetközi mércével is elismerésre méltó beruházás.

Ettől a pillanattól kezdve, újra szerephez jutott a politika, de most már a lehető legpozitívabb értelemben. Pécs városa pályázati úton jutott hozzá először 35, aztán 40 millió forinthoz. Mindezt az akkor még Ifjúsági és Sportminisztérium adta, egyetlen feltétellel. A megyeszékhely városatyái is ugyanannyi pénzt szavazzanak meg a komplexum létesítéséhez. Ezzel egy 150 millió forintos sportegység jöhetett létre, melyre azóta még 5 milliót költött Pécs városa. Az átadásra 2002. szeptember 27-én került sor, ünnepélyes keretek között. A megnyitón derült ki, mennyire sokan viselték szívükön a nemes ügyet, mellyel elsősorban Pécs gyarapodott. A jelenleg kidolgozott elvi, távlati tervek között megint szerepel egy kisebb csarnok felépítése, melyben erőfejlesztő gépek várnák az erősödni vágyókat. Minden remény megvan arra, ezúttal nem kell türelmesen ötven évet várakozniuk a mai fiataloknak. Hiszen ha ez így történne, akkor éppen egy évszázados ígéret lenne a pálya melletti épület.

Nagyon csekély, visszafogott becslések szerint is legalább 1,6 millió ember fordult meg a pályán az elmúlt ötven évben. Ez Pécs város lakosságának nagyjából a tízszerese, ami azért már jelentős számnak számít. Természetesen akadtak olyanok, akik az évtizedek során akár ezerszer is kilátogattak a Verseny utcába, míg mások egyszer sem lépték át a képzeletbeli küszöböt. A rendszeres zarándokok elmondhatják magukról, hogy a megyeszékhely sporttörténetének kiemelkedően fontos pillanataiban lehettek jelen. Az újonnan felavatott atlétikai centrumba is márterveznek nagy rendezvényeket. A város és a sportklub összefogásával, néhány éven belül szeretnének korosztályos atlétikai világversenyt rendezni. Ehhez még legkevesebb 20 millió forint kellene, az elektromos időmérő berendezés ugyanis még nem készült el. Ezek mellett szükség lesz úgynevezett mobil lelátókra, sajtóközpontra, eredményjelző táblákra, kiválóan kiképzett, nemzetközi színvonalú versenybírókra. Az ilyen események azonban már túlnőnek a sport keretein, hiszen idegenforgalmi szempontból is felbecsülhetetlen értéke van annak, ha sikeres a lebonyolítás. A városban élő minden polgár profitálhat belőle, amennyiben a külföldi, valamint a belföldi vendégek elégedetten távoznak abból a városból, amelynek komoly tradíciói vannak az élet szinte minden területén, beleértve a sportot is.

 

psz 2002 04 12 putz peter 04

 

 

Pucz Péter