Cikkek

Pilkhoffer Mónika: A pécsi postapalota építéstörténete

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 4. szám, 53-63. oldal

Letöltés: pdf20


Pilkhoffer Mónika

A PÉCSI POSTAPALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

Pécs egyik legszebb és legjelentősebb középületéről a mai napig igen keveset tudunk. Ismert a tervező építész, Balázs Ernő neve, az építkezés 1902-1904 közötti időpontja és a kivitelezésben részt vevő pécsi iparosok egy része. De szinte semmi több. Nem véletlen azonban, hogy a szakirodalomban is csak néhány mondat olvasható a pécsi postapalota épületéről. E szűkszavúság oka a források hiányában keresendő. Mivel az épület megvalósítása állami feladat volt, a Baranya Megyei Levéltárból mindössze a város által felajánlott telekre vonatkozó iratanyag került elő. Az építkezést elrendelő Kereskedelemügyi Minisztérium építkezési osztályának 1899 után keletkezett iratai a második világháború alatt megsemmisültek. A pécsi posta irattára az anyag rendezetlensége miatt kutathatatlan. Nem volt szerencsénk a fővárosi építészeti folyóiratok - az Építési Ipar, a Budapesti Építészeti Szemle és a Magyar Mérnök- és Építészegylet Heti Értesítője -áttanulmányozásával sem. Annak ellenére, hogy a tervpályázat díjnyertes munkáit az egylet budapesti székházában kiállították, a tervekről semmilyen dokumentáció, de még a bírálati jegyzőkönyv sem maradt meg. Így az építéstörténet mozaikkockáit részben a most megtalált levéltári iratcsomó, részben a Pécsi Napló híradásai alapján próbáltuk meg összerakni.[1]

 

 

A postaigazgatóság

 

Nem vállalkozhatunk annak a fejlődésnek a bemutatására, mely az 1840-es évek postamesterből és postaszolgából álló Perczel utcai hivatalától a Jókai utcában felépített kétemeletes palotáig vezetett. A postai szolgáltatások pénz-, levélfelvevő és szekérpostai részlegekre különítése, a távíróforgalomba való bekapcsolódás, majd 1885-ben a Pozsony után másodikként létrehozott távbeszélőközpont egyre nagyobb személyzetet és egyre több helyet kívánt[2]. A pécsi posta helyzetében a döntő változást az 1887-es országos átszervezés hozta meg. Baross Gábor Közmunka- és Közlekedési miniszter egyesítette a posta és távírda ügyeket, és ezek irányítására az ország területén kilenc igazgatóság felállításáról határozott. Budapest, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad, Temesvár, Nagyszeben és Zágráb mellett posta- és távírda igazgatóság alakult Pécsett is, melynek hatásköre Baranya, Somogy, Tolna és Zala vármegyékre valamint Vas megyéből a muraszombati és a frankóczi postahivatalra terjedt ki[3]. Az új rendszer az addigi nyolc posta és négy távírda igazgatóságot és a külön posta és távírda országos, kerületi és igazgatósági pénztárakat váltotta fel. Baross miniszter a városhoz intézett leiratában tájékoztatta szándékáról Pécs vezetőit, és kérte hozzájárulásukat a költségekhez.

Az 1887. július 5-i törvényhatósági bizottság közgyűlése megszavazta az igazgató lakásának, valamint az igazgatóság helyiségeinek és berendezésének városi pénzen való biztosítását. 1887. november 1-től a Kölcsönös Segélyező Egylet Király utcai épületében 20 lak- és 16 mellékhelyiséget béreltek ki 12 évre 2000 forint éves díjért. A város „anyagi és erkölcsi előnyöket” remélt az áldozatok árán vállalt új hivatal felállításától, miután a Dunagőzhajózási Társaság vezetőségének Bécsbe, a vasúti üzletigazgatóság Budapestre helyezése érezhetően visszavetette Pécs fejlődését. A 30 tisztviselő és családja érkezésétől a városi pótadó növekedését, az üres lakások számának csökkenését és néhány új álláslehetőséget vártak, míg a kiadásokat a székesegyházi uradalom szabolcsi kőszénbányája után fizetett adóból fedezték. A város anyagi tehervállalása mellett nagy szerepe volt az igazgatóság ide kerülésében Opris Péter távírótitkárnak, aki a rivális Nagykanizsa helyett Pécset választotta.[4] A román származású, korábban ügyvédként tevékenykedő Opris 1913-ig irányította az igazgatóságot, és jelentős szerepet játszott a postapalota felépítésében is.

 

 

A telek

 

A város által bérelt helyiségek hamarosan szűknek bizonyultak, és a két nagyobb és egy kisebb szobából álló igazgatói lakás sem felelt meg Opris társadalmi rangjának. Állandó gondot okozott a renoválásra szoruló Nepomuk (ma Munkácsy Mihály) utcai postahivatal épülete, és 1900-ban a posta kezelésébe került a Gyár utcában működő pécsi telefonközpont is. Már 1896-ban felmerült egy olyan palota felépítésének terve, melyben minden funkció egy helyen nyert volna kielégítést. A város a tornacsarnoktól keletre eső területen ingyen felajánlott egy telket a Kereskedelemügyi Minisztériumnak. Ennek a városrésznek a helyén korábban a püspökség kertje helyezkedett el, ami 1873-ban a város tulajdona lett. A Kert (ma Dischka Győző) utca mentén tornaintézet, belvárosi népiskola, főreáltanoda és a Jótékony Nőegylet által létesítendő kisdedóvó felállítását tervezték. A századfordulóig csak a tornacsarnok, és az utca keleti sarkán a Jótékony Nőegylet háza épült meg, melynek helyére most a postaépület felállítását tervezték. A kincstár a telket elfogadta, de megfelelő hitel hiányában az építkezésre nem vállalkozott, annak ellenére, hogy 1898-ban lejáratához közeledett az igazgatósági helyiségek bérleti szerződése. A miniszter ekkor azt javasolta a város tanácsának, hogy a postapalotát a saját költségén építtesse fel, amit a minisztérium vagy 50 év alatt törlesztene vissza, vagy 25 évi bérlet után az épületet megvásárolná. A pénzügyi és gazdasági bizottság véleménye szerint azonban „a város a tervbe vett nagyobb szabású közintézményei létesítése végett hitelét teljesen igénybe venni kénytelen”,[5] így a 200 000 forintos beruházásra nincs pénze. A miniszteri válasz az igazgatósági irodák bérleti szerződésének meghosszabbítását ajánlotta a városnak addig, míg a pénzügyi nehézségek megoldódnak. Amennyiben a város ehhez tovább hozzájárulni nem kívánna, a minisztérium kénytelen lenne az igazgatóságnak Pécsről való elhelyezését megfontolni. Majorossy Imre polgármester a Kereskedelemügyi Minisztérium feltételeinek elfogadását javasolta a november 28-án összeült közgyűlésnek. A Kölcsönös Segélyező Egylet helyiségeit újabb 3 évre kibérelték, de az összeg felét a kincstárra terhelték. A felajánlott telket illetően a polgármesternek az volt a véleménye, hogy célszerűbb lenne a postapalotát a központban megtartani, és ha lehetséges, a tervezett új városházával kapcsolatban kiépíteni. Így a közgyűlés a konkrét hely megnevezése nélkül azt az elvi határozatot hozta, hogy annyi telket, amennyi a postapalota felépítéséhez szükséges, ingyen az állam rendelkezésére bocsát, ha a kincstár az építkezéshez 3 éven belül hozzálát.

 

psz 2002 04 05 pilkhoffer monika 01

 

A postapalota első, tervezett helyszínének „térvázlata”

 

Amilyen hirtelen merült fel, hogy a postát az újonnan építendő városházában helyezzék el, olyan gyorsan el is vetették ezt az ötletet. Helyette újabb lehetséges helyszínként a Nepomuk utcai postahivatal környéke jött számításba. A zsinagóga mögötti térség nagyobb részét az izraelita hitközség azzal a feltétellel engedte volna át a városnak, ha a posta mindkét oldalán a Nepomuk és Kígyó (ma Tímár) utcákat összekötő új utcákat nyit. Az izraelita elöljárók szerint ez lenne a legalkalmasabb hely a palota számára, mert így „megmaradna a posta és távírda hivatal a kereskedelem és üzleti tevékenység legélénkebb kerületében és megszokott helyén, biztosítva volna a tervezett utcák létesítésével a kocsiforgalom akadálytalan lebonyolítása és meg volna téve az első lépés egy egész környék rendezésére, mely után csakhamar kibontakozást nyerne egy ma már úgy is tarthatatlan helyzet”.[6] Ez utóbbi célzás a Kígyó utca piroslámpás házainak problémájára utalt, amit a város évek óta képtelen volt megoldani. Vitathatatlan előnyei ellenére sem nyerte el ez a terület Opris Péter tetszését, aki szerint az amúgy is kicsi telket határoló, 9 méter szélesre tervezett oldalutcák a földszinti helyiségekbe oly kevés fényt engednének be, hogy ott a nagy világosságot igénylő kezelési osztályok nem volnának elhelyezhetők. A hitközség azonban nem elégíthette ki maradéktalanul a város területi igényét, mert a zsinagóga hátsó része és a tervezett új utca közötti területet magának kívánta fenntartani a templom monumentalitásának érvényesülése és esetleges bővítése érdekében. Ahhoz, hogy a postapalota itt épülhessen fel, szükséges lett volna a Nepomuk utca 8. szám alatti ház és a Höffler testvérek telkének kisajátítása. A postaigazgató a vasút közelsége miatt a Nőegylet telkét megfelelőbbnek találta. Miközben Opris Péter a telek ügyében a mielőbbi megegyezést sürgette, ő maga is előállt egy elképzeléssel. „Célszerű és a lehető legalkalmasabb helynek találnám a kis piac (ma Jókai) terének nyugati részét, hol három háznak megvétele esetleg kisajátítása nézetem szerint nem terhelné meg sokkal jobban a várost, mintha a mostani postaház szomszédságában lévő házak tulajdonosainak túlzott követelései mind teljesítetnének” - írta a polgármesternek 1899. szeptember 28-án. A tanács az igazgató javaslatát elvetette, mivel a Jókai tér házai olyan nagy bérjövedelmet biztosítottak tulajdonosaiknak, hogy megszerzésük a legnagyobb áldozatot igényelte volna a várostól.

A Kert illetve a Nepomuk utcai telkek megszerzésének költségeit összehasonlítva a tanács azt javasolta a decemberben összeült közgyűlésnek, hogy az utóbbit válassza. Littke József bizottsági tag a tanács előterjesztésével szemben azt indítványozta, hogy a tornacsarnoktól nyugatra levő, beépítetlen Kert utcai telket ajánlja fel a város. Amennyiben a kincstár inkább a keleti sarkot választaná, az óvodaépület miatt a Nőegylet kártalanítása az állam feladatát fogja képezni. A névszerinti szavazáson a tanács tervezetét 19:56 arányban elutasították, de a közgyűlési határozatot Záray Károly formai okokra hivatkozó fellebbezése kapcsán a belügyminiszter megsemmisítette. A kérdés legközelebb az 1900. április 17-i közgyűlésen került újra napirendre, ahol a tornacsarnok és a Nőegylet háza közötti 3067 m2 nagyságú telek felajánlása mellett döntöttek. Az indoklás szerint a Kert utca nyugati sarkán csak 2084 m2 állt volna rendelkezésre, míg a postapalota céljára legalább 2945 m2 terület szükséges. Ezt a határozatot Neumann Ignác borkereskedő vétózta meg, akinek a kérdéses telek alatt húzódtak a pincéi. A belügyminiszter most a fellebbezést utasította el, de hiába hagyta jóvá a közgyűlés döntését, mert a kereskedelemügyi miniszter úgy határozott, hogy a Nepomuk utcában épít postapalotát. Mivel a város által felajánlott telek így megmaradt volna, azt kívánta a kincstár, hogy annak értékében járuljon hozzá Pécs az építkezéshez. De a város a Kert utcai telket nem adhatta el, csak közcélra felajánlhatta, így a minisztérium kérését nem tudta teljesíteni. Ekkor ismét a Kert utca keleti sarka került előtérbe. A kincstár a 2196 m2 nagyságú „gyermekkert” területének a Nőegylet telke és a tornacsarnok közötti térségből a már kormányhatóságilag jóváhagyott 3067 m2 nagyságra történő kiegészítését indítványozta. Az 1901. február 25-i közgyűlésen többen az állam által kért plusz 871 m2 megadása ellen szólaltak fel. Erreth János azzal érvelt, hogy a budapesti postapalota is csak 4130 m2-t foglal el, Piacsek Gyula építész szerint pedig a rendelkezésre álló 160 000 forintból 2200 m2-nél nagyobb területet amúgy sem lehet beépíteni. Magára maradt figyelemreméltó álláspontjával Czirják Ignác bizottsági tag, aki a közegészségügy érdekében azt követelte, hogy kert részére is adjon a város területet, „mert ahol annyi ember dolgozik, és oly nagy közönség fordul meg, mint itt, ott igenis szükség van fákra, levegőre”.[7] Sajnos felszólalásának nem lett semmi eredménye. A Nőegylet telkének kibővítése a 65:28-as szavazatarány ellenére sem emelkedhetett jogerőre, mert 2 voks hiányzott a kétharmados többséghez. A március 8-i rendkívüli közgyűlésen a korábban a tanácsi határozat ellen szavazók tábora megcsappant, köszönhetően például Magenheim József belvárosi plébánosnak, aki „épp az ő nevének felolvasásánál lépett a terembe, nem is tudhatta miről van szó, de azért azonnal leadta az ő igenjét. Harsogó kacaj fogadta szavazatát”.[8] A városatyák végre megszavazták a Nőegylet telkének 871 m2-rel való kiegészítését és ezzel a postapalota végleges helyét.

 

psz 2002 04 05 pilkhoffer monika 02

 

A postapalota végleges helyszínének „térvázlata”

 

Az előzetes számításokat nézve a Nepomuk utcai városrendezés kevesebb pénzbe került volna, a legolcsóbb megoldásnak mégis a Kert utcai ingyentelek felajánlása tűnt. A postapalota egy kicsit kijjebb került ugyan így az akkori központból, viszont jobb kapcsolata lett a közúti és vasúti közlekedéssel. A kor tudósítója, Lenkei Lajos visszaemlékezései szerint Opris Péter igazgató azért ragaszkodott ehhez a telekhez, mert „ezzel a jótékony nőegylet céljainak már meg nem felelő egyesületi házát is jó áron megválthatta a kincstárral”.[9] Egy architektonikusan jelentős, a városképet ékesítő postaépület hatást gyakorol környezete fejlődésére. Pécsett máris tervbe vették a Deák (ma Jókai) utca 10 éve halogatott kiszélesítését, a kaotikus állapotú Citrom utca rendezését. A környéken majd lakást kereső hivatalnokokra számítva megemelkedtek az ingatlanárak, elkezdődtek a renoválások.

 

 

A tervpályázat

 

A postapalota helyiségeinek összeállítása érdekében Opris igazgató külföldi tanulmányútra ment. Németország és Belgium postahivatalainak tanulmányozása után készítette el a pécsi épület beosztási tervezetét, melyhez két építész megbízásával kívánta a homlokzati rajzokat beszerezni. Az építőipar pangásának volt köszönhető, hogy a közvetlen megbízások ellen kirohanó építészeti szaklapok hatására a kereskedelemügyi miniszter tervpályázatot írt ki a pécsi - és vele egy időben a zágrábi - postapalota terveinek elkészítésére. A pályázati felhívás 1901. május 31-én jelent meg a lapokban. A 320 000 korona összköltségű épület terveit egy hónap alatt kellett a versenyzőknek elkészíteniük. A kereskedelemügyi minisztérium és a pécsi posta és távírda igazgatóság tagjaiból álló nyolcfős bíráló bizottságba a kor szokásának megfelelően a Magyar Mérnök- és Építészegyletből is meghívtak egy tagot. Az első helyezett jutalma 1200, a másodiké 800, a harmadiké 600 korona volt, de a kincstár a nem díjazott művek bármelyikét 300 koronáért megvásárolhatta. A rövid határidő ellenére 28 pályázat érkezett be. Az első díjat Balázs Ernő, a másodikat a Bálint Zoltán-Jámbor Lajos, a harmadikat a Komor Marcell-Jakab Dezső páros nyerte el. Megvették még Száraz István, Kempler Vilmos és Egri Sámuel, Pártos Gyula valamint Lajta (Leitersdorfer) Béla terveit.[10] Sajnos csak a kivitel alapját képező, elsődíjas terv maradt meg, így a többi mű elképzeléséhez mindössze a Pécsi Napló augusztus 10-i szegényes és építészetileg nem túl megbízható leírása adhat némi támpontot. Eszerint Bálint és Jámbor műve a bécsi szecesszió stílusában fogant, amit azonban hátrányául rótt fel a bíráló bizottság. Meglepő, hogy a magyaros szecesszió stílusában alkotó Komor és Jakab páros a postapalotát a pécsi székesegyház román motívumaira emlékeztető formákkal álmodta meg. A megvett tervek közül hármat magyarosnak, Egri és Kempler munkáját „színházszerű barokk” stílusúnak írta le az újság.

Az első díjat nyert Balázs Ernő (1856-1930) alig feldolgozott munkásságának egyik fontos állomását jelentette a pécsi postaépület. A zombori születésű művész építőmesteri, más forrás szerint a József Műegyetemen szerzett építészi oklevéllel rendelkezett.[11] A fővárosi mérnöki hivatal tagjaként oktatási és egyházi építkezéseket irányított. 1890-ben és 1905-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Sok vidéki középület épült fel díjnyertes pályázatai alapján, mint például a zombori vágóhíd, a nagykikindai városháza, a pápai főgimnázium, a budapesti Fehérsas-téri Elemi Iskola. Több postaépületre kiírt tervpályázaton is elindult. A zágrábi versenyen tervét megvásárolták, a soproni postapalota számára 1909-ben készített rajzaival második helyezést, a budapesti Gyáli úti posta- és távírda kísérleti állomás felépítésére 1910-ben beadott munkájával harmadik díjat nyert. A pécsi székház előtt tervezte meg a Budapesti Távbeszélő Központ épületét.

A pécsi palota homlokzata igazi eklektikus alkotás, ahol a gótikát idéző baldachinos szoboralakok és a francia reneszánsz díszítőmotívumok mellett az ablakok formáiban és az oldalhomlokzat stilizált virágos betéteiben már a szecesszió is megjelenik. A mázas címer, a posta funkciójára utaló pirogránit domborművek és a tetőcserép kivitelezésében végre szerepet kapott a pécsi Zsolnay gyár is. A korábban épült középületeknél - ahol a költségeket a város fedezte - a gyár egyedi és kiváló minőségű termékei takarékossági okokból kevés szerephez jutottak a homlokzatokon. Az a város, mely a világhírű szecessziós porcelángyárnak adott otthont, architektúrájában konzervatív maradt, és mind a színház, mind a városháza tervpályázata kapcsán visszautasította az önálló magyar stílus megteremtésén munkálkodó Lechner Ödön és követőinek terveit. Ezért az első, meglehetősen megkésett szecessziós középület jelentősége kiemelten nagy, és kimutatható hatást gyakorolt a helyi építészetre.[12] A kiviteli tervek elkészítésekor a homlokzat annyiban változott, hogy a két szélső, kör alakú lépcsőtorony a sarokrizalit fölötti csúcsos nyeregtetővé redukálódott.

 

psz 2002 04 05 pilkhoffer monika 03

 

Balázs Ernő rajza: A Postapalota főhomlokzata, 1902

 

A szabadon álló épület alaprajza U alakú, melynek szárait középen egy belső épületszárny kapcsolja össze. A folyosóval kísért egy teremsoros postapalota főbejárata a Deák utcára nyílik. A földszinten a közönség kiszolgálására az udvartérben kialakított üveg- és vasszerkezetű csarnokok szolgáltak. A felülről megvilágított, nagy tömeg szabad mozgását biztosító két felvételi teremhez kapcsolódtak a levél- és csomagfeldolgozás, valamint a pénztár szobái. Az első emelet Deák utcai szárnyát teljes egészében az igazgatói lakás foglalta el. A hat szobás otthonhoz természetesen cselédszoba, sőt fürdőszoba is tartozott. A nagypolgári lakás a társasági élet színtere is volt, bizonyítva, hogy a posta fontos közintézménynek számított. Opris Péter igazgató jeles tagja volt a pécsi társadalomnak: kétszer is indult a törvényhatósági választásokon; lánya, Valéria Belgiumban tanult hegedűjátékával gyakran kápráztatta el a közönséget a különböző jótékonysági koncerteken. A Kert utcai traktusban az igazgatói dolgozó- és fogadószobák és az igazgató helyettes irodája mellett két ügyosztály helyiségei és egy ülésterem került kialakításra. A vele szemközt levő, Eötvös utcai fronton a kerületi biztosok, a díjnokok és a szolgák szobái, az iktató és a levéltár helyezkedtek el. A kettőt összekötő szárnyban volt a tanterem és a sajtószoba. A második emeleten négyszobás lakás állt a postafőnök rendelkezésére. Itt voltak találhatók a műszaki hivatal helyiségei, a távírda gépterem, a távbeszélő szobája és a számvevőségi hivatal hét irodája. A kocsik hátulról, a második udvar felől közelíthették meg az épületet. A pécsi elrendezés követte az általános gyakorlatot, vagyis a legnagyobb forgalmat lebonyolító, az ügyfelek által használt helyiségek a földszinten nyertek elhelyezést, a legreprezentatívabb szint - akárcsak a bérpalotáknál - az első emelet volt, míg a legfelső szintre a műszaki berendezéseket igénylő hivatalok kerültek.

A pécsi postapalota mind igényes architektúrájával, mind megvalósításának időpontjával előkelő helyet foglal el a magyarországi postahivatalok között. A kiegyezés előtt a kisméretű postaépületek nem sokban különböztek a lakóházaktól. A historizmus korai időszakában, 1880-ig nem épült postahivatalnak szánt épület az országban. A rossz körülmények között működő postahivatalok 1887-es átszervezése után a legtöbb igazgatósági épület a mai országhatáron kívül épült meg. A nagyszebeni, valamint a nagyváradi (1894, Nagy Virgil) székházak elkészülte után 1900-ban a kereskedelemügyi miniszter 2 millió koronát különített el Pozsony, Sopron és Pécs postapalotáinak felhúzására.[13] Körülbelül egy időben készült el a pécsi székházzal a zágrábi épület Foerk Ernő és Sándy Gyula tervei alapján. Bár a pozsonyi épületre már 1902-ben kiírta a miniszter a tervpályázatot, Pártos Gyula architektúrája csak 1912-re épült meg. Az Orth Ambrus és Somló Emil tervezte soproni székház 1910-1913 között került kivitelezésre. 1914-ben fejezték be Alpár Ignác munkáját, a temesvári postaigazgatóság épületét.

 

 

A kivitelezés

 

Ahhoz, hogy az építkezést megkezdhessék, először a Nőegylet székházát kellett a kincstárnak megvásárolnia. A Nőegylet 40 000 koronát kért, az állam 32 000-t ajánlott. A 36 000 koronáról szóló megegyezés csak 1902-ben jött létre, ugyanis a tervpályázat eredményhirdetése után a minisztérium azzal a gondolattal foglalkozott, hogy az épületet három emeletesre építi ki. A Nőegylet házában működő óvoda február végén zárta be kapuit.[14] Ekkorra készült el Balázs Ernő is a kivitelezés részletes terveivel, melynek leírása a Pécsi Naplóban is megjelent. Az olvasóknak bemutatott épület azonban több részletben különbözik a megvalósult architektúrától, ami azzal magyarázható, hogy a tervek újabb módosítások végett tavasszal visszakerültek a műépítészhez. Még ki sem írták az árlejtést a kivitelezésre, május végén bontani kezdték a Nőegylet házát. A jótékonykodó nők ugyanis megvették a régi székház építőanyagát, hogy abból hajlékot építhessenek a szegények számára.[15] Valószínűleg megakasztotta egy időre az építkezés menetét a kereskedelemügyi miniszter halála, így a versenytárgyalásról szóló hirdetés csak 1902. július 22-én jelent meg a sajtóban. A Pécsi Napló szerint az augusztus 30-i határidőig több mint száz ajánlat érkezett be a minisztériumba. A pécsi kereskedelmi és iparkamara arra kérte a minisztert, hogy hasonló ajánlati árak esetén a pécsi iparosokat részesítse előnyben. A korábbi állami építkezések - a vasútállomás és a honvéd hadapródiskola - esetében ugyanis budapesti cégek kapták a megbízást, elvéve a munkát a helyi iparosoktól. Örvendezve számolt be szeptember 21-én az újság arról, hogy a legtöbb munkát pécsi mesteremberek nyerték el, és a föld- és kőművesmunkák vállalkozója, Schlauch Imre pécsi építőmester máris nekilát 300 munkásával az építésnek.[16] Az biztos, hogy munkaerőben nem volt hiány, mert 1902-ben 387 építőipari munkás volt munka nélkül. Régóta nem volt a városban nagyobb építkezés, márpedig a legnagyobb vállalkozónak számító Schlauch 800 munkásnak is kenyeret adott korábban. Mégsem történt semmi október közepéig, mert a miniszter takarékossági okokból az épület külső díszítésének egyszerűsítését rendelte el. „Október 14-étől nov. 17-ig naponként 50 kőműves és 130 napszámos dolgozott” az alapozásnál, melynek a fele készült el, mikor a havazás és fagy miatt Némethy József, az építkezést ellenőrző mérnök beszüntette a munkát.[17] Mivel az új postapalota átadása a postaigazgatóság már egy évvel meghosszabbított bérleti szerződésének 1903. október 31-én esedékes lejáratáig reménytelen volt, a szerződést a kincstár költségén 1904. április 30-ra módosították.

Legközelebb 1903. január 11-én tudósított az újság az építkezés újraindulásáról. „A falak merészen törnek a magasba és lassan kibontakozik az egész épület” - írta a Pécsi Napló március 22-én. Május 10-én a pécsi kőművesek béremelést és a tíz és félórai munkaidő csökkentését kérték. A munkások sztrájk nélkül érték el, hogy a munkaadók a fizetésemelést és a tízórás munkaidőt megadták. Júniusban a Kert utcai traktust már tető borította. Közben a város kérésére a kereskedelmi miniszter átengedte az új székház elkészültével majd felszabaduló régi postahivatal helyiségeit a városi hivatalok számára a városház építkezésének idejére. Az augusztus 17-i városi közgyűlés elrendelte a Weidinger-féle háznak a kisajátítását, hogy lebontásával megindulhasson a Deák utca és a Jókai tér közötti kocsi forgalom. Szeptember végére eltűntek az állványok a postapalotáról, és elkészült a két felvételi csarnok vasszerkezete, amikor az elmegyógyintézeten dolgozó kőművesek beszüntették a munkát. Szeptember 30-ra a város összes építkezésén kitört a sztrájk. A Schlauch cég munkásai a falazó kőműveseknek 30, a segédmunkásoknak és napszámosoknak 20, a női segédmunkásoknak 13 filléres órabért követeltek. A bérharc kirobbanásának az volt az egyik oka, hogy az építési vállalkozók a kevés munka megszerzéséért folytatott versengésben olyan nagy árengedményeket tettek, melyek csak a munkások bérének csökkentésével voltak megadhatók. A problémát tovább súlyosbította az építőipari szakmák rendezetlensége. A sajtó szerint legalább 12 olyan vállalkozó volt a városban, akiknek nem volt építőmesteri képzettségük, ezért az építési engedélyekhez megvásárolták olyan mesterek aláírását, akiknek egyetlen vagyonuk az oklevelük volt. Ezek az építők olcsóbban dolgoztak a többi mesternél, szintén a munkások kárára. A békéltetés eredménytelenségét követően előbb a megye valamennyi jelentősebb építkezésén állt meg a munka, majd a sztrájkot vezető Ötös Bizottság a város összes munkását harcba hívta. Ennek eredményeként az általános sztrájk élén álló 1400 kőműves mellett 110 aszfaltozó, 600 Zsolnay gyári, 130 bőrgyári munkás, 70 asztalossegéd, a cipészek és csizmadiák, ácsok, fuvarosok, valamint a kőbánya és gázgyár dolgozói hagyták abba a munkát.[18] Október 4-én 3500 munkás követelte helyzetének megjavítását. A legszervezettebb munkásegylet a kőműveseké volt, pártkasszájuk több hétig támogatni tudta a sztrájkoló munkások családjait. Elsőként Pilch Andor építész teljesítette a dolgozók kívánságait, de a kőművesek megfogadták, hogy csak akkor lépnek munkába, ha valamennyi munkaadó elfogadja követeléseiket. Leginkább Schlauch Imre ellenezte a bérek emelését, aki nemrég javított munkásai fizetésén. Október 8-án a kőművesek az átlag 4 filléres béremelés helyett csak 2 fillért kértek, amit minden vállalkozó elfogadott. A 10 napig tartó kőműves sztrájk ezzel véget ért. „A gyűlésről a nagy munkáscsapat a munkásdal éneklése mellett vonult el a Gyár utcai helyiséghez, ahol még a Hymnust énekelték. A kivívott győzelem éltetésével oszlott szét a nagy tömeg[19].”

November közepére felkerült az üvegkupola a postapalota csarnokainak vasszerkezetére, elkészült a lépcsőház és a munkások a belső vakoláson dolgoztak. Ekkor derült ki a mérnöki hivatal számára, hogy a jóváhagyott terveken ajtók és ablakok kerültek az épület nyugati oldalára, annak ellenére, hogy a város elutasította a posta- és távírda igazgatóságnak azt a kérelmét, hogy ez az oldal is homlokzattal bírjon. A város rendezési tervei között ugyanis nem szerepelt, hogy az épület mögött egy új utcát nyisson. Ezért felszólították a postaigazgatóságot, hogy ezek a nyílászárók a szomszédos telek beépülése esetében megszüntetendők lesznek. Tavaszra az épület teljesen elkészült, és lázasan dolgoztak a belső berendezésen. A tervezett költségeket jóval túlhaladó székházra 1904. május 1-től kapott a posta lakhatási engedélyt. Először az igazgatóság irodái népesültek be, a postahivatal július végén költözött át, míg legkésőbb a vezetékek beszerelése miatt a telefonközpont foglalta el a helyét.

Az új postapalotában 77 hivatalnok, a posta- és távírda igazgatóság alkalmazásában 41 ember dolgozott. Az első nyáron az üvegkupola alatti nagy hőség, télen a fűtésrendszer meghibásodása folytán a hideg okozott gondokat. A nehézségek ellenére megindult a munka az új palotában, mely nemcsak egy hivatala, de Pécs egyik legszebb architektúrája ma is.


[1] BML Pécs város tanácsának iratai. 3007/1909.

[2]Pécs és környékének postatörténete. I. rész: Honfoglalástól 1920-ig. Kiadja a Magyar Posta Tájékoztató Szolgálata, é.n.

[3] Postai Rendeletek Tára 30. szám, 1887. július 5. In: Postás Híradó. 1987. III. szám 4.p.

[4] Betlehem László: Opris Péter a Pécsi Postaigazgatóság első vezetője (1848-1913) In: Pécsi Szemle 2002. tavasz, 80-81.p.

[5] 72/8881. sz. Az 1898. április 18-i törvényhatósági bizottság üléséről felvett jegyzőkönyv a 3007/1909-es számú dobozban.

[6] Az izraelita hitközség 1899. márc. 20-án kelt levele a polgármesternek

[7] Pécsi Napló, 1901. február 26. 1.p.

[8] Pécsi Napló, 1901. március 9. 3.p.

[9] Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922. 203.p.

[10] Száraz István, Kempler Vilmos és Egri Sámuel építészeti munkásságára semmilyen adatot nem találtunk.

[11]Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 24.p. és Merényi Ferenc: Magyar építészek 1890-1918. Budapest, 1955. Kézirat. Építészeti Múzeum, Budapest

[12] A postapalotával egy időben és annak hatása alatt tervezi a Nádor Szállót, a kivitelezést elnyert helyi építőmester, Schlauch Imre.

[13]A Postaépítészet Magyarországon (Távközlési Könyvkiadó, Budapest, 1992) című munka szerint a nagyszebeni igazgatóság már 1882-ben Kolozsvárra került.

[14] Az óvoda bezárása után a Jótékony Nőegylet más épületben sem kívánt “gyermekkertet” működtetni. Az egyesületi összejöveteleket ideiglenesen a Kereskedelmi és Iparkamara székházában tartották 1905 -ig, amikorra Mária és Mór utcák sarkán Pilch Andor tervei szerint felépült új házuk, a mai Bóbita Bábszínház épülete.

[15] A város által adományozott ingyentelken, az Alsó Puturla utca 18. szám alatt 3 épületet emeltettek.

[16] Schlauch Imre kapta még a kőfaragó, tetőfedő, burkolatok, mázoló, szobafestő és rabitz munkákat. A bádogos, vízvezeték és csatornázás Romeisz Györgynek, az aszbetmunka Wurster Antalnak, a lakatos munka Kindl Ferencnek, az ornamentika a Zsolnay gyárnak jutott. A többi 9 munkanemben a budapesti vállalkozók bizonyíthattak. Hogy ténylegesen olcsóbbak voltak-e a pécsi mesterek ajánlatai vagy a miniszter Opris Péter közbenjárására részesítette előnyben a helyi ipart, nem lehet tudni.

[17] Pécsi Napló 1902. november 23. 4.o.

[18] Szita László: A baranyai-pécsi munkásmozgalom története. Pécs, 1985.

[19] Pécsi Napló, 1903. október 8. 3.p.