Cikkek

Márfi Attila: A jezsuita iskolai színjátszás Pécsett a 17. század végén és a 18. században

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 4. szám, 41-52. oldal

Letöltés: pdf20


Márfi Attila

A JEZSUITA ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS PÉCSETT A 17. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A 18. SZÁZADBAN

A hiányosan fennmaradt források már a 17. század végéről tudósítanak városunkban egyházi színjátékok megtartásáról. Ezeket a színdarabokat a Pécsett megtelepült jezsuiták adták elő, a világi színjátszás megjelenése viszont a 18. század végére tehető. Elmondható, hogy ekkorra már nem volt teljesen ismeretlen a színpad világa a korszak polgárai számára a jezsuita színjátszóknak köszönhető- en.[1] Sőt, a polgári színjátszás nagyon sok elemet vett át az akkor még fejlettebb egyházi színjátszóktól. S volt egy rövid időszak, amikor a világi színészet és az egyházi színjátszók, egymástól függetlenül működtek a városban.[2] Majd a századfordulóra az egyháziak fokozatosan szorultak vissza, s 19. század elejére végleg leáldozott az iskoladrámák korszaka, amit a jezsuita rend feloszlatása után a papi szeminárium növendékei próbáltak, kevés sikerrel szinten tartani.

 

 

Az egyház hatása Pécs szellemi életére

 

A 18. század műveltségi viszonyai, kulturális keretei tradicionálisan is az egyház közvetlen környezete által meghatározottak. Ezért a kor kulturális centrumai is egyben az egyházi intézmények, templomok, s maga a dóm és a káptalan épülete, valamint a szerzetesrendek vezette iskolák. Az egyházi épületek felújítása, vagy akár az újabb építkezések is vonzották az építőmestereket vagy képzőművészeket. Az így létrejött műhelyek és iskolák a világi társadalom szellemi életére is hatottak.[3] E korszak pécsi püspökei, gondoljunk csak Klimo Györgyre, nagy gondot fordítottak az építkezésekre, az oktatás, a tudomány és a művészetek fejlesztésére, természetesen egyházi kereteken belül maradva. A kor szinte mindegyik művészeti ága egyházi befolyás alatt fejlődhetett. Különösen áll ez a barokk építő- és képzőművészetre és a zenei életre. A színjátszás társművészetei közül a zeneművészet az a terület, ami, ha késve, de az elvilágiasodott színházakra is nagy hatással volt, illetve a színpadi előadások része lett. A táncjátékok és zenés műfajok, mint az opera, pantomim, vagy a zenés bohózatok színrevitelénél nem nélkülözhették az akkor már méltán híres pécsi zenészek közreműködését. A 18. században a város zenei életének központját a Székesegyház liturgikus célokra megalapított együttese, a jezsuita gimnázium ének és zenekara, illetve az 1778-ban létesített zeneiskola jelentették.[4] Jeles egyéniségekből sem volt hiány e területen, s elsősorban Lickl György nevét kell megemlítenünk, akinek ténykedése a Székesegyház zenéjének csúcspontját eredményezte.[5] Weidinger Imre és Amtmann Prosper előadóművészek pedig európai hírnévre tettek szert pályafutásuk során, szintén gazdagítva városunk zenekultúráját.[6] S ahol ilyen egyéniségek nevelkedtek fel, természetesen a zenei életnek is magas színvonalúnak kellett lennie. S ennek a kulturális miliőnek részese volt a 18. században virágkorát élő, s Pécsett elsősorban a jezsuiták nevéhez kötődő iskolai színjátszás is.

 

psz 2002 04 04 marfi attila 01

 

Jezsuita színpadi díszlet 18. század első felében

 

Pécs lakossága tehát a 18. században ismerkedhetett meg a színészet elemeivel, igaz, főként az egyházi művészet és a szertartások részeként. Az ünnepi körmenetek alkalmával és a város templomaiban, katolikus iskoláiban lehetett részese az ekkor előadott passió és misztériumjátékoknak. Sőt iskolai színjátékokat is láthatott a szerzetesek vezette tanintézményekben.

 

 

Jezsuita iskoladrámák korszaka

 

A szerzetesrendek által kezdeményezett iskolai színjátékok írása és előadása azt szolgálta, hogy a diákok kifogástalanul megtanuljanak latinul, valláserkölcsi nevelésben részesüljenek, s a liturgia látványosabbá tétele is cél volt. Nem titkoltan azért, hogy a puritánabb keretek között zajló protestáns istentiszteletek és iskolajátékok ellenében a katolikus szertartásokra több figyelem irányuljon.[7] A felekezetek és szerzetesrendek neves alapítói különbözőképpen vélekedtek az iskolai játékokról: Luther kimondottan hasznosnak tartotta a diákszínjátszást, Kálvin viszont attól tartott, hogy a tanuló ifjúság köreiben indokolatlan hiúságot támaszthat a nyilvánosság. Loyolai Szent Ignác a Jézus Társaság megalapítója úgy vélte a közönség előtti szereplés segíti a diákokat a szónoklati képességeikben, s leküzdhetik gátlásaikat. A piarista rend alapítója, Kalazanci Szent József pedig kifejezetten károsnak tartotta az iskolajátékokat, mert sok időt elvesz tanártól s diáktól egyaránt, s hiúságot is ébreszthet az alázatosságot követelő keresztény szellemiség ellenében.[8] De a 16. század közepétől már létező iskolai színjátszás, összetartást, nemzeti jelleget is sugallt a török hódoltság alatt. Igaz, az iskoladrámák eljátszásával felekezetek szerint más-más sajátságra és értékrendre helyezték a hangsúlyt.

 

psz 2002 04 04 marfi attila 02

 

Misztériumjáték-jelenet 18. század elején

 

A reformátusok didaktikus és szórakoztató játékokkal kísérleteztek, az evangélikusok a bibliából merített történetekkel az aktuális problémákra keresték a választ, míg az unitáriusok dialógusai a bonyolultabb társadalmi kérdéseket taglalták. A katolikus iskolajátékok szerzetesrendek szerint is elkülönültek egymástól. A ferencesek például jobbára a szenvedéstörténetre alapuló passiójátékokkal hívták fel magukra a figyelmet. A minoriták viszont tágabb értelemben merítettek a biblikus történetekből. A piarista darabokról kevesebbet tudunk, inkább a szegényebb és egyszerűbb néprétegeknek játszottak. Ennek a közérthetőségnek köszönhetően a világi színjátszók szövegkönyveit a kezdetekben piarista szerzetesek alkották[9]. Az iskolai színjátszás legjelesebb képviselői azonban kétségkívül a jezsuiták voltak. A jezsuitáknak például már 1620-ban volt állandó színházuk Bécsben, ahol folyamatosan adták elő a holland, spanyol és olasz színpadi művek elemeit egyesítő sajátságos műfajt, az iskoladrámákat.[10] A rend 1773-ban történt feloszlatásáig közel négyezer alkalommal adtak elő iskolajátékokat a történelmi Magyarország negyvennégy jezsuita tanintézményében.[11] Az 1561. január 1-től megkapott szerzetesrendi alapítási engedély után fél év múlva először Nagyszombaton telepedtek le a jezsuiták, majd igen gyorsan kiszélesedett az általuk alakított rend és nevelőintézetek sora Zágrábban, Trencsénben, Besztercén, Rozsnyón, Lőcsén, Kassán, Eperjesen, Gyöngyösön, Bazinban, Pozsonyban, Kőszegen, Nagyváradon, Egerben, majd Pécsett és Szatmáron.[12]

A jezsuita rend a 16. században alkotta meg az iskolai színjátékokat előíró és szabályozó Ratio Studiorumot.[13] Ez rendelkezett a paptanárok és növendékek dramaturgiai, nyelvi képzését és a közéleti szereplést szolgáló színielőadások kötelező megírásáról, illetve előadásáról. A színjátékok rendszeresítése mellett az előadások évenkénti alkalmát is megszabták bizonyos eseményekhez kötve. Ezért e művek előadása főleg egyházi ünnepekre és a jezsuita gimnázium tanévnyitó és záró napjaira tehetők. De játszottak alkalmanként megyegyűléseken, templomok alapításakor, a rend valamely hazai vagy külföldi tagjának elhunyta- kor és a jelesebb szentek ünnepén. De más nevezetesebb eseményeken is felléptek a rend diákjai, mint például 1752-ben, amikor a pécsi püspöki székhelyen vendégeskedő Barkóczi Ferenc egri érsek tiszteletére A Trónusra helyezett király című darabot játszották el.[14] Természetesen a rendi kollégiumok nem nélkülözhették az állandó vagy alkalmi színpadokat, állandó felszereléssel. Ugyanakkor tilos volt liturgikus öltözet jelmezként való használata, s kerülni kellett az iskolajátékokban a női szerepeket is, s ha mégis elkerülhetetlen volt, csak fiúkkal játszhatták el. Itt jegyezném meg, hogy Eszterházi Pálról, az ország nádoráról, aki a nagyszombati jezsuita kollégiumban diákoskodott, például fennmaradt egy festmény, amely az ifjú Eszterházit a bibliai Judit szerepében, illetve jelmezében ábrázolja[15]. S úgy tűnik, hogy a drámai műfajok eljátszásánál az életkori sajátosságokat is figyelembe vették. Azaz a legalsó két osztály a komédiákat adta elő, míg a középső osztályok a tragédiákat, történelmi és mártírdrámákat, mitológiai és bibliai történeteket játszották, s végül a felsősökre, a poétákra és rhétorokra a deklamációkat osztották.[16] Az előadásra szánt iskolajátékok szerkezetére és műfajára vonatkozóan is rendelkeztek az előírások, bár ezek a jezsuita iskoladráma 200 éves jelenléte alatt gyakran változtak, illetve fejlődtek az adott korszak társadalmi és művészeti elvárásainak függvényében.

Ezért az iskolai játékok nagyon változatos és sokoldalú műfajban kerültek bemutatásra: A kezdeti évtizedekben a jelmezes felvonulások, körmenetek, majd az ebből kifejlődő passiójátékok mellett hitvitázó és prózai dialógusok, deklamációk (szónoklatok), példabeszédek, misztériumjátékok, liturgikus játékok, miralaculumok (csoda, csodatétel) uralták a jezsuita tanintézetek repertoárját.[17] A 18. század derekától azonban már egyre több alkalommal tapasztalható a jezsuita színpadokon az elvilágiasodott darabok térnyerése. Így a darabok mellett szerelmi drámák, bohózatok, sőt úgynevezett Isten-paródiák is színre kerülhettek.

Ezt a műfajbeli tarkaságot az esetenként alkalmazott balett és táncbetétek, a zenei és énekes kíséret, valamint a népi és betlehemes játékok, bábjátékok, s olykor tűzijátékok is színesítették.[18] A változatos műfajok szerkezete, színpadi megjelenítése is fejlődött. Bár a jezsuita iskolajátékok klasszikus közlésmódja, mely a prológuson és a darabot ismertető argumentum mellett a felvonások és jelenetek, azaz a „végezések” és a „kimenetek” rendszerén alapult, az előadott műfaj függvényében változhatott, illetve egyszerűsödhetett.[19] A 18. század végére megerősödő világi színjátszás hatása kifejeződött abban is, hogy főleg a felvidéki kollégiumok alkalmakként hivatásos színészek művészi segítségét is elfogadták[20]. Szinte mindegyik jezsuita kollégiumban jellemző volt a paptanárok révén a saját, helyi szerzők működése, s így egy adott mitológiai, vagy bibliai témakör számtalan mű és szövegvariánsa is megfigyelhető az új kollégiumba való áthelyezéseknek köszönhetően. Előfordult, hogy egymástól kölcsönözték a szövegkönyveket, s átültették a helyi viszonyoknak megfelelően. A színjátékok ilyen szintű „vándoroltatásában” fontos szerepe volt a közös, mindenki által használt latin nyelvnek[21]. S ennek gyakorisága pedig tovább gazdagította az iskoladrámák színvonalát és a különböző kollégiumok közti kapcsolatokat, mint az látni fogjuk Pécs esetében is.

Mára 17. század végén megjelentek a különböző iskolajátékokat tartalmazó drámagyűjtemények is. Az egyik ilyen legnépszerűbb gyűjtemény az Avancini Nicolaia jezsuita paptanár 1678-ban napvilágot látott Poesis Dramatica című kötete volt.[22] De ezen kívül kéziratos gyűjtemények is keletkeztek, igaz jórészük elkallódott. Népszerűek voltak egyes paptanárok irodalmi szintű alkotásai is. Így a kőszegi és a soproni kollégiumban végzett Faludi Ferenc (Németújvár, 1704. március 25.-Rohonc, 1779. december 18.) aki Pozsonyban és Nagyszombaton, mint paptanár számos iskolajátékot írt, fordított és rendezett.[23] Ismert azonban, hogy Pécsett is volt tanár az 1720-as években a jezsuita gimnáziumban.[24] Kortársa Illei János (Komárom, 1725. január 3.-Komárom, 1794. január 24.) a korszak legismertebb szerzője volt, s egy darabját, a Molière: Úrhatnám polgár című művének hatását magánviselő Tornyos Pétert Pécsett is előadták.[25] Igaz nem a jezsuiták, hanem a papi szeminárium növendékei.[26] Első, 1767-ben Kassán megjelent gyűjteménye a Salamon, Ptolomaeus és a Tituscímű műveket tartalmazta, míg a Ludi tragici című Komáromban 1791-ben kiadott könyvében latin nyelven írt vallásos drámái szerepeltek.[27]

Röviden említeni kell a játszóhelyeket, s az előadások nézőközönségét is. Már a Ratio Studiorum előírta színitermek létesítését, melyek rendszerint a kollégiumok ebédlőjében, tantermében lettek kialakítva. Önálló színpad csak kevés rendházban volt, mint ahogy a pécsi játszóhelyekről sincsenek pontos ismereteink. Gyakran játszottak templomokban és szabadtereken, így Pécsett a Tettyén, a Kálvária dombon és a városfal tövében.[28]

Az iskolaépületben zajló előadásokon rendszerint a növendékek, tanárok, hozzátartozók és az előkelőségek, esetleg mentorok vettek részt. Míg a nagyobb templomokban és a szabadban megtartott előadások nézőközönsége már szélesebb rétegeket is érintett. A színjátszások alkalmával nem szedtek belépődíjakat, mégis komolyabb jövedelmek érhették a rendtagokat az önkéntes adományok, s a mecénások támogatása, s az alapítványok pénzalapjai révén. Néha a legsikerültebb előadások szerzőjét és szereplőit jutalmazták is, de rendszerint a következő előadás költségeit fedezték ebből a pénzalapból, illetve a szegényebb diákokat támogatták.[29]

 

psz 2002 04 04 marfi attila 03

 

Pécs főtere a 19. század elején

 

 

Jezsuita iskolajátékok Pécsett

 

Rátérve a jezsuiták Pécsett előadott iskoladrámáira, fontos hangsúlyozni, hogy a rend historia domusait, iskolai anyakönyveit feldolgozó Staud Géza által négy kötetben közreadott, főként a darabok címét tartalmazó forrásmunkára támaszkodhatunk, más bibliográfiai források mellett.[30] Az országosan mintegy 4000 előadott iskoladrámából Pécsett alig száz előadásról beszélhetünk, mégis sok kultúrtörténeti adat és következtetés birtokába juthatunk.[31] A jezsuiták pécsi jelenlétéről az első adatok 1613 és 1629 közötti időszakban ismert, amikor Belgrád, Temesvár és Gyöngyös városokhoz hasonlóan a hódoltság alatt is lelkipásztori munkát gyakorolhattak. Később a jezsuita misszió iskolát is nyitott a Budai Külvárosban. Az 1686-ban felszabadult városban két év múlva új iskolát alapíthattak Csoór Ibrahim janicsár aga egykori házában. A rendtagok pedig 1695-ben egy másik egykori török méltóság, Mehmet aga házába költözhettek, az újonnan épülő kollégiumuk részére viszont Ahmed Zaim épületét kapták meg I. Lipót 1699. szeptember 1-jén keltezett adománylevele értelmében. [32] Az építkezés költségeihez Széchenyi György prímás 50 000 rajnai forintot adományozott, de a Rákóczi-féle szabadságharc miatt hosszú évekig akadozott az építkezés. Végül is 1716-tól foghattak csak hozzá, s 1725-ben készült el a város Fő terének (a mai Széchenyi tér) nyugati felén (ma Nagy Lajos gimnázium). Ebben az időszakban a jezsuita növendékek száma gyakran meghaladta a négyszáz főt.[33]

Az iskolajátékok előadása azonban még a régi épületben zajlott, s 1688-tól számíthatjuk a rendszeressé váló, teremben tartott vagy szabadtéri előadásokat.[34] A legelső jezsuita iskolajátékra utaló adat viszont még a török hódoltság idejéből, 1667-ből származik, amikor szabadtéren, feltehetően a városfal valamelyik területén igen költséges díszletekkel az Absolon című iskoladrámát játszották el.[35] Az adatközlő még azt is megjegyezte, úgy jelenítették meg Absolont, hogy „függve marad egy faágon”. E műről meg kell jegyeznünk, hogy a 18. században vált igazán népszerűvé és sokszor színre került Szakolca, Trencsén, Sopron, Zágráb, Kassa, Nagyvárad és Pozsony rendi iskoláiban, de Pécsett többször már nem mutatták be.[36] Mint említettük 1688-tól vált folyamatossá a jezsuita színdarabok előadása, de ez a folyamatosság, főleg az első évtizedekben nem jelentette azt, hogy minden évben iskolai produkciók részesei lehettek a pécsiek. Pedig a Ratio Studiorum évente két előadást határozott meg, többnyire a tanévkezdés és tanévzárás alkalmával. Mégis előfordult, igaz a 18. század derekától, hogy évente három, sőt négy iskoladrámát is színre vittek a diákok. Attól függetlenül, hogy sokszor nem tartották meg az iskolai ünnepek előadásait, különleges alkalmakkor, beiktatások és egyházi ünnepek esetén színpadra léptek a kollégisták. S amikor hosszabb ideje nem voltak jezsuita produkciók, mint 1690 és 1699 között, a rend építkezései és a szükséges költségek hiánya indokolták a szünetet.[37] Az ezt követő újabb, 1700-tól 1712-ig tartó szünetelésnek pedig már súlyosabb okai voltak, mert ebben az időszakban érték a várost a Rákóczi-féle szabadságharc következményeként a kuruc és rácdúlások. Ekkor a rend is súlyos veszteségeket szenvedett el.[38] Az ezt követő aszályos esztendők, majd az 1710 és 1713 évi pestis járványok, amelyek összesen 111 emberéletet követeltek, csak tovább nehezítették a város helyzetét. [39] Egyébként a két járvány közti, enyhébb 1712-es esztendőben két engesztelő körmenetet is tartottak a jezsuiták, virágvasárnap és Úrnapján passiójátékokkal és „A megfeszített Krisztus elleni vádak” című iskoladráma eljátszásával.[40]

Az 1713 késő nyarán véget ért pestisjárvány elmúltával pedig három bűnbánati körmenet zajlott le a Budai Külvárosban és a Havi hegyen, jelenetek előadásával. Előtte, Nagypénteken pedig Báthori István lengyelhoni király török feletti győzelme című történelmi drámával fejezték be a jezsuiták az iskolaévet.[41] Egyébként az első jezsuita szerepvállalások, kezdve 1688-tól 1712-ig, mind egyházi szertartások, körmenetek, beszédek és szónoklatok részeként zajlottak le, s többnyire a város már említett szabad terein. Megjegyezzük, hogy ezek a produkciók már nem nélkülözhették az egyházi ének és zenés kíséretet sem. Ezt követően is voltak, többnyire egy-két évig tartó színjáték nélküli időszakok, anyagi okokra hivatkozva. A legtöbb drámát viszont, szinte folyamatosan az 1740-es évek derekától 1771-ig játszották el. Ekkor ugyanis alig negyed évszázad alatt 48 színjátékot mutattak be, míg a teljes korszakot tekintve a nyolc évtized alatt összesen 98 előadást tartottak eddigi ismereteink szerint. Viszont két olyan színdarab is létezik ebben a repertoárban, amelyeknek ismerjük a címét, de a pontos előadási idejét nem. Ezek a Gyümölcsös kerthez felfogadott Adrianus és a Géza és László visszaülteti a trónra Gézát Salamon ellenében című színjátékok. Ugyanakkor az ellenkezőjére is tudunk példát mondani, ugyanis nyolc különböző időpontban adtak elő olyan darabokat, amelyeknek a címe nem ismert, de az évkörük igen. E műveknél nemcsak a cím és a műfaj nem ismert, de az sem, hogy milyen alkalomból kerültek színre.[42]

Az iskolajátékok előadási nyelve kötelezően a latin volt, de országosan is sok példa található, amikor görögül, olaszul, franciául, németül, s a nemzeti nyelven szólaltatták meg a színdarabokat. [43] Itt Pécsett a 17. század végén és a 18. század első felében találkozhatunk olyan esetekkel, amikor az itt élő etnikumok nyelvén, azaz horvátul, németül és magyarul szóltak a diákok a hívekhez. Ugyanis ezeket a jeleneteket az 1688, 1690, 1716 és 1749-ben megtartott körmeneteken adták elő az itt élő nemzetiségek nyelvén.[44] E négy alkalmon kívül egyetlen esetben, az 1712-ben, Virágvasárnap és az Úrnapján tartott körmenetek alatt A megfeszített Krisztus elleni vádak című passiójátékot csak horvátul adták elő, valószínűleg a rend horvát tagjai.[45] Összesen tehát öt esetben horvát nyelven hangzottak el a liturgikus jelenetek, illetve iskolajátékok. Ez azért is figyelemreméltó, mert a történelmi Magyarország 44 jezsuita kollégiumából a Pécsin kívül csak Zágrábban és Varazsdon mutatható ki a horvát nyelvű darabok eljátszása.[46] S ha arra gondolunk, hogy pár évtizeddel később a polgári színjátszás elterjedésével előbb a német, majd a magyar teátristák váltak elfogadottá Pécsett, s a horvát színjátszásnak nincs városunkban nyoma, akkor ez a 18. századi néhány horvát nyelvű előadás fontos kultúrtörténeti esemény.[47]

Figyelmet érdemlő következtetésekre juthatunk akkor is, ha azt vizsgáljuk meg, hogy az itt eljátszott darabok városunkon kívül mely városokban és hány alkalommal kerültek a nyilvánosság elé. Mint már említettük a különböző városokba, így Pécsre is a gyakran áthelyezett paptanárok az iskoladrámák szövegkönyvét, s nyilván azt a szellemi értékrendet is, amivel eddig felvérteződtek, vitték magukkal. Így, ha viszonylag zárt keretek között is, de számos város óhatatlanul is kapcsolatba került egymással, kicserélve, átadva és tovább gazdagítva a jezsuita szellemiséget. E nyolc évtized alatt nagyon mozgalmas kapcsolatrendszer nem állapítható meg, hiszen az itt bemutatott közel 90 iskolajátékból 51 csak itt, Pécsett került színre, más városokba nem jutott el.[48] De ezt a következtetést csak a darabok címei alapján tehetjük, mert elképzelhető, hogy az egyes történetek, s azok változatai más cím alatt jelentek meg. Példa lehet erre Cyros, vagy Cyrospastor igen gyakori címmel ismert iskolajáték, amely nyomtatásban is fennmaradt, sőt olvasható a Magyar Dráma Gyöngyszemei című ciklusban is, de nem ezzel, hanem Boldizsár király cím alatt.[49] A csak Pécsett játszott iskolajátékokról, vagy legalább is egy részéről azt is feltételezhetjük, hogy városunkban keletkezett, azaz az itt oktató paptanárok, papszerzők alkotásai lehetnek. A félszázra tehető jezsuita alkotások közül csak néhányat említünk meg, mint a Fogadalmi ajándék Szűz Mária oltárára, Augustus király fia Andronicus, A restség elhagyása, Japán győztes és igazságos vértanúi, Josiust az atyai trónról elűzik, Saba Fernando élete a pusztában és Az ifjú Melindus dicsőséges győzelme.

S ha abból a következtetésből indulunk ki, hogy egyes művek városunkon kívüli eljátszása, s annak gyakorisága az adott mű népszerűsége mellett bizonyos színtű kapcsolatrendszert is jelent, akkor megállapíthatjuk, hogy Besztercebánya, Selmecbánya, Szepes, Udvarhely és a közeli Eszék városokkal egészen minimális volt ez a kapcsolat. Míg Gyöngyös, Lőcse, Ungvár, Komárom, Rozsnyó, Trencsén, Eperjes, Pozsega és Szakolca kollégiumai, illetve paptanárai gyakrabban megjelentek Pécsett. Ennél jóval nagyobb arányban érkeztek Pécsre, illetve mentek el jezsuita szerzőkés műveik Varazsd, Győr, Buda, Nagyszombat, Fehérvár és Sopron kollégiumaiba. Egészen magas és kiemelt volt a kapcsolat Kassa és Pozsony jezsuita közösségeivel a színjátszás terén, míg a legtöbb szellemi hatás Zágrábból, illetve az érseki székhelyről, Egerből érkezett. Azaz Egerben 14, Zágrábban pedig 13 olyan iskolajátékot adtak elő a korszakban, amelyek Pécsett is szerepeltek.[50] Nagyon nehéz lenne arra válaszolni, hogy melyek voltak a legnépszerűbb alkotások, a számtalan szövegvariáns és a korlátozott játszási idő miatt is. Viszont néhány, a korszakban közkedvelt iskoladrámát megnevezhetünk, amelyek Pécsett, s bizonyíthatóan több más városban is előadtak, esetleg többször is. Mindenképpen idetartozik a már említett Cyros, vagy Cyros pastor című történelmi játék, amelyet az ország 18 jezsuita tanintézetében játszottak, s e műnek nem kevesebb, mint 13 cím és szövegvariánsa ismert.[51] A babiloni fogságba esett mitológiai alak, Cyros perzsa király történetét moralitásjátékként is feldolgozó művet legtöbbször Pozsonyban, Gyöngyösön, s nálunk Pécsett játszották el öt, illetve 3-3 alkalommal.[52] E darab egyébként a 18. század derekán volt népszerű, akár a Demetriusés a Celsus fia című iskoladrámák.[53] De sok helyütt, így városunkban is játszották a Salamon és Géza, Romulus és Remus, Andronicus, a Themitlocles és a Selimus című mitológiai és történelmi tárgyú drámákat.[54]

 

psz 2002 04 04 marfi attila 04

 

Az 1760 szeptemberében előadott „Salamon és Géza”prédikációs iskoladráma szövegkönyvének címlapja

 

Valószínű, hogy az előadások egy része nagyobb tömegek előtt zajlott, így a szélesebb rétegek is részeseivé válhattak az iskolajátékok nyújtotta élményeknek. Viszont ha nem is gyakran, de a jezsuita színjátszók polgári vigasságokon is szerepeltek. Az első erre utaló adat 1715-ből származik, két évvel a tragikus pestis járvány után, amikor Ludi Saeculares címmel világi játékokat adtak elő. De ugyanebben az évben, feltehetően ősszel Pécsi szüret cím alatt erre az alkalomra írt darabot játszottak a helybelieknek.[55] Majd 1726-ban Fangadorus et Argus címmel, azaz Farsangi bohózatokkal léptek a pécsiek elé.[56] A következő évben ugyanezt megismételték, de két iskolajátékot is eljátszottak Farsang idején, a Szent Alajos és a már említett Cyros pastor címűeket. [57] A18. század végére azonban egyre jobban érzékelhető volt az iskoladrámák válsága, egyrészt a rohamosan tért hódító világi színjátszásnak köszönhetően. Másrészt pedig a számtalan átmásolt, vagy önállóan szerzett iskolajátékok alapfunkciójukat betöltötték azzal, hogy valamilyen színtű értékrendet közvetítettek, s a színjátszás alapelemeivel ismertették meg a korszak nézőközönségét, de megújulni már nem voltak képesek. A jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása azt is jelentette Pécsett, hogy az iskolajátékok korszaka lejárt. S bár az 1771-ben utoljára előadott két iskoladráma a Hun veszedelem és a Saba Fernando élete a pusztában előadását követően a papi szeminárium növendékei megpróbálták ezt a szerepet átvenni.[58] De két évtized alatt csak kettő, s mondhatni vegyes fogadtatású előadásra futotta erejükből[59].

Végül összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a jezsuiták iskolai színjátszása magában hordozta a színikultúra alapjait és fontos állomása volt a teljességre törekvő világi színjátszás fejlődésében is. Itt Pécsett, mint akár a többi város jezsuita kollégiumaiban egy rendkívül nehéz időszakban, lehetőségeikhez mérten a keresztény szellemiség keretei közt, az oktató munka részeként szinte nélkülözhetetlen kultúrmissziót is felvállaltak.


[1] Márfi Attila: Német és magyar teátristák Pécsett a reformkorban. In: Baranyai Történetírás 1992/1995. Szita László (szerk.) Pécs, 1995. 421.p.

[2] Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. Pécs, 1998. 25-27.p.

[3] Márfi Attila: A városi kultúra színterei 1780-1848. Kézirat, 1-2.p.

[4] Bárdos Kornél: Pécs zenéje a 18. században. Budapest, 1976. 11-13.p.

[5] Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya (1769. Kornezburg -1843. Pécs). In: Baranyai Helytörténetírás 1979. Szita László (szerk.) Pécs, 1979. 13-108.p.

[6] Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete. In: Baranyai Helytörténetírás 1980. Szita László (szerk.) Pécs, 1981. 81-151.p.

[7] Kilián István-Székely György: Iskolai színjáték Magyarországon. In: Magyar színháztörténet 17901873. Székely György (szerk.) Budapest, 1990. 22.p.

[8] A magyar dráma gyöngyszemei, Iskoladrámák (XVIII. század). Kerényi Ferenc (szerk.) Budapest, 1995. 466-467.p.

[9] A magyar... i.m. 1995. 21-23.p.

[10] Angyal Endre: Theatrum Mundi. Budapest, 1938. 26.p.

[11] Angyal... i.m. 1938. 21.p.

[12] Váli Béla: A magyar színészet története. Budapest, 1887. 18.p.

[13] Szkladányi... i.m. 1980. 22.p.

[14]Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai IV. (Mutatók). Budapest, 1994. 43.p. A mű eredeti latin címe: „Bardanes in solium expositus”.

[15] A magyar... i.m. 1995. (iskoladrámák) 468-469.p.

[16] Szkladányi... i.m. 19BG. B1-151.p.

[17] Váli... i.m. 1BB7. 19-22.p.; Szkladányi... i.m. 19BG. 23-24.p.

1B Kilián-Székely... i.m. 199G. 23.p.

[19] Váli... i.m. 1BB7. 24-26.p.

[20] Váli... i.m. 1BB7. 31-32.p. A 1B. század második felében Nagyszombatra a jezsuita kollégisták Pozsonyból hozattak egy színészt, hogy az előadásra kerülő iskolajáték táncbetéteit betanítassa. A pozsonyi Miasszonyunk Női Rend 1761-ben tervezett előadásához is egy színész-rendező adott segítséget.

[21] A magyar... i.m. 1995. (iskoladrámák). 468.p.

[22]  Váli... i..m. 1887. 40.p.

[23] Jelesebb átdolgozásai: Nemes ember, Nemes asszony, Nemes ifjú William Darel angol jezsuita szerző műveinek átültetése, az Udvari embert Baltasar Gracian Oraculo manula című művéből fordította és írta át. A Szent ember, Bölcs ember ás a Constantinus Poyphyrogenitus című művek alapmunkái, azaz eredeti szerzőik nem ismertek. In: Magyar Irodalmi Lexikon I. kötet, Benedek Marcell (főszerk.) Budapest, 1963. 325.p.

[24] Magyar Irodalmi Lexikon... i.m. 1963. 324.p.

[25] Márfi: Thália... i.m. 1998.28.p. A darabot nem ezzel, hanem a Tornyos Péter bált indít cím alatt adták elő.

[26] Márfi: Thália... i.m. 1998. Gróf Eszterházy Pál László megyéspüspök minden tiltakozása ellenére a papi szeminaristák 1792 farsangjának utolsó három napján a már említett Faludi Ferenc darab mellet eljátszották még az egyházi és világi előkelőségeknek a Telhetetlen kalmár és a Cigányok vajdaválasztása című nem éppen egyházi szellemiségű világi színjátékokat is.

[27] Magyar Irodalmi Lexikon... i.m. 1963. 492-493.p.

[28] Váli... i.m. 1887. 29.p.

[29] Váli... i.m. 1887. 33-34.p.; Kilián-Székely... i.m. 1990.25.p. Hasonlóan a többi szerzetesrend által előadatott iskolajátékok résztvevőit néha jutalmazták. Így például Bártfa, Késmárk és Poprád evangélikus iskoláiban, a miskolci minoritáknál stb.

[30] A négykötetes forrásmunka negyedik kötete 1994-ben jelent meg, s az előző három kötetben, kollégiumok szerint feltűntetett iskoladrámák címeinek névmutatója. Megjelenését a szerző már nem érhette meg. A három kötet sorrendben az alábbi városok jezsuita kollégiumában előadott iskolajátékokat tünteti fel. I. kötet: Nagyszombat, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Nagyvárad, Vágsellye, Znióváralja, Homonna, Pozsony, Szepeskáptalan, Komárom. II. kötet: Győr, Kassa, Gyöngyös, Szatmár, Pécs, Sopron, Liptószentmiklós, Ung- vár, Szakolca, Trencsén, Besztecebánya, Selmecbánya, Rozsnyó, Eperjes, Lőcse, Zsolna. III. kötet:

[31] Összehasonlításul megjegyezzük, hogy Győrben például közel 250, míg Sopronban, megközelítően 280 jezsuita előadást regisztráltak. Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai 1561-1773. II. kötet. Budapest, 1986. 7-43.p. 133-187.p.

[32] Staud... i.m. 1986. 117.p.

[33] Staud... i.m. 1986. 118.p.

[34] Staud... i.m. 1986. 119.p.

[35]Váli... i.m.1887. 29.p.

[36] Staud... i.m. 1994. 14.p.

[37] Staud... i.m. 1986. 119

[38]S taud... i.m. 1986. 117.p.

[39] Móró Mária Anna-Ódor Imre: A felszabadult város 1686-1867. In: Pécs ezer éve. Márfi Attila (főszerk.) Pécs, 1996. 113-119.p.; Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány. In: Baranyai Helytörténetírás 1981. Szita László (szerk.) Pécs, 1982. 115-160.p.

[40] Staud... i.m. 1986. 120.p.

[41]Staud... i.m. 1986. 121.p.

[42] Staud... i.m. 1986. 120.p.

[43]I tt köszönöm meg dr. Rajczi Péternek, a BML munkatársának a latinul megadott színdarabcímek lefordításánál nyújtott segítségét! Staud... i.m. 1986.225-230.p. E nyelveken kívül egy-egy esetben románul, ruténül és szlovénül is megszólaltak a jezsuita darabok, szlovák nyelven pedig kilenc kollégiumban 22 alkalommal.

[44] Staud... i.m. 1986. 119-126.p.

[45] Staud... i.m. 1986. 120-121.p.

[46]Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai 1561-1773. III. kötet. Budapest, 1988. Zágráb, 211-273.p. Varazsd, 277-305.p. Megjegyezzük, hogy Zágrábban három, míg Varazsdon csak egy horvátul előadott iskoladrámára vonatkozóan találtunk adatokat.

[47] Márfi: Thália... i.m. 1998. 68.p.

[48] Staud... i.m. 1994. 15-204.p.

[49] A magyar... i.m.1995.; Ismeretlen szerző: Boldizsár király. 145-186.p.

[50] Staud... i.m. 1994. 15-204.p.

[51] Staud... i.m. 1994. 67.p.

[52] Staud... i.m. 1994. 15-204.p.

[53] Staud... i.m. 1994. 54., 71-72.p.

[54] Staud... i.m. 1994. 31., 176-177., 178-179., 183., 193-194.p.

[55] Staud... i.m. 1986. 121.p.

[56] Staud... i.m. 1986. 122.p.

[57] Staud... i.m. 1986.123.p. A forráskötet szerint az iskolajátékok mellett két farsangi bohózatot is előadtak.

[58] Staud... i.m. 1986. 131.p.

[59] Márfi Attila: Az egyházi színjátszás Pécsett a 18. században. Kézirat, megjelenés alatt a Tanulmányok Pécs történetéből címû sorozatban. Az egyik előadás, melynek ténye nem bizonyított, de minden valószínűség szerint megtörtént, gróf Eszterházy Pál László megyéspüspök 1781. május 29-én lezajlott beiktatása alkalmával. Ekkor a papnevelő intézet prefektusának, Agyich Istvánnak Bucolicon című pásztorjátéka került (volna) színre. A másik produkció során pedig 1792-ben Farsang három utolsó napján, görög tűzijáték alkalmazásával három világi színdarab lett eljátszva: Tornyos Péter bált indít, Cigányok vajdaválasztása és a Telhetetlen kalmár címmel. Maga a püspök annyira felháborodott ezen, hogy a szeminárium vezetését kiátkozással fenyegette meg.