Cikkek

Figler Csilla: Zolnai Gyula nyelvtudós

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 3. szám, 98-111. oldal

Letöltés: pdf20


Figler Csilla

ZOLNAI GYULA NYELVTUDÓS

Zolnai Gyula nyelvtudós, az Erzsébet Tudományegyetem professzora volt 1918-tól 1930-ig. 1862. december 3-án született a Szatmár megyei Nagysomkúton, római katolikus vallású családban. Középiskoláit Nagybányán és Szatmáron végezte. Papi pályára készült, de betegsége miatt erről kénytelen volt lemondani; később feleségül vette Szladits Ilona polgári iskolai tanárnőt. Három gyermekük született: Béla (1890) neves bölcsészdoktor, irodalomtörténész, Klára (1892) és Sándor (1895).[1]

Zolnai Gyula 1882-ben a budapesti egyetem hallgatója lett, és az egyetem bölcsészeti karán nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Már a következő évben - mindössze 21 évesen - a bennünket és benneteket névmásokról írt értekezésével elnyerte az Akadémia Sámuel-díját. Ugyanilyen díjat érdemelt ki később a Mondattani búvárlatok című tanulmányáért is.

Középiskolai tanári oklevelét 1888. május 12-én kapta, tanári pályáját Egerben, a cisztercita főgimnáziumban kezdte, mint világi helyettes tanár. 1888-1893-ig a székesfehérvári állami főreáliskolában, majd 1894-től 1906-ig Budapesten, a Markó utcai főgimnáziumban tanított. Ezzel párhuzamosan, 1895-től a budapesti egyetemen a magyar nyelvtudomány magántanáraként is tartott előadásokat. Bölcsészetdoktori oklevelét 1891. május 23-án kapta a Budapesti Tudományegyetemen. A finn nyelv mellett „elég jól” beszélt németül is.[2]

1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották. 1924-től már mint rendes, 1945-től 1949-ig pedig mint tiszteletbeli tag vett részt az Akadémia munkájában. Még megérte, hogy halála előtt néhány hónappal törölték az Akadémia tagjainak sorából, és csak 1989-ben állították vissza a tagságát. 1898-ban az Akadémia az akkor felállított Szótári Bizottság előadójává, s ezzel az új Nagy Szótár szerkesztőjévé választotta. E két tisztét 1906-ig viselte, amikor a kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanára lett.

Zolnai egyike volt azon nyelvészeknek, akik a finnugor nyelvrokonainkkal való kapcsolataink ápolásáért a legtöbbet tette. 1908-ban a Finnugor Társaság (Suomalais Ugrilainen Seura), tíz évvel később pedig a Finn Irodalmi Társaság (Suomalaisen Kirjallisuuden Seura) levelező tagja lett.

A kolozsvári egyetemről 1918-ban az akkor még Pozsonyban működő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemhez hívták meg, ahol a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon a magyar és összehasonlító finnugor nyelvészeti tanszék ny. r. tanárává nevezték ki. Ez év márciusában Kornis Gyula dékán mellé prodékánnak is megválasztották. A nemzetközi politikai helyzet kedvezőtlen alakulása miatt a csehszlovák állam 1919. január 7-én birtokába vette az egyetemet. A működési lehetőségüktől megfosztott professzorok, köztük Zolnai Gyula is Budapesten kaptak ideiglenes elhelyezést, ahol az egyetem a szintén menekülésre kényszerült kolozsvári egyetemmel együtt egymást kiegészítő egy intézményként funkcionált.

1923-tól, az egyetem Pécsre helyezésétől kezdve 1930-ban történt nyugalomba vonulásáig Zolnai Pécs tudományos életét gazdagította. 1949. december 24-én halt meg Budapesten.

 

 

Zolnai Gyula tudományos tevékenysége

 

Zolnai Gyula nyelvtudományi munkássága rendkívül sokszínű: foglalkozott mondattannal, szótannal, nyelvhelyességgel, a nyelvjárások vizsgálatával, a nyelvemlékekkel, s mivel kitűnően beszélt finnül, a finn irodalom klasszikusainak első tol- mácsolói közé tartozott. Jelentős alakja volt a 19. század végi, 20. század eleji nyelvésznemzedéknek, amely főleg Simonyi Zsigmond nagyhatású munkássága nyomán „megalkotta” a magyar nyelvtörténeti tudományt, meghonosítva a nyelvtörténeti szemléletét. A történeti nyelvészet azt vizsgálja, hogy a nyelv az idők során hogyan változtatja vagy őrzi meg szerkezetét; a nyelvnek tehát a történeti, diakrón vetületét vizsgálja, szemben a leíró nyelvészettel, mely az idő tényezőjét figyelmen kívül hagyva, a nyelvet egyidejűleg, szinkrón szempontból vizsgálja.

A magyar nyelvtörténet a más, elsősorban a finnugor nyelvekkel történő összehasonlításból indult ki, amelynek fontos állomása volt Budenz József magyar-ugor szótára és ugor alaktani kutatásai. Budenz finnugor nyelvészetének összehasonlító módszere mellett Simonyi kutatásaira nagy hatással volt az 1870-es években Németországból indult újgrammatikus iskola is, amely már nemcsak a nyelv történetét, hanem az élő nyelv változásait, változatait, főként a nyelvjárásokat kutatta, és megfogalmazta a nyelvművelés alapelveit. Simonyi tanítványaként Zolnai is követője lett ennek az iskolának, amelynek módszereit és eredményeit ő elsősorban a mondattani kutatásaira alkalmazta.

Zolnai Gyula nyelvszemléletére nagy hatással volt, hogy Simonyi a mondattan tárgyalásának a módszerét is megszabta az elkövetkező évtizedekre. Monográfiáiban ugyanis először az eredet kerül sorra, s csak azután az alak vagy a szerkezet jelentésfunkciói, melyben a korabeli állapot épp olyan fontos szerepet kap, mint a történet. Így a történeti mondattanba tulajdonképpen bekebelez egy leíró mondattant is.

A történeti szempontot érvényesítette Zolnai a Nagy Szótár feladatkörének megállapításakor, illetve kisebb monográfiái mellett, például a Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894) című művében is. Bár munkáinak nagy részében a történeti felfogást követte, kitűnő nyelvjárás-tanulmányai (Tisza-Eszlár s vidéke nyelvéből 1883.; Egri nyelvsajátságok 1889.; Mátyusföld nyelvjárása 1890) mégis amellett szólnak, hogy a szinkrónia kérdései ugyancsak érdekelték.

 

psz 2002 03 08 figler csilla 01

 

A19-20. század fordulója teremti meg a magyar történeti nyelvtudománynak fontos munkaeszközeit, s ebben Zolnainak is fontos szerep jutott. A lexikológia terén Zolnai már pályája kezdetén betekintést nyer a Magyar Nyelvtörténeti Szótár szerkesztési munkálataiba, de érdeklődését nem elégítette ki a nyersanyag ismerete, figyelemmel kísérte a külföldi szótárírási kísérleteket is. 1905-ben az Akadémia megbízásából a Thesaurus Linguae Latinae és a Grimm-féle nagy német szótár szerkesztő munkálatainak tanulmányozása végett Németországban járt. A Magyar Oklevél-Szótár szerkesztésével az Akadémia 1896-ban bízta meg, a Magyar Nyelv Nagy Szótárának irányításával pedig 1898-ban. Ez utóbbival kapcsolatosan annak egyetemes jellegét hangsúlyozta valamint azt, hogy e szótárnak a magyar szókincs lehető legteljesebb tárházának kell lennie.[3]1906-tól kezdett el foglalkozni a Magyar-Finn Szótár rendezésével. Így a Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztésében megjelent Magyar Nyelvtörténeti Szótár (1890-1893) valamint Szily Kálmán műve: A Magyar Nyelvújítás Szótára (1902.1908.) mellett 1906-ban elkészült a fiatalon elhunyt Szamota István gyűjtése alapján Zolnai Gyula által szerkesztett Magyar Oklevél-Szótár (1902-1906). Györke József, Zolnai egyik legtehetségesebb tanítványa így ír e nagy volumenű munkáról: Zolnai „a Magyar Oklevélszótárt valóban úgy szerkesztette meg, hogy az a Nyelvtudományi Bizottság kívánságának megfelelőleg a Nyelvtörténeti Szótár mintaszerű pótléka lett. Ennek a műnek fontosságát csak akkor értjük meg igazán, ha felvetjük magunkban a kérdést: Hol volna ma a magyar és a finnugor összehasonlító nyelvtudomány vagy akár a magyar történettudomány is e szótár nélkül?!”[4]

 

psz 2002 03 08 figler csilla 02

 

A lexikológia mellett a szótan etimológiai része is állandóan érdekelte. A Budenz-Albumban 1883-ban megjelent bennünket, benneteket névmásokról szóló értekezéséért kapott Sámuel-díj is ezt bizonyítja. Érdekesség, hogy ekkor még régi, Tömlő nevén szerepel. Szótani munkáiból kiemelkedő még A -si képző eredete című 1920-ban megjelent munkája is.

Zolnainak a mondattan területén is számos értékes munkája született. A Mondattani búvárlatok mellett, melyben a szintagmatikus kapcsolatok keletkezését és magyar típusait vizsgálja, megemlítendő még az 1924-ben keletkezett Mondat- átszövődés című akadémiai rendes tagsági székfoglalója. E felsorolt nyelvtudományi területeken kívül a már említett nyelvjárások területén is újszerű megfigyeléseket tett.

Több tanulmánya szól a nyelvemlékekkel kapcsolatos megfigyeléseiről: például A névragok különírása a Halotti beszédben; Finn vélemény az Árpád-kori magyar kiejtésről; A Müncheni Glosszák és Töredékek; valamint az ezzel kapcsolatos helynévmagyarázatokról: például Esküllő, Kolos; Zavagy.

Jelentősek finnből való műfordításai. Például Leino Ejnó: Tavaszünnepi dalok (finn balladák); Kivi Elek: A pusztai vargáék (népvígjáték 5 felvonásban); Erkko János Henrik: Ajno (színmű 5 felvonásban); Északi lant című versgyűjtemény. Ezek a műfordítások Somkuti név alatt a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban, az Olcsó könyvtálban, valamint a Magyar Nyelvőr, illetve a Magyar Nyelv című folyóiratokban jelentek meg.

A Magyarosan című folyóiratban rendszeresen jelentek meg a nyelvünk eredetisége, egészséges fejlődése mellett kiálló, és a szerkezeti idegenszerűségeket és a szókészlet elnemzetköziesedését bíráló írásai.

A magyar nyelvtudomány története szinte új korszaknak indult a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapításával 1904-ben, és a társaság folyóiratának, a Magyar Nyelvnek a megindulásával 1905-ben. Zolnai Gyula e társaságnak alapító és választmányi tagja, a folyóiratnak pedig 1905-1906-ban főszerkesztője volt.

 

 

Zolnai oktatói tevékenysége

 

Amikor az egyetem ideiglenes budapesti működése után Pécsre költözött, Zolnai Gyula mint az akkor Magyar és Összehasonlító Finnugor Nyelvtudomány néven működő tanszék professzora is a városba jött. A négykarúvá bővült pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet 1923. október 24-én nyitotta meg gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter. Az ünnepélyen Zolnai a Magyar Tudományos Akadémia nevében mondott köszöntést: „Minta Magyar Tudományos Akadémia tagja, e tudóstársaságnak megbízásából és nevében üdvözlöm a Pozsonyban alapított s onnan való száműzetése óta hajléktalanul küszködött M. kir. Erzsébet Tudományegyetemet, midőn a mai napon Pécs nagy múltú városában, Nagy Lajos dicső királyunk híres egyetemének székhelyén megtelepülve, működését ünnepiesen megkezdi és kívánom: találja itt meg mindazokat a feltételeket, amelyek egy tudományegyetem sikeres működéséhez elengedhetetlenül szükségesek, hogy eképpen, mint a tudományok ápoló anyja, a Dunántúlnak s ezzel együtt megcsonkított és kifosztott szerencsétlen hazánknak tudományosságát és művelődését mentől sikeresebben fejleszthesse és felvirágoztathassa. A rómaiak Sopianaeja, a középkor Quinque Ecclesiaeje, a mi Pécs városunk mindenkor nevezetes művelődési pont volt. Az Erzsébet egyetem ide települése új korszakot nyit meg ez ősrégi város fejlődésének történetében és a Gondviselésbe vetett erős hittel tekintünk e fiatal és máris nagy megpróbáltatásoknak kitett főiskola jövője elé. A Magyar Tudományos Akadémia nevében áldást és sikert kívánok az Erzsébet egyetem itteni működéséhez.”[5]

Zolnai 1930-ban történt nyugdíjazásáig volt a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatója. 1923. szeptember 28-án kelt levelében tett kérésére a rektor biztosította számára a Búza téri diákotthon első emeletén a lépcsőfeljárótól jobbra levő, egy ablakpárral ellátott szobát ideiglenes lakásul, s egyúttal elfogadta Zolnai felajánlását az intézet feletti fő felügyelet vállalására.[6] Pécsi tartózkodása alatt Zolnai több ízben váltott lakhelyet: az 1927-28-as tanév első felére kiadott tanrendben lakcímeként a Reáliskola utca 6. szám van megjelölve, az 1929-30. tanév első felére kiadottban pedig a Szigeti országút 104. szám.[7]

Az 1925-26. tanévben Zolnait öt évre a Tanárképző Intézet Tanácsának tagjai közé választották. Tagtársai Hodinka Antal, Prinz Gyula, Thienemann Tivadar, Nagy József egyetemi ny. r. tanárok és Buzássy Ábel címzetes tankerületi főigazgató, ciszterci rendi reálgimnáziumi igazgató voltak. A Tanárképző Intézet elnöke pedig a szintén öt évre megválasztott Weszely Ödön ny. r. tanár lett. Zolnai Gyula egyébként 1923-25-ig a Pécsi Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tisztét is betöltötte.

Az egyetem Pécsre költöztetésekor Zolnai Gyula szívügye volt a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar, ezen belül is természetesen saját tanszékének megfelelő elhelyezése. A Magyar Nyelvtudományi Intézet ugyanis a Rákóczi út 80. szám alatti központi épület II. emeletén kapott igen szűkös helyet. Tantermei nem voltak, így azokat a jogi kartól kérte kölcsön. Zolnai Gyula e tárgyban többször is felszólalt a bölcsészkar ülésein. Az 1924. január 28-án tartott kari ülésen például indítványozta, hogy a kar vagy cserélje vissza a Magyar- valamint a Német- és a Francia Intézet helyiségeit, vagy gondoskodjék a Magyar Intézetek megfelelő elhelyezéséről. A Kar az indítványt elutasította, de hozzájárult, hogyha a Magyar Intézet három helyisége közül a szemináriumi helyiség a hallgatóknak szűkös, akkor az egyik tanárszoba is rendelkezésükre állhassék. Az így elveszett tanárszoba helyett egy másik megfelelő helyiséget fog kapni Zolnai Gyula, mint a Tanárvizsgáló Bizottság elnöke.[8]

Ugyanebben az évben, májusban Zolnai azzal a javaslattal állt elő, hogy a helyiségek bővítése érdekében az egyik tanári szoba és a szeminárium közt levő falat le lehetne bontani. A kari ülés ekkori határozata szerint a kar javasolja, hogy a gazdasági hivatalnak a központi épületből való kiköltözésével megüresedő két helyiséget a Tanárvizsgáló Bizottság rendelkezésére bocsássák.[9]

Az 1924. szeptember 11-én Weszely Ödön dékán elnökletével összeült kari tanács szomorúan vette tudomásul, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nem járult hozzá a bölcsészetkari helyiségek szaporításához. Az elnök azt is tudatta a kari ülés résztvevőivel, hogy azt a tantermet, melyet a bölcsészkar a Pécsre telepítéskor a jogi kartól kapott, s melyet most az visszakér, nem adhatja; véleménye szerint ugyanis a termet nem a jogi kar engedte át, hanem az egyetemi karok elhelyezése alkalmával miniszterileg adatott át a bölcsészkarnak. Amint az elnök rámutatott, abban a teremben reggel 8-tól este 7-ig állandóan tartanak előadásokat.[10]

A bölcsészkari intézetek elhelyezésének javítása a huszas évek végére már halaszthatatlan feladattá vált. Minimum 35-40 hallgató számára kellett volna helyet biztosítani, de a rendkívül szűk, körülbelül 3 m szélességű szobában az asztal körül legfeljebb nyolcan fértek el. Így a hallgatók jó része a hideg folyosóra került ki, itt helyeztek el íróasztalokat és részben a szemináriumi könyvtárakat is.[11]

Az 1930. február 15-én tartott kari ülésen az ülés elnöke, Holub József dékán ismertette a polgármester által javasolt, helyszűkével kapcsolatos kétféle megoldási lehetőséget. E szerint vagy kitelepítik a központi épületből az orvosi intézeteket, s a megürülő helyiségeket a jogi és bölcsészkar foglalja el, vagy e két kar részére új épületet emelnek. A város és a minisztérium anyagi támogatása miatt ez utóbbi megoldás valósult meg. Az említett kari ülésen az elnök felkérte a kar intézeteinek vezetőit, hogy jelentsék be helyiség-szükségleteiket. A megkérdezettek általában 1, illetve 2 db 2 ablakos tanári szobára és 1 nagyobb intézeti helyiségre tartottak igényt.[12] A gazdasági válság miatt azonban az állam a beígért segítségtől elállt, s a rendelkezésre álló összegből felépített új szárny csak a jogi fakultás elhelyezésére volt elegendő. A bölcsészeti kar csak néhány helyiséggel lett gazdagabb, ami nem tette lehetővé továbbra sem a zavartalan oktatást.

A tanszék megfelelő elhelyezése mellett legalább ugyanilyen fontos volt Zolnai számára, hogy a tanszéken finn lektort alkalmazzanak, s ennek érdekében már a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar első ülésén tett javaslatot. Erre az ülésre, már a hivatalos tanévnyitó előtt 21 nappal, 1923. október 3-án sor került. Ez alkalommal az elnök, Weszely Ödön dékán bemutatta a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, melyben az állt, hogy a karon jövő tanévtől kezdve finn lektort lehet alkalmazni. Zolnai Gyula és Thienemann Tivadar ezzel kapcsolatos felszólalásukban felajánlották, hogy megkeresik a helsinki és a turkui egyetem bölcsészetkarát a kapcsolatok szorosabbá fűzése, s egy lektor meghívása érdekében. Elképzelésük szerint a finn és észt egyetemek által küldendő lektor tiszteletdíján kívül internátus lakásban és kedvezményes ellátásban részesülne.[13]

Az egyetem finnországi kapcsolatainak ápolására szolgált, hogy 1926-ban a Jyváskylái Szabad Egyetem meghívta Zolnai Gyulát a magyar nyelv finn nyelven folyó előadására, s a professzor ennek június-július hó folyamán eleget is tett. E tanfolyam megtartásának költségeire a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 7 millió koronát engedélyezett.[14] Zolnai már korábban is járt Finnországban: először Svédországgal összekötött látogatást tett 1909-ben, majd 1911-14-ben, illetve 1923-ban járt az országban. Ez utóbbi alkalommal a Finnségi Szövetség (Suomalaisuuden Liitto) nevű egyesületben és több vidéki helységben a finn-magyar nyelvrokonságról, a két nemzet művelődési kapcsolatairól és Magyarországnak a világháborúban betöltött szerepéről tartott előadásokat. A bölcsészeti kar 1925. október 21-i ülésén megfogalmazódott az az igény, miszerint kívánatos lenne az egyetemi tanároknak is lehetővé tenni a külföldi tanulmányutakat, hogy ezáltal a mai tudomány színvonalán tarthassák magukat.

A finn és észt lektorság felállításának ügyében legközelebb az 1926. szeptember 10-i kari ülésen szólalt fel Zolnai: miután az elnök, Thienemann Tivadar dékán bemutatta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium leiratát az észt lektorátus felállítása ügyében, felkérte Zolnai Gyulát, hogy tegye meg előadói javaslatát. A professzor írásban beadott javaslatát, a finn és észt lektorátus melletti kiállását idézem: „Tekintetes Kar, Jungerth révali m. kir. követségi tanácsos ügyvivőnek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi Minisztériumhoz finn és észt lektorság ügyében tett javaslatára vonatkozólag véleményemet a következőkben terjesztem elő: Fontos és szükséges finn lektorság felállítása magyar egyetemeken a művelődési kapcsolat hasznossága miatt, illetve a finneknek gazdag és fontos, vezető jelentőségű finnugor nyelvészeti és néptudományi irodalma e rokon nyelvnek ismeretét mind két nevezett tudományszak művelőjére nézve nélkülözhetetlenné teszi, s e nyelvismeretet tanárvizsgálati követelményeink is megkívánják. Az észt lektorság felállítását az észt nyelvű tudományos irodalom kisebb arányainál, és a finnt meg nem közelíthető fontosságánál fogva kevesebb ok támogatja ugyan, s az észt nyelv nem lévén tanárvizsgálati tárgy, félő, hogy kevés hallgatója is lesz e lektorságnak, de a kölcsönösség elve alapján (a dorpáti észt egyetemen már 1922 óta van magyar lektor), másrészt e rokon nemzetnek egyre emelkedő tudományos és általános művelődési jelentőségénél fogva az észt lektorság fölállítását is kívánatosnak lehet tartani. Karunk javasolja a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak egy egyesített finn-észt lektorság felállítását azzal a feltétellel, hogy erre az állásra egy feltétlenül finn születésű, de az észt nyelvet is előadni képes nyelvész-jelölt neveztessék ki, akinek a magyar kormány, mint Jungerth javaslata is kívánja, ingyen lakást, kedvezményes ellátást (ezt a magam részéről egyetemünkön a Nagy Lajos Kollégiumban adható ingyen ellátásra is hajlandó volnék módosítani) és némi tiszteletdíjat engedélyezne”.[15]

Az 1927. január 10-én Hodinka Antal dékán elnök vezetésével tartott kari ülésen Zolnai felszólalásában bejelentette, hogy a minisztérium az ő indítványa alapján tett fölterjesztésükre az 1923. évi rendeletével beleegyezését adta ahhoz, hogy a kar költségvetésének különösebb megterhelése nélkül finn lektorság létesüljék. Ezen az ülésen jelentette be nagy örömmel, hogy Aarni Penttila, a turkui finn egyetem könyvtártisztje és jeles fiatal nyelvtudós, aki már több ízben tartózkodott Magyarországon, s nyelvünket érti, több hónapi tanulmányútra folyó hónap végével hazánkba jön. Zolnai beszámolt arról is, hogy kérésére Penttilá hajlandónak mutatkozott arra, hogy négy hónapot Pécs városában töltve az 1927-28. tanév első félévében a finn és észt nyelvről, mint lektor előadásokat tartson az egyetemen. Zolnai azzal a kéréssel fordult a Karhoz, hogy ragadja meg az alkalmat, s bízza meg Aarni Penttilát a folyó félévre a finn és észt nyelv lektorságával, s a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól kérjék a megbízandó lektornak a szokásos lektori tiszteletdíj utalványozását. Azon felül javasolta, hogy a minisztériumtól egy VII. fizetési osztály után járó félévi lakáspénzt is kérvényezzenek a lektor számára. Zolnai Gyula ezzel a „vallomással” zárta gondolatait: „Javaslatom tételében az a becsvágy is vezet, hogy valamint finn nyelvű előadások is magyar egyetemen először minálunk tartattak (múlt félévi Suomen kielen muotooppi című kollégiumomban), úgy az Erzsébet egyetem legyen az első abban is, hogy bölcsészeti karán finn, illetőleg észt lektorság állíttatik”.[16]

Amikor az 1927. március 23-án összehívott kari ülésen Hodinka Antal dékán elnök kijelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratában Aarni Pentillá finn-észt lektor megbízatását jóváhagyta, ezzel kapcsolatban Zolnai egy beadvánnyal fordult a Karhoz. Ebben közölte, hogy a minisztériumnak fedezet hiányában sem lektori tiszteletdíjat, sem lakáspénzt engedélyezni nem áll módjában, de nem támaszt észrevételt az ellen, hogy részére 175 pengő félévi lakáspénz, összesen 564,76 pengő, de legrosszabb estben annak minimum 2/3-át, azaz 350 pengőt a magántanári jutalék terhére engedélyeztessék. Zolnai azt kérte a kartól, hogy legyenek méltányosak a lektorral szemben, hiszen a finnországi magyar lektornak havi 100 $, az észtországinak Tartuban havi 45 $ rendes javadalma van: „Az ügy méltánytalan elintézése pedig a jövőre nézve azzal a veszedelemmel járhat, hogy szaktudományom kárán nem lesz többé módunkban egyetemünkön senkit hasonló működésre megnyerni”.[17]

Megbízatása lejárta után Hodinka Antal dékán az 1927. április 25-i kari ülésen bemutatta Aarni Penttilá finn-észt lektor jelentését előadásainak eredményéről, s tolmácsolta a lektor úr köszönő levelét, melyet elutazása alkalmából juttatott el hozzá. A Kar elhatározta, hogy Penttilá-nek a karon kifejtett értékes munkájáért és a felettes turkui könyvtár igazgatóságának, mely kiküldetését lehetővé tette, köszönetét fejezi ki.[18]

Aarni Penttilán kívül Zolnai oktatói munkássága alatt még két neves finn nemzetiségű látogatója volt az egyetemnek: Antti Tulenheimo volt finn miniszterelnök, a helsinki egyetem akkori rektora, aki a finn tudományos és gazdasági élet vezetőivel 1927. június 18-19-én járt a pécsi egyetemen, valamint Eemil Nestor Setálá, volt finn külügy-, majd oktatási miniszter, neves nyelvész, akkori budapesti finn követ. Ő az 1928. június 10-13. között Budapest székesfővárosban tartott III. Finnugor Közművelődési Kongresszus alkalmával érkezett Pécsre, június 16-án. A kongresszusra dr. Zolnai Gyula professzort is meghívták.[19]

Zolnai Gyula pécsi oktatói tevékenysége alatt a tanrendi táblázatban található adatok alapján a következő előadásokat hirdette meg: Magyar szóképzéstan, Magyar szóragozástan, Magyar mondattan, Olvasmányok a kódexirodalomban, A magyar nyelv legrégibb emlékei, A magyar népnyelv, Jelentéstan, Finnugor összehasonlító alaktan, A finn nyelv hang- és alaktana[20] Ő maga is tartott magyar nyelvészeti szemináriumi gyakorlatokat, és finnugor nyelvgyakorlatokat is. Ez utóbbi adat azért fontos, mert Zolnai nyugdíjazása után, a finnugor nyelvgyakorlatokat és a finn nyelvet az a Szabó Aladár lektor tanította, akinek tehetségét ő fedezte fel: már 1926-ban azzal állt elő a bölcsészkari ülésen, hogy egyik volt hallgatója, Weisz Oszkár szombathelyi mérnök által küldött 2 db 10 koronás aranyat a finn nyelvben tanúsított előmeneteléért Szabó Aladár bölcsészettan hallgatónak adományozta.[21] Szabó Aladár 1930-tól lett a Magyar és Összehasonlító Finnugor Nyelvészeti Tanszék finn lektora.

A tanszék színvonalas tudományos tevékenységét jelzik a letett doktori szigorlatok, illetve a doktori disszertációk eredményei. A doktori szigorlathoz egy fő- és két melléktárgyat kellett választani, s a szigorlaton azokból vizsgát tenni.

Az alábbi hallgatók doktori disszertációinál kérték ki Zolnai Gyula véleményét: a név mellett a szigorlat ideje valamint a fő- és melléktárgyak olvashatók.[22] Kornis Ferenc, 1921. F: Magyar irodalom; M: Finnugor nyelv. Asztalos Miklós, 1922. F: Magyar irodalomtörténet; M: Magyar nyelvészet; Magyar történet. Székely Károly, 1929. F: Magyar nyelvészet; M: Magyar irodalom; Pedagógia. Georgovits József, 1929. F: Magyar és finnugor összehasonlító nyelvészet; M: Magyar történelem; Világtörténelem.

Voltak olyan hallgatók, akiknek dolgozatát nem Zolnai Gyulának adták bírálatra, de mivel valamelyik melléktárgy a magyar vagy az összehasonlító finnugor nyelvészet volt, ezért a szigorlatra meghívták: Baranyay Zoltán, 1922. F: Francia; M: Magyar irodalom; Magyar nyelvészet. Máté Károly, 1926. F: Magyar irodalomtörténet; M: Magyar nyelvészet; Német irodalomtörténet.

Ebből az adatsorból megállapítható, hogy 1921 és 1930 között ketten doktoráltak magyar nyelvészetből, illetve magyar és összehasonlító finnugor nyelvészetből mint főtárgyból. Székely Károly doktori disszertációjára vonatkozó adatokat a Bölcsészdoktorok Szigorlati Könyvében nem találtam, így dolgozatának egyedül csak a címét tudtam a kari ülések jegyzőkönyve alapján meghatározni: Pálóczi Horváth Ádám nézetei a nyelvművelésről[23]

Georgovits Józsefről már a Bölcsészdoktorok Szigorlati Könyvében is találhattam adatokat: 1906. december 21-én született Celldömölkön, római katolikus vallású. Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend pécsi gimnáziumában végezte. Doktori szigorlatának letételekor Pécsett, a János utcában lakott. Doktori szigorlatát 1930. június 3-án d.u. 4 órakor tette le, a dékáni hivatalban. Disszertációjának címe: Vogul jelzős szerkezetek, melyet Zolnai Gyulán kívül még Tolnai Vilmos bírált. Szigorlatán Holub József volt az elnök, és rajta kívül még jelen volt Tolnai Vilmos és Hodinka Antal is. 1930. június 13-án avatták bölcsészdoktorrá Cum laude minősítéssel. A szigorlati jegyzőkönyvben elolvashatjuk azokat a témaköröket, amelyekre mint kérdésekre meg kellett felelnie:[24]

Főtárgy: Magyar és finnugor összehasonlító nyelvészet: A finnugor nyelvek fonetikai jelölései. A finnugor és indogermán nyelvek eltérő sajátságai. A jelzett szó ragozása. Finnugor nyelvemlékek. Az igenemek szerkezete. Panthezis és hipotézis. A mondat keletkezésének emlékei. A syntagma. A tővéghangzók kérdése.

  1. Melléktárgy: Magyar történelem. Őstörténet irodalma. Jungria. Onogurok. Francia jövevényszavaink és a latini.
  2. Melléktárgy: Világtörténelem. A pontusvidék középkori népei. A kelet-római császárság visszaszorítása 1395-ig. Az orosz hatalom terjeszkedése a tatár- ság rovására. Nagy Péter politikája.

Zolnai már 1928-ban ajánlotta, hogy az 1928-29. tanévben Georgovits József III. éves hallgató részesüljön a közszolgálati alkalmazottak részére létesített tanulmányi ösztöndíjban, szerinte ugyanis Georgovits a magyar és különösen a finnugor összehasonlító nyelvészet terén figyelemreméltó tehetséget mutat, s szorgalmával és addigi munkásságánál fogva a támogatást a legnagyobb mértékben megérdemli.[25]

Tanulmányai befejezése után 1930-ban (Georgovits) Györke József lett az első magyar ösztöndíjas a tartui egyetemen, s 1931 januárjától a magyar lektori állást is megkapta - az 1928-ban hazatért Virányi Elemér utódaként. Tartuból, ahol későbbi észt feleségét, Elen Vask-ot megismerte, több kisebb-nagyobb tanulmánnyal tért haza 1936-ban. Györkének a Magyar Nyelv 1942 decemberi számában Zolnai Gyula születésének 80. évfordulójára megjelent köszöntése elárulja, hogy az egyetemista Georgovits általános nyelvészeti érdeklődését is Zolnainak köszönheti, aki bevezette a nyelvre vonatkozó általános, akkor még újgrammatikus ismeretek vidékére: „1930 májusában, huszonnégy évi működése után vonult vissza a felsőoktatástól. Akkor, az elárvult tanítványok nevében, lankadatlan munkakedvet s Isten áldását kívántuk jószívű, mindig igazságos, szeretett professzorunknak. Ma, tizenkét év távlatából, nyolcvanadik életéve küszöbén a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a tisztelők, a barátok és e folyóirat olvasói, meg a volt tanítványok nevében is megújítjuk egykori kívánságunkat: Adja Isten, hogy lankadatlan munkakedvvel dolgozhasson még hosszú, számos évekig!”[26]

Hajdú Péter nyelvtudós, akadémikus Györkéről írt tanulmányában leírja, hogy az egyetemi anyakönyvi lapokból megállapíthatóan Györke Zolnai Gyula mely óráit hallgatta: a Magyar hangtan, Finn olvasmányok, Nyelvészeti gyakorlatok, Jelentéstan, A finn nyelv hang- és alaktana, Magyar szóragozástan, A magyar népnyelv, A magyar nyelv legrégibb elemei, Magyar mondattan, Finnugor összehasonlító hang- és alaktan c. előadásokat.[27] Finn nyelvi ismereteit az akkoriban ott lektoráló Aarni Penttila is gyarapította.

Doktori értekezésének tárgya egy vogul mondattani kérdés volt: a Vogul jelzős szerkezetekről.[28] 31 lap terjedelmű dolgozatában Simonyi Zsigmond kategóriái szerinti leíró csoportosításban tárgyalja a vogul mondattan e fontos szeletét. Bár a dolgozat Zolnai Gyula irányításával készült, de a finnugor mondattan korai és rövid ideig tartó művelése is egyértelműen Simonyi közvetett hatására utal. Disszertációjának tartalmi felépítése a következő: I. A főnévi jelző. A birtokos jelző, A lán- colatos birtokviszony. II. A melléknévi jelző; A cselekvő ige; A szenvedő igenév; A szenvedő igenév a cselekvő alany megnevezésével. III. A melléknévhez járuló jelzők. IV. A számnévi jelző. V. Az értelmező.

Györke vogul mondattani kutatásai akkoriban azért voltak jelentősek, mert Klemm Antal: Magyar történeti mondattan című munkájának a jelzős szerkezetet tárgyaló 2. kötete csak később, 1940-ben jelent meg. Klemm ebben a munkájában mindig kitekintett a finnugor nyelvekre is, ilyen szempontból hasznos volt számára is Györke értekezése. Györke későbbi finnugrisztikai kutatásai közül képzőmonográfiája a legjelentősebb. Hajdú Péter, Györke tanítványa így emlékezik vissza rá: „Györke kitűnő nevelő volt, kritikus és független gondolkodó, aki alkalmas lett volna a magyar uralisztika újjászervezésére és a konzervatív örökség átalakítására. Jó terveket agyaltunk ki, mert láttuk a történeti lehetőséget a nyugati és a keleti országokkal való kapcsolatteremtésre. Akkor még nem látszott, hogy a »felszabadított« és a »baráti« népek viszonya nem úgy alakul, ahogy reményeink szerint kellett volna. Talán szerencse is volt, hogy egy rapid halál oly fiatalon elvitte, sok csalódástól menekült meg e szomorú áron”.[29] Györke József nagyon fiatalon, 40 évesen, 1946-ban halt meg.

 

psz 2002 03 08 figler csilla 03

 

A Szent Mór Kollégium építése 1928-ban.

Középen: Vargha Damján és a magyar szakos hallgatók közül Györke József, Simrák Ilona és Szabó Aladár van jelen (a fotó Bari Istvánné Simrák Ilona tulajdonai)

 

Zolnai Gyula, mint láthattuk, Györke József 1930. június 3-án lezajlott doktori szigorlatán már nem vett részt, hiszen akkorra már benyújtotta a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez nyugdíjazási kérelmét.

A Bölcsészet-, Nyelv-és Történettudományi Kar 1930. szeptember 22-i ülésén Tolnai Vilmos dékán méltányolta Zolnai áldozatos munkáját és vett búcsút a professzortól: „Zolnai Gyula a Karnak legtöbb évet szolgált tagja volt. Tanári szolgálatának 42 éve közül 24 év esik egyetemi tanári működésére, ebből 12-t a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek, 12-t a pozsonyi, majd pécsi Erzsébet Tudományegyetemnek szentelt. Ez a 12 év az alapítás, a száműzetés és az új alapvetés nagyon fájdalmas korszaka volt. Zolnai Gyula gazdag tapasztalatával tevékeny részt vett egyetemünk viszontagságos sorsában és intézményeink kétszeri megszervezésében. Tudományos pályája még hosszabb a tanárinál, mert az idén volt 50 éve, hogy első nyelvtudományi cikke megjelent. Az első cikket sűrű egymásutánban követték értekezései és tanulmányai. A mátyusföldi nyelvjárásnak leírásában még ma is követendő mintának elismert példáját adta egy tájszólás tudományos jellemzésének; mondattani búvárlatai a magyar nyelv legrejtettebb sajátosságait tárták fel; nyelvtörténeti tanulmányai a régi nyelv rejtelmeibe vezettek; a hatalmas Magyar Oklevél Szótárban pedig nyelvésznek és történettudósnak egyaránt nélkülözhetetlen segédkönyvet teremtett. A Magyar Tudományos Akadémia kiváló érdemeiért levelező, majd rendes tagjává választotta, és őt bízta meg a Nagy Szótár munkálatainak megindításával és vezetésével. Tudományos munkássága az egykor egész, most csonka hazánk határain túl, kivált északi nyelvrokonaink körében is tekintélyt és díszt szerzett nevének, melynek egy-egy sugara a mi egyetemünkre is esett.”[30]

A Kar nagy sajnálattal vette tudomásul Zolnai nyugdíjba vonulásának tényét. A megüresedett Magyar és Összehasonlító Finnugor Nyelvészeti Tanszék irányítását megbízott tanszékvezetőként a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetője, Tolnai Vilmos vállalta az 1930-31-es tanévben és az 1931-32-es tanév első szemeszterében.

 

 

Források:

 

Bárczi Géza-Benkő Lóránd-Berrár Jolán: A magyar nyelvtörténeti kutatások történetének vázlata. In: A magyar nyelv története. Budapest, 1967. 581-592.p.

Benke József: Egyetemünk története. Pécs, 2000.

Csizmadia Andor: Jubileumi tanulmányok a pécsi egyetem történetéből. Pécs, 1967.

Csizmadia Andor: Fejezetek a pécsi egyetem történetéből. Pécs, 1980.

Klemm Imre Antal: Zolnai Gyula. (Születésének hetvenedik évfordulójára.) In: Magyar Nyelv, 1932. nov.-dec. 28. évf. 9-10. sz. 257-259.p.

Kolta János: Pécs egyetemei és főiskolái 1367-1967. Pécs, 1967. 22-26.p.

Nagy József: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem rövid története. In: A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem almanachja az 1929-1930. tanévre. Pécs, 1930.

Olasz István: Az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarának munkássága I-II. A kor szellemi áramlatai. In: Pécsi Szemle, 1999. NYÁR, 56.p., TÉL, 55.p.

Révai Nagy Lexikona XIV. kötet Budapest, 586-588.p.

Robert Henry Robins: A nyelvészet rövid története. Budapest, 1999. 212-249., 280-284.p.

Sági István: Zolnai Gyula. In: Magyar Nyelv, 1950. 3. sz.

Theodora Bynon: Történeti nyelvészet. Budapest, 1997.

Várkonyi Nándor: Egyetem két világháború között. In: Jelenkor 1967. 881-888.p.

Zemplényi Vera - Dobó Attila: Különfélék. A magyar nyelvtörténet és a finnugor összehasonlító nyelvészet oktatása Pécsett (1923-1998). In: Magyar Nyelv, 2000/2 244-252.p.

Zemplényi Vera-Dobó Attila: A magyar történeti nyelvészet a pécsi egyetemen (1923-1998) In: Pécsi Szemle 2001. TAVASZ


[1] BML A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem iratai, Questura iratai (továbbiakban: Q); Szabó Pál: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940. 1086-1087.p.

[2]BML A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Rectori Hivatalának iratai (továbbiakban: RH)

[3] Zolnai Gyula: Az új Nagy Szótár föladatáról. Akadémiai székfoglaló. 1899. 5.p.

[4] Györke József: Zolnai Gyula. In: Magyar Nyelv, 1942. 38. évfolyam, 5. sz. 321.p.

[5] A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Tanévi Iratai. (továbbiakban: Tan. ir.) 1918/19 -1927/28. 1933.

15.p.

[6] BML RH. Zolnai levele a rektorhoz 1923. szeptember 28.

[7] A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Tanrendje. 1927-28; 70.p.; 1929-30. 80.p.

[8] BMLM. Kir. Erzsébet Tudományegyetem, Kari ülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: KÜJ). 1924. január 28.

[9]BML KÜJ. 1924. május 28.

[10] BML KÜJ. 1924. szeptember 11.

[11] Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem 1923-1940. Pécs, 1983. Kézirata PTE könyvtárából, VI/1. 986.p.

[12]BML KÜJ. 1930. február 15.

[13] BML KÜJ. 1923. október 3.

[14] Tan. Ir. 1926-27. 10-13.p.

[15] BML KÜJ. 1926. szeptember 10.

[16] BML KÜJ. 1927. január 10.

[17] BML KÜJ. 1927. március 23.

[18] BML KÜJ. 1927. április 25.

[19] A meghívottak között volt dr. Kornis Gyula államtitkár, ny. r. tanár, a III. Finnugor Közművelődési Kongresszus pedagógiai szakosztályának elnöke, a helsinki (Helsingfors), turkui (Abo) és tartui (Dorpat) egyetem rektorai; gróf Teleki Pál, a Finnugor Közművelődési Kongresszus elnöke; dr. Vasváry Ferenc, a pécsi egyetem rektora. A MTA dísztermében 1928. június 10-én vasárnap d.e. 11 órakor tar­tott megnyitó ünnepségen gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, Pasonen Mátyás, a finn bizottság elnöke, valamint Pats Konstantin, az észt bizottság elnöke mondott üdvözlőbeszédet. A kongresszus ülésszaka június 11-13. között négy szakosztályban folyt: I. A finnugor népek általános művelődési és tudományos kérdései; II. Pedagógia; III. Közgazdasági; IV. Irodalmi és Művészeti. BML RH. Isz. 2340. ill. 2528.

[20]Figler Csilla: A Magyar Nyelv- és Finnugor Összehasonlító Nyelvtudományi Tanszék tudományos oktatói tevékenysége Pécsett (1923-1940) c. szakdolgozat. Pécs, 2001. 19-20.p.

[21] BML KÜJ. 1926. május 19.

[22] BML A Bölcsészdoktorok Albumában és a Bölcsészdoktorok Szigorlati Könyvében Kornis Ferenc nevénél csak egy melléktárgy olvasható.

[23] BML KÜJ. 1929. november 21.

[24] BML RH. Isz. 2332. 294. Doktori Szigorlati Jegyzőkönyv

[25]BML KÜJ. 1928. december 17.

[26] Györke... i.m. 1942. 323.p.

[27] Hajdú Péter: Wiener Wahl (Arcképek-tények-állapotok). In: Nyíri Antal kilencvenéves. Szeged, 1997. 96-97.p.

[28] Pécsett jelent meg, 1930-ban.

[29] Hajdú. i.m. 1997. 92.p.

[30] BML KÜJ. 1930. szeptember 22