Cikkek

Romváry Ferenc: Az aradi vértanúk pécsi panteonja

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 3. szám, 13-42. oldal

Letöltés: pdf20


Romváry Ferenc

AZ ARADI VÉRTANÚK PÉCSI PANTEONJA

Amikor a nyolcvanas évek elején, egy nagyszabású városrendezési terv részeként megépült a történelmi belvárost északon elkerülő, a várost kelet-nyugat irányban átszelő útnak egy rövid szakasza, az építész-tervező, Dévényi Sándor fejében már a tervezés első fázisában ott munkált a terület komplex kezelésének sajátos értelmezése, mely messze túlmutat egy útvonal egyszerű megvalósításán.

Keleti irányból egy felülről mélyített, később befedett aluljárón át közelíthető meg a szóban forgó útszakasz, mely az Aradi vértanúk szobor-együttese szempontjából jelen vizsgálódásunk tárgya. A középkori városfalra épült házak szanálását követően kerülhetett sor a barbakán és a nyugati városfal műemléki feltárására és helyreállítására, majd ezt követte a Klimo utca és a Hunyadi út között húzódó északi falszakasz műemléki helyreállítása, a feltöltött várárok helyén park kialakítása, a kétsávos út megépítése és a felső útszakasznak örökzölddel fellazított emeletmagas betontámfallal történő megerősítése. Ez a támfal a korábbi Petrezselyem utca, a mai Aradi vértanúk útja szintjéig magasodik. Az utcát műkő pillérekkel tagolt vaskorlát szegélyezi, egy-egy bástyaszerű pihenővel megszakítva. A tervező elsődleges szándéka szerint ezek egyikére a várost ostromló Zrínyi Miklós lovas szobra került volna, erre ma csak egy emléktábla utal.

Aradi Vértanúk útja - nomen est omen. Netán innen származik az ötlet, az Aradi vértanuk panteonjának ma már megvalósult álma? De nem ez a lényeg, a nagyszabású terv megvalósult és a kilencvenes évek során társadalmi összefogással, nagy-nagy akarattal és nemes szándékkal létrejött az emlékművek múltidéző panteonja.

A kezdetekkor, tehát a nyolcvanas évek elején mindez álomnak tűnt csupán, ha úgy tetszik fantazmagóriának. Az ötletgazda Dévényi Sándor elsőként Bencsik Istvánnal, az egyetem szobrász professzorával konzultált. Dévényinek az volt az elképzelése, hogy szobrász növendékek vállalnák a szobrok megmintázását, mintegy vizsgafeladatként, és ezen szobrok kerülnének a korláterősítő nyolcszögletű műkő pillérekre. Bencsik ugyancsak kétkedéssel fogadta a tervet, ugyanis Dévényi alapkoncepciója az volt, hogy 19. századi romantikus stílusban kellene a szobroknak megfogalmazódniuk. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus is állást foglalt ez ügyben: 13 portré egy nagyszabású emlékművel ér fel, ezt az akkori gyakorlat szerint meg kellett pályáztatni. A szűkebb szakmai közvélemény sem azonosult az ötlettel. Mindannyian kishitűek voltunk. Dévényi és Bencsik között a párbeszéd megszakadt, illetve csak halasztódott.

Közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első mű megszülessen. Dévényi létrehozta az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítványt, megteremtve ezzel a társadalmi összefogást biztosító támogatottságot és az anyagi háttér biztonságát is egyúttal. Majd 1991-ben, hosszú vajúdás után felavatták az első szobrot, Trischler Ferenc: Damjanich portréját. Kelet felől, a Hunyadi út felöl indulva mutatjuk be sorra a szobrokat.

 

 

Schweidel József

(1796-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 01

 

Schweidel József vezérőrnagy Zomborban született. Tanítója és példaképe Simonyi óbester volt. Hadtudományokban jártasságot fegyverrel a kézben, a Napóleon elleni háborúban szerzett, 1827- ben vette feleségül Bilinszka Domicellát és öt gyermekük született.

Schweidel vezette haza 1848 augusztusában a Sándor huszárezredet. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett: ezredes, majd a schwechati ütközetben tanúsított magatartásáért a Honvédelmi Bizottmány tábornokká nevezte ki. A magyar ügyhöz csatlakozott, és a kormányt mindenüvé követte. 1849. május 9-én Pest város térparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert. Bár a hadbíróság kegyelemre ajánlotta, Haynau vele sem kivételezett, A golyó által kivégzettek között Ő volt a negyedik.

 

 

Szobrász: Bencsik István

 

anyaga: vietnámi fehér márvány

1996.október 6-án avatta fel dr. Révész Mária alpolgármester

Bencsik 1996-ban felavatott Schweidel József vezérőrnagy portréja, a felállítás időrendjében a tizenegyedik. Bencsik akkor vállalta a megbízatást, amikor meggyőződött már arról, hogy a sokadik szobor elkészülte után, hosszantartó szakmai érlelődés során, elsősorban Rétfalvi Sándor koncepciójának elfogadásával és általánossá válásával sikerült az alkotóknak a térben való elhelyezés lehetséges legjobb megoldását kimunkálni.

Mindezek ellenére Bencsik is szembetalálta magát azzal a megoldhatatlannak látszó ténnyel, hogy a légüres térbe állított szobor, melynek háttere a levegőég, valamilyen építészeti hátteret igényel. Az eredeti elképzeléssel szemben, mely szerint valamennyi szobornak bronz lett volna az anyaga, elsőként Rétfalvi, majd Kolozsi, Bencsik és Böszörményi is szakított. Ők valamennyien a kő mellett döntöttek.

Bencsik a portrét és a hátteret egyazon kőből, vietnámi fehér márványból faragta. A kő tiszta fehér anyagából formázta a fejet, míg a kő statikus jelleget erősítő csíkozott részéből vágta ki az architektúra elemeket, melyek a börtön falaira, saroktornyaira is emlékeztető nyolcszögletű műkő kerítéspilléreken állnak. Az architektúra elemek utalnak a börtön falára, egyúttal a börtönbe zárt embert jelképező fejnek háttérül szolgálnak. Ezek az elemek kubisztikusan mozognak a térben, a fej egy részét is magukba foglalják, vele eggyé olvadva. A halálraítélt szinte kinéz ebből a falak által tördelt térből. A speciális kőfestékkel festett piros-fehér-zöld csík is szerves része a szobornak, a szobrász azonosulását jelzi a nemzeti trikolórral, rajta keresztül, általa pedig a nemzetért hozott áldozat személyével.

 

A posztamens bal oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állíttatták

Új Dunántúli Napló szerkesztősége

AS-M Baranya Megyei Irodája

Képző- és Iparművészeti Lektorátus

Baranya Megyei Közgyűlés

a Pécsi Polgárbál közönsége

Dr. Jobst K. és P. családja

Szobrászművész: Bencsik István

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1996.október 6.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 02

 

 

 

Kiss Ernő

(1799-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 03

 

Kiss Ernő honvéd altábornagy Temesváron született dúsgazdag magyar-örmény családban. 1848-ban ezredesi, majd tábornoki kinevezést kapott. 1849 januárjában a bánsági hadtest parancsnoksága alól Vukovics Sebő kormánybiztos felmentette. Az országos főparancsnokságot altábornagy! rangban vette át. Inkább gyakorlati, mint elméleti katona volt. Jó hadvezérré nem vált, de kísérletet tett új fejlődési és alakulási módozatok bevezetésére. Vidám volt elítéltetése után is, mert nem hitte el, hogy a vég közeleg. Negyedmagával kísérték az aradi vár északkeleti kapujához, A parancs elhangzása után a fegyverek eldördültek, de Kiss Ernő mozdulatlanul tovább térdelt. A golyó a vállába fúródott. Ezután közvetlen közelről hajtották végre a halálos ítéletet, A golyó által kivégzettek között Ő volt a harmadik.

 

Szobrász: Kolozsi Tibor

 

süttői mészkő

1995. október 6-án avatta fel Szabad György történész-akadémikus, az Országgyűlés elnöke

Az 1995-ben felavatott Kiss Ernő tábornok portréja Bencsik: Schweidel József portréja és Rigó: Dessewffy Arisztid szobra között, a Hunyadi út felöl második a sorban, a felállítás időrendjében a kilencedik.

Kolozsi Tibor kolozsvári illetőségű szobrász Pécs testvérvárosának képviseletében kapott megbízatást a kizárólag pécsi illetőségű szobrászok között az emlékmű elkészítésére. Ő is, miként korábban Rétfalvi, majd később Bencsik és Böszörményi, a követ választotta a szobormű anyagául. A művész carrarai fehér márványba faragta meg művét. A már kialakult architekturális háttér Kolozsinál is szerepet kapott, melyen az ősi székely rovásírásra emlékeztető következő sorokat véste a szobrász:

 

„Jézus fiad előtt

hajts térdet érettünk,

mert ha nem cselekszed,

egy lábig elveszünk.

Magyarországról,

édes hazánkról,

ne feledkezzél el,

szegény magyarokról.’’

 

A szoborfej ábrázolásánál azonban nem a szokásos megoldást választotta, a klasszikus portrét, vagy az expresszívebb portrészerű megjelenítést. Törött szo- borfej-torzóként, a posztamensen vízszintesen fekteti el a büsztöt, mint valami bá- bút. Egészében sommázott szobrászi megfogalmazás jellemzi a művet. A nyakrésznél az egyenruha jelzésszerű alkalmazása teszi egyértelművé a figura katonaember mivoltát. Az arc megformálását is az erős stilizálás jellemzi. Azt a pillanatot ábrázolta a szobrász, amikor az élet már egyáltalán nem lehetséges, a fej elvált a testtől. Miként barokk festményeken Salomé kezében a tálcán lévő Keresztelő Szent János feje, amely mint a halál ékes bizonyítékaként jelenítődik meg, kerülvén azonban a naturalista ábrázolások szokásosan véres, borzalomkeltő esetlegességét. Így már külön életet él a lelket szimbolizáló test, mintegy piedesztálra emelődik az áldozattá vált hős tábornok. Olyan érzés támad a szemlélőben, mintha egy ledöntött szoboralakot látna, feledvén a múlt dicsőségét, egyúttal az elmúlást magát. Mintegy utalván arra a nem oly büszke tényre, hogy százötven évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a város a nemzet dicső múltjára emlékezvén, méltó emléket állít azoknak a hősöknek és vértanúknak, akik életüket adták a magyar hazáért.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a köz javára állították

B.A.T. Pécsi Dohánygyár Kft.

Képző- és Iparművészeti Lektorátus

Baranyai Alkotótelepek

Pécsiterv Rt. és

Dr. Mikes Éva

Szobrászművész: Kolozsi Tibor, Kolozsvár

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1995. október 6.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 04

 

 

 

Dessewffy Arisztid

(1802-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 05

 

Dessewffy Arisztid vezérőrnagy, a magyar arisztokrácia képviselője az Abaúj vármegyei Ósvacsákányban született. Katonai szolgálatát 18 éves korában kezdte. A napóleoni háborúkat követő'békeidők nem tették lehetővé gyors emelkedését, 1839-ben nyugdíjaztatta magát. Gyermekeit és nejét még a forradalom kirobbanása előtt elveszítette. 1848-ban ismét katonai szolgálatba lépett. Kezdetben a sárosi lovas nemzetőrséget szervezte, majd a honvédek sorába állt. A téli hadjárat során tanúsított helytállásáért honvéd ezredes, hadosztály-, majd hadtestparancsnok. Júliusban feleségül vette Szinyei Merse Emmát. A temesvári csatavesztés után az osztrákok előtt tette le a fegyvert. Az utolsó hajnalon így szólt:„ Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni.” A golyó által kivégzettek között Ő volt a második.

 

 

Szobrász: Rigó István

 

süttői mészkő, bronz

1993. március 15-én avatta fel dr. Andrásfalvy Bertalan országgyűlési képviselő, művelődésügyi miniszter

Rigó 1993 márciusában felavatott Dessewffy Arisztid tábornok portréja Kolozsi: Kiss Ernő és Rétfalvi: Lázár Vilmos szobra között helyezkedik el, a Hunyadi út felöl és a felállítás időrendjében egyaránt a harmadik.

Amikor Rigó e munkát elvállalta, már két objektum állt, Trischler: Damjanich és Knézfe szobra. Ezt az előzetes koncepció értelmében messzemenően figyelembe kellett vennie. A program ugyanis nem változott. Adott volt Rigó számára a helyszín, adott az elhelyezés módozata és adott volt az ideálisnak nem mondható építészeti környezet. Azaz talapzatként a nyolcszögletes műkő oszlop, a háttérben a min- denséggel, illetve azt eltakarandó, Trischlernél a durván megmunkált, háttérként szolgáló kőtömb. A klasszikus portrémintázási hagyományokhoz igazodva nem a drámai megjelenítés különböző módozatainak ábrázolására törekedett a szobrász, nem állt szándékában különböző kiegészítő formákkal, vagy térelemekkel az elbukást jelképezni, semleges próbált maradni, egyszerűen csak az ábrázolt személyt akarta hagyományos eszközökkel megjeleníteni. Idea portrét akart, egy 47 éves korban kivégzett hőst szándékozott megörökíteni. Nyomban felvetődik a kérdés, lehet-e egyáltalán egy ember személyiségjegyeit, cselekedeteinek belső rugóit portréban kifejezni, cselekedeteinek mozgatórugóit tetten érni, szabad-e egyáltalán a tragédia végkifejletét, egy főbelőtt ember megjelenítésével élethűen ábrázolni, egyéni sorstragédiáját egy nemzet tragédiájának illusztrálására felhasználni? A rendelkezésre álló eszköztár ugyancsak végesnek mondható. Egy csupán rajzban megörökített, egy nézőpontból ábrázolt, feltehetően idealizált személyről fennmaradt képi ábrázolás alapján kell ugyanis a portrészobrásznak a figurát térben elképzelni, utalva a figura fiziognómiai sajátosságaira, ragaszkodva azonban a rajzhoz való hasonlatossághoz. Utalva a személyiségjegyekre, hisz a szoborportré műfaja arról szól, hogy egy személyiséget kell megjeleníteni plasztikai eszközökkel. A Dessewffy-büszt klasszikus portréábrázolás, ahol a fej dominál, melynek alul félkörben metszett végződése rövid nyaktaggal összekötött kis plintoszon áll. A szobor maga agyagban mintázó- dott, így a képlékeny anyag hatására expresszívebbé vált, de csak felületkezelésében, a drámát nem érzékeltetve. Az agyagba formált szobor gipszöntvénye került az öntődébe, ahol bronzban nyerte el a szobor végső formáját. A kőháttér itt tulajdonképpen semleges elem, szerepe csupán arra korlátozódik, hogy kiemelje a bronz szoborfejet és megakadályozza annak levegőégbe való feloldódását. A koncepció immáron bebizonyosodott, módosításra szorult.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

Ezt a szobrot a Köz javára állíttatta a

Művelődési és Közoktatási Minisztérium

Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején

Szobrászművész: Rigó István

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1993. március 15.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 06

 

 

 

Lázár Vilmos

(1815-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 07

 

Lázár Vilmos honvédezredes, a honvédség utászkarának megszervezője magyar-örmény családban született Nagybecskereken.

Korábban császári tiszt volt a 34. gyalogezredben. 1848 előtt lemondott rangjáról, és feleségül vette a megözvegyült báró Revitzky Máriát, akinek zempléni birtokán gazdálkodott, 1848-ban főhadnagyként lépettbe a honvédseregbe. Utász százados, majd őrnagy, az újoncozó bizottság elnöke Ungváron. Ezredesi rangját augusztusban Bem tábornoktól kapta. Temesvárnál csatát vesztett seregével Lugos irányába vonult. Dessewffytől Karánsebesnél elvált, és a maradék csapat nagyobbik felével Hátszegnek tartott. Augusztus 19-én hadteste maradványával az osztrákok előtt letette a fegyvert, A golyó által kivégzettek között Ő volt az első'.

 

 

Szobrász: Rétfalvi Sándor

 

carrarai fehér márvány, bronz

1993.október 5-én avatta fel dr. Katona Tamás történész, országgyűlési képviselő

Rétfalvi 1993-ban felállított Lázár Vilmos honvéd ezredes portréja Rigó: Dessewffy Arisztid ésTrischler: Poeltenberg Ernő szobra között, a Hunyadi út felöl a felállítás időrendjében az ötödik.

Az előképül szolgáló, már elkészült négy szoborról, és általában a történelmi személyekről készítendő portréról a szobrász szakmai véleménye a koncepciótól radikálisan eltérő volt. Rétfalvi szerint ugyanis, amennyiben régmúltbéli személyekről korabeli, élő szemtanúk által hitelesített rajzi anyag maradt fenn - jelen esetben szobrászaink majd mindegyike a 13 aradi vértanúról készült korabeli litografált csoportképet vette mintául, melyet Barabás Miklós eredeti képek felhasználásával 1867-ben rajzolt - akkor ábrázolatuk feltehetően valamilyen szinten már beleivódott a köztudatba. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a személyiség - a síkábrázolást immáron háromdimenziós szoborrá transzponálva - olyan objektummá varázsolódik, amely egyszer, s mindenkorra meghatározó lesz a jövő számára. Így Rétfalvi szerint történelmi személyiség portréjának mintázásakor nem is annyira a múlt, mint inkább a jövő a fontos, a szobrász nagyfokú felelőssége ugyanis a szoborműben az archetípus kialakítása. Ezért a történelmi személyről készült szoborportrét nem szabadna a hagyományos, klasszikus értelemben vett szituációba helyezni, bemélyített kőoszlop-csonk elé állítani, hagyományos, klasszicizáló plin- toszra helyezni. Ugyanis kő és bronz akkor tud együtt szólni, ha teljes formai egységben jelenik meg, mint szobor. A kérdés felvetődik úgyis, hogy a történelmi személyről bukolikus helyzetképet állítsunk, törekedve klasszikus nyugalomra és fizi- ognómiai hasonlatosságra, vagy valamit érzékeltessen is a szobor az ábrázolt személyiség azon cselekedetéből, amely példaképpé tette őt az utókor számára. Vértanuk esetén is nehéz azonban a dramatizálás helyes mértékét megtartani.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 08

 

Rétfalvi alapvetően bronzszobrász, így természetszerűleg bronzban álmodta meg az elsőként vállalt portrét, Lázár Vilmos szobrának a tervezését. Azonban Dévényi, aki programadóként szinte egyenrangú társszerzője a szoborsornak, reneszánsz értelemben vett szellemi kihívója a szobrászoknak, korábbi elképzelését gyökeresen módosítva ekkor már kőben gondolkodott. És ebbe az irányba próbálta terelni az alkotó képzeletet. Rétfalvi meghajolt az érvek súlya alatt, de az eddig elkészült szobrok során szerzett negatív tapasztalása is segítette őt ebben a dilemmában. Sajátos kompromisszumként hófehér carrarai márványból faragta a fejet, egyúttal bronzból mintázta meg a háttérül szolgáló kettős törtoszlopot, melynek felső végződését, talán a fej ellenpontozásaként, márvánnyal fejelte meg. Számára is súlyos feladatot jelentett azonban a nyolcszögletes műkő oszlopon elhelyezett szoborkompozíció szerves kapcsolása, melyet a klasszikus attika-lábazat domborulatának cezúrájával oldott meg, mintegy hangsúlyozva, hogy nem a posztamensül szolgáló kerítéselemben folytatódik a portré, hanem önállóan, sajátos megjelenítési formában. Kő és bronz drasztikus ellentétpárja az egymásba simuló elemek révén harsánnyá fokozódik, egyúttal azonban a fej beleolvad a háttérül szolgáló rusztikus hasábba, szinte eggyé válik vele. A klasszikus büszt kiemelt megjelenítése helyett, ragaszkodva a portré-jelleghez, a fej olyan plasztikai közeg szerves részévé válik, amelynek egésze kifejezi azt a drámai szituációt, amelyről szól a dolog, vagyis az egyén tragédiájáról. A szobrász a golyó által kivégzett Lázár Vilmost hátrahanyatló, lecsúszó fejjel ábrázolta, a halott embert örökítette meg, aki vértanú halált halt, de esküjét hűen megtartotta, hősként halt meg a nemzet szabadságáért.

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

 

E szobrot a Köz javára állíttatta

Pécs Megyei Jogú Város közgyűlése és a

Képző- és Iparművészeti Lektorátus

Szobrász: Rétfalvi Sándor Aradi

Vértanúk Szobrai Alapítvány

1993. október 6.

 

 

Poeltenberg Ernő

(1813-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 09

 

Poeltenberg Ernő honvédvezérőrnagy, gazdag bécsi jogász gyermekeként Bécsben született. Hadnagy, később kapitány. Részt vett a Jelaete elleni harcokban.

1848 őszén ezredes, majd tábornok. Katonai képességéről a kápolnai csatában tett tanúbizonyságot. Győzelmek sora következett, a szolnoki diadal, majd a hatvani, amely nagyrészt az Ő nevéhez fűződött. Győrnél aratta legnagyobb sikerét. A feldunai hadtest hadosztályparancsnoka. Augusztusban ment az orosz táborba tárgyalni. A bitófa alatt így szólt: „Szép kis deputáció megy a Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!” A hóhér elsőnek szólította.

 

 

Szobrász: Trischler Ferenc

 

bronz, süttői mészkő

1994. október 6-án avatta fel dr. Páva Zsolt alpolgármester

Poeltenberg Ernő vezérőrnagy 1994-ben felavatott portréja Rétfalvi: Lázár Vilmos és Sütő: Török Ignác szobra között - innentől kezdve a kivégzés módja az akasztás volt - a Hunyadi út felöl ötödik a sorban, (Őt végezték ki ötödikként) a felállítás időrendjében pedig a nyolcadik.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 10

 

Trischler immáron negyedik aradi vértanú szobra tradicionálisan az előző három szellemében fogant. Következetesen hű maradt önmagához, az emlékműszobrászatról alkotott alapvető véleménye Trischlernek az idők folyamán tehát mit sem változott. Pedig akkor már felállították a meglévő négy után Rétfalvinak a korábbi gyakorlattal gyökeresen szakító két szobrát, Lázár Vilmos és Nagysándor József emlékművét. Sőt elkészült már a Rétfalvi-tanítvány Nádor Edina hasonló szellemben fogant Török Ignác portréja is. Trischler azonban rendíthetetlennek bizonyult, saját klasszikus portréhagyományokhoz igazodó szemléletmódján semmit sem változtatott.

A nyolcszög alaprajzú műkő kerítésoszlophoz ez esetben is alig érzékelhetően, keskeny horonnyal elválasztva, íves profillal csatlakoztatta a bronz mellszobrot magába foglaló, a természetes törésfelület hatását keltő, keretező-befogadó, egyben azonban háttérül is szolgáló durván megmunkált mészkőtömböt. Ennek a középső bemélyedésébe helyezte el az érzékletesen megmunkált mellképet, Poeltenberg Ernő vértanú tábornok képmását. Trischler ennél a munkánál azonban némileg szakított saját korábbi gyakorlatával, a frontális beállítással, a mellszobrot jobbra, 45 fokos szögben elfordította, miközben a fej, még inkább azonban a tekintete, ebbe az irányba fordul. Így szemtől-szemben állva tulajdonképpen profilban látja a néző a tábornokot.

Trischler szokásához híven most is érzékletesen mintázott, minden apró részletet egyformán megmunkált. A viaszban megformált vázlat a viaszveszejtéses öntési eljárásnak köszönhetően minden apró mozzanatot, a mintázó fa, vagy a kéz nyomát egyaránt hűen adja vissza. Ragaszkodván a képi előzményhez, plasztikai előkép híján jelen esetben is a 13 aradi vértanú litografált csoportképén lévő arcképhez. Élethűen, ahogy a múlt századi rajzoló, Trischler is részletező aprólékossággal mintázta meg a fejet, a magas homlokot, a hosszú harcsabajuszt, a messzire figyelő tekintetet, ugyanígy a tábornoki mente finoman rajzos, zsinóros sujtásait, a vállap plasztikus mintázatát. Semmi dráma, semmi feszültség nem érzékelhető, a szobrász szándéka szerint egy embert mintázott meg a múltból, aki hasonlít az említett litográfián szereplő személyhez, aki Poeltenberg Ernő volt egykoron.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állíttatták

Pécs M. Város Közgyűlése

Pécsi Erőmű Részvénytársaság

vitéz Czilhert-Mayr Aurél m. kir. fhdgy.

Dr. Sasváriné Szabó Klára tanító

Dr. Sasvári András közgazdász

Balogh Imre bronzöntő

készítette Trischler Ferenc Szobrász

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1994.október 6.

 

 

Török Ignác

(1795-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 11

 

Török Ignác honvédvezérőrnagy a magyar középnemesség képviselője Gödöllő'n született. Bécsi akadémián végzett, 1838-ban nevezték ki a nemesi testőrséghez, az ideiglenes és tartós erődítések tanárra lett. Tanítványa volt Görgey Artúr és Klapka György. A forradalom előtt Lembergben, később Zágrábban szolgált. 1848-ban helyezték Komáromba. Itt tűnt fel szaktudásával, a vár erődítését, kiépítését szervezte.

Windischgratz sikerei után a parancsnokságot a rangidős Török Ig- nácra ruházták. Januárban tábornokká nevezték ki. A kormány utasítására a felszabadított Budára rendelték, majd Szegedre, hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen, „A mennyire lehet, ezen 80-100.000 emberre kiszámított sánczokat rendezni fogjuk, de ha megbukunk, felakasztanak.” A hóhér másodiknak szólította.

 

 

Szobrász: Sütő Ferenc

 

bronz

1993. október 5-én avatta fel Katona Tamás történész, országgyűlési képviselő

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 12

 

Török Ignác vezérőrnagy, mérnökkari tiszt 1993-ban felavatott emlékműve Trischler: Poeltenberg Ernő és Nádor: Láhner György szobra között, a Hunyadi út felől a kivégzés sorrendjének megfelelően hatodik a sorban, a felállítás időrendjében pedig a hetedik.

Nem kis feladatra vállalkozott Sütő Ferenc, aki a megbízatás időpontjában Szobrász mesteriskolás volt, amikor feladatul kapta egy olyan történelmi személyiség emlékművének a megalkotását, akinek hiteles előképe, ha csak halványan is, valamelyest ott élt már a köztudatban, s attól nemigen lehetett eltérnie. De nemcsak a helyi kötöttségekhez, a már felállított hat emlékműhöz, hanem a Rétfalvi hatásra megújuló Dévényi-féle programhoz is igazodnia kellett.

A hagyományos portré-ábrázolás általában megelégszik azzal, hogy a szobrász a szóban forgó személyt élethűen leképezi. Az alkotó ez esetben érzelmektől mentesen idealizál, legfőképpen a külső hasonlóságra törekedvén. Ezt a felfogást követve kísérletet sem tesz arra, hogy sajátos személyiségjegyeit is megjelenítse, netán valamiféle utalással szolgáljon az illető személy életére vonatkozóan. Legfeljebb arra szorítkozik, hogy gondosan megválasztja az ábrázolt személy életkorát.

A mi esetünkben azonban arról van szó, hogy tizenhárom vértanút kellett megörökíteni, olyan nemzeti hősöknek kellett emléket állítani, akiket főbe lőttek, akiket felakasztottak, azaz életük tragikus lezárásának szomorú aktusával váltak a magyar forradalom és szabadságharc ismert és ismeretlen hősei közül kiemelendő hősökké, váltak immáron emlékállítás alanyául. Természetesen kizárólag csak szobrászi eszközöket lehet igénybe venni. Nem narratív, nem elbeszélő ez a műfaj, áttételesen lehet csak utalni a történelmi eseményekre, az átélt történésekre, egyfajta szimbolikus utalással. A megválasztandó életkor ez esetben adott, azonos a végső cezúra időpontjával.

Szándéka szerint a művész szeretné feltárni annak nyilvánvaló összefüggését, hogy a kollektív tragédiában mennyire tud megjelenni az egyén személyes tragédiája, hogy a halál személyessége mennyire tud a kompozíció egészében megjelenítődni. A tragédiát egyértelműen jelzi a tört oszlop. Az aradi vértanúk szobrainál ez a megoldásmód az emlékművek sorát általánosságban is végigkíséri, 1993 óta immáron alapmotívummá vált. Sütő az ábrázolt személy életútjának megismerése után jutott arra az elhatározásra, hogy valamit feltétlen érzékeltetnie kell a tragédiából. A nyolcszögletes műkő oszlopot és a szoborkompozíciót a Rétfalvinál már alkalmazott domborulattal elválasztva, azt tört oszlopban folytatta. A tört oszlop nála még akasztófa motívummal is kiegészül, rajta arab 2-es számmal, mely egyértelműen a kivégzés, az akasztás sorrendjére utal. A fej kontúrja a háttér bemélyülése révén kirajzolódik, így mintegy glóriát von köré, s mintha a nyak körül a kötél bevágása is láthatóvá válna. A fej azonban maga a megtestesült nyugalom, derűs megbékélés sugárzik az arcon, azé az emberé, aki a halál gondolatával nem tudott és nem is akart megbékélni. Mérnökember volt, racionális beállítottságú, amire utal az is, hogy utolsó éjszakáján kedvelt francia szerzőjének hadmérnöki írását olvasgatta, irracionálisnak tartva mindazt, ami vele történik. Utolsó pillanatig reménykedett a felmentő ítéletben.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

Ezt a szobrot a Köz javára állíttatta az

Országos Takarék Pénztár és

Kereskedelmi Bank Rt.

Baranya Megyei Igazgatósága

JPTE Mesteriskola Fémszobrász Tanszék

Sütő Ferenc szobrász h. alkotása

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1993. október 6.

 

 

Láhner György

(1795-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 13

 

Láhner György honvédvezérőrnagy, a hazai német polgárság képviselője a Túróc vármegyei Necpálon született. Felesége az olasz származású Lucia Conchetti volt. 1826-ban lépett a 33. gyalogezredbe. 1848 szeptemberéig a déli területeken tevékenykedett. A Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelőnek nevezte ki. 1849 februárjában már tábornok. Sokoldalúsága, az ipar területén megmutatkozó jártassága és lelkiismeretessége irányította rá Kossuth figyelmét. Feladata volt a hadsereg felszerelése, fegyverrel való ellátása. A szabadságharc hadiiparát irányította, nevéhez fűződik a nagyváradi fegyvergyár felállítása. A hóhér harmadiknak szólította.

 

 

Szobrász: Nádor Edina

 

bronz, sütői mészkő

1995.október 6-án avatta fel Szabad György történész-akadémikus, az Országgyűlés elnöke

Láhner György vezérőrnagy, mérnökkari tiszt 1995-ben felavatott emlékműve Sütő: Török Ignác és Trischler: Knézix Károly szobra között, a Hunyadi út felől közeledve a kivégzés sorrendjének megfelelően hetedik a sorban, a felállítás időrendjében pedig a tizedik.

Bencsik eredeti javaslata szerint az aradi vértanúk emlékműveit az egyetem szobrász növendékei mintegy diplomamunkaként mintázták volna meg. Az elképzelés azonban csak részben vált valóra, a tizenhárom emlékmű alkotói között mindössze három egykori művészképzős hallgató található. Sütő Ferenc, és Böszörményi István mellett, a kilenc pécsi szobrász között a Rétfalvi-növendék Nádor Edina kapott megbízást Láhner György vértanú emlékének az elkészítésére.

Az Aradi vértanúk sorában tizedikként felavatott munkánál az alapkoncepció szinte már kötelező érvénnyel bírt. Ugyanis az oszlopjelleg és a háttér kötöttsége adott volt, és a már kialakult gyakorlat szerint kellett megoldani a szoborfej környezetbe helyezését. Nádor Edina a bronzportrét kő háttérrel hangolta össze, az együttes részeként kezelt posztamenshez szervesen kapcsolódva. Egyúttal, miként ezt Rétfalvinál látható, bronz gyűrűvel körkörösen elválasztotta a más minőségű két követ. A fő motívum ezáltal is hangsúlyt kapott.

Maga a portré a mellrésznél íves kivágással mintegy kitüremkedve simul rá a posztamensre, a néző számára egyértelművé téve, hogy itt magas rangú katonaemberről van szó. Mindezt egyértelművé teszi a zsinóros, magyaros mente és a tábornoki rangjelzés finoman megmunkált részletgazdagsága. A portré megmintázásakor élethűségre törekedett, már amennyire ezt a rendelkezésre álló és példaként szolgáló képi emlék, a 13 aradi vértanú kivégzés után készült litografált csoportképe lehetővé tette. A feladat egyértelmű nehézségét jelzi, hogy egy százötven éve halott embert szoborba öntve kell a ma emberének példaképül állítani, akiről egyébként vajmi keveset tudunk. Az 1848-1849-es események verbális olvasmányélményei alapján kell a szobrásznak mindazt megformázni, bronzba öntve piedesztálra állítani, ami legfeljebb – forradalom, szabadságharc, Kossuth, Petőfi, Világos, Arad, Haynau – címszavakban él az általános köztudatban. Ebből a felködlő tudásból vizuálisan kell közvetítenie a szobrásznak, átadni valamit, a bukásban is felemelőt a ma emberének, személyes emberközelbe hozva az események egyik kiemelkedő jelentőségű szereplőjét. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy az előképet kell hűségesen lemásolnia, hanem annak átírása révén többlet tartalommal kell ellátni, úgy hogy azért a szobor úgymond életes legyen.

A Láhner György emlék mögött a székesegyház keleti tornya látszik. A szobrász beépítette az emlékmű architektúrájába. A szobormű tagolt oszlopán, megtörve a tömbszerűséget, a hátsó tömör formát ablakszerű nyílással igyekezett fellazítani. Bizonyos szögből ezen a kis résen át jelenik meg a székesegyház toronyablaka, mintegy visszhangozva a emlékmű hátterét.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

A szobrot a Köz javára állíttatta a

MATÁV Pécsi Igazgatósága

Szobrász: Nádor Edina JPTE Mesteriskola

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1995. október 6.

Bronztáblán:

Láhner György

1795-1849

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 14

 

 

Knézic Károly

(1808-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 15

 

Knézic Károly honvédvezérőrnagy Veliki Grdevacban született, apja horvát származású osztrák határőrtiszt, anyja Omarpasa leánya volt. 1843-ban a galíciai vérengzések hatására kijelentette:

„Galiczia nyomorúságában szülemlett meg az én, minden áldozatra kész önérzetem, hol is a Metternich politika erkölcstelenségét, majd meg a nemesség esztelen könyörtelenségét és az ez által elvadult lengyel népnek kegyetlenségét színről színre látva, lelkiismeretem felzúdult s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt fel."

Legnagyobb sikerének a komáromi sáncok elfoglalását tartják. A 3. hadtest főparancsnoka. A Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot, majd egy rögtönzött hadosztály élére került.

 

 

Szobrász: Trischler Ferenc

 

bronz, süttői mészkő

1992.október 2-án avatta fel dr. Mikes Éva alpolgármester

Knézic Károly vezérőrnagy 1992-ben felavatott emlékműve Nádor: Láhner György és Rétfalvi: Nagysándor József szobra között, a Hunyadi út felől közeledve nyolcadik a sorban, a felállítás időrendjében pedig a második.

Az eredendően úttörő vállalkozás sorában ez a második portré, mely Trischler aradi vértanúk szobrai közül az 1991-es Damjanichot követte, megelőzve az 1993-as Leiningen-Westerburg és az 1994-es Poeltenberg emléket. Eközben azonban Rigó és Sütő egy-egy, Rétfalvi két szobra is felállításra került 1993-ban.

Trischler saját eredendő felfogása, melynek szellemében a hőst klasszikus nyugalmi állapotban ábrázolja, az évek során semmit sem változott, megmaradt az eredeti elképzelés szerint a háttér valamelyes kimódolt megoldása, a végtelen háttér némiképp való lehatárolása is. A figura frontálisan szembefordul, az útra merőlegesen beállítva, háttal a levegőégnek fordítva. Legfeljebb a rebbenő tekintet jelez némi életességet, árulkodó jeleként a belső feszültségnek. Ennek azonban láthatóan a szobrász nem akart ennél több teret engedni. Érzelmektől, drámai feszültségtől mentesen sem félelmet, sem riadtságot, sem pedig elszántságot nem szándékozván a portré ürügyén megjeleníteni. Olyan megoldás mellett tört tehát lándzsát, melynek jegyében a hős egész habitusa tragikus helyett derűs nyugalmat áraszt. Ezáltal mintegy kívülállóként szemlélve az ember személyes tragédiáját, nem érzékeltetvén azt sem, hogy itt egyúttal a nemzet tragédiájának szenvedő alanyával állunk szemben.

Egyébként örök dilemmája ez az emlékműszobrászatnak. Meddig lehet elmenni a fájdalom, a borzalom, a rettenet ábrázolásában? A halál előtti pillanat megörökítésével állíthatunk-e egyáltalán méltó emléket vértanúhalált halt hősünknek? Vagy egyszerűen a hús-vér ember bemutatásával érhetünk el kellő hatást? S vajon hol húzható meg a kettő közötti határ? Ennek eldöntése azonban már kizárólag a művész dolga, ezáltal az ő felelőssége. Ha a szobor megállásra készteti a nézőt, akkor a mű láttán tehető fel a szubjektív kérdés. Vajon a szobormű a nemzeti heroizmusnak állít emléket, az ábrázolt személy hős példaképként jelenítődik meg, vagy egyszerűen a szobor csak egy kellemes színfoltja városunknak. Egy portrészobor azonban önmagában természetszerűleg nem pótolhatja a kellő tárgyismeretet, a történelemben való jártasság hiányát. Szobor esetén csupán a név és az évszám megjelenítése ad némi támpontot arra vonatkozóan, hogy hol és merre keressük tudatunk legmélyén szemlélődésünk tárgyát.

Az értelmezésben, az állásfoglalás kialakításában azonban a szobormű esztétikai megjelenítése már döntő szerepet játszhat.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állította a

Magyar Hitel Bank Rt.

Dr. Buttinger János kezdeményezésére

1992.október 6-án Trischler Ferenc

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 16

 

 

Nagysándor József

(1804-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 17

 

Nagysándor József honvédtábornok, a magyar középnemesség képviselője Nagyváradon született. A császári sereg őrnagya volt,

1848-ban nemzetőr őrnagy. A déli harcokban tanúsított kimagasló szolgálataiért alezredesnek, majd ezredesnek léptették elő. Amikor Damjanich átvette a bánsági hadtestet, a lovasdandár parancsnoka lett. Március 5-én a szolnoki csatában szétvert ellenséges csapatokat vette üldözőbe. Részt vett a nagysarlói, majd április 26-án a komáromi csatában. Az I. hadtest élén személyesen vezette csapatát Buda ostrománál. Új Aradnál vereséget szenvedett, s ezzel elveszett a magyar derékhad utolsó csatája. Augusztus 13-án a maradék haderő letette a fegyvert. Utolsó szavaival a hazát éltette. A hóhér ötödiknek szólította.

 

 

Szobrász: Rétfalvi Sándor

 

bronz, alumínium

1993. október 5-én avatta fel Katona Tamás történész, országgyűlési képviselő

Nagysándor József lovassági tábornok 1993-ban felavatott emlékműve Trischler: Knézic Károly és Leiningen-Westerburg Károly szobra között, a Hunyadi út felöl közeledve kilencedik a sorban, a felállítás időrendjében pedig a hatodik.

Rétfalvi egy év alatt két megbízatást is teljesített. Először Lázár Vilmost, majd pedig Nagysándor Józsefet kellett megörökítenie. Az Aradi vértanúk útján már álló négy büszt láttán azonban egyfajta hiányérzet támadt benne, mely arra késztette, hogy a problémakört tovább gondolva keresse az emlékállítás legmegfelelőbb módozatait. Nem elégítette ki a régen elhunyt történelmi személyiségek ábrázolásának általános hazai gyakorlata, amely a feltehetően idealizált, többnyire is csak az utólagosan megörökített rajzi alapra támaszkodva, elsősorban a külső hasonlóságra törekvéssel jellemezhető, ami rendszerint a rendelkezésre álló irodalmi anyag tanulmányozása során szubjektív érzelmi azonosulással esetlegesen még némiként motiválódik. Ami Rétfalvi előképektől való eltérő felfogását illeti, az abban jutott kifejezésre, hogy tudomásul véve a mindenki számára kedvezőtlen téri adottságokat (kerítésoszlop, mint posztamens - háttér az ég és a székesegyház négy tornya - hátulról történő megvilágítás, vagyis az állandósult szembefény), és elfogadva egyúttal a mesterséges háttér kényszerűségét, az addig másodlagos szerepet játszó háttérelemet a fejjel egyenértékű plasztikai egységnek tekintette. Így mindkét esetben a fej egyenértékűen szervesül a holt anyaggal. Amíg Lázár Vilmos esetében a fehér színű kő és a barna színű bronz kontrasztja erősen dramatizált, már-mártúl drasztikus, addig Nagysándor József megörökítésekor a bronz-fej és az alumínium-környezet kontrasztja már jóval harmonikusabbnak tűnik. Rétfalvi koncepciója tehát a plasztikai egység jegyében fogant. A háttérben lévő kereszt- fa-akasztófa asszociációt ébresztő csonkkal, a fej lefelé billentésével a végső szituációt, az akasztás pillanatát idézte meg úgy, hogy a még élő ember egyébként rendkívül karakteres fejét a drámai végkifejlet kifejezésének részesévé tette. Tehát nem egy valaha volt ember ábrázolására törekedett, hanem sorsának beteljesülését is érzékeltetni akarta a drámai esemény látványának egyébként viszolygásmentes megjelenítésekor. Lázár Vilmos szobránál érzékelhető volt már a szándék, végeredményét tekintve azonban még kevéssé sikerült elképzelését maradéktalanul megvalósítani. A megoldás mikéntjének számára egyedül járható és követendő módozata ennél a szobornál teljesedett ki példaértékűen. Rétfalvi ezzel feladta a leckét a szoborsor többi alkotójának is. Nagysándor József emlékműve után már nem lehetett figyelmen kívül hagyni Rétfalvi plasztikai-egységre törekvő szemléletmódját.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állíttatta a

Fondéria Kft.

Ujváry A. öntőmester

Szobrász Rétfalvi Sándor

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1996. október 6.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 18

 

 

Gróf Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 19

 

Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédvezérőrnagy, birodalmi német arisztokrata Hessen nagyhercegségben, Ilbenstadtban született. A család számos tagja katonai szolgálatban állt, két testvérével együtt az osztrák hadseregbe lépett. 1844-ben nősült, felesége,

Sissány Eliz révén lett magyarországi nagybirtokos. 1848 őszén ezredének törzskarával Temesvárra rendelték. Októberben önként jelentkezett a szerbek ellen. A katonai szolgálatban jó katonának bizonyult, a magyar ügy mellett kivívta katonái szeretetét, a tavaszi hadjárat ütközeteiben személyes bátorságával is kitűnt. Decemberben őrnagy, márciusban alezredes, áprilisban ezredes. A tavaszi hadjárat kiemelkedő alakja. Júniusban tábornokká léptették elő. A hóhér hatodiknak szólította.

 

 

Szobrász: Trischler Ferenc

 

bronz, süttői mészkő

1992.október 5-én avatta fel Katona Tamás történész, országgyűlési képviselő

Gróf Leiningen-Westerburg Károly emlékműve Rétfalvi: Nagysándor József és Böszörményi: Aulich Lajos szobra között, a Hunyadi út felől tizedik a sorban, a felállítás időrendjében pedig a tizenkettedik.

Trischler harmadik vértanú szobra, miként az előző kettő, a klasszikus portré képi előzményhez való szoros igazodásának jegyében fogant. Mivel Leiningen- Westerburg szoboralakjával még nem találkozott, csupán arra a litografált rajzra hagyatkozhatott, amely a 13 aradi vértanú csoportképeként vált általánosan közismertté. Egyébként is Trischlernek nagy gyakorlata van abban, hogy rajz, festmény, vagy fotó alapján mintázza meg a szóban forgó személyt, hisz munkásságán belül nagy számban találhatunk portrészobrot. Könnyű kézzel mintáz, nem okoz neki problémát egy fej jellemző vonásainak pontos leképezése. Történelmi nagyságok egész sorát örökítette meg az eddigiek során.

Leiningen-Westerburg Károly volt a legfiatalabb az Aradon kivégzett tábornokok között, mindössze harmincéves korában érte utol a végzete. Szép ember volt, ápolt körszakállal, tömör bajusszal, hullámos hajjal és nemes arcéllel, megmintázása a szobrász számára örömet jelentő érzést okozhatott. Természetes, hogy az életigenlés, az életszeretet az, ami a szoborfejről erőteljesen sugárzik. A szobrász ennek az élni akaró embernek állított örök emléket, akit a kötelességtudás, a katonai becsület és az esküjéhez való hűség juttatott hóhérkézre. S ez az élni akaró ember ott állt darócruhában az aradi várárok tövében, az akasztófa árnyékában, katonatársainak halálát végignézve, már a halálra felkészülten.

A művész az ábrázoltnak katona mivoltát bizonyítandó, két különálló, gemmaszerű bronzöntvényen jelezte a magyaros mente sujtásának egy kisebb részletét és egy kitüntetés kettős keresztjét. Trischler a meglévő nyolcszögletű műkő pillért a büsztöt magába foglaló mészkőtömbbel felmagasította, s a szobor foglalatát képező kő felső részét rusztikusan megmunkálta. A fejet frontálisan az úttest irányába fordította, s csupán a szem mozgásával érzékeltette, hogy ő igenis, élőként akarta a hőst megörökíteni.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állíttatta

Dr. Krippl Zoltán Pécs Város polgármestere,

Dr. Páva Zsolt alpolgármester, valamint

a Pécsi Polgárbál közönsége

Szobrász: Trischler Ferenc

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1992.október 6-án

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 20

 

 

Aulich Lajos

(1793-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 21

 

Aulich Lajos honvédtábornok, a hazai német polgárság képviselője Pozsonyban született. Császári tiszt volt, az osztrák hadsereg alezredese. Részt vett a délvidéki hadműveletekben. A király parancsára esküdött fel a magyar alkotmányra, amelyhez haláláig hű maradt. 1848. októberében ezredessé léptették elő, A téli hadjárat idején hadosztályparancsnok a feldunai hadtestben. 1949-ben tábornok, a 2. hadtest parancsnoka. Azon kevesek közé tartózott, aki a katonai tudományokban való jártasságát nyíltságával és hősiességével összekapcsolva mindenkor az ügyet tekintette, nem a személyes érdeket. Részt vett a tavaszi hadjáratban, az isaszegi csata hőse. 1949. július 14-én kinevezték a hadügyi tárca élére. A hóhér hetediknek szólította.

 

 

Szobrász: Böszörményi István

 

lipicai mészkő

1997. október 5-én avatta fel Dévényi Sándor építész

Aulich Lajos tábornok 1997-ben felavatott emlékműve Trischler Ferenc: Leiningen-Westerburg Károly és Damjanich János szobra között, a Hunyadi út felől tizenegyedik a sorban, a felállítás időrendjében pedig a tizenkettedik.

Mint Bencsik István növendéke, mesteriskolásként, belső meghívásos pályázat megnyerésével nyerte el Böszörményi István a megtisztelő feladatot, Aulich Lajos portrészobrának a megörökítését. A pályázati kiírás kőben határozta meg az emlékmű anyagát, s mivel Böszörményi par excellence kőszobrász, így a feladat, az eredmények tükrében bizton mondható, ugyancsak testhezállónak bizonyult. Böszörményi korábbi szobrászi munkái ugyan elsősorban térplasztikák voltak, nála a figurális megfogalmazás tulajdonképpen újfajta megmérettetésnek is tekinthető.

Számos vázlat és terv nyomán igazi mestermunkaként született meg az aradi tizenhárom szoborsor talán legpuritánabb, mindenesetre a legvisszafogottabb szoborműve. Az óegyiptomi fáraószobrokra emlékeztető portré ugyanis nélkülöz minden felesleges részletet. A test csupán jelzésszerű, kétoldalt függőleges metszéssel határolt. A mell domborulata teljesen dísztelen, az egyenruhát is csak a sima gallér kivágása jelzi. Ovális arc, gömbölyded formák, a rajzosan körülhatárolt haj és a tömör bajusz, a keskeny orr és a fejhez simuló két fül, valamint a rajzosan körülhatárolt, írisz nélkül ábrázolt szemgolyó, mindössze ezek a plasztikus alkotó elemei a portrénak. Ezekkel a visszafogott formai eszközökkel jellemez egy ma már senki által nem ismert, s ábrázatával is csupán litografált rajzon fennmaradt emberi lényt, lehetőleg a képi előzményekhez történő élethűségre, vagyis a hasonlatosságra törekedvén. Egy nemzeti hőst idézett meg a szobrász, akit 57 éves korában felakasztottak az aradi vár sáncárkában, akinek Böszörményi által megalkotott szoborképmása immáron egyértelműen azonosult Aulich Lajos emberképével.

A háttér megoldásába Böszörményi szabályos geometrikus térplasztika formájában saját szobrászi világát lopta be. A nyolcszögletből induló, szabálytalan metszésekkel tagolt alapzaton - ezen nyugszik a büszt is - ferdén megdöntött romboid formáció látható. Lehet gondolni akár egy börtönablakra, de a székesegyház háttérben látszó, nyílásokkal tagolt tornyára is rímel ez az elem.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állíttatták:

Zsolt László

Petre András

N. Gy.

Dr. Révész Mária alpolgármester és a

Honvédelmi Minisztérium

Szobrászművész: Böszörményi István

Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

1997. október 6.

Sajnálatos módon a tábla hiányzik, ismeretlen körülmények között „eltűnt”

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 22

 

 

Damjanich János

(1804-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 23

 

Damjanich János honvédtábornok, hazai szerb katonacsalád sarja, a magyar nemzeti törekvésekés a polgári reformok jeles képviselője a hovátországi Stazán született. Császári tiszt volt. Aradon ismerkedett meg Csernovics Emíliával, későbbi feleségével. Saját kérésére került a honvédség ún. vörössipkás zászlóaljához, Októberben alezredes, novemberben ezredes, decemberben tábornok.

A harmadik zászlóalj ellenségesen fogadta, de a bizalmatlanság hamarosan eloszlott és a katonák bálványa lett. Damjanich híres szolnoki győzelmével kezdődött a tavaszi hadjárat, oroszlánrésze volt a hatvani, tápióbicskei, isaszegi és váci győzelmekben. Görgeyt helyettesítette Debrecenben a hadügyminisztérium élén. Az oroszok előtt tette le a fegyvert. „Azt gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, holott a harcban mindenütt én voltam az első'. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” A hóhér nyolcadiknak szólította.

 

 

Szobrász: Trischler Ferenc

 

bronz, süttői mészkő

1991. október 6-án avatta fel dr. Mikes Éva alpolgármester

Damjanich János tábornok 1991-ben felavatott emlékműve Böszörményi: Aulich Lajos és Rigó: Vécsey Károly szobra között, a Hunyadi út felől a kivégzés sorrendjének megfelelően tizenkettedik a sorban, a felállítás időrendjében pedig az első.

Hosszas előkészítés után, közel egy évtized múltán 1991-ben került csak sor az első aradi vértanú szobrának a felállítására. A terv megálmodója és a koncepció kidolgozója Dévényi Sándor, a ma már Kossuth-díjas építész, városépítő, organizátor és mecénás volt.

Szobrászok bevonásával, számos konzultatív megbeszélés után létrejött az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány, de csak jóval ezután kerülhetett sor az első szobor kivitelezésére. Azt követően, hogy elhárultak az akadályok, hogy körvonalazódni látszott a terv megvalósításának reális lehetősége, hogy társadalmi összefogás révén az éppen esedékes fedezet az alapítvány rendelkezésére állt és a hivatalos szervek pecsétje rákerült végre a tervre.

Nem kis szakmai ellenállást kellett azonban Dévényinek legyűrnie, az elképzelés annyira kivihetetlennek látszott. A hely ugyanis teljesen alkalmatlannak tűnt e nagyszabású program megvalósításához. Az akkor épülő partfal rideg betontengere, a még nem létező öntöttvas kerítés, a díszburkolat hiánya, az elhanyagolt, pusztulófélben lévő házsor elé tervezni valami nagyszabásút, valami heroikus gigászit, egy nemzeti kegyhelyet, az eleinte szinte senkinek sem nyerte meg a tetszését. Dévényi azonban szívós, kitartó munkával győzte meg az ellenzőket. Hitt önmagában. Az eredmény végül is őt igazolta. Bár eredendő elképzelésén a közös munka során némileg módosított, a lényegen azonban nem változtatott. Az Aradi vértanúk útján létrejött szobor-együttes elismerésre méltó nagy tett volt. Zala György 1890-ben Aradon felállított és 1925-ben lebontott emlékműve sokáig magában állott, mígnem Pécs a másfélszázados évfordulóra megvalósította azt az emlékhelyet, mely méltó az 1848-49-es szabadságharc hőseinek áldozatához. Pécsett utcát is csak a közelmúltban neveztek el az aradi tizenháromról. Kivételt képez ez alól Damjanich és Kiss Ernő korábbi utca elnevezése. Hogy úgy mondjam, ez nem volt korábban divat. Batthyány, Kossuth, Petőfi igen, az aradi tizenhárom nem. A Pécsett kivégzett Vertike Gábor és Szilva János neve pedig egyáltalán nem is ismert a közvélemény előtt.

Trischler úttörő szerepét az aradi vértanúk pécsi emlékmű-együttesének történetét vizsgálva nem lehet elvitatni, még akkor sem, ha klasszikus, vagy nevezzük nevén, hagyományos portréideálját a többiek nem követték egyöntetűen.

Adva volt egy vaskos, nyolcszöglet alaprajzú műkőből való korlát-pillér és minden nyolcadikra egy-egy szobrot szántak. Ideálisnak nem mondható környezet, a szobor hátteréül ugyanis nem valamilyen architektúra, vagy zöld növényzet szolgál, hanem az égbolt messzesége. Dévényi ötlete volt az is, hogy a klasszikus büszt a megmagasított kő posztamens rézsűsen elvágott és elöl geometrikusan metszett, a fej körül durván megmunkált felületébe illesztődjék, egyúttal némi hátteret is biztosítva a szobornak. Így az amúgy körül nem járható körplasztika egyné- zetűsége is indokolttá válik és a várfal felől, a túloldalról is takarja a fejet. Dévényi elképzelhetőnek tartotta, hogy valamennyi szobrot ugyanazon kéz mintázza, a negyediknél azonban Trischler feladta, nem vállalt többet, érezte, hogy túlságosan monotonná kezd válni, nem tud már újítani.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 24

 

Damjanich egyenruhás mellképe frontális beállítású, a fejet alig érzékelhetően oldalra biccenti és szemével is azt az irányt követi. Az előképet a már ismert korabeli litografált csoportkép szolgáltatta. A mintázott szobor bronzöntvénye sok apró részletgazdagságot őriz.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblán:

E szobrot a Köz javára állította:

Trischler Ferenc Szobrász

A Dévényi és Társa Építész Kft:

Dévényi Sándor építész és

Skrobák László ügyvezető ig. valamint

Illa Gyula kőfaragó mester.

Bronzba öntötte: Balogh Imre

1991. október 6-án

 

 

Gróf Vécsey Károly

(1809-1849)

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 25

 

Gróf Vécsey Károly honvédvezérőrnagy, magyar arisztokrata, Pesten született. Atyja lovassági tábornok, a magyar nemesi testőrség kapitánya volt. Részt vett a szerbek elleni hadműveletekben. 1848 őszén lett alezredes, majd ezredes, decemberben tábornok. 1849- ben a bácsi hadosztályt vezette a Közép-Tiszához és Damjanichcsal együtt vívta meg a szolnoki ütközetet. Aradot kiéheztette és feladásra kényszerítette, de Temesvár őrségével nem bírt. Vécseyről Kossuth is megemlékezett: „Nem tehetem, hogy ne kövessem szívem sugallatát és Önnek Tábornok úr! ki ne fejezzem mélyen érzett csudálatomat és benső, őszinte hálámat ama magasztos hazaszeretetért és férfias, elszánt erélyért, melylyel Tábornok úr az Alsódunai Hadtestet egy vérlázító cselszövény hálójából óvatosan - erős kezekkel kiszabadítva, a hazának megmentette.” Végig kellett néznie társainak kivégzését. Utolsó lévén a kivégzendők sorában a halott Damjanichhoz lépett és az ő kezeit csókolta meg búcsúzóul. A hóhér kilencediknek szólította.

 

 

Szobrász: Rigó István

 

bronz, trieszti szürke mészkő

1996.október 5-én avatta fel Dévényi Sándor építész

Az utolsóként kivégzett aradi vértanú, Vécsey Károly vezérőrnagy 1997- ben felavatott emlékműve Böszörményi: Aulich Lajos szobra után, a Hunyadi út felől a kivégzés sorrendjének megfelelően tizenharmadik, az utolsó az Aradi vértanúk útján lévő emlékművek sorában, egyúttal az utolsó, azaz a tizenharmadik a felállítás időrendjében.

Elöljáróban megjegyzendő, a negyvenévesen kivégzett gróf Vécsey Károly emlékállítása során kapcsolatba került a szobrász a vértanú egyik leszármazottjával, akinek az anyagi támogatásával jött létre ez az emlékmű. Nehéz lenne azért közvetlen ok-okozati összefüggéseket kimutatni, szobrász és mecénás között lévő, a mű kialakításával összefüggő, azt befolyásoló kölcsönhatásra, talán nem is létezett ilyesmi, mindenesetre figyelemre méltó a történelmi folyamatosság eme ritka jelenléte.

Rigó a Dessewffy emlék mintázásakor szerzett tapasztalatokkal felvértezve, a már álló tizenkét szobor elemzése során kialakult értékítélettel láthatott munkához. Volt tehát összehasonlításra lehetősége, bár szabadon megválaszthatta a formát, azonban mégiscsak igazodnia kellett, nem lehetett nem figyelembe vennie a már kész munkákat, össze kellett hangolni a feladatokat.

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 26

 

Jóllehet, elfogadta Rétfalvi teóriáját, a szobor és a háttér egységes kompozícióként való kezelését, itt azonban gyökeresen eltért saját korábbi megoldásától, ahol a pillérből kivágott, semleges háttér előtt, attól szinte függetlenül jelenítődik meg a portré. A Vécsey emlék esetében ugyanis már jelentéstartalmat kap a háttér, ahol a szabad világra utaló forma a börtönvilágon túli létet szimbolizálja. Ez a tagolt, tulajdonképpen absztrakt forma, amely lehet akár természeti formák téri asszociációja, felidézi a jéghegyek egymásra torlódását, az elemek viaskodását. Ugyanakkor a külvilág szabadságát is példázza: szabadság, otthon, városok, ember által teremtett mesterséges környezetet, de lehetnek ezek ugyanúgy a börtön belső falai is. Ez a nem konkrét tárgyi kötődés - semmi sem konkrét, minden kötetlen - a szabad asszociációknak, a képzelet szárnyalásának nyit tág teret. Gyakorlati funkciója pedig egyértelmű a tagolt, geometrikus hasábok halmazának, hátteret biztosítani és kiemelni, hátulról pedig védelmet nyújtani a szobornak.

A portré megmintázását agyagban kezdte, gipszben folytatta, ezt öntvén aztán bronzba, mert úgy érezte, hogy az ábrázolt személyisége egy zártabb, feszesebb formát igényel. Míg a háttér esetében Rétfalvi megoldását követte, a fej esetében azonban mégis a klasszikus büszt-formát választotta. Azon meggyőződés alapján, hogy az expresszív irányba való eltolódás, a dramatikus előadásmód túlontúl egyirányú és gátolja az emberi fantázia szabad szárnyalását.

Talán Rigó István gróf Vécsey Károly emlékműve az, amely a legközelebb jutott a személyiség megörökítésének legvonzóbb megoldásához. A szoborsor egésze pedig azt példázza, hogy a nyolc szobrász eltérő felfogása ellenére - egymást kiegészítve, egymást felerősítve - a tizenhárom szobor együttesen nagyszabású emlékművé kerekedett.

 

A posztamens jobb oldalán öntött bronz táblákon:
Szülei To the memory of my parents
vitéz Vécsey Aladár vitéz general Aladár Vécsey
tüzér tábornagy artillery officer
(Kassa, 1887 - New York USA 1950) (Kassa, Kosice 1887 - New York 1950)
és and
Vécseyné sz. Gyenes Judit Judith Gyenes Vécsey
(Pécs, 1904 - Los Angeles 1987) (Pécs 1904 - Los Angeles 1987)
emlékére állíttatta who instilled in me the love of Hungarian Culture
Mattyasovszky-Zsolnayné vitéz dr. Esther Vécsey
vitéz dr. Vécsey Eszter Mrs. Tamás Mattyasovszky-Zsolnay
Hungaria Nostra Alapítvány Sculptor: István Rigó
Szobrászművész: Rigó István Sculptures of the martyrs of Arad
Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány Foundation
1997. október 6. 6. october 1997.

 

Sajnálatos módon a tábla hiányzik, ismeretlen körülmények között „eltűnt”

 

Az 1999 októberében történteket bronz emléktáblán örökítették meg:

A 13 aradi vértanú halálának

150-ik évfordulóján a vértanúk szobrait

megkoszorúzták

a szülőhely polgármesterei

1999. október 6-án

Schweidel József Zombor-Sombor

(Jugoszlávia) 1796-1849

Kiss Ernő Temesvár-Timi§oara (Románia) 1788-1849

Dessewffy Arisztid Ósvacsákány-Cakanovce

(Szlovákia) 1802-1849

Lázár Vilmos Nagybecskerek-Zrenjanin

(Jugoszlávia) 1815-1849

Poeltenberg Ernő Bécs-Wien (Ausztria) 1813-1849

Török Ignác Gödöllő 1795-1849

Láhner György Necpál-Necpaly (Szlovákia) 1795-1849

Knézic Károly Veliki-Gredvac (Horvátország) 1808-1849

Nagysándor József Nagyvárad-Oradea

(Románia) 1804-1849

Leiningen-Westerburg Károly gr. Ilbenstadt

(Hessen, Németország) 1819-1849

Aulich Lajos Pozsony-Bratislava (Szlovákia) 1792-1849

Damjanich János Staza (Horvátország) 1804-1849

Vécsey Károly gr. Pest 1809-1849

A Magyarok Világszövetsége Baranya Megyei Szervezete

A Kós Károly Díjjal kitüntetett Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány

Városszépítő és Városvédő Egyesület

 

psz 2002 03 03 romvary ferenc 27