Cikkek

Gábor Olivér: Lararium Bakonyáról

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 3. szám, 2-3. oldal

Letöltés: pdf20


Gábor Olivér

LARARIUM BAKONYÁRÓL

2001 januárjában Kondacs Pál egy mozaikkal díszített, faragott márványkő töredéket ajándékozott a pécsi régészeti múzeumnak. A lelet Bakonyán, a Csucsai-dűlőben, az egykori római villa területén került elő.[1]A vastag márványlapon két kis fülkeszerű, íves bemélyítés látható, köztük és fölöttük pedig mozaikok számára kiképezett vájat. A kő eredeti nagyságára és a fülkék számára következtetni nem tudunk, mivel egyik oldalán és az alján töredékes. A mozaikberakás is hiányosan maradt meg. Gombor László, Kraft János és Hámos Gábor geológusok megvizsgálták a márvány és a mozaikok alapanyagát. Kiderült, hogy a márványt valószínűleg külföldről, esetleg Itáliából hozták, míg a háromszögletű darabokból álló mozaikdíszt már itt faragták bele, mivel nagy valószínűséggel helyi, mecseki anyagról van szó. A sötétebbek (zöldek) anyaga szerpentinit, a világosabbaké (sárgák) tűzköves mészkő. A helyben való elkészítés mellet szól az is, hogy a mozaikok a kőlaphoz képest viszonylag igénytelen, provinciálisabb kivitelezésben készültek, nagyságuk sem egyforma. A rómaiak idején, már a köztársaságkor előtt is szokás volt az otthonokban a Genius tisztelete.[2] A hagyomány még abból az időből ered, amikorra halottakat a házban, vagy annak közelében temették el. A családot védő Manes az ott lakók elhunyt őseinek szellemét jelölte. Minden családnak meg volt a Lar familiarisa, akinek fő gondja az volt, hogy magva ne vesszen, az utódok fennmaradjanak.[3] A Lararium tehát nem volt más, mint az elődök panteonja, kis szobrokkal, esetleg képekkel róluk. A későbbi, főúri kastélyok családi galériájától annyiban különbözött, hogy a szobrokat a rómaiak egy helyen, gyakran szekrényben tartották, és imádkoztak hozzájuk. A családi- és a házi istenek szobrocskáinak csoportjait Laresnek, Lasesnek, Manesnek, és Penatesnek hívták. Akár naponta megemlékezhettek róluk, a hónap három napján, Calendae, Nonae, és Idus pedig a családi tűzhelyen áldozati részt különítettek el az ételekből számukra. Tiszteletükre ünnepeket is tartottak, gyakran a Saturnáliák előtt. Olyan nagy, családi eseményekkor is gondoltak rájuk, mint például a fiúk felnőtté válása, lányok férjhez menetele, vagy családtagok hosszú idő után, épségben való hazatérése, stb. esetén. Ilyenkor felkoszorúzták a szobrokat.[4] Ovidius Fasti című művéből tudjuk, hogy a halottak napját február 21-én, a haza őseinek napját február 22.-én, a városi Larok oltáravatását május 1-én és a Larok koszorúzását pedig június 27.-én tartották.

 

psz 2002 03 01 gabor oliver 01

 

Bakonya (fotó: Füzi István)

 

psz 2002 03 01 gabor oliver 02

 

Lararium ábrázolása egy Pompeiben talált freskón

 

Pannónia meghódításával a római szokások is meghonosodtak területünkön. Mivel Bakonyán pont az ősök szobrai nem kerültek elő, így nem tudhatjuk biztosan, hogy a szóban forgó lelet valóban Lararium része volt-e. Elképzelhető, hogy építészeti elemként oromzati-, vagy pártázati dísz volt. Amennyiben mégis szobortartónak készült, úgy a márványkövet egy Itáliából származó család saját Larariuma részeként hozhatta magával, vagy éppen egy pannóniai család rendelte meg messziről, hogy aztán helyi kövekből csiszolt mozaikokkal díszíttesse fel.[5] Magyarországon két helyen is előkerült értékes és szép Lararium-lelet. A sárszentmik- lósi Venus, Minerva, Amor és Mercur bronzszobraiból áll, a nagydémi pedig Lar és Apollo szobrocskáit tartalmazza. A Larariumokba az általánosan tisztelt istenek szobrait is betették. A pompeji freskók híres ábrázolásain is ott láthatjuk a Larariumokat. A márványkö- vön a föld alatt töltött több mint 1500 év során vízköves lerakódás keletkezett. Ennek részleges eltávolítását, és a lelet restaurálását Horváth Éva restaurátor végezte.


[1] Gyarapodási napló: 2002. 1. 1.

[2] Kígyóként ábrázolt házi szellem, mely a férfiúi nemzőerőt szimbolizálja. A latin genio szó eredeti jelentése: nemz.

[3] Családi védőszellem.

[4] Toga virilis felöltése.

[5] A fülkék bemélyítésének mélysége ugyanis megengedi, hogy kisebb szobrocskák elférjenek benne.