Cikkek

Hajzer Lajos: Jánosi Engel Rózsi (1910–2001)

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 2. szám, 107-108. oldal

Letöltés: pdf20


JÁNOSI ENGEL RÓZSI (1910-2001)

Amikor 1986 augusztusában interjút adott Pécsett a Dunántúli Napló egyik munkatársának, aligha gondolta Mrs. Rose Stein, azaz Jánosi Engel Rózsi, hogy utoljára látja szülővárosát, amit annyira szeretett, hogy New Yorkban sem tudta fe- ledni.[1]

Családja örökre beírta nevét Pécs újabb kori történetébe, hiszen dédapja, Jánosi Engel Adolf, a komlói kőszén feltárója és kiaknázója, nagyapja Jánosi Engel József nagyiparos, zenekritikus és német nyelvű tragédiák írója, aki baráti viszonyban volt Richard Wagnerrel is. Egyesek szerint tőle örökölhette írói vénáját fia, Jánosi Engel Róbert ügyvéd, Stein Marcelné Jánosi Engel Rózsi édesapja, akinek a lányából a világhírű New York-i Columbia Egyetemi Könyvtár Hungarica- anyagának a „mindenese” lett.[2] Feldolgozta és katalogizálta az említett könyvtár igen jelentős, magyar vonatkozású hungarica anyagát, elsősorban a filológiai témájú munkákat. Közben irányította a Columbia Egyetem nemzetközi könyvcsere szolgálatát. Az 1970-es évektől kezdve kapcsolatban állt a pécsi Központi Egyetemi Könyvtárral is, Móró Mária Anna lelkes közreműködése révén.

Jánosi Engel Rózsi még a Rákóczi út 54-es számú házban született Pécsett, 1910-ben, és 1934-ben kötött házasságot Budapesten Stein Marcellel, akinek „egy találmánya a textiliparban a fonalgyártást forradalmi módon befolyásolta, amit egy svájci cég vett meg annak idején és mindenfelé elterjedt.”[3] 1986-ban a férj részt vett Budapesten A magyarok szerepe a természettudományos és műszaki haladásban című világkonferencián, ahol előadást is tartott.

A család számára számos hazai arisztokrata családhoz hasonlóan a II. világháború hazai eseményei tragikusnak minősíthető fordulatot hozott. Hazájuk elhagyására kényszerültek, ami vagyonuk teljes elvesztésével járt együtt.

A családanya kitűnő idegen-nyelvi tudása révén - francia, német, angol, majd később orosz - ismeretének hasznosításával évekig hozzájárult a család egzisztenciájának megteremtéséhez. Ekkor gyümölcsöztethette svájci (Lausanne) és ausztriai (Bécs) tanulmányait.

1965-ben már a New York-i Columbia Egyetemen szerez könyvtártudományi diplomát, aztán egészen a nyugdíjas kora eléréséig ezen az egyetemen a Közép-Kelet-európai Intézet, az Institute on East Central Europe neves munkatársa, hiszen 1987-ben már három híres társaság tagjai között találkozhatunk a nevével: az American Hungarian Educators Association, az American Association for the Study of Hungarian History és az American Culture Association.[4]

Nemzetközi hírnevet két kutatási témája, a Hungarian and Austrian oral history project eredményei hoztak Rose Stein számára a hetvenes és a nyolcvanas években: hangszalagra vett interjúk formájában óhajtotta megőrizni a jövő számára „a magyarság kulturális teljesítményeit, amelyek például a zene terén olyan nagy hatással voltak az USA-ra.”[5]

A Columbia Egyetem Oral History Research Collection, azaz a Szóbeli történeti gyűjtemény részére kiemelkedő személyiségekkel, avagy közeli hozzátartozóikkal készített hangfelvételei archaizált formában, egyetemi tananyaggá is váltak a Columbia Egyetem felsőbb évfolyamain. A több ezer oldalnyi anyagban adalékok vannak például Neumann Jánosról, Zilahy Lajosnéról, Bartók Béláról, Herz Ottó zongoraművészről, Erica Morini hegedűművésznőről és másokról.

Közben annak megszervezésére is maradt ideje és energiája, hogy 1984-ben a Columbia Egyetem Közép-Kelet-európai Intézete igazgatói szobájában elhelyezésre kerüljön Bartók Béla mellszobra.[6] Bartók ugyanis egy kis ideig dolgozott a Columbia Egyetemen is.

Szűkebb pátriájával is tartja a kapcsolatot Jánosi Engel Rózsi. Átdolgozza és lerövidíti Dénes Gizella Harminc ezüst című kulcsregényét, amelynek az egyik szereplője Jánosi Engel Adolf, a Jánosi puszta tulajdonosa.[7]

1985-ben Jánosi Engel Rózsi már a törökországi magyar vonatkozású hungaricák-ról tart előadást a Torontói Egyetemen.[8]

Az emlékei közt olyan neves pécsi embereket őrzött meg, mint például Steinmetz István és Steinmetz Endre, Doktor Sándor és még sokan mások.[9]

Sok testi és lelki szenvedést követően 2001. november 4-én hunyt el. Emlékét a férjén kívül örökre a szívébe zárta a fia, Szikla Gábor és a leánya, Stein Anna, a Párizsban élő neves festőművész, aki az 1978-as pécsi kiállításának katalógusában így vallott a városunkról, ahol édesanyja örök nyugalmat talált a Belvárosi Plébániatemplom altemplomában édesapja mellett: „Anyám családja hosszú generációkon keresztül e város lakója. Gyerekkorom egy időszaka itt és a környékén telt el. Mindez úgy rejlik tudatom mélyén, mint Petőfinél a Kiskunság, vagy Proustnál Combrai.”[10]

Hajzer Lajos


[1] Bozsik László: Károly királynak hegedült. Vasárnapi Dunántúli Napló, 1986. augusztus 3.

[2] Lenkei Henrik: A jánosii Engel-család. In: Múlt és jövő, 1930/2. 68.p.

[3] Jánosi Engel Rózsi 1986. március 17én kelt levele.

[4] The International Register of Profils, Cambridge, 1987. 754.p.

[5] 1975. október 14-én kelt levél.

[6] Magyar Hírek (Hungarian News), 1989. szeptember, 13.p.

[7] 1983. október 11-én kelt levél.

[8] 1986. március 17-én kelt levél.

[9] 1987. január 23-án kelt levél.

[10] Stein Anna képei. Hárs Éva (szerk.) In: A JPM Mûvészeti Kiadványai 38. Pécs, 1978.