Cikkek

Ivasivka Mátyás: A cserkészmozgalom Pécsett és Baranyában

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 2. szám, 65-76. oldal

Letöltés: pdf20


Ivasivka Mátyás

A CSERKÉSZMOZGALOM PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN

Alábbi tanulmányunk képet kíván adni a lassan-lassan 100 esztendős gyermek- és ifjúsági mozgalomról, hangsúlyozva annak pécsi-baranyai vonatkozásait, valamint a tiltás, üldöztetés évtizedeinek (1948-88) történéseit.

Korunk legelterjedtebb ifjúsági mozgalma a cserkészet. Napjainkban mintegy 30 millió a világ cserkészeinek száma. A diktatúrák kivételével, jóllehet politika-mentes szervezetről van szó, földünknek szinte minden országában találkozhatunk cserkészfiúkkal és cserkészleányokkal.

1907-ben egy angol katonatiszt, Robert Baden-Powell tábornok (Bi-Pi) rádöbbent, hogy a brit nagyvárosok utcáin mennyi a céltalanul lődörgő, és ennek következtében a törvénnyel sok esetben szembekerülő fiatal. Az angol partoktól nem messze lévő Brownsea szigetén még abban az esztendőben 24 Boy Scout, vagyis cserkészfiú részvételével megrendezte a világ első cserkésztáborát. A következő évben jelent meg alapvető munkája, a Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak), melyben így foglalja össze a mozgalom célkitűzéseit: „E nevelési koncepció középpontjában az >öntevékeny fiú< áll, aki képes eredményesen önállóan cselekedni, problémákat megoldani, egyéni véleményt formálni, felelősen dönteni, aki saját erőfeszítései nyomán fejleszti testi, lelki és szellemi értékeit, praktikus ügyességét. El tudja viselni a testi és pszichikai nehézségeket, aki kiegyensúlyozott, nyitott a szeme a természetre éppen úgy, mint az emberekre.”

Baden-Powell valláserkölcsi alapokra építette mozgalmát. Jól kifejezi ezt az általa megfogalmazott tíz cserkésztörvény, mely korántsem parancsolatok, tiltások gyűjteménye, hanem az eszményi cserkész-ideál megfogalmazása; aki ilyenné kívánja faragni önmagát, az a cserkész!

  1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond.
  2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.
  3. A cserkész ahol tud, segít.
  4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.
  5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.
  6. A cserkész szereti a természetet; jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.
  7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.
  8. A cserkész vidám és meggondolt.
  9. A cserkész takarékos.
  10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

Páratlan gyorsasággal terjedt el a cserkészmozgalom az öt kontinensen! Alig másfél esztendővel a Scouting for Boys megjelenése után Budapesten megalakul az első magyar cserkészcsapat a Református Ifjúsági Egyesület keretében.

A következő évben, 1911-ben már a fővárosi katolikus középiskolákban kel életre a cserkészet. 1912. december 28-án a legteljesebb ökumenizmus szellemében megalakul a Magyar Cserkészszövetség, Izsóf Alajos, Megyercsy Béla, Papp Gyula és Sík Sándor vezetésével.

Hogy milyen jó talajba hullottak hazánkban a cserkészet Nagy-Británniából származó magvai, bizonyítja egyebek közt, hogy a tomboló első világháború kellős közepén, 1915-ben, az akkori Magyarország vidéki városaiban elsőként, Pécsett születik cserkészcsapat az Állami Reáliskolában, a mai Széchenyi Gimnázium elődjében, Forbát Alfréd, a későbbi nagyhírű építész vezetésével. Szövetségi bejegyeztetésekor a 10. számú P.Á.R. (Pécsi Állami Reálgimnázium) nevet kapja az alakulat. A csapatszámokat a megalakulás időrendi sorrendjében adták ki. Az egy évvel később létrejött pécsi Ciszterci Főgimnázium, a mai Nagy Lajos Gimnázium cserkészcsapata a 47. sorszámot kapta.

Meg kell jegyeznünk, hogy a cserkészet eredetileg fiúmozgalomnak indult, de nem kellett sokat várni, amíg az első világháború végén, éppen Baden-Powell húgának és feleségének indíttatására megindult a leány-cserkészcsapatok szerveződése is. Bár hazánkban meglehetősen sok előítéletet kellett legyőzni, 1924. április 13-án Lindenmeyer Antónia, Gerely Jolán és Zimmermann Rózsa vezetésével Magyar Leánycserkész Szövetség alakult. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy „a cserkészet leányoknak nem való” elv elég erőteljesen érvényesült hazánkban, szemben például Angliával, Lengyelországgal vagy Csehszlovákiával. A magyar leánycserkészet igazi fölvirágzása csak az 1988-as újjászületés után kezdődött meg.

Visszatérve a pécsi cserkészmozgalomhoz, a város és Baranya megye cserkészcsapatai tevékeny részesei voltak a magyar cserkészmozgalom nagy eseményeinek, így például az 1926-os Nemzeti Nagytábornak, az 1933-ban Gödöllőn megrendezett IV. világ-cserkésztalálkozónak, a Jamboree-nak, melynek parancsnoka főcserkészünk, a nagy magyar államférfi, a világhírű földrajztudós, gróf Teleki Pál volt. De ott voltak a pécsiek az 1937-es hollandiai Jamboree-n és az 1939-ben Gödöllőn megrendezett első leánycserkész világtalálkozón, a Pax Ting-en is. Számos pécsi cserkészvezető az egyetemes magyar cserkészmozgalom vezérkarába jutott; a 10-es csapatbeli Balla Dezsőt és a 47-es Tegzes (Teixler) Lászlót kell első helyen megemlítenem.

A II. világháború küszöbén, beleszámítva a visszacsatolt országrészeket, mintegy 60 ezer volt a magyar cserkészek száma. Hangsúlyozni kívánjuk: a cserkészet nem tömegmozgalom, hanem a szó legnemesebb értelmében vett elit-képzés! A fogadalomtétel előtti próbaidő, a kemény próbák, a különpróbák mind arra irányulnak, hogy a mennyiségi szempontokkal szemben a minőségiek érvényesüljenek. Ez a tény nem csekély részben hozzájárult ahhoz, hogy az 1948-al kezdődő diktatúra időszakában illegalitásban, emigrációban tovább élt a mozgalom, s a parancsuralmi rendszer bukásával egy időben, 1988-ban volt ereje a legális újrakezdéshez.

A magyar- és ezen belül a pécsi cserkészmozgalom viszonylag simán élte túl az 1944-45-ös évek nemzeti megrázkódtatásait. Megvalósítva a 3. törvényt (A cserkész ahol tud, segít) besegítettek a frontszolgálat miatt távollévő gazdák helyett a mezőgazdasági munkálatokba, fogadták a harctérről érkező sebesülteket, gyűjtések hosszú sorát rendezték a rászorultak részére. De ott voltak cserkészeink a romhalmazzá vált magyar városok és falvak újjáépítésénél. A pécsi-baranyai csapatok nem egy Dráva-parti falu újra lakhatóvá tételén munkálkodtak 1945 nyarán. Az ír Tipperary-dalra költött szöveggel még indulójuk is született ezzel a refrénnel: „Dráva partján vár a munkatábor, / Indulj, cserkészpajtás!”

Ebben az időben még úgy tűnt, hogy a vesztett háború ellenére jobb esztendők köszöntenek a magyarságra. Szellemi életünk legjelesebbjei, Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert, Márai Sándor, Zilahy Lajos, Sík Sándor és Karácsony Sándor álltak a megújuló tudományos és művészeti élet élére. Úgy látszott, hogy végre megvalósul 1848 eszmeisége, a népi írók és a progresszív keresztény értelmiség álma. Sajnos hamarosan kiderült, hogy mindez illúzió; az utolsó törvényesen megválasztott magyar kormányfő, Nagy Ferenc 1947-beli emigrációba kényszerítésével egyre világosabbá vált: évezredes történelmünk legsötétebb zsarnokságának küszöbéhez érkeztünk!

A magyar cserkészmozgalom likvidálásának nyitánya az 1946. június 17-én, a budapesti Nagykörúton történt, a Rákosi-féle vezetés által sugalmazott provokáció volt; két részeg orosz katona összekülönbözött, az egyik holtan maradt az utca kövezetén. A kommunista és társutas sajtó már másnap harsogta a hírt: KALOT-os (Katolikus Legények Országos Tömörülése) és cserkész orvlövészek követték el a bűntettet.

A következmények nem is maradtak el. Rajk László belügyminiszter több száz, elsősorban keresztény szellemű egyesülettel egyetemben a Magyar Cserkészszövetséget is föloszlatta. Az akkor még nem-kommunista többségű kormánykoalíció több pártjának közbenjárására 1946 júliusában létrejöhetett a Karácsony Sándor, Färber József és Jánosi Sándor vezette Magyar Cserkészfiúk Szövetsége.

Ma már világosan látjuk, hogy már az alakuláskor is jócskán adódó problémák ellenére, így például a katolikus gimnáziumok csapatait, azok vezetőit egyáltalán nem vagy csak hosszas huza-vona után voltak hajlandók átigazolni, jelentős részben becsületes, jóhiszeműen naiv, a cserkészetet menteni szándékozó vezetők irányították kezdetben az új Szövetség munkáját. Sajnos azonban szép számmal akadtak trójai faló módjára Rákosiék által beépített álcserkész-vezetők is, akiknek feladata a cserkészmozgalom szétzüllesztése, illetve a kommunista ifjúsági szervezetekbe történő beolvasztása volt. A Szövetség Cserkészfiúk című lapja 1948 április-májusi kettős számának címlapján egy úttörő-leány és egy cserkészfiú virágcsokrot nyújt át Rákosi Mátyásnak, „a magyar nép bölcs vezérének.”

Az 1946-os belügyminiszteri betiltás éppen a nyári táborok idejének kellős közepén érte a pécsi cserkészcsapatokat. Rövid tanakodás után különböző elnevezésekkel (diáktábor, sporttábor, stb.) mégis megrendezték a nyári nagytáborokat. Az új Szövetségbe történő átigazolások néhány katolikus csapat kivételével aránylag zökkenőmentesen folytak. A franciaországi, VI. Jamboree-n pécsi és baranyai cserkészek is részt vehettek alaposan megnyirbált létszámmal 1947 nyarán.

            1948 tavaszán aztán fölgyorsultak az események. Március végétől szinte hétről-hétre jöttek az egymásnak ellentmondó hírek; föloszlatják végleg a cserkészetet, illetve egyesülni kell a különböző, úgymond „demokratikus” ifjúsági szervezetekkel. A kommunista sajtó egyre fokozódóan támadta az egyházi iskolákat, azok tanárait és cserkészvezetőit. Ez leplezetlen előkészítése volt az egyházi iskolák államosításának, a cserkészet törvényen kívül helyezésének. Ezek hatására a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója, Kühn Szaniszló március 30-án bejelentette a Cserkészfiúk Szövetségének, hogy az iskolában 1916 óta működő 47.számú Szent László király cserkészcsapat tevékenységét megszüntetni kénytelen azért, hogy „a csapat és a szövetség között, a csapat állítólagos meg nem felelő szelleme és vezetése miatt ismételten felmerült aggályokat eloszlassam.”

Mindezektől függetlenül 1948 nyarán minden pécsi cserkészcsapat (némelyik fedőnévvel) táborba szállt. A hagyományos nagytáborokon kívül mozgótábort, regös-tábort is rendeztek.

1948. június 27-én Budapesten a tiszta cserkészeszményekhez hű maradó vezetőktől, csapatoktól „megtisztított” Szövetség vezetőemberei, többek közt Surányi László és Erdélyi Ferenc, aláírtak egy, az úttörőmozgalommal történő fúziót bejelentő nyilatkozatot. Hogy ezek a személyek kit vagy mit képviseltek, honnan kapták felhatalmazásukat e szégyenteljes lépéshez, a fentiek nyomán nem nehéz elképzelni. Köztudott, hogy ennél jóval súlyosabb jogtalanságok, manipulációk számtalan esetben történtek abban az időben, de főleg azt követően. A fondorlatok sorozatával előkészített „fúziót” a magyar cserkészet, a nemzetközi cserkészmozgalom sohasem fogadta el sem jogi, sem erkölcsi vonatkozásban.

A pécsi cserkészek szeptember 12-én, a Honvédnapon még egyenruhás alakulatban vonultak föl, aztán a szekrények mélyére kerültek a cserkész-uniformisok. Isten tudja, mennyi időre.

            1948 szeptember 3-án este, Tillai Aurél vezette gimnazista fiúk ülték körül a tábortüzet a mecseki Hidasivölgy Csurgó-sziklája fölött. Reggel még tanévnyitó ünnepségen voltak, elsőn az államosítás után, s most a jövő kilátásairól tanakodtak. Azt világosan látták, hogy a magyar cserkészetet halálra ítélte a politikai vezetés. De azt is tudták, hogy valamilyen formában tovább kell folytatni azt a munkát, melyet négy évtizeddel azelőtt Baden-Powell és az első cserkészfiúk megkezdtek.

 

psz 2002 02 06 ivasivka matyas 01

 

Titkos cserkész („indián”) tábor a Mecsekben, a kétágú réten, 1955 júliusában. (Az állósorban középen, tollkoronával e cikk szerzője)

 

Éjfél után 2 óráig tanácskoztak, aztán rövid közös ima után sátraikba tértek éjszakai pihenőre. Elhatározásuk szilárd volt: egyenruha, zászló, cserkészotthon nélkül is folytatják a cserkészmunkát! Hogy milyen formában? Az Úristen segítségével bizonyára megtalálják a helyes utat. Ma már tudjuk, hogy ezekben a napokban, hetekben Magyarország sok-sok cserkésze, cserkészvezetője folytatott tanácskozást hasonló célzattal. Innen kezdve, pontosan negyven évig, kettős vonalon él tovább a magyar cserkészet. Idehaza illegálisan, katakomba módon, a másik külföldön, az emigrációban. Ismeretes, hogy a II. világháborút követően magyarok százezrei kényszerültek elhagyni szülőhazájukat. Velük együtt számos cserkészvezető is. Már közvetlenül a háború befejeződése után kísérletek történtek Ausztria és Németország nyugati övezeteiben magyar cserkészcsapatok szervezésére. A szervező munkát az 1946-ban létrejött Teleki Pál Cserkész Munkaközösség koordinálta. 1948 nyarán, a magyarországi cserkészet megszűntével a Munkaközösség átalakult és fölvette a Magyar Cserkészszövetség nevet. Tevékenységi köre ekkor még csupán Európára terjedt ki. 1949 februárjában 37 csapathoz 2113 cserkész tartozott. Az emigráns Magyar Cserkészszövetség legfőbb irányítói az utolsó főcserkész, Kisbarnaki Farkas Ferenc, a pécsi származású Mattyasovszky Zsolnay Miklós és Bodnár Gábor voltak. Hozzájuk csatlakozott később az ugyancsak pécsi Ádám János jezsuita és Kölley György atya. 1951 tavaszától az Egyesült Államokba helyezték át a Szövetség központját. A garfieldi centrum 1984-ben 84 csapat, ezen belül 6200 magyar cserkész működését fogta össze. Rendkívül fontos kulturális missziót töltött be a Szövetség az emigrációban. Sok helyen a fiatalok magyarság megőrzésének egyetlen formáját jelentette a cserkészet. A hetvenes évek elején született meg a jelszó: „Minden cserkészcsapat magyar iskola is egyúttal!” Ennek értelmében csapat-, kerületi-, illetve központi táborozásokon magyar nyelvet, irodalmat, történelmet, földrajzot, néptáncot és népzenét tanulnak a fiatalok. 1964-ben alapították az USA-beli Fillmore mellett a Sík Sándor Cserkészparkot, ahol a vezetőképző táborokon kívül minden évben magyarság-ismereti táborokat is szerveznek. Ezek magyar érettségi vizsgákkal fejeződnek be.

 

psz 2002 02 06 ivasivka matyas 02

 

Titkos cserkésztábor Mecseknádasd mellett a répavölgyben, 1957 augusztusában.

 

De térjünk vissza a „katakomba-életre” kényszerített magyarországi, ezen belül is a pécsi cserkészethez. Levetve az egyenruhát szinte alig csökkent létszámmal dolgozott tovább az öt legrégibb pécsi csapat, a 10-es P.Á.R., a 47-es Szent László király, a 141-es Turul, a 673-as Pius és a 217-es K.M.I. (Keresztény Munkás Ifjú). Természetesen csapat- és rajmunkáról szó sem lehetett, de az őrsök annál eredményesebben tevékenykedtek. A 10-esek 1948 őszén, 1949 tavaszán a pécsi Ferences Rendházban kaptak ideiglenes otthont, de a terror fokozódásával a rendházba történő bejárás is egyre kockázatosabb lett, főleg az 1949. februári Mindszenty-per után. Új megoldás után kellett nézni. Az őrsi összejövetelek a fiúk, elsősorban az őrsvezetők lakásán folytak. Itt és a mecseki kirándulásokon készültek fel a próbázásokra és a májusi fogadalomtételre, melyre szűk körben, a Mandulás melletti erdőben került sor.

A táborozási időszak közeledtével újabb probléma jelentkezett: hogyan, milyen szervezet számára kérjenek táborozási engedélyt az illetékes hatóságoktól, erdőigazgatóságtól? A sátrak, a tábori fölszerelés jelentős hányadát cserkész-leleményességgel sikerült megmenteni! A turistaszövetség, a TTE, majd a MTSz soraiba történő belépés bizonyult a legcélszerűbbnek; előbb a vezetők, majd a cserkészek léptek be és kaptak igazolványt. Ezek fölmutatása, valamint az erdőigazgatóságoknál állásban lévő öregcserkészek segítsége tette lehetővé, hogy már 1949-ben és az azt követő közel másfél évtizedben akadály nélkül kapjanak táborozási engedélyt a „különböző turista szakosztályok fiataljai.”

            1948. április 15 és 18 között volt a 10-es számú P.Á.R. csapat három őrsének (Rókák, Fecskék, Sirályok) húsvéti tábora a Zengő alatti Szentlászlói-völgy- ben, Tillai Aurél vezetésével. Felejthetetlen élmény volt újra tábortűz köré ülni, fújni a cserkésznótákat, a fagypont körüli éjszakában sátorban aludni, imádkozni a csillagos ég alatt! Hát mégis lehet? Hát mégsem tudták a sötét erők elvenni tőlük a cserkészéletet? Folytathatják, amiről már-már azt hitték, hogy vége van, nincs tovább?

Még kézzel írt tábori újságot is szerkesztettek Tábori Harsona címmel, tele tréfákkal, rigmusokkal, elgondolkodtató írásokkal. Pedig otthon, a városokban, az országban megdöbbentő események történtek; két hónapja volt Mindszenty bíboros pere, nap, mint nap lehetett hallani, hogy kit hurcoltak el, talán éppen az övékhez hasonló „bűncselekmények” miatt munkahelyükről, iskolájukból. De számukra a húsvéti tábor négy napja, talán Magyarország első „egyenruha nélküli” cserkésztábora múlhatatlan élményt, szilárd magabiztosságot adott.

A pécsi 217-es Keresztény Munkás Ifjú (KMI) cserkészcsapat tagjai 1948 és 1949 nyarán a Tolna-megyei Szedres község templomának fölépítésében vállaltak oroszlánrészt Hidasi János káplán, cserkésztiszt vezetésével. Sikeres tábortüzeket rendeztek a falu népe számára, akik minden jóval ellátták a templomépítő cserkészfiúkat. Persze azt ők sem tudhatták, hogy cserkészekről van szó, de talán sokkal többet mondott számukra mindaz, amit községükért ezek a fiatalok tettek. Jól megérdemelt Velence-tavi táborozás követte a templomépítést.

Ezekkel egy időben az államosított Ciszterci Gimnázium 47-es csapatának őrsei is vitték tovább a cserkész-gondolatot. Otthonuktól megfosztva ők is lakásokon gyűltek össze és a Mecsek erdeiben. A többi csapathoz képest ők még veszélytelibb helyzetben folytatták a munkát, mint hajdani egyházi gimnázium tanulói. Fokozottabban voltak kitéve a Diákszövetség és az ÁVH szaglászásainak. Mindezek ellenére 1949 nyarán ők is rendeztek táborokat, melyek közül a legnevezetesebb a tanáruk, Siptár Ernő cserkésztiszt által vezetett dunai vízi mozgótábor volt, rengeteg élménnyel. Sajnos a legnagyobb óvatosság ellenére „kipattant,” hogy lényegében cserkész-vállalkozásról volt szó. Megtorlásként Siptár Ernőt a gimnáziumból általános iskolába helyezték át. Siptár személye, tevékenysége meghatározó jellegű volt a föld alá kényszerített, de töretlenül munkálkodó pécsi cserkészet további éveiben is; a legnagyobb kockázatot vállalva járta a különböző táborokat, előadásaival, a vezetőképzésben betöltött szerepével, személyes példamutatásával óriási szolgálatot tett a magyar cserkészetnek! Az üldöztetés idején írt cserkészdal-szövegei a mai napig élnek a hazai és külföldi magyar cserkészmozgalomban.

A 47-es cserkészek nagy segítséget kaptak idősebb társuktól, Arató Lászlótól és egy fiatal pálos szerzetestől, Bolváry L. Páltól, aki Pál atya néven már ekkor is a pécsi ifjúság nagytekintélyű vezető egyénisége volt.

Töretlenül, dacolva az egyre növekvő terror légkörével folytatódott a két nagy múltú pécsi csapat, a 10-es és a 47-es „katakomba” tevékenysége. Újabb őrsök születtek, megindult a vezetőképzés, a 10-esek még kis példányszámú újságot is indítottak Napsugár néven, melyet más lapok is követtek. Munkatársaik között olyan nevekkel találkozhatunk, mint az akkor már Európa-hírű cserkész-zeneszerző, Bárdos Lajos vagy Krassóy Ferenc, a pécsi cserkészkerület egykori vezetőtisztje. Mind belső-, mind külső szempontok kívánatossá tették, hogy őrseink többsége áttérjen az indián-romantikára; ez vonzotta a fiúkat, másrészt pedig némi védettséget jelentett a táborainkba azért akarva-akaratlanul bele-bele botló, számunkra nem kívánatos személyekkel szemben.

Hatalmas lendítő erőt adott az a tény, hogy 1953 elején SZIKLATÁBOR néven egyesült a 10-es és 47-es csapat. További munkáját kitűnő egyetértésben egy „triumvirátus” irányította: Bolváry Pál atya, Arató László és e sorok írója. Természetesen ez a fúzió hallgatólagos volt csupán, hiszen a fiúk, az egyes őrsök csak a saját munkájukról tudhattak. A vezetőképző táborokban senki nem mondhatta meg a polgári nevét; indián néven mutatkoztak be egymásnak. Ez az óvatosság tette lehetővé, hogy a pécsi cserkészet szinte akadályoztatás nélkül folytathatta tevékenységét egészen 1961 februárjáig. Teljes átfogó képe csupán a „triumvirátusnak” volt a pontos létszámról, az őrsök munkájáról.

A Sziklatábor cserkészcsapat a vezetőképzés további segítésére még szamizdat-jellegű könyvkiadásra is vállalkozott a táborvezetés, jellemnevelés, játékvezetés, a cserkészdal-kincs, próbáztatás témakörben. Ezek közül több munka alapját képezi a napjainkban megjelenő és gyarapodó cserkész-irodalomnak.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban újjáéledt a Magyar Cserkészszövetség. November 2-án Krassóy Ferenc és jelen sorok szerzője vezetésével megalakult a pécsi cserkészkerület ideiglenes intéző bizottsága. Az akkor mintegy 60 fővel munkálkodó Sziklatábor cserkészcsapat azonnal kérte leigazolását a Szövetségtől. Sajnos erre már nem kerülhetett sor; két nap múlva közbeszólt a szomorú történelem.

Bármilyen nagy volt az orosz beözönléssel járó megdöbbenés, a pécsi cserkészet egy pillanatra sem szűnt meg tevékenykedni. Ékes bizonyítéka ennek, hogy már november 11-én megalakult a Sziklatábor első leány-őrse Nagy Edit vezetésével. Ezt rövid időn belül újabb őrsalakulatok követték. Nagy Edit mellé hamarosan több lelkes leányvezető csatlakozott, így Bencze Piroska, Papp Ágnes, Hetey Melinda, Fohl Márta, Fohl Zsuzsa, Tiszóczky Melinda. 1957 tavaszán a 60 fős fiúközösség mellett egy 40 leányt magába foglaló leányraj működött. 1957. június 29. és július 4. között már vezetőképző tábort is rendeztek a Mecseknádasd közelében lévő Rákvár alatt, a Wagner-malomban, mely kitűnő útravalót adott a résztvevőknek. A következő években, télen is, egymás után rendezték a Mecsek-vidéken, a Balaton-parton a leány cserkésztáborokat. Nem egy leányőrs gondját viselte egy-egy elhagyott, magatehetetlen öregembernek. A tehetősebbek közt pénzt, ruhát gyűjtöttek és osztották szét a rászorultaknak. A fiútáborokhoz hasonlóan a leányoknál is szinte minden nap volt szentmise részben Bolváry atya, részben a nyári vakációit általában Pécsett töltő budapesti Arató M. Orbán ciszterci atya jóvoltából. Az egyre jobban kivirágzó leánycserkész munka beszédesen bizonyította, hogy a cserkészmozgalom képes értékes programot adni a leány-ifjúságnak is. Csupán egytől kell óvakodnia: semmi áron ne kívánja a fiúkat majmolni!

És a következő években egyre színesedő programmal, balatoni táborokkal, téli táborokkal, kerékpáros mozgótáborokkal, ún. lelki táborokkal folytatódott a pécsi cserkészmunka. Túljutottunk a katakomba-cserkészet első évtizedén. Ezzel párhuzamosan Csonka Ferenc káplán, 217-es cserkészvezető irányításával a pécsi Belvárosi templom köré csoportosult fiatalok szerveződtek cserkészőrsökbe, jóllehet a „cserkész”-szót, a többiekhez hasonlóan, sem szóban, sem írásban nem használták. Úgy tűnt tehát, hogy a maximális óvatosság fenntartása mellett, akadály nélkül folytatódhat az illegális pécsi cserkészélet.

Így érkezett el 1961. február 6. éjszakája. Egy országosan összehangolt akció elvágta a szépen virágzó cserkészmunka, legalábbis a szervezett keretek közt élő cserkésztevékenység fonalát. A legjelesebb cserkészvezetők, Pécsett Bolváry Pál, Csonka Ferenc, Arató László börtönbe kerültek, sokakat kizárták az egyetemről, felfüggesztettek állásukból. Derékba tört az eredményesen munkálkodó magyar cserkészmozgalom. Megsemmisítették a kereteket, nagyszámú értékes dokumentumot koboztak el, küldtek papírzúzdába.

De nem tudták megsemmisíteni a cserkész eszmét! Ott élt az tovább a szűk baráti összejöveteleken, az iskolai tanórákon, kórus- és sporttáborokban, ahol cserkész volt a tanár, a karnagy, a sportvezető. Mint hegyi búvópatak eltűnt a felszínről, de élt, létezett tovább a magyar cserkészet. Mint a tábortűz, mely látszólag elhamvadt, de a hamu alatt izzik a parázs (és melegít!), hogy aztán egy szélfuvallat érintésére újra föllángoljon és ismét messze fénylő tábortűz legyen belőle.

Erre a szélfuvallatra 27 esztendőt kellett várnunk. 1987 végén már érezhető volt, hogy recseg-ropog a szovjet impérium kegyeiből létező Kádár-diktatúra erőszakkal összeeszkábált hatalma. Persze ez már következménye volt a világ-kommunizmus meglehetősen látványos haldoklásának. De a pécsi cserkészet újjáéledésének első jelzését Csonka Ferenc atyának az Új Ember 1986. április 13-i számában megjelent Jó munkát! című írása jelentette. Ebben a cikkben a kiváló cserkész-pap a cserkészek védőszentjének, Szent Györgynek ünnepén megtartandó szentmiséket kezdeményezte. Erre már abban az évben sor került. Csonka páter azonban néhány hónappal később Budapesten megnyugtatóan a mai napig sem tisztázott körülmények közt közlekedési baleset áldozata lett.

            1988 tavaszán aztán megszaporodtak a cserkész vonatkozású történések. Május 21-én a 10. számú P.Á.R. csapat öregcserkészei a mecseki Keresztkunyhónál tartott, akkor még illegális összejövetelükön újjáalakították nagy múltú cserkészcsapatukat. Parancsnokká az országos rangú jeles cserkésztisztet, Siptár Lászlót választották.

Május 27-én A magyar cserkészet története címmel kiállítás nyílt a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Erről Wallinger Endre számolt be a Dunántúli Napló július 27-i számában. Nem kis feltűnést keltő írását a pécsi 47-es csapat régi fénykép-dokumentumai színezték.

Az Egyesült Államokba látogató miniszterelnöknek, Grósz Károlynak az emigráns Magyar Cserkészszövetség képviselői szóba hozták a hazai cserkészet újraindításának kérdését. A kormányfő pozitív válaszában sajnálatos hibának nevezte a magyar cserkészet 1948-beli megszüntetését.

Július 15-én a Kossuth Rádió kilenc öregcserkészt szólaltatott meg cserkészügyben. Nem sokkal később a kiváló ciszterci zenetudós, Rajeczky Benjamin és egykori cserkésztársai jelentek meg a Magyar Televízió képernyőjén. Cserkész emlékeiket elevenítették föl országos sikerrel.

A nyár folyamán a pécsi Székesegyház hittanosai cserkész-jellegű tábort rendeztek Pavlekovics Ferenc káplán vezetésével a mecseki Magyarhertelenden. E közösségből alakult meg a következő évben a 604. számú Szent Mór cserkészcsapat.

A Magyar Nemzet szinte minden héten közölt cserkész vonatkozású írásokat. Ugyanígy a rádió és a televízió egyre sűrűbben jelentkezett cserkész tárgyú programjaival.

Október 12-én Budapesten, a Múzeum-kávéházban megalakult a Magyar Cserkészszövetség Ideiglenes Intéző Bizottsága.

Október 22-én a kőszegi vármúzeumban, Bakay Kornél igazgató szervezésében a szegedihez hasonló cserkészkiállítás nyílott. A bevezető szavakat, cserkész-egyenruhában, kiváló színművészünk, Sinkovits Imre, a budapesti 158. számú Árpád csapat öregcserkésze mondta, majd megszólaltatta Keresztury Dezsőnek a magyar cserkészet újjászületésére írt epigrammáját:

 

 

Cserkész köszöntő

 

Az igaz cserkész tudja jól,

Közössége nem juhakol,

De szabad lelkek szövetsége

Vállalt rendben, termékeny béke.

Célja nem hazug szolgaság,

De emberséges jobb világ.

 

November 5-én Pécsett, a Hotel Minaret, az egykori Ferences Rendház különtermében megalakult a Pécsi Cserkészek Baráti Köre, mely november 20-án, a kertvárosi plébánián megválasztotta az ideiglenes cserkészkerületi vezetőséget Siptár László, Mohay András, Ivasivka Mátyás és Pavlekovics Ferenc személyében.

November 12-én országos cserkésztalálkozó volt a budapesti Jurta Színházban, melyen népes pécsi küldöttség vett részt.

November 18-án Pécsre látogatott Bodnár Gábor, a külföldi Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke. A Pálosok temploma hittantermében Magyar cserkészet a nagyvilágban címmel videóval színezett előadást tartott nagyszámú öregcserkész-hallgatóság előtt.

                   1989. január 23-án Budapesten, a Bem-rakparton de jure is megalakult a Magyar Cserkészszövetség. Itt kéttagú delegáció, Páva István és Strasser Tibor képviselte a pécsi kerületet. Másnap, január 24-én, a Fővárosi Bíróságon 1. sorszámmal bejegyezték a Szövetséget. Ezzel négy évtizedes hivatalos elhallgattatás, üldöztetés után újra legálisan is létezik a magyar cserkészmozgalom, mint az 1912-ben létrejött Magyar Cserkészszövetség jogutóda.

Az újjáéledő pécsi cserkészetnek jeles napja volt 1989. február 25. Ekkorra hívta össze az ideiglenes vezetőség most már Baranya, Somogy és Tolna cserkészeinek, a VI. kerületnek első közgyűlését Pécsre, a Liszt Ferenc hangversenyterembe. A megjelentek mintegy 300 fős közösségében még többségben voltak az öregcserkészek, de a jövő ígéreteként már számos ifjú cserkészjelöltet is láthattunk. A három korelnök, Agócsy László, Szkladányi László és Siptár László irányításával megválasztották a végleges vezetőséget és az intézőbizottságot. Kerületi elnök Várnagy Viktor, ügyvezető elnök Mohay András, vezetőtiszt Ivasivka Mátyás lett. A szűkebb vezetőségbe választották még Páva Istvánt, id. Staub Ernőt, Tegzes Bélát, Papp Istvánt, Breuer Klárát és Strasser Tibort.

A kerület megalakulását követően azonnal megkezdődött az érdemi cserkészmunka, melynek tengelyében a vezetőképzés, valamint a csapatszerveződések elősegítése állt. Egymás után alakultak újjá, most már fiatal fiúk és leányok közreműködésével a nagy múltú pécsi csapatok. Somogy és Tolna megye szinte havonta jelezte egy-egy cserkészcsapatának megszületését, illetve újjáéledését.

A reneszánszát élni kezdő pécsi cserkészet első kiemelkedő eseménye volt a 41 év óta először szabadon, nyilvánosan megtartható fogadalomtétel. Erre a cserkészek hagyományos Szent György-napi szentmiséje után, 1989. április 23-án délután került sor a Nagy Lajos Gimnázium udvarán a Pécsről Budapestre származott országos elnök, Surján László professzor előtt. Ezúttal tettek fogadalmat a próbázott fiatalok és újították meg fogadalmukat az öregcserkészek. Cserháti József megyéspüspök és Varsányi Ferenc evangélikus lelkész szólt a mintegy 300 egybegyűlthöz. 1989. január 27-én Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke levélben köszöntötte az újjászülető magyar, ezen belül a pécsi cserkészetet.

A Magyar Cserkészszövetség újra tagja lett a nemzetközi központnak, ezzel megint bekapcsolódtunk a világcserkészet vérkeringésébe. A magyar cserkészek ott voltak a koreai (1991), hollandiai (1995), chilei (1999) Világ-Jamboree-kon. Most a Thaiföldön 2003-ban megrendezendő, immár huszadik nemzetközi találkozóra készülünk. Ugyanígy ott vagyunk a különböző nemzeti nagytáborokon, legutóbb 2000-ben a 17-ik Dán Nemzeti Táboron.

Sokáig emlékezetes marad számunkra az 1993-as gödöllői táborozás, melyen 1500 hazai és külföldi cserkész az 1933-as ottani IV. Jamboree-ra tekintett vissza. Az ausztrál cserkészek kezdeményezésére másfél évtizede született Cserkész Világtakarítási akcióba, szeptember harmadik szombatján és vasárnapján rendszeresen bekapcsolódnak kis és nagy cserkészeink. A pécsi, baranyai cserkészek tisztítják a mecseki forrásokat, patakokat, mérik azok hőmérsékletét, vízhozamát. Ott voltak a baranyaiak az 1996-os ópusztaszeri Millecentenáriumi Emléktáboron, ugyanígy a 2000- ben megrendezett esztergomi Millenniumi Emléktáborozáson is. A cserkészsajtó is újjászületett; négy országos lapunk, a Magyar Cserkész, a Vezetők Lapja, a Táborkereszt és az Ichthüsz mellett számos csapat is jelentet meg újságot. Figyelemre méltó ezek között a pécsi Tízes Cserkész és a Munkásifjú. A cserkészvezetés szakkönyveit a pécsi származású Arató László vezetésével a budapesti Márton Áron kiadó publikálja. E könyvek szerzői közt számos pécsi névvel találkozhatunk. A közelmúlt cserkész eseményei közt kiemelkedik a Karitász és a Cserkészszövetség által kezdeményezett Gólyahír-akció; cipősdobozokban írószert, füzeteket, némi édességet küldtünk határon kívüli magyar kisiskolásoknak, cserkészeknek.

psz 2002 02 06 ivasivka matyas 03

 

Pécs és egyben a magyar vidék legrégibb csapata a10. sz. P.Á.R. 1998 Szent György napján.

 

A világban tevékenykedő magyar cserkészek száma megközelíti a harmincezret; ennek fele idehaza, másik része országhatárainkon túl éli a liliomos gyermekek, ifjak színes, romantikus, az Isten-haza-embertársak iránt elkötelezett tartalmas cserkészéletét.