Cikkek

Pozsárkó Csaba: A világörökségi krisztogram kapcsán

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 2. szám, 2-4. oldal

Letöltés: pdf20


Pozsárkó Csaba

A VILÁGÖRÖKSÉGI KRISZTOGRAM KAPCSÁN

A IV. számú sírkamra székesegyház előtt folyó, Kárpáti Gábor vezette ásatásán 2000. október 28-án (a milvius-hídi csata évfordulóján!) egy bronz krisztogram (azaz Krisztus monogram) került elő.[1] Az azóta már mindenki által közismert tárgy lett a pécsi világörökség szimbóluma. A jelkép története csaknem 1700 évvel ezelőtt kezdődött, mikor 312-ben, a (későbbi „Nagy”) Constantinus (306-337) és Maxentius (306-312) császárok közti, milvius-hídi csata előestéjén Constantinus álmában megjelent a jelkép (vagy talán „csak” egy kereszt?) azzal a görög nyelvű szöveggel, hogy „Ejelben győzz!”[2] A csata napján aztán a császár parancsára a seregei ez alatt a jel alatt indultak a küzdelembe, és győztek.[3]

 

psz 2002 02 01 pozsarko csaba 01

psz 2002 02 01 pozsarko csaba 02

 

(Tutó niká = E jelben győzz!) illetve latin megfogalmazásában: In hoc signo vinces. (Ebben a jelben győzni fogsz.)

 

A legenda szerint ez indította Constantinust arra, hogy 313-ban, a Licinius (308-324) társcsászárral közösen kiadott milánói edictumában engedélyezze a keresztény vallás szabad gyakorlását, amivel megkezdődhetett a kereszténység államvallássá válása. A folyamatot Nagy Theodosius (379-395) 391-es rendelete tetőzte be, amellyel a kereszténységen kívül minden egyéb vallás gyakorlását megtiltotta. Az ezt követő évtizedekben-évszázadokban lerombolták, illetve kereszténnyé alakították át az összes templomot - közismert példa a savariai (Szombathely) Iseum lerombolása vagy az athéni Parthenón átalakítása - beszüntették többek között a (Zeusz isten tiszteletére rendezett) olympiai játékokat, bezárták Apollón delphoi jósdáját, a (Platón által alapított) athéni filozófiai akadémiát stb.

A Krisztust jelképező szimbólum a görög X (khi) és P (rho) betük ligatúrája, melyek Krisztus görög nevének, a XP(iaxoq)-nak (KhRisztosz) az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak vagy krisztogramnak (még rövidebben kriszmonnak).

A pécsi darabon ezen kívül megfigyelhetjük a görög A (alpha) és kis W(ómega) betűket is, melyek a görög ábécé első és utolsó betűi. Ezek egyértelműen János Jelenések könyvére utalnak, ahol három helyen is előfordulnak; „Én vagyok az alfa és az ómega” - mondja az Úr, „az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.” [Jel.1.8]. „...Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég...” [Jel 21.6], végül „Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” [Jel 22.13][4]

A bibliai helyek világosan kifejezik a betűk értelmét, hogy tudniillik Isten, aki teremtette a világot, létezett a teremtés, azaz „az időnek kezdete” előtt, és hogy őtőle származik a világ, vagyis ő annak a kezdete. Valamint, hogy ő lesz az, aki majdan az utolsó ítéletkor mintegy „befejezi” ezt a földi világot, azaz őbelé tér vissza minden. A Jelenések könyvének 21.6 és 22.13 helyei ezt egyértelműen magyarázzák is „a kezdet és a vég”, illetve „az első és az utolsó” kifejezésekkel. Ennél azonban továbbmegy az 1.8 hely, ahol Isten önmagáról azt állítja, hogy ő az, „aki van, aki volt és aki eljő”. Ez a hely bizonyos szempontból párhuzamosa Exodus 3.14 helyével, ahol Isten azt válaszolta Mózesnek, aki a neve után tudakozódott, hogy „...Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” A „vagyok aki vagyok’ - a héber EKEA D VA EKEA (eh’je áser eh’je)[5] - itt megint csak Istennek a létezéssel való azonosulását hangsúlyozza. Tudjuk, hogy az ószövetségi Istennek volt ugyan neve, de ez kimondhatatlan, titkos név volt, melyet a jeruzsálemi főpap csak évente egyszer suttoghatott el egymagában, a templom legszentebb, belső fülkéjében. Amikor a szövegben Isten szent nevéhez - EHEK - ér az olvasó, annak kimondása helyett ma is az KOD A (’donaj = Örökkévaló) kifejezést ejti ki, mellyel mintegy továbbra is elrejti Isten kimondhatatlan nevét.[6] Ha azonban megvizsgáljuk a kimondhatatlan nevet alkotó betűket, azt figyelhetjük meg, hogy a létige különböző alakjainak betűiből áll. A EKE , EHE , és EKEK (haja, hove, jihje) - a héber volt, van és lesz - szavakat, ha mintegy összeadásszerűen „egyesítjük’, a EHEK szót kapjuk, valahogy így:

A függőleges oszlopokban (jobbról balra haladva) az első K (jod), második E (hé) és negyedik, úgyszintén E (hé) betűkkel nincs is gond. A harmadik K (jod) vagy H (vav) közül azonban a H (vav) betűt kell választanunk, máskülönben ismét a harmadik szót, a eke EKEK-t (jihje) kapnánk. Így viszont eljuthatunk egy olyan „névhez”, melynek jelentése a „Volt, Van, Lesz”, azaz megfelel az Örökkévalónak (amit az olvasó ejt is helyette), másképpen pedig a fent már idézett; „Aki van, aki volt és aki eljő”(azaz: „lesz’).. [Jel 1.8][7]

EKE

EHE

+EKEK

EHEK

Isten megismerhetetlensége, az emberi értelem számára való felfoghatatlansága mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben több helyen is megnyilvánul. Ugyanennél az ószövetségi jelenetnél, mikor Mózes meglátta az égő csipkebokrot, eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni [Kiv. 3.6].

Pál apostolt pedig, midőn Athénban Jézust és a feltámadást hirdette, az Areioszpagosz[8] elé idézték, mondván: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit hirdetsz? Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az" [ApCsel 17.19-20]. Erre Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek." [ApCsel 17.22-23][9]

A krisztogram szimbolikájának másik jelentősége az, hogy a körbe rajzolt görög betűk mintegy sugárszerűen áradnak kifelé, és ezzel egy hagyományos, kereszténységet megelőző napszimbólumot (napkereket) formáznak. Krisztusnak a nappal, pontosabban a fénnyel, világossággal való azonosítása a kereszténység történetének már a kezdetén megjelenik. Az ezzel kapcsolatos bibliai helyek száma oly nagy (különösen Jánosnál), hogy hely hiányában lehetetlenség mind felsorolni őket, így csak egyet idézzünk János evangéliumából: Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” [Jn 8.12]

A meghaló és feltámadó természet szimbóluma a lenyugvó, majd felkelő nap. Jézus a decemberi napfordulókor született, mikor a leghosszabb az éjszaka, de ettől fogva már növekednek a nappalok. Kereszthalála, majd a harmadnapra következő feltámadása a tavaszi napforduló táján volt, amikortól fogva már hosszabbak a nappalok az éjszakáknál; azaz a fény legyőzi a sötétséget, Jézus legyőzi a halált. Amikor először jelent meg Messiásként a tanítványai előtt, „...elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény” [Mt 17.2]

A kereszténység korai útkeresése után hamarosan kialakult az a gyakorlat, mely egészen a reneszánszig tartott, hogy a templomok szentélyét keleti irányba építették, hogy így a reggeli istentiszteleten a keletnek miséző pappal szemben a felkelő nap Jézus feltámadásának misztériumát hirdesse. A sopianaei későrómai temető nagyobb méretű és nem (kizárólag) temetkezési célokat szolgáló kápolnái (pl. a mauzóleum, a cella trichora, a cella septichora) is szinte mind keletelve vannak. A kisebb, és ezért a terepviszonyokhoz jobban alkalmazkodni kényszerülő (I,II, III, IV, V, VI. számú) sírkápolnák ezzel szemben többnyire északi tájolásúak (mivel valószínűleg több, egymás fölötti-mögötti sorban helyezkedtek el a lejtőn).

A sopianaei krisztogram emellett nagy valószínűséggel egy örökmécses függesztő láncát díszíthette, mely esetében megint csak Jézusnak, mint a fénynek; a „Világ világosságának” szimbólumával van dolgunk.


[1] A JPM gyűjteményében. A gyarapodási napló sorszáma: 7/2000. A tárgy átmérője: 8,5cm.

A krisztogram első közlése a Kárpáti G.-Katona GyőrZs.: „Kereszténység és államiság Baranyában” című kötet tárgykatalógusa. (Pécs, 2000. szerk.: Huszár Zoltán) Ez úton is szeretnék köszönetet mondani Kárpáti Gábornak, hogy a lelet közlését lehetővé tette.

[2] A görög szöveg pontosabb fordítása: „Ebben győzz,” esetleg „Ezzel győzz!”

[3] A jelenet talán legismertebb művészi megfogalmazása Raffaello II. Gyula pápa megrendelésére ké

szült stanzái közül a „Csata a Pons Milviusnál” című freskó a vatikáni pápai palota Constantinus-termé- ben (a termet Raffaello halála után a tanítványai fejezték be).

[4]Szerzõ kiemelése.

[5] A szavakban a ’ jel az ún. „schwa”, azaz a hangsúlytalanul ejtendő magánhangzó jelölésére szolgál (mint az angolban az „abouf szónál az a helyén).

[6] A nevet ma sem tudjuk, hogyan kell ejteni. A „Jahve” alak csak találgatás, a „Jehova” pedig annak eredménye, hogy a héber írásban a magánhangzók utólagos betoldása idején a EFEK (JHVH) betűk alá a helyette ejtendő ’donaj magánhangzóit toldották be, azaz a „Jehova” két szó hangjainak mintegy „összegyúrásából” keletkezett. Emellett a K (jod) ejthető I-nek, E-nekvagy J-nek, a F (vav) pedig U-nak, O-nakvagy V-nek. A E (hé) ugyan csak H-nak ejtendő, de a szó végén néma, és általában a nőnemet jelöli. Így valószínű, hogy nem egy igazi tulajdonnévvel, sőt - nyelvtani értelemben - nem is főnévvel van dolgunk.

[7]Forrás: Raj Tamás „Judaisztika” címû szemináriumsorozata a Janus Pannonius Tudományegyetemen, 1987-1988.

[8] Athén kleiszthenészi alkotmányának (Kr.e. 508.) Kr.e. V. századi, Periklész-kori megváltoztatása óta a valamikori nagy hatalommal bíró Areioszpagosz (az arkhónok, a „vének” gyűlése) már csak vallási kérdésekben dönthetett, így többek között az volt a feladata, hogy a városba érkező idegen filozófusok és igehirdetők tanait megvizsgálja; nem „istentelenek-e”.

[9] A görög mitológiában létezett ugyanis egy, az olymposzi istenek „felett” álló, megszemélyesítetlen, nem antropomorf - és így megismerhetetlen - istenség is, akivel viszont a mindent tudni akaró görögök éppen ezért nem foglalkoztak túl sokat. A bibliai jelenet M. von Beckerath által festett művészi megfogalmazása a pécsi bazilikában az északi oldalhajó szentélytől számított második pillérközében látható, amint Pál apostol egy „AGNWSTW QEW” (Agnósztó Theó = az Ismeretlen Istennek) feliratú oltárra mutat.