Cikkek

Szalay Tamás: A város mindörökre

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 109. oldal

Letöltés: pdf20


Csonka Károly - Demjén Ferenc - Sz. Koncz István

A VÁROS MINDÖRÖKRE

Csonka Károly és Sz. Koncz István könyve, A város mindörökre - mely a nagysikerű Ballada a városról folytatása - a szó legszorosabb értelmében vett művészi album, igazi lírai alkotás.

A mű líraiságára tesz utalást a cím, mely Csorba Győző Séta és mediáció című verséből való.

A kellemes, négyzet alakú kötet nem dokumentarista igényű fotógyűjtemény, és a szövegek sem ismeretterjesztő jellegűek. A kötet célja nem az, hogy útikönyv jelleggel mutassa be Pécset; a város inkább ihletője, múzsája a város díszletei, részletei segítségével valami egészen másról beszélő műnek.

A város mindörökre azoknak is maradéktalan élményt nyújt, akik még sosem jártak a városban - bár ők megfosztatnak az ismerős helyszínekre rácsodálkozás élményétől.

A kötet felépítése ciklikus szerkezetű. A blokkokba rendezett egész oldalas fotókat Sz. Koncz István szépirodalmi igényű szövege rendezi ciklusokká: a képek sorába bizonyos időközönként belép egy-egy oldalnyi szöveg.

Sz. Koncz írása nem lép fel útmutató igénnyel: a képek és a szövegek egymás mellett léteznek: a képek nem a szövegek illusztrációi, és a szövegek nem képaláírások, magyarázatok. Egyenrangú erővel követelik maguknak a figyelmet, miközben óriási hatást gyakorolnak egymásra. A vallomásszerű, személyes hangvételű szövegeket, melyek középpontjában az emlékezés, az idő és a hagyomány áll, Demjén Ferenc rövid idézetei vezetik be.

Kép és szöveg szoros harmóniájából komplett műalkotás született; bensőséges, személyes vallomás a genius loci mindenütt jelenlévő teremtő erejéről, az örökkévalóságba dermedő pillanatok hatalmáról, a múltban gyökerező, múltat teremtő jelenről és a jelent megtermékenyítő múltról.

A három nyelven - a magyar mellett angolul és németül - olvasható szövegblokkok mellett az adott szakaszban látható képek jegyzékét is megtalálja az olvasó, így az esztétikai élmény mellé informatív funkció is társul.

A fotók hol tág perspektívában láttatják a témát, hol apró részletekbe mélyülnek. Tárgyak, helyszínek - ódon könyvek gerince, egy borospalack, ablakok, fülkék, lépcsőhajlatok és macskakövek ívei, a ködben feloldódó város, a Tettye behavazott tetői, egy régi pénztárgép - vallanak arról, hogy a konkrét valóság mögött ott leskelődik egy másik; ha kicsit odafigyelünk, megsejthetjük. Ez a könyv kicsit félrehúzza a függönyt, és beleshetünk a valóság mögé, ahol a város nem változik, nem pusztul, hanem él, mindörökre.

Szalay Tamás