Cikkek

Rozs András: Petrovich emlékkönyv

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 107. oldal

Letöltés: pdf20


PETROVICH EMLÉKKÖNYV

 

 

 

Ede bácsi, azaz Petrovich Ede hittanár és tudományos kutató neve fogalom volt az 1970-es, 1980-as években a pécsi levéltárosok, muzeológusok, helytörténészek körében. Egy kezdő archiváriusnak alapvető szakirodalomként kellett elolvasnia Petrovich Edének a Baranyai Helytörténetírás köteteiben, a JPM Évkönyveiben, valamint országos és pécsi, baranyai kiadványokban, folyóiratokban megjelent, mindig alapos szaktudásról számot adó műveit. Petrovich elsősorban a középkor-tudomány magas színvonalú művelésével gazdagította a magyar tudományt. Leginkább maradandó művei közé tartoznak az első magyarországi egyetem alapításával, működésével, megszűnésével kapcsolatos tanulmányai. Élete főműve, az Egyetemi beszédek már posthumus jelent meg.

Petrovich Ede 1898-ban Hőgyészen született és 1987-ben Pécsett hunyt el. 1922-ben szentelték pappá, lelkipásztori és hittanári feladatokat látott el a pécsi egyházmegyében. A harmincas években a pécsi teológia „megbecsült tagja, tudósa” volt. 1947-ben Esztergomban lett az érseki tanítóképző igazgatója. Egyházi vezetői karrierjét 1948-ban az államosítás és az egyházüldözés szakította félbe. A Széchenyi István Reálgimnáziumban, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban 1959-ig tanított vallástant és latin nyelvet. Petrovich Edét politikai indíttatású félreállítása irányította a tudomány művelése felé.

Petrovich Edére, a tudósra és emberre emléküléssel és önálló kötet megjelentetésével emlékezett a Pécs Története Alapítvány. Születése centenáriumának méltó megünneplését Vargha Dezső kezdeményezte, aki a nagy tudós iránti tisztelő alázattal gondozta a róla írt emlékező írásokat és tanulmányokat. A kötethez Mayer Mihály pécsi megyéspüspök és Páva Zsolt pécsi polgármester írt tisztelgő sorokat, Font Márta tanszékvezető egyetemi tanár pedig előszót.

A megemlékezések közül kiemelkedik Boda Miklós és Horváth J. Gyula igen alapos értékelő tanulmánya. Boda tárgyilagosan ír Petrovich Ede nézeteiről, nem hallgatva el Petrovich egy-egy megállapítását illető kételyeit sem. Színvonalas emlékező sorokat olvashatunk a méltatottról Boros László egyháztörténeti kutató, Pesti János nyelvész és Kárpáti Gábor régész tollából. Timár György egyháztörténész Petrovich Ede emberi arcát, humorát is felvillantja: az educillatio nem a nevelésre utal, hanem a csapszéket jelenti - magyarázta neki egykor a tudós tanár. Ivasivka Mátyás, a cisztercita gimnázium tanára Petrovich Ede színes egyéniségének egy másik oldalát mutatja be, a cserkész vezetőét, Róbert László Zsidónak születni című művében Petrovich humánumáról emlékezett meg a németek pécsi uralmának idejéből származó történetben.

A mai magyarországi középkor- és egyháztörténeti kutatók - Engel Pál, Kőfalvi Tamás, Kiss Gergely, Ritoókné Szalay Ágnes, Fedeles Tamás, Rajczi Péter - egy-egy, munkásságukat reprezentáló tanulmánnyal tisztelegnek a nagy egyháztörténész személyének. A kötetet Petrovich Ede műveinek bibliográfiája és Vargha Dezső tiszteletet és megbecsülést kifejező utószava zárja.

Rozs András