Cikkek

Romváry Ferenc: A Sopianae Söröző

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 92-101. oldal

Letöltés: pdf20


Romváry Ferenc

 

 

A SOPIANAE SÖRÖZÖ

 

 

Péntek Gábor vendéglős 1943. november 8-án nyitotta meg a Rákóczi út 73/c alatti Marsay Andor-féle iker bérpalota jobboldali, C szárnyának négy alsó helyiségében a Sopianae Sörözőt. A portál fölött Sinkó András: az építtető feleségét, Marsaynét ábrázoló domborműve, az A épületen pedig az építésztervező Nendtvich Andor matt-mázas pirogránit domborműve ma is látható. A söröző-étterem Pécs régi római nevét kapta, mely egységes szemléletet árasztó berendezésével Pécs város és Baranya vármegye történelmi és művészeti emlékeiből adott ízelítőt. A belső berendezés tervezője Lakatos Artúr festő és iparművész, a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára volt. A söröző-étterem népies elemeket felhasználó belső berendezése a modern követelményeknek megfelelő egységes összbenyomást kelt, abból fakadóan is, hogy minden darabját egyazon személy tervezte. A Sopianae Söröző négy helyiségből állt. Úgymint söntésből, nyitott boxokkal karéjozott teremből, szabad asztalos teremből, valamint egy kerthelyiségből. Ahol természetesen jó ital és étel, a vidék különleges borai és ételspecialitásai várták a vendégeket. Mindezen berendezésekkel a tervező és a megbízást adó háztulajdonos szándék szerint olyan látványos és otthonos vendéglátó helyet kívánt teremteni Pécsett, mint amilyen Bécsben a Rathauskeller, Nürnbergben a Bratwurstglökle, Frankfutban pedig a Römer... A Magyar Iparművészet c. szakfolyóirat szemleírója szerint a bútorok és a helyiség falai, mennyezete, padlójának kiképzése baranyai népi motívumokon alapulnak, a modern követelményeknek megfelelően természetes összhangban a helyiség egyéb berendezési tárgyaival. A bútorokon is a szomszéd falvak népművészeti formái érvényesülnek. A faasztalokat, a támlás padokat és a faragott székeket a pécsi Windheim Antal műbútorasztalos készítette.[1] Mintegy negyedmillió pengő költséggel varázsolták elő a berendezést szorgalmas és műértő pécsi iparos kezek. A pécsi ipar remeke a most megnyílt Sopianae Söröző berendezése - így adott hírt az eseményről a korabeli sajtó tudósítója.[2]

A söntésből az alsó sörözőbe vezető ajtó fölött, mint supra porta - vadásszal koccintó menyecske, egerági népviseletben - a Székesfővárosi Iparrajziskolában készült díszesen faragott domborműve fogadta a vendégeket. Ugyancsak népművészeti ornamentikák közti állatmotívumok képezik a világítótestek Farkas Sándor mátyásföldi műlakatosmester kézzel kovácsolt vasmunkáit. A ruhafogasok szintén kovácsoltvas iparművészeti termékek, ezeket Polgár Ignác budapesti műlakatosmester készítette.

Az enteriőr kiemelkedő értéke azonban Johan Hugó rombuszhálós katedrál-üvegből készült, színes szőlő-virág-kalász keretezésű, közepében kézzel festett címereket ábrázoló - az utcafronton hét, a belső helyiségben további két festett üvegablaka. Ezeket Johan Hugó a Városi Múzeumban lévő eredeti céhpecsétekről, vagy címerekről vett minták alapján dolgozta fel. Az utcai teremben a belépés sorrendjében volt látható az aranyműves (1826), a halász, a kőműves (1713), az ács, a varga/csizmadia (1697), gombkötő (1740), mézeskalácsos céh, míg a belső teremben pedig a mohácsi takács (1808) és a siklósi szabó céh (1716) címere.[3] Az egyenként 119x89 cm méretű üvegablakok kivitelezője Pecsnig Frigyes aranyérmes mester volt.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 01

 

A söröző a boxokkal és a búbos kemencével..

 

A helyi sajtó tudósítója szerint az étterem jellemző vonása az egyszerűség, a finomság, az ízlés és az előkelőség volt.[4]

Csipkeszerű faburkolat veszi körül Lakatos Artúr furnérlemezre glazúr színekkel, a fa erezetének felhasználásával festett, eredetileg 16 darabot számláló történelmi témájú pécsi és baranyai városképeit és tájrészleteit. A képek mérete: 75x85 cm. Lakatos Artúr Pécsett és Baranyában mintegy negyedszázadon át készült vázlatai szolgáltak alapjául e képsorozatnak. Látható volt itt a kórházkápolnává átalakított Jakováli Haszán pasa dzsámija; a főtér a belvárosi templommal, az egykori Gázi Kászim pasa dzsámija; a régi városháza mellett lévő török kádi kút, a sandervár; az Idrisz baba türbéje; a Pollack Mihály-féle székesegyház; a Mindenszentek temploma; a Tettye; a Havihegy; a barbakán és a barokk vármegyeháza, továbbá Harkány, Komló, Mohács, Siklós, Pécsvárad jellegzetes történelmi nevezetességei, Baranya számos festői tája.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 02

 

A belső terem.

 

Figyelemre méltó a mozaikpadló és igencsak nagy érték volt az első helyiség főtengelyében, a bejárattal szemben lévő búbos-kemence alakú cserépkályha, melynek csempéi a Zsolnay gyárban készültek, s ma már csak maradványai láthatók a helyszínen. A söröző megnyitása után egyébként Horthy Miklós kenderesi kastélya számára rendelték meg a kandalló párdarabját.

A Sopianae söröző híres volt arról, hogy közönségcsalogató programokat szervezett. A megnyitás napján arról tudósított a helybéli sajtó, hogy megkezdődtek az asztalfoglalások. A Janus Pannonius Társaság, valamint a Sorsunk felírású, asztalfoglaló zászlócskája előre vetítette azt a szándékot, hogy itt az író és művészvilág ad majd egymásnak találkozót. A Péntek család birtokában fennmaradt egy meghívó1947-ből, mely arról ad hírt, hogy négy napon át Kiss Manyi vendégszerepel a Sopianaeban, majd négy napon át Cselényi József nótakirály énekel itt. Kiss Ádi volt a prímás, majd a későbbiekben a híres-nevezetes Dörömböző Géza és cigányzenekara játszott a söröző-étteremben, és Szalai Dódi és a harmonikás Bizó József. Berényi Imre mesterszakács neve is felködlik a fakuló emlékezetből.

A Sopianae Sörözőt 1950-ben államosították. A bérlőt, Péntek Gábort, egy jugoszláv származású alkalmazott állítólagos titóista kapcsolatai miatt Recskre internálták. Az államosítás után még évtizedeken át hagyományosan jóhírű vendéglőnek számított a Sopianae, nevét Béke Sörözőre változtatva. A Pécsi Vendéglátó és a Vidéki Vendéglátó fúziója után a Baranyai Megyei Vendéglátó Vállalat kezelésébe került. 1980-ban a sörözőt szerződéses keretek közt adták bérbe Stricki Józsefnek, 1988-1993 között Szendrői László volt a szerződéses bérlő.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 03

 

A kerthelyiség.

 

1993-ban a sörözőt „privatizálták.” Bérlőt bérlő követett, majd véglegesen bezárt. A jelenlegi tulajdonos, a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. úgymond rendezetlen bérleti jogviszonyban áll a köddé vált bérlővel.

A közelmúltban az Excalibur névre átkeresztelt volt Sopianae söröző értékes belső berendezésének és tartozékainak - üvegablakok, festmények, asztalok és székek - ma még tisztázatlan körülmények között nyoma veszett. A város minden bizonnyal szegényebb lett egy jellegzetes helyi nevezetességgel, lokális színfolttal. A rendőrség nyomoz, a tulajdonos menti, ami menthető, a kérdés azonban kérdés marad: törvényszerű-e, hogy itt értékek pusztulnak és szemünk láttára mennek veszendőbe?

Jegenyés János üvegművésznek köszönhetően hiteles dokumentumok, Nádor Gábor színes fotói segítségével, bemutatjuk Johan Hugó most elrabolt üvegablak remekeit, annak reményében, hogy ezek segítségével visszakerülnek eredeti helyükre az egyszer tán’ megújuló Sopianae Söröző többi berendezésével együtt.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 04

 

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 05

 

 

Meghívó 1947-ből

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 06

 

A gombkötő céh pecsétje, 1697.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 07

 

Gombkötő céh, 1697.

 

NINCS FELVÉTEL

 

Mézeskalácsos céh.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 08

 

Csizmadia céh, 1697.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 09

 

Kőműves céh.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 10

 

Ács céh

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 11

 

Aranyműves céh, 1826.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 12

 

Halász céh.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 13

 

Szabó céh, 1716.

 

psz 2002 01 10 romvary ferenc 14

 

Takács céh, 1808.

 


[1] Magyar Iparművészet, 1944. XLVII. évf. 1. sz. 9.p.

[2] Dunántúl, 1943. november 9.

[3] Mendöl Zsuzsanna: Épületekhez kapcsolódó díszítő üvegmunkák Pécsett. In: A JPM Évkönyve, 35. kötet, 1990. Pécs, 1991.

[4] Pécsi Napló, 1943. november 9.