Cikkek

Trebbin Ágost: A Nádor Szálloda regénye

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 82-91. oldal

Letöltés: pdf20


Trebbin Ágost

A NÁDOR SZÁLLODA REGÉNYE

A pécsi Nádor Szállodáról sokfajta publikáció jelent meg. Megírták múltját és jövőjét helytörténészek, városvezetők, újságírók és egykori vendégek.

Legjobb tudomásom szerint azonban szállodai portás, pincér, raktáros még ez idáig nem írta meg, hogyan látta „belülről” ezt patinás, öreg, sok vihart meglátott házat. Milyen volt dolgozó „kollégának” lenni ott, ahol más ember a pihenését, szórakozását találta meg.

A Nádor Szállodához az ötvenes évek közepén vett fel portás tanulónak Kenedi Mihály igazgató. Gyermekkoromat falun töltöttem, így máig sem felejtettem el, milyen szorongó érzéssel léptem át először a sok vendég által simára csiszolt bejárati küszöböt.

A szálloda más, mint a többi városi középület. A szállodának külön speciális élete és atmoszférája van. Semmihez sem hasonlítható élmény az, amikor záróra után a vendégek nyugovóra térnek és nyikorogva csukódik be a távozó személyzet után a szálloda patinás, rézveretes nagykapuja. Sorban hunynak ki a villanyégők, hogy azután az irányfények hunyorgó megvilágításában a berendezések és tárgyak új életre keljenek. A régi szálloda, az étterem és kávéház lassan álomba szenderül. A hatalmas zaj és zene után, szinte tapinthatóvá válik a csend, amelyet csak néha zavar meg egy-egy avítt bútor reccsenése.

Az álom azonban csak rövid ideig tart. Három óra körül fémrekeszeikkel, tejeskannáikkal csattogva érkeznek a pékek és a tejesek. Hamarosan követi őket a friss újságokat hozó kézbesítő is.

Négy órakor érkeznek az első korai dolgozók a takarítónők és az álmos cukrászok.

Bizony nagyon kell sietni, hogy mire reggel hat órára megérkezik az első vendég a kávéházba, ragyogjon minden a tisztaságtól és frissen illatozó briós kerüljön a zöldes erezetű márványasztalokra.

A reggeli kávéház hangulata szintén különleges élmény. A levegőben még ott lebeg az előző napon elszívott rengeteg cigaretta füstje, de már utat tör magának a frissen pörkölt kávé és a reggeli sütemények jellegzetes illata.

A pécsi Nádor Szálloda fennállása, működése a pécsi várostörténet kiemelkedő, szerves része. A szálloda másfél évszázadon keresztül meg tudta őrizni belső szakmai tartalmát és nevét, ugyanakkor külső formájában megért egy teljes átépítést és több kisebb-nagyobb átalakítást.

A Nádor Szálloda történetét a könnyebb érthetőség érdekében szakaszonként célszerű áttekinteni.

Nádoros pályafutásom a „harmadik” korszakhoz kapcsolódott, így jelen tanulmányomban ezzel az időszakkal foglalkoztam részletesebben.

 

psz 2002 01 09 trebbin agost 01

 

A Nádor Szálloda első korszaka

 

A Főtér, a Széchenyi tér keleti oldala az 1800-as évek elején meglehetősen rendezetlen állapotban volt. Ebben a kuszaságban teremtett rendet, az 1846 októberében a Főtéren megnyitott új szálloda, amely „Vendégfogadó a Nádorhoz” büszke címet viselte. A szállodát a dúsgazdag pécsi Schönherr kereskedő család építette, amelynek első bérlője Hohe György volt. A kor technikai színvonalának megfelelően az új szálloda szélesre tárt kapuján át gördültek be a vendégek hintói a szálloda belső udvarára.

Arról, hogy milyen alapokon épült fel a szálloda, egy statikus mérnök szakszerűbben tudna beszámolni. Valószínűnek látszik, hogy a tér keleti oldalán lebontásra került (feltehetően vályog) épületek bontási anyagát használták fel arra, hogy a Mecsekről lezúduló esővíz által erősen megszabdalt térszakaszt feltöltsék, egyenletessé tegyék.

 

 

A Nádor Szálloda második korszaka

 

Az 1800-as évek végére a Nádor Szálloda épületének állaga erősen megromlott, belső berendezése elavulttá vált. Megérlelődött az a szándék, hogy a régi épületet el kell bontani, hogy helyére új, korszerűbb szállodát lehessen felépíteni. A Nádor Szálloda akkori tulajdonosai Peczel Béla és felesége, Schönherr Elsa, két zseniális szakemberre bízta az új szálloda megalkotását és beüzemelését. Az építésztervező és kivitelező a kiváló Schlauch Imre, a vendéglátó szakember pedig a nagy szaktudással és gyakorlattal rendelkező Schafferr J. Béla volt.

Schaffer J. Béla fővárosi színvonalú szállodát szeretett volna üzemeltetni, ezért rábeszélte Perczel Bélát és Schlauch Imrét, hogy utazzanak fel tanulmány útra Budapestre. Több szálloda megtekintése után leginkább a Rákóczi úti Pannónia Szálloda nyerte el tetszésüket. A fővárosi szálloda több olyan technikai újdonsággal rendelkezett, amelyet a pécsi szállodások ebben az időben csak hírből ismertek.

A Pannónia Szállodát olyan kiváló szálloda tulajdonos vezette, mint özvegy Glück Károlyné, akinek szállodájában már 1892-ben villamos lift szállította a vendégeket az emeletekre.

Csak megjegyezni szeretném, hogy a Nádor Szállodának sem átépítéskor, sem pedig a későbbiek során nem volt személyfelvonója. Bizony ez komoly hiányosságnak bizonyult, mivel az idős vendégek nem szívesen gyalogoltak fel a lépcsőkön.

A fővárosi Pannónia Szálloda minden tekintetben ideális mintának számíthatott az épülő Nádor Szálloda számára. Süppedő perzsaszőnyegek, sziporkázó velencei kristálycsillárok. Mindenütt csillogás, pompa és diszkrét előkelőség. A szállodának 118 szobája és három étterme volt. A pécsi szakmai delegáció tetszését különösen az elhúzható üvegkupolával rendelkező télikert-szerű étterem nyerte meg. Talán már itt elhatározást nyert, hogy a Nádor Szálloda étterme is hasonló megoldású legyen. A Nádor étterem kupoláját is el lehetett húzni. Volt abban valami romantikus, amikor kellemes nyári estéken a vendégek a csillagos ég egy darabkájában gyönyörködhettek. A kupolát keskeny fémhídon állva, egy sajátságos, kézi hajtású kardán szerkezettel lehetett mozgatni.

 

psz 2002 01 09 trebbin agost 02

 

psz 2002 01 09 trebbin agost 03

 

Az 1902. év októberében megnyílt, szecessziós szálloda a Főtér kiemelkedő látványossága, Pécs város egyik büszkesége lett. A tekintélyes épület bútorzatánál, berendezéseinél, eszközeinél nem takarékoskodtak. Igyekeztek mindenből a legelegánsabbat, a legcélszerűbbet beszerezni. Mindezt a fényt és pompát megkoronázta a Schaffer J. Béla által irányított, kiválóan képzett vendéglátó szakemberek munkája.

A Nádor Szálloda teljesen újjászületett, de azt hiszem, a régi épület alapjaihoz az átépítés során nem nyúltak. Úgy tűnik ezzel a problémával napjainkban kell majd megküzdeni.

 

 

A Nádor Szálloda harmadik korszaka

 

Tulajdonképpen építészetileg lényegesen nem különül el a második korszaktól. A szálloda belső lényege és tartalma azonban jelentős változáson ment át. A polgári társadalom komfortját a szocialista kor rideg racionalitása váltotta fel.

Az 1944. november 29-én a Pécsre bevonuló szovjet csapatok főparancsnoka a Nádor Szállodát választotta főhadiszállásnak. A hadiesemények elmúltával a szovjet hadsereget a „káderigazgatók” váltották fel. Így utólag már nehéz lenne megmondani, hogy a szállodát melyik társaság tette jobban tönkre. A körülmények szerencsés alakulása következtében az 1950-es évek középen a Nádor Szálloda új igazgatót kapott Kenedi Mihály személyében. Az új igazgató szintén nagyszerűen minősített káderlappal rendelkezett, de ugyanakkor a vendéglátáshoz is kiválóan értett. Zsarnoki rendjét sokáig szenvedték a dolgozók, viszont a szálloda az adott körülményekhez képest jelentős fejlődésnek indult.

Szállodai pályafutásom ebben a bizonyos „harmadik” korszakban kezdődött. Milyen is volt ez a híres ház a Kádári szocializmus hajnalán?

Pécs két jelentős szállodája a Széchenyi téri Nádor és a Király utcai Pannónia szállodák az 1950-es években közös igazgatóság alatt működtek. A Nádor Szállodában csak értékesítő, termelő, illetve azokat kiszolgáló gazdasági egységek voltak, míg az igazgatóság és adminisztráció a Pannónia Szálloda első emeletén helyezkedett el. A két szálloda építészetileg a gazdasági részen (udvar, mosoda) keresztül kapcsolódott össze. A szálloda komplexumot a reprezentatív Mecsek Cukrászda egészítette ki.

 

 

A szállodai szobák:

 

Az 1950-es években a Nádor Szálloda hetvenöt szobával rendelkezett. Az elegáns apartmanok a Széchenyi térre néző szárnyon helyezkedtek el. Az apartmanok, a többi szobák egyszerű berendezéséhez viszonyítva, meglehetős kényelemmel, komforttal voltak felszerelve. Természetesen az egyszerűbb szobák is rendelkeztek hideg-meleg folyóvízzel, azonban az itt lakó vendégek csak az emeleti közös fürdőszobákat vehették igénybe, külön térítés ellenében. Az apartmanok ablakai a Széchenyi térre néztek, de a szobák többsége csak folyosói illetve udvari „kilátással” rendelkezett. A sötét, levegőtlen folyosói és udvari szobák vendégeinek nyugalmát még az étteremből felhallatszó zene is zavarta.

Mint már az előzőekben említettem, jelentős hiányossága volt a század eleji épületnek, hogy nem volt személyfelvonója. Idősebb vendégek ezért nem minden esetben lelkesedtek a Nádorért. A szocialista túlhajszolt tervteljesítés a szállodai vendéglátástól kötelezően elvárta, hogy minden egyes szoba és férőhely maximálisan ki legyen használva. A cél érdekében még az egykori félemeleti öltözőket is szobákká alakították át. A kaszárnyaszerű, sötét, többágyas szobákat még az egyszerűbb körülményekkel beérő vendégek is vonakodtak elfoglalni.

A szállodai statisztika egyik büszkén emlegetett mutatója volt, hogy a szálloda kihasználtság csaknem 100 %-os szintet ért el. Amíg az apartmanokban a szocialista elit és a rendszer kegyeltjei messzemenő kényelemben pihenhették ki fáradalmaikat, addig a többágyas szobákban egymás számára teljesen ismeretlen emberek zsúfolódtak össze.

Sajátságos dolog volt ez. Hiába volt a szállodának magas bevétele, a szocialista állam ebből nem sokat profitált, hiszen a Pécsre özönlő pestiek nagy része ún. hivatalos kiküldöttnek számított, vagyis a szállás költségüket az állam számolta el.

 

 

Az étterem:

 

psz 2002 01 09 trebbin agost 04

 

A szállodai Kupola étterembe, a egykori pálmafás és szökőkutas télikertbe 220 főt lehetett bezsúfolni.

A Nádor étteremről lehetetlen úgy emlékezni, hogy ne idézzük fel a már legendának számító kiváló pincérek emlékét. Szélig Rudi, Miklós Andor, Jankó Feri bácsi, Szeifert Feri szelleme egészen biztosan most is ott lebeg a jelenleg romos étterem falai között.

Az éttermet melléktermek egészítették ki: A zenekari dobogó mögött volt a 40 személyes „Kisterem” vagy másnevén „Tükörterem”. Falait blondelkeretes tükrök és Haranghy Jenő gobelin utánzatai díszítették. A világítást kristály csillárok szolgáltatták. A kávéház felőli oldalon kapcsolódott a 100 fős Vadászterem, amely valamikora kávéház biliárd és játékterme volt. A „vadász hangulatot” nagyméretű, Mecsekről készült (Üdülő Szállót és környékét ábrázoló) fotónagyítás, néhány szarvasagancs, a falakat borító zöld drapéria, valamint szarvas motívumokkal díszített, kovácsoltvas csillár próbálta felidézni. A Vadász-terem végénél, a kávéskonyha felett volt az ún. „magyar szoba”, amelynek álnépies berendezése nem nagyon illett a környezetbe.

 

 

A kávéház:

 

A kávéház hatalmas tükörablakai a Széchenyi térre néztek. A „felszabadulás” után csak a pécsi maradt meg, mint kuriózum, a vidék egyetlen működő kávéházaként. Amikor a Nádorhoz kerültem már csak néhány idős pincér emlékezett rá, hogy milyen is volt a Nádor Kávéház fénykorában. A kávéház egykori biliárd- és játéktermét ekkor már rendezvényteremnek (Vadász-terem) hasznosították. Szerencsémre nekem még lehetőségem nyílt arra, hogy beszélhettem néhány olyan pécsi öregúrral, aki még emlékezett azokra a hatalmas biliárd- és tarokk csatákra, amelynek ezek a falak tanúi voltak. Akkoriban nem számított ritkaságnak, hogy egy-egy éjszaka alatt hatalmas vagyonok olvadtak szét a könnyelmű játékosok kezei között.

 

psz 2002 01 09 trebbin agost 05

 

A kávéház személyzete az 1910-es években

 

A kávéház, amelyet én megismertem már nem volt „békebeli”, de azért így is igen izgalmas világot jelentett számomra. Sajnos én már nem találkozhattam azokkal az eredeti figurákkal, akik szinte a kávéházban élték le életüket. Nem találkozhattam a zseniális írókkal, unatkozó földesurakkal, nagy pocakú kereskedőkkel. Persze azért érdekes emberek az én időmben is akadtak. Ide jártak tárgyalás előtt a bíróságra igyekvő ügyvédek, kereskedelmi vállatok utazói, színészek, és a kor celebritásai.

A szocialista rendszer nem nagyon lelkesedett a polgári életformát idéző kávéházakért, ugyanakkor a városlakó tudat alatt visszasóvárogta azokat a régi szép időket. Azért a szocialista időkben is voltak népszerű pincérek és „főurak.” A pultos hölgy a várható borravaló reményében az ötvenes években is előre tudta, hogy a kedves vendég „gőzzel vagy gőz nélkül” szereti-e az illatos presszókávét. Szocializmus ide, szocializmus oda, a törzsközönség továbbra is igényelte a kedélyes asztaltársaságokban elhangzó színes, városi pletykákat, kávéházi tereferéket. A kávéház továbbra is nagy kártya és sakkcsaták helyszíne volt. Bár tiltott volt a szerencsejáték, de a beavatottak tudták, hogy a mellényzsebekben, a sakktáblák alatt ott lapulnak a százasok. Biztos vagyok benne, hogy még manapság is sokan emlékeznek a Nádor Kávéház specialitásaira, a frissen pörkölt szemes kávéból készült forró, zamatos feketére vagy Pap néni magyaros zónakocsonyáira, amelyhez térítés nélkül járt a házi sütésű Nádor kenyér.

A falakat pécsi városrészekről készült akvarellek és Haraghy Jenő Kávé- és tea szüretelők című nagyméretű, sajátos látásmódú kompozíciói díszítették.

Bebizonyosodott, hogy a Nádor kávéház immúnis a szocializmusra és továbbra is a pécsiek kedvelt találkozó helye maradt.

 

 

A söröző:

 

Schlauch Imre és belső építésze igazi bajor hangulatú, fafaragásos, falócás sörözőt álmodott meg Pécs belvárosában. A söröző a második világháború előtt kulturált vendéglátóhelynek számított. Kedvelt ebédelő és vacsorázó helye volt több ismert pécsi orvosprofesszornak, ügyvédnek és katonatisztnek. Szívesen keresték fel a sörözőt a pécsi polgárok egy-egy családi ebéd elfogyasztása céljából. Frissen habzó, csapolt söre mindig sok vendéget vonzott. Az én időmben leginkább a diáktársaságok vidám zsivajától visszhangzott a söröző és emiatt a csendesebb vacsorázó vendégek általában kiszorultak.

A Nádor Söröző 120 főt tudott egyidejűleg vendégül látni.

És micsoda „hinterlandja” volt az értékesítő résznek. A konyha a legkényesebb vendégigényeket is kielégítette. Szabó Dezső főszakács külön rendelés nélkül is tudta, hogy mi az étterem törzsvendégeinek kedvenc étele.

Ha már a Nádor különlegességeiről írok, nem szeretnék megfeledkezni a nagyhírű cukrászüzemről sem.

A Nádor Szálloda cukrászüzeme az épület hátsó udvarában, az egykori kocsiszínek helyén épült. A Nádor sütemény Pécs városában fogalomnak számított. Az itt készült sütemény különlegességekhez nemcsak a ház vendégei jutottak hozzá, hanem a Mecsek Cukrászdán keresztül megismerhették a pécsiek és a Pécset felkereső bel- és külföldi turisták is. Sajnos a cukrászműhelyről már csak múlt időben lehet beszélni. Tudomásom szerint a felújítási tervekben sem szerepel új cukrászüzem. Mi lett Hollandiát is megjárt híres mestercukrásszal, Rudolf Nándi-val és a többi kitűnő cukrász mesterrel? Emlékszik-e még rajtam kívül valaki Sebestyén bácsi tortáira, Kovács Gabi csodálatos sütemény különlegességeire, vagy Varga Olivér káprázatos marcipán kompozícióira? Mi lett a sorsa az itt tanult fiatal cukrász generációnak?

Ki ne emlékezne korosztályomból arra a hatalmas és csodálatos fagylaltválasztékra, amelyet a Nádor Cukrászüzeme készített. A meleg nyári napokon a Mecsek Cukrászdában emberek hosszú sora várta, hogy hozzájuthasson ehhez a nagyszerű, hűsítő édességhez. A Nádor cukrászainak fő titka az volt, hogy minden „igazi” nyersanyagból készült. Frissen szedett eperből készült a fagylalt, valódi gesztenyéből a püré.

Az alkalmazott cukrászipari technológiák szintén tradicionálisak voltak. A cukrászüzem olyan jelentős kapacitással rendelkezett, hogy a szállodai és cuk- rászdai igényeken kívül választékosan el tudta látni a Király utcai Csemegét és a Bem utcai Kenyérboltot is.

Talán még egy személyes, bennem élő emlék. A tejesek kora hajnalban kannáikat a szálloda elé rakták le. A cukrászok a gazdasági folyosón végig állva a cukrászüzemig, kézről kézre adogatták a nehéz kannákat. Az emeletről lenézve a hajnali félhomályban csak a hófehér cukrász süvegek és kendők alól kinyúló karok látszottak ki. Az egész képben volt valami valószínűtlen és szürrealista.

A szállodának ezen felül saját hentes üzeme és mosodája is volt. A földszinti értékesítő és termelő részeket fontos gazdasági és technikai részlegek egészítették ki. „Felfedezésükre” induljunk ki az épület hátsó udvaráról. Ez volt a gazdasági részlegek „lelke”. Az udvarról nyílt a mosoda, a konyha, a cukrászüzem, az élelmiszer raktár, de innen lehetett több lépcsőn át lejutni a szálloda alagsorába is.

Az alagsori folyosó nem volt mély, és körbefutott az épület alatt. Ha még jól emlékszem az alagsor helységei keleti oldalról kiindulva a következők voltak: palackos italok raktára, a hordós borok pincéje. (A hordós bor tárolásához megfelelően temperált levegőjű pincére lett volna szükség, ezért napi rendszerességgel a sörgyártól tábla jeget hozott a cég. Az olvadó jég ideig-óráig biztosította valamelyest az alacsonyabb pince hőmérsékletet.)

A sörcsapoló helyiség az italraktárak mellett helyezkedett el. A Széchenyi tér felől volt a fáskamra. Ez a rész valamikor (talán az 1930-as években) egy kis mulató helyiség lehetett, amelybe a söröző galériájáról és a földszintről lépcsőn lehetett lejutni. Emlékszem, több esetben felkeltette figyelmemet egy különös alakú szánkó, amely a fáskamra falára volt felakasztva. Sokáig nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mire használhatták, amíg egy idősebb kolléga el nem mesélte, hogy az ő fiatal korában ezen a szánkón húzták el a Szigeti úti Naumov pékségbe a konyhán éjszaka folyamán meggyúrt “Nádor házikenyeret.”

Az alagsori folyosón, a Széchenyi tér járdája alatt tovább haladva következtek az iszapszén tárolását szolgáló helyiségek, majd pedig a levegőtlen asztalos műhely és hidrofor ház.

A Széchenyi térre nézett a Nádor Szálló vasajtóval lezárt gazdasági bejárata. Az ide épített lejtős rámpán huzigálták be a raktári segédmunkások kezdetleges targoncáikkal azt a rengeteg élelmiszer és ital árut, amit a Nádor Szálloda naponta felhasznált. Embertelen munka volt ez.

A déli alagsori oldalon nem volt helyiség, csak egy salak kidobó ajtó, ahol a Nádor kazánház fűtői a salakot kidobálták az egykori Aranyhajó udvarra.

A konyha alatti oldalon következett a kazánház, mellette pedig a karbantartó műhely és a mindig koszos személyzeti fürdő.

A körbefutó alagsori folyosó tömör földtámaszt fogott közre, amely gyakorlatilag az egész épület súlyát tartotta. Ezen a földtámaszon volt az egykori kocsi udvar, majd 1902-től a kupolával fedett étterem.

A Nádor Szálloda jelenleg, több mint tíz év óta zárva van. Mi pécsiek bízunk abban, hogy ez a mély álom hamarosan véget ér, a szálloda főnix madárhoz hasonlóan, poraiból új életre kel és a Nádor Szálloda ismét elfoglalhatja méltó helyét a város idegenforgalmának élvonalában.