Cikkek

Betlehem László: Opris Péter. A pécsi postaigazgatóság első vezetője (1848-1913)

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 80-81. oldal

Letöltés: pdf20


Betlehem László

OPRIS PÉTER

A PÉCSI POSTAIGAZGATÓSÁG ELSŐ VEZETŐJE

(1848-1913)

1887-ben történt a postának a távíróval való országos egyesítése.

Baross Gábor közmunka-közlekedésügyi miniszter egyesítésre vonatkozó rendelete 1887. július 5-én jelent meg a Postai Rendeletek Tára 5. számában, továbbá július 16-án aTávírászati rendeletek 8. számában. Ennek a rendeletnek 1/s. pontja felállítja a pécsi posta és távírda igazgatóságot, amelynek területét Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyében, továbbá Vas megyéből muraszombati és frankóci postahivatalban állapítja meg. A Pécsi Postaigazgatóság tulajdonképpen a Soproni Postaigazgatóság területének kettéosztásából keletkezett, s magában foglalta a nagykanizsai távírda igazgatóság területét is. (Itt szolgált távírda igazgatási titkárként korábban Opris Péter.)

Amikor felmerült a postaigazgatóság és a távírda igazgatóság egyesítésének terve, Nagykanizsa város nagy küzdelmet fejtett ki, hogy az egyesített igazgatóságot ott helyezzék el. Ugyanekkor Pécs városa az új postaigazgatóság helyiségeinek és felszereléseinek ingyenes felajánlása terén nagy áldozatkészséget tanúsított.

A minisztérium a kérdés megoldására 1887 július elején Opris Péter távírótitkárt, az ügy alapos ismerőjét küldte ki. A miniszter megbízásából előzőleg ugyanis külföldön tanulmányozta a posta és távírda egyesítését. Opris bizalmas tárgyalást folytatott az érdekelt városok vezetésével. 1887. július 14-én jött létre a szerződés a Közmunka-közlekedésügyi Minisztérium és Pécs városa között.

A város kötelezte magát, hogy az igazgatóság vezetőjének 12 éven át állásának megfelelő lakást biztosít. Az igazgatóság által igényelt helyiségeket, ugyancsak 12 éven át ingyen bocsátja rendelkezésére. Azokat (15 szoba) a szükséges bútorzattal és egyéb felszerelési tárgyakkal ellátja, ami aztán az igazgatóság felállítása napjával a kincstár tulajdonába megy át.

A Pécsi Postaigazgatóság első vezetője Opris Péter lett. Kinevezése a Posta-Távírda Rendeletek Tára 1887. évi 34. számában jelent meg, 1887. július 27-én. Eredetileg ügyvéd volt, nagy rátermettségű, kiváló szervezőnek, vezetőnek bizonyult. Irodalmi munkásságot is folytatott. A Pester Lloyd-ban megjelent szakcikkei országos feltűnést keltettek. Működésének egyik legnagyobb eredménye az új postapalota felépítésének keresztülvitele. A várossal folytatott tanácskozások eredményeképpen Pécs városa 2000 négyzetméter területet ajánlott fel ingyen a postakincstárnak, ami a szomszédos teleknek a kincstár által történt megvétele révén 3067 négyzetméterre bővült. Az új kétemeletes központi légfűtéses, ma is korszerű postapalotát pécsi iparosok 1902 végétől 1904 áprilisáig építették fel.

Opris Péter 1848-ban született. Egyesek szerint oláh, mások szerint szerb vagy örmény származású. Görögkeleti vallású volt. Édesapja idősebb Opris Péter, édesanyja Boer Mária. Anyai nagyapja Boer, nyugdíjas honvéd ezredes sírja a nagykanizsai régi temetőben volt. Felesége Axenti Alexandra görögkeleti vallású, szintén nagykanizsai illetőségű. Leányát, Opris Valériát képességének megfelelően hegedűművésszé képeztette.

Opris Péter nagyon szerette a klasszikus zenét, mely akkor fénypontján volt Pécsett, az iskolák városában. Leánya tanára és koncertmestere, az akkor európai hírű Isayet belgiumi hegedűművész volt. Közismert volt, hogy a nehéz helyzetbe került postatiszteket, tisztviselőket, azok özvegyeit, árváit segítette, támogatta. Mindezekről Lenkei Lajos könyvéből, amely 1922-ben jelent meg, valamint Opris Péter belső altisztje fiától, a ma is köztünk élő Sipos József postaműszaki főfelügyelő nyugdíjastól szereztünk tudomást.[1]

Opris Péter 25 évi eredményes működése után, 1913. március 27-én, 65 évesen, váratlanul, szívszélhűdésben meghalt. A város, melynek fejlődéséért ő is fáradozott, díszsírhelyet ajánlott fel.

A postapalota felvételi termében ravatalozták fel. A végtisztességet a papok végezték a görögkeleti vallás szertartása szerint.

A siklósi úti új temető H/Hp. I. 8. parcella egy családi kriptájában temették el a postásság és Pécs város közönségének nagy részvétele mellett. 53 év után, 1966-ban sírja elévült. Nem volt, aki megváltsa. A temető igazgatósága exhumáltatta és a távoli (VII. parcella 12. sor 46. sz.) sírjába földelték el, 1966-ban. A centenáriumi ünnepség alkalmával utódai, a Pécsi Postaigazgatóság és Pécs Város Tanácsa Opris Péter és neje maradványait exhumáltatta és érdemeinek, munkájának elismeréséül, a temetői kápolnától ÉK-re, a főút mentén fekvő örökös sírhelyre helyeztette át. Opris Péter munkássága, emberi magatartása példaként szolgál mindnyájunk számára.


[1] Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Egy újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922. 201-204.p.