Cikkek

Raýman János: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett tartott vándorgyűléseire készült érmek és jelvények

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 63-70. oldal

Letöltés: pdf20


Raýman János

A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK PÉCSETT TARTOTT VÁNDORGYŰLÉSEIRE KÉSZÜLT ÉRMEK ÉS JELVÉNYEK

Két kiváló orvos, Bugát Pál, a magyar természettudományos nyelv megalkotásának egyik vezető személyisége, a Természettudományi Társulat megalapítója és Bene Ferenc egyetemi tanár javasolta, hogy az orvosi karral társult tagok, évenként két összejövetelt tartsanak, az egyiket Pesten, a másikat váltogatva más honi városban. Így jött létre 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése, a magyar természettudományos élet csaknem egy évszázadig rendszeresen és folyamatosan működő, de máig is ható fóruma. Ezek a több napra szervezett találkozók alkalmasak voltak új ismeretek megszerzésére, tapasztalatok átadására, ismeretségek kötésére, kapcsolatok létesítésére az egyes tudományágak művelői között, de az ország, a sokszínű magyar táj sajátosságainak megismerésére is. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlését 1841-től 1933-ig 41 alkalommal, az ország különböző városaiban rendezték meg. A páratlan tudományos vándorgyűlés sorozat, páratlan emlékérem sorozatot is eredményezett. Az első érmet 1842-ben Besztercebányán, az utolsót 1886-ban a Temesvár - Buziásfürdőn rendezett vándorgyűlésen adták ki és nyújtották át emlékként a résztvevőknek a vendéglátó város vezetői. A 28 vidéki rendező város közül Pécs a legtöbbször, három alkalommal is otthont adott a tudós találkozónak.[1]

1845. Pécsett első ízben 1845. augusztus 11-15-e között rendezték meg az ország természetkutatóinak találkozóját, amelyen orvosok, sebészek, tanárok, tanítók, gyógyszerészek, mérnökök, geológusok, zoológusok, botanikusok mellett múzeumi ember, gazdász, jogász és pap is megfordult. Legfontosabb eredménye és emléke a találkozónak Hölbling Miksa Pécs tisztiorvosának, a vándorgyűlés helyi titkárának két könyve, „Baranya vármegye orvosi helyirata”, amelyet a rendezvényen résztvevők számára jelentettek meg, valamint a vándorgyűlés eseményeinek és tudományos munkájának összefoglalója, A magyar orvosok és természetvizsgálók 1845 évi munkálatai. Ekkor adták még ki és került az olvasók kezébe Haas Mihály Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben c. könyve. Ma mindegyik fontos és nélkülözhetetlen kútfő, szinte valamennyi szakma történetének kutatói számára. A nagygyűlés történetét már többen megírták. Ezért elsősorban a vándorgyűlési éremmel foglakozunk, amelynek készítéséről és szétosztásáról eddig kevésbé ismert adatok kerültek elő a Baranya Megyei Levéltár iratrengetegéből.

A vándorgyűlésre Pécs város közönsége nevében egy szép érmet verettek, amellyel emléket kívántak állítani a jeles eseménynek. Az összesereglett tudósok az érmekkel elvitték Pécs város nevét és jó hírét az országba, sőt külföldre is. Hozzájárult még ehhez az a további félszáz érem, amelyet jeles személyiségeknek, országos intézményeknek és különböző városoknak küldtek meg.

A Lipcsében megjelenő Illustrierte Zeitung már néhány hónap múlva, december 18-án terjedelmes, képes beszámolóban ismertette olvasóival a különleges pécsi eseményt.

 

psz 2002 01 06 rayman janos 01

 

Az 1845 évi vándorgyűlés érme az Illustrierte Zeitung-ból

 

Az érmet Bécsben Boehm József Dániel magyarországi születésű jeles éremművész, akadémiai vésnök készítette. Előlapján Kybele (Cybele) istennő, a Magna Mater, a mindent világra hozó természet látható egy hímoroszlán hátán. A fején lévő falkorona arra emlékeztet, hogy ő tanította meg az embereket a városépítésre. Alatta a kutató elmét bíztató, ma már kissé nehézkes jelmondat olvasható: KERESVE LEL. Az érem hátoldalára a pécsi székesegyház négytornyú épületének látképe került, még Pollák Mihály tervei alapján átépített állapotában.

Pécs város nemes tanácsa 1845. április 7-én tartott közgyűlésén jegyzőkönyvbe vette, hogy „örök emlékül a tettes Törvényhatóságoknak teendő megküldés és a Nagygyűlésre megjelenő Úri vendégek közt leendő kiosztás végett, a város költségén 520 darab emlékpénz csináltasson, melyek közül 20 darab ezüstből legyen.”[2]

Majd megtudjuk még, hogy az érmek elkészítésére 600 pengőforintot szántak, amelyet a „Bécsbe való felküldésre” Pajnády h. bírónak kiutaltak. A város rendszerető tisztviselői Luzsevics pénztárnok és Piatsek ellenőr kérdést tettek fel a tanácsnak, milyen pénzből fedezzék a kiadást? A jegyzőkönyvbe ez a válasz került: „a jövő évben adókép kivetendő lévén, a befolyó pénzből fizetendő.” De az is kiderült, hogy a 600 forint kevésnek bizonyult, és 834 frt és 50 krajcárt kellett kifizetni az érmekért, annak ellenére, hogy közben a költségek csökkentése érdekében 10 db-ot eladtak a kivert mennyiségből.[3] Viszont érdekes, hogy a kincstár 1846-ban az éremverés költségeinek kifizetését nem hagyta jóvá, Pécs város tanácsa a királyhoz volt kénytelen egy külön kérelmet benyújtani az engedély megszerzésére, amelyet végül 1847-ben kaptak meg.

Faludi Géza adatai szerint 500 bronz és 25 ezüstérem készült. A bronz verése 50 krajcárba, az ezüst 6 frt-ba került és összesen 816 frt 40 krajcárt fizettek a művésznek.[4]

 

Adatait felhasználva, ezt lehet kiszámítani:
Bronzérem 500 db x 50 kr = 416 frt 40 krajcár
Ezüstérem 25 db x 6 frt = 150 frt
Művész tiszteletdíja = 250 frt
Ez együtt: 816 frt 40 krajcár
Kísérő nyomtatvány költsége 4 frt
Összesen: 820 frt 40 krajcár

 

A kincstárnak bemutatott és kifizetését jóváhagyni kért 850 frt a felkerekítésen kívül nyilván még egyéb költségeket, például utazást is tartalmazhatott.

Érdekesek az érmek elosztásáról megmaradt iratok is. Azt tudjuk, hogy a vándorgyűlésre 447 személy jegyeztette be magát. Akik valóban eljöttek, azok kapták meg az érmet. A megmaradt érmeket is elosztották, amelyről az alábbiakat sikerült megtudni:

Ezüstérmet kaptak:

Ő szent Felsége az uralkodó, Ferenc József, József nádor, István főherceg, Ferenc Károly főherceg, Kopácsy József esztergomi hercegprímás, Almásy Móric gróf, kamarai alelnök, Sthaly Ignác országos főorvos, Cseresnyés Emánuel királyi biztos, Teleki József gróf, erdélyi főkormányzó, Batthyány Kázmér gróf (3 db-ot), Bene Ferenc, Radványszky Antal, Magyar Nemzeti Múzeum, Erdélyországi Múzeum, Tudós Társaság (Akadémia), Természettudományi Társulat.

Bronzérmet kaptak:

Baranya vármegye és még 49 város. A városok nevét csak részben ismerjük, a küldemény kísérőlevelének másolata, vagy a megajándékozott köszönő levele alapján. Besztercebánya, Buda, Libet-Bánya, Kassa, Késmárk, Temesvár, Szakolca, Újvidék, Zeng, Norinberga (Nürnberg).[5]

Természetesen Pécs városa is eltett egy ezüst és egy bronzérmet. A város levéltára ezeket letétbe helyezte a püspöki könyvtár éremgyűjteményébe, mivel akkor még nem volt városi múzeum.

            1886-ban sajnos vége szakadt az éremsorozatnak. Ugyanis Chyzer Kornél a vándorgyűlések történetét feldolgozó munkájában Besztercebánya ismertetésekor azt a megjegyzést tette, hogy „Ezen gyűlés volt az első, melynek emlékére Besztercebánya városa rendkívüli lelkesedésében emlékérmet veretett, amely sallangot későbbi gyűléseink alkalmával elmaradhatatlannak képzelték s még legújabb időkig sem vetették le.” A vándorgyűlés akkori elnökének ez a lebecsülő nyilatkozata az emlékérmekről, véget is vetett az éremsorozatnak, amelyet később már nem sikerült életre kelteni. Az érmeket a vendéglátó városok verették, saját költségükre, ehhez még a rendezés számos egyéb kiadása is társult, tehát nem meglepő, hogy a takarékosság ügye győzedelmeskedett a városok jó hírét-nevét is világgá kürtölő emlékérem ügye felett. De nyilván az érmek elmaradásával valami hiány keletkezett, amelyet azután többnyire zománcozott jelvények kiadásával igyekeztek pótolni. Az alábbiakban egy táblázatba foglaltuk össze a vándorgyűlésekre kiadott jelvényekről szóló eddigi ismereteket[6]

 

1886 Buziás-Temesvár még érem, az utolsó
1888 Tátrafüred -
1890 Nagyvárad jelvény, az első
1892 Brassó -
1894 Pécs -
1896 Budapest -
1897 Trencsén -
1899 Szabadka jelvény
1901 Bártfa jelvény
1903 Kolozsvár jelvény
1905 Szeged jelvény
1907 Pozsony jelvény
1910 Miskolc jelvény
1912 Veszprém -
1914 Nagyszeben - mert elmaradt
1922 Keszthely -
1927 Pécs jelvény
1929 Sopron jelvény
1933 Budapest -

 

1894. A második pécsi vándorgyűlés 1894. július 2-a és 6-a között került megrendezésre. Mint láttuk az érmek veretésének befejezése után, 1894-ben az újabb pécsi vándorgyűlésre már nem készült vándorgyűlési érem. Bár a megjelent vendégek mégis vihettek egy érdekes érmet haza. Mivel a DGT igazgatósága bányalátogatásra hívta meg a nagygyűlésen résztvevőket és a látogatás után vendégeiknek egy alkalmi éremmel kedveskedett. Az érem szokatlan és jócskán eltér a megszokott vándorgyűlési vert érmektől. Vaskos, öntöttvasból készült, bár ennek ellenére mutatós és technikailag jól kivitelezett darab. Előoldalán a koronás magyar címer van elhelyezve PÉCSBÁNYATELEP 1894. JULIUS 5. felirattal. Hátoldalán pedig egy bányászjelvény a bányaművet, egy horgony pedig a hajózási társaságot jelképezi. Köriratban ez áll: A BÁNYALÁTOGATÁSA EMLÉKÉRE. Ez az érem része volt Wiesner Rajmár bányamérnök és bányaigazgató, valamint jeles numizmatikus pécsi működése alatt 1891 és 1899 között létrejött vasból öntött éremsorozatnak.

 

psz 2002 01 06 rayman janos 02

 

A DGT öntöttvas emlékérme, 1894.

 

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek változatos történetét, munkálatait, köztük gazdag numizmatikai hagyatékát is már másfél évszázada kutatják és a különböző tudományágak igényei szerint dolgozták fel a szakírók. Mivel elsősorban a vándorgyűlések tudományos munkásságát igyekeztek feltárni a helyi események keretében, ezért erre a célra leginkább a vándorgyűléseken közreadott dolgozatok, könyvek, a vándorgyűlés eseményeit összefoglaló és eléggé rendszeresen nyomtatásban megjelenő Munkálatok, esetleg a helyi sajtó híradásai szolgálták a forrásanyagot.

A vándorgyűlések megszervezésére vonatkozó, az anyagi, technikai hátteret tartalmazó adatokból viszont csak a rendező városok levéltárai őriznek valamit, amelyekre viszonylag kevés helyen történik utalás. Ezért örvendetes, hogy az 1894-ben Pécsett tartott vándorgyűlésnek bár szerény levéltári hagyatékából is érdekes adatok kerültek elő.

Elsőként egy költségvetési tervjavaslat, amelyet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Állandó Központi Választmánya írt le Pécs városának Az 1894-ik pécsi XXVII. vándorgyűlés céljaira szükséges költségvetés címen. A javaslat az alábbi tételeket tartalmazza: Portó 50-80 forint; Nyomtatvány 100-120 forint; Emlékkönyv 1000 forint (500 példányt figyelembe véve); Kalauz 50-100 forint (Helyi tudnivalók a vendégeknek); Jelvényekre 150-200 forint[7]

A Vándorgyűlés Központi Választmánya által benyújtott költségvetési igényt Pécs város tanácsa 1893. október 23-án tárgyalta meg és a várható költségekre 2000 forintot irányzott elő. Az elfogadott költségterv tételei: Portó 80 forint; Nyomtatvány 20 forint; Emlékkönyv 1000 forint; Kalauz kiadása 80 forint; Jelvények 200 forint; Egyebek 520 forint; Összesen 2000 forint [8]

Az egyebekre meghagyott, nagynak tűnő összeg a vendéglátás költségei miatt szerepel, pedig a résztvevők száma viszonylag alacsony, mindössze 182 fő volt.

Az emlékkönyv rovatban szereplő 1000 forint pedig Ágh Timót Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből c. munkájának kiadására biztosított fedezetet. Az összegyűlt számlák kifizetésére 1894. július 6-án adott utasítást a város elöljárósága a házipénztárnak. Ennek az utasításnak a 3. tétele figyelemre méltó, mert a már bemutatott költségtervben is szereplő vándorgyűlési jelvényre vonatkozik, és így szól: „Rupprecht (sic!) testvéreknek a magyar orvosok és természetvizsgálók pécsi vándorgyűlése által kiszolgáltatott 400 darab aranyozott jelvényért és tartozékáért jár a 3 alatti számla szerint 150 frt 30 xk.” Sajnos az említett 3-as számla nincs már meg. De a záradékban még egy megjegyzés olvasható, amelyben felhívják a főpénztáros figyelmét arra, hogy a 3. tételt közvetlenül az iparosnak, tehát Ruepprechtnek fizesse ki.[9]

A bemutatott levéltári adatok alapján a vándorgyűlések jelvénysorozatát egy eddig ismeretlenül bujkáló pécsi jelvénnyel egészíthetjük ki. Nemcsak költségvetésben szerepeltették, hanem ténylegesen el is készült. Tehát egyértelműen megállapíthatjuk, hogy 1894. évi Pécsi Vándorgyűlésre aranyozott jelvényt készíttettek a jó nevű pécsi Ruepprecht-testvérek harang, érc- és vasöntödéjénél. A jegyzőkönyvben szereplő tartozék valószínű, hogy a vándorgyűlési jelvényeknél később szokásossá váló szalag, amely vagy a helyi, vagy a nemzeti színeket viselte. Tehát létezett jelvény, még pedig 400 példányban. Ha figyelembe vesszük, hogy a résztvevők száma 200-at sem érte el, valamennyit ki sem tudtak osztani, még ha szervezésben résztvevőket is a jogosultak közé számítjuk.

A jelvény viszont nem ismeretes. Arra aligha lehet gondolni, hogy elkészülte és kifizetése után ne osztották volna ki. Ez esetben valószínűleg újabb akták keletkeztek volna! A jelvény létére csak a bemutatott pár sor utal. Ismeretlenségének talán az lehet oka, hogy a jelvényen nincsen, vagy nem egyértelmű a felirat. Az eddig ismert vándorgyűlési jelvényeket mind numizmatikusok gyűjtötték össze és írták le, de valamennyin felirat van és ezért könnyen azonosítható. A keresett pécsi jelvénynek egyetlen előzménye a nagyváradi vándorgyűlés jelvénye volt, amelyen a város címere szerepelt és a címer alatt feliratszalagon olvasható a város neve és az alkalom. A jelvényt pedig piros-fehér-zöld szalagon viselték.[10]

Ilyen előkép után könnyen lehetséges, hogy a pécsi jelvény is a város aranyozott címere volt, amelyet piros-fehér-zöld, vagy a város színeivel kék-sárga szalagon lehetett viselni. A jelvényen pedig talán semmilyen felirat nincsen, vagy feloldhatatlan rövidítése miatt nem ismerjük a mai napig sem.

Pedig jelvényeknél ritkán adódó alkalom, hogy a készítőt pontosan ismerjük, aki esetünkben helyi mester. A jelvénykészítés pedig nem igazán szokásos területe a harangöntésnek. Ezért bővíti ismereteinket a pécsi iparos tevékenységének választékáról. Felbukkanásával érdekes tárgyi emlékkel szolgálhatna, ha sikerülne felismerni.

1927. Harmadik alakalommal 1927. augusztus 28 és 31-e között rendeztek Pécsett vándorgyűlést. Ekkor már a természettudós társaság rendezvénysorozata végóráit élte. Már a beszámoló jelentés, A vándorgyűlés munkálatai sem jelent meg. Még összejöttek 1929-ben Sopronban és legutoljára 1933-ban Budapesten.

A pécsi vándorgyűlés tudományos programjának megszervezése Gorka Sándor és Dollinger Gyula egyetemi tanárok nevéhez fűződik.

Pécs sz. kir. város törvényhatósága és a város tanácsa 1927. július 27-én hozott határozata szerint szívesen látta ősi városában a tudósokat és biztosította őket hathatós támogatásáról és hangsúlyozta, hogy minden lehetőt el fog követni a vándorgyűlés legteljesebb sikere érdekében. A várható kiadásokra 8000 pengő felhasználását engedélyezték. Gondoskodtak az érkező vendégek elhelyezéséről. A négy napos programban városnézést, múzeum látogatást szerveztek, erre alkalmi kiállítással készült Fejes György múzeumigazgató. Volt vetítettképes előadás és hangverseny a színházban, kirándulás a Jakabhegyre és a Tettyére. Az előadások szüneteiben ellátogathattak a DGT vendégeiként egy szénbányába, megtekinthették a Littke-féle pezsgőgyárat és a Zsolnay gyárat. A sok programot és közöttük a választás lehetőségét segítette elő az összejövetel idején megjelenő alkalmi sajtó, amelyet Napi Közlöny címmel adtak ki.

A tudományos ülések előadásaira július 10-ig már 53 orvosi, 56 természettudományi, 6 társadalomtudományi és 7 gyógyszerészeti témából adtak be jelentkezést.

A résztvevők ekkor is szép jelvényt kaptak emlékbe.

 

psz 2002 01 06 rayman janos 03

 

A Vándorgyűlés jelvénye. 1927.

 

A jelvény tulajdonképpen Pécs város színeit viselő, kék-sárga szalagra tűzve Pécs sz. kir. város színes tűzzománcozott címere. A címer alatt hullámzó feliratszalag szövege emlékeztet az eseményre: MAGY. ORVOSOK TERMÉSZETVIZSGÁLÓK XXXIX. VÁNDORGYŰLÉSE PÉCS 1927. Mérete 27x28 mm. Berán Nándor műhelyében készítették Budapesten. A jelvény tervét és megrendelését Pécs várossal történt megállapodás értelmében, a Budapesten székelő Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései Állandó Központi Választmánya intézte, természetesen a város költségére. A számlát Gorka Sándor egyetemi tanár, a központi választmány titkára küldte át Pécsre Makay István polgármester helyettesnek címezve. Ebből kiderül, hogy 500 db jelvényt készíttettek és ezért kifizettek 612 pengőt Berán Nándor iparművésznek. Tehát darabja mintegy 1 pengő 25 fillérbe került. Mivel a Pécsi Nemzeti Casinóban 497 adag feketét szolgáltak fel, jutott mindenkinek. Résztvevőnek, vendégnek, rendezőnek.

A benyújtott és megmaradt számlák tanulsága szerint Pécs város áldozatkészsége alapján az alábbi kiadások kerültek kifizetésre:[11]

 

Fogadással és dekorációval kapcsolatos költségek 4 601 P
Berán számlája a jelvényekért 612 P
Dunántúl könyvkiadó és nyomda 250 db Pécsi útmutatóért 489 P
Összesen: 5 702 P

 

Az elmondottakkal talán kiegészíthető, a vándorgyűlések pécsi történetéről és emlékeiről ismert kép.

Mint láttuk, a bemutatott és régóta ismert érmek és jelvény mellé levéltári iratokból előkerült egy olyan jelvény is, amelynek létezésérről sem tudtunk. Talán híradásunkkal hozzájárulhatunk az ismeretlenül bujkáló különös pécsi jelvény felbukkanásához.


[1] Süle Tamás: Az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek magyarországi története. In: Magyar Belorvosi Archívum. 49.1996. 37-42 p.; Süle Tamás: Baranya és Pécs orvostörténete érmeken. In Baranyai Helytörténetírás. Szita László (szerk.) 1989. Pécs. 594-598 p.; Süle Tamás: Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek pécsi története. In: Orvosi Hetilap. 131.1990. 81-33 p.

[2] BML Pécs város tanácsának jegyzőkönyve, 1256/1845.

[3] BML Pécs város tanácsának iratai 2390, 2600, 2895/1845.

[4]Faludi Géza: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései érmeinek történetéhez. In: Numizmatikai Közlöny. 42.1943. 64-65 p. Adatai feltehetően a pécsi levéltárból származnak, de ilyen formában nem sikerült rátalálnom, így a számok között mutatkozó, bár jelentéktelen eltérés sem oldható fel.

[5] BML 1845 évi tanácsülési jegyzőkönyvek és tanácsi iratok.

[6] Varannai Gyula: Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek numizmatikai emlékei. In: Az Érem 22. 1966. 329-331 p.

[7] BML Pécs város tanácsának iratai, 14923/1893.

[8] BML Pécs város tanácsának iratai, 17720/1893.

[9]BML Pécs város tanácsának iratai, 10118/1894.

[10] Lajos Huszár and Gyula Varannai: Medicina in nummis. Medicina Könyvkiadó. Budapest, 1977. No 1472.

[11]BML Pécs város tanácsának iratai, 10347/1927.